Exiles - Száműzöttek

Hat hős. Utolsó emlékük a haláluk előtti pár pillanat. Mikor szemeiket lecsukva készültek a fényre egy sivatagban találták magukat. Itt új célt kaptak. Ne egy világot mentsenek meg, hanem mindet, ami valaha létezett. De ez nem alku. Vagy megmentik a multiverzumot vagy visszakerülnek a világukba a haláluk pillanatába. Ha sikerült élve békében térhetnek haza.

Szabályok:
- A kalandokat világonként számolom.
- CSAKIS hat karakter játszhat a kalandban. Először csak hat különböző usertől fogadok el hat karaktert. (Ez nálam is fenn áll éppen - Nef)
- Ha egy karakter kiesik (erről lejeb) akkor az először kiírt előtörténetet fogom elfogadni. Nincs foglaló. Ha kiírtam, hogy van szabad hely, te beírod az előtörténetedet. Elfogadom és te kerülsz a csapatba.
- Karakter két módon kerülhet ki: 1. meghal. 2. Elég hosszú és jó szerepjáték után teljesíti a küldetését és haza küldik. A user ilyenkor megkapja ingyen njk-nak.
- A csapatban lesz egy kijelölt vezér, aki kap egy tallus nevű ereklyét. Ez a sebezhetetlen fémszerű dísz fogja elmondani a küldetéseket, de csak neki. (Ő privátban kapja meg, bármikor hazudhat róla nektek.)
- Itt csakis már meglévő karaktereket és azoknak az alternatív énjeit fogadom el. Teljesen új karaktereket (mint más alternatív kalandokban) nem fogadok el.
- Teljesen új karaktert is elfogadok, bár tény, hogy alternatív énekkel viccesebb a játék. (Nefi)

A kaland nem lesz egyszerű. Az elsőben megtudják a karakterek, amit itt leírtam. Utána küldetésre kerültök, de közben lesznek hosszútávú témák, mint ki a megbízótok? Miért is kell rá hallgatnotok? Minden hősi küldetésre bizony jönni fog egy durva és véres gyilkolásról szóló kaland. A karaktereiteket nem csak fizikailag, de lelkileg is maximálisan próbára teszem.

Eddig lezajlott kalandok:
1. Első csoda
2. Kénkő és pokol
3. Eljő az alvilág
4. Tíz csapás
5. A mágia ura
6. Régmúlt idők

Futó kaland:
7. Legkiválóbb Nemzedék

Elfogadva!
1. Namor (Nefi)

Tippnek az eredeti eXiles a képregényből és a különbségek:

Az eredeti írók nagyon ismeretlen karaktereket akartak.
- Blink. Első megjelenése után meghalt. Ő Az AoA képregényekből származik. Abban a világban évek óta X-men. A csapat vezetője a kis lila hölgy. teleportáló.
- Mimic. A másoló mutáns férfi az X-men egyik korai ellensége mégis mai napig a 616-os karaktere mellékes életet élt. Ez a mimic másoló erejével az X-men vezére lett.
- Thunderbird. Az eredeti második X-men küldetésén elhunyt. Ez az indián Apokalipszis Háborúja pokoli ereje miatt.
- Morph. Az eredeti Morph nevű alakváltó sose volt fontos karakter. Ez a Morph X-men és Angyal is volt.
- Nocturne. Árnyék és Wanda lánya.
- Magnus. Magneto és vadóc lánya.

Még pár érdekes csapat ismertebb tagokkal:

Sok kérdésre a válaszom:
Lehet "tápolni", de szabállyal. A szabály az, hogy az alak karakteredet módosíthatod egy valamivel. Erre nem kell kreditet fizetned vagy számolnod. Ez bármi ehet. Kísérlet, omega szint, ereklyét kap, lovas lett, kicsit más a képessége, emberé vált, bármi. Csak egy változtatást kaphat viszont. A karaktered gyermekét akkor csinálhatod meg, ha VH-n már van neki és csak akkor lehet más játékos njk-jának a gyereke, ha az játékos is beleegyezett.

Név: Thomas Jefferson Rogers
Egyéb név(i): Amerika Kapitány
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Jó
Személyazonosság: Közismert
Születési helye és idő: 2005 New York (ismeretlen realitás)
Kor: 23
Család: Halott
Foglalkozás: Igazságot szolgáltat/ Bosszú Angyal
Testmagassága: 195
Testsúlya: 119
Szeme színe: Kék
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Amerika Kapitány ruháját hordja
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életem egy keserű tragédia, szinte teljesen összeroppanhattam volna a történtek súlya alatt. Apámat meggyilkolták, anyám pedig szegényes munkájával képtelen volt fenntartani a háztartást. Valami hihetetlen okból kifolyólag azonban kiemelkedtem ebből. Túltettem magam, és nem csak a saját de mások élete iránt is kezdtem érdeklődni, segíteni rajtuk. Talán a moralitás tette, ahogy eltávozott édesapám nevelt. A környéken pedig magas szintre hágott a bűnözés, valakinek tennie kellet valamit. Én voltam az.
Esténként sötét ruhákba öltözve sétáltam a környéken, és védtem az ártatlanokat. Ekkor fedeztem fel mutáns vagyok. Emberfeletti erővel bírtam, eleinte csak négy öt felnőtt férfi erejével, később már elképzelhetlen képességeim voltak. És mindezt a Jó érdekében tettem. Nem öltem embert, sőt. Még a gonosztevő gyilkosokra is vigyáztam, nehogy komoly bajuk essék. Talán egy két csontjuk eltört, de semmi más. A bűnözőket lekötözve hagytam ott a rendőröknek reggel, vagy az örs elé vittem őket, és eltűntem. Sajnos éjszakai kimaradásaim miatt nem tudtam koncentrálni az iskolában, tanulmányi eredményeim visszaestek...
Anyám szomorú volt, azt hitte drogozom, vagy rosszabb. Aztán feltűnt neki, hogy éjszakánként eltűnök, és elkezdett figyelni. Szerencsére mindig leráztam, de egy nap nem voltam elég óvatos. Mikor azthittem nem követ már, elkezdtem megmenteni egy lányt. Anyám akkor már tudta, hogy jót cselekszem, de sajnos ezt sem szabadott volna megtudnia... Négy férfi támadta meg amikor meglátták a sikátorban, és a gyenge testalkatú nő összerogyott ütéseiktől. Túl későn értem oda hozzá, már halott volt. A férfiakat lekötöztem, és lehet hogy egy kicsit túlzottan elvertem őket, de éltek. Viszont én egyedül voltam... Egyedül, 17 évesen, kereset, munka, és lakás nélkül. Ám nem adtam fel. Apám azt mondta, SOHA se add fel amiben hiszel. Én pedig hittem abban, hogy jobbá tehetem a világot.

Ekkor tört ki a lázadás. Mutáns lázadás, vagy valami eféle. Hirtelen rengeteg mutáns lepte el a várost, és jobb sorsot akartak. Akkor még nem tudtam, de mind agymosott, átalakított emberek voltak, alsóosztálybeliek. Ám képességeik igazi veszedelem volt. Nem tudtunk igazából szembe szállni velük. Persze a "jók"hoz csatlakoztam, és védtem is a várost amíg tudtam, halálomig, de addig történt egy s más. A Bosszú Angyalok, és a SHIELD teljes erőbedobással védekezett, és még segítettünk nekik jónéhányan. Egy ideig mintha nyerésben lettünk volna a képességekkel rendelkező tömegek ellen, kiket mint kiderült Magnetó vezetett, de végül szépen lassan felőröltek minket.
Ám mielőtt végleg legyőztek volna minket, azaz igazából csak engem, utána nem tudom mi történt, még volt az utolsó évben egy reménysugár... Egy sötét hírrel együtt, de egy igazi reménysugár. Éppen az utcákat jártam, járőröztem. Képességem sokat fejlődött, lévén mindennap akcióban voltam, már 25 tonnányi súlyt felemelhettem, és már igazán nagy kaliberű fegyverek sem ártottak nekem. Szóval az utcákon sétáltam, egy olyan helyen ami igencsak veszélyes volt, a háború már két éve tartott, és New York körülbelül fele fele arányban volt elosztva a két fél között, de a SHIELD már gyengélkedett, és az Angyalok közül is csak páran voltak. A sötét sikátorban épp egy férfi hulláját fedeztem fel, és nem akartam hinni a szememnek. Kék, piros, fehér ruhája mellette pedig egy kerek tárgy. Amerika Kapitány holteste feküdt előttem, pedig ő volt az egyik nagy reménységünk. Mindig is példaképpként tekintettem rá, és mikor felfedeztem a halálát sírva fakadtam. Ekkor láttam meg a közelítő ellenséges mutánsok egy nagyobb csoportját, és felsejlett bennem apám arca. Összeszorítottam a fogsorom és felvettem Steve pajzsát. Leütöttem mindet, de életben hagytam őket. Nem adtam fel hitem, még akkor sem amikor a keserűség a legmagasabb szintre emelkedett bennem, pedig egyetlen mozdulatommal elpusztíthattam volna bármelyiket. De nem tettem meg. Én jobb vagyok annál.
Szóval felvettem Steve ruháját, szerepét, és a pajzsát. Én vezettem egészen halálom pillanatáig az Ellenállást. Aztán mindennek vége lett. Magnetó ölt meg, mint annyi társamat, azaz nem tudom. A fejem felé közelítő acél pengék ezrei helyett egy sivatagban ébredtem. Nem tudom miért vagyok itt, de ha a kötelesség arra szólít megteszem

Képességek: Jeff mutációja sokat fejlődött pusztán az idő, és a fokozott gyakorlás miatt. 25-ös erőkategóriája van, és nagy kaliberű fegyverek kisebb robbanások nem sebzik.

Szakértelmek: Kiválló harcos a SHIELD legjobb kiképzői és az aktív mutánsok elleni harc tette a közelharc mesterévé. Mivel az ellenállás utolsó évében ő volt Amerika Kapitány kivállóan tudja használni a pajzsot, pont úgy mint az igazi Kapitány.

felszerelés: Am Kap pajzsa

(Ezt jeffel akartam elküldeni)

Na jó itt elnézem, mert mégiscsak időre kell karit gyártanotok Elfogadva!
1. Namor (Nefi)
2. Amerika Kapitánya (Jeff)

Név: Adam Taylor
Egyéb nevek: Káosz
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Fekete humor. Lenéz másokat magát mindig előbbre tartja.
Személyazonosság: Káoszként ismerik a világában.
Szülletési hely és idő: Kansas City 1988. Április. 16.(ismeretlen realitás.)
Kor: 34
Család: Egy bátyj nem tartja vele kapcsolatot. A szülők meghaltak még a bukás előtt.
Foglalkozás: Katona volt -> jelenleg démon Mephisto katonája
Magasság: 196 cm
Testsúly: 110 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Nincs
Különleges ismertetőjelek: Hatalmas gonosz démon formáját hordja

Repülési sebesség:
Egészségi állapot \ betegségek: egészséges \ elmebeteg mazochista és pszichopata hajlamai vannak

Előtörténet: Adam Taylor hadnagyként harcolt több tucat háborúban. Ebben a világban a harmadik világháború előtt egy akcióban eltűntnek nyilvánították. A férfit valójában széttépte egy robbanás. Életében elkövetett bűnei miatt a pokolra került. Mivel lelke örökké nyugtalan és vággyal teli volt ezért a pokolból egy év után visszajutott a fenti világba. A démonok világában vált tökéletes gyilkológéppé. A kard amelyet hord egy démoni ereklye. Mephisto küldte a földre ismét miután a szellemlovasa meghalt. A férfi ekkor kapta meg a kardját és teljesedtek ki képességei. A célja Mephisto hatalmának fenntartása az emberi létsíkon és ellenségeinek elpusztítása. A férfi New Yorkban kezdett tevékenykedni. első évében renegát démonokra vadászott és olyan lényekre akik urának árthattak. Végül egyetlen feladatává az angyalok elleni harc vált. Ennek oka a két világ között kitörő háború. Adam a háborúban kapta a Káosz nevet. A háborúban képességei és tudása miatt a démonok egyik legerősebb harcosa lesz. A férfi rengeteg csatát él meg. A háborúban találkozik egy nővel. A nő az X-men tagja akik próbálják túlélni a pusztító háborút. Adam megküzd az X-mennel és menekülni kényszerül a túlerő miatt. A nő harciassága és képessége viszont lenyűgözi. Több csatában is újra találkoznak. Az X-men általában a menekülő embereket védi. Az egyik alkalommal Adam megsérül. A férfi egy épületromban bújik el. Az X-men is éppen arra menekül. A csapat meglátja a sérült démont, de nem ölik meg őt. Az ismeretlen nő menti meg az életét. Adam nem tudja miért hagyták életben. A következő csata alkalmával ismét látja az X-ment ahogy szorult helyzetből próbálnak kikeveredni. A férfi a segítségükre siet és megöli a menekülési utat elálló démonokat. Az X-men a csata során förtelmes állapotba kerül. A vezetőjük a világ főmágusa Zacharias Morsus is haldoklik. A több súlyos sérült is van. Köztük a nő aki megmentette Adam életét. A férfi felkapja a lányt és a menekülő X-men után viszi. A menekülés közben találja szemben magát egy démonúrral. A férfi utolsó emléke a mindent elsöprő pokoltűz ahogy a nála is hatalmasabb lény elpusztítja őket. Egy sivatagban ébred fel. A lánnyal együtt.

Képességek:
1.: Démoni kígyók vannak tetoválva a karjaira egészen a válláig. Ezek démoni tetoválások semmivel nem lehet őket elrejteni.
2.: Képes megérezni a közelében lévő természetfeletti lényeket. Fajukat nem tudja meghatározni de érzi ha nem átlagosak. (a karakter még nem tud róla)
3.: Alakváltás: Adam képes megváltoztatni testének formáját. A súlyát és méretét csak minimálisan képes változtatni ám egyebekben szabadon bánik a testével. Képes extra végtagjait eltüntetni és az izmokat a testén máshol elhelyezni. Ehhez szüksége van néhány percre. A képességével nem tud konkrét személyeket utánozni de a bőrszínét és haját képes megváltoztatni tetszése szerint.

Felszeréles:
- Vérzivatar: Egy démoni erejű penge amit Adam számára készítettek.
Képességek:
- A penge a hordozóját emberfeletti fizikai képességekkel ruházza fel.(10-es erőkategória, és kicsivel emberfeletti reflexek és gyorsaság, közepes ellenállás a nagy kaliberű puskák már nem sebzik a bőrét.)
- A kard törhetetlen és szinte bármit átvág.
- A penge forgatója csak démoni lény lehet, másokat megfertőz és eltorzít az ereje
- A penge hordozója 5 méteres körzetben képes uralma alá hajtani a vért. Képes azt formázni és akár megszilárdítani is. Az egyetlen szabály az, hogy a vérnek a zónán belül kell maradnia. A vér maximum edzett acél keménységű lehet. Csak kiontott vért képes manipulálni.

Módosítva. Kígyók levéve next time használható verzió. Elvileg elfogadható.

Név: Sarah Storm
Egyéb név: Kozmosz
Faj: ember
Nem: nő
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 2235. Október 19. New New York ( Ismeretlen realitás )
Kor: 26
Család:
- Apja: Joseph Storm ( halott )
- Anyja: Alice Storm
Foglalkozás: Galaxis Védelmezőinek egy tagja
Testmagassága: 168 cm
Testsúlya: 58 kg
Szeme színe: Sárga
Haja színe: változó
Bőre színe: változó
Különleges ismertetőjel: A kinézete, és a hangja több magasságban/mélységben is szól egyszerre
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Repülési sebesség: 100 km/h

életrajz:
Én, jómagam drága Sarah Stormja, őszintén megvallva egy tök átlagos gyerekként születtem, egy átlagos napon, egy mindennapi kórházba, igazából ezekben semmi különleges nem volt, és azóta sincs. Akkor miért vagyok most olyan amilyen? A titok a különleges családban rejlik. Kezdjük a legelején, apámat nem ismertem, ezt eléggé sajnálom, de csak videókat és képeket láttam róla, amik alapján családszerető, jó arc embernek tűnik, sajnálatos módon nem sokkal a születésem után meghalt, a halálának okát igazából azóta sem tudom, anyám nem hajlandó róla beszélni, más pedig… Mást még nem kérdeztem meg, de nem is tartozik rájuk, mert véleményem szerint családi ügy. Anyám egy kutató cég igazgatója, és igazából ez adja a csavart az egészbe, hat éves koromig ugyanis úgy éltem, mint bármely más korombeli, hintaló, döglés a tévé előtt, evés-alvás, nyekergés és hisztizés, aztán meg sírás a kapott pofonok miatt, mindezek hétköznapi dolgok, node. Miután betöltöttem a hatodik életévemet, anyám előállt egy „ hatalmas ötlettel” amit ő ajándékként emlegetett, s hiába kérdezgettem, igazándiból nem volt hajlandó elárulni, merthát úgy nem meglepi a meglepi, nem igaz? Hát el kell ismernem a meglepetésekhez jól ért… Lényegtelen, bekísért a munkahelyére hajnalok hajnalán, én addigra iszonyatosan fáradt voltam, szóval a dolgok csak darabosan vannak meg, de kifejezetten emlékszem arra hogy kaptam egy injekciót, amit természetes gyermeki ösztöntől vezérelve próbáltam elkerülni, elmenekülni a tű elől, de egyrészt már túl fáradt is voltam ahhoz hogy nagyon erőlködjek, másrészt meg hárman fogtak le amíg beadták, szóval nem sok esély volt elkerülni a dolgot. Eztán anyámra néztem, emlékszem erősen sírtam, és azt kérdeztem:
- Azt mondtad örülni fogok neki, hazudtál! – Letörölte a könnyeim, mélyen a szemembe nézett, ettől mindig is megnyugodtam, mind ez után pedig tiszta anyai szeretettel azt mondta:
- Nem lesz semmi baj, ne félj drága leányom, most csak aludj, reggel majd megkapod az ajándékodat. Anyu itt lesz veled egész este, ígérem. - S igazából nekem nem is kellett ennél több, a gyerekek kezeléséhez mindig is értett a vénlány, és elég könnyen sikerült elaludnom, bár ez valószínűleg az altatótól lehetett, és itt van az a pillanat, hogy nekem jött egy teljes képszakadás, nem viccelek, a következő amit elmesélek azt csak hallásból tudom. Anyám meséje szerint úgy történt az eset, hogy miután elaludtam, átpakoltak valami kerekes hordágyra, és betoltak a műtőbe, valamiféle kísérlet gyanánt, ami nagy eséllyel sikerrel jár. Anyám ezt szánta ajándékba, és hát nem tudom hogy haragudjak-e rá vagy sem, végül is csak a gyerekkorom cseszte el, de erre majd később. Szóval bent a műtőben átpakoltak egy asztalra, valami böhöm nagy szerkezet alá, ami úgy néz ki, mint valami bizarr fúró, és az éle egyenesen a homlokom közepére céloz. Miután meggyőződtek róla hogy minden rendben van velem, és hogy rendesen a helyemen vagyok, valamiféle ereklyét vagy mit pakoltak a szerkezetbe, majd aktiválták. Elvileg az részecskéire bontotta, és egy szivárvány színű lézer formájában átsugározta egyenesen a koponyámba, vagyis a koponyámon keresztül az agyamba, és onnan szét a szervezetembe. Nos ennek nem tudom hogy mennyi része igaz, mivel nem voltam ott, de ez tűnik a leglogikusabbnak. Visszatérve a témára, anyám állítása alapján, és ezt régi hírek is megerősítik, az egész folyamatot egy nagy robbanás követte, amiben a fél kórház megsemmisült, és ő csak a szerencsének köszönheti az életét. Szóval végül is a fontosabb része ennyi, eztán pár órán át kerestek a romok között, és meg is találtak, kisebb zúzódásokat szereztem csak, mivel nem igazán volt minek rám zuhannia a bumm után. Másnap nagyon kábán tértem magamhoz, émelyegtem, hányingerem volt, szóval fizikailag nem éreztem valami jól magam, de lelkileg viszont nagyon is, hiszen meg lett ígérve egy ajándék, és nagyon meg akartam kapni, szóval kelés után egyből felzargattam anyámat is, aki az ágyam mellett aludt. Ő csak rám mosolygott és közölte hogy már megkaptam, nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot, ezért ő nagy nehezen elő kotort a táskájából egy türköt, és a kezembe nyomta. Egészen eddig a pontig nem realizálódott bennem hogy mi történt, pedig láttam a kezeim, de az emberi természet egyik csodája, amíg nem világítanak rá valami szokatlanra, addig az agyad képes elhitetni veled, hogy minden rendben. A reakciómat azt hiszem nem kell részleteznem, döbbent csend, aztán velőtrázó sikoly. Ami a tükörrel történt az már érdekesebb, igazából kicsapódott anyám kezéből, egyenesen neki a szemközti falnak. Én eztán kegyetlen sírásba kezdtem, mondhatni sírógörcsöt kaptam, mert napokon keresztül mást se csináltam, csak hullajtottam a könnyeim, igaz a végére már kegyetlenül fájt a szemem, és tartottam benne néha szüneteket amikor már nem bírtam, vagy amikor nagy nehezen sikerült elaludnom. Most pedig következik az életem egyik legrosszabb pontja, a valódi gyermekkor, meg persze a kamaszkor. Igazából, utáltam más fiatalok közé menni, mindig úgy tekintettek rám, és úgy is kezeltek mintha valami szörny lennék, kerültek, a hátam mögött nevettek rajtam, és ettől szép lassan én is kezdtem úgy érezni, mintha csak valami csúf lélektelen teremtmény lennék. A tanárok persze mindig azzal áltattak hogy „ jaj ne figyelj rájuk, nem úgy van ahogy ők mondják „, s végül is sikerült bennem tartaniuk a lelket, de sokszor ők sem tudták hogy miről beszélnek. Mivel barátaim nem voltak, és anyámmal éltem, így két dologra kellett koncentrálnom egész kiskoromban - a tanulás, és az újonnan szerzett adottságaim gyakorlása és erősítése. Igazából ez a része elég jól ment, a tanuláshoz mindig is jó fejem volt, a gyakorlás pedig addig ment nehezen amíg rá nem jöttem hogy az egész kulcsa a kézmozgásban rejlik. Attól a pillanattól fogva hogy ezt realizáltam, onnantól nagyon élveztem a gyakorlást otthon anyával, igaz, sokszor megfejeltem falat, vagy okoztam pár súlyos kárt… De végül is tűrhető volt, s ez valamilyen szinten kompenzálta mindazt amit a gyermekkorommal vesztettem. Befejeztem a kisiskolát, egész jó eredményekkel, s jöttek a kamasz évek, a gimnázium, barátok barátnék, pasik… És igen, itt jön egy másik komoly probléma, női mivoltom legvadabb korát éltem, úgy értem a hormonok.. ébredése? Ez a jó szó? Nem fontos, végül is a lényeg hogy szép fokozatosan elkezdtek érdekelni a pasik, de tudod kinek kell egy olyan lány mint én? Hát még a leg degeneráltabbak se igazán mertek kezdeni velem, pedig nem voltam agresszív senkivel, és nem is fenyegettem meg senkit, csak egyszerűen az alap emberi természet… Félelem az ismeretlentől, itt beláttam hogy igazából, nekem semmi keresnivalóm sincsen ebben a világban, mert egyszerűen nincs olyan hely, ahol el tudnának fogadni úgy, mint egy rendes embert. Elkeserítő ha valaki ilyesmire gondol, de még rosszabb ha valóban így is van, és az én esetemben ez valós volt, az egyetlen aki ténylegesen szeretett az anyám, de igazán kimutathatta volna valahogy máshogy, hmm. Emlékszem, egyszer megkérdeztem tőle hogy miért nincsenek mások is hozzám hasonlóak, azt válaszolta hogy örülnek hogy én is túléltem, mert nagyobb esélye volt hogy megsüti az agyamat, minthogy sikerrel jár, és újabb kísérleteket nem mernek. Ezért nem is értem hogy neki hogy volt hozzá mersze, a saját lánya életét kockára meri tenni, de másét nem… A gimnazista éveim hibátlanul zártam, a matekon kívül végül is mindent sikerült kitűnőre megcsinálni, szóval erre büszke lehetek, vérbeli okos vagyok, jobb dolgom úgysem volt mint tanulni és gyakorolni, szóval ezen senki sem lepődik meg, mondjuk de, mert beülhettem volna valami kütyü elé, és „ kockulhattam „ volna… De nem tettem, az nem az én világom. Egy jó darabig próbáltam munkát keresni, valamilyen bűnüldözői szervnél, mint „speciális egység „, de sehol sem akartak látni, az emberek nem voltak felkészülve rám, én pedig iszonyatosan belefáradtam, s úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek, és fixálom anyám hibáját. Egy este írtam egy levelet, s ott hagytam a konyhaasztalon, majd csendesen kilebegtem az ablakon, és az ég felé vettem az irányt. Meglepő módon, hiába távolodtam a földtől, nem fáztam, nem volt egyre hidegebb, ez ellent mondott azzal amit tanultam, és az oxigén hiány sem igazán zaklatott. A következő amit realizáltam hogy a földet csodálom a csillagok fényének gyönyörű táncában, azóta sem láttam annál gyönyörűbb dolgot. Innentől tudtam igazán értékelni amit kaptam, hiszen megtehettem amit előttem senki más sem, bár nagy esély volt rá hogy elvesszek az űrben, de a Földön nekem amúgy sem volt helyem, így hát fiatal fejemmel belevágtam a végtelenbe. Őszintén szólva, nem jutottam messzire, a Földtől nem is túl messze ugyanis, betudható egy nagyobb csodának, de idegen életformába botlottam egészen pontosan ütköztem. Fájt, nagyon fájt, de belegondolva ennek meg kellett történnie, ha a sors ennyire így akarta, és én lehetek az első aki találkozik ufókkal, akik inkább hasonlítottak madarakra, mintsem emberekre. Meglehetősen „ barátságosnak „ bizonyultak, pontosítok: Nem mutattak túl sok bizalmat az irányomba, és én sem igazán az övékbe, mert mivel ha kísérletezni fognak rajtam? Az egy nagyon rossz horrorfilm jelenet átéléses történet lenne, de, végül is fel engedtek a hajójukra, ahol próbáltam velük úgy ahogy kommunikálni, de szerencsétlenségemre csak így spontán nem értettek, na meg én se őket, mert az is csak filmbeli baromság hogy az angolt még az ufók is beszélik. Talán pár órányi szenvedés kellett ahhoz hogy végül hozzanak valami fordítógép féleséget, amiben roppant meglepő módon volt angol is, amire ezek után nem számítottam. Szóval végül is nagy nehezen így sikerült valamilyen szinten megérteni egymást, elmagyarázták hogy a fajuk régóta figyeli az embereket, célt szánnak nekik, de még túlságosan fiatalok és „ ostobák „ ahhoz hogy kommunikálni kezdjenek velük. És úgy véltem, sőt még most is úgy vélem hogy igazuk van, ha engem se tudtak elfogadni, hogyan kezelnék ha kiderülne hogy tényleg nincs egyedül az emberi faj a világegyetemben? Egy kis győzködésre, és egy nagy szívességért cserébe - ami itt megjegyzem, azóta sem lett behajtva - sikerült meggyőznöm őket hogy vigyenek magukkal, lévén emberi természetemből adódó kíváncsiság, és mert máshova hova mehetnék? Pár hétnyi kellemes utazás után végül elérkeztünk a fellegvárhoz, ami a maga hatalmasságával és eleganciájával lenyűgözött, na és persze dokkolás után… Igazából itt is furcsállva néztek rám, de nem úgy mint otthon, nem, itt láttam a tekintetükben hogy „ ez egy ember, hogy került ide? „. Tudjátok, sokkal inkább az a csodálkozás, mintsem a félelem, és ez tetszett. Pár hónapot töltöttem el itt, nagyon jól éreztem magam, gyönyörű környezet, és bár igaz származásomból kissé nehezen, de sikerült munkát is szereznem, és egy kellemes zavartalan életet élhettem, még pár barátot is sikerült szereznem, nem sokat, de legalább voltak. Aztán egyszer egy napon, Konfliktus alakult ki az egész fellegvár területén, igazából nem tudom hogy mi okozta, én politikai dolgokra tippelnék, mert a nép kétfelé oszlott, és így háborús helyzet alakult ki. Jómagam nem akartam senki oldalára sem állni, így nagyon kellemetlenül éreztem magam, de legalább anélkül tudtam figyelni az eseményeket, hogy bárki bántani akarna. Egy darabig csak a „ rendőrség „ felügyelte a dolgokat, nem sok sikerrel, aztán egyszer, szinte a semmiből felbukkant egy csapatnyi különleges idegen, akik átvették a frontot, és nem engedtek át senkit. Nagyon érdekelni kezdtek, tudni akartam hogy kik ők, honnan jöttek, és hogy miért vannak itt, bár ez utóbbi végül is egyértelmű volt. Bár a rend fent tartókon nehéz volt átverekedni magam, de csak sikerült, és még beszélgetni is támadt időm az egyikkel, és pont jóhoz sikerült odaszaladni, mert azt vallotta hogy ő a vezér. Alaposabb kérdezősködés után végül is kiderült hogy ők a Galaxis Védelmezői, egy független szervezet ami oda megy segíteni, ahova csak tud és kell, ez megfogott, utazás az űrben, mások segítése, nekem való feladat, úgyis olyan keveset láttam még eme világ csodás rejtelmeiből. Kérvényeztem hogy csatlakozhassak, kezdetben nem örült a dolognak, de végül is adott egy lehetőséget, ha most segítem őket, és méltónak bizonyulok, akkor velük tarthatok. Ennél több nem is kellett, tudtam hogy mi a dolgom, két ellenséges, fortyogó oldal távoltartása, ami az én erőmmel nem volt nehéz, sőt, néha igazán mulatságos helyzetek alakultak ki, na persze lehet azokat csak én találtam viccesnek. Sok óra telt el így, míg végül elültek a zavargások. Eztán büszkén fordultam a vezetőhöz, és emlékeztettem az ígéretére még mielőtt távoznának, ő csak egy kellemetlen sóhajjal jelezte hogy emlékszik, és intett hogy kövessem, ha legalább egy kicsit kevésbé mutatta volna ki a nemtetszését akkor valószínűleg jobban örültem volna neki, de így is sikerült, és ez a lényeg. A következő nap már a Omega 4 ( a védelmezők hajója ) fedélzetén már a szobámat rendezgettem, bár igaz kisebb volt mint amit a fellegvárban birtokoltam, de nem bántam, mert amúgy is csak a fontosabb dolgaimat akartam oda magammal vinni. Két csendes hét következett ezután, ismerkedtem a többiekkel, és végül is úgy tűnt hogy ők is képesek elfogadni a soraikban, nagyon bírtam őket, emlékszem sokat mosolyogtunk, jó a kezdetekben nem igazán, de miután sikerült beilleszkednem és otthonosabban éreznem magam mentek a dolgok, és még a földről is mesélhettem nekik, mert a legtöbbjük ám bár hallott róla itt-ott, de nem volt alkalmuk még megnézni. Telt-múlt az idő, s úgy alakult hogy szükség van ránk valahol az Androméda Galaxisban, bár nem igazán akartam oda menni, Skrullok… Csak a baj van velük, élősködnek mások jóindulatán és hátba támadják őket, de mit tehetnék, erre vállalkoztam, és ha hív a kötelesség akkor menni kell, nincs mese. Egy gyors utazás után meg is érkeztünk, kellemetlen módon egy háború kellős közepére. Elsődleges célnak a harc ideiglenes megszűntetése lett kiírva, szóval a hozzám hasonló tagok ki lettek küldve a harcoló felek közé, ezt igazából nem tartottam jó ötletnek a vezetőnktől, és mint később kiderült, igazam is volt. Én személy szerint a rakétákat és egyé robbanó lövedékeket igyekeztem megállítani, és a legtöbbet sikerült is, egy kis idő után úgy tűnt hogy elült a vihar, és végre lehet tárgyalni a felekkel, ennek köszönhetően engedtem a védelmemből.. Nagy hiba volt. Bár akkor még nem tűnt fel, de egy rakéta, talán véletlenül, talán nem, de egyenesen felém száguldott. A többiek megpróbáltak figyelmeztetni, de lassúnak bizonyultak, s mire észrevehettem már késő volt, bár még valamilyen szinten sikerült lelassítani, és egy gyenge falat emelnem, de nem bizonyult elégnek, a robbanás ereje erősen ellökött, aminek hála egy nyíl egyenes és fékezetlen repülés után egyenesen nekicsapódtam egy hajónak. Az utolsó dolog amire emlékszem hogy valami elpattant a gerincemnél, a hideg is kiráz ha rá gondolok. Azonban a halál valahogy, nem történt meg? Egy sivatagban tértem magamhoz, zavarodottan, nem tudtam mire vélni ezt az egészet.
~ Ez lenne hát a pokol? ~

Képességei:
- Szinte… SZINTE szín tiszta kozmikus energiából áll a teste, amit a belé sugározott ereklye okoz. Ebből adódóan erős telekinetikus képességekkel rendelkezik, ami egészen pontosan 30 tonnás erőnek felel meg, ilyen erővel képes tárgyakat mozgatni, erőteret/falakat létrehozni, molekuláris szinten szétfeszíteni dolgokat, és magát, illetve más személyeket és tárgyakat is reptetni. Ez szigorúan kézmozdulatokhoz van kötve, tehát például ha felemel valamit, akkor a kezeivel valóban úgy tesz, mintha ő emelné, pusztán ez csak távolabbról történik meg.
Látványilag: Ha az erejét használja, azt sárgás gomolygó füsthöz hasonlító fény jelzi az adott tárgy/személy(ek) körül, vagy éppen önmaga körül. Például: ha reptet valaki akkor azt körbeveszi mintha egy burok lenne, de meg nem védi, ha csak úgy nem formálja, vagy ha egy területen mindent felemel, akkor olyan mintha a padlóból az ég felé áramlana.

- Mindemellett nem érzékeli a környezet viszontagságait, nem fázik, nincs melege, mindig a „ pont jó „ keretein belül mozog, és kap levegőt az űrben.

kép:

Név: Plague
Egyéb név(i): -
Faj: szimbionta/ember
Nem: férfi
Jellem: Semleges. Nem tartozik oldalakhoz, csak és kizárólag a saját érdeke van számára. De nem nehéz befolyásolni. Magától is kétségek között vergődik és úgy össze tudja zavarni magát, ahogy a legnagyobb manipulátorok képesek egyszerű embereket. Kiszámíthatatlan, labilis.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Inglewood, California, 2015. június 25.
Kor: 5
Család: Apa: Mészárszék
Foglalkozás: "Életművész"
Testmagassága: változó, hangulat függő( általában egy 172cm magam férfi alakjában jár, kel)
Testsúlya: változó, hangulat függő
Szeme színe: démoni vörös
Bőre színe: kaukázusi fehér // igen a szimbi bőrszínű//
Különleges ismertetőjel: abnormálisan széles mosoly és szép fehér fogak, a bőrét hordja ruha ként többek közt, mindig vastagon öltözik.
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges fizikailag, mentális problémákkal „küzd”




Életrajza.: Plague, mint szimbionta mivolta egy bizonyos elhíresült hasonszőrű lénytől származik. A Mészárszék kódnevű egyénből kapták ki Plague alapját. Az alap terv szerint azt egy nyersklónhoz csapták, hogy ily mód egy erős katonát kapjanak és ne keljen két külön elmét az irányításuk alatt tartani, ezért a nyers klón, akinek az elméje konkrétan csak vegetált, így a szimbionta könnyedén dominálhatott. A terv következő részében a szimbiontát veszik irányításuk alá és elkezdik egyesíteni a nyers klónnal. Mikor rájöttek, hogy nem egészséges túlnyugtatózni, ezért a lényt előtte rajzfilm terápiának vetették alá, persze mást is megpróbáltak nála de végül, ez volt a legcélravezetőbb és már azt hitték a proffok, hogy teljesen az uralmuk alatt tartották. A tesztek alatt csak kisebb kilengéseket észleletek…egy darabig. Közben a szimbionta és az ember lényegében eggyé váltak vagyis ekkor már majdnem. Az emberi testnek már nem volt külön bőre, hanem a szimbiontával osztozott ami oda hasonló állagú, tulajdonságú anyagot helyettesített be. Ekkortájt kezdődtek meg a komolyabb erő felmérési tesztek, ahol kiderültek a szimbionta gyakorlati erősségei és érdekes magatartása, jobban felfedte magát a bezártság és rajzfilm kúrák által kialakult jelleme.
Közben Plague saját tudata kezdett kitörni a gyógyszerek hatása alól, már pusztán lustaságból nem produkálta magát a matiné utáni teszteken, elkezdett viszont a szökésen gondolkozni, vágyai ébredtek. Először is: Ellátogatni Disney Landbe. De miután jól megnézte az eddigi tanulmányai segítségével, megállapította, hogy nem igazán tudna megszökni, pár nap múlva úgyis kinyúlna és utána már nem nyúlhatna sehova. Igen az okosak a gyengéit is megosztották vele, ahhoz túl drága volt, hogy kamikaze legyen belőle. Már egész jól álltak az egyesüléssel, az-az már csak igazán belül maradt ember az-az említett evolúciós zsákutca, mikor kiborult a bili. Épp a szokásos kúrán volt hősünk és a botor biztos őr a legérdekesebb résznél kapcsolta ki a rajzfilmet. Rossz vége lett. Táguló pupillák és meglepően először egy békés kérés, szinte gyerek hangon, de morci volt az őr, meg túl magabiztos. " De én akarom!! " rövid hörgés, majd egy kinyúló karral a falhoz nyomta az őrt, akinek, igazából a belei is kifolytak tőle, de ez Plague-t nem zavarta, egy oldalra kinyújtott nyelv segítségévek a másik keze egyik ujját kinyújtva nyomta vissza a tv-t, az utána érkező zavaró tényezőknek, mind külön módon, a rajzfilm által ihletett módszerekkel vetett véget életüknek, majd a matiné végeztével békésen távozott a kutató központból. Pár hét elteltével jutott el Disney Landbe, ami számára nagy csalódás volt, a rajzfilm figurák közel sem voltak vele olyan kedvesek, mint a többihez a tv-ben, le is mészárolta mindet vidámparki elemek segedelmével, majd egy ideig ott héderelt , amíg meg nem unta a dolgot, talán elkezdett kamaszodni, meg lett egy kis szociális hiánya, nem járt hozzá már senki. Szimbionta helyett pusztán mutánsként került a köztudatba, mivel általában egész emberi formát öltött. Itt kivételesen nem lett vérfürdő a vége, fejlődött a jellem, de így is egy általános iskolás szintjén mozgott, miután ezt a képébe is vágták eltűnt a környékről, ezúttal nem vágott véres ösvényt a történetben, simán eltűnt. Szép lassan átállt az esti aktivitásra, akkor egy kicsit kiéli magát. Ami kimerülhet akár hősködésre, akár a kevésbé népszerű cselekedetek elkövetésére, de mind a kettő főleg a szórakozást szolgálja.

Bővítés:
Az alternatíva tapasztalatlansága miatt az életben könnyen átverték és miután egy kisebb bűnszervezet bosszúból csapdába csalta el is pusztították egy füst alatt.
Mikor megérkezett a sivatagba első mozdulata ként a kezéből egy ernyő szerű hártyát csinált, hogy szeme elé tartsa, majd a homok kellemes tapintására reagálva elkezdte a lábujjait abban mozgatni.


Képességei:
- Állag váltás: A cseppfolyós-titán intervallumon belül akármilyen keménységű anyagnak feltudja venni az állagát, szerkezetét, akár csak a teste bizonyos részeire is alkalmazhatja a képességét.
-Alakváltás: Egyszerűbb formák mint ütő, vágó eszközök felvétele már „kisujjból jön”, az emberek másolása is már egész jól megy, de inkább csak magán szokott változásokat eszközölni, teljes átalakulást nem szereti. A bonyolultabb eszközökhöz, teljesen ki kell magát ismernie azokon.
- Az emberi részek miatt csak a tűz hat rá olyannyira mint az átlagos színbiótákra. A szonikus fegyverek csak akadályozzák a különleges képesség használatokban.

Szakértelmei: Otthon van a rajzfilmek világaiban, jó a fantáziája, harci képzést is kapott a kutató bázison, de ez többnyire pusztításra szorítkozott.

Név: Radoslava Vasilovij
Egyéb név(i): Fúria, Radi, Radoszka, Lángocska
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyilvános
Születési helye és idő: 2000. február 5, Kostroma (Oroszország)
Kor: 22
Család: Sergej Vasilovij (apa) – eltűnt (halottnak van nyilvánítva), Natalja Vasilovij (anya) – elhagyta a családot
Foglalkozás: X-men
Testmagassága: 157 cm
Testsúlya: 53 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: vörös
Bőre színe: fehér / sápadt
Különleges ismertetőjel: tetoválás a tarkóján: 2931
Repülési sebesség: 300 km/h (tűzformában)
Egészségi állapot/ betegségek: Elmebeteg és a skizofrénián belül több ágat diagnosztizálnak neki:
- paranoia
- hebefrén / dezorganizált
- kataton
- klausztrofóbia
- hiperventil

Előtörténet:
2000.02.08 :
Kostroma-ban született, egy város, nem messze Moskva-tól. Egy büszke, átlagos orosz családot boldogítva ezzel. Apja Sergej Vasilovij, már akkoriban katona volt. Mutáns. Büszke férfi, kemény és határozott, mégis családjával mindig gyengéd s szerető. Anyja Natalja Vasilovij, egy kis könyvesbolt tulajdonosa. Ember. Kedves és segítőkész volt mindig is. Mutáns barát. Szülei minden nap boldogsággal és szeretettel halmozták őt el. Semmi sem hiányzott a kicsiny családnak. Bár megtehették, de sosem éltek luxusban, hisz szüleinek nem ez volt a legfőbb cél. Takaros családi házban éltek. Idillikusnak tűnt minden.

2003 - 2006:
Sajnos a mutánsok szembeni gyűlölet eljutott ebbe a kis, egyébként barátságos városba is. Elkezdődött a bűntény és ellenszenvesedés a mutánsokkal szemben. Megannyi ember egy szervezetbe csoportosult, mely azt hirdette, a mutánsok veszélyesek és el kell őket űzni a városból. Legjobb esetben... Ezt a Vasilovij család is átélte. Az egykori kedves és segítőkész szomszédok napi terror alatt tartották a családot, hibáztatták Natalijat hogy hozzásegít a mutáns populáció növekedéséhez. Hónapról hónapra jobban kezdett aggódni az anya, hogy egyetlen gyermeke Radoslava is mutáns lehet. Gyakran kérte férjét, költözzenek el, de Sergej hiába magyarázta feleségének, mutánsgyűlölők mindenhol vannak, nem csak Kostroma-ban. Radoslavát nem fogadták be az ovodába, mivel a város kiadott egy új törvényt, hogy azok a gyermekek, kiknek valamelyik szülője mutáns, nem járathatják ovodába és iskolába. Ennek köszönhetően a kislánynak nem voltak barátai sem, csak anyjával játszhatott. Apja elég gyakran a bázison volt, vagy épp bevetésen, így volt hogy hetekig nem járt haza.

2009:
3 év után sem jobbult a helyzet a városban, sőt. Újabb és újabb mutáns elleni törvényeket adott ki a polgármester. A mutáns családok nem járhattak nyilvános rendezvényekre és bár hiába harcoltak azért, hogy legalább gyermekeiket iskolába és ovodába járathassák, sikertelenül jártak. De nem csak a városkában alakult a feszültség, hanem a családban is. Mivel Sergej egyre kevesebbet járt haza, így Natalija új, emberi férfi társaságát élvezte. Radoslava igazán nem értette még, hogy édesanyja miért hord haza idegen férfit, kiről idővel kiderült hogy igencsak sikeres bankvezető Moskvában, ha édesapja nincs otthon. Mivel nem járhatott iskolába, így édesanyja tanította őt otthon. Emelet még zongorázni is tanította. Bár igaz, mikor náluk volt a gazdag bankár, anyja gyakran zárta be Radost a szobájába, sokszor már szinte órákig megfeledkezve lányáról.

2010:
Radoslava és anyja egy nap elmennek a helyi játszótérre, ahol a 10 éves kislányt a többi emberi gyerek csúfolja és kineveti, mert mutáns családból származik. Nem rettenek vissza attól sem, hogy Natalija megpróbálja elsimítani a konfliktust. Natalija az évek során igencsak kezdi megsokkalni, hogy mutáns férjének köszönhetően kellemes élet helyet terrorban kell élni. Radoslava nem igen érti, miért gyűlölik őt ennyire, így anyja elmagyarázza hogy mindezt apjának köszönheti, hogy nem lehet normális életük. Anyjának ez már kezdett oly mértékben kellemetlen lenni, hogy elkezdte lányát egyre jobban hanyagolni. Gyakran történt meg, hogy rosszul bánt vele, affektusaiban rajta törte el a fakanalat és bezárta a pincébe több órára. Ekkor kezdett benne kialakulni a paranoia első jelenségei, valamint a klausztrofóbia.


2013:
A kislányból kezd nagylány nőni. 13 éves korában viszont élete jellegzetesen megváltozik. Anyjával egy nap elmentek a játszótérre, ahol a többi gyerek ezen a napon már nem csak durva módon csúfolták, de Radoslavát és anyját is kövekkel dobálták. El akarták őket űzni onnan. Megsokallta ezt Radi s olyasmi történt, mitől anyja születése óta félt. Elöntötte őt a düh, s átváltozott. Egész testét hirtelen tűz borította be, habár saját testét egy cseppet sem égette. Nem tartott sokáig ez a jelenség, mégis elég volt ahhoz, hogy Natalija elhatározza, ez így nem mehet tovább. Lányát bezárta a pincébe, ahol több napot is eltöltött. Annyira félt s gyűlölte őt anyja… Mikor apja egyik este hazajött, elmondta neki hogy lánya szintén mutáns. Sergej roppant büszke lett lányára s felajánlotta feleségének, ha 15 éves lesz, elküldik Amerikába, ahol Xavier alapított iskolát mutánsok számára. Natalija megsokallta az egész helyzetet s még az este összepakolta holmiját s elment tőlük a gazdag bankárhoz. Szülei elváltak. Apja mikor megtudta mit művelt lányukkal, mikor nem volt otthon és hogy folyamatosan megcsalta, nem mondott ellent.

2013 - 2014:
Apja és Radoslava nagyon rosszul viselték, hogy Natalija elhagyta őket. Ettől függetlenül apja nem hagyta ott állását, hisz valamiből meg kellett élni. A lány mivel nem járt iskolába, így otthon tanult. Olykor felfogadtak babysittert, aki vigyázna a lányra. Radoslava a hónapok során egyre jobban ismerte meg erejét. Tudja uralni a tüzet. Majdhogynem napiszinten gyakorolta s nagy álma volt elkerülni Xavier iskolájába. Apja viszont csak akkor akarta őt elengedni, ha betölti a 15-ik életévet. Apja mivel gyakran nem volt otthon, így nem is tudhatta, mi is történik valójában a lány tudatában. Barát és szeretet hiány miatt kialakult benne lassan az skizofrénia első tünetei. Magával beszélt folyamatosan, olykor elkapta őt a gyűlölet és az affektus. Ilyenkor mindig megtámadta a babysittert. Pont ezért szinte senki sem akart rá vigyázni. Idővel teljesen magára maradt a házban. Olykor apja társaságát élvezve.

2015:
Egy nap katonák kopogtak ajtaján. Apja nem volt otthon így ez nem rendelkezett semmi jó hírrel. Közölték vele, hogy apja egy bevetésen eltűnt, s kis esélye rá hogy túlélte. Itt roppant össze Radoslava álma. Mivel senki sem jelentkezett hozzá mint gyám, s más családja nem volt, így a bíróság gyerekotthonra ítélte. Sőt, meglátszott hogy mutáns ellenes volt a bíró, mivel kihirdette, hogy az összes vagyont "elkobozza" az állam. Így a lány csak pont annyi személyes dolgot vihetett magával a gyerekotthonba, amennyi egy kisebb bőröndbe belefért.

2015 - 2018:
Gyerekotthonban tengette 3 évét. Nem voltak barátai, nem járhatott iskolába. Az szociális élet kitaszítottja volt. Nagyon hamar megértette, ha nem lesz senki sem aki szeretni fogja majd szeretni fogja saját magát. Mutáns létének köszönhetően megannyi kellemetlen szóval illeték nem csak a gyerekotthonban, de bárhol máshol is ahol tartózkodott. A paranoia és a skizofrénia egyre jobban elmélyült benne. Egyre gyakrabban voltak képzeletei, kialakult benne 3 személyiség.

2018:
Az elmebetegség és a környezet terrorja megtette a hatást. Mint egy időzített, szinte szó szerint bomba. Egy nap Radoskát oly mértékben dühítették fel a gyerekotthonban dolgozó szociális munkások, hogy affektusba esett. Elméjét elborította a dühroham, teljesen meghasadt tudata. Őrjöngő psychopata nevetés közepette teste lángba borult ismét s ennek köszönhetően felgyújtotta az egész gyerekotthont. Mintha a pokol tüze lett volna, mindenkit elemésztett rettenetes őrjöngése. Mikor lecsillapult, sikeresen elfogták. Rengeteg rendőrt égetett el, letartóztatás közben s csak a tűzoltók tudták őt leállítani, mikor vízágyúval folyamatosan oltották rajta a tüzet. Megvárták, míg teljesen elfárad, s akkor tették rá a kényszerzubbonyt. Tudathasadást, paranoiát, hiperventilt, klausztrofóbiát és egyéb rémisztő elmebetegséget diagnosztizáltak nála.

2018-2019: Radoslava Vasilovijt amerikába szállítják mivel oroszországban nincs megfelelő hely az ápolásához. A lány az X-menhez kerül, ahol Hannah Morsus Silver veszi kezelésbe elméjét. Elfojtja benne a felesleges indulatokat.Ezután a lány az x-suliban tanul és gyorsan beilleszkedik. A képessége rohamos fejlődésnek indul. A létszámban szükölködő X-men ekkor fogadja be soraiba. A városban az angyalok és démonok harcolnak egymással. Még nincs nyílt háború, de az X-mennek máris mindenkire szüksége van. A lány részt vesz az x-men munkájában és itt tovább erősödnek a képességei és jelentős mennyiségű tapasztalatra tesz szert problémamegoldás terén is. Az ereje egyre kifinomultabbá válik.

2019: Ebben az évben az X-mennek és a világnak egyre több gondja van az angyalok és démonok kibontakozó harcával. Mindkét fél stabilizálta a belviszályait és egyre erősebbé vált. A lány élete nehezebb lett. Az x-mennek világszerte egyre több dolga van és egyre többször keverednek harcokba. Szerencséjére a lány képessége egyre csak fejlődik így pedig képes túlélni a heves harcokat. Az év végén tör ki az igazi hábotú. Mindkét fél célja a föld elfoglalása. A földön élők ereje kevésnek bizonyul a háború megállításához ezért a civilek kimentése és életben tartása válik a megfelelő szervezetek legfőbb céljává. A lány ereje is kezd kiteljesedni már képes a testét teljesen lángokká változtatni.

2020 - 2022: A démonok és angyalok háborúja kisebb nagyobb szünetekkel folytatódik. Mindkét fél bevet mindent amit csak tud. Az X-men egy csata során találkozik egy halom démonnal. A démonok egy részét elpusztítják és sokat megsebesítenek. A Káosz nevű démon vezette csapat végül visszavonul. Mindkét fél szenved veszteségeket a démonok jóval többet. A nő még többször is találkozik Káosszal a harcmezőn. Legtöbbször a csatákból menekülve látja, a hatalmas termetű démont. Végül egy mentőakció során egy épület romjában találnak a démonra. Látszólag haldoklik. A lány valamiért úgy érzi életben kell hagynia őt. Ez kisebb összetűzéshez vezet a csapattársaival, de végülis elmennek és nem ölik meg a démont. Néhány hónappal késöbb a lány egy szörnyű csata során megsérül. Egy démonnal találkoznak aki semmissé tudja tenni a nem démonok képességeit. Így sérül meg a lány is. Végül Káosz siet a segítségükre. Megöli a démont, és társait aztán felkapja a lányt és futni kezd vele.
A lány utolsó emléke, hogy hatalmas hőt érez maga körül. Ezután egy sivatagban ébred.

Képességek:
Tökéletesen uralja tüzet, bármit képes belőle formálni/alkotni. Valamint elfojtani, magába szívni a tüzet (amikor magába szívja ettől csak erősebb lesz) Képes tűzzé alakulni (csak ilyenkor képes repülni és ebben a formában nincs fizikai teste).

Tűzlények: képes tűzből alkotni lényeket, amelyek harcban segítik őt. A lények nagyságuktól függően erősek/gyorsak. Pl egy 4-5 méteres tűzóriás lassabb lesz, de erősebb. A szárnyas lények ideiglenesen képesek repülni is (sárkány, főnix stb) Ezeket a lényeket 5-10 percre képes megidézni (vagy amíg el nem pusztítják).

Adam ez így borzasztóan sok. 4 képességed van és egy ereklye szintű tárgyad. Változtass, mert így nem fogadlak el. Ha nem javítasz mire valaki feltölt egy elfogadható előtörténetet kiesel ameddig nem lesz üresedés, mert akkor újra beküldheted az előtörit.

Többiek elfogadva!
1. Namor (Nefi)
2. Amerika Kapitánya (Jeff)
3. Kozmosz
4. Plague
5. Fúria

No, akkor az én kicsi karakterem lenne erre a játszmára:

Név: Gloria Kovacs
Egyéb név(i): Glori
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: semleges, néha még most is kissé távoli, máskor pedig furcsán közvetlen.
Személyazonosság: ismert
Születési helye és idő: 2018 szeptember 26. , New York, Chelsea, Miriam Kórház
Kor: 36
Család:
apja: Walter J. Kovacs (, Mandu és Bogár), Rorschach
Előbbi elhunyt, utóbbival nem tart kapcsolatot.
anyja: Sweety Love, kapcsolatuk kiválló
férje: Namor McKenzie

Férje családja:
Serena Amelia Davidson – nevelőanya, él
- Stephanie Davidson – fogadott húg, él
Lyron McKenzie – apa, él
Melissa Boltagon – mostohaanya, él
- Doria McKenzie-Boltagon – húga, féltestvér, él
Lara Miller – anya, nem tudni
Emily Brook (Emily Davidson) – feleség, halott
- Donald R. Davidson– fia, halott
Gloria Kovacs – második feleség, él
- Wamor McKenzie – fia, él


Foglalkozás: hercegné, utazó kalandor, felfedező
Testmagassága: 1,78 m
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: lila
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: lila szemei, folyamatosan változó hajviselete
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges, jó kondiban van

Életrajza:
Életének új korszaka apja halálával kezdődött. Bármi lett is volna a sorsa, élete akkor visszavonhatatlanul összefonódott jelenlegi férje, Namor éltével.
Ez volt az első alkalom, mikor férje segítségére volt, és ezt a hősi, oltalmazói szerepet később is be-betöltötte.
Mivel szoros közelségben nőttek fel, erős barátság szövődött kettejük között, Namor jobban ismerte Gloriát, mint későbbi partnereinek bármelyike, kikkel szemben még szerelmesen is kissé tartózkodó, hűvös volt. Ekkor még talán maga sem tudta, hogy kit keres.
Elsődleges képessége is azon a gyászos napon mutatta meg magát: akkor még főként az ahhoz értőknek jósolta előre Gloria telepatikus képességeit, ami egyértelműen csak kamasz korában jelentkezett ismét, mikor normális esetben fel szokott ébredni.
Sokáig úgy tűnt, nem is örökölt más képességet, így ezt fejlesztette, amennyire csak lehetséges volt.
Mikor már képes volt értelmezni a homályos benyomásokat, érzeteket, melyek kisgyerek kora óta körül lengték, személyisége változni kezdett, az addigi távoli, mélázó leányból magabiztos nővé érett.
Néhai apjához hasonlóan, hamarosan ő is megízlelte az utazás édes élményét. Kezdetben csupán a Piramisban művelődött, majd megszületett szívében a vágy, hogy felfedezzen, megismerjen távoli kultúrákat is, testközelből. Anyja támogatásával végül utazgatni kezdett és bejárta a világot. Volt néhány kisebb románca utazó és szobatudósokkal, de egyik sem volt számára kielégítő, így gyorsan elfeledte őket.
Végül régészeti diplomát szerzett, és már szakemberként járhatta a világot, távol a zűrös várostól.
Másodlagos képessége, bár viszonylag későn, de végül jelentkezett, akkor kezdett kifejlődni, mikor végre valóban átadta magát a szerelemnek, mikor leomlott szívében az utolsó gát is, mikor rádöbbent, hogy akarva - akaratlanul Namort kereste az összes addigi partnerében, ahogy ajkuk először találkozott...
Ahogyan Sweety képes volt rá, úgy Gloria is képessé vált átalakítani önmagát, ennyit örökölt anyja képességéből. Ez lehetővé tette, hogy érintés útján lemásolva a férfi természetes képességét, követhesse a vízmélyi birodalomba, s valóban a párja lehessen.
Ebből adódik, hogy ezirányú képessége másként fejlődött, mint anyjáé, az ő esetében egyetlen változás minél hosszabb idő fenntartása vált létszükségletté, nem pedig a tökéletes átalakulás, megjelenés vagy többféle változás létrehozása.
Házassága Namorral a férfi hidegsége ellenére szerető és kiegyensúlyozott, bár a nép előtt nem hivalkodó.
Első fiuk születése előtt Namor első fiának mostohaanyja volt, ám a fiú sajnos nem sokkal az esküvő előtt meghalt. Glori ekkor mindent megtett, hogy férjét kirángassa a búskomorságból. Ő is gyászolta a gyermeket, de úgy érezte legalább annyit kell tennie most Namoért, mint amennyit ő tett érte apja halálakor.
Első fiuk részben Gloria apja után kapta nevét, részben Namor után, természetesen az atlantiszi szokásokhoz igazítva, így lett Wamor.
Namorral való szerelmük során utazásai ritkultak, rövidültek, s Wamor megszületésével úgy döntött, hogy mindaddig, míg kellően nagy nem lesz a legény, s nem oszthatja meg férjével az élményt, hanyagolja a kutató utakat. A döntés nem volt nehéz számára, mivel férje világa rengeteg érdekes titkot rejtett, ám talán az utazások emlékeként, egy furcsa hóbort jelent meg nála, elkezdett a hajával játszadozni, s mondhatni védjegyévé vált a folyamatos frizuraváltása.

Képességei:
- Telepátia:
Érzékeli a hozzá tartozók helyzetét és alapvető érzéseit, helytől függetlenül, bár elsősorban ezek változása jelentkezik sugallatként. Ennek erőssége és esélye függ attól, mennyire áll szoros kapcsolatban velük. Jelenleg Namor, Wamor és Sweety esetében jelentkezhet.

Ezek a sugallatok erőteljesebb alakot öltenek, ha valamilyen szempontból fontos esemény előhírnökei, alkalmanként pedig konkrét képekként jelennek meg akaratától függetlenül. Esélyük nő, ha valamely hozzátartozója játszik kulcsszerepet bennük.
Amennyiben sugallatot kap, némi koncentrációval változó mértékű részletességgel képes élesebb benyomásokat, képeket kapni, ám ha nem elég részletes a kép, és tovább próbálkozik az élesítéssel, gyorsan elfárad, remegés, fejfájás vagy eszméletvesztés jelentkezhet.

A mindennapokban képes mindenféle nehézség és fáradtság nélkül üzeneteket fogni és továbbítani, amennyiben nem ütközik ellenállásba, illetve képes beleolvasni a gondolatokba, néhány percig, szinte észrevétlenül, ha az alany nem ismeri a telepátiát. Amennyiben ismeri, de nem rendelkezik védelemmel, Gloria megpróbálhatja elrejteni nyomait előle, de legfeljebb 10 percig maradhat észrevétlen.
Amennyiben az alany rendelkezik ellenállással, alapesetben képtelen a gondolataiba látni, természetesen megpróbálhatja leküzdeni, de ha túlerőlteti magát, lázszerű tünetek jelentkeznek, és nagyon fáradékonnyá válik, képessége pedig az akaratlanul előtörő sugallatokra korlátozódik hosszabb-rövidebb időre.
Koncentrációval észrevétlenül képes megállapítani a felületes érzéseket, kiegészítve a szakértelmével észlelteket, és további koncentrációval, már az észrevételt kockáztatva, függetlenül attól, hogy az alany jártas-e a telepátiában, ezeket képes további árnyalatokkal gazdagítani.
Képes lezárni tudatát mások elől.



- Átalakulás: képes szinte a végtelenségig fenntartani Namor természetes alakjának mását önmagában, így kétéltűként megosztani az életét vele. Egyetlen jellegzetes, alakként jelentkezik nála, mely megőrzi eredeti vonásait, így tökéletesen felismerhető akkor is ha valaki csak a földi vagy csak a vízi alakját látta eddig. Képességéhez tartozik, hogy mindenféle probléma nélkül elviseli a vízben tapasztalható mélységi nyomást.

Nem vette azonban át Namor nagyobb erejét és elképesztő sebességét, valamint fegyverekkel szembeni erős ellenállását.

Szakértelmek:
művészettörténet, régészet, túlélő szakértelmek, alkalmazott pszichológia, kalap-ostor szuperkombó
-------------------------------------------------


Kiegészítés

Nem sokkal a házasságuk megkötése után 2044-ben Gloria egy fiúval ajándékozta meg Namor-t, így a herceg is végre újra megtalálta a teljes békéjét hála a családjának. Ám ez a béke sem tarthatott túl sokáig, Kang egy nagyobb támadást indított az Örök Birodalom ellen, nem volt elég, hogy Namor korábban elvesztette már az elsőszülött miatta fiát, de a családja újra veszélybe került. A robotok megostromolták Atlantiszt és Attilan-t. A férfi a családját mentette, a fiát és a felségét ki a királyi palotából a víz alatt, hogy az X-menhez menekítse őket újra a nevelőanyjához és a húgához. Az utolsó emléke, hogy ütést érzett a hátán, majd ahogyan lenézett a mellkasára egy hatalmas tátongó lyukat látott, ahogyan a lézerlövés keresztüllyukasztotta.

Ahogyan képessége Namoréhoz idomult, úgy ironikus módon halála is a férfi halálát követte. Egy pillanattal előtte még kicsi fiát fogta, s adta biztonságos kezekbe, majd vissza nézett férjére, s a mohó, vörös sebre, melyen át távozott az élete.
Szerelme, fellobbanó gyásza s életét kísérő konoksága, mellyel annyiszor követte a férfit, most újra megnyitotta a kapcsolatot, mellyel képességét magáévá tette, s az ő mellkasán is vörös virágként nyílt meg a hús.
Utolsó erejével még Namorhoz küzdötte magát, s karjaiba zárta, majd a két élettelen test örökre lemerült a tenger fekete mélyére.

Elfogadva!
1. Namor (Nefi)
2. Amerika Kapitánya (Jeff)
3. Kozmosz (Sarah)
4. Plague (Axe)
5. Fúria (Rado)
6. Glori (Sweety)

Kezdés itt:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1203-sivatag#11745

Bocsi Z csak nem írtál vissza a PM-re, de én betartottam a szabályokat. Adam alapból birtokol 4 képességet.
Ebből hármat akkor kapott amikor démon lett.
Aztán vettem egyet hét kreditért amikor az lett az alakváltás.
Itt Te írtad, hogy egy módisítást engedélyezel. Ez lett a kard amit kapott.

Ha jól látom én betartottam a szabályaidat.

Chaten letárgyalva. Kaland megindult első kaland címe:

1. Első Csoda

Plague elhunyt. Jelentkezni lehet. A kaland zárásában csatlakozik a karakter.

Név: Adam Taylor
Egyéb nevek: Káosz
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Fekete humor. Lenéz másokat magát mindig előbbre tartja.
Személyazonosság: Káoszként ismerik a világában.
Szülletési hely és idő: Kansas City 1988. Április. 16.(ismeretlen realitás.)
Kor: 34
Család: Egy bátyj nem tartja vele kapcsolatot. A szülők meghaltak még a bukás előtt.
Foglalkozás: Katona volt -> jelenleg démon Mephisto katonája
Magasság: 196 cm
Testsúly: 110 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Nincs
Különleges ismertetőjelek: Hatalmas gonosz démon formáját hordja

Repülési sebesség:
Egészségi állapot \ betegségek: egészséges \ elmebeteg mazochista és pszichopata hajlamai vannak

Előtörténet: Adam Taylor hadnagyként harcolt több tucat háborúban. Ebben a világban a harmadik világháború előtt egy akcióban eltűntnek nyilvánították. A férfit valójában széttépte egy robbanás. Életében elkövetett bűnei miatt a pokolra került. Mivel lelke örökké nyugtalan és vággyal teli volt ezért a pokolból egy év után visszajutott a fenti világba. A démonok világában vált tökéletes gyilkológéppé. A kard amelyet hord egy démoni ereklye. Mephisto küldte a földre ismét miután a szellemlovasa meghalt. A férfi ekkor kapta meg a kardját és teljesedtek ki képességei. A célja Mephisto hatalmának fenntartása az emberi létsíkon és ellenségeinek elpusztítása. A férfi New Yorkban kezdett tevékenykedni. első évében renegát démonokra vadászott és olyan lényekre akik urának árthattak. Végül egyetlen feladatává az angyalok elleni harc vált. Ennek oka a két világ között kitörő háború. Adam a háborúban kapta a Káosz nevet. A háborúban képességei és tudása miatt a démonok egyik legerősebb harcosa lesz. A férfi rengeteg csatát él meg. A háborúban találkozik egy nővel. A nő az X-men tagja akik próbálják túlélni a pusztító háborút. Adam megküzd az X-mennel és menekülni kényszerül a túlerő miatt. A nő harciassága és képessége viszont lenyűgözi. Több csatában is újra találkoznak. Az X-men általában a menekülő embereket védi. Az egyik alkalommal Adam megsérül. A férfi egy épületromban bújik el. Az X-men is éppen arra menekül. A csapat meglátja a sérült démont, de nem ölik meg őt. Az ismeretlen nő menti meg az életét. Adam nem tudja miért hagyták életben. A következő csata alkalmával ismét látja az X-ment ahogy szorult helyzetből próbálnak kikeveredni. A férfi a segítségükre siet és megöli a menekülési utat elálló démonokat. Az X-men a csata során förtelmes állapotba kerül. A vezetőjük a világ főmágusa Zacharias Morsus is haldoklik. A több súlyos sérült is van. Köztük a nő aki megmentette Adam életét. A férfi felkapja a lányt és a menekülő X-men után viszi. A menekülés közben találja szemben magát egy démonúrral. A férfi utolsó emléke a mindent elsöprő pokoltűz ahogy a nála is hatalmasabb lény elpusztítja őket. Egy sivatagban ébred fel. A lánnyal együtt.

Képességek:
1.: Démoni kígyók vannak tetoválva a karjaira egészen a válláig. Ezek démoni tetoválások semmivel nem lehet őket elrejteni.
2.: Képes megérezni a közelében lévő természetfeletti lényeket. Fajukat nem tudja meghatározni de érzi ha nem átlagosak. (a karakter még nem tud róla)
3.: Alakváltás: Adam képes megváltoztatni testének formáját. A súlyát és méretét csak minimálisan képes változtatni ám egyebekben szabadon bánik a testével. Képes extra végtagjait eltüntetni és az izmokat a testén máshol elhelyezni. Ehhez szüksége van néhány percre. A képességével nem tud konkrét személyeket utánozni de a bőrszínét és haját képes megváltoztatni tetszése szerint.

Felszeréles:
- Vérzivatar: Egy démoni erejű penge amit Adam számára készítettek.
Képességek:
- A penge a hordozóját emberfeletti fizikai képességekkel ruházza fel.(10-es erőkategória, és kicsivel emberfeletti reflexek és gyorsaság, közepes ellenállás a nagy kaliberű puskák már nem sebzik a bőrét.)
- A kard törhetetlen és szinte bármit átvág.
- A penge forgatója csak démoni lény lehet, másokat megfertőz és eltorzít az ereje
- A penge hordozója 5 méteres körzetben képes uralma alá hajtani a vért. Képes azt formázni és akár megszilárdítani is. Az egyetlen szabály az, hogy a vérnek a zónán belül kell maradnia. A vér maximum edzett acél keménységű lehet. Csak kiontott vért képes manipulálni.

Módosítva. Kígyók levéve next time használható verzió. Elvileg elfogadható.

Most már komolyan megkérdem mert már komolyan nekem esik kicsit rosszul..., miért zavarja egyeseket, hogy van a karimnak általános műveltsége? (Mm nem az zavar, hogy mást zavar, hanem az, hogy úgy zavarja őket, hogy a karakterüknek is tudnia kellene, amit az enyém tud.) És ismeri a saját világának alig 100 éves történelmét, FŐLEG, hogy a legtöbb neki családi vonatkozású, mert az apja nagybátyja is szerepelt benne? Arról én nem tehetek, hogy ti képtelenek voltatok elolvasni a kronológiát pl, amiben ez benne van és a karakterek tudhatnák… (mm amit most játszunk) Mert ha igen, akkor megöletem és hozok egy gombát…
Mielőtt vitazkozni kezd bárki is, az előtörik alapján csak Sarah világa volt olyan, ahol ezek nem játszódtak le, mindegyik másikban 99%-ra biztosan igen.

Lásd:
1900-tól az első világháborúig:
- Megszületett Amerika Kapitány

- Megszületett Bucky

- Elkészült a Fáklya


Az első és a második világháború között:
- Megszületett Charles Francis Xavier

- Megszületett Erik Magnus Lensherr

- Megalapult a Megszállók (tagok: Amerika Kapitánya, Bucky, Namor, Fáklya)

- 1921-ben a Genetikai Tanács megbuktatja Unspoken-t, az Embertelenek őrült uralkodóját és a bukott uralkodó Tibetbe távozik

- 1921-ben Attilan és a teljes Embertelen faj megkezdte 100 éves álmát az Atlanti-óceán mélyén

- 1944-ben Namor, Atlantisz királya eltűnik és Atlantisz új királya az unokaöccse Lyron McKenzie lett (És igen megjegyzem: Ő a karim apja)

Káosz és Black Jack elfogadva. Még egy jelentkezőt várunk. A következő kaland a Pokoltűz Klubba vezet. Póker, szerencsejáték és hátba szúrások.

Hahó!

Emberek!

Kéne még egy játékos, mert így még kört se tudok váltani!

Elfogadva, de csak két fegyvert tarthatsz meg.