A Roby's bár

A bár sok szenvedésen ment át. Elégé nehéz volt újra építeni,d e hála a hülye modern hipszterségnek még népszerűbb lett a mutáns mészárlás után, amit pár hete művelt itt három őrült fiatal mutáns. Most a bár egyik nyitott mikrofon napja van és mivel Michaelnek a zenebolttal lett pár barátja sikerült kapnia egy esélyt. A bár majdnem teli van és a tehetségek egészen jók. Mint mindig páran még arról is pletykálnak, hogy talán valami producer is van a bárban, de Nikostratoos annyira már rutinos, hogy tudja ez csak legenda. Hallotta ezeket a sztorikat eleget a boltban. Mikor a kis énekes lány befejezte és a taps kezd enyhülni egy fiatalos öltönyös fickó vállon veregeti.
- Te jössz amish fiú.
Mondja majd felmegy és bemondja őt. A közönség kíváncsian várja.

Unottan hallgattam a kiscsajt, aki épp előadott a bárban. Elég felkapott lett a hely, nemrég még egy noname szar volt, de mióta összecsaptak itt a mutánsok meg az emberek, és ez a hely szívta meg a legjobban, azóta indokolatlan népszerűségnek örvend. Pedig egész átlagos hely, csak ez az emberi hülyeség, meg a "divat", na mindegy. Szóval kaptam egy esélyt, hogy fellépjek, és állítólag egy producer is volt itt, amitől minden wannabe star segge izzadni kezdett. Megmosolyogtam ezeket az embereket, ha tudnák hányszor hallottam már ezeket a pletykákat... rendszerint a hely tulajdonosa terjeszti, hogy jobb előadásra bírja az amúgy közepes minőséget. Csak arra nem gondolnak, hogy amikor a sokadik helyen terjeng az ilyen pletyka, addigra ezek az emberek már kiégnek, feladják az álmaikat, és mire tényleg megjelenik egy producer, addigra már csak tessék-lássék módon adnak elő. Még szerencse, hogy engem amúgy nem izgat, hogy látják vagy sem, én a zenéért játszok, meg amúgy is, ha valamit csinálok, akkor csináljam már jól.
Mikor kimegyek, gondolkodom, hogy az előző kiscsaj előadása után mit lenne jó előadni. Fontos, hogy eltalálja az ember a közönség hangulatát, hogy tetsszen nekik amit hallanak, és ki is találom, hogy mit fogok előadni. Egy egyszerű dalt kezdek el előadni, miután leültem a kikészített székre, és beállítottam a mikrofont illetve a hangzást. Természetesen a fekete kabátom van rajtam, kinyitva, hogy azért azoknak a nőknek is legyen egy kis élvezet az estében, akiket a pasijuk ide ráncigált, pedig nem szeretik az ilyen zenét.

A dal lassan véget ért. Az elején csak csendes motyogás volt. A végére néma csend. Elsőre halk tapsok majd a közönség egységesen kezdett. Mikor Michael lelép a pódiumról hall szép szavakat és persze pár asztalról néhány "meh hallottam már jobbat" megjegyzéseket. Páran közelebb mentek és gratuláltak. Főleg, kollégák és barátok. Néhány ismeretlen is kezet ráz vele és megdicséri, majd mikor mindenki megnyugszik és a fiú vissza ül a helyére behívják a következő énekest. A dal lemegy. Majd még egy és még egy. Michael már távozni készül mikor egy bőrkabátos fickó sétál oda hozzá.
- Szép kis show volt barátom.
Mondja a kócos, barna hajú, zöld szemű férfi, erősen denveri akcentussal. Kezei a zsebében vannak és végig nyugisan mosolyog, csak kicsit mozog a szája, ahogy rágóját rágja. Nyugisan leül mellé és hátra dől.