A Roby's bár

Miközben megfogom a csajt, megint beüt a cucc, de ez más, mint amiket eddig tapasztaltam. Teljesen váratlanul jön, és nem fog ez a megszokottság érzete, hogy ez teljesen odavaló, de nem is olyan paranoiás flash, amitől felállna a hátamon a szőr. Nem, csak egyszerűen a nő csontvázát látom, ahogy mozog a szája, a fogai… Elég durva, egy pillanatra le is fagyok, majd elmosolyodom – nyitott vagyok az új dolgokra, és azért ilyen durva halukat betolni nem rossz dolog.
- Mondom meghívást kaptál az igazi Életbe, babám. Nem sokan mernek belépni. Jössz? – kérdezem, és felé nyújtom az egyik betekert cigit. Ha elveszi, akkor egyértelmű, hogy velünk tart, ha nem, akkor pedig amúgy se méltó a társaságunkra. A válaszától függően vagy a társaságában, vagy egyedül nézek Levire, pont akkor, amikor ő is felém tekint. Némán megbeszéljük a továbbiakat, amit én is elfogadok – Levit követve tuti a buli, ez a hely pedig kezd leülni. Ha a nő velem tart, akkor karon ragadom, de ha őt is a nyárspolgári konformista ideológiák mozgatják, és nem képes kimozdulni komfortzónájából, felest ugrani az életbe, és átlépni a saját korlátait, ha őt is megkötik a képzeletbeli láncok… tehát, ha nem követ, akkor egyedül szívok cigarettámba, és indulok meg kifelé. Levi közben feltüzeli a közönséget, és amikor azok már égnek a vágytól, hogy valami történjen, mi színpadiasan távozunk a helyről.
Ha valaki megpróbál megállítani, akkor a megszokott utcai verekedésre terelem a témát, és kicsit elvitatkozok vele az élet értelméről, érvelésként az öklömet és a térdemet használva, de ha továbbra se hisz nekem, akkor invitálom a vitába a könyökömet is.
Ha kiérve meglátom Killbanet, egyből az utcát kezdem vizslatni. Jó lenne egy pöpec verda, amivel leléphetünk, és a srác híres a beszerzői képességeiről.
- Szevasz Killbane, képzeld ma van a szülinapom, és az tök tuti ajándék lenne! - mutatok egy járműre, ha látok olyat, ami tetszik. Az ízlésem a sportos, letisztult külső, lehetőleg nyitott tetős, de kupéval is beérem. Nem kell automata legyen, vezettem már váltósat is, és úgy az igazi is a vezetés, bár a sok barom ezt nem érti meg.
Ha viszont nincs semmi elköthető kocsi, akkor csak simán csatlakozom a többiekhez.

Levihez lép alány és remegve hozzábújik.
- Miért csinálom ezt?
Kérdi értetlenül. Lassan már a barátai is menekülnek és többen az arcáról morognak valamit. Mikor a fiú a bárpult tükrébe pillant az arca hámlik és a bőr alatta lilás színű.
- Mutáns!
Üvölti az egyik őt mielőtt Levi hozzájuk vágja a molotovkoktélt. Eközben Killbane végre betolakodik. Sajnos Levi még meg se hallotta őt, de azt már meglátja amikor az egyik támadó őr karját megragadja Killbane és a szorítástól az alkar azonnal szilánkosra törik. Úgy morzsolja össze, mint egy papírhengert pedig nem is akarta. Ralf fejét hihetetlen fájdalom ragadja meg. Mindent kénytelen elengedni és akaratlanul borul térdre majd kezd el hányni. Pár pillant mire befejezi. A szemei lángolnak hihetetlen kínt érez bennük. Hiába szorítja őket össze a könny folyamatosan folyik belőlük. A kezeit is ösztönösen eléjük teszi...d e kezd átlátni a szemhéján, majd a kezén a bőrön, a húson, az izmokon, az inakon, idegeken, csontokon és ki a másik oldalt a bőrön, egészen a bár közepéig Levire és be bőrén le egészen a sejtekig és abban is a dns láncáig, ami egyértelműen kezd átalakulni. Majd a tekintette kiszáguld a láncból, Leviből, a bárból, a kezéből, a szemhéja mögötti sötétségig. Az egyik őr közben már a rendőröknek magyaráz miközben két társa oltja magát, a harmadik a vérző nemi szervét markolja és a negyedik Killbane keze között sírva nézi a vérző végtagját. A trió ekkor veszi észre. Már csak ők vannak bent.

