Jake Hamilton szobája

by **Steven** Hétf. 22 Aug. 2011, 21:40

A szobában az első ami feltűnhet az éppen beérkezőnek, hogy sötét van. A szoba ablakai nyugatra néznek, így azokon csak délután süt be a nap, de a redőny nappal le van engedve, csak éjjel van felhúzva. Elektronikusan működik. Nagyon gyenge fény jön csak át rajta. Előtte Éjjeli Jázmin van, amik között néhány gyenge UV lámpa helyezkedik el. Épp elég ahhoz, hogy a növény kibírja, de a szobát ne világítsa be. A szoba lámpájának a fényerősége állítható volt, így könnyedén lehetett félhomályt létrehozni. A lámpának az ajtó mellett volt egy kapcsolója, de az ki lett iktatva. Az asztalon, ami az ajtó melletti falnál volt, egy laptop helyezkedett el, ami folyamatosan működött. Ez vezérelte a redőnyt is és a lámpát is. A mikrofonnak hála, ami a laptopban volt, hanggal is és kézzel is lehetett állítani, de normál esettben a lámpa ki volt kapcsolva a redőny meg, amíg nappal volt addig lehúzva volt, aztán pedig napnyugta után automatikusan felhúzódott. A szobában még volt egy ágy, mellette egy éjjeli szekrény, rajta néhány gyertyával, amik sosem voltak meggyújtva, valamint egy szekrény, amiben Steven a ruháit tárolja.

by **Serena Davidson** Vas. 28 Aug. 2011, 11:02

//Előzmény: Étkező//

Bólintottam Jake-nek és követtem ki a folyosóra. A szavain elvigyorodtam, ügyes próbálkozás, hogy elmondjak valamit a jövőről, de anya megfojtana érte, ha így lenne, Michael sem beszél róla és tudtam, hogy Doria-nak is a lelkére kötötték, hogy ne mondjon semmit sem, amíg nem muszáj. Egy csapatban van az apjával és még csak azt sem mondhatja meg neki, hogy a lánya a jövőből, pedig egyszerűen rajong érte. Megráztam a fejemet.
- Már így is sokat mondtam – kacsintottam rá. – Anya ennyinek sem fog örülni. A múltam a te jövőd, mi értelme lenne, ha a spoilereket máris lelőném előre?
Miközben haladtunk nyújtóztam egy nagyot és megropogtattam a csontjaimat.
- Ismerek mindenkit, még ha nem is vagytok itt már akkor, akkor is igen sokat hallottam rólatok – magyaráztam. – Ti számomra történelem vagytok, a Kúria első diákjai. Az idővel és az idősíkok módosítása veszélyes. Ez engedte Marvel megerősödését is, ezért pusztult el majdnem a multiverzum és abban a másik létrejött világban én nem is léteztem. Így remélem nem bánod, de nem szívesen mesélek nektek a jövőtökről, akármennyire is szívesen tenném.

by **Steven** Csüt. 01 Szept. 2011, 17:51

- Megértem, bár így is megtudtam pár dolgot, amire kíváncsi voltam. De ez köztünk marad. – Közben odaértünk a szobámhoz.
- Mindjárt csinálok egy kis fényt. – Nyugtattam Zaphire-t meg, miközben odamentem a vaksötétben a laptophoz és megnyomtam rajta egy gombot, aminek köszönhetően a redőny felhúzódott.
- Hmm, pár óra még van napnyugtáig pedig, akkor megy a legkényelmesebben. Bár akkor elégé sokáig tart. – Mosolyogtam a lányra miközben lenyomtam pár gombot, majd aztán egy 5 perces időzítő jelent meg a képernyőn, amit aztán lehajtottam, hogy ne legyen fénye.
- Nos kb. 5 percig fog tartani mire sikerül használnom az erőmet kényelmesen, bár meg kell valljam még embert nem vittem magammal, bár nem hinném hogy bármi problémát okoz majd. – Közben a redőny nagyon lassan elkezdett leereszkedni. – Azért voltam kíváncsi, hogy mit meséltem neked, illetve fogok mesélni neked, mert tudni akartam, hogy mindent tudsz-e, de mivel most úgy is megmutatom a túloldalt, van rá esély, hogy összefutunk eggyel így mindegy is. Remélem nem fogsz csalódni a mesékben. – Közben odanyújtottam neki a kezem, hogy fogja meg. Amint teljesen leereszkedett a redőny, ezzel a nap utolsó sugarait is eltakarva, mindent beborított egy pár pillanatra a sötétség, ami aztán hirtelen helyett cserélt a fénnyel.

by **Serena Davidson** Pént. 02 Szept. 2011, 10:50

Raziel-re mosolyogtam a szavai után, így is ügyes trükk, de semmilyen fontos információt nem mondtam el neki, aminek bármilyen befolyása lenne a későbbiekre.
- Nem volt lényeges dolog abban, amit mondtam – mondtam.
Odabent teljesen sötét volt, még időlegesen én is előhoztam a holdfényt, amit apámtól örököltem képességem megnyilvánulását, a kékes fényt, hogy ne kelljen a sötétben botorkálni, amit azonnal el is foszlattam, ahogyan végre fény lett a helységben. Bólintottam, hogy akkor most fogunk átmenni oda, csak legyen teljesen sötét, mert nos igen az este még jócskán odébb volt. Bólintottam, hogy még körülbelül öt perc lesz az egész. Addig is leültem az ágy szélére, hogy így várjam be az egész történést. Azt tudtam, hogy odaát ember leszek, nem lesznek képességeim.
- Remélem, hogy én sem csalódok – mosolyogtam.
Mikor odanyújtotta a kezét megfogtam és kissé meg is szorítottam, izgultam, hogy milyen lehet. Végül még becsuktam a szemem, nehogy odaát a hirtelen fény elvakítson majd. Így azt sem tudtam, hogy mikor értünk át oda. Csak teltek a másodpercek, míg végül lassan és óvatosan pislogva kezdtem kinyitni a szemem, és ha megszoktam a fényességet néztem lassan körbe.
- Mekkora is ez a hely pontosan? – kérdeztem suttogva.

by **Steven** Szomb. 03 Szept. 2011, 19:21

Éreztem ahogy átjár az ismerős érzés. Ahogy a mellkasomból kiindulva, végig halad rajtam. Az elődök földjére lépés bár csak egy pillanat alatt történik, számomra minden egyes átlépés olyan, mintha lelassítanák az időt arra a pillanatra. Érzem, hogy testem minden porcikáját egymás után éri el a sötétség megnyugtató meleg fénye. Így volt ez most is. Már teljesen átértem, mikor valami történt. Olyan érzés volt, mint ha valaki (pl Logan) teljes erőből mellkason vágott volna egy bokszkesztyűvel. A tüdőmből teljesen kipréselődött a levegő. A testem viszont mereven állt, jelei nem voltak a fájdalmamnak. Végül Zaphire is át ért. Ezután a fájdalom kezdett elmúlni, de megmozdulni vagy megszólalni továbbra se tudtam. Eddig egy áthaladásnál se éreztem ezt. Végül a fájdalom első külső jele az volt, hogy egy könnycsepp végig csúszott az arcomon, majd lecseppent és eltűnt a fényességben. Végül dadogva sikerült halkan megszólalnom és levegőt vennem, miközben a fájdalom kezdett elmúlni.
- Ez.. Ez fáj.. Ez fájdalmas volt. – Miközben próbálom kimondani ezt az egyszerű mondatot, izzadság cseppek jelennek meg az arcomon, majd egy kicsit meggörnyedek.
– Pedig.. Már azt hittem.. hogy képes vagyok használni az erőmet hátrányok nélkül. – A beszédem egyre folytonosabb lett és aztán már sikerült ismét kihúznom magam.
- Bocsánat. Eddig még ilyen nem fordult elő velem. – Fordultam végül Zaphire felé mosolyogva rá és vakargattam a fejem a kínos helyzet miatt, miközben a mellkasomat szorongattam, amiben még mindig éreztem egy kicsit a fájdalmat.
- Hmm.. Eddig még soha nem értem el a határát. Szerintem akkora, mint a valódi világ. Érzel bármi változást? – Kérdeztem kíváncsian, elvégre még soha nem járt itt rajtam kívül senki, akit ismertem volna. Kíváncsi voltam, hogy van-e bármi változás azokon akik itt járnak.

by **Serena Davidson** Vas. 04 Szept. 2011, 08:09

Ahogyan átértem csak az tűnt fel, hogy az előttem levő Jake megtorpant, majd a fájdalmas hangját hallottam meg, hogy az egész fájdalommal járt. Igyekeztem jól szemügyre venni, hogy mi lehet vele, de láthatóan csak a mellkasát fogta. Körbenéztem, hátha láttam valamit, mert nem kellene nyílt terepen maradni, főleg egy olyan helyen, amit még csak nem is ismertem csak hallomásból. Nem tudtam, hogy miattam volt-e a fájdalom, vagy valami más gond történt, hiszen soha sem mesélt arról, hogy fájdalommal járt volna mindez számára, viszont valami nagyon nem tetszett így ezen a helyen.
- Rendben, akkor most haza is megyünk! – mondtam szinte parancsolva. - Nem maradunk itt így, hogy ez fájdalmas volt. Valami más, mint eddig, nem kockáztatunk és nem játszunk az életeddel!
Annyit nem ért meg az egész, hogy valami gond legyen és a szemem láttára íródjon át teljesen a jövő esetleg azzal, hogy Jake meghal. Jobban aggódtam nála annál, hogy még érdekeljen az, hogy mekkora is ez a hely. A többiek egészséges mindig fontosabb volt, és most is!

//Ha már aktuálisan Te mesélsz, igazán leírhatnád jó KM módjára, hogy mit is látunk stb…//

