Sikátorok

Résztvevő: Troy Conroy / Angyal

- Csak nézőpont kérdése – mondta. – Senki sem választja, hogy milyen képességet kap, vagy mi jut neki osztályrészül. A gyógyító is harcos, harcol és dacol a betegségekkel, fertőzésekkel, sebekkel, a halállal. Megkaptad, mert úgy hozta az élet és nem tudod eldobni, már ez is a részed marad örökre, amit meg kell ismerned, kitapasztalnod.
Folytatta tovább a bölcsességeket. A séta után egy beomlott részhez értek az utca végén, aminél könnyedén le lehetett jutni a csatornába. Elnézve a távolba Angyal látta a Washington diadalívet is, egy közismert helyet, ami még az ő világában is ismert volt. A körülötte levő park pedig zöld volt, fákkal és virágokkal teli, nem úgy, mint a város többi része.
- Odabent bújtunk el – magyarázta. – Kövess.
A beszakadt részen indult el befelé és pár perc séta után a park alá értek egy nagyobb részre, ahol három kisgyerek feküdt a földön betakarva.

//Elég ha csak a másik helyre írsz.//

Résztvevő:  @Columbia Pérez
Helyszín: Hell's Kitchen, Columbia Pérez lakása
Idő: 2032. 09. 10. 7:00 AM

A saját lakásnak megvannak a maga előnyei. Szobatárs nélkül a privát szférát egyszerűbben meg lehet őrizni, és emellett akár barátok összehívására is alkalmas, ha a gyűlést a szülők vagy a kollégium összes diákja (vagy tanára) tudta nélkül kellett megszervezni.
Ma azonban inkább a hátrányai voltak érezhetőek. Amíg a kollégium lakói a korábbi viszontagságoknak köszönhetően magánalagúton keresztül is mehettek iskolába, az otthonról érkezők útvonala sokkal változatosabb volt.
Az utat már megint lezárták. A folyóparton valaki űr-bogarakat vélt felfedezni, így az egész környéket ellepték a katonák és a szakértőik, akiket ilyenkor magukkal hurcoltak. Egy ideje ez megszokott jelenség volt, valószínűleg most sem történt semmi komoly, de előbb ezt minden létező mutánsnak, varázslónak és űrutazónak meg kellett erősítenie. Az esemény gyakorisága miatt már réges-régen felhagytak a forgalom hatékony átszervezésével.
Az iskola viszont nem tartott szünetet. Ha minden apokaliptikus esemény miatt bezártak volna, soha senki nem tanult volna semmit, és mindenki tragikus módon buta maradt volna.
Így az ifjú Columbia Liberty Pérez így hatalmas morális dilemmával nézett szembe. Nekivágjon-e az iskolába vezető, folyamatosan változó útnak a várható késés ellenére, vagy felhagyjon a napi tanulás örömével, hogy egyéb tevékenységeket folytasson?

// Nu, ezzel megkezdtük. Felszereléslistát írj az elején. (Ha nem hagynád el a lakást, akkor nem kell felsorolni mindent   )

Columbia egykedvűen készülődött reggel az iskolába menetelhez, sokat szöszmötölődve a hajával, és a sminkjével. A frizuráját be tudta állítani rendesen, de mozdulatai hanyagok voltak, tudván, hogy az első edzésig maradhat csak meg az a fajta utcai elegancia, amit megcélzott. A sminkekkel viszont nem állt túl jó barátságban, a szokásos "nincs rajtam smink" sminkelést egész elsajátította, de az a fajta plázás mesterkéltség, ami után a korabeli srácok nyáladztak, azt lenézte. Lenézte, mert nem tudta utánozni, és dühítette, hogy van valami, amiben lemaradt egy csokorra való üresfejű liba mögött. A tankönyvek és iskolai kellékek reggeli edzésnek is beillő módon húzták a hátát, és táskáját szinte feszülésig töltötte a trehány módon beleerőltetett tesifelszerelés, a boxkesztyűk és cipők, az amerikazászlómintás boxnadrág, sportmelltartó és trikó. Ruhái márkásak voltak, talán divatosak is, ha valakinek bejön a komikusan túltolt "USA! USA!" téma, sportos, futásra való praktikus öltözet. Rugósbicskáját is mindig magánál tartotta, nem azért, mert valaha szüksége lett volna, vagy lenne rá, hanem inkább azért, amiért mások cigiznek, vagy szögecses bakancsot hordanak, mindenkinek kell valami, amitől veszélyesnek és vagánynak érezheti magát. Bár nem szokta nagydobra verni, amúgy szereti a nyálas popzenéket, a kamaszos fiú vernyákolós popot, meg a hip hopot, persze ha megkérdezik, akkor csakis pizzavágó típusú zenét hallgat, de ilyenkor reggelente a fülesével az átlag tömegtermék zenét fogyaszt. Látva a szirénákat, lezárásokat, és felfordulást, egy pillanatra elgondolkodott, hogy kihagyja a mai iskolát, de aztán nem engedett a csábításnak, berakta a szuperkalóriatáblázat alapján kiszámolt sportolói reggelit, vitaminokat, és kiszámolt mennyiségű izotóniás bizbaszüdítőt, és még gyorsan zsebretömte a kézfáslikat, mielőtt elfelejtené és elindult kifelé. Úgy döntött, hogy nagyon táncolgatni nem fog, megy a szokásos útján, ha valahol nem szabad átmennie, valami fontoskodó főember úgyis szólni fog neki. Talán találkozhat SHIELD-esekkel is, mert ha az olimpia elmarad, akkor kevés alternatív karrierlehetősége van egy sosem megvalósult sportolónak, és a rendvédelem ilyen lehet.

