Rejtély a föld mélyén

Shuur válasza igencsak érdekes volt Ellen számára. Nos, azzal a résszel egyetértett, hogy nem bánta, hogy a KV megtámadta őket ott Coruscanton, de azt igen, hogy ki is volt a célpontjuk. Mostanra volt „szerencséje” tudni, hogy ki is volt a célpont, vagyis célpontok. Az ostobák igazából Lord Xeth-et és a feleségét vették célba, nem tudván arról, hogy ők birodalmi érintettségűek. Majdnem több száz, vagy ezer éves kutatómunkát tettek tönkre a robbantással. Ha az őrnagy elvetélt volna ott, akkor a Genetikai Program is hatalmas károkat szenvedett volna. A másik felére azonban már megszólalt.
- Talán a Császár okkal hagyja őket életben. Nem tudom, hogy mennyire lenne jó, ha az Erő csak az egyik irányba borulna fel a semleges helyett. Lehet, hogy mi járnánk rosszul – mondta óvatosan
Ilyen irányú vizsgálatokat és kutatásokat soha sem végzett korábban, de igazából a téma mindig is érdekelte. Talán egyszer, ha lesz ideje erre is, akkor ilyen irányú kutatásokba és vizsgálatokba is belefog, soha sem ártott tudni efféle dolgokról. A pacifista megjegyezésre bólintott, bár tudta, hogyha kell, akkor nagyon is tudnak harcolni és életveszélyesek a csatatéren. Lehet, hogy nem hasznának sötét oldali képességeket, de ugyanúgy életveszélyesek tudnak lenni, mint a sithek. Shuur felszólítására a két katona előrébb ment, bár láthatóan nem lelkesedtek ezért az ötletért. Igazából a nő megtudta érteni őket, bármiféle technológiai felszerelés nélkül nem voltak egyebek, csak sima ágyútöltelékek. De a fenti neveletlenségük miatt nagyon is megérdemelték mindezt. Ahogyan haladtak egy szűkebb járatba érkeztek, ahol csak egyesével szépen sorjában lehetett haladni, aztán a járat kitágult és egy elég elképesztő látvány tárult a négyes szeme láttára. Az itteni barlang hatalmas volt és egy nagyon jó állapotban levő város maradványait pillanthatták meg távolabb, beljebb a barlangban.
- Beismerem ilyesmire nem számítottam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgot fogunk itt találni – mondta.
Gyorsan körbenézett a sziklapárkányon, ahol voltak, hogy vajon merre talál lejáratot, vagy utat innen, ami a város irányába vezethet. Ez minden korábbinál nagyobb lelet volt, mint amivel valaha találkozott. Szerette volna, hogyha Werda is láthatta volna ezt, ő bizonyosan imádta volna mindezt.

felszerelés/egyebek:

Ellen természetesen tisztában volt vele, hogy a legtöbb Sith úgy vélekedett, ahogyan Shuur is tette, de ettől ő még nem volt erről meggyőződve. A mestere mesélt neki erről az egyik órájuk alkalmával. És ha olyasvalaki mesél ilyesmiről, aki a Rejtélyek Szféra nagyúri pozícióját fogja megörökölni, ha Lord Hiuval lemond erről a címről, akkor bizony arra a személyre érdemes hallgatni. Még nem értett mindent ezzel a nézettel kapcsolatban, de egy szép vastag könyvet kapott. Odalent a barlangban nem csak ő volt az, aki meglepődött, de láthatóan Shuur és a két katona is. A két fiatalember tátott szájjal nézte a helyet, igazából megtudta őket érteni, de saját maga ezt a tekintetet nem engedhette meg magának.
Sajnos Ellennél sem volt távcső, vagy ilyesmi, így kénytelen volt megpróbálni kinyúlni az Erőbe, hogy az érzékszerveit javítsa az Erőbe. Itt már nem volt kellemetlen világos oldali, hanem teljesen semleges volt az Erő, így amíg a két katona elindult előre, addig ő a jobb szemeivel igyekezett megnézni a várost magának. Sajnos nem tudott zoomolni, vagy ilyet tenni, de sokkal élesebben látott, így már ez is segítség volt. így csak annyit látott, hogy nem volt mozgás a városban, legalább is azon a szinten, amit belátott.
- Itt már semleges az Erő, azaz megszokott. Nem igazán látok mozgást a városban, de még elég messze van. de legalább Erőn át is tudunk élőlényeket keresni – mondta.
Mivel innen mást már nem lehetett tenni, így csatlakozott azokhoz, akik már elindultak. Amíg haladtak lefelé, amit még a két katona is ki tudott vitelezni leértek a barlang aljára, amin macskaköves út vezetett a város felé. Elég archaikus megoldás, de még egyben volt. közben végig igyekezett figyelni minden irányba az Erőn keresztül, de minden teljesen nyugodt volt egészen addig a pontig, amíg el nem érték a várost. Igaz még itt is, de a város valahogy furcsa volt. a barlangban minden sötét, a város mégis félhomályos, és mintha az épületek maguk adták volna a ki fényt magukból.
- Bemegyünk? – kérdezte.