by **Steven** Vas. 04 Szept. 2011, 22:36

Zaphire nagyon aggódott a testi épségemért, bár azt határozottan rossz ötletnek találtam, hogy most így visszamenjünk.
- Nyugalom, már elmúlt. Nyugodj meg, nincs semmi bajom. Amikor az iskolába kerültem és pontosabban megtudtam milyen is az, ha valakinek képessége lesz, gondoltam hogy lesznek nehézségek, amiket le kell küzdenem, ha valami nagyobbat magammal hozok. Ezért is te vagy az első, aki ide jött és nem pedig édesanyád. – Mondanivalóm közben saját kezemre néztem, ami még egy kicsit mindig remeget. – Ahhoz képest amilyen akkor voltam, mikor az iskolába kerültem, most sokkal jobban tudom használni az erőm. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz átjutatni másokat is, de sikerült megbirkóznom ezzel a problémával. Most már nincs semmi bajom. – Próbáltam megnyugtatni Zaphire-t és a végén megint csak rá mosolyogtam jelezvén, hogy tényleg jól vagyok. Kicsit bátortalanul folytattam, mivel valószínűleg emiatt megint aggódni fog.
- Mindazonáltal.. Azt hiszem, ha akarnék se tudnék most még egyedül se visszamenni, nem hogy még másokkal együtt. Nézd a kezem. – Ekkor fel tartottam a kezem közel hozzá, próbálva egyenesen mozdulatlanul tartani, de elégé remeget. – Túlságosan remeg. Nem tudnék koncentrálni. Amíg ez el nem múlik, addig nem szívesen próbálnék meg a visszajutással, csak ha nagyon szükséges. – Ezután körbe néztem a szobámban. Miután az ember szeme megszokja a fényt, már láthatja, hogy ugyan ott van mint az utazás előtt csak épp minden fehér. Az összes bútor a falak minden. Az egyetlen dolog, ami fekete a virágcserépben lévő UV lámpa és annak fénye.
- Nem lesz semmi baj, hidd el. Gyere utánam. – Közben felemelkedettem a levegőbe, majd aztán ha láttam hogy Zaphire is képes felemelkedni, kisuhantam a plafonon át egyenesen a tetőre.

//A világ leírás ott van a karateremnél, semmilyen extra tárgy vagy ilyesmi nem jelenik meg, csak épp a sötétségen kívül semmi mást nem lehet érzékelni az igazi világból és mindenen át lehet haladni, de ha szükségét érzed, akkor ezentúl a reagom előtt egy külön kis részben leírom, hogy melyik helyszín milyen.//

by **Serena Davidson** Hétf. 05 Szept. 2011, 11:38

Összeráncoltam a homlokomat a szavaira, miközben még mindig a szememet szokattam a fényességhez. Ha tudom, hogy ennyire vakító, akkor lehetséges, hogy napszemüveget nem ártott volna hoznom magammal, hogy ne legyen ez ennyire zavaró. Bár lehet, hogy az is csak fényes lett volna.
- Rendben! – adtam meg magam végül. – Nem hiszem el azt, hogy jól vagy, de azt igen, hogy visszafele is fájdalmas lesz. Akkor várunk addig, amíg össze nem szeded magad.
És ezt meg is erősítette, hogy valószínűleg nem tudna visszamenni, akkor igencsak jó kérdés, hogy mennyi időre is ragadtunk éppen itt. ahogyan lassan végre hozzászokott a szemem a fényhez láttam a szobát, pontosan olyan, mint amikor otthagytuk, meg kellett valljam a legszimpatikusabb része a sötét folt volt, ahol a rendes világban éppen fény is leledzett. Bólintottam igaz nem nagy örömmel arra, hogy minden rendben lesz, ahogyan a levegőbe emelkedett. Nos úgy tudtam, hogy itt a képességem nem működik, de azért próbáljunk meg repülni. Koncentrálni kezdtem, hogy kövessem és át tudjak menni a falon utána a tető irányába. És akkora az egész valószínűleg, mint a Föld.
- A Föld, vagy mint maga a realitás? – kérdeztem. – Hogy lehet, ha a képességek nem működnek itt, akkor mégis képesek vagyunk repülni?

by **Steven** Csüt. 08 Szept. 2011, 20:38

- Pedig tényleg jót tesz nekem ez a hely. – Mosolyogtam majd kijöttem. Addig felfele meg se álltam, míg el nem értük a tetőt. Ott a levegőben egyszerűen csak elfeküdtem és így láthattam a sötétszürkés égboltot, valamint a sötéten izzó napot. A Kúria bár fehér folt volt, de mivel tárgy volt nem pedig fény, ezért nem adott ki fényt, viszont tele volt sötét foltokkal ahol megcsillantak rajta a nap sugarai. A kert is fekete és fehér foltokból állt attól függően, hogy épp hol volt árnyék és hol verődött vissza valamiről napfény. A tó volt, aminek leginkább változatos volt a színe, elvégre arról folyamatosan verődtek vissza a napsugarai, ami miatt tele volt sötétséggel és a szürkéség színével. Normális esetben elégé lehangolónak tűnt a látvány, mint valami horror filmben, még is én már úgy megszoktam hogy milyen is ideát, hogy már csak a szépséget láttam az egészben. Ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy valószínűleg nem ez fog a leginkább tetszeni Zaphire-nek.
- Őszintén szólva nem tudom. Szerintem az egész realitás elvégre miért állna meg a bolygó határainál. – Válaszoltam neki miközben felültem törökülésbe. Aztán a következő kérdésénél nagyon megdöbbentem. Ahogy hátra hajoltam, fejjel lefelé fordultam és úgy néztem megdöbbenve Zaphire-re.
- Tessék? Nem működnek a képességek itt?

