Pokoltűz Klub

Az eredeti topic

A Pokoltűz Klub címere


A múlt:
A pokoltűz Klub az 1760-as évek végén alakult Angliában, a Brit társadalmi elit
szövettségeként. A klub nem csak tekintélyt adott és lehetőséget a kor morális szabályai felett állásnak, de növelte a tagok befolyását a Brit politikai és gazdasági életben.
Sir Patrick Clemens (gazdag kereskedőtársaság tulajdonosa és korábbi tagja a parlamentnek) és szeretője, az ünnepelt színésznő Diana Knight a New York kolóniábaemigráltak 1778-ban, ahol megalapították az amerikai Pokpltűz Klubot. Ők lettek az első Fekete Kiráy és Fekete Királynő. A klub főhadiszállása egy romos kápolna volt, ami a mai Pokpltűz Klub épülete mellett áll.

A jelen:
A PK az egész világ gazdag, hatalmas és ünnepelt emberei közül választja tagjait. A klubba kizárólag meghívásos alapon lehet bekerülni. A PK egyedülálló partikat rendez tagjai számára, ahol a szó legszorosabb értelmében, a tagok minden vágya teljesülhet. Ezeken a partikon a társadalmi, gazdasági és politikai elit találkozik nem hivatalosan és plitikai, üzleti ügyeiket vintézik.

Belső Kör
A Belső Kör egy titkos társaság, a titkos társaságon belül. A PK legmagasabb rangú tagjai alkotják. Késő 18. századi ruhákat viselnek gyűléseiken, és pozícióikat sakkfigurákról nevezik el.

Király és Királynő: A Belső Kör vezetői.
Futó/k: A Királyés a Királynő tanácsosa/i
Lovag/ok (a ló nagyon hülyén hangzik): végrehajtó/k, a BK hóhérai
Bástya: A Belső Kör zsoldosainak parancsnoka, általában maga is képzett katona
Gyalogok: zsoldosok, mindannyian képzett kommandósok. A BK testőrsége. Vörös-kék egyenruhát, és maszkot viselnek

Általában egy király és egy királynő van, de előfordult már, hogy kettő volt mindegyikből, egy fehér és egy fekete.

Ha valaki "kiüt" a rangjából egy Királyt, vagy Királynőt, helyére lépve az ellentétes színról kapja nevét. Pl. amikor Sebastian Shaw megölte a Fehér Királyt és átvette a helyét, Fekete Király lett.

A legtöbb tag tudta nélkül a Belső Kör tagjai összeesküvést szőnek a világuralom megszerzésére a gazdasági és polituikai befolyás megszerzésével.

A Pokoltűz Klub ma egy kis park közepén Manhattan-ben az East Side-on.



A PK épülete négy szintes (plusz három földalatt iszint). Fontosabb helyek:
Előcsarnok, színházterem, 1.biztonsági szoba, személyzeti pihenők (1.szint)
Bálterem, tanácsterem, moziterem (2. szint) vendégszobák, fürdők, vendéglakosztályok (3.szint) Múzeum, Whateley nyílvános lakosztálya, Belső Kör tanácsterme, Belső Kör tagok lakosztályai (4.szint.) Uszoda, edzötermek, szaunák,melegvizes barlang (-1. szint) Fegyverraktár, gyalogok szállása, 2.biztonsági szoba (-2. szint) Whateley titkos bunkere, egyben 3.biztonsági szoba (-3. szint.)

Az épületben számtalan titkos folyoso és szoba van, amiről kizárólag a belső kör tagjai tudnak.
A parkot díszes, fekete, kovácsoltvasnak látszó, titánium kerítés veszi körül. A kerítés 3m magas. 10méterenként miniatűr kamerák pásztázzák a park környékét. Infravörös jeleket is vesznek. A parkban elszórtan távirányítású aknák vannak. A ház tele van gondosan elrejtett kamerákkal, infravörös szenzorokkal és ultrahangos mozgásérzékelőkkel. Ezek mind néma riasztók, csak abiztonsági szobákban lesz riadó. (Így a behatoló nem tudja, hogy felfedezték-e)

Személyzet:
Whateley álmatlanságamiatt a személyzet 24 órás. Van egy nappali műszak , hajnali 02:00 órától délután 13:30-ig és egy esti műszak du 14-től 01:30-ig tart. Minden műszakváltás fél órás.
A kiszolgálószemélyzet (pl. szakácsok, szobalányok, inasok) létszáma kúriában tartózkodó vendégek számától függ.
Legalább egy zenekar mindíg szolgálatot teljesít, de minimum egy zongorista és egy énekesnő. A szobalányok kivétel nélkül, gondosan válogatott luxusprostituáltak. Az inasok és komornyikok képzett testőeök.
A színházteremben meghívásos alapon jönnek a színészek. Általában ők maguk is tagjai a klubnak.

Gyalogok
Létszám: 20 fő
A gyalogok létszáma mindíg állandó. Akik nem teljesítenek éppen szolgálatot, azok sem hagyják el a kúriát. Cserébe bármit megkapnak, amit csak kívánnak és három év szolgálat után 10millio dolláros végkielégítéssel leszerelhetnek. Havonta egyszer kapnak kimenőt, egyszerre mindíg maximum 3 fő.
A gyalogok mind gondos válogatáson átesett zsoldosok. Általában különleges egységek egykori tagjai. (pl. Delta Force, Zöldsapkás, Idegenlégiós, SWAT, SHIELD)

A Pokoltűz Klubnak otthont adó kúria, egyben Obadiah Whateley, a Kőszív főhadiszállása.

