Sikátorok

A Dodge Challanger a négy személlyel szirénázva tartott a a helyszín felé. Hamarosan hallhatóvá vált a többi sziréna hangja és az egyik kanyar bevétele után a villódzó piros-kék színek is feltűntek Antefnek. Amikor az autó megállt, már a helyszínelők jelen voltak és megkezdték a helyszín biztosítását és a nyomok begyűjtését. Antef lassan körbenézett és egykedvűen konstatálta, hogy nem hiányozhatnak a bűntény helyszínéről a bámészkodók. Mikor a lupine is kiszállt a kocsiból a többi rendőr kicsit furán nézhetett rájuk, de Antef komor pillantására máris a munkájukra koncentráltak.
-Ugyanaz az este, mint a többinél. Szintén egy macskaszerű vagy macskának öltözött nő lehetett a tettes. Megtennék, hogy megvizsgálják a helyszínt, hátha találnak valami olyan nyomot, ami a rendőröknek elkerülhette a figyelmét? - kérdezte Antef a két lupineot, majd a kiérkező rendőrök vezetőjéhez lépett, aki a sikátorban felügyelte a helyszínelést.
A sikátor a lemenő napban egyre sötétebbé vált az utcai lámpák gyenge fénnyel világították meg a sikátort. A hadnagy megszemlélte a helyszínt és mérgesen vette tudomásul, hogy a tettes meglógott.
-Üdv. Antef Sziamon hadnagy vagyok, s innen én veszem át a nyomozást. - mondta kertelés nélkül Antef, majd intett a két lupinenak, hogy elkezdhetik átvizsgálni a helyet.
-A két lupine segít nyomokat keresni. Addig kérem mondja el mire jutott, s hogy alaposan átnéztek e minden helyet ahol az elkövető elrejtőzhetett. - tette fel a kérdéseit a hadnagy, majd mielőtt a kérdezett válaszolhatott volna gyorsan néhány rendőrhöz szólt.
-Maguk vizsgálják át újra a sikátort. Lehet a tettesnek fegyvere volt és itt a sikátorban eldobta. Nézzenek bele alaposan minden dobozba és kukába, ha kell forgassák fel a sikátort. Valaminek kell itt lennie a véren és hamun kívül. - adta ki utasításait a hadnagy, majd gyorsan visszafordult a kérdezett rendőrtiszthez.

Mire leérek már a táskámból előkerül egy kapucnis pulóver, ami már takarja felsőtestem, így a pisztolyokat is. Szeme előtt napszemüveg, s igen hamar ugrok be a kocsiba, majd helyezkedek el úgy, hogy ha valami véletlen folytán még a napsugarai megvilágítanák az utcát akkor se érjen. Shyrok is hozzám bújik és úgy utazunk. Amint odaérünk máris a levegőbe szagolok, s halkan felmordulok. A hadnagyra nézek a szavai után.
- Jobb lenne, ha inkább eltávolodnának a helyszíntől… így is elegen mászkáltak itt, s már így se lesz könnyű bármit is találni – jegyzem meg kicsit hűvösen ahogy elsétálok a hadnagy mellett kezemmel intve Shyroknak, hogy kövessen. Tekintetem a nyomokra siklik, orrom a szagokat követi. Egy ismerős szagot érzek, de még nem tudom, hogy csak kicsit korábban volt itt, vagy ennél az esetnél. Figyelem a nyomokat a hamut a vért és próbálom kitalálni a támadás menetét a tapasztalataim alapján, hiszen a gyorsaságból ítélve vadász tette, vagy olyan aki az volt.
- Shyrok... légy éber – mondom csendesen, miközben azt a szagot kezdem elkövetni, ami élőre utal… ember, de akár melyik kiérkező rendőr szaga is lehet.
- Sziamon hadnagy… volt túlélő? – kérdem nyugodt hangon – vagy láttak valakit elmenni? – közben Shyrokra pillantok, szinte olvasom gondolatait az arcáról, nekem is hasonló vannak.

