Pokoltűz Klub

A rövid udvariassági bevágódások meg voltak, szerencsére elég hamar és a nő vezetett is át minket egy másik helyre. Egy elegáns szobába szobába vonultunk át ahol teljes volt a csend és kizárt minden zavaró tényezőt, legalábbis nagy rész, nem szeretem ha valaki maszkot visel, nem látom az arcát a rezdüléseit, a szemét se, semmit, eltakar mindent ami alapján egy embert kicsit is kiismerhetnék, mindegy. Helyet foglaltam az asztalnál, csak azután figyelek fel arra hogy több szék van az asztalnál mint ahányan megjelentünk, talán vannak akik nem jöttek el, vagy közben csatlakozni fognak hozzánk, miután a nő előadott egy rövid felvezetést hogy mi lesz a kis gyűlés tárgya. Az egyik férfi helyet foglal mellettem és kínál az itallal ami az asztalon van. Whisky, az az ital aminek nehezen ellenállok, sajnos van egy ilyen kis paranoiám hogy amit nem a szemem láttára bontanak fel abból nem szívesen iszok, még akkor se ha 7 rét folyik a nyálam és remegnek a kezeim, úgyhogy azt hiszem ez elutasítom.....Az illata viszont nagyon jó, minőségi ital, kicsit húzom a szám, na jó ha a fogadónk is hajlandó inni belőle megfontolom hogy én is fogyasztok belőle de addig, nem szeretnék.
Ezután a kis gondolatfuttatás után, szolid mosollyal a férfira nézek, kicsit megrázom a fejem és válaszolok.
-Nem, köszönöm, esetleg egy kicsit később!
Majd újra a nő felé fordítom a tekintetem, aki el is kezdi a kis tárgyalást.
Hmm Maffiaháború, fegyverkereskedőként talán még előnyös is lenne ha nem az illegális kereskedőket preferálnák ezek a szervezetek. Viszont ez a szövetség, ami minket védene, hááááááát érzek ebben egy kis csavart, ők "megvédik", vagy mit tudom én, az üzletem, cserébe én.....kíváncsi vagyok hogy mit kell "adnom" ezért a "segítségért". Kihúzom magam és feltámaszkodok az asztalra, félmosolyra húzódik a szám, át gondolom mi az mit kimondhatok és mi az amit jobb ha magamban tartok. Maffiaháború van, kell nekik a "szövetséges", bár az én üzletem nem valami nagy és híres meg blablabla, mégis mi érdekük származna belőle, SHemmi! Gondolom én...és ebből kiindulva az egyik maffia egyik tagjával bájolgunk itt, amíg nincs vérontás meg zsarolás meg a többi finomság addig ez az infó végül is lényegtelen. Az se biztos hogy jó amit gondolok, talán túl kombinálok valamit de most ezt lehet meghívónak venni a kis háborúba vagy tényleg arra megy a dolog hogy NY tiszta maradjon. Tudja a gyász, majd kiderül, megvárom a dolog végét, annak ellenére hogy nincs valami jó előérzetem. Összeszedem kicsit a gondolatokat hogy ne egy hatalmas katyvasz jöjjön ki a mondandómból. Megvárom amíg az aki elkezdte a beszédét befejezze és én is kifejtem a véleményem.
-Aha, eddig nem hangzik rosszul, szövetség meg minden deee mint ahogy a szövetségeseknél lenni szokott, minden fél hozzájárul valamivel a közös célért és érdekért. Kíváncsi lennék hogy konkrétan mik lennének ezek a "dolgok" illetve "feladatok".
Türelmesen kivárom a nő válaszát, ami alapján eldöntöm hogy egyáltalán megérné-e nekem belépni ebbe a szövetségbe vagy eddig volt érdekes a dolog és akár le is léphetek folytatni a hétköznapi teendőimet.

