Re: Jake Hamilton szobája

by **Morsus** Hétf. 19 Szept. 2011, 18:59

Bestia csak mosolygott kedvesen elrakta a mellénye zsebébe a szemüvegét.
- Úgy tűnik a képességedet befolyásolja a súly vagy méret.
Mondja a professzor.
- Semmi gond nem lesz csak ugrás előtt legyél jól lakott és ha újra megakarod próbálni szólj. Ha szeretnéd valamelyik nap a laborban felmérjük az anyagot vagy a sugárzást, amibe mész és így tudjuk tanulmányozni. talán még újra teremteni így ha bajod lenne visszatudunk hozni.
Mosolyog a mutáns majd kihúzza magát.
- Nos én megyek is akkor. Nem zavarom a fiatalokat.

by **Tyler** Kedd 20 Szept. 2011, 12:03

Ahogy Bestia kisétál a szobából, a falból Tyler feje bukkan elő, persze miután meggyőződött róla, hogy nem zavar.
-Üdv, kölykök! Mindenkit várunk a Hallban, van egy kis meglepetésünk a számotokra. Menet közben szóljatok akiknek csak tudtok. Na gyerünk már, ne álljatok úgy ott mint egy sóbálvány...-
Vigyorog rájuk majd, máris tovább áll.

by **Serena Davidson** Kedd 20 Szept. 2011, 12:12

Úgy tűnt, hogy tényleg rendben lesz Jake, így most már kezdtem úgy-ahogyan megnyugodni. Bestia már ment is volna, a kísérletek emlegetése után, igen, ez mindig megmarad, hogy mindent megvizsgálni és kutakodni. Tudósok.
- Nem zavarsz Hank bácsi! – mosolyogtam rá.
Már pont mondtam volna én is, hogy távozok és hagyom Jake-t pihenni, amikor Tyler bácsi jelenet meg a padlóból, hogy menjünk le a hallba. Elvigyorodtam, az első kirándulás, vagyis sátorozás a nagyoknak és a kicsiknek pedig tábor ugyanazon a helyen. Mennyit hallottam arról a helyről, és később milyen sokat jártunk még oda. De akkor is, ez az első! Jake-re mosolyogtam.
- Ha tudsz járni gyere, ezt nem érdemes kihagyni!
Még megvártam, hogy jön-e, majd vele vagy nélküle, de elindultam lefelé.

//Folytatás: A hall//

by **Steven** Szer. 21 Szept. 2011, 13:39

Nem igazán tetszett az ötlet, hogy gépekkel lemásolják a képességemet, de inkább ezt nem jegyeztem meg a tanárúrnak. Az viszont érdekes felvetés volt, hogy a súly vagy a méret befolyásolja a képességemet. Vajon menyi a max határ amit át tudok vinni, és ki tudom majd valaha is bővíteni? Mindenesetre most azzal foglalkoztam inkább, hogy képes legyek magamnak önteni egy újabb pohár vizet.
- Értettem és köszönöm, hogy segített. – Mondtam a tanárúrnak, mikor kiment az ajtón, majd mikor Tyler megjelent, egy kicsit mellé öntöttem a vizet a meglepettség miatt. A Hall-ba hívott minket majd el is tűnt. Normál esetben lehet csak később mentem volna, de Zaphire nagyon izgatottnak tűnt most e-miatta.
- Azt hiszem hogy tudok. Azonnal megyek utánad. – Megittam még a vizet, amit kiöntöttem magamnak a pohárba, majd indultam én is a hallba.