Zajlanak az események és én még mindig imádom ezt az estét. Odafogom magamhoz a csajt, kicsit félős de nekem megteszi, még tetszik is. Simogatom és dédelgetem, foglalkozok vele. A teljesen értelmetlen kérdése után megnyerően ránézek és elmosolyodom.
- Mert az istenek között is isten vagyok.
A halandók továbbra is inkompetensek, de ez nyilvánvaló és nekem is természetes. Még az ajtón sem lehet kijutni tőlük. Simán bent maradok a két égő őrrel, mintha mi se lenne természetesebb. Egy ideig szemlélem a szenvedésük, azután Ralfra nézek megint, a srác rendesen elhányta magát. Megesik, még fiatal ehhez, kezdő de jó tanítvány. Tekintetem gyorsan a tükörre suhan, végig simítok a lila folton, elégedett vigyorral és utána be is lövöm a hajam. Fő az igényesség.
~ Az új felsőbbrendű, tökéletes alakom. Tetszik. Határozottan jóképű vagyok lilában is. Zsír. És ott jön az est díszvendége is, az isteni Killbane.
Hatásos nyitás, szarrá töri az őröket. Ismerem eléggé, tudja, hogy mit csinál és jól csinálja. Lazán biccentek neki, két ujjamat felé lökve halántéktól.
- Csá Killbane! Helyzet? Érezd otthon magad, miénk az egész bár.
Azért elég rendesen szétment a hely. Már csak mi vagyunk, miénk az egész terep, és a rendőrök is kijöttek. Egyre jobb az egész. Halál nyugodtan elnyomom a cigit a pulton, és helyette felveszek egy vodkás üveget. Hozom magammal és beleiszok amikor adja. Nyugodt léptekkel sétálok el Ralf-hoz és elnyomom az ő cigijét is talppal. Ezután a keverő pult felé veszem az irányt és cserélem a zenét, jöket a kedvenc számom, a Cockney Thug. Nem kell a pörgés, közepes tempó is megteszi. Enyhe váll és fej mozgással a ritmusra indulok el megint, körbe a bárban, magamhoz fogva a csajt, végig tapogatva ahol érem. Jó alkata van.
- Fuck!
Dudolgatom én is a ritmust. A pulthoz sétálok és bemegyek mögé, alá nézek, hogy van-e ott fegyver, vagy a kasszánál. Ha van elveszem, esetleg a csajt is megkérdezem, kérem, hogy segítsen be és mondja el szépen hol van. Van vagy nincs, nem számít, senki nem vetekedhet isteni erőmmel, de a kezemben akarok érezni egy éles lőfegyvert. Hanyagul én is a rendőrök mellé sétálok. Nem törődöm vele, ha az egyik őr beszél vele, közbe vágok, megtehetem és az egyik ujjamat rá is szegezem.
- Hello. Az istenek felett álló Lev Hudson személyesen. Kérem a pisztolyt, most, add a kezembe. Jah, a másik is kell, azt a srácnak adjad ott.
Ezzel nyújtom is a nyitott kezem felé. Megengedem, hogy teljesítsék az akaratom. Killbanet is belövöm a mutatóujjammal, nehogy célt tévesszen a második stukker. Arra is készülök, ha még mindig furcsák a halandók, leemelem én is az oldaláról, ha nem adja önként és ellenkezik, de akkor bokán is rúgom a pengével. Ha van több zsaru is kérek Ralfnek, meg a csajnak is fegyvert. Jó lesz az este. Kezemben érzem és máris pörgetem az ujjam körül, rohadt hangulatos. Már csak a csajt kell befűzni és kész az este.

Mielőtt a csajszi válaszolhatna, hihetetlen migrénes fejfájás tör rám. Lehet, hogy a fura fű mellékhatása? Mielőtt tovább gondolkodhatnék, halványan érzem, hogy térdre esek, és hányni kezdek. Mi a péló, ennyire tré ez az anyag? De hát ilyen gyorsan nem futhat át a szervezetemen! Lassan kiürül a gyomrom, és még párat öklendezek, de már nem jön semmi. Kezdek megnyugodni, de ekkor a szemem kezd el lángolni, érzem hogy csíp, szúr, fáj, éget. Becsukom a szemem, de a könnyezés csak nem áll el, mint előbb a gyomortartalmam, úgy most a könnyem folyik apadatlanul. Rászorítom a kezeim, amikkel eddig magamat támasztottam hányás közben, hátha a nyomással enyhíthetem a fájdalmat. És ekkor még jobban beüt az anyag, elkezdek átlátni a szemhéjamon, a kezeimen.. Ilyen durva trippem még sose volt. Mintha egy miniatűr űrhajó lennék, áthatolok a bőrömön, az izmokon és inakon, át a csontokon, egészen Leviig, de ott se állok meg. Átmegyek Levi bőrén is, bemegyek a sejtjeibe, és végül a DNS láncnál járok már. Épp ki akarok nyúlni, hogy átformáljam a láncot –mennyire vicces lenne, ha kutyát csinálnék Leviből? – de önmagától is formálódni kezd, mintha az akaratommal parancsoltam volna. És akkor, mintha kötélen rántanának vissza, elkezdek hátraszáguldani, vissza a szemhéjam mögé, oda, ahova való vagyok. Eközben semmit nem hallok, semmit nem érzékelek. És most csak ülök ott a sötétségben, mire ki merem nyitni a szemem, és el merem venni a kezem előle. Ha sikerül, megköszörülöm a torkom, és felállok.
- Levi, ettől a k-rva fűtől olyan kibaszott durva trippem volt, hogy lefosom a bokám. – mondom, miközben Killbane felé próbálok sétálni, és kinyújtott kézzel köszönteni. Ekkor nézek körbe rendesen a báron, és ekkor tűnik fel Levi új bőrszíne is.
- Helyesbítek, még mindig trippelek. Bazzeee – természetesen egyből a zsebeimben kutatok, hogy találjak még egy szálat. Ha nincs, akkor rutinosan kezdek sodorni. Ez rohadt durva anyag.
- Amúgy mi történt? Anyáék megint fizethetnek? – kérdezem Levitől, ha van rá alkalmam. Tekintve, hogy lemaradtam az eseményekről, nem ártana egy gyorstalpaló. Azt látom, hogy már csak mi vagyunk, meg a zsaruk, és a haldokló biztiboyok.