Impozáns, nemdebár?

Szerk: Azok után, hogy Thorhalla csatlakozott mágikus védelem is van a főhadiszállás körül. Mentális és asztrális, aki áthalad a birtok határán az ott felhúzott védelemnek hála Thorhalla és aktuálisan Anette is hála a befolyásnak megérzi a bérkezők szándékát és a legerősebb gondolatokat. Így feltudnak készülni egy esetleges támadásra is.

A Hydra felemelkedése 7: A Kígyók fészke

Mily megtisztelő, vagy éppen kiszúrás Jack-el, hogy pont azt a szervezetet képviseli, amit utál, és megvett. Ám ugyebár ezt ő vállalta föl, így ez a felröppent gondolata is hamar tovaszállt.
” Nem fordulhat elő még egy ballépés, főleg itt, nem kellene zűrt csinálnom. „
Hamar meg is érkezett az a kocsi, ami elviszi őt a megadott helyre. A formalitások után beszállt, és megigazította fekete nyakkendőjét.
„ Pokoltűz klub, Januska nem is sejtette volna, hogy Jack ilyen helyre fog bejutni. Az igazi káros kártevők birodalmába, elit motyók tárgyaló helyére, szórakozó helyére? Az, hogy ki kell mennem, oda fülelni, csak egyet jelenthet, valami olyanról lesz szó, ami érdekel sokakat. Ezért valószínűleg többeket, különböző helyekről fogok ma látni. Felettébb óvatosnak kell lennem, ha minden információt meg kell kaparintanom, akár kincsesbányának is fel lehetne használni később… Vaagy fél információkat, esetleg hibás, félrevezető információkat adok tovább a Társaságnak, miközben a jókat másnak hintem tovább. Hmmm hehe, kezd izgatni ez a helyzet… Noha nem elvetendő lehetőség, hogy mást is küldenek oda a Társaságból, aki felügyel. Ami okot adna bizalmatlanságuknak irányomban. Ezáltal megvan kötve a kezem? Ha probléma alakulna ki a bárban, és a megfigyelő személy meghalna? Akkor nem tudna beszámolni igazamról, vagy hazugomról… hmm, nagyon alaposan fel kell mérnem a helyzeteket, környezetemet.  Vagy majd meglátom? Vagy majd meglátja… „ -  futott át e hosszú gondolatmenet elméjén miközben igazgatta fehér kesztyűjét egyik kezén.
Csakhamar meg állt a kocsi, ami jelezte utasának, hogy megérkeztek célállomásukhoz. Kiszállt, és megmutatták neki, hol tudna átöltözni. Ugyanis itt a 19. századi korhű ruhákban kellett fellépni.
„ Áhhh, kedvenc korom, no, essünk néki’e.”
Nem kapkodta el a ruha kiválasztást, és az öltözködést, tudta, hogy később fog elkezdődni a bál. Ha tehette egy pillanatra sem vette le a maszkját, és a szívét védő fémet, az öltözéke mellé választott egy kalapot, és a fehér kesztyűit felhúzta kezeire. Ha magával hozhatott némi fegyvert akkor az egyik kicsi pisztolyát elrejtve hordja új ruházatában, no meg a többi felszerelését, kést, noteszt, telefont, tollat, és némi pénzt. Ha nem lehet, akkor semmi fegyver nincs nála. Ragaszkodott, hozzá, hogy a sebhelyekkel teli kezét ne lássák, e téren az arcát sem. Persze az eredeti hajszínét sem, most, is mint mindig vörös paróka volt rajta.
Elkészülése után indult is, hogy csatlakozzon az éppen kezdődő bálhoz, és ott megkeresse Barbara Wiedler-t, vagy csak a közelében legyen, majd elválik, elsőként meg kell találnia.
”Már érzem előre, hogy remek szórakozásnak nézek elébe.” – gondolta jókedvűen.

Felszerelés:

// Változtatásokat megejtettem. //

Az elmúlt nagyjából egy évben nagyon szépen fejlődött az új fejlesztés, amibe az Édes Érintés belevágott. A tőkeinjekció dinamikus növekedést hozott és a csomagolt édességek, bonbonok mellett a görög édesség helyszíni felszolgálása kelően kibővítette a cég palettáját. Lerois és az igazgatósági tanács többi tagja is úgy látta, hogy gond nélkül vissza fogják tudni vásárolni a céget, amikor eljön az idő. Maga a megállapodás estéje picit fájó emlék volt Leroisnak. Aznap kereste meg Drakula egyik bérgyilkos vámpírja, nem tudta róla, hogy már nem tartozott közéjük. A testéből számos darab hiányzott a végére, mire egy vendég kihívta a mentőket. Nem lett belőle felhajtás, de az ex-vámpír nem is felejtette el.
Lehet, hogy ez a bővülés hívta fel a figyelmet a Pokoltűz Klub felelőseinek látkörében a cégre, gondolta Philippe. Ugyanis meghívó érkezett Michael Dumbon névre, amit használt már egy ideje, konkrétan nyolc éve. Nagy levegőt vett és óriási mosollyal nyitotta ki. A Klubhoz tartozott, mint sokan a leggazdagabbak közül, volt bejárási engedélye. Kapcsolatokat akart építeni, hogy még jobb üzleteket kössön, együttműködésről tárgyaljon sikeres vállalkozókkal és a cégének reklámteret nyerjen. Ezen folyamatosan dolgozott, a belső szabályzásokat is így alakították ki és tárgyaltak mindig partnerekkel.
A régies ruhái közül bátran válogathatott volna, mivel előírás is volt, hogy ne legyen modern az öltözék, hanem tizenkilencedik századi. Lerois végre nem fog kilógni a többség közül. Mivel a Klub állta, Lerois egyszerű, fekete öltönybe érkezett és ott  a helyszínen egy igazán elegáns, köpenyes, pirosgalléros set-et választott ki aranylánccal és csokornyakkendővel, fekete mellény alatt fehér inggel.