Kiérve a helyszínre máris egy olyan szagot érzek gyengén, ami túl ismerős, de ezen a helyen most nehéz eldönteni, hogy mennyire lehet régi, hiszen sokan vannak itt, nagyon sokan, s mindenkinek egyedi a szaga. Követem Nykot, de gondolataim egyre jobban egy személy körül kezdenek el keringeni, de egyenlőre ezt megtartom magamnak, bár úgy fest, hogy Nyko is erre a személyre gondol.

//előzmény: Kita Horigome lakása

Sziamon, Lara, Nyko és Shyrok megérkeztek az ügy helyszínére. Míg a két rendőr megindult információt szerezni és a két lupine is körbenézni, addig úgy tűnt a kukával való foglalkozás is leállt.
Monica elég közel van, hogy hallja Sziamon utasításait, de úgy fest, hogy némi ellenvélemény van az egyik vele érkező és a hadnagy utasítása közt, azonban így is a rendőrök nekiállnak átkutatni mindent, s idő kérdése, hogy mikor is jutnak el Monica búvóhelyéhez, ha csak nem történik valami.

Sziamon előtt álló rendőr a helyszínre mutat.
- Szemtanú szerint egy nőt hoztak ki onnan öltönyösök – mutat egy szórakozóhely hátsó bejáratára. – aztán itt eldurvult a helyzet. Innen homályosak az információk. Lövéseket hallottak, majd mire minden véget ért a nőt látták elmenni a helyszínről. Lehet csak áldozat volt, de lehet csak a csali, hogy kicsalják a gazdagokat. Csak, hogy az öltönyösökkel mi lett azt senki se látta, legalábbis az állítások szerint. Csak valaki hamut hagyott itt, meg némi vért a dulakodás nyomokon kívül persze. – foglalja össze azt amit tudnak. – Még az ujjlenyomatok nincsenek azonosítva, de így is nagyon sok van, s kitudja melyik mikor került ide, így ennek eredménye lehet nem mostanában lesz, de igyekszünk. A helyszín természetesen az öné Hadnagyúr, és jó szaglászást, bár talán több esélyük van önöknek, hiszen úgy hírlik jó a szaglásuk – bök a lupine-ok felé a rendőr, majd ha Sziamon engedi, akkor folytatja a dolgát, ami lehet most már csak adminisztrációs jellegű lesz.

Monica tépelődése közben hallhatta a rendőr beszámolóját, ahogy a zajokat is, ahogy egyre közelebb és közelebb kezdték el átnézni a dolgokat. Közben azonban képek villannak be neki, ahogy a falnak nyomják, s a férfi megnyalja a nyakát… érzi, ahogy a szemfogai hozzáérnek a nyakához és élvezettel karcolja meg, azonban nincs többre ideje, mert hamuvá válik, s ekkor lesz látható a mögötte lévő alak. homályos az emlék, de a vörös szemek biztosak, ahogy az is, ahogy erővel fordítja el a fejét az idegen és megnézi a nyakát. Ezután egyszerűen a betonra löki és több lövéssel végi ki a másik alakot, aki szintén hamuvá válik. Ekkor sötétül el a kép előtte, ez az utolsó emléke, mielőtt magához térne a fegyverrel a kezében, azzal a fegyverrel amit az alaknál látott, ami most az ő birtokában van.

Nica mindent hall ami odakint történik. Pillanatnyilag nem akarja felfedni magát, így ha valaki belenéz a kukába, legyen az bárki, üresnek fogja látni. Még azt is eljátszatja az elméjével, hogy ellenőrzi a kukát, sőt hamis ujjlenyomatokat is találhat, de őt magát nem láthatják. Hallgatja a rendőrök beszélgetéseit és már szépen összerakta magában a képet. Ő egy áldozat akit meg akartak csapolni, és a beugró képek alapján valaki megmentette őt, csakhogy eztán otthagyta a legmélyebb trutyiban. Mégis hogy tudná kimagyarázni, hogy nem csinált semmi rosszat? Ráadásul még hivatalosan ő nem is létezik, de ha mégis be tudják azonosítani akkor még nagyobb szarban lesz. Mit csináljon?
Maradjon? Előbb-utóbb valahogy lebukik.
Fedje fel magát? Öngyilkosság, bár talán ez a legcélravezetőbb...
Majd akkor fog ezen tépelődni ha itt az ideje. Pillanatnyilag ez még mindig elég jó búvóhelynek számít.

