Első emeleti folyosó

John nezte a lanyokat. Valahol a novere jutott eszebe. O nevetett mindig mindenen. O is hasonlo koru lehetett, vagy egy kicsit idosebb, mikor a katonak megoltek. Bar csak o is elne, es itt lenne. Amit Emilie mondott nem teljesen volt igaz, es erre ra is vilagotott.
-De a rendorok a demonokhoz vittek. - ragaszkodott a tortentekhez. - Vagyis ok a demonokkal szovetsegesek. Es hogy lehetnek itt demonok, ha el lettek uzve?
Kezdett kusza lenni, amit a doktorno mond. Azt mondja, mar el lettek uzve regen, de tegnap meg egy majdnem megette. Nezegette az ujsagot, majd ramutatott a sarkany szerure.
-Itt is all egy demon, aki nem lett eluzve. O miert kap kituntetest?
Amikor a doktorno a datumokat mondta, az Johnnak nem sokat jelentett. Arra emlekezett hogy marcius volt, de az ev sehogy se remlet, majd komoly ujjbevonassal kiszamolta, amit hangosan ki is mondott.
-Egy honapig aludtam. Marciustol aprilisig. Sose aludtam meg ilyen sokat. -Jegyezte meg mar halkabban. itt aztan meg tobb logikai problema jott.- Hogy lehetnek egy eve tisztak az utcak, mikor egy honapja meg demonok maszkaltak? Es tegnap is lattam, meg itt az ujsagba is vannak? - Ez igy sok volt. A doktor biztos hazudik. Vegso elkeseredetsegeben, az utolso szemelyhez fordult, akiben meg volt bizalma, Emiliehez.
- En lattam oket tegnap -mondta mint egy bizonygatoan, szinte varva, hogy o is megerositse azt, amit latott.

A doktornő kísérlete a dolgok tisztázására ismét heves ellenállásba ütközött. John ragaszkodott a tévképzeteihez, ahogy a gyerekek szoktak ahhoz, amit először hallottak vagy amit ők maguk kitaláltak maguknak. A diák pedig a furcsa, gyíkszerű külső jegyeket a démonokhoz kötötte. Albert volt a kivétel, mert ő hiába volt gyíkszerű, a szavaiból barátként tűnt ki. Talán, mert neki nem voltak szárnyai? Ez még nem tisztázódott, de majd rá kell térni, gondolta Dr. Tenderton.
Annyit legalább elértek, hogy a gyógyszereknek köszönhetően nem jött rá egy újabb pánikroham, ahogy meglátta a fotókat. Úgy tűnt, hogy rendszeresen kell kapnia ezeket, amíg ki nem tisztul az agya. A doktornőnek már volt is ötlete, hogy lehetne ezt megoldani. Egyelőre azonban még mindig próbált szavakkal hatni a gyerekre.
- John, miről ismersz fel egy démont? Miből tudod, hogy démon és nem mutáns vagy más lény?
Szerette volna kimondatni a gyerekkel, hogy miben gyökeredzik pontosan ez az előítélet. Utána lehetett volna azzal foglalkozni, hogy tisztázzák. A cáfolás és szájbarágás nem működött, ezt Szonártól már megtudták. De ha nem mondta volna el, John mostani szavaiból akkor is kitűnt volna. Susanne tehát nem állított semmit egyelőre, csak kérdezett. Mosolygott a diákra, ahogy az számolgatta, mennyit aludt. Nem tudhatta, hiszen épp ez volt a lényeg. Valamilyen eredmény mégis kijött neki. Csak kérdezett, kételkedve, mindennek az ellenkezőjét bizonygatva. Mikor Emilie-hez fordult, ő megint megborzolta a gyerek haját egy kicsit és John vállára tette a kezét.
- Hol láttál démonokat tegnap, John?
Ő sem bizonygatta, hogy nem láthatott ilyet a gyerek, hanem megpróbálta kiszedni belőle. Kusza volt minden John agyában és úgy nézett ki, hogy kellenek majd más eszközök is a kezeléshez. De egyelőre még beszélgettek vele. Eközben lent egy kutyaszerű alakban lévő, alacsony mutáns futott át a folyosón arrafelé, ahol a lányok eltűntek és kiabált utánuk:
- Jenny! Várjatok meg, hozom a zöldségeket!
Egy szatyorban tényleg lehetett nála látni néhány dolgot. Sárgarépa és krumpli volt a tetején, de alul még több minden lehetett a szatyorban.

John Eloszor emilie kerdesere valaszolt.
-Tegnap mikor hoztak, akkor volt egy kek rozsaszin demon akihez akartak vinni a rendorok, hogy megegyen. Aztan jott a baratja, es uldozott, meg bezart egy szobaba. Gondolom tartalekolt kesobbre, mert biztos eves utan voltak.
//Jogos eszrevetel, osszekevertem a ket karakterenek a leirasat.//
Aztan doktornore nezett.
-Egyszeru, az demon, aki demon. Nekik van hosszu fuluk, meg nagy szarnyuk, meg villas farkuk, es kulonfele szinuek. - hogy a doktorno midnenkepp megertse, el is mutogatja, csk hogy ne legyen felreertheto. - Amikor kicsi voltam, anya mondta, hogy ha rossz leszek, akkor ha meghalok, akkor a pokolra kerulok, ahol a demonok megfoznek es megesznek. Mutatott is kepet, ahol a demonok fozik az embereket nagy ustokben villaval. De latszolag ok kiszabadultak a pokolbol, es most mindenkit meg akarnak enni.
Ez meg remlett neki anyja esti tanitasaibol, miert kell jonak lenni, es hogy miert kell imadkozni minden este lefekves elott. Azota evek teltek el, es az imadkozas elmaradt, de a festmenyek, amiket mutatott az angyalokrol, demonokrol, es mas furcsa lenyrol, az maig el a gyerekben.

A doktornő persze ismerte a történetet és be tudta azonosítani Vörös Fülemülét akkor is, ha nem stimmelt a szín. A gyerek persze egész másnak fogta fel a dolgokat, mint amik valójában voltak. Akkor még a beszámoló szerint pánikroham alatt, sokkos állapotban volt és józan gondolkodást nem is igazán lehetett tőle várni. De legalább most kimondott néhány dolgot. Többek között a démonokról is és kiderült, hogy még korábbi, vallásos neveltetésből eredő örökség az, ami alapján eldönti, ki démon és ki nem az. Rendkívül hátrányos helyzetű gyerek, az biztos volt, gondolta Susanne.
Emilie bólogatott és csak ennyit mondott:
- Értem, mire gondolsz, John.
Nem az ő feladata volt a lelki ráhatás, bár segített, amennyit tudott. Azt viszont látta, hogy ez túlmutat rajta és komolyabb szakértelem kell.  Azaz Susanne fogja ezt megoldani és a többi orvos, majd később. Emilie pedig majd felügyel, ahogy egy ápoló szokott. 
A doktornő meghallgatta Johnt, majd felállt mellőle. Nem maradhatott örökké guggolva, akármennyire is szeretett így beszélgetni a gyerekekkel, közelebb kerülve hozzájuk, egyenrangúnak mutatva magát velük.
Johnhoz szólt:
- John... Nagyon sokféle lény él a világban. Emberek, mutánsok, állatok, földönkívüliek és még számtalan. Órákig lehetne sorolni őket. Hosszú fülek, nagy szárnyak és villás farok? Igazad van, az emberek nem ilyenek. De a mutánsok például sokfélék lehetnek. Mennyit mondtak el neked a szüleid arról, hogy mit jelent "mutáció"? Hogy mitől lesz valaki mutáns?
Lent a lupin közben elfutott és már nem lehetett látni őt, csak néhány darab krumplit, amit a nagy rohanásban elpottyantott.

John nem igazan emlekezett hogy a szulei valaha is beszeltek volna mutaciorol. Az elso aki egyaltalan ilyent mondott az Albert volt. Szulei renduletlenul hittek benne, hogy kepessegeik isten ajandeka a huseges szolgalataik miatt.
-Semmit. - vallotta be John. - Ok isten aldasarol beszeltek, ami reven anyam tudott gyogyitani, es hogy hozza kell imadkoznunk vedelemert. De az ima nem hasznalt, amikor a katonak jottek. Ok mondtak, hogy mutansok vagyunk, meg Albert amikor talalkoztam vele. Meg azota rengetegen, de elotte csak akkor hallotam, ha valaki nagyon furcsa kinezetu volt, hogy a tobbiek mondtak, hogy mutans.
Lent a rohano lupin felkeltette John figyelmet.
-O verfarkas? - kerdezte. Remlett valami hasonlo kep amit az anyja mutatott.

John tehát erősen vallásos családból jött, állapította meg a doktornő. Nem csak rémisztgették a démonokkal, hanem úgy néz ki, tényleg hittek abban, hogy a világ a kereszténység tanításai alapján működik, két pólussal, stb. Ez még tovább bonyolította a helyzetet, még egy dolog volt, ami gátolhatta a gyereket, hogy megértse a dolgok valóját. Még akkor is, ha láthatta és itt be is vallotta, hogy ez kevés volt olyanok ellen, mint pl az AIM.
Emilie csak figyelt és bólogatott, hogy érti. A doktornő megpróbált egyszerű szavakkal adni egy kis támpontot.
- Igazából a mutánsokról nem mindig látszik, hogy azok. A lényeg, hogy belül mások valahogy. És van valami olyan "ajándékuk", mint anyukádnak volt és mint ami neked is van. Lehet, hogy egyeseknek még furcsa lesz a külsejük is, de ez nem mindig van így. Rajtad nem látni és rajtunk sem. Lent a kislányokon sem. És a fiú, akit láttál, Eduard. Ő például pont úgy nézett ki, mint te, aztán kijött a mutációja és azóta ilyen kutyaszerű. De nem vérfarkas. Nem engednénk ide, ha veszélyes lenne.
Susanne emlékezett erre a fiúra. Az átváltozása után nagyon vad volt és hasonlóan nehezen akarta megérteni a dolgokat, mint John. Sokáig foglalkozott vele és végül sikerült egyezségre jutniuk. Azóta nem volt vele baj.

John elgondolkodott. Amit mondot a doktorno az is simmelt, a verfarkas is ember, aztan atalakul. Vagyis akkor minden leny, amit valaha anyja mutatott mutans? A demonok is, a verfarkasok, a vampirok is? De akkor neki mi az ajandeka? Es akkor miert esznek a demonok embert?
-Ertem, akkor e verfarkasok es a demonok is mutansok. - osszegezte a tanultakat. - Vagyis akkor a jok jo mutaciot kapnak, a rosszak rossz mutaciot. Igy akkor konnyu felismerni, melyik mutans jo, es melyik rossz. - orult a sajat logikaja altal kihozott eredmenynek. Egy valamit nem ertett meg.
-Honnan  lehet tudni, hogy en vagy ti mutansok vagytok vagy emberek? Vagy az emberek azok, akiken nem latszik a mutaciojuk?
Voltak reszek, amiket meg nem ertett, de latszolag kezdett tisztulni a kep. Ennek azert elegge orult.

