2044 – A pusztulás
1 / 3 oldal • Megosztás
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
2044 – A pusztulás
2044 – Pusztulás…
„A Menny lángokban… ahogy a Föld is... Azok kik még élnek azok mind megtörtek… szerettek, barátok vesztek oda… és miért? Miért?” suttogja egy mély hang kegyetlenül… démonian egy sötét terem mélyéről. „De már mindegy… az ő haláluk szárad a ti lelketeken… Esélyt kaptatok, elbuktatok… nincs könyörület… nincs megbocsájtás, nincs kegyelem. Már itt vannak… megszülettek… s már hamarosan erejükre és öntudatukra ébrednek… Most mihez kezdetek?” [i] lassan kibontakozik a csuklyás férfi alakja ahogy a trónszékben ücsörög unottan, kardja ott pihen mellette a trón karfájának támasztva. Tekintete lassan fordul kardja felé, majd kezével megérinti a markolatot [i] „Imát rebegtek? Rettegtek? Megbánjátok bűneiteket? Minek? Már késő… már… késő” suttogja és cián kéken izzó szemei még jobban felragyognak ahogy rámarkol a markolatra… Erős fényes villanás tölt be mindent… Dobok dübörögnek… törzsi dobok… egyre hangosabban, gyorsabban… Ahogy képek villannak be a pusztuló világról… a háborúról mely inkább mészárlás… a képek pörögnek egyre jobban egyre sokkosabb, megrázó képek, ahogy a démonok nőket, gyerekeket tépnek szét brutális kegyetlenséggel, s akárhogy is akarja bárki nem áll meg… minden kavarog… mindenhol pusztulás… ég a menny a pokol tombol… Asgard ostrom alatt… az öt démon kép lebeg a vérben úszó csatatér felett, s lent a hősök vívják véget érni nem akaró harcukat, miközben sorban hullanak el társaik, s árny alakok figyelik a harcot távolról. Majd a dobok hirtelen elhallgatnak, s a csuklyás férfi látható ismét ahogy a trónszékében ül, s mögötte a fehér tetovált bestia áll, s csendesen megszólal.
„Tehát? Mit akartok most tenni?”
Asgard Város:
Kalli:
Nehéz idők… főleg, hogy egyike azoknak akik tudják, hogy mi történhet, ha most nem járnak sikerrel, tudják, hogy mi készül elszabadulni, vagy lehet még se? A démonok feladták Asgard ostromát, de vajon miért? Egy hete érkezett azóta nem történt semmi más csak készülés, tervezés, de vajon miért? Mintha valami szándékosan lassítaná az indulást. Ráadásul rémálmok gyötrik Kallit… kegyetlen rémálmok melyek mutatják hogyan pusztul el a világ szeretteivel együtt. Minden nappal egyre életszerűbbek a rémálmok, egyre keményebbek, míg végül eljön az utolsó este is.
Kalli a házban áll ahol a hat lakott a két lánnyal és törppel… léptekre lesz figyelmes, sőt futó, szaladó lépések zajára, s meglátja Nykat ahogy felé rohan, arcán rémület rettegés, s úgy sikít felé… fiatal hangját eltorzítja a félelem és csak fut rettegéssel teli szemekkel nézve Kallit. Majd egyenesen Kalli karjaiba veti magát… úgy tűnik nem üldözi semmi, vagy csak nem érte még utol, de ekkor éles fájdalmat érez a császárnő a hasában és a hátán, s két szárnyat pillant meg maga előtt… Nyka sehol, csak Laira áll előtte testközelben.
„Már nincs ki segítsen rajtatok… elkéstetek… végetek… hódolj be és talán a családod túléli” suttogja gonoszan, majd kitépi Kalli gyomrából a hosszú pengés kardot minden kegyelem nélkül. Kalli mintha Ragnart látná fájdalmai közt nem messze tőlük egy pillanatra, majd el is tűnt a hím… Laira kardjáról csöpög Kalli vére, miközben ő akár mit akar tenni képtelen rá, csak összecsuklik.
„A döntés a tied… szolgám leszel a családodért cserébe, vagy halálod után szolgálsz… várom a válaszod… szolga…” ezzel minden elsötétül, s Kalli felriad. Ez az nap, mikor a csapat összegyűlik, s megindulnak… vajon mi vár ott rájuk?
