Antarktisz

Határozottan gondokba ütköztünk, legalábbis ütköztem, hiszen bárhogy erőltetem elmémet, semmi se ugrik be erről a fura fickóról, mely a többiek számára  nem épp a legszebb hír. Mondjuk már akkor rájöhettek, hogy balszerencse kíséri utunkat, mikor én kerültem a vezető testébe. Hát igen, Murphy nem épp a kegyességéről híres, ezt mindenki tudja.
Anni ki? Annihilus. Megint egy név, amelyről valami más jut az eszembe, de erőltetem agyacskámat, hátha valami megvan. Eskü meglenne ha látnék róla képet. Újra és újra halál közelében? Welcome in my life, legyen ő tanár. Nem, amúgy szeretem és imádom a kölyköket. Lázadás is van, baj is van, nem unalmas az élet, az egyszer biztos.
- Oké, kövessük őt – mondom ki, mikor jön egy robbanás – és demokrácia van, beleszólási jog van, de először túléljük.

Nem egészen úgy mentek a dolgok, ahogy vártam. "Reed" először nem akart részt venni a madárjelmezes ember szökési tervében, aki idő közben rossz viccként értelmezte, hogy nem ismertük meg. Méghozzá úgy gondolta, hogy az efféle viccelődés "rám" vallott. Ezt mindenképp jó volt tudni... és az egyetem is fontos információ lehetett, de egyelőre még nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. A fickó nevét továbbra sem tudtam meg...
- Ne nézz rám, én nem tehetek róla, hogy mások is viccesnek találják - emeltem fel a kezem védekezően. Próbáltam minél fesztelenebbül mozogni a térben, ahogyan a szerep megkívánta.
A madárember ezután csak velem akart szökést tervezni (mint a régi szép időkben), ami egy nehéz választás lett volna... Valószínűleg az igazi John inkább a csapatot választotta volna, mint az egyetemi barátját, de szerencsére nem kellett döntenem. Mr. Fantasztikus letett a válaszok meghallgatásáról, és ő is a szökés mellett döntött. Valamit a demokráciáról is mondott, ami nem illett nagyon hozzá... De a lényeg az, hogy elindultunk kifelé, és senki nem akarta megfejteni, hogy ki kicsoda valójában.

//Kései írások, betegségek stb (és minden más reagomat pótoltam, mert 2 hét után mindenki 2 napon belül írt). miatt vasárnap lesz új kör.//

Theon továbbra sem értette, hogy mi történik. Azt kezdte érteni, hogy egy olyan világba került ahol nem lehet meghallni. Illetve volt magának egy rossz híre. Lehet, hogy a testek újra és újra felélednek. Viszont az elméjük talán már el is veszett. Nem egészen tudja, hogy ez milyen okból történt. Elképzelhetőnek tartja, hogy a hajón az ő teste is meghalt és valahogy egy kommunikációs rendszer hibájából kifolyólag az agyi elekromos jeleik eljutottak a Fantasztikus négyes elhaló testébe. Ez viszont azt jelentette, hogy nem egy második esélyt kapott...hanem egy utolsót. Azt is feltételezi, hogy a tanárnő az egyetlen aki hasonló módon járt mint ő. Legalábbis a többieknél még nem jött rá arra, hogy mások lennének. Bár azt feltételezi, hogy Mallory elég okos hogy játsza a szerepét, a sárkányból nem néz ki ilyen önuralmat. Rá kell jönnie melyikük a társa...ha meghalt ő is a hajón, vagy ha meg is halt, ide került.
- Együtt maradunk, együtt harcolunk. Történjen bármi is. - Mondta határozottan. Ez volt a saját véleménye is így még csak meg sem kellett hasonulnia. Nőként meg ő a család fenntartója. Ezen kicsit mosolygot, miközben ellökte magát az ágytól, hogy kövesse a madárembert.
Mallory is nagyjából ugyan arra a következtetésre jutott mint Theon. Ő azonban kevésbé tudományosan, inkább a vallási oldalról közelítette meg a kérdést. A szűzanya kegyelmét és jóindulatát látta a lélekvándorlásban. Remélte, hogy csak meg kell segíteniük ezeket az embereket, hogy kitörjenek a körforgásból. Azt mondjuk nem tudja, hogy miért a tanárnőt adta mellé az istennő, de hát azzal kell dolgoznia amit a sors ad.
- Nah akkor tegyünk rendet. - Helyeselt ő is és a menetoszlop után masírozott. Próbált úgy kimenni az ajtón, hogy ne törje azt át és ne okozzon semmiben kárt.

