Másik Világ

A kitűzött cél elérésének folyamata közben szinte teljes mértékben elvesztettem minden emberi gondolatom, s már csak a düh, a gyűlölet és az gyilkolás utáni mérhetetlen vágy maradt. Szinte észre sem veszem, ahogy közelebb ránt magához az otromba ellenfelem, hisz ez gyakorlatilag nem jelent számomra hátrányt. Így miért is kellene törődnöm az ilyen apróságokkal? S miután a lánc nem működik egyszerűen a pokol tűz erejével támadom, nem éppen zavarnak az eszközök, hogy a fő célt elérjem. Szemem sarkából ugyan látom, hogy Árny magához tér, de valahogy már ez sem tud foglalkoztatni. Igazából már nem is nagyon értem miért harcolunk, vagy, hogy mi okból támadok ilyen megrögzötten. Ez pedig egyre jobban megrémít, mégsem állok meg egy pillanatra sem, egyszerűen nem érzem szükségét annak, hogy megálljak. Ellenfelemnek esélye sem lehet ellenem, mégsem fogom vissza magam. A pusztítás iránti vágy mértéke és az az iránti vágy, hogy a tetemét magam előtt láthassam, egyszerűen túl csábító gondolat. Amint észlelem, hogy Hyde egy pillanatra megtorpan azonnal kihasználom a kínálkozó alkalmat és egy nagy erejű ütést viszek be neki, majd mint egy őrült mészáros vetném rá magam, hogy láncaim segítségével megadhassam a kegyelemdöfést is, de erre már nincs lehetőségem, valami elválaszt a céltól, valami nem enged oda a tehetetlen ellenfelemhez. Ez pedig csak fokozza az indulataim, folyamatosan támadom az erőteret, de már magam sem értem miért… Legyőztem, megsemmisítettem az ellenfelem, ez miért nem elég? Miért akarom ennyire vérét is kiontani? Meg akarok állni, el akarom csitítani a magamban tomboló fékevesztett őrületet, ezt akartam elkerülni azzal, hogy ide jártam „kezelésre”. Most mégsem ér semmit, csupán egy fékezhetetlen vadállatként támadok, tudom, hogy meg kellene állnom, mégsem teszem, egy belső erő kényszerít arra, hogy folytassam a küzdelmet… de már nem értem, miért és ki ellen folyik a harc, egyszerűen csak ütöm a láthatatlan erőt, mely visszatart az eszméletlentől.

Börtön - Sarah, Gladiátor, Genocide és Axel
Nova felszólítására Rado azonnal lángokkal kezdi el bombázni a fiút, aki megpróbálja kikerülgetni azokat. Varangy Sarah ruháját fogja meg.
- Főnök... mi az?
Kérdezi és a hatalmas gyíklényre mutat, ami a város felé tart.

X-iskola (Wenchester Megye) - Svarog, Vipra, Tyranis
A parancsok szerint megjelenek a képek a hatalmas gyíklényről,a mi a felhőkarcolók között sétál. Kozmikus, mutáns, jelek nincsenek a gépleírása szerint.

Árny misztikus otthona - Árny és Szellemlovas
A kettőt hirtelen egy misztikus csapás éri. Furcsa hullámot érzékelnek. baljóslatú jóslatokat látnak. Egy hatalmas sárkánylény felemelkedését. A városokat romokban. Viharokat. Közeli barátjaikat holtan. majd a látvány megszűnik és Szellemlovas újra rendben van, de bizonytalanul érzi magát, akár Árny. Valami jön. Valami szörnyű.

Constantine SHIELD Hellicarrier - Steph
Az ezredes bólint a katonákra.
- Uram! Atlantisz nem reagál! Földrengéseket érzékelünk Atlantisz területén. A vezetőség parancsot adott ki támadásra!
- Kezdjék el.
Mondja a férfi és a katonák a repülők felé rohannak. Steph koncentrál, de asgardot nem érzékeli, de minél tovább koncentrál annál inkább egy sziszegést hall.

Soho - Adam, Lea és Reptil
Fent egy shield autó várja, őket és azonnal látják a hatalmas gondot. A dinószerű lény a házak fölé tornyosul és nagy levegőt véve egy sugárszerű energiát lő ki az egyik épületre.

Manhattan East Side, Hilton Hotel - Szehmet, Tao, Lance és Anastasia
A harcok elkezdődnek, de Egy üvöltést hallanak és meglátnak egy hatalmas hüllő lényt, aminek a szájából egy sugár csap ki. A lézer pontosan a hotelbe csapódik. Az épület megremeg. A tetőrész azonnal oldalára dől. A két oroszlán kiesik az ablakon és Lance a tetőbe veri a fejét. Eszméletét veszi és csak Grendel tudja elkapni.

Mielőtt még begyújthatnám ennek a meglehetősen aranyos cicának a pofáját, és kicsit örömködve odébb táncolhatnék, ráhagyva a többiekre a dolgot, egy hatalmas üvöltésre leszek figyelmes, és nem csak én, hanem konkrétan mindenki más is, ugyanis a harcnak vége, legalább is ahogyan én látom, pedig még csak el sem kezdődött... Na mindegy, a lényeg hogy vége, és kinézve az ablakon, mivel ugye persze, hogy kinézek az ablakon, mert engem is érdekel hogy mi a fene lehetett ez, szóval ott meglátom azt a böhöm nagy valamit, amire csak annyit tudok mondani így hirtelen... És valószínűleg hosszas gondolkodás után is csak annyit tudnék mondani rá, hogy:
- .... Hűűűűűha! - Igazából ragozhatnám tovább is, de örülök hogy ennyit kitudtam nyögni valahogy, mert valami kijön a szájából, nagyon gyorsan, és telibe találja az épületet amiben tartózkodok, vagyis tartózkodunk, így mindannyian, majd pedig hirtelen minden a feje tetejére áll, majdnem legalább is. Én a remegéstől egyszerűen elterülök a földön, bár sikerül megtámaszkodnom, és így a fejemet nem verem be, ellenben az apró kezeimnek nem esett ez túl kellemesen. A tető érdekesen elmozdul, a két cica kirepül az ablakon, én pedig sajnálkozva nézek utánuk, mert legalább az egyiket fel akartam gyújtani, de azt hiszem hogy ez most már nem számít, és egy férfi is, azt hiszem talán az, aki miatt ide jöttünk, beveri a fejét és eszméletét veszti. Eltart egy kis ideig mire felfogom, hogy mi is történt, vagy legalább is amennyit képes vagyok megérteni belőle, és mire ez a realizálás megtörténik, már sikerült talpra állnom, de hirtelen valahogy gyengének érzem magam, és a lábaim apró remegésükben valamiért meg akarják adni magukat, de én nem akarok megint feküdni, így hát nagy nehezen oda sietek a nőhöz, aki eddig is itt volt ugye, majd pedig finoman megrángatom a ruháját.
- El.. Elmehetünk innen? Nem szeretnék már itt lenni. - Most valóban félek, nagyon, és nem tudom hogy mit tehetnék, egyszerűen nincs ötletem se, csak el szeretnék innen menni minél messzebbre, mielőtt még bármi elfajulhatna még jobban.

Mondhatni nem történik semmi érdekes, azon kívül legalább is, hogy a furcsa ruhás alak bejelenti, hogy le vagyunk tartóztatva, amin már majdnem el is mosolyodok, de csak majdnem, bár meg kell hogy mondjam, nagyon jó poén lehetett volna belőle, csak egy kicsit tovább kellett volna ragoznia, de sebaj, majd talán legközelebb - HA lesz számára legközelebb. A kijelentésére Radoslava bombázni kezdi, én pedig kiadnám a tűzparancsot a klónjaimnak, de mielőtt megszólalhatnék, Varangyra leszek figyelmes, legalább is miután a ruhámat kezdi el piszkálni, és mivel az egyik legjobb és leghűségesebb emberem, hagyom is számára, hiszen milyen vezért az, aki ennyi miatt megszólja a legjobbjait? A középkorban lehettek ilyenek, amikor a nagyobb királyságok vezetői emberek voltak, meg persze a kisebbeknek is, legalább is valószínűleg, a történelemben nincsenek olyan pontos feljegyzések erről. A kérdésére arra nézek amerre mutat, és ha nem lenne oly mértékű önkontrollom, amekkorával rendelkezek, akkor valószínűleg le esne az állam a látványtól, és kissé pánikolni kezdenék.
- Nem tudom Varangy, de több mint biztos, hogy nagy problémát jelent. - Azt hiszem elmondtam az egyértelműt, és mivel az most jobban leköti a figyelmem, így a tűzparancsot sem adom ki a repülő alak ellen, talán jobb lenne, ha lelépnénk innen, mondjuk úgy... Most.
- Gyermekeim! - Szólalok fel hangosan úgy, hogy mindenki hallja, függetlenül a harctól, már ha még tart.
- Kövessetek, távozunk! - Ezzel pedig megindulok kifelé az épület területéről, ha még valaki útba esik, és megpróbál megállítani minket, akkor megkísérlem kivégezni, de valószínűleg jobban lefoglalja az embereket, és ez tökéletes lehet arra, hogy úgy távozzunk, hogy az senkinek se tűnjön fel túlságosan, már csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan.

Adam mosolyogva pillant amikor az emlékezteti, hogy ő a gyorsabb. Maga is rájön erre és követi a nőt a másikkal a kezében. Végül a kocsinál áll meg egy pillanatra.
- Bilincseljék meg és vigyázzanak rá. A nő piszkosul ügyes! - figyelmezteti őket aztán kikapcsolja a külső hangszórókat. - Célpont elemzés. Keress gyenge pontot a szemeken kívül is. - szól a páncél programjához aztán Lea mellé lép és ismét hallhatóan szólal meg.
- A taxi előállt! Vigyázat rázós utunk lesz! - mondja miközben felemeli a nőt és a lehető legnagyobb sebességgel a lény felé indul a gatling géppuskával próbálja megvakítani a lényt és úgy manőverezni, hogy Leát minél nagyobb erővel tudja a lényhez vágni. Amint jó a röppálya azonnal elengedi a nőt és ő maga irányt váltva gránátvetővel és rakétákkal kezdi bombázni a lény testét. Egynlőre spórol a lőszerrel. Nem akar mindent egyből kilőni rá. Várja, hogy mire jutnak a szenzorai.

Egy kicsit értetlenül nézek a "veszekedő" párosra, úgy tűnik hogy hárítják a feladatot, úgy értem, hogy valamelyiküknek mindenképpen vinnie kell, mivel hogy a saját lábaimon nem fogok besétálni a börtönbe, mert ha azt mondanák, nos az első dolgom lenne hogy amint itt hagynak meglépek, és sajnos ennyire nem hülyék. Mosolyoghatnékom támad, ahogy elnézem a pillanatnyi drámát, ami sajnos nem tart sokáig, pedig biztos élvezetes műsor lett volna belőle, de végül is úgy tűnik hogy a srácnak a páncél alatt nincsenek acélból a golyói, és eléggé könnyedén beadja magát a nőnek, igazából szó nélkül, megragad, és már repülünk is felfelé, ki a csatornából, és gondolom most jönne az a rész hogy elrepül velem és letesz valahol a börtön területén, de egy kicsit máshogy alakul.
- A hős lovag. - Fűzöm hozzá az egész helyzethez, még mielőtt felérnénk. Ahogy kiérünk a csatornából, valószínűleg azon a fedőn keresztül ahol a páncélos lejött, egyből egy SHIELDes jármű fogad minket, és nem mellékes megemlítenem hogy egy... Nem tudom még micsoda, de nagy és eléggé baljóslatú, és nem szívesen kerülnék szembe vele, mert vagy rám lép, vagy kapok egy privát teli adagnyit abból a sugárból, amit az előbb megeresztett, ki tudja hogy merre, vagy hogy minek, de biztos hogy nem lehetnek boldogak ott, ahol az a lövedék megérkezett. Még az itt tartózkodó ügynökök megkapják a parancsot, hogy bilincseljenek meg, én ezalatt az idő alatt pedig igazából megpróbálom felmérni, hogy mennyien lehetnek. Két kimenetele lehet innen a dolgoknak, előre tartom a kezeimet, hogy azokat előttem bilincseljék meg, ha így tesznek, akkor hagyom a dolgot, majd később próbálok velük megfojtani valakit, és így kényszeríteni egy másikat, hogy nyissa ki a bilincset. Ha mögöttem akarják azt rám tenni, nos akkor azt a bizonyos szerencsétlent a fejénél megpróbálom megragadni, és ha van a közelben egy másik akit elérek, azt is ugyan úgy, majd összeütni a fejüket, majd pedig nemes egyszerűséggel meglépni, ha nincs a közelben hirtelen elérhető másik, akkor meg csak szimplán fejjel a falhoz vágom és futok, így is működhet, mivel nincs már itt az a két nyomorult aki eddig kergetett, legalább is remélem hogy már leléptek, végül is őket nem figyeltem

- Szóval megvizsgálni? - kérdezte Svarog, majd a hatalmas kozmikus mutáns képére bökött. - Megvizsgáljuk, majd miután megsütöttem ő szörnységét. Hozd a műszereket, csak vicceltem. Amint elkezd rombolni, csak akkor sütöm meg. Ha jó kislány leszel, te adhatsz neki tudományos nevet.
Kacsintott oda Tyrannisnak.
- Vipra te leszel a másodpilóta. Nyomás a Blackbirdhez.
"X-Men türürürürürürür X-Men türürürürürürü, X-Men! X-Men! X-Men!" dúdolja magában.
- Alacsonyan szálljunk, és próbáljunk meg távol maradni a cukiságtól... Nevet kellene neki adni. Várom az ötleteket...

Nincs időm kivitelezni a tervemet, mert még mielőtt nekiláthatnék, valamiféle erő, valamiféle csapás ér, nem is tudom hogy miféle, de oly hirtelen történik, hogy a koncentrációt is elveszítem miatta, és így szabadjára engedem az előtört pokoli szörnyeteget, azonban még mielőtt ezt különösebben realizálhatnám, egy újabb hullám, majd pedig meglehetősen negatív képek sokasága pörög le a szemeim előtt, egyik sem olyan, melynek egy épelméjű személy örülne, hiszen más nincs benne, csak fájdalom, halál és pusztulás, s valamiféle természetfeletti teremtmény felemelkedése, mely leginkább egy gyíkhoz hasonlítható talán. Miután a képek megszűntek, egy darabig még zavartan állok, vagy mondhatni hogy inkább bizonytalanul, és próbálom megemészteni a látottakat, több-kevesebb sikerrel, s bár szeretném hinni, hogy ez csak valamiféle elmetrükk, vagy egy véletlen, de valahogy tudom, pontosabban mondva érzem, hogy ez most... Ez a veszély, amit láttam, valós, s nem lehet félvállról venni, s azonnali cselekvést, felkészülést igényel, hogy legalább ne készületlenül érjen minket a dolog, igaz, a SHIELD állandó készenlétben van a testvériség miatt, de a múltkor elfogtuk a vezetőjüket és még néhány tagot, de ettől függetlenül kétlem hogy voltak oly botorok, hogy engedtek a védelemből amit felállítottak. Továbbra is bizonytalan vagyok, főleg érzések terén, de cselekednem kell, még mielőtt késő lesz, s mivel ezt legalább tudom, és biztos vagyok benne, így futólépéssel indulok ki a lakásból, egyenesen ki a szellemlovas mellett, majd pedig amit kiérek az utcára, egy csettintés után elemelkedem a padlótól, és sietősen a SHIELD központja felé veszem az irányt, eszembe sem jut, hogy legalább az ajtót be kéne zárni, ez most egyszerűen sokkal fontosabb az ilyen kis apróságoknál.

Blokk. Rat leblokkol az üvöltésre. A cselekvési sor, ami olyan szépen összeállt a fejében, eltűnik, mint a kámfor. Szeme egészen elkerekedik, s nem sok hiányzik, hogy dermedten bámulja végig a lézeres előadást, csak a magával cipelt, ébredező patkány harapása hozza újra mozgásba. Ahogy megremeg az épület, ő már, elengedve a kocsit, valami kapaszkodóféléért nyúl, nehogy a macskák sorsára jusson.
Némán mond hálát a bajszosnak, amiért pont jókor térítette észhez. Az ilyenekért tartja őket.. nem mintha számíthatott volna erre. Mély levegőt vesz.. egyet, kettőt, többet. Az első bajt túlélte.. most ideje profiként megúsznia többit is. Gyors pillantást vet a fickói felé.
Vigyori most nem vigyorog. Arcán az övéhez hasonló döbbenet látszik, ami lassan sötét, elszánt kifejezéssé válik. A fickó elejtette a fegyverét, és a földre került, de most nem csúszik lefelé, valami díszítményben támasztotta ki magát. Kissé lassúnak tűnik, de megragadja a cuccot. Láthatóan azon filózik, elég nagy kaliber-e ahhoz, hogy megérezze a szörny, ha úgy hozza szükség. Vet egy pillantást Rat-re. Ahogy észre veszi, hogy őt nézi, vigyorogva tiszteleg. Menne.. elhúzna innen, mielőtt elpatkolnának értelmetlenül, de Rat-nek adja a döntést.
A Másik a perem közelében áll, és bámulja a szörnyet. Erősen megvetette a lábát, arcán pedig nincs érzelem. Rat mégis tudja, hogy azon filózik, vajon hogyan lehetne levadászni. Egy ekkora benga rémség tökéletes kihívás lenne neki...
Rat pillantása eztán a többiekre siklik. A lányka ott is van nála, s Rat nagyot nyelve biccent. Ő is menni akar, de tekintetét fogva tartja Tao hihetetlenül hideg fejjel továbbra is a feladatra koncentrál. Ahogy cselekvésre szólítja őket, szinte kitépi a ruháját a kislány kezéből, de mintha bánná a hevességét, lenéz rá
-Megcsináljuk és megyünk. -igyekszik melegen szólni, aztán gondol egyet és előszedi a patkányát, hogy a kislánynak nyújtsa. Igaz ez a gyerek nem olyannak tűnt, mint aki szeretné a bolyhos kis izéket, de talán mégis működni fog a dolog.. a kislány az kislány, akkor is ha a tűzzel játszik.
Eztán megindul, hogy segítsen ha kell, de csak kései vannak nála, meg a preparált karmok. Óvatos hát, ráhagyva atöbbiekre a munka javát, és kivárva azokat a kulcspillanatokat, mikor vagy a király marad védtelen, vagy a testőr hagy támadási felületet, és lehet kicsit megcirógatni.
A Másik, Tao szavaira hidegen tekint rá, majd szenvtelen lövést ereszt meg a király felé. Nem viszi túlzásba. Igaz hogy az a feladatuk, hogy kicsinálják, de ilyen izék, mint ez a gyík, nem sokszor bukkannak fel az ember életében. Gyors, pontos akar lenni, mielőtt a szörny úgy döntene, hogy mondjuk Japán szebb látvány lehet...
Vigyori pedig elindul a kislányhoz.
-Meg vagy Kölyök?-teszi fel a kérdést, ahogy oda ér, és azon van, hogy mielőtt becsatlakozna a királyölésbe, biztatóan megszorítsa a stramm kölyök vállát. Közben felméri a távot, és hamarosan lövésre készen áll. Nem akar leszedni ismerőst, úgyhogy kivárja míg Tao végigviszi az első támadást, és aztán lő, a királyra vagy a testőrre.. amelyikre láthatóan jobb lenne tüzelni.

A tombolás szinte megállíthatatlannak tűnt, de mégis valami hírtelen érős csapás egy pillanat alatt véget vet az egésznek. A láthatatlan fal is megszűnt, amit eddig oly iszonyú dühvel vertem, de már lényegtelen, az késztetés megszűnt. A csapás azonban nemcsak pozitív hatással rendelkezett, rossz előérzetem támadt, s furcsa, baljós képek sokasága villant át elmémen. Meg nem történt események képei, iszonyú képsorok. Elpusztult, kihalt városromok, pusztító viharok, s halottak. Épp ésszel szinte fel sem fogható és dolgozható képek, azonban számomra, aki már megjárta a poklok poklát nem jelent túl nagy gondot a megemésztésük. Elmém már régóta nem mondható tökéletesen épnek. Azonban volt még valami, valami, amit nem tudok hova tenni. Egy hatalmas termetű ismeretlen, természetfeletti lény felemelkedése… Alakját tekintve egy sárkánygyík, de vajon miért láttam én ezeket a képeket… De ez most nem is fontos, Árny ugyan képes lenne ilyen képeket elmémbe vetíteni, de kicsi az esélye, hogy ő lett volna, főleg, hogy az esemény őt is eléggé megrázta. Szóval ez valami más, valami fontos. Amint elindul, s elhalad mellettem utána fordulok, majd motoromra pattanva követem.

Börtön - Sarah, Gladiátor, Genocide és Axel
Axelt a lövések eltalálják és amikor Sarah parancsot ad ki a fiú a vízbe csapódik. A mutáns kérése szerint két emberek megy utána. A szigeten hajó vagy repülő nincs így Rado kezeiről eloszlik a tűz és felkapja a két testvérét.
- Merre?
Kérdezi a nő.
- Mondjuk forduljatok vissza.
Mondja egy mély morgó hang és a nő meglátja felettük egy repülő Fantasztikkocsin, az F4 három tagját: Rozsomákot, Pókembert és Hulkot.

Constantine SHIELD Hellicarrier - Steph, Árny és Szellemlovas
A nő koncentrációját az érkezők törik meg. Árny, a Legfőbb mágus és Szellemlovas, Mephisto renegát fejvadásza. A nő úgy érzi okkal jött egy helyre három ennyire misztikus személy. Innen már a két érkező is látja a lényt. Bármi is ez része a baljós érzésnek, ami elfogta őket. Az égen lassan lila felhők kezdenek el gyülekezni. Steph tovább koncentrál, amikor egy mondat csúszik ki a száján:
- A vas elbukik.
Mondja majd újra magához tér és nem tudja miért is mondta ezt.

Soho - Reptil
Reptilt megbilincselik és a hősök elrepülnek. Az embertelen terve tökéletesen beválik, mert a két ügynök a lény eldőlésére figyel. Kiüti mindkettőt és így nem csak kulcsot szerzett a bilincséhez, de még egy saját repülő autót is, hogy felgyorsítsa a távozását.


Manhattan East Side, Hilton Hotel - Szehmet, Tao, Lance és Anastasia
Grendel elhajol a csillagok elől és tao átugroja őt. A levegőben már döfni készül Lance felé amikor Grendel hálót lőne rá. A hálókat meg kell állítania, mert Szehmet eltalálja. A hátát lövések érik. A szimbióta minden erejével azokat fogja fel és így nem tudja a királyt megvédeni.
A ház ekkor tovább dől. A király a mellkasába mártott késsel és Tao neki csapódnak az ablaknak, mert a ház már 45° fokban eldőlt. Szerencsére a lány és Szehmet az egyik falnak esnek, de a tárgyak csúsznak rájuk. Mikor lépnének ellene Háló fogja meg azokat. Grendel a ház másik végébe ugrik és hálót lő a szomszédos házra, hogy megfogja ezt a dőléstől. Tao így is a repedező ablaknál van akár a haldokló király és feléjük csúszik a berendezés, ami legrosszabb esetben agyon nyomja őket, a legjobban is kitöri az ablakokat így vagy száz métert zuhannának.

A lény (new york szélén) - Svarog, Vipra, Tyranis, Adam és Lea
Az X-men elkezdi felmérni a lényt amikor Adam elrepül mellettük. A lövésektől a lény kapkodni kezd a férfi után, de nem találja el csak a házakat üti meg. Mikor elég lendületet kapott Amazon neki csapódik a lény arcának. A lökéstől az hátra esik neki egy másik épületnek le döntve azt. A földtől üvölt egyet és minden ablak kitörik. Amazon fülei is csak csengenek majd a szörny a markába kapja őt. A teremtmény még több kárt okoz, ahogy karmos keze a közeli házba kap és elkezdi felhúzni magát. Tyranis szerény számításai szerint a lény már több száz embert ölt meg és még nem is kezdett igazán pusztítani. Az X-ek repülője és Adam vértje rádió vételben vannak. Mindketten látják a hotelt is, aminek a felső része dőlni kezdett és a tetején Grendel hálókat lőtt a szomszédos házra, hogy megfogja vagy lassítsa a dőlést.

A kérésemre érkezik reakció, de nem az amiben reménykedtem, helyette inkább mind a ketten neki támadnak a célpontnak, és talán valahol nagyon mélyen meg is értem őket, de én akkor is el akarok innen menni, és már fordulnék is, hogy minél hamarabb elhagyjam ezt a helyet, de mielőtt megtehetném tovább dől, én pedig a betervezett sietős távozás helyett egy sikítással csapódik neki az egyik falnak, ami egyszerűen annyira gyorsan történik, hogy pár hosszú pillanatig felfogni sem tudom, hogy hova kerültem, a realizáció után pedig, ahogyan látom közeledni a bútorokat egyszerűen sírni kezdek, nem úgy visszafogottan, mint ahogyan néha a felnőttektől látom, inkább úgy, mint egy gyerek, mint ténylegesen egy gyerek, torkom szakadtából üvöltök, ömlenek a könnyeim és valamilyen szinten folyik az orrom is, az egész mellé pedig csak egy dolgot tudok ismételgetni.
- HAZA AKAROK MENNI!!! - Ezt pedig amíg van levegőm, az sem állítja le ezt a folyamatot, mert egyszerűen fel sem fogom, nagyon, nagyon félek, és tényleg én már semmi mást nem akarok, csak elmenni innen jó messzire, valami olyan helyre ahol nem kell rettegnem sem nagy gyíkféleségektől, sem pedig bármi mástól, ergó mint említettem, haza, csak és kizárólag haza, vagy legalább valami játszótérre, vagy valami hasonlóan kellemes és boldog helyre ahol jól érezhetem magam és elfelejthetem ezt az egészet, vagy legalább egy kicsit kizárhatom az emlékezetemből, még ha nem is örökre, mert tudom, hogy vannak dolgok amiket nem lehet egy könnyen, vagy semmiképp sem elfelejteni, de én ezt akkor is el akarom, és erre a legjobb mód, ha végre tényleg elmegyünk innen, minél messzebbre.

Az ide lebegett alak finoman szólva nem sokáig bírja, Radoslava végül is leszedi egy lövedékkel, és innentől kezdve úgy veszem, hogy halottnak nyílváníthatjuk, persze nem feltételnül, sok esélye lehet arra, hogy túlélte, lényegében a vízbe csapódik, és ezért már biztos, hogy nem ég szénné, bár lehet, hogy így is eleget kapott, sosem becsülném alá az emberimet, soha, és még a víz is teheti a dolgát, ha eszméletlenül elsüllyed benne, nos akkor leírhatjuk, akárki vagy akármi is volt ő abban a furcsa ruházatában. A parancsom elhangzása után nem sokkal már a levegőben is vagyunk, ám még mielőtt irányt mondhatnék, egy csapat, nem túl kellemes arc jelenik meg nem messze tőlünk. Talán már vártam is őket... Talán, bár végig gondolva a történteket, korábban is jöhettek volna, akkor talán nem lett volna ennyire egyszerű elintézni az egész börtönt, amiben az istenjelölt amúgy az elején kívül nem sokat segített, tlaán ideje lenne hasznosítania magát ismételten, most viszont egyenlőre megpróbálok bánni a szavakkal, hát ha jobb belátásra tudom téríteni ezt a hármat, nem mintha nem lenne kedvem nekik esni, de azt most csak később, ha tényleg nincs más megoldás, és hogy miért?... Mert türelmes vagyok, és amíg nem támadnak, addig én sem vagyok egyből harcra kényszerítva.
-Hmm... A fatnasztikus négyes.. Legalább is három tagja, milyen kellemetlen meglepetés. - Tökéletes kezdete ez egy beszélgetésnek, persze gondolnom kell rá, hogy esetleg hosszúra nyúlik, én pedig nem akarom fölöslegesen terhelni esetleg az egyik emberemet, ezért fel tekintek a lángoló gyermekre, és intek neki, hogy tegyen le egyenlőre. Földet érés után pedig folytatom.
- Megértem, hogy elsőbbséget élvezünk sok dolognál jelenleg, de nem lenne tanácsos nektek inkább azzal foglalkozni? - Bökök a fejemmel a gyíklény felé, ami mivel még mindig itt van, feltételezem, hogy nem lehet gyenge ellenfél, bár ki tudja, végül is még nem tapasztalhattam, és amúgy kétlem, hogy ne tudnának esetleg arról a lényről, tuti, hogy tudnak, elég nagy és feltűnő jelenség ahhoz, hogy mindenki tudjon róla a városban, vagy legalább is a legtöbbek, ha máshonnan nem, akkor a tévéből, ami előtt a mocskos emberek igencsak szeretik elcseszni a napjukat.

Hagyom, hogy rám tegyék a bilincseket, kissé már kezdem hülyén érezni magamat a dologtól, így őszintén szólva, de nem baj, már csak idő kérdése, főleg így, hogy az a két személy, akik nagy nehezen el tudtak kapni tényleg leléptek, vagy legalább is mással foglalkoznak, nekem így is meg úgy is tökéletes, a végeredmény ugyan az lényegében, legalább is a részemről, kisebb különbségek pedig nem számítanak. Kapok egy adandó alkalmon és nemes egyszerűséggel kiütöm az őröket, akiknek rám kellett volna figyelnie, hát igen, az élet nem mindig egyszerű, nekem se, de ez azért most meglehetősen könnyen ment... Nos nem véletlenül, emberekről beszélünk ugye.
- Köszi. - Jelentem ki kissé lenézően konkrétan mindkét alak felé miközben lehámozom a kulccsal a bilincset, persze ők ebből már semmit sem hallanak, vagy érzékelnek, legalább is valószínűleg nem, de ki tudja, azonban ez most engem igazából annyira nem is érdekel, meg kéne lépni, és erre végül is egyetlen jó megoldást látok.
- Ó fiúk, igazán nem kellett volna. - Mormogom miközben beszállok a járműbe, majd pedig ha benne van a kulcs akkor már indítom is, és hát igen, mi mást is kívánhatna egy magamfajta lány? Úgy értem, férfiak hevernek a lábaim előtt, kaptam egy járművet és még szabad is vagyok, máris jó napom van és még csak most kezdődött. Kihasználom hogy valószínűleg ezzel a fene nagy gyíkkal foglalkoznak, és a volt rejtekem felé veszem az irányt, remélhetőleg elvonta onnan őket, és még találok valamiféle használható felszerelést ott, amit magammal hozhatok, akárhova is vegyem ezzel a tragaccsal a menetet, bár valószínűleg elhagyom a várost, és bizniszt kezdek valahol máshol, ahol jobban megéri, hiszen itt már úgyis keresnek... Bár, talán így lenne a legjobb, végül is nem lehet tudni, hogy miből vagy miként lehet a legtöbb pénzt kicsikarni, de ezt még átgondolom, ja meg azt is, hogy mi lehetne olyan szerkezet, ami tönkre tenné a páncélos ruházatát, most és esetleg mindörökre, velem ember ugyanis ne beszéljen így, soha.

Svarog a lány felé nézett, majd elvigyorodott.
- Szép munka. Beírom az ötöst. - hamarosan kiderült, hogy a bestia bevándorló, és a becsületes neve Godzilla. A csata már zajlott Adam és Amazon már őgyíkságságával harcoltak, és ez a csata bizony áldozatokat is szed. - Jól mondja, tehát jobb lesz ha ráálltok az ügyre, Svarog vagyok az X-Men vezetője. Addig mi kicsaljuk a rondaságot a városból, míg ti evakuáltok. Világos, együtt kell dolgoznunk.

Adam mosolyogva tapasztalja, hogy a lényt sikerül megzavarni és elérni sem képes. Lea akciója ellenben kudarc. A lény könnyedén kapja el őt, ám ő bízik a társában. Nem hiszi, hogy a lény komoly kárt tehetne benne. Adam hallgatja a rádió adást és mosolyogva emlékszik vissza a biológia órákra. A legtöbb élőlény alul gyenge a kedves "barátjuk" pedig éppen kifeküdt.
- Tyranis értettem. Kiadom a parancsokat. - mondja a férfi és el is kezdi ezt. - Itt hadigép! Bázis jelentkezz. Erősítést kérek a pozíciómra. Minden egységet küldjenek ki riasszák az angyalokat és mindenkit akit elérnek. Godzilla itt van a városban. Evakuálni kell. Valamint jó lenne ha valaki megtudná mi a dög gyenge pontja. - fejezi be, miközben beszél eltávolodik a lénytől és felkészül a következő támadásra.
- Svarog. Kiadtam a parancsot jön a Shield. Én addig megpróbálom kiütni a lényt. A lágyékát kéne támadni. Enyém az első kör. Ti mentsétek az épületet. - mondja a férfi és elindul a lény felé. Csak annyira megy közel amennyire szükséges.
- Páncél készítsd elő az összes fegyvert. Odapörkölünk neki mindennel amink csak van. - mondja és ha sikerül minden fegyverével a lény ágyékára tüzel. Remélve, hogy ott van a gyenge pontja.

/Második fejezet: A vas elbukik/

Tengeren - Sarah
Logan legyint.
- Erre vannak az angyalok szívi, de mi nem engedünk újabb bajokat a városba.
Mondja majd az égen a lila villámok cikáznak végig a börtönig. Ott becsapódnak. Hirtelen a város fényei elalszanak és a fantasztikocsi zuhanni kezd. Póki egy hálópatront lő a vízbe, amiből egy tíz méter átmérőjű háló lebegve fogja fel a járművet.
- Mia...
Kérdi Logan, de póki már hívja szellemlovast. Hulk dühösen néz addig is a mutánsokra.
- Adjátok megmagatokat vagy Hulk zúz!

Börtön - Gladiátor, Genocide és Axel
A villám az épületbe csapódik A robanás után minden gép leáll. Így Gladiátor cellája is. Genocide vagy ami maradt belőle eltűnt a robbanásban. Ha kitör látja a lila vihart az égen és a gyíklényt a messzeségben.

Constantine SHIELD Hellicarrier - Steph, Árny és Szellemlovas
Árny érzékel valamit. A vihar ugyanaz a baljós erő, amit előre érzett, de mire kimondhatná a vihar felhők eltakarják az eget és közöttük vad villámok kezdenek el cikázni. Hirtelen a hellicarrier leáll. A hajó egyik monitorja se válaszol, mintha a gép csak kikapcsolt volna. A gépezet zuhanni kezd. Szellemlovas karóráján egy hívás jel Pókembertől.

Soho - Reptil
Az utca végén az autó leáll. Mikor Reptil felpillant látja, hogy minden leállt. A reklám táblák, a neon feliratok, a lámpák, az emberek telefonjai. Minden kikapcsolt és semmi se indul újra. A város lakói zavartan figyelik az eseményt.

Manhattan East Side, Hilton Hotel - Szehmet, Tao, Lance és Anastasia
A ház tovább borul és Tao éppen képes egy falig gördülni mielőtt a bútoroktól töredezni kezdő üvegek betörnének. Hirtelen Rat, Tao és Anastasia testét fekete háló ragadja meg és látja ki az épületből. A ház oldalára, ami szinte m már függőleges. Grendel rántotta őket oda.
- Kapaszkodjanak belém! El kell hagynunk az épületet!

A lény (new york szélén) - Svarog, Vipra, Tyranis, Adam és Lea
Amazon érzi, hogy Godzilla fogása nem éppen kedves. Összeakarja morzsolni őt. Adam leadja a parancsot. Majd mellé repül Vasember.
- Nyugi haver. Megvagyunk és jöttünk segíteni.
A Godzillánál kisebb Óriás is megérkezik.
Ekkor az égen a lila viharban meginduló villámokkal egy pillanatban minden elektronikus dolog leáll. Vasember és Hadigép tehetetlen kődarabként kezd el zuhanni. Majd az X-jet is megindul lefelé. Óriás elkapja a két páncélost.
- Nyugalom. Megvagy...
Godzilla elengedi amazon és mancsával felhúzza magát. Bár még nem állt fel teljesen, de a hátán a tüskék kékes fénybe borulnak majd egy hatalmas sugár csap ki a szájából. Az energia azonnal eltünteti Óriást fejét, aki egy háznak borulva esik össze holtan. A két páncélos a földre gurul ott végre letudják venni a maszkot, hogy lássák mi is történik, de a vértjeik nem akarnak működni, ahogy semmi elektromos nem akar bekapcsolni.

A válasz, valahogy nem lep meg, bár továbbra is úgy vélem, hogy az a valami fontosabb lehet, de végül is nem panaszkodok miatta, az ő dolguk, hogy hol, és kinek, illetve minek a kezei által meghalni, ők pedig a testvériséget választották, talán bölcsen is tették, végül is nem vagyok a hosszú szenvedés híve, bár ha valaki rászolgálna, hajlamos lennék addig kínoztatni, hogy könyörögjön a haláláért, de valószínűleg csak mások megpuhítására használnám, és miután már nem lenne több haszon rajta, akkor szabadulnák meg tőle véglegesen, bár ki tudja, hogy mikor jön jól éppenséggel egy túsz, de ez most nem ide való téma. Mielőtt válaszolnék, lilás villámok kúsznak végig a meglehetősen rosszul kinéző felhőkön, majd pedig becsapódnak a börtönnél, eztán pedig a város világítása, mint amit elvágnak egyszer csak megszűnik, nem fokozatosan, hanem egyszerre az összes, legalább is amit innen látni lehet, és nem mellékes megemlítenem, hogy a fantasztikusok híres járműve is tehetetlenül zuhanni kezd. Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogyan nézem a benne lévők reakcióját.
- Az élet nem lehet elég egyszerű - Jelentem ki, majd pedig az eddigi apró mosoly eltűnik az arcomról, a helyét átveszi az eddigi komolyság, főleg Hulk szavai miatt, nem mintha félnék tőle, de nem szeretem ha valaki az utamba áll.
- Támadás! - A parancs elhangzott, és jómagam is tüzelni kezdek, először pókemberre, a fejére, csak hogy meg ne sántuljon, majd pedig Hulkra, bár kétlem, hogy neki különösebben ártani fog. Logan még egy kicsit ráér, ő is erős, nem tagadom, nem véletlenül ők a fantasztikus négye három itt lévő tagja, de valahogy a Hulk jobban zavar mint ő. Mellesleg nem kételkedem a velem lévő testvéreim, avagy gyermekeim erejében sem, egy percet sem, mindketten meglehetősen sokat tettek már, és bizonyítottak, már nagyon régen.