Veszélyterem

- Örvendek a találkozásnak EssEx. Előtte még körbevezetném majd Simon-t az iskola többi részében, de utána persze szívesen részt vennék benne. Valójában Simon véleménye is érdekes lehetne, mint egy friss újonc megítélése az iskoláról így első látás után. Legalább is szerintem. – Válaszolta Jake egy mosoly kíséretében EssEx-nek, figyelmen kívül hagyva Jonah ellenzését és sértegetését. Nem mintha nem tudott volna rá mit válaszolni, vagy tagadni akarta volna a tényt, hogy legutóbbi látogatása a veszélyteremben nem volt zökkenő mentes, de ezt a vitát nem itt szerette volna, két ismeretlen előtt lerendezni. Már rég hozzászokott a srác stílusához és tudta, hogy ő úgy sem bírná ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. Tökfej visszaszólása után viszont Jake-nek rendkívüli lélekjelenlét kellett, hogy ne fogja a fejét. Tudja hogy a srác Jonah-nak akart ezzel visszavágni, de azt a tényt elfelejtette, hogy ő az egyedül aki most épp lánnyal van. A társaság gyors távozás kicsit viszont már felbosszantotta Jake-t.
~ Ez az elkényeztetett ficsúr komolyan azt hiszi, hogy futni fogok utána? ~ Jake a saját tempójában követte a társaságot, még akkor is ha ez azt jelenti, hogy lemarad mögöttük. Nem fogja azt az elégtételt megadni Jonah-nak, hogy ő diktáljon. Ezt úgy is kifogja élvezni majd, ha már a Veszélyteremben lesznek.

//Bocs a késés miatt//

/ Vadászklub - tanóra /

Arkan Lerikli nagyjából egy hete került ide az iskolába. Az igazgatóhelyettesi dolgok voltak neki újak, a tanórák már kevésbé, hiszen foglalkozott már diákokkal, ha nem is sokat. Ma a Vadászklubba látogatók számára készült egy kis alapozással, mert úgy tudta, hogy ez még nem a haladó részleg.
Programoztatott a Veszélyteremben szimulációkat különböző élőhelyekről, hogy mindegyikbe belekóstolhassanak az érdeklődők és lassan rájöjjenek, melyik világrész, melyik égtáj élővilága érdekelné őket legjobban. És persze ő maga is élvezni fogja, hisz annyira élethűek ezek, hogy olyan lesz, mintha megint az állatkertben gondozná a medvéket és hallaná a madarakat meg a többi bentlakót.
Egyszerű fehér ingben és barna farmernadrágban érkezett, hóna alatt néhány jegyzettel, amin a címszavak szerepeltek. Hozott magával egy elektronikus adathordozót is és tollat meg néhány üres papírt, hogy aki nem készült ilyesmivel, az kapjon. Persze csak miután a lelkére kötötte, hogy legközelebb hozzon. Szonár nem akart itt túl szigorú lenni, de a szabályokat betartatta.
A gépen kikereste, hogy mik fognak kelleni. Sarkvidéki, tundra és tajga övezet, kontinentális, azon belül erdők, mezők, hegyvidékek és így tovább. Nem valószínű, hogy ma végigmennek, de minden megvan. Aztán pedig beült a fotelbe, összegezte a gondolatait kezeit feje mögé támasztva és várta, hogy megérkezzenek az érdeklődő diákok.

Véget értek az órák és végre kezdetét vehetik majd a külön órák is. Már alig várom a vadász klubbot, úgy halottam új igazgatóhelyettes van az iskolában, bár én még személy szerint nem találkoztam vele, a mai szakkört ő fogja tartani. Már várom, szeretem a természet hangjait és sok mindent ami a természettel kapcsolatos. A folyosón haladok a veszélyterem felé, vállamon a kis indián stílus táskámmal, benne egy jegyzetfüzettel és néhány íróeszközzel. Számban pedig a kedvenc pánsípom van, melyen most is játszom, még szerencse, hogy a folyosó nem vízhangszik, mert azzal csak kihívnám magamra a tanárok haragját.
Megérkezek végül a veszélyteremhez és benyitok, a pánsípot, pedig elengedem és az a hozzá erősített fonalszál miatt nyakláncként hull alá a nyakamba.
Amint belépek megpillantom a tanár urat, de rajta kívül senki mást.
- Jó napot tanár úr, Én Vörös Fülemüle vagyok, a vadászklubra jöttem.
Mutatkozom be az új tanárnak.

Arkan a kivételes hallásának köszönhetően már innen hallotta a sípjátékot, ami a folyosón megszólalt. Megpillantotta az első érkezőt, akinek a belépésekor egy síp esett vissza a nyakába, fonalon lógva. A táska és a név hallatán volt egy olyan gyanúja, hogy indián a leányka, de ezt nem tette szóvá. A színe egész mást mutatott és itt mindegy volt, hogy indián, azerbajdzsáni vagy más nemzet tagja valaki. A mutációját viszont le sem tagadhatta volna a szárnyakkal és a sárkányfarokkal. Bemutatkozott, bár a diák már tudhatta a nevet.
- Szia Vörös Fülemüle, örülök az érdeklődésednek! Én Arkan Lerikli vagyok. Maradjunk a Tanár Úr vagy Lerikli Úr megszólításnál! Neked mi a polgári neved? Csak hogy mindenképp megtaláljalak a naplóban.
Ha Vörös Fülemüle megmondta, akkor Szonár felírta a jelenlétire a lányt. Egy ideig még várt, de mivel más nem jött, belekezdett.
- Na, hát nem leszünk sokan, de nem baj... Szóval a vadászklub. Előzetesen annyit, hogy itt nem lőni fogunk elsődlegesen, sőt! Sokkal fontosabb a vadak és az élőhelyük megismerése. Egy kis földrajz, egy kis biológia és a való élet - szimulációkkal, ahogy itt a Veszélyteremben ezt már megszokhattad. Bevezetésképpen egy pár szót mondanék magamról is, hogy miért én tartom ezt a foglalkozást. Vadgazdamérnök a végzettségem és dolgoztam állatkerti állatgondozóként, aztán fókashow-kat vezettem. A vadászattal kapcsolatban a legfontosabb, amivel kezdeném, az a vadászat célja. A vadász nem az élet kioltásában, nem a hajszában leli örömét, hanem fő feladata a vadak rendben tartása. Időként ritkítani kell az állományt, máskor pedig gondoskodni arról, hogy fennmaradjon, ez a vadgazdálkodás alapelve. Ami miatt valószínűleg te is érdeklődsz, az viszont a vadászat, mint kikapcsolódás és jogszerű tevékenység. Van már tapasztalatod ebben? Voltál már vadászni korábban?
Arkan itt megállt, hiszen fontosnak tartotta megtudni, hogy teljesen tiszta lappal kell-e indulni vagy konyít valamennyit a lány a vadászathoz.

- Rendben tanár Úr. A polgári nevem Akali Amikwa.
Válaszolok a Tanár úrnak, aki fel is írja a nevem, majd megkezdi a foglalkozást. Figyelmesen hallgatom minden szavát, és néha bólintok is reakció képen.
Az azt követő kérdésekre pedig hamar válaszolok is.
- Csak kevés, ritkán lőttem eddig még élő célpontra, inkább álló vagy mozgó célpontokra lövöldöztem, bár egyszer már lőttem vadat a régi lakóhelyemnél lévő klubbal. Szóval igen voltam már vadászni, bár csak kétszer.
Válaszoltam meg a tanár úr kérdéseit, majd felteszem a sajátjaimat.
- Tanár úr, a mai órán mely vadakról fogunk tanulni?
Érdeklődöm.

Arkan hallgatta a nem hétköznapi nevet és ugyan nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy ez indián név-e vagy más, minden jel erre mutatott. A diák figyelt. Mivel ez választható foglalkozás volt, Szonár azt is várta, hogy csak olyanok jönnek, akiket tényleg érdekel a téma, de örült, hogy a bevezető sem vette el a lány kedvét. Egy kis tapasztalata volt is az elmondottak szerint, amit Szonár örömmel hallott.
- Remek, akkor már van valami fogalmad arról, hogy mivel is foglalkozunk ebben a klubban. És a lövésről is, bár itt az csak mellékes, egyelőre. Ma először végigvesszük az éghajlati öveket és utána a kontinentálissal foglalkozunk. Ez van legközelebb hozzánk, szóval gondoltam, kezdjük ezzel!
Szonár ezzel egy világtérképet hozott be a képernyőn és magyarázni kezdett, mutatva a képen a tájakat, amikről beszél:
- A földrajzórákról már gondolom, tudod, hogy helyezkednek el az éghajlati övek. Nem is akarok ebbe annyira mélyen belemenni, inkább az élővilágra fókuszáljunk! A sarkoktól az Egyenlítő felé haladva az első az arktikus vagy sarkvidéki övezet. Itt nagyon hideg van - mondta Szonár mosolyogva. Az itt élő állatok általában vastag bundával vagy jelentős zsírréteggel rendelkeznek. Mivel az élővilág a szélsőséges viszonyok között nem túl gazdag, növények alig vannak, főleg húsevők élnek arrafelé. A táplálkozásuk is egyszerű: többnyire kisebb vízi állatokat esznek, halakat, rákokat, kagylókat. A csúcsragadozónak a jegesmedvét nevezhetjük, ő már a fókákat is el tudja ejteni. Az északi és a déli sarkkör élővilága egy kicsit különbözik, ami ugye a földrajzi sajátosságokból ered. Délen élnek például a pingvinek. A rejtőszín jellemzően a fehér, hiszen a hó és jég örök birodalmában így a legkönnyebb észrevétlenül maradni.
Arkan ekkor megállt, megvárva, hogy ha a lány akar, akkor tudjon jegyzetelni vagy kérdezni. Csak utána váltott a következő övre, mert nem akart rohanni.

Mikor a tanár úr közli, hogy ma az éghajlati övezeteket vesszük át, bólintok, majd elhúzom a tatyómból egy tollat és a jegyzetfüzetet.
A Tanár úr a képernyőn egy világtérképen kezdte el mutogatni a dolgokat. Majd megkönnyebbülésemre közli, hogy inkább az élővilágra fogunk fókuszálni, mint a földrajzra, mert bevallom, nem igazán kedvelem a földrajzot.
Miközben a tanár úr beszél én jegyzetelek, de néha bólintok is, hogy azért tudja figyelek a szavaira.
~ Sakvidék: ritka élővilág, főkét bundás és nagy zsírréteget felhalmozott állatok. Főbb táplálékok kisebb vízi állatok, halak, rákok. Kivéve a jegesmedve, aki a sarkvidék oroszlánjaként, már fókákat is eszik. Déli Sark: Ott pingvinek élnek, akik tolla beolvad a környezetbe.
Amint befejeztem a jegyzetelést a tanár úr is megáll egy kicsit, mire én is hozzáfűzök valamit a hallottakhoz.
- Szerencsére nekem nem kell frakkos tollazat, ahhoz, hogy elrejtsem magam, nekem ez a képességem.
Mondom majd komolyra veszem a dolgot.
- Kérem folytassa Tanár úr.

A rendorok elviszik Johnt az intezethez, majd bekopognak. Hamarosan nyilik is az ajto.
-Udvozletem a igazgatot, vagy az igazgatohelyettest keresem.
-Lent van a veszelyteremben
-Akkor ha megbocsat megkeresnenk.
A ket rendort kovetve John belep a hatalmas epuletbe. Minden olyan tiszta, es hatalmas. Meg sose latott ilyent. Nem tud hosszan megallni korbenezni, de azt gyorsan felmeri, ha innen elvinne par dolgot az az orgazdaknal nagyon sokat rne. Akar egy honapig is jol tudna belole lakni.
A rendorok hamarosan benyitnak a veszelyterembe.
-Elnezest igazgatohelyettes, talaltunk egy arva mutanst, aki... - kezdenek epp a mundanivalojukat, mikor John ledermed.
A teremben egy ferfi es egy DEMON all!
Innentol John agya zakatol.
*Demon, ok is biztos demonok, megesznek, megolnek, MENEKULNI, el kell menekulni, DEMON, olnek, gyilkolnak*
Hatalmas orditassal kitepi magat a rendorok kozul es rohan kifele ahogy csak tud.
*Demonok, DEMONOK, el kell rejtozni, DEMONOK, meg fognak olni. DEMONOK!!!!!!*

Szonár megvárta, amíg Fülemüle jegyzetel. Látta, hogy érdeklődik bólogat, figyel. Kérdése nem volt, csak egy személyes dolgot fűzött hozzá. Erre Arkan rá is kontrázott:
- Nekem pedig az a képességem, hogy hallom, milyen szépen játszol a sípodon ott, ahol szinte senki nem hall. Szinte - mondta mosolyogva. - Most nem akarok nagyon belemenni ebbe, de a rejtőszín csak egy dolog, egy érzék ellen nyújt egy kis védelmet. Szóval ha majd arra kerül a sor, vigyázz, mert attól, hogy nem látnak, még észrevehetnek. Az állatok ki is szagolhatják, meghallhatják a vadászt, de erről később beszélünk.
Megvárta, amíg az indián lány ezt is feldolgozza és folytatta, lejjebb haladva a térképen a mutogatással.
- A mérsékelt övezet már messze nem ilyen egységes, sőt kifejezetten sok részre oszlik. Legészakibb részén, a tajga övezetben a hómezők és a fenyőerdők dominálnak.
Szonár mutatta is a térképen, hogy körülbelül milyen területről van szó, a különböző kontinenseken is megjelölve azt.
- Itt élnek olyanok, mint a rénszarvas és számos erdei állat: róka, farkas, medve, mókus, stb. és Amerikában a rozsomák. A zuzmókon kívül ők is a többi állatot tudják enni, szóval többnyire igen veszélyes ragadozók. A bundájuk vastag vagy tollazat esetén rétegelt. Mivel a fenyő a kiváló faanyaga miatt nagyon keresett, rengeteg fát kivágnak és ritkul az állatok élettere. Épp ezért itt nagyon sok a védett faj, amire vadászni sem lehet. Hogy melyek ezek, azokra majd később térek ki.
Itt megint tartott egy kis szünetet, hogy Akali ne maradjon le. A fülét pedig közeledő léptek zaja csapta meg. Talán egy későn jövő diák az, de jöjjön csak, gondolta. A rendőrökön meglepődött, de erre nem volt idő, mert a gyerek, akit hoztak elmenekült. Tudta, hogy meg kell állítani, mert ha hatóságok hozták ide, lehet olyan ereje, ami közveszélyessé teszi. A két rendőr azonnal utána is eredt és megfogták. Mire Arkan kilépett az ajtón, az egyik rendőr már leszorította a gyerek két karját és közben csitította.
- John, viselkedjen! Itt olyanok tanulnak, mint maga és nem lesz semmi gond. Igazgatóhelyettes, átveszi? Nekünk még sok a dolgunk.
- Persze, biztos úr! - felelt Szonár és hallgatta a John nevű fiatal testműködését. Igen heves szívverést, pánikszerű folyamatok hangját érzékelte. Kezet nyújtott a gyereknek és halk, bizalmat sugárzó hangon beszélt hozzá, mosolyogva.
- Arkan Lerikli, igazgatóhelyettes vagyok. Ha a diákomtól ijedtél meg, erre nincs okod. Neki a mutációjától szárnya és farka nőtt, de amúgy kenyérre lehet kenni. Ha csatlakozol hozzánk, épp a vadászklub megy, de utána kijelölök neked egy szobát és elrendezzük a papírjaidat is. Minden rendben lesz, itt már nem kell félned semmitől.
Arkan csak remélte, hogy ez elég lesz, de kész volt arra is, hogy ha újabb bonyodalom történik, akkor reagáljon. A rendőrök még tartották a gyereket, de látszott, hogy ha összeszedi magát, akkor elengedik és távoznak.

*Demonok, meg akarnak olni, szet akarnak tepni* zakatolt John fejeben.
Kozben a rendorok utolertek es epp letepertek, az ismeretlen alak aki a demon batarja pedig megprobal most ele vinni.
-NEEEEE! -Kialt fel John. Erre mint valami jelre a folyoso falai elkezdenek hullamozni. Egyszerre csak egy 10 centi szeles tuske nyulvany mozdul ki a felbul es szegezi az egyik rendort a valanal fogva a masik falhoz egy szempillantas alatt. Ez utan egyesevel ujabb es ujat tuske nyulvanyok csapodnak ki, legtobb teljesen celtalanul a plafonbol, padlobol valamont az oldalso falakbol.
John megerezve hogy a rendorok immar nincs rajta ismeteltem nekiiramodik. A tuskek novekedese koveti a lepteit, meg akkor is mikor mar nincs senki a kozeleben.
*Demonok, demonok, el kell rejtoznom, kell keresnem egy csatornat.*
Am elso nyitott ajtonal meggondolja magat, es inkabb behuzodik, es var. Konnyei a stressz hatasara patakokban folynak, mire kint az egbol is elered az eso.

Szonárnak most jól jött volna a telepátia, mivel beszéltetnie nem sikerült Johnt. Ez volt viszont a legkisebb gond, mivel utána óriási erők szabadultak fel a gyerekből. Az egyik rendőr komoly sérülést kapott és a falhoz lett szögezve, a másik viszont megúszta. Ő és Arkan is alig győzték kerülgetni a tüskéket, de sikerült nekik. Az igazgatóhelyettes közben kiabált:
- Veszély, blokkold és zárd le ezt a folyosót azonnal! Fülemüle, maradj odabent!
A folyosó két végét lezárta egy erőtér és a Veszélyterem ajtaja egyből becsukódott. John eddigre már messzire ért a folyosón és az útját további tüskék övezték. Nyitott ajtót nem talált (a többi terem már eddig is zárva volt), így az egyik kilincsnél érte a blokkolás. Ebből nem sok mindent érezhetett, legfeljebb annyit, hogy magára maradt a könnyeivel és nem tudott nagyobb katasztrófát okozni. Szonár meg is sajnálta a kis árvát, aki még nyilván nem volt ura a képességének és a felelősségről sem volt sok fogalma. Arkan előbb a sérült rendőrrel foglalkozott, akinek az élete is veszélyben volt. A hatalmas tüske nagyon csúnyán átfúrta a vállát. A rendőr rendkívül ijedt volt és nem is jutott szóhoz. Szonár odament hozzá és megnézte a sebet, majd szólt:
- Veszély, hívd ki a mentőket és irányítsd ide őket! A 2b tantermet kérem kinyitni! - ezzel Arkan a másik zsaruhoz szólt - Uram, legyen szíves maradjon itt a társával, amíg a mentők megjönnek. Elnézésüket kérem az iskola nevében, természetesen minden kezelés költségét álljuk! Én intézkedem a többiről.
Ezzel Szonár a tüskék között elevickélve odament a zokogó gyerekhez és megfogta a kezét, a másikat pedig a hátára tette.
- John! Így hívnak, ugye? Gyere, bemegyünk ebbe a terembe, amíg a rendőrökön segítenek.
Szonár még mindig fogta a gyerek kezét és ha az engedte, akkor be is kísérte a 2b-be. A képességblokkolás miatt visszgondolt a börtönévekre, mikor az AIM lecsukta. Azóta nem tapasztalt olyat, amire ma szükség volt. A fejében már azok a gondolatok forogtak, hogy miként kell megelőzni a hasonló eseteket. Nagyjából már kitalálta, de ezt nem most kellett intézni. Most az árva mutánssal kellett foglalkozni.

John teljesen osszetort. A demon segitoje utolerte, es most biztos elokesziti hogy o legyen a vacsorajuk. Szinte mar latta maga elott ahogy a kek demon joizuen lakomazik a ropogosra sutott testebol, ami fel lesz szolgalva hamarosan, mint ahogy azok a gazdag felnottek tettek a fouti ettermek elott, akikre mindig irigy volt. Jol emlekszik mindig irigykedve nezte ahogy a pincerek kitoltak a kis talicskajukon azokat az incsiklandozo ittalu steakeket majd ott a gazdagok elott vagtak belole vekony szeleteket ez altal mutatva mennyire jol megy nekik. Neha megvarta a nap zarasat, mert olyankor a konyharol hatol fekete zsakokban mindenfele finomsagokat dobtak ki, amikbol lehetett csemegezni. Egyszer meg egy ilyen steak csontjat is megtalalta. De most o belole lesz steak, es talan egy masik arva gyerek fog az o csontjan orvendezni, mint ahogy o orvendezett akkor annak a csontnak. Teljesen osszetorve kovette a ferfit, aki most biztos a konyhara vezeti. Fajdalmasan gondolt hirtelen minde szep emlekre, ami csak eszebe jutott, apjara, anyjara, noverere, valmint Albertre. Akit O olt meg, pont a demonok miatt. Hirtelen ujabb sirasroham tort ra, es mar kezdett fuldokolni a sajat sirasatol. Nem tudta mi jon, emlekszik, ahogy az emberek ovultottek mikor a demonok szaggatak oket, de nem volt biztos, ha o belole steak lesz, akkor vajon o uvolteni fog? Meg sose hallott steaket uvolteni.  Lehet azok is uvoltenek de csak az elso par harapasig. Ez egeszen elkepzelhetonek tunt szamara, hiszen az emberek is csak az elso par harapasig uvoltottek. Vagyis lehet hogy csak az elso harapas faj, a tobbi mar nem is olyan rossz. Ezt mindenkepp ki kell deriteni, mert ez hagyon fontos. Ha mar meghalunk nem mindegy hogy az kicsit vagy nagyon fog faj. Nem szereti a fajdalmat, volt hogy amikor lopott elkaptak, es nagyon megvertek. Az nagyon rossz. De ha csak olyan mint amikor maszni tanult es leeset az elso emeleti erkelyrol, az nem olyen rossz. Mindenkepp ki kell deriteni, mennyire rossz megeve lenni. Lasan felnez a mellette levo ferfira, aki epp magyaraz valamit, ami jelen pillanatban nagyon messzinek es erdektelennek tunik, majd osszeszedi minden batorsagat, es felteszi az elete nagy kerdeset:
-Elnezest bacsi, mennyire fog fajni, mikor megesznek?

Lejegyzetelem az információkat a következő éghajlati övről, aztán mikor megkérném a tanár urat, hogy folytassa, belép a terembe két rendőr és egy fiú, aki amint meglát megrémül és futásnak ered.
A szárnyaim lekonyulnak, ahogy a hangulatom is. A tanár úr a fiú után rohan én pedig az ajtóhoz futok, hogy lássam utol éri -e. Amit azonban odakint látok az megrémít. A fiú akit elkaptak, kis híján felnyársalta az egyik rendőrt, majd ahogy futott tovább. A tanár úr lezárta a környéket előttem pedig bezárult az ajtó és bent maradtam egyedül.
Megszeppenve kezdtem hátrálni az ajtótól, majd vártam, a fejleményeket.
Amint újra nyílik az ajtó én láthatatlanná teszem a démonfarkam, karmaim és a szárnyaimat is. Majd félve a fiúra nézek.
- Ugye nem akarsz engem is felnyársalni?
Kérdem, kissé félve, de az élet ösztön mégis arra késztetett, hogy készítsem fel a szárnyaimat arra, ha esetlen fel kellene röppennem, hogy kikerüljek egy tüskét.

Szonár John vállára tette a kezét, amikor az megint elsírta magát. Nem tudta pontosan, mi járhat a fejében, de a szülei elvesztését gyanította. Csak hogy azt a traumát a gyerek most miért élte át újra, azt ki kellett deríteni, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen. Ahogy további óvintézkedések is kellettek, de a gyerek volt az első. Kényszerhelyzet volt ez az egész, amiből nem lehetett teljesen jól kijönni. Két rendőr segít és az egyik majdnem belehal ebbe, a folyosó megrongálva és pillanatokon múlt, hogy nem lett még több baj.
Amikor Arkan és John beértek a 2b-be, akkor Szonár kihúzott egy széket az új diáknak és intett a kezével, hogy oda leülhet. Aztán amíg John még hallgatott, intézkedett.
- Veszély, most már elég a 2b-t lezárni és blokkolni. A folyosót feloldhatod. Amíg a mentők jönnek, hívj anyagformázó és gyógyító mutánsokat, hogy segítsenek a sérültnek és hogy a folyosót járhatóvá tegyék. Így még egy hordágyat se lehet bevinni rendesen. Fülemülének pedig mondd el, hogy nincs nagy baj és vissza fogok térni, de egyelőre bent kell maradnia.
Szonár nem akarta, hogy a lány lássa a vérző, életéért küzdő embert. Lehet, hogy látott már ilyet és nem ütné nagyon szíven, de el akarta kerülni a kockázatot. Nem kellett még több baj. Veszély intézkedett is és a péntek este bent lévők közül két erősebb gyógyító képességgel rendelkező mutáns pár perc múlva meg is érkezett. Rajtuk kívül pedig még egy telekineta jött, aki a tüskéktől kezdte megtisztítani a folyosót, azokat letörve és egymásra pakolva és az utat elrendezve. A rendőrből még nem húzták ki a tüskét, előbb erősítették a szervezetét és csillapították a vérzést. Az már látszott, hogy nem fog belehalni, de szükség volt a mentőkre is.
Fülemüle előtt a parancsnak megfelelően nem nyílt ki az ajtó és nem tudott kinézni rajta. Legfeljebb kiabálhatott kifelé, ha akart, de abból is csak kevés hallatszott. Veszély géphangja közölte is vele a Veszélyteremben, amit Szonár kért:
- Vörös Fülemüle, egy rövid ideig még itt kell maradnod, de nyugodj meg. Az igazgatóhelyettes igyekszik megoldani, ami történt és hamarosan visszajön hozzád.
Eközben a 2b-ben Szonárt szíven ütötte John kérdése. Te jó isten, mi járhat a fejében ennek a szerencsétlen gyereknek, gondolta. Azonnal el kellett oszlatnia a gyanút vagy meg kellett próbálnia. Tehát halkan, de határozottan beszélt hozzá és két kézzel megfogta John kezeit, hogy bátorítsa:
- John, figyelj rám! Jó helyen vagy, itt senki nem fog megenni senkit. Én is mutáns vagyok, ahogy te és még sok mutáns tanul vagy tanít itt békében és nyugalomban. Elfogadjuk egymást és ha valaki bántani akar, a védelmi rendszer nem fogja azt hagyni, ahogy a jelenlévők sem. Láttad, hogy most is beavatkozott, mikor baj történt. Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen a megérkezésed napja. Elmondod, mitől ijedtél meg? Milyen emberevőktől félsz?
Szonár már sejtett valamit, de azt akarta, hogy John pontosan elmondja. A találgatás itt nem segített. Arról pedig biztosította a diákot, hogy nem vádolja, hanem segíteni akar és meg akarja érteni. A legrosszabb módszer lett volna most leszidni, mikor amúgy is teljesen maga alatt volt.

Mutans.
Egy szo, amirol Albert valamint a csaladja jutott eszebe. Az igazat megvalva csak Albertet es a csaladjat ismerte, mint mas mutansokat. A sok rejtozkodes es bujdosas hogy senki ne talalja meg oly mertekben sikeres volt, hogy barmilyen kapcsolat a biztonsagosnak velt szemelyeken kivul majdnem hogy nem is volt. De ha o mutans akkor mit csinal egy demonnal? Lehet a demonok nem esznek mutanst? Nem, ez biztos nem igaz, Albert is figyelmeztette hogy ovakodjon a demonoktol, mert azok megeszik. Albert aki... Nem most erosnek kell lennem. Ki kell talalnom mi ez a hely, es miert vannak demonok itt. Lehet a mutansok is olyanok, mint az emberek? Azt mondta Albert az emberekbe nem lehet megbizni, mert ok se biznak bennunk. De semmmit nem mondott a mutansokrol. Ilyenkor annyira orulnek ha meg itt lenne. Ha en nem...
A fiun latszik eloszor a dobbenet, majd hogy valamin nagyon topreng es vegul hogy ismet a siras kerulgeti. Koszos ingujjaval kezdi torolgetni a szemet. Szolar most hogy rendesen tud ra figyelni veszi eszre, hogy a ruhazata tobb helyen szakadt, es azonosithatatlan eredeti foltok tomege van rajta. Pillanatnyi visszatartas utan vegul nem birja tovabb es kitor belole a siras. Kis idobe tellik mire lassan valaszol.
-Demonok... A demonok lattam ahogy megettek az embereket, es engem is meg akartak enni. Es on ... egy demonnal barat. Gondolom egyutt akarnak megenni.
Vegre kimondtam. gyorsan osszebb huzom magam hiszen nem tudni, hogy ezert most megut vagy nem. Nem szeretem ha megutnek, az sokaig faj. De a rugasok rosszabbak. Egyszer ugy megrugtak, hogy Albert szerint ket napig aludtam. Kozben probalok valami elbujasi lehetoseget nezni, valamit ami eleg kicsi, hogy ha bebujok akkor a masik ne tudjon kovetni. Sajnos nem a csatornaban vagyunk, ott az oldaljaratok tokeletresek lennenek. O nagy es szeles, igy nem tudna a vekony oldalcsatornakba kovetni. Kozbe a gyomrom is nagyot kordul. Albert mondta, ha futunk akkor utana muszaly enni. De nem lattok barmilyen ennivalot, amit el lehetne lopni.

Az ajtó azonban nem nyílik hiába is várom. nem hallok senkit se odakintről. És a vastag faltól most már nem is látok semmit. Miután egy kis idő eltelt elkezdek dörömbölni az ajtón.
- Engedjen ki! Tanár úr, engedjen ki!
Kiáltok, meglepő módon válasz is jött a kiáltásomra, de nem a Tanár úrtól, hanem Veszélytől. Melynek hatására abbahagyom a dörömbölést és a hang irányába fordulok.
- Renden, de Veszély? Az a rendőr él még, akit felnyársalt az a fura fiú odakinn?
Kérdezem és reménykedem benne, hogy válaszol.
Akár válaszol akár nem, én elindulok az egyik szék felé és leülök rá, remélhetőleg nem a tanár úréra. Ezek után kénytelen vagyok várni. Leszegett szárnyakkal és fejjel várom, hogy a tanár új visszatérjen, közben pedig felkészülök arra, amit előbb is terveztem, arra a pillanatra mikor nyílik az ajtó.

Szonár figyelt Johnra akkor is, amikor a diák hallgatott és sírt és akkor is, amikor beszélt. A tekintete inkább aggódó volt, mint sürgető vagy számonkérő. Amikor a gyerek kimondta a varázsszót, az igazgatóhelyettes kihúzta magát. Szegény Fülemülét démonnak nézték, őt pedig démonbérencnek. Megrázta a fejét lassan és öszeszorított ajkakkal. Ezt tisztázni kellett.
- John, John! Figyelj rám! A démonokat elűztük. Én az X-Men tagja is vagyok egyébként, biztos hallottál már róluk. Mutáns csoport, akik főleg más mutánsokon segítünk és ezt tettük akkor is, mikor a démonok megszállták New Yorkot. De már nincsenek itt, hanem el lettek zárva olyan messzire, ahonnan nem tudnak visszajönni. A rendőrök nem hülyék. Azért hoztak ide téged, hogy jó kezekben légy. Olyanok között, akik hozzád hasonlók. Itt nincsenek démonok. Ez egy iskola, én az igazgatóhelyettes vagyok, a lány, akit láttál, egy másik mutáns. Nem mindenki démon, akinek farka vagy szárnya van, ez csak olyan külső jegy, ami egyes mutánsoknál kifejlődik. Neked nincs ilyen és nekem sincs, de neki van. Ha ezt el tudod fogadni, akkor itt maradhatsz, itt lakhatsz, tanulhatsz és vannak szakembereink, akik segítenek a félelmeidtől is megszabadulni. Itt lesznek barátaid is. John, kezdhetsz egy új életet! Mit szólsz ehhez? - fejezte be mosolyogva a mondandóját. Egy jó gyermekpszichológusra mindenképp szükség lesz, ha sikerül a kezdeti nehézségeken túllenni, gondolta Arkan. Közben aggódott egy kicsit, hogy a tanítványa a Veszélyteremben hogy viseli a bezártságot. Nem volt ez jó megoldás, de rosszabb lett volna, ha látja az egészet és főleg, ha neki is baja esik. Közben már hallatszottak a szirénák, megérkezett a mentő.

A Veszélyteremben Fülemüle kérdésére megérkezett a válasz a megszokott robothangon:
- Mindenki él. Sérülés történt, de már jöttek gyógyítók és itt vannak a mentők is. Az igazgatóhelyettes a diákkal beszélget és ha minden igaz, hamarosan végeznek. A 2b teremben vannak, itt láthatod. Hamarosan folytatódik a tanóra.
Veszély ezzel kivetítette a tanterem képét, amin Akali láthatta a síró diákot és az aggódó tanárt, ahogy egymással szembe ülnek egy asztalnál. A hangok nem lettek továbbítva, csak a látvány.

X-men. Eluzve a demonok. Rendorok jo.
A ferfi olyan dolokat mondot, amik nagyon nem illettek be a vilag amit John eddig megismert. A rendorok rosszak, ezert kell menekulni eloluk, mert ha elkapnak, akkor szornyu dolgok tortenhetnek veled. A demonnok meg meg tegnap is itt voltak, es nem ugy tuntek, mint akik el akarnak menni. Vagy tegnap elott. Nem volt teljesen biztos mennyi ideig volt kiutve. Ugy gondolta a tegnap megfelel, hiszen azota csak egyet aludt.
-Nem, sose hallottam az X-memekrol, de a demonok tegnap majdnem megettek. Hogyan lettek volna eluzve azota?
Kozbenjart az agya. A ferfi azt mondta, hogy a demon is mutans. De ha a demonok is mutansok, akkor a mutansok esznek mas mutans! Vagyis a ferfi is mutans tehat o is meg akar enni. Hirtelen fegurgrik es befut a sarokba, osszekuporodva.
-Bacsi ne egyen meg, ne egyen meg, ne egyen meg, ... - hajtogatja egyfolyaba.
Tehat ezert nem mutatta be Albert a tobbi mutansnak. Biztos a nagy tobbseg embert es mutans eszik. Es a rendorok most ide hoztak vacsoranak. Konyorgott, de kozbe keszen allt, ha a ferfi kozel akar jonni, akkor atfusson egy masik sarokba.

Szonárnak szembesülnie kellett azzal, hogy a gyereknek nincsenek meg az alapvető ismeretei a világról. Lehetett valamilyen időkiesése is, mert nem stimmelt az, amit mondott. Arkan nézett rá és próbált kitalálni valamit, amivel meg tudja nyugtatni. Mást, mint eddig, mert a normál emberi beszéd nem vált be. Amíg gondolkozott, John elmenekült az egyik sarokba. Arkan csak nézett utána, de nem állt fel a székből. Úgy érezte, ez már komoly pszichiátriai eset, ami azonnali beavatkozást igényel. Ő pedig nem volt szakember, így inkább azokra akarta bízni ezt, akik értenek hozzá. Végül felállt a székből és odament az ajtóhoz. Onnan szólt Johnnak:
- Nem eszlek meg. Hívok orvost.
Ezzel kiment és kint adta ki Veszélynek az újabb utasítást.
- 2b tanterem blokkolása marad, továbbá zárd le és kábítsd el nyugtatógázzal. Hívj gyermekpszichológust, a recepción várjon!
A tanteremből így John hiába próbált esetleg kijutni, nem sikerült. Rövid idő, kb. fél perc után már hatott a gáz és kezdett megnyugodni. Egyre gyengébb lett benne a menekülési kényszer és a félelem. Tompultak az érzékei, majd szépen lassan megállt a mozgásban és a fal mellé dőlve elkábult.

Arkan kint az érkező mentősökkel és a rendőrökkel váltott pár szót. A sérült már jobban volt, eléggé rendbehozták a segítők, a tüskét is kiszedték. A mentősökkel már a két lábán tudott menni, de még rémült volt. A társától Szonár mindent megkérdezett a gyerekkel kapcsolatban. Nem tudott sokat mondani, de kiderült a teljes neve illetve az, hogy még az AIM-regisztrációt emlegette, mikor az örsre ment, továbbá, hogy a szüleit az AIM megölte. Arkan megköszönte, hogy idehozták, még egyszer elnézést kért és megerősítette, hogy küldjék nyugodtan a számlát a kórházi kezelésről. A rendőrök megköszönték a segítséget és a romos, de már járható folyosón távoztak a mentősökkel együtt. Szonár ekkor fújta ki magát.
~Ez meleg helyzet volt. És még nincs vége. Lehet, hogy hónapokba telik, mire kikezelik annyira, hogy a többiek közé lehessen engedni.
- A Veszélyterem kinyitható - szólt Veszélyhez és visszament a tanítványához. Fülemüle rendesen le volt lombozva, ami érthető is volt, hiszen értesült a vészhelyzetről és bezárták. Szonár azonnal szólt is hozzá:
- Nagyon sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de nem akartam, hogy bajod essen, sem azt, hogy lásd a sérülést. John Williams súlyos mentális problémákkal küzd és az erejét sem tudja még uralni. Mindjárt jön a segítség és elhelyezem őt, aztán visszatérek és folytathatjuk az órát. Ha jobban esik, hogy most egy kicsit elhagyd a termet, akkor már nyugodtan kijöhetsz - ezzel Arkan intett is Fülemülének és ha a lány meg akarta nézni a folyosót, akkor kijött vele. A tüskéket már elvitték a mutánsok, akik segédkeztek az előbb, most már csak a megrongált padló és a fal mutatta a történtek nyomait. A legnagyobb lyukakat lekicsinyítették, de kis résekkel, mélyedésekkel minden tele volt.

veszély válaszolt nekem, sőt meg is mutatta, hogy hol van most a fiú, és hogy mi történik ott a teremben, de ez csak egy kameraelvétel volt, hangok nélkül. Nem tudom mit mondhatott a Tanár úr a srácnak, hogy ennyire megijedt, sőt azt sem értem miért hagyta magára és árasztotta el gázzal a szobát.
Pár pillanattal később nyílik a veszélyterem ajtaja és belép rajta a tanár úr is, egyedül.
Bocsánatot kért amiért bezárt, majd megengedte, hogy kinézzek a folyosóra ha akarok, mert már biztonságos.
- Nem mennék ki, már láttam a folyosót, egészen addig, míg be nem csapódott az ajtó előttem. Az a rendőr ugye már jól van? Tudja... aki megsérült.
- Tanár úr, mégis miféle problémája van? Mikor rám nézett, olyan félelmet láttam, mint még soha, általában csak meghökkennek tőlem, de ez az arckifejezés határozottan félelem volt.
Mondom, miközben felállok és közelebb megyek a Tanár úrhoz.