Kesztyűt nem húzott, bátran mutatta inkább gyönyörű

gyűrűjét:

, amit a társaságtól kapott és mágikus ereje sok mindent el szokott árulnia a körülötte lévőkről. 

Egy mívesen díszített, barna fedelű, zsebbe csúsztatott határidőnaplót is vitt magával parker tollal. Sok mindent meg tudott jegyezni, mert ő még azt tanulta, nem támaszkodott számítógépekre, okostelefonokra és hasonlókra. A papír és a toll mégis szükséges volt időnként. A város veszélyeiről sem feledkezett el, ezért elmaradhatatlan francia szablyája és az oldalán lógott szabályos hüvelyben és a kabátja belső zsebében az a régi pisztoly feküdt, amit szokott használni. Ezen kívül egy jó adag készpénz és az iratai voltak nála. Amit lehetett, átpakolt az új ruhájába. A fegyvereket biztosan le kellett adni, mert bálozni nem illik karddal az oldalán, így azokat leadta és megjegyezte, hol kellett majdan felvennie.
Barbara Wiedlerről hallott már. Amit az újságokból, hírekből lehetett róla tudni, azt mind tudta, mivel naponta olvasta ezeket és üzletfeleitől is vagy régebben a Társaság tagjaitól is nyilván hallhatott róla. Végig tekintett a megjelenteken, hogy ismerhetett-e valakit közülük. Forget már látta, amikor a stadionban elszabadult az a furcsa vírus. A férfi dúsgazdag volt és sokat tett a helyzet megoldásáért a páncéljával, ami akkor elég ijesztő volt, mint minden modern gép az ex-vámpír számára. Ő leragadt a múltban, nem használt telefont, de még mosógépet sem. Tartott minden ilyen újítástól és ha tehette, kerülte ezeket. Volt még egy alak, aki ismerős volt neki, őt a Társaságnál látta már, de nem beszéltek még, nem volt közös üzleti ügyük sem. Lerois megnézte, kit volt érdemes megkérdezni Ms. Wielder felől és ha talált ilyet, akkor rögtön a nőt kezdte keresni.

felszerelés:

/Javítottam, amit jeleztél:)/

//Egy észrevétel, aki gazdag, az bejárhat magába a klubba, az nyílt és közismert és bárki tagja lehet, akinek vagyona és befolyása van (így Szürke is, ahogyan valszeg Aegis is tag a cége révén). Csak a belső kör a titkos és arról nem tudni, Ti most simán a klubba kaptatok meghívást, nem a belső körhöz Elnézést, ha nem voltam teljesen érthető.    //

Sam ahogy szokott szörnyű állapotban ébredt fel. Próbált reggelizni, de hányás lett a vége. Ettől kicsit megkönnyebbült. Megnézte az "árut", hogy meg van-e. Örömmel tapasztalta, hogy meg van. Ez után a postát. Ott egy meglepő levél fogadta. A tartalma még inkább meglepte.
-He Ad'. Ad' itt vagy cseszed?
A csend ami fogadta zavarta. Köpött egyet.
~Hogy a f@szba öltöztek a tizenkilencedik századba? Egyáltalán mi volt akkor?~
Azt, hogy elutasítsa az ajánlatot tudta, hogy nem teheti meg. Így felkészült. Keresett egy inget magának. Régi volt és koszos úgyhogy el is ment vele a mosodába. Nem száradt meg mire jött a kocsi, de mit lehetett tenni. A fehér inge inkább volt sárga már. Nem is használta azt rég. Azt se tudta minek van neki. Eltette még a stukkerét úgy a hátához az ing alá ahogy egy filmben látta.
~Ott majd úgy is adnak valami normális ruhát.~
Ha megérkeztek ki is választotta.

~De rohadt kényelmetlen vackokat hordtak azok a f@szok tizenkilencbe~
Első dolga az volt, hogy elkezdte keresni a nőt. Megszólított idegeneket.
-He! Hol van az a Barbara Wilder vagy Widler vagy ki?
Egy kicsit ideges is kezdett lenni hisz rég nem kapott már anyagot.

Korábban:
Rég volt az utolsó alkalom amikor Ulysses utoljára ellátogatott a Pokoltűz klub egyik rendezvényére, ezért is lepte meg egy kicsit a meghívó. A cirkalmas viktoriánus betűkkel  nyomtatott meghívó már az első pillantásra gyanússá vált. A végig olvasása pedig csak, beigazolta a gyanúját.
~ Úgy tűnik Wiedler kisasszony unatkozik és jelmezbált rendez, bár a személyes meghívás kissé furcsa. ~ gondolkozik el a dolgon pár percig, hogy vajon mit akarhat a nő tőle. ~ Üzletet valószínűleg, szeretőt olcsóbban is kapna. ~ Jutott a következtetésre majd a telefonján megnyomta az egyik gyorshívót.
- Igen, mister Forge! – Solalt meg egy kellemes alt hang a szerkezetből.
- Helló Seph! Elsejére szükségem lenne valami 19. századi alkalmi cuccra.
- Értem. Viselni szeretné vagy csak kiállítani valahol? – szólal meg a nő egy rövid szünet után.
- Viselni, és ha lehet valami olyasmit amit már a 21. században gyártottak. Ja és legyen valami stílusos.
- Stílusos, vettem. Segíthetek valami másban is?
- Nem, köszönöm. Mára ennyi. Viszont hallásra.
- Viszont hallásra Mr. Forge.
A mai napon:

Ulysses a tükör előtt állva nézte magát, pontosabba a ruháját.
~ Szent nyomtatott áramkör, úgy nézek ki mint Gary Oldman a Drakulában. ~ Jegyzi meg magában épp egy pillanattal azelőtt hogy az asszisztense szólt, hogy megjött érte a limuzin. Aegis felsóhajtott, nem volt mit tenni ebben kellet mennie. Zsebre rakta a mobilját és magához vette az aktatáskának álcázott táskáját. Nem ez volt az első alkalom, hogy becsempészte az épületbe, a klub legendás diszkréciójának (legalábbis a tagok felé) megvoltak az előnyei. Bár odaérve kénytelen volt leadni a ruhatárba, mindenesetre megnyugtató volt a tudat hogy a közelében van ha kell. Kinyitni úgyse tudnák, legfeljebb plazmavágóval pár nap alatt, de miért tennék más is adott le mindenféle fura holmit. A ruhatárosok szerint valaki egy kováspisztolyt és egy kardot is, ehhez képest egy fémből készült vörös és arany táska hétköznapinak mondható. Végül az előbbi procedúra után beléphetett a bál színhelyére ahol az első dolga volt megszólítani az egyik alkalmazottat:
- Elnézést, merre találom Ms. Wiedler-t? – Kérdezi közben felmutatja a meghívóját.

Felszerelés:

:

Ez egy baromi unalmas nap de nem soká vége, legalábbis ha nem ólom lábakon vánszorog az idő. Könyökölve támasztom a fejem a pulton és becsukom a szemem hogy pihentessem, amiből egy rövid bóbiskolás lett végül. Ahogy kezdtem elengedni magam és a kezem hirtelen kiugrott a fejem alól rögtön kipattan a szemem és riadtan kaptam föl a fejem majd néztem föl az órára....záróra! Ugrok is fel kapva a kulcscsomóm után és kattannak a zárak majd kimegyek a postáért. A lépcsőn haladva nézegetem mi érkezett, nini egy meghívó és nem is akárhova. Rohadtul félre címezték vagy ez egy vicc, a nő neve viszont ismerős, de nem az igazi a névmemóriám úgyhogy utána nézek hátha beugrik. Aha, jó, sejtésem sincs mit akarhat tőlem egy ilyen személy, kíváncsi lettem, tehát mindenképp elmegyek. De ez a bálos dolog ez nem a szívem csücske.
Másnap érkezik az autó és elvisz az épületbe, kiszállás majd terelnek is az öltöző felé. Sejtettem hogy imádni fogom, dehogy ennyire....azért mentve a menthetőt, a legegyszerűbb és legkényelmesebbnek tűnő ruhát kaptam ki, ebben sem lesz egyszerű ha bajba kerülök de majd megoldom. A hajamhoz meg nem igazán engedtem közel senkit, de volt egy kitartó lány akinek végül engedtem hogy egy pár előre lógó tincset hátra tűzzön, majd amin lehetett léptem is le onnan.

Ruha:

Abban a kicsi táskában amit a ruhához adtak nem sok minden fér el a telefonomon és a tárcámon kívül, úgyhogy a kis pisztoly és a kés nyugodnak a dzsekim zsebében az öltözőben, egyébként is, nem hiszem hogy ezekkel meg tudnám váltani a világot, biztonságot adnak kicsit de jó helyen lesznek ott. Csatlakozok a vendégsereghez és áttérek a célszemély keresésére, szép lassan lépkedve a tömegben keresem az ismerős arcot, már ha láthattam, kérdezősködni nem nagyon szeretnék egyenlőre.
Úgy tűnik talán nem is kell, fél füllel meghallottam hogy más is azt a nőt keresi, nem szép dolog a hallgatózás de megvárom a választ amit kap, közben feltűnés mentesen araszolgatok és nézelődök, talán az arcomra is van írva a szolid mosolyom ellenére mennyire utálom az ilyen eseményeket.

Rég volt, hogy éreztem volna a kapzsiság szellemét. Az emberek olyan nagy vagyonokat halmoznak fel, egyre többet, ha még ma is fődémon lennék talán én lennék az egyik legerősebb, mindenhol táplálkozhatnék, mindenki táplálna. Olyan rég szívtam magamba gazdag emberek kapzsiságát, rég volt...itt az ideje.
Vajon rendeznek ma még bálokat? Mi is a menő ebben a században? Jah igen, a partik. Nagy fényűző partik. De jó lesz újra sütkérezni a kapzsiságban, ott a helyem...
Miközben az utcán bandukolok meghallok egy halk neszt. A szomszéd utcából jön, gyorsan oda szaladok és látom, hogy egy férfi abban a másodpercben helyez vissza egy deszkát egy ház oldalára, valószínűleg onnan jött ki. De ahogy tovább nézem egy nő érkezik egy férfival, akik bemennek.
Oh, tudni akarom mi zajlik ott, vajon miben mesterkedhetnek ezek a kis emberkék. A ház oldalához megyek, meggyőződöm nem-e néz valaki. Majd halkan arrébb teszem a lécet, amin az előbb bement a páros.
Belépek, dohos szag fogad, egy elhagyott gyár, milyen eredeti...
Hallom a hangokat és közelebb megyek, persze figyelek, hogy halk legyek.
Egy nő és egy férfi beszélget. A legelső most visszajön és egy borítékot nyújt át nekik. Beszélgetnek és valamiféle összejövetelt említenek benne. És elhangzik a szó, amit vártam,  hatalmas fényűzés. Aktiváltam az erőmet és már elő is jöttem a rejtekemből. Persze amire előkapta volna a fegyverét a keze már a számban volt. Gyorsan végeztem a 2 férfival, a nő menekülésre fogta, de hamar utolértem. Vallattam, kiderült, hogy ez egy bálmeghívó, méghozzá egy extravagáns partira. Hmm...csodás. Valami 19.századi ruhát kell viselnem. Oh ,de szerettem azokat az időket. A viktoriánus viselet. Megkértem a nőt, bár az túlzás hogy kértem, hogy hívja fel a varróbácsit, hogy én megyek a ruháért. Néhány pofon után már hívta is, valószínűleg felébresztette, de végül megbeszélték, hogy én megyek a ruháért. A nő hangja érezhetően zaklatott volt, de meggyőzően adta elő, hogy nincs semmi baja.
Miután minden más fontosat megtudtam a bálról gyorsan kitekertem a nő nyakát. A holttesteket elrejtettem a gyárban, feldarabolva persze.
Virradt mire végeztem. A parti ma este lesz. Elmentem a boltba a ruháért. A boltos lenézően fürkésző tekintete után a ruha már a kezembe volt.
Az egész nap kereséssel telt, megpróbáltam rájönni, hogy hol is van, ahova mennem kell. Végűl megtaláltam. Átöltöztem és elrepültem a helyszínhez. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért olyan helyen landoltam, ahol senki nem látott. Majd egy 5 perc séta után már ott voltam a birtok bejáratánál. A kezemben a jeggyel. Gyönyörű estének érkezik...
Néhány emberke velem együtt várt, majd megérkezett ez a híres lotyó, aki gazdag és befolyásos volt. Magamra erőltettem a mosolyt, én ne tudnám, hogy kell viselkedni, sok ilyen bálon részt vettem. Ki kell találnom egy nevet, hmm hogy is hívták a nőt, akié a jegy volt? Jah igen, valamilyen Stockbridge, akkor leszek az unokahúga, persze ezt csak akkor mondom, ha kérdezik. A nevem legyen...hmm Au....Fauna Stockbridge. Ez jó lesz! Formális bemutatkozás során megdicsérem a ruháját is.

Ruha




Felszerelés nincs

Sam talán ha nem is a legnagyobb kedvességgel, de el lett igazítva a nőhöz. Az egész hely tele volt gazdagokkal. Sam pedig a járásával és a modorával eléggé ki is lógott a tömegből. Lekapott némi kaját egy-egy tálcáról és egy pohár pezsgőt amit le is húzott. Nem zavartatta magát. A nőhöz érve meglátta, hogy nem egyedül van. Megnézte a többieket.
~Ezek sem néznek ki normálisnak. Bár a ruha is közrejátszik. De legalább a nők jól néznek ki.~
Ha a tekintetük összetalálkozik Jenna-val akkor rá is kacsint. Ha már mindketten írek. Ő annak gondolja a lányt. Az a Wiedler is jól néz ki. Még ha úgy is van öltözve mintha temetésre jött volna. Úgy látszik mindenkit egyazon okból hívtak ide. A kézfogást viszonozza. Meg is szorítja a nő kezét.
-Na annak örülnék. Dunsztom sincs miért hívhattak engem ide meg.

Jack örült a zenének, a hangulatnak, és annak is, hogy nem tűnt ki a tömegből maszkhordás terén.
Maga a hangulat, az elegancia, és meghitt környezet, a zene, legszívesebben táncra perdült volna, de nem örömteli hangulatában, hanem mint amikor elveszti az eszét. Ennek okán rendkívül óvatosnak kellett lennie, környezetével, és saját magát illetően. Emlékeztetve saját magát a szükséges komolyságra, megigazította ruházatát, mint bármikor amikor a nyakkendőjéhez nyúl. Kizökkentő hatásként szokta ezt használni, azután elkezdte keresni azt a személyt akihez kiküldték őt, tehát ennek tudata újfent rádöbbentette Jack-et, hogy ő nem szórakozni jött, sajnálatosan.

Nem tartozik a gazdagok közé, és szerencsére a híresek közé sem. Meg, ha ő elkezd bulizni... ott vér folyna... Itt meg végképp nem lehetne olyasmit tenni. Egy kis idő elteltével megtalálta Barbarát, az informátorok királynőjét.
Már voltak körülötte páran, majd nyomban ő is bemutatkozik a két előtte lévő után.
Gyorsan, de precízen, levette kalapját bal kezével, nem ütközött ezzel senkinek, nem először csinálja. Jobbjával megfogta a nő kezét, kicsit közel hajolt a kézhez - amolyan félmeghajlásos mozdulattal -, ezáltal fél méteres távolságra volt tőle. Amolyan gesztusként tett ezt, illedelmesen.

- Salutation, reine (Üdvözlet, királynő), Jack Connor szolgálatára - dörmögte illedelmesen, majd elengedte a nő kezét, és hozzátett egy gondolatot még:
- Jómagam is szívesen meghallgatnám az ittlétünk okát - ajánlotta enyhe lelkesedéssel, miközben visszatette feje búbjára kalapját. Eddig lesem vette a tekintetét a nőről, csak utána nézett a többiekre. Véleményt nem alkotott róluk, hiszen nagyon érdekelte a nő válasza. Igazából nem is hiszi, hogy máskor újból találkozna velük, és így is kezelte őket.

Felszerelés:

Végül csak kérnem kellett egy kis eligazítást, ki gondolta volna hogy pont a terem végén lesz a célszemély aki a meghívót küldte. Megköszönöm a segítséget és fordulok is irányba, gyors léptekkel de nem rohanva haladok, közben ráérek egy kis nézelődésre, igazán szép hely és ahogy látom a hangulat is nagyon jó, vannak akik táncolna, csevegnek. Csupa híres ember, látszik rajtuk, a tartásukon is hogy egytől egyig az elitet képviselik, már maga a hely is, túl fényűző. Ahogy a pincérek is sürögnek forognak a tömegben, kínálnak mindenkit, csábító dolgokkal de nem ezért vagyok itt úgyhogy ahány kínáló tálca érkezik felém jelzem is hogy köszönöm, szépen nem kérek és koncentrálok a célomra. Az illatok keveredése és ez a nagy tömeg, sose szerettem ezt a közeget, kezd kicsit feszélyezni, kerülgetve az embereket haladok.
Végül oda érek, ahogy látom nem csak engem hívatott ide, de ahogy végig futtatom a szemem sarkából a tekintetem a megjelenteken, hát nem csak én lógok ki a társaságból, a nagydarab vörös metal face-nek tűnő tag dob is egy kacsintást, amire csak egy rövid halvány mosoly a válaszom és inkább arra figyelek aki miatt összegyűltünk. A nő be is mutatkozik, nyújtom a kezem és, ahogy felém fordítja a tekintetét, bemutatkozni fölösleges hisz tökéletesen tudja hogy ki vagyok. Szerencsére nem húzta hosszan a formális beszédet, másokkal ellentétben nem adok hangot a türelmetlenségemnek, de attól még engem is fúr már a kíváncsiság, nem sok közöset látok a meghívottakban.

Már a bejáratnál meg tudták mondani, merre fog tartózkodni Ms. Barbara Wiedler. Ezért Lerois arra vette az irányt ebben az elegáns és neki nagyon is kényelmes viseletben. Mint régen a vallon területen, ahol felnőtt, úgy járhatott-kelhetett. A régi nemesi családok vendégségeire emlékeztette az egész és roppantul élvezte a gazdag és híres emberek társaságát. Elvett egy narancslevet az egyik tálcáról és kortyolgatta, amíg a nő felé tartott. Meglátta, hogy mások is pontosan arra mentek. Ez felkeltette az érdeklődését és egy kis csalódást is okozott neki. Nem csak neki szólt a meghívó személyre szabottan. Egyszerre több idegennel tárgyalni egy ilyen kaliberű hölgy előtt nehezebb feladat volt, még egy ilyen tapasztalt üzletembernek is. Nagyon megnyerő volt a hölgy, csupa elegancia és báj, aki a legkomolyabb nemesi családokat idézte. Még enélkül a ruha nélkül is ilyen lett volna, ebben pedig teljesen korhű volt, ahogy Philippe a gyermekkora időit idézte fel emlékeiben. Akik az asztalhoz közelítettek, azokat megpróbálta levizsgálni az érzékeivel és a gyűrűjével egyaránt, hogy megállapítsa róluk, amit lehetett. Érdekelte, kikkel kellett egy asztalhoz ülnie Ms. Wiedler társaságában.
Lerois is az etikett szerint járt el, mind a köszöntésben, mint a kézfogásban. Egyelőre bólintással jelezte Ms. Wiedlernek, hogy érdekelték a továbbiak. Megvárta, hogy a többiek mondtak-e valamit, amivel elárultak valamit magukról, ő addig csak bölcsen hallgatott az udvarias alapvető köszöntések után. Ha Ms. Wiedler engedte, kézcsókot adott neki, ahogy régen divat volt.

A pincért nem érte váratlanul Ulysses kérdése és azonnal útba tudta igazítani a férfit. A klub báltermét kétség kívül pazarul kidíszítették ahogy a személyzet is korhű öltzéket viselt, hogy semmi se törje meg a jelenlévők illúzióját arról hogy egy időgépből kilépve egy igazi viktoriámus bálba csöppentek. Talán csak az elektromos világítás. Ennek ellenére Aegis sokakat látott akik teljesen beleélték magukat a tizenkilencedik századba. Ő nem tartozott közéjük, nem érdekelte a múlt sokkal inkább a jövő volt az ő világa. Ha nem személyes meghívót kapott volna eszébe sem jutott volna eljönni.
Némiképp meglepte az ami a pincér által megadott helyen várta. Nem az hogy nem ő az egyetlen meghívott, arra számított. Sokkal inkább néhányan a jelen lévők közül. Többeknek piros betűkkel  volt az arcára írva, hogy semmi keresni valójuk ott, különösen Sem volt aki felett neon reklám hirdette, hogy legfeljebb tizenöt másodperce van mielőtt  repülő rajttal hagyja el az épületet két biztonsági őr segítségével. Mindenesetre Wiedler köszöntése igazolta hogy mindegyiküket ő maga hívta meg, ami csak még különösebbé tette a helyzetet.
- Ms. Wiedler, ön elbűvölő mint mindig.- Köszönti a nőt egy alkalomhoz illő kézcsók kíséretében. Őket már régebben bemutatták egymásnak egy másik rendezvényen, de alig ha három mondatott váltottak egymással akkor.
- Úgy hiszem mindannyian kíváncsiak vagyunk a szívélyes meghívás okára Ms. Wiedler. – Csatlakozik szóban az elötte szóló  Jack-hez, és valóban, szeretett volna már a különös helyzet végére járni.

