Másik Világ

-Ne állj meg!- Kiáltja a kislánynak, miközben igyekszik kiragadni az események sűrűjéből. Eddig szerencséjük volt, de a tollasbál konok alakjai a nyomukban voltak. Nem várt ennyi kitartást, miközben annyi lehetséges áldozat volt a közelükben.
-Ha túl közel érnek.. ÉGJENEK!- mondja dühösen. Ha az ereje meglenne.. Ha megfelelő fegyverekkel bírna.. kiállna ellenük. Megmentené az embereket. Meg mindahányat! Tekintetét a távolba függeszti, s nagyra tágult pupillával igyekszik befogni a látványt, melynek talán a legkevésbé különös része a küszöbmajom.
-A francba, mi van itt?-megtorpan, de annyi lélekjelenléte még van, hogy tovább lendítse a kislányt, hogy véletlen se kerüljön az üldözők kezére.
-Mondd, hogy nem Hapi küldötte vagy...-a halál árnyát vélte felfedezni a majomfejű alakban, s bele sem akart gondolni, hogy mit jelent ha így van, majd konokul fordult az üldözők felé. Ő nem embernek született s most, a majomfickó feltűnése eszébe juttatta, ki volt valaha, többé nem feledhette el... Ő nem futásra született..
Lánghullám söpör végig a téren. A hívők, akikkel szembe fordult, semmivé lettek egy pillanat alatt. Szehmet, aki meghalt hogy Rat legyen, s most újra életre kelt, felkapja fejét a gyülekezésre szólító hangra, majd két dárdát felkapva rohanvást indul felé. Nem törődik a kislánnyal vagy a majommal. Már nem menekülhet tovább. Ideje volt, hogy az legyen, akinek született.
-Szólítottatok. Itt vagyok.

Még időm sincs lelassítani, amikor a fura, dél-amerikai indiánnak öltözött embereken valami ismeretlen eredetű láng söpör végig, és rögtön hamuvá is égnek. Mi a fene van ezzel a nappal? Ilyenek nem szerepeltek az időjárás-jelentésben. A távolból egy gépszerű hang hallatszik: GYÜLEKEZŐ! Ez nyilván vasember lesz, aki az Angyalokat hívja. Ami még furcsább azonban, hogy a menekülők egyike a hívásra rögtön meg is indul. Egy Angyal lenne? Nem láttam még a képét az újságokban. Feltámad bennem a kíváncsiság. Nem lenne haszontalan, ha képben lennék, hogy mi is van ennek a káosznak a középpontjában. Ráadásul az is lehet, hogy nagyobb biztonságban leszek az angyalok közelében, mint véletlenszerűen futkározva. Vagy nem, de ma már semmi sem kiszámítható, így végül a kíváncsiság győz. Meg is indulok a két dárdát szorongató nő után, néhány méteres távolságot tartva.

St. Mariah kórház - Csilla
A kórház megremeg. A struktúrája nem bírja a tovább az instabil talajt és sérüléseket, amik érték. Összeomlik és a lány belehal.

Chelsea - Gladiátor, Ray Adam, Lea, Árny, Steph, Sarah, Tyranis, Szehmet, Anastasia, Bérmajom
Rat és Bérmajom érkeznek ide és látják a harcot.
Ahpuch, a halál isten csak közeledik és Stark zavartan néz körbe.
- Nem akar valaki táncpartnert cserélni velem?
Buluc Chabtán, az ütések bemennek, de az istené is, aki Kallarkot a két fülén csapja meg. A dobhártyája beszakad. Megsüketül és a fájdalom hatalmas. Az isten egy mozulattal roppantja helyre a gerincét.
Cabracan, két kezet formát a földből és azok összecsapják a tenyerüket pont Amazonra. Az ütés után egy kézé válnak, amik szorítva fogják a nőt.
- Lelked édes lesz leány. - mondja és hosszú varangyot idéző nyelve nő.
Chaak, a holt varangyot néz amikor az arcát háló fedi be és Póki megvadult őrültként ugrálva sorozza minden erejével.
Hunab-Ku, minden próbálkozása ellenére Hulk csak jön.
- Térdre halandó!
- HULK ZÚZ!
Üvölti az óriás két kezével kalapácsként csap rá a maja istenségre.
Itzamna minden fényével támadta a holtak lelkét, de hiába volt minden. Azok csak áradtak felé.
- Nem! NEM!
A fény árad az istenből,de más késő. A lelkek örökre eltüntetik őt.
Ixchelt nem védte már Kukulkan amikor azt Tyranis megrohanta. A kígyó isten rugékonyságával megragadta háta mögül a lányt. Karmos kezével felemelte, hogy egybe nyelje le.
- NE MERJ HOZZÁ NYÚLNI!
Üvöltötte Rozsomák miközben a hold istene fejetlenül feküdt el lábainál. Rozsomák ösztönös állati hanggal rohant a kígyó felé.
Wayep parancsára Sarah végez magával.
Árny egy tűzben perzselődik halálra. Mindenkit egy fényes robbanás taszít el ellenfelétől. Az istenek lángba borulnak, majd mindegyiknek megjelenik két másolata, szájukból hosszú varangyszerű nyelv jön ki és kezükkel rúnákat írnak fel.
- Ó... csessze meg. Ezért utálom a mágiát - morogja Stark. - Lenyúlják a holtak erőit. Valaki cserélne végre velem?
Ezt méri fel az új páros (Rat és Bérmajom). A nő ekkor egyiptomi nyelven hall suttogó szavakat. valaki hívja ezernyi különböző hangon. A lábánál egy apró aranyszínű medált lát. Tohil láng csóvát és Camazotz sötétséget küld feléjük.

Távolban - Tao
Tao menekül tovább. A kalandja véget ér ezzel. Talál biztos búvóhelyet. talán nem lesz vége a világnak.

Amikor megpillantom a kaotikus csatát, már megint úrrá lesz rajtam a megdöbbenés. A Bosszú Angyalai, és valószínűleg még más "hősök" vagy mit tudom én mik, aztéknak öltözött alakokkal viaskodnak, akik ereje akkora, amekkorát még sosem láttam. Ebben a pillanatban tűz és sötétség csóvája indul meg felém, és a mellettem álló lándzsás nő felé. Reflexesen félrevetődöm, és előkapok két pisztolyt. Egy másodperc töredéke alatt bemérem a célpontot. Egy fura, denevérszerű alak, aki a sötétséget küldte. Meghúzom mindkét ravaszt, majd újra és újra. A fejére célzok. Minden lövést a szokott precizitással hajtok végre. Ezúttal nem pénzért, hanem az életemért kell küzdenem. Nem pazarlom az energiámat arra, hogy azon keseregjek, hogy miért kellett nekem idejönni. Erre ráérek, ha már túléltem.

Chelsea - Gladiátor, Steph, Tyranis, Szehmet, Anastasia, Bérmajom
Tyranis támadása sikeres, de csak egyik kígyó alak tartja fent a varázslatot a másik kettő támadni akar amikor Logan fedezve a lányt nekik ront. A robbanás eltünteti a kígyót és másait, de Tyranis is. A zavarban Steph szavai meghallgatást nyernek. Az ég sötét felhői szétszakadnak és Odin Borson, az istenek volt királya indul meg lefelé mögötte ezer büszke harcossal.
- Szavaid meghallgatást nyertek leány! Hunab-Ku!
Szólítja meg a főistent.
- Átverted a mindenhatókat és csalással a halandók életére törtél! Ma megfizetsz bűnödért!
A király landol a földön a hősök előtt és lándzsájával az égre lő. A holt sereg egy emberként ront az istenekre. Az égen a felhők szétszakadnak. Vasember vértjei megjelenek az égen. Asgard, Olimposz, Egyiptom és más isten családok térnek vissza. A maják elbuktak. A csata csak pillanatokig tart. Miközben Stephet ölelve karolja át Einar.

A világnak nincsen vége. Eljött az emberiség új kora.

A nap fényesen sütött a hősökre. Thorhalla könnyezve nézte, ahogy Miller lelke távozik Valhallába.

Logan Odin mellett áll.
- A lány nem halt meg, de másik világba került. Ez volt a sorsa.
Logan szomorúan oldalra nézett.
- Remélem jól lesz.

Gladiátor mellett Hulk és Póki jelenik meg.
- Nem akarunk harcolni! - mondja Póki. - Tudom, hogy nem szívesen szólsz hozzánk, de mi lenne akkor, ha maradnál? Bizonyította neked ez a bolygó, hogy erősebb, mint bármelyik faj valaha. Én látom rajtad, hogy nem élvezetből ölsz. Szerelemből teszed. És mond milyen szerelem az, ami arra készített, amit nem szívesen teszel? Csatlakozz és megkereshetnénk talán a rokonaidat is! Nem lennél egyedül.
Hulk kezet nyújt.
- Hulk barát?

Bérmajom mellett vasember száll le.
- Várj! Tudom, hogy ki vagy és szeretnék ajánlatot tenni. Ma minden ok nélkül segítettél nekünk. jöttél amikor hívtalak. Pedig nem kellett volna. Van benned lehetőség. Remény. Az Angyalok pedig okkal szólnak a Bosszúról. Érdekelne egy tagság?

Lezárás:

Tao, Madipoor hónapokkal később. Egy toronyház irodájában ül, amikor a Kéz ügynökei rátörnek. A férfi egy gondolattal veszi el a mozgási energiáikat.
- Ez igazán amatőr volt.
A csapat remegve porrá válik ahogy az energiával feltölti őket. Ő az ázsiai alvilág új királya.

Rat ül a régi búvó helyén és a kezében Agamotto szeme. A szem lassan kinyílik és új Legfőbb varázslója van a világnak.

A Halál majomarcú követe a nyomában járt. Rat hátra pillantott rá, miközben a hang felé futott. Gondolhatta volna a Thotnak is, de ezegyszer ismét kész volt rá, hogy első benyomására hallgatva cselekedjen. Talán meggondolatlanul tette.. a túléléssel töltött évek tapasztalata marasztalta, s menekülésre késztette, de aki hajdan volt, a majom vonások látványára konokul vetette fel fejét, mit sem törődve azzal, hogy gyenge emberi testben él.
A majomvonású alak figyelte őt, és a nyomban járt. Ő pedig, aki valaha Szehmet volt, ezt jelként fogadta, s úgy döntött, bármi történik is, követi a sorsát.
-Vigyori.. Másik.. ha túléltétek.. vigyázzatok a mieinkre.- suttogta maga elé, ahogy ismét előre szegezte pillantását, a cél felé. Tao ezt nyilván értelmetlen tettnek látta volna.. Hiányzott neki a hűvös profi... de csak az ő kedvéért nem lassíthatott léptein.
Megérkezik, s látva a tomboló borzalmat, megkövülten torpan meg.Majd a káoszban furcsán úszva ismerős szavak ütik meg fülét.. Egy medálion. Lenyúl érte, nem tétovázik cseppet sem, ajd újra érzékenyen a világra, vetődik, hogy elkerülje a támadást.

Szinte csendesen lebegve, néhány, mintha ott sem lenne, szemléli a végjátékot. Kinyújtja a kezét, de úgy érzi, nem érintheti.. Valami változott. Mintha hirtelen megkönnyebbüléssel sóhajtana fel a világ.

A változás ott van mindenütt, de a világ újra a régi úton jár. Követi a mindennapos szokott útját, mind az apró életek, mind a nagy játékosok számára. Rat újra kis csapatára vigyáz. Sokan túlélték minden várakozás ellenére, s a gyász ideje is előbb-utóbb lejár... Már nem küzd azért, hogy Patkánykirálynő legyen, elfeledve a múltját.. De nem is veszi vissza még régi nevét, noha megbékélt már mindazzal, ami történt... Ő most mindkettő, épp úgy az istennő földi arca, mint e csapat vezetője, emberekért, akiknek sorsáért felel, s akikre vigyáznia kell, így újabb arcát kell majd felfedeznie, de az még várhat.. Van valami, ami épp úgy hívogatja, épp úgy lenyűgözi, mint mikor először látta a csata közben, s annak rejtélyét vágyja először meglelni... Persze van valami, amit mindenféle kutatás nélkül tud..
Már nem érzett magányt, s ahogy kezében kinyílt a szem, valami szédítően különös dolgot tapasztalt meg általa..
Teljes és finoman meleg érzés volt, mely megtöltötte őt belülről.
S többé már nem kellett aggódnia az emberei biztonságáért.

Lezárás

Másik Világ, 2012, December 31.

Tokió:
Egy hatalmas szörnyeteg a földre zuhan élettelenül. Amazon sétál végig a hátán mellette Bérmajom ugrik fel.
- Tudjátok mindig azt hittem, hogy ez a Japánt óriás szörnyek támadják klisé. De ez poén volt.
Vasember három pezsgős pohárral és egy üveggel landol. A maszk lejön az arcáról.
- Az utolsó maja szörnynek is annyi. Ez megér egy újévi bulit.

New York:
Az újjáépítésben Hulk romokat takarít el. Pókember hálóval fogja meg az omladozó részeket és Logan karmaival vág át mindent a túlélők kereséséért. Az egyik épület elkezd megöldni majd egy kék csík száguld végig az égen és Kallark, a Gladiátor elkapja a házat. Mikor megállítja a dőlést ezrek kezdenek tapsolni és ünnepelni őt. A férfit életében először dicsérik és szeretik az ereje soha nem volt nagyobb.

Asgard:
Az istenek csarnokában megannyi pantheon ura emeli a serlegét. Majd a kapuk kitárulnak és Thorhalla belép. A nő megadóan foglalja el a helyett, amit Steph neki választott előre. Einar mosolyogva áll fel.
< - A halandók bebizonyították, hogy többre képesek, mint hittük. Büszkék lehetünk rájuk. Hála nekik ma a minden család ennél az asztalnál ül. >
A király emeli a serlegét.
< - Igyunk a jövőre! >
- JÖVŐRE!

Vége.

Egyiptom, Nuriai Piramisok

A három legendás piramis (Rama Tut, En Sabah Nur és Monolith) felett egy lebegő kék és fekete épületszerű szerkezet volt. rajta hatalmas négyes szám felrajzolva. A sivatag elején fekvő büszke szfinxre narancssárgás fény áradt, mintha itt nem ugyanaz a nap sütne, de sehol sem lehetett látni más fényforrást. Először érkezett a Quinjet, az Angyalok repülője rajta Nova X, Albert, Fekete Párduc, Pásztor, Fekete Mágia, Tűzkarom, US Ügynök. A gépet Albert vezette, mert Novának megalázó volt ilyesfajta játékszerrel repülni és Ügynök volt a másodpilóta. Pillanatokkal később jelent meg a Black Bird és rajta az X-men. Jinx, Vízember, Romulus, Remus és Player, aki vezette a repülőt. Player és Ügynök azonnal felmértek mindent, de mindenki az volt, aki és semmi anomáliát nem találtak. Mikor a két repülő landolt akkor Pixie felébredt az X-ek gépén, aki utánuk jött megnézni miről van szó, de szerencsére senki se vette őt még észre. Az angyaloknál pedig az egyik ládából lehet morgást hallani, ahogy a dobozból kigurul X Ügynök és a tigrise. Mielőtt bárki szólhatna megérkezik Vasúr és Adaptoid. Utána egy villámmal Einar és Valkűr. A páros körbe néz majd Einar ismét emeli a pörölyét. Egy újabb villám csap a leszálló területre és megjelenik Zsaru, Tűzvihar és Nomád, akit Miller akart magával hozni. Ezek után érkezik meg Vér Lidérc, akinek szárnyas lova mögött egy helikopterrel landol Amerikai Párduc és Holmes, a páros Lidérctől kapta a gépet kölcsön. Az ajtó kinyílik és Stark mosolyogva fogadja őket.
- Siessünk kevés az időnk!
Mondja majd berohan. Bent megannyi holografikus monitoron furcsa világok és bolygók, a csapat alternatív másai látszódnak.
- Már csak 99 kéne, hogy...
- Itt vagyok.
Mondja Ramirez békésen almát majszolva Rozsomák székében.
- Tökéletes.
Vágja rá majd int és a monitorok eltűnnek kivéve azt, ahol En Sabbah Nur szfinx fején áll Hulk és Logan.
- Bocsánat, hogy ilyen kapkodva rángattalak ide tiszteket. Tudjátok jól, hogy a Maja támadás óta ketten eltűntek Bérmajom és Tyranis. Ezért Doktor Peter Parker, Doktor Bruce Banner, Logan és én megalapítottuk a Fantasztikus Négyest, aminek két célja volt. Felkészülni a Maja istenekhez hasonló támadásokra és megtalálni az eltűnt barátainkat. Feltúrtuk a multiverzumot még Petert is elvesztettük, de felfedeztünk kilenc alternatív realitást. Most jön a furcsa rész... mára csak öt létezik ezekből. A multiverzum szűkül és a realitások elvesznek. Különböző lények, hatalmak pedig ezt használják ki. Az öt világból egyet a gépek valamiért Gótikának neveznek, egy még a vietnami háborút vívja, egyben a hősök kegyetlen diktátorok, egyben a szerves lények helyett robotikus létformák élnek és... jó lényegtelen. A lényeg, hogy az esemény elért minket. Ezért hívtalak ide titeket.
Ezzel int és megjelenik egy kép Loganék mögötti kameráról.

- Az ott egy másik realitás földje. Nem kellett volna ilyen gyorsan találkozni a két pontnak, de valami történt és....
Stark elcsendesül, ahogy mindenki megdermed, mert miközben a férfi beszélt a képen az égből valami megjelent és hatalmas vörös fény csapódott a szfinx fejére. A fej felrobbant, a vörös robbanásra fordult vissza Vasember. A kamerák csak egy halom fémes csontok mutatta majd a füstölgő hulk az égbe ugrik és egy pillanattal később vissza zuhan üveges tekintettel. Utána a mellkasára dobja valaki az agyát.
Stark Térdre borul, a kamerákon a két barátja holteste van és lassan landol nyolc alak, akiket Nova X jól ismer...

A kilencedik a lila bőrű Gladiátort mind ismerik, a shi'ar bajnok, akit saját oldalukra állítottak és azóta hazatért. Pontosan ő néz a kamerába majd biccent a villámokkal díszített társának aki egy hanyag mozdulattal elpusztítja azokat. Hirtelen a tárgyalóban sötét lesz.

Waterman-----------------------------------------------------
Lassan megérkeztünk Egyiptomba, én pedig kissé feszült voltam, ami talán érthető, ha egy mozgó - és élő - pocsolya készül a sivatagba. Eredetileg úgy terveztem, hogy hozatok néhány teherhordót, akik víztartalékokkal szolgálnak majd - a lelki szemeim előtt meg is jelent a vízhordó serpák képe - de végül leszavazták. Ezért inkább egy három tevéből álló karaván lett a hosszú vitatkozás és érveléshadjárat vége, amiből már nem engedtem - ezek meg is voltak pakolva vízkészlettel, a hátukon és két oldalukon lógtak a mobil víztartályok, mint csomagok, kivéve az egyik tevét, aminek a hátán én készültem lelovagolni... vagyis, letevegelni a hajóról. Ha már csatába megyünk Egyiptomban, tegyük stílusosan...
Ehhez a felkészüléshez szükségem volt egy gyors megállóra Egyiptom egy nagyobb városában, ahol gyors alkudozás, és egy nagyon rövid tevegelési gyorstalpaló után készen is álltam. Mire leszállunk, a tevék már szépen össze vannak kötve a vezértevével, amit leültetek, majd felülök a hátára, és a lenyíló rámpán elsőként megyek le a forró homokba.
- k-rva sivatag. - üdvözlöm örök ellenségem, és végignézek a többi érkezőn, majd Stark közli hogy fogytán az időnk, és besiet az épületbe. Mivel nem akarom bentre is magammal vinni őket - népszerűségi indexem így sincs az egekben, és nem akarom tovább rombolni - kikötözöm a minikaravánt a bejáratnál, majd besietek a többiekkel. Odabent Stark gyorsan beszélni kezd, majd végignézzük, ahogy megölik két barátját, akik amúgy elég menő szuperhősök meg minden. Ami elég cink, tekintve, hogy ezzel nagyot bukott a világmegmentőpotenciálunk. Ezek után megköszörülöm a torkom.
- Gondolom abban mind egyetértünk, hogy ez rossz előjel.

Ironlord-------------------------------------------------------------------

Mikor Stark hívójele megjelent, nem akartam reagálni rá, nem értettem, hogy miért kéne érdekeljen a dolog, de nem hagyott nyugodni az a kis vörös villogó - főleg azért, mert nem tudtam hogy kapcsoljam ki. A vészjelző állandóan működött, kivéve amikor egy bizonyos irányba kezdtem mozogni - ekkor abbahagyta az idegesítő vijjogást és villogást. Hamar rájöttem, hogy addig nem fogom tudni használni a páncélt az idegesítő funkció nélkül, amíg nem megyek el Starkhoz. Először arra gondoltam, hogy ez csapda, de aztán elvetettem a dolgot - a börtönből való szökés óta nem sok port kavartam, leginkább azért, mert próbáltam kitalálni a tökéletes tervet. Ezen kívül van az a mondás is - tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Ha Stark közelében vagyok, akkor talán kifigyelhetek néhány mozdulatot, sőt, akár fejleszthetem is a páncélomat, egy-két lopott cuccal. Épp ezért úgy döntöttem, eljátszom a jófiút, amíg nem találok lehetőséget a fejlődésre - akkor magamhoz veszek mindent ami hasznosnak tűnik és mozdítható, aztán huss - eltűnök. A páncél egészen Egyiptomig vezetett, ahol úgy tűnt, hogy sokan válaszoltak Stark hívására - egyelőre nem közeledtem senkihez, próbáltam néma, távolságtartó megfigyelő lenni. Az egyik tag egyenesen addig ment, hogy tevéken jelent meg - nevetséges, Stark a valódi, bosszantóan sikeres hősök mellett meghívott utcaseprőket is? Miközben magamat sértegettem, bementem a laborba, ahol végighallgattam a kiselőadást a világunk végéről, és arról, hogy meg kéne ezt akadályozzuk. Ezután pedig meghalt Hulk, és Rozsomák. Na, nekem kezd forró lenni a talaj, talán most kéne lelépni, amíg mindenkit sokkolt a tény, hogy a két A-kategóriás szuperhősnek annyi. Lassan araszolgatni kezdtem a kijárat felé, csak semmi hirtelen mozdulat, olvadj be, mintha nem is mozognál. Ez az, közelíts az ajtó felé, és ha elég közel vagy, menekülj. Jól csinálod Raten.

~ Einar Thorson / Holt király ~
Einar eredetileg eljönni sem akart Stark hívására, hiszen még Asgardon is olyan sok feladat volt, de végül Steph meggyőzte, hiszen neki nem volt képes nemet mondani. A feladat miatt, ami eléggé sokakat hívott ide, Einar hozta Thorhalla-t és Miller is, mert ők is a segítségükre lehettek. Udvariasan, a feleségét és Halla-t előre engedve utánuk haladt oda, ahova Stark vezette őket. Mikor eljutott oda a férfi, hogy hányan tűntek el felemelte a karját jelezve, hogy mondanivalója volt és a feleségére nézett. Ha Steph elmondta, amit a férfi akart, utána hagyta, hogy folytatódjék az eligazítás. Figyelte, hogy mit is mond Stark, még akkor is, ha ezek a tudományos dolgok nem igen kötötték le a figyelmét, azt könnyedén kiszúrta belőle, hogy hatalmas gonddal állnak szemben. Mindennek azonban hamar vége szakadt, amikor a vörös fények és ismerős alakok bukkantak fel, bár számára annyira nem voltak azok. A fények is kialudtak, majd még egyszer a feleségére pillantott, ha pedig a nő elmondta a szavait elindult kifelé a Mjölnirrel a kezében.

~ Stephanie Smith / Valkűr ~
Végül megérkeztünk, hatalmas gondok lehettek, ha Stark csak így összehívott minket. Annak örültem, hogy Halláék is itt voltak, noha nagyon sokáig Jonnal voltam együtt, még mindig barátomnak tartottam őt és örültem annak, hogy sikerült visszahozni az életbe. Mikor az eligazítóba mentünk, igyekeztem a szárnyaimat összehúzni, hogy ne legyenek útban senkinek sem. Figyeltem Starkra, amikor beszélni kezdett és magyarázni. Mikor Einar felemelte a kezét ránéztem és bólintottam, pontosan tudtam, hogy mit is szeretne, így megköszörültem a torkomat és reméltem, hogy Stark is csöndben marad néhány pillanatra.
- Ami azt illeti, nem csak ketten tűntek el akkor – mondtam. – Lord Einar felhívja a figyelmét mindenkinek, hogy Albert Shear, azaz Britannia Kapitány és az összes másik ebbe a realitásba elhozott kapitánya eltűnt. Senki sem akadt a nyomukra és Avalonból is jelentették, hogy nem látta őket a Maja istenek óta senki.
Ahogyan tovább haladtunk az eligazításban egyre rosszabb és rosszabb híreket kaptunk, szerencsére némileg értettem az effélékhez még a midgardi tanulmányaim miatt, Jon mellett ráragadt az emberre, így Einar-nak fordítottam, hogy ő is megértse ezeket. Egy újabb realitás, már megint, korábban úgyis találkoztunk a másik világból származó énjeinkkel, most megint… és a legrosszabb, hogy még a shi’ar gárda és Gladiátor is visszatért, úgy tűnt, hogy újfent ellenségként.
- Egyszer már legyőzték őket Midgard lakói, itt az ideje, hogy újra megtegyék – tolmácsoltam a szavait mindenki felé. – Azt hiszem, hogy kár volt őt hazaengedi Mr. Stark. A shi’ar császárnő nem lehetett boldog amiatt, hogy… de legalább ismerjük a gyengepontját.
Az utolsó mondatok már a sajátjaim voltak, emlékszem, hogy Gladiátor is ott volt a majákkal szemben és nekünk segített, majd utána velünk maradt nagyon sokáig. Amint Einar elindult kifelé kicsit lemaradva követtem, a harcban úgysem nagyon tudok részt venni, de talán Hulk és Logan lelke még itt volt, hogy velük beszélhessek.

~ Thorhalla Lokidottir / Tűzvihar ~
Mikor megérkeztünk a sivatagba jutott eszembe, hogy a pulyka, mit bent hagytam a sütőben oda fog égni, tán még a tűzvédelmi szerveknek is ki kell majd jönnie, hogy eloltsák, mit okoztam. Túl hamar jött a hívás s felkészülni sem volt időm rendesen. Steph-re s Einar-ra mosolyogtam megérkezésünk után s mint valószínűleg mindenki én magam is elindultam lefelé. A maja időkre gondolni sem óhajtottam, mikor közvetlen utána még az egyiket le is kellett vadásznom, hogy Jon-t visszakapjam. Másik realitások, újabb Kilenc világok s ezek pusztultak, elvesztek. Ha minden igaz, ismét ez történt, mint nem is oly régen. Legalább is ehhez hasonlót szóltak kik annak idején itt voltak. Pontosan értettem, hogy vagy e világ veszik el, vagy az övék a találkozásnál. Vajon kiknek kellett volna ítélkeznie a felett, hogy melyik világ lakói pusztuljanak el? Tán most is a Pantheonok fejeinek. Valami történt, s? Nem volt esély arra, hogy választ kapjunk, hiszen újfent támadás ért minket. Azon csodálkoztam volna, ha mindez nem történik meg. S ismét ismerősök, ezek voltak, kik Asgard s Avalon háborújába is beleszóltak a küzdelmek vége felé.
- Ezen töltött galambok sosem unják meg ezt? – kérdeztem. – Elnézést…
Pillantottam a saját sült „galambunkra”, a Novára. Mikor Steph s Einar elindultak jómagam sem késlekedtem, úgyis kimaradtam legutóbb a javából ezen harcnak.
- Míg szórakozunk odakint, hozd rendbe a rendszert Tony – pillantottam hátra egy mosollyal.

~ Jon Miller / Zsaru ~
Miller még a teleportálás előtt értesítette Nomádot, hogy őt is szeretné itt látni, Egyiptomban, így végül a megszokott négyes kiegészült vele. Szerencsére Miller remekül értett a fizikához a légierőnél remekek voltak a tanárok, így abból, amit Stark mondott mindent tökéletesen értett. Megemelte kissé a beszéd közben a maszkját és megvakarta a borostás arcát. Láthatóan némileg ideges volt, amiatt, amit hallott. Einar félbeszakításakor tudta, hogy mit akar mondani a férfi, a jók és semleges oldalról tűntek el ketten, de tényleg többen is voltak ennél, egy teljes háború ért véget két pantheon között, aminek egy része a Földön zajlott. Ezt sem volt érdemes elfelejteni. Lehetséges, hogy köze volt ahhoz, ami most történt és Avalon előre tudta ezt. Stark megakadt, amikor támadás érte őket, a shi’arok újfent. Az „és” résznél tudta, hogy mit akart a férfi mondani.
- És, ha nem teszünk valamit, ami egészen pontosan a másik realitás elpusztítása, akkor a mienk fog elpusztulni mindenestül, minden dimenzióval együtt – mondta ki ridegen.
Megnézte a fegyverit, azokat kézbe vette és kibiztosította, hogy máris harcra készen.
- Szóval hölgyeim, uraim és egyéb létformák, itt az ideje, hogy a kinti zavaró tényezőket eltűntessük az útból, hogy utána megmentsük a világunkat. Mozgás kifelé, mindenki!
Ezzel saját maga is elindult kifelé a szabadba.

~Vérlidérc~

Áh, szelek szárnyán ében rémálom lovamon. Relaxáló. Még relaxálóbb lenne, ha nem az afrikai homokmajmok sárga szörnyűsége felett repkednék, hanem a szépséges Alpok lábánál fekvő városok felett. Sajnos emberi halandóságommal jár a kíváncsiság is és így nem tudtam ellenállni Stark hívásának. Bár manapság már nem hódol az éjszakai élet szépségeinek, de régebben nem minősült rossz partynak. Így hát útra keltem a magánrepülőgépem konzervatív luxusában. A legközelebbi repülőtérről aztán éjfekete lovam hátán indultam el és most már itt vagyok, természetesen lovagi ruhámban. Még két jóhiszemű úriembernek is kölcsön adtam az egyik repülőm. Igen, igen, tudom, szokatlanul jótékony kedvembe voltam. Remélem nem törtek össze semmit.
- Uraim, remélem élvezték az utat. Most lássuk mivel foglalatoskodik Herr Stark.- szólok az uraknak. Mikor Stark köszönt minket én is utána megyek. Bal kezemet a kardomon pihentetem, miközben a házigazdánk elmagyarázza a helyzetünket. Valami dimenzió realitás unalom. Sajnos egyik része a világvége, ami még engem is negatívan érintene. Úgy tűnik valami nagy probléma lesz. Főleg, hogy az a szörnyűséges fenevad Hulk és hasonló Logan rögtön meghal. Lehettek akármilyen civilizálatlanok, de nem az erejük kérdésen felül volt. Nem tölt el reményekkel. És akkor meglátom a megérkező lényeket.
- "És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; "- mondom halkan. Nem nyerte el tetszésemet. Mikor a maszkos mondja, hogy kifelé, akkor utána indulok. Kint vár a hűséges paripám, akire valószínűleg szükségem lesz. Nem akarok itt maradni, hiszen ez a legnagyobb célpont, amiben lehetek.

~99~

Tetszik ez a világ. Egész egyedi és sok mindenben különbözik a sajátomtól, a másik oldalon meg pont ugyan olyan. Vicces. Stark hívása meglepett, de már vártam hogy egyszer felkeres, csak az volt a kérdés mikor. Azonnal felszerelkeztem és elindultam, nehogy valamilyen szórakoztató kis részletről lemaradjak. Hehe. Még a végén nélkülem ér véget a világ! A páncélom, a kriptoni fegyver és a félelemgáz éppen elegendő felszerelés az arzenálomból. Amíg Stark el van foglalva a rohanással meg a "hősök" és "gonosztevők" begyűjtésével, kényelmesen leülök az egyik székre. Egy ideig még figyelek beindul-e valamilyen riasztó vagy csöndes biztonsági rendszer, de semmi.
~ Ha nem hát nem.
Egy ideig várok de elkezdek unatkozni. Előveszek egy almát és elkezdem enni, ki tudja mikor lesz ennek az őrületnek a vége. Éppen csak beleharapok és már hallom is, hogy megérkezett a várt társaság. Épp csak engem hiányolnak. Milyen ironikus. Megfordulok a székben és körülnézek a megjelenteken.
- Itt vagyok.
A társaság egész vegyesnek tűnik. Vannak itt őrült bűnözők és istenek is a szokásos, ki ha nem én mentem meg ma a világot alakok mellet. Bár egészen tetszik a társaság. Starkra éppen csak annyira figyelek amennyire szükséges, kinyerem a fontos információkat abból amit mond és az elég is. Sejtem már mit akar.
~ A multiverzum elkezd szűkülni és nincs benne elég hely minden realistának, ezért ha kettő találkozik, az egyik eltűnik. Most ez a világ van soron. Világos. Ha jól számolom nekünk van kevesebb esélyünk. Tegyünk fel mindent egy lapra... zseniális ötlet... úgyis imádok kockáztatni!
A monitorokat mosolyogva figyelem. Tetszik! Végre valami izgalom. Egy nagy robbanás és a drágalátos Hulknak és Rozsomáknak vége. Vicces, hogy pont a leginkább regenerálódók esnek ki az első körben. Betegesen kacagni kezdek.
- Hehe. Most már nem fog kelleni a széke.
Nem igazán lep meg ami történik, várható hogy a világ eljövendő végén mindenki belép a játszmába és szép kis játék lesz a vége. Nem szólok bele abba amit a többiek csinálnak, csak az arcom rándul meg néhány szó után akaratlanul is. Furcsán tetszik az egész. Az idegeneken elmosolyodom.
~ Nehogy azt higgyék, hogy technológiai fölényben vannak. NINCSENEk!
Végigsimítok a kriptoni fegyveren, aztán a sisakomon és megint elmosolyodom. Hagyom, hogy a többiek kiszaladjanak, addig megeszem az almát. Lassú mozdulatokkal felveszem a sisakot, csatlakoztatom, ellenőrzöm, ellenőrzöm a fegyverem, élesítem és maximumra veszem a páncél védelmét. Ha minden megvan utána integetek a többieknek.
- Jó utat.
Ha jól sejtem lesz itt még valami meglepetés. Nem fogok kirohanni az első hullámnak. Vagy a hely fog felrobbanni ahol most csücsölök vagy a szfinxnél lesz valami, de ez így túl egyszerű lenne. Egyelőre még sietnem sem kell.


~Fekete Párduc~

Hosszú ideje már, hogy érzem valami készülődik. Mindig nagyobb és több veszélyt látok a kelleténél, akkor is mikor erre nincs indok. De most sajnos a félelmem nem volt hiába való. Stark hívására a Bosszú Angyalaival együtt válaszoltam. Az országom vezetését addig jó kezekben hagytam amíg távol vagyok, mivel Pásztort, aki helyettem uralkodhatna addig is, sem utasíthattam vissza, neki is szólt a vészhívás. Együtt indultunk el az Angyalok bázisára és én azonnal beszéltem Nova X-el, tudni akartam mennyire súlyos a helyzet. Sajnos a Shi'ar sem tudott meg többet mint én. Meg kell várnom, hogy Stark elmondhasson mindent. A Quinjettel a lehető leggyorsabban érkeztünk meg a piramisokhoz. Utoljára sétálok le a gépről, mindenkit magam elé engedve. Ha leértem azonnal felmérem a terepet és a levegőbe és beleszagolok, nehogy pont most érjen váratlan meglepetést. Amikor kell egy percig sem habozok és követem Starkot. Karba tett kézzel állok, figyelem a monitorokat és amit Stark mond.
~ Ez szörnyű. A világ a végéhez közeleg. És nem menthetjük meg, csak ha egy másikat elpusztítjuk. Nem csak az ott utolsó vérig küzdő hősöket, az abban a világban létező hasonmásainkat vagy a gyűlölt ellenségeinket, de több millió ártatlan civil életet is ki kell ontani. A másik oldalról... veszélyben vagyunk mindannyian, a hazám, országom Wakanda is. Minden amiről valaha tudtam. Bármilyen nagy is az ára ezt nem engedhetjük meg!
Ahogy a vörös fény becsapódik és Logan és Hulk a túlvilágra jut csak az egyik ujjam és azon a karom rezzen meg. Próbálom kívülről megőrizni a hidegvérem és logikusan gondolkodni. Az északi istenek jól beszélnek, Jonathan Millernek is igaza van a maga módján. Nem akarok ennyire forrófejűen a falnak rohanni. Talán a legjobb lenne előtte tervet kovácsolni. Végignézek az összegyűlteken. Ennyi fontos és erős személlyel már ütőképes erőnk lehet. Pásztorra pillantok, majd Novára.
- Mi a terv? Kimegyünk mi is?
Ha igen, akkor gondolataim ellenére előre rohanok, hogy idejében megtámadhassuk Gladiátor csapatát.


~Pásztor~

Pásztor csöndben, szótlanul tette meg az egész utat Wakandából Egyiptomig. Semmit nem szólt. Intett, bólintott vagy az arca árulta el a gondolatait de nem kívánt szólni. Terhes gondolatok nyomasztották és nyomasztják az elméjét. Próbál a mágiára támaszkodni és abból meríteni. A sajátján felül még Fekete Párduc nyomasztó gondolatait érezte. Őt is zavarja a veszély amely Wakandára és a Földre jelent fenyegetést ugyanakkor őt az egész világmindenség, amelyet áthálóz a mágia is ugyanúgy érdekli. Stark termeiben állva is némán figyelt és próbált megérteni mindent ami a világban zajlik. A botjával a kezében áll, rá is támaszkodik mindkét kezével. A fejét lehajtja mikor látja a két hőst elesni, egy rövid imát is elmormol értük. Felnézve már az Angyalok csapatát figyeli. Készen áll a harcra és arra hogy kockára tegyen mindent ennek a világnak a megmentéséért. Fejben már gyűjti a varázslatait, mormolja a varázsigéket és felidézi a jól ismert mozdulatokat. Hamarosan eljön ennek a világnak és kornak a nagy csatája, érzi. Ő maga is Nova X felé fordul és várja a hivatalos utasítást mit az egység nevében ő is kötelezően kíván követni.
Ahogy fordul vesz észre valami különöset. Mintha ő maga a sors szálai által nem csak párduccal lenne összekötve. Mintha egy vékony, láthatatlan fonál kötné össze a párducot azzal az őrült amerikaival, az őrült X ügynökkel, az ismeretlen páncélossal, a X-Men öreg vezetőjével. Ha valóban látja, nem érti miért is történik ez, de megpróbálja a mágia útján kitapintani. Annak ellenére, hogy ő maga egy botjára támaszkodó megfáradt mágusnak tűnik, ha arra kerül a sor edzett harcosként képes a csatába rohanni és felkészülten várni bármi is fog történni.


~Amerikai Párduc~

Bármi is történik most jó amerikai kezekre van szükség, hogy helyre tegyék a dolgokat! Vér Lidérc, igazi német vérű tökös fickó, kölcsönadta a helikopterét, hogy én és Holmes még időben megérkezhessünk. Leszállás után körülnézek. Legszívesebben már most köpni tudnék. Itt van az a nyomorult párduc, aki hülye afrikai létére azt hiszi, hogy a népünk hőse, de az egész Bosszú Angyalai ilyen szánalmas banda. Egészen odáig süllyedtünk, hogy a vezetőjük nem hogy nem fehér ember, de nem is ember. Egy nyomorult idegen, egy ufó. Fintorogva kapom el a tekintetem. Összefonom a karjaim és Starkot veszem célba a tekintetemmel. Ő igazi belevaló Amerikai! Még egy világméretű cége is van és mindig tudja mit és hogyan tegye. Nem veti meg sem az italt sem az erőszakot ha arról van szó. Tudja mit cselekedjen, szimpatikus alak.
- Senkinek nem hiányoznak a teázgató Brittek és a söpredékük!
Már nem bírtam hallgatni, hogy annyira hiányolják őket. Ugyan mit tudnak azok. Megpróbálom az utálatom és a gyűlöletem legalább annyira visszafogni, hogy odafigyelhessek a szent beszédre. Stark jól beszél, érti is mit mond. A másik világgal össze fogunk ütközni és csak egy maradhat. Csak az erősebb marad meg. Bár engem az sem zavarna ha csak az USA, Hawaii-tól Floridáig lebegne egy interdimenzinálos világként, de sajnos a többi népet is meg kell menteni. Remek. Éppen csak elmondja mi a baj máris becsapódik egy rakat ufó. Szívem szerint azt mondanám amit hallok, előre a csatába, de jó amerikaiként nem ismételgetek mást, maximum a saját elnökömet.
- Még egy rakat nyomoronc űrlakó!
Nem félek tőlük. Itt van a zsebemben az anyag amivel még erősebb leszek és a két Desert Eagle sem fogja szó nélkül hagyni ezt. Szépen csicseregnek ha idegen fejeket kell szétlőni. Nincs azaz Isten, hogy a hazám védelmét egy rakat mocskos, ocsmány külföldire bízzam. Ide büszke harcosok kellenek. Neo náci módon tisztelgek, aztán kirohanok az épületből. Most megmutatom végérvényesen ki a jobb párduc!
- Előre!


~X Ügynök~

Újabb feladat! Az egész Bosszú Angyal csapat sárga volt, úgyhogy a legjobbnak láttam ha Sir Bajsziúrral felszökünk a gépjükre és megnézzük mi ez a küldetés, amihez ennyien kellenek. Biztos valamilyen nagyobb küldetés. Nem hagyhatom ki! Az utazás egyszerű átvezető, éppen elég időt ad arra, hogy megetessem a társam, odaadom neki a kézfejem csuklótól. Úgyis regenerálok ha fedezékben vagyok. Aztán megigazítom az öltönyöm is, igazi bérgyilkosnak kell tűnnöm. Ez egy hatalmas Hitman játék. Utolsóként a kopasz fejem simaságát ellenőrzöm. Ha minden rendben csendben magam elé bámulva várok. A gond csak az hogy beszorulok a dobozba, úgyhogy nyomogatni kezdem az X gombot.
~Gyerünk, gyerünk, gyerünk már. Quicktime event. Sikerült!
Kigurolok a dobozból, kicsit vicces hogy a tigris is velem gurul, de nem baj, úgyis csak szkript. Felállok, kihúzom magam, felteszem a napszemüvegemet és végignézek a pályán. Mindenki kék fényben úszik. Szóval társak. Vasember sárgán fénylik, szóval ő az igazi megbízó.
~ Óóó értem. Ez egy Raid. Szóval mind egy nagy csapatban leszünk és megyünk kisebb-nagyobb mobokat és bossokat ütni! Nem hittem volna, hogy valaha is részem lesz egy ilyen kalandban!
Komoly tekintettel, kimért hideg pontos lépésekkel haladok. Bajsziúr végig az oldalamon. Azonban belül már lelkesen ugrándozok és vagy fél órája légdobolok örömömben. A fenyegetést és a sztorit most komolyan veszem. Az átvezetőt megnézem. Ahol választani kell választok. Megvárom amíg elindul a küldetés. Betöltöm két pisztolyom, élesítem, azokkal a kézben indulok el, bérgyilkoshoz mérten elegáns lépésekkel, had kopogjon a cipőm a padlón. Lassan sétálok ki a fényben, két pisztolyom felemelve, oldalamon Bajsziúrral.
- Kezdődjék a játék.
Azt még nem tudom, hogy most támadó vagy tank legyek, majd elválik. Remélem van valaki aki ismeri a raidet és tud taktikát adni.


~Player~

- MOZGÁS X-EK, KÉT PERC MÚLVA MINDENKIT A HANGÁRBAN AKAROK LÁTNI!
Kemény napnak nézünk elébe, nincs lehetőség késésre, lustálkodásra. Stark nem nyomogatja feleslegesen a vészhívót. Reggel megint a fejembe kellett verni, hogy ez a valódi élet, itt tényleg meghalnak az emberek és nem egy kics*szett játékban vagyok. Felsorakoztatom az X-eket a Blackbird előtt. Seregszemle, gyorsan mielőtt indulunk.
- Kiváló! Egy csapat X-Ment látok. Gyorsan be a gépbe!
Gyorsan hatékonyan, célratörően. A gépet durván teszem le a terepre, így is másodpercekkel késünk az Angyaloktól. Csak annyi kell, hogy ne sérüljön a fekete madár. A fegyvereim már elő vannak készítve, magammal kell csak rántani őket kifelé a pilótafülkéből.
- Kifelé madárkáim, ne ránk kelljen várni.
Utolsóként megyek le a gépről, mindenkit magam elé engedve. Amint kiérünk farkasszemet nézek a Bosszú Angyalaival és az összes többi jómadárral. Figyelek a kis apró árulkodó mozdulatokra. Nem kellenek ide alakváltó istenek, mágusok, idegenek, és egyéb lóhalála. Mindenki önmaga. Rendben. Már csak egy dolog zavar. Vízember. Arcomat a tenyerembe temetem. A tevéket és a vizet még elfogadom, de a műsor sok. Egyelőre nem szólok érte, majd megtanulja magától hol a helye. Egyszer csak fel kell nőnie. Az eligazítást végighallgatjuk. Az egész osztag velem együtt.
~ Jól van. Ellepi a sz*r a világot. A jó hír hogy nem vagyunk benne teljesen, csak úgy bokáig, a rossz, hogy fejjel lefelé, szóval még mindig nyakig ér. Pokolba már! Most megint mi történt! Mit keresnek itt ezek a rohadt idegenek?!
Kezd elönteni a düh. Rámarkolok a fegyveremre, legszívesebben összegyűrném az acél a kezeim között. A Fantasztikus Négyes két tagja meghalt. És az X-Men két tagja is így meghalhat. Az én lelkemen száradna a haláluk, az én felelősségem mindenki. Amikor a legtöbben befejezik a sírást megszólalok én is.
- Jól van, kimegyünk mi is de óvatosan. Az első rohamot hagyjátok a nagyfiúkra, ne hősködjetek. Romolus, Remus, ti lesztek a fő támadók velem együtt. Jinx te kezeled ami túl nagy falat nekünk, szívós vagy. Vízember, te vagy a fő támogató. Nem tudom meddig bírod a sivatagban de örülnék egy árvíznek. Én megyek előre. Minden világos?

-/// US Ügynök //-

Hívás érkezett Starktól, és egyből útnak is indultunk Egyiptomba. Az egész csapat a Quinjetten volt. A gépet Albert vezette, én meg a másodpilóta voltam. Az oda úton azon gondolkoztam miért hívhat minket, mi lehet a probléma. Meg a csapat társaim, és jómagam tulajdonságain gondolkoztam még, mire is lehet nagyobb szükség abban amit tartogat nekünk Stark. Igyekeztem megtartani összeszedettségemet és koncentrációmat. Viszonylag hamar meg érkeztünk a helyszínre. Az X-menek is meg megérkeztek, egyből felmértem mindent, de mindenki az volt, aki és semmi anomáliát nem találtam. Végezetül mindenki meg érkezett. Az elsők közt voltam akik leszálltak a gépről, de nem mentem messze vártam, hogy mindenki leszálljon. Nekem kifejezetten tetszett a sivatag, a piramisok, a szfinx, már csak egy tengerpart vagy medence kellene és tiszta lazulás lenne. A szimbiontám mint mindig a bőrömön felül volt, és első ránézésre egy égszerű egyenruhának tűnhetett. Majd meg hallottam, hogy szólítanak minket. Stark volt az és be hívott bennünket a bázisra. Bent már inkább a háttérből figyeltem. Felmértem az össze gyűlt társaságot, és átgondoltam mit is tudok róluk. Persze Starkra is próbáltam figyelni. Más dimenziók, világ vége csak baj. A tájékoztató jellegű össze gyűlésünket egy fénycsóva zavarta meg amit a Logenéket figyelő monitoron láttunk. Ami ezután történt megrázott szerintem mindenkit. A két legerősebb hőst könnyedén kivégezték. Csak halkan pár szó csúszót ki a számon:
-Ez lehetett len! 
Majd a nyolc idegen megjelenése még jobban megzavarta a légkört. Már a többség rohant is kifele támadni. Az x-menek is stratégiával haladtak előre. Én létre hoztam a pajzsomat a karomra és elindultam a többiek után, közel a társaimhoz. Nem gyávaságból maradtam hátra, hanem, hogy jobban feltudjam mérni a helyzetet.

-/// Romolus ///-

Az iskolában voltam elzárva, nehogy veszélyt jelentsek a diákokra, vagy másokra. Tudtam, hogy félnek attól, hogy ártok valakinek. Ezért tartanak be zárva. 
A rács ajtaja nyílik, ki engednek. Éreztem Rémuson, hogy feladatunk van. Rémus tartott féken, hogy ne okozzak bajt. A hangárba kellet menni ahol Player osztotta a parancsot, hogy szálunk fel a gépre. Egyetlen porcikám se akart felszállni. Mi vagyok én madár, hogy repüljek. Csak egy morgást ejtettem amíg felszálltam a gépre. Rémus közelébe maradtam, azért, hogy megvédjem a testvérem, és hogy vissza tudjon tartani. A gépen éreztem a tevék illatát amitől csak megéheztem. Kedvem támadt széttépni és felfalni a tevéket. Az út folyamán Rémus tartott féken, hogy ne támadjak a tevékre. Mikor lészáltűnk gyors mentem is ki a gépből a friss levegőre. Egy vonyítást hangáztattam az égféle. Örültem, hogy már nem kell a gépen lennem. Éreztem a talpam alatt a homok melegét, a nap erősséget. Ez a helyzet már sokkalta jobban tetszett nekem mint a gépen. Meg mozgattam magam. Többen és többen lettünk. Figyeltem továbbra is a tevéket, de egy szárnyas ló is megjelent aminek a látványától csak jobban megéheztem. Lépteket hallottam, és éreztem Stark szagát. Be vezetett minket egy terembe. Engem nem igazán érdekelt, ezért le ültem inkább a falhoz és csak vártam. Egy monitoron láttam Rozsomakot meg halni. Éreztem, hogy ez menyire meg rázta a testvéremet. A mestere halála. Ekkor álltam fel és mentem oda hozzá. Beszélni nem tudok, de azért a vállára tettem a mancsom.  Majd kaptuk is a parancsot a támadásra Plaertöl: Romolus, Remus, ti lesztek a fő támadók velem együtt. Ezt halván továbbra is ARémus mellet maradtam és készültem az indulásra. 

-Remus-

A testvéremet elzárva tartják nehogy hirtelen felindulásból lemészároljon pár diákot, valahol ez sértett mintha nem bíznának meg bennem eléggé hogy vissza tudom fogni és hibásnak is éreztem magam amiért én tettem ilyenné. Tudom hogy sose volt valami nagy társasági "lény" Romulus azért sűrűn látogattam, most is épp oda tartottam amikor meghallottam Player utasítását, gyorsítottam a lépteimet, mintha megéreztem volna a dolgot, még a katanám is nálam maradt véletlen, kiengedtem Romulust és legalább együtt mentünk a hangárba. Amikor megláttuk a Blackbird-öt és megkaptuk a parancsot a gépre való felszállásra érzetem ahogy nő a feszültség Romulusban, nem csoda hogy egy földhöz ragadt bestia nem támogatja a repülést de muszáj lesz kibírnia. Azzal teszek a legtöbbet ha végig mellette leszek és maximálisan nyugodt maradok, így remélhetőleg rá is át ragad. Kicsivel később kapok egy kis nehezítést is, Vízember tevéi nem könnyítik a feszült helyzetet, szinte érzem ahogy Romulusnak csöpögni kezd a nyála, egy kis parát könnyebb lenyomni mint az éhségét de megoldom valahogy. Max egy tevével lesz kevesebb, nem olyan nagy veszteség az, számíthatott volna rá hogy egy fenevadnak a tevéi olyanok lesznek mint egy gyereknek a cukor, csodálom hogy még nem tört ki a pánik és nem szaladtak szét az állatok, nagy meggondolatlanság volt annak ellenére hogy megértem azt a részét hogy fel kell készülnie a veszedelmes sivatagra. Mindenesetre Kyle eddig nyugodtak tűnik mellettem azért figyelek hogy a szimpla nyálcsorgatás ne vezessen vérfürdőhöz. Végre megérkeztünk, a tesóm már rombol is lefelé a hajóról, a pillanatnyi öröm hogy végre stabil földet ér a lába elfeledtette vele az éhségét de nem tartott valami sokáig sajnos, sőt még egy szárnyas ló is érkezett hogy könnyítse a dolgunk. Mielőtt az aggodalom kezdte volna fertőzni a nyugalmam Stark be is vezérelt minket, ekkor tűnik csak fel hogy összegyűltünk páran. Valahol a kis tömeg hátsórészén állok meg és hallgatom a rövid tájékoztatót, ahogy látom Romulus érdeklődését annyira nem keltette fel a dolog, ez is lehet az oka hogy elvonult hátra ahova kötelességemnek éreztem követni és ha nem is mellette de legalább a közelében maradni. Félszemmel figyeltem a tesóm, fél szemmel a kivetítőt, de ami ez után jött szinte teljesen lesokkolt hogy a mesterem halálát nézhettem végig, legalábbis amit az egész mészárból láttam a fémes maradványai. Itt volt az amikor a testvéremre vetített nyugalmam eltűnt és ha nem is sokáig magát kellett uralnia, ez egy törés volt ami bosszút kívánt, amikor az ellenséges arcokat meglátom önkéntelenül is ökölbe szorult a kezem és mereven bámultam a kivetítőt és kezd feltörni belőlem a düh. A testvérem zökkentett vissza ahogy megéreztem a mancsát a vállamon, ilyenkor jut eszembe hogy nem engedhetem meg magamnak az ilyen érzelmi kitöréseket mert kettőnkért kell felelnem és főleg rá elég nagy hatást gyakorol, könnyen elveszítheti a fejét miattam. Egy nagy levegővel később kezdtük kiözönleni az épületből és a vezetőnk már elő is állt a stratégiával, nem ért váratlanul hogy mi lettünk a fő fegyverek, bólintok majd a kardomhoz nyúlok azért kivárom a jelet. Közben kicsit spanolom magam és Romulust is hogy meg legyen a kellő harci kedv, szükség is lesz rá, ahogy elnézem szívós ellenfeleink vannak.