Antef sosem szerette, ha az emberek megkülönböztetően és lekezelően bántak a mutánsokkal. Ez alól még a rendőrök sem voltak kivételek.
- Köszönöm a jelentést, távozhat. - zárja le röviden és keményen a hadnagy, majd a lupineokhez fordul.
- A kollégám szerint egy nő és több öltönyös férfi dulakodhattak egymással, úgyhogy több túlélő is lehet. Ám van egy olyan érzésem, hogy a nő a kulcs az egész ügyhöz és őt kéne megtalálni. - ötletel Antef, majd közelebbről megszemléli a dulakodás helyszínét. Sajnos nagyon úgy fest megint megoldatlan marad az ügy, ám ezért hozta magával a két nőt. A hadnagy szolidan elmosolyodott, majd felállt és az egyik helyszínelőhöz szólt.
- Steve, vegyél mintát a hamuból és a vérből. A hamut analizáltasd ki, a vért pedig vesd alá DNS vizsgálatnak, ha lehet minél hamarabb. - adta ki az utasításokat a hadnagy, majd a kutakodó rendőrök felé fordult.
- Hagyják abba a keresést és menjenek kordonokhoz. A két lupine folytatja a kutatást. - mondta Antef, majd mosolyogva biccentett a két nő felé, hogy övék a terep. Nagyon remélte Antef, hogy tudnak segíteni a helyszínelésben.

Lassan a tekintetem a rendőrre emelem és a szemébe nézek.
- Csak táplálék, vagy már olyan… - hangom elég rideggé válik, majd Shyrokra nézek s rá hagyom a magyarázkodást, míg jó magam megindulok előre követve egy erősebb szagot, ami a dulakodás helyszínéről indul ki, bár lehet csak egy helyszínelő szaga. Így nem lesz könnyű feladat az már biztos, de jobb lesz ha megtalálom a nőt. Hogy ő is elhamvad, vagy mázlija volt az majd kiderül akkor.

A rendőr szavai után Nykora nézek és szavait hallva sóhajtok.
- Beszélhetnék önnel négyszemközt? – kérdezem csendesen, majd félre invitálom a Hadnagyot és ha belemegy akkor kezdek bele.
- Most tudom őrültnek fog nézni, nekem is hihetetlen volt, mikor belecsöppentem, de ez a hamu a két öltönyöse és a nő az áldozatuk. Hogy mit láttak a szemtanúk az mellékese. – magyarázom csendesen. – A vámpír történetek valóság… legalábbis jó részük – sóhajtok és Nyko után nézek, s tekintetem megtelik szomorúsággal – Az éjszaka gyermekei irtóznak a napfénytől, s miután olyanná váltak a többség feladja addigi életét és van akit az éhség, van akit az eluralkodó gyilkolási vágy visz rá arra, hogy vadászni kezdjenek az élőkre. De mindig vannak kivételek, akik miatt nem lehet egy teljes fajt elítélni. – visszapillantok a Hadnagyra. – Az ön dolga mennyire hisz nekem…

Folytatom az utam lassan és lassan a kabát alól kihúzom a pisztolyaim és szaglászva közeledek az egyik kuka felé. Bátyám szagát is érzem, tehát jó helyen járok. Felnyitom a kuka tetejét és belepillantok… A szag erős de csak lehet itt volt… vagy más… túl erős a szag… egy próbát megér.
- Ha hallasz és itt vagy… ha nem martak meg, nincs félnivalód… ha igen akkor nincs esélyed, hogy hagylak elmenni innen élve – szemeim kinyitom, és vörös lélektükreim pásztázzák a kuka belsejét. – Ha nem martak meg de nem akarsz láthatóvá válni akkor csak mond el mit láttál – hangom csendes, majd sóhajtok – Tiszta hülye vagyok, hogy egy kukával beszélgetek – morgom az orrom alatt.

