Re: Belleplain turistaút

by **Morsus** Szer. 04 Jan. 2012, 18:01

bestia próbálta kiszedni az arcszőrzetéből a tűzön olvasztott cukrát. Logan még mindig némán meredt maga elé. Érezni lehetett a feszültséget körülötte. Nem tudta hová tenni a "lányát" és a helyzetet.
- Elmegyek... levegőzni.
Morogta és ellenvetés nélkül az erdőnek indult. bestia Lornára nézett és szemei jelezték, hogy menjen a férfi után. majd a kékség a fiúkhoz fordult.
- Holnap kemény napotok lesz. Menjünk aludni.

by **Serena Davidson** Szer. 04 Jan. 2012, 18:17

Szóval nem volt ködük sem, akkor a világ teljesen máshogyan alakult mint nálunk. Galactus második feltűnése?! Nálunk még mindig a Csatabolygó környékén van valahol. Nem tudtunk róla, hogy hazajutott volna. Nálunk milyen?
- Közel sem ilyen békés – mondtam. – Épp mindenki mutáns Magneto-nak hála és…
Elakadt a hangom, amikor apám felkelt és távozott, ritkán láttam csak ilyennek, a szememmel követtem az útját, majd amikor visszafordultam elkaptam Hank bácsi tekintetét. Lassan, alig láthatóan biccentettem neki. Ahogyan kimondta a srácoknak, hogy alvás felpattantam a földről könnyedén és apa után indultam a megszokásomhoz híven szinte hangtalanul, biztosra vettem, hogy ő hallani fog, így az utolsó lépéseket, amikor már beérem nem is próbálom hangtalanná tenni.
- Sajnálom, hogy csak így felbukkantam – mondtam. – Csak szerettelek volna titeket megismerni, nem gondoltam volna, hogy ennyire kellemetlen lesz a feltűnésem.

by **Adam Taylor** Szer. 04 Jan. 2012, 18:59

Mugurama nézi a lányt amikor válaszol. Aztán az apja felkel és morgolódva elindul. A fiú a lányra néz.
- Menj utána. - súgja nagyon halkan. Aztán elindul Jake felé.
- Állítsuk fel a sátrat. - mondja neki. Nekiállnak felállítani a sátrat. Utána ő még kimegy és gyakorol a kardjával. Minden egyes mozdulata százszor gyakorolt mozdulat. Viszont látszik, hogy a kölyök dühös. Nem elég gyors és ezt érzi magán. Úgy húsz percig gyakorol aztán még pár percig a képességével próbál elérni egy fát. Sajnos az ereje még messze kevés, hogy elérje. Ezután hulla fáradtan mászik be a sátorba. Ahogy lefekszik szinte azonnal aludni is kezd.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 18:31

Logan megrázza a fejét.
- Nem tettél semmi rosszat, csak... nem tudom megszokni. mindig is egyedül voltam te... a hangod, a szagod, mindened... az enyém. Nem... nem vagyok egyedül.Szeretném, ha mindig így lenne. Sőt, azt akarom, de Serena.
A férfi lehajtja a fejét.
- Sose leszünk együtt. Egy másik elzárt világban, igen, de itt? A tábor előtt levadásztam és végeztem két tucat emberrel. Láttam, ahogy meghalnak, ahogy az élet elhagyja őket. Miattam. Nem lennék képes ezek után egy ilyen apró törékeny lány szemébe nézni. Gyűlölném magam és mérges lennék rá, ha elfogadna ilyennek. Te nekem egy álom vagy, ami sose teljesülhet.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 18:56

Úgy emlékszem, hogy egy hasonló beszélgetés otthon is lejátszódott annak idején, legalább is anya ilyesmit mesélt. Mégis most én éreztem magam kellemetlenül, hogy szembesülnie kellett ezzel. Közelebb léptem hozzá és ha engedte a vállára tettem a kezemet. Mielőtt idejöttem ha valaki azt mondja, hogy megpróbálok apámba lelket önteni, akkor a karmaimat vágom a gyomrába, hogy ne beszéljen ostobaságokat. És most mégis azért fogok lobbizni, hogy a szüleim ebben a világban is összejöjjenek.
- Az anyám tudja, hogy milyen vagy, mindig is tudta, ennek ellenére elhagyta Jackie bácsit és kosarazott ki legalább egy tucat udvarlót érted, miattad, mert már a felhővárosban beléd szeretett a paradicsomoknál. Amikor öt perc alatt több figyelemmel és kedvességgel fordultál felé, mint amit valaha is kapott bárkitől – mondtam. – Itt nem tudom milyen, de feltételezem, hogy olyan, mint otthon… akkor viszont amiatt aggódik és szakad meg a szíve, hogy ostorozod magad és fél, hogy egyszer megöleted magad és örökre elveszít.
Az utolsó részen felmordultam. Nehéz volt mit mondani, révén kettejüket szerettem a világon a legjobban.
- Elfogult vagyok… de adj magatoknak egy esélyt. Hagyd, hogy jobb embert próbáljon belőled faragni, aki már úgy fogja érezni, hogy megfelel neki, ehhez nagyon ért – mosolyodtam el és megvontam a vállam. – Mégis jobb, mintha mind a ketten magatokat marcangolnátok… ez már az én dolgom ilyen téren.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 19:07

Logan elmosolyodik.
- Olyan vagy, mint az anyád - mondja kedvesen. - De ez nem fog megtörténni. Az a világ más volt itt szükség van rám. Arra, amire képes vagyok és az nem szép dolog. Ő egy remek lány , és mint bizonyítottad egy másik világban egy másik helyzetben talán. De neki jobb kell, mint ez a Logan. Ez nem rossz dolog, majd idővel ő is így fogja látni.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 19:28

- A többség szerintem szeretné, hogy olyan legyek – mondtam. – De leginkább a te kellemes modorodat örököltem.
Vettem egy mély levegőt, pontosan tudtam, hogy miről beszél, mert én is hasonló cipőben járok, bár Manóval más volt a helyzet, ott csak attól tartott, hogy összetöri a szívemet. De akkor ő meg a pubi csontjait…
- Tudom milyen olyannak lenni – morogtam. – Alig vagyok huszonkettő, de már több tucat embert öltem, és ezt mind az elmúlt két évben, amióta elhagytuk a Csatabolygót és hazatértünk a ti világotokba. Egy hadsereggel szembe merek szállni, de ahhoz nekem sincs merszem, hogy a szemébe nézzek és megmondjam, hogy mi lett belőlem.
Bár valószínűleg úgyis tudja és felesleges elhallgatnom az egészet előle, amíg nem szedem össze a bátorságomat.
- Nem biztos, hogy megfogja, valószínűleg az anyámmal egy idős Serenát nem véletlenül hívják Ms. Davidsonnak. Ő hozott ide – egészítettem ki a végét.
Ami meglehetősen furcsa volt, elsőre azt hittem, hogy ő az, csak a kard és a furcsa ruha nem stimmelt.
- Egyébként te mondtad nekem otthon apai jó tanácsként, hogy csatából csatába menekülés nem oldja meg a gondokat. Átmenetileg lehet, hogy kevésbé fájnak a dolgok, míg harcolunk és ölünk, de kell valaki, aki megtartja az emberségünket és ne vesszünk el teljesen. Ami nekünk különösen könnyű lenne, ha az ösztöneinknek adnánk át magunkat.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:18

Logan elmosolyodik.
- Nem. Az anyádnak nem én kellek. Itt nem. Csodálatos élete lesz, de nem velem.
Majd a mutáns megsimogatta a lánya arcát.
- Nyugalom majd minden elválik.
A homlokát megcsókolva visszasétált a táborba. Lorna indult volna utána amikor meglátott valakit a fák között. Szólni akart Logannek, de ő már nincsen a közelben. A lány most veszi észre ki az: Bard Einarson. A fiú békésen áll és vár, mintha csak sorba állt volna, hogy beszélhessen a lánnyal.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:27

Apára mosolyogtam, szívem szerint megöleltem volna, volt egy olyan érzésem, hogy majd meggondolja magát, és csak nem fog makacskodni éveken át. Majd elválik minden, igen. Hányszor hallottam már ezt a mondatot tőle.
- Ja ezt én is mondhattam volna – mondtam.
Még nyújtóztam egy nagyot, ahogyan elindult vissza, máshonnan hallottam mozgást az erdőből, a karmaim azonnal kipattantak, és már-már szóltam volna apának, de nem volt itt. Beleszagoltam a levegőbe, ismerős illat és már tudtam is, hogy ki az. Arra kaptam a fejemet, amerről a hang és az illat is jött és valóban ő volt. Biccentettem felé és némi meghajlást is kapott, ami a rangjából kifolyólag járt neki, majd elindultam felé.
- Ha azért jöttél pubi, hogy elrontsd a napomat az apámmal nem állok jót magamért! – vicsorogtam.
Valami azonban nem stimmelt, máskor nem állt volna így, sehol a gúnyos megjegyzés, sem a gúnyos mosoly se semmi. Egészen közelmentem hozzá, de a karmaimat még nem húztam vissza, nála soha sem lehet tudni.
- Mit akarsz itt Bard? – kérdeztem. – Hogy kerülsz ide, itt senki sincs rajtam kívül… mindenki valószínűleg New Yorkban maradt.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:33

Bard levette a sisakját és egy kőre rakta. Békésen előrébb lépett és őszinte tekintettel nézett a lány szemébe.
- Búcsúzni jöttem.
Mondta békésen. kezét hátra rakta kihúzva magát és jelezve, hogy nem fog semmi rosszat tenni. Arca komoly volt, de a hangja és a szívének dobbanása őszintének mutatta őt. Ezt ritkán lehetett érzeni rajta. Nem szólt többet csak békésen várta, hogy Lorna mondjon valamit.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:40

Meglepődtem, amikor a szemembe nézett, azzal az őszinteséggel. A karmaimat visszahúztam. Búcsúzni?! Pislogtam néhányat és az arcomon is látszott a döbbenet, nem éreztem hazugságot felőle, most tényleg komolyan mondta, amit mondott. Persze otthon vadásznak rá, az anyja meg akarja öletni, de itt akart volna maradni?!
- Ezek szerint itt akarsz maradni, ebben a világban – mondtam. – De ott a családod… annak ellenére, hogy nem mutatjuk, még kedvelünk téged, én legalább is, a nővéred és az apád szeret, a család többi tagja is, anyádat kivéve. Ki hozna ki a sodromból, ha nem te?
Megráztam a fejemet, nem akartam elhinni, amit mondott, ez nem lehet igaz, ha… ha elmegy az olyan lesz, mintha ő is meghalna, örökre elveszítjük. A páncéljára csaptam a kezemmel és könnyes szemmel néztem rá, nem hittem volna soha, hogy pont ő fog ilyen reakciót kiváltani belőlem.
- Nem teheted! Nem mehetsz el! Ez olyan, mintha meghalnál... Így is annyian meghaltak már, olyan kevesen maradtunk, nem teheted! – ráztam meg a fejemet.
Lehajtottam a fejemet néhány pillanatra majd végül felnéztem.
- Miért? – kérdeztem.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:46

Bard megfogta a lány vállait ha az engedte.
- Te magad mondtad. Nincs miért maradnom. A nővérem erős lány és erősebb lesz, ha nem tartom vissza. Én itt leszek és ha kell... segítek. Ez a világ. Ez más. Sokat tanulhatok magamról. Anyám... itt jót akar, de még mindig ármánykodik, itt megmenthettem. itt lehetek az, akinek a saját világomban kéne lennem. Én csak... elakartam búcsúzni tőled. Majd köszönj el a nevemben a többiektől.
Mondta békésen.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 20:58

Hagytam, hogy megfogja a vállamat és így néztem újra bele a szemeibe.
- Az otthonit kéne, még mielőtt mindent elpusztít… nem az ittenit! – pár pillanatra megakadtam. – Más lettél, mint mindig. Mit mondott neked Washingtonban, hogy így megváltoztatott?
De, de akkor sem tehette meg, hogy elmegy, nem értettem vele egyet, Freydis örökké fogja gyászolni az elvesztését, az apja is, a többi családtagja is. Mi pedig… a többiek.
- Thadeus is marad? Én soha sem hibáztattalak azért, ami otthon történt én sem vagyok jobb.
Szükségünk van rád Bard – mondtam. – És nekem is…
Amit a táborban mondtam, lassan nekem sem marad senkim, mindenki meghal, vagy eltűnik örökké. Megcsóváltam a fejemet, búcsúzzak el én a többiektől a nevében. Én adjam át ezt mindenkinek.
- Miért én? Amikor mi estünk szó szerint egymás torkának szinte minden alkalommal?

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 21:04

Bard elmosolyodott.
- Célt találtam. Mikor készen leszek visszatérek. Madárijesztő... őt ismerve maradni akar majd, de ez nem szabad. A nővérem elviszi majd. Vigyázz rá. Ne hagyd, hogy átverjen, sokkal okosabb, mint ahogy viselkedik.
Az utolsó kérdése mosolyogva a lányra néz és picit oda hajol.
- Csak azt gyűlölheted, akit szeretsz.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 21:23

Most már én is elmosolyodtam, amikor mondta, hogy visszajön. Ha Zack bácsi ide tudott minket küldeni, akkor innen is volt valószínűleg visszaút.
- Ajánlom is, hogy vissza gyere! – mondtam. – Még a mi életünkben.
Bár, én valószínűleg hála a képességemnek igencsak sokáig fogok élni, így az utolsó hozzátevésem illett. Hogy a többiek korában gondolkodjon asgardi létére és nem az enyémben, vagy a sajátjában. Hogy én vigyázzak Thadeus-ra? Na nem! Az ki volt csukva, nem kellett nekem azaz idegesítő beszélő állatka még utánfutónak! A közelebb hajolást kivételesen életemben először sikerült kibírnom anélkül, hogy elvörösödjem. A Hold után sejtettem, hogy egyszer még számon fogja kérni és nem fogunk elmenni a téma mellett.
Ragadozó módjára mosolyodtam el.
- Csak szeretnéd hercegem, egyszer az egód fog sírba vinni, ahogyan már mondtam ezt korábban!
Még mindig mosolyogva hajoltam oda hozzá és csókoltam meg.

by **Morsus** Csüt. 05 Jan. 2012, 21:51

A férfi a csók alatt megfogta a lány kezét és a végén ajkait kóstolva mosolygott a lányra.
- Lehet, de megéri.
Mondta mosolyogva. A holdra nézett és sóhajtott. Lassan elengedte a kezeit és hátrálni kezdett. Mikor Lorna utána nyúlna vagy szólna érzi, hogy valami a kezében van. Mikor megpillant egy gyönyörű arany gyűrűt, amin rúnák vannak. Bard mosolyogva visszafordult.
- Már van miért visszatérnem, hercegnőm.
Mondja mosolyogva és eltűnik a fák között.

by **Serena Davidson** Csüt. 05 Jan. 2012, 22:10

- Csak mernéd nem ezt mondani! – leheltem.
Kissé megszédülve a csókjától léptem volna utána, amikor hátrálni kezdett. Ha már egyszer belekezdett ebbe, akkor be is fejezhetné úgy, ahogyan illik, és nem távozással. A tenyerembe pillantottam, amikor súlyt éreztem benne, egy gyűrű. Bard-ra sandítottam, hogy is hívták ezt a mesékben, amiket anyám mesélt, amikor kicsi voltam? Szerelmi zálognak a lovagkorban? Bánatosan mosolyogtam rá, a szavai alapján igen az.
- Megőrzöm, míg vissza nem jössz érte – mondtam halkan.
Még figyeltem, ahogyan eltűnik a fák között, felesleges lett volna utánamennem. Valószínűleg elteleportál és soha többé nem találnám meg. Ismét a gyűrűre néztem, majd egy sóhaj után összezártam a tenyerem. Ez az én formám, az első fiúm meghal, a második itt marad ebben a világban és halhatatlansága miatt még lassú is. Apa meg nem akar anyával összejönni, mert saját magától fél! Komoran indultam visszafelé a táborba, hátha van még Hank bácsi főztjéből, ma ugyanis még egy falatot sem ettem és kezdtem éhes lenni.

by **Steven** Pént. 06 Jan. 2012, 12:08

Csöndben hallgattam a többiek beszélgetését a tűz mellett. Kicsit elgondolkodtam a dolgaimon, ahogy Lornát hallgattam.
~Nehéz élete volt és van most is. Kíváncsi vagyok vajon egyáltalán megszülettem-e a másik világban vagy sem. Mennyit változtatott volna rajtam, ha hasonló körülmények között nőttem volna fel.~ Időnként már nem is figyeltem a beszélgetést, csak a tűzre meredtem. Amikor megemlítette, hogy érzi a szagunkon, hogy vonzódunk hozzá, egyszerűen csak rá kacsintottam, aztán néztem tovább a tűzbe. Valahogy az olyan megnyugtató volt. Legalább is egészen addig, amíg eszembe nem jutott a legutóbbi emlékem, mikor így meredtem a tűzbe. Anyámék halála. Próbáltam elhessegetni az emlékképet, de előbb vagy utóbb szembe kellesz néznem vele. Szerencsére most nem kellett. Takarodót hirdetett Logan, és Muguramával már mentünk is felállítani a sátrunkat. Egy kis idő után bele is feküdtem és próbáltam elaludni, de nem tudtam. Állandóan a szüleim képe jutott eszembe, ahogy a kocsiban feküdtek szénné égve. Ki kellett tisztítanom a fejemet. Mugurama még mindig gyakorlatozott, úgy hogy gondoltam addig kimegyek vissza a tűzhöz.
- Ön hogy hogy nincs annyira meglepődve Mr.Hank?- Kérdeztem Bestiát, ha még mindig ébren volt. - Úgy értem ön úgy kezelte ezt az egész „lány egy alternatív világból” ügyet, mint ha minden napos esett lett volna. Kicsit sem lepte meg a dolog? Vagy csak ilyen jó pókerarca van?

by **Morsus** Pént. 06 Jan. 2012, 22:46

Bestia megigazítja a szemüvegét.
- Hosszú ideje vagyok X-men és sokat segítek a shieldnek, dolgoztam a Föld legnagyobb elméivel, ez nem dicsekvés akar lenni, de már kevés dolog van, ami megtud lepni.
Mondja elemzően.
- Már vannak más világból érkezett gyermekek köztünk szóval kevésbé sokkoló. Meg az se elhanyagolható, hogy a shield előre figyelmeztettet a lány érkezéséről.
Meséli, mire Loga visszatér.
- Minden rendben van?
- Enyém a bal oldal.
Jelenti be Logan és bemegy a tanári sátorba.
- Jó éjt.
Köszön el McCoy a már cipzárt behúzó társától.

by **Serena Davidson** Szomb. 07 Jan. 2012, 10:24

Végül elsőre mégsem mentem vissza a táborba, kellett egy kis idő, hogy kiszellőztessem a fejemet, bár erre az egész éjszakám ott lesz még. Nem elég, hogy az első fiúm meghalt, majd agymosva küldi vissza Mephisto, erre a második, akire még csak gondolni sem gondoltam volna így, azonfelül, hogy ki tudja hány éve vonzódom hozzá, itt marad ebben a realitásban. Ez is olyan lesz, mintha meghalt volna, mert ki tudja, hogy mikor jön vissza. Csendben, továbbra is szinte hangtalanul közlekedem, főleg, hogy mostanra valószínűleg a táborban mindenki alszik már. Ha igen, ha nem, akkor is a lehető leghalkabban osonok vissza a tábortűzhöz és, ha még ül ott valaki, akkor a lehető legtávolabb ülök le tőle szótlanul. Most itt a fényben már lesz lehetőségem arra, hogy jobban megnézzem a gyűrűt, amit a sötétben nem láttam jól. Gyönyörű volt, rajta rúnák, vajon még mágikus is lehetett? A tűz fényében figyeltem továbbra is a gyűrűt, ahogyan a lángok szinte táncot vetettek rajta. Miért csak eddig maradtál és miért nem tovább? Miért?

by **Reptile** Vas. 08 Jan. 2012, 14:38

Ezúttal túl lassúnak bizonyultam, s mielőtt még átadhatnám mindenki elviharzik, úgymond mindenki, mert végül is messzire csak ketten mennek. Látván a többieket, jómagam i össze pakolom a sátramat, igaz néha meggyűlik vele a bajom, tekintvén hogy nem vagyok az a tapasztalt sátorozó, de eléggé élvezetesnek tűnik a dolog. Aludnom kéne, a holnapi nap ha minden igaz akkor kemény lesz, de őszintén szólva, nincs kedvem aludni, és fáradt sem vagyok úgy igazán. Ismét lekuporodok a tűz mellé, és figyelem a többieket, Mugurama addig gyakorol amíg ki nem üti magát, Jake meg beszélget a szőrmókkal, akiről úgy tűnik igazam volt, meglehetősen intelligens, és most már azt is tudom hogy meglehetősen sok dologról tud, tehát tájékozott. A sok ücsörgés kissé elszívja az erőm, ez a sok unatkozás most így egyszerre lefáraszt, még talán jobban mint ahogy az edzések szoktak, mert azok után legalább kellemesen vagyok fáradt, és nem úgy mint most, hogy lassan már a szemeim is szenvedés nyitva tartani. Kissé immáron nehezen, de feltápászkodok a tűz mellől, s a sátram felé veszem az irányt, bent megszabadulok pár fölös ruhadarabtól, hiszen ott senki sem lát, hacsak nincsen valakinek röntgen szeme a társaságból... Lényeg hogy lefekszek aludni, egész biztosra veszem hogy kellemesen fogok aludni a sátorban, szimpatikus.

by **Morsus** Hétf. 09 Jan. 2012, 21:41

Lorna vállát bestia kedvesen megfogja.
- Feküdj le kedves. Apád mellett van hely.
Mondja békésen majd az egyik hálózsákot kirakva bele fekszik.
- Legyen szép álmod.

Másnap reggel

A fiúk a sátrukon kívül arra riadnak fel, hogy jéghideg vizet öntenek rájuk.
- Egyes lecke, az élet szívás.
Mondja Rozsomák. Lorna és Bestia az egyik fán ülve figyelik az egészet.
- Kettes lecke: támadjatok, nincs fegyver nincs időhúzás. A két vállamnak érni kell a földet. Aki nem támad annál használom a karmaimat.
Bestia Lornára néz békésen.
- Készültem - kivesz a táskából egy dobozt. - Rengeteg sebtapasz és jeges tasakok.

by **Serena Davidson** Hétf. 09 Jan. 2012, 21:52

Összerezzentem, amikor Bestia lépett oda hozzám. Bólintottam neki egy halvány mosoly kíséretében.
- Köszönöm Hank bácsi – mondtam. – Neked is!
Mintha csak otthon sátoroztunk volna és kirándulnánk, de régen is volt. Bemásztam a sátorba, óvatosan próbálva, hogy apát ne keltsem fel, ha már véletlenül aludna. A gyűrűt egy láncra fűztem volna, ha lett volna ilyesmi nálam, így jobb híján a bal gyűrűsujjamra vettem fel, majd még néhány ruhadarabtól megszabadultam és bemásztam a hálózsákba aludni. Reggel már arra keltem fel, hogy apa mászott ki a sátorból. Valószínűleg még sötét volt kint, megszokott idő a kelésre. Felöltöztem, majd nyújtózkodva melegítettem be és nyújtóztattam meg az izmaimat. Bestia mellé másztam fel az egyik faágra, és onnan vigyorogva figyeltem, ahogyan leönti őket vízzel és így kelti fel a társaságot.
- Esélytelenek a kölykök! – néztem Bestiára. – Még én sem tudom földre vinni! Hat évesen hagyta utoljára. Azóta meg tizenöt év telt el úgy, hogy mindennap edzett.
Figyeltem őket, hogy ki és hogyan indul támadni, tényleg fogja használni a karmokat, ha nem mozdulnak a pubik és nem sietnek.
- Ha úgy bánik velük, mint velem is, akkor egy műtő és Ko néni is kellett volna – vigyorodtam el. – Vajon, ha már nem tudnak mozogni, beszállhatok?

by **Reptile** Hétf. 09 Jan. 2012, 22:47

Jól gondoltam az este, az alvás valóban sokkal másabb, és kellemesebb egy ilyen sátorban, igazából régen aludtam ilyen jól, talán pont azért volt ez így mert szokatlan, és "új élményekben " gazdag, már amilyen élményekben gazdag lehet egy alvás. Mindenesetre is nagyon tetszik, egészen az ébresztésig, ami azért már nem érint olyan kellemesen. Az egyetlen reakcióm hogy kipattannak a szemeim, és azzal a helyzethez kötött " jó reggelt kívánok anyádnak is " tekintettel nézek, de amúgy semmi különös egyéb reakció, ha kelni kell akkor kelni kell nincs mese. Fel akarnák öltözni, de úgy tűnik hogy nem igazán van rá időm, szóval konkrétan egy szál boxerben lépek ki a sátorból, ám ez jelen helyzetben nekem abszolult de nem számít, nézzen aki akar, ahogy akar, végre egy kiadós harc! Ez már kissé hiányzott, bár hiányolom a bemelegítést, szó se róla, dehát így jártam, és éles helyzetben se kerülhetne rá sor. A friss levegőtől hirtelenjében kiráz a hideg, kényszeresen kissé elmosolyodok, majd a következő másodpercben komor arckifejezést veszek fel, s harci állást is. Szívesen felkapnám most a botom, de ő is csak pusztakézzel jön, akkor én miért is ne? Kicsit megropogtatom a nyakam, ennyi kell, majd teszek egy lendületes lépést Logan felé. Eme lendülettel együtt ütök is, ám ha minden jól megy a támadás nem fogja elérni, figyelembe veszem hogy a védekezés - ellen támadás ilyenkor ösztönös, illetve képzett emberek esetében természetes reakció. Szóval igyekszem az ütési táv felénél vissza rántani a karom amelyikkel ütöttem ( bal ), majd egyből utána ismételten ütni ezen kezemmel. Ebbe még bele is fordulok, tehát még a vállam is megtolom felé, jobb karom közben a nyakamnál tartom, mert ha felső testre támadna akkor a mellkasom illetve a fejemet is tudom védeni, és igyekszem is, illetve igyekszek ügyelni a lábaimra is, ha esetleg gáncsra kerülne sor, el tudjak lépni egyet hátra. Akárhogy is jön össze a dolog, ha talpon maradok akkor egy lépést mindenképpen hátrálok, hogy biztos távra legyek. A taktikám igyekszem arra alapozni amit eddig megtudtam az alakról, felér egy vadállattal, erősebb mint a lánya aki így is kiüthetett volna köztünk mindenkit, szerintem... Ha csak úgy ész nélkül neki ugranék mint egy box ringben a harcosok, az felérne egy öngyilkossággal.

by **Adam Taylor** Hétf. 09 Jan. 2012, 23:29

Mugurama amint felébred ösztönösen megidézem elektromos képességem. Engem nem ráz meg az energia. Amint felfogom mi van Logan-re nézek. Aztán indulok is felé. Kezemben szikrákat idézek és azokat hajítom felé, hogy eltereljem a figyelmét Lex támadásáról. Aztán megpróbálom bekeríteni. Nem megyek túl közel. Messziről támadok, ahogy a vívásnál a nálad nagyobb ellenfél ellen szokás. Minden támadást lépésből indítok meg. Főleg rúgni próbálok. Tartom a távolságot és próbálok úgy időzíteni. Hogy Lex holtidejében támadjak így Logannek ne legyen ideje pihenni a támadások után. Ha képes vagyok rá párszor a képességemmel is támadok. Mindent beleadok. Minden dühömet és erőmet.

by Ajánlott tartalom