Levi kisétál a bárból mikor ott nem talál fegyvert. Killbane követi és utána kicsit lassabban Ralf. Levi parancsára a két rendőr autó mellett álló rendőrök zavartan összenéznek.
- Miért adnánk neked a fegyvere...
Szavaik közben megtörve a pisztolyokért nyúlnak és felfegyverzik a kvartettet.
- Mocskos mutáns.
Sziszegi az egyik rendőr miközben a pisztolyt adja Levi kezébe. Killbane megpöcköli az őrt, aki neki száguldva neki repül az utca másik végén a falnak és a feje teljesen felnyílik. Pár remegés után a férfi halott. Mindenki elmenekül a környékről miközben az egyik autót könnyedén emeli fel Killbane. Csak a négy rendőr és pultos lány állnak dermedten. Killbane és Ralf egyszerre látják meg a háttérben közeledő további két rendőrautót. Az autók még több utcára vannak mégis szinte rá zoomolnak, amikor csak arra pillantanak.

Az isteni Killbane szavaira csak lazán megvonom a vállam és beleiszok az üvegbe.
- A lila az én színem és mindig ilyen jól festek, ez természetes.
Nem is kételkedem abban, hogy a rendőrök tehetetlenek isteni hatalmam ellen. Először még próbálnak ellenállni, de utána belátják, hogy nincs esélyük ellenem. Mosolyogva veszem át tőlük a fegyvereket és kis biccentéssel köszönöm meg. A többiek is kapnak, jut mindenkinek. Királyság.
~ Killbane éppen egy kocsit emelget, miután egy pöccintéssel kivégzett egy rendőrt, Ralf összeszedte magát és kegyetlenül haluzik a fűtől, én meg a rendőröknek parancsolgatok. Szokásos este, együtt van a társaság. És már fegyverünk is van.
Egy laza kézmozdulattal, visszakézből szájon vágom a rendőrt, aki szólni mert ellenem. Most már nem fogok finomkodni, eddig megtettem. Lassan a lábára emelem a pisztolyt.
- Nem mutáns, nem mutánsok. Isten és istenek vagyunk. Ezt örökre megtanulod srác.
Már éppen lőnék, amikor Ralf is kijön a bárból. Ránézek és lazán megvonom a vállam, jó kérdés.
- Jah, nagyon úgy néz ki. Fizetném én is, ha nem lenne nagy a balhé, mint átlagban. De... így már sok lesz, fizethetik ők.
Még körülnézek az utcán és meglátom, hogy szabadok a rendőrautók. Ó zsír. Sokkal jobban alakulnak a dolgok mint hittem, régen volt ilyen jó alkalmam egy igazi kicsapongós bulira. Felnézek és tekintetem a felképelt rendőrre szegezem.
- Táncolj. - parancsolom meg neki. Ha nem mozdul, akkor az egyik lába mellé két golyót lövök az aszfaltba, aztán a másikhoz is és így táncoltatom. Annyi golyót nem pazarolok rá, hogy tárat kelljen cserélnem, ahhoz nem méltó. A csajt most hagyom, nem akarom, hogy megsérüljön a lövöldözéshez. Ha minden jól megy bepattanok az egyik itt hagyott rendőrautóba, a fegyverrel a kezembe. Leakasztam a rendőrségi rádiót, megnyomom rajta a gombot és beleszólok.
- Rendőrség. Itt Lev Hudson, szeretnék beszélni a rendőrkapitánnyal. Nem érdekel, adja át neki az üzenetem, a főnöke vagyok. Kapitány úr, ki van rúgva. Képtelen ellátni a feladatát és a rendőrei is pocsék munkát végeznek. Ne nekem kelljen rendet tartania az utcáin, bőven van elég dolgom enélkül is. Köszönöm.
Ezzel le is teszem a rádiót. Kinyomom a kuplungot, berakom rükvercbe, majd adok neki egy kis gázt és tolatni kezdek. Először csak egy ház falába, vagy egy közeli lámpaoszlopnak, vagy egy másik autónak. A lényeg, hogy koccanjak párat. Aztán berakom egyesbe és nekihajtok valaminak. Dodszemezgetek amíg szórakoztak. Ha meguntam kiszállok a kocsiból és átadom a rádiót Ralfnak.
- Na mi a helyzet idekint? - kérdezem Killbanet, és elkezdem az ujjamon pörgetni a pisztolyt.

