A.R.M.O.R. főépülete

//Előzmény: itt//

Minden fennakadás nélkül megérkezünk a központba. Az osztag nagy része távozik, csak hárman maradnak őrök, akik velem együtt a célszemélyt kísérik. Nem a központi aula felől megyünk, hanem a leszállópályáktól egy folyosón át. Most veszem csak észre, hogy az alany fiatalabb mint elsőre gondoltam, jóval fiatalabb. Ez csak azt jelenti, hogy még körültekintőbben kell eljárni, ha minden rendben megy, nem szándékozom itt tartani. Mellette haladok, és az irányt az orvosi vizsgálók és a kihallgatók felé veszem.
- Ön részletes vizsgálatokon fog átesni, mind testileg, mind verbálisan és mentálisan. Az a célunk, hogy a lehető legtöbbet megtudjuk magáról. Erre azért van szükség, mert nekem kell eldöntenem, hogy veszélyt jelent-e erre a világra. Ha minden rendben lesz, szabadon engedem és részt vehet egy programban ami segít beilleszkedni ebbe a világba. Ha most megfelelő az időpont, részt kell vennie egy kikérdezésen.
Megvárom a válaszát, lehet most nincs olyan állapotban, hogy hatékonyan meg tudjam kezdeni a vizsgálatokat, ezért hagyok neki lehetőséget, hogy későbbre halassza. A válaszától függően a kihallgatók vagy az orvosi részleg felé fordulok.
- Ezektől eltekintve, a saját világában hol tartózkodott az utazás előtt és milyen dátumot írtak?
Már most tisztázni akarom ezt, hogy a választól függően rugalmasan tudjam kezelni a helyzetet.

Még bólintottam arra, hogy nem repülhet, de feleslegesen többet már nem fűzök hozzá. A következő gyanús jel, az, hogy láthatólag nem tudja mit takar az orvosi vizsgálatok fogalma, ezt sajnos nem tudom mérlegelni, ha nem is tudja mi az át kell rajta esnie. Nem mentesíti alóla.
- Nem gyakorlat, teljes szervezetet, testet érintő részletes átvizsgálás. Ezt orvosok végzik, csak az ők utasításaikat kell majd követnie. De ez majd később következik.
A belső folyosókon haladok tovább, egyenesen a tárgyalók felé vezetve az alanyt, időközben a kommunikátoron keresztül jelzem, hogy készítsék elő az egyik termet, mert mindjárt odaérünk. Ezalatt meglepő választ kapok a kérdésre. Válaszként biccentek.
~ 1223. az még a középkor. Tehát minden amit itt lát és tapasztal teljesen új és idegen neki. Csoda, hogy egyáltalán érti azt az angolt, amit beszélünk. Most lenne szükség Vízióra, hogy megfelelő adatokat biztosítson, de ő most nem áll rendelkezésre, a helyettesítő MI-t meg nem fogom használni. Kénytelen leszek én megoldani. Nem csodálom, hogy sír, sok mindenen mehetett keresztül, nem véletlenül volt ott az a nyíllal átlőtt holttest.
Időközben meg is érkezünk. A hetes miénk, a tömör fém ajtót az azonosítómmal nyitom, majd előre engedem a lányt. Két ügynök kint marad az ajtónál, egy bejön a terembe és fal mellett áll meg. Bent a teremben csak hideg fém falak, fekete padlózat és erős fényű lámpák vannak, középen egy fémasztal két székkel. Oldal természetesen az egyik fal mögött van egy megfigyelő, de az nem látszik. Kihúzom az egyik széket és megvárom amíg leül, majd én is így teszek vele szemben. Az egyik tárolóból egy holografikus táblagépet veszek elő. A szokásos papír és toll kombinációt részesítem előnyben, de az utóbbi időben megpróbálok átszokni. Bejelentkezek a saját fiókomba majd megnyitom a digitális aktát. Ezután a lányra nézek.
- Még nem mutatkoztam be, a nevem Riez százados, a SHIELD nevű globális szervezet alternatív világokkal foglalkozó részlegének igazgatója. Először néhány alapvető adatot kell felvennem, majd később következnek a részletesebb kérdések, az orvosi vizsgálatok és végül egy teljes körű mentális átvizsgálás is, mint már említettem. Itt egyelőre csak alapszinten kell megismernem magát, hogy átfogó képet kapjak, a többi kihallgatást nem én fogom vezetni. Minden világos?
Megvárom, amíg jelez majd csak azután folytatom. Próbálok hivatalosan de nem túl rideg és ellenséges hangon beszélni, inkább segítőkészen kezelni, hogyha esetleg ez segít neki akkor ne legyen akadálya.
- Legelőször szeretném, ha elmondaná, hogy mi történt a saját világában magával mielőtt ide került. Egészen részletesen.

Mind a ketten helyet foglalunk és el is kezdem a kikérdezést. Az első válaszok után azonnal megértem, hogy nem világos számára minden amit mondok, de ez nyilvánvaló az időbeli különbségek és a nyelv miatt. Néhány másodpercre elgondolkodom, miközben hallgatom a lány szavait.
~ Ezzel így nem fogok tudni mit kezdeni, képes magát megértetni és tudja mit mondok, egy francia tolmács csak megkönnyítené ezt. Egyszerűen hiányoznak a tudásából olyan fogalmak és alapvetővé vált tények, amelyek megléte nélkül hivatalos keretek között lehetetlen szabályszerűen levezetni ezt a kikérdezést. De nem is szükséges, hogy mindent értsen, ha nem érti akkor is át kell esnie rajta, nem vonatkoznak rá az állampolgári jogok. És nekem sem kell minden részletet személyesen felderítenem, elég ha csak az érzéseit figyelem. Egyelőre.
Rövid jegyzeteket készítek arról, amit mond, egy kis ablakban a holografikusan kivetített billentyűzet segítségével. Feltételezem nem tudja mit teszek, ezért jelzem számára, hogy várjon amíg nem nézek ismét felé. Az eddig elmondottak alapján csapásként érték a történtek, így nem célom tovább firtatni, áttérek az általános adatfelvételre.
- Rendben. Nézze, tisztában vagyok vele, hogy nem ért meg mindent amit mondok önnek és azt sem tudja, mi is zajlik maga körül. Később mindenről tájékoztatást fog kapni, részletesen, hogy világos legyen minden. De előbb át kell esnie ezeken a kikérdezéseken. Így jobb magának is. Térjünk át az általános adatfelvételre, egymás után felsorolok kategóriákat, kérdéseket, amelyekre röviden, egymás után kell válaszolnia. Jelezze ha készen áll.
Előkészítem az adatlapot, majd felé nézek és megvárom, amíg készen áll.
- Teljes név, faj, nem, születési hely, születési idő, életkor, apa adatai, anya adatai, magasság, testsúly, haj és bőr szín és az ön esetében a szárnyairól is szükséges egy részletesebb leírás. Mióta rendelkezik velük, képes-e azokkal repülni, ha igen milyen gyorsan, milyen magasan és mennyi ideig. Ha valami nem világos megismétlem.
Amint válaszol, azonnal beírom az adatot és ugrok is tovább. Remélem tud majd megfelelő válaszokat adni. A fajt, még ha válaszol is, átugrom, majd később genetikai vizsgálattal kell megerősíteni, bár nagy eséllyel mutáns. Egyelőre megpróbálom követni a papírformát.

//Elnézést kérek azért, hogy csak most írtam.//

Kata és Gena a robbanás után hirtelen egy másik helyen találják magukat. A környezet furcsán modern hatású, a padló, a falak és mennyezet mind fém, de nem hideg és egysíkú, hanem gondosan megtervezett, épületszerű, főként fehér és szürke színekkel. Egy félköríves folyosón vannak ahonnan egymás után több tucat ajtó nyílik. Mindegyiken felirat mutatja, hogy hányas terem és milyen funkciót lát el. Azonnal tudják, hogy valamilyen bázison lehetnek. Mielőtt bármit is tehetnének már ott állnak kettejük előtt a felpáncélozott katonák. Két oldalról veszik őket körbe, precízen felállva, egymást is fedezve, ha a két lány támadna.

A katonák nem nem mozdulnak, fegyvereik lézerkeresőit a kettejükre szegezik és várnak. Egyszer szólítják fel Genát és Katát, hogy ne mozduljanak. Néhány másodperccel később egy másik páncélos lép elő a sorok közül, egy egyszerű pisztollyal a kezében.

- Figyeljenek rám és tegyék amit mondok! A kezeiket lassan emeljék látható helyre, a fejük mellé párhuzamosan, ne kulcsolják a tarkónál össze. Lassú mozdulatokkal álljanak fel, ha erre nem képesek térdeljenek fel. A fegyvereiket tegyék le a földre és csúsztassák ide.
Amint a két lány megteszi, amit a férfi mond néhány fegyveres odalép hozzájuk közelebbről megnézni, hogy nincs-e náluk fegyver, illetve rejtegetnek valamit. Az egyikük láthatóan jelez a vezetőnek, aki erre tovább folytatja.
- Álljanak fel és álljanak a falhoz. Nyugalom. Azonosítsák magukat ha módjukban áll. Van bármilyen sérülések?
Hangzik a határozott, a sisak által enyhén torzított férfi hang a páncélostól.

A sírás és a lelki fájdalom helyét átveszi a meglepettség és a kíváncsiság, mikor Kata hallja a robbanás hangját és érzi annak lökéshullámát, ahogy tovaröpíti őt unokatestvérével együtt. Abban a pillanatban az adrenalin és a felem hirtelen elnyom minden érzést és fájdalmat, amit érezhetne, akkor mikor a földre érkezik. Mikor ki meri nyitni a szemét a földet érés után feltűnik neki, hogy egy teljesen másik helyen van. A hely olyan mint egy folyosó egy erődítményben. Kormos arcáról, egy mozdulattal próbálja meg letörölni könnyeit, mikor észreveszi, hogy nemcsak unokatestvére társaságában van a helyiségben. egy csomó fegyveres férfi tart feléjük szkenert és fegyvert, felszólítanak, minket, hogy ne mozduljanak. Nem nehéz, a dolog, ugyanis a meglepettségtől sem mozdulna. Rövid hatásszünet után egy férfi előrelép a tömegből és ara kéri a testvérpárt, hogy tegyék le a fegyvereiket, aztán pedig feltett kézzel lassan álljanak fel. Kiránál ugyan nem volt fegyver, csak a szerszámai, amiket fegyverként használhatott volna, de azért a biztonság kedvéért, a szerszám tartó övet lecsatolta magáról é a földre tette azt. Ezek után lassan megpróbált felemelkedni, bár kissé kellemetlen művelet volt ez, mivel unokatestvéréhez volt láncolva a nykánál fogva. Végül felszerencsétlenkedtek a földről és odaálltak a falhoz. Kira eközben többször odasúgott unokatestvérének, hogy fékezze a nyelvét és engedelmeskedjen ha jót akar.
A falnál állva kérdték, hogy azonosítsák magukat, és kérdezték, hogy megsérültek -e. Kata ekkor már érezhette a fizikai fájdalmát is, bár a nyakánál már érezte, miközben megpróbált felállni.
- Kata Kira Sign, szerelő. Egy névjegykártya elég ezt alátámasztani?
Ha kérik tőle, akkor lassan előhúzza azt zsebéből és odaadja, hacsak nem vették el tőle.
- Apró vágások, horzsolások, főleg a nyakon, meg a sokk.
- Elárulnák kérem, pontosan mi ez a hely?

- Ááá!
Kiáltom miközben a robbanás lökéshulláma felkap és elrepít. Ösztönösen becsukom a szemem, nem akarom, hogy egy szilánk megsértse, kár lenne ezért a csábos tekintetért. Amikor földet érek, kissé fáj a fenekem, de sokkal rosszabbra számítottam. Mikor kinyitom a szemem, észreveszem, hogy már nem a kivégzésünkön vagyunk Vuduval, hanem valami egészen más helyen. A hely egyhangú, szürke, a színesebb helyekhez vagyok én szokva, de jelenleg ez most nem izgat, csak egyetlen kérdés.
- Hova a frászba kerültünk?
Vudu lefagyott meg se szólal. Azok után hogy megpillantottam a csapat fegyverest és elhangzott a felszólítás, már én se mukkanok a meglepettségtől. Nálam nincs semmi fegyvernek használható, hacsak a smink, meg egy tükör nem számít annak. Mikor megkérnek minket hogy álljunk fel, Vudu túl hirtelen áll fel én meg visszahúzom.
- Hé Vudu, húzod a nyakamon a bőrt. Inkább térdeljünk.
Miután a mormolására nem állok fel, mivel már ő félig felállt, szinte felhúz magával.
- Jól van na állok már állok.
A falhoz kell állnunk feltett kézzel és azonosítanunk magunkat, meg jelenteni a sérüléseinket.
- Meg néhány lila folttal is gazdagabbak lettünk. A nevem Gena Sign de mindenki Sonának hív, lemezlovas vagyok. nálam is csak névjegykártya van, nem volt időnk magunkhoz venni olyan kedvesen rángattak ki minket otthonainkból. Először is megkérhetnénk, hogy leszedjék ezt a két nyakörvet rólunk? Aztán pedig válaszolhatnánk az unokatesóm kérdéseire is.

A fegyveres katonák egy része még mindig kissé agresszívan biztosítja a két lányt, mintha azt várnák és arra lennének felkészülve, hogy most bármi megtörténhet és bármilyen váratlan fenyegetés érkezhetne. Azonban a legtöbb már csak leengedett fegyverrel biztosítja a helyet. A parancsnok szó nélkül, nyugodtan végighallgatja a két lányt, mindent amit mondanak, nem válaszol és nem vág közbe, kivárja a végét és utána bólint.
- A névjegykártya semmit nem bizonyít de megfelel, lassan nyújtsa előre, az egyik ügynök átveszi. Álljanak a falhoz szorosan. Ketten levágják magukról a láncokat. Utána átkísérjük önöket az orvosi részlegbe, kapnak ellátást és orvosi/biológiai vizsgálatokat is elvégezzük. Ne féljenek, biztos helyen vannak. Egyelőre többet nem mondhatok.
Ha Kata és Gena engedelmeskednek, akkor valóban, az egyik fegyveres előrelép és elveszi a kártyát, majd jön két másik és egy nagyon precíz vágószerkezettel leszedik róluk a láncokat. Határozottak de nem feltétlenül ellenségesek. A két lánynak eddigre feltűnhet a páncélosok vállán lévő célkereszthez hasonló logo. Valamilyen szervezet tagjai lehetnek az illetők, talán hivatalos szervek. A fegyveresek hárman-hárman körülfogják Katát és Genát, majd a fém folyosókon kísérni kezdik őket, amíg egy nagyobb fehér ajtóhoz el nem érnek. Az kinyílik és odabent egy nagyobb, klinikai felszereltségű orvosi szoba válik láthatóvá, ahol már két orvos várja őket két külön ágynál.
- Kérem működjenek együtt a saját érdekükben és hagyják, hogy az orvosok megvizsgálják magukat, ellássák a sebeiket.

A fegyveresek úgy néznek rájuk, mint akik menten kinyírják őket ha alkalmuk van rá. Azok a gyilkos tekintetek, nem segítenek megnyugodni Kirának az egyszer biztos. A kártyáját kinyújtja, hogy átvehessék, majd közelebb áll a falhoz, ahogy kérték. A férfi kijelentésére pedig csak röviden reagál.
- A saját munkahelyén nem feltétlen az ember zsebében vannak a papírjai, főleg, ha a munkája közben gyakran lesz gépzsíros a keze.
Válaszolja a lány, majd hagyja, hogy a nyakörvet és a láncokat levágják a nyakáról, bár kissé fél attól, hogy megsérül, de nem akar a láncok fogja sem maradni, így csak vár. Mikor lekerül nyakáról a kelletlen dísz, kissé megmozgatja azt.
Mikor el akarják vezetni, hogy az orvosok vizsgálatokat hajtsanak rajtuk végre, nem rajongaz ötletért, de azért megy, lévén más választása nem igen van jelen pillanatban.
Miközben halad, vagyis kísérik az orvosihoz, feltűnik neki, hogy a fegyveresek vállán valamilyen egységes jel van,ami egy keresztre hasonlít.
~ Talán valamilyen szervezet. Nem tudni jók vagy rosszak, de ez idővel ki fog derülni. Kata biztos lehet benne.
Kira ahogy beér az orvosiba két orvost pillant meg, két külön ágynál, a férfi felszólítására, ugyan elhúzza a száját, de leül az egyik ágyra és figyelemmel kíséri, ahogy az orvos vizsgálni fogja, reméli nem okoz, majd neki fájdalmat, mert akkor az őt vizsgálónak is kis kellemetlenséget fog okozni.

Néhány nem igen rokonszenves katona biztosít minket, a tekintetükkel ha ölni lehetne, akkor mi már alulról szagolnánk azt a lila gazt. Nem értem mi bajuk van velünk. Fegyver sincs nálunk, képesség blokkoló is van rajtunk, két nő mit árthat ezeknek az állig vértezett páncélhegyeknek?
Teszem fel magamban a költői kérdéssort, majd én is a falhoz húzódom, mint Vudu, bár kelletlenül, de jobb együttműködni, minthogy aztán ők taszítsanak oda. Még a végén valahol megsérülne a hibátlan bőröm. Aztán pedig átnyújtom a saját kártyámat is.
Végre leszedik rólunk a láncokat, nem mintha nem élvezném, hogy mindenhova együtt megyek Katával, de azért mégiscsak kellemesebb a lánc és nyakörv nélkül.
A vizsgálatok hallatán, kicsit se jön meg a lelkesedésem.
~ Utálok érzelmeket erőltetni magamra, pedig muszáj lesz, ha nem akarom, hogy bezárjanak az idegileg kettyósok közé.
Bevezetnek minket az orvosiba, ahol le is huppanok a másik ágyra, nem kell engem ösztönözni, nem akarom, hogy nyoma maradjon ennek a kis "kirándulásnak" a halál közelébe.
Közben pedig felteszem újra Vudu kérdését.
- Elárulnák végre, hogy mégis mi ez a hely, ahova kerültünk? Mert nagyon nem hasonlít általunk ismert helyre.

A katonák és vezetőjük nem tesznek semmilyen váratlan lépést. Körülfogják és vezetik Katát és Genát, nem túl agresszívan, de határozottan, a megjegyzésre nem reagálnak, mintha meg se hallották volna, holott ez érezhetően nincs így. Az orvosi szobában a két mutáns lány önként fekszik az ágyakra, amit az orvosok biztató tekintetekkel értékelnek. Mind a két orvos érezhetően nagyon képzett abban amit csinál és gyakorlatias is, nem először csinálják. Mindkettő lányt teljesen átvizsgálják. Először a szokásos háziorvosi vizsgálatok, majd nyál és vér minta vétele. Különböző műszerekkel és szkennerekkel átnézik a testüket, fájdalommentes, modern módon. Az egész olyan mintha keresnének bennük valamit, valamilyen fertőzést vagy parazitát. Közben érzik, ahogy óvatosan egy telepata is körülnéz az elméjükben, de nem nyúl bele, csak ellenőrzi a gondolataikat és az emlékeiket. Összességében a vizsgálatok fél órát vesznek igénybe és mindenre kiterjednek. Néhány kisebb rendellenesség van a lányok testében, de semmi komoly, ami ne lenne egy más fiatal nő testében. Ez meglepő lehet a korábban történtek fényében. A vizsgálatok végével a két orvos egymással halkan egyeztet. Amikor végeznek az egyik leveszi a fehér orvosi maszkját és a kezéről is lassan lehúzza a steril kesztyűket, mialatt a páncélosok vezére felé fordul.
- Nem találtunk semmit uram. Nem fertőzöttek, a testükben nincs kórokozó, beültetett implantátum, parazita, Celestial technológia, genetikai program és mentális sem. Nem alakváltók, nem Fészkek, nem Raptorok, mágikusan sem fertőzöttek és nem is Skrullok vagy Szipolyok. Két egészséges mutánsról van szó. Elég alaposak voltunk?
- Igen, köszönöm Doktor Úr. Soha nem lehetünk elég alaposak és óvatosak. A főépületbe érkezetekkel különösen szigorúan bánok, ezt maga is tudja.
Ezzel a páncélos végre a két Sign felé fordul, sokkal barátságosabban mint eddig. Egy mozdulattal leveszi a sisakját és maga mellé fogja, így láthatóvá válik az arca is. Egy fiatal, zöld szemű, szőkésbarna hajú férfi, fehér bőrű, átlagos vonásokkal.
- Elnézést a kellemetlen fogadtatásért. Makarov Vlagyimir Riez Őrnagy vagyok, a SHIELD alternatív realitásokkal foglalkozó részlegének az igazgatója. Önök egy dimenziók közötti utazás során egy alternatív világba kerültek. Azért vagyok itt, hogy megpróbáljak segíteni magukon. A következő lépés, hogy a kihallgatóban kikérdezem magukat. Ha megfelel, a legegyszerűbb hogy rögtön indulunk és átesünk rajta.
A hangja továbbra is katonás és határozott, azonban valamivel engedékenyebb, most már úgy kezeli a testvéreket mint fenyegetést nem jelentő személyeket. Az utolsó mondata most is inkább parancs mint ajánlat.

A vizsgálatok a szokásos háziorvosiak voltak, de csak kezdetben. A rutinvizsgálatok, kezdtek kissé kényelmetlenné válni, amikor szabályosan szkennelni kezdték Kirát és Sonát. Mintha valamit a testükben kerestek volna.
Aztán Kira kissé furcsán érezte magát, megérezte, ha bár csak minimálisan i, hogy egy telepata keresgél az agyában.
~ Kira nem szereti, ha az agyában turkálnak.
Jelentette ki a telepatának, jelezve, hogy nem örül a vizsgálatának.
A vizsgálatok végén aztán elárulták, hogy mi mindent vizsgáltak  két lányon, mondjuk úgy, hogy ha boncoltak volna minket, csak akkor végezhettek volna több vizsgálatot a két Sign-on.
A vizsgálatok után a fickó aki kísérte a lányokat megenyhül és elárulja végre, hogy hol vannak s hogy kerültek ide.
- Azta...
Ennél többet nem tudott kinyögni a lány, mert ha így tett volna akkor nem tudta volna eldönteni, hogy káromkodjon vagy örvendezzen.
A férfi ki akarja hallgatni a lányokat és ezt nyomatékosítja is bennük.
Kira feláll az ágyról, miután feleladósodott és ha vezetik akkor megy, bár érezte, hogy hagyja majd Sonát előbb mesélni, mert ha visszagondol a történtekre, máris párás lesz a tekintete.

A vizsgálatokat tűrtem, de nem volt ínyemre a sok macera. Amikor már szkennerekkel, meg mindenféle sz@rral vizsgáltak minket, akkor már kezdett idegesíteni a dolog.
~ Mi a francot vizsgáltok ennyire bennünk? Nem ufók vagyunk hanem mutánsok. ezek talán még nem láttak mutánst, vagy mi?
A doki elmondja mi mindent vizsgáltak rajtunk, ami néhány dolgot megmagyaráz.
~ Kajak azt vizsgálták, hogy ufók vagyunk -e. De annak örülök, hogy a mutáns dolog itt nem olyan meghökkentő, hogy gyilkos tekintettel nézzenek ránk.
A főgóré végre válaszol a legfontosabb kérdésünkre is.
- B@szki! Minket átrobbantottak egy másik realitásba. Hűha.
Mondom kissé csodálkozva, oké hogy sok dolog hidegen hagy, de azért mégse mindennap ugrik realitást az ember.
A vallatás hallatán Vudura nézek és látom rajta, hogyha ő kezd el mesélni, akkor menten elbőgi magát.
- Jobb lesz, ha én kezdek.
Mondom, majd felállok az ágyról.

A lányokat most újra fegyveresek fogják körül, ezúttal viszont csak négy, kettő-kettő fejenként. Riez halad elől, a hosszabb folyosórendszeren keresztül vezeti Katát és Genát. A kommunikátorán közben valószínűleg parancsokat adhat ki, de ezeket nem lehet tisztán hallani. Végül egy nagyobb, vastag fém ajtónál állnak meg. Az ajtó kinyílik, jól láthatóan egy kihallgató. A teljes terem fémből van, középen egy fém asztallal, amely a padlóból jön elő, mellette székek, kettő az egyik oldalon, egy velük szemben. Ide már csak két fegyveres lép be a Sign lányokkal. Riez leül a szemben lévő székre és kezével int, hogy nyugodtan tegyenek úgy ők is. A két ügynök közül egyik Collins, korábban is ő kutakodott a fejükbe, most mentálisan kéri őket, hogy csak a teljes igazságot mondják. A tereim falain látszik, hogy valószínűleg a túloldalon további szobák lehetnek ahol figyelik az itt történő eseményeket.
- Már tudják, de elmondom még egyszer. Makarov Vlagyomor Riez őrnagy vagyok, a S.H.I.E.L.D. alternatív univerzumokat monitorozó alszervezetének, az A.R.M.O.R. igazgatója. Most túl fogunk esni az első, áttekintő kikérdezésen. Én az én feladatom az hogy meggyőződjek önök mekkora veszélyt jelentenek erre a világra. Kérem működjenek együtt.
Néhány pillanatra elhallgat mintha valami megerősítést várna az együttműködésre. Aztán Riez elővesz egy holografikus tabletet és megnyit rajta egy dokumentumot.
- Legelőször is. Szeretném ha elmondanák, mi történt pontosan mielőtt ebbe a világba kerültek. Minden részlet fontos lehet.

Kikísérték a két lányt az orvosiból egészen a kihallgató teremig. Az úton mindkettőjük mellett két fegyveres őr maradt. Mint később kiderült valamelyik őrük volt a telepata, aki turkált a fejükben korábban. Ezt abból következtették le, hogy mentálisan felszólította őket az őszinteségre.
~ Mi értelme lenne a hazugságnak? Az úgyse változtat a múlton.
válaszol a lány ha tud. Collins pedig láthatja Kata arcán a szomorúságot, ami az emlékeihez társul.
A kihallgatóterem olyan volt, mint az ő realitásukban. Fém az egész és más szobából figyelhetik őket, míg ők nem láthatják az őket megfigyelőket.
A parancsnok intésére leül a székbe és hagyja, hogy Sona kezdje a beszédet, addig is erőt gyűjtött magában, hogy aztán képes legyen elmondani az ő változatát is.
- Átlagos napnak indult. Kata a párjával szerelt a műhelyében, mint egy átlagos felnőtt végezte a munkáját. Aztán ebédszünetben a tévében épp egy élő közvetítés ment a polgármesterrel, mire valaki aki olyan volt mint a párom rátámadt az elnökre képességeivel. Kata tudja, hogy nem ő volt, hiszen ott volt tőle pár lépéssel. Rohantak is Sonáhhoz, mert abban a realitásban ahol éltek a két T elve volt életben a mutánsok felé. A tűr és a tilt. a tűr a szabad tevékenykedéseket jelentette a tilt pedig a kivégzést. Viszont a mutánsok szervezetekre voltak osztva, mint néhány család egysége, így egy tettéért az összesnek meg kellett halnia. De itt egy ellenséges alakváltó játéka miatt veszélybe került a szervezet minden tagja.
Sonát Kata figyelmeztetni akarta a veszélyről, ezért a munkahelyére rohant, de már késő volt, amint beért a helyiségbe valaki altatógázt engedett a helységbe és ahol a kis csapat magához tért, az már a kivégzés helyszíne volt. Sorban lőtték agyon a mutánsokat, akik egymáshoz láncolva haladtak előre. Végül lelőtték a barátomat is, aki egy energia alapú mutáns volt és a lövéstől berobbant, így kerülhetett a két lány ide.
Válaszolta Kata, immár kissé könnyes szemmel, hiába akarta azokat visszatartani nagy erőkkel.

Átkísértek minket a vallató terembe. Négy fegyveres őr kísért minket meg a parancsnok. A katonák közt lehetett egy telepata is, mert hangokat hallottam fejembe.
~ Ha hazudnánk azt úgyis észrevennéd, úgyhogy értelme se lenne haver.
Mondom, nem érdekel, hogy nem a haverom, nekem ilyen a stílusom. Amint intenek én is leülök és a felszólítás után elkezdem én a mesélést,mert láttam, hogy Katának kell egy kis idő míg összeszedi magát.
- Éppen a személyzeti öltözőben voltam, mikor berontott az ajtón Vudu, meg a párja és olyasmiről hadováltak, hogy gáz van és hogy mihamarabb el kell húznunk a csíkot. Szerintem ennek az okát majd ő részletesebben is ki tudja majd fejteni. A lényeg, hogy még reagálni se tudtam, mire valaki bedobott valamit az ablakon, amitől mind elaludtunk. Mikor felébredtünk a saját kivégzésünkön voltunk, sorra végezték ki a mutánsokat a szervezetből aminek a tagjai voltunk, bár én mindig az emberekhez álltam közelebb, így alig volt mutáns ismerősöm, a helyszínen sem. persze nem jó érzés a tudat, hogy azért cipeltek oda, hogy ementáli sajtot csináljanak a testemből, ráadásul ártatlanul, de nem tudtam mit csinálni, le voltunk láncolva és képességblokkolókkal felszerelve, nem mintha marha veszélyes erőm lett volna, Vudunak se volt az. A lényeg, hogy már csak mi hárman voltunk hátra, mire a csávó, aki előttünk állt egyszerűen berobbant, aztán itt tértünk magunkhoz a kövön.
Mondom, miközben Katára nézek, hogy össze tudta e már szedni magát és úgy tűnik, hogy igen, aminek azért kicsit örülök. Mert az én vallomásomból nem sok jó dolog derül ki rólunk.

Az őrnagy nyugodtan, komoly arccal hallgatja végig a két fiatal mutánst. Meg se rezdül, de most már egyáltalán nem érződik hidegnek, kívülállónak a viselkedése, teljesen Sona és Kira válaszának fordítja a figyelmét. Végig némán jegyzetel, néha felnéz Gena szemébe, vagy éppen Kataéba, hogy jelezze figyel és ért mindent. Miután a válaszok elhangoznak még eltelik egy kis idő amíg Riez befejezi a gépelést, átolvassa és menti a lapokat, majd becsukja azokat és újakat nyit. Oldalra néz egyenesen Collins ügynökre, aztán visszafordul a két Sign lány felé.
- Rendben. Ez megvan és értem. Most kérem, hogy ismertessék részletesen a mutáns képességeiket. Teljesen kifejtve, elmagyarázva, lehetőleg határértékekkel. Utána áttérhetünk a rutinkérdésekre.
Ha Kata és Gena, ahogy eddig is önként, őszintén és készségesen válaszolnak, akkor elég gyorsan túlesnek ezen a részen. Riez most is részletesen, rendkívül alapos módon gépel le minden információt. Aztán felnéz a lányokra, megnyit egy adatlapot, vesz egy nagy levegőt és belekezd.
- Az általános adatok jönnek. Először kérem Kata ön feleljen, utána következik Gena. Sajnos rokonságuk miatt nem tudom önöket Ms. Sign-nak hívni, kérem nézzék el. Én mondom az adatot, ön a választ, beírom és ugrunk is a következőre. Ha valami nem világos megismétlem.
Még megáll egy pillanatra felkészülési időt adva, aztán sorolni kezdi.
- Teljes név, faj, nem, születési hely, születési idő, életkor, apa adatai, anya adatai, magasság, testsúly, haj és bőr szín és rövid ismertetése a képességének.

Úgy tűnik a parancsnok hitt a lányoknak, mivel az csak némán figyelt, bólogatott, és jegyzetelt a gépére. A vallomások után pedig a telepata kollégájára nézett, bizonyára meg akarta tudni, hogy hazudtak e a lányok, vagy esetleg eltitkoltak e valamit, de mivel nem tettek így, ezért további kérdésekkel folytatta a "beszélgetést".
Kata válaszolt elsőre a kérdésre a képességeivel kapcsolatban.
- Az erő ami Kirának van, nem túl hasznos, mert még nagyon gyenge. Sona még anno Vudu hatásnak nevezte el, míg Kira inkább egy irányú érzék kapocsnak hívja. A lényeg az, hogy ez a tulajdonság passzív. Hogyha Kira megüt bárkit, a neki nem fáj, max csak ha akkora erővel teszi, hogy belefájdul a keze, de ha más üti meg a lányt, akkor az annak az illetőnek is fájni fog azon a hely ahol megütötte őt. Tehát, Kira üt neked fáj, ha te ütsz neked is fáj, bár kisebb mértékben mint neki. Az is igaz, hogy az embereknek más más a fájdalomküszöbe, így lehet hogy ami Kirának fáj, az a támadójának csak idegesítő bökdösés. A fájdalom amit maximum képes okozni az egy fejfájásnyi erővel ér csak fel.
Feleli, majd megvárja, míg Sona is elmondja mire képes.
Ezek után a parancsnok Kirához fordul és megkéri, hogy sorolja fel a személyes adatait, ő csak bólint válaszként, majd válaszol is.
- Kata Kira Sign, mutáns, nő, Manhattan, 2009, Január 20, 16 év, Mindketten halottak valószínűleg, 168centi, 55 kg, haj fekete, bőr afroamerikai, a képességeket pedig már hallhatta.
Válaszolja a lány, majd megvárja, hogy unokatesója is megtegye ugyanezt.

úgy tűnik elhitte amit mondtunk és szerencsére ezek után nem akar minket kinyírni, ez jó jel. Mindenesetre a kérdések folytatódnak. Vudu le is darálja gyorsan a képességét, amiből már szerintem le is eshet nekik, én miért hívom őt vudunak. Miután végzett rajtam van a sor, hogy meséljek arról, hogy mit is tudok.
- Nos nekem szép a hangom, a mutáns erőm pedig az, hogy erőteljes a sikolyom. Képes vagyok olyan frekvencián sikoltani, amitől betörnek az üvegek és fejfájást okozok vele, ha valaki sokáig hallgatja.
Válaszolom tömören, mivel nekem nem olyan összetett a képességem, mint Katának. A rutinkérdéseket nekem is meg kell válaszolnom Vudu után, így mikor egenként diktálja a csávó én felelek is. Elvégre miért is ne, legalább hamarabb leléphetünk innen, csak az a jó kérdés hova.
- Gena Sign, de mindenki Sonának hív, mutáns vagyok, nő mint látszik. az én szüleim élnek, mert csak én lettem olyan peches, hogy mutánsnak születtem, magasság és testsúly azonos Vuduéval, hajam kék, eredetileg azt hiszem szőke volt, bőröm kaukázusi, a képességet pedig már én is elmondtam.

A férfi továbbra is gyorsan és pontosan jegyzetel a megnyitott adatlapokra átkonvertálva hivatalos adattá a lányok elmondását. Ennek végeztével megáll egy pillanatra összeráncolja a homlokát aztán Sonara néz.
- A szülők pontos nevére is szükség lenne, de most ezzel nem terhelném magukat később is ráér. Ms. Sign mindig egyes szám harmadik személyben beszél magáról? Nála ez megszokott?
A megszólítást ezúttal nem pontosítja mert egyértelmű, hogy Kata-ra utal ezzel, a kérdést úgy teszi fel hogy mindkettő Sign-nak szóljon egyszerre és az válaszolhasson rá előbb, akinek kényelmesebb. Ha erre is megkapja a válasz az őrmester néhány másodpercig elgondolkozik, aztán a holografikus táblagép paneljeit lecsukja, kezeit egymás mellé helyezi az asztalon és teljesen szembe fordul velük.
- Az orvosi vizsgálaton már átestek, már csak a vérüket és a DNS mintáikat fogják vizsgálni, ahhoz nincs szükség közvetlen részvételre. Én megkaptam a válaszaimat. Még át kell esniük egy részletes kikérdezésen a világukat, életüket illetően, hogy felvegyük magukat az adatbázisba. Utána javaslok egy két hetes pszichológiai megfigyelést és kezelést mindkettejüknek. Az átélt kivégzéstől sokkot kaphattak. Az orvosok fognak kettejükről végső véleményt mondani. Ha tiszták, megpróbálhatjuk visszaküldeni önöket a saját világukba. A történtek miatt ha ezt nem akarják, van egy programunk ami segíti a beilleszkedésüket ebbe a világba, azt kezdhetik meg.
Határozottan, egyetértést váróan beszél, minden fontosabb szót nyomatékosítva, aztán kicsit lazábban hátrébb dől a széken.
- Van bármilyen kérdésük vagy amit még személyesen elmondanának ennek fényében?

A férfi rákérdez a szüleim nevére, majd mondja, hogy nem is fontos. Meg egy megjegyzést tesz, amit elsőre nem értek, de aztán leesik, hogy miért nem. Elvégre nekem természetes, hogy Vudu mindig így beszél.
- Ja ő? Igen nála ez a normális, ha nem így beszél, na akkor tudhatom, hogy valami nagy gáz van. Mint mondjuk ma is, az elfogásunk előtt.
Kata szúrós szemmel néz rám, de szerintem csak ezért mert ez a gyengéje, de nem aggódom ugyanis megbocsát majd nekem ahogy mindig.
A férfi mondja, hogy még kikérdeznek minket a világunkról, ezt a részt persze Kirára hagyom majd, majd a férfi javasol egy kéthetes kezelést egy pszichomókusnál, nekem annyira nincs sok kedvem hozzá, de Vudunak biztosan szüksége lesz rá, elvégre ő ott sokkal többet vesztett, mint én. Szinte mindent és mindenkit.
Mikor a csávó felajánlja, hogy visszaküldenek minket, akkor elkerekedik a szemem és nemcsak az enyém láthatóan Vudu sem rajong az ötletért. Így amikor a beilleszkedés lehetőségét ajánlja fel, normalizálódik az arcom és megkönnyebbülten kifújom a levegőt.
Ezek után szinte egyszerre mondjuk ki ketten.
- A második opciót választjuk./ második opciót inkább.
Ezek után megkérdezi, hogy van -e kérdésünk. Nekem nem volt, de mikor Vudu feltette a sajátját rájöttem, hogy ez a válasz engem is érdekel.
- Ez engem is érdekelne. Mondjuk érdekes lenne, ha szembejönnének velünk az utcán.

A kérdésre Kira kérdőn néz a férfira, majd Sona meg is válaszolja a kérdést. Persze a válasz nem tetszett a lánynak, mert nem szerette, ha valaki egy idegen orrára köti, hogy mi a hibája.
Mikor a férfi a világukról kérdez ő bólint, majd egy kérdéssel válaszol először.
- Önnek adjuk meg ezeket a válaszokat a világgal kapcsolatban, vagy majd a későbbiekben egy kollégájának?
Ha érkezik válasz, akkor ő mesélni is kezd a világukról. A tőr és tilt ő világbeli változatáról, a mutáns szervezetekről, a saját életükről(persze nem túlzásba véve) meg persze az ottani munkaviszonyokról és arról, hogy ott ők már egy éve felnőttnek számítanának.
A felajánlásra, hogy visszaküldik a lányokat Kira se reagál jobban, mint Sona, majd amikor a második lehetőséget felajánlják számukra a két lány egyöntetűen válaszolt.
- A második opciót választjuk./ második opciót inkább.
Az újabb kérdésre, hogy van e kérdésük Kira válaszolt.
- Volna egy. Ha ez egy másik realitás, akkor itt is kell léteznie egy Kira és egy Gena Singnak is nem? Esetleg lenne mód a velük való találkozásra? Ha másért azért nem, hogy ne higgyék magukat őrültnek, mikor meglátnak minket szembe sétálni az utcán.

A férfi most rezzenéstelen, komoly arccal néz a két lányra és hallgatja meg őket. Azután szó nélkül feláll, kikapcsolja és elveszi a holografikus tabletet és a kezébe veszi.
- Nem feltétlenül léteznek önök ebben a realitásban is. Ha igen, egyelőre akkor sem tehetünk semmit. Nem keltünk pánikot.
Most sokkal inkább kijelentő mint kérdező és együttműködő, nem parancsnoki fölényesség ez, csak szükséges határozottság a részéről. Még egyszer végignéz a két lányon, vesz egy levegőt és ugyanolyan határozottan folytatja.
- A második lehetőség. Értem és elfogadom. Az orvosi vizsgálatokon már átestek, még egy napos kikérdezés van hátra. Utána egy két hetes pszichológiai és pszichiátriai megfigyelésen és vizsgálaton esnek át. Ha megfelelnek, aláírom a hamis papírjaikat és megkezdhetik az ARMOR beépülési programját. Addig nincsenek jogaik, sőt köteles vagyok letartóztatni és fogva tartani magukat. Kérem működjenek együtt. Nem kell félniük.
Ezzel a parancsnok kisétál a teremből. A két Sign lányt azután alaposan kikérdezni, mindent el kell mondaniuk a világukról amit tudnak, a legkisebb részletet is. A saját múltjukat és életüket is fel kell tárniuk. Majd következik a két hetes, kényelmesebb, beszélgetős időszak. Ha nem mutatnak semmilyen komoly tünetet, akkor megfelelnek a teszteken, még ha sokkot is kaptak, azt külön kezelik. Két és fél hét telik még el, majd az ARMOR szabadon engedi őket. Megkezdhetik új életüket a másik világban. Hetente kell ellenőrzésre járni az ARMOR-hoz, egy rövid jelentéssel, jegyzettel arról mit is tettek a héten. Ha ezt nem teszik meg a szervezet beviszi őket kikérdezni. Ezalatt az idő alatt megtudják az alapvető dolgokat a Reneszánsz világról. Riez parancsnok még egyszer meglátogatja őket. Mint megtudták róla, ő maga is egy másik világból származik.

//Ezzel a kalandod számodra véget ér. Nem szeretnélek távol tartani a többi kalandtól. Amiket az utolsó bekezdésben írtam azok élnek a játéktéren mindenhol.//