Az AIMville Corporation központi épülete

Az AIMville Corporation nevezetű jótékonysági alapítvány központi épülete AIMville közepén. Ebben találhatóak a munkahelyközvetítő irodák, lakásvásárlási részleg, laborok is találhatóak ezen a helyen, itt dolgoznak a cég vezetői és itt tartják az elnökségi üléseket is. Az épület legalsó szintjén biztonsági cég emberei vannak, és nem engedik be az illetékteleneket.



Az eredeti topic

//Sakura és The Prof játéka (csak, hogy tudjátok mit írogatok itt ) //

Első munkanap, milyen csodás is, ez talán kicsit túlzás volt, de mindegy. Marius reggel munkaidő előtt már odaért az AIM központi épületéhez. Nem ment be még, hanem inkább gyönyörködi egy kicsit a környezetben. Nagyon szép hely, ezt meg kell hagyni, biztos kellemes itt dolgozni. Nála van a dosszié is amit még tegnap kapott az igazgató helyettestől. Még egyszer kinyitja és áttanulmányozza a térképet, ami azt mutatja meg hova is kell menjen. Nem valami izgatott, viszont nagyon kiváncsi rá, hogy kik lesznek a munkatársai. Az már biztos, hogy van egy Sakura nevű hölgy a csapatban, aki, ha jól értette, a főnöke lesz. Nem tudta, mit vegyen fel így rögtön első nap, tisztába van vele, hogy fontos a megjelenés, de nem akarta öltönyösen jönni. Inkább felvett egy farmert és egy fekete hosszú ujjú pólót, aminek az anyaga vékony így nincs benne melege. Még vár egy darabig, hogy mire az ő sem tudja, de azért vár.

Az idő fél nyolcra járhatott. Pár percnyi különbséggel tűnt fel egy új személy aki az épület felé közeledett. Trikó szerű, fekete feszülős felsőben, farmerban és egy feltűnő fehér köpenyben közelített a fekete hajú nő. Zsebébe épp egy doboz cigit tuszmákolt miközben egy égett is a szájában. A fehér köpeny sokat árulkodik, hogy itteni dolgozó de az igazi kilétét egy belépőkártya árulja el ami a köpenyén lóg...

Ahogy közel érek a bejáratra nézek és látom, hogy van egy nézelődő járókelő. Hát megszokták csodálni az épületet az biztos. Nem semmi az már szent igaz.
- Jóreggelt!
Köszönök rá mikor már úgy hallótávba érek majd megállok mellette kedvesen mosolyogva ami kicsit ijesztőbb mint barátságos, van benne valami furcsa benne... Csak okosan Saku, tudod mindenkivel kedvesen még ha ember is...

Marius Woodson? Oh tényleg mintha említették volna, hogy lesz egy új munkatárs.
- Hjuchia Sakura, ha már a neveknél tartunk. És megtudom mutatni, hogy hol lesz. Nem venném jó szemmel ha valaki eltűnne az épületben munkaidőn belül. Ezen időn kívül már nemérdekel.
A cigi közben elfogyott, elnyomom és kidobom az egyik kukába majd az ajtó felé mutatok.
- Mi szél hozott ehhez a céghez? Talán ennyire szeretsz segíteni az embereknek, hogy alacsony fizetésért ki is güriznéd a lelked?

Az ajtó felé kényelmes tempóban sétálunk Marius elég gúnyosan kezeli a kérdésemre való válaszát. De legalább nem valami embermegmentő jellem így elsőre, ez pozitív.
- Értem. Hát a fizetésed megemelését még felejtsd el egy jó ideig. Hogy az embereknek mennyire válik majd előnyükre a munkád majd csak akkor derül ki ha valamit csináltál is.
Az épületbe közben beérünk, az automata ajtó nyílik majd csukódik is mögöttünk. Jobbra intek, köszönés képp a portásnak és a lift felé veszem az irányt. Egyenesen előttünk van, az épület előcsarnoka bár nagy de a bejárattal szemben van rögtön a lift így könnyű megjegyezni.
- Lessz három munkatársa. Emberek mindhárman. Két hölgy Melissa York és Kathren Quien illetve egy férfi munkatársa John Marrow Scot.
Mondom miközben szeljük át az előcsarnokot majd a liftet hívom, az ajtó nyílik és belépek rajta. Miután az újonc is belép majd rámutatok a megfelelő gombra ami a laborokhoz visz majd el minket. Amit észrevehet viszont emiatt Marius, hogy az ujjak a hüvelykujjakon kívül nem tartozik eredetileg a kézhez.
- Szerintem jól kifogsz jönni velük. Fura mód elviselhetőek emberekhez képest.

Megmosojgom a "maga a főnök" részt és közben a liftfalnak dőlök és karba teszem a kezeim. Felvonom szemöldököm, meglepődött tekintetet vágok mikor megkérdezi Marius, hogy mutáns vagyok-e. Hát ez se volt a közelben az elmúlt pár évben.
- Természetesen mutáns vagyok. De ha nem haragszik nem produkálom magam. Ja és még egy kisasszony és kiváglak az ablakon. Munkaidőben főnök, azon kívül Sakura. Nem vagyok valami végasszony.
Ahogy a mondat végére érünk a lift meg is áll és egy píí kíséretében nyílik az ajtó. Fehérek a falak, jól szigetelő ajtók a fojosón jobbra és balra. Mindegyiken kiírva, hogy mi is az illetve egy belépő olvasó az ajtók mellett a kilincs magasságában.
- Erre.
Mutatok jobbra. Ott a folyosó végén megpillantható is egy másik ajtó, az irodámé. Az ajtóhoz érve lehúzom a kártyát és az ajtó nyílik. Belépve rábökök egy másik székre az íroasztal ajtó felöli oldalánál majd beülök a sajátomba az asztal másik oldalán.
- Máris adom a kártyád és utána mutatom az utat a laborhoz ahol dolgozni fogsz.
Közben kotorászom végig a fiókokat az asztalban, hogy megtaláljam a kártyát. Az asztal egyébként tele van papírokkal egy jó 30 centis stócokból áll szinte az egész. 4-5 stóc biztos van. Elég kupis is az iroda, az iratszekrények tetején is vannak mappák.

Kotorászok de a fiókokba nincsen. Az asztalon kezdem a papírokat tologatni mire találok egy aktát amin rajta áll az újonc neve.
- Oh hogy ez itt van.
nézek fel közben kezemben a dosszié.
- Legfőképpen a gyógyszerek azok amikkel foglalkozni fogsz, kezdetben majd a többiekkel együtt, a kezük alá segítesz aztán meg majd megkapod a saját feladataidat is.
Válaszolok kérdésére majd hátradőlök a székben és kinyitom az aktáját, a kártya benne is van. Remek nem kell tovább keresni. Kiveszem a dossziéból és a mappát ledobom az asztalra és felkelek a székből.
- Meg is van a kártyád, tessék. - Nyújtom át neki - Üdvözlöm az AIM ville corporation-nél. Remélem kellemesen és hasznosan fog telni itt töltött ideje.
Ha átveszi a kártyát akkor összecsapom tenyerem és megdörzsölöm kicsit.
- A formaság megvolt most akkor a többiek és a placcod ami a tied lesz és a te felelősséged is, hacsak nincs még kérdésed. Szívesen válaszolok mindenre, természetesen azokra amik a munkához kapcsolódóak.

- Jolvan akkor.
Válaszolok majd elindulok kifelé. Előre megyek mutatom az utat az újdonsül kutatónak. Nem megyünk sokat. A harmadik ajtónál megállok, az ajtón öltöző van kiírva, ugyan olyan kártyás leolvasóval az ajtónál.
- Az öltöző. Van egy szekrény már a neveddel. Kapj fel egy köpenyt és gyere.

Bent az öltözőben egy rövid, fekete-hátrafésült hajú 30-as éveiben járó férfi van még. Öltönyt visel és épp a köpenyét veszi fel. A mellette lévő szekrényen látod, hogy a neved rajta áll. Mikor belépsz rögtön felfigyel rád és feléd fordul. Kedvesen mosolyogva üdvözöl téged.
- Üdvözletem. Ön az új munkatársunk?

- John Marrow Scot
Mutatkozott be a férfi is a kézfogást viszonozva majd a szekrényét kutatja tovább egyre gondterheltebben.

Kint az ajtónál vártam mikor kiér Marius és mondja, hogy készen van bincentek neki.
- John majd egy kávé jólenne!
Erőteljesebb hangon szólalok meg, befelé még az öltözőbe majd elindulok a laborok felé.
- Valószínűleg Melissa és Kathren már a laborban van. Ma Melissanak fogsz segíteni a kísérleteiben egy bizonyos rota vírussal kapcsolatban.