- Ne is kérdezd - mondtam mosolyogva a madárembernek - Reed mostanában rákapott a politikára. Ha nem vigyázunk, Osborn-t is leváltja.
Már egészen biztos voltam benne, hogy Mr. Fantasztikus szintén valaki más volt (talán a másik felderítőcsapatból?), de hogy mindenkivel ez volt-e a helyzet, azt már nehezebb volt megállapítani. Már mindenki megszólalt, így egyik sem lehetett az én társam... ebben az esetben pedig fenn kellett tartanom a látszatot. Ha elkezdtük volna kideríteni, hogy ki kicsoda, semmi esélyem nem lett volna az elvegyülésre.
Ez persze problémássá vált, amikor a "régi ismerősünk" közölte, hogy Reed tervét követjük. Méghozzá egy olyan tervet, amiben egyikünk sem tudja helyettesíteni... De megbeszélésre nem volt idő, így én is ellöktem magam. Próbáltam hátul elhelyezkedni, lehetőleg a többiektől egy kicsit távolabb. Egy rövid ima után (természetesen Ogunhoz) megkíséreltem tűzzel gyorsítani magam. Nem egészen tudtam, hogy hogyan kellett volna működniük, de ha sikerült lángokat előhívnom, remélhetőleg nem volt túl nehéz előrelöknöm felük magamat. Ha ez mégis nagyon szerencsétlenül sikerült volna, akkor gyorsan visszatértem a sima úszó mozdulatokhoz.

Theon és Mallory is követték a csapatot. Theon egyelőre visszafogta magát. Tudta, Mr. Fantasztik a csapat esze, neki kell lennie a lelkiismeretének. A Fákja a hevesen dobogó szíve és a Lény meg az izma. Kő kemény izma, szó szerint. Viszont azzal tisztában van, hogy a főnök nem az akinek mindenki más hiszi. Ez így kifjezetten aggodalommal töltötte el. Nem csak az, hogy az X-women tervét kell követniük. Ugyanis a legrosszabb esetben is improvizálnak. Viszont, hogy valamit ennek a nőnek kell technikailag átkonfigurálnia...mind itt fonak meghalni...de ő maga is elrugaszkodik és megindul a célpontjuk felé.
- Kicsit még zavaros a fejem... - vakarja meg a tarkóját, számára igen különös hangot kiadva ezzel. Így indokolta a híres, hogy is felejthette el, mondásának hiányát. Aztán kimasíroznak egy szikla szélére...egy kicsit megrökönyödik. Úgy néz körbe, mint aki először lát ijet. Aggódva hallgatta a tervet, majd amikor már mindenki más elrugaszkodott, megcsóválta a fejét.
- Bunyóidő! - Rikkantja el magát, majd el is löki kis testét előre, hogy lebegve repüljön tovább.

Mi  a baj a demokráciával? Amíg nem vásárolható meg a szavazat egy bödön mézzel, addig semmi bajom sincsen vele. De úgy tűnik, hogy  a szerepembe a béke pártiság nem illik. Ez nem igaz, nem is fogom leváltani Osbornt, túl nagy felelősséggel járna. Most hogy belegondolok, ha ezt élve megússzuk, lehet beadom a felmondásomat. Mindenki is jobban jár azzal, ha én kikerülök  a képből.
Azelőtt bejutunk hogy teljesen összedől? Ember, velem vagy, neked ez nem mond semmit? Mind itt halunk, a görögdinnyébe is! vagy nem. Túléljük, hogy aztán anekdotaként meséljük unokáinknak.
Tervemhez. Meghaltunk.
Akkor csapassuk ez az úszásfutás szerű dolgot és haladjunk.

2011? 2021? Édes istenem, mondd, hány miatyánkot kell elmondanom hogy legalább kevésbé büntetlenül menjek a pokolba, mennybe? És még a szüleimtől se tudtam elbúcsúzni. Azt sajnálom leginkább, hogy a többieket is belerántottam ebbe.
- Ha emlékeim nem csalna valami harmadrangú youtuber volt 2009-ben a földön. Állandóan csak a téveszméit hangoztatta szinte lehetetlen volt akkor kerülni, szerencsére nem sokáig tartott.
Nem tudok rögtönözni, remélem megfelel nekik. Azért mondok ilyen régi dátumot mert azért azt már szinte lehetetlen jelenleg visszakeresni és ő is 2011-et mondott idekerülésnek. Mi történt akkor? Asszem még nem blogoztam francba. Igaz, 3 voltam. A suli alapítása, hirtelen ennyi. Szerintem drága csapattársaim rájöttek, hogy Bajban vagyunk. Nagy bajban.
Már miért ne lenne rendben? Ó a derelyes pitébe. szóval szószátyárnak kéne lennem? Ez egy kisebb sokk számomra, hiszen mégiscsak az is kiderült, hogy Reed Sue általi családi terrorban van, ha tényleg csak akkor vesz levegőt.
-Csak Annihilus meg amit el tudsz képzelni - suttogom végül, szinte lehelem szavakat.