Miután mindenki túlesett a bemutatkozás formaságain Wiedler egy kisebb, de legalább anyira elegáns terembe vezette a társaságot. Ahogy többe, Ulysses is elfogadta az italt, amit a nő felkínált nekik. Ő is töltött magának egy pohárba az 50 éves nedűből egy kevés jéggel. Sajnos azonban maradéktalanul nem tudta kiélvezni, leginkább a nő által felvetett keserű ízű témák miatt. Az orvgyilkosok ligája és egy kirobbanóban lévő maffiaháború bizony könnyedén tönkre tudja tenni bárminek az ízét. Újdonságként nem érte a dolog, bár már nem tartozott a S.H.E.L.D.-hez de pletykákat ő is hallotta az alvilági hatalom át rendeződéséről.
~És ha már pletykák, úgy hírlik te is igencsak érdekelt vagy az ügyben, nemde Barbara? ~ Gondolja magában. Bizonyíték ugyan nem igen volt de a New York felső köreiben terjedt a pletyka miszerint Wiedler jelenleg a város „keresztanyja”.
~ Bár az némi bizonyíték ként szolgálna ha a rocker fickót betoncipőben húznák ki a Hudson folyóból  miután Wiedler agyára ment. Bár azt talán csak a filmekben szokták, vagy nem? Viszont a kérdés itt inkább az hogy Wiedler mit tervez és nekünk ebben milyen szerepet szán. Vagyok én aki… Mit szépítsük fegyvergyára van, még ha nem is az a fő bevételi forrásom egy éve. Lerois-nak élelmiszergyára van, legalábbis azt hiszem. Kócos meg most ismerte be, hogy egy másik maffia család tagja. A többiek, hát passz, de lefogadom nem a két szép szemért van itt. Minden esetre egy maffia háború van kitörőben amit még az előtt kellene rövidre zárni mielőtt kitör. Vagyis kössek-e alkut az ördöggel a sátán ellen? Szervezetbűnözés midig lesz New Yorkban , ezen nem változtat hogy hányakat tartóztatnak le miatta de talán jobb ha a jelenlegi rendszer marad amiben már kialakultak a hatalmi viszonyok. Ez a liga pedig csak felforgatná a kényes egyensúlyt ami mellett a város is működőképes maradhat. Egyedül pedig sem én sem pedig Aegis nem sokra menni. ~ Gondolkodik el magában a lehetőségeken de egyelőre kivár, amit kérdéseket feltett volna azokat ár mások is megfogalmazták és inkább meghallgatja a nő válaszát a feltett kérdésekre.

A választ megkapva Sam-nek a rossz érzése csak nőtt.
~Itt ezek irányítanak csesszék meg. Mindent ezek a kiöltözött pojácák irányítanak.~
-Akar a fene meghalni. Változna valamiben a feladatom? És ami fontosabb a rakományt ugyan úgy rendesen megkaphatnám saját felhasználásra is? Ha érti mire gondolok.
És mosolyodik el. Egyrészt az elmésségén másrészt pedig, hogy eszébe jut az anyag.

Az ex-vámpír egy kissé tudott tájékozódni a többi megjelentről. A vámpírt felismerte, hogy az volt, ezért is láthatta már a Társaságnál is. Egy függő volt még közöttük, a legszabadszájúbb tag, akit az egész nem is nagyon érdekelt látszólag. Kezdte zavarni a Szürke Eminenciást. A hölgy végül nem kérte a whiskeyt, pedig a mutáns testének nem ártott volna. A vendéglátójukról semmi nem derült ki ilyen úton, csakhogy elárulta, kinek dolgozott. Lerois felkapta az állát az állításra. Ilyet hazudni merész lett volna, ha pedig igaz volt, teljesen hihető volt. Amik keringtek róla, azt mondta Wiedler is. Philippe hagyott helyt a kétkedésnek is, mert egy jó szélhámos fel tudott ülni a hírek hullámaira és kénye-kedve szerint alkalmazhatta azokat. A nő céljait akarta megérteni. A többiek tették fel a kérdéseket, ő hallgatott és elemzett.
~Védelmi megfigyelés. Egy bunkó, aki beépül és szeme lesz a birodalomnak. Egy nő, üzletasszony, aki ugyanígy tesz és még nem is kell átlépnie a fekete szférába.
- Voltak már mások is, akiket megbízott, Ms. Wiedler? Megtudhatnám, mi alapján történt a kiválasztás és milyen jellegű észrevételekre kell számítanunk az Orgyilkosok Ligája kapcsán? - tette fel a kérdést udvarias hangsúllyal a vallon és ha Jenna végül úgy döntött, hogy kér whiskeyt, akkor kitöltötte neki.
Érdekelte az is, mi volt, ha valaki nemet mondott, ezért is érdeklődött a korábbi megkeresettekről, ha voltak ilyenek.

Persze Jack-nek könnyű dolga volt. Ő csak képviselte a Társaságot, mondhatni az ő része ezennel lezárult, gondolja ő. Most már csak nyugodtan kell ülnie, és várnia, míg kiderül több, a kérdezők részéről. Sikeresen lenyugtatta magát, így mondhatni józannak volt mondható.
" Áh, Matsumoto, mit is mondott? Sama? Erről a névről mindig egy nagy halványkék épület jut az eszembe ahol kísérleteket folytattak, és amit egy kreatív vámpír romba döntött, és annak tulajdonosa, Matsumoto szintén odaveszett. Ám az egy másik országban történt, távol Amerikától, és elég régen is. Még régen megkaptam az Apátságtól az ügyet, de nem jutottam sokra vele, mint elődeim.
Ez a "Kingpin", biztos egy másik, másiknak kell lennie vagy élőhalott, és mit keresne itt New Yorkban? Oh, hát persze, ami a hírhedt Matsumoto tesz, uralkodás, és egyéb nyalánkságok. Én is jól tudom, hogy Amerika sok mindennek a fellegvára. Ezért is jöttem ide még régen, romlás fellegvára is itt van.
Hmm... nagyon unalmas, remélem lesz valami érdekes, téma, vagy a továbbiak megbeszélése, ami lehet engem el is kerül, hiszen lehet végül a nagy fejesekkel lesz lekonzultálva. Noha nem véletlenül jöttünk így össze " - gondolta egykedvűen, és unalmában használta a vérlátás vámpír képességét.

Vérlátás:

Használata közben a lehető legkevesebb fejmozgással vizsgálja meg az egybegyűlteket. Majd ha ezzel megvolt, megszüntette a képességet, hogy bőven legyen ideje a szemének regenerálódni, és visszanyernie látását.
" Sose vonzott a "Kingpin"-hez hasonló magaslatok, teszem a dolgom mint végrehajtó, és legyen is így.  Ha pedig belekontárkodnék Matsumoto dolgaiba, csakhamar menekülnöm kellene hehe. Az meg nem lenne jó. Inkább maradok a Társaság ügyeinél, az talán nem lesz nagy falat. " - futott át a gondolat elméjén, és nyugodtan üldögélt helyén. Egyenlőre nem volt miért szóra nyitnia a száját. A királynő úgyis közli a továbbiakat, majd ha lesz valami változatosság, felteszi kérdéseit, ha lesznek. Egyenlőre más felteszi helyette a kérdéseket, és a vendéglátó pedig válaszol rájuk.

Felszerelés:

/ Tudom, hogy nem kellene feltüntetni, hogy mit hozott magával korábban, de azért én csak posztolgatom . /

A nagyobb védelemmel és a megbízhatóbb felettesekkel Sam-nek nem lenne semmi baja. Csak a mostanitól fél hisz az a fickó egy őrült. És ez az egész is tiszta veszélynek tűnik. És a nő még más veszélyekről is beszél. Sam csak a cuccot akarja veszély nem kell neki. Ezt mindig is próbálta tisztában tartani, hogy ha kell is egy kis veszély, de minél kevesebb legyen.
-Nekem a fő a saját felhasználás, de a mostani főnökömmel nem húznék újat.

// Tényleg?   , na, most is okosodtam. Vagy nem vettem észre * lehetséges fordulat az esti szerencse keréken *, vagy félre értelmeztem. Mindig különálló rétegnek tűnt nekem, nem egységesnek. A másik érdekesség: Nem tudtam, hogy ismerheti e Dumbon-t, így nem írtam bele, se a korábbi bővítésembe. //

A körülötte lévőket megvizsgálva rájött, hogy pár nap, esetleg kettő, vagy egy, óh, talán pár óra, perc van hátra a szükséges étkezésig, kitudja azt, ő már most kedvet kapott a véér nedűjének megízlelésére, főleg ha nem a sajátját kell...
Noha nem éhség okozta rákényszeredés, ő már jó ideje rákapott az izére, főleg ha a heti táplálkozásból letelt három teljes nap. Akkor hajlamos volt már a negyedik napon... étkezni. Mondhatni "szomorú", és vidám óráiban az adott neki vigaszt, meg az elhaló vámpírok látványa, és a zene... Nos igen, az zene az olyan hatással "tud" ( nem mindig, elég sok minden összejátszásától függ) lenni rá nézve, mint amikor lekerül róla a maszkja.
Képzeletbeli nyálcsorgatása után, végül felismerte Dumbon-t, a Társaságnál látta egyszer, annyira lefoglalta most ez meg az, hogy fel sem ismerte. Érdekes most már nem vámpír.
" Feltámadó Dumbon! Jaj de jó! Őt legalább nem kell megölnöm, vaagy megöletnem. Ha nem vámpír akkor nem érdekes préda számomra... nincs dolgom emberekkel. Legalábbis nem mindegyikkel..." - futott át elméjén ez a gondolat.
Mondhatni Jack számára most ( amikor az informátor belekezdett a helyzet jelentésbe ) az a rész következet amit csak úgy hív, hogy: " Azt mondja amit mondatnia kell az adott közvetítőnek, még ha nem is ért a mondani kívánt információval." Az elhangzottak pedig újfent, mily meglepő, elgondolkoztatták:
" Egyre inkább kitűnik, betűnik, feltűnik, és letűnik, a kérdésben, válaszban, feltevésben, és a parancsban, hogy ez a királynő csakis egy báb a mostani helyzetben, kialakult szituációban. Kár azokért akik tisztes alappal rendelkeznek, és ilyen ügybe keverednek, rákényszerülnek a piszkos megoldásra. A közvetítő, vagy más néven dróton mozgatható fa test, miben különbözik tőlünk? Akikből valamelyiket vérbe dobták, vagy az kóstolta meg, esetek régen ismerte azt, vagy tiszta testről van szó amit irányítanak, esetleg harciasról ami nem egy megmérettetés látott. Ám mind ez édes, és keserű, főleg savanykásan kevés. Bármennyire cifra a gúnyája annak a bábnak, bármennyi pénze, hatalma, esetleg képessége, fegyvere van, attól még dróton rágatott tárgy marad. Ez a helyzet nyerő, és veszteséges ajánlat. A felek rájönnek, hogy nem többek mint a helyzet rabszolgái, oké, három ász a bábmestertől, mit lépsz? Marad maximum húsz százalékod, és akkor már vagy valaki! Sokaknak csak kettő százalék jut, mi Dumbon? Neked húsz is kijutott, hisz ember vagy, megkérdezném ő nagysága, vagy csak látszat nagyságától?! Hogyan a minként lett vámpírból emberszabású báb?! Viszont! Az én időm még közel sem jött el, jelenlegi szívósságom szükséges a továbbjutáshoz, a teljes Annihiláció-hoz! ....jaj mán félre beszélek, az egy másik párhuzam..., hol is tartottam Madam?"
Jack a jobb keze kisujját megfogta a bal kezével, és készült - a kezeit még mindig az asztal alatt tartva -, hogy eltörje azt, de végül megállt. Most nem kellett a fájdalom, hogy magához térjen révültségéből, mert rádöbbent a helyzet súlyosságára.
" Hmm, kicsit elteáztam a gondolattal, no sebaj!" - gondolta, és szóra nyitotta a száját:

- Rendben van, elsőként tisztázni szeretném reine ( királynő ), hogy akiket képviselek, azok az úriemberek, és nők, a színdarabban milyen madzagot kapnak? Védelmet kapnak, vagy ők részesítik a védelmet? Ne vegye sértésnek kedves, mindkettő eshetőség igen nagy megtiszteltetést jelent, hisz ott segítünk ahol tudunk... természetesen - magyarázta a végén kicsit nevetve, és pár másodperc után folytatta:
- Mindössze szükségét érzem, hogy közöljem, a védelem szempontjából egy kicsit... csökkent a hatásfokunk. Ami azt jelenti, hogy számtalan bajbajutottnak nem tudunk megfelelő, vagy esetleg más szavakkal kiemelkedő védelmi pozíciót, esetleg érzést biztosítani. Persze ez nem fő visszariasztó szempont, hiszen maroknyi céget el tudnánk látni védelemmel. Ám ahogy már mondva volt, a jelenlegi helyzet kritikusnak mondhatni, és kitudja mibe torkollik ha nem fogunk össze, és inkább a... káosznak... adunk... lehetőséget - jelentette ki nyomatékosan, már-már erősen szorongatva kisujját, aztán elengedte.
- Összegezve a kis monológomat, a mi cégeinket is védenünk kell, ezért plusz védelemre is szükségünk van, ha jelentős védekező erőt akarunk kibocsájtani valamelyik másik cégre, viszont ha nem, akkor is szükségét élveznénk egy kis támogatásnak, aminek viszonzásként a megszokott, szövetségeseket érintő különféle pozitív juttatásokban részesítenénk a segítőket, ami lehet anyagi alapokon fog megmutatkozni. Persze rendkívüli esetként felajánlanám magamat, és pár társamat mint védelmi erő, de persze csak amint leszáll az éj, az adott nap...- fejezte be a fárasztó beszédét, kicsit... unottan. A protokoll amit megkövetel, vagy kikövetel a cég, azt tartani kell, mármint a színvonalat.
" Igen, igen, kimenni a terepre, csak úgy mint régen. Oolyan, de oolyan rég nem vadásztam már. Vagy ha úgysem leszek a kedvenc védelmi szektoruk akkor ruhát váltok, és elnézek a vadász területemre, hátha akad egy két érdekes... préda." - futott át a gondolat elméjén, és ekkora már egymástól távol voltak kezei. Azért sem akarta magát nagyon sanyargatni, mert ha rosszul sül el a dolog, akkor negyed óra neki túl sok, mire begyógyul egy törés, vagy egy csontrepedés.

Felszerelés:

~ Tehát innen fúj a szél. Egy ex-hidrás fenegyerek rángatja Wiedler szálait[url=#] és[/url] minket is be akar vonni a marionett show-ba. Ha a hidrának levágják a fejét két újabb nő a helyére. Vajon a levágott fejből is egy újabb hidra lesz, vagy is bízhatok-e Matsumotoban. Ha ő benne van az már nem sima maffia ügy ~ Gondolkodik el magában egy pillanatra. Ha a japán áll a dolod mögött nem pedig Wiedler az már egészen más ügy, olyan amibe már nem biztos hogy nyíltan[url=#] bele[/url] akar keveredni.  Ráadásul a nő már nyíltan halállal fenyegette
-Akkor ha jól értem Matsumoto szeretné New York-ba hozni a hadseregét és a mi feladatunk mindezt legális köntösbe öltöztetni mint biztonsági személyzet, cserébe a Kéz védelmet biztosít számunkra. ~ Összegzi szóban a többség számára nyilvánvalót.
-Hány emberről lenne szó és mennyi időre? – Teszi fel végül a kérdést, egyelőre nem mondott igent de határozottan kezdte úgy érezni, hogy ez nem egy olyan ajánlat amit vissza lehet utasítani de egyelőre kivárja a többiek reakcióját. De eszébe jut egy még fontosabb kérdés is, Amit az előzők után kis hatás szünettel fel is tesz.
-És mi garantálja, hogy miután kiüldözték a ligát, nem marad a nyakunkon a Kéz, végleg Matsumoto-hoz láncolva minket?

Sam ismét kapott egy választ, de akkor sem tetszik neki ez az egész. Ez már kezd túl bonyolult lenni és hosszú. Haza kéne már menni és egy kicsit szívni. Ha sokáig tart ez akkor ideges lesz. Egy fickó összegzi a dolgot és válik az egész érthetővé Sam számára. Ő nem túl okos és ha valami nincs konkrétan kimondva akkor nem biztos, hogy megérti miről van szó.
~Hij b@sszus. Ez durva. A kézzel jobb nem packázni. Ebből pedig nem mehetek már ki mert ezek kinyírnak.~
És ekkor valami megrázza az épületet berobbantottak. Sam reflexből a fegyveréért nyúlt.
-Ez meg mi a f@sz volt?

A kerdesemre választ kaptam, nem is tűnik olyan nagy dolgoknak, csak figyelni kell. Ühüm, érzek benne meg mindig egy kis csavart de kezd alakulni. A többi kérdést ami még megfogalmazódott bennem mások sorra feltették más szavakkal. Úgy fest legális lenne ez a kis védelem amit adnak egy kis súgásért.  Belegondolva  Adam, főleg Kyle nem lenne elragadtatva hogy belemegyek egy ilyen szövetkezetben csak így hirtelen felindulásból.  Az elmúlt időszak eseményei után már nem érzem magam olyan "izmosnak".  Sóhajtok,  talán el kéne fogadni, csak itt cseng a fejem mellett a kis csengő hogy valami nem egészen okés, rossz elő érzet,  "valami" lesz vagy már van is?
Már a szerződés a téma,  de előre szaladtunk,  már az is pozitív hogy ez a szó elhangzott,  csak mennyire tartják magukat a feltételekhez, egyáltalán mennyi szavunk van benne.  De ez már csak kötözködés, magamat rángatom,  ideje dönteni... És ahogy alig észrevehetően bólintottam egyet és elszántam magam a komoly döntésre az épületet megrázta valami, egy nagy bumm.  Remek, gondolom a rivális csapat jött az ellenervekkel ünneprontani.  Klassz,  már a lábam se tehetem ki,  egy óránál tovább,  a házból úgy hogy ne legyen valami gebasz, pedig már kezdtem azt hinni hogy nyugszik a világ, téves.... sajnos.  Vajon a radioaktív srác is itt van?  Mert ha igen akkor az összeférhetetlen energiánk miatt lehet, valamelyikünknek pusztulnia kell.....khm,  de erre nincs idő, party van.
A robbanása csak egy kedves félig lemondó mosollyal reagálok, (látszólag)higadtan üldögélve,  meg se vagyok lepve.
- Hát ez így vicces lesz! - nézek végig magamon az asztalt kopogtatva körmömmel.
Majd sóhajtok miközben felállok, hangszigetelt szoba, én így szeretlek, oda a hallgatózás, legalább nagyjából tudni mi folyik oda kint,  és ablak sincsen,  egyre jobb.  Vakon, süketen állunk itt és csak várni tudunk meg tálálgatni, meg vagyunk lőve ezzel a szobával komolyan,  megköszörülöm a torkom.
- Ez a műsor része vagy hivatlan vendégek?  Valami terv?

A válasz hamar érkezett, és részben kevésbé fogadta el... Jack.
- Hmm, hiszen ön a fő, nagyra becsült reine ( királynő ), mit tudhatunk mi amit ön még nem? Költői kérdés persze, ha ez az "unió" óhaja, akkor természetesen feltétlenül beleegyezzünk! - válaszolta nyomatékosan, és nem hagyta ki az alkalmat, hogy megigazítsa felső ruházatának nyaki részét.
" Kellemetlen, felettébb kellemetlen fordulat, mi lehet az oka, hogy az informátorok nagyasszonya nem tud elég információval szolgálna az adott kíváncsiskodóknak? Gyanús, felettébb kellemetlenül gyanús. Vagy arra kíváncsi mi mit tudunk, ezzel felvázolni a helyzeteket? S úgy alakítani a szálakat, hogy ők járnak jól? Ejnye bejnye Reine, és annak mozgatója, ejnye, meg a bőjnye. Szemtelenül kíváncsinak sem szabad lenni, elfeledték ezt is? Noha nekem mindegy, pusztuljon csak a Társaság, mindössze egy a hátránya: a vérellátás... Aztán meg menekülhetek az igazságszolgáltatás ferde keze elől. Ami úgyis, előbb vagy utóbb bekövetkezik, legalábbis a ténykedéseim hozzák a hátul meg elől ütőjét..." - gondolta, és türelmesen végig hallgatta amit a nő mondott, ám nem tudta befejezni, mert az ablak berobbant, és mindenkit a falhoz vágott egy robbanásnak a szele. Connor ellépett a faltól, leporolta magát, mintha mi sem történt volna, elment, hogy megkeresse a kalapját, azt is leporolta, majd megszólalt: ( Ha nem igazán derül ki további itt marasztalás, akkor ezeket mondja. )
- A helyzetre való tekintettel, és amiért nem az én ténykedéseimnek következtében sérül meg eme remek ruhadarab, nem áll módomban kifizetni - jelentette ki hidegen, és gyorsan.
- Nos, hölgyeim - hajolt meg feléjük, miközben kalapját udvariasan eltartotta magától, majd normális testpozícióban folytatta , -, és uraim, örültem a szerencsének, a találkozásnak, mindennek, azt hiszem ez volt az indulóm jele - búcsúzott udvariasan fejbiccentéssel a jelenlévőktől.
- Reine ( királynő ), ha jól tudom megvan önnek az elérhetőségem, ha nem akkor a cég megadja, csak kegyed hivatkozzon rám. Úgy néz ki, hogy később kell megbeszélnünk a továbbiakat - állapította meg.
Megvárja a válaszokat, és ha tud akkor vissza halad az öltözőbe, és a fegyvereiért ha le kellett adni, ha nem akkor a pakoló felé viszi az irányt. Az ajtó zárva lenne akkor az ablakon át távozik a hangszigetelt helyiségből.
Viszont - s ez is lehetséges -, ha az informátorok nagyasszonya nem szeretné, hogy távozzon, mert még be akarja fejezni a beszélgetést, akkor kivárja, noha "tűkön ülve", de kivárja. Ebben az esetben nem szólalt meg, csak leporolta magát, és megkereste kalapját.

//Nefi, levélben vagy ide majd ír le nekem kérlek, hogy mit vettek el tőle, és mi maradt nála, vagy egyáltalán el vettek e tőle bármit is. //

Felszerelés:

A Szürke Eminenciás még mindig csak hallgatott és figyelt. Wiedler bőségesen válaszolt mindenre, mégis csak annyit mondott, ami nem volt túl sok. Több féleképpen lehetett értelmezni a szavait. 
~Connor érdekesen beszél. Én mindig titkoltam a kilétemet, amíg vámpír voltam. Ettem-ittam a vécés trükkig, mindig volt magyarázatom arra, miért csak sötétedés után kerülök elő. Ő pedig rögtön színt vall és elárulja a társairól is, hogy vámpírok. Érdekes hozzáállás. A kérdései között viszont vannak jók~
A néhai vámpír összegezte a gondolatait és megint kérdezett Wiedlertől:
- Tisztelt asszonyom! Amiket leírt, azokról nem világos, hogy csak az Orvgyilkosok Ligájának módszereit vetítette elénk vagy az Ön megbízói hasonlókat terveznek arra az esetre, ha mi vagy közülünk valamelyikünk nem vállalja a megfigyelést védelemért cserébe. Szeretném tudni, mi egy esetleges Nem válasz következménye.
Az ex-vámpír gondolkodóba esett, mert az ő cégének felvásárlása, a befektetés jutott eszébe. Ő nem volt elásva, folyó mélyére lökve, semmi hasonló nem történt. Még a szerződéskötés előtt támadta meg egy vámpír, éppen ezért azt nem lehetett ehhez kötni, mert a befektetés megvalósulását akadályozta volna meg és a Kéz meg a Társaság nem volt olyan jóban, hogy vámpírt küldjenek. A mostani tárgyaláson Connorral mégis tárgyalt a Kéz emberének képviselője. Ez nagyon is foglalkoztatta Leroist.
A robbanás, ami a falhoz küldte őt is és minden társát, erős volt. Nem akármilyen védelem volt itt a tudomása szerint és olyan befolyásos emberek, akiket még külön-külön is veszélyes volt megtámadni, mert a megtorlás rémes lehetett volna.
- Mr. Connor, nem hinném, hogy jó ötlet egy háború közepébe besétálni. Feltételezem, hogy a Klub katonái igyekeznek kezelni a helyzetet és jobb lesz megvárni, amíg kitisztul a levegő. Ms. Wiedler, mi ilyenkor a protokoll?

Nem kevés erőfeszítésre volt szüksége, hogy visszafojtsa a fintort, amit a S.H.E.L.D.-es multjának felemlegetése váltott ki belőle. Még most is fájó emlékeket hozott fel benne az ügy, de az is jó kérdés volt, hogy a nő honnan tud az egészről és mennyit. Közben a szó tovább folyt az ügyről és annak erkölcsileg megkérdőjelezhető mivoltáról. De a szobában folyó beszélgetésnek robbanás és villódzó lámpa vet véget.
- Mi a… - csúszik ki a száján a robbanás pillanatában amit némi csörömpölés nyomatékosít, mivel a poharát is elejtette. Hiába az utóbbi időben elszokott a minden előzmény nélküli robbanásoktól.
- Ennyire azért ritkán fajulnak el a dolgok itt. – Mondja Jennának bár az arca komoly marad a rövid vicc ellenére.  Lerois a nőtől vár választ a helyzet megoldására, Aegis viszont élt a gyanuval hogy a dolgok már rég nem az említett protokol szerint mentek.
- Nevezzenek paranoidnak, de szerintem ez nem egy hibás gázvezeték volt. – Jegyzi meg szárazon miközben feláll az asztaltól az üvegszilánkokat kerülgetve az ajtóhoz lépett és résnyire kinyitva kinéz hátha lát valamit amitől okosabbak lesznek.

Connor meglátta a vérző informátort, és majdnem felkiáltott izgalmában. A maradék korlátjainak szálai erősen megremegtek, természetesen képletesen szólva, ám lehetett látni, hogy a kezei egy picit remegnek, amiket összekulcsolt pár másodpercre. A helyzet súlyos, és a szemtanú is sok van, ha megpróbálná kóstolni az eszméletét veszett nőt, nos... tudja jól mi történne, a vérzés nem állna, el, és a személy elvérezne. Méghozzá nagyon befolyásos személy, aki jelen esetben gyámoltalan... és feltehetően finom...
" Jaaaj, ez hiányzott már, a vér, a vér, csaak egy karnyúújtásnyííra van... egy ici,pici, inci finci szürcsölést! Naaa... áh a jó életbe nem lehet ezt, itt és most..." - zavarta meg izgatottságát, és őrületét, az épületi elem további rongálása, egyben eszébe jutott mit mondott neki Dumbon.
- Áhh Mr... Dumbon, jelen esetben is kíván álldogálni, ápolgatni betegünket, miközben... köhöm... fegyvertelenül várja a vendégeket? Sok sikert, jelenleg nem szándékozom megvárni a ligásokat, hogy elfogjanak, vagy kivégezzenek. Legalábbis nem fegyvertelenül - jelentette ki hidegen.
- Ó, és miszter - szolt a másik férfinek, a volt S.H.I.L.D ügynöknek - a paranoid viselkedés nem itt kezdődik. Az ésszerűsége hely állt, csak így tovább - mondta neki biztatóan, örömtelien.
" Maradi, és kényelmes felfogásúak, bah, ha egy robbanás jön ülve várják a másikat, hogy majd jön a Célpont, és rendet rak. Nahisz... protokoll, bon appetit hozzá, miközben a repesz csiklandozza testüket. " - gondolta mosolyogva. Majd búcsúzásként meghajolt mint egy bohóc, és még hozzá tette:
- Nos, ha sikerrel járok visszatérek egy kis... felszereléssel, ha nem? Ajánlatos lenne átszállítaniuk egy másik helyre, azután? Nos, kitudja? - Kérdezte nevetve, és az ajtó kinyitása után kiszaladt, ha már nem hallották, nevetni kezdett. Részben élvezte az egész kialakult káoszt, és a halálok helyzetet. Persze tudott magára vigyázni, de azért ha tehette, nem röstellt másokat használni pajzsként, ha valamiféle, lövedék, vagy robbanás érné közelségét. Úti célja az öltöző volt, s noha illendő lenne visszatérni, nem fűz sok reményt a hátramaradtaknak.
" Oh, az omega pereputtyok, nos, jobb előbb elkezdeni az ismerkedést mint utólag nemde? Úgy érzem jó sztori lesz ebből, egy kém miatt, csak legyen kinek elmesélni ezek után, hehehe. " - futott át a vicces gondolat elméjén, és igyekezett minél hamarabb odaérni az öltözőbe, ha szükségét érzi akkor használja a vámpír képességét, az emberfeletti sebességet, persze ha kevesen látják, vagy ha senki.

A legtöbben teljesen nyugodtak voltak ez pedig szintén idegesítette Sam-et. Főleg az a maszkos fickó volt aki idegesítette, de annak is akadt először hasznos ötlete. Mármint Sam számára hasznos. Szól is neki.
-Hé ha látsz egy inget vagy valamit a nevemmel akkor hozd már el. Benne van a stukkerom. A nevem Sam McShubihne.
Ha a fickó eltűnt akkor szól a többiekhez.
-Most akkor csak várunk vagy mi lesz?

Ahogy itt fekszem egy rakás törmelék alatt, jó emlékek törnek rám. Szinte érezni a felszínen lévők félelmét, agresszióját. Mindenhol káosz, mindenki sikít vagy csodálkozik, vagy menti a menthetőt. Hmm...milyen szép hely is lehetne ez a föld, ha mindig ilyen hangokat hallanánk.
Remélem az a két agyament meghalt vagy buzgón segédkezik. Most pedig hallgatom mi történik...

//Najó kezdem unni, kérlek tartsátok be a 6 sort, a következőnél már nem figyelmeztetek, hanem törlök...//

Elég közel robbant a bomba ahhoz hogy falhoz vágjon mindenkit,  felkelek és porolok magamon,  majd megvakarom a fejem amit szintén megsimogatott a fal.  A nagyasszony kiütve, remek, de a legtöbben szerencsésen megúsztuk, néhány lilla folttal, eddig!  Egy az egybe megküldték az épületet és egy kis felvonulást rendeztek a kapu előtt, véletlenül se gondoljuk hogy más lenne a felelős. Sejthető volt hogy nem fognak örülni a kis szövetkezésnek és ki is mutatják erőteljesen. Sóhajtok, majd a fickót kérdezem aki kinézett.
- Lát valami ellenséges mozgást vagy egyelőre még csak káosz van kint?
Körbe nézek de tudom hogy nincs sok idő a bámészkodásra, de nem kéne szembe futni a fegyveresekkel üres kézzel úgyhogy gondolkodjunk kicsit. Ez egy ilyen elitt izé hely, kell legyen egy egérút ahol ilyen esetben kimentik a bosst vagy talán a szellőző alagút is előnyösebb menekülő út ha van.  A könyves polcokhoz sétálok és nézegetem hátha ott lesz valami remény, tudom túl filmes és tipikus de sokszor pont ezért rakják ide, mert nem gondolnának rá, túl átlátszónak vélik.  Nos, ha ez a gondolat még se jött be, nem fogok itt ülni és várni, egyszer már majdnem otthagytam a fogam egy ilyen lusta döntés miatt úgyhogy, amíg még csak a vendégek meg a személyzet szaladgál oda kint valahogy megpróbálok kijutni az épületből, vagy legalább a ruhatárat elérni.  Nem vagyok csapatmunka a párti de eddig az is jobban működött mint egyedül.  Igaz a maszkos pasas mondta hogy visszajön, de egy olyan eszelős szavára adni naiv dolog lenne, nem tűnt hős típusnak, inkább ez az oda dob mindenkit csak ő egyben megússza, de nem hibáztatom,  én se vagyok egy szent, épp ezért indulok ki ebből . Nem nem, inkább próbálom megoldani okosban.
- Nem tudom ki hogy van vele, de nem bízok a nevető barátunkban, úgyhogy megpróbálok önerőből kijutni, aki szeretne csatlakozni,  bátran megteheti, de előre szólok mindenki magáért felel.
A mondandóm közben már nyitom az egérutat ha találtam (a rejtett utat vagy a szellőzőt), ha semmi ilyesmi nincs akkor megyek az ajtóhoz hogy kilessek és a legelőnyösebb irányba elsuhanjak a folyosón.