Gunny:
A napok ólom lábakon teltek, az indulás váratott magára… egy hét is eltelt, hogy Kalli csatlakozott hozzájuk, de még mindig semmi. Minden csendes, túl csendes is talán, s szinte már gyanús. Néhány démon lelte csak halálát eme napokon ahogy beküldték őket… mintha csak a védelmet tesztelnék vagy csak emlékeztetés, hogy még figyelnek Asgardra is. Gunny estéi álmatlanok a legtöbbször legalábbis, csak olyan érzés kerülgeti mindig mintha valaki figyelné őt. Valaki, csak nem tudni honnan, s azt se, hogy ki is az a személy vagy épp személyek. Azonban az utolsó éjszaka estélyén álmodik és egy hatalma bel terű csarnokban áll… körülötte démonok milliói… előtte egy trónszék, amin egy csuklyás alak ül akár egy uralkodó. Gunny felismeri a bestiát: Krasos az és a trónszék takarásából kilép Drakana is, s leül a trónszék karfájára. Gunny testébe kegyetlen fájdalom hasít, s mintha minden végtagja szörnyen nehéz lenne. láncokat lát ahogy a démonok gyűrűje középen tarja, mint valami vadállatot.
„Büszkeség… felsőbbrendűségi tudat… tetszenek ezek benned… kis macska… ennek hála te sose szülsz gyereket Ragnarnak, de ne félj… nekünk fogsz… te adsz életet annak a generációnak, akik elsöpörnek mindent…” Krassos arcán gonosz mosoly ül, miközben elhallgat és Drakana lassan közelebb sétál Gunnyhoz és hirtelen mozdulattal ragadja meg a haját és feszíti hátra a fejét.
„Ne félj… rokon… megengedjük, hogy kegyetlen gyötrelmes szolga életed alatt végig nézd, mit tesz a saját véred a világokkal” vigyorog Drakana ahogy Gunny szemébe néz, majd a démonokra, de továbbra is Gunnyhoz beszél. „Nincs ki megmentsen… az egyetlent aki képes lett volna rá te lökted félre… örök hála érte… Drágám…” ezzel int és a démonok lefogják Gunnyt majd a padlóra nyomják, s kínzó éles égető fájdalmat érez a bal lapockáján és égett bőr, s szőr szagot. A kínzó fájdalom közepette, mintha Ragnart pillantaná meg, s minden elsötétül. Mikor Gunny felébred a bal lapockája kegyetlenül fáj, de ha megnézi tükörben akkor se lát ott semmit. Asgard város főterén már gyülekeznek és készülődnek, hogy ma megindulhassanak az utolsó testvért keresni.
Kevin Fuller:
Napok monoton teltek, hiszen készültség volt Asgard városban szinte mindig, azonban néha történt egy-két érdekes dolog is. Némi ivászat, vagy ünnep, hogy ezzel is erősítsék a morált a több fajból álló sereg tagjai közt, ahogy a barátságot is. Kevin is halotta a hírt, hogy egy császárnővel bővült az a csapat, mely a hatodik testvért megy felkutatni. Az indulás napja azonban késett, egész pontosan egy hetet attól számítva, hogy Lady Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon, a Kree Sztelláris Birodalom Császárnője megérkezett. Kevin az idejét felkészüléssel tölthette a közelgő harcra. Minden látszólag csendes volt, egészen az utolsó éjszakáig, míg el nem aludt.
„Gyermek” suttogja egy hang valahonnét a sötétségből, s mire észbe kaphatna Kevin már a lakásában ül, s vele szemben egy fiatal nő ül, fejére húzott csuklyával. Mögötte furcsán remeg a levegő és egy sötét árny látható. „Mit adnál cserébe, ha azt mondanám neked, hogy újra így élhetsz, boldogan… barátaiddal gondtalanul? Képes lennél értük áldozatot hozni, hogy újra élhessenek, s megtenni, amit kérek?” suttogja csendesen a fiatal nő „csak egy aprócska szívesség, s bárki akit akarsz, élni fog… Csak döntened kell hamar, s attól függ kiket is szeretnél, ha élnének, mondom az árát, hiszen így helyes nem?” a fiatal nő hangja nyugodt kedves, lassan közelebb hajol Kevinhez, s egy gyengéd mozdulattal végig simogatja az arcát.
„Várom a döntésed, addig is pihenj” suttogja, majd minden elsötétül, s mire Kevin felébred már reggel van.. az indulás napja.
Föld:
Tao:
Tao a többi angyal társaságában segített azokon, akiken még lehetett, s látszólag az angyalokból álló erő sikereket is ért el, többeket mentettek meg. Azonban ezzel talán jobban magukra vonták a figyelmet mint