Felszerelés:

Résztvevő:  @Columbia Pérez
Helyszín: Hell's Kitchen utcái
Idő: 2032. 09. 10. 7:30 AM

A tanulás örömét igen nehéz helyettesíteni, így Columbia a reggeli rutinján alig változtatva összeszedelőzködött, és megindult az iskola felé. Ezt a döntést a környéken nem sokan hozták meg. Az utcák majdnem teljesen kihaltak voltak, az ablakokon is többnyire le volt húzva a roló. (Habár megerősítést ez sosem nyert, a környéken elterjedt a gondolat, hogy az űrlények a sima bogarakhoz hasonlóan követik a fényt)
Columbia nagyjából félúton járhatott, amikor az első igazi akadályba ütközött. A megszokott utca rendőrségi szalagokkal volt elzárva a forgalom elől, a túloldalán pedig ment a sügölődés. Egy csapat éppen a csatornát nyitotta fel, amíg a közelben már várakoztak a lángszóróval felszerelt katonák arra az esetre, ha egy bogárrajjal találkoznak. Egy kicsit messzebb a tűzoltók is kinn voltak.
Amennyiben Columbia járatosabb volt az egyes katonai szervezetek terén, észrevehette, hogy a jelenlegi helyzetet Osborn elnök erői próbálták kezelni, így sem a S.H.I.E.L.D. sem annak alszervezetei nem intézkedtek a környéken. Az elnök habár szóban támogatta a nemzetközi törekvéseket, előszertettel szemléltette nagyközönség előtt, hogy a saját megoldásai mennyivel hatékonyabbak.
A szalag mellett egy kisebb csapat néző is figyelt. A hivatalos tévé is kinn volt, de nagy számban készültek magánúton is a felvételek. Egy-két embert Columbia fel is ismerhetett az iskolájából, akik inkább az esemény megörökítését választották a tanulmányaik helyett.
Ám minden érdekes látnivaló ellenére az iskola felé vezető út a maga módján zárva volt. Annyira persze nem, hogy az igazán elszántakat is megállítsa, de törvényes úton aligha lehetett nagy kerülő nélkül továbbhaladni.

Columbia mérgelődve szemlélte a szeme előtt kibontakozó helyzetet. Már hozzászokott ahhoz, hogy csak akkor látja, hogy mi történik, ha előre furakodik a tömegben, de kerülte a felesleges konfliktusokat. Szülei arra tanították, hogy a fontos és fura dolgokat a fontos és fura felelős személyek intézik, és a legjobb nem belepiszmogni a dolgukba. Anyukája persze nyakon öntötte ezt egy jó adag szirupos magyarázkodással arról, hogy mindenkinek a saját dolgára kell figyelnie és azt kell jól csinálnia, és akkor minden a legnagyobb rendben lesz, természetesen ez valahogy mindig azzal járt, hogy vigyáznia kellett a testvérére, meg lemondania házibulikról. Most viszont nincsenek itt a szülei, és Columbia egyedül maradt azzal a gondolattal, hogy mennyit is kockáztasson és miért. Egyrészt nevetségesnek érezte, hogy extra energiát rakjon abba, hogy iskolába mehessen, másrészt meg tudta, hogy ha nem elég jók a jegyei és sok a hiányzása, akkor az Olimpiai Bizottságot baromira nem fogja érdekelni, hogy milyen útlezárás volt mikor és hol. Biztos volt abban, hogy kerülni fog, de abban nem, hogy mennyit, ha még két három blokk szintén le van zárva, akkor elgondolkodott azon, hogy picit kiengedi magát, és a tűzlépcsőket használva mászik fel az épület tetejére, hogy a másik oldalt leereszkedve jusson tovább, de ez nagyon fárasztónak hangzott. Talán ha a sikátor be és kijáratokat nem őrzik, akkor elég csak befelé sunnyognia, hiszen ha eléggé bejutott, akkor már az iskola felőli oldalon fogják kizavarni, ha mégis észreveszik. Szóval terepszemlét kell tartani, hogy pontosan mennyi utca van lezárva, és egyáltalán itt maradnak-e a mindenféle egyenruhás manusok, mert az is lehet, hogy öt perc alatt végeznek.
Columbia kicsit előrelépked, lehetőség szerint nem tolakodva, de azért határozott léptekkel a rendőrségi szalagig, ahol katasztrófaturistáskodnak az iskolatársai, hogy jobban belássa, hogy mekkora területet zártak le, illetve kell áthidalnia, hogy vajon kocogva vagy futva megéri-e megkerülni, vagy ahhoz, hogy ne késsen, mindenképp kockáztatnia kell-e.