felszerelés/egyebek:

Arra nem kapott megerősítést, hogy a másik nő is azt érzi-e, amit ő érez. Pedig jó lett volna. így azonban teljesen szótlanul érkeztek meg a város határához. Az egyetlen esemény annyi volt, hogy az egyik katona egy kicsit megcsúszott, de ez teljesen jelentéktelen esemény volt. Ellent nem zavarta, hogy nincs nála a fénykardja. Ő nem érzett semmit sem egyelőre az Erőn keresztül, neki teljesen természetes dolgok voltak itt. az Erőn át sem érzett semmit sem, mintha nem lett volna itt magukon kívül senki. Jó lett volna a „machu deru”-t ismerni, azzal talán képes lehetett volna megérezni azt, hogyha droidok vannak a városban. Mivel így technológia nélkül ezt nem tudták megtudni.
~ Semmit sem érzek ~ üzente telepatikusan.
Ez volt a legcélszerűbb kommunikációs forma jelen pillanatban ezen a helyen. Főleg, hogy Shuur most a szokásosnál is kevésbé volt beszédesebb. A városfalnál nem igazán látott semmilyen bejáratot, mármint az igen, de az zárva volt. A fal viszont nem volt szerencsére túl magas.
- Maguk ketten keressenek bejáratot maguknak! – mondta a parancsot.
A két katona egymásra nézett és azonnal elindultak két irányba a városfal mellett. Ellen pedig kinyúlt az Erőbe és felugrott a városfalra, majd ugyanígy ugrott bentre. Egy sikátorba érkezett meg, itt sem érzett még senkit sem, a falak fémből és kőből készültek, a talaj betonszerűségből volt a talpa alatt. Remélte, hogy Shuur követi majd, érezte az Erőn át a két katonát is, ahogyan távolodtak attól a helytől, ahol voltak. Rajtuk kívül senkit sem érzett. Az épületek, falak itt is eléggé jó állapotban voltak, meglepően jóban, bár itt nem is nagyon voltak kitéve a természet erőinek. Azonban alig telt el egy perc, Shuur vagy jött, vagy nem, amikor Ellen valami sötét oldali erőt kezdett érezni, saját maguk alatt, a föld mélyében, valamit, ami éhes volt, nagyon… nem csak fizikailag az Erőben is.
~ Van valami alattunk, sötét oldali, és éhezik ~ üzente ismét telepatikusan.

felszerelés/egyebek:

Ellen rövid biccentéssel nyugtázta, hogy Shuur sem érzett semmit sem. Ennek a ténynek később is örült volna, de nem így volt. A társnője is követte és mind a ketten bent voltak már városban, csak a két katona keresgélt továbbra is bejáratot odakint. Amikor megérezte az éhséget, alig észrevehetően rezzent össze. korábban már érezte ugyanezt és annak, akkor nem lett jó vége. Nem csodálkozott volna, ha itt is az a valami zabált volna fel mindent és amiatt nem volt lakója a helynek.
- Pedig kellene. Feltételezem nem láttál olyasmit, amikor egy Sith szó szerint felzabálja valaki másnak, egy másik Sithnek az összes életerejét és azzal minden tudását. Nem szép látvány – mondta.
Volt egy olyan érzése, hogy a jedik, vagy bármilyen másik Erőhasználó csoport, akik itt voltak bebörtönözték azt a valamit, vagy valakit, akit éreztek. Ha a másik személy túlélte évezredeken át, akkor soha sem volt jó vége. Látta, ahogyan Zilriel mit művel Werdával, pedig ő csak húsz évre volt elzárva, nem évezredekig. Ösztönösen nézett körbe, ő nem kutatott lejáratok után, nem igazán akart odamenni ahhoz, amit valószínűleg felébresztettek a jelenlétükkel.
- Ha azt érzed, hogy fáradsz, rohanj, ahogyan csak tudsz, de már az is lehet, hogy késő lez – suttogta.
Minden idegszálával azon volt, hogy menekülni és futni kéne, a józan esze is ezt diktálta. Jöjjön ide olyan, aki tényleg ért is ehhez és van tapasztalta az efféle dolgokban, ő még kis hal volt mindehhez. De valamiért mégsem mozdult, vagy nem volt minderre képes. Ez talán méginkább nyugtalanította, mint az a tény, hogy mi is lehet ide bezárva. Idegesen pillantott Shuur-ra, fogalma sem volt, hogy ezek után a nő mit érezhet, de remélte, hogy ő is elkezd félni.

felszerelés/egyebek:

- Ó! – mondta meglepetten Ellen.
Nem gondolta volna, hogy a másik nő már látott effélét. Nem tudta, hogy hol lehetett, de az első ötlete az volt, hogy a háború során volt ilyesmi, tekintve nem tudta, hogy Shuur volt a Samorah-n. A visszakérdezésre bólintott, határozottan. Ebben biztos volt, noha szerencsére gyakorlati tapasztalta nem volt túl sok ebben – még csak az kellett volna – de elég sok könyvet olvasott róla, ahogyan a mestere és Werda is sokat meséltek. Az ismeretei fényében hihetetlenül optimistának találta azt, amit Shuur mondott. elméleti szinten persze, akkor nem szabadulhatna, de ki tudja, hogy nem elég-e az, hogy most érzik és nem tudja-e ilyen távolságból elszívni az életerejüket, vagy bármi mást, amire szüksége lehet ahhoz, hogy kiszabaduljon.
- Reméljük, hogy így lesz… – felelte. - Vagy csak ezt akarja elhitetni velünk.
Shuur sem mozdult, ahogyan Ellen sem. Egyszerre futott és menekült volna el innen, de mégis képtelen volt mozdulni, továbbra is. Úgy tűnt, hogy a másik nő is így volt vele és már az Erőben is érezte, hogy gond van.
- De, nagyon is érzem – mondta. – A mardosó éhségét, ahogyan azt is, hogy az elmémbe próbál hatolni.
Ami ellen minden erejével küzdött, hogy annak, bárki is volt itt, ne legyen minél nagyobb hatalma felette. Arra, hogy segíteni kéne, határozottan rázta meg a fejét, pedig érezte, hogy ez lenne a legjobb döntés, de emellett a tudata is üvöltött, hogy menni kellene, futni és a lehető legtávolabb kerülni innen.
- Szerintem viszont mennünk kellene, nem akarok vacsora lenni! – szögezte le.
De még mindig nem mozdult, amikor azonban mozgást látott a szeme sarkából arra kapta a fejét. A két fiatal tiszt ugrott fel a több méter magas falra, minden nehézség nélkül. A szemük vörösen világított, a mozgásuk egy kicsit természetellenesnek, gépiesnek hatott, de könnyedén ugrottak le a sikátor két oldalán, körbezárva a két nőt.
- Ez nagyon nem jó, a börtön sem tartja bent… – nyögött fel.

felszerelés/egyebek:

Úgy tűnt, hogy Ellennek csak ennyire volt szüksége, hogy Shuur végre kimondja, hogy akkor induljanak és menjenek innen. Majd valami hozzáértő foglalkozik ezzel, amivel mélységesen egyetértett. Hirtelen kevésbé érezte azt, hogy az a valami, ami itt volt be akarna jutni az elméjébe, ami végtelenül nagy megkönnyebbülést jelentett. Így most már sokkal könnyebben tudott arra mozdulni, hogy távozzanak.
- Egyetértek! – mondta.
Ám a katonák tényleg ekkor jelentek meg, őket nem Erőérzékeny révén könnyebb volt manipulálni és átvenni felettük az irányítást. Ahogyan a két megszállt katona megérkezett Shuur lépett előre. Noha a twi’lek nem tudta Ellen is tanult önvédelmet, puszta kézzel is, így messze nem volt az a törékeny virágszál, aminek egyébként látszott az alabástrom bőrszíne miatt. De egyáltalán nem volt ellenvetése az ellen, hogy a másik nőre bízza a harcot, hogy ő intézze el ezt az egészet. Egyáltalán nem lepődött meg, amikor nem történt semmi, ahogyan Shuur azt parancsolta a katonának, hogy térdeljen le. Ebben a pillanatban zavart érzett az Erőben, az első pillanatban nem tudta hova tenni a dolgot. Látta, hogy a két katona már készült volna a twi’leket megtámadni, ám ezt már nem tudták megtenni, mert az előbbi zavar ebben a pillanatban teljesedett ki. Odafent érezték a világos oldal erejét, zavaróan erősen, amit most itt érezhettek, az sokszorosa volt annak, ami ott volt. felnyögött és fájdalmában térdre zuhant, ahogyan a világos oldal megpróbálta a testében levő összes sötétséget kiszorítani. Nem sikerült neki, de ettől még piszkosul fájdalmas volt. hallotta a két katona üvöltését is, először úgy, hogy valamilyen másik hang, valami mély, torz is belevegyült, majd elmúlt és csak a két férfi hangja volt hallható. az egész nagyjából tíz másodpercig tartott, aztán a világos oldali erő eltűnt.
- Azt hiszem megvan a magyarázat a fenti világos oldali Erőre… – zihálta.
A két katona nagyon zavartan és sírva próbáltak felállni a földről, nem értették, hogy mi történt velük…

felszerelés/egyebek:

Ahogyan a fájdalmak közepett felnézett, látta, hogy Shuur is megtántorodott. A katonák is. De szerencsére egészen hamar vége lett, ettől függetlenül nem akarta újra érezni ezt. Márpedig lehet, hogy újra fogják, hogyha itt maradnak. A mestere és Lord Hiuval bizonyosan érdeklődni fognak a hely miatt és Ingrid örömmel átfogja engedni nekik azt, hogy itt vizsgálódjanak. A két katona felkászálódott a földről és menekülőre fogták, közösen egy irányba, azt jelentette Ellen számára, hogy találtak bejáratot. Legalább ők is kijutnak és nem fog megerősödni rajtuk az, ami itt van. Shuur-hoz hasonlóan őt sem érdekelte, hogy mi lesz a sorsa a két katonának, csak ágyútöltelékek voltak, de azt sem akarta, hogy az, ami itt volt felhasználja őket. még csak az kellett volna. ha nincs más lehetőség, akkor megö… Nem, a megölni sem volt jó megoldás, mert elég sok nekromantáról olvasott abban az egy évben, amíg le volt bénulva. Szóval ki kell jutni, vagy elpusztítani a testüket teljesen. Arra meg nem igazán volt képes, még nem volt olyan hatalma. A társnőjének sem volt szerinte.
- Egyetértek! – mondta.
Most, hogy az a másik nem akarta befolyásolni a világos oldali erő miatt, most már mozogni is ment, igaz a katonáknak is, így ebben nem volt meglepetés. Mivel nem nagyon akart Erőt használni, hogy azzal jusson fel a falra. De aggódott, hogy akkor megint megérezheti őket az a valami. Így inkább a két katona után indult.
- Ne használjunk Erőt, ha elkerülhető. Kövessük a két jómadarat – tanácsolta.
Ő mindenképp elindul futva arra, remélte csak, hogy Shuur is fogja követni, ha nem ő akkor is megy. Hamarosan pedig el is értek az utca végéhez, majd ott mentek tovább egy szélesebben egészen addig, amíg a barlang széléhez nem érkeztek. Itt volt egy hatalmas hasadék a falon, amin át ki lehetett menni. A két katona természetesen előre engedte Ellen-t és Shuur-t is, ha ő is jött. Ha pedig már kint voltak és elindultak visszafelé, akkor szólal meg ismét.
- Remélem nem bánod, ha ezek után értesítem a mesteremet, hogy ő jöjjön ki ide körülnézni, vagy küldje a megfelelő személyeket – hozta fel.