//Folytatás a Hall-ban//

by **Steven** Hétf. 02 Júl. 2012, 23:42

~ Miértelme van maradnom?~ Az elmúl hónapokban ez volt az a kérdés, ami leginkább szöget ütött a fejemben azóta a bizonyos esemény óta. Mióta Veszély szó szerint megkínzott engem és a többieket. Persze az órának nem ez volt a célja. Megkellett volna tanulnunk valamit. De ha meg is tanultam, akkor sem tudom hogy mi volt az. Nem is emlékszem hogy hogyan kerültem ki a teremből, csak arra hogy a szimuláció véget ért aztán Szehmet besétál az ajtón. Bár emlékeimben egy kicsit máskép élt a dolog. Az orvosom szerint akkor már teljesen elszakadtam a valóságtól és ezért láttam a nyíló ajtó mögül lángokat kicsapni, valamint Halál kapitányt besétálni. Ez minden amire emlékszem.
Az elkövetkező 2 hétben senkihez se szóltam egy szót se. Nem jártam be órákra és többször is előfordult, hogy órákra vagy akár egy napra is eltűntem a sötétben. Senki se tudta akkor, de az Elődök Földjén tomboltam ki magam. Ott engedtem szabadjára a dühömet vagy épp a könnyeimet. Az írók azóta sem jelentek meg. Már abban is kezdtem kételkedni, hogy mikor először itt voltam akkor nem-e a baleset okozta sokk miatt képzeltem be őket, csak úgy mint a „gyakorlat” folyamán is. Bár lehet hogy Veszély csak egy gép, ami valami hasznosat akart nekünk tanítani, de mégis azóta a nap óta mérhetetlen gyűlöletet érzek ahányszor csak meg látom még ha az csak az árnyéka is.
- Persze így lassan 4 hónap után.. Kezdek ráébredni, hogy talán nem is benne volt a hiba. – Az első 2 hét némaság után elégé meg eredt a nyelvem. De sajnos ez sem volt túl jó jel tekintve, hogy akkor is beszéltem, ha senki sem volt körülöttem. Eleinte aggódtak a többiek és a pszichológus is, hogy egy magamban beszélek, ráadásul néha egyszerűen lehetetlen volt követni, hogy éppen miről is tartok kiselőadást, de még sem értelmetlen hablaty volt az egész. Inkább csak olyan, mint ha valaki a beszélgetésnek csak az egyik felét hallaná. Ez nem is meglepő elvégre a megértéshez kellett volna az is, amit akkor mondtam mikor az Elődök Földjén jártam, plusz hogy épp kikhez beszéltem. Bár kételkedtem a létezésükben még is az írókhoz könyörögtem, hogy adjanak választ az eddig történtek értelmére, szüleimtől tanácsért fohászkodtam, bár tudtam hogy már több mint egy éve holtak, és Keiko-nak a bocsánatáért esedeztem amiért hagytam meghalni, bár tudtam hogy ő nem volt több mint egy program. Még sem tudtam egyikkőjükön sem túllépni. Végül aztán lassan egy hónappal Veszéyl speciális edzése után, abba hagytam a magamban való beszédet legalább is a valóságban. Később megtudtam, hogy határán voltam annak hogy elmegyógyintézetbe küldjenek. Mondanám hogy csak az orvosomnak és nekem köszönhető ez a hirtelen javulás, de ez nem így volt. Sokat köszönhettem Zaphire-nek is. Szinte mindenki esett át szörnyűségeken, aki a kúriába került, ki többön ki kevesebben. Még is Zaphire szenvedései messze nagyobbak voltak, mint a legtöbbünké. És még is képes emelt fővel járni és tovább harcolni. Nem esett össze, nem adta fel, és ha ő képes rá akkor én miért ne lennék?
- Vajon.. Miért nem? – Az elmúlt három hónapban határozottan javult az állapotom bár jóval komorabb lettem, mint korábban bármikor. Az órákon figyeltem, de még mindig gyakran hiányoztam. Nem kerültem a többiek társaságát, de mivel elégé szótlan és komor voltam ezért ritkán akadt beszédpartnerem. Én minden tőlem telhetőt megpróbáltam azért, hogy rendbe jöjjek és ismét emelt fővel járhassak.. de egyszerűen nem ment. Folyamatosan rémálmaim vannak és a túloldalt még mindig előfordul, hogy magamban kezdek el beszélni, bár ezen beszélgetések már mind saját magamhoz szólnak. Aztán pár napja a démonok megtámadták a várost és az iskolát is. Bár be nem tudtak törni, az órák legtöbb része elmaradt, mivel sok tanár harcol odakint.
~ Egy újabb alkalom, mikor nem tehetek semmit csak ölbe tett kézzel ülhetek és nézhetem, amint mások az életüket áldozzák fel, ráadásul miattam.~
- Aaaaaaahhh!- Kiáltottam fel miközben rúgtam és ütöttem néhányat a szobám ajtajába. De mivel most épp nem a Valós Világban voltam, hanem odaát ezért a végtagjaim úgy suhantak át rajta, mintha csak egy káprázat lenne. Szerencse is, mert különben elégé fájna mind a kezem, mind a lábam valamint egy új ajtóra is szükség lenne. A mozdulat lendülete viszont át lökött engem is az ajtón, aminek következtébe kikerültem a sötét folyosóra. Persze a valóságban ez pont, hogy világos volt és emiatt volt a túloldalon sötét. Azonban ennek köszönhetően megláttam egy nagyon ismerős fehér alakot is a sötét folyosón. Bár az emberek arca és más jellegzetessége nem látszik ideát, de már elégé sokat láttam ezt a körvonalat és testtartást ahhoz, hogy felismerjem ki is sétál épp erre felé. Azonnal fogtam is magam és visszarebbentem a szobámban, ahol kellő sötét volt ahhoz, hogy visszautazhassak. Amióta a démonok megjöttek az ég állandóan borús, ami másokban talán kellemetlen érzéseket keltenek, de engem valahogy feldob. Mindig is szerettem a sötétséget és bár így nincs olyan nagy sötétség odakint, még is valamivel jobb. Miután visszatértem a valóságba szinte azonnal mentem is ki a szobámból, megpróbáltam egy mosolyt magamra erőltetni és indultam is a lány felé.
- Szia Stephanie! Hogy vagy?

