A Roby's bár

A fickó, mind megtudom, Paul, igen kedélyes fickónak tűnik. De úgy látom, John kissé tolakodónak érzi. Ki is fejezi nekem aggodalmát, míg Paul ma pultnál és a zenegépnél van.
- Ne aggódj. Felismerem én a rosszfiúkat, és Paul nem tűnik annak. Bevallom, és ha nem sértelek meg, szerintem te is így vagy vele, hogy mostanában túlságosan magamba zárkóztam. Nem hagyhatjuk, hogy a rossz élményeink a lelkünkre telepedjenek. Hétvége lesz, te is eleresztheted magad kicsit. A bár vendége vagy.
Cinkosan kacsintok rá.
- Nem tudom, észrevetted-e, de szép és művelt hölgyekből nincs hiány ma este.
Ekkor Paul is visszatér. Koccintunk a feledésre, és iszunk.

// out: Bár elindult a kaland is, ha van kedvetek párhuzamosan folytathatjuk itt is. A kalandban meg már úgy játszunk, hogy eltelt ez az esete és jobban ismerjük egymást.//

//Off: bocsi, hogy beleszólok, de nincs szakadás/párhuzamos játék, így muszáj a kalandra menni.//

//Akkor részemről itt ez az utolsó kör. A kaland után is bírunk iszogatni, vélhetőleg a győzelemre //

A nagy koccintás közben Paul ijedten csap homlokához.
- Hogy az a ragyás macskacápa enné meg a szárazföldi patkány eszemet! Hát majd elfelejtettem, hogy egy fontos szállítmányt kell leszállítanom! Sajnálom cimborák, de a további iszogatást el kell halasztanunk. - kell fel szomorúan Paul.
- Addig is vigyázzanak magukra! - veszi fel magára kabátját és már indul is kifelé sietve. Talán kicsit túlságosan komolyan veszi emberi feladatait, de már megszokta. Ahogy azt is, hogy itt meg kell dolgoznia a megélhetésért. Így aztán leint egy taxit, hogy mielőbb a kikötőben horgonyzó hajójához siethessen.

Pedig John eléggé aggodalmaskodó típus. Még munkájában is. Ezért is dolgozik oly keményen, belefeledkezve a munkába, még a munkaidőn túl is. Egyedül csak a tudományos munka van számára, ahol békét lel és nem érez félelmet.
- Jó. Ha szerinted jó fiú, akkor nincs gond. - fogadja el David szavait. Ő biztosan jól ismeri az embereket. Nem tévedhet.
- Nem, én nem vagyok zárkózott. Egyszerűen csak a tudománynak élek. Nem rég kaptam saját kutatást, felügyelet nélkülit. Nem szeretnék hibázni. - sóhajt fel.
- Óh! Hogy a ház vendége? Ez... megtisztelő. És jah, hétvégén szoktam lazítani. Általában kimegyek a kikötőbe, kibérlek egy vitorlást és hajókázok egy fél napot. Az olyan nyugalmas és pihentető. És még a számolás is sokkal jobban megy utána! - mosolyog John.
És David rátapintott arra a témára, ami annyira kellemetlen John számára.
- Igen. Vannak. - bólint rá szavaira.
- Látom őket, nem vagyok vak. De egy magamfajta nem túl férfias fickóval nemigen foglalkoznak. Legfeljebb csak a jobb osztályzatért a vizsgán. - hát igen, egy kínos emlék, amibe a vizsgázó hölgy úgy csűrte-csavarta a szavakat és mozdulatokat, hogy a jó doktor végül megadta neki a jó osztályzatot.
Ekkor John valami fura mormolásra figyel fel. Épp szóvá tenné, mikor kékes fény öleli körül.
- Ez meg mi a... - szavait, akár csak őt magát, elnyeli ez a különös fény, csak hűlt helyét hagyva az asztalnál.

//Folytatás: High Bridge//

Alig gurítjuk le az első kört, Paul a homlokára csap. Elfelejtkezett valamiféle szállítmányról.
- Akkor viszlát, Paul. ugorjon be, ha végzett.
A hajós távozása után Johnnal tovább beszélgetünk.
- Értem, fontos munkát végzel. Én mindig is rosszul bírtam a helyhez kötött melót. A betörés állandó mozgással járt. Még fura is kicsit, hogy most állandó munkám van. De elég változatos.
Ha már Paul itala itt maradt, töltök még egy kört belőle és fel is hajtom az enyémet. Az alkohol nem igen hat a szervezetemre, talán csak azt érezném meg, ha lehúznám az egész üveget. Mindenesetre maga a rítus és az ital íze is emeli a hangulatom.
John kissé gátlásosnak tűnik az alapján, ahogy a nőkről beszél. Meg tudom érteni. Sohasem voltam nagy macsó és a képességem is mindig frusztrált.
Éppen újra töltök, amikor különös mormogás üti meg a fülemet. John fura arcot vág. Talán ő is hallja? Aztán kékes ragyogás öleli körül. Kiráz a hideg. Valami baj van. Felpattannék a székről, de a világ kifordul magából körülöttem és mindent elnyel a kék fény.

//Folytatás: High Bridge//

Levi és pár barátja beszöktek a bárba, miután az egyikük sikeresen csinált nekik kellően hamis diákokat. Most a pár fős csapat az egyik boxban ülve várja az italokat. A bárban így este felé kezd felébredni az élet. Hatan a pultnál. A többi boxban legalább 4-6 ember és a tánctéren is pár tucatnyian. Mint mindig a nőknek ingyenes a belépés így ők erős többségben buliznak. Leviék már türelmetlenkednek, amikor a pincérlányka kihozza nekik az italokat. Egy középmagas, rövid hajú, enyhén tetovált, (alkarja és nyaka, aminél kilátszanak a minták) kék szemű, vörös egyenruhás vézna kis csaj, aki unatkozva rágózik közben.

A lényeg, mint minden alkalommal, mikor kedvem támad hozzá, megvan a kellemes péntek esti hangulat. Szól a kellemes zene, rendelt drága italok, és van kiket nézni, a füst stílusosan száll, minden terv szerint alakul. Unalmas. A törvények minden tekintetben jelentéktelenek a személyemmel szemben, egyszerűen felettük állok. A huszonegy éves korhatár az iváshoz nem csupán nevetséges, de lehetetlen is, megengedem az elnöknek, hogy szemet hunyjon felette és ne kelljen idejönnie nyilvánosan bocsánatot kérnie és végigcsókolnia a cipőmet ezért. Gondolataimat visszaterelem a beszélgetéshez. Én nem vagyok türelmetlen, megvárom amíg valamelyik pincér kihozza az italokat, ráérek.
- Legjobb volt a végén, hogy lazán elvittük a magángépet és stílusosan elrepültünk a naplementében. Imádom az automata pilótát, simán lehet mellette dugni, még csak nem is rázkódik. Szerintem csörgesd meg a csajt te is Kofy, ajánlom. Análban kicsit hangosabb a kelleténél, de kellemesen.
Istenek felett álló istenként elvárom, hogy saját testvérem engedelmeskedjen végtelen hatalmú akaratomnak. Ha már én ajánlom a nőt, vegye is el. Lazán lekapok egy italt a tálcáról, majd visszanézek a pincérlányra. Jól néz ki, az nem zavar ha sovány, a vörös haj vagy egyenruha, mindegy és a tetoválások kellően vonzóvá teszik. Bal kezemmel csettintek egyet, majd mutatóujjammal becélzom a mellkasát, és rá is kacsintok.
- Csinos. - jegyzem meg nyugodtan. Nem viszek bele túl sok érzelmet, vagy energiát sem színészkedést. Annyira nem jó, egyszer viszont elmenne. Ha meg van a hangulat, tökéletes, ha nincs akkor teljesen mindegy. Kellene még valami az estéhez... az atmoszférán kívül, talán óvszer.

A lány unott rágózásából elpirul egy kicsit.
- Kösz.
Mondja és gyorsan felkapja a tálcát megindulva vissza a pulthoz. Levi egy haverja lelkesen oldalba böki.
- Haver máskor kérd fel egy menetre! Úgy néz ki megfogtad!
- Azt a segget én is megfognám.
Mondja egy másik társuk és koccintásra emeli a poharat.
- Egészség!

A lány elpirul és sietve elmegy, sikerült teljes tökéletességemmel máris zavarba hozni. Igazából nem vártam, hogy ilyen gyorsan megtalálom a publik r.bancot, de mint minden alkalommal, felülmúlom magamat is. Imádom ezt az érzést. Elmosolyodom, a srácok már kanosak, kellene nekik is nézni valakit. Felemelem a poharam majd koccintok velük.
- Prossit. - mint mindig röviden, stílusosan és félig oroszul koccintok. Rövid mellé jobban illene, de így is hozzám tartozik, tehát megkérdőjelezhetetlen. Tekintetemmel még végig követen a csaj idomainak mozgását. De egy pillanatra megdermedek.
~ Ez váratlan. Elpirult, nem kellett volna elpirulnia, a kegyeltjeim csak szétteszik a lábaikat és élvezik, de nem engednek meg maguknak ilyen reakciót. Nyálas és csöpögős, és tényleg elpirult. Kell egy próféta, aki ilyen esetekkel foglalkozik a nevemben. Most tényleg ennyitől elpirult? Most tényleg nem tudok ezen továbblépni? Azért még megdugnám.
Teljesen nyugodtan, átlagos gyorsasággal elfogyasztom az italom. Megvárom, amíg a többiek is így tesznek. Elég jó arcok ahhoz, hogy beszélgessek velük továbbra is, a felhozott témák megfelelőek, van mit csekkolni. Ha kiürül a poharam felállok az asztaltól.
- Megyek belövöm a csajt.
Igazából nem tudom miért érdekel, de aranyos volt, ritkán ez a véleményem valamiről, szóval jelent valamit. Nekem most az is elég, ha valahol oldalt orálisan kielégít, az pont illene is a hangulatomhoz. Odamegyek a pulthoz, időzítésem hibátlan, nem érkezhetek rosszul. Bekeresem a csajt.
- Még egy üveg Jack Danniels lenne, meg hozzá három pohár.
A nálam lévő pénz összege elég, hogy vegyek magamnak egy autót hazafelé, nem aggódom. Ha kiadja amit kérek, mielőtt elveszem még hozzá szólok.
- Meghívhatlak? - a hangsúlyt jól választom meg, egyszerre kérdés és finom utasítás is. Nincs emberi lény, aki ellenállhatna akaratomnak, én vagyok a hatalmas Lev Hudson.

A lány leveszi az üveget a kérésre majd kirak három poharat. Közben a kérdésre megtorpan.
- Egy... bárban dolgozom.
Mondja picit lenézően. Jelezve, hogy a meghívás hülyén hangzik hisz az italok között van és a fontosabb, hogy dolgozik. Munka közben pedig nem iszik az ember. A poharakat és üveget áttolja a pulton a fiúnak.
- Még valamit kérsz?
Kérdi békésen és meglepően ridegen.

Felkészülök a teljes sikert arató, számomra dicső, behódoló válaszra. Amit kapok, az viszont más. Nem foglalkozom vele különösebben rezzenéstelen tekintettel, teljesen nyugodtan reagálom csak le. Nyilvánvalóan egy helyzetben én nem lehetek az, aki téved, így csak a csaj lehet. Elég jól néz ki, kegyes vagyok és megbocsátok neki a hibájáért. Bár volt akit ilyesmiért kivégeztettem, régi szép idők. Kellemesen nyugodt ritmust dobolok a lábammal. A megnyerő mosolyt azért tartom, túl jól nézek ki ahhoz, hogy igaz legyen. Meg amúgy is, lenyűgöző vagyok.
~ Az égi erők azt hiszik van esélyük az én hatalmam ellen és játszadozhatnak. Csettintésre vagyok ura a szerelemnek, ha úgy határozok egy gondolatomra ismét elpirul, ezt nem kell bizonyítanom. És hol van a zene? Itt, itt. Zsír.
Igazából én nézem teljesen hülyének a csajt. Azt még ő se gondolhatta komolyan amit mondott, de igazából a zene már jobban érdekel. Talán két bólintás között még válaszolok is neki.
- Munka után gondoltam, amikor nincsenek sokan csajszi. Te tudod.
Megvárom még, mit reagál. Utána lassan vissza sétálok az asztalhoz az üveggel meg a poharakkal. Levágódom a helyemre és a cipőm sarkát az asztal élére dobom. Kinyitott italom még egyszerre lehúzom, majd megigazítom a napszemüvegem az ingem zsebébe. Lassan jön a hangulat, királyság van.

A lány a szavait hallva megdermed majd zavartan elkezd bólogatni.
- I-igen... persze. Az... jól hangzik.
Mondta majd ahogy Levi ott hagyta még megrázta a fejét a vöröske. Ahogy Levi megindult az asztala felé Ralf pont besétált. A kettő már ismerte egymást. Mivel szinte ugyanazokat a manhattani bárokat járták. Sőt, Ralf mostani személyije pont Levi kis tesójának az alkotása. A páros a terem közepén fut össze.