felszerelés/egyebek:

Ő maga is futott, ahogyan láthatóan Shuur és a katonák is. Amint kiért a résen keresztül a barlangba, ott is folytatta. Ő sem akart itt maradni tovább. Bármennyire is vonzotta a kíváncsiság sajnos be kellett ismernie, hogy ehhez még nagyon nem volt meg a hatalma, hogy bármit is kezdjen itt. Pedig milyen jó lett volna. talán úgy, ha hoznak valamilyen Erőmentes közeget, mint a ysalamiri. Azzal körbevenni magukat és úgy visszajönni. Talán majd felveti a mesterének, de egyelőre válaszolt Shuur-nak.
- Ezzel nem vagy egyedül. És én megmondtam, hogy ilyesmivel foglalkozni nem épp életbiztosítás! – jegyezte meg már-már jókedvűen.
Kíváncsi volt és noha MOST nem akart itt lenni, az adrenalin dübörgött az ereiben, hogy kíváncsi arra, hogy mi lehetett itt tudni akarta. A kocogás pedig csak még jobban felpezsdítette. Mindazonáltal teljesen megtudta érteni azt, hogy a társnője kezdeti lelkesedése mostanra elmúlt. Nem mindenki volt való régésznek, sokaknak nem volt türelme ahhoz, hogy lehet, hogy valami csak évek, vagy évtizedek múlva hoz eredményt és nem néhány percen, órán, vagy napon belül.
- Akik ide fognak jönni úgyis tudni fogják. A lényeg pedig, hogy majdnem! És nem pedig az, hogy megtette. Az pedig, hogy más segítségével gyűrtük le. Nos, Sith-ek vagyunk, azt használjuk, amink van. Még akkor is, ha nem szándékosan! – mosolyodott el egy pillanatra.
Ő maga továbbra sem látott ebben az egészben semmilyen szégyellni valót, sőt, úgy vélte, hogy Shuur mestere inkább büszke lehetne a tanítványára. Egyrészt sikerült egy ilyen leletet találnia, másrészt legyőzte annak a valaminek az akaratát, ami itt volt.
- Szóval érezd magad büszkének, hogy kibírtad és nem győzött az a valami! – próbálta bíztatni a másikat.
Közben elértek a barlang széléhez, ott pedig felsietett a lépcsőkön és végre elérték újra a járatot, ami már a világos oldal erejével volt tele. Itt lehet, hogy ez kellemetlen volt, de elmondhatták, hogy megúszták.

felszerelés/egyebek:

A kérdés remek volt, hogy mi lehetett az, amit lezártak oda. Azt nagyon jó lett volna tudni. Igazából egyszerre akarta tudni és nem akarta. Igazából ehhez tudni kellett volna azt is, hogy mi volt itt korábban. Vagy legalább azt, hogy mennyi idős ez a hely, azt pedig nem nagyon fogják tudni ellenőrizni, mert nem hoztak el semmit, valahogy az életük fontosabb volt. szóval úgy vélte, hogy ehhez is meg kellett volna várni, hogy a kutatók megérkezzenek.
- Igazából bármi lehet. Lehet, hogy egy Sith, egy ivadék. Vagy éppen valami még az előző ciklusból, amiről fogalmunk sincs… – mondta. - Nagyon sok lehetőség van.
Ami alapvetően nem volt rossz, csak akkor, amikor találgatni kellett és nem volt konkrét válaszuk.
- Lehet, hogy olyan, mint az a rakata volt a Szellemholdon. Nem voltam ott, de olvastam a jelentéseket, ha valami akkora erővel, akkor nem csodálkozom, hogy elzárták… – borzongott meg egy pillanatra.
Remélte, hogy egyszer választ kap erre a kérdésre is. Nem értette a másik nőt, hogy mégis mit várt? Ekkora felfedezést találtak az irányítása mellett és csalódott? Saját maga majd kiugrott volna a bőréből örömében, hogyha ő találta volna meg. Igaz, sok olyan személy volt, akinek semmi sem elég, úgy tűnt, hogy Shuur is ilyen.
- Szerintem meg dicséretben fogsz részesülni, mert az irányításod alatt találták – mondta.
A nő szavaira bólintott, bár ő ebben nem látott problémát, a genetikai feljavítások alkímiával, vagy anélkül, vagy éppen sith ivadékok teremtése is mind-mind remek dolgok voltak. Neki semmi baja nem volt ezzel, maximum az, hogy nem értett hozzá, egyelőre.
- A mesterem szerintem kellően körültekintő, nem hiába ő Lord Hiuval helyettese és „örököse” a Rejtélyek Szféra csúcsán. Szerintem nála jobban talán csak Harert császárné érthet ezekhez a dolgokhoz jobban – mondta.
Mikor kiértek ő is felvette a felszerelését a földről és elindult a lift irányába.
- Azzal, hogy azt mondtad végeztél itt, nem is fog érdekelni, hogy mi van itt? – kérdezte.

felszerelés/egyebek:

Ellen megtorpant egy pillanatra, amikor Shuur végül azt mondta, hogy nem is érdekli az egész. A vörös hajú lány nem igazán értette a másikat, fogalma sem volt róla, hogy miért viselkedik így. Még egyikőjük sem volt túl erős ahhoz, hogy maguknak tudjanak bármiféle hatalmat gyűjteni. De majd az is eljön, de addig is, Ellen számára a Birodalom volt az első. Csak megvonta a vállát Shuur szavaira. Amit látott azaz volt, hogy a két katona volt a legboldogabb amiatt, hogy ezt túlélték. De a lány már úgy vélte, hogy ettől kezdve felesleges lenne bármit is mondania, felesleges lenne. Ő is beszállt a liftbe, ami végül elindult felfelé, neki az első dolga az lesz, hogy azonnal értesíti a mesterét arról, hogy mi is van itt. Csak remélhette, hogy lesz lehetősége arra, hogy itt maradhasson továbbra is és figyelhesse az itt zajló eseményeket. Ami az egyik nőnek teljes kudarc volt, az a számára győzelem. A lift végül megállt fent és Shuur elköszönt tőle.
- Viszlát, és köszönöm a remek leletet! – mondta.
Amint a twi’lek távozott, akkor ő még a két katonához fordult.
- A korábbi büntetésüket a lenti helytállásért a felére csökkentem, nem törlöm el, mert tiszteletet kell tanulniuk. Távozhatnak! – tette hozzá.
A két katona tisztelgett, majd amilyen gyorsan csak menni lehetett ők úgy távoztak. Nem hibáztatta őket, és biztos volt benne, hogy egy életre megtanulták a leckét ezek ketten. Ami pedig Ellen-t illette, mivel a hajója kellően jó volt szállásnak is, és ott sokkal privátabban lehetett, mint itt ezen a bázison. Pár perc alatt vissza is ért a hajójához, ahol tényleg felhívta a mesterét, és jelentést tett, hogy mit találtak itt. A férfi elég izgatott lett és a bázist, a bolygóval együtt azonnal a Rejtélyek szféra irányítása alá vonták…

Köszi a játékot, amiért 1 pont és 5.000 credit a jutalmunk. – Nef

felszerelés/egyebek: