Bálterem

~ Akali, Szlávik~

A srác dícséretére elmosolyodom, majd reagálok.
- Azért, mert azok igaziak. Bár a szarvak és a dísz ami démonivá teszi a farkincámat az nem.
Majd én is illedelmesen bemutatkozom, ahogy a srác tette.
- Örvendek Szlávik, Az én nevem Akali Amikwa, de hívhatsz Vörös Fülemülének is. Én Dakotából jöttem.
A képességemről kérdez, amire válaszolok.
- Már egy éve tanulok itt. Ami a képességeket illeti tudok repülni, meg láthatatlanná tudok válni egy rövid időre, de sajnos a kettő nem megy egyszerre.
Az utolsó kérdésen elgondolkozom kicsit, mielőtt válaszolnék.
- Igazából csak ki akartam kapcsolódni meg persze itt anélkül járhatok kelhetek a saját népi öltözékeinkben, hogy túl furcsán jönne ki a dolog.
Az utolsó kérdés megválaszolása után érzem, hogy kezdem elfelejteni a nevét, így előveszem a zsebemből a tolat, amit a balesetem óta magamnál tartok, és feljegyzem a srác nevét a kezemre indián betűkkel és nyelven, hogy más ne érthesse csak én. Nem akarom leégetni magam azzal, hogy folyton megkérdezem a nevét, mivel a balesetem óta sokkal rosszabb a rövidtávú memóriám.

~ Akali, Szlávik~

Amikor megmondta hogy az öltözéke csak félig mesterkélt eléggé megvoltam döbbenve. Persze észrevettem hogy nagyon sok diáknak különleges "ismertetőjeleik" vannak, de nem hittem volna, hogy ilyen látványosak is lehetnek. Szerintem ha ma lesz itt jelmez verseny akkor ő lesz az egyik jelölt.
- Népi öltözék? Milyen nép hord ilyen ruhákat? Talán indián vagy? - remélem ezzel nem sértettem meg, csak Moszkvában nem nagyon vannak indiánok.
Közben valamit ráírt a kezére amit nem értettem. Megkérdezni meg nem mertem, mert lehet hülyének nézett volna miatta.
- Szerintem nagyon érdekes és hasznos képességed van. Ha nem vagyok nagyon tolakodó, a szüleid, hogy fogadták, hogy a lányuk "kirepült" a családi fészekből? - próbáltam kicsit viccesre venni a kérdést. Remélem nem bántottam meg vele. A válaszához megfelelően reagálok, tehát ha jót mond akkor én is nevetek vele, ha rosszat, akkor együttérzően próbálok viselkedni.
- Az én képességem nem annyira hasznosítható mint a tiéd - Kiteszem a kezemet és megidézem Kirilt az ujjamra. Úgy néz ki mint egy veréb nagyságú kék madár, csak a farka végződött villásan mint egy démonnak. - Ő itt Kiril. Kérlek köszönj az új barátunknak. - erre kiril trillázik egy kicsit mint egy fülemüle. Ez nála az üdvözlés. Mások előtt még nem szólalt meg emberi nyelven, és nem is biztos hogy mások is megértik, ezért ezt nem követeltem Kiriltől. Csak azért idéztem meg, hogy jobban megnyíljon nekem a lány és ne ijesszem el, ha véletlenül a család kérdés rosszra fordította a beszélgetés menetét.
- Nyugodtan megsimogathatod ha akarod, nem csíp ha nem akarom. - Miután végzett Kirillel felröppentem a levegőbe, miután egy kört leírt látványosan kis fekete darabokra hullik, amik a levegőben el is tűnnek. Így tudom visszajuttatni őt a saját világában, és remélem hogy ez a kis közjáték elnyerte a lehetséges táncpartnerem tetszését.

Celine eléggé nehezen vette rá magát hogy elmennyen a bálba. Félt attol hogy ki nevetik vagy valami hanló, a kentaur mutációja miatt. De a jelmezen nem kellet sokat gondolkodnia... és a teste miat csak kevés jelmez ált jol neki. A Jelmeze egy Amazon szerü kentaur volt. A pajzsa viszont ott volt ahol az emberi és ló teste volt. Nem szerette mutatni a testének eszt az átmenetét. A haja és a ló sörénye is egy ilyen volt ami az emberi gerincén ment végit és átmenet volt a szörényének.
Eszt most, a jelmez miatt nem tudta jobban takarni. A hatás kedvének az arcát, karjait és au egész felsö testét befestette harci festéssel.
De csak egy töt és egy rövid kard volt a fegyvere... amik varbol voltat. Sajnos a jelmezés kicsit elrontották a kezein és lábain az örök lángok. Kicsit félénken probált bemenni, de szerencsére a zene miat nem hallota seni a patái zaját. Már egy páran itt voltak, de még sokan eljonnek hama. Oda lépkedek a Svéd asztalhoz és megnézte a kinálatot. Megált a szendvicsknék és elvett eggyet rögtön. Nezte közbe a többit, tanulmányozva öket. Nagyon jol néztek ki.
Amint el akart menni az asztaltol, meghallot egy hangot... egy fajta nyelvet amit megismert. Egy démoni nyelvet. Arra felé ment inkább. Amikor oda ért mosojogva integetett. " Hello... nem zavarok?... Celine vagyok... Celine Ryder " Kérdeszte tölük, be mutatkozott, és utána szinte nevetve nézett a kicsi lényre és szolt, Démoni nyelven. " Hello... végre egy társ akit megértek. " Szolt a lényhez és utána nézet csk igazán a két mutánsra. A fiu eléggé meglepte... Joker jelmezben volt, de egy hosszó másodperc mulva ,Celine félig mosojgot... a lány viszont... nagyon vonzó volt. Celine érdeklödve nézte és utána barátságosan mosojgott a lányra. De ha zavarta öket, akkor tövább megy.


JELMEZ: http://www.deviantart.com/art/Year-of-the-Horse-423290819
Festés: http://media-cache-ak0.pinimg.com/originals/7d/c3/2a/7dc32a665df9f2b41d2a6b1b840f0407.jpg

~ Akali, Szlávik, Celine~

A srác kérdésére egy mosoly keretében válaszolok is.
- Pontosan. Ennek a festésnek is az arcomon indián eredetű jelentése van. Amit büszkén hordok, amikor megtehetem. A tanárok ne mázold túl magad szabálya sajnos, nemcsak a sminkre vonatkozik.
Mondom egy rövid mosoly keretében, miközben eszembe jutnak az első napok, amikor még nehéz volt megszoknom, hogy nem mázolhatom fel magamra a piros jellegzetes csíkot.
Mikor a képességek kerülnek szóba a srác kezébe teremt egy madarat, amit meg is simogathatok, így megbizonyosodhatom róla, hogy igazi.
- Szóval nem illúzió a kismadár, de akkor te is teremtő lennél, mint az egyik barátosnőm? Ő kolibrit szokott teremteni.
Ahogy beszélgetünk, egyszer csak odajön hozzánk egy kentaúr jelmezes lány. Új volt még a suliban ő is, legalábbis nem nagyon rémlett, hogy találkoztunk volna korábban. A tenyeremre pillantok mielőtt válaszolnék neki.
- Engem nem zavarsz. Szlávik? Csatlakozhat hozzánk?
Kérdem, majd ha igenleges a válasz, akkor invitálom, hogy maradjon velünk.
- Maradj csak velünk nyugodtan. Az én nevem Akali, de hívhatsz Fülemülnek is, ő pedig itt Szlávik. Amúgy milyen nyelven beszélt a madár az előbb? nem ismertem fel.
Megvárom a választ, majd egy gyors pillantással végigmérem a lányt, majd ismét kérdést teszek fel ezúttal csak felé.
- Vagy nagyon jól sikerült a jelmezed, vagy pedig ma este nem én vagyok az egyetlen, aki a mutációjához öltözött be. Mondjuk én sárkányból csináltam démont, de az hamar megvolt.
Ezek után indián nyelven felírom a srác neve alá a lány nevét is indián nyelven, hogy el ne felejtsem.
~ Fene essen abba a balesetbe, hogy nem bírok hasonlókat sokáig megjegyezni, mint a nevek, meg ami lényeges.

~ Akali, Szlávik, Celine~

Elmosolyodtam a kis sminkes viccén, eléggé jó pofa volt. Vár én nem használok ilyesmiket, de a lányok bizonyára szeretettel szokták kimázolni magukat. Bár szerintem az igazi szépség a sok máz és felületesség alatt van.
Nagyon hízelgő volt hogy tettszett a kis barátom. nem gondoltam volna, hogy ennyire jók csajozásra használni a mini démonaimat.
- Én nem teremtem hanem előhívom őket. Folyamatosan élnek és növekednek, csak nem itt, hanem a saját világukban. És nem nagyon sokáig vagyok képes itt tartani, ezért bármelyik pillanatban visszakerülhetnek.
Még mielőtt eltűnt volna Kiril, egy kentaurnak öltözött lány jött hozzánk. Most már nem lepődtem meg annyira, hogy nem teljesen jelmez a megjelenése, de az már furcsább volt, hogy démoni nyelven is tudott beszélni. Kiril illedelmesen visszaköszönt és eltűnt egy időre ebből a világból. Majd lehet hogy még az este megidézem, de kell egy kis idő, amíg elég erős leszek megnyitni még egy kaput.
- Szia. Hát persze hogy csatlakozhatsz. Mi éppen feléljük a málnaszörp készletét a sulinak. Te is kérsz egyet? - és rámosolygok. Az arckifejezéséből ítélve, ezzel a jelmezzel nem éppen felvidító dolog másokra mosolyogni, de viszonozza, ami nem is rossz. Míg töltök neki egy pohárral, mert gondolom nehéz volna azzal a nagy pajzzsal, megkérdezem tőle ami már a legelejétől furdalja az oldalamat: - Honnan tudsz démoni nyelven beszélni Celine? Eddig azt hittem csak én vagyok képes kommunikálni a kis kedvenceimmel, de ez a suli minden egyes pillanatában meglep.
Tényleg érdekes itt élni. A csodák itt mindennapi dolognak számítanak, így még jobban kihangsúlyozódnak azok a csodák, amiket eddig nem is láttam, pedig folyamatosan körbevettek. Az elmúlt hónap alatt több emberrel ismerkedtem meg, mint eddig egész életem alatt. A tanulás nem nehéz és még a tanárok is tudnak egy-két bámulatos dolgot is bemutatni. A suli befejezése után lehet hogy itt maradok ha meg engedik, de az még messze van.
- Egyébként te mit vársz ettől az estétől Celine? A barátaidat várod, vagy konkrét tervek nélkül jöttél ide bulizni?

~ Akali, Szlávik, Celine~

Elöször Fülemülének válaszolok. "Engem Celine nek vagy Centanna nak is hivhattot... Ez nem jelmez... mármint csak a páncél, festés és a ruha az ami a jelmez... de a többi a mutációm, és a származásom jelei. " Szol Celine kicsit zavartan és utána kicsit szégyelve magát. Egy másodperc után viszont már megint mosojog Celine. " Nagyon jól nézel ki Akali... a mutáciod és a kulturád is nagyon tecik nekem. " Szolt mosojogva és utána amenyire tudott megszolalt az ö nyelvén. "Egy kicsit tanultam a nyelvet is, ismerem a kulturátokat egy kicsit. " Szolt Celine nagyot mosojogva. De nem monta meg hogy több honapig ö is Indiánok között élt amikor vadásztak a mutánsokra.
" Sárkány mutáns... nagyon vonzó sárkány vagy. " Monta nagyot mosojogva és utána elvette a fiútól az italt. " Remélem a kezeimen és lábaimon a lángok nem ijysztenem meg titeket? " Kérdezem öket kicsit szorongva.
"Köszönöm Szlávik... a te jelmezed is jó... másnak lehet hogy ijesztö... de én már sokkal ijesztöbb dolgokat is láttam. " Vont vállat a lány.
" És igazábol nem is budom... uj barátok megismerése... a mutáciom miatt... ne sok barátom volt eddig. " Vont vállat megint de utána szinte boldogan mosojgott a következö válasz elött.
" Azért tudok démoni nyelveken mert félig démon születésü vagyok. " Mondom egy kis mosojjal. Nagyon remélem hogy nem ijeszem meg ezzel öket, de nem tehetek a származásomrol. Mivel hogy kicsit hallom hogy Orosz accentussal beszé ezért neki is mondok valamit az ö nyelvén. " Remélem nem ijyesztelek el most?... te mutáns vagy démon vagy?... ha szabad a kérdés. " Kérdesztem Orosz nyelven.
" Elöször vagyok ilyen bálon... nem is igazán szereetem eszt az idöszakok de tudom hogy itt bisztonságban vagyunk. " Szoltam már mindenki számára érthetö módon. " És a szörp készlet szerintem azért van hogy igyuk meg. " Szoltam kicsit nevetve és igy most már a két kezem tele volt. "Nagyon jol néznek ki a szendvicsek is. " Szolok és elkeszdem enni... szokásos modon... szinte nem is rágva csak nyelve. Nem akartam igy de tulságosan eszt szoktam meg.  

(a pajzs nem a karán van... ott csak az alkarvédöi... mint wonder Woman nek) ( remélem elég jo igy a post? )

~ Akali, Szlávik, Celine~

Amikor mondja, hogy ő is a mutációjához öltözött elmosolyodtam, de azt nem tudtam kitalálni milyen származású lehet a lány, csak tippelni tudtam. Először azt hittem valami dél-amerikai viselet, de aztán kiderült, hogy rosszul hittem.
A lány dicséri a mutációmat és a kultúrámat,. majd megszólal egy indán nyelven, bár nem épp az anyanyelvem, de azért megértem.
- köszönöm. Hallom. Bár én Lakota vagyok nem apacs, azért megértem a nyelvet. Hol tanultál meg ezn a nyelven?
Kérdeztem tőle, majd vártam a választ.
A lány miközben szláviknak mesél felfedi, hogyan is érthette meg a madarat. Elhangzik a nyelv mivoltja és az is, hogy a nő is félig az.
- Wow, hány nyelvet beszélsz celine?
- Bár kevertek össze démonokkal, de nekem fogalmam sincs a nyelvről amit beszéltek. Eddig nem volt egy ismerősöm se aki ismerte volna a nyelvet, most meg rögtön kettő is lett.
Mondom mosolyogva, bár kissé féltem elvégre én csak rosszat hallottam a démonokról eddig.
Mikor Celine megjegyzi, hogy azért van a szörp hogymegigyuk, megemelelem a poharam.
- Szívemből szóltál. Csin csin.
Mondom, majd kortyolok egyet a vörös innivalóból.

//Rachel Burrows figyelmébe (és integetés Celinenek:)//

Charlie Jackson, a rókatestű feline nem akarta kihagyni ezt a bált. Minden olyan iskolai rendezvényen részt akart venni, ahol jól érezhette magát a többiekkel. A tavalyit sem hagyta ki, a karácsonyit sem, ahol volt egy kis bonyodalom az egyik diák miatt, aki nem tudott magával viselkedni. Charlie is szeretett viccelni, de nem úgy, hogy szándékosan bajt csináljon és megsértsen másokat. Néha ez is sikerült, akkor nem győzött bocsánatot kérni.
Rengeteget gondolkozott, hogy minek öltözzön, milyen jelmezt csináljon. Gondolt jelmezkölcsönzőre is, de végül az egyik diák barátjánál látott egy ruhát, amit az a fiú az egyik Comic-Conra csináltatott. Charlie győzködte és sikerült rábírnia, hogy kölcsönadja neki azzal a feltétellel, hogy nem szabja el. Charlie vigyázott rá, mint a szeme fényére. Egy számítógépes játékból volt ez a szereplő valamilyen lélekrabló harcos. A rókafiú kedvenc órái a harci órák voltak és megtetszett neki a jelmez, ezért választotta. 
A bálterembe kicsit későbben érkezett és látta, hogy már sokan voltak. Megigazította a fején a parókát, ami mindig le akart csúszni. A svédasztalhoz ment és kaszinótojással kezdte, aztán marhanyelvet evett. Meglátta Celinet, hogy beszélgetett egy fehérres festett arcú fiúval, akinek a szája véresre volt kihúzva és egy démonszerű indián lánnyal. Örült neki, hogy a lány, aki jó barátja volt, másokkal is meg tudott ismerkedni. A jelmeze is nagyon jól sikerült, integetett Celinenek és mutatta, hogy milyen jó a jelmez.
A kezdő falatok után keresett valakit, olyat, akit még nem ismert. Ezért jött a bálra, új diákokat megismerni és barátkozni. Tavaly óta járt ide, már többen láthatták. Észrevette az elnyújtott koponyát utánzó csuklyás alakot, aki véres késsel álldogált. Charlie nem volt horroros, nem szerette az ennyire durva jelmezeket. Fel volt készülve erre is, elvégre Halloween bálra jött. Az a maszk és a jelmez mindent eltakart. Lehetett látni, hogy lány volt alatta, mert úgy domborodott a köpeny. A rókafiú nem tudta, ki lehetett ez és közelebb ment. A szaglása elárulta neki, hogy egy új lány volt az, akit több órán látott már, ismerte a szagát. A képességfejlesztés órákra együtt jártak és sugarat tudott lőni Rachel, aki ezért mindig hordta a szemüveget. Charlie úgy gondolta, jó ötlet lenne megismerni ezt a lányt, akit egyébként kedvesnek látott mindig.
- Szia! Szuper a jelmezed! Párbajozunk? - kérdezte a mindig játékos kedvű Charlie csóválva a rókafarkát, ami kilógott a jelmezből. Hozzá a kartonból készült kardjával is suhintott egyet és megpiszkálta Rachel kését.

~ Akali, Szlávik, Celine~

Érdekes hogy egy fél démonnal találkoztam. Eddig a kis barátaimból arra gondoltam, hogy a fiatal démonok nem is félelmetesek, de ez a lány a lángjaival eléggé meglepett. És eléggé sok nyelvet is beszélt. Vajon a démoni nyelvet honnan tanulta? Én a képességem részéül kaptam, mivel ha nem érteném meg a megidézett lényeimet, mihez kezdenék? Lehet hogy a démoni síkon lakott egy ideig?
Az indián nyelvet hamarabb elhittem, hogy megtanulta, de érdekelne, milyen indiánok fogadnának be egy démont maguk közé.
- Érdekes. Ha beszélgetni akarsz a kis barátaimmal, akkor az étkezőben ebédkor mindig megtalálhatsz. Szerintem a lényeknek jól esne nem csak velem beszélgetniük, bár erről majd megkérdezzük őket.
A szörp szó mi szó, nagyon finom volt. A rágcsákat is kipróbáltam. Persze csak kicsit vettem belőlük és nem is mindből, nehogy nagyon torkosnak találjanak a lányok. Egyszerre két lánnyal is beszélgetek. Talán nem sokkára még Akalit is felkérem táncolni. Celinet azért nem merném felkérni, mert ha rá lép a lábamra, akkor biztos a gyengélkedőn töltöm az est további részét.
Végül csak rá szántam magamat. Szerencsére nem lassú zene szólt, így csoportosban is tudjuk ropni a táncot: - Lányok. Mit szólnátok, ha megindítanánk ezt a bulit. Menjünk ki a parkettre és táncoljunk hármasban, persze csak ha kedvetek van hozzá. Az ételtől mindig egy kicsit elálmosodom, és ha tovább maradok az asztal mellett, akkor elég hamar nem lesz erőm semmit se csinálni. A tánc talán felráz majd minket, és kérlek ne kacagjatok ki a két ball lábam miatt!

~ Akali, Szlávik, Celine~

Amikor a lány mongya hogy Lakota, Celine kicsit mosojog. " Juj... ne haragyugy, annyira jol még nem ismerem az indián kulturát. " Monta öszintén és nézte a lányt. Amiután a lány kérdezte hogy hány nyelvet beszél, Celine nagyon mosojgot. "Legjobban az ösi démoni nyelv, Angol, Francia, Olasz, Spanyol, Japán és egy kicsi több más nyelvbol... Orosz, Indián, Svéd, Nórvég, Kinai és Német... mert sok helyen volttam" Szolt kicsit mosojogva. Utána a lányra mosojgot. " Szerintem sárkányként nagyon vonzó vagy. " Monta öszintén Celine és rámosojgott a vonzó lányra.
" Remélem nem utáltok vagy féltek tölem mert félig démon vagyok? " kérdeszte kicsit szorongva Celine. Nagyon sokan utálták vagy féltek töle a származása miatt. Még az AIM kora után is sok embe akarta bántani öt. Ekkor hirtelen meglátta Charliet aki integetet neki, kicsit szégyelte magyát, hogy kentaurként itt van egy olyan festival on amire nem is nagyon akart eljönni. Nem tudta eldönteni hogy vissza mennyan a szobájába vagy maragyon itt.
Amikor a fiu mongya hogy táncoljanak eggyet, Celine szolt. "Én... nem nagyon tudok ugy táncolni mint... mások. " Szolt kicsit szomoruan és szégyelve.
De a zene ami most ment nagyon teccet neki és szinte nem birta ki aszt hogy ne kezdjen ell táncoli... az arcán már egy nagy mosoj volt. És már elkezdett énekelni rá a szokások démoni hangján. Tudta hogy ezután ennie kell majd, de nem nagyon akart tul sojat enni, mert félt attol hogy a fiu meg a lány kinevetik miatta.

(elég igy a post, vagy rakjak még hozzá?)

~ Willow ~

Szonár ezt az estét rászánta a bálra. A családja megértette, felesége otthon maradt a gyerekkel és hagyta Arkant dolgozni. Órák előtt és után kapkodni kell, sietni a következő órára, másik terembe, ezek a bálok pedig jó alkalmak évi két-három alkalommal, hogy hosszabb beszélgetéseket is folytathasson azokkal, akik ezt igényelték. Sok diák volt jelen, a tanárok és X-Menek közül is voltak néhányan. Szonár éppen egy szénsavmentes ásványvízzel haladt el, mikor meghallotta a kis bizonytalan szavakat.
- Szervusz, Will! Persze, mesélj, mi újság? 
Ezt a diákot jól ismerte. Már az ide kerülése is érdekes volt. Felrobbant a házuk, mikor előtört a képessége és ez még semmi volt ahhoz képest, hogy azóta is különleges védőruházatot kellett viselnie. Sokan csúfolták, gúnyolták. Amikor Szonár erről tudott, akkor azonnal leállította az illetőket. A gyerekkel semmi komoly baj nem volt egyébként. Fegyelmezni őt is kellett, mint minden diákot, nem volt kiemelkedően rossz. Magányos lehetett, de próbált ez ellen tenni. Járt többek között a Boksz Clubba is, ahol Szonár gyakran vezette az órákat. A bálra is eljött, itt pedig volt lehetősége bőven ismerkedni és barátkozni. Természetes volt, hogy az igazgatóhelyettes beszélget vele, ha Will akarja. Megállt mellette egy mosollyal, szürke öltönyében és narancssárga nyakkendőjével.
- Örülök, hogy eljöttél a bálra! Hogy érzed magad?

~ Willow és Szonár ~

Szonár készségesen állt rendelkezésre. Az ő ideje sem volt végtelen, tanított, igazgatott, edzett, X-Menként tevékenykedett és családja is volt, de amit fontosnak tartott, arra szakított időt. A diákokra mindig, ha kellett.
- Persze, hallgatlak, mondd csak nyugodtan!
Látta, hogy mennyire félt a lány. Érezte, miről lesz szó. A szív hevesen vert a zöld fényű csontok mögött. Willowt űrhajósnak, elzárkózó lánynak tarthatták, pedig ő csak kényszerből volt ilyen.
- Nem sikerült még barátokat szerezned? Értelek. Will, tudom, hogy nehéz...
Szonár még nem akart belekezdeni abba, hogy sokat beszél a megoldásról. Meg akarta várni, hogy Will mit akart mondani pontosan. Meg kellett hallgatni, nem ledorongolni rögtön egy prédikációval.
- Mikor beiratkoztál, megbeszéltük velük, hogy szólnak, ha kifejlesztettek egy jobb megoldást. Nem jelentkeztek még. Hétfőn rákérdezek és megkereslek, jó?
Szonár nem csak üres ígéretnek szánta, valóban meg akarta tenni. A bál estéjén már nem ért volna el senkit, a következő munkanapra tette a hívás időpontját. A lelki dolgokról viszont kellett még beszélni, azokra kevés volt egy ilyen válasz.
- A ruha viselésére gondolsz? Tudod, te nagyon erős és becsületes lány vagy ám! Nem sokan lettek volna hajlandóak ilyen fiatalon vállalni, hogy védőruhát vesznek fel a többiek megóvása érdekében. Komoly önuralmat mutat.
Szonár bátorító mosolyt küldött a dícséret mellé. Így próbált lelket önteni belé és bátorítani, hogy elmondja, milyen lelki problémák is nyomasztották pontosan. Will küzdött, hogy élhessen, tanulhasson, ez a küzdeni akarás Szonárnak nagyon szimpatikus volt. Igazi túlélőt látott a lányban és szeretett volna segíteni neki a lelki kérdésekben is.


~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~


A két jóbarát együtt érkezett a bálra. Charlienak volt egy felinek számára tervezett, barna öltönye, amiből a lompos rókafarok kikandikálhatott és csóválta is lelkesen. Piros csokornyakkendőt öltött a ruhához. Végignézett a termen, a sok jókedvű diákon, akik közül szeretett volna újakat is megismerni. Barátkozós típus volt, könnyen odament bárkihez és beszélgetésbe elegyedett. Most még Akvával bökdösték egymást.
- Nyerni fog a Lakers, én mondom! - mondta a testépítő fiú, Brad Coleman, a képessége miatt Akvának becézett fiú, aki egy óriási méretű fekete öltönyben jött, nyakkendő nélkül, kigombolt gallérral. A ruha nem feszült rajta, de mutatta a gyúrós testalkatot.
- Nem is, a legutóbbi két meccset elvesztették - bökött vissza Charlie Akva bordái közé.
Egymással nevetgéltek és játékosan bökdösték egymást, mikor a sporteredményekről beszéltek. Mindketten odavoltak az ilyesmiért. Charlie régebben focizott és ügyes is volt. Rókamancsokkal már nehezebben ment volna ez, így mára maradt a meccsek nézése és a többi sport, harci óra. Észrevett két lányt, akiket még nem ismert és szimpatikusnak látszottak. Az egyik afroamerikai volt, a másiknak kék volt a haja. Látta már őket, német órákon is és máshol is, de még nem beszélt velük. Akva, aki mindig jól értesült, szerezte és tovább adta az iskolai híreket, ismert már néhány pletykát. Genával ugyanarra a szakkörre jártak, főzni tanultak és a lány nagyon kreatív volt.
- Mit szimatoltál ki, barátocskám? A két lány a Sign testvérek, nagy elmék és a kékhajú nehéz eset, úgy hallottam. Megnézzük, mennyire?
Kacsintott a barátjára és Charlie nagyokat bólogatva indult meg a két lány felé. Útközben felkapott egy papírtálcát és telepakolta könnyű hússalátával. Akva már messziről kereste a szemkontaktust a két lánnyal és odamentek hozzájuk.
- Sziasztok, lányok! Mi újság így az év vége felé? - kérdezte Akva büszke mosollyal.
Charlie integetett nekik és csóválta a rókafarkát.

~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~

előzmény itt: ARMOR
A két és fél hét nagyon hosszúnak és unalmasnak tűnt Kira számára, bár inkább ez, minthogy minthogy, mint holdkóros földönkívüliek lépjenek az utcákra, kik még semmit se tudnak a világról. Az idő leteltével az unokatestvéreket elengedték és segítettek nekik eljutni a suliig. A következő pár hétben Kira megpróbált beilleszkedni és figyelni, a dolgokra, kissé furcsa volt számára, hogy itt ennyi a mutáns, de lassan kezdte megszokni. Ellentétben Sonával, aki hamar kisebb hírnevet szerzett magáról. Meg persze vesződött a heti jelentéssel, amire folyton Kirának kellett emlékeztetnie, hogy megírja és, hogy bemenjenek időben. Ezen a héten már le is adták a jelentést.
Időközben elérkezett a karácsonyi bál és Sona addig nem hagyta békén, amíg nem jött el vele. Mondjuk igaza is volt unokahúgának, mivel valahogy előbb utóbb el kell engednie Nick emlékét és az úgy nem fog menni, ha ennyire távolságtartó marad.
Kata ezt belátva elő is halászott egy elegáns sötétkék ruhát,(nem rossz a link, csak 2 csaj van a képen) amit kapott ideérkezésük után.
A bálban eleinte csak a zenét hallgatta. Aztán Sona elkezdte nyaggatni, hogy menjenek oda a srácokhoz és táncoljanak.(Ő amúgy háttal állt az érkezőknek ekkor)
- Kira nem fog táncolni, főleg nem ilyen cuccban. Tudod Sona jól, hogy miért nem, és különben is, ha Kata neki állna Hip-hopozni ebben a cuccban az nagy feltűnést keltene. Nem túl jó értelemben.
Sona elkezdett mutogatni, Kira háta mögé, mire megpillantott két srácot, akik határozottan feléjük tartottak.
- Ugye te hívtad őket. És ne merj hazudni. Nagy keverőgép vagy.
Nehezen hiszem el, hogy nem lett volna, de Kira már ráérzett arra, hogy unokahúga mikor hazudik és mikor nem, így kénytelen volt hinni neki.
Mikor a srácok odaérnek, a kérdésre hamar válaszol is, persze nem túl hamar csak úgy normálisan, igyekezve leplezni a kis zavart.
- Hi skacok. Nem sok, bajlódás a történelem újra tanulásával az itteni realitás szerint, de amúgy minden remek. Veletek mizujs?

~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~

Az a beilleszkedő kurzus olyan unalmas volt a tesztjeivel együtt, mennyire csak lehetett. Jó hosszúra nyúlt, de legalább most már nem nézem a hitelkártyát műanyagdarabkának, meg hasonló fincsiségek. Nagyjából arról is szólt a dolog, hogy megpróbáltam segíteni vudunak abban, hogy kiheverje a dolgokat. Nagyjából sikerült is, bár amint elpasszoltak minket a sulinak azt vettem észre, hogy nagyon távolságtartó lett és ez persze nekem nem tetszett és próbáltam rajta változtatni. Persze néhány próbálkozásom nem sült el jól és csak bajt okoztam, de hát én ilyen vagyok, így kell szeretni és kész.
Mondjuk Vudu nekem is segített sokat a suliban, főleg eleinte majdnem mindenből megvágtak volna, ha ő nem segít, kivéve a képességes órákon persze, ahol ő főleg csak kungfuzni tudott, vagy mi a fene verekedős portot is űzött anno.
Mára azért elértem, hogy félévkor ne húzzanak meg semmiből, sőt néhány tárgyból van jobb jegyem is. Meg a másik ami nehézséget okozott az a heti jelentés, utáltam mint az állat, még anyámék se tudták ennyire pontosan az életem eseményeit, mint azok a páncélos fickók. De Vudu szerencsére rugdosott miatta, így mindig kész volt és nem jutott eszükbe hazaküldeni minket a biztos halálba.
Teltek a hetek a suliban, és végre meghirdettek valami olyan programot is, ami ínyemre való volt. Persze nem akartam, hogy uncsitesóm kihagyja ezt, így addig jártam az agyára, míg el nem jött velem. Egész jól néztem ki, anak ellenére, hogy direkt nem adtak nekem mély dekoltázsú cuccot, de én kicsit átvariáltam az elegáns rucim, így egy fehér harisnyával és néhány rövidítéssel a gatyán, már szerintem szuperül néz ki.
A bálba érve Vudu rögtön a puncsot támadta meg és csak hallgatta a zenét, rossz volt nézni, hogy egy vadító cuccban is ilyen távolságtartó.
- Ebből elég. Jössz velem táncolni. Nézd, ott egy csomó pasi, akik arra várnak, hogy felkérhessék a lányokat, csak egy kicsit közelebb kell mennünk hozzájuk.
Persze neki nem tetszett úgy az ötlet, mint nekem. Bár é hamar letáncolok egy pasit, mert én bulizni jártam és nem a laza gatyás tánciskolába, mint Vudu.
Ekkor kiszúrtam két srácot, akik minket bámultak és megindultak felénk. Feléjük mutattam nem túl feltűnően, hogy udu lássa merre mutatok, de a srácok ne lássák, mert takarja a kezem Vudu feje a látószögükből.
- Azt hiszem, már késő. Már jön is két csávó.
Azt hitte megint én kavarok, ami valószínű is lenne, de most komoly nincs közöm a dologhoz.
- Őszintén nem én voltam. Ez csak véletlen, hogy pont minket szúrtak ki.
Mondom és mikor látom, hogy kissé megnyugszik elmosolyodom és mikor válaszol egy apró köhints mellett elnyomok egy halk "stréber" szót is. Majd félmoyollsal én is válaszolok a kérdésre.
- Semmi. Finom a puncs. Ti kóstoltátok már?"(Ha nincs puncs akkor szörp)"

~ Will és Szonár ~


Az igazgatóhelyettes azt gondolta, Willnek még nem sikerült barátokat szereznie, akikhez fordulhatott ilyen kérdéssel. A nemleges válasznak örült, mert ezek szerint Willnek voltak barátai. Egy ilyen kérdést nem minden tizenéves tud jól megválaszolni, nehéz abban a korban ennyire belelátni más problémájába és megoldást kínálni. 
- A szabadság utáni vágy... Tehát szeretnél úgy járkálni, mint a többiek, akiket látsz, védőruha nélkül. Érthető, hiszen az az ember, mutáns vagy bármi más alapvető vágya. Nos, amíg nem találják meg a megfelelő módszert, addig is szeretnék segíteni, mert nem szeretném, hogy valóban maga alá temessen a nehézség. Hobbit, kedvenc időtöltést találtál már magadnak? Van olyan diákunk, akinek az érintésére megfagy a test, ő például a filmekben talál ellenszert. Filmeket néz, már szinte rendezői szemmel, mert annyira beleásta magát. Ez segíthet egy ideig.
Szonár sóhajtott egyet. Gondolkodott, mit tudott volna tenni a lány érdekében. A képességhasználati órákon mindenkivel foglalkoztak, azok kötelező órák voltak. A diákok, így Will is, kaphattak ott útmutatót, hogy milyen módon irányítsák, uralják a képességüket. A gondolkodásban, az akarat fejlesztésében, a koncentrációban lehetett ezeket keresni. Ez hasznos volt, csak éppen voltak olyan képességek, amiket lehetetlen volt uralni, felnőttként sem formálódtak irányíthatóvá. Ilyenkor a felszerelés volt az egyetlen megoldás. Addig pedig...várni és tűrni, de ez felőrőlhette volna a diákot és Will láthatóan szenvedett ettől.
- Will, a képességblokkolást nem szeretjük használni, mert nem akarjuk elvenni a diákoktól azt, amit a természet megadott nekik. Inkább megtanítjuk uralni azt. A te esetedben is kell ezzel foglalkozni, de addig is tudok valamit javasolni. A Veszélyteremben van lehetőség sok mindenre, mint már tapasztalhattad. Tudunk programozni olyan szimulációkat, amikben a képességük nélkül kell boldogulniuk a diákoknak. Ez amúgy is fontos, mert megtörténhet a való életben is. Ha úgy érzed, segítene, hogy legalább ott rendszeresen levehesd a védőöltözetet és képesség nélkül gyakorolj másokkal együtt, indítványozhatom, hogy téged ilyen órákra osszanak be. Nem tudom megígérni, hogy sokkal több időt tölthess ott, hiszen rendszeres órák vannak, sokan járnak oda. Annak viszont nem látom akadályát, hogy blokkolt környezetben tölthesd az ottani edzéseket. Erről mit gondolsz? Segítene valamennyit?


~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~



A rókafiú hallásának pont elegendő volt az a hangerő, amin Vudu minősítette a testvérkéjét. Charlie elmosolyodott a kis családi viszálykodáson. Az ilyen testvérek jó testvérek voltak, mindig a törődést látta az ilyenekben. Ő is tett ilyen megjegyzéseket viccesen azokra, akiket szeretett. Kira viszont érdekeseket mondott, ezekre reagált Charlie:
- Az itteni realitás szerint? Ti honnan jöttetek, milyen világból?
Nem látszott rajtuk és a hírek sem szóltak arról, honnan származtak a lányok. Akva Vudunak válaszolt és felkapott egy adag puncsot.
- Épp most teszem azt. Mi meg nézelődünk, vitatkozunk a sporteredményeken. Brad vagyok, Brad Coleman. Egész jó a zene, nem? 
Akva már kezdte felvenni a ritmust pohárral a kezében táncolgatott. A rókafiú rájött, hogy ő még nem mutatkozott be, ezért gyorsan megtette, mancsot mutatva először Kirának, utána következőleg Vudunak.
- Charlie Jackson, sziasztok!
A rókafiú a kézfogás után vagy anélkül, attól függően, hogy fogadták a lányok, gyorsan megette a húsokat, amiket elvett és megnyalta a szája szélét olyan rókásan.

~ Will  ~


A bokszklubnak Szonár nagyon örült, neki szívügye volt az ökölvívás, amit profi szinten űzött még Azerbajdzsánban és azóta is gyakorolta a sportot. Mindent megmozgatott, jó kondit adott és önvédelemre is tanított ez a sport, tiszta haszon volt. Értette ugyanakkor, hogy Willnek mi volt a problémája és hogy ahhoz kevés volt heti egyszer eljárni lőni vagy bokszolni. A könyvek fölött ülve is bezártsági félelme lett, azt pedig el kellett kerülni. Nem volt szabad hagyni, hogy egy diák az iskolától kapjon pszichikai betegséget. Ez ellen tenni kellett valamit.
- Van pszichológusunk, megszervezem majd, hogy beszélhess vele. Amit én tudok az ilyesmiről, az az, hogy az ember a lehetőségeit érzi elveszni. A falak a határokat, a gátakat jelentik és értem, hogy nálad ez mennyire igaz. Szoktál a többiekkel, a barátaiddal kommunikálni órák után? Az interneten vagy akár telefonon?
Az igazgatóhelyettes kereste a lehetőségeket, hogy mivel tehetné jobbá Will sanyarú sorsát. A beszéd, hogy másokkal társaloghat, sokat segíthetett. Videóbeszélgetésekre volt lehetőség, ha Willnek olyan barátai voltak, akik szintén meg tudták ezt tenni. Az elszigetelődés ellen ez is jelenthetett valamit.
- Nem, a S.H.I.E.L.D jelentése szerint nem találtak a szervezetedben nyomot arra, hogy magadat is pusztítanád. Legtöbbször a saját képességére immunis a mutáns. Mellékhatások szoktak előfordulni, hogy a képesség valamilyen módon ráhúzódik az egészségére, de nálad nincs ilyen gond. 
Szonár nem akarta azzal elkedvetleníteni a lányt, hogy évek múlva is előjöhet ilyesmi. Napokig vizsgálták és semmit nem találtak. Egyetlen egy lény legalább volt, akinek nem árthatott: saját maga.
- Így van, ahogy mondod, pontosan ezért nem szeretjük használni. Sokkal jobb, ha megtanulja uralni, gátolni a diák saját maga. Veszély képes rá, hogy blokkoljon egy helyiséget, ha valami miatt erre feltétlenül szükség van. Pár hónapja volt egy eset, mikor egy nagyon fiatal diák jött, aki erős képességekkel rendelkezett és akkor például a mesterséges intelligencia beavatkozott. Tehát ha ettől tartasz, nem kell aggódnod. Veszélyen eddig senki nem tudott kifogni, mindent észrevesz és a szükség szerint reagál. Ne legyen így, de ha mégis véletlenül úgy adódna, hogy kinyílna a védőruhád, megállítaná a hatást, mielőtt komoly baj történne. 
Szonár már kezdett gondolkodni azon, hogyan lehet megoldani az ilyen veszélytermi órákat. Nem érezte, hogy ez különsebb gondot jelentett volna.
- Megoldható az, hogy amikor ott vagy, a képességed blokkolva legyen. A többieknek úgy szintén, így egyenlő esélyekkel indulnátok a szimulációban is és nem kellene félned, hogy bárkinek is ártasz. Csak addig kell figyelni, amíg Veszély be nem jelenti ott a teremben, hogy Blokkolás aktiválva. Addig kell védőruha, utána nem. Az edzés után pedig maradna a blokkolás, amíg mindenki felkészül és amíg visszabújhatsz a ruhádba. Ez így elfogadható neked?
Körülményes, nehézkes megoldásnak tűnt. Will így sokat gyakorolhatna és a többiekkel ismerkedhetne végre ruha nélkül. Ha a S.H.IE.L.Dnél tudnak megoldást, akkor pedig azonnal jelentkezniük kell. Szonár ezt el fogja intézni és számon fogja tartani. A gyerekekért is mindent megtesz, hogy normális életük lehessen, mint az A.I.M. Korában a menekülő, regisztrálást elutasító mutánsokért.

~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~

A rókasrác kérdésére nem hagyom, hogy Kira válaszoljon, mert ha egyszer belemelegszik ennek a mesélésébe, akkor hamarabb húz el innen mint azt szeretném.
- A pontos nevét nem tudjuk, de ott nem túl sok a mutáns, de akik vannak azok különböző szervezetekre vergődve élnek és dolgoznak.
Rövidre fogom a mesét nehogy aztán kilyukadjunk az állam tűrt vagy tilt(halt) politikájához.
a magas csávó leteszteli a puncsot, amit egy elégedett félmosollyal díjazok. A srác bemutatkozik majd a rókakoma is. Persze én se akarok taplónak tűnni így én is megteszem ezt a formalitást.
- Üdv Brad, Charlie. Nekem Gena Sign a nevem, de mindenki csak Sonának szólít.
Mutatkozom be, majd mikor Vudu is megteszi ezt kiegészítem a bemutatkozását. (Ekkor egyébként ismerős lehet a két srácnak a vezetékné és Gena arca is)
- De a vudu névre is hallgat, már teszteltem többször is.
A szúrós tekintetével Kira több ezerszer megölhetett volna, ha képes lett volna rá, de már megszoktam és imádom kicsit húzni az agyát.
- Amúgy jó az zene bár nekem kicsit furcsa, odahaza én kicsit pörgősebb zenéket mixeltem.
Válaszolom Bradnek, majd mikor Vudu felteszi az általam már várt kérdést, csak egy aprót rosszallóan rázom a fejem.
~ Úgy tudtam. Így lenne 9-esem a lottón.
- Vudu, hiába vettelek rá, hogy vegyél nőcis cuccot, belül ugyanaz vagy.
Mondom viccesen.

~Charlie Jackson+Akva - Gena+Kata Kira Sign~

A Kirának intézett kérdésre végül Sona válaszolt, bár ezt most Kira nem is bánta, főleg, hogy a lány nem ment bele a dolgokba fájó részletességgel. Mikor a két srác bemutatkozik, Sona is megteszi ezt, így Kata marad utoljára, aki persze nem akart lemaradni.
- Ennek a csajnak a neve pedig pedig Kata Kira Sign, de mindkét keresztnéven szólíthatjátok, mindkettőre hallgat, bár inkább a Kirát preferálja.
Mikor Sona kiegészíti a nevek sorozatát a megszokott gúnynévvel amivel Kirát illetni szokta egy szúrós tekintetet kapott válaszként.
Kata mikor hallja, hogy Brad a sportokat emlegeti nem tud ellenállni, hogy ne kérdezzen rá.
- Milyen sportról? Foci, kosár, netán küzdő sport?
Kérdi, majd Sona megnyilvánulására csak finoman megvonja a vállát.
- Kira már csak ilyen.