Exiles 4: Tíz csapás

by **Thorhalla** Szomb. 16 Feb. 2013, 07:14

Ókori egyiptom egyik nagyvárosa és környékén a sivatag, illetve a Nílus.
Exiles 4: Tíz csapás Purgatori012005shaw0010

by **Thorhalla** Szomb. 16 Feb. 2013, 07:42

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Jet Li Tao / Impulzus, Charles Xavier (Morsus), Alexandra Susan Selence (Kira Sign), Antoine Alanian, Elensa (Danny Long)

Gloria és Tao a villanás után egy igencsak forró helyen találták magukat. Forró homokban álltak, a fejük felett a nap magasan járt, amíg elnéztek csak a sivatagot látták három irányból, egyből pedig folyópartot és embereket a partján, mögöttük pedig egy kisebb várost. Minden korábbi sérülésük maradéktalanul elmúlt, nem volt fájdalom, nem éreztek semmi ilyet, a bőrük feketesége is eltűnt. Ők tökéletesen voltak, a ruhájuk azonban szakadt ott, ahol megsérült. Gloria a kezén észreveheti a tallust, amit korábban Kozmosz viselt, mint a csapat vezetője, majd pedig a férje Namor, aki, ahogyan Miller, sehol sem voltak. Pillanatokkal később az időbróker jelent meg mellettük.
- Mielőtt kérdeznétek, a két társatok egy másik csoportba került, de helyette kaptok négy újat – mondta.
Ezzel négy villanás után a négy személy megjelent a semmiből és mindannyian a homokba csapódva érkezett meg. Az utolsó emlékük a haláluk, most teljesen jól voltak, semmilyen sérülésük nem volt és éltek, de valahol voltak idegenekkel körbevéve. A feltápászkodás után ugyanazt a sivár tájat látják némi élettel, mint az első két érkező.
- Sok sikert az új feladathoz! – mondta a férfi, majd villanás után eltűnt.
Gloria ebben a pillanatban meg is kapta vezetőként az új feladatot.

A feladat (egyelőre csak Gloria látja, tőle függ, hogy mennyit árul el ebből és mit mond)

Spoiler:

by **Godlaw / Tao** Szomb. 16 Feb. 2013, 18:49

Megint egy új helyszín. A terület sivatagos, mégis, egy folyó vágja át a homokot, és ahogy látható, az emberek felismerik az élet lehetőségét. Körülnézek alaposabban, megfigyelem az embereket, és a folyó sajátosságait, hogy megbizonyosodjak az igazamról. Sokszor láttam már ezt a helyet felvételeken, rajzokon, képeken, és rengetegszer meséltek erről, ahogy én is meséltem róla másoknak. Legalábbis ha igaz a feltételezésem, hogy Egyiptomban vagyunk, a Nílus partján. Apokalipszis hazájában.
Átállítom a páncélom szellőzőrendszerét, mert a nagy hőség nehezen elviselhető. A bróker felé fordulok, aki tájékoztat némi személybeli változásról. Mikor eltűnik, Gloriára nézek.
-Hányszor kell sikerrel járnunk, hogy visszatérjünk? - Kérdem tőle, aztán a négy érkezőhöz fordulok. Pontosan tudom, hogy mennyire lehetnek tanácstalanok, hiszen nem rég épp az ő helyükben voltam. Igaz, nem rég történt, mégis elmúlt a fájdalom, a sérülés, teljesen jól érzem magam.
-Legyetek üdvözölve! Azért vagytok itt, mert meghaltatok, de ez mégsem a túlvilág. Egy nagy hatalmú lény feladatokkal fog megbízni titeket különböző világokban, különböző időkben. Ha sikerrel jártok, visszakaphatjátok az életeteket. Akárcsak mi. Impulzus vagyok, a fizikai erő manipulátora, ő Gloria, a telepata.
Remélem ez a gyors összegzés választ ad a legfontosabbakra, a többit úgyis maguknak kell megérteniük. Gloriához fordulok ismét, akin most a szerkezet van.
-Mit kell tennünk ezúttal?

by **Kira Sign** Szomb. 16 Feb. 2013, 23:30

Furcsa fordulat történt velem. egyik pillanatban, még az űrben vagyok és várom a halálomat, a másikban pedig már egy villanás és máris más helyen találtam magam. Méghozzá rögtön egy kisebb eséssel érzékelhettem az új helyszínt, ugyanis ráestem a homokra. Gyorsan ki is köptem a homokot, ami a számba került, és pislogva mértem fel, hogy mi is a pontos helyzetem.
~ Mi a fene? Egyik percben az űrben csatázok, a másikban meg már itt vagyok a ... sivatagban?
Feltápászkodtam, majd meglepődve tapasztaltam, hogy a sebeim okozta fájdalom és a fáradtságom eltűnt. Mintha most keltem volna frissen és üdén.
Akaratlanul is a sérüléseimet kezdtem el vizsgálni, melyeknek hűlt helye volt, csak néhány koromfolt volt a páncélomon, ami emlékeztetett a csatára, amiben nemrég vettem részt. Mivel már volt oxigén a környezetemben, ezért az energiapáncélt leolvaszthattam magamról. A bőröm így már érezhette a levegőt és a napfényt. Bár meleg volt, de jelen helyzetben még ürültem is neki, mert legalább a saját bőrömben lehettem.
Miután gyorsan elemeztem a fizikai állapotom, a környezetemet is elemezni kezdtem. A sivatagban állok, nem messze pedig egy folyót pillantottam meg, meg egy várost, meg néhány lakost. Akik érdekes viseletben voltak.
~ Ilyen ruházatot utoljára a történelemkönyvemben láttam, az egyiptomi leckénél.
- Hogy a frászba kerültem ide?
Egy ismeretlen férfi hangjára lettem figyelmes, gyorsan a hang irányába kaptam a fejem, így láttam amikor a pasas a mondandója után eltűnt egy villanás kíséretében.
~ Szóval ez a krapek csinálta, de milyen feladatról beszélt?
Nem messze onnan ahol az alak eltűnt, két személyt láttam, majd azt is felfedeztem, hogy közvetlenül a környezetemben még 3 alak áll, és hasonló értetlenséggel néz.
Az egyik férfi tömören tájékoztatott, minket a jelenlegi helyzetünkről.
- Ezek szerint, mi meghaltunk? De akkor hogy lehetünk most itt? Feltámasztottak volna minket? Pontosan ki mentett meg minket és miért? Értem, hogy feladatokkal akar megbízni minket, de mik is lennének azok, hogy minket választott?
Tettem fel a kérdést a két vezérszerű alaknak.

by **Danny Long** Vas. 17 Feb. 2013, 21:24

Arccal a homokba esem. Nem értem mi történt, ez a túlvilág? Lassan feltápászkodom, és még megpillantom a pocakos férfit, mielőtt eltűnne. Szavai sehogy sem illenek a képbe. Feladat? A túlvilág nem a béke és nyugalom helye kéne legyen? Vagy talán ez nem is az? De hát meghaltam, ez teljesen biztos. A testem viszont ép, semmi sérülés nincs rajta. Körülnézek, hátha valami választ kapok, bár nem tudom honnan remélhetném. Ekkor veszem észre, hogy mások is vannak itt rajtam kívül. Változatos társaság, vannak hozzám hasonlóan átlagosabb külsejűek is, de a leginkább szfinxre hasonlító lény, és a vörös páncélos alak egyáltalán nem mindennapi. Az utóbbi szólal meg. Figyelmesen hallgatom, de minden szóval egyre több új kérdés merül fel, ahelyett, hogy válaszokat kapnék. Annyi biztos, hogy ez tehát nem a túlvilág, de hogy pontosan hol vagyok, ki az a lény, aki a feladatokat adja, és miért pont én vagyok itt, az még rejtély. Ahogy jobban körülnézek, megpillantom a folyót és az embereket. Leginkább valami ókori kultúrának tűnik, talán egyiptomi, de nem esküdnék meg. A páncélos azt mondta, hogy világok és idők közötti utazással kerültünk ide, tehát akár lehetséges is. Csöndben próbálom még egy kicsit megemészteni az információkat, pláne, hogy a barna hajú lány már el is kezdte kérdésekkel bombázni a magukat Impulzusnak és Gloriának nevező alakokat. Várok, hátha a válaszokból több is kiderül.

by **Cardas** Hétf. 18 Feb. 2013, 19:08

Épp abban a pillanatban, mikor érzem, kiszáll belőlem a szellemem, valami különös dolog történik velem, nem teljesen fogom fel, mi is. A halálos méregtől lebénult testem egyszerre lezuhan valahova. Nem is tudtam, hogy a túlvilágra így érkezik meg az ember. A méregnek nem érzem most a hatását, izmaim és egész testem engedelmeskedik akaratomnak. Feltápászkodom. Mancsaim egy kicsit belesüppednek a homokba. Még meg kell szoknom az új alakomat, de igazából nem annyira vészes. Sőt, inkább természetesnek tűnik, jobban, mint korábbi, emberi alakom.
Ezután körülnézek. Egy számomra ismeretlen hely látványa tárul a szemeim elé. Mégis, valahogy ismerős… az emberek ruhája, bőrük színe. Hasonlítanak azokhoz a kereskedőkhöz, akik a tengerentúlról érkeztek hozzánk, messzi délről. De valami más is van itt, ami nem hagy nyugodni. Úgy érzem, hogy, akárhogy is, de hazataláltam, bár nem tudom hova tenni ezt az érzést. Mindenesetre kellemes. És egyáltalán nem a túlvilágnak tűnik. Nem ilyennek írják le az alvilágot, és a mesékből sem ilyennek dereng. Minden olyan, mint a látható világban. Nem haltam meg, ebben biztos vagyok.
Csak ez után figyelek fel a közelemben lévőkre. Különös ruhájuk van, a nyelvük pedig idegen számomra. Úgy tűnik, tanácskoznak valamin, és többen olyan értetlen arcot vágnak, mint amilyet én is bizonyára, és ugyan olyan tanácstalanok is. Biztos ők is most kerültek ide.
Bár a nyelvüket nem értem, megpróbálkozom a sajátommal, hátha megértik:
- Üdv! Valamelyikőtök meg tudná mondani, hogy hova kerültem?

by **Morsus** Hétf. 18 Feb. 2013, 19:42

Xavier a homokban landol és csendesen söpri azt le magáról. Felméri a társait majd finoman szkenneli őket ameddig meg nem érzi, hogy Gloria egy telepata. Azonnal a tudatába nyúl és miután kikereste a küldetést mentális csapást mér rá, hogy a nő elájuljon. Folyamatosan bombázza brutálisan kihasználja, hogy a nő nem volt felkészülve a támadásra. Ha túl ellenálló lenne a Szfinx fejébe nyúl és rákényszeríti, hogy üsse le a nőt. Ha mindez sikerül a kezeit elegánsan hátra rakja és a többiekhez fordul.
- Mostantól engem szolgáltok és ez a világ az enyém. Térdre.
Közben Szfinxet telepatikusan manipulálja szolgaságra, hogy az örömmel sétáljon a lábaihoz, mint egy házi macska.

by **Sweety Love** Pént. 22 Feb. 2013, 14:07

Élet és halál mezsgyéjén táncolva a szerencse ismét az élet felé fordul, s forró hullámokban érkeznek az új helyszín első benyomásai. Száraz, perzselő vidék terül el körös körül, s Gloria az első néhány pillantás után magát ellenőrzi. Se sebek, se undok feketeség. Ezek szerint végül megcsinálták, s habár nem jöttek rá, mi is volt a kulcs, a két démoni szörnyeteg legyőzettetett, és ők újabb kalandra indulnak. S ezúttal úgy tűnt, a vezetés az ő feladata. Enyhe szomorúsággal emlékezett meg Kozmoszról, majd Impulzus felé fordult. Nem voltak jó hírei, amikkel válaszolhatott volna, annyit tett csipán hogy nem szőtte szavakba a saját kétségeit.
- Arról nem született megállapodás.-és Namo után kutatott a tekintete. A félelem hideg karmai martak a gyomrába, ahogy ráeszmélt, nincs velük, de az érkező Időbróker csakhamar felvilágosította, amit egy sóhajjal fogadott. Egy másik csapat.. Úgy tűnt rengeteg tennivaló van a világon. Hogy örült-e neki, nem tudta volna megmondani, mindenesetre a bróker távozott, ő pedig nem habozott közölni a feladatot Impulzussal. Bár az új társakat nem ismerte, a férfiban már bízott, s csak remélte, hogy nem jut ugyanarra a következtetésre, mint ő, hogy talán örökké tart majd a szolgálat, és fordítja az információt a Bróker akarata ellen.
-A feladat szerint.. ”Szülessenek” meg!- mondta, majd a többiekre nézett. Impulzus remekül eligazította őket, miközben úgy döntött, elég volt az utóbbi kalandok legváratlanabb helyeken felbukkanó gonosz telepatáiból, és megerősíti a csapatból elsőként Impulzus védelmét, és persze a magáét. Nem volt azonban lehetetlen hogy máris elkésett vele, ráadásul úgy tűnt, át kell hidalnia egy elég erőteljes nyelvi akadályt, s emiatt mégis meg kell nyitnia magát. Ennek ellenére bízott a szerencsében, és nem tétovázott, hogy a nyelvüket nem beszélő Szfinx is megérhesse a gondolatokat.
-Igen, úgy van, mindenki meghalt a maga világában és korában. Az Időbróker adott némi haladékot, de nem támasztott fel minket... vagyis most láthatóan élünk mindannyian, és a kalandok során meg is halhatunk, most már véglegesen, de nincs rá lehetőség, hogy visszatérjünk a saját életünkhöz, amíg nem végeztünk a feladatainkkal. Bizonyára a képességeink és tehetségünk miatt ad nekünk új esélyt majd az életre... -nem hagyhatta válasz nélkül a kérdéseket, noha ő maga sem tudott minden választ. Ahogyan azt sem, valóban lehetetlen-e visszatérni a saját életükhöz. Persze egy olyan lény, aki képes volt magához szólítani őket a haláluk pillanatában, és az idő és tér szabályait áthágva mozgatni a csapatot, nyilván fel volt készülve az ilyen próbálkozásokra, különösen mivel ha csak szóban is, de szerződésben álltak. Végül a szfinx-szerű lényre nézett, aki idegen nyelvén szólva és különös megjelenésével akár az istene is lehetne ennek a vidéknek, és kicsit megkésve köszöntött ő is mindenkit.
-Akárhogy is legyen, most egy csapat leszünk, üdvözlök mindenkit. Gloria vagyok... az... egyetlen az első csapatból.- nem tűnt jó ómennek, még úgy sem, hogy a férje élt és másik csapatban harcolt tovább.
-A feladatok elég sokrétűek, de általában csak egy rövid útmutatást kapunk. -talán folytatta volna még, de valami megzavarta. Arcán egy pillanatnyi zavar fut át, mintha valamiről megfeledkezett volna. S valóban, még csak meg sem próbálta kifürkészni az új társakat. Már érezte azt a furcsa érintést, amit nem is lehet máshoz hasonlítani...
-Te..- Időt sem hagyott több szóra, ösztönösen reagálva próbálta magára húzni a védelmeit, magába húzódva, szorosra zárva, mint egy armadillo, s innentől már csak a gyorsaság és az erő döntött arról, hogyan is sikerült. Nem kutatta mit keresett vagy pórbált tenni benne az idegen telepata, erejét arra koncentrálta hogy kiszorítsa, s ha még ellen tud állni neki, elszánt, sötét pillantással néz fel rá, elkerülve a tekintetét, és folytatja a védekezést. Nem számított a csapatból támadásra, de nem is foglalkozhatott ezzel, hiszen elő kellett állnia valami tervvel, mielőtt átjut rajta, így hát a pajzsok mögött labirintus kezdett épülni, egy forgó és átláthatatlan hiperkocka, mely az időtlen térben, a gondolatok közötti űrben próbálja majd csapdába ejteni a végül beengedett ellenséget. Mert ha nem engedi be, ezzel az erővel valószínűleg úgyis betör, és attól kezdve az irányítás apró lehetősége is elvész.

by **Thorhalla** Pént. 22 Feb. 2013, 14:21

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Jet Li Tao / Impulzus, Charles Xavier (Morsus), Alexandra Susan Selence (Kira Sign), Antoine Alanian (Danny Long) és Elensa / Szfinx (Cardas)

A legtöbben rögtön azt kezdték kérdezni, hogy miként értek ide. Gloria kimondta hangosan is a küldetést, „Szülessenek meg”. Szfinx szavait elsőre nem értette meg senki, mert valamilyen ősi nyelven szólalt meg, de Gloria vele kezdett foglalkozni, hogy megérthesse a szavakat, és ez igencsak végzetes hibának bizonyult ebben a pillanatban. Szfinx már értett a nőnek hála az angol szavakat, és a gondolatokat is hallotta. Xaviernek esze ágában sem volt, hogy felmérje a dolgokat, vagy ehhez hasonlókat tegyen, hanem egyből célba vette Gloria elméjét. A nő még éppen időben érezte meg a másik tudatot, de egy kicsit elkésett, erős fájdalom hasított a fejébe Xavier támadására, mindenki láthatta, hogy a nő megtántorodik valamitől. A védelem kitartott a brutális erejű támadások mellett, de ez nagyon nagy erőbe került Gloria-nak és lassanként a vér kezdett szivárogni az orrából. Mielőtt bárki rájöhetett volna, hogy ki és mi mit tesz Szfinx mozdult a telepatikus parancsra és ütötte meg a vérző orrú nőt. Gloria csak az ütést érezte és vérző fejjel zuhant a földre, ahogyan a bőre felszakadt az ütéstől és a szőke haját a vér mocskolta be, nagyon kicsit még magánál volt, de ez nem látszott attól, hogy arccal zuhant a homokba.
Xavier ekkor mondta ki a szavakat és Szfinx pedig megérezte, hogy szolgálni akarja a férfit, ahogyan azt csak ő akarja és oda akar menni hozzá a lábaihoz és azt tenni, amit a másik akar tőle.

by **Cardas** Pént. 22 Feb. 2013, 23:54

A hallottakat nem mindet sikerül felfognom, számomra túl töményen fogalmaz a nő. Annyit viszont értek, hogy most valaki megmentett a halálból, hogy feladatokat végezzünk el, és talán még visszatérhetek a saját életemhez. Ennyi elég is volt, mert attól tartok, hogyha tovább kérdeznék, akkor a válaszok bonyolultabbak lennének.
Csak most tűnik fel, hogy már értem a többiek beszédét, amitől meglepődöm. A nő csinálta volna ezt? Sosem találkoztam még varázslóval ezelőtt, de ő bizonyára az, és lehet, hogy a többiek is azok.
Bemutatkozik, és elkezdené ismertetni a helyzetet, amit érdeklődve hallgatnék, ám egyszerre elhallgat, mintha megzavarná valami, és megtántorodik. Nem tudom, hogy most kíváncsi legyek-e, vagy ijedjek meg, de mikor a vér kiserken az orrából, már biztos vagyok benne, hogy baj van. Keresni kezdem, vajon mi válthatja ki ezt, valami megoldást, ami magyarázatot adna Gloria állapotára.
Mintha az istenek plántálnák a fejembe, egyszerre tudom, mit kell tennem, mi a megoldás. Gloriára vetem magam, és kiugrasztva karmaimat rácsapok egyet a mancsommal, mire ő elterül. Megfordul a fejemben, vajon miért pont ez a megoldás, de mikor megszólal az a férfi, már egyáltalán nem izgat ez.
Miért nem tűnt fel eddig, hogy ő más, mint a többiek? Megérdemli a vezetői posztot, és mindent meg fogok tenni, hogy ez így is legyen. De most már elmúlt a fenyegetés, mivel Gloria a földön fekszik, és bizonyára halott. Izmaim, melyek a korábbi, hirtelen támadás miatt megfeszültek, most ellazulnak. Könnyed léptekkel odasétálok a férfi lábaihoz, és várom a jutalmamat tettemért. Hogy bizonyítsam, mennyire odaadóan szeretem őt, ha engedi, odadörgölőzök hozzá.

by **Godlaw / Tao** Vas. 24 Feb. 2013, 12:19

A magyarázatok közben kiderül, hogy a - mellesleg eléggé idepasszoló külsejű - szfinx nem ért angolul, ami némi nehézséget okoz. Gloria máris hozzálátott, hogy orvosolja a problémát, én viszont nem kívántam foglalkozni a többiek kérdéseivel, főleg azért, mert nem tudtam volna mit válaszolni rájuk. Miért minket választott? Milyen feladatokkal bíz meg? Az időbrókernek van valami célja, túlzás lenne azt állítani, hogy a rendet tartja fent. Inkább arról van szó, hogy olyan dolgoknak kell megtörténniük, amik a történelem szerint bekövetkeztek, nélkülünk mégsem történnének meg. Valószínűleg soha senki nem fogja tudni, hogy ki vagy mi ölte meg a démonokat az előző világban.
Szülessünk meg? Ez most már egészen biztos! Hat mutáns... A mutánsok születése Egyiptomban történt, amikor az első mutáns, minden mutáns istene megszületett.
-Apo... - Ejteném ki a szót, aztán meglátom, hogy Gloria megtántorodik, vérezni kezd az orra. Az egyik férfi egyértelműen koncentrál rá, de mielőtt megmozdulhatnék, már a szfinx avatkozik közbe, és Gloria elterül. Értetlenül nézem a jelenetet.
-Egy újabb telepata - jegyzem meg keserűen. Akármit is tennék, rögtön megállítana, nincs esély szembeszállni vele. A szfinx a lábához heveredik. Ez a telepata erősebb, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Pillanatok alatt ütötte ki Gloriát, ráadásul közben egy másik elme felett is átvette az irányítást. Erősebb, mint én, így valóban helyén való, hogy ő vezessen minket. Nincs itt az ideje a kérdéseknek, én az ő helyében bármiféle ellenállást agresszívan és kegyetlenül torolnék meg. Térdre ereszkedem.
-Apokalipszis törvénye szerint - válaszolom neki, aztán felnézek rá. Bár azt nem értem, miért vágyik erre a világra, ahogy azt sem, miért támadt Gloriára, minden bizonnyal megvannak a tervei.
-Azt hiszem, tudom miért vagyunk itt. Ha nem hajtjuk végre időben a feladatunkat, az Időbróker végezhet velünk. Előadhatom az ötletemet... Vezér? - A nevét még nem tudom, így kissé körülményes a megszólítás.

by **Kira Sign** Hétf. 25 Feb. 2013, 08:31

>exiles<
A kérdésemre választ is kapok Glóriától, sőt elárulta a feladatot is, de az már közel sem volt olyan világos.
~ Szülessünk meg? Ezt nem értem. A visszatérésünk lenne maga a feladat? De akkor minek vagyunk egyáltalán itt.
Nem sokáig töprenghettem, mert a Glória nevezetű lányt megtámadta valami, ár nem láttam semmit, de az embernek ok nélkül, csak nem ered el az orra vére. Gyorsan körbetekintett, így láttam, hogy az egyik férfi aki szintén most tért vissza a halálból,(akárcsak mi) erősen a nőre koncentrál.
A következő pillanatban megindult a szfinx is és egy pofonnal passzírozta földbe Glóriát, majd mint egy cica odasétált a férfihoz.
~ Ó anyám. Ez így nagyon nem lesz jó. Irányítja a szfinx elméjét, sőt lehet Glória megpróbált ellenállni és ezért folyt a vére.
~ Ne agyalj már Alex, ha képes az elmék irányítására, akkor biztos az olvasására is. Jobb lesz ha nem gondolkodom és ösztönből cselekszem, mint egy amerikai. Pont én akit a precizitásra és a megfontoltságra képeztek ki, hát jó, ennek is eljött az ideje.
Amikor Impulzus térdre ereszkedik, nem szívesen, de követem a példáját. Elvégre nem hinném, hogy van a csapatban akárki aki erősebb elme kontrollal rendelkezne, mint a magát vezérnek kikiáltó férfi.
- Ha élhetek egy tanáccsal, inkább hallgassuk meg mit akar mondani impulzus.
Mondtam határozottan.

by **Danny Long** Csüt. 28 Feb. 2013, 20:19

Szótlanul és döbbeneten hallgatom, ahogy Gloria megválaszolja az elhangzott kérdéseket. Sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Tehát egy másik univerzumba és időbe kerültem? Nehezemre esne elhinni, ha néhány perce nem haltam volna meg. Ezek után azonban semmi sem hihetetlen. Azt hiszem örülnöm kell, hogy élek, és reménykednem, hogy a feladat teljesítése után visszatérhetek a saját valóságomba. Az első lépés viszont az kéne legyen, hogy megértjük a küldetést, ezzel viszont - legalábbis részemről biztosan - gondok vannak. Hogyhogy szülessünk meg? Mit jelent ez? Abszolút elképzelésem sincs, hogy mit értenek ez alatt. Valószínűleg valami képletes értelemben lehet, de így sincs semmi ötletem. Ám még mielőtt esélyünk lenne választ kapni, a nő megtántorodik, és elered az orra vére. Beteg, vagy mi történt? Nincs azonban időm ezt sem végiggondolni, mielőtt a szfinx neki támadna. védekező állásba helyezkedem, és mér kapnám elő a zsebkendőmet, hogy lángcsóvává változtatva azt, távol tartsam a szörnyeteget, ám az nem támad másra, hanem az egyik érkező lábához cammog. Ekkor mérem végig először a kopasz férfit. Biztos, hogy láttam már ezt az arcot. Amikor megszólal, meghűl bennem a vér. Mire megy ki ez az egész? Nem együtt kéne működnünk? Bolond ez az ember? És egyáltalán mit csinált? Újra mozdulok, hogy harci készültségbe helyezkedjek, ám ekkor beugrik, hogy ki ez, bár nem akarom elhinni. Charles Xavier! Az eredeti X-men és az X-suli alapítója. De az alapján amit hallottam róla, nem ilyennek kéne lennie. Jóságos, barátságos, segítőkész, szerény és békeszerető emberként írták le nekem. Ha viszont telepata, akkor esélyem sincs ellene. Minden trükkömön rögtön át fog látni. Követve hát a többiek példáját, lassan én is letérdelek, de most már csak félig vagyok ott lélekben. Hazugságra épült volna az ifjúkorom? Vagy ez a Xavier egy másik realitás X-professzora? Ez kell legyen! Nincs más lehetőség!

by **Sweety Love** Pént. 01 Márc. 2013, 18:14

Csodás illúzió volt a sebtében összetákolt terv a másik ellen. Illúzió, mert már akkor elkésett, mikor észlelte a bajt. A másik leírhatatlan erővel bírt, s ha nem hal meg, biztosan legendává válik a maga realitásában. Ő mégis dacolt vele. És lám... elbukott, hiszen ereje épp csak arra volt elég, hogy magát védje, de nem is számíthatott arra, hogy ilyen heves támadás alatt a másik telepata egy új szolgát is mozgósít. Fájdalom hasított Gloria fejébe, már a támadás alatt, és minél tovább állt ellen, annál gyorsabban fogyott az ereje. Nem kellett sok idő, hogy túlfeszítse magát, s az entrópia a testére is kihatva lassan kezdje összetörni. A furcsa társ támadása ekkor furcsa mód talán az elkerülhetetlen véget odázta el. Fájt, de megszakította az addigi, pusztulásba vezető folyamatot.
Gloria nyögve rogyott a földre, és ott maradt. Ott lebegett a tudatosság peremén, miközben mindenki az idegen telepata szavaira figyelt várakozón. Anélkül, hogy bárki is segíteni próbált volna. Persze nem okolta őket ezért. A szavak, melyek eljutottak hozzá, tompa morajnak tűntek. Mintha ő maga víz alól hallgatta volna őket. Nem tűnt valóságosnak, mint a fájdalmas fáradtság, mely önmagába húzta. Nem tudta, az idegen telepata figyeli-e őt, de nem is igen érdekelte.. Már legyőzték. Jelentéktelenül feküdt a földön. Nem is jelenthet veszélyt rá. Talán már mindenki halottnak könyvelte el. Talán a fájdalom elkendőzte a gyenge gondolatokat.
De nem akart ott maradni. Nem akarta feladni. Egy gyenge gondolat erejéig megfordult a fejében, hogy alkut is köthetne... nem érdekelte, hogy ki uralja ezt a világot, és elég opportunista volt hozzá, hogy hagyja játszani a férfit, csak az számított, hogy újra lássa a fiát, és ezért végigvigye a küldetést. Aztán ez a kósza gondolat is elcsendesedett, s csak feküdt tovább, remélve hogy elmennek. Félve és remélve, mert bár annak is örült volna, elesetten mégis félt az egyedülléttől.

by **Morsus** Pént. 08 Márc. 2013, 00:32

Xavier komoran néz körbe.
- Ha az Időbróker képes lenne ilyesmire, akkor nem lenne szüksége ránk. Bár mi az ereje, nem tud befolyásolni az itteni eseményeket. Most nézzük ezt az "Apokalipszist".
Ezzel belehatol Impulzus agyába és kihasználja, hogy a férfi valamikor lovas volt. Mindent megtud Apokalipszisről, az eredetéről, a lovasokról,
- Érdekes. Hát ebben az érában születik meg ez a lény. Celestalok. Akkor egyszerű. Megöljük őt. Induljunk.
Parancsolja és megindul a lakterületek felé.

by **Thorhalla** Pént. 08 Márc. 2013, 10:27

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Jet Li Tao / Impulzus, Charles Xavier (Morsus), Alexandra Susan Selence (Kira Sign), Antoine Alanian (Danny Long) és Elensa / Szfinx (Cardas)

Tao engedelmességet fogadott Apokalipszis törvényei szerint, Antoine és Selence pedig abból kifolyólag, hogy nem igen volt más lehetőségük. Amikor Xavier belenéz Tao fejébe az egykori lovas érzi a másik elmét a sajátjában, hála annak, hogy ő rendelkezett némiképp efféle képzéssel, hogy tudjon védekezni ezek ellen. Azonban azt nem érezte meg, hogy megtámadnák, vagy bármit rákényszerítenének. Xavier megtalálja az információkat a Apokalipszisről. Majd kiadja az indulási parancsot mindenkinek és azt, hogy meg kell ölni azt, akire a küldetés vonatkozott.
Xavier elindult – ha a többiek követik Gloria-t kivéve – akkor hamarosan elérkeznek a Nílus partjára, ami az egyik közeli dűne mögött volt megtalálható. A nyelv, amit a helyiek beszéltek még Szfinx számára is ismeretlen volt, még neki is túl régi ahhoz, hogy megértse. Az emberek ujjal kezdtek mutogatni a megérkező(k) irányába, főleg Szfinx-re, ha ott van ő is. Amit mindenki láthatja, hogy valóban egyiptomiak, akik itt vannak, a bőrük, hajuk, ruhaviselet mindenkinek ismerős lehet a történelemkönyvekből, bármelyik világról is származtak. Az emberek pedig amint megérkeznek a közelükbe szinte egy emberként vetették térdre magukat és csókolták meg a földet, ahogyan a társaság elhaladt arra.
Semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy elérjék a városka határát, és innen már látszott, hogy a város másik végén egy hatalmas épületkomplexum is látható, ami sokkalta nagyobb és díszesebb, mint amilyenek a város egyszerű házai.

Eközben hátrahagyva Gloria, akivel nem foglalkozott már senki, össze tudta magát szedni és noha a feje fájt, de azért lassanként kezdett annyi ereje lenni, hogy feltudjon majd állni a földről.

by **Kira Sign** Pént. 08 Márc. 2013, 22:54

>Exiles<
Mindenki csak állt némán. Próbáltam érzelmeket leolvasni az arcokról, de kevés sikerrel jártam. Senki sem akart szembeszállni a férfival, és mivel a halál egyszer már elért, nem fogom hagyni neki, hogy ismét elérjen. Csak engedelmeskedtem a férfinak, mikor végre megszólalt. Bár nem szívesen követtem a férfit, de úgy voltam vele, hogy egyenlőre nincs vesztenivalóm. Bár az is igaz, hogy Apokalipszist szívesebben fogadnám el, mint vezetőt. Vagy Glóriát, akit a halál már magához ölelt. (Legalábbis azt hittem)
Felálltam és megindultam a férfi után. A gyilkolós részt persze meghagyom másnak, nem ölök senkit, ha nincs rá kellő okom, bár jelenleg az életben maradás is nyomós érv.
Ahogy haladtunk a férfi mögött, egyre több helybéli kezdett mutogatni ránk, persze főleg a szfinxre, és mikor az a közelükbe ért, leborultak a földre.
~ Bevallom érdekes teremtmény, de ha jól emlékszem ebben a korban, még istenként tekintettek a furcsa teremtményekre.
Lassan, de biztosan haladtunk, lassan el is értük a városka határát, ahonnan láthatóvá vált egy hatalmas és díszes épület. Itt kicsit lassabbra vettem a tempót, hogy a csapatban ne én álljak legelöl, de azért ne is álljak leghátul.
~ Az öldöklést rátok hagyom. Én inkább csak figyelek. Jobb ötletem jelenleg nincs.

by **Godlaw / Tao** Vas. 10 Márc. 2013, 11:25

A többiek is engedelmeskednek, a Vezér pedig úgy dönt, hogy beszélgetés helyett az egyszerűbb módszert választja, kiolvassa a fejemből az információkat. A következtetés, amit levon belőle, elég érdekes, más szóval hibásnak nevezném.
-Az Időbróker nincs hatással az itteni eseményekre, de ránk igen, a mi halálunkat ő késleltette, és ezt véleményem szerint bármikor abba is hagyhatja, ha úgy látja, nem szolgáljuk a céljait - osztom meg véleményemet a Vezérrel, miközben már elindulunk a Nílus felé. - Ha meg nem sértelek, Vezér, azt hiszem, Apokalipszis megölése éppen a célunk elbukása lesz, akkor pedig a bróker nem lesz elégedett. Az ő hatalmának határait csak találgathatjuk.
Jó kérdés, hogy egy ilyen esetben kinek kéne "szót fogadni", hiszen az Időbróker vélhetően erősebb, mint ez a férfi, de az is biztos, hogy nem fog beavatkozni, amíg a célunkat egyértelműen el nem értük, vagy el nem buktuk. Így addig ez a férfi a nagyobb fenyegetés, utána viszont már túl késő lesz. Szorult helyzet.
Ahogy elsétálunk, még visszatekintek a földön eszméletlenül fekvő Gloriára, aztán igyekszem kiverni őt a fejemből. Az emberek sem keltik fel a figyelmemet, sokkal inkább az épület, ami impozánsan emelkedik a város fölé. Gyanítom, hogy oda fogunk menni, bár azt nem tudom, hogy Apokalipszist is ott találjuk-e majd.

by **Danny Long** Kedd 12 Márc. 2013, 00:08

Még fel sem ocsúdtam a döbbenetből, amit a gonosz Xavier professszor megjelenése okozott, már beszélni is kezd. Nem értem, hogy miről beszél, mintha egy beszélgetés feléről lemaradtam volna. Nem is erőlteti meg magát azzal, hogy elmagyarázza, egyszercsak elindul. Meg kell ölnünk, de kit? Apokalipszist? Mi köze ennek ahhoz, hogy megszületünk? Vagy valamit nagyon nem értek, vagy rosszul értelmezi a feladatot, és a vesztünkbe rohanunk. Ezt impulzus szerencsére meg is jegyzi, mielőtt nekem kéne. Amikor látom, hogy a férfi - nem vagyok hajlandó mostantól Xaviernek nevezni! - nem nagyon figyel ránk, a földön fekvő nőhöz lépek. Ellenőrzöm, hogy él-e, és amikor észreveszem, hogy igen - hacsak a kopasz nem avatkozik közbe - megpróbálom felsegíteni.
- Jöjjön! -mondom neki halkan. - Én sem akarom ezt tenni, de szükségünk van magára. Mindenképp el kell végeznünk a feladatot, igaz? Kérem segítsen, nem hagyhatjuk, hogy ez az ember kudarcra vezessen!
Barátságosan, és bátorítóan szólok hozzá, amennyire a körülmények engedik igyekszem segíteni neki, hogy összeszedje magát. Csak remélhetem, hogy a professzor nem vizsgálja az elmémet, mert nem a legjobb képet látja magáról benne. Ha sikerül felsegítenem a nőt, őt támogatva követem a csaptatot.

by **Morsus** Kedd 12 Márc. 2013, 15:10

Xavier érdektelenül nézett Impulzusra.
- Még ha képes is lenne bármire ez a lény. Számít? Egyszer már meghaltunk és én nem tervezem a második életemet talpnyalóként tölteni világról világra ugrálni és végezni valakinek a piszkos munkáját. Ha bárkinek ezzel gondja van akkor...
Visszafordul és látja, hogy Antonie segít Gloriának. Ismét a nő agyába nyúl megpróbálja kihasználni annak a gyengeségét. Most telepatikusan lobomotizálja a nőt. Elveszi minden képességét még akkor is ha ezzel véletlenül az elméjében is kárt okozna. Annyira nem fog érte könnyeket hullajtani. Mondhatni egy telepatikus késsel addig hasogat az elméjéből darabokat ameddig úgy nem érzi, hogy a nő már nem veszélyes ránézve.
- Azt megbeszélheti velem.
Mondja és megindul az őslakosok felé.
~ Térdre. - parancsolja nekik telepatikusan. - Én vagyok az új Istenetek, Xavier. Kövessétek és szolgáljátok az új Isteneteket! Fegyverbe, mert ma Rama-tut, a fáraótok el lesz ítélve!
Megadva a parancsot ismét a fejükbe nyúl és mielőtt elindulnának keresi a nyomát Apokalipszisnek, rabló csoportnak, ami felnevelte, Rama-Tut lakhelyét és annak a távolságát és a rejtélyes óriásokat, amiket Impulzus Celestaloknak nevezett. Ha jól gondolja akkor az az épület Rama-tut otthona. Jobb lesz korán végezni vele és átvenni az uralmat a világ felett.

by **Cardas** Szer. 13 Márc. 2013, 07:58

Úgy tűnik, újdonsült vezetőnk és gazdám könnyedén átveszi az irányítást, és nem is ellenkezik vele senki. Jó, így legalább nem kell egyiküket sem ártalmatlanná tennem, hanem egy csapatként tudunk dolgozni.
Azért a gyanakvás és az éberség megmarad bennem, és igyekszem folyton szemmel tartani a többieket, nehogy mégis valamelyikük fejében megforduljon a lázadás.
Elindulunk a város felé, és az emberek, akikkel találkozunk, biztos isteneknek vélnek bennünket. Pedig nem vagyunk azok. Vagy igen? Őszintén szólva én sem tudom, hogy pontosan mi vagyok most. Az biztos, hogy az emberek felett állok, és ehhez méltón kell viselkednem, ezért kihúzom magam, és úgy megyek el az emberek mellett, vezetőnk jobb oldalán haladva. Ha bárki is megpróbálna ártani neki, előbb velem gyűlne meg a baja.

by **Sweety Love** Pént. 15 Márc. 2013, 00:25

Menni készülnek. Homokon surrognak a talpak. Tompán kongnak a szavak. Az erő lassan cseperegve szivárog vissza. Talán elég ahhoz, hogy továbbra is a halál szélén állónak, haldoklónak vagy halottnak érezzék. Enyhe, kiszolgáltatott remény volt, mely szerte is foszlott, mikor egy önzetlen szív még a telepata fenyegetése ellenére is lehajolt hozzá. Talán ez volt a sorsáról döntő tett, mely minden jó szándéka ellenére a sötétségbe taszítja. Haragudott a reménytelenségben, de nem tudta gyűlölni érte őt. Az események kifutottak a kezei alól, és szinte tehetetlennek tűnt, ahogy hiábavalóan próbálta magához ragadni az irányítást. Újra ott állt a sötétség peremén, és nem tudta hányszor lesz még alkalma vagy ereje visszatáncolni onnan.
-Meg..-lehelte csendesen, tartva attól, hogy még ha a csapat e lenyűgöző tagja ki is tart a cél mellett, nylítságával saját pusztulását is előidézi. Megragadta a férfi kezét, miközben kapkodó mozdulatokkal babrálni kezdett a szerkezettel, amit a Bróker rá bízott. Nem volt ideje különösebben megismerkedni vele, de kellett rajta lennie valaminek, ami segíthetett. És már érezte is a támadást, mely talán még brutálisabb volt mint az előzőek, s gyengesége folytán még annyi esély sem adatott ellene. Gloria felsikoltott, s ezzel együtt lényének egy darabját meg is próbálta átlökni Antoine-ba, felhasználva a fájdalomból nyert energiát, a kézfogásból adódó közvetlen kapcsolaton keresztül. Egy magot, melyben ott rejlett az, aki ő maga volt, szó szerint produkálva egy hasadt személyiséget, mielőtt ellenfele túl nagy kárt okozott volna odabenn. Persze korántsem volt biztos, hogyha ezt megteszi, a barbár munka nyomán képes lesz nyugodtabb időkben újra "megszületni" birtokba véve és felnevelve a "magot", de nem maradt más választás. Ha nem csapolta volna meg az erejét az előző csapássorozat, talán lett volna esély visszatámadni, akár valamely társat használva a saját teste helyett, így azonban legfeljebb már az előtte felvázolt labirintus óvhatta.

by **Thorhalla** Pént. 15 Márc. 2013, 10:01

Résztvevők: Gloria Kovacs-McKenzie (Sweety Love), Jet Li Tao / Impulzus, Charles Xavier (Morsus), Alexandra Susan Selence (Kira Sign), Antoine Alanian (Danny Long) és Elensa / Szfinx (Cardas)

A csapat elindult, a városlakók fejében pedig valami egészen mást talált Xavier, nem a rablócsoportot, nem Apokalipszist, és ehhez hasonlókat. Hanem más ismert alakokat. A Fantasztikus Négyest, a Nyugati parti Bosszú Angyalokat, Dr. Strange-t. Harcokat, ahogyan ezek nekitámadnak a fáraónak, majd a megcsonkított és megkínzott tetemek elrettentésként kikerültek a palota elé és köré azzal, hogy mindenki, aki a fáraóra támad, hasonlóképpen fog járni. A fáraó valóban köröztette és kerestette a szürke bőrű alig tizennyolc-hús éves Sabah Nur-t, de senki sem tudta, hogy merre lehet. A celestialokról pedig semmit sem talált Xavier.
Mivel egyértelmű volt, hogy mi is a fáraó lakhelye a csapat arra vette az irányt. A városban végig mindenki fejet hajtott és térdre vetette magát a társaság előtt, olyan tíz perc séta után pedig megérkeztek a palotához. Körbe volt véve kerítéssel, a város végig poros volt, de ennek a helynek hatalmas kertjei voltak. Fegyveres katonák álltak körbe és dögszagot, rothadó halott szagot lehetett érezni. A forrást mindenki hamar megláthatta, ismerős és ismeretlen alakok voltak megcsonkítva a falakra tűzve, a Fantasztikus Négyes, a Nyugati parti Bosszú Angyalok, Dr. Strange.*
A katonák nem vetették magukat földre, de még nem is támadtak, csak méregették a megérkező négyest.

Gloria-nak sikerült az utolsó kétségbeesett lépés, ezt még érezte, és Antoine megborzongott, valami furcsa érzés futott át rajta. A nő felkelt annak hála, hogy Antoine felsegítette, de mire ez megtörtént a nő elméjében teljes csönd honolt, nem hallott más hangokat, se semmit. Antoine látta, hogy a nő nyaka környékéről a kopoltyúk eltűnnek és valahogy Gloria külseje is sokkal törékenyebb lett és könnyebbnek érződött, mint pillanatokkal korábban. A távolban pedig a többiek eltűntek a szemük elől és ketten maradtak.

* értelemszerűen kinek melyik realitásban léteztek, Tao-nak pl. egyik sem ismerős, Gloria-nak és Danny-nak csak az F4 lenne az és talán 2-3 tag a BA-ból. Így rátok van bízva, hogy ki, kit ismer fel.

by **Cardas** Pént. 15 Márc. 2013, 23:06

Már messziről megérzem a rothadó hús szagát, de azt hiszem eleinte, hogy csak valami dög áraszthatja ezt, vagy esetleg több dög. Ám, mikor megpillantom a falra kitűzött holttesteket, undorodva félretekintek. Egek, mit műveltek ezekkel az emberekkel?
Erőt veszek magamon, és újra a hullákra pillantok. Különös ruha van rajtuk. Talán őket is ideküldték úgy, mint minket? Vagy másról van szó?
Az őrök nem tűnnek túl veszélyesnek, és nem nézem ki belőlük, hogy ők képesek lettek volna elbánni ezekkel a közszemlére kihelyezett, mostanra csak oszladozó alakokkal. De azért nem árt óvatosnak lenni, ezért felkészülök rá, hogyha támadnának, meg tudjam védeni a vezetőnket.

by **Godlaw / Tao** Vas. 17 Márc. 2013, 12:10

Nem nevezném döntési helyzetnek, mikor aközött kell választani, hogy most azonnal halljak meg Xavier ellen, vagy egy kicsivel később, az időbróker végezzen velem. Talán utóbbi megkímél, ha ismeri a körülményeket, és legközelebb nem ad közénk olyan társat, akinek a céljai ellentétesek a küldetésünkkel.
Bólintok Xaviernek, és továbbmegyek az épület felé. Az emberekre továbbra sem fordítok figyelmet, az épület viszont annál érdekesebb. Különféle jelmezbe öltözött emberek, és láthatóan mutánsok vannak kitűzve mindenfelé.
-Úgy tűnik, nem mi vagyunk az elsők... - Jegyzem meg, miközben szemügyre veszem az őröket az épület előtt. Nem valószínű, hogy bármiféle képességgel rendelkeznének, így ők nem fognak gondot okozni. Az igazi gond odabent vár majd ránk.
Vajon mennyi idős most Apokalipszis? Sosem mondta el, hogy pontosan mikor talált rá a végzete, hány évesen vált azzá az istenszerű mutánssá, aki aztán megteremtette a fajunkat. Talán még csak ártalmatlan gyermek, de lehet, hogy egy középkorú, együgyű halász. Egyáltalán felismerném?
-Ők miért nem térdelnek, mint a többiek? - Teszem fel szinte csak magamnak a kérdést, de ez egyben talán javaslat is, hogy használjuk fel őket is, mert odabent láthatóan minden segítség jól jön majd.

by Ajánlott tartalom

Exiles 4: Tíz csapás

Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás

Re: Exiles 4: Tíz csapás