Résztvevő:  @Columbia Pérez
Helyszín: Hell's Kitchen utcái
Idő: 2032. 09. 10. 7:35 AM

A szalag mellől sokkal jobb rálátás nyílt a műveletre. A csatornát sikeresen felnyitották, és egy drón be is szállt, hogy felderítse a helyzetet, egy nagydarab védőfelszereléses katona (vélhetőleg valamiféle mutáns vagy szuperhumán) elkezdett karabinereket akasztani az övére, és felkészült a leereszkedésre. Eközben a környéken több biológus is vizsgálgatta a falakat, valamint egy fekete ruhás nő a többiektől egy kicsit távolabb éppen elszántan rajzolt valamit a földre.
A lezárás méretéről viszont a szalag mellől sem lehetett sokkal jobban látni, egyedül annyi volt biztos, hogy legalább még egy utcára kiterjedt. Drónok is repkedtek a környéken (a háború óta ezeknek a száma jelentősen lecsökkent), így valószínűleg nagyobb területet fésülhettek át. Innen már a folyóra is rá lehetett látni, amin egy hajó szintén bogarak után kutathatott.
Columbia osztálytársai egyelőre nem vettek tudomást róla, éppen aktívan gyűjtötték az internetpontokat. Az internet persze nem működött valami megbízhatóan, de ez nem állította meg őket abban, hogy videózzák az eseményeket. És persze magukat is, valahol csak meg kellett mutatniuk a sminktudásukat.
Columbia így a késés kockázatáról nem tudott egyértelmű következtetést levonni. Jó egészségnek örvendett, így amennyiben nem bánta a leizzadást, valószínüleg futva még időben megkerülhette az érintett területet.

Columbia enyhén ráncolt homlokkal, és sóhajtozva vette tudomásul, hogy valószínűleg nem ússza meg, hogy ne izzadva, esetleg gubancos hajjal menjen ma iskolába, de lassan kezdte utolérni a hátában az a jeges érzés, hogy amíg ő tényleg itt azon panaszkodik, hogy beér-e az iskolába, addig lehet, hogy valaki tényleg veszélyben van. Itt van Osborn teljes kelekótyiája, még valami varázslót is ide rángattak a szimbólumrajzolgatásból ítélve, szóval gyanús, hogy a probléma túllóghat a bogarakon. A gyors ijedtségnek és a pániknak nem akart utat engedni Columbia, így kihúzta magát, és egy picit arrébbsétált. Ha ennyire para az ügy, bizonyára nemcsak ez az utca, hanem a szomszéd pár utca is le lehet zárva, így érik benne az elhatározás, hogy valami tűzlépcsőre felugorva, épületeken átmászva, másik tűzlépcsőn lemászva kerülje meg az egész kócerájt, így egyszerre próbált csinálni két dolgot. Egyrészt megpróbált gyorsan szociális médián megnézni, hogy körülbelül mekkora lehet tényleg a lezárás mérete, hátha más utcákból is posztolnak, és ez alapján eldönteni, hogy kell-e akrobatikáznia, vagy tényleg elég kocogva megkerülni, de pötyögés és keresés közben tekintetével időnként alkalmas, mászhatónak tűnő épületet keresett.

Résztvevő: @Columbia Pérez
Helyszín: Hell's Kitchen utcái
Idő: 2032. 09. 10. 7:40 AM

Columbia végül úgy döntött, hogy eleget látott, és megkezdte az épület megkerülését. A nézők többsége nem tartotta aggasztónak a misztikus ábrákat, így vele egy időben senki nem távozott. Az osztálytársai valószínűleg észre sem vették, hogy ideiglenesen együtt figyelték az eseményeket.
Egyelőre még a futás helyett a helyzet felmérése és az alternatív útvonalak tervezése mellett döntött. Az internet sajnos nem volt segítségére, az ufók megjelenése óta a műholdak nem üzemeltek megfelelően. A drónok üzemeltetése is meglepően nagy teljesítménynek számíthatott.
Hála New York művészi elrendezésének, az elhatárolt terület megkerülése nem igényelt túl sok tervezést, az internet hiánya sem okozhatott gondot benne. Nagyjából két háztömbbel arrébb volt egy jól megközelíthető tűzlétra, aminek a legalsó fokát nekifutásból még épp el lehetett volna kapni. A közelében valamiért egyetlen drón sem repkedett, és a környék is látszólag kihalt volt. Amennyiben Columbia az út levágása mellett döntött volna, ennél aligha reménykedhetett jobb lehetőségben.
A lezárások hossza még innen is bizonytalan volt. A következő háztömb felett még volt pár drón, így legalább egy utca még biztosan érintett volt.