Ez is csak egy átlagos este volt, bár kissé mégis szokatlan. A mai italozásra egyedül indultam, nem tartott velem egy barátom sem – de ettől még nem estem kétségbe. A Roby’s bárba tértem be, az egyik leg jobb hírnevű kis iszogatóba, és sejtettem, hogy lesznek itt ismerős arcok. Bár, ha nem lettek volna se félteném magam, ez esetben rárepülnék a kis éjszakai pillangókra. De ahogy beléptem, már messziről kiszúrtam egy ismerős figurát, ahogy épp egy aranyos kis nőcskével társalgott. Nem volt sokkal az átlag feletti a csaj, talán a tetoválásokkal még többet dobtak ezen, mint amennyire amúgy kitűnt volna, szóval egy ilyen átlagos kis libával beszélgetett. Nem akartam megzavarni, de mégis az italpult felé kellett mennem, ezért elindultam az irányukba, pont akkor, amikor Levi otthagyta a csajt.
Szevasz! – vetettem oda Levinek, amikor összefutottam vele a kocsma közepén, és a háta mögött – immáron közelebbről – vettem szemügyre a csajt.
- Nem rossz bőr. Koptatós?- kérdeztem, enyhén sértő módon utalva arra, hogy látszólag elutasította őt a kiscsaj.
- Pedig bevállalósnak tűnik. Tuti megszondázták már egy párszor hátulról is. – közben, ha a srác hagyja, leemelek egy poharat és töltök kettőnknek. Bár Levinél ki tudja, lehet épp olyan hangulatban van, hogy bekattan ha így teszek. Hallottam már hasonló storykat, amiknek a fele lehet épp olyan sületlenség, mint a rideg valóság.

Isteni hatalmam továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Zeusz játéka nagyon vicces volt, kár, hogy jelenléte eltörpül az enyém mellett. Tetszetős, jó bőr és még engedelmesen bólogat is. Meg is van a program a piálás után, közben. Kétszer már ittam közben is, meg van a maga hangulata. Kofy ebben is megpróbált utolérni egyszer, bár ő inkább a Counter Strike élvezeteibe vetette magát kutyapóz alatr. Elveszem a cuccokat és fordulok is meg, mikor szembe jön Ralf Shaw. Pont ő kellett a társaságba. Rákacsintok, miközben a Jacket át dobom egyik kezemmel a másikba és kezet nyújtok neki.
- Csé. Merre srác?
Stílusom mint mindig megnyerő, és szorításom sem más. Még egy fő megvan, már csak egy sznob kellene, Tony Price, meg egy igazi őrült, Ramirez. Ahogy ismerem őket az egyik időközben nekiment a katonaságnak, a másik lassan cégtulajdonos lesz Kaliforniában. De én ezt nem tudhatom valamiért. Nem ereszkedem le a halandók szintjére.
~ Már ő is kezdi... Ma minden kétségbe akarja vonni a hatalmam, ez természetesen lehetetlen. Fel sem foghatják milyen menő vagyok.
Az említésre hátra nézek a csajra, majd egy ezer karátos mosolyt villantok meg neki, meg Ralfnak is.
- Még dolgozik, majd utána. Egy analt bevállalok vele, többre szerintem nincs időm. Huppanj le.
Rendes, hogy tölteni akar, de nem hagyom neki. Elé teszek egy poharat és töltök a whiskey-ből. Utána célba veszem az asztalt.
- Fuck. - nyögöm be a zene ritmusára.

Ralf megkapja a poharát, de mikor ránéz az teljesen üres. Mikor újra ránéz benne van az ital. Levi látja, hogy a vöröske megindul hátrafelé. Majd a páros meglátja, hogy a táncparketten két lány elkezd összeveszni és tépni egymást. Az őrök úgy szedik szét őket. Az asztalnál a társaság örvendezve biztatja a duót, mint rómaik a gladiátorokat.
- Ma minden csaj őrült!
Mondja az egyikük és örömtelin iszik erre egyet.
- Sose voltak normálisak!
Jelenti be egy másik és erre már többen lehúznak egyet.

- Nos, konkrét terveim nincsenek, de homályosan látok magam előtt pár üres üveget, és néhány másnapos ribancot egy büdös kis motelszobában. Egyébként igazad van. – intek a szöszi felé.
- Ránézésre többet nem is ér.
Egy üres pohár. Egy whiskeyvel félig teli pohár. Megint egy üles pohár. Nagyjából így kezdődött a poharam számára ez az este. Alapvetően nem szeretem túl gyorsan inni ezt a nemes és finom italt, de ahogy a többiekre néztem, már jócskán előttem jártak, és nem akartam mögöttük kullogni, ezért akárhányszor csak ital éri a poharam, lehúzom annak tartalmát, amíg nem érzem kellően a jótékony hatását. Közben egy jó kis csajbunyó kerekedik, amit érdeklődve kezdek figyelni, amíg a nyomorult biztonságiak szét nem választják őket.
- Eeeeeeeember, csajbunyót sose szakítunk félbe! SOHA! Baaazdmeg. – csóválom a fejem, majd hátradőlök a székemben, és körbenézek a helyen. A szemem sarkából látom a megtépázott ruhájú kis vad fekete hajút, akinek elég jó a teste. Vajon az ágyban is ilyen szenvedélyes?
- Egyébként nem rossz a felhozatal. Mit szóltok, dobunk egy kicsit a hangulaton? – kérdezem a többieket, és alig láthatóan megvillan egy kis zacskó a kezemben. Nehéz volt ilyen jó minőségű anyagot szerezni, de jutányos áron szereztem, és hajlandó vagyok másokkal is megosztani. Végül is elég füvem van, hogy mindenki jól érezze magát, és belevessük magukat a pin… nők tengerébe.