Mallory elkapja a madárember karját, hogy ő maga is megálljon a levegőben. Közben próbálta elkapni Sue-t is, ha már szóba került a nő. Így már kezdett neki gyanús lenni, hogy talán Theon. Még a sárkány jöhetett volna szóba, de róla lemondott amikor rájött, hogy annak a férfinak már halottnak kell lennie néhány perce...vagy órája a hajón. Viszont most nincs ideje hosszan gondolkodni rajta. Először kísérőjükre nézett.
- Hááát... - Elengedte a férfit és megvakarta a tarkóját. - Csak a szokásos. Bunyó, villanás, elmúlás, ébredés...de ha még egyszer megtörténik a hátamra vésetem a nevüket és odaállok az ágyuk fölé...höhöhöhö... - Annyira örült a saját poénjának, hogy őszintén tudott rajta nevetni. Aztán Suera nézett. - Mondjuk elég furcsa vagy kislány. De mind furák vagyunk a magunk módján.
Theon már meg volt győződve róla, hogy lebukott. Szerencsére semmi bizonyíték nem volt rá. Talán többet kellett volna foglalkoznia a bulvár hírekkel, hogy tudja mire képes ez e nő. De egyelőre a kebeleivel sem tudott mit kezdeni meg a felboruló hormon háztartásával. De az, hogy Ben elkapta a kezét és elkezdték faggatni. Kicsit dühössé vált. Behunyta a szemét és próbálta feltérképezni az érzékeivel a saját belső keringését...vajon mire lehet képes. Erősen koncentrál, hogy produkáljon valamit. Bármit amit elvárnak vagy elvárhatnak tőle.

Nem tudtam eldönteni, hogy mi a furcsább. Hogy már megint eltévedtünk időben, vagy hogy Mr. Fantasztikus éppen az imént jellemezte harmadrangú youtubernek az elnököt. Mindenesetre a madárember még csak nem is hallott róla, így ha épp senki nem figyelt rám abban a pillanatban, valószínűleg nem vették észre a meglepődésemet. Sajnos Reed és (mint kiderült) Sue így is elég gyanúsan viselkedtek.
- Sue mondta hogy nincs jól - mondtam gyorsan a barátunk kérdésére - Reed pedig... Szerintem nincs komoly baja. Várhat a szökés végéig. Ugye az ő esetében az agyrázkódás nem valószínű.
A lebukás veszélye és az egész helyzetből adódó bizonytalanság ellenére a repülés felemelő érzés volt. Más körülmények között órákig repkedtem volna, és még akkor sem untam volna meg. Így viszont a természetességre törekedtem, és próbáltam eljutni a célunkhoz... és csendben reménykedtem benne, hogy Ogun figyel.

- Kezdek belefáradni az esemény loop-ba. - Mentegetőzött Theon, aztán összeszorított szemekkel...arra jött rá, hogy erőlködnie sem kell. Mintha évek óta használná a képességeit, olyan rutinnal tudta felidézni azokat a gondolatokat, amikkel aktiválni tudja az erejét. ~ Nem csak szexi vagyok, nagyon hasznos is...ez tetszik. ~ Meg is enged magának egy félmosolyt, majd felméri azt melyik képességével tudja elérni a gyorsabb haladást. Még csak be sem kell hunynia a szemét, hogy előhívja pszichonikus erejét és megtolja az egész társaságot a céljuk felé.
- Haladjunk, de nem akarok többször meghalni! - Mondja bosszúsan. Bár erősen koncentrálnia kell a hangjára, mert legszívesebben mosolyogna. Élvezi a szerepét, bár azt be kell vallania magának, hogy hiányzik a fegyvere...és vajon megismerné őt Crossbow?! Mallory innentől már két társát is meg fogja figyelni, de egyelőre élvezi az utazást és várja, hogy zúzhasson...bunyózhasson. Javítja ki magát gyorsan.

- Néha napján meglepően hasznos információk is kerülnek fel rá.
Például néhány matematikai egyenlet, tétel megoldása, vagy éppen programozás. Esetleg az, hogy hogyan tanítson az ember különböző korosztályoknak, érdekes feladatok, amelyekkel felkeltheti a nebulók figyelmét és érdeklődését a számok iránt. Vagy hogy a a blogot hogy kell esetleg szépíteni, csinosítani, átláthatóbbá tenni. Idióta, mostbnem ezen kell töprengened, hanem hogy hogy viselkedsz csapatkapitányként.
Félbetépik és életben van? Mondjuk, most hogy belegondolok, biztos pocsékul viselném, remélem nem lesz soha alkalmam megtapasztalni eme cshodhálstosh érzést.
- Menjünk, és csatlakozom az előttem szólóhoz. Semmi kedvem sincs még egyszer  az elhalálozásomhoz.
Majd, nyolcvan év múlva, örökre mondjuk, de nem időszakonként halnék. Az ideális lenne, de ismerve drága Murphyt, semmi esélyem sincs rá. Akár még kínok közt is halhatok, amilyen az én szerencse faktorom, mondjuk én kicsi pónim maratonra ítélés által. Az lenne az igazi kín.

Ez a "többször meghalni" rész kezdett aggasztani. Valahogy hirtelen mindenki úgy nézett ki, mintha tudnák miről van szó. Talán újra el is kezdtem volna aggódni, hogy mégis az igaz Fantasztikus Négyest látom... de Reed szerencsére még mindig nem volt túl meggyőző. És arra sem volt sok esély, hogy Osborn youtuberként kezdte, és hogy véletlenül ráhibáztam a politizálással. De a többiek azért lehettek igaziak. Sőt, a madárember és Mr Grimm majdnem biztos, hogy azok voltak. A beszélgetés viszont kezdett hosszúra nyúlni, és a lángolás élménye ellenére tudtam, hogy feltűnőek lehetünk.
- Igen, ideje lenne már - válaszoltam a barátunknak, és ismét elindultam.
Most már a többiek is gyorsabban haladtak Sue-nak köszönhetően, így sajnos nem körözhettem annyit a többiek körül. De azért remélhetőleg Ogun így is észrevett. Biztosan nem mindennapi, hogy egy szó szerint égő ember imádkozik hozzá...

Ha én lennék az agyban is akinek most épp testét birtoklom, mi a jó édes isten tökét művelném? Valami összeszedett, többször átgondolt tervvel mennék, nem pedig egy szép, gyönyörűséges kérdőjellel fejecskémben, miközben vetem el az ötleteket, mi az ami szóba jöhet és mi az amely teljes mértékben használhatatlan. Persze, kívülről ez nem látszik, egyetemen tökélyre fejlesztettem eme nézést.
Nézve a hullákat, hiába voltam korosztályomhoz képest sokszor kórházban és hiába láttam filmeket, valahogy a nemlétező ebédem szerintem most visszajönne ha létezne. A francba is, mi van itt, tömegmészárlás? Oké, oké, tudom nagyon is jól hogy ez hülye kérdés, hiszen pontosan az zajlik le, de akkor is.
Irányító rúd? Sokszor visszajövés a halálból? Miért van olyan érzésem hogy a kettő összefügg? Mármint, amiatt élünk. Szerintem, ha párszor majdnem meghaltunk, vagyis meghaltak majd visszajöttek, újra és újra lejátszani ezt, gondban vagyunk. Nagyon nagy gondban.
- Szerintem szerencsések.
Legalábbis, nem kell újra és újra végigélniük egy rémálmot, mintha egy végtelen ciklusba kerülnének.
Ööö, pardon? Azok mik a francok? Valaki most keltsen fel ebből a rémálomból. Gyorsan rápillantok ujjaimra, de összesen tizet számlálok, mindkettőn öt-öt van. Mégsem álom. Hát, ez Murphy. Oké, próbáljunk meg nem túlságosan holtsúlya lenni a csapatnak

