Másik Világ

Nomad

Egyiptom. Régi szép idők. Mielőtt még Antefből törvényenkívüli lett volna a Hydra jóvoltából, sokszor megfordult az ősi birodalom romjainál. Mindig is szerette a romos, történelmi helyeket, de most más miatt van itt. Amikor megérkeznek a terembe, meglepődik mennyien tartózkodnak már ott. Szerencsére régi ismerőse, Zsaru is vele jött, s most feszülten figyelik Stark mondandóját a Másik Világról. Az igazat megvallva Nomad nem is tudja mit is keres itt. Csak annyit érez, hogy ismét jóvá tehet valamit a régmúltban elkövetett bűnei közül. Igyekszik minden információmorzsát összegyűjteni, miközben fél szemmel a többieket is alaposan megnézi magának. Egy jó ügynöknek és elemzőnek mindig ezt kell tennie.
Aztán hirtelen sötétségbe borul a terem és kilenc idegen jelenik meg az emlékmű tetején, miközben a Föld két szuperhőse egycsapásra elpusztul. Nomad elborzadva nézi a kivetítőt és hallja, ahogy többen azt javasolják, hogy azonnal vegyék fel a küzdelmet a szabad ég alatt, az idegenekkel. De mit is tudnak róluk? Milyen képességeik vannak? Mik a gyengepontjaik? Erről Nomadnak fogalma sincs. Ha sikerrel akarják felvenni ellenük a harcot, akkor meg kell tudniuk. Lehet, hogy a villámcsapás miatt elszállt rendszerek, köztük a számítógépes rendszer talán útmutatást nyújthat ez ügyben. Csak életre kéne kelteni a rendszereket, ebben pedig Nomad igencsak jártas.
- Ne rohanjuk fejjel a falnak. Leheljünk életet a számítógépes rendszerbe, hátha Starknak vannak információi a támadókról. Az egyik szabály, hogy tudjunk meg mindent a támadókról, amit csak lehet. - javasolja Nomad és határozottan a sötét vezérlőpulthoz lép, hogy megvizsgálja, életre kelthetők-e a rendszerek.

Nova X

Stark azt képzeli, ha füttyent egyet, rögtön repülök hozzá mert nincs jobb dolgom. Egy fenét nincs, ellentétben azzal a hobbibarkácsolóval, aki semmi érdekeset és újat nem talál ki, csak lenyúl ötleteket az unalmas és sose változó gondolkodási sémája mentén felhasználva őket, én tényleg érdekes és új dolgok alkotására törekszem, amit jelentősen megnehezít hogy ezeknek a majmoknak minden újdonság! Olyan, mint amikor rámutatsz egy gyermek hasára, és meglepődik a saját köldökén. Egy üres dobozzal is képesek lennének talán eljátszani mint valami macska! Ha sokáig maradok itt vigyáznom kell nehogy nevetségessé tegyem magam zzal, hogy az ittenieknek csak hogy békén hagyjanak elkészített kis primitív játékról tényleg elhiszem hogy valami új, és prezentálom odahaza.
Albert viszont rendületlenül piszkált. Kár volt neki belépési jogot adni? Y kromoszóma nélküli verzióvá kellett volna tenni? Késő bánat.
Stark a begyakorolt ezer wattos grimaszával fogad minket, és majdhogynem seprűvel seper minket befelé. Oké, szóval a világ fontos dolog, franc akar töréstesztet végezni rajta egy vagy több alternatív verziójával, de hogy mindig történik valami errefelé, és sose elég szimplán az ügyeletest küldeni, az rémes. A Shi'ar birodalom hosszú békéjéhez képest itt mindig kipusztulás fenyeget. Lehet el kéne költözni, de a Stark-féle majmokra hagyni a sorsom ha ilyen volumenű dolgok történnek... nem tudnék jól aludni.
Közben életre kelnek a monitorok, Logan halott. Nem lep meg, mindig is mondtam hogy azt a keveset amije van is rosszul használja ki, ezt bizonyítandó álltam neki a magát Albertnak elnevezőnek. De beleuntam félúton, minek bizonyítani valami ennyire egyértelműt?

Gladiátor.

A beképzelt önjelölt isten beszólása nem érdekel. Egyáltalán, mi érdekeljen egy ilyen helyzetben? Ez a Gladiátor. És határozottan úgy néz ki, hogy ellenünk jön, szóval vége van. Ennyi volt!
...De... melyik Gladiátor ez? A sajátunk, vagy az alternatívé?

Nova X mentálisan irányítva szerkezeteit, csak úgy megszokásból néhány átjátszóállomást használva megpróbál kapcsolatba lépni a látott egyénnel de legalább a csapatával, a Shi'arok által használt frekvenciákon, továbbra is mellőzve a verbális kommunikációt, hogy a jelenlévőket kihagyja belőle.

<Kallark. Elnézést amiért kihagyom a fölösleges udvariaskodási köröket mint bemutatkozás, üdvözlés, birodalom egészsége felőli érdeklődés vagy hogy mégis mi a francot csinálsz mert mert a rövid távú része legalábbis elég egyértelműnek tűnik, de azért mondd már el mit akarsz elérni ezzel, és ugyan miért sikerülne?>



Albert

Tennivaló akad.
Persze Kreátoromat nem érdekli a helyzet sürgőssége. Bármi is legyen az, első hozzájárulásom ezek szerint hogy elráncigálom ezt a beképzelt őrültet oda.
De úgy látszik másokat is fuvarozok. Jó ez így.
Tony Stark fogad minket. A gazdagok és híresek életét élő üzletember, kinek a személyisége a maga módján rosszabb mint Nova X csapongása. Nincs időpazarlás vagy showmankedés, rögtön a lényegre tér, és a helyzet valóban kritikus, bár az én tapasztalataim ide nem relevánsak.
És ekkor elszabadul a pokol.
Shi'arok. A mellettem lévő mozdulni nem tud a döbbenetétől. Létezésem óta először cselekvés és döntésképtelen vagyok. Mellettem szaladgálnak, de én csak nézek arra a pontra, ahol életem eddigi legbrutálisabb fordulópontját megláttam.
Szabad vagyok?
Végre nem egy olcsó másolata vagyok egy vedelő és verekvő tahónak, aki azzal épít leginkább hogy pusztít.
Szabad lennék?
Egy halott legendájához fognak ezentúl mindig hasonlítani. Egy mártírhoz hogyan tudnék bárhogy is felnőni?
Számít ez bármit is, ha a hátralévő időm a következő vörös pillantásig tart?!
NEM!