Lassan összeszedem magam, és a bárból is kijutunk. Kicsit lemaradok a többiektől az előkészületek miatt, s miközben besodrom a következő szálat, azon gondolkodom, hogy kellene adni a srácoknak is. De hát Levinek már adtam. Killbane… hát, nem is tudom. Így is sokkal lóg már a kis ingyenélő… besodrok azért még egy szálat, és miután csatlakozom a csoporthoz, odadobom a kisebbség képviselőjének, ha közben nem támad semmi durva trippem.
- Nem kezdőnek való, óvatosan. – teszem hozzá. Természetesen az övé amúgy is gyengébb, nem akartam rá sokat pazarolni, hiába haver. Az enyémet 2:1-ben sodortam. Na lássuk.
Beleszívok, és lent tartom, miközben átveszem a fegyvert. Nem is rossz, hirtelen kedvem támad lelőni valakit, de inkább csak a levegőbe lövök.
- ARRIBA ARRIBA ÁNDALE! – rikoltozom közben. Kéne egy kalap is, jó kis szalma. Na mindegy, nem lehet minden tökéletes, mint én. Közben Levi táncoltatni kezdi az egyik rendőrt, és kötelességemnek érzem, hogy adjak hozzá egy kis segítséget.
- EPA EPA ! YEEEEHAAAAW! – rikoltozom továbbra is az eget lődözve. Picsába, csak egy pisztolyom van. Kettővel jobb lenne. De akkor hogy tartom a cigim? Ejj, túl nehéz az élet. Ha minden jól megy, és Levi is bepattan a kocsiba, akkor Killbanehez sétálok – már ha ő nyugton marad.
- Hallod, kéne nekem is egy kocsi. Sportos. Kabrió. Tudsz valamit? – kérdezem. Igazából meg is vetethetném anyáékkal, de abban mi a buli? Lopott járgány kell, de nem olyan feltűnő, mint Levié, és nem is csak egy estére. Mármint… remélhetőleg hosszabb távra. Minden alkalommal, amikor beülök, meglegyen az izgalom, hogy ha elkapnak, para van. Tuti, hogy a csajok is benedvesednének a gondolatra, bár egyik se vallaná be.
- Kényelmes kárpittal. Ne szaros bőrrel, ami kidörzsöli az ember csupasz seggét, hanem valami kis tuti. – teszem hozzá, ha már épp a témánál járok gondolatban. Természetesen továbbra is gondolkodom, egy pillanatra se áll le a felpörgött agyam. Közben megint beüt a cucc, látom, ahogy rendőrautók közelednek felénk, pedig elég messze vannak. Gyengül a hatás? A DNS jobb volt.
- Nem rossz cucc, mi? - felelem Killbannek, majd megfordulok. - Levi, használhatom a rádiót?- kiabálok a rendőrautónak. Ha Levi kiszáll, és passzolja a rádiót, akkor megnyomom a beszélő gombot.
- Köpont, jelentkezz. Itt Ralf Shaw rendőrtiszt atyaúristen, azonosítószám 345129. Kérem keressék fel Ben Brian-t, Manhattan, 187. Utca Washington Avenue, és hozzák ide minden fűvel, amit nála találnak. Ez parancs. Továbbá hozzanak kaját. Három McChicken és egy sajtburger. – sorolom parancsoló hangon, majd a srácokra nézek.
- Ti mit esztek?

A rendőrök táncolnak rettegve. A fiúk lőnek és Killbane a kocsit eldobja egészen az egyik emeletes ház kb huszadik szintjére. A kocsit összetörték és lőttek is párat. Az utca két végén a két rendőrautó megállt és oldalra fordulva bezárták az utat, ha a sikátorokat nem számoljuk.
- Kezeket fel!
Szólt a kihangosítóba a rendőr. Az égen egy helikopter jelent meg és annak a fénye világított a trióra. A fény kellemetlen volt főleg Ralfnak és Killbanenek. Killbane szeme viszont lassan megszokta.
- Kérem adják meg magukat. nem akarunk bajt. Engedjék el a sérülteket!
Parancsolta a mikrofonos rendőr. Mind akocsijuk mögött térdeltek és fegyvert emeltek a trióra.