A rendőrök a parancs után távoznak a kordonok mögé és onnét figyelik a két mutáns nőt, miközben még Steve vesz némi mintát és ő maga is távozik a helyszínről, bár lehet, hogy ő nem is marad a közelben se, hanem megy máris a laborba sürgetni a munkát. Úgy fest Nyko jó nyomot fogott, bár szemeit megtévesztik Monica trükkjei, de úgy fest, hogy a szaglása más téma, vagy nem is az ő szagát követte eddig.
Akármilyen csendesek is a másik lupine szavai még így is jórészét hallhatja bent a kukában, hogy a Nyko egyenlőre az üres kukának címzett szavait is.
Annyi biztos, hogy a rendőrök nagy tömege a kordonoknál nem ad túl sok esélyt a menekülésre legalábbis a képességével. Azonban a macskanő vörös szemei is lehet sejtetnek valamit, de lehet csak sima faji mutálódás eredménye is.
A kordonon túl is gyülekeznek a bámészkodók akikkel a rendőröknek egyre jobban kell foglalkozni, hogy nehogy áttudjanak csúszni.

Nica a kuka belsejében kuporog és hallgatózik, mikor a fedél ismét felnyílik és egy vörös szemű nő kezd beszélni a "semmihez". Nyilván valamiféle mutáns a szemei alapján. Azt mondja ha nem harapták meg nincs félnivalója, csakhogy ez nem teljesen igaz ha azt vesszük, hogy ott lapul nála egy fegyver és nem lehet elmondani a lányról hogy akár a létezése is törvényes lenne. Agya lázasan kutat valamiféle megoldás után. Úgy dönt válaszol a másiknak, de nem válik láthatóvá, egyelőre nem. Bér logikailag ennek a döntésnek nicns értelme, Nica kissé pánikba van esve.
-Nem kell hogy láss...-suttogja.
-Nem haraptak meg. Azt hiszem bedrogoztak és kivonszoltak a sikátorba, megjelent valaki aki lelőtte őket, aztán elájultam. Nem emlékszem semmi másra csak a szirénákra...-mondja halkan és reménykedik hogy a nő nem buktatja le, de legalábbis hogy jóakaratú és nem kívánja Nica vesztét. Bár az emberi természetre alapozni a legnagyobb fokú hülyeség, a pillanat magával ragadta a mutáns nőt és önkéntelenül cselekedett.

A Hadnagy követte Shyrokot és figyelmesen hallgatta. Sokszor hallott történeteket a vámpírokról, s sokat is olvasott róluk. Amióta pedig mutánsokkal és lupineokkal foglalkozik, mint rendőr, többször elgondolkozott azon, hogy kellett ez neki? Kellett neki belemerülnie egy új világba, melyet áthat a természetfeletti lét és a fura halálesetek kombinációja. Ezért se csodálkozott Shyrok magyarázatán.
- Sok mindent láttam a munkám során, ezért nemigen lepődök meg a furcsa dolgokon. Ha igaza van, akkor a két férfi vámpír lehetett, míg a nő egy vadász vagy valami hasonló. Ha a vámpírtörténetek igazak, akkor ha megölnek egy vámpírt, csupán hamu marad belőle. - ötletelt Antef, majd aggódva nézett a sikátor sötét mélysége felé, ahol Nyko épp az egyik konténerrel foglalkozott.
- Ha igazunk van akkor egy vámpírok és vadászok közti leszámolásba botlottunk. Ez pedig nem jelent semmi jót. - mondta aggódva Antef, majd hozzátette.
- Ön szerint ez lehetséges Shyrok? ...

Tekintetem a kukát fürkészi, majd mikor meghallom a nő hangját akkor sóhajtok egyet.
- Akkor nincs félnivalód, tőlem legalábbis nincs biztosan – suttogom csendesen, miközben elrakom a pisztolyaimat és benyúlok a kukába óvatosan, mintha keresnék valamit és jobban belehajolok, hogy ne legyen feltűnő, hogy pofim nagyon mozog.
- Rendben van… találtál fegyvert vagy töltényhüvelyt? Vagy bármit, amivel esetleg a rendőrök száját betömhetem, hogy elmenjenek? – suttogom csendesen, miközben kipillantok a kukából, hogy ki merre van, majd vissza nézek az üres kukába, miközben hideg mancsaimmal kotorászok lassan, mint aki keres valamit…

