Másik Világ

Állomáson: Albert, Holmes, Vasúr, 99
Holmes hallja ahogy a falon lévő szekrény lazul és letörik. Rázuhan és betöri a fejét.
Vasúr arcát perzseli a forrófém egészen ameddig el nem kezdi élve megsütni. Albert őt ezt látja meg, de sajnos a vasúr vértjében is vannak meghajtók, amik robbanékonyak és mikor a másik vért bele olvad az övébe az izzófém berobbantja a páncélt. Vasúr felrobban és a vértek srapnelként szaggatják szét Albert jobb oldalát, karját és szemét.
Ramirez visszarepül. Falakon át törve és zúzva érkezik meg egy szobába, ahol ez a kép fogadja, persze oldalára borulva.


Kint: Einar, Valkűr, Miller, Thorhalla, Párduc, Vasember, Amerikai Párduc, X Ügynök, Player, Nova, Jinx, Vérlidérc, US Ügynök, Szuperadaptoid, 99, Pásztor, Romulus, Remus, Vízember
Rosszfiúk: Gladiátor/Kallark (stronian, lila bőrű szuperlény), Mentor (zöld lény a bombánál), Zúzó/Pöröly (Vörös-fehér jelmezes emberszerű alak), Neutron (csillagtérképszerű alak), Elektron (shi'ar sárgás-barnás ruhában), Tűzvész (villámokat szóró humán), Manta (fekete köpenyes sárga arcú nő), Plutonia (lila női alak), Árnyoldal (sötétség energiákat uraló fekete lány), Harci Csillag (a kis és nagy robot páros)
A villámok eltalálják Kallark szemeit, aki a földre zuhan és mikor ott térdel elmosolyodik az égett arcú vak idegen.
- Lassúak vagytok.
A következő pillanatban a férfi egyszerűen eltűnik.
- Ez még szupergyors is....
Mondja Stark, de mire sóhajthatna valami hátba találja. Utána ütések sora éri Einart. Nagyon gyorsan minden irányból. Mivel Gladiátor sebességre koncentrál így nem üt erőseket, de így is érezni, mintha újabb apró csapásokat kapna. Távolról ez szinte úgy fest, mintha egy lila-vörös forgószél ölelné körbe a Holt Királyt. Közben a kezei is égni kezdenek. Apró lézer lövések érték az ujjait.
A robot nem vacakol azonnal Miller után ugrik direkt úgy célozva, hogy a biztonságosan landoló hősre essen és agyontapossa azonnal.
A kis robot megragadja Párducot és a földre löki. Ott a hátába térdel és fejét a kezei közé fogja, hogy eltörje a nyakát.
A lila lény egyszerűen kirántja a kést US Párducból, majd anyagtalanul átugrik Remus előtt, kirúgja a kardot a kezéből. A karddal levágja Párduc jobb kezét és Remus gyomrába döfi a katonai kését. Ha egyik sem teszi semmit pillanatokon belül belehalnak a sebeikbe.
Thorhalla meghívta a bifrostot, de ezt senki se látta már. A sötétség elnyelte a hidat és Halla a másik oldalán esett be. A híd őrzője ridegen állt ott. Szótlanul figyeli a bajnokot. Ám kívülről úgy fest, hogy Thorhallát elnyelte a sötétség.
Steph szinte angyalként száguldott az égen kerülve a lövéseket, amik mindig kitartottak annyira, hogyne tudjon közelbe repülni, de az egyik kisebb szünetet kihasználva neki dobta a lándzsáját. A shi'ar feltartotta a lándzsát a mágneses erejével hála a fémfejnek.
- Szolgálatra készültem. Nincs más funkcióm.
Mondta a szelleme a lénynek. Halovány gyenge lélek volt, szinte nem is igazi.
Zúzó megragadja Nova lábát és visszadobja a földbe. A férfinek négy bordája törik el, majd neki csapódik Zúzó, aki ütlegelni kezdi őt a földön. Három fogát veri ki az első pár ütés.
Romulus megvadult ebként rámar a lény lábéra, az erős, nem bírja azonnal kitépni,d e a földre rántja és szinte farkasként vonszolja a földön, lassan meg megrepesztve a kozmikus bőrét. A férfi tehetetlenül kapálózik, de pár rúgást azért sikeról adnia a farkas mutánsnak. Az idegen nagyon ellenálló, de Romulus vadabb és sokkal gyorsabb.
Tűzvész villáma eltalálja Jinxet és Vízembert, akiket élve süt meg az elektromosság. A villámok robbanva érik el Playert, akinek hirtelen emlékei támadnak üvöltő katonákról helikopterekről.... sok furcsa régi emlék. A bal lába súlyosan megégett és a villámszóró idegen elengedve a társai csontvázait felé fordul vigyorogva. Manta repülve támad eltalálja Szuperadaptoidot, akik szilánkokra robban, és a fém eső telibe találja pásztor arcát örökre megvakítva őt. US ügynök erre tér magához, ahogy a repülő sárga arcú nő felé tart... A nőt hátulról repülve perzseli meg Vérlidérc hátasa. A lángoló idegennő megfordulva sugarat áraszt a gonosztevőre, de az már lendíti a kardját. A penge elmetszi a nő arcát és a sérült lóval lezuhan a megégett mutánsbűnöző. A hátasa szárnya sérült, de őt megvédte a vért, semmi olyan, ami pár hét alatt ne múlna el. Manta az arcán okozott sebet fogja és próbál kikelni a homokból.

Einar is azonnal tudta, hogy Kallark szupergyors is, nem mintha nem látták volna itt korábban a saját Gladiátoruktól ugyanezt, de azért reménykedni lehetett abban, hogy ezzel nem így van. Hiszen másik realitások, noha ugyan nem látta ellenfelét, de a lilás-vörös „forgószelet” igen. Az ütések ezúttal nem voltak erősek, de a lézerlövések sebezni kezdték a karját, ujjait. Ha Stark itt volt, a közelben, akkor a kezével intett a férfinak, hogy távolodjon el és ne maradjon itt. A keze erősebben kezdte a pörölyét szorítani. Ha Gladiátor így, hát ő is. Ismét a levegőbe emelte a pörölyt és villámokat hívott, koncentrált arra, hogy a villámok egy nagyobb elektromos gömbben legyenek körülöttük és a villámok töltsék ki a köztes helyet a gömb belsejét. A Mjölnir miatt rá nem kellett, hogy hatással legyen mindez, de Gladiátorra igen. Gyorsabb tudott lenni a másiknál, egyrészt hagyta, hogy a villámok így mindenhol sebezzék a másikat, majd teleportálgatni próbált a fény sebességével a villámokon a gömb belsejében és erősebb ütésekkel bombázni Kallark gyengébb, érzékenyebb pontjait, fejét, nyakát, gerincét, mellkast a szívhez közel. Bízott benne, hogy most így gyorsabb volt a másiknál jó pár ütést képes bevinni mielőtt a másik szökni próbálna.

Ez határozottan nem Jon napja volt, legalább is így érezte, amikor a robot nem elég, hogy nem döglött bele a lövésekbe, de még mindig utána jött. Sikerült teljesen magabiztosan megérkeznie a saját lábaira, de azonnal meglátta a másikat, hogy az jött utána. Jon nem sokat habozott és várakozott, nem akart esélyt adni a másiknak, így ahogyan az próbált rázuhanni a férfi szinte azonnal próbált kitérni, félreugrani, vagy gurulni, ahogyan, amelyik módon a kitérést a lehető leggyorsabban képes volt kivitelezni. Ha sikerült kitérnie és olyan helyzetbe kerül, hogy képes felugrani az ellenfele hátára, akkor igyekszik megtenni és úgy helyezkedni, hogy a szemekre – remélte, hogy ott vannak az érzékelői is a robotnak – tudjon lőni és jó pár golyót beléjük próbál ereszteni. Arra figyel, hogyha ezen az egyen kívül más is támadna rá, akkor kipróbál térni azon támadások elől.

Egyelőre még mindig a levegőben repkedtem és próbáltam kitérni az esetlegesen rám zúduló lövések elől. Végül azonban sikerült megérkeznem olyan távolságra, hogy a támadó közelében legyek, de amikor a lándzsámat felé hajítottam az könnyedén kivédte és a fegyver is megállt a levegőben. Azaz már csak a kardom maradt nálam, és kénytelen leszek valakivel szemben közelharcot alkalmazni. Így egyelőre még mindig próbáltam kitérni az esetleges támadásokkal szemben, miközben a lélek is válaszolt. De legalább megtette. Így, hogy mondta, valóban úgy tűnt, hogy gyenge és…
- Ezek klónok! – kiáltottam hangosan.
Hátha tudtak a többiek kezdeni ezzel valamit.
- Lehet, hogy annak készültél, de már egy szabad lélek vagy, ha segítesz örök helyed lesz az istenek lelkei között, önálló lényként, nem egy lelketlen valamiként. A te választásod gyermek.
A kitérések közepette egy pillanatra lehunytam a szemem.
- Ősi istenek, nővérem, nagyapám, istencsaládok fejei, halljátok Asgard s az istenek királynőjének szavát, könyörgését – kezdtem. – Ismét segítségetek kérem, mint nem is oly régen. Midgard s a teljes realitás, a mindenség végveszélyben. Kérlek titeket segítsetek, ha nem teszitek ezúttal nem csak lakatlan lesz a bolygó, de az univerzum minden lelke s ti is elpusztultok. A másik világból érkezett idegenek törnek ellenünk s meg akarják a bolygót semmisíteni. Gyertek, s hozzátok holtjaitokat is, hogy győzhessünk.

Még mindig a sötétséget láttam, majd hirtelen valamire ráestem. Határozottan fényes s sokszínű volt, mintha a Bifrost lett volna. Felpillantottam s megláttam Heimdall-t, miközben nem is oly messze állt tőlem.
< - Nagybátyám! – hajtottam fejet. >
Megkönnyebbültem, hiszen sikerült kijutnom s immáron biztonságban voltam. Most már oda mehettem, hova csak akartam. S ott nekünk segítségre volt szükségünk, ezt pedig két helyről szerezhettem ekkor. Valhalla s Helheim. Odin s Freyja csarnokaiból, illetve nővéremtől. Midgardon pedig a SHIELD volt, kik segíthettek, illetve a hadsereg, de mire ők oda érnek, lehet, hogy késő lesz. Stephanie múltkor már hívta az istencsaládok fejeit s most is tenni fogja, én magam is így tettem volna s mi lényegében egyek vagyunk, így mindezzel nem fáradtam, csupán értékes időt veszítettem volna.
< - New Yorkba kell jutnom Lord Heimdall – szóltam. – Szólnunk kell az emberi haderőknek is, hogy jöjjenek s avatkozzanak be. >
Ha képes voltam minderre, akkor a SHIELD székháza felé irányítottam a Szivárványhidat, ha nem, akkor bíztam benne, hogy nagybátyám megteszi mindezt s segít abban, hogy világunk ne pusztulhasson el.



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~

~99~

Lelépek és visszarepülök a bázisra. Az egész zuhan de pont ez adja a hangulatát! Áttörök néhány falon és körülnézek, hogy a sebesülteken és szerencsétleneken kívül találok-e bármi érdekeset, ami jól jöhet. Nem is kell sokat keresgélni, valami egészen érdekes jön szembe. Megállok és a hely dőlésétől és zuhanásától függően stabilan repülve vagy a bakancs stabilizátorait aktiválva, a padlóra tapadva közelítem meg az eszközt.
~ Hmmm... Érdekes. Mi lehet? Egy teleport, egy időgép vagy világok közötti kapu? Starkból kinézem mindhármat. Már csak az a kérdés kér-e kódot és van-e rá elég energia a rendszerben. Most kiderül!
Szinte nevetve érek közel. Keresek bármiféle irányítópanelt, bekapcsoló gombot a gépen vagy annak közelében, mellette egy panelen, vagy bárhol ahol logikus. Megpróbálom beüzemelni és technikai tudásommal gyorsan felmérni, hogy mire is való a gép, mik a korlátai és hogyan lehet beállítani aztán használni. Kíváncsi vagyok mit tud. Közben azért figyelek, ha bárki berobbanna utánam a falon vagy az ajtón akkor tudjak rá reagálni és ne érjen későn a támadás. Gyors reflexeimmel először elhajolni vagy kitérni próbálok aztán visszatámadni, erőmtől függően. De egyelőre az eszközzel foglalkozok, ki akarom használni ha már ráakadtam.


~Fekete Párduc~

Megpróbálom legyőzni a robotot, amely a számomra megfelelő ellenfélnek tűnik, de nem sikerül. A hátán lévő kisebb robotra nem számítok, amikor felmászok. Megpróbálnám végigkarmolni, de a gép precízebb és gyorsabb nálam, egy ütéssel állon rúg. A sérült csont fájdalmat okoz, de kibírom, a nagyobb gond hogy ez zavarni fog a kommunikációban. Az egész fejem zúg a rúgástól és a szédüléstől össze is zavarodom. Már csak azt veszem észre, hogy a kisebb robot nyom lejjebb és próbálja elkapni a fejem nyaktöréshez. Ez kell, hogy feleszméljek.
- Azt már nem!
Morgom állatias hangon. Kipattintom a karmaim és hátra nyúlok, a robot két karját ragadom meg, belevájom a karmaimat a végtagjai. Előre dőlök teljes erőből és rántom magammal karból a robotot. Megpróbálom letépni a karjait, vagy félig átfordítani magamon és kikerülni alóla. Kihasználom a birkózói tudásom és megpróbálom a tanult formákat bevetni az improvizáló gép ellen. Ha ez nem működik, az ujjait kell letépnem a kezéről. Egyelőre ezzel próbálkozok.


~Pásztor~

Pásztor fogságban tartja Kallarkot, de a bázist ekkor támadás éri, elveszti az egyensúlyát és ettől a mágia megszakad. Az ellenfél innentől szabadon mozog és a társaira támad. Még mielőtt összeszedhetné magát, a bázis még jobban megdől minden és Pásztor beveri a fejét. Azonnal a nyílt sebhez kap és próbálja elállítani a vérzést. Azonban ez nem megy könnyen, a fájdalom nagy és a kép a szemei előtt folyamatosan balról jobbra ugrál a szédüléstől. Fogalma sincs hol van és mit csinál. Az egész azzal zárul, hogy Adaptoid felrobban és a belőle kirepülő darabok eltalálják Pásztor arcát. A férfi üvöltve rogy le a földre és próbálja a szilánkokat kikaparni a szemeiből. Természetesen fel sem fogja, hogy az állapot, az hogy nem lát permanens, csak átmenetinek gondolja ösztönből. Ha sikerül enyhítenie a fájdalmán, gondolkodás nélkül varázsolni kezd. Nem kell látnia ahhoz, hogy ezt megtegye. Elmondja a varázsszavakat és mintha a gyűrűket formálná maga körül úgy int a kezeivel. Ha minden jól megy akkor az erős védőgömb kialakul körülötte és megóvja a további sérülésektől. Ennyire képes koncentrálni, próbálja magát védeni és remélni hogy a helyzet nem fordul még rosszabbra a közeljövőben.


~Amerikai Párduc~

A kis k.rva lila idegen kóstolgat. Átmegy rajta minden kibaszott ütés és a nagyobb erő sem használ. Üvöltve támadom amíg lehet.
- Meghalsz PICSA!
Nem kell sok, a földön kötök ki. A saját késemmel szúr tüdőn a nyomorult. A fájdalomtól felszisszenek és nem merek mozdulni. A lehető legszarabb sérülés, fáj az oldalam és nem tudok mozdulni. Belül tombol bennem a düh és a harag legszívesebben elővenném a farkam és szószerint szétkúrnám a fejét, úgy hogy a koponyája másik oldalán jöjjön ki a pajszer! De nem merem kihúzni azt a rohadt kést! Végül az idegen dög teszi meg, kirántja a kést és nekimegy a másik alaknak. A vesztestől elveszi a kardját, amivel levágja a kezét. Az előbbinél hatszor hangosabban üvöltök fel erre.
Belátom nincs mit tenni, mielőtt kicsinál a k.rva. Remegő kézzel előveszem az összes mutáns növelő hormont. Egyet már eltoltam. Most a maradék felét összegyűjtöm és egyben lenyomom. Ha minden jól megy, nem fog érdekelni a fájdalom, vagy hogy az ellenség anyagtalan vagy semmi. És az erőm is sok tízszerese lesz a mostaninak.
Megpróbálok felállni és nekitámadni a picsának. Ha ő meg tud sebezni én is őt. Addig ütöm és tépem amíg mozog, semmi nem érdekel, semmi!
- ÉN ITT AMERIKÁT KÉPVISELEM! SZÉTBASZOM A FEJED TE ÁLLAT!


~X ügynök~

Néhány lövés ér, de nem zavarnak, csak várok, amíg a sebek begyógyulnak rajtam és haladok is tovább az ellenségem felé. Tovább tüzelek rá, de minden hatástalan. Ezzel nem is törődök, én vagyok a világ legjobb bérgyilkosa, előbb-utóbb végeznem kell a célponttal. De aztán a fegyvereim, az összes kikerül a kezemből. Az ellenségem valahogy irányítani kezdi és felém fordítja. Még néhány lövés ér, de ezekkel sem törődök. Megvárom amíg a képernyő kevésbé lesz véres és könnyebben mozgok. Már látom, hogy az összes fém fegyverem elvette.
~ Érdekes csata, érdekes raid. Én vagyok a legjobb Hitman. Itt az ideje, hogy megmutassam.
Nyugodtan állok és regenerálódok, addig nem törődöm semmivel. Nézem ahogy az angyal szerű nő is nekilát a célpontom támadni, de az ő lándzsája is megáll a levegőben és nem tudja megsebezni a kijelölt célpontot. Várok még egy kicsit. Ha nem tudom fegyverekkel legyőzni, akkor kézzel kell megtennem. Elvileg képes vagyok gyors és halk ölésre, közvetlen közelről. Intek a tigrisemnek, hogy mozogjon.
- Sir Bajsziúr támadj!
A kezemmel mutatom neki, hogy szemből ugorjon rá. A cél, hogy lefoglalja a célpontot. Én addig megpróbálok mögé kerülni. Az idegen háta mögé érkezve megpróbálom elkapni a nyakát és a fejét, aztán egy hirtelen mozdulattal kitörni. A lábait is kisöpröm alóla, hogy ne tudjon menekülni. Likvidálom, alig egy mozdulattal. A sebesülésektől továbbra sem tartok, elég sok az életem.


~Player~

A szemeim előtt porlad szét az X-Men. Jinx és Vízember semmivé, porrá válik, Remustól elveszik a kardját és megsebzik súlyosan, talán már csak Romolus és én vagyok talpon. A villámok elérnek és minden robban. Szerencsére nem sötétül el a kép. Helyette valami egészen mást látok, helikopterek suhogása, az égett napalm szaga, ismerős képek.
~ Ez nem egy rohadt játék... nem egy... játék...
- Ááhhh!
Hirtelen minden megváltozik, nem tudok már uralkodni a hallucinációkon. Látom alul az arcom, ami félig véres, oldalt az energiám és a lőszerem. Minden színes, a barátok, az ellenségem. És egy démon a volt társaim csontvázait eldobva mosolyogva fordul felém. A helyzettel nem is törődök, felállok, ügyet sem vetek az égett lábamra, mert nem fáj. A puskámat magam elé fogom, teljesen egyenesen nem is emelem a vállamhoz, így is tudok vele lőni. A kezemre tekintek, beleidézek egy világító energiagömböt, amit beleütök a puskába, aztán egy másikat és azt is. Ránézek a szörnyre és elindulok felé. Egyenesen lőni kezdem a testét.
Ha visszatámad, eloldalazok előle, szinte csúszok a talajon. Folyamatosan lövöm, tűz alatt tartom amivel lehet és próbálom levinni a HP-ját nullára. Remélem nem kell töltenem idő előtt. Ha valami nagy és engem biztos eltaláló jön felém, a karommal próbálom hárítani. Aztán lövöm tovább a szörnyet. Amíg meg nem hal. Utána jöhet a többi.

~Vérlidérc~

Nem számított szerény személyem szeretetére. A lángok hátulról ölelik körbe, mint egy túlzottan romantikus férfi. Természetesen ahhoz férfihoz hasonlóan, ez a tűz sem tart sokáig. De nem baj, hiszen van egy kardom amivel itt az ideje jobban megismerkednie. Kár, hogy nem békésen jöttek. Akkor is ez lett volna végkifejlet, de legalább mind a ketten jobban szórakoztunk volna. Ő biztosan. Pengém végighasít az arcán, de a nő sem olyan rest és passzív, mint az előző volt. Egy lövés és már a föld felé tartok. Nem baj, hiszen ő is. Ahogy földet érek, rögtön megpróbálok felállni. Orromat a gusztustalan sárga homok bűze mellett egy másik szag is megcsapja. Perzselt hús. Nem csak a nő, én magam is kaptam egy kicsit a tűz öleléséből. Nem tűnik komolynak, szerencsére. Ezt a kinézetet elrontani bűn lenne. Sajnos pompás paripám nem ilyen szerencsés. Majd meggyógyítjuk, amint haza értünk. Ha pedig már nem megyünk haza, akkor amúgy is mindegy. De most dolgom van. Odarohanok a nőhöz. Eleget játszottam, itt az ideje befejezni, hiszen oly sok más új ember vár rám és kardomra. Ha odaérek, akkor egy gyors mozdulattal elvágom a nyakát. Nem a leggyorsabb halál, de fáj. Ha ez sikerült, csak azután próbálom elválasztani a fejét a testétől. Természetesen ezt is egy mozdulattal. Ha kétszer kell próbálni már nem ugyan az. Az igazi művész elsőre alkot.

Állomáson: 99
A páncélok újabb robbanása végez Alberttel és a teljes raktárral.
Az oldalára fordult szobában Ramirez megkeresi a panelt és elkezdi bekapcsolni. A rendszert nem annyira ismerős. Más techez szokott. A kapu lassan beüzemel, de az érdekes az, hogy a legtöbb célállomás már nem létezik. Egy igen, de az pontosan az a világ, amit kint is látott. Az érzékelők jelzik is, hogy túl közel van az ugráshoz. Ellenben valamit észrevesz a férfi. A gépezet hasonlóan működik, mint a fegyvere. Egy másik síkra nyit kaput. Ergo tudná a kettőt egyesíteni és új helyszínt találni.



Kint: Einar, Valkűr, Miller, Thorhalla, Párduc, Vasember, Amerikai Párduc, X Ügynök, Player, Vérlidérc, US Ügynök, Pásztor, Romulus
Rosszfiúk: Mentor (zöld lény a bombánál), Zúzó/Pöröly (Vörös-fehér jelmezes emberszerű alak), Neutron (csillagtérképszerű alak), Manta (fekete köpenyes sárga arcú nő), Árnyoldal (sötétség energiákat uraló fekete lány), Harci Csillag (a kis és nagy robot páros)
A villámok sokkolták az idegent majd Einar teleportálva megjelent mögötte és a tarkóját ütötte meg a pöröllyel. Egy reccsenés keretében Gladiátor a földbe csapódott hatalmas krátert hagyva. A lényt elhagyta a saját önbizalma. Próbált újra mozogni, de félt, hogy többé már nem fog tudni. Vasember repült fel és egy rakétát lőtt ki rá, ami csapódva egy kisebb atomtöltetként robbant fel. Végleg megsemmisítve a lényt. Stark Einarhoz fordul.
- Hivatalosan is te vagy a kedvencem.
Mondja majd követi őt a többi idegen ellen.
Miller elgurult a taposás elől, de a robotot a lövések meg sem karcolták. Valami erősebbet kellett találnia. Így is gyorsabb volt, mint a gárdista és könnyen tudott elmozdulni annak a támadásai elől. Mivel már lent voltak a földön így nem volt dolog, amit a gép bevethetett volna.
Párduc karmai belehasítanak a gépbe és és felszántják azt, amitől meggyengülnek elégé, hogy a király ledobja magáról a robotot és egy tanult birkózó fogással fölé is kerekedjen. A robot megrémül és társát hívja, aki így már oda figyel és nem Millerre.
A lila nő lassan letérdel Remus mellé és a sebébe nyúlva tovább nyitja azt, a nő hosszú pillanatoknak tűnő ideig haldoklik, majd US Párduc neki ugrik Plutoniának hátulról és a lény elszámítja magát. Túl lassú, mivel eddig a párduc nem volt gyors így nem számított rá. Az ütés telibe találja és a földre kerül, ahol az őrjöngő férfi pillanatok alatt mócsinggá veri a fejét.
Zúzó tovább veri Novát összemorzsolva a sisakját, amitől az ereje is kikapcsol majd a shi'ar meghal. Utána felnézve keres új ellenséget és Einar felé kezd száguldani.
Romulus arcát rúgja meg Neutron és betöri. A mutáns gyógyulni kezd, de ez nem számít, mert egészen Stephig rúgja egyetlen támadással a mutáns farkast az idegen lény. A rúgástól még vagy négy bordája reped meg és vért köhög fel. nyöszörög a fájdalomtól, mint egy kutya.
Tűzvész villámokkal robbantja be az energiagömböket, de ahogy a katona oldalaz az egyik eltalálja a derekét a szikrázó gárdistának. Utána egy a másik oldalon a vállát és egy a fejét. A férfi holtan zuhan össze.
Várlidérc vállát eltalálja még egy lövés amikor berohan, de Manta túl gyenge és nem tud többet tenni. A bűnöző elvágja a torkát és a nő az ég felé nézve aranysugarat lő ameddig a vérében fuldoklik, majd az ében penge hordozója bevégzi a munkát és a fejét veszti Manta.
Pásztor enyhíti a fájdalmait. Már élhetőbb, de a gömbjét ében sötétség kezdi elnyelni. Árnyoldal mögötte kacagva nézi a félszemére vak wakandait.
- Meddig bírja a gömböd mielőtt összeroppantom?
Kérdi miközben sötét teljesen elnyeli őt.
Elektron megbénul, ahogy a halott telepata szelleme segíteni kezdi Stephet. Ekkor Bajsziúr neki ugrik a férfinak és az elugrik, de így a fegyverei a földre esnek. X ügynök áll mögötte elkapva a fejét egy hanyag mozdulattal eltöri a nyakát.
Mentor látva a helyzetet elkezd segítséget rendelni még.
Az égből érkezik még három Gladiátor, kilenc Agyar, hat Zúzó, négy Manta, három Titán.
Agyar így néz ki:

Titán pedig így:


Steph körül megjelenik Kallark, Tűzvész, Elektron. Majd Odin lép ki és kezét a lány vállára teszi.
< - Ne félj hercegnő. A hősök holtjaikban is azok maradnak. >
A szavai után a harctéren megjelenik: Svarog, Nova, Albert, Vízember, Remus, Szellemlovas, Rozsomák, Hulk, Jinx, Vipra, Fekete Mágia, Tűzkarom, Hank Pym, Genocide. A tömeg elsöpri az érkező klónokat. Egyszerűen az újdonsült érkezőknek esélyük sincsen. Az egyik Kallark kitud törni a támadásból, de ekkor Odin elmosolyodik.
< - Ó, és én is szeretem ez új barátot egy kis házi kedvencet. >
Egy ismerős üvöltést hal mindenki, majd a kiszabadult Gladiátort egy pokoli tűzcsóva taszítja a földre. Utána pedig a New Yorkot elpusztító fenevad rátapos.

/Mivel a szellemek küzdenek az újonna érkezett klónokkal így a jk-nak csak a még meglévő (fellistázott) gárdistákat kell számba venni! /

Szivárványhíd: Thorhalla
A némán álló őr megnyitja a hidat pontosan a shield központjába, ahol már nagy a készülődés. Zacharias Morsus a shield igazgatója meglepve nézi az istennőt.
- Hát maga mit keres itt? Nem Starkkal van abban az egyiptomi elmebajban?
Kérdi meglepődve.

Einar mostanra végre teljesen eltudta intézni Gladiátort, akit Stark végzett be. A férfi szavaira csak bólintott és nekilátott annak, hogy végigmérje a harcteret, hogy hova is álljon be harcolni, kit segítsen. Az övéik eléggé rosszul álltak, a legtöbben holtan hevertek a földön, ezt könnyedén látta halálisten mivoltának, de a legerősebbeket már nagyjából legyőzték. Hallát nem látta, de a lelkét sem, így itt kellett valahol lennie. A legrosszabb helyzetben Miller-t találta és kellett valaki a bombákhoz így arra indult el és hátulról érkezve a repülve próbálta eltalálni Kis Csillagot és a Millert támadó gépet belezúzni a földbe, a fejével pedig Jonnak a bombák felé mutatott.
Jon körbenézett, hogy merre is találhatna a közelükben valamilyen nagyobb tűzerejű dolgot és kitérésekkel, hogy a robot ne találhassa el próbál eljutni oda azért. Ha Einar tényleg megérkezik és van lehetősége arra, hogy a bombák felé induljon, akkor megteszi. Távolról haladás közben veszi még célba Mentor fejét és próbálja egyszerűen fejbe lőni, amíg a férfi nem vár támadást a harctérről.
Steph továbbra is kissé távolabb volt a szavaira pedig „nagyapja” válaszolt, hálásan mosolygott Odin-ra, ahogyan a holt lelkek megjelentek mellette és nekitámadtak az erősítésnek. Még a hatalmas hüllőt is meglátta, amit az a kislány ölt meg korábban a bombával. Hálásan nézett Steph Mantára, ahogyan a nőt sikerült rávennie arra, hogy harcoljon a társai ellen, majd mindenki más is megtette. Mivel ők boldogultak most már kellően sok halott volt a csatamezőn, így már tényleg igyekezett valakinek a fegyvereit felkapni a földről, hogy azzal segíthessen a még megmaradt társainak. Ha valaki rátámadna, akkor az elől igyekszik kitérni.
Halla megérkezett a SHIELD-hez, ahol annak meg is találta a vezetőjét. A kérdésre megrázta a fejét mielőtt megszólalt volna.
- Szerencse, hogy itt lehetek s nem haltam meg azon dimenzióba, hova próbáltak a másik világ shi’arjai bezárni – mondta. – Támadást ért minket egy másik Midgardról, kik el akarják e világot pusztítani, hogy az övék megmaradjon. A segítséged kell Morsus s a SHIELD-é, mielőtt nem késő!



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~

~Vérlidérc~

Még egy csapás, még egy idő előtt elválasztott nyak és fej páros. Nem adta magát könnyen a kicsike, az biztos. Hiába csúfította az aranyos arcát egy nagy sebhely még megpróbált megállítani. Bár sikerült eltalálnia, de ez nem volt elég, hogy a saját és pengém vérszomját megállítsa. Így hát egy újabb fej hullik a homokba. De legalább jutalmamként kaptam egy szép lézerfényt. Egy másodperce még meg is akartam állni, hogy csodálhassam, de akkor szép igazán valami, ha gyorsan elmúlik, hiszen, akkor csak kevesen láthatták. Most talán van egy pillanatom átlátni a helyzetet. Bár előbb kaotikusabb volt mint egy igazi római orgia, mostanra ez csak romlott. Vagy javult, nézőpont kérdése. Újabb sárga arcú nők, akiket másodszorra megölni unalmas lenne és úgy tűnik el vannak foglalva. Mellettük vannak még holttestek, tonna számra. Akármennyire is szeretném megcsodálni a halál ezen grandiózus megnyilvánulását, nincs rá időm. Mivel nem látok azonnali veszélyt, ezért megnézem, hogy pompás paripám milyen sérüléssel küzd és hogy tud-e repülni. Vagy egyáltalán állni. Akárhogy is van, még akad kiontani való vér és kiosztani való mámorító halál, aminél nekem ott a helyem. Körbenézek, hogy ki az még aki elfoglalt és nem figyel. A szemem meg akad egy másik lányon, fekete mint az előző. Ő egy kicsit túlságosan is beleélte magát az ölés élvezetébe, ami nem feltétlen baj, sőt igenis nagyon élvezetes lehet. Természetesen a lassú, kínokkal teli halált a csata utánra kell hagyni, hiszen nagyon visszaüthet. Mint ahogyan ez a lány is fogja tapasztalni. Ha a paripám lovagolható állapotban van, akkor az ő hátán, egyébként pedig lábon közelítem meg. Megpróbálok nem sok feltűnést kelteni, eleget kaptam már a mai nap. Ha sikerül odaérnem, viszonylag csendesen, akkor megpróbálom a kardomat keresztül vinni a mellkasán. Ha ez sikerül, akkor felívelem a kardom, hátha ketté tudom szelni őt.

~99~

Elégedett vagyok. Még néhány robbanás a lezuhant bázisban, hát nem vicces. Még szerencse, hogy bennem nem tudott kárt tenni. Úgy tűnik, hogy senki és semmi nem fenyeget, nem tartják odakint túl nagy fenyegetésnek azt ami idebent maradt, hiba, vagy csak a többiek remekül lefoglalják a kint lévőket. Számomra mindegy. Fontos hogy a nagyobb képet tartsam szem előtt, szem előtt, szem előtt. Bekapcsolom a rendszert, van elég energia és működik is. Mosolyogva nézek körül mit tudok tenni.
~ Remek. Működik és utazásra kész. Sajnos csak egy cél van az elérhetőek között, mégpedig az ami éppen közeledik a bolygó felé. Hmmm... Én biztos nem abból a világból jöttem, szóval kizárásos alapon... Hehe.
Az irányítás kifejezetten furcsa, kell néhány perc hogy megszokjam, próbálom megszokni és alkalmazkodni a rendszerhez. Egyáltalán nem olyan mint a kriptoni technológia, de talán... talán összeköthetem. Micsoda móka és kacagás lenne! A szemeim szinte csillognak a maszk alatt. Feltekerem a páncél belső hangerejét és nekilátok a munkának.
- Highway to hell...
Még a fejem is rázom kicsit. Közben a bakancs stabilizátorait beállítom, hogy az oldalára dőlt bázisban is kényelmesen mozoghassak. Elkezdek módszeresen keresni a romok és törmelékek között, kábeleket, szigetelőket, összekötőket, vezetékeket, csöveket keresek. Bármit amivel a fegyverem összekapcsolhatom a kapuval. Miközben sétálok elkezdem szétszedni az idegen technológiás fegyvert is, hogy eljussak a magjához. Elvileg egy gömbbé tudom lebontani, most pont arra lenne szükség. Ha minden jól megy, szétszedem félig a fegyverem, félig a kapu vezérlőjét és megpróbálom valahogy összekötni. A mérnöki ismereteimmel remélhetőleg nem lesz nehéz. Inkább vicces. Mialatt elszórakozok természetesen figyelek a külvilágra is, hogyha a semmiből váratlanul támadás érne akkor megpróbálhassak kitérni, teljes sebességgel, vagy védekezni és visszatámadni. Elsősorban inkább kitérek, hogy a lehető legkevesebb kárt szenvedje el a kapu és a fegyverem.
~ Általában én vagyok erőfölényben Lupin, de most jól jönne a lélekelnyelős köpeny. Kifejezetten káoszt csempészne az őrületbe!

Állomáson: 99
A férfi szerelése bugyuta és esetlen,d e működőképes, de amikor a két motor találkozik a kapu kékes fénye karmazsin vörössé válik. A kapu megnyílik, de nem akar stabilizálódni. A túloldalról ordításokat és csatazajt hall. Az állomás megremeg, recseg ropog, repedezik majd egy hatalmas vörös robbanással eltűnik.
/Folytatás Csatavilágon!/

Samuel, Alfa Hellicerrier: Thorhalla
Morsus dühösen rágyújt.
- Csessze meg...
Majd a füstöt kifúja és a mellette álló katonához fordul.
- Mit néz katona? Csókot vár? Azonnali indulás minden hajónak!
- I-igenis!
- Akkor miért vagyunk még itt csigaközlegény?
A hellicarrierek hangosan elkezdenek búgni. A jelentéseket ordító katonák teljesen értelmetlen dolgokat mondanak, amikre Halla csak szemöldököt tud emelni. A légi hajók megremegnek majd egyesével eltűnnek.


Kint: Einar, Valkűr, Miller, Thorhalla, Párduc, Vasember, Amerikai Párduc, X Ügynök, Player, Vérlidérc, US Ügynök, Pásztor, Romulus
Einar egyszerűen összezúzta a csillagokat és Einar futva indult a zöld idegen felé, aki a lehető leggyorsabban próbált menekülni és kerülni a lövéseket mintha csak egy lépéssel mindig Miller előtt járna. Vérlidérc újabb áldozatot szedett. A vértől a szemei felizzottak és a teste erővel telt meg. A sereg hátrált, ahogy az elhunytak visszatértek Steph oldalán. Majd Mentor összerakta a képet.
- Teljes erősítés kell!
Üvöltötte a kommunikátorába.
- Áh - mondta Vasember az égből. - Már megoldjuk, kösz.
A vértes felkapta a bombát és megindult vissza vele a másik realitásba. Ekkor villantak fel az égen a shield helicerrierjei. A gépek vadul bombázni kezdték az ellenséget, Mentor az elsők között esett el.

Miller szerencsére megmenekült, amikor Einar odaért az őt támadókhoz és bármiféle kegyelem nélkül kivégezte azokat. Így már nyugodtan mehetett a zöld idegen felé, aki a bomba környékén volt. Soha sem találkozott azonban annyira jó ellenféllel, mint ez volt. mintha tudta volna, hogy mik lesznek a támadásai és mindent kikerült. Lehet, hogy telepata volt, így tudott csalni ellene.
Steph egyelőre csak állt és irányította, figyelte a sereget, ami neki segítettek, ahogyan az ideküldött shi’ar gárda tagjai is mind-mind átálltak az ő oldalára. Úgy tűnt, hogy az első meggyőzött személy lelke már hatással volt a többiekre is, hogy változtathatnak a sorsukon. És megtették. Amint az ellenség elfogyott mindenki visszahátrált hozzá, a kiáltást ő maga is hallotta, így tudta, hogy még mindig nincs vége ennek. De előtte még a sajátjaik érkeztek meg. A zöldbőrű is elhunyt, így a nő felé fordult.
< - Csatlakozz te is s a lelked nyugalmat talál majd, mint a többieknek, ígérem – mondta a holtak nyelvén. >
Szerencsére Morsus hallgatott Halla-ra és a helicarrierek is elindultak a megfelelő helyre úgy tűnt, hogy térváltással. Amint megérkeztek, akkor Halla ránézett a férfira.
- Csatlakozom a kintiekhez – felelte. – Kösz a fuvart!
Mondta meglehetősen angol szlenggel. Ha tudott, akkor kirepült a helicarrierből a csatatér fölé.
- Visszatértem s hoztam erősítést – mondta.



Karakterek:
~ Einar Thorson / Holt király ~
~ Stephanie Smith / Valkűr ~
~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
~ Jon Miller / Zsaru ~