Egy percre elnézek oldalra a srácokra és máris buli van. Összegyűlik itt mindenki nálunk, egyre jobb a hangulat. Én is átveszem a kellemes érzést, nem törődve a helikopterrel vagy a rendőrökkel, van jobb dolgom is, először Ralfnak válaszolok, aki a rádiónál van.
- Egy kis kaviár, bélszín, homár. És egy üveg pezsgő. Szólj ha meghozták!
Na jó, azt hiszem ideje lenne elkezdenem foglalkozni a halandókkal is. Két másik istenség között könnyű megfeledkezni a porhüvelyek sorsáról. Laza mozdulattal az égbe emelem a pisztolyom, jól látható helyre, kiszedem belőle a tárat és elrakom a zsebembe. Halhatatlan vagyok, nem érdekel ha tüzet nyitnak, mindenképpen fel kell támadnom. Jó a hangulat, nem verem szét egyből.
- Killbane, kérlek intézd el helyettem is a rendőröket.
Ezzel megfordulok és a rendőrautóhoz sietek. A lehető legkirályabban kezembe kapom a rendőrségi hangosbemondó mikrofonját. Csak halál lazán, semmi feltűnőség. Felugrok a kocsi motorháztetejére, onnan mászok fel a tetejére. Jobb kezemet a magasba emelem, a középső és a hüvelykujjam nyitva hagyom, a többit becsukom. Megfordulok egyszer-kétszer, körbemutatva az egyezményes jelet. Kezeim a levegőben, fegyvertelenül, nem mernek tüzet nyitni. Magam elé veszem a mikrofont is végre, énekelnem kellene, de nem érdemlik meg, elég ha kihangosítom magam.
- Csé. Srácok, megengedem, hogy ezt újra átgondoljátok. Az istenek felett álló Lev Hudsonnal álltok szemben, úgyhogy bármit is terveztetek, tervezzétek újra, vagy felejtsétek el. Mert mindegyikőtök a WC-csészém szélét fogja a nyelvével csillogóra tisztítani. Ez az én városom és nem érdekel mit hisztek magatokról. És hiába hívtok akárkit, nem fognak segíteni. A rendőrkapitányt most rúgtam ki, a polgármestert is kidobom, sőt még az elnököt is leváltatom. Jah igen, és kérem a helikoptert. Köszi, csáó.
Leugrok a kocsiról, ha élnek a kegyemmel, lelépnek mielőtt baj lenne. Egyébként hagyom Killbannek, hogy széttépje őket. Én addig lazán beállok Ralf mellé és a vállára csapok. Én vagyok a társaságból a legidősebb, ő a legfiatalabb, jó lenne kicsit nevelnem.
- Nem tetszik az este Ralf? Se csaj, se szórakozás. Eddig nem láttam tőled semmit. Dobd be magad haver. Megkérjem a csajt, hogy sztriptízeljen neked?
Ha igent mond, intek a lánynak, majd hangosan mondom neki, hogy kezdjen el azonnal táncolni Ralfnak, közben meg vetkőzzön. A rendőrökkel már nem foglalkozom, senkit nem érdekelnek, csak zavaróak.

A többiek leadják a rendelést, Killbane pizzát kér, Levi viszont fejedelmi lakomát. Tolmácsolom a kérésüket, és várunk. Meg is érkezik két autó, megállnak az utca végén, és lezárják azt.
- Hogy én mennyire utálom, amikor a futár nem találja a házszámot. – mondom a többieknek, a két kocsira mutatva. Elvégre mi másért jöttek volna, minthogy a kívánt kaját hozzák? Levi nem ezt gondolhatja, és a rendőrök szavai után már én is kételkedem benne. Szól Killbanenek, hogy intézkedjen, aki a roncshoz sétál. Levi közben egyezményes jelét mutogatja annak, hogy mind leszophatnak minket. Killbane eldobja a rendőrautót, a helikoptert célozva vele. Nem rossz. Mindig ilyen erős volt a srác? Nemtom mivel etetik, de elég durva. Vagy szereket szed? A rohadt helikopter fénye teljesen elvakít, ösztönösen behunyom a szemem.
Ahogy ezen gondolkodom, Levi odasétál hozzám, hallom a lépésein, hogy ő az – amikor megszólal, akkor pedig már biztos vagyok benne. Rámutat, hogy rajtam kívül mindenki dolgozik a buli érdekében, csak én töketlenkedek itt. Igaza van, úgy érzem bizonyítanom kell. Résnyire nyitom a szemem, és felemelem a pisztolyt. Az egyik rendőrre céloznék, de túl messze vannak, én pedig gyakorlatlan vagyok. Ellenben itt van a táncoló bagázs, akik könnyű célpontot nyújtanak. Úgy mozgatom a fegyvert, hogy a fejükre mutasson a pisztoly csöve. Meghúzom a ravaszt, és erősen tartom a karom, az esetleges visszarúgás miatt. Láttam ilyet a filmekben.
Ha sikeresen fejbe lövöm a rendőrt, akkor Levi felé fordulok. Ha nem sikerült eltalálnom, akkor megint meghúzom a ravaszt, ezúttal testre célozva. Addig lövök, amíg meg nem ölök valakit.
- Megfelel, Lev? – kérdem színtelen hangon, majd a csajra nézek. Átragad rám a Leviből és Killbaneből áradó egoizmus, és –valószínűleg a fű egy mellékhatásaként – úgy érzem, hogy mindenki felett állok. Ez csak egy ribanc.
- Táncoljon.

