A vízművek épülete

Jack-et a koppanás hirtelen érte, nem tehetett semmit, s egy hatalmas robbanás érte el. Jó messzire repítette, a bejáratig. Pár intézkedésének köszönhetően, a legnagyobb kára egyelőre a hiányzó ujjak, és a lángra kapott ruha. Nem tehetett mást, egyelőre a hátával kellett foglalkoznia, a földön hempergett. Közben világias erőszakot kellett magára erőltetni, hisz ha fáj valamilyen, és eléggé, akkor nevetni szokott, mint egy zakkant. Most viszont fontos volt a csönd, az, hogy hempereg, a talajon az nem kelthet olyan nagy zajt. Tűzoltásában talán a földön heverő visszamaradt törmelék porok is segíteni tudnak, ha nem és tovább ég, akkor előveszi kését, és úgy metszi a ruhája hátúját a késével, hogy utána könnyedén letudja tépni, ha ráégne valamilyen fura adalék anyag miatt, akkor is leszakítja. Sokkal rosszabb körülményeket is túlélt, és elméje szívesen feldolgoz bárminemű fájdalmat. Csak ugye ilyenkor kérdéses az ép elméjének további fenntartása, ami már nagyon meredek lábakon állt korábban is.
” Gyiihehehehe, ezek aztán tényleg hülyék, ekkora róóbanószerrel mászkálni, ledobálni, de úgy látszik biztosak voltak benne, hogy őket nem szakítja le, vagy ennyire elfeledtem volna milyen, egy édi bédi granate? De, miért gyulladtam ki? Csak nem gyulladó gránátúk volt? Felmegyek és…” – gondolta izgalomtól reszketve pár másodpercig.
Tisztában volt a helyzettel, vagy most azonnal felszalad, és kihasználja a meglepetés erejét, vagy megvárja, míg lejönnek a tagok megnézni mi történt, túlélte e valaki. A tűzijáték után kire várnának? Miért maradnának itt még? Erősen felhívták magukra a figyelmet, ahogy korábban Jack magára.
Ujjait meg kellene keresnie, de adott esetben lehet, hogy az enyészeté váltak, pontosabban mondva a lángok martalékává. Ha jól tudja vissza regenerálódnak idővel, idővel.
Ha eloltotta magát sikeresen, és a leszakított anyagdarabbal be nem kötötte bal kezét, akkor lopakodva elindul vissza a lépcső felé, ami maradt belőle. Ha oda nem tud felmenni, akkor a baloldali lépcsősort, választja, ami valószínűleg még épségben megmaradt. A kétkezi lőfegyverét a megmaradt bal kezével fogja, azzal támasztja meg, ha ezt úgy érzi nem fog menni, az alkarjára teszi ha lő, ha ez így nem stabil akkor a pisztolyáért nyúl, és azt jobbjával fogja erősen, és ha kell akkor a bal kezével alátámasztja, ha nem igazán eredményes akkor csak a jobbjával fogja a pisztolyt, és lő ha kell, és természetesen szeretne.
Jelen esetben nem fog vérlátást, és egyebeket használni, hiszen már elég sokat kivett magából ez meg az, legalábbis lehetséges. Egyelőre nem kockáztathatja, hogy rátörjön az őrjöngés.
Terve szerint lassan halad a lépcsőn, hogy ne keltsen nagy zajt, és ha nem érkezik lövés, és simán feltud menni a lépcső legtetejére és tovább, akkor berohamozik a felső szintre, felméri a helyzetet, és megfelelően cselekszik. Most nagyon gyorsan kell reagálnia, amiben a vámpír alap képességei, és a kiképzésének kell, hogy segítsen.
Egyértelműen, ha továbbra sem tud feljutni valamilyen oknál fogva, akkor a helyiség végén található járatott nézi meg magának.
Természetesen, ha bármikor meghall megint egy koppanást, bárhol van, azonnal elvetődik korábbi helyéről.

Lerois türelmesen végig hallgatta Jennát. A síri csendről már előre sejtette, hogy nem használható terv volt, mivel az a Társaságtag rengeteget beszélt és túl önfejű volt a csendben maradáshoz. Forge ügynök volt régebben és ünnepelt hős, benne bízott volna a vallon. jennát nem ismerte még igazán, ezért figyelt minden szavára. A túszejtés új fordulat volt, súlyosbítota a helyzetet, mert a hatóságok harapni szokta arra, hogy ha valaki mások életét veszélyeztette ilyen helyzetben akár hősködéssel is.
~Jó is, hogy nem korábban érkeztem. Ebből kimaradtam hálistennek.~
A nő titkolózására még nem mondott semmit. Várt. képtelenségnek tartotta, hogy Jenna egyedül akarná megoldani az egészet, mikor itt voltak még ketten. Úgy gondolta, el fogja mondani a tervet, csak még cigizett. A rituálék, a napi szokások.
Sam a fegyverekben máris üzletet látot, könnyű hasznot és elárulta, mennyire nem zavarta, hogy az illegális világba kellett ehhez átmenni. Lerois nem szólt semmit, csendben meghagyta magának a véleményt, hogy ez a fickó bármire, szó szerint bármire képes lehetett. A gátlástalansága még jól jöhetett az akció és a nyomozás során, de ugyanannyi hátrányt is jelenthetett rossz helyzetben. A gumik kiszurkálása után megnézte a fegyvereket. Nyilván modernek voltak, de ha talált olyat, amitől nem félt, hanem ismerte a működését (kést vagy más egyszerűt), akkor azt elvette és eltette. A saját fegyvereit szerette legjobban és a mágiáját. És a vámpírképességeit, amiket titkolt mások előtt. A robbanás miatt gyorsan behúzódott egy kocsi mögé, nehogy a kirobbanó szilánkok eltalálják. Onnan kilesve nézte meg és gondolta végig az egészet hangosan.
- Megvárjuk, amíg kijönnek, értem. Hányan vannak és milyen felszereléssel? Forge és a lövöldözős úriember vannak még bent a Klub tagjai közül, ugye?
A robbanás következményeit nem tudhatta, hogy hányan haltak meg, maradtak-e még túszok és a többi és a többi. Nem lett volna jó ötlet a S.H.I.E.LDet vagy a rendőröket kihívni, mert a Liga tagjai eltűntek volna, ők viszont bajba kerülhettek. Meg kellett oldaniuk és jó megoldásnak tűnt, hogy vártak. A többieket sajnos fel kellett áldozniuk, de Lerois már sok ilyenen túl volt. Keresett magának egy olyan helyet, ahol nem vehették észre és ahonnan biztos távolból, jól célozva tudhatott lőni. Jenna mégis elmondta hát a tervet és az ex-vámpír remélte, hogy Sam is értett mindent és nem szabotálta az akciót a saját érdekében.

Végül csak megtudják mégis mi történt. Sam is megállapítja, hogy az a maszkos fickó tényleg eléggé fura volt. Bár ez a társaság nagy részére igaz. A kocsiban lévő fegyverekről meg tudja, hogy tényleg jó pénzt lehet velük szerezni. Azt pedig, hogy miként talál vevőt és juttatja haza azt meg majd kitalálja. Kiválasztja magának a legnagyobb fegyvert és hozzá lőszert és fedezékbe vonul. A csaj nem használ bonyolult szavakat mint a pasi úgyhogy Sam megérti a tervet. A felajánlott cigit meg elfogadja. Csak úgy itt ülni és várni nem tudna. Ekkor érdekes dolgot vesz észre.
-Ott is van egy parkoló.
Mutat is arra. Ekkor pedig egy füttyentés hallatszik a zsebéből amitől ugrik egyet ijedtében.
-Ja bocs csak a telóm.
Elő is veszi, hogy megnézze mi az. Ahogy elolvassa az üzenetét a feje vörösbe vált.
-A rohadt mocskos tetves jó kurv@a anyátokat ti f@asszopók!
És folytatná is a káromkodást,de ekkor szörnyű felismerése lesz.
~Rendőrök a házamban? Basszus az anyag.~
Ettől pedig szinte azonnal elsápad.
-Csessze meg. A kurv@ életbe. Bocs, de kurv@gyorsan haza kell mennem. Hagytak valamelyik kocsiban kulcsot? A rohadt életbe.
És el is kezdi nézni a kocsikat. Ha bármelyikben talál és el tudja indítani akkor sietősen száguld is hazafelé.

Ujjak megtalálása után a feljutás nem azt adta Jacknek amire számított, legalábbis olyan hatékonyságra nem számított mint ami fogadta. Egy két pert alatt lerendezték a dolgokat, és már ott sem voltak, valószínűleg teleportáltak. Ez felettébb érdekelte a vámpírt, hogyan lehetséges ilyesmi, de bizonyára mágiával, ha igen akkor még veszélyesebbek az Omegások mint gondolta, és ő nem kér ebből, nem egy csapatjátékos, és nem csapatok ellen lett kiképezve.
Az egész szituációkat összerakva, egyáltalán minek voltak itt az Omegások? Mindegy, én elhúzok innen, bottal üthetik a nyomomat - gondolta futás közben, hátha utoléri őket azon az útvonalon amerre mentek. Ha mégsem, akkor keres valami járművet a másik oldalon, de amiért arra haladt amerre menekültek az Omegások, így valószínűleg a másik oldalra jut ki ahol nincsenek a többiek, talán egy hátrahagyott több személyes jármű vagy motor, ha nem átöltözés után futva távozik. Igyekezett gyorsan eltűnni a helyszínről, és a környékről, elkerülve a többieket. Higgyék halottnak, ahogyan a ligások is, ahogy a Társaság is, meghúzza magát, pár hónapra, de lehet pár évre, ahogy a helyzet hozza. Az biztos, hogy a nála lévő pénzt felhasználja, hogy máshol telepedjen le, messze New York-tól, míg az események le nem csillapodnak.

// Ezzel kiírásra kerül a karakterem ebből a kalandból, erről már szó volt pár hete. Köszönöm a kalandot! //

Nos, várunk és várunk. Egyszer csak Sam megszólal felhívva a figyelmem a tervem hatalmas hibájára. Elfeledkeztem hogy van a folyónak másik oldala is és az épület meg a parkoló...hmmm azt hiszem rá b*sztam, vagy csak rá fogok, ekkora szarvas hibát, no mindegy még tán nincs késő. Mondjuk a robbanás után nem tudom maradt e még talpon valaki hogy feltartsa a bandát, valszeg nem.
Felkelek, nézegetem a parkolót és mielőtt kitalálnék valamit egy füttyentés ki zökkent, a srác mondja is hogy csak a mobilja, rossz elő érzetem van. Nem soká az én telóm is felnyüszít, nyelek egyet és reménykedek hogy semmi különleges hír. Hát nem, az üzenetet olvasva amit a szembe szomszédomtól kaptam úgy érzem valami meghalt bennem. Ettől féltem a legjobban, a telefon élével homlokon is vágom magam, koppant de nem volt olyan erős az ütés legalábbis nem érzem, mintha a szívem fájna inkább, talán az hogy a legféltettebb értékem elvesztettem, nem hiszem hogy végérvényesen de attól még k*rva sz/r tud lenni amikor az életed értelmét elveszik, vagy legalább megpróbálják legalább félsikerrel. Remeg a szám, feszül az arcom és az izmaim is, mintha könnyek kezdenének gyűlni a szemembe amiket próbálok vissza fogni de nehezen megy. Egy dolog van még amivel ekkora fájdalmat tudtak volna okozni, remélem azt nem ötlik ki mert akkor tényleg meghaltam és gumiszobába kell zárni vagy nem is tudom mi lenne velem szabadlábon. Az épületet próbáltuk úgy kialakítani hogyha egy helységnek baja esik, pont ilyesmi, robbanás vagy tűz, esetleg mindkettő, jól bírja és minél kevesebb legyen a veszteség, egyem Adam előre látó fejecskéjét, most élőben le is tesztelték, sajnos. Így is végzik a szívem de ha az épület nagyja megmaradt már hálás vagyok egy kicsit. Nem tudom mit agyalok még itt, könnyes szemekkel mint egy ovis akinek elvették a kedvenc játékát, nem, rosszabb, üvölteni tudnék, de visszafogom és a számra harapok egy nagy levegőt véve. Ha minden igaz kihívták a megfelelő embereket, gondolok itt a tűzoltókra és a brigád többi részére akiket egy ilyen esethez kirendelnek. Kb mindent ott hagyok egy pisztolyon kívül, ami ugye a sajátom, nem érdekel most semmi csak hogy hazaérjek felmérni a kárt, remélhetőleg a biztosító fedezi a károkat vagy nem is tudom, miért ezen jár az agyam. Ja, hogy ne kapjak idegösszeomlást, ezekkel a gondolatokkal próbálom nyugtatni magam. Ez most nagyon nagy cumi, köcsög omegás parasztok. Nem tudok gondolkodni, de az lenne a lényeg hogy minél hamarabb haza jussak. futás vissza a városba ha már olyan előre látóan szét kaptam a kocsikat, hehe, a saját késembe dőlök mindjárt. Közben ilyenek pörögnek a fejemben mint pl hogy a f*szba dobták be az üzletbe a bombát vagy tudom is én mit, vajon a golyóálló üveg hogy viseli mindezt, vajon a raktárba lejutott e a tűz a robbanás által, a felső szint túl élte-e, a szép elég ellenálló, ennyit ki kellett bírnia, igaz? Szörnyű veszteség maga az üzlet helység is, sőt...és az a vicces hogy talán nincs mindez ha azt a giccses meghívót kidobom és nem megyek el. Kit kellett volna tennem? Mit kéne most tennem? Mit kell majd tennem? A mocskos r*hadt nyomorúságos ki-beb*szott istenverte k*rva anyját az egész kik*rt bandának ezzel az elcs*szett helyzettel együtt már hogy vagy az unalom öl meg vagy jön egy ilyen halom barom és belerondít az életembe, mikor kb semmit nem csinálok, a roh*dt ajánlatot se hiszem hogy elfogadtam volna, a francért kell ezt csinálni? Egyik sz*ros oldalhoz se tartozok, abszolút semleges, de neeem b*szogatni kell, muszáj, mi is lenne velem a sok gyökér nélkül nahát, még nem kezdenék őszülni 20-on évesen, ezt azért csak nem szabad hagyni, vinne el a dögvész mindannyiótokat.
Nem hiszem el még a könnyem is folyik már, törölgetem ahogy tudom és próbálok járművet találni a városban ami haza visz, ne adj isten még a tömegközlekedés is tökéletes, nem akarom a nagybátyám idegesíteni ezzel bár már szerintem nem soká ott lesz ő is. Egymás vállán fogunk sírni mint a megvert gyerekek, legalábbis én biztos, ez egy nagyon csúnya övalatti ütés volt.

Szóval az üzenettől halálra ijedve indultam el haza. Kb rohantam szinte már potyogó könnyekkel mint az állat, végül sikerült fogni valami közlekedési eszközt. Basszus olyan lassan telt az idő hogy azt hittem ott halok meg az ülésen, a környezetemben ülő emberek azt hihették meghalt valakim, hát...majdnem. Aztán váltás taxira sürgetve a sofőrt aki a vehemens hisztimnek köszönhetően igyekezett minél gyorsabban menni, ahogy azt megengedhette magának de amint megérkeztünk elnézést kértem tőle. Persze nem közvetlen a ház előtt rakattam ki magam, féltem amit látni fogok. Még megálltam egy padnál, nehézkesen tettem meg a lépéseket amikor valami furát vettem észre. Már az utcában vagyok és túl nagy a csönd, tiszta a környék, éles fényt se látok amit a lángok adtak volna...ilyen gyorsan lecsengett az egész vagy mi a fene? Meglehet de a füst szagot akkor is éreznem kéne, futásra veszem az iramot és amikor oda érek....de hát ennek semmi baja sincs! Jól van, éppen egészségesen! Csak állok az üzlet előtt büszkén és neki esek az üvegnek szét tett karokkal, mintha ölelném az épületet ~hát élsz, szépségem!
Földön túli öröm komolyan, ez csúnya vicc volt. Mi van ha helyben leáll a szívem és belehalok és, és, és...közben meg nem történt semmi sem, vén szívem nem bírja ám az ilyesmit. De csak nagy hűhó volt semmiért ezek szerint, nem mintha kifogásolnám, sokkal jobb így,  most örülök sőt boldog vagyok és nyugodt, a 2 perccel ezelőtti állapotom tökéletes ellentéte. Halálos higgadtsággal bemegyek, be nézek a raktárba, aztán a boltba aztán térek a lakrészre, eszek, tusolok, nyugovóra térek, térnék, kopogtatnak.
Igen, nem kellett volna az a nagy elővigyázatosság, nem hogy a saját hazajutásunkat nehezítettem meg de még a jard is elővett minket, na szép. Azt hogy miért csináltuk, felesleges elmondani, nem is kell, valami jótét lélek kifizette az óvadékot és minden zűr nélkül megúsztuk. Halom balszerencse és most jön a mázlik sorozata, de most nem leszek hülye, élek ezekkel az ajánlatokkal, már ami olyan, mert ez után megint jönni fog valami zűrös "kaland".
~~
Nem soká meg is keresett egy küldött, adott egy elég jó ajánlatot, annak a folytatása ugye ami a klubban elkezdődött, ha jól sejtem. Az üzletem ugye érzékeny pont de ha tényleg meg tudnak védeni, bár ha ellent mondok, áhh már így is célpont lehetek, egy emberüket kinyírtam, mert ha a kocsis izé megtörtént akkor amik ott történtek valósak voltak ellenben a boltom robbantásával. Nagy sóhaj, legyen hát, elfogadtam az ajánlatot, mindig jól jön egy támogató és úgy fest tényleg sok múlhat ezen a szövetségen, mondjuk nem értem mi, csak egy kis üzlet de nagyon szeretnék ezt és eddig úgy fest én járok jól velük.
Konkrétan terjeszkedtem plusz egy üzlettel, igaz az ő területükön de nem egy kis zugot kaptam és ott kellhetnek ilyen cuccok úgyhogy, jééj, jól jártam! Csak a ciki hogy nem tudok ketté szakadni úgyhogy kell egy alkalmazott, legalább is oda biztosan és ha már oda akkor talán ide se árt egy hmm...mit is szokás csinálni az szabad időnkben? Ugyan, úgyis rohangálni fogok egyik helyről a másikba mint egy szigorú katonatiszt úgy fogok pásztázni, aztán ha valami hibát találok, fejek fognak hullani.

//Köszönöm szépen!//

Sam mikor hazaért akkor megtudta, hogy nem is történt semmi. Ő nem értette, hogy mi történt és inkább összezavarodott. Mikor másnap a rendőrök garázdaság miatt bevitték akkor ismét azt hitte megtalálják a cuccot és neki vége. De nem. Valaki kifizette értük a pénzt. Az a fickó a klubból. Az ajánlatot Sam először nem akarta elfogadni, de mivel folytatódott a fejében az a sok hülyeség ezért el kellett fogadnia és tényleg csendben maradt. Méghozzá az új arcokkal sokkal jobban megy minden. Nem valami kokós őrülttel van dolga akitől retteg nehogy valami gond legyen. Méghozzá fegyvereket is kapott. Annyit, hogy van tartalékba is.

//Köszönöm. Van saját háza. Észak Bronx  és pincéje is van. Nála lakik Adrian. Asszem észak az elég békés hely.//