Nem, nem... Ezeket a bogarakat igazán nem akartam viszont látni. Test nélkül is rám hozták a frászt, pedig akkor még nem is érhettek hozzám. Szinte gondolkodás nélkül "tüzet nyitottam" rájuk. Utólag egy kicsit bántam az esetet. Igaz, mindenhol temetetlen halottak voltak, és a bogarak talán még nem is voltak értelmes lények, de azért átgondolhattam volna jobban is. Bár valószínűleg azután is arra jutottam volna, hogy a mi túlélésünk a fontosabb. Az igazi Fantasztikus Négyes sem döntött volna másképp...
Tehát hozzáláttam a bogarak elégetéséhez. Elsősorban a kisebbek elkapására törekedtem, és próbáltam mindig mozgásban maradni. A nagyobbakat remélhetőleg Mr Grimm kapta el. Csinálhattam volna ügyesebben is, nem voltam éppen vadászgép pilóta, de szerintem így sem volt feltűnően rossz teljesítmény. Vagy ha mégis, még mindig bevethettem a "nemrég meghaltunk" érvet. A madárember látszólag ezt mindenre elfogadta.

//Szombaton lesz új kör.//

Nyugodtan folytatták az útját. Theon már-már kezdte élvezni az utazást. Hiányzott neki a rendes idegen vezetés, de valahogy el tudta nézni a kísérőjüknek. Vagy talán neki kellett volna bemutatnia a harcoló feleket, mint egy görög eposznál. Nem igazán viseli meg a halottak látványa. Nem ismerte őket, nem látta a halálukat. Meg már hozzászokott az elmúkáshoz és az oszló tetemekhez. Lehet, hogy meg kéne lepődnie vagy el kéne fintorodnia. Ezt nem tudta. Viszont arra gondolt, hogy Sue már láthatta párszor az alattuk elterülő tájat. A holtakat és azt, ahogy azzá váltak. Nem nézte őket, de nem is fordította el látványosan a tekintetét. Csak röpítette társait, amíg más utasítást nem kapott.
Mallory élvezte a súlytalanság és a "csodanő" által megtámogatott repülés élményét, ami konfortosabbá tette számára a nehéz kőszerű testet. Igaz, ő is meglepődött, nem volt annyira kényelmetlen számára mint amennyivel másabb volt a sajátjához képest. Aztán megérkeznek a kapuhoz, amiből a szörnyek rajzanak ki...egyből vérszemet kap.
- SUE! Parrittyáz közéjük! - Kéri, már-már utasítja Sue-t, aki próbélt eleget tenni a kérdésnek.

//A kései írás miatt, holnap igyekszem ide írni, ha nem sikerül, szerdán lesz új kör.//

Oké, az egyik csapattársam égetni fogja a bogarakat, persze, ez a legjobb ötlet, nem is hibáztatom érte, csak én a gyenge gyomromat. Nem mintha nem lenne érvemként az, hogy most éledtem újjá, ezért vagyok ennyire fura, remélem is hogy elfogadná, főleg, hogy valami tervem kellene lenni. Összegezzük, csak matektanár vagyok, aki hívő lesz nem sokára, és nem engedheti meg magának hogy meghaljon, főleg a csapattársai miatt nem, meg szegény szerencsétlenek miatt akik ígyis halottak. Mind meghalunk.
Első körben természetesen védem őket, és csak lassan kezdek el harcolni, hiába tudja ez a test meg akár az agy is, hogyan kell molekulát nyújtani és jön, de mégis, annyira fura, hogy szoknom kell. Más maga a szemlélet is, minden amihez szoktam, és én az a fajta vagyok, akinek ha kiesik egy foga, mire megszokja a lyukat kinő a csontfog és utána megint hetek, mire megszokja  a csontfogat.
Az első anakondázás után, amikor tekeredik a kígyód játszva szorítottam ki ellenségből a szuszt végig nyugtatva magam, hogy ez szükséges, rögtön megfogadom hogy  a gyilkolászást minimálisra csökkentem. Szóval csak annyi ilyet csinálok, amennyi feltétlenül szükséges és inkább védem a többieket. Az most fontosabb.
Megérkezünk, mindenki is fáradt. Még mindig nincs semmi ötletem, így jöjjön aminek jönne kell.
- Hogy őszinte legyek, nem vagyok Reed, hanem Layla, egy kezdő matek tanár akinek halványlila gőze sincs mit kell tenni szóval ha van valakinek ötlete azt szívesen meghallgatom, és meglátom mit tehetek. Sajnálom hogy eddig nem mondtam el. És azt is, ha bárkiben hamis reményt keltettem – teszem hozzá zavartan, hogy aztán gyorsan felmérjem ezt az egészet, háthalátok valamit, amivel beindíthatom. Utána megyek a terminálhoz, felmérni azt, mit tehetek vele.

//Csütörtökön lesz új kör//