John úgy keverte a dolgokat, mintha csak tanulta volna, hogy kell ezt csinálni. A doktornőt már kezdte lenyűgözni, hogy szinte mindig félreértett vagy félremagyarázott valamit, mintha direkt csinálná. Persze erre nem volt sok esély, inkább csak az állt az egész mögött, hogy burokban nőtt fel, amint az már kiderült.
Meg kellett gondolni, mit hogy magyaráz el, bár idő volt bőven. John még csak 12 és egyelőre úgysem lesz a többiek közé engedve, szóval helyre tudják rakni a fejében a kuplerájt. Ha engedi. Mert ez kell hozzá. Susanne megpróbált pontosítani, de csak a lényeget megragadva. Fölösleges lett volna vérfarkasokról meg démonokról fajismereti, biológiai előadást tartani.
- Tudod, John, a jóság vagy a rosszaság itt van bent - mutatott a doktornő a szívére. Bár a gyerek nyilván nem tanult anatómiát, de olyat már láthatott, hogy valaki így mutatta a szívét. - A szív dönt el mindent. Akinek jó a szíve, az jóra használja a képességét, bármi is az. Eduard például kutyának néz ki és tudna nagyokat harapni, de nem bánt senkit. Mert jó gyerek. És ezt nem lehet megmondani úgy, hogy ránézel. Azt kell látni, amit csinál, úgy ismerheted meg. Látod, ő például főzni fog a kislányokkal.
A doktornő tart egy kis szünetet és ekkor szólal meg Emilie.
- Ahogy Dr. Tenderton mondja, ezt nem lehet mindig látni, John. De tudod mit? Nem is számít. Mi elfogadjuk az embereket, mutánsokat és mindenkit. A békére törekszünk. A sárkány az újságban például nagyon sok embert mentett meg - mondta a szőke nő Svarogra utalva, aki elég jellegzetes volt ahhoz, hogy egy-két hírben látva felismerje.

John nezte a sarkanyt az ujsagban. Sarkany? Ez uj informacio volt. Azt mar megtanulta hogy vannak jo emberek, meg vannak rossz emberek. Ezt mind az anyja, mind Albert nem egyszer elmondta. Nezte a sracot, es valahogy ne tunt veszelyesnek. Mondjuk a feltett kerdesere meg mindig nem kapott valaszt.
-Honnan  lehet tudni, hogy en vagy ti mutansok vagytok vagy emberek? Vagy az emberek azok, akiken nem latszik a mutaciojuk? -es kozbe egy masik kerdes is elojott. - Mi a kulonseg a sarkany es a demon kozott?
Kozbe gondolkodott a doktorno szavain. A doktorno tobbszor is elmondtak, hogy a srac kutya. Ha kutya akkor nem lehet farkas. Akkor ez lehet a kulonbseg.
-Az lehet, hogy a jo demon szeruek a sarkanyok, a rosszak meg a demonok? Ugy mint a jo verfarkas kinezteuek, azok a kutyak, a rosszak meg a verfarkasok?
Probalt valami logikus megoldast keresni, de most megint minden teljesen kusza lett. Kell lennie valaminek, ami alapjan meg lehet mondani, ki jo es ki rossz, ha mar mindenki biztosra tudja mondani, hogy a demonok rosszak, akkor lehet hogy azok tenyleg rosszak, csak neha keverte a hasonlo sarkanyokkal? Ugy mint a sracot is verfarkasnak titulalta, kozben verkutya? Lehet, hogy a doktorno nem hazudik, csak o nem tanulta meg felismerni a kulonbseget a ket hasonlo kategoria kozt.

/ Holnap már nem írok. Hogy hétfőn mehess a kalandra, veheted úgy, hogy megtörtént, amit itt leírtam: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1196p325-veszelyterem#41610 /

// A jelenlegi utemet nezve, szerintem abban egyezzunk ki, hogy felfogta, hogy nem a kulso szamit, de meg mindig kategorizal, mint minden gyerek az o koraban. Igy kialakult a sarkany-mutans mint jo, es demon-mutans mint rossz kategoria. a tobbitol eros negativ hatas hilyan meg kisse tart, de szivesen baratkozik, ha nem tesznek tamado vagy tamadas szeru viselkedes.

Es ha vartal volna meg 2 percet, akkor befejeztem volna a valasz reagot.