by **Serena Davidson** Pént. 09 Szept. 2011, 11:28

Fogalmam sincs, hogy miként repültünk, de végül kiértünk a tetőre, én ott inkább megálltam a tetőn, nem bíztam abban, hogy a levegőben tudnék maradni, főleg, hogy most nem is a képességemmel tettem meg mindezt. Azt nem tudtam, hogy mivel, de érdekelt volna. Körbenéztem, ahogyan felértünk, ismerős volt a táj, nagyon is. A szívem összeszorult a látványtól, a szürkés fekete környék, a hatalmas fekete ég, már láttam ilyet, nagyon is jól. Amikor visszajöttem a jövőből és New York a ködben volt, akkor is minden hasonlóan sötét, a saját jövőnk, az AIM győzelme, mikor minden felett átvették az irányítást, a Föld akkor sem nézett ki szebben, vagy a sötét főnix. Így némileg szörnyülködve néztem a tájat, de nem azért, mert amilyen volt, hanem, mert túlságosan is ismerős és hasonló azokhoz, miket már láttam korábban én is.
Jake hangjára rezzentem össze, amikor mondta, hogy valószínűleg a teljes realitás ilyen, kíváncsi lettem volna, hogy két galaxissal odébb vajon milyen lények lehetnek, tekintve, hogy Jake csak ezt az egy helyet ismeri. Azonban a másik kijelentésemen megdöbbent, azaz nem jött rá még… eddig. Kellemetlenül vigyorodtam el egy pillanatra.
- Nem bizony – mondtam. – Ezért nem értem, hogy miként tudunk repülni. Tudod, hogy én képes vagyok rá normális körülmények között is, hála a képességemnek… de itt nem lenne szabad. Nem tudod, hogy miként tudunk mégis?

by **Steven** Pént. 09 Szept. 2011, 12:43

Elégé megvoltam lepődve, mikor ezt a hírt meghallottam. Mivel rajtam kívül még senki nem volt itt, az én egyedüli képességem pedig csak az volt hogy ide jöttem vagy innét elmentem, így ezt eddig nem tapasztalhattam meg. Mindenesetre kellemes meglepetés volt. Miután feldolgoztam az új információt ismét megfordultam, így már nem fejjel lefelé álltam Zaphire előtt a levegőben arccal felé fordulva.
- Sokat gondolkodtam már ezen. Végül arra jutottam, hogy csak így logikus. Elvégre itt valójában semmi sincs, amin állhatnánk. Minden amit itt látsz az fényből van. Van ami nem fénylik, de attól még csak fény. Ezért is tudunk át menni a tárgyakon, mert minden amit láttunk a valóságból származik. Nem ebből a világból. Azt hiszem valójában ez a világ szinte teljesen üres. Elégé furcsa. Nem igazán értem még az itteni fizikai szabályokat. Például valamiért az elektromos eszközök se működnek itt és nem tudom, hogy miért nem. – Ezután vissza felnéztem az égre. Láttam Zaphire-n hogy nem igazán tetszik neki a látvány, bár megtudtam érteni. Lehet este vagy naplementekor kellett volna jönni, az talán jobban tetszett volna neki. Bár végül is nem csak a szebb részét akartam neki megmutatni, így azt hiszem jó hogy még is csak ilyenkor jöttünk.
- Őszintén szólva hasonló kép képzelem el a pokolt. Tele sötétséggel ahol csak néhány helyen bukkan fel a fény, hogy örökké kínozzon minket a remény. Egyedül egy kietlen világban miközben látunk mindent és mindenkit, de nem tudunk bele avatkozni. Nem tudunk közbe szólni. Magányosan nézzük végig, ahogy mások élnek. A többiek talán emiatt az utolsó indok miatt jutottak ide.

by **Serena Davidson** Pént. 09 Szept. 2011, 17:47

Megráztam a fejemet, nem volt logikus, legalább is az nem, amit fizikából tanultam. Egyrészt nekünk is fénysebességgel kellett volna mozognuk. Nem működnek az elektromos kütyük.
– Ha minden fényből van nem csoda, hogy nem működnek – mutattam rá. – Bár érdekes, hogy velünk és a rajtunk levő tárgyak miért nem változnak át. Ha minden más megteszi. És ha a világ ugyanaz, akkor az embereknek, állatoknak is itt kéne lennie csak máshogy, ha logikusan nézzük. De ha minden fény, akkor itt semmi sincs, minden vákuum, azért lebegünk, mit lélegzünk be egyáltalán?
A kérdések, amik soha sem merültek fel, mert még nem éltem át ezt az egészet, itt lenni tényleg teljesen más, mint csak hallani a dolgokat. Miközben Jake beszélt a távolba néztem és próbáltam ismerős helyeket meglátni, kissé magasabbra igyekeztem emelkedni, hogy az óceánig is elláthassak, amit igencsak szerettem akár a magasból is nézni. Azt hiszem, hogy a bátyám miatt szerettem meg.
- Nem, a pokol másmilyen, apa mesélte, hogy milyen volt – magyaráztam. – Ez sokkal inkább a saját világomra hasonlít, a múltamra, a jövőtökre. És arra az időre, amikor New York körül még a Köd volt, akkor jöttünk vissza először a jövőből.