Minden terv szerint megy. Folyik a pia, szól a zene, a nők egymást tépik a férfiak kegyeiért. Ez az én birodalmam. Császárnak érzem magam és azonnal fel is csapom a napszemüvegem, lassan túl jól nézek ki. Bal kezemet félig magam mellett a levegőbe emelem és a ritmusra elkezdem mozgatni az ujjam, miközben a pohár whiskeyt egybe lehúzom. Eljött az ideje az uralkodásnak.
- Nem rossz. Cseréld ki a motelszobát elnöki rezidenciára, és csapj hozzá egy kellemes amnéziát. Meg van a maga hangulata.
Nem vagyok hajlandó az este miatt bármilyen komoly gondolatot megengedni magamnak. A szervezetem tökéletes, ennyi alkohol nem árthat neki, csak alapozó, a számlámon lévő pénzösszeg szinte végtelen, ezek a nevetséges drágának hívott italok nem többek mint aprópénz nekem és még óvszer is van nálam. Legyintek arra, hogy nem ér többet a csaj, pontosan tudom, nem több mint aminek látszik és én sem akarok többet. Most már ténylegesen felcsapom a lábam, főleg a sarkaim a pultra.
~ Ralfnak igaza van. Csajbunyót szétszedni vétek, ennél azért többet vártam volna, még ha meg sem közelítheti az én és a többiek professzionalitását.
Kihajolok oldalra, amennyire tudok az ülő pozícióból, majd az üveggel az aktuális biztonsági felé intek.
- Hé, srác. A szekus. A haveromnak igaza van, nem szedünk szét nőket, soha. Megengedem, hogy ide gyere és kegyelemért könyörögj.
Nem tartok tőle, hogy megpróbál agresszíven reagálni, pont arra számítok és provokálom is. Tiszteletet kell tanulnia. Oldalra nézek és elmosolyodom, van hedzsó, nem is kevés. Már csak ez kellett. Zsebemből előcsapom a dobozt és szétkapok egy szálat, hogy rendesen be lehessen tölteni egyet. Ha Ralf teker, nekem az is megfelel, a mostani hangulatomhoz az is megy.
- Zsír. Hány gé és honnan?
Intek a többieknek is, hogy jöjjenek, van drog. Sőt hangosan át is ordítom a báron. Jó lesz ez az este is, már érzem az illatát, vagy csak a marihuánáét.

Az őr a beszólásra odasétál az asztalhoz, mire ott már az anyagot kezdik csíkokba rendezni a többiek.
- Mi a faszomat csináltok nyomorékok? Mit hisztek a tetű kis óvodások?
Megragadja Levit a gallérjánál fogva és egyetlen mozdulattal talpra állítja ki a boxból.
- Komolyan? - néz a drogra az asztalon. - k-rva gyorsan húzzatok innen ki mielőtt rendőröket hívunk rátok kis csótányok!
Mondja és egyet rúg az asztalba, amiről a dohány egy része lehullik.
- Addig én kiszínezem a kis haverotokat, mondjuk kékre és lilára némi pirossal.

A szekus követi égi parancsom, ahogy azt elvártam tőle, mást nem is tehetne, ha én szólok hozzá, ez természetes. Amit viszont tesz, a könyörgés helyett az több mint nevetséges és szánalmas. Oly kegyes vagyok, hogy az alattam lévő széket sem vetem neki hatalmam által. Lazán előcsapom a zsebemből az aranyozott telefonom és felmegyek körülnézek a többiek falán, hátha van valami hír. Érdektelenül pillantok fel a két like között a biztonságira, amikor felém nyúl. Stílusosan a napszemüvegem is lejjebb engedem fél kézzel és felette átnézve hitetlenkedve nézek rá. Hagyom, hogy felemeljen, megengedem neki, hogy megtegye.
~ Imádom ezt az estét, mindenki kétségbe próbálja vonni a hatalmam. Én felette állok a nevetséges törvényeiknek, nem lehetnek rám hatással. Sérthetetlen vagyok, érinthetetlen, nem érhet hozzám az akaratom nélkül.
Fenntartom a jogot magamnak az önkényes igazságszolgáltatásra. Rossz érzés beismerni, amit mindig is tudtam, de ezeket a halandókat csak az erőszak és a büntetés tartja kordában. Nem reagálok a fenyegetésére, csak fél kézzel lepasszolom a telefont, a szemüveg marad. Bal lábamat csak úgy meglendítem és ágyékon rúgom a biztonságit. Előtte még magabiztosan a levegőben összecsapom a sarkaim, erősen, hogy aktiváljam a pengéket. Úgy rúgok, hogy a pengék minimum a heréit, de inkább a farkát vágják át. Ha kegyelmes vagyok akkor csak a belső combjába szúrok, az artériákhoz. Amint elenged könnyedén huppanok a padlón. Még az oldalát is végigrugdosom, majd az arcába lépek és szemen köpöm megkoronázásként. Annyira azért nem figyelek rá, nem vagyok ideges, arcomon marad az ezer karátos mosoly. Ha ez megvan intek még a pultosnak.
- Még egy whiskeyt.
És ha ez megvan jöhet a hédzsó. Lehetetlen, hogy ne az történjen, amit én eltervezek, mindképpen sikerülnie kell, felesleges lenne feltételezni, hogy bárki jobb lehetne nálam, főleg egy egyszerű biztonsági, a porba fog hullani harc nélkül. Ez is az este része, kellemesen ellazít.

A biztiboy határozott léptekkel siet hozzánk, mire automatikusan nyúlok az italomért, nem is nézve, hogy van-e a poharamban, majd ha kiittam amit benne találok, akkor tenyérrel nyomom lefelé az asztal lapját. Láttam már ilyet, mániájuk belerúgni az asztalba, hogy aztán pocsékba menjen a drága cucc. Szerencsére ezzel nem igazán foglalkozik, inkább Levire összpontosítja a figyelmét, mire én határozottan kezdem széttépni a cigiket, és már szórom is a dohányt a fű mellé. Nem szentelek túl nagy figyelmet az arányok porciózásának, olyan hétharmad-egyharmad arányban keverem be. Elég erős lesz, de kit érdekel, ha valakinek ez sok akkor szívja a sima dohányt, vagy a farkam. Már megy is a papírba, szépen középről kifelé megindulva sodrom az ujjaimmal, majd egy nyalás a papíron, és már kész is egy szál. Nagyjából akkor végzek a teendőimmel, azaz az egész adag besodrásával, amikor Levi hevenyészett kasztrációs bemutatója véget ér – nem épp egy értő közönségnek adta elő, azt hozzá kell tenni – mire ismét a poharamra nézek, hogy van-e benne alkohol, s közben kinyújtom az egyik cigit Levi felé.
- Kész. - jelentem be, és a saját számba is bedobok egyet. Valszeg hívni fogják a zsarukat, úgyhogy jó lenne eltűnni, de előtte azért kellene egy pár bula, akik velünk jönnek. Elvégre anélkül nem buli a bujdosás.
-~I'm a cowboy, on a steel horse I ride, I'm wanted… dead or alive ~ dúdolom magamban, miközben a tömeget vizslatom. Ha ők is minket néznek, akkor a korábban viaskodós csajokat keresem a tekintetemmel – szeretem ha vad a cicus – de persze másra is kapható vagyok. Ezt nyomatékosítom is a hölgyekben, ha találkozik a tekintetünk mindre kacsintok vigyorogva – kivéve azok, akik bűn rondák. Hozzájuk még nem ittam eleget, és valószínűleg a detoxon is előbb ébrednék, mint mellettük.

Levi rúgásától a vérző ágyékú őr üvöltve és könnyezve omlik a földre. Köhögve próbál szóhoz jutni és szitkozódni. A többi őr megindul azonnal Levi felé, miközben az asztaltársaság éljenezve ünnepli őt. A pult mögötti lány pedig elkerekedett szemekkel szinte ő maga sem érti miért, de kihozza a whiskey-t, mintha mi sem történt volna.
- Ké-kérsz még valamit?
Kérdi bátortalanul, miközben ignorálja a lábainál fekvő kollégáját. Ralf végig tekint a báron, de senkit sem lát, csak az üres falakat. Majd megint felpillant és mindenki ott van. A tömeg nagy része rémült és értetlen. Ám az őr, aki Levi felé tart... átlátszó...

A hatalmamnak senki nem állhat ellen, ez egyértelmű. Előttem hullik porba a halandó, hagyom hogy szenvedjen a lábaimnál, csak lazán. Túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy tovább foglalkozzam vele. Biccentek Ralfnak és elveszem a kezéből a joint opsot, de egyelőre még csak kezemben fogom, nem sietek sehova. Megjön a kiérkező ital, amit egy kedves mosollyal át is veszek. A kérdés már meg is hozza a kedvem a többihez.
~ Ez már tetszik. Mindenki engem szolgál, egy szó nélkül, csak meg kell mutatnom ki is vagyok valójában. Ez az amit elvárok mindenkitől. És még hajnalban fel is kell hívnom Jennyt, elfelejtettem, hogy nála van a másik bankkártyám. Pontosabban megengedtem magamnak, hogy elfelejtsem. Király.
Megint elkaptam a hangulatot és most hagyom, hogy vigyen tovább. A tömeg éljenzik és a nevem kántálja, másik fele retteg tőlem. Nincs ami a hatalmas Lev Hudson útjába állna.
- Jaja. Kérek még egy puszit meg a teloszámad egy cetlin. Más nem lesz köszi.
Magabiztosan adom át az üzenetem a csajnak, aztán lehúzom az italt egyben. Észre is veszem a többi biztonságit, remek. Győzedelmesen mosolyodom el, bedobom a számba a jointot, előkapom az aranyozott vihargyújtóm és már meg is vagyok. Nem a cigit gyújtom azonnal, felkapok egy közeli asztalról egy üveget. Lehet mondjuk vodkás, az mindig van kéznél, öntök hozzá abszintot meg martinit, keverék kedvéért. Az egyik srácról, mondjuk pont nem Kofyról, hanem a haverjairól elkötök valami kendőnek kinéző dolgot. Megértem ha nincs náluk, akkor a földön heverőről kötök le valamit. Meg van a rongy és az üveg, össze is dobom a kettőt, mielőtt hozzám érnek a biztonságiak. Esetleg nyerek egy kis időt és feléjük küldök egy széket. Tökéletesen működő molotov koktéllal felállok az asztalra, egyik kezemben az üveget, másikban az égő gyújtót fogva két karom kinyújtva nézek le mindenkire.
- Helyetekben nem tenném srácok. Egy lépés és beküldöm közétek.
Már előttem is van a kép. Ma este nagyon durván kiütjük a határokat, amíg egy kórházban nem ébredünk, körülvéve egy rakat kommandóssal. Zsír. Tetszik a terv, már lököm is magamban a lényeget.
~ Kiherélek egy biztonságot, megfenyegetem a népet, felgyújtom a bárt, ellopok egy autót és eltűnök vele a messzeségben. Csak én meg a csaj. Letelepedünk Kaliforniába és boldogan élünk négy gyerekkel. Meg is van.
Megunva a felkászítülség szerepét a gyújtóval megküldöm a joint opsot, és beleszívok, csak szájammal tartva, úgy a menő. Ha minden jól megy simán nálam van még a molotov meg a tűz, szóval az van amit mondok.
- Amúgy. - vetem oda hanyagul az asztalról valamelyik biztonságinak - Ha passzoljátok egy éjszakára a pultos csajt, kajak lelépek.
Én türelmesen megvárom a választ. Nézelődök kényelmesen és ha látom, hogy bárki próbálkozik valamivel meggyújtom a rongyot és megkínálom az egésszel a srác arcát. Jól alakulnak a dolgok. Tetszik ez a káosz és anarchia stílus. Ismét nem számítok arra, hogy bármi ténylegesen tudna akadályozni, túl nagy a hatalmam ahhoz, ezért nem is készülök erre.