by **Serena Davidson** Kedd 03 Júl. 2012, 14:59

//Előzmény: Első emeleti folyosó//

Éppen a folyosón várakoztam és sétáltam a többi felügyelővel, amikor az egyik ajtó kinyílt és Jake lépett ki rajta. Nem lepődtem meg, amikor Stephanie-nak hívott, mindig elfeljtik, hogy iskolában és hasonló helyzetekben Ms. Davidson vagyok. Igaz én sem gondoltam soha sem, hogy valaha a tanáruk leszek, főleg, hogy jó néhányuk nekem volt a tanárom annak idején, vagyis lesz a jövőben. De mindez megváltozott, amikor a Fellegvár felrobbant és… már kár ezen gondolkodni, noha még mindig nehéz volt ezt megtenni és nagyon fájt, hogy soha sem mehettem haza és mindenkit elvesztettem odahaza, csak négyen maradunk itt ebben az időben.
- Nem tartózkodhatsz a folyosón Mr. Hamilton – mondtam. – És ilyen helyzetekben kérlek Ms. Davidsonnak hívj.
Elindultam felé, hogy visszatereljem a folyosóról a szobájába, valószínűleg nem volt itt és nem hallotta azt, amit Veszély mondott.
- Nem biztonságos itt kint, meg mernék esküdni rá, hogy nem hallottad Veszély parancsit, igazam van? – kérdeztem mosolyogva. – Jól vagy?
Ő volt az, aki a legrosszabbul viselte a tanórát, így még mindig aggódtam amiatt, hogy bármikor visszaeshet abba az állapotba, amiben az elmúlt hónapok során volt.

by **Steven** Kedd 03 Júl. 2012, 18:52

- Ohh.. Elnézést Ms. Davidson. Öhm.. miért nem? – Kérdeztem miközben visszasétáltam vele a szobámba. – Nem, tényleg nem. Most jöttem vissza a túl oldalról. Bár nem is bánom ha nem kellett annak a bádogdoboznak a hangját hallanom. De azért elmondod, hogy mik is most az új szabályok? – Kérdeztem miközben láthatóan ökölbe szorult a kezem, mikor Veszélyt megemlítette. Amint beléptem a szobámba, felkapcsoltam a villanyt, mivel bár én szeretem és hozzá vagyok szokva a sötéthez, jól tudom hogy mások inkább a fényben szeretnek lenni.
- Ilyenkor is muszáj Ms. Davidson-nak hívnom téged? Tudom hogy most már az egyik tanárunk vagy, de alig több mint fél évvel ezelőtt még velünk együtt az egyik diák voltál. Elég furcsa így. – Végül a virágaim mellett álltam meg és leguggoltam hozzájuk megvizsgálni.
- Az elmúlt napok eseményeihez képest egész jól. Összességében viszont.. Nem igazán.. A virágaimat egy picit elhanyagoltam. Elmehetünk egy kancsó vízért hogy meglocsolhassam őket, vagy meg kell várnom a kijárási tilalom végét?

by **Serena Davidson** Szer. 04 Júl. 2012, 12:57

Visszakísértem Jake-t a szobájához és rámosolyogtam.
- Nem Veszély hibája volt az a tanóra, ne hibáztasd, véget is vethettél volna neki – mondtam.
Mikor beértünk már megráztam a fejemet a szavaira.
- Itt már lehet a keresztnevemen hívni, csak épp felügyelő tanárként vagyok itt, mint a többiek is odakint – magyaráztam. – Démonok támadtak egész New Yorkra. Zack bácsi távol tartja őket, de a biztonság kedvéért a szobákban kell maradni, nem tudjuk, hogy meddig tudja távol tartani őket. Meg titeket a folyosóktól, ezért hívott vissza Hannah néni a Baxter-toronyból, hogy rátok vigyázzak, pedig őket is megtámadták.
Magamban fellélegeztem, sikerült nem zavarba jönnöm, amikor a tornyot említettem és Johnny-ra gondoltam. Igaz őket sem kellett félteni, mármint ha őket kellene, akkor nagy bajban lennénk.
- Várjuk meg az egész végét, a virágok addig még kibírják – mondtam. – Mi a baj?
Csaknem még mindig az a hónapokkal ezelőtti tanóra?

by **Steven** Vas. 08 Júl. 2012, 21:00

- Talán.. de egyelőre ezt még nem igazán tudom elfogadni. Lehet csak azért nem mert nem tudom objektíven a tanórára gondolni. Nem én kértem, hogy kínozzon meg és egy szóval sem szólt, hogy átugorhatjuk azokat a részeket, vagy hogy kiszállhatnánk anélkül hogy megszégyenüljünk. – A hangomon hallani lehetett, hogy kezdek ideges lenni a téma miatt. – Bocs.. Az orvosom mondta, hogy ha lehet, ezt a témát kerüljem másokkal. Amúgy sem ez az ami mostanában gyötör. – Folytattam tovább miközben az ablakhoz sétálta és a redőnyt felhúztam, hogy az a kevés fény ami a beborult égből árad, az is segítse megvilágítani a szobámat, ne csak a lámpa fénye.
~ Hogy mi a baj? Amióta megvan a képességem, csak a baj van vele. Most is mások kockáztatják az életüket csak azért, hogy minket megvédjenek, miközben én az elmúlt egy év alatt semmit nem fejlődtem. Még egy átkozott programot se tudok megvédeni, nem hogy egy élő embert.~
- Stephanie.. Te mikor érezted először úgy, hogy már nem csak nyűg vagy mások nyakán? – A kérdés feltétele közben felé fordultam, hogy ne csak a válaszát halljam, hanem az arckifejezését is lássam.

by **Serena Davidson** Hétf. 09 Júl. 2012, 11:11

Összeráncoltam a homlokomat, ezek szerint Jake nem értette meg, hogy mit mondott neki Veszély. Hiszen tudtam, hogy Liam legalább hatszor szakította meg azt az időt, amíg a cellákban voltak és nem lett semmi baja ebből.
- Meg lehetett volna, elmondta, hogy lehet – mondtam. – Ezek szerint nem értetted, hogy mit akart… voltak, akik kérték a szünetet és a megszakítást és mégis végigcsinálták. Egyedül Mugurama lett kitéve az óráról, de ő azért, mert a szimuláció szerint meghalt.
Megvártam, amíg egy kis fényt csinált a helységben és csak utána folytattam.
- Ő nem adta meg magát, hanem menekült, az AIM abban a verzióban pedig lebombázta a várost, ahogyan tették volna egyébként is. Belehalt a bombákba, ezért lett kitéve onnan.
A kérdésre meglepetten néztem rá, ezt így nem is igen értettem, hogy ez így mire vonatkozott.
- Ha ezzel arra célzol, hogy te az lennél, nos nem igaz. Nem vagy az… nem tudom, én itt úgy nőttem fel, hogy családtag voltam, ha így is volt, soha sem éreztették velem. Mikor visszajöttünk, akkor sem éreztette senki sem velem ezt. Honnan jutott ez eszedbe egyáltalán?

by **Steven** Pént. 27 Júl. 2012, 20:33

Arra ahogy Veszélyt védeni akarta, inkább nem válaszoltam. Az elmúlt hetekben túl gyakran vesztem össze már másokkal ebben a témában és vele most nem szeretnék veszekedni. Persze mint eddig is ezek az érvek most sem tudtak meggyőzni arról, hogy nem a gép lenne a hibás abban ami akkor és ott történt.
~ Annak nem lett volna szabad megtörténnie egyikünkkel sem. Mugurama azt hiszem még szerencsésebb is hogy inkább elmenekült mint hogy feladja magát.~ Zaphire reakciója a kérdésemre egy kicsit meglepett. Azt hittem ő is át élt hasonlót, de ezek szerint sose érezte magát kívülállónak vagy nem oda illőnek. Már pedig én most pont így érzem magam. Nem ideillőnek.
- Pedig az én szemszögemből úgy tűnik. Lassan egy éve hogy itt vagyok és az adottságom azóta sem fejlődött egy cseppet sem. Ugyan olyan nehezen tudom használni, mint eleinte. Én sem fejlődtem semmit. A jegyeim csak romlottak. Még a kardvívásban sem vagyok fele olyan jó sem mint pár éve. Az elmúlt egy évben csak púp voltam mások hátán. Nem tudtam segíteni a szüleimen, nem tudtam segíteni Zam-n, nem tudtam segíteni Keikon és nem tudok segíteni most sem.. Tudom hogy ez a hely és ti segíteni próbáltok de.. azt hiszem itt az ideje hogy a saját talpamra álljak és ne csak élősködő módján éljek mások kárára.