by **Steven** Szomb. 10 Szept. 2011, 22:58

- Hmm.. Eddig soha nem úgy gondoltam rá mint az eredeti világ egy alternatív változatára. Sokkal inkább egy világra, ami az eredeti mellett fut. Egy olyan síkra, amit mi nem érzékelünk odaátról. Egy amolyan köztes dimenzió vagy hasonló. Nem az alternatív változatát látjuk az eredetinek. Az eredetit látjuk csak más szabályok szerint. Mivle nincsenek itt meg se érinthetjük őket. Amiket magunkkal hoztunk azok itt vannak. Ezért is látjuk őket rendesen és érinthetjük meg őket. Na de hogy hogyan és egyáltalán mit lélegzünk. Arról fogalmam sincs. Azt hiszem, erre csak a többiek tudnának választ adni. – Egy madár rajt figyeltem meg közben a távolban, ami épp felénk szállt. A többség elrepült mellettünk, de néhányan madár leszállt a tetőre. Kettő a testemen is átment persze se én se ők nem érezték meg, mindazonáltal egy kicsit furcsa volt. Ha tehetem, akkor kerülöm az ilyesfajta érintkezést az élő tárgyakkal. Valahogy nem tartom helyén valónak. A madarak fajtáját nem lehetett megmondani, mivel az alakjukon kívül más nem látszott rajtuk, csak fehér foltok voltak, mint minden más is. Időközben megnéztem a kezemet, már egyáltalán nem remeget. A fájdalmat se éreztem egy ideje és úgy éreztem, hogy képes lennék vissza menni az igazi világba, de amit Zaphire mondott, az érdekesnek tartottam és kíváncsi voltam még rá, mielőtt visszamennénk ezért nem szóltam neki.
- Mit mondott az apád, milyen a pokol valójábban?

by **Serena Davidson** Vas. 11 Szept. 2011, 11:57

Bólintottam Jake szavaira, de ha ez nem alternatív világ, akkor mégis mi? Párhuzamos dimenziónak inkább Asgardot, Mephisto poklát és ehhez hasonló helyeket hívnám, nem pedig ezt. Ez túlságosan is hasonló volt, és csak néhány eltérés volt közötte.
- Máskor is az eredetit látjuk, csak más szabályok szerint – mutattam rá. – A párhuzamos dimenzió más lenne, itt van változás az eredetihez, így alternatív realitás.
Óvatosan félremozdultam, hogy a madarak ne találjanak el és láthatóan ne menjenek át rajtam. Milyen is a pokol? Nos, teljesen más, mint ez, élettel telibb, már ha nevezhetjük azt annak. De hogyan is lehetne megfogalmazni szépen és érthetően?
- Ott több az élet – magyaráztam. – Személyre szabott, mindenkinek más a vétkei szerint. Apának könyvtár volt, ahol tanulnia kellett, de tudok olyanról is, akit évszázadokon át erőszakoltak meg és kínoztak. Szóval leginkább Mephisto-tól függ, hogy mit is látsz és kapsz. Mindig változik kénye és kedve szerint. És nem ilyen kétszínű, leginkább piros a tüzek és a láva miatt.

by **Steven** Kedd 13 Szept. 2011, 23:26

- Jó, de máskor úgy tudom hogy ha az eredeti megszűnik nem feltétlenül szűnik meg máshol is. És te meg én se látszódunk, mikor itt vagyunk se semmi, amit magunkkal hozunk szóval, bár nem tudom. Végül is mindegy is, hogy mi is ez a hely. – Tetszett hogy volt kivel beszélgetni, miközben felfrissíthettem magam itt. Máskor ha itt voltam mindig nagyon jól éreztem magam, de valami mindig hiányzott. Most bebizonyosodott, hogy a társaság volt az a valami. Pláne ilyen társaság. Miközben hallgattam azt, amit Zaphire a pokolról mesél oda lebegtem közel hozzá.
- Értem. Furcsa. Mindig is úgy képzeltem el a poklot ahol nem történik soha semmi és az emberek elszeparáltan élnek, hogy aztán a magány kínozza őket örökék. De akkor ez csak bizonyos embereknél van így… Kár hogy lényegében nem beszélhetsz a jövőről, vagy a saját múltadról mesélhetsz valamit? Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett neked a gyerekkorod. Bár hamarosan át is élhetjük majd, de akkor is. – Ekkor egy kicsit elgondolkodtam kíváncsi voltam, hogy vajon megváltozik-e a jövő vagy sem azzal, hogy visszajöttek. - Amúgy te emlékszel olyan felnőtt alakra, aki kiskorodban nagyon hasonlított rád?… Azt hiszem, most már képes vagyok ismét használni az erőmet. Amint menni szeretnél, mehetünk. Lehet olyankor kellett volna inkább elhoznom ide mikor szebb a táj, de gondoltam úgy lesz a legjobb, ha azt látod hogy valójában milyen. Ha majd később még lesz kedved hozzá, megmutatom milyen is az, amikor minden szebb.

by **Serena Davidson** Szer. 14 Szept. 2011, 13:21

Nos igen, én is magányos és egysíkú helynek képzeltem volna a poklot, ha apa nem mesél róla. Vagy az angyalok közül páran, amikor mondjuk Dormammu-val küzdöttek és az angyalok is itt voltak a Földön, amit átaludtam kómában. Végül megráztam a fejemet.
– Beszélhetek – mondtam. – De miért mondjam el, hogy mi lesz? Elveszi az egész lényegét, hogy tudod, hogy melyik lépésed mit fog okozni. Ennyi erővel egy szobában is lehetne ülni és olvasni. Nem, megélni sokkal jobb. Azért meg nem fogom elmesélni, hogy hátha valami nem tetszik, akkor azt máris meg akarja valaki változatni. Mert ez nem egészen így működik. A gyerekkorom jó volt, nagyon is, együtt felnőni a többiekkel. A családom jelentős része, majdnem egésze most is itt él. Hozzátok nem kötődöm annyira, mint most. Túl idősek vagytok, a saját korosztályommal fogok felnőni.
A kérdésen meglepődtem, soha sem gondolkodtam ilyesmin.
– Nem tudom, soha sem gondolkodtam ilyesmin, de most mondhatnám, hogy anya és apa. Ah, vissza tudunk menni? Akkor menjünk, de csak akkor, ha tényleg úgy érzed, hogy képes vagy rá, ha nem, akkor várjunk még pár percet, abból úgysem lesz semmi gond még. Még akartam valamit kérdezni, tudom, hogy élnek itt mások is. akik itt maradtak. Ők mit esznek és isznak?

by **Steven** Csüt. 15 Szept. 2011, 19:46

- Nem így értettem. Csak a te jövőbeli múltad érdekel, az nem hogy velem mi lesz. Ha megmondanád, akkor már biztos nem történne meg. Jó nekem így hogy nem tudom. Kíváncsi leszek, hogy fogod viselni, ha látod saját magad felnőni. – Ezután még egyszer körülnéztem mielőtt vissza indultam volna a szobámba tekintve, hogy Zaphire már szeretett volna menni, de mikor a többiekről kérdezett egy kicsit meginogtam. Ők voltak azok, akik miatt úgy érzem, hogy én is itt fogom végezni, és hogy valószínűleg így is kell lenni. És a legrosszabb hogy nem tudom eldönteni ez jó vagy rossz lenne.
- Igazából még csak egyszer találkoztam velük és akkor is csak két tagjukkal. Nem mondanám, hogy itt maradtak inkább itt ragadtak. Eddig nem találtam semmit, amit meg lehetne fogni így azt mondanám, hogy semmit se esznek. De a testük is elégé furcsa. Nehéz kivenni az alakjukat. Ember szerűek, de látszik hogy nem emberek. És amit eddig mondtak nekem, az alapján nem is voltak mind emberek. Más és más fajokból származnak. Na gyere, menjünk vissza a szobámba. Biztosra veszem, hogy vissza tudlak most már vinni. Bíz bennem. – Mosolyogtam Bíztatóan Zaphire felé, majd elindultam lassan lefelé a szobámba át a tetőn és a falakon. Bár már teljesen jól éreztem magam, de egy kicsit azért aggódtam. Nem igazán kívántam, hogy ismét átéljem azt a fájdalmat és el is döntöttem, hogy igen sok idő fog eltelni mire valaki mást is ide hozok, de Zaphire-t akkor is haza akartam vinni.

by **Serena Davidson** Pént. 16 Szept. 2011, 11:52

- De az én jövőm szorosan összefügg az X-mennel és a kúriával. Itt éltem le szinte az egész életemet, amíg nem kellett menekülni. Így ha a saját múltamról beszélek akaratlanul a tieteket is befolyásolhatom, hiszen elárulhatom, hogy mi történt veletek és mi lesz belőletek. Nem tudom, hogy maradok-e addig, hogy lássam magam felnőni. Otthon vannak a többiek, akik most az óvodában vannak. Még van két évem a születésemig, majd kiderül utána, hogy mi lesz.
Ha a bátyám nem alapít családot, akkor lehetséges, hogy otthon maradtam volna, de Mich és Doria is itt voltak már, Glori és Namor együtt, és még a többiek is lassan elég idősek ahhoz, hogy családot alapítsanak. Csak páran maradtunk „nagyon” fiatalok. Majd hazamegyek, de már erre a helyre és időre is otthonként tekintettem és nem máshogy. Bólintottam, hogy semmit sem esznek, furcsa volt ez a hely, nekem még az volt a gyanúm, hogy mi van ha ez is egy alvilág, és ők pedig már csak lelkek voltak, máshogy nem hiszem, hogy „életben” lehetnének itt tovább. Mikor elindult lefelé óvatosan én is próbáltam lefelé ereszkedni, hogy visszajussunk a szobába. Ha már megvolt, akkor szólaltam csak meg újra.
- Próbáld meg fájdalommentesen, ha lehet, nem szeretném, hogy miattam érezz megint akkora fájdalmat. Egyszer felgyújtuk Namor-ral a Kúriát, véletlenül. - kacsintottam rá.

by **Steven** Pént. 16 Szept. 2011, 18:39

- Épp ezért gondoltam azt, hogy nem mesélhetsz róla. Hmm.. Két év. Érdekes lesz kivárni, hogy vajon megváltozott-e minden vagy sem. Valahogy megnyugtató a tudat, hogy a jövő továbbra is bizonytalan. – A szobámba érve bevártam Zaphire-t. Egy kicsit még sütkéreztem a sötétség fényében. Bár nem bocsájtott ki hőt, még is melengető érzés fogott el miatta. Úgy néz ki Zaphire-nek elégé furcsa érzés, hogy átmehet a falakon, ami miatt kicsit el is mosolyodtam. Mikor leértünk a szobába a padló felett pár centivel álltam meg.
- Nem hiszem el.. Óóó most kíváncsivá tettél, hogy mi fog történni pedig gondolom ezt se mondhatod el. Úgy néz ki nagyon oda kellesz figyelni a kis Stephani-ra és Namor-ra. – Mondtam nevetve, mikor megemlítette, hogy valószínűleg hamarosan kicsit átalakítják a Kúria arculatát.
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kevésbé fájjon.. hidd el, nem igazán kíván megint át élni és azt hiszem jó ideig nem is fogok idehozni látogatókat. De ha most nem próbálom meg később a félelem tőle túl nagy lesz ahhoz, hogy koncentrálhassak. Anélkül meg egyedül se tudnék vissza menni. Jut eszembe. Egy pár centivel legyél inkább a padló felet, nehogy véletlenül bele érjél a padlóba. Nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha úgy megyünk vissza, hogy valamink valami szilárdba ér, de biztos nem lenne túl kellemes. – Ezután megfogtam a kezét, majd becsuktam a szemem és megpróbáltam koncentrálni. Kicsit tovább tartott mint máskor, vagy mint idefele jövet, mivel ahányszor eljutottam volna arra pontra ahol átjutnék, mindig előjött hirtelen a fájdalom emléke, ami kizökkentett. Mint mikor valaki próbál elaludni, de nem tud, mert az utolsó pillanatban egy kellemetlen emlék, vagy érzés mindig visszarántja. Többszöri próbálkozás után aztán végül valami mást próbáltam meg. Általában mindig arra gondolok, hogy magamat akarom át juttatni a túloldalra és így szoktam átjutni, de ezúttal csak Zaphire-t akartam át vinni. Az utolsó pillanatban megint felbukkant az emlék, de ezúttal sikerült átjutnom bár Zaphire kezét, közvetlenül az átmenetel előtt, érezhetően kicsit megszorítom.
Elkezdődött. Mint ide jövetelnél ez is csak egy pillanatig tartott, ám számomra megint csak úgy tűnt, mint ha egy pár másodperces folyamat lenne. Ismét át terjedt rajtam ez az ismerős és kellemes érzés, ami azzal jár ahogy a testem szépen átcsúszik a valóságba, ám most nem tudtam úgy élvezni mint máskor. Vártam, hogy mikor fog felbukkanni a fájdalom, és emiatt szörnyű volt az is, ami amúgy jó lett volna a várakozás miatt. Végül már éreztem, hogy a valóságban vagyok és megnyugodtam, hogy úgy néz ki az előző esett csak egy szerencsétlen véletlen volt, de aztán az utolsó pillanatban ismét megjelent a fájdalom. A tünetek ugyanazok voltak. Nem kaptam levegőt és nem is bírtam megmozdulni egy pár másodpercig. Végül sikerült ismét engedelmességre parancsolnom a testem. Elengedtem Zaphire kezét, majd térdre borultam, amiből aztán négykézlábra ereszkedtem, miközben hangosan kezdtem el szedni a levegőt. Bár ez alkalom is rendkívül fájdalmas volt, az hogy tudtam mire számítsak, sokat segített. Végül mikor már úgy éreztem, hogy képes lennék összefüggő beszédre lefeküdtem a földre, majd hanyatt fordultam.
- Remélem nem szorítottam meg.. túl erősen a kezed. – A levegőt továbbra is kapkodva vettem és elégé le is izzadtam, ami látható lett volna, ha nem teljes sötétségben vagyunk.

by **Serena Davidson** Pént. 16 Szept. 2011, 19:22

Mosolyogva legyintettem, próbálj egy csapat gyerekre vigyázni, akik között ott van a tudás istene és tudjuk, hogy mikor merre és ki figyel minket. Esélytelen! Főleg, hogy nem is mi voltunk a legrosszabbak, a többiekről még nem is szóltam. Kezdve Pókemberrel, Mich-el és Zoey-val. Bólintottam, hogy legyek a talaj felett, így kissé feljebb emelkedtem, odaát már úgyis meglesz a képességem és képes leszek a levegőben maradni és nem fogok a fölre zuhanni. Bár az ágy felett elfekszem és ráesek is egy megoldás lett volna. Nos, akkor jön, hogy visszamenjünk a saját világunkba. Nem szóltam most semmit sem, csak hagytam, hogy megfogja a karomat és elinduljunk visszafelé. Kissé felszisszentem, amikor megszorította a kezemet, nem is a fájdalomtól, csak a meglepettségtől. Ahogyan átértünk a sötétség fogadott minket, valahogy végre valódibb volt a világ megint, újra itthon voltunk. Azonban nem hallottam meg Steven légzését, majd ismét azt, hogy gyorsan lélegzik, megint fájdalma volt és térdre zuhant. De most legalább lehetett valamit tenni itt, mert Hank csak itt lesz a kúriában. Az ajtóhoz rohantam, majd kinyitottam és a folyosón kiáltottam el magam.
- HANK! – hívtam kétségbeesetten Bestiát. – Szükségem van a segítségedre!

by **Morsus** Pént. 16 Szept. 2011, 19:31

Bestia a hangokat nem hallja, de Hannah telepatikus vészjelzését igen. A nő érzékelve a bajt azonnal felfogta kit keres Serena, szóval jelzett is neki abban a pillanatban. A kék szőrös mutáns férfi, a falon ugrával kerülte ki a diákokat majd érkezett a szobához.
- Mi történt?
Kérdezte és azonnal az eszméletlen fiúhoz ment megnézni a pulzusát.
- Él.

by **Serena Davidson** Pént. 16 Szept. 2011, 21:15

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor Bestia meg is jelent, bár eddigre Steven már nem volt magánál. Nem tudtam, hogy mit is tegyek vele, Tyler-t leszámítva nem láttam még senkit sem, aki összeesett volna a képessége használatától, de neki sem voltak fájdalmai, így tényleg nem tudtam, hogy mi lesz vele.
- Tudod, hogy az a képessége, hogy egy másik dimenzióba jár át, de eddig soha sem vitt magával senkit sem. Átvitt engem is megmutatni, anyát gondolta előszörre, mert ő kisebb és könnyebb, mint én. Bármelyik kiadást nézzük belőle. Amikor átértünk fájt a mellkasa nagyon először és percek kellettek, hogy összeszedje magát. Majd most visszafelé megint ugyanez, de most össze is esett. Nem tudtam, hogy mit tegyek… túlerőltette magát?
Kérdeztem nem kevés aggodalommal a hangomban. Egyelőre csak álltam pár lépésnyire kettejüktől és reménykedtem, hogy Hank pozitívumot tud majd mondani, hogy minden rendben lesz.
- Miattam történt, mondtam neki, hogy mennyit mesélt arról a helyről, amikor kicsi voltam és ezért akarta megmutatni nekem.

by **Morsus** Pént. 16 Szept. 2011, 21:59

Bestia ellenőriz mindent majd Stephanie-re néz.
- Nyugalom. Semmi baja. A képessége erős és ő még nincs rá felkészülve. Kifulladt. Hozz neki egy kis vizet.
Mondta a mutáns és ameddig a lány elment a vízért ős lassan felülteti a fiút és elkezdi felébreszteni finoman megütögetve az arcát. Ettől lassan magához kell térnie. Addigra a víz is emgérkezik, amit odanyújt neki Hank.
- Üdv újra köztünk. idd meg, víz. Sok folyadékot igyál. A képességeddel és veled nincs baj, de újra ilyesmit próbálnál meg szólj egy tanárnak. nyugalom gyerekek - mosolygott a párosra. - ezért vagyunk az iskolában, hogy tanuljunk.

by **Serena Davidson** Pént. 16 Szept. 2011, 22:21

Megkönnyebbülten bólintottam, amikor Hank mondta, hogy nem lesz semmi baja, majd kiviharzottam egy kancsó vízért a szobából. A folyosón már repültem le egészen a konyháig, majd vissza egy pohárral együtt. Csak a folyosón szálltam le pár lépésnyire a szobától és a kezemben kancsóval és pohárral léptem vissza a szobába, addigra már úgy tűnt, hogy magánál van. Letettem az asztalra azokat, amiket most hoztam fel, majd az ágy végében álltam meg.
- Én is mondtam hasonlót – mondtam. – Főleg, hogy még én sem tudtam, hogy milyen hatása lesz, ha valakit átvisz. Soha sem tudtam még azt sem, hogy képes bárkit. Azt hiszem, hogy az én jövőmben soha sem próbálta meg…
Fejeztem be végül még mindig kissé zaklatottan. Meg is ölhettem volna. Bólintottam, hogy máskor tanárt hívjunk, hogyha ilyesmi előfordul, de nekem még furdalta valami az oldalamat.
- És Hank bácsi, mit fogunk tudni tenni akkor, ha ő egyszer odaát lesz rosszul? Oda nélküle nem tudunk utána menni és ha ott ragad bele is halhat.

by **Steven** Pént. 16 Szept. 2011, 22:44

Úgy néz ki elájulhattam, vagy legalábbis egy kis emlékezés kiesésem lehetett, mert hirtelen a sötétség után Hank tanár úr guggolt előttem, legalább is amennyire megtudtam ítélni abban a kevés fényben, ami az ajtón keresztül bejött. Őszintén szólva nem volt túl kellemes ébredés, hogy pont őt kellett látnom félhomályban, valószínűleg lesz néhány rémálom miatta, de próbáltam ennek nem jelét adni. Az hogy kicsit még kába voltam egészen jól álcázhatta ezt.
- Öhm.. Helló tanár úr. Köszönöm. – Majd elvettem a pohár vizet és meg is ittam. Tényleg jól esett és még valószínűleg fogja követni pár pohárnyi. Majd feldolgoztam azt, hogy mit is mondott a tanár. – Huh.. Ennek örülök és.. Elhiheti uram, hogy ezt legközelebb egyedül nem fogom megpróbálni. – Ezután halottam, hogy Zaphire amiatt aggódik, hogy talán mikor egyedül leszek odaát, akkor is megtörténik majd. – Eddig ha egyedül mentem, soha nem volt ilyen bajom. Még csak meg se izzadtam soha attól, hogy használtam a képességemet, inkább csak a koncentrálás volt nehéz. Azt hiszem nem véletlen, hogy akkor történt, mikor magammal vittem valakit. Amúgy is… - Itt egy kicsit elhallgattam. Zaphire tudja és az igazgató helyettes is tudja, hogy odaát vannak lények, akik azt hiszem nem hagynák, hogy így halljak meg, elvégre ha nem érdekelné őket a sorsom, akkor minek jelentek volna meg egyáltalán előttem, de azt nem tudtam, hogy a tanári kar többi tagja is tud-e róluk. – A lényeg, hogy nem lesz komoly bajom.. De azt hiszem egy kis időre hanyagolnom kéne a képességem használatát.

by Ajánlott tartalom

Jake Hamilton szobája

Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája

Re: Jake Hamilton szobája