Levi elveszi tőlem a cigit, és én is meggyújtom a sajátomat, majd a falnak dőlve vizslatom a felhozatalt. Töltök magamnak még egy pohárral, és belefújom a füstöt, majd szórakozottan figyelem, ahogy a pohárban kering egy ideig, miközben élvezem az illatát. Felpillantok az italból, hogy ismét végignézzek a női kínálaton, de nem látok senkit. Pislogok kettőt, mire mindenki újra megjelenik.
- Levi, ezt ki kell próbáld geci, nagyon tuti. – kiáltom oda a srácnak, és újra megvizsgálom a még be nem tekert füvet. Nem látok rajta semmi furcsát, de azért megjegyzem magamban, hogy ha már egy slukktól ilyeneket haluzok tőle, akkor mostantól csak ezt nyomom. Miközben én ezzel vagyok elfoglalva, Levi már molotov koktélt gyárt.
- Push it to the limit… – énekelem vigyorogva, és ellököm magam a faltól. Lassan tényleg ideje lelépni, úgyhogy cselekednem kell. Megkeresem a harcias kiscsajt, és mosolyogva lépek oda hozzá.
- Hello, szépségem. Felajánlom neked a belépést egy olyan életbe, amit még sose tapasztaltál meg. – vigyorgok, és közben eldobom az üres poharam, majd valakiét elveszem a kezéből – nem is nézem, hogy férfi vagy nő, vagy hogy mit iszik.
- Drogok, pia, és végtelen buli. Mond, hogy érdekel. – nézek rá a pohár, vagy üveg, attól függ mit szereztem szája fölött, majd belekortyolok. Remélem igent mond, ha nem is azért, mert tényleg érdekli, hanem már csak félelemből is. Elég terror lehet külső szemlélőként amit lerendezünk. Ha még így se adja magát, akkor keresek egy jól kinéző, de megfélemlített csajt – nehogy Levié legyen az egyetlen bula – és őt kezdem betárgyalni, biztosítva arról, hogy én megvédem ha kell.
Ha sikerül szereznem egy esti partnert, akkor intek Levinek, hogy felőlem mehetünk – ha nem, akkor addig próbálkozom, amíg ő nem jelez, hogy tipli van. Félelmetes ez a higgadtság, nem is kételkedem abban, hogy az lesz, amit Levi akar. Maximum egy kicsit félek attól, hogy tényleg az lesz, amit Levi akar. Mert akkor csúnya lesz ez az este.

A lány megremeg a kéréstől. Elővesz egy tollat és írni kezd. A kezében remeg a toll és ő sírva hebeg.
- Mi-miért csinálom ezt?
A könnycseppek hosszú ében csíkokban mosták le a sminket az arcáról. A gyászos arcú lány Levihez hajol és egy csókot lehel az arcára majd sírva elrohan. Miközben molotov koktélt kezd el gyártani az emberek menekülnek kifelé és Ralf az egyik verekedő lány után nyúl, akinek a csuklóját megfogva az csontvázzá válik és ráüvölt.
- Mi a pélót akarsz tőlem?
Két őr áll meg Levi előtt és egy vonszolja el a társát. Pár merészebb és izmosabb parti arc is ott maradt és mind fenyegetően üvöltöznek a fiúval.
Jamie ekkor érkezik meg a bárhoz, amiről kívülről csak az látszik, hogy az emberek lelkesen menekülnek onnan. Nem érteni mi történt bent, de valami nagy zaj és pánik az biztos.

Az ajánlatot hallva nem vesztegetem az időm, az öngyújtót elemelem a molotovtól és meggyújtom a számban lévő szálat. Nincs senki aki az utamba állhatna, teljes magabiztossággal állok a bár közepén. Figyelem a csajt, ahogy felírja a telefonszámát, amit el is veszek tőle és elteszem, holnap másnaposan pont jó lesz felhívni. A puszin csak elmosolyodom, pont olyan érzés mint amilyenre számítottam, ahogy a remegő ajkai a bőrömhöz érnek. Elérkezett hát a történelmi pillanat, megesik rajta a szívem, nem akarom, hogy tovább sírjon. Utána kapok és megfogom a csuklóját, annál fogva fordítom magam felé.
- Maradj csak és fogadj szót szépen. Kellemes társaság vagy.
Ezzel már húzom is magamhoz, átkarolom a vállánál, lecsúsztatom a kezem a csípőjére és magamhoz fogom, mellé lazán, kicsit vigasztalóan simogatni kezdem. Letörlöm a könnyeit, meg ilyesmi, tiszta romantika. Szóval ha minden jól megy már így kettesben nézek farkasszemet az őrökkel, pontosabban megtisztelem őket ezzel. Azzal nem számolok, hogy nem sikerül elkapnom a csajt, értelmetlen lenne, isteni hatalmammal nem dacolhat. A tömegre már csak egy lenéző pillantást vetek. Komolyan nem tudom, hogy mi van ma a halandóimmal.
- Szóltam srácok.
Megvonom a vállam és felette visszanézve megkeresem Ralfot a szememmel, látom éppen dolga van, de nem zavar, egy mosolyt villantok rá és biccentek neki a kijárat felé. Ideje távoznunk. Meggyújtom a molotovot és behajítom az előttem álló két biztonsági őr közé, úgy hogy mind a ketten meggyulladjanak. Nem fogom tovább tűrni a kicsinyes játékaikat. A tűz mellett nagyon menőn elsétálok és faképnél hagyom a többieket. Ha a kötekedők közül egy is közel jön a sípcsontjába állítom a cipőm orrát a pengével együtt és megyek tovább. Túl jó vagyok ahhoz, hogy velük is törődjek. A bejáratnál utat nyitok a tömegben és kimegyek az utcára. Kezemmel intek Kofyéknak és a srácoknak, hogy jöjjenek. Jó lesz ez az este.