Steven Storm

Név: Steven Storm
Egyéb név(i): Raynor, Buksi
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1995. Január 26 New York
Kor: 23
Család: Sarah Storm (Valós játékos)
Foglalkozás: Bérgyilkos
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 76 kg
Szeme színe: Világos kék
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egyenlőre nincs

Életrajza:

1995. január 26.-n egy New York-i kórházban születtem meg. Az apám ügy véd volt, így nem volt túl sok ideje rám, de az anyámnak emiatt nem kellett dolgoznia, így ő mindig velem volt. Egészen, míg 4 évvel később ismét teherbe nem eset és született egy kis húgom. Sokáig nem kedveltem, de aztán rájöttem, hogy nekem mint a nagy bátyónak kötelességem megvédeni mindentől a kishúgomat Sarah-t. Amíg ez a felismerés nem jött el, nagyon nehéz dolga volt velünk az anyámnak, mivel gyakorlatilag egyszerre kellett két helyen lennie, hogy rám is és a húgomra is vigyázón, de utána már mindig a húgom mellett voltam és vigyáztam rá, játszottam vele meg hasonlók. Boldogan éltünk egészen 7 éves koromig. Este nagy ricsajt halottam aztán egy hangos durranást. Ezután anyám sikolyát és a húgom sírását halottam, de hamarosan jött egy újabb durranás ami miatt anyám is elhallgatott. Amikor kijöttem a húgomhoz hogy megvigasztaljam őt, és ne sírjon és végre aludhassak tovább, egy fekete alakot láttam, amint épp a húgom ágya felett áll és csitítgatja. A húgom szépen lassan elhalkult, majd valószínűleg el is aludt az ismeretlen karjában, aki vissza rakta az ágyába.
- Menyen onnan, hagyja békén a húgomat. – Rontok neki és nem tudom hogy a meglepettségtől vagy amiatt mert lábon lőtték (ezt később tudtam meg), de elvesztette az egyensúly érzékét és kiesett a nyitott ablakon.

Nem sokára a rendőrök is megjöttek és megtudtam, hogy egy bérgyilkos volt, aki megölte apámat, de csendben próbálta, csakhogy az anyám felébredt amikor menni készült és emiatt tört ki a lövöldözés. Anyám lábon lőtte a rablót, mire az pedig fejbe anyámat. Persze ezeket is csak sokkal később tudtam meg. Nem tudni miért nem ölte meg a húgomat, de én büszke voltam rá, hogy sikerült megvédenem. A szüleim halála viszont nagyon megviselt. Mind ketten árvaházba kerültünk, ahol én elégé bezárkózott gyerek lettem. Nem voltak barátaim. Mindig egyedül ültem a sarokba és hébe-hóba a húgomra pillantottam, hogy jól van-e vagy pedig éppen vele játszottam. Ő volt az egyetlen akivel foglalkoztam. Az iskolában jók voltak a jegyeim, de az osztálytársaimmal nem volt kapcsolatom. Ha valamelyik piszkált azt megvertem. Eleinte ezekből adódtak problémák, de aztán egy idő után nem piszkáltak többé, én meg nem verekedtem velük. Egy nap arra ébredtem, hogy húgom nincs sehol. Adoptálták és direkt titokban tartották, hogy én ne őrjöngjek dühömben. Sajnos nem úgy reagáltam, ahogy gondolták.

Ekkor 13 éves voltam és akkor ott az árvaházban derült ki, hogy mutáns vagyok. Persze ezt senki sem tudta mert mindenki aki a közelembe volt meghalt. A hír hallatára miszerint többé nem láthatom a húgomat, majdnem összetörtem. Bekísértek engem a többi játszó gyerek közé nem igazán törődve azzal hogy mennyire összetörtem lelkileg. Soha sem kedveltek engem igazán a nevelők. csak ültem a sarokba míg néhányan körülöttem játszottak. Aztán egyszer csak fájdalmamban ordítottam egy hatalmasat. Ekkor hirtelen minden megállt körülöttem. Illetve ez nem egészen így pontos. Az élőlények álltak meg körülöttem. Az emberek, a hörcsögök és a halak mind, mint ha kővé dermedtek volna. A tárgyak azonban nem. A labda, amit dobtak ment tovább, az egyik félig kész kockavár épp összedőlt, a ventilátor ment tovább. Eleinte nem értettem, hogy mi ez, de aztán hamar rájöttem, elvégre elég okos gyermek voltam. Halottam róla, hogy léteznek mutánsok és úgy néz ki, én valahogy mindenkit megdermesztettem magam körül. Ezeket a mutánsok elégé sokan utálják és üldözik is úgy hogy nem igazán szerettem volna ha tudják rólam hogy én is az vagyok. Aztán eszembe jutott hogy menyire utálom ezt a helyet. Egyszerűen gyűlölök itt lenni. Eddig is csak azért nem mentem el mert a húgomra vigyáztam de most hogy már ő sincs itt már senki sem tart itt. De nem léphettem csak úgy le mert akkor rájönnek, hogy mi vagyok. Nem igazán akartam megvárni, hogy tudnak-e majd még mozogni vagy sem, egyszerűen felgyújtottam az intézmény és rohantam, amennyire csak tudtam. Nem tartott sokáig és ügyes kis tolvaj lett belőlem. Persze ezt az adottságommal nem is volt nehéz kivitelezni. Nem tartott sokáig meg tanulnom használni. Mindenkit megtudtam dermeszteni, egy x sugarú körben, de sajnos nem tudtam pontosítani. Nem tudtam választani, hogy ő megdermed a másik pedig ne. Csak a kör sugarán tudtam állítani, ami maximum 25 m lehetett. Nemsokára megtudtam, hogy hol van a húgom ,de nem mentem érte. Csak távolról figyeltem, hogy jól van-e. Azonban egyszer hirtelen csak eltűnt. Nem találtam sehol. Sokáig kutattam utána és gyakran fel is adtam a reményt. Idő közben bérgyilkos lettem és megtanultam egész ügyesen kihasználni az adottságomat ebben a szakmában is. Ezen kívül a sok használat miatt az késsekkel és a kardokkal is egész jól megtanultam bánni valamint a biztonsági rendszerek kiiktatását miatt és hogy a kért adatokat mindig képes legyen megszerezni egész jól ért a számítógépekhez is. Az egyik ügyfelemtől végül megtudtam, hogy hol van Sarah. Egy intézményben volt ahol kísérleteztek rajta, de ennél többet nem tudott mondani. Ám nekem ennél több nem is kellett. Még az nap este elindultam érte.

Az intézmény elégé jól fel volt szerelve biztonsági rendszerekkel és sajnos nem csak biztonsági őrök voltak ott. Olyan védelmi rendszerek voltak melyekkel egyszerűen nem vehettem fel a versenyt. Szerencsére viszont sikerült a generátorokhoz bejutnom, amik ellátták árammal a létesítményt, és hamar kiiktattam őket. Ezek után már gyerekjáték volt bejutni. Az emberek mind készenlétben voltak, de nem törődtem velük. Belopkodtam a szellőzőrendszeren egészen az intézmény szívéig. Az egyik tudóst elkaptam és kiszedtem belőle, hogy hol van Sarah, majd eltörtem a nyakát és elrejtettem. Szerencsére az őrök túlságosan elvoltak foglalva a generátorok újra élesztésével, ahhoz hogy mind oda mehessenek ahol Sarah-t őrizték. Mikor oda értem két őr épp lefogta és valamiféle injekciót akart beadni neki egy doki. Ám azt már nem vártam meg hogy beadják. Megdermesztettem mindenkit 20 m-n belül, majd oda mentem Sarah elé. A két őrnek, akik lefogták őt, átvágtam a nyakukat a doktornak pedig a szívébe állítottam a késem. Már épp szabadítottam volna ki a húgomat az őrök szorításából, hogy aztán kivigyem amikor valaki hátulról egy figyelmeztető lövést adott le majd felszólított arra, hogy adjam meg magam és akkor nem fognak lelőni. Ekkor megolvasztottam azokat, akiket korábban megdermesztettem. A két őrnek előre esett a fejük és a nyakukból szökőkút szerűen spricolt a vér, a doktor a mellkasára nézett és habogott egy sort, majd szép lassan összeesett. Én egyszerűen háttal a földre estem, mivel az őr golyót repített a mellkasomba. Azonban valamilyen szerencsés módon megmenekültem, mivel valahogy a húgom kijuttatott onnét mind kettőnket. Kiderült hogy nem csak kísérleteztek rajta, hanem valamilyen módon ki is képezték, és hogy ő is mutáns. Egy ideig nálam lakott aztán mondtam neki, hogy keressen munkát mire ő is bérgyilkos lett, de valamiért mindig vissza jár hozzám, hogy ne kelljen lakást keresnie. Valahogy kezdem megbánni, hogy kihoztam őt, de büszke is vagyok magamra amiért ismét megmentettem a húgom életét. Jelenleg New York-ban lakom egy albérletben. Bérgyilkos vagyok, amiért köröznek, de mivel ritkán hagyok szemtanúkat, ezért nem igazán tudják, hogy kit kell keresni. A húgomon kívül senki sem tudja, hogy mutáns vagyok és ezt továbbra is titokban próbálom tartani.

Képességei:
Dermesztés: 25 m-n belül legfeljebb 1 percre képes megdermeszteni minden élőt. Ha még nem járt le az 1 perc akkor képes vissza olvasztani őket de nem képes válogatni az áldozatai között. Ha 20 m belül dermeszt akkor 20 méteren belül minden élő megdermed és akiket megdermesztett azokat csak egyszerre tudja feloldani. Továbbá egyszerre csak egyszer tudja használni ezt a képességét, ha használta akkor vagy várnia kell 72 percet vagy fel kell olvasztania az élőlényeket és 72 percet várnia kell hogy ismét használhassa. Egész pontosan az élőlények agyát lekapcsolja egy percre. Ám furcsa mód ez nem úgy hat a testére hogy minden izma elernyedne hanem az épp aktuális pozícióban marad. Olyan mint a hulla merevség. Amikor az ember felolvad akkor semmit sem vesz észre a dologból de persze ha épp az óráját nézte akkor azt veszi észre hogy hirtelen 1 perccel később lett.

Szakértelmei: Elég jól ért a számítógépekhez és a kardot is jól forgatja.

A korod nem jó, csak 19 éves vagy az Outsiders-en, mert csak 2019-et írunk. Sarah is úgy oldotta meg, hogy 3 évvel idősítette a kariját, hogy ne 15 legyen itt.

így jó lesz?

Aha. Elfogadva.

Jobb karját elvesztette a börtönből való szökés során. A keze pontosan könyök felett van csak meg.