by **Serena Davidson** Pént. 27 Júl. 2012, 22:03

Döbbenten néztem a szavai után, ezek szerint a pszichiáter egy favatkát sem ért, mert még mindig depressziós. Nem veszekedtem senkivel sem szívesen, de úgy tűnt, hogy ebben az esetben nem lesz más kiút és muszáj lesz valahogyan a tudtára hoznom, hogy mi az igazság, még ha számára oly nagyon fájdalmas is lesz.
- Kezdjük az elején – mondtam. – A jegyeid azért romlanak, mert depressziós vagy, a vívásod azért nem megy, mert magadat emészted. A képességek pedig nem fejlődnek egyik napról a másikra, továbbra sincs semennyi önbizalmad, vagy ha van, találsz valamit, ami miatt elvesztheted, mintha nem is akarnád, hogy jól menjenek a dolgaid.
Vettem egy mély levegőt.
- Aki púp a hátunkon az Jonah Wright és nem te! – fedtem meg. – Diák vagy, nem csak neked vannak problémáid, de az, hogy elfojtod őket nem megoldás. Zam-en senki sem tudott volna segíteni, univerzum szerte hírhedt fejvadászok jöttek, az kész csoda, hogy senki sem halt meg akkor! Keiko egy program volt, aki nem élte túl a Raft-ot, a valóságban sem. Tudod hol halt meg akkor? Logan és Kane Harris szeme láttára! Ők sem tudták megmenteni, igen Logan volt az egyik és a korábbi Amerika Kapitány a másik! Én sem tudtam volna, senki sem! Mert nem akarod segítsen senki, magad akarod megoldani a dolgot és ha nem sikerül csak még mélyebbre süppedsz és így generálod magadnak tovább a problémákat. Mi lenne, ha egy baráttal próbálnál beszélni, aki megért és ismer téged? Miért hiszed, hogy egyedül menne? Miért löksz el mindenkit magad mellől? Miért?
Szögeztem neki a kérdéseimet.
- Megfontoltan válaszolj kérlek, átgondolva.

by **Thorhalla** Csüt. 23 Aug. 2012, 09:32

A hangosbemondóban ekkor hallani lehetett Veszély hangját.
- Diákok és felügyelő tanárok figyelem! Az elhúzódó kinti helyzetre – immáron lassan három hónapja – való tekintettel a diákoknak és itt lakóknak lehetőségük van, hogy amíg a démonok a városban vannak iskolán kívül, egy biztonságos helyen töltsék az idejüket. Staten Island-en az ifjúsági táborban, és azok után jöhetnének vissza, hogy a veszély elült. Aki menni akar, az pakoljon be magának és jelentkezzen a folyosón a vigyázó tanároknál, hogy kivihessék az érintetteket.

Jake Hamilton szobája - Page 2 00120

Játéktechnikailag felzárkóztunk augusztus végére, azaz június elseje óta van a bezártság állapota a suliban.
Aki menni akar, akkor az írjon egy üzit még oda, ahol van, majd a következőt már a tengerparti táborba. A többi szabály ott lesz.

by **Serena Davidson** Csüt. 23 Aug. 2012, 10:46

Még mindig Jake válaszára vártam, aki nem tette meg mindezt, még nem felelt a szavaimra semmit sem. Kezdtem kissé türelmetlenül figyelni őt, nehéz volt elhinni, hogy semmi hozzáfűzni valója nincs. A percek pedig teltek, egyre kínosabb volt az egész, míg végül Veszély mentett meg a felhívásával. Azaz munka volt és menni kellett vigyázni a többiekre.
- Nekem most mennem kell, gondold meg, amit mondtam és szeretném, ha te is eljönnél a táborba és nem itthon ülve emésztenéd magad.
Még egyszer ránéztem, majd kiléptem a szobából. Nem tagadhattam, hogy ideges vagyok, főleg, amikor megláttam, hogy Wright az elsők között ment a szobájába, hogy összepakoljon. Ez egy átkozottul hosszú és türelempróbáló tábor lesz. De egyelőre anya szobájába mentem, hogy elhozzam Namort és őt és a nevelőjét is kihozzam, hogy mehessünk a táborba.

//Folytatás: Diák és ifjúsági tábor//

by Ajánlott tartalom