Tennivaló akad.
Persze Kreátoromat nem érdekli a helyzet sürgőssége. Bármi is legyen az, vagy nem érdeklik a következmények és vakon belefog, vagy elkezdi analizálni a helyzetet még ha közben ki is fut a leves, leolvad a reaktor. Viszont ha elkezdem ráncigálni most, használhatatlan lesz. Remélhetőleg nem robban fel ez az egész kóceráj.

Exit stage left!

Vasúr elégé hamar kihátrál a tárgyalásból szinte már a folyosó sarkáról látja csak Loganék halálát majd hátrálva rossz ajtón esik be. Raten szinte sikoltva ugrik hátra, mikor Vasember két fénylő szeme ránéz, de az ajtó bezárul és a seggre esett és férfire rákapcsolódnak a lámpák.

Stark eddig húsz vértje sorakozik itt fel. Csak a mostani F4-es és a Maja támadásra épített önenergiás nincsen itt. A pontos lista:

Amerikai Párduc szinte elsőként ér ki, nem várt egy pillanatot sem, máris a hangárba rohant, de valamiért a többiek lemaradtak és érzett egy nagy remegést.
Vérlidérc, Fekete Párduc, Pásztor, X Ügynök, Albert (aki próbálja Novát rángatni), Einar, Valkűr, Zsaru és Thorhalla már kilépnének mikor Stark üvöltve áttöri a monitoros falat és kirepül pontosan neki Kallarknak. Bent Vízember, Holmes, Tűzkarom, Fekete Mágia, US Ügynök, Nova X, Szuper--adaptoid, Nomád, 99, Romulus, Remus, Player állnak a lyuk körül. Ekkor Adaptoid végre beindítja újra a rendszert ás a bázis kameráit vezeti a szfinxre. Ennek hála a csapat ismét látja mi történik ott pontosabban mi lesz Starkkal. Az első ütés megrepeszti a hatezer éves szobrot, de Gladiátor mozdulatlanul áll, miközben az arcának feszül vasember ökle.
- Van egy shi'arjuk.
Mondja a társainak a lila bőrű férfi teljesen ignorálva az előtte álló hőst. Az újabb csapást visz be, de már félúton megragadja a férfi az alkarját és elkezdi szorítással eltörni a páncélt.
- Az a fajta föld, ahol az embereket hagyták élni.
Jelenti be és a shi'ar társa arcén undor jelenik meg.
- Mindjárt itt vannak.
Mondja a sárga ruhás madárember békésen az égre tekintve. Steph és Pásztor látja, ahogy Logan békésen meggyújt két szivart, majd egyet Bannernek nyújt.
- Nyugi édes - mondja Logan a nőnek. - Megharcoltuk már az életünk javát. Jöhet a jutalom.
Ezzel a szellem füstöt fúj és a társával eltűnnek. Pásztor nem érti az öt alak közti kapcsolatot, mintha kozmikus lenne, az univerzum kötné őket össze, egy személlyé tenné őket, de nem lát többet bele, pláne, most, hogy Amerikai Párduc kirohant.

//Sry, hogy így írok és ennyit, de azok után, hogy kb. senki sem reagált, még említés szintjén sem arra, hogy mondtam valamit, tettem… egyszerűen nem lehet többet írni. Akinek meg nem inge ne vegye magára.//

A szavaikra lényegében senki sem reagált, megdöbbenés, tiltakozás, helyeslés, semmi, mintha meg sem hallották volna. Azt ugyan még hallották, hogy valaki úgyszintén mondja, hogy menni kéne, arra pedig meg is indult mindenki más is. Mire felértek mellettük egy hatalmas lyukon repült ki Stark és egyenesen neki Gladiátornak. Eredménye mint az várható volt, nem sok lett. Már megjegyezhette volna, hogy a fickót átkozottul nehéz egyáltalán megsebezni is, a shi’ar invázió, ami nem is olyan régen, úgy két és fél éve volt elég jó leckét adott a világnak ezzel kapcsolatban. Még mielőtt a négyesből bárki megszólalhatott volna hallották meg Gladiátor hangját, ahogyan mondott valamit a világról. Egyszerre esett le nekik, hogy ez mégsem a saját világuk Kallark-ja, hiszen annak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy mi is van ezen a világon. Egy pillanatra mindannyian az égre néztek, hogy mégis mi lehet az, ami közeledik, közben Steph mielőtt bármit is kérhetett volna Loganéktől eltűnt mind a két lélek.
Steph némileg hátrébb húzódott, neki a harcban úgysem veszik túl sok hasznát emberként, azért arra ügyelt, ha valaki megtámadná, akkor védekezzen. De ő már lélekben felkészült, hogy az elesettek lelkeit küldje vissza a csatába.
Halla felöltötte a lángoló alakját, majd Oracle – fehér hajú lila-fekete ruhás nő – felé vette az irányt, majd egy lángcsóvával próbálta közelről háton hajítani a nőt, és a közelébe érni, majd arcon vágni, ha tudja. Arra készül ő is, hogyha támadás éri, kitérjen.
Miller a pisztolyait vette elő és Smasher-t – szőke hajú piros szemüveges fickó – vette célba a fegyverekkel. A fickó azon részét célozta meg arcon, ahol nem volt egyenruha rajta, azaz orr és száj környékét, hátha az a védtelenebb. Rövid célzás közben úgy állt, hogy az egyensúlya tökéletes legyen és a fegyverek visszarúgását is minimálisra vegye, majd mindkét fegyverrel egyszerre tüzelt. Az esetleges támadások elől ő is igyekszik majd kitérni.
Einar, révén ő volt a társaság közül az egyetlen, aki képes lehetett kárt tenni Gladiátorban. Megpörgette a pörölyt és úgy repülve próbált beleszállni a strontiaiba. Igyekezett úgy megtenni féloldalról, hogyha Kallark maga elé rántja Stark-ot, akkor még korrigálni tudjon ezzel kapcsolatban, hogy ne ölje meg az embert. Ha sikerül elérnie az ellenfelét, akkor oldalról próbálja fejbe csapni a Mjölnirrel úgy, hogy lehetőleg kiszabaduljon Stark a szorításból. Az esetlegesen rá menő támadásokat a pöröllyel próbálja hárítani, de nem nagyon akar letérni a céljától, így ezért nem tér ki, csak a fegyverrel védi magát.



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~

Jinx

// Bocsi lemaradtam az első körváltásról, nem vettem észre, hogy már itt elkezdtük sorry.   //

Éppen a diákokkal edzettem mikor megérkezett a felszólítás, hogy menni kell. A nagyobbakra bíztam, hogy ügyeljenek a kisebbekre, mert ha visszajövök és valami gáz lesz akkor tasli lesz a jutalmuk, az én érzéketlen tenyeremmel pedig az elég nagyot szokott szólni.
Siettem is és időben odaértem a repülőhöz. Player parancsára felszállunk, bár kicsit zavar, hogy nem vezethetem a gépet, annak ellenére, hogy jó pilóta vagyok, de a vészhelyzetre való tekintettel az e miatti szócsatát inkább kihagytam.
Az út nem volt épp zökkenőmentes főleg mivel a vízfejű haverom vizes hordókkal megpakolt tevéket is hozott magával.
- Ezt remélem azért átgondoltad haver. Lehet meg se érik a leszállást.
Mondom suttogva a mellettem ülő mutánsnak, hogy ne hallja az ikerpár, még ha annyira jó is a hallásuk.
Megérkezünk egy színes társaság jelent meg. Melyek közt volt olyan aki nem állt túl közel a szívemhez, de le kellett nyelnem a dolgot.
Stark beinvitált minket és egy monitoron nézhettük végig, ahogy két társunkat éppen megölik.
- B*szki.
nyögöm csak ki reakcióként a látottakra mire vízember hülye mondatára felkapom a fejem.
- Ha egy szövetségest kinyírnak az nem hogy nem jó jel, hanem veszteség haver. Végezzünk hamar, mert nekem nincs sok kedvem több hasonló videóhoz.
Mondom majd megindulok kifelé Player és az ikerpár után. Én pedig zárom a sort vízemberrel. A parancsra csak egy rövid mondatban reagálok, míg futok, vagy az én testemmel inkább sietek a fő harci vonal nyomában.
- Vettem főnök.

~99~

A fél társaság kirohan, ahogy arra számítottam is. Én maradok, kényelmesen kinyújtóztatom a végtagjaim. A páncélom egyben van rajtam és a védelmet maximumra állítottam, ha felrobban a hely az sem lesz olyan megrázó élmény. Hehe. Vagy mégis. A kriptoni fegyver is ellenőrizve, biztosítva van. Valaki kimondja, hogy vissza kell állítani a rendszert. Éppen indulnék a feladat elvégzésére, a technológiához jól értek, de valaki már gyorsabb nálam. Stark még mielőtt a társaság nagy része kiérhetne, kirobban a falon át neki a shi'arnak. Ezt már monitoron is tudom nézni. Jó a műsor! Bekapcsolok egy kis zenét a sisak rendszerén és én is énekelni kezdek. Ha már ez a helyzet.
- Our World's about to break
Elindulok Stark széke felé. Ellenőrzöm hogy minden rendben van-e vele. Ha mozdítható akkor megfogom és elkezdem tolni.
- Tormented and Attacked
Odatolom Logan széke, volt széke mellé, nagyjából egy méterre tőle. Szépen szembe fordítom a két széket.
- Lost from when we wake
Persze arra végig figyelek, ha valahonnan, bárhonnan támadás érne. Kintről, az épületen belülről vagy az állítólagos társaim részéről, akkor megfelelő helyzetbe tudjak kerülni és a páncél segítségével védeni magamat. A fegyveremet is védem nehogy túl nagy kár keletkezzen benne. Egyelőre szemmel tartom a bentieket és a kamerák képén figyelem a kinti eseményeket. Ha valami túl közel érne az épülethez, akkor még időben tudjak cselekedni.
- With no way to go back
Ha mindenre megfelelően tudok koncentrálni akkor leülök a székbe és a lábamat felteszem a másikra.
- I'm Standing on my own
But now I'm not alone
Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből az egészből. Még talán azt is remélem, hogy jól alakulnak a dolgok. Mégiscsak a világ sorsa a tét vagy ilyesmi.
- Avengers Assemble!
~ Szerettem ezt a rajzfilmet amíg volt. Vicces volt nézni. Mondjuk ami most történik az is nagyon vicces. Kíváncsi vagyok ki lesz az első aki az épület belsejét támadja meg.
Ha nincs semmilyen veszélyforrás ami közvetlenül rám vagy az épületre hatna, sem a látómezőmben, sem a kamera képén, akkor egyelőre maradok ahol vagyok és figyelemmel tartom az eseményeket, közben még zenét is hallgatok. Egyelőre.


~Fekete Párduc~

Próbálok uralkodni az ösztöneimen és érzéseimen. A terhet, amit a világ sorsa jelent, ha nem is értettem meg teljesen, valamilyen szinten felfogtam. Most nyugodnak kell maradnom, a Bosszú Angyalainak tagja vagyok és Wakanda vezetője, nem mutatkozhatok szétszórtnak és tanácstalannak. Pontosan azt kell tennem, amit a helyzet diktál. Nova elkalandozik és Albertnek kell rángatnia őt. Emiatt választ sem kapok a kérdésemre, de egyértelmű, hogy kimegyünk és szembenézünk az idegenekkel.
Már kint vagyok én is, amikor Stark egyszerűen áttöri a falat és Kallarknak repül.
~ Nem lett volna szabad! Tudta, hogy erősebb nála, de nem tudott uralkodni magán. Mindig ebbe a csapdába esik bele.
Amint körbenézem látom, hogy az északi vérvonal képviselői máris belevetik magukat a harcba és az idegeneknek támadnak. Úgy érzem tennem kell valamit. Éppen mozdulnék, de ekkor megszólal a ricsaj. Ráadásul a mi eszközeinkből.
- Ez a mi kommunikációnkat is zavarja.
Morgom magam elé halkan. Viszont most nem várok parancsra. A zöld robot szerű ellenséget veszem célba. Természetesen nem szemből támadok a nálam nagyobb ellenfélre. A csapatot bal oldalról egy nagyobb ívben próbálom megkerülni. Kihasználom a vadállatias mozgásom, gyorsan és hangtalanul próbálok haladni. Keresek egy nagyobb emelkedőt, majd arról lendületet veszek, nekifutok és próbálok a levegőbe ugrani, úgyhogy az ugrás végén a roboton kössek ki. Közben végig figyelek arra, hogy más támadásának az útját ne keresztezzem és ha rám támadnak, akkor cikázó mozgásokkal és akrobatikus ugrásokkal próbálok kitérni. A robotra érkezve kipattintom a verbánium karmaim, belekapaszkodok az oldalába és próbálom végigtépni azt. Elvileg hatástalanítanom kell a rendszereit ha elég mélyre, jutok, le az áramkörökig. Ha próbál magáról ledobni, elkezdek a karmaimmal olyan helyre mászni, ahol nem ér el.


~Pásztor~

Pásztor a megterhelt kinézete ellenére gyakorlott harcos módjára fut ki az épületből egyenesen a sivatagba. Fél szemmel néz csak Starkra, aki azonnal támadást indít. Ezt tudatosítja magában, de egyelőre még nem a forrófejű doktorral kell foglalkoznia. Próbálja a mágia világában a szálakat pedzegetni és észre is vesz valamilyen fonalakat, kötelékeket azok között, kik között korábban is. Most azonban nincs alkalma ezt hosszasan vizsgálni, mert például a fasiszta antipárduc elsőként rohant előre, amíg az ismeretlen páncélos bent maradt. Pásztor úgy dönt, ő is hátrébb húzódik és támogatást nyújt a többieknek. Maga elé veszi a botját és felkészül. Elkezdi Raggadorr igéit mormolni, egyre hangosabban és hangosabban, közben a kezeivel mozdulatokat tesz és Kallark irányába koncentrál.
Nem hagyja, hogy a Shi'ar kivégezze Starkot, vagy akár komolyabb kárt tegyen benne. Amint az igék és mozdulatok végére ért, mintha ő maga tenné, Raggadorr Kötésével csomóba köti az idegent és felemel a csatatér fölé. Egyenesen a Mjölnir útjába. Ha egyáltalán sikerül megidéznie a mágikus kötést, reméli hogy minden így történik majd.


~Amerikai Párduc~

A Földnek hős amerikaikra van szüksége, az Amerikai Párducra! A sok gyáva nemzet tagja mind csak mögöttem halad, messze előttük vagyok erőben és bátorságban egyaránt. A remegéssel nem törődöm, csak káromkodok.
- Még k.rva földrengéssel is támadtok?!
Kirohanok. Látom Starkot, ahogy igazi amerikai módjára beleveti magát a harcba. Úgy van, ő nem szarozik. Futás közben a két pisztolyomhoz nyúlok, aztán meggondolom magam és a zsebembe nyúlok. Egy adag mutáns növelőt leküldök. A futás, gyors vérkeringés és szapora levegővétel pillanatok alatt elkeveri a szert a szervezetemben és méltóan erős leszek a világ legcsodálatosabb államának védelmére! Az első ufót veszem célba. Leszarom, hogy mit csinál, ráugrok a mellkasára, körül fogom a lábammal és elkezdem ütni az arcát teljes erőből.
- K.RVA ANYÁTOK ROHADÉKOK!
Ha ledöntöm a földre ledöntöm, ha megsüt lézerrel az sem érdekel, szétverem...
- SZÉTVEREM A FEJED TE MOCSKOS GECI! MEGBASZLAK AZ ANYÁD HÁTÁN!
Addig ütöm amíg van valami a fejéből, vagy ameddig szét nem töröm a kezemet, az a kisebbik baj.


~X Ügynök~

Kisétálok a napfénybe, felcsapom a szemüvegem, felhúzom a pisztolyom, a fegyvert a levegőbe tartva lépek ki, mellettem a tigrissel.
- Kezdődjék a játék.
Mindegyik ellenség vörös aurában fénylik, könnyű dolgom van, hogy eltaláljam őket. A tervem egyszerű, profi bérgyilkosként egyenként megölöm őket, és egyszer csak majd elfogynak. Megnézem van-e olyan aki vörös aurában villog, mert akkor azt a végére hagyom. Van napsütés, aláfestő zene, mehet a jelenet.
- Sir Bajsziúr maradj mellettem.
A pisztolyom szabályosan előre tartom és elkezdek a leggyengébbnek tűnő célpont felé menetelni, lassú tempóban, stabilan a célkeresztben tartva. Meghúzom a ravaszt és elkezdek egyes lövésekkel tüzet nyitni a célpontra. Fej-szív-jobb mellkas háromszögben haladok és tartom tűz alatt. Ha megpróbál kitérni mozgok az irányába és célkeresztben tartom. Fej, szív, mellkas, betartom a szabályt. Ha kifogyok cserélek a másik pisztolyra, ha abból is jöhet az újratöltés. Bízom abban, hogy előbb lövöm le a célpontot, mint ő engem és akkor nem kell fedezékkel meg kitéréssel törődnöm. Megkockáztatom inkább, hogy ő lőjön le először és várnom kelljen, hogy meggyógyuljak.


~Player~

Nem tudom miért próbálok az embereimből katonákat faragni, amikor még a házigazda sem képes egy alapvető taktikát betartani és nem az első provokálásra ész nélkül az ellenségnek rohanni. A támadást megállítom a lyuknál, amit Stark hagyott maga után, és onnan szemlélem a harcteret. Ha valakinek kérdése van röviden válaszolok rá.
- Mint mondtam, az első hullámot hagyjuk a nagyfiúnkra. Ránk is szükség lesz, csak lássuk hol.
Felnézek a monitorokra, azon át is figyelem az eseményeket, hátha többet látok, mint ilyen messziről szabad szemmel. Figyelem a csata indulását és kimenetelést.
~ Két dolgot kell elkerülnöm, hogy hátba támadják őket és hogy rossz pillanatban érkezzünk meg.
Kivárom a megfelelő pillanatot, amikor be kell lépnie az X-Mennek a csatába. Addig tartom az állást és az épületet. Két ilyen megfelelő pont van, ha a csata kezd negatív vagy pozitív irányt venni, mindkét esetben pont akkor van szükség a segítségre. Ha eljön a pillanat a csapatra nézek.
- Gyerünk X-Men! Indulás!
Egyszerűen kiugrok a falon lévő lyukon és onnan indulok el az idegenek irányába. Szerencsés esetben nem egy második támadást kell visszavernünk hanem a jelenlegit leküzdeni. A fegyverem közben a képességemmel teljesen feltöltöm. A taktikát és a haladási irányt az ellenség mozgásai alapján állítom fel, és tartjuk a már megbeszélt alakzatot.

~Nova X~
Hol is kezdjem... Nyolcan vannak, Gladiátor ellen tenni macerás.
A legerősebb átjátszóállomás bármiféle zavarásra készülve redundánsan és teljes energiával sugározza a következű üzenetet a Shi'ar Galaxisba: <Gladiátor, egy alternatív realitásból érkezett éned átugrott elpusztítani emezt.>
Esélytelen hogy be tudjon ugorni segíteni, de legalább megpróbáltam.
Akkor a forrófejű kölyköket – legyen bár köztük olyan aki számára az idő fogalma egyáltalán nem olyan mint nekem... – kéne valahogy segíteni...
Átveszem az irányítást a külső és belső hangszórók fölött, és ha már ott vagyok halkítom ezt a fehér zajt amit valaki okoz és zenének titulál. – Aki esetleg nem tudná, a fültől-fülig tarajossal és az iker zöldekkel csak az táncoljon aki szeret megrázó élményben részesülni. A másik narancs dettó, de ő tüzes szerető is állítólag. A lányok közül Hajasbaba telepata. A Latex Sub-cicus a tüsivel a fején Vízióhoz hasonlóan átcsúszik amin akar. Egyik-másik ellenfelünk erősen vakuzik, Strakon kívül kevesen szoktuk meg az erős villanásokat a pofánkba, számítsatok rá hogy szemből vagy oldalról ilyen jöhet. –
Hagyom a hangszórót, a ricsajt egy kicsit hangosabbra veszem, hátha az ellenfeleinket jobban zavarja az idegen „kultúrális támadás”, mint az ilyen ellen remélhetőleg ellenállóbb mieinket.
– No Albert, már tudod hogyan teszed magad hasznossá, vagy maradsz itt és figyelsz helyettünk hogy ha változna valami legyen ki szóljon? – Azzal kiviharcom a Vasember felé, a többiekből a lassabbakat biztos utolérem, rám egyáltalán nem jellemzően ordítva hogy – STAAARK – csak hogy mielőtt tényleg gladiátor közelébe érnék irányt válthassak, és megpróbáljam amilyen gyorsan csak tudom Smasherről letépni az Esospexét. Ha a feje is jönne vele véletlen, az se baj, nem a mi világunk-beli és az elpusztításunkra jött. Ha gyors, erősebb vagyok. Ha erős, gyorsabb vagyok. Ha mással próbálkozik, elvileg túl kéne hogy éljem valahogy. Sikerül vagy sem, remélem ezzel kellően összezavarom ha más is támadja, és folytatnám a következő célpont felé. Oracle-t elvileg egy-két jól irányzott pofonnal ki tudom vonni a forgalomból ha nem segíti meg senki, és nem tud felkészülni ellenem egy elmeolvasással.

~Albert~
Nova elkezd össze-vissza dumálni, tehát végre összeszedte magát és csinál amit tud. Tanácsokat osztogat, vagyis még csak tervezi mit csinál, de a jó irányba halad, nem kell hogy noszogassam.
Én mit tudok tenni, ha az eredeti Rozsomákot simán kiiktatták? Kreátorom elém dob egy csontot, figyeljek. Nem kicsit megalázó feladat, amikor a többiek mennek, és az életüket kockáztatják. Igaz, van akinél TÉNYLEG elkél ez, és ha már megszoktam a hülye személyiségét, akkor én vagyok az erre alkalmas személy. Tehát maradok, és figyelek. Csak meg ne bánjam. Vajon Rozsomák magát hibáztatva távozott? Mi mindenért?

Amennyire a négyes látta, érzékelte, nem sok segítséget kaptak a többiektől. Attól függetlenül, hogy a világuk volt a tét, meglehetősen kevesen jöttek ki segíteni. Ha meg valaki kijött azok közül sem támadott mindenki.
Einar ütése ugyan betalált, de nagyjából azaz eredménye lett, amire az asgardi király számított is, nem nagyon hatotta meg Gladiátort, de legalább azt már elérte, hogy a férfi csak rá figyeljen és ne másokra. Így a két nagyjából egyenlő fél harcolt egymással. A lézercsapás ellökte távolra, majd ahogyan Kallark jött utána érezte az ütéseket is, amik ellen védekezni próbált. Ekkor kapta a támadást, segítséget a távolból, hogy valami lefogta a strontiait. Egy pillanatra Steph és Pásztor irányába. Ekkor üzent asszonyának is, ha pedig ő elmondta, amit kért és Pásztor teljesítette akkor emelte a pörölyét a magasba és a lehető legtöbb villámot próbálta összegyűjteni vele, majd azokkal lesújtani Gladiátorra. Mivel a levegőben voltak úgy vélte, hogy nem fogja semmi elvezetni az elektromosságot és így nagyobb kárt tehetnek az ellenfelében, mintha a földön lennének.
Steph még mindig hátrébb húzódva volt és onnan figyelte az eseményeket. Ahogyan a férje ránézett megértette, hogy mit is akar és bólintott.
- Azt akarja a férjem, hogy emeled feljebb a támadót az ég felé és tartsd szorosabban, hogy ne szabadulhasson – adtam át az utasítást Pásztornak.
Ha ennek eleget tesz a férfi, akkor Steph próbál fegyver után nézni itt kint, hátha elejtett valaki effélét, akár az idegenek, amit felvehet és használhat a kardja és lándzsája helyett. Egyelőre még mindig kivár hátul, és ha támadás éri őket, akkor repülve, vagy a földön tér ki.
Jon próbálta támadni Zúzót, de az csak a kezét tette fel a támadásokra, lövésekre és elindult Miller felé. Szerencsére Nova is megérkezett és neki már hatásosabbak voltak a támadásai mint Miller-nek. Már éppen nézett volna új célpontot, amikor egy lökés a földre küldte, a roppanást hallotta Kallark felől, tehát Einar mégis megsebezte őt. amint felkelt gyorsan körbenézett, hogy felmérje a helyszínt, látta a párját megtorpanni az ellenfelével szemben, így Oracle irányába emelte a fegyvereit, az egyikkel a nő felsőtestét a másikkal pedig a fejét célozta be. Amint megvolt és biztos volt, hogy a nő is Thorhalla-val van elfoglalva, akkor húzta meg a ravaszt. Esetlegesen őt érő támadásokra ügyelt, ha szükésges volt, akkor próbál kitérni, mint eddig is.
Halla támadása elől Oracle éppen csak ki tudott térni, a nő is támadott, az asgardi még látta, hogy a shi’ar koncentrálni kezdett, majd érezte, hogy a teste lebénul. A mentális támadást azonnal megérezte az elméjében, már élete során az apja közelében nem egyszer volt része effélében. A tanult módon szerencsére voltak mentális pajzsai és próbálta kilökni az elméjéből a másikat, nem volt telepata, így csak feltartani tudta, de eközben még koncentrált a képességére is, ahhoz nem kellett a teste, csak ez elméje, majd egy tűzcsapást próbált indítani a koncentráló nő irányába, hogy a lángok teljesen befedjék a testét és elemésszék. Ha sikerül és a nő megszakítja a támadást, hogy kitérhessen, akkor Halla azonnal lendülne utána, hogy körbeölelje és úgy lepje be lángokkal. Ha nem szabadul ki elég korán, akkor csak a tűzkitörést próbálta fenntartani, hogy elevenen égesse el Oracel-t és ezen idő alatt elméjével is próbál a támadás ellen küzdeni.



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~

-Remus-

Az ellentámadás előtt Stark váratlanul kezdett "hősies" magánakcióba, ahogy láttam nem csak engem zavart meg hogy csak így fejjel megy a falnak, viszont senki nem tesz semmit, várjuk ki a végét alapom működött a dolog. Semmi esélye nem volt ami várható volt, meggondolatlan ugrott neki egy elég izmos ellenségnek. Közben vártam hogy Player induljon, kicsit türelmetlenül addig a képernyőt bámultam, majd a tipikus mondat, megkaptuk a jelet a támadásra. Kis kivárás után indulnék a többiek után, de valami baki történt, nem volt időnk kijutni az épület, támadást kapott ami mondhatjuk hogy fájdalmas tűzijátékhoz vezetett. Romulus ugyan próbált megvédeni, attól még hogy egy primitív állat szintjén áll tudatában van annak hogy ő gyorsan regenerálódik velem ellentétben vagy csak szimplán azért mert a testvére vagyok. Tudom hogy megúszni ezt nem fogom de összehúzom magam ösztönből védekezően és bekapott égetés után, egy enyhe kiütött állapot következik. Mintha a testvérem állatias hangjait hallottam volna halványan de valahogy nem fogtam fel vagy inkább elhinni nem akartam hogy elszabadult. Teljesen kint tértem magamhoz, fájtak a sérülések de nincs mit tenni, háborús helyzet alakult ki úgyhogy fel kell kelnem. A fájdalmat legyűrve próbálok felkelni a katanámra támaszkodva, közben keresve az elszabadult testvérem akit igyekszek annyira visszafogni hogy legalább az igazi ellenségeket vegye célba és ne egy szövetségesnek szabja át az arcát. Ha eléggé sikerült összeszednem magam egy támadáshoz, lendülök is, egy látszólag velem egy súlycsoportba tartozó alakot választva akivel talán el is bírok illetve besegíteni egy bajban lévő társnak.

Vérlidérc

Szerencsére hűsséges paripám hátán időben eltudok reppeni a zuhanó hajóról. Sajnálom a szerencsétleneket, akik a konzervdobozban maradtak. Kicsit sajnálom a helikopteremet is, de majd veszek másikat. Természetesen csak akkor, ha a vég hírnökeit megfelelően eltudjuk pusztítani. Ami nem tűnik valószínűnek. Szinte érzem ajkaimon a halálistennőjének csókját, ami után egy kedves mozdulattal lelök majd a pokol legmélyebb bugyraiba. Régen elfogadtam már szerény személyem szomorú sorsát. Nem fog váratlanul érni eme kegyetlen kínjaim kénköves környezete. Megnyalom a szám szélét. Egy pillanatra magamba szívom a harc élvezetes ízeit. Ahogy a testek egymásnak feszülnek. A támadók nemtörődömséggel párosult erejét és persze az életükért harcoló férfiak és nők félelméből származó puszta ösztönt. Csodálatos. Német mondákba illő csata! Csak a homokmajmok sárga förmedvénye ne rondítaná el halálomat. Mindig is a zord Alpoknál szerettem volna meghalni. Na mindegy, ember tervez, isten végez, szokták mondani a clichéket istenítő középszerű emberek.
De elég az ábrándozásból. Kinézek egy összecsapást. Istenek harca. Áh, ott van a helyem. Két szépséges nő. Ott a helyem. Úgy tűnik a fehér hajú valamilyen telepata. Óóóóó, őket szeretem. Egyik legszebb estém két telepata ikerhez köthető. Sajnos olyan közeli találkozásra most nem lesz alkalom. De másik kardomra azért még rátűzhetem. Teljes sebességgel repülök a fehér hajú nő felé. Ébenpengémre tervezem őt tűzni. Ha elég gyorsan repülök nem tudja rám fordítani a haragját. Ha pedig rám fordítja, akkor pedig a másik szépségért halhattam meg. Csak pozitív végeredménye lehet.

~Albert~
Itt bent sem vagyunk távol az eseményektől, rögtön lett két áldozatunk, egy sérültünk, akihez nem megyek oda segíteni amíg az őrjöngő a közelében van. Bár felszerelésem nincs a segítséghez, akkor inkább a saját részvállalásomat kéne növelni miután az eredeti terv füstbe ment és mellesleg egy következő robbanás bennem is kárt tehet. Vasember amikor meglátta a kamerákon át barátai sorsát, arra ment ki, akkor erősen megkésve követem, hátha találok valami számomra hasznosat, különben nem tudok eléggé beleszólni a dolgokba még ha túl is élek egy esetleges még nagyobb robbanást is. Egy tartalék vasember páncél, főleg ha erősebb kaliber jól jönne. Vagy kettő-három, ki mondta hogy ha már tudok repülni ne vehetnék a vállamra párat, biztos volt kint olyan, akinek nem ártana egy, ha a csata hevében még lenne ideje oldalt vonulva magára öltenie. Nos, akkor indulás!


~Nova X~
Hát ez nem sikerült. Az eredetileg kívánt valódi célpontomig el se jutottam és már sérült vagyok. Túlkomplikáltam. Valaki más támad rá, de szenved vele. Egyszerűsítsünk. Tűzvihar az, akkor forró fogadtatásra várhatok közel kerülve, ha sikerül újra megragadnia az offenzívát.
- Páncél! Jobb oldalam és a talpam felé védj! Parancsra pedig szemből és némileg jobbról. -
Nova, miközben elméje védelmére koncentrál, megpróbál kissé ívelten kirepülni az egész káoszból, majd élesen vissza. Ezúttal várhatóan el is jut Oracleig, még ha az  le is bénítja közben, úgy igyekszik repülni hogy szó szerint belecsapódjon, és bár méltóságán aluli lenne figyelemelterésként szolgálni, de akkor Hallára kevésbé tud koncentrálni a telepata, ha meg sikeres a támadás, akkor a nő kap egy akkora ütést, hogy a földről visszapattan. Pillanatokkal késöbb, ha már a közelébe jutott, kimondja a Pajzs előre parancsot.

Állomáson: US Ügynök, Szuperadaptoid, 99, Pásztor, Romulus, Remus, Vízember, Albert, Holmes, Vasúr
Romulus rámarkol a testvére karjára, ami szinte azonnal roppan egyet a hatalmas mancs, alatt, majd felkapja Remust és kiugrik vele. A tűz nem segít Vízembernak, aki szédelegni kezd és lassan a falnak zuhan, miközben a parázs hullik rá. Szuperadatpoidot elkapja egy robbanás az hátát végig perzselve a mellkasán lévő ágyú tönkre ment. Pásztor is meglöki a robbanás, amitől a falnak csapódik a feje felszakad. 99 lett volna, akit még elkap a tűz, de ekkor US ügynök egy szimbióta csáppal elkapja őt, Pásztort, Vízembert, Szuperadaptoidot és kiugrik velük. A férfi csápjai megperzselődtek a fájdalom rémes, teljesen táncol és remeg rajta a lény, ahogy próbálja legyűrni az égési kínokat.
Vasúrra borul egy vért, amit akaratlanul meglő és az berobban. A súlyos olvadó vért lassan szivárog be a vértje résein. Vízembert a hőség kezdi szédíteni. Albert szinte vízszintesen sétál a folyosó oldalán, ahogy az állomás becsapódik és megremeg látja a páncél termet, ahol az egyik oldalra borultak a vértek és az aljukon fekszik egy kézzel még kilógva Vasúr.
Holmes nem tud a fiolákhoz nyőlni időben a hajó megremeg, ahogy a homokba csapódik és a férfi esetlenül a falra zuhan, ami az új padlózat lett. Ahogy kell fel látja, hogy a minden üvege eltört. Nincsen több szérumat, de egy egy zöld üveges konténer gurul elé rajta: gamma vér #616

Kint: Einar, Valkűr, Miller, Thorhalla, Párduc, Vasember, Amerikai Párduc, X Ügynök, Player, Nova, Jinx, Vérlidérc
Rosszfiúk: Gladiátor/Kallark (stronian, lila bőrű szuperlény), Mentor (zöld lény a bombánál), Zúzó/Pöröly (Vörös-fehér jelmezes emberszerű alak), Neutron (csillagtérképszerű alak), Elektron (shi'ar sárgás-barnás ruhában), Tűzvész (villámokat szóró humán), Manta (fekete köpenyes sárga arcú nő), Plutonia (lila női alak), Árnyoldal (sötétség energiákat uraló fekete lány), Harci Csillag (a kis és nagy robot páros) /így egyszerűbb mindenkinek /
Gladiátor elszabadult a varázsból, ahogy Pásztor megsérült. Einar villámai telibe találták a stroniant. Az üvöltött majd hátulról Stark csapódott neki folyamatosan ütve a tarkóját, a piramis oldalába ütközve vele.
- A páncél fejletlen punkfiú... de az energiaforrás... nincs még egy ilyen a multiverzumban.
A mellkasán a vérből egy sugár csapott ki, ami még Kallarkot is fájdalmas sikolyra kényszerítette.
A párducot újra megrúgta a kis robot, ezzel kificamítva a vállát és lerúgva őt a szobor fejéről. A nagy pedig Millernek támadt, aki már pont lőtte volna Orákulumot. Az ütés mellé megy, de eltöri a szobor fejét, ami elkezd lezuhanni, így Miller alatt a föld egyszerűen le hullik. Orákulum és Thorhalla koncentrálnak. Az asgardi testéből egy láng csap ki,d e pont Orákulum előtt nem sokkal visszahúzódik. A fehér bőrű nő orráról és szemeiből vér csorgott ki.
- A többi nem volt ilyen... akaratos.... add már meg magad...
Sziszegte a fogai között. Nova ekkor neki csapódik, eltörve a nő gerincét, ahogy hátulról elgázolja. A levegőben viszont Zúzó kapja el a lábát és a földhöz vágja a shi'art. Thorhalla szabad, de a fekete nő intései miatt ében energia öleli körbe. A sötétség dimenzió... ismeri Halla ezt az energiát, pár szuperbűnöző is rendelkezik vele. Orákulumot a levegőben fejezi le Vérlidérc a paripáján neki repülve.
Romulus tombolva indul meg előre és a sárga ruhás univerzum térképszerű férfi letéve a bombát fut neki. A lény karmai a torkát próbálják hasítani, de ő csak egy hatalmas ütést ad, ami az állát töri ki a helyéről.
A lila lény megragadja Amerika Párduc egyik kését és a jobb tüdejébe döfi majd ott hagyja a férfit. Utána Remus fut neki, akinek a kardja egyszerűen átmegy az anyagtalanná váló lényen. A női idegen csak kegyetlenségből a tört karját pofozza meg Remusnak. Játszik vele a lény, még a mosolya is látszik.
A Shi'ar felemeli X Ügynök pisztolyait és kardjait a mágneses erejével lőni kezd Stephre, aki éppen csak képes elugrani vagy kardjával hárítani.
Az elektromos lény egy hatalmas bombázást indít Playerre és Jinx-re, akik szikrázva zuhannak a földre. A zöld férfi elgondolkodva szól Mantának (sárga arcú nő), hogy menjen Kallark után.

A harc tovább folytatódott, Einar szerencséjére senki sem avatkozott bele a harcába, azonban mégsem tudta teljesen maradéktalanul kivitelezni azt, amit szeretett volna, ugyanis nem maradt Gladiátor kellően sok ideig a béklyóban. Ennek ellenére a villámok eltalálták Gladiátort és ugyanazt a hatást váltották ki, mint amit kellett. A férfi felüvöltött fájdalmában, ám mielőtt újra támadhatott volna Einar Stark is megérkezett, úgy tűnt, hogy a halandó összeszedte magát és már kész volt a harcra. A Holt király nem is tétovázott, várt tovább, hanem repült is azonnal a páros után. Pontosan tudta önmaga révén is, hogy hiába ellenálló a lágy szövetei közel sem azok, így ha megérkezik Starkhoz és Kallarkhoz, akkor attól függően, hogy mihez is van helye próbálja meg kiégetni villámokkal Kallark szemeit, vagy megragadni a férfi torkát és kitépni a légcsövét és gigáját onnan. Esetlegesen, amikor éppen felüvölt, akkor elkapja a másik nyelvét és mindenestül tépi ki a helyről. Arra figyel, hogyha rátámadnak, akkor az ellen védekezik.
Jon most sem tudott a kedvese segítségére, mert ezúttal a mellette levő férfit találták el és így most már szabad volt a nagy robot előtt az út, hogy megtalálja őt is. A támadás elől ugyan félre tudott hajolni, de a közelében a falat találta el így az ellenfele. Érezte, hogy a lába alól kezd kifutni a talaj, így ha még volt lehetősége, akkor próbált félreugrani, vetődni, hogy ne zuhanjon le. Ha erre nem volt lehetősége már, akkor az esést próbálta tompítani majd úgy, hogy beroggyasztott lábakra érkezik és félregurul. Azonnal próbált szembenézni az ellenfelével, ha az még fent volt a magaslaton és volt esély arra, hogy úgy lője meg az építményt, hogy lezuhanjon a robot és beterítse a törmelék. Ha minderre nem volt lehetősége, akkor a robot szemeit vette célba, hátha abban voltak az érzékelők és azokat próbálta meg kilőni. Ha az ellenfele, vagy más közeledett felé, támadott rá, akkor próbált kitérni, egyébként pedig folyamatosan úgy 6-7 méter távolságot próbált tartani a saját biztonsága érdekében.
Halla, mint eddig is most is roppantul koncentrált, érezte, hogy nem képes a másik így felülkerekedni rajta. Amikor a tűzkitörést akarta megtenni a lángok visszahúzódtak ugyan, de már látta, hogy a szeméből és a szájából folyt az ellenfelének a vére. Tudta, hogy nem fogja bírni sokáig, azaz még egy kicsit meg kell erőltetnie magát. azonban ekkor megérezte, hogy újra szabad, már repült volna fel a levegőbe, amikor sötétség vette körbe. Lemondóan sóhajtott fel, egyik helyzet jobb volt, mint a másik. Pontosan tudta, hogy hagyományos úton nem szabad kitörnie innen, mert az a halálával járhat és hacsak nem engedik ki, nem nyitnak térkaput neki, nehéz lesz megtennie mindezt. A képességének itt semmi hasznát nem vette, így maradt az egyetlen lehetőség, aminek szinte mindenhol működnie kellett. Koncentrálni kezdett, hogy megidézze magának a Bifrost-ot, remélte, hogy az képes behatolni a Sötét dimenzióba és azzal kijuthat innen.
A férfi nemhogy segített volna abban, amit Steph kért tőle, de még a fegyveres shi’ar most már őket vette célba. A nő nem látott egyetlen egy használható távolsági fegyvert sem, csak azokat, amik a shi’arnál voltak. A golyók elől nem volt ideje elugrani már, csak ösztönösen emelte fel a kardját és azzal védekezett. Szerencséjére minden golyó lepattant róla, így maradt az a lehetőség, hogy attól a shi’artól szerezze meg a fegyvereket. Ha a lövések abbamaradtak, bármilyen oknál is fogva, Steph azonnal kihasználja a lehetőséget és rövid célzás után a saját lándzsáját próbálja a shi’ar mellkasába hajítani, vagy ha ott páncél van, olyan helyre, ami úgy tűnik, hogy kevésbé védett. Egyébként folyamatosan védekezik és próbál kitérni, felrepülni a támadások elől. Ha volt némi ideje közben, akkor a feltűnő lélekhez, Oracel-hez is szólt holt nyelven.
< - Visszamész önként harcolni a társaid ellen shi’ar, vagy kényszerítve leszel az uralkodó által s sokkalta rosszabb helyzetbe kerülsz – mondta. >
Ha valamilyen oknál fogva a shi’ar elejti a lőfegyvereket, akkor Steph nem habozik, hogy megszerezze őket.



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~

~99~

Van egy pont ahol fel akarok állni és valamit csinálni, de rájöttem, hogy kényelmesen ülni és nézni a képernyőkön át az adást sokkal viccesebb! Már értem Kurt mit szeret annyit a főnök pozíción. A bázis közben súlyosan megsérül zuhan és dől oldalra, de én bízok a stabilizátoraimban. A sisak már úgyis rajtam van, egyelőre maradok a helyemen és gyűjtöm a székeket, csupa móka kacagás. Aztán jön egy lángtenger, éppen az ellenkező irányba fordítanám a fejem, amikor az egyik katona testén lévő páncél egy nagy fekete csápos lénnyé változik és arrébb ránt.
~ Biztosan azt hiszi kikezdett volna a tűz. Ügyes. Bár én Airie lángjaihoz szoktam. Azért ügyes.
Bisurnak is van ilyen szimbiontája, úgyhogy nem lepődök meg. De határozottan tetszik. Ha már a bázis zuhan és nem ülök a két széken, ideje, hogy mozgásba lendüljek. Élesítem az ionrakétás meghajtórendszert és lebegni kezdek a levegőben.
- Kössz a mentést!
Na most sikerült őrült nevetés nélkül. Ha már lebegek és a bázis zuhan akkor gyorsan visszarepülök. Szabad préda csak az enyém. Áttörök néhány falon nagy sebességgel ha szükséges. Remélhetőleg az egész egyben marad még egy ideig. Körülnézek hátha találok bármi érdekeset, bármit amit Stark itt rejteget, a fantasztikus négyes dolgait. Lennie kell itt valaminek. A S.T.A.R. Laborban is volt.

~Vérlidérc~

Úgy tűnik nem csak nekem tetszett meg a nők kicsiny párbaja. Nova X neki repült, miközben még az eredeti ellenfele rá is támadt. Szerencsére még így is enyém volt a feladat befejezésének a lehetősége. Amivel éltem is. Ébenpengém úgy hasította át a nő torkát mint előmelegített kés a vajat. Egy pillanatra megálltam élvezni a frissen kiöntött vér mámorító illatát. Ez volt a kedvenc részem. Ahogy a kardom lesújt és elválasztja a testrészeket, szinte érzem az elveszett élet mámorító távozását. Érzem, ahogy elvettem az összes lehetőséget, amit az élet magában hordozott. Mámorító és maga a tömör gyönyör. De vissza a valóságban, hiszen jön a világvége. Feljebb repülök, hátha kapok valami jó rálátást az esetleges harcokra. Két robotnak tűnő ellenfél püföli Párduct és Szürke ötven árnyalatát. Azok megölésében szinte semmi élvezett nincs, szóval passzolok, egyedül megoldják. Mi van még? Egy lila nő, akin átmennek a kardok. Háh, nagyon nem az én világom. Vagy mégis? Igazából megnézhetném, hogy a pompás paripám perzselő leheletével hogyan viszonyul. Persze van egy kettő, akivel senki sem harcol. Egyszerűbb lenne ha csak már elfoglalt ellenféllel harcolnék, de az egyszerű az unalmas. Meglátom az egyik fekete ruhás nőt, kinek arca sárga mint a keleti vidékek lakóinak arca. Körözni kezdek. Csak akkor csapok le, ha felemelkedett. Ha közel értem hozzá lángokkal ölelem körbe, majd pedig megpróbálom megmutatni neki, hogy mit kezdtem a fehér ruhással az előbb. Közben persze figyelek arra, hogy mi folyik körülöttem. Megpróbálok a paripámmal kerülgetni az esetleges támadásokat.