Figyelem a Hadnagy reakcióit, majd a szavat hallgatom, majd követi a tekintetét.
- Igen, ez egy nagyon is lehetséges eshetőség. – Nykot figyelem egy kicsit – Ne aggódjon miatta, kislány kora óta harcra nevelték. – sóhajtok egy kicsit.
- Tegyük fel, hogy igaz feltevése, hogy ez történt itt, egy vadászat eredményét látjuk itt… akkor a nő vagy magányos vadász, vagy áldozat. – hangom csendes – A vér alapján valaki megsérült és mivel innét nem vezetnek el vérnyomok, ezért nem a nő volt az, de csak őt látták elmenni. Tehát valaki még volt itt aki nem hamvadt el és valaki el is vitte, de akkor miért hagyta itt a nőt? – teszem fel a kérdést, majd a levegőbe szagolok.
- De lehet nem is vadászok voltak, csak vámpírok és a nő csak bele keveredett, de ez persze csak elmélet, ötletelés. – pillantok a hadnagy szemébe egy pillanatig. majd Nyko felé nézek, akik a kukában kutat éppen.
- Érzek egy ismerős szagot és ő is érzi, ebben biztos vagyok – suttogom, s hangomban érezhető a szomorúság – De remélem, hogy nam találkozunk a szag gazdájával…

Úgyfest a kordonok egyenlőre kitartanak így nem fog senki se átjutni, azonban a jelenlévők Monica kivételével úgy érezhetik, mintha valaki vagy valakik közelebbről is figyelnék őket. Az egyik tetőről némi törmelék hullik le, majd egy másikról szintén ami a sikátornál van. Valaki vagy valaki vannak itt, de egyenlőre úgy fest csak csendes megfigyelői az eseményeknek.
A halál szaga terjeng a levegőben és nem csak képletesen, bár ebből az emberek nem igazán éreznek semmit.
Lara az egyik helyszínelővel társalog, aki furcsa karom nyomokat rögzít, bár elnézve Nyko testét akár egy hozzá hasonlótól is származhat, de ezt még lehet korai lenne eldönteni.

Nyko nem sejtheti, de Nica egészen eddig a pillanatig a homlokára célzott a pisztollyal és az abban levő egyetlen lövedékkel.
-Egy pisztoly. Egy töltény. Rajta az ujjlenyomataim.-suttogja és fenntartja a képzetet, miszerint ő éppen akkor ott sincs.
-Nem adhatom oda.-a pisztoly csöve kissé remegve mutat a lupine homlokára. Nica nem bíz semmit a véletlenre, ha a nő kiált már meg is húzza a ravaszt. Igaz, ez az ő végét is jó eséllyel jelentené, de a jelenlévők elméjét össze tudja úgy zavarni, hogy egymást öljék meg. Igazából ez a kedvenc módszere.
-Találj ki valami mást. Fogy az idő...-teszi hozzá, szinte könyörögve. A lupine tűnik az egyetlen esélynek arra, hogy kijusson innen élve.

A hadnagy figyelte, ahogy Nyko az egyik konténernél áll, s már elég hosszasan. Ám mielőtt megkérdezné, észreveszi, hogy Lara az egyik helyszínelővel társalog és a földet nézegetik, Lara pedig sokszor a két lupine-ra néz.
- Ha megbocsát egy percre. - mondta mosolyogva Antef Shyroknak, majd odasietett a kollégáihoz, hogy megtudja az izgalmuk okát.
- Mit találtak Lara? - kérdezte Antef kíváncsian, de a lánynak válaszolnia se kellett, mivel a férfi egyből kiszúrta a karomnyomokat. Már meg is értette, hogy miért nézett oly sűrűn Lara a két lupine-ra.
- Lehet, hogy csak játszanak velünk? - kérdezte a nő aggódva, miközben halk, de furcsa hangra lettek figyelmesek. Mintha apró kavicsok koppannának a betonnak. Antef és Lara óvatosan a hang irányába fordították tekintetüket, majd a tetőt nézték.
- Nem hiszem, hogy a lányok benne lennének a buliban. Ám van egy olyan érzésem, hogy nem vagyunk egyedül. S most nem a bámészkodókra gondolok. - állapította meg halkan Antef, majd tovább kémlelte a tető. Furcsa érzése támadt. A hosszú évek megtanították arra, hogy minden apró neszre felfigyeljen. Zsaruként mindig megérezte a veszélyt. Jobb keze automatikusan kabátja széléhez simult, hogyha kell azonnal elővehesse a pisztolyát. Ám még minden nyugodt volt, ezért odaszólt Nykonak.
- Nyko! Talált valamit abban a konténerben, mert ha igen, akkor a helyszínelők átnézik. - mondta Antef, de fel-fel tekingetett a tetőre közben.

Hallgatom a lány szavait némán, majd egy gyenge sóhaj kíséretében csak bólintok.. Ekkor ütik meg zajok a fülemet, s tényleg igaza lehet a nőnek… kevés az időnk, de lehet másért, mint ahogy ő azt gondolja. Mikor a hadnagy kérdez, akkor felemelem a fejem és felé nézek.
- Épp a helyszínelői miatt van nagyon nehéz dolgom – közben tekintetem a betonra téved és felemelek egy csatorna fedőt, majd fölé guggolok és belenézek, majd fel egyenesen a Hadnagyra. – Rengeteg a szag és nem tudom pontosan melyik is lehet az amit követnek kell… annyi biztos, hogy ennél a kukánál megállt, de hogy merre ment tovább azt még nem tudom – közben felállok és a kuka tetején át bele nézek mintha beleszagolnék ismét, s úgy szólalok meg halkan, hogy csak a lány hallja.
- Kapaszkodj… feldöntöm a kukát és te mint akit puskából lőttek ki eltűnsz a csatornába, s rohansz hazáig… nem állsz meg senkinek, semminek – közben zsebembe nyúlok és egy kis cetlit beleejtek a kukába rajta a számommal – Ha bármikor úgy érzed taszít a fény, vérre szomjazol azonnal felhívsz és ez nem kérés volt. Az elején tudok segíteni, hogy ne válj olyanná mint aki megtámadott, hanem aránylag normális életed legyen. – ezzel nem árok választ, hanem nemes egyszerűséggel megragadom a kukát és feldöntöm úgy, hogy a szája takarva legyen, majd az alját megnézem.
- Ezt viszont vizsgálhatják a helyszínelői hadnagyúr, hamu, így lefogadom ez a kuka vagy olyan helyen volt korábban hol volt ilyen eset, vagy itt volt már ilyen korábban is. – jelentem ki nyugodt hangon magamra vonva a figyelmet, hogy a lánynak legyen elég ideje lejutni, de a beszélgetés már csak figyelem elterelés, hiszen érzékeimmel a tetőket figyelem inkább.

Csak bólintok, mikor Sziamon hadnagy odamegy a kollégájához, s jómagam Nykora nézek, érzem, hogy olyat talált, amit jelek szerint nem akar most megosztani a rendőrökkel, de vajon mi az amit titkol. Tekintetem visszasiklik a Hadnagyra és a kollégáira, s lassan közelebb lépek. Látom a karomnyomokat és megborzongok. Egy vadászt ismerek csak aki olyan, mint mi. Sora… De mi érdeke lett volna közbelépni, hiszen már nem a vadászok útját járja. Lassan néz a Hadnagyra és megindulok felé. A levegőbe szagolok többször is, hogy milyen szagokat érzek most vagy legalább is van e valami szokatlan.
- Hadnagy úr, míg Nyko keresgél, addig esetleg számomra is lenne még feladata, vagy kérdése?

A tetőről ismerős szagok terjengenek a két Lupine számára, de ez hamar megszűni ahogy fent a mozgás is. Ahogy a kuka feldől és Nyko annak alját kezdi el mutogatni a csekély figyelem is inkább oda irányul és nem annak elejére, hiszen már többen látták, hogy benne nincs semmi érdekes, így Monica előtt úgy fest, hogy tiszta az út, amin keresztül el is menekülhet akár a helyszínről hála a kis segítségnek.

Közben Shyrok mobilja megcsörren és ha felveszi és Antef elég közel van még hozzá, akkor hallhatja, hogy a lányokat visszahívják az otthonukba és a hangszínből ami kiszűrődik a mobilból úgy fest, hogy nem opcionális a hazatérés lehetősége. Lehet valami történt, de Shyrok se tud többet, mint hogy James eléggé ideges valamiért.

Nyko közben mozgást láthat az egyik ablakban, mintha figyelné valaki, hogy mit is tesz, azonban többet nem lát egyenlőre legalábbis nem és még szagot se érez.

Egy rendőr megy oda Sziamonhoz jelentést tenni, hogy hogyan is állnak jelenleg.
- Hadnagyúr. A helyszínt teljesen körbezártuk, ha volt is itt valaki még már elment mire ideértünk. Mi a parancsa? Terjesszük ki a kutatási területet, vagy térjünk vissza a kapitányságra? – kérdezi némi csalódottsággal a hangjában.

Antef mielőtt válaszolhatott volna Shyroknak, megcsörrent a lány telefonja. Szerencsére a közelében állt, így halhatta az ideges hangot a telefonban. Közben látta, ahogy a másik lupine fölborítja a kukát, bár ha üres, akkor minek? Futott át a hadnagy agyán a kérdés.
- Miss Shyrok, csak nincs valami baja? - kérdi Antef, miközben egyre idegesebben tekinget a sikátor felé, ahol Nyko tartózkodik. Odamenjen Nykohoz, vagy maradjon a másik lánnyal. Már épp elindult a sikátor felé, mikor az egyik rendőr odalépett hozzá, hogy utasítást kérjen.
- Nincs értelme itt maradni. Menjenek vissza az kapitányságra, de megerősített járőrszolgálatot kérek a környékre. Illetve néhány rendőr menjen fel a sikátort és a helyszínt övező épületek tetejére. Rossz érzésem van. - mondta aggódva a hadnagy, de hangjából kitűnt, hogy komolyan gondolta a parancsot. A megérzései szinte mindig bejöttek, szinte. A rendőr azonnal távozott, hogy továbbítsa a parancsot.
Antef ezután nyugodt tempóban elindult Nyko felé, miközben fél szemét továbbra is az emeleti ablakokon és tetőkön tartotta, jobb keze pedig a kabát alatt pisztolya markolatán pihent.
- Talált valami érdekeset Miss Nyko? - kérdezte Antef gyanakvó és nyugtalan hangon.

Hirtelen sötétedett be, s a föld félelmetese felmorajlott. A rendőrök nyugtalanul figyelték az eget és határozottan utasították a kordonoknál bámészkodókat, hogy azonnal térjenek haza. Antef és Lara egyből előkapták pisztolyaikat, majd a hadnagy az egyik járőrkocsihoz futott. A kocsi mellett álldogáló rendőr értetlen tekintettel húzódott arrébb, helyet engedve a hadnagynak, aki azonnal az adóvevő után nyúlt.
- Itt Antef Sziamon hadnagy. Azonnal értesítsék a katasztrófaelhárítókat és rendeljenek be minden rendőrt szolgálatba. Ezen felül küldjék ide a bűntény helyszínére a különleges osztagot. - fejezte be az adást Antef, majd ahogy felnézett, észrevette, hogy Shynomy hirtelen összeesik, majd vakító fehér villanás vakította el néhány másodpercre. S ekkor egy hangot hallott a tetőről, s döbbenetére egy tetovált lányt vett észre.
Ekkor már néhány rendőr eltűnt az épületekben, hogy tetőre jussanak, míg Antef és a többi rendőr, Laraval együtt a kocsik fedezékébe húzódott.
- Maga ott fönn! Azonnal tegye le a fegyvereit és várja meg a rendőröket a tetőn! Ha nem engedelmeskedik, akkor lőni fogunk! - mondta a nőnek rendőrségi magnetofonba Antef, bár érezte, hogy a nő nem fog engedelmeskedni. Pisztolyát marokba fogta és feszülten várt, miközben intett a rendőröknek, hogy a konténerkukák fedezékében húzódjanak közelebb a nőhöz.

Antef döbbenten nézte a három fej nélküli hullát, amint kiterülve feküdtek a sikátor betonján. Ha fölnézett, láthatta az ázsiai nő kemény arcvonásait és csillogó pengéjű kardját. Egy érzés kerítette hatalmába a hadnagyot, mely azt súgta neki, hogy a nőnek igaza lehet. Így gyorsan az adóvevőn utasította a házban lévő rendőröket, hogy jöjjenek ki a kocsikhoz, majd két járőr az intésére az eszméletlen macskalányokhoz ment, kezükre bilincset, lábukra speciális műanyag bilincset kattintottak és az egyik rendőrautó felé vitték őket.
Antef idegesen nézte az eget és látta, hogy a viharistenre merőben hasonlító alak támadja a Manhattan-i közkórházat. A férfi agya hangosan kattogott, s gondolkozott, mit kéne lépnie. Igyekezett számba venni mennyi rendőr lehet most itt a bűntényen, de csupán 3 járőrkocsi és talán tucat rendőr tartózkodhatott a helyszínen Lara-val együtt. Nem éppen egy hadsereg, de biztos valamit tudnak majd kezdeni a támadókkal. Azt is remélte, hogy hamarosan a hadsereg, de legalább a Nemzeti Gárda is megjelenik New Yorkban, s megkezdi a harcot.
Miközben számba vette lehetőségeit, addig az ázsiai nő feszülten várta a válaszát, s folyamatosan szemmel tartotta Antefet, aki lassan összeszedte gondolatait.
- Nem tudom ki maga, s most eltekintek három kollégám meggyilkolásától, egyenlőre. Jöjjön le a tetőről, s garantálom, hogy nem zaklatják a rendőrök. Itt lenn pedg árulja el ki maga, s hogy mivel állunk szemben. - mondta Antef a nőnek, s mutatta a rendőröknek, hogy fegyvereiket irányítsák a föld felé.

A hadnagy figyelmesen hallgatja a tetovált nőt, majd megnézi Kita pulzusát. Döbbenten tapasztalja, hogy nem ver a szíve és nem folyt ki a vére. A férfi nyelt egy nagyot, s elhatározta, hogy innentől kezdve sokkal körültekintőbb lesz. Sajnos a nőnek még abban is igaza volt, hogy a várost démonok támadják, s ha a kiterjedt gazdasági és politikai kapcsolatokkal bíró Társaság a támadók oldalára áll, akkor a támadók megerősödnek. Angef tudta, hogyha felszámolja a szervezetet, akkor könnyíthet a fegyveres testületek és a S.H.I.E.L.D. küzdelmén.
A többi rendőr már a járőrkocsiknál állt, a várta a hadnagy utasítását. Antef végül közelebb lépett a nőhöz és a szemébe nézett.
-Hiszek magának. Úgy gondolom közösen felszámolhatjuk a Társaságot, s úgy érzem maga tudja, hol van a központjuk. - mondta határozottan Antef, majd hozzátette.
-Gondolom sima töltényekkel semmit se érünk a vámpírok ellen. De ezek a rendőrök égnek a vágytól, hogy végre leszámoljanak a vámpírokkal. Nos, hogyan tovább? - kérdezte a hadnagy, remélve, hogy a nő elfogadja a szövetséget.

Antef kissé csalódottan nyugtázta, hogy a kollégái nem kísérhetik el, de meg kell bíznia a nőben. Ha ez az ára annak, hogy elkapja a megharapott lány támadóját és hozzájáruljon a démonok elleni harchoz, akkor megteszi. Közben végigmérte a vörösruhás ninját, aki az egyik jakuza klán tagja. Az egyik legjobb harcosokból álló illegális szervezet. Talán a tetovált nő is a tagja a Kéznek? Gondolkodott Antef, de az idő sürgette.
A járőrök egyre idegesebben fürkészték a környéket és a három eszméletlen nőt a járőrkocsikba tették.
-Lara. Vigyed a nőket a legközelebbi őrsre és helyezd el őket külön cellában. Az itt lévő kollégák őrizzék őket. Valamint hívd oda erősítésnek a csapatunk többi tagját. - adta ki az utasításokat Antef, majd a legközelebbi járőrkocsi csomagtartójából kivett néhány póttárat.
Pár másodperccel később a járőrkocsik elszáguldottak és Antef egyedül maradt sikátorban a ninjával és a tetovált lánnyal.
-Mielőtt elindulnánk, kérem árulja el a nevét, hogy gördülékenyebb legyen a kapcsolatunk - kérdezte mosolyogva Antef, majd autója felé mutatott, jelezve, hogy akár kocsival is mehetnek. Bár ki tudja, hogy a nő mit szeretne...