A helikopter az egyik rendőrautó mellé zuhant. A rendőrök elmenekültek a lángoló roncstól. Killbane meg se érezte a füvet. Mintha a semmit szívná. Hood elengedte a lányt.
- Fedezz.
Mondta és ameddig a fiúk gyűltek a vetkőzésre és Ralf kivégzésére készült. A fiú koncentrált és egyre pontosabban látta a célt, mintha sas szemei lennének. Hood egy autóról ugorva gyomron rúgta és a pisztolyt kisöpörte a kezéből. Elfordulva egy pillangókést dobott Killbanebe, ami lepattant a fiúról. Utolsónak hatalmas jobbost adott Levinek, aki egy fogát kiköpve került a földre. A rendőrök és a lány elkezdtek elfutni és Hood megnyalta a véres öklét.
- Heló - megrázta magát, a bőre lilulni kezdett. - A nevem Hood, az X-men tagja vagyok.

//Előzmény: Times Square//

Előre pillantottam és akkor láttam meg a hármast ott, hogy mit művelnek. Az egyik biztosan mutáns volt, valószínűleg a többi is. Miért teszik mindezt? Soha sem értettem, hogy miért volt mindez jó, hogy ártani másoknak. Nem voltunk többek az embereknél és azok sem nálunk. Egyformák voltunk. Meglepetten néztem Charie-ra a szavai után.
- Mi? Én? – kérdeztem döbbenten.
Én nem voltam harcos, az őrszemeknél sem harcoltam semmit sem, csak próbáltam a civileket menteni és utána amit tettem… de hogyan tudnám megvédeni és fedezni őt? félve néztem előre, mert már odarohant a többiek közé és próbálta őket leszerelni. Én próbáltam szinte azonnal úgy helyezkedni, hogy továbbra se láthassanak meg, valamelyik kocsi mögé, vagy maradtam az árnyak között, hogy ne vegyenek észre. Ezalatt láttam, hogy mit is csinált Charlie és, hogy az egyikről lepattant a kés is, amit nekidobott. Az… az egyik tényleg le akart lőni valakit és… és? Elfogott hányinger attól, hogy mit tettek. Többen voltak nálunk és én használhatatlan voltam, ha harcra került a sor. Nem bírtam nézni sem, hogy mi történik, összekuporodtam földön és egyetlen dolgot tehettem, hogy megvédjem Charlie-t és későbbre mindenki mást is.
- Soha többé ne árthassanak másoknak sehogyan, soha többé ne árthassanak másoknak, sohatöbbéneárthassanakmásoknak – kezdtem koncentrálni és suttogtam hadarva magam elé mindezt.
Mindezt addig folytattam, amíg nem hallom meg Charlie hangját, vagy azt, hogy vége van a harcnak és sikerrel nem jártam.

A rendőrök menekülnek Killbane bemutatója után. Helyes, nem fizettek semmit, csak itt maszturbálnának az ingyen showra. Legalább kaját hoztak volna… vagy füvet. Mindegy, most a legfontosabb, hogy megmutassam Levinek, igen is tökös vagyok én is. Nem rettenek vissza egy gyilkosságtól, csak meghúzom a ravaszt, bumm, és vége. Befogom a férfi, és behunyom az egyik szemem, hogy jobban lássak. A szemem elképesztő módon fókuszál, szinte minden szőrszálat látok a férfi arcán. Nem rossz. Ekkor viszont valaki hirtelen kisöpri a kezemből a pisztolyt, és egy hatalmas rúgást érzek gyomortájékon. Ki az? Ki mer kezet emelni ránk? Ösztönösen letérdelek, és látom, hogy Levit is megüti. Ez a csávó nem tudja mit művel. Jobban megnézem, és… röhögni kezdek, hahotázni, ami kicsit sem segít fájó hasfalamon.
- Ember, te vagy Homár Kapitány? …Jaj, de fáj… Biztos te is ilyen meleg aktivista vagy. – a könnyeim is csorogni kezdenek a nevetéstől, és fetrengeni kezdek az aszfalton.
- Főleg ez a... bőrre simulós ruci.... Latex?! AHAHAHAHAH– egyszerűen kész, nem bírom, a fehér hajú meleg gyerek már sok volt a mai napra. Ha semmi sem szakít félbe mókázásomban, akkor lábaimmal az ég felé kalimpálok, mint egy idióta rajzfilmben, nem vagyok ura a testemnek. Mikor végre lehiggadtam, és elmúlt a röhögőgörcs, ha senki sem basztat, akkor elégedetten veszek elő egy kis füvet, és kezdem összekeverni dohánnyal. Nem vagyok harcos, majd Killbane lerendezi ezt a kis buzit. Nehezebb betekerni, mint átlagban, főleg amiatt, hogy fel-felkuncogok még mindig.

Minden jól alakul, kitárom oldalra a karjaimat, nagy levegőt veszek és kifújom mintha dohányfüst lenne. Killbane simán elintézi a helikoptert az autóval, senki nem állhat ellen isteni haragjának. Ralf meg beáll és lelövi az egyik rendőrt. Ahha, ez tetszik. Minden hirtelen lelassul körülöttem, körbefordulok, látom az aszfalt szürke színét, utána rögtön érzem a hideget is és az éles fájdalmat. Kezeimmel a számat, államat fogom. Körülnézek, látom már mi a helyzet.
~ A fogam kiverték és a földre esett... földet ért. Ez lesz az első számú zarándokhely a világon. Itt fognak leborulni az emberek előttem. Még vérzek is... várjunk csak, a saját vérem sebezhetetlenné tesz. És a srác megnyalta. Ahha, az X-Men, Xavier közép-alsó csapata. Hívatlan vendég a buliban, kezd elegem lenni a halandókból mára.
Összevérezem az ujjam, megnézem a vörös színű felbecsülhetetlen értékű vérem, aztán le is nyalom róla, lazán lenyelem. Most már én is sebezhetetlen vagyok. Megnyerő mosollyal nézek fel a srácra, a beszéd nem okozhat problémát.
- Magneto srácai, laza.
Nem szórakozok tovább, kezet mert rám emelni, ritka, hogy valaki elköveti ezt a hibát. Előveszem a zsebemből a pisztolyt, felhúzom, levegőbe lövök kettőt. Természetesen csak magamra vonom a figyelmet, ha akarnám elpusztíthatnám, de ennél én sokkal kegyesebb vagyok. Ralf kiakadt a srác kinézetén. Killbane meg tudja a dolgát. Felkelek, felverekedem magam két lábra, rendbe teszem magam mintha semmi nem történt volna, letörlöm a szám, leporolom a ruhám. Ugyanazzal az ellenállhatatlan mosollyal. Ezt most stílusosan fogom elintézni.
- Szóval Hood srác. Te vagy a meg nem hívott vendég, kicsit későn érkeztél, hogy tetszik a buli?
Nem törődök a fellengzős stílusával, innentől kezdve támadhat, egyszerűen ellépek előle. Mindketten ittunk a véremből, sebezhetetlenek vagyunk. Lazán ráfogom a fegyvert, nem túl fenyegetően, van saját pisztolyom is. Előcsapom a királyi büszkeségem, az is menőn lila, zsír. Neki állok és lehugyozom Hood cipőjét, jó két méteres sugárban, hogy íve is legyen. Csinálhat amit akar.

Mielőtt Killbane tehetne bármit Hood elmosolyodva néz rá és Ralfra.
- Ne fiúk... kérlek. Ne... üssétek magatokat.
A parancsra a két miután ösztönösen pofán vágja önmagát. Killbane orra azonnal eltörik. Ralf harmadik ütés után a földre kerül. Killbane csak veri a saját fejét idővel a betont fejelgetve. Hood hanyagul fordul Levihez.
- Nah kismacsó... hol is tartottunk?
Hood lepillant.
- Ezzel az aprósággal akarsz megnevettetni? Itt hölgyek is vannak.
Ezzel még egyszer pofán vágja a fiút. Az még talpon tud maradni, de a második a földre viszi. Az arca tiszta vér és a szája felszakadt.
- Bocs, kemény gyerekekhez szoktam nem New Yorki újgazdag senkikhez.
Ezzel gyomron rúgja még egyszer a fiút majd elkezdi levenni róla a késes cipőt ameddig még a fájdalom leköti. Ekkor üti ki magát Bane. A tömeg tapsol és Hood az érkező rendőrhöz dobja a cipőt. Hood Serenára pillant és megnézi, hogy a lány előbújik e vagy sem.

Csak akkor hagytam abba a mondat folyamatos elhadarását, amikor az ünneplő embereket hallottam meg, a tapsokat. Ekkor maradtam csöndben és néztem fel, majd óvatosan az ülésből guggolásba mentem át és néztem ki a kocsi mögül. Végignéztem a „csatatéren”, ahol a három fiú feküdt véresen a földön. Nyeltem egyet, kissé aggódva mértem végig Charlie-t, aki engem figyelt, de rajta láthatóan nem volt semmilyen sérülés sem. Emiatt megkönnyebbültem és óvatosan már elő is mertem merészkedni a rejtekhelyemről.
- Jól vagy? – kérdeztem remegő hangon.
Zavartan sütöttem le a szememet és néztem magam előtt a lábaimat és a talajt.
- Azt hiszem, hogy nem voltam túl nagy segítség neked – mondtam.
Nagyon szerettem volna innen elmenni, reméltem, hogy a rendőrök nem fognak minket bántani, vagy feltartóztatni sokáig. Tudom, hogy elvileg egy oldalon álltunk velük, de ettől függetlenül én még mindig féltem tőlük és az emberek reakciójától, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy mutánsok vagyunk. Márpedig ez olyan helyzet volt, hogy letagadni sem lehetne főleg, hogy Charlie valószínűleg még mindig lila volt, mint az egyik fiú ott a földön. Az ősz hajunkról nem is beszélve, ami nem volt túl sok személynek ilyen fiatal korban, csak leginkább az apámnak, Magneto-nak, bár ő maga is idősnek tűnt.
- Mehetnénk vissza Jonah-hoz? – kérdeztem halkan.

Ha nem lennék tökéletes, talán most megkérdezném mindenkitől, hogy mi történt velük, amíg egy percre méltóztattam magammal foglalkozni és nem a világgal. A válasz természetesen egyszerű, mindenki részeg vagy mindenki megőrült. Killbane és Ralf saját magukat verik szét, nekem bevisz az X srác még néhány ütést... Mintha háromezer évet visszamennék az időbe és újra az egyiptomi istenekkel csapatnám. Most már nem érdekel, tönkre vágták az egész estét, pont amikor nagyon jól alakult.
~ Jól van, ezt megjegyzem. Lesz még más partyja is lefújva.
Ennyit az egészről, most már nem igyekszem. Annyira szedem össze istenek felett álló valóm, hogy az egyezményes jelet, még kicsavart helyzetből az arcába nyomjam, jól kiröhögöm a szerencsétlent.
- Most már akár le is sz.phatsz.
Több káromkodásra nem vagyok hajlandó, én afelett állok. Egyet megjegyzek, két sebezhetetlen képes egymást megsebezni. Éppen nagyon ráérek, azt hiszem felhívom Kofyt, hogy szóljon anyáéknak. Múlt héten is durva volt a buli, remélem felkészültek, az after nálam lesz.

A fiúkat elkezdik berakni a rendőrautókba. Hood mondana valamit Serenaának amikor az egyik rendőr odalép és kezet nyújt.
- Köszönjük... Mister...
- Hood. Azért vagyunk, hogy segítsünk.
Ezzel kezet ráznak és Hood megindul a sikátorba.
- Igen... menjünk.
Mondja picit bizonytalanul. Elmegy és felkapja a civil ruháját.
- Apád... nem egy jó ember. Talán, amit alkottál belőle nem rossz, de...
Megrázza a fejét és felveszi a kapucniját.
- Én nem fogok megbízni benne.
Jelenti be komoran majd megindul vissza Jonahékhoz.

Nem szeretem, amikor így van vége az estének, főleg, hogy minden második péntek estém így végződik. Jönnek a zsaruk, amint beindul a buli. Kezdem megszokni, lazára veszem az egészet, felesleges lenne akaratommal elpusztítanom őket. Én a törvények felett állok és nem tehetnek velem semmit. Még csak le sem tartóztathatnak a saját engedélyem nélkül. Lev Hudson a jogok feletti entitás, de ezt ezek a porhüvelyek képtelenek felfogni. Körülnézek van-e ismerős arc a rendőrök között, csekkolom ha igen és pacsizok egyet vele.
~ A bilincs még mindig jól áll. Nem tudom, hogy mondjak-e védőbeszédet vagy csak engedjem meg a bírónak, hogy engedjen szabadon. A beszéd menő, de sok a munka vele és azt mutatja, hogy hajlandó vagyok magamat alávetni a törvényeknek. Szeretem kijátszani a halandók törvényeit szórakozok egy kicsit.
Behuppanok a rendőrautó hátsó ülésébe és lazán vitetem magam. Vezetni valahogy viccesebb volt, de annyira nem érdekel. Ha egy rendőr leáll velem beszélni, nem hagyom, vagy csak simán a kocsiban lövöm el.
- Ismerem a jogaimat, ne próbáljanak szórakozni. A többieknek olvassák fel az összeset, ami érvényben van. A kapitányságon várjon egy telefon és értesítsék az ügyvédemet.
Régen volt, hogy nyomoztam és ilyen ügyekbe keveredtem, épp itt van az ideje megint egy jó partynak. Végre megint a körökben.

Ahogyan a letartóztatás közben még a három fiúból kettő üvöltözött összerezzentem. Örültem annak, mikor végre készültek elvinni őket, de nem tudtam, hogy sikerült-e végül, az mit tettem, mert magukat ütötték ki eddigre és nem egymást támadták. Mikor indultunk követtem Hood-ot a sikátorba és ott a falnak támaszkodtam, a lábaim még mindig remegtek amiatt, ami történt odakint. Mi lett volna, ha nem sikerült ilyen jól kezelni és valami baja lett volna, vagy meghal, vagy valamilyen civil még? Megráztam a szavaira a fejemet.
- Még nekem sem megy az, hogy az apámnak tekintsem – mondtam halkan. – Volt apukám, aki meghalt mikor hat éves voltam. Biztonsági őr volt és lelőtték, még Los Angelesben laktunk.
Néhány pillanatra elhallgattam.
- Én sem tudok még bízni benne egyelőre – folytattam. – Ezt mondtam neki is, idő kell hozzá. Xavier professzor megbízik benne.
Körbenéztem, hogy merre is lehetne, vagyis kellene mennünk vissza.
- Én… én nem ellened tettem ezt – feleltem. – Csak tényleg nem szerettem volna, hogy bárki meghaljon aznap.
Végül azt hiszem, hogy sikerült megtalálnom, hogy merről jöttünk és merre kell tovább mennünk.
- Arra lakik Wright – mutattam a megfelelő irányba.
Még megvártam, hogy jöjjön ő is és utána indulok csak el.

//Folytatás: Wright család lakása//