Exiles - Száműzöttek

Név: Harold Osborne
Becenév: Goblin, Manó, Kobold, Harry
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: A múlja miatt könnyen érzi magát elhagyatottnak és gyakran sodródik emiatt a végletekbe. Melankolikus és álmodozó, bár az utóbbiak valóra válásában sosem képes hinni teljes szívvel.
Kor: 22
Család: Apa: Norman Osborn

Foglalkozás: Oscorp tulajdonos, jelmezes hős
Testmagassága: 186 cm
Testsúlya: 80 kg
Szeme színe: fehér
Haja színe: kopasz
Bőre színe: zöld
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges




Egy sikeres üzletember története, egy emberről aki a semmiből építkezett és az egekbe tört. Ez kövezte ki Harrynek az utat, egy kis előkép amihez fel kellett nőnie. Pedig azt sem látta, hová ér az árnyék amit az előtte álló alak vetít rá. Mind is merjük a kezdeteket. Nyomás alatt nőnek a legerősebbek, ha legyőzik az első akadályt, a kétséget...

Nem mondom el, hogy legyőzte-e a fiatal örökös. Túl nagy poén a csattanó.

A középiskolás évek hamar elszálltak a súly alatt és Norman apuka nem hitte el, hogy támogatás nélkül is bejutna a gyermek a legjobbak közé az állam legjobb sulijába. Lehet, hogy így volt, de nekünk csak az a fontos, hogy nem olyan könnyű megtalálni magunkat ebben a sötét szobában. Nem segít ha a legfontosabb elhiteti velünk, hogy senkik vagyunk. Kit keressünk hát ott, ha a barátok kedvesen biztatnak, persze felelőtlen szeretetből. A példaképünk tud mindent, ért hozzá, tudja, hogy a puha anyag könnyebben enged a formáló kezeknek még ha későn kezdünk is hozzá. Hiszen amíg Harold még kis gyerek volt Normannek volt más amit fel kellett nevelnie, nevének díszes tovább örökítője az Oscorp.

Miután már a kezdő felállás eléggé tipikus fel is csaphatjuk az első fejezetet egy problémás fiatal felnőtt életének első rögös szárnypróbálgatásainál. Ahol a jegyek sosem lehetnek elég jók és a barátnők nem elég felvállalhatók ahhoz, hogy bemutassuk apunak. Pedig anyu biztos mindet szeretné és kedvesen elcsacsognának amíg apa disznó viccekkel szövi össze kettejük balladáját egy olyan családban amiről Harold már tizenhat éves kora óta nem álmodik. Avagy az első fejezet idejét nézve már lassan másfél éve...

Közben az apa fogadott gyermeke az óriás cég bajba kerül, a kutatási részleg elveszti a vaskos állami munkát amiben olyannyira biztosak voltak, hogy elkezdték a kutatásokat. A szuper-katona szérum újra dolgozása várat magára a választásokkal a küszöbön az elnök nem akarja megkockáztatni, hogy kiszivárogjon egy ilyesmi engedély. De a munkálatok már folynak, egyre nagyobb eredményekkel és Norman már nem akarja felfüggeszteni. De szert egyik minden alany teste kiveti, az idősebb szervezetek nehezebben esnek túl rajta és szinte rögtön a beadás után. Viszont a huszonéves szervezet még egy darabig pozitív hatást is mutat. Osborn pedig elkeseredett lépésre veszi rá magát.

Másnap az apja is vele vacsorázik, nem egyedül eszik a tv előtt, csak a háttérben szól a vígjáték. Nem tudja, hogy pontosan mi is megy egy régi téli estét idéz a klasszikus miközben az apja Harrynek hívja. Nem Haroldnak, Harrynek, mint a barátai. Kedvesen és lassan beszél, most a gyermek nem érzi úgy, hogy akármikor elsiethet egy találkozóra. Felajánlja, hogy másnap bejöhet a céghez és megnézheti az izgalmas gépeket is. Ami fontosabb együtt nézhetik meg, "mi" cseng halkan a fejében a vacsora további részében.


Még csak az örömteli része sem maradt meg, nem emlékezett a gyárlátogatásra, az érdekes kütyükre. Arra sem, hogy apja pár tudóssal elsiet és véletlen bezáródik egy ajtó, percekkel később megszólal a riadó. Halvány zöld szín gáz, a saját sikoltásai a fejében, fájdalom és kétség. Másnap semmi sem rémlik, furcsa viszketés gyötri egész nap, apja hangja a telefonban boldog és izgatott, de ma nem tévéznek együtt...

A szer müködik és a második adag után már maradandó nyomai is maradnak az alanyon, másnap kiderül, hogy a rövidtávú memória részben sérülhet. De a megoldás a korra a vizsgálatok után kezd kikristályosodni. Kisebb dózisok készülnek kapszula formában, hogy az alanyba beleágyazza a hatóanyagot és ne kelljen több kamrás megoldás. Az alany sportosabb, enyhe belső fájdalmakkal és bőrirritálódás miután a vastagabbik visszahúzódik. Osborne elhatározza, hogy magánydiák lesz a gyerekből az utolsó évben. Az alany tudomása szerint nem csak a könyvekről, az életről és a cégről is van mit tanulnia mielőtt továbbléphetne.

Harry közérzetével a teljesítő képessége is növekszik, legalábbis ő ebben az okban hisz. Megnyúlik kicsit és biztos benne, hogy sokkal felnőttesebb megjelenése van elkezd rendszeresen edzeni és gyorsan fejlődik. Gwennel komolyra fordulnak a dolgok, bemutatja az apjának is, aki viszont kicsit távolságtartónak mutatkozik a lány előtt és bizonygatja Harrynek, hogy most magával kell foglalkozni. Mivel még sok dolga van az iskola végéig és amellett, hogy a dolgozatokra bejár rengeteget van a cégnél és sok időt emészt fel, hogy lefárassza magát az alváshoz. Néha nem is alszik, csak fetreng vagy tanul. Ha mégis sikerül rémeseket álmodik egy manószerű lényről aki fél, mert mindenki bántja és sosem hagyják békén. A manó ismerős neki és nem tudja honnan.

Innentől minden zavarossá válik, magam sem tudom követni, az álmok határozottabbak lesznek. Harry kezdi úgy érezni, hogy nem mind álom, hogy valami nincs teljesen rendben. Közben az apja ismét kevesebbet foglalkozik vele, akkor egy zsíros állami megbízásról beszél. Pedig az pár nappal később elúszik. A fiút, majdnem elüti egy autó és a hírekben már este viszontláthatja magát, mint egy vastag zöld bőrrel rendelkező furcsa lényt ahogy arrébb borítja magáról az autót. Egy másik felvételen pedig az Oscorpba fut be, ez már tisztább, a tv vette fel és még pár amatőr felvétel is van róla. Nem tudta senki megállítani, de az állami megbízásnak ennyi elég volt, az nem volt olyan erős.

A termelés pár nap alatt leáll, a működés csak két hónap múlva. De a bíró döntése végleges, az esküdteket abszolút meggyőzték a felvételek. Az Oscorp hamar kiürül. Norman is csak azért marad ott mert szabadlábon védekezhet. a bizonyíték eltűnt, a fiú mikor megtudta mi történ elhagyta a családot. Fél évig azt se lehetett tudni életben van-e. Később pletykákat halottak a London utcáin ténykedő Gonlinról. De nem lehetett tudni, hogy az az örökös vagy csak egy ihletett bűnöző.


Nem bírom tovább benn tartani...
Nem sikerült legyőznie, nem teljesen. De azért ez sem semmi...

Volt ő már sok minden egy év alatt Haroldból lett Goblin, Kobold, Manó vagy akinek kevesebb volt a fantázia esetleg gyengébb a látása annak csak Zöld. Nem csak a pirulák kellettek, egy éven belül kiderült, hogy a pirulák csak gyorsították a folyamatot. Egy idő után egyre kevésbé volt emberi a forma mikor visszavette. Ő lett a világtörténelem első szuperhős/gonosza. Évekig nem vadásztak rá összefogva a bűnözők, senki nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalon állt. több nagy buliban előkerült a neve és mikor meghiúsított egy rablást a tulaj és a média nem kotyogták ki mi tűnt el vagy mi nem. Nem tudták mit kezdjenek a jelenséggel és így segítették a legjobban. Hamar elkezdték félni a területét, pedig sokáig nem tervezte ezt a jövőt magának, egyedül akart lenni csak a kötelesség tudat felébredt benne mikor a rablók rossz időben voltak rossz helyen.

Goblin kódnéven jegyzett akta egy fejlövéssel zárult, öt fokos szögben haladt át a koponyán a hátulról leadott lövés. Aki pedig elsütötte: Frank Castle, később hasonló stílust felvevő egykori CIA ügynök. Rosszul ítélte meg a hősünket és úgy ítélte meg, hogy Londonban is szükség lesz a Bosszúállóra és kiiktatja a bandákat egymás torkától távoltartó nagy halat, majd sorban segít a bandavezéreken is. A terve bevált, de nem igazán számított rá, hogy a célpontja áldozat volt. Később kiderült, hogy Harry Osborne volt a Zöld és nem egy maszkos örült volt. Csak egy új kor első áldozata.
Pedig már éppen kezdett belejönni...




Képesség:
Szuper Goblin Szérum:
500kg erő
Emberi gyorsaság, reflexek kétszerese
Növekedett kitartás, minimális regeneráció
Emberfeletti ügyesség

- A bőre ellenállóbb az emberénél, felfogja a könnyű lőfegyverekből leadott lövészt és az átlagosan megmunkált vágófegyvereket.
- Csontjai, így karmai és fogai is erősebbek, közel acél keménységűek. De az acélt erőkifejtéssel már képes feltépni velük.
- A lehelete koncentráltan kábító hatású

//Manó előtt küldtem el a teljes karilapot, de nem tudom, hogy jöhetnék -e én is //

Név: Magnus Lensherr
Becenév: Magnetó
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Sok mindent megélt épp ezért bizalmatlan, de emelett nagyon határozott. Megfontolt, de képes gyors döntéseket hozni.
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: ismeretlen
Kor: 37
Család: ismeretlen
Repülési sebesség: 100- 200 km/H


Foglalkozás: jelenleg igazságosztó
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 80 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: őszes barna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: telepatikus támadások ellen védő sisak amit folyton visel.
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Élete:
A Magneto nevű mutáns titokban tartja élete történetét és valódi kilétét. Nem tudni milyen állam polgára, mi az anyanyelve, honnan és kiktől származik. Ismert adat mindazonáltal, hogy családjával Németországban élt a náci rezsim idején, és mindannyiukat elhurcolták az auschwitzi koncentrációs táborba, Lengyelországba. Magneto gyermekkorát lágerekben töltötte és családjából a tábor felszabadítása után az egyetlen életben maradt áldozata az eseményeknek. Mint zsidó Holokauszt túlélőt, tetteit az a cél hajtja, hogy megvédje a mutáns fajt egy hasonló sors elszenvedésétől. Magneto ellentmondásos szereplő; jellemzése az évek folyamán nagy változásokon ment keresztül bűnözőből a hősig, habár meg nem alkuvó harcosként gyakran nyúlt terrorista eszközökhöz.
Harcias tettei egyrészt népszerűtlenné tették őt, másrészt sok mutáns a megmentőjét látta benne. Az ő világában Xavier a képességét arra használta, hogy sereget toborozzon belőlük és uralkodjon. Magneto ezt nem tűrte és készíttetett egy olyan sisakot ami képes volt megvédeni mindenféle telepatikus támadástól. Amint látta, hogy ez hatásos saját sereget szervezett, akik ilyen sisakot hordtak mind. Xavier diktatúrát vezetett be uralma alatt, amit Magnetónak és csapatának sikerült megszüntetnie és elhozták a demokráciát. És Magnetó mint elnök volt hatalmon, de igyekezett igazságos, de kemény vezető lenni. A békés demokrácia sem tartott sokáig, mert ezek után folyamatos harcok következtek. xavier különböző gépekkel próbálta növelni saját hatalmát, hogy egyre több embert tudjon befolyása alá venni. A harcok elhúzódtak és mindketten be akartuk fejezni a háborút, de Xavier nem hajlott az egyezkedésre, ő csak azt fogadta volna el, ha ismét ő a diktatúrikus vezető, amit pedig nem fogadhattam el.
Xavier rájött hogy győzhetné le ellenfelét. A harcok mindig áldozatokkal jártak, de ő úgy döntött, hogy Magnetó csapatának sérült tagjait, akik a csatamezőn voltak, inkább elhurcolja és nem öleti meg. Ezeknek a katonáknak átmosta az agyát és visszaküldte Magnetóhoz azzal a céllal, hogy öljék meg. Mikor rájött erre sorban kellett végeznie a saját agy mosott embereivel, ami szörnyű érzés volt számára.
Azonban arra nem számított, hogy a legjobb barátomat is agy mosta, aki a jobb keze volt. Erre sajnos csak akkor jött rá, mikor az hátulról leszúrta egy üvegszilánkkal.

képességei:
Magneto egy Omega szintű mutáns.
Magneto, képes ellenőrzése alá vonni a mágnesességet. Egyformán képes manipulálni a természetes és a mesterségesen létrehozott mágneses tereket. Nem tudni azonban, hogy mágneses erejét a környezetből vonja ki (ha igen, úgy ezt nagy távolságról is képes megtenni), vagy saját maga is tud mágneses mezőt gerjeszteni. Az sem világos, hogy Magnetónak ez a képessége pszichikai, vagy fiziológiai természetű. Magneto ereje a gyakorlatban mindenre elég. Még gyermekké változtatása előtt történt, hogy száz méter távolságból öt méter magasra emelt egy 30 ezer tonnás teherszállító hajót. Ezen kívül Magneto egyidejűleg több irányban is használni tudja erejét. Képességei segítségével másodpercek alatt összeállít bármilyen bonyolult szerkezetet, gyakorlatilag áthatolhatatlan mágneses védőteret gerjeszteni maga körül. Noha magnetikus erejét Magneto általában karmozdulatok kíséretében használja, teljes mozdulatlanságban is képes azt maximálisan kiaknázni. Magneto ereje elsősorban a mágnesesség, mindamellett úgy tűnik, kisebb nagyobb mértékben bármilyen energia gerjesztésére és irányítására képes, amelynek természete rokon a mágnesességgel. Régebben használt elektromos nyilat, valamint gerjesztett már akkora hőt, amely elegendő volt egy páncélajtó megsemmisítéséhez. A hő, illetve az infravörös sugárzás egyaránt az elektromágneses spektrum részei, akárcsak a látható fény, a rádióhullámok, az ibolyántúli sugarak, a gamma és a röntgensugarak. Magneto valamennyit képes használni. Láthattuk, hogy antigravitációs mezőt is tud gerjeszteni, valószínűleg akkor is ezt teszi, amikor nem mágneses objektumot emel a magasba. Ezért Magneto talán élő bizonyítéka a sokat vitatott egységes mezőelméletnek, amely szerint minden erőjelenségnek közös az alapja. Ennek ellenére Magneto szinte mindig a mágnesességet használja, valószínűleg az erő más formáinak alkalmazása nagyobb erőfeszítést kíván meg tőle. A korábbi években Magneto mutatott bizonyos asztrális és telepatikus tulajdonságokat is, és arra törekedett, hogy be tudjon hatolni mások gondolataiba. Képességei ezen a téren minimálisak, legfeljebb arra elegendőek, hogy megakadályozzák egy erősebb akarat behatolási kísérleteit. Hogy Magneto milyen hatásfokon tudja alkalmazni szuperképességeit, nagyban függ fizikai állapotától. Ha súlyosan megsérül, teste nem tudja elviselni a nagy erősségű mágneses terek irányításával járó terhelést. Magneto a genetikai manipuláció és a klónozás szakértője, tudása messze meghaladja a tudomány jelenlegi szintjét, talán ő az egyik legnagyobb géniusz ezen a területen. Képes közönséges embereket szuper tulajdonságokkal felruházni, valamint emberi testeket klónozni, és fejlődésük idején alakítani génszerkezetüket. Maelström feljegyzései és készülékei segítségével ugyancsak elsajátította a szintetikus lény előállításának mesterségét. Magneto a technika egyéb területein is mesterfokot ért el, például mágnes meghajtású repülőgépet és űrhajót, bonyolult robotokat, számítógépeket és generátorokat tervezett és épített. Ezzel szemben a közelharcban csak felületes ismeretekkel rendelkezik.

felszerelés: telepatikus támadások ellen védő sisak.

év: Borisz Dragunov
Egyéb név(i): Svarog
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Nem veszi magát komolyan, de fejlett a kötelesség és
az igazságtudata. Mellé elég cinikus és titkolódzó.
Személyazonosság: Nyilt
Születési helye és idő: 1978, december 8. Vlagyivosztok
Kor: 46
Család: Nem ismeri őket
Foglalkozás: A Shi'ar birodalmi gárda tagja
Testmagassága: 180 cm.
Testsúlya: 97 kg.
Szeme színe: kék
Haja színe: kopasz
Bőre színe: zöld
Különleges ismertetőjel: Egy magas és izmos lény, aki inkább egy hüllőszerű lény mint ember, a hátából bőrszárnyak nöttek ki a másodlagos mutáció következményeként. A testét zöld szarupikkelyek borítják
Repülési sebesség: 30 km/óra

1978.ban született a Szibériai Vlagyivosztokban. Ebben a városban nagy volt a bűnözés. Az Orosz maffia, az illegálisan itt tartozkodó kinai Triádok. Átlagembereket terrorizáltak. Védelmi pénzt szedtek. És ha nem kapták meg akkor kiverték a delikvensből.
Amikor Boris megszületett az édesanyát Irinát megrémísztette a csecsemő külseje. Csak a szeme volt emberi. De a gyermek testét pikkelyek borították, az arca az ember, és egy ragadozó hüllő arca között volt. Az ujjain fejlettlen karmok voltak. A hátán pedig két csontkinövés. Az édesapja elsápadt a fia látványán. Már tudta hogy mi. Egy szörnyszülött, egy rossz ómen. Maga a gonosz. Az első dolguk az volt hogy kilökjék egy szemétdombra. De ott megtalálta egy guberáló aki azonnal eladta egy üveg vodkáért, a Moszkvai Lenin cirkusznak ami akkor a városba volt. Mindenféle torzszülött volt ott, szakállas nő, sziámiikrek, medveember. És most meg a végitélet fenevadja. Svarog. A fiú amint megtanult járni már a porondon volt. Az embereknek az volt a szórakozás ha megdobálhatták szerencsétlen lényt. A nevét egy szláv szörnyetegről kapta. És ahogy nőt a cirkusz igazgatója felfedezte hogy a különös fiú képes manipulálni a lángokat. Képes pusztán az akaratával tűzes karikákat meggyújtani. A közönség félelemel tekintett rá. A cirkusz igazgatója pedig mostohán bánt vele. Kenyéren, és vízen élt. Ha egyáltalán adtak neki enni. És ez az ő kedvüktöl fügött. Néha megtörtént hogy a fiatal mutáns csótányokon, és patkányokon élt. A nélkülözés miatt lassan megbomlott az agya. A cirkuszigazgató egyszer bejött heccelni szerencsétlent. Verte a rácsot, és üvöltözött vele. Ekkor Svarog üvöltött, és a következő pillanatban a férfi teste lángra kapott.

Svarog megrémült attól amit tett. Megszerezte a lángoló férfitól a zárka kulcsot, majd kinyította a zárat, és megszökött a cikrusztól. A környéken többször is látták a vidékiek, ahogy a fiatal fiú tyúkot lopott. Szörnynek hitték, a hatóságok egy időben kutatni kezdtek utána, de egy napon elmaradoztak. Svarog hamar szerzett egy rádiót. Kiderült hogy egy idegen fáj támadta meg a földet. Magukat shi'aroknak nevezik. Svarog egyszer látott egy csatát. Az orosz katonák harcba keveredtek az idegenekkel, akik egészen emberszerűnek tűntek, leszámítva a különös formájú hajúkat és a karjukon lévő tollakat. Az emberi katonákat pillanatok alatt legyőzték.
Svarog megelégelte a látványt és futni kezdett, de hirtelen elesett. A shi'arok a nyomába eredtek. Svarog azonban bevetette a képeségét és tűzgolyókat dobált az idegenekre. A vezetőjük egy kábítólövéssel hallgatatta el az éhes és kimerült fiút. Svarog sokáig egy cellában volt. A shi'arok megértették vele, hogy felhozták a bolygójára és kigyógyították több halálos betegségből. Jól bántak vele, Svarog hálás volt. Lassan felgyógyult.
Majd azzal törlesztett a birodalomnak, hogy 15 éves korában megkezdte a kiképzését. Megismerte a Shi'ar kultúrát. Egy nap pokoli fájdalmai voltak, amely a hátából áradt ki a testébe. Hamarosan egy plussz pár kar nőtt ki a lapockájából, aminek az ujjai meghosszabbodtak és hártyák nőttek köztük.
Svarognak szárnyai lettek.
Öt év múlva beválogatták a hadseregbe. Lőmester lett. Ekkoriban tört ki a skrullokkal a háború. Svarog több csatában is részt vett. A társaival harcolt a levegőben, az űrben a bolygók felszínén és a víz alatt. Egyszer egy maga belopakodott egy erődbe és kiiktatta a skrullok pajzsgenerátorát ezzel megnyítva az utat a shi'ar flotta előtt. Ez volt a háború döntő csatája.
A skrullok ezek után békét kértek.
Svarogot pedig bevették a Birodalmi Gárdába. Ő is a kastély őrei között volt. Egy nap az egyik bolygó lakossága fellázadt a birodalom ellen. A császárnő Kallarkot és Svarogot küldte. Hamarosan kiderült, hogy ez a világ a Föld volt. Dragunov New York ellen vezette a támadást. Itt harcba keveredett egy fémpengékkel vagdalkozó harcossal akinek a sebei azonnal begyógyultak. Dragunov végül egy egész épületet omlasztott rá.
Ekkor jött meg a hír, hogy Kallark leakarja bombázni a bolygót és a lázadókat.Svarog azonnal fogott magának egy hajót és elindult Kallark csatahajójára. Vitába keveredett vele, ekkor a storian egy ökölcsapással leterítette Svarogot, aki válaszul lánggolyót küldött a hajó tűzirányító pultjába ezzel lehetetlenné téve a tűzelést. Svarog hamarosan őrizetbe vette a birodalmi gárda parancsnokát parancsmegtagadásért.
A császárnőtől ezért egy kvantum bandázst kapott.

Kvantum Bandázs a nega bandázs ellentéte, nagyon erős karperecek.
- A bandázsok aranyló kvantum energiát engednek ki, amit lehet szilárddá formázni. Ezzel tárgyakat vagy mozgó alakokat teremteni. A bandázsok képesek védő aurát alkotni, amik óvnak az űr hidegétől, nyomásától, és ellát oxigénnel.
- Megjegyzés: nagyrészt egyeznek képességeikben a Zöld Lámpás gyűrűjének erőivel.

Tank: nem fogadom el, mert nem haltál meg.
Kira: inkább tarts egy kaland szünetet és hagyjunk lehetőséget azoknak, akik még nem játszottak. Szóval ha a kövi kalandon meghalt vki, akkor add be majd újra.

Svarog és Tobi pedig elfogadva, a helyek beteltek.

Elkezdtük az új kalandot: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1978-exiles-5-a-magia-ura#30887

Csupán a meleg miatt szólok, hogy vasárnap-hétfő magasságig nem írok (ebben a melegben az írás is alig megy), ha addig Danny és Tobi addig nem írnak, a körváltás fejvesztés terhe mellett fog lezajlani.

3 új játékos jelentkezését várom, még lehet, hogy a mostani kalandba fognak bekerülni, révén nagyon az elején van a csapat.

Akkor most jelentkeznék vele.

Laura Slyen írta:
Név: Magnus Lensherr
Becenév: Magnetó
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Jellem: Sok mindent megélt épp ezért bizalmatlan, de emelett nagyon határozott. Megfontolt, de képes gyors döntéseket hozni.
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: ismeretlen
Kor: 37
Család: ismeretlen
Repülési sebesség: 100- 200 km/H


Foglalkozás: jelenleg igazságosztó
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 80 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: őszes barna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel:  telepatikus támadások ellen védő sisak amit folyton visel.
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Élete:
A Magneto nevű mutáns titokban tartja élete történetét és valódi kilétét. Nem tudni milyen állam polgára, mi az anyanyelve, honnan és kiktől származik. Ismert adat mindazonáltal, hogy családjával Németországban élt a náci rezsim idején, és mindannyiukat elhurcolták az auschwitzi koncentrációs táborba, Lengyelországba. Magneto gyermekkorát lágerekben töltötte és családjából a tábor felszabadítása után az egyetlen életben maradt áldozata az eseményeknek. Mint zsidó Holokauszt túlélőt, tetteit az a cél hajtja, hogy megvédje a mutáns fajt egy hasonló sors elszenvedésétől. Magneto ellentmondásos szereplő; jellemzése az évek folyamán nagy változásokon ment keresztül bűnözőből a hősig, habár meg nem alkuvó harcosként gyakran nyúlt terrorista eszközökhöz.
Harcias tettei egyrészt népszerűtlenné tették őt, másrészt sok mutáns a megmentőjét látta benne. Az ő világában Xavier a képességét arra használta, hogy sereget toborozzon belőlük és uralkodjon. Magneto ezt nem tűrte és készíttetett egy olyan sisakot ami képes volt megvédeni mindenféle telepatikus támadástól. Amint látta, hogy ez hatásos saját sereget szervezett, akik ilyen sisakot hordtak mind. Xavier diktatúrát vezetett be uralma alatt, amit Magnetónak és csapatának sikerült megszüntetnie és elhozták a demokráciát.  És Magnetó mint elnök volt hatalmon, de igyekezett igazságos, de kemény vezető lenni. A békés demokrácia sem tartott sokáig, mert ezek után folyamatos harcok következtek. xavier különböző gépekkel próbálta növelni saját hatalmát, hogy egyre több embert tudjon befolyása alá venni. A harcok elhúzódtak és mindketten be akartuk fejezni a háborút, de Xavier nem hajlott az egyezkedésre, ő csak azt fogadta volna el, ha ismét ő a diktatúrikus vezető, amit pedig nem fogadhattam el.
Xavier rájött hogy győzhetné le ellenfelét. A harcok mindig áldozatokkal jártak, de ő úgy döntött, hogy Magnetó csapatának sérült tagjait, akik a csatamezőn voltak, inkább elhurcolja és nem öleti meg. Ezeknek a katonáknak átmosta az agyát és visszaküldte Magnetóhoz azzal a céllal, hogy öljék meg.  Mikor rájött erre sorban kellett végeznie a saját agy mosott embereivel, ami szörnyű érzés volt számára.
Azonban arra nem számított, hogy a legjobb barátomat is agy mosta, aki a jobb keze volt. Erre sajnos csak akkor jött rá, mikor az hátulról leszúrta egy üvegszilánkkal.

képességei:
Magneto egy Omega szintű mutáns.
Magneto, képes ellenőrzése alá vonni a mágnesességet. Egyformán képes manipulálni a természetes és a mesterségesen létrehozott mágneses tereket. Nem tudni azonban, hogy mágneses erejét a környezetből vonja ki (ha igen, úgy ezt nagy távolságról is képes megtenni), vagy saját maga is tud mágneses mezőt gerjeszteni. Az sem világos, hogy Magnetónak ez a képessége pszichikai, vagy fiziológiai természetű. Magneto ereje a gyakorlatban mindenre elég. Még gyermekké változtatása előtt történt, hogy száz méter távolságból öt méter magasra emelt egy 30 ezer tonnás teherszállító hajót. Ezen kívül Magneto egyidejűleg több irányban is használni tudja erejét. Képességei segítségével másodpercek alatt összeállít bármilyen bonyolult szerkezetet, gyakorlatilag áthatolhatatlan mágneses védőteret gerjeszteni maga körül. Noha magnetikus erejét Magneto általában karmozdulatok kíséretében használja, teljes mozdulatlanságban is képes azt maximálisan kiaknázni. Magneto ereje elsősorban a mágnesesség. Láthattuk, hogy antigravitációs mezőt is tud gerjeszteni, valószínűleg akkor is ezt teszi, amikor nem mágneses objektumot emel a magasba. Ezért Magneto talán élő bizonyítéka a sokat vitatott egységes mezőelméletnek, amely szerint minden erőjelenségnek közös az alapja. Ennek ellenére Magneto szinte mindig a mágnesességet használja, valószínűleg az erő más formáinak alkalmazása nagyobb erőfeszítést kíván meg tőle.

felszerelés: telepatikus támadások ellen védő sisak.

Jelentkeznék.

Név: Lev Hudson
Egyéb neve(i): Levi, Respawn Levi, Levx
Faj: Ismeretlen, Szuperhumán
Nem: Férfi
Jellem: A komoly és az irreális közötti ámokfutás
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: Pwnd realitás, New York, 2005. január 11.
Kor: 19
Családi állapota: Egyedülálló
Foglalkozás: Diák, nyomozó, kalandor
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Elejtett megjegyzései
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Előtörténet:
2005 január 11-én New York-ban született, egy lyukas gumi és egy elmarasztalt abortusz eredménye képen. Egy olyan világban a szuperhősökből és gonosz erőkből kevesebb van és gyengébb formában van jelen, mint máshol. Ebben a realitásban a Bosszú Angyalok, az X-Men, a SHIELD sokkal kevesebb erővel rendelkezik és kevesebb tagból is áll, valamint a szemben álló erők is jelentősen kisebb fenyegetést jelentenek. A szupergonoszokat, más realitásból származókat legtöbbször a katonaság elintézi, a képességgel rendelkezők csak támogatást nyújtanak vagy érdekességként szolgálnak. De ebben a világban az is előfordulhat, hogy teljesen átlagos emberek, valamilyen misztikus módon, egy új vallás által képességeket kapnak. Az ilyen személyek a különböző klánok harcosai.
Hudson gyerek kora eseménytelenül telt, normál általános iskola, elit középiskola, sznobok és őrültek egész hada kísérte útját. Teljes mértékben meg volt elégedve mindennel, a családja semmiben nem szenvedett hiányt. Apai ágon családja már nagyon rég óta foglalkozik fegyvergyártással és kereskedelemmel, persze csak legális keretek között.
Lev élete megváltozott, amikor saját maga fedezte fel emberfeletti képességeit. Egyszer egy erdei kirándulás során, néhány barátjával indult az erdőbe egy túrára, de Hudson szokásos felelőtlen magatartása miatt elszakadt a többiektől és ismeretlen részre tévedt. Éppen egy szikla szirtre mászott fel, mikor a lába megcsúszott, majd métereket esett, normál embernek csak talán a lába tört volna ki, ő viszont rögtön meghalt az esés következtében. Abban a pillanatban mikor majdnem minden elsötétült, hirtelen újra kapott levegőt, látta a fényt, érezte, hogy él. Ott állt a fák között, teljesen meztelenül, egy karcolás sem volt rajta, élt. Nem messze magától látta saját élettelen testét. Annyira megijedt, hogy órákra csak a fák között bolyongott és találgatta mi történhetett vele. Sok minden megfordult a fejében, de nem jutott logikus következtetésre. Lassan de biztosan legyőzte a félelmét a magabiztosság. Miután hosszas keresés után sem találták barátai, értesítették a szüleit, apja kezdte el őt keresni a rendőrséggel együtt. Órák múlva mikor az apa rátalált Lev-re, az olyan hihetetlenül nevetséges dolgokkal állt elő, amit természetesen ő nem hitt el. De Lev újra és újra elmondott neki mindent, persze ebből a rutinos Richard Hudson semmit nem vett komolyan, amíg nem látta saját fia hulláját. A titkot megtartották ketten, a holttestet elrejtették, a rendőrségen jelentették, hogy meglett az eltűnt személy. De ezután, már semmi nem volt olyan, mint azelőtt.
Évek teltek el és Lev egyre többször élte át a halált. Egy autó baleset során ismét meghalt, majd nem sokkal utána egy betonelem esett a fejére, később elektromos sokkot kapott, villám is csapott bele, nyakát is törte ki, mérget is ivott már, fejbe lőtte már magát párszor. Egyszer beugrott az oroszlánok közé, hogy azok széttépjék. Legdurvább esete az volt mikor kivéreztette majd vízbe fojtotta saját magát. De ezek az élmények nem okoztak neki lelki sérülést, lassan megtanulta uralni erejét, és hamarosan már kedvenc tárgyait is magával tudta vinni új testével, illetve a feltámadás már nem gyakorolt rá stresszhatást. A halálok számával egyre növekedett az egója, ez annak is köszönhető volt, hogy szabadidejében a New York-ban történő érdekes esetek felserítésére vállalkozott. Ő vált a helyi kisebb bandák majd a bűnszervezetek és egész bűnhálózatok legnagyobb ellenségévé. A probléma, amit még a legprofibb bérgyilkosok sem tudnak megszüntetni. Sok durva esete volt, hiszen főleg fegyver és drogkereskedőknek igyekszik a lehető legtöbbször keresztbe tenni, hogy ezzel is bizonyítson magának. Egy idő után látta, hogy magánakciói a családja kárára fognak válni, ezért kapcsolatban lépett egy úgynevezett klánnal, törvényen kívüli fiatalokkal, akik hozzá hasonlóan képességeket birtokolnak. Tanult kevert közelharcolt, lőfegyverekkel is megtanult alapszinten bánni, hogy képes legyen harcolni, ha a nyomok felkutatása nem lenne elég egy-egy szituációban. Később testvére Connor is csatlakozott az önjelölt igazságosztáshoz, mivel ő is felfedezte képességét. Ketten együtt igen jó csapatnak tűntek, sokat segítettek a helyi rendőri erőknek, egyszer még egy túszdrámát is viszonylag könnyedén megoldottak.
Mivel Hudsonnak nem kellet félnie semmitől, nem is tette soha, vakmerő lett, bármikor bármivel szembenézett, ez a tulajdonsága meghatározóvá vált. Illetve a vele történt dolgok megingatták a világszemléletét, egy idő után már képtelen volt komolyan venni egyes helyzeteket, egyes személyeket, eseményeket és ez is kihatott rá. Lassan eltávolodott a világtól és önmagára egyfajta istenként, sőt még annál is többként kezdett tekinteni, a mai napig gondjai vannak ezzel a mindig visszatérő elképzeléssel. Jellemében történt változások hatására egyre durvább és durvább akciókat indított, végén már egymaga kezdett hadjáratot az alvilág ellen. Így juthatott el a legutolsó akciójához.
Hetekig készült, hogy a megfelelő időben és a megfelelő helyen legyen, mikor az orosz maffia egyik legnagyobb üzletét köti meg az eddig számára ismeretlen terrorszervezettel, aminek keretében egy kisebb hadseregnek elég lőfegyvert, robbanóanyagot és járművet adnak át dollár milliárdokért. Erről az akcióról nem szólt senkinek, még a klánnak sem, úgy vélte ő egyedül is meg tud ezzel birkózni, még ha a SHIELD-nek eddig nem is sikerült, ő egyedül majd megteszi. Már átjutott a külső őrzött területen, egy fém ajtó mögött, egy látszólag elzárt, kis szobában sok elektromos kapcsoló között hallgatta a túloldalon, a nagy hangárban zajló eseményeket. Az asztal, aminél a felek találkoztak és éppen a megfelelő lépéseket beszélték meg alig pár méterre volt attól az ajtótól. Hudson kivárta a megfelelő pillanatot, majd gyakorlatilag rejtekéből kirobbanva teljes erőből orrba vágta az egyik testőrt, a fegyvert elvette a sérült őr kezéből. Sajnos ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy a nagykutyák küldöttjei fedezékbe húzódjanak. Lev már indult volna utánuk, de ekkor meglátott maga előtt azt, amire tényleg nem számított. Lehunyta szemeit, vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta.
- Hogy a francba kerül ide egy tank? Komolyan!
Mondta értetlenül maga elé, majd halotta a robajt, érezte, ahogy teste darabokra robban. Őszintén nem érdekelte, hamarosan újraéled…

Szakképzettség:
Profi a pénzszórásban. Beszél arabul, angolul. Ért a lőfegyverekhez, alap szinten, jól tud verekedni. Egész jó nyomozó.

Képességek:
Feltámadás: Miután meghal másodperceken belül a holtestének néhány méteres körzetében valahol feltámad, új testben, ami gyakorlatilag a semmiből kerül oda. A test teljesen egészséges ugyan olyan, mint az előző a sérülések elszenvedése előtt. Mindenképpen feltámad, akármi történik, még ha közvetlenül utána újra meghal, akkor is. Természetesen öregszik, vannak testi szükségletei, érzi a fájdalmat, átéli halálát, szenved, ezt nem befolyásolja az ereje. Képességének hátránya, hogy sokkal jobban sebződik, könnyebben meghal, mint egy normál ember. Csontok törése, eszméletvesztés, agyrázkódás, erősebb mentális csapások, kisebb zuhanások, lövések mind nagyon könnyen halálosak lehetnek számára.
„Respawn”: Sok gyakorlás után már nem csak saját teste támad fel, hanem azzal együtt ott terem a testén megszokott ruházata, egy drága ing és egy szövetnadrág, alsónemű, napszemüveg, kedvenc cipője, pénztárcája, telefonja is, tökéletesen hozzá igazítva. Természetesen ezek a tárgyak ugyanúgy újrateremtődnek, hiába pusztulnak el akárhányszor.

Felszerelés:
Speciális cipő, ami egy normál enyhén elegáns olasz cipő kívülről, belülről kevlárbetétes, talpában pedig egy speciális szerkezet van, ami ha a viselő kettőt dobbant erősen, egy tizenöt centiméteres pengét lök ki a talpból, a cipő orránál.

Név: Raten Chromixen
Egyéb név(i):
Faj: ember, zseni
Nem: férfi
Jellem: Kicsit cinikus, egoista, nagyképű.
Személyazonosság: Nyilt
Születési helye és idő: 1993.11.30
Kor:31
Család: Raten Chromixen (apa), Elvira Johnson (anya), Evelyn Chromixen (testvér)
Foglalkozás: üzletember
Testmagassága: 182 cm.
Testsúlya: 87 kg.
Szeme színe: sötétbarna
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: a jobb alkarján van egy áramköröket formázó tetoválás
Repülési sebesség: 500 km/óra

Raten első gyermekként látta meg a napvilágot. Szülei – apja révén – gazdag, milliomos családként élték napjaik Európa szívében. A gyermek örömteli változatosságot hozott mindennapjaikba, bár apja nem sokat látta a kisbabát – üzleti tárgyalások, utazások és egyéb teendők foglalták le mindennapjait. De ettől még nem volt ő rossz ember, mindent azért csinált, hogy segítse családját, hogy kedvező életet biztosíthasson feleségének – és immáron fiának. Az anya viszont nem dolgozott – a gyerek pedig néha inkább volt átok, mint áldás. Már hat éves korában is csak ment, rohant, és rosszalkodott – a család nagy bánatára. Bár apja sikeres üzletember volt, és kortársaival bármit elhitetett, akármit elért, amit akart – se ő, se felesége nem tudták kellően fegyelmezni gyereküket. A szerencsétlen gyerekvállalás sem tántorította el szüleit attól, hogy megszülessen Raten húga, aki alig hat évvel volt fiatalabb bátyjánál. A lánynál sokkal jelentősebb sikereket értek el, és valamennyire Ratenre is hatással volt a lány. Ösztönösen szerette, és védelmezni akarta, ezért valamelyest megkomorodott. Súlyosabb gondok és összetűzések nélkül telt el az a néhány év, ami a fiút kamaszkorba repítette. Gazdag gyerekként nem volt semmire gondja, a magániskolában kiválóan tanult, sőt, a doktori címet alig három év alatt szerezte meg az egyetemen. A pénzből, amit apja révén felhasználhatott, hamar saját vállalatot hozott létre, és megsokszorozta az amúgy se kevés családi vagyont. Sikeres befektetéseinek hála – és a cége által feltalált orvosi technológiáknak köszönhetően - Európa leggazdagabb embere lett. Az emberek azt hitték, hogy már mindent elért amit egy férfi elérhet, de ő nem így gondolkodott. Tony Stark munkásságát tekintve úgy érezte, a férfi nyomdokaiba kell lépjen, és hogy Európának is szüksége van egy megmentőre, egy hősre – persze az erőt nem merte más kezébe adni, sőt, féltékeny is lett volna rá, mivel úgy érezte, csak ő méltó erre a címre. Megalkotta saját páncélját, persze teljes titokban, és használni kezdte. Eleinte csak élvezte a repülés szabadságát, és a hatalmat, de utána beavatkozott az európai életbe is. Apró bűnözők, utcai bandák leszámolásával kezdődött az egész,piti kis tolvajok megállítása, gyilkosságok megakadályozása, eleinte csak helyi viszonylatban. Azonban ahogy telt az idő, úgy nőtt az önbizalma is – és a páncél is egyre fejlettebb lett. Ezért érezte úgy, hogy itt az idő, s felszámolta az olasz maffiát is. Bár a piti bűnözők féltek tőle, a kormány nem tudott mit tenni a nyilvánosság előtt – Raten pedig közszereplővé vált -  előbb utóbb elérte az elkerülhetetlen vég, amikor is az alvilág egy emberként támadt rá, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor ő védtelen volt. Bár küzdött az életéért – hiszen tanult harcművészetet szabadidejében, mégis, a páncélja nélkül csak egy okos – és jóképű – ember volt. Nem tudta megvédeni magát, és hosszú kínzások után fejbe lőtték egy csatorna partján, mint egy kutyát.

- Most véged, te szemét kutya. – nézett rá a férfi – Nikolai Morvincsov, az orosz alvilág feje. Raten csak kiköpött a lába elé, mire egy újabb zúzódás keletkezett az arcán – a nem túl gyengéd pofonnak köszönhetően, amit kapott.
- Az utolsó esélyed az életre. Mondd el, hogy hol találjuk a fegyvert, és talán megkímélünk. – jött a már megszokott mondat, amit Raten az elmúlt pár napban folyamatosan hallgatott. Tudta, hogy nincs esélye a túlélésre, ezért nem is beszélt. Inkább újra köpött – bár ezúttal vért – és a férfi szemébe nézett.
- Alkoss egyet magadnak, te nyomorult kis péló. – a káromkodást olyan közönségesnek találta, de nehezére esett a gondolkodás, és a választékos nyelvezet, ami annyira jellemző volt rá, most cserbenhagyta. Már alig volt benne erő, és élni akarás. A szemében mindig lángoló tűzként égő tudásszomj és önbizalom helyén most üresség tátongott. Ahogy az oroszok Raten szemébe néztek, úgy érezték, hogy már egy halotthoz beszélnek. Nem értették, hogy lehet még mindig életben, hogy képes a beszédre – és hogy-hogy nem tört még meg.
- Ne legyél bolond. Így is, úgy is meghalsz. Ha elárulod, akkor gyors lesz, és kegyelmes. – beszéd közben odasétált a férfihoz, és mutatóujját a homlokához érintette.
- Csak egy bumm. Egy hirtelen lövés, ami nem is fáj, csak hangos, és már vége is mindennek. Nincs több fájdalom, nincs több szenvedés… nincs több Nikolai. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy elárulod – HOL VAN AZ A k-rva PÁNCÉL?! – ordított a férfi, mire Raten elmosolyodott. Hiába kutatják át a házát újra és újra, a páncélt nem találják meg. Amikor nem kapott jelet, a számítógép, ami a házát is irányította, egyszerűen ledobta az aknába. A ház alatt lévő atombunkerről senki nem tudott, és senki nem is fog bejutni a megfelelő kód nélkül. Persze Raten bármikor visszaszerezhetné, megmutathatná hogy hol van, de nem fogja feladni azt, amin egész életében dolgozott. Nem méltó rá senki más, csak ő. Nem lehet senki másé, csak az övé. Tompán érezte, ahogy a hideg fém a tarkójához ért. Tudta, hogy ez lesz – csak egy utolsó próbálkozás volt Nikolai részéről. Már nem tudják jobban megkínozni, és nem is akarják. Hallotta, ahogy kattant a zárszerkezet, és boldogan engedte el a testét, ami lassan a földbe csapódott.

V.A.M.P. (vezérlésre alkalmas mesterséges program) - Egy akár több nyelven is tudó program, aki fordítani is tudja azt, választékos szavakkal beszél.
Több energia használatával, és erősebb fém karokkal, mik a viselővel együtt mozognak, már képes a 100kg könnyítésére. A mechanikus karok itt már acélból készülnek.
Titánium ötvözet. Már a közvetlen közelről leadott, sorozatos .50-es kaliberű géppuska tűz is csak lassítani tudja a viselőt, de megállítani nem. Egy-két rakétabecsapódást még ez a páncél is kibír, de sorozattűz alól már nem kerül ki élve a használó.
Speciális bevonat, amely nem csak a hő, de a fagyhatásoknak is ellenáll. Ezzel a páncéllal már a Föld külső légköreibe is kirepülhetünk anélkül, hogy a jegesedés érezhetően rontaná a páncél hatékonyságát. Magas ( 2-3 000 °C körüli) hőmérsékletet is képes elviselni a páncél hosszabb távon, mielőtt elkezdődik a hevülés. Emellett akár a -150 fokos hideg sem akadályozza a mozgását. Ezzel a páncél már képes az űrbéli utazásra abban az esetben, ha a felszerelése tartalmaz oxigénpalackot.
A sebesség egy erősebb hajtómű beszerelésével 500 km/h-ra nőtt.
A páncél erőnövelése 10 tonna megmozgatását teszi lehetővé. Ehhez a súlyhoz már elengedhetetlen a 2-es anyagkeménység, mert különben a sima acélból készült páncélzat összeroppanna.
Egy ellenállóbb elektromágneses mezőt alkot a páncél, ami már a teljes egy négyzetméteres sugarú kört, bele értve a páncélost is. 1 tonnás ellenállással 10 másodpercig áll fen a folyamatos támadások közepette. Mozogni nem lehet vele.
A páncélzat már szinte könnyed mozgást biztosít a használónak. Lőfegyverekből leadott tűz sem okoz kárt a használóban, legfeljebb annyit érez, hogy mintha kicsit ringatnák a páncélban. Becsapódó rakéták, közvetlen közelről érő robbanások azonban már kisebb agyrázkódást okoznak.(Már természetesen, ha egyébként a páncél anyaga kibírná a becsapódást.) Természetesen a rakéta, vagy maga a robbanás méretétől függően. Belehajtó gyorsvonattal való találkozást, vagy ennél nagyobb erőhatást nem él túl a használó.
100 méteres körben érzékeli az élőlényeket, mozgásuk, hőképük, biológiai funkcióik alapján, a gépeket az elektromos jelekből stb. Szükséges a nyomkövető rakéták alkalmazásához.
ARC reaktor 1.0, egy speciális hordozható energia forrás, ami felezi mások energia forrását (páratlan szám esettén duplázza a fogyasztás időtartalmát, pl. a az alappáncél két nap alatt fogyaszt 1%-ot).

Fegyverzet
Karjába építve:
Szonikus sugár: Egyszerű hangsugár, mely megzavarja az embereket, készteti őket a fülük befogására. A sugárral üvegeket lehet törni. Szimbionták ellen különösen hatásos.
Taszítósugár. Sem hővel, sem egyéb hatással nem rendelkező sugár. Egy gravimetrikus sugár, amely leginkább olyan, mintha hozzávágnánk valamit a célponthoz. Csak éppen jóval erősebb és gyorsabb. Egy ilyen sugár könnyedén átszakítja az 3 centi vastag acéllemezt is. Vagy akár csak könnyedén megborzolja egy tollpihe szálait. Az ereje változtatható.
Vállánál:
Minirakéták. Összesen 12 lehet a páncélba építve. Nem robbannak nagyot, és a hatótávjuk is csak 500 méter. A robbanás ereje egy szokványos téglafal átütéséhez elegendő. Hosszuk mindössze 10 centiméter.
Páncéltörő kis-rakéták. Könnyű páncélzattal ellátott tankok, harckocsik, páncélok átütéséhez elegendő robbanóanyaggal ellátott rakéták. A páncélba maximum 4 lehet beépítve. Hosszuk 20-25 centiméter.
A tenyérbe építve:
a két tenyér alsó részén két-két rejtett gépezet, ami.50 kaliberű, különleges acélfejjel ellátott töltényeket képes lőni. Maximum 10 darab fér el a páncélban.

Egyéb:
A páncél képes infravörösben látni.
Raten gyakran használ a páncél fegyverzetén kívül pisztolyokat, és gépfegyvereket (tehát képes a használatukra is) illetve a páncél oldalára egy tőr van erősítve, amit szintén képes forgatni. A férfi alapjaiban véve egy jól képzett katona szintjén harcol.

Kira: húzd le a minden más energia manipulálást és használatot, csak a mágnesesség maradhat, ha javítod szólj - ELFOGADVA
Raten: azok a test többi pontján levő .50-es kaliberű fegyverek sok, húzd le és szólj - ELFOGADVA
Bishop: ahogyan megegyeztünk korábban, maximum 4x halhatsz meg mielőtt kiesel a játékból és az adott realitásban ragadsz - ELFOGADVA

Egyelőre betelt.

Még egy embert keresek a kalandra, Gloria helyére. Mivel ő nem tudja, hogy mikor lesz kedve/mikor tud majd írni, így igazából a mostani kaland teljesen bukta, hacsak nem ölöm meg... (pedig ezt vártam a legjobban a mostanit  )
Szóval még egy ember és a következő kaland jön ha betelik a létszám.

Név: Hektor Burroughs
Egyéb név(i): -
Faj: ember/gamma-fertőzött
Nem: férfi
Jellem: ember- és mutáns-barát
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1983 január 1. , Los Angeles
Kor: 31
Család: Jacob Burroughs, apa
 Jesse Vayne, anya
Tobias Vayne, nagyapa
Foglalkozás: Atomfizikus
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 120 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Barna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges
Életrajz:

Hektor ebben a világban egyke gyerekként látta meg a napvilágot. Bár anyja és nagyapja is mutáns volt, ennek ellenére ő maga nem rendelkezett az x-génnel. Gyerekkora boldogan telt és bár kilógott az átlagos kaliforniai fiatal sztereotípiájából, de még is jól kijött az osztálytársaival. Középiskola után felvettél a CalTechre, ahova édesanyja is járt annak idején. Az egyetemi évek alatt rengeteg barátra tett szert, akikkel később is tartotta a kapcsolatot. A szerelem is beköszöntött az életébe egy Jane nevű lány személyében. A lány két évvel később kezdte az egyetemet mint Hektor, de ennek ellenére nagyon jó kapcsolatban éltek. Megegyeztek, hogyha mindketten elvégzik az egyetemet, akkor össze is házasodnak. Sajnos ez sosem történt meg.

Miután elvégezte az egyetemet, Hektor egy kutató-laborba helyezkedett el, atomfizikusi diplomájának hála. A létesítményben egy részecske gyorsítóval végeztek kísérleteket, az ősrobbanás szimulálása volt a céljuk. Legalábbis nyilvánosan. Valós céljuk azonban mély titok volt. Az egyetlen apró részlet amit még nem említettem meg eme realitásról, az az hogy itt nem szűnt meg a Szovjetunió ’91-ben. Itt a hideg-háború jócskán belenyúlt a 2010-es évekbe is. És abban az éveben amikor Hektor először vette fel az intézet labor köpenyét, a ruszkik álltak nyerésre. Hiszen olyan dolog történt ami addig még soha: felrobbantottak egy gamma bombát. Na persze nem ez volt a kiemelkedő dolog. Nem, a kiemelkedő dolog az volt, hogy valaki a tesztterületen maradt. Emil Blonszky, egy figyelmetlen gyakornok, rosszkor volt rossz helyen és életét vesztette. Legalábbis a hivatalos történet ez volt. Az igazságot csak egy kémműhold képe árulta el. Egy nagy, humanoid szörny állt azon a tesztterületen, ahol az előző nap még a bomba volt.

Persze az amerikai közvélemény (és Hektor) erről nem tudott semmit. Ahogy arról sem hogy hamarosan Amerikának is meg lesz a saját szörnye. Egy nyári napon történt. Hektor leküldték az alagsorba, hogy hozzon fel egy régi, papíron rögzített mérési eredményt. Ahogy bosszankodva kereste a kért dokumentumot egy alak lépett mögé. Egy tűszúrás és mire Hektor megfordult volna, már aludt is.
Nem éppen kellemes körülmények közt ébredt fel. Állt és ráadásul még valami csőhöz is hozzá volt kötözve. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjön egy gamma-reaktorhoz erősítette valaki. Még mielőtt felfoghatta volna mi történik, már fel is hangzott egy hang a hangszórókból.
- Az alany felébredt. Visszaszámlálás a reaktor indításáig...3...2...1...0! Indítás!
Hektor életének leghosszabb 3 másodperce volt ez. Annyi kérdés fogalmazódott meg benne. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. Az utolsó másodpercben már csak búcsúzkodott. Nem sokáig jutott mielőtt felizzadtok volna a csövek. Hamarosan elméjét csak két dolog töltötte meg. A gamma sugárzás és tiszta düh.

Egy hétig volt kómában. Miután felébredt riadtan tapasztalta, hogy erős láncokkal van az ágyhoz kötözve. Úgy érezte majd kiugrik a szíve a helyéről az izgalomtól. Aztán megnyugodott. Próbálta feldolgozni a helyzetet. Utolsó emléke a gamma sugárzás és hogy megégnek a kezei. Ám ezek a kezek teljesen rendben vannak. Emlékezett még egy hangra is. Hogy is hangzott?
- Örülök, hogy felébredt, Mr. Burroughs. Bizonyára érdekli, hogy mi történt magával. – Lépett be egy sztereotipikus katonai  tiszt. A hang hallatára Hektor érezte elönti a méreg. Sose volt még düh kitörése, de mindennek eljön egyszer az ideje. Kapálódzott és megpróbálta elszakítani magát az ágytól. A tiszt csak nevetett és még mondani akart valamit. Ám egy hang megállította. Nem is akármilyen hang. Szétpattanó bilincseké. Hektor csuklói ugyanis közben többszörösükre dagadtak. Nem csak ez változott meg a fiatal férfin. A teste többi része is követte a csuklója növekedését. Bőre bezöldült, szeméből minden értelem eltűnt. A tiszt csak a mérhetetlen dühöt látta benne. Élete utolsó percében nem tehetett mást, mint elmosolyodott. Utolsó gondolata az volt,[color=cyan] „sikerrel jártam...”[/cyan]
Hektornak kipattantak a szemei. Egy kráterben feküdt, de a környéken csak ez a szokatlan elem volt. Ez és a tény hogy pucér volt. Teljesen. Rögtön zavarba jött. Körülnézett, hogy látja-e valaki, de senkit sem vett észre. Ekkor jött rá, hogy ismerős környéken van. Alig 2 utcányira volt Jane házától. Óvatosan tette meg ezt a távot, de sikerült neki. Amikor becsöngetett, Jane nyitott ajtót és rögtön beinvitálta pucér barátját. Miután megbeszélték a részleteket és történéseket, Jane konstatálta, hogy semmit sem hisz el neki, de nem áll le vitatkozni. Hozott pár ruhát, amit Hektor hagyott itt még régebben. Ahogy felöltözött a fiú, egy hangosbemondó felszólította a ház elhagyására, kintről. Hektor  első reakciója az volt, hogy ideje távozni a hátsó bejáraton keresztül. Ám ekkor egy gránát repült be az ablakon. Mire a két fiatal feleszmélt már robbant is. Hektor pár másodperc múlva már ki is nyitotta a szemét. Messzebb állt a robbanástól mint Jane. Ahogy felült, Jane nevét kezdte kiáltozni. A tekintetével rögtön meg is találta, szólongatta, de nem válaszolt. Odarohant volna hozzá, ha nem törtek volna be a kommandósok. Ketten megfogták a lányt, ketten a fiút. Egy pillanat múlva ketten repültek ki a házból egy hangos üvöltéssel kísérve. Őket a maradék két kommandós követte. És végül kiugrott egy nagy zöld szörny is. És elkezdődött a pokol.

Ezúttal egy robajra ébredt Hektor. Egy vadul mozgó belső tér fogadta. Felkelt, kivételesen, egy leláncolatlan ágyból és körülnézett. Oroszul volt minden felirat. Nem sokat tudott kivenni belőle, csak annyit, hogy valami KGB-és szöveg volt rajta. Ám mellette volt egy fénykép egy förtelemről. Véznának tűnt. A kép hátára az volt írva németül, hogy „likvidálja és szabad”. A pilóta fülkében nem volt senki, egy olyan pilóta nélküli repülő volt. A falon mellette volt egy injekció melyre németül az volt írva, hogy erre szüksége lesz és az, hogy adrenalin. Kezdte összerakni a képet. Bármi is történik vele, a magas pulzus okozza. Örült, hogy erre jött, ám még mielőtt gratulálhatott volna magának, hogy milyen okos, a repülő gép zuhanni kezdett. Gyorsan megfogta az adrenalint és magába szúrta. Gyorsult szívverés, ruha szakadás, zöld bőr. Nem tudja ki a szerencsétlen áldozat, de meg fogja bánni hogy világra jött.
Később a hideg ébresztette. A szibériai pusztaság közepén feküdt, pucéran. Se közel, se távol semmi épület. Csak romok. Egy holtest darabjai hevertek mellette. Az arc alig egy méterre volt. Annak a lénynek a feje akit meg kellet ölnie. Sikeres küldetés. Kicsit véznának tűnt arc alapján. Mindegy, már halott. Hektor átkutatta a romokat és szerencsére talált melegebb ruhát. Nem várta meg az Amerikai segítséget, inkább fogta magát és ami élelmiszert el bírt, aztán bemenekült a vadonba és helyet keresett magának.
Egy évet töltött a pusztán, először egy lyukban, amit nagy nehezen ásott a fagyott földbe. Ezt az időt a teste rejtélyének a megfejtésével töltötte. Testmozgással kitudta váltani a szükséges pulzus számot az átváltozáshoz, hogy aztán gyakorolhassa annak az uralmát. Fél év folyamatos gyakorlással végre sikert ért el.Furcsa érzés volt olyan erősnek lenni. Eddig csak apró képek és érzések maradtak meg neki. Ám most először tud végig nézni magán. Bár eddig mindig zöld volt, most szürke színben pompázik.Nem tudta miért. Az ásott lyukat hamarosan egy rendes barlangra cserélte, amit a szuper erejére támaszkodva épített. Innen már sokkal jobban élt. A következő hat hónap alatt az átváltozás folyamatát tökéletesítette. Már testmozgásra sem volt szüksége. Úgy gondolta, hogy most már tudja irányítani valahogy, itt az idő hazatérni. A terve az volt, hogy eljut Svédországba valahogy, onnan már közel van a Nyugati világ. Persze nem volt ilyen egyszerű. Az első ember akivel találkozott feladta a titkos rendőrségnél. Már majdnem megpróbált elszökni, amikor egy ügynök félre vonta. Közölte, hogy amerikai kettősügynök és ha vissza akar jutni a tengerentúlra még egy célpontot kell likvidálnia. Hektor magabiztosan elvállalta a feladatod. Az előző sem okozott gondot és azóta csak erősebb lett, nem igaz? Csak egy gond volt. Két képet kapott. Az egyiken egy zöld óriás volt, a másikon pedig egy ember.

Megtalálni nem volt nehéz. Egy bázison volt. Éppen edzett vagy ilyesmi. Hektor hatalmas taktikai érzékével arra gondolt most vagy soha. Beszürkült és egy nagyobb követ hajított a bázis ellentétes oldalára. A robajra oda sereglett az őrség. A majdnem őrizetlenül hagyott szörnyeteg felé kezdett futni. Ahogy az észrevette, félre lökte az őreit és ő is elkezdett rohanni. Ahogy a két óriás ökle találkozott, szinte a föld is megrázkódott. De Hektort ez nem érdekelte. Őt abban a pillanatban csak a szilánkosra tört csuklója és keze érdekelte. Tudta pár pillanaton belül megint bezöldül. Ez az után biztos volt, hogy kapott egyet egyenesen az állába. Pár méter magasra felrepült, de le már zöld óriásként érkezett. Most először van magánál ebben a formában, de irányítani messziről sem tudja. Teste neki lódul az ellenfelének, mindkettejük ütése telitalálat. Csontok roppantak és gyógyulnak alig egy perc leforgása alatt. Hátrébb ugrik ellenfele, Hektor biztos benne hogy elkapta. Ekkor hátulról tűz alá veszik. A bázis minden katonája tüzet nyitott rá. Megfordul, hogy visszadobjon valamit. Öreg hiba. Ellenfele mögé ugrik, két kezével megfogja a feje két oldalát és 180° fordít Hektor fején, aztán egyszerűen letépi azt. A hatalmas élettelen test rongybabaként hullott a másik szörny lába elé. Ez hát Hektor Burroughs története. Vagy mégsem?

Szakértelmei: Fizika, Német, kicsit Orosz

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Itt nincs privát dolog, v elfogadom, vagy nem
Elfogadva, és beteltünk. A hétvége folyamán legkésőbb elkezdem az új kalandot.

El is kezdtük itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2094-exiles-6-regmult-idok#34838

A kalandot határozatlan időre lezárom, ha lesz türelmem hozzá és hangulatom, majd folytatjuk.

Nos mint már az érintettek többsége tudja (aki nem, attól elnézést, hogy csak így szólok meg most) szárnyaim alatt újra indul az Exiles! Egyenlőre nem változtatok az első posztban leírt szabályokon, ami ott van az érvényes. Talin körbekérdeztem és így nem folytatjuk az abbamaradt kalandot és újat kezdünk. Kérem a mostani tagokat, hogy szóljanak ha jönni akarnak, pár nap várakozási idő után meghirdetem az ő helyeiket is (másik karaktert is lehet hozni, csak erről is jelezzetek nekem).

Jelenleg egy szabad hely van, az első posztban leírtak szerint az első jelentkező fogja megkapni.

Juhúúú! Én jönnék, ahogy eddig voltam.

Jelentkeznék, az eddigi karakteremmel. Ámokfutásra fel!

Név: Ralf Shaw
Egyéb nevei:
Faj: mutáns.
Nem: Férfi (vagyis fiú… izé, srác).
Jellem: Megalomán, egoista, és egocentrikus. Szerinte minden és mindenki arra van, hogy őt kiszolgálja, Ralf világának központjában Ralf áll.
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: New York, 2001. November 30.
Kor: 27
Családi állapota: Egyedülálló
Foglalkozás:
Testmagassága: 184 cm
Testsúlya: 76 kg
Szeme színe:  zöld
Haja színe:  vörös
Bőre színe:  Fehér
Különleges ismertetőjel:  agyon piercingelt fül
Egészségi állapot/ betegségek:  -

Előtörténet:
Ralf egy teljesen átlagos családba született, jómódú, de közel sem gazdag szülők gyermekeként. Már fiatalon elég lázadó jellemű, rosszcsont gyerek volt, de apja nem aggódott emiatt, és feleségét is meggyőzte, hogy majd kinövi a gyerek. Ez lehet így is lett volna, ha nem kezd el hangokat hallani. Először csak a szüleiét hallotta, talán azért mert egy vérből valók, de lehet, hogy amiatt mert gyakran voltak közel. Ennek hála már tíz évesen szembesült az élet dolgaival, azokkal, amiket nem a gyermeki fülnek, és tudatnak szánnak a szülők. Szerencsére megbirkózott vele, és nem őrült bele – túlságosan. Ettől eltekintve eltorzult a személyisége, önállósága és öntudata még erősebbé vált. Évekig járatták pszichiáterhez, amikor a gyermek megváltozott, míg végül elmondta, hogy hallja a szülei gondolatait, és eddigre már az emlékeiket is. Elég megrázó élmény volt számára átélni a saját fogantatását tizennégy évesen, aminek következményeként megölte tulajdon anyját. Apja természetesen tudta, hogy a fiú tehet róla, és ki se kellett mondja, a gyermek is rájött, hogy ezt nem tudja másra kenni. Megijedt, amikor apja fején átsuhant a gondolat, hogy megölje a fiút, és ösztönösen cselekedett.
A két halott szülő házából menekülni kényszerült. Az utcán egyre gyakrabban használta a képességét, önmagát fejlesztette, és egyre erősebbé vált. Eleinte piti lopások, majd később nagyobb stiklik. Alig egy év alatt saját bűnszervezete lett. Az alvilág természetesen nem nézte tétlenül az új család megjelenését, és a jófiúk sem. Talán az volt a legnagyobb szerencséje, hogy ebben a világban nem született meg Xavier. A merényletre szánt kísérletek egy idő után fogyni kezdtek, és elismerték az ekkor tizenhat éves vezetőt, sőt, egy megbeszélésre is meghívták. A határokról akartak tárgyalni, békés keretek között, egy semleges helyen, fegyverek, testőrök nélkül – vesztükre. Egyedül Ralf sétált ki a kávézóból, New York alvilági uraként.
Egy lezsírozott választási csalás után – a szavazatszámlálás megbundázása meglepően könnyen ment – az egyesült államok elnökeként foglalhatott helyet a Fehérházban, épp tizennyolc évesen. Ekkor kezdett mutánsokat toborozni, és ezek közé tartozott Magneto. Mindannyian egyetértettek abban, hogy  többek egyszerű embereknél, és hogy ők kell uralják a Földet. Bár erejét használva Ralf volt a kettős vezetője, Magneto azt érezte, hogy egyenrangú felek. Sajnos alig pár év alatt az egész Földet leigázták, szegény fiú ebben sem talált örömöt, ezért ezután Magneto ellen fordult. Mivel túl egyoldalú küzdelem lett volna, egérutat adott a férfinak, és két évet, hogy ellenállást szervezzen. Ez alatt az idő alatt Ralf nem foglalkozott semmivel, csak várt.
A Föld legvéresebb háborúja volt, mutáns és ember mind küzdött. Még az Asgardiak is beszálltak az ütközetbe, mígnem sikerült legyőzzék Ralfot. A férfi utolsó leheletével a vigyorgó Magnetot látta a sisakjában, és egy rajzszöget, amint homloka felé közelít. Érezte a kínt, miképp áthatol koponyáján, egészen az agyáig.  


Képesség:
Omega szintű telepata, nagyjából ezer méter átmérőjű gömbben tartózkodó személyekkel telepatikus kapcsolatot tud létesíteni, képeket és illúziókat kelthet ezen emberek elméjében, kiolvashatja a gondolataikat, emlékeiket, telepatikusan kommunikálhat velük, és fájdalmat okozhat nekik. Olyan parancsokat is adhat ezeknek, amiket amúgy nem tennének meg, de ekkor mégis meg kell tegyék. Ezt akár finoman is csinálhatja, hogy az áldozat azt higgye, ez a saját ötlete, akarata. Képes megtalálni embereket ezen a gömbön belül, falat emelhet elméje köré egyfajta mentális védelemként. Képes mások tudatát annyira leterhelni, hogy azok belehalnak. Ha akar, hamis emlékeket ad áldozatainak, vagy megváltoztatja azokat, de minél régebbi, vagy az áldozat életében minél fontosabb ez az emlék, ez annál nehezebb. (Például ha valakit gyerekkorában erőszakolt az apja, azt nehezebben feledteti el veled, mintha egy gyerekkori hintázás lenne, de egyik sem olyan egyszerű, mint a tegnapi vacsora emlékének átformázása.) Ezekkel az emlékekkel akár egy ember személyisége is megváltozhat. (megint csak a gyermekkori erőszakolást hozom fel példának. Ha valaki emiatt lesz pszichopata, és Ralf ezt az emléket kellemes délutáni teázásokkal helyettesíti, akkor lehet hogy békés, kiegyensúlyozott személyiség lesz jellemző az áldozatra.) Ez viszont hosszas, és fárasztó folyamat, maximum akkor használta, ha így akart maga mellé katonákat állítani, akiket nem kell mentális parancsokkal terelgetni.
Ezen kívül képes gyenge telekinézisre, pszionikus pajzsra, és pszionikus lövésekre.


kalandra fel!

Inkább Namor-t hoznám Jon helyett. Az ő előtöije is az első oldalon van, azt most nem keresem ki és linkelem be.

Én is jönnék Magnetóval, ha már ott vagyok

Név:  Alex Wilder
Egyéb Nevei:
Faj: Mutáns
Nem: férfi
Jellem: ember ellenes
Születési helye és idő: Manhattan, 2007. május 5.
Kor: 37
Család: apa: Ben Wilder anya:Samatha Wilder
Foglalkozás: Diák
Testmagassága: 190 cm
Testsúlya: 119 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: barna
Bőre színe: egyenlítői fekete
Különleges ismertetőjel: Fekete párduc jelmez, két lábon járó elnyomásból származó düh



Előtöri:
Manhattanben születtem, tudom, hogy érdekesebb lenne ha azt mondanám, hogy Bronx egyik lepukkant sikátorában a nagymamám segített a világra. Pedig egy túlfizetett doktor menedzselte a dolgot, de még vagy öten lehettek a teremben, Manhattan központi kórházában. A fehérek valami szent nevét is hozzá csapták, de számít, hogy melyikét? Nem, ezt tudjuk, én is önök is.

Szóval szögezzük le, nem egy feltörekvő komikus vagy táncdal énekes sztorija ez, ha arra vágynak rossz helyen kezdtek el olvasni. Nem a testvéreimmel és anyámmal egy szobában nőttem fel. Egyke voltam, anyám addig volt velem míg eszemhez nem jutottam, utána visszatért a szakmájához, amúgy ruhatervező volt a mama, apám pedig kommunikációs céghálózati cégnél ügyvéd és igen ismertem, a következő pontnak meg csak annyit, hogy egyke vagyok.

De, hogy komolyra vegyem a szót, mindent megkaptam, de a modern családnak nem erőssége a szeretet éreztetése, a dajka nevelt, épp amelyik optimálisnak tűnt, négy éves korom óta több mint tíz különbözőt ismertem. Mindegyiknek ez mint szakmája volt, pedagógia szakon végzett egyetemisták voltak, kitűnő ajánló levéllel meg minden. De soha nem voltam az a fajta jó tanuló. gyorsan tanultam, de hiányzott a motiváció, kell még mondanom, hogy nem abcket raboltam ki helyette? Remélem már nem szükséges. Tanultam én, csak nem azt amit kellett, azt amit nem akartak megtanítani. Ellátni magam, néha bevetettem magam a konyhába és mindenfélét összeöntöttem, mindig is volt hozzá érzékem. Ha valami elromlott pedig eldugtam és egész nap gugliztam a megoldást, hogy magam csinálhassam ki és ne dobjuk csak ki mint a régi játékaimat vagy úgy minden egyebet.

Talán pont a habitusom miatt a képességem jelentkezése sem volt olyan nagy dolog. Nem is emlékszem rá, ahogy senki más sem. Egy tizenéves gyerektől már kicsit furcsa ha beszél a tárgyaknak, de úgy is tűnhetett, hogy próbálom nyomon követni magamat miközben a telefonon vagy a gépen ügyködtem. Persze ha valakit érdekelt egyáltalán. De egyszer az apám mellett ültem, valami céges nagykutyákkal zsúfolt asztalnál és emlékszem rám szólt, hogy ne babráljam már azt a telefont. Én pár szóval kapcsoltam ki csupán, közelében nem volt a kezem mert addigra az asztalra tettem és mintha mi sem történt volna a lábam lóbálva kezdtem az órámon állítgatni, hogy melyik időzónát mutassa miközben sugdolóztam hozzá.
Nekem természetes volt, apám pedig elnézést kért és távoztunk. akkor hirtelen nagyon fontos lettem, többet találkoztam vele, meg pár pszichológussal. Nem akarta, hogy ilyen dolgokat csináljak. Sok pénzt költött a dokikra, de azt hiszem már akkor is túl makacs voltam. Nem sokáig tartott ez a dolog, röpke egy év talán, majd feladta. Megpróbálta úgy megoldani, hogy nem foglalkozott vele. Bejött? Nem, nem mondanám.

Én ajánlottam neki az x-sulit. utána néztem, olvastam a brosúrát és bejelentettem az igényemet, hogy ide szeretnék jönni. Nem igazán tudott velem vitatkozni, én jobban ismertem őt, mint ő engem. Nem sok reménnyel indultam igazából, csak szerettem volna elkerülni otthonról és ez érdekesnek tűnt.Mit ád isten már a repülőn belefutottam egy hármasfogatba, akik ugyanoda tartottak, hirtelen azt hittem ez egy akkora komplexum, hogy ekkora a szaporulat diákszámban, persze manapság nyilvánvaló, hogy nem. Nem álltam sorban a kapuban, még ha nem is volt gyors kör a bejutás.


2044 bővítés



Mikor beiratkoztam az X-suliba még fogalmam sem volt róla. Nem hittem volna, hogy utoljára látom a házat egyben ahol felnőttem. Pár nap telhetett el a suliban mire megjött a démon invázió első hulláma. De mire én megtudtam, hogy mi történik a katasztrófa nagy része lezajlott. De még egy évig voltam a négy fal között míg a környezetünkön a természet feletti bevándorlók uralkodtak. De nem is tudom, az egész olyan volt mintha csak hetek teltek volna el a kollégiumban. Megpróbáltuk a lehető legjobb kedvben eltölteni. Persze féltünk, sokáig semmit nem tudtunk, aki elég erős volt a X-mennel tartott. Ők harcoltak értünk az utcákon. De nem sokat gondoltam rájuk, a világ nagyobb katasztrófát is élt túl, ha még én kicsi is voltam az utolsó nagynál.

A lélegzet vételnyi szünet megpróbáltuk kihasználni, noha enm tudtuk, hogy most szükségünk van egy mély levegőre. Összekovácsolódtam társaimmal az iskolában, a pokoli év megtette a hatását és jobbá tette a következőt. De mégis váratlanul ért a tényleges kree támadás. Hogy pontos legyek én észre se vettem mi történik, láttam az elsötétülő eget, a pánikot. Csak sodródtam az árral, csak reméltük, hogy nem találnak meg minket. Közben kintről hallottuk a híreket a szuperhumán partizánokról, akik minden cselekedte csak több földi életet hajt be a lakosságon. De amikor halottam a számokat, csak sorolták a halottakat. Mindenki azt remélte, hogy nem lesz köztük ismerős. De én csak szégyent éreztem. Amiatt, hogy róluk ítélnek meg bennünket, dühös idiótákról akik Rambot játszanak és, hogy nem tehetek semmit. Gyenge vagyok hozzá, szép lassan bennem is meghalt a szellem és megtanultam ezt elfogadni, ahogy a többiek. Csöndesebb lettem, mikor úgy tűnt nincs miért élni, nem érdemes szót emelni elcsendesedtem. Megtartottam a mondani valómat egy olyan kornak ahol majd látom értelmét.

Még néha mindig hallom a fülemben, bár lehet csak kósza ismétlés a rádióban, a győzelmi harsogást, a gyász zenét. Nem volt köztük nagy szünet, nem tudtunk sokat a veszteségekről amíg meg nem nyertük a végső összecsapást. Ma is meglepődöm, hogy az X-men szövetkezett az egykori Apokalipszissel. Ahogy a tudat sem könnyű, hogy én is hozzájárultam, hozzájárultam, hogy Jonah Wright legyen az elnök. Bár tekintve, hogy az évek alatt nem halottam a többi jelöltről csak róla, hiszen együtt bujkáltunk az évek alatt, mégis néha hibásnak érzem magam. Felengedtem a trónra ezt a tenyérbemászó kis s.ggdugaszt. Sokat tanultam az azután következő pár hónapban. De főleg azt, hogy az X-men eszméi már rég gyengék, impotensek ehhez az új világhoz. Nem akarnak tenni, várják a változást és főleg remélnek. Ők reformátorok egy olyan világban ami forradalmárt kíván.

Amikor elhagytam az X-ment elmentem a családi házhoz, a kertváros volt elpusztítva nem a ház, valószínű kree demonstráció útján, de ez akkor már nem számított. Testvéreimmel több kisebb bázist alapítottunk, hogy majd az első tanács alkalmával válasszunk. Most újra egy otthon felé tartok, talán az utolsó. De még csak annyit tudok, hogy onnan építjük fel az új világot ahol a szuperhumánok egyenlőek és nem megtűrt vadállatok, mindük nevéhez egy csatolt fájllal, hogy miként a legegyszerűbb kinyírni.

Záró akkord:

Wright elnök sarokba szorított minket, mire az információk eljutottak hozzánk már indulásra készen álltak az őrszemek. Az egész világot készültek ellepni mikor megindítottuk az utolsó kétségbe esett támadásunkat. Tervezés és előkészületek helyett csak a szerencsénkre hagyatkozhattunk, nem az én stílusom. Inkább Tony asztala lett volna, de neki még hamarabb elfogyott a szerencséje. Én még láttam Jonah arcát, a kínpad után a kivégzésemen is. Megéltem, hogy ellenem forduljon minden amiért küzdöttem és még láttam a romjait mielőtt elsötétült minden.


Képessége: Mindenféle megerőltetés nélkül tud kapcsolatot létesíteni a legmodernebb és legprimitívebb gépekkel is. Az információs szupersztrádán, mint egy könyvtáros könnyedén áthalad és nagyjából azt tud meg amit akar. Mint egy vezeték nélküli vevő rákapcsolódhat az internetre, hogy akár a világ másik végén törjön fel rendszereket. De ehhez a gépnek is kapcsolódnia kell a hálózathoz ahova kapcsolódott. Egyszerre több egyszerűbb kapcsolatot is fent tud tartani, de a közvetlen elérési távja pár kilométer. Vastagabb, sűrűn vasalt betonfalakkal le lehet árnyékolni. De amúgy minden érzékét tudja használni gépeken keresztül.

Szakértelmek:
Olvasott, művelt vezetője a 2044es jövőből származó testvériségnek. Alapos, logikus elme folyamatosan fejleszti magát így rengeteg rész tudása van. De főleg a gépekhez ért, tőlük tanult első kézből és nem mellesleg remekül főz. Rengeteg fegyverhez ért, de inkább a saját pusztakezes harcművészetét használja.

Rájöttem h mégsincs időm, így sry, de visszavonom a jelentkezést. (csak tudnám h miért most írom, amikor 2 napja akartam már... sebaj..)
Így akkor még mindig lesz egy kiadó hely.