Veszélyterem

Két csapatra oszlunk, ami nem meglepő, választási lehetőség megadása után mindig ez a sablonos helyzet alakul ki, ez valamiért szokása így az embereknek, de én jómagam nem tudom hogy miért, és talán más sem, bár lehet hogy valami pszichológus tudná... Vagy tudhatja akár most is, de ahhoz meg lusta vagyok hogy felkeressek egy olyan személyt és elkezdjek ott nála kérdezősködni. Végignézve magunkon, csak négyen vagyunk regisztráltak, ami meglep, azt hittem többen leszünk majd így, de tévedtem, azt nem mondom hogy sajnos, mert valószínűleg mi járunk jobban ezzel, de mondjuk ki tudja, végül is most egy gép alakítja a sorsunkat, azok pedig megbízhatatlanok. Változik a terem, s hamarosan otthon találom magam, ugyan az a ház, ugyan az a stílus... A növényeink között vagyok, mármint a rejtegetett növényeink között, azzal a különbséggel hogy itt nem fű, hanem rendes zöldségek vannak.
~ Milyen érdekes... Szóval ilyen jól titkolom? ~ Nézek végig alaposabban rajtuk, majd megüti a tekintetem egy ablak, amin kitekintve New Yorkot látom.
- Ez.. Furcsa... - Vakargatom meg a tarkómat, kicsit idegesít hogy a gép tudja hogy hol laktam, illetve hogy hogyan nézett ki a lakás, de annak örülök hogy nem tudja mivel foglalkozik a családom, és ami bizarr az az hogy az egészet át hozta ide ebbe a városba.. nem sokkal később egy bekapcsoló tévé hozza rám a szívbajt, ami furcsa, mert be sincs dugva. Végignézem a műsort, majd vállat vonok.
- Mert miért is ne drágaságom? - Kérdem magamban, majd egy kis lusta ácsorgás után kimegyek az utcára. Ha ott látok egy rendőrautót oda sétálok, és bekopogok az ablakán.
- Helló, Alicia Havana, azt hiszem az AIM keres. - Mondom unottan.

- A dob hozzám mindig is közelebb állt - mondta, majd kaccsíntott egyet. A terem képe megváltozott. Vaszilij egy képregényboltba találta magát, a következő pillanatban a falon lévő széles vásznú tv, ami normál esetben filmelőzeteseket mutatott, átkapcsolt valami másra. Egy fickó azt mondta, hogy ha harminc percen belül nem adja fel magát, akkor megölik a mutánsokat, valamint az Őrszemek lebombázzák egész New Yorkot.
De ez csak egy virtuális valóság. Megvonta a vállát, kilépett az üzletből, majd odament a legközelebbi rendőrkocsihoz.
- Vaszilij Dragunov vagyok, nagyon veszélyes mutáns, ja és feladom magam - mondja mosolyogva, ha talál ilyet.

Aisha hamar beleélte magát a veszélyterem által létrehozott szituációba, hisz az egésznek ez a lényege, nem is érti egyesek miért hagyják figyelmen kívül ezt a dolgot. Itt gyakorlás folyik, és ez olyan mintha az igazi életük lenne. Majd ha élesbe fordul a szituáció, akkor nem tudják magukat megnyugtatni, hogy ez csak egy illúzió.
És mint 16 éves lány, még ha mutáns is, egyetlen dolgot tartott fontosnak: az eddigi életét maximálisan fenntartani, és ebbe a mutáns katonaság nem fért bele. Noha képességével talán még ölni is tudna, így valószínűleg hasznos lenne a felkelő regisztrálatlanoknak, de ugyanígy segíthet az AIM-nek. Egyetlen dolgot tesz amit tehet, elindul a torony felé, vagy az első járőr felé, és megadja magát. Önként vonul bilincsbe, hagyja lekötni magát, és még vall is. Ez az túlélésre a legnagyobb esély, ezért senki sem hibáztathatja.

A drága rendőrbácsik készségesen tették amit tenniük kellett, beültettek a járműbe és szirénázva tova száguldottak a torony felé. Látszik rajtuk hogy ők is féltik a drágalátos életüket, meg tudom érteni őket, a helyükben lehet én sem cselekednék máshogyan... De ez csak egy erőteljes lehet. Egy rövid utazás után meg is érkezünk a toronyhoz, ahol az őszinteség kedvéért még nem igazán jártam, szóval jó megtekinteni, de azért valószínűleg jobban tetszene ha nem ilyen kellemetlen környezetben kéne. A többiek is itt vannak már, kivéve két személyt, ha jól számoltam, a bűvész meg a műszamuráj, belőlük pont nem néztem ki hogy nem jönnek majd el, hiszen az egyik állandóan azzal arcoskodik hogy ő mekkora ember, a másik meg... A másik meg egy bűvész. Jó tudni hogy ennyire bízhatnék abban hogy eljönnek értem ha esetleg elrabolnak... És ez cinizmus volt, mert most már tudom hogy eszük ágában nem lenne értem jönni, inkább otthon maradnának. Megjelenik felettünk egy rakat gépezet, akik valamiféle sugárral lövöldöznek itt ránk, kétszer is, de nem történik semmi, gondolom csak elemeztek minket, ez mindeddig nem igazán hatott meg. Elkezdik sorolni a bűneinket, ezt mind magam előtt összekulcsolt karokkal hallgatom, majd hamarosan felemelkedik előttünk egy kupac hulla, akik úgy tűnik igencsak kegyetlen halált haltak.
- Öh.. Guszta.. - Dünnyögök magammal a gyomrommal küzdve, szerencsétlenek, pedig azt hiszem a csapat nagy része igyekezett. Nem hiszem hogy személy szerint bármiféle bűnben részt vettem volna, nem olyannak ismerem maga..... Oké nem szóltam.
- Miféle megbuktatási kísérletről is van szó?... - Kérdem érdeklődve a gyomrommal küszködve.
- Természetesen, nem szándékozok ilyen sorsra jutni. - Szóval végül is bele megyek a játékba.

Egy lány elhányta magát, persze Vaszilijt is a rosszullét kerülgeti. Mit csinálna ilyenkor Boris bácsi? Hát persze, hogy harcolna. A fiú remeg, de megembereli magát, majd a páncélos alak szemébe néz.
Közben koncentrálni kezd. Reméli, hogy a megbilincselt tenyerében képes lesz egy olyan forró sziklát kreálni, ami segítségével megolvaszthatja a bilincset, ha ez sikerült, akkor kereket oldhat, de közben kiszabadíthatja a többieket, és talán felvehetik a harcot az őrszemek ellen.

//Srácok, akkor mondom így is, ha nem volt teljesen világos. Halál Kapitány nem egyenlő Zaphire apjával, csak egy klónja, mivel tudják a karakterek, hogy Halál Kapitány még a Bukás előtt halálát lelte a Raft-on.//

Nos nagyon úgy néz ki a helyzet hogy Mugurama megbukott, ami engem nem lep meg valahogy nem is néztem ki többet a kínai... Vagy Japán?... Mindegy, a vágott szemű fajtájából, és úgy isten igazából nem lep meg a dolog, Liam azonban végül be esik, és hát le a kalappal, ő úgy tűnik hogy menet közben meggondolta magát és inkább jött velünk rothadni, illetve kivégeztetni önön drága személyét. Közben a sárkányunk kaő valamiféle sugarat ami után már nem ficánkol, és az őt kísérő két őr is el lett hamvasztva, nos az biztos hogy gyorsabb halál mint a karóba húzás, és valószínűleg nem is annyira kellemetlen, vagy ha mégis akkor nem olyan sokáig. Hamarosan megjelenik a nem is olyan régen meggyilkolt elnök, akit olyan hű de nagyon sokan sajnáltak elvileg, ám az alapján amit mond, nem értem hogy milyen alapon tették. Lehet hogy az öregség egyik velejárója hogy egy ilyen megfontolatlan lépést tesz, vagy az is megeshet hogy befolyásolták szerencsétlent, hiszen most úgyis rossz emberekről van szó. Igazából úgy különösebben semmit sem akarok hozzá fűzni, köcsög vén öreg néger, de hát ez van, ez hozzá már úgy sem jut el, és végül is megkapta ezért amit megérdemelt, szóval ez van.
- Persze csak haladjunk... - Mondom a térdelős dologra, és teszem is, nem szeretem ezt az órát, sok értelmetlen öldöklés meg erőszak, és megcsókolhatják a seggemet tök ártatlan vagyok! A gépek meg megint szorítanak, így kényelmetlenné teszik az utat, remek, idegesítő virtuális valóság...

Vaszilij lelöki a bilincset, majd elvigyorodik. A szemeivel elkezdi keresni a menekülési útvonalat. Halál Kapitány észrevette, elkezd valamit monologizálni, kitartotta a tenyerét, majd a következő pillanatban. Vaszilij érezte, ahogy a sugár átmegy a testén, megbénítva azt. A következő pedig az volt, ahogy Obama elnök arról tart beszédet, hogy ezek a náci módszerek mennyire jogosak. Jelenleg semmivel nem próbálkozhat, így inkább várja, hogy börtönbe szállítsák.
Majd ott minden kialakul.