Exiles - Száműzöttek

Név: Sarah Storm
Egyéb név(i): Osztag
Faj: Mutáns/szuperhumán
Nem: Nő
Jellem: Semleges - átlagban komoly és érzelemmentes valamint elszánt és céltudatos, ugyanakkor esetenként megjelenhetnek rajta hirtelen egy vagy több irányba húzó érzelmek, ez azonban nagyon ritka.
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2003. Október 19. New York
Kor: 74 (20-as éveiben járónak néz ki ) ( A realitásban 2077-et írnak )
Család: Nem ismeri őket
Foglalkozás: Kéz nindzsa
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Szokatlanul hosszú haj.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: genetikailag örökölt Skizofréniában szenved, bár speciálisan kezelve lettek a súlyosabb tünetek, a személyiség hasadást nem sikerült megfékezni, jelenleg rajta kívül 9 különböző személy él a fejében, akiket hallucinációszerűen hall beszélgetni illetve esetenként megjelenni, mind kiszakadt érzelmek megtestesítői. vérszomj, harag/undor, irigység, káröröm, szomorúság, aggodalom/félelem, öröm, együttérzés/törődés, bujaság/szeretet. Mivel ezek a legtöbb érzelem alapjai, nem sok maradt számára. Megeshet, hogy valakivel az egyik érzés kommunikációba lép rajta keresztül vagy külön.

életrajz:
New Yorkban születtem, régen már igencsak régen. Nem sokat tudok a részletekről, ahogyan a legtöbben sem, csupán azt tudom, amit számomra elárultak. Egy olyan családba születtem, mely jómódúságra tett szert az alvilági kapcsolatain keresztül, ennek viszont mint mindennek az életben megvolt az ára, ez voltam én. A szüleim eladtak azért, hogy jómódúan élhessenek, velük ennyi a történetem, nem tudom kik voltak, nem tudom mivel foglalkoztak, ha foglalkoztak bármivel is, nem tudom hol vannak, amit tudok, hogy fontosabb volt számukra a saját jólétük mint én. Ennek a tudata mindig elég volt ahhoz, hogy ne keressem őket, de ne rohanjunk ennyire előre. Születésem után nem sokkal egy, a Kéz nevet viselő szervezethez kerültem, mondhatjuk úgy, hogy ők vettek meg és tartottak igényt rám. Egy jó ideig izoláltan éltem a külvilágtól, hasonló sorsú fiatalokkal mint jómagam. Jó módban élhettünk, megvolt minden amire egy gyereknek szüksége lehet, nem tudtunk semmiről, csupán éltük a magunk életét ahogyan annak lennie kellett, úgy mondanám, hogy ezek voltak az életünk boldog békeidői. Az egyetlen felnőttek akikhez ilyenkor szerencsénk volt inkább csak a nevelőink voltak, óvónők ha úgy tetszik, így visszagondolva meglepő, hogy mennyire korán tanítani kezdtek minket különböző módszerekkel úgy, hogy észre sem vettük, pedig rengeteg alapot lefektettek akkor és felkészítettek minket fokozatosan életünk első kihívására, az úgy nevezett szűrésre. Hét éves voltam amikor ez az esemény megtörtént, ekkor még nem sejtettem, de ez jelentette számomra, számunkra a gyermekkor és a gondtalan idők végét, noha maga a szűrés nem volt nehéz, egészségi vizsgálat, mentális felmérések, logikai vizsgálatok, könnyűnek tűnt, de néhányakat a vizsgálat után nem láttam többé, nem tudom, hogy mi lett velük, de a szervezetről gyűjtött tapasztalataim alapján valószínűleg megszabadultak tőlük mint fölösleges tehertől. A legtöbbeknek viszont nem okozott különösebb kihívást. Ezt követően az élet lassan változni kezdett, a játék és játéknak beállított tanulás helyét lassan átvette egy komolyabb, iskola szerű szigorú rendszer. Személy szerint gyűlöltem ezt a rendszert, unalmas volt, hosszadalmas és nehéz, mindenre amihez alapot kaptunk megkezdődött az a bizonyos lassú, éveken át tartó építkezés, de még ez is ha mondhatom úgy csupán az első emelet, vagy inkább a földszintje mindennek, nyelvek, minimális történelem, matematika, irodalom és nyelvtan. Gyűlöltem és gyűlöltem az oktatóinkat is, akik a legapróbb hibáért és vétekért is hajlamosak voltak akkoriban kegyetlennek tűnő és fájdalmas büntetéseket kiszabni, csak hogy ezzel fegyelemre is tanítsanak minket. Éveken át tűrtem, főleg félelemből, halmoztam napról-napra a felgyülemlő haragot, elfojtottam azt, megtanultam ugyan átforgatni akarásba, de csupán csak egy részét, a maradék ott volt és minden apró hibáért kapott kegyetlenségnél fokozódott, egészen addig a pontig aminél már nem bírtam tovább. Ahogyan az egyik büntetés során a körmöm végig hasadt és kiserkent alóla a vér, úgy tört el bennem valami és éreztem egy fokkal kevesebbnek magam, úgy éreztem, hogy a haragom elmúlt, pontosabban megmaradt, csupán egy másik, meghatározhatatlan pontból eredt, egy olyan helyről amit nem tudtam meghatározni, sem pedig uralni. Hamar feltűnt, hogy a forrófejűség ami ekkoriban jellemzett lényegében egyik napról a másikra megszűnt, legalább is azoknak, akik külsőleg figyeltek, én éreztem hogy ott van, lappang, vár, figyel, néha pedig hallottam beszélni, mintha parancsolni próbált volna, rávenni olyan dolgokra melyeket magamtól nem tettem volna meg, én pedig természetesen követtem amit mond, noha ezek apró dolgokkal kezdődtek, vedd el tőle ezt meg azt, húzd meg a haját, csípd meg. Ezek haladtak egyre szélsőségesebb irányokba, olyan esetekbe torkolltak melyek némelyike súlyos következményekkel járt rám és másokra nézve is, olyan következmények voltak ezek melyek tovább táplálták ezt az idegen mégis ismerős érzést, ám sokáig tűrhető határokon belül mozgott.
Ahogyan teltek az évek úgy nehezedett minden amit tanultunk, a testünk képzése furcsa irányokba haladt, harcra tanítottak minket, dobásra, botokkal hadonásztunk, másztunk, talajgyakorlatokat végeztünk, csapatépítő tréningek sorozatán estünk át, nem egyszerű testnevelés, egyértelműen, a kezdetektől céltudatosan képeztek minket arra, hogy tökéletes urai legyünk a testünknek és fegyverként használhassuk azt. Rengeteg év telt el így, a folyamatosan növekvő mindennapi kihívásnak és stressznek köszönhetően pedig a nyomás hatására egészen korán megjelent a mutációm is. Az egyik edzés alatt kaptam egy ütést mely a földre vitt, fájt, sírtam, erre emlékszem, ezt a szégyenteljes pillanatot sosem fogom elfelejteni, ugyanakkor ez volt a katalizátor ahhoz, mely kiváltotta a testem ezen folyamatát. Akkor nem fogtam fel, de a testem lassan létrehozott magáról egy kezdetleges klónt, mely átvette minden addigi dühömet és gondolkodás nélkül szinte állat módjára vetette rá magát a már egyszer győzedelmes ellenfélre. Nem tudom, hogy mi lett annak a harcnak az eredménye, valószínűleg szétszedték őket, egem pedig kivizsgáltak, de nem sok eredménnyel.
Tíz év telt el hasonlóképpen, ez idő alatt pedig több érzésem is kivált a haragomhoz hasonlóan, kezdtek idegesítővé válni, de mégis kényszeresen hallgattam rájuk amikor beszéltek hozzám, ez pedig már feltűnt másoknak is, nem meglepően, magamban beszéltem, kezdtem tompulni, koordinálatlanná válni. Tizennyolc éves koromban ennek köszönhetően megkezdődtek a kezelések, valószínűleg csak azért, mert eddigre mutattam olyan potenciált, hogy probléma esetén ne szabaduljanak csak úgy meg tőlem, így belegondolva megtisztelő, de már csak a múlt része. Ezek a kezelések nem voltak hatásosnak mondhatóak, éveken át húzódtak és lassították a folyamatot, de nem szüntették meg. Egy idő után eljutott arra a szintre, hogy teljese elvesztettem felette az uralmat, azt a keveset is ami volt, számomra pedig ez jelentette, vagy jelenthette volna a véget. Mivel mentálisan túlzottan instabil lettem, a képzésem átmenetileg véget ért, kiestem a programból és bekerültem egy kísérleti laborba mint alany. Egy kockázatos végső próbálkozás volt ez, aminek valószínűleg nem azt az eredményt várták, mint ami kisült belőle. Tisztán emlékszem a pillanatra amikor megszúrtak a tűvel, benne azzal a zöld folyadékkal, azonnali fájdalom követte, főleg a fejemen, úgy éreztem mintha belülről akarnék szétfeszíteni a koponyám, sikolyokat hallottam, rengeteget, a bőröm mintha égették volna, görcsös fájdalmak, hányás… Hosszú perceken keresztültartott a folyamat, a végére pedig nem maradt más csak üresség… Üresség mely mégis tartalmas. Elvesztettem önmagam, nem tudtam többé úgy gondolkodni ahogyan előtte, nem voltak meg hozzá az érzelmek, ugyanakkor mégis jelen voltak, külön a saját tudatomtól, megkötve, engedelmesen várva, csendben… Néhány percig legalább is. A kísérlet, melynek valószínűleg meg kellett volna ölnie végül is sikerrel járt, elenyésző lehetett az esélye, de akkor szerencsém volt, túléltem, az pedig bármi is volt, valamilyen szinten helyrerakta az elmémet és annak súlyosságát összekapcsolta a mutációmmal, lényegében a génjeimet szabta az elmémhez, vagy elméimhez. Kaptam pár nap pihenőt, szokatlan bánásmód, de szükség volt rá, mivel a változások feldolgozása és megszokása erőteljesen leterhelte a szervezetem és az elmém egyaránt, maga csak a megbarátkozás a gondolattal, hogy nem vagyok egyedül és hogy befolyásoltam önmagam, valamint az elhatározása annak, hogy ez többet nem történhet meg. Néhány nap volt csupán, de éppen elegendő, innentől kezdve még évekig folytatódott szinte ugyan így az életem, ugyan abban a mederben, bár egy ideig külön megfigyelés alatt tartottak, de végül ahogyan hónapokig nem történt semmiféle atrocitás a részemről úgy visszakaphattam azt a minimális magánéletem is ami volt még ekkor, bár ekkor már úgy éreztem, hogy nincs ilyesmire szükségem.
Hű és kitartó tanonc voltam, végül pedig eljött a nagy próba napja, Huszonegy éves voltam, eddigre tökéletesen felnevelt harcos aki bármilyen parancsnak hajlandó eleget tenni, nem csak én, mindenki akit ismertem. A próba maga szabályzatilag egyszerű volt, mindenki ellenség, a harc pedig életre-halálra megy. A csapat mely gyermekkortól együtt nőtt fel és közösen átestek rengeteg nehézségen, parancsszóra keserűen ugyan, de gondolkodás nélkül esett egymásnak és tépte szét magát mígnem csak egy maradt végül talpon… Én, s én is csak a klónjaimnak és azok feláldozhatóságának köszönhetően. Akkor logikátlannak tűnt, azóta viszont rájöttem, hogy mi volt az értelme enne a lépésnek, egy összeszokott csapat lerombolásának, akkor megtanultam, hogy ebben a világban nincsenek barátok, parancsok vannak melyeket követni kell, feladatok melyeket végre kell hajtani bármi áron, másokkal erősebb kapcsolatok pedig csak hátráltatnak. Fontos lecke volt, számomra pedig mint túlélőként ez után kezdődött a pályafutásom mint Kéz nindzsa, noha a képzésem nem ért véget, kaptam magam mellé egy mestert, pontosabban ő kapott maga mellé mint speciális tanítványt. Kitartóan követtem a tanításait, vele mentem mint társ megbízásokra melyeket a szervezet osztott ki, nagyobb mészárlásokra, vagy éppen egy bizonyos célpont kiiktatására. Bár eddigre már jól képzett voltam, mégis rengeteget tanultam tőle s a feladatokból, évek, évtizedek teltek el végül így, bizonyos szempontból mondhatni, hogy vegetatív, változatlan életmód ez, idővel pedig tanítványból mesterré váltam, a mutációmnak köszönhetően pedig társak nélkül küldtek feladatokra. Végül… Ez lett a tényleges vesztem. A feladat nem volt egyszerű, egy ellenséges szervezet fejének kiiktatása a főbázison belül. Eleinte úgy tűnt, hogy rendben lesznek a dolgok, előre megtervezett útvonalon haladtam az adatok alapján megkerülve a védelmi rendszereket és az őrséget. Hamar kiderült hogy ez a megtervezett útvonal egy csapda következménye inkább, ahogyan nem sokkal a célpont előtt minden kijárat lezárult a szellőző egy részén melyben ekkor haladtam és egy elektromos ütés megfosztott az eszméletemtől. Egy képesség blokkoló nyakörvvel a nyakamban tértem magamhoz egy betontömbhöz kötözve a levegőben lógva. Információt akartak, részletes információt a szervezetünkről, bázisokat, fejeket, pontos felépítést, gyenge pontokat a védelmen, de nem beszéltem, napokon keresztül hallgattam a kegyetlen módszerek ellenére is melyekkel erőszakkal próbálták kihúzni belőlem az információt. Napokon át… De végül a szervezetem nem bírta tovább, az odáig vezető folyamat rendkívül fájdalmas volt, de a halálom végül a vérveszteségnek köszönhetően tompa és csendes volt, már-már mondhatni, hogy nyugodt, amibe volt időm beletörődni.

képesség: Több hámréteggel rendelkezik, melyek akarata szerint folyóssá alakíthatóak és azokból klónok hozhatóak létre, szám szerint kilenc. A létrehozásuk folyamata azonnali, a lány lényegében sejtszerűen képes osztódni, a klónok kilépnek a testéből. Ezek a klónok fizikailag tökéletesen egyeznek az eredeti testtel, valamint képes a saját testén plusz végtagokat, szerveket növeszteni, annak felületén mozgatni/csúsztatni ezeket, ha napokig megtartva maradnak pótszervként funkcionálhatnak ( tudatos regeneráció, pl elvesztett láb visszanövesztése idővel ). Ezek a szervek nőhetnek akár lépcsőzetesen egymásra.Ezek a plusz végtagok klónokhoz felhasználható alapanyagból jönnek létre, így egyik gyengíti a másikat ha egyszerre vannak használva. A klónok és az eredeti test hálószerűen mentálisan össze vannak kapcsolva, tökéletes összhangot biztosítva. Egy klón halála esetén folyékony bőrré redukálódik, egy véres masszává, melyből koncentrációval újra formázható. A hasadt tudatok lényegében ezeket a testeket szállják meg, ezért erős az eredeti test és a klónok között a kapcsolat.

A teste passzívan nem regeneratív, a fiatalkorában kapott szérum miatt alakultak át a génjei, öregedése jelentősen lassabban az átlagnál, de idő kérdése neki is, hogy természetes úton meghaljon.. Rengeteg idő kérdése és esélyesebb hogy más módon halálozik el.

Szakértelmei:
- Ninjutsu nagymesteri szintű ismerete és alkalmazása.
- Kung fu nagymesteri szintű ismerete és alkalmazása.
- Katana, dobófegyverek illetve botok mesteri használata.
- Emberi test átható ismerete.
- Osonás, megtévesztés és vakharc művészetének átható ismerete, valamint jó mászási készség.
- Emberi maximumon álló kitartás, gyorsaság ( ezzel reflexek ), ügyesség és hajlékonyság.
- Képzett valamilyen szinten telepaták ellen, erős akaraterővel megfűszerezve.
- Angol és mandarin nyelvek anyanyelvi ismerete.

Felszerelés:
- Testhez álló fekete ruha mely speciális kezelésnek köszönhetően képes osztódni a testtel együtt.
- Speciális ötvözetből készült katana, nehezen törik és rendkívül éles.
- 20 darab dobótű erős idegméreggel.

Megjegyzés: Kíváncsi leszek… .

kép:

Mind az új karakterek és természetesen a régiek is elfogadva. Mivel Paci egy hét alatt nem jelezte, hogy jönne és közben jött három új előtöri, így most ő kimarad.
Csapat jelenlegi felállása:
Antonie Alanian: a Tallus hordozója
Levi Hudson
Magnus Lensherr
Ralf Shaw
Alex Wilder
Sarah Storm

A kaland elkezdődött, 7. Legkiválóbb Nemzedék néven.

Üdv!
Mint már többször utána kérdeztem, Exiles-t bárki mesélhet, nekem meg nagyon fekszik a téma, ezért kitaláltam, hogy miért ne (tekintve hogy Darren már nem tervezi folytatni az előző kalandot), azonban nem a már meglévőt venném át, hanem jönnék az én csilivili csúcsszuper elvetemült ötletemmel. Amennyiben ezzel így nincs problémája a staffnak, én az első posztban leírtakat be is tartanám, azokon a szabályokon nem változtatnék. Talin kérdezgettem, úgy tűnt meglenne rá elég ember (rermélem), úgyhogy akkor hajrá.

tl;dr; Új Exiles kaland, én mesélek, eddigi karakterek jöhetnek, egyelőre HAT szabad hely van

Név: Harold Osborne
Becenév: Goblin, Manó, Kobold, Harry
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: A múlja miatt könnyen érzi magát elhagyatottnak és gyakran sodródik emiatt a végletekbe. Melankolikus és álmodozó, bár az utóbbiak valóra válásában sosem képes hinni teljes szívvel.
Kor: 22
Család: Apa: Norman Osborn

Foglalkozás: Oscorp tulajdonos, jelmezes hős
Testmagassága: 186 cm
Testsúlya: 80 kg
Szeme színe: fehér
Haja színe: kopasz
Bőre színe: zöld
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges



Kezdetben pedig...

Egy sikeres üzletember története, egy emberről aki a semmiből építkezett és az egekbe tört. Ez kövezte ki Harrynek az utat, egy kis előkép amihez fel kellett nőnie. Pedig azt sem látta, hová ér az árnyék amit az előtte álló alak vetít rá. Mind is merjük a kezdeteket. Nyomás alatt nőnek a legerősebbek, ha legyőzik az első akadályt, a kétséget...

Nem mondom el, hogy legyőzte-e a fiatal örökös. Túl nagy poén a csattanó.

A középiskolás évek hamar elszálltak a súly alatt és Norman apuka nem hitte el, hogy támogatás nélkül is bejutna a gyermek a legjobbak közé az állam legjobb sulijába. Lehet, hogy így volt, de nekünk csak az a fontos, hogy nem olyan könnyű megtalálni magunkat ebben a sötét szobában. Nem segít ha a legfontosabb elhiteti velünk, hogy senkik vagyunk. Kit keressünk hát ott, ha a barátok kedvesen biztatnak, persze felelőtlen szeretetből. A példaképünk tud mindent, ért hozzá, tudja, hogy a puha anyag könnyebben enged a formáló kezeknek még ha későn kezdünk is hozzá. Hiszen amíg Harold még kis gyerek volt Normannek volt más amit fel kellett nevelnie, nevének díszes tovább örökítője az Oscorp.

Miután már a kezdő felállás eléggé tipikus fel is csaphatjuk az első fejezetet egy problémás fiatal felnőtt életének első rögös szárnypróbálgatásainál. Ahol a jegyek sosem lehetnek elég jók és a barátnők nem elég felvállalhatók ahhoz, hogy bemutassuk apunak. Pedig anyu biztos mindet szeretné és kedvesen elcsacsognának amíg apa disznó viccekkel szövi össze kettejük balladáját egy olyan családban amiről Harold már tizenhat éves kora óta nem álmodik. Avagy az első fejezet idejét nézve már lassan másfél éve...

Közben az apa fogadott gyermeke az óriás cég bajba kerül, a kutatási részleg elveszti a vaskos állami munkát amiben olyannyira biztosak voltak, hogy elkezdték a kutatásokat. A szuper-katona szérum újra dolgozása várat magára a választásokkal a küszöbön az elnök nem akarja megkockáztatni, hogy kiszivárogjon egy ilyesmi engedély. De a munkálatok már folynak, egyre nagyobb eredményekkel és Norman már nem akarja felfüggeszteni. De szert egyik minden alany teste kiveti, az idősebb szervezetek nehezebben esnek túl rajta és szinte rögtön a beadás után. Viszont a huszonéves szervezet még egy darabig pozitív hatást is mutat. Osborn pedig elkeseredett lépésre veszi rá magát.

Másnap az apja is vele vacsorázik, nem egyedül eszik a tv előtt, csak a háttérben szól a vígjáték. Nem tudja, hogy pontosan mi is megy egy régi téli estét idéz a klasszikus miközben az apja Harrynek hívja. Nem Haroldnak, Harrynek, mint a barátai. Kedvesen és lassan beszél, most a gyermek nem érzi úgy, hogy akármikor elsiethet egy találkozóra. Felajánlja, hogy másnap bejöhet a céghez és megnézheti az izgalmas gépeket is. Ami fontosabb együtt nézhetik meg, "mi" cseng halkan a fejében a vacsora további részében.

Büszkeség és ítélet

Még csak az örömteli része sem maradt meg, nem emlékezett a gyárlátogatásra, az érdekes kütyükre. Arra sem, hogy apja pár tudóssal elsiet és véletlen bezáródik egy ajtó, percekkel később megszólal a riadó. Halvány zöld szín gáz, a saját sikoltásai a fejében, fájdalom és kétség. Másnap semmi sem rémlik, furcsa viszketés gyötri egész nap, apja hangja a telefonban boldog és izgatott, de ma nem tévéznek együtt...

A szer müködik és a második adag után már maradandó nyomai is maradnak az alanyon, másnap kiderül, hogy a rövidtávú memória részben sérülhet. De a megoldás a korra a vizsgálatok után kezd kikristályosodni. Kisebb dózisok készülnek kapszula formában, hogy az alanyba beleágyazza a hatóanyagot és ne kelljen több kamrás megoldás. Az alany sportosabb, enyhe belső fájdalmakkal és bőrirritálódás miután a vastagabbik visszahúzódik. Osborne elhatározza, hogy magánydiák lesz a gyerekből az utolsó évben. Az alany tudomása szerint nem csak a könyvekről, az életről és a cégről is van mit tanulnia mielőtt továbbléphetne.

Harry közérzetével a teljesítő képessége is növekszik, legalábbis ő ebben az okban hisz. Megnyúlik kicsit és biztos benne, hogy sokkal felnőttesebb megjelenése van elkezd rendszeresen edzeni és gyorsan fejlődik. Gwennel komolyra fordulnak a dolgok, bemutatja az apjának is, aki viszont kicsit távolságtartónak mutatkozik a lány előtt és bizonygatja Harrynek, hogy most magával kell foglalkozni. Mivel még sok dolga van az iskola végéig és amellett, hogy a dolgozatokra bejár rengeteget van a cégnél és sok időt emészt fel, hogy lefárassza magát az alváshoz. Néha nem is alszik, csak fetreng vagy tanul. Ha mégis sikerül rémeseket álmodik egy manószerű lényről aki fél, mert mindenki bántja és sosem hagyják békén. A manó ismerős neki és nem tudja honnan.

Innentől minden zavarossá válik, magam sem tudom követni, az álmok határozottabbak lesznek. Harry kezdi úgy érezni, hogy nem mind álom, hogy valami nincs teljesen rendben. Közben az apja ismét kevesebbet foglalkozik vele, akkor egy zsíros állami megbízásról beszél. Pedig az pár nappal később elúszik. A fiút, majdnem elüti egy autó és a hírekben már este viszontláthatja magát, mint egy vastag zöld bőrrel rendelkező furcsa lényt ahogy arrébb borítja magáról az autót. Egy másik felvételen pedig az Oscorpba fut be, ez már tisztább, a tv vette fel és még pár amatőr felvétel is van róla. Nem tudta senki megállítani, de az állami megbízásnak ennyi elég volt, az nem volt olyan erős.

A termelés pár nap alatt leáll, a működés csak két hónap múlva. De a bíró döntése végleges, az esküdteket abszolút meggyőzték a felvételek. Az Oscorp hamar kiürül. Norman is csak azért marad ott mert szabadlábon védekezhet. a bizonyíték eltűnt, a fiú mikor megtudta mi történ elhagyta a családot. Fél évig azt se lehetett tudni életben van-e. Később pletykákat halottak a London utcáin ténykedő Gonlinról. De nem lehetett tudni, hogy az az örökös vagy csak egy ihletett bűnöző.

Piszok jó csattanó

Nem bírom tovább benn tartani...
Nem sikerült legyőznie, nem teljesen. De azért ez sem semmi...

Volt ő már sok minden egy év alatt Haroldból lett Goblin, Kobold, Manó vagy akinek kevesebb volt a fantázia esetleg gyengébb a látása annak csak Zöld. Nem csak a pirulák kellettek, egy éven belül kiderült, hogy a pirulák csak gyorsították a folyamatot. Egy idő után egyre kevésbé volt emberi a forma mikor visszavette. Ő lett a világtörténelem első szuperhős/gonosza. Évekig nem vadásztak rá összefogva a bűnözők, senki nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalon állt. több nagy buliban előkerült a neve és mikor meghiúsított egy rablást a tulaj és a média nem kotyogták ki mi tűnt el vagy mi nem. Nem tudták mit kezdjenek a jelenséggel és így segítették a legjobban. Hamar elkezdték félni a területét, pedig sokáig nem tervezte ezt a jövőt magának, egyedül akart lenni csak a kötelesség tudat felébredt benne mikor a rablók rossz időben voltak rossz helyen.

Goblin kódnéven jegyzett akta egy fejlövéssel zárult, öt fokos szögben haladt át a koponyán a hátulról leadott lövés. Aki pedig elsütötte: Frank Castle, később hasonló stílust felvevő egykori CIA ügynök. Rosszul ítélte meg a hősünket és úgy ítélte meg, hogy Londonban is szükség lesz a Bosszúállóra és kiiktatja a bandákat egymás torkától távoltartó nagy halat, majd sorban segít a bandavezéreken is. A terve bevált, de nem igazán számított rá, hogy a célpontja áldozat volt. Később kiderült, hogy Harry Osborne volt a Zöld és nem egy maszkos örült volt. Csak egy új kor első áldozata.
Pedig már éppen kezdett belejönni...




Képesség:
Szuper Goblin Szérum:
500kg erő
Emberi gyorsaság, reflexek kétszerese
Növekedett kitartás, minimális regeneráció
Emberfeletti ügyesség

- A bőre ellenállóbb az emberénél, felfogja a könnyű lőfegyverekből leadott lövést és az átlagosan megmunkált vágófegyvereket.
- Csontjai, így karmai és fogai is erősebbek, közel acél keménységűek. De az acélt erőkifejtéssel már képes feltépni velük.
- A lehelete koncentráltan kábító hatású

Jelentkezek.

Név: Lev Hudson
Egyéb neve(i): Levi, Respawn Levi, Levx
Faj: Ismeretlen, Szuperhumán
Nem: Férfi
Jellem: A komoly és az irreális közötti ámokfutás
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: Pwnd-C realitás, New York, 2005. január 11.
Kor: 19
Családi állapota: Egyedülálló
Foglalkozás: Diák, nyomozó, kalandor
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Elejtett megjegyzései
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Előtörténet:
2005 január 11-én New York-ban született, egy lyukas gumi és egy elmarasztalt abortusz eredménye képen. Egy olyan világban a szuperhősökből és gonosz erőkből kevesebb van és gyengébb formában van jelen, mint máshol. Ebben a realitásban a Bosszú Angyalok, az X-Men, a SHIELD sokkal kevesebb erővel rendelkezik és kevesebb tagból is áll, valamint a szemben álló erők is jelentősen kisebb fenyegetést jelentenek. A szupergonoszokat, más realitásból származókat legtöbbször a katonaság elintézi, a képességgel rendelkezők csak támogatást nyújtanak vagy érdekességként szolgálnak. De ebben a világban az is előfordulhat, hogy teljesen átlagos emberek, valamilyen misztikus módon, egy új vallás által képességeket kapnak. Az ilyen személyek a különböző klánok harcosai.
Hudson gyerek kora eseménytelenül telt, normál általános iskola, elit középiskola, sznobok és őrültek egész hada kísérte útját. Teljes mértékben meg volt elégedve mindennel, a családja semmiben nem szenvedett hiányt. Apai ágon családja már nagyon rég óta foglalkozik fegyvergyártással és kereskedelemmel, persze csak legális keretek között.
Lev élete megváltozott, amikor saját maga fedezte fel emberfeletti képességeit. Egyszer egy erdei kirándulás során, néhány barátjával indult az erdőbe egy túrára, de Hudson szokásos felelőtlen magatartása miatt elszakadt a többiektől és ismeretlen részre tévedt. Éppen egy szikla szirtre mászott fel, mikor a lába megcsúszott, majd métereket esett, normál embernek csak talán a lába tört volna ki, ő viszont rögtön meghalt az esés következtében. Abban a pillanatban mikor majdnem minden elsötétült, hirtelen újra kapott levegőt, látta a fényt, érezte, hogy él. Ott állt a fák között, teljesen meztelenül, egy karcolás sem volt rajta, élt. Nem messze magától látta saját élettelen testét. Annyira megijedt, hogy órákra csak a fák között bolyongott és találgatta mi történhetett vele. Sok minden megfordult a fejében, de nem jutott logikus következtetésre. Lassan de biztosan legyőzte a félelmét a magabiztosság. Miután hosszas keresés után sem találták barátai, értesítették a szüleit, apja kezdte el őt keresni a rendőrséggel együtt. Órák múlva mikor az apa rátalált Lev-re, az olyan hihetetlenül nevetséges dolgokkal állt elő, amit természetesen ő nem hitt el. De Lev újra és újra elmondott neki mindent, persze ebből a rutinos Richard Hudson semmit nem vett komolyan, amíg nem látta saját fia hulláját. A titkot megtartották ketten, a holttestet elrejtették, a rendőrségen jelentették, hogy meglett az eltűnt személy. De ezután, már semmi nem volt olyan, mint azelőtt.
Évek teltek el és Lev egyre többször élte át a halált. Egy autó baleset során ismét meghalt, majd nem sokkal utána egy betonelem esett a fejére, később elektromos sokkot kapott, villám is csapott bele, nyakát is törte ki, mérget is ivott már, fejbe lőtte már magát párszor. Egyszer beugrott az oroszlánok közé, hogy azok széttépjék. Legdurvább esete az volt mikor kivéreztette majd vízbe fojtotta saját magát. De ezek az élmények nem okoztak neki lelki sérülést, lassan megtanulta uralni erejét, és hamarosan már kedvenc tárgyait is magával tudta vinni új testével, illetve a feltámadás már nem gyakorolt rá stresszhatást. A halálok számával egyre növekedett az egója, ez annak is köszönhető volt, hogy szabadidejében a New York-ban történő érdekes esetek felserítésére vállalkozott. Ő vált a helyi kisebb bandák majd a bűnszervezetek és egész bűnhálózatok legnagyobb ellenségévé. A probléma, amit még a legprofibb bérgyilkosok sem tudnak megszüntetni. Sok durva esete volt, hiszen főleg fegyver és drogkereskedőknek igyekszik a lehető legtöbbször keresztbe tenni, hogy ezzel is bizonyítson magának. Egy idő után látta, hogy magánakciói a családja kárára fognak válni, ezért kapcsolatban lépett egy úgynevezett klánnal, törvényen kívüli fiatalokkal, akik hozzá hasonlóan képességeket birtokolnak. Tanult kevert közelharcolt, lőfegyverekkel is megtanult alapszinten bánni, hogy képes legyen harcolni, ha a nyomok felkutatása nem lenne elég egy-egy szituációban. Később testvére Connor is csatlakozott az önjelölt igazságosztáshoz, mivel ő is felfedezte képességét. Ketten együtt igen jó csapatnak tűntek, sokat segítettek a helyi rendőri erőknek, egyszer még egy túszdrámát is viszonylag könnyedén megoldottak.
Mivel Hudsonnak nem kellet félnie semmitől, nem is tette soha, vakmerő lett, bármikor bármivel szembenézett, ez a tulajdonsága meghatározóvá vált. Illetve a vele történt dolgok megingatták a világszemléletét, egy idő után már képtelen volt komolyan venni egyes helyzeteket, egyes személyeket, eseményeket és ez is kihatott rá. Lassan eltávolodott a világtól és önmagára egyfajta istenként, sőt még annál is többként kezdett tekinteni, a mai napig gondjai vannak ezzel a mindig visszatérő elképzeléssel. Jellemében történt változások hatására egyre durvább és durvább akciókat indított, végén már egymaga kezdett hadjáratot az alvilág ellen. Így juthatott el a legutolsó akciójához.
Hetekig készült, hogy a megfelelő időben és a megfelelő helyen legyen, mikor az orosz maffia egyik legnagyobb üzletét köti meg az eddig számára ismeretlen terrorszervezettel, aminek keretében egy kisebb hadseregnek elég lőfegyvert, robbanóanyagot és járművet adnak át dollár milliárdokért. Erről az akcióról nem szólt senkinek, még a klánnak sem, úgy vélte ő egyedül is meg tud ezzel birkózni, még ha a SHIELD-nek eddig nem is sikerült, ő egyedül majd megteszi. Már átjutott a külső őrzött területen, egy fém ajtó mögött, egy látszólag elzárt, kis szobában sok elektromos kapcsoló között hallgatta a túloldalon, a nagy hangárban zajló eseményeket. Az asztal, aminél a felek találkoztak és éppen a megfelelő lépéseket beszélték meg alig pár méterre volt attól az ajtótól. Hudson kivárta a megfelelő pillanatot, majd gyakorlatilag rejtekéből kirobbanva teljes erőből orrba vágta az egyik testőrt, a fegyvert elvette a sérült őr kezéből. Sajnos ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy a nagykutyák küldöttjei fedezékbe húzódjanak. Lev már indult volna utánuk, de ekkor meglátott maga előtt azt, amire tényleg nem számított. Lehunyta szemeit, vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta.
- Hogy a francba kerül ide egy tank? Komolyan!
Mondta értetlenül maga elé, majd halotta a robajt, érezte, ahogy teste darabokra robban. Őszintén nem érdekelte, hamarosan újraéled… És újra is éledt. A maffia pedig átgondolt döntés alapján távozott a helyszínről mielőtt a folyton feltámadó idegbeteg túl sok bizonyítékot rögzít róluk.
De Lev Hudson mielőtt végzetes módon találkozott volna a tankkal, ami újabb halálát okozta még sok időt töltött öccsével. Kofy, a szintén szuperhumán fiatal, szárnypróbálgatásaival fedezte fel realitásmanipuláló erejét. Az erősen szélsőbaloldali nézetű és beállítottságú fiú a bátyjára is nagy hatással volt. Így Levit is magával húzta és amerikai kommunistává tette. Kofy terve az volt, hogy létrehozzon egy kommunista USA-t, vagy legalább egy-két államot a hatásköre alá vonjon. Ez a terve persze elérhetetlennek tűnik. Levi mindebből csak annyit lát, hogy minden menő, király propaganda van, dominál a menő vörös szín meg a csillag és vannak jelmondatok meg szlogenek amiket el lehet sütni. És a párt nevében benne van hogy Party. Meg szabadon megölhetőek azok a személyek akik a nézetei ellen vannak. A kommunizmus filozófiai, történelmi hátteréről és egyáltalán az egészről fogalma sincs, csak "jól néz ki".

Szakképzettség:
Profi a pénzszórásban. Beszél arabul, angolul. Ért a lőfegyverekhez, alap szinten, jól tud verekedni. Egész jó nyomozó.

Képességek:
Feltámadás: Miután meghal másodperceken belül a holtestének néhány méteres körzetében valahol feltámad, új testben, ami gyakorlatilag a semmiből kerül oda. A test teljesen egészséges ugyan olyan, mint az előző a sérülések elszenvedése előtt. Mindenképpen feltámad, akármi történik, még ha közvetlenül utána újra meghal, akkor is. Természetesen öregszik, vannak testi szükségletei, érzi a fájdalmat, átéli halálát, szenved, ezt nem befolyásolja az ereje. Képességének hátránya, hogy sokkal jobban sebződik, könnyebben meghal, mint egy normál ember. Csontok törése, eszméletvesztés, agyrázkódás, erősebb mentális csapások, kisebb zuhanások, lövések mind nagyon könnyen halálosak lehetnek számára.
„Respawn”: Sok gyakorlás után már nem csak saját teste támad fel, hanem azzal együtt ott terem a testén megszokott ruházata, egy drága ing és egy szövetnadrág, alsónemű, napszemüveg, kedvenc cipője, pénztárcája, telefonja is, tökéletesen hozzá igazítva. Természetesen ezek a tárgyak ugyanúgy újrateremtődnek, hiába pusztulnak el akárhányszor.

Felszerelés:
Speciális cipő, ami egy normál enyhén elegáns olasz cipő kívülről, belülről kevlárbetétes, talpában pedig egy speciális szerkezet van, ami ha a viselő kettőt dobbant erősen, egy tizenöt centiméteres pengét lök ki a talpból, a cipő orránál.

Jönnék a Magnetómmal.

Én jövök felnőtt Tonyval, ahogy beszéltük.

Tobi: Kérlek valamennyit változtass az előtörténeten, hogy ne ugyan az a karakter jöjjön, aki egyszer már meghalt. (érthetően, az a karakter elveszett.) Nem kell sokat átírj, képesség személyiség maradhat, csak valamennyit formálj rajta, hogy különbözzön.

Bishop: Elfogadva, a Nefinél már lebeszélt szabály szerint, 4 halála lehet a karakternek, aztán a realitásban ragad

Kira, Danny: Danny veled beszéltem, hogy teljes rebootot szerettél volna, hogy ne emlékezzenek a karakterek az előző két sikertelen próbálkozásra. Ez csak akkor lehetséges, ha valamit változtattok a karakteren, nem ugyan azzal az előtörténettel jöttök. (Képesség, személyiség maradhat ugyan úgy mint Tobinál, javaslom egy kis változtatás-bővítés legyen, mint Bishopnál, ha ezt szeretnétek.) Tehát ha így ezzel a karakterrel jössz Danny, akkor a Tallus ugyan úgy nálad, és harmadszorra ráncigál vissza a bróker, ami nem annyira buli. Tudom félreérthető volt, hogy mondtam, elfogadok korábbi karaktert, aztán most kötekedek - bocsánat, ti érdeketek is.

Mesélőbá mennyire enged olyan karaktert aki átlát a negyedik falon?

Semennyire Értem én, hogy fun a negyedik falon átlátni, meg ilyenek, de nem annyira adom, mint amennyire jónak hangzik. Gondolkodjunk normális, igény szerint táp karakterekben

Robotot hozhatok? Csak mert támadt egy jó karakterötletem.

Valószínűsítem, hogy hozhatsz, mert az is eltud pusztulni

Addig is egyébként itt vannak a szabályok a karakteralkotáshoz:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1200-exiles-szamuzottek#11702

Adatok:

Név: Jaime Robert Reyes
Egyéb név(i): Atlas, Golyóálló
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Nem érdekli a mutáns közösség kicsinyes harca, mindenkinek egyenlő módon segít, minden élet fontos számára.
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: New York, 1996. augusztus 4.
Kor: 27
Család: Roberto Reyes, apa
Maria Rodrigez, anya
José, Maria, Juan, Benetta, Perdita, testvérek
Foglalkozás: Bosszúangyal
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 120 kg
Szeme színe: Fekete
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Kreol
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges
Repülési sebesség: 300 km/h

Életrajza:
Jaime egy majdnem teljesen sztereotípiába illő mexikói családba született. Katolikusak, alig beszélnek angolul, szinte minden megvan. Az egyetlen dolog, ami hiányzik a Los Angelesi lakás. Jaime sose jött rá mért pont New Yorkot választották otthonuknak a szülei, mikor olyan jó kertészeti karriert futhattak volna be Kaliforniában. Na, mindegy. Ehelyett inkább a megtisztelő autó műhely segítő szakmába helyezkedett el a papa. Úgy volt, hogy Jaime is követi majd ebbe az igen-igen nemes és fontos foglalkozásba. Ám a nagybetűs Sors közbe szólt. A fiú 16 éves korában az egyik átlagos testnevelés órán áttört egy falat a baseball labdával, amit eldobott. Ez nem lett volna nagy baj, ha a fal és a labda közt nem állt volna ott az egyik osztálytársa. Innen biztos hallottátok már a történetet. Hirtelen mindenki megutálta. Nem néztek a szemébe. Féltek tőle. Igazat megvallva, ő is félt magától. Nem volt szép látvány a szerencsétlen srác hullája az incidens után. Az egyetlen biztos pont a családja volt, de persze lázadó tinédzser és ezért nem értékelte. Mint sok más fiatal mutáns, így őt is Magneto ideológiái sodorták magával. Aztán Xaviert. Aztán vissza Magnetóhoz. Aztán egy ideig a csatorna mutánsokkal lógott. Egy egész évig így ment. 17. születésnapján aztán fogta és azt mondta, elég. Rájött, hogy a mutánsok örök játszmájában senki nem fog nyerni. Mindig egymás torkánál lesznek, az egész konfliktus felesleges, gyerekes és nevetséges. Csak egy normális életet akart. Mért nem kaphatta ezt meg? Élénken emlékszik arra, amikor megkérdezte az apjától ugyanezt. „Mert az Úr akarja, hogy segíts. Kötelességed a tőle kapott erőt jóra használni.” Nem a legnagyobb motivációs szöveg amit valaha emberi fül hallott, de pont ez kellett Jaimenek. Megfogta a hátizsákját, benne egy kis útravalóval és elsétált az Angyalok villájához és csak annyit mondott, hogy "Eddzetek engem". Először elhessegették, ami nem volt meglepő. Több hónapig az ellenségük volt. Szerencsére az első nagyobb gonosz támadásnál bizonyította magát. Nem sok időbe került és már a saját identitásában, Golyóállóként, teljes értékű tagja volt az Angyaloknak. Ekkor még nem sejtette, hogy egy teljes évtizedig lesz a csapat tagja. Rengeteg gonosszal harcoltak. Például Gravitonnal, akit Ő és Hulk együtt győztek le. Vagy a világfaló, akinek a támadása közben manifesztálódott a repülő képessége is. Miután elhárították a veszélyt új jelmezt kapott, ezúttal köpennyel, amihez ragaszkodott. Nem tudja igazából miért, de igazán megtetszett neki. Az új neve Atlas lett. Innen már csak felfelé vezetett az út. Hamarosan az egyik leginkább szeretett és tisztelt hős lett a világában. A mutáns-gyűlölet is komolyan visszaesett, miután a Kree invázió elhárításában kulcsfontosságú szerepet töltött be. Maga Xavier is gratulált neki és tiszteletbeli oktatóvá tette az iskolájában, pedig alig pár évvel volt idősebb a diákoknál. Ennél boldogabb nem is lehetett volna. De persze ritkán ér véget egy szuperhős élete boldogan. Nem rég ünnepelte a 27. születésnapját és éppen a 10. évfordulója ünneplésére tartott. Tudta, hogy ott lesz az egész családja és az Angyalok nagy többsége is. Boldogsága addig tartott, amíg meg nem érkezett. Vér volt mindenhol. A családja szó szerint darabokban. Az Angyalok a holttestük felett állnak, véresen, mosolyogva. Nem gondolkodott. Üvöltve vetette rá magát a legközelebbire. Amerika admirális volt az, régi mentora. Az elkövetkező ütésbe beleremegett az egész villa. Az admirálisnak esélye sem volt. Egyszerűen áthatolt rajta Atlas ökle. Bár mentorát ölte meg, a földre egy másik test érkezett. Zöld volt. Jaime még sosem látott ilyet. Nem gondolkodott sokáig. Rögtön tudta mi a dolga. Einar nem volt ott. Messze ő volt a legerősebb közülük, úgy tűnt őt még ezek a szörnyek sem tudták kivégezni. El kell érnie. Értesítenie kell, hogy tudja mi a szituációt. Biztos volt benne, hogy Einar egyszerűen véget tud vetni ennek. Olyan gyorsan kezdett repülni, amilyen gyorsan csak tudott. De nem volt elég. Hirtelen ütést érzett az arcán. Átrepült egy felhőkarcolón. Törött csontokkal, félholtan feküdt a járdán. A lény ugyanolyan volt, mint villabeliek, de mégsem teljesen. Keze kőből volt és lángolt. Nem sokáig tudta nézni a lényt. Egy perc múlva már halott lesz. Tudta jól. Meg sem tudta mozdítani a végtagjait. Itt a vége. A lény már fölötte állt.
- Dicsőség a Skrull Biradolmnak!- mondta a szörny és Atlas életének ezzel vége szakadt.

Szakértelmei: Középiskolai végzettség
                        Profi közelharcos, Amerika Admirális képezte ki
                        Valamennyire próbált figyelni a nagy agyak technoblablájára, talán valami ragadt rá
                       Anyanyelvi szinten beszél angolul és spanyolul

Képesség:
1. Jaime alapképessége a szuperereje és ellenállása. Ereje 30 tonnás. Bőre védelmet nyújt a puskalövések és kardok ellen.
2. Jaime másodlagos mutációja miatt képes 300 km/h-val repülni.

Felszerelés: Bosszú Angyalok ID kártya

Nem akarom nulláról kezdeni ugyanazt a karaktert, szóval akkor legyen vagy harmadik próbálkozás, vagy hozok teljesen mást (de akkor már inkább az előbbi).

Ha lehet akkor nem akarnék lemaradni úgyhogy ki is írom őt vagy inkább azt.

Név: Automata ninja dizájnólt óriás robot
Egyéb név(i): A.N.D.O.R.
Faj: mesterséges létforma
Nem: nemtelen
Jellem: Jelenlegi programozása szerint a célja a harci technikák tanulmányozása. Valakit csak akkor bánthat ha ezt parancsolják neki és a parancsszó magyarul hangzik el. A harcot máskülönben el kell fojtania. Ha valaki a közelében fegyvert használ akkor el kell tőle koboznia. Csak akkor nem ha erre magyar nyelvű utasítást kap. Minden parancs amit kap felülírható ha mást parancsot kap magyar nyelven.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2024
Kor: 3
Család: -
Foglalkozás: fejlesztés alatt
Testmagassága: 2 m
Testsúlya: Ehhez segítséget kérnék. Nem vagyok tisztában az anyagok súlyával a jövőben.
Szeme színe: vörös
Haja színe: -
Bőre színe: fehér fém
Különleges ismertetőjel: a teste
Repülési sebesség: -

Életrajza: A.N.D.O.R. története az előtt kezdődik mielőtt létrehozták volna. Magyarországon tanult két alacsony növésű fiatal. Azt hogy zsenik voltak mi sem bizonyítja jobban, hogy még egyetemre jártak és mégis gépeket készítettek. A robottechnika számukra szórakozás és pénzkereset is volt. Építettek egy csaló gépet. A gép lényege az volt, hogy a szerencsejátékokban segítséget nyújtson a használójának. Egész jól kerestek vele csakhogy lebuktak. Elég komoly ügy lett belőle. Akár börtönbe is kerülhettek volna de, váratlan segítséget kaptak. Az ügyük a S.H.I.E.L.D. fülébe is eljutott és üzletet ajánlott nekik. Elsimítják az ügyet viszont cserébe azok ketten nekik dolgoznak. Ez pedig be kell vallani nem is rossz ajánlat természetesen belementek. Elég hamar komoly állást szereztek és nekikezdtek egy harci gép fejlesztésének. A céljuk az volt, hogy harcművészetet megtanítsák egy gépnek. Ezt ha konkrétan a harctéren nem is de, a szórakoztató iparban minden bizonnyal fel lehet használni. Így készült el A.N.D.O.R. az automata ninja dizájnolt óriás robot. Az óriás szó azért került oda mert ahogy említve volt a két feltaláló mindkettő kis növésű. A gép egyedi. Nem csak azért mert a pusztakezes harcnál elraktározza a látottakat és később felhasználja mind védekezésre mind támadásként. Hanem beleépítettek egy úgynevezett szerpentin programot. A program lényege, hogy ne lehessen bonyolult utasításokkal megzavarni A.N.D.O.R.-t. Egy bonyolult szövegből mindig felbont és egyszerűsít. Viszont néha nem megfelelő válasz jön létre. Példaként: Ha egy alma leesik az asztal alá és a szomszéd épp elbiciklizik a ház előtt fél tizenegykor akkor mi volt az asztalon fél tízkor. Alma asztal alá esik, szomszéd elbiciklizik a ház előtt fél tizenegykor, mi volt az asztalon fél tízkor. Alma asztal alatt, szomszéd bicikli fél tizenegy, asztal fél tíz. Alma, szomszéd, féltíz, tíz. A válasz alma. Különleges bár fejlesztésre váró megoldás. Viszont szállítás közben egy súlyos baleset érte a működőképes de, korántsem teljesen kész gépet. A kocsiba amiben szállították belehajtott egy másik kocsi.

Képességei: Telepátia immunitás
Ezekre a lényekre a telepaták NEM képesek hatást gyakorolni. (Kivétel ha valakinek az a képessége, hogy gépekkel tud beszélni, de az ugye nem telepátia.) Az ő gondolataik nem olvashatók ki, nem manipulálhatóak és nem irányíthatóak ezen a módon. Az istenek esetleg mégis képesek lehetnek hasonlóra, de ritkán van szükségük arra, hogy ezt a képességüket megmutassák.

Biológiai ellenállás
Betegségek, kórok, járványok nem érik el őket. 

Élettartam
Sejtöregedés nincs, ezekre a létformákra nem igazán jellemző a végelgyengülés:) A robottest többnyire javítható, felújítható, fejleszthető és a benne rejlő tudat nem nagyon szokott változni. Létezhetnek vírusok, ilyenekre kifejlesztett szoftverek, fegyverek, mágia, amik képesek a létforma lényegét megrongálni, de alapesetben az idő vasfoga csak a tudatnak helyt adó robottestet kezdi ki. Természetesen a testeket el lehet pusztítani, mindig megvan a módja, de a természetes halál nem jellemző.

Energiaigény Egyszerű elektromossággal működik. Két naponta kell csatlakoztatni feszültséghez és feltölteni.

Test vagy hordozó anyaga:3 : Különlegesen kezelt fémötvözetek a titániumig bezárólag. Már a közvetlen közelről leadott sorozatlövések 50-es kaliberű géppuska tűz is csak lassítani, akadályozni tudja, de megállítani nem. Egy-két rakétabecsapódást kibír, de sorozattűz alól már nem kerül ki épen.

Alapprogram szintje: 3 : Komplex robot, ami adatokat gyűjt és feldolgoz, továbbít, ezen felül lehet még egy fizikai módosításokra szolgáló funkciója, pl. orvosrobot, rakétakezelő robot, egyszerű közlekedési módú szállító-hordozó robot. Program esetén: összetett program, ami már közelít az agyhoz. Kérdez, válaszol, következtet, adatokat feldolgoz és továbbít, intézkedéseket javasol. Parancsokat még nem tud úgy osztani, mint pl. Veszély, nem képes fizikai módosítást elérni. Ez az android kezdőszintje is! Minden android esetében legalább 3 pontot kell ide tenni, mert az már nagyon összetett lénynek számít érzékeléssel, gondolkodással és egy fizikai formával, robottesttel, azaz a szoftver és a robot kombinációja

Külső: 1 : A legegyszerűbb fajta, első ránézésre látni, hogy robot

Erőkategória: 1 : Maximum 3 tonna súlyt képes megmozgatni.

Energiaellátás: 1 : Egyszerű elektromos vezérlés

Érzékelés: 1 : látás, hallás emberi szinten

Szárazföldi haladás (futás): 1 : Maximális sebessége átlag emberi, 25 km/h

Úszás:  1 : Maximális sebessége átlag emberi, 6 km/h

 Nem mechanikus károk elleni védelem szintje: 1 : Korrózióvédelem: védve van a rozsdásodás ellen. Vízálló (vízalatti tartózkodás esetén is, maximum 300 méteres mélységig).

Harcstílusok ismerete: 2: 1 konkrét harci stílus (pl. karate, taekwondo, stb) ismerete haladó szinten

Igen bonyolult, nagy hatásfokú eszközök (-4 pont): Komoly, jelentősen hasznos felszerelések, mik már önmagukban is hatalmas előnyt nyújtanak. Pl. Fejlődő logika (tanulnak és már kétszer ugyanazt a támadást nem lehet ellenük használni)

Szakértelmei: Megérti az angol és a magyar nyelvű utasításokat

Nah, most hogy visszatértem, essünk is neki a beküldött előtörténeteknek.

Bishop továbbra is elfogadva. utólagos egyeztetés után megkérlek rakd ki a teljes előtörténeted, addig nem tudlak elfogadni. ELFOGADVA
Danny eddigi karaktere elfogadva.
Darren új karaktere elfogadva.
Adam A.N.D.O.R.-ja elfogadva.
Kira: mivel nem jelezted, hogy változtatnál, elfogadom az eddig megírt Magnetót.

Tobi, nálad nem látok változást.

Fennmaradó helyek : 1

Egyébként vegyétek számításba, hogy aki változtat a karit az magyarán totálisan újat hoz és az esetleges kari megkapása is hátrébb zuhan, mert az egész előről indul, hogy kiérdemli-e vagy sem.

Srácok, tudom hogy eltűntem az utóbbi időben, de még mindig várok 1 jelentkezőt