Többen is bemutatkoztak. A többi hapsi viselkedéséről meg volt Sam véleménye, de azt inkább nem mondta ki. A nőt természetesen követte. Egy Sam számára túl giccses kis szobába vezette őket a nő. Sam-et nem kell félteni, nem szégyenlősködött. Egyből leült egy székre és töltött magának. Ilyen jót sem ivott még. Talán egyszer mikor még ír országban egy kortyot kapott a nagyapjától. Látszik is rajta a megelégedés. A nő bele is kezd a beszédbe. Nem tököl egyből a lényegre tér. Sam-nek a szőr feláll a hátán a helyzettől. Egy ilyen tiszta túldíszített szobába így felöltözve, ilyen mocskos és modern dolgokról beszélnek.
-Velem megszívtad csajszi. Én csak amolyan kis hal vagyok a tengerbe. A főnökömmel kéne beszélned ilyesmikről.

A Szürke Eminenciásnak is megvolt a véleménye, méghozzá erről a neveletlen férfiről, aki úgy beszélt, mint egy utcai söpredék. Az ex-vámpír tudta, hogy a vagyon és a befolyás nem mindig járt együtt az előkelő beszéddel és előkelő stílusban is lehetett vérig sértőeket mondani. Itt viszont semmi jót nem látott még a férfinél. Forge az ellentéte volt, tudott bánni a nőkkel és a szavakkal is, ahogy Jack Connor szintén. 
A vallon megint megpróbálta a megjelenteket megvizsgálni a gyűrűjével, beleértve Wieldert is. Közben körül nézett, hogy merre mentek, figyelte az útvonalat és az impozáns berendezést is. A háttérből kellemes zene szólt, az ő füleinek is kedves muzsika a régi időkből. Eddig nagyon jól ment minden a rendezvényen és tetszett Philippenek. A hangszigetelt szoba szintén, olyan stílusú volt, mint az ő nappalija otthon, csak persze sokkal gazdagabban díszített és nagyobb. Megfigyelte, hány szék volt és egyelőre csak várt.
~Vannak későn érkezőink vagy Ms. Wiedler oldaláról jön még valaki? Meglátjuk~gondolkodott némán.
A Szürke Eminenciás megnézte, milyen kötetek között fognak tárgyalni. Az is számított, nem csak az, hogy könyvek között voltak, polcos szobában. Érdeklődött minden iránt és ha nem tárgyalásra jött volna, netán bele is lapozott volna néhány kötetbe. Így csak egy rövid pillantást vetett a polcok tartalmára, mielőtt leült volna és az egész szobát megnézte, hogy gyönyörködtesse a szemeit. Leült és Jennához fordult, Wiedleren kívül az egyetlen női taghoz, elbűvölő mosollyal:
- Kedves kisasszony, megengedi, hogy töltsek önnek?
Ha a nő kért, akkor az ex-vámpír töltötte neki, ahogy kérte. Értett a nők nyelvén és udvariasan szolgálta ki a hölgyet, ha igényelte. Ő is töltött magának, úrias mozdulatokkal, jéggel és lassan kezdte kortyolni a rendkívüli whiskyt.
A téma nehéz volt. Hallott már feketébb berkekben az Orvgyilkosok Ligájáról. Titkos szervezet volt, de nagyon mozgolódtak a hírek szerint és ahogy most Wiedler mondta, ők robbantották ki a maffiaháborút. Az ex-vámpírnak ez is számított, a befektetők közül sem volt mindenki tiszta, ebben biztos volt. Foglalkozni kellett az üggyel, hogy ne legyen később baj. 
- Tisztelt Asszonyom! A munkaadóját várjuk még? - kérdezte udvariasan a Szürke Eminenciás az üres székre, székekre mutatva.
Érdekelte, hogy ki volt az, aki szövetséget akart ajánlani és hogy pontosan mit kért cserébe. Ahogy az is, hogy a többiekről mit kellett tudni. Sam már elárulta valamennyit, annyit, hogy neki nem itt volt a helye. A vallon csak figyelt és várta a fejleményeket.

Mindenki tette a dolgát, kevesen szólaltak fől, inkább a rejtelmek álcájába burkolóztak. Ami Jack szerint feltehetőleg fölösleges, hiszen úgy néz ki idővel dolguk lesz egymással, és akkor nagyon bután nézne ki az, hogy: " Szia névtelen, szia névtelen, vagy hé te ott gyere ide kellene segítség. " Mindenesetre mégsem vár el sokat a helyzettől. Ő arrogancia miatt természetesen felfedte az amúgy is hamis nevét, amit tervei szerint úgysem fog sokáig használni. Ráadásul egy éve van hátra, hogy eldöntse melyik oldalon áll.
Jack figyelme megakadt egy úriemberen az összegyűltek közül, aki csakugyan udvarias viselkedést tanúsított a hölgy irányába.
" Egy rivális??? Csaknem... türtőztetnem kell magamat, végén még hülyeséget csinálok, de olyan szép a zene... vért kíván. " - futott át elméjén a vérengzés lehetőségének édes, ámde kaotikus hangulata. Ezért szükségessé vált számára újfent megigazítani ruházatát, hogy magához térjen, ami sikerült is.
Csakhamar új beszélgető helyet választott az informátorok királynője. Egy szép dekorációban pompázó helyiséget, székekkel, több székkel mint amennyien ők vannak.

" Ez rosszat sejt, főleg, hogy ez a szoba hangszigetelt lehet, nem hallani zenét... Ha külső hangokat kizár, akkor talán belsőket is, hmm, egyre jobban izgatott vagyok, és csak most tűnt fel, hogy már két nő van a helyiségben, felettébb zavaró, és a másik férfi már megint próbálkozik egy másik nőnél,  eszméletlen, próbára teszik tűrőképességemet, remélem nem lesz több, ha mégis akkor túl szenvedélyessé válhatok, és elvesztem a fejem. Noha ez a hely nagyon is megfelelőnek néz ki a tomboláshoz " - Gondolta zavarodottan. Most viszont nem igazította meg ruházatát, túl feltűnő lenne a gyakori igazgatása. Helyette erőt vett magán, amin nagyon is segített a királynő tény ismertetése. A mesélése közben foglalt csak helyett,  és kezeit az asztal alatt tette ősze, nem nyúlt se pohárért, se italért, elmélkedésbe kezdett aminek következtében ignorálásra került a felszólaló túlsúlyos egyén, és az udvariasabb fazon kérdését is csak félig értette.

" Orgyilkosok ligája, mintha már hallottam volna róluk valamit, de amiért túlesett a hatáskörömön, és a területeimen, így sose érdekelt túlzottan... Szóval ezek a számomra ismeretlenek terjeszkednek. Értem, remélem odavész a belharcok során pár vámpírvadász akik a régi énemet keresik, és az sem lenne gond ha a Társaság is megcsappanna, területeik látnák kárát... uh, még csak az kellene, hogy én is csapjam a szelet a hölgyeknek... ha belekezdek ott vér folyik... most... nem... lehet, nyugi, lesz ma még vacsi... remélem... bizonyára... ha nem akkor gond van. Ha rossz hírt kap a társaság akkor is jár nekem vértartalék? Ó, hol is tartottam? Ja igen, ki kellene deríteni, hogy tudok e szövetkezni ezekkel az orgyilkosokkal, vagy sem. A próba az életembe is kerülhet, nos, akkor nem tőlük, hanem mástól kell megtudnom. Noha maffia tag vagyok, a Társaság még mindig annak számít, ezáltal... mondhatni biztosan sikertelen lenne, de... talán esély adatik egy háborúra. Le-csap-olni a rossz vér mi? Ó kedvenc filmem volt...
Viszont figyelni kellene a civilekre, ezért a nagy probléma, békét akarnak, szövögetni kis pénzügyi szálaikat, gazdag maradni, és kevesebb problémát, óó milyen kényelmes, oda ne rohanjak. A civilek úgy is meghalnak kisebb nagyobb ügyeik miatt, ha nem miattuk hát más miatt, az, hogy előbb vagy utóbb derül ki egy területről, hogy továbbá lakhatatlan, és áldozatokat követel... Nos, jobb előbb mint utóbb. Főleg, ha jól jövök ki belőle. Viszont ez a nőszemély, vagyis a főnöke aki lehet nem nőszemély, így talán barátibb felfogásban lesz részem.
Mit mondjak? Hm? Mit akarna a Társaság, mi lenne lehetséges hátráltató tényező az ő részükről, mi nem keltene feltűnést? Fél hazugság, de amit itt mondok, az megállapodásra kerül, így az visszakerül a Társasághoz, hiába akarnék hazudni, vagy fél hazugságot itt mondani, és utána nekik. Engem húznának elő, hogy akkor most mi van. Neki fognak hinni nem nekem. Valami más utat kell keresnem, hogy a Társaság, azok a mocskos vámpírok... vérontásban részesüljenek... " - Elmélkedett hosszan helyzetén majd döntésre jutott, aminek szót is adott:

- Felettébb érdekfeszítő reine ( királynő ), csak remélni tudom, hogy nem késő nyélbe ütni ezt az..."uniót" - ejtette ki az utolsó szót nyomatékosan. -, természetesen akiket képviselek hajlandóak a kívánt intézkedések elvégzésére, hogy megfékezzük, ezeket a... ligásokat. Ez mindannyiunk... üzleti érdeke - jelentette ki az amúgy is nyilvánvalót. Ezért sem hazudhatott, sokan ismerik a Társaság elveit, nézeteit. Túl fura lenne ha valami fura döntést hallanának. Tette amit kellett, és ezzel újfent sokat beszélt, mégsem mondott el mindent amit most akart. Tudta, hogy a késői reakciók miatt vérontás lesz az eredmény, elkerülhetetlen, ez a sok rossz vér miatt van, legalábbis így gondolja, meg azt, hogy mihamarabb legyen vége a tárgyalásnak, mert a sok szép nő látványa éhessé teszi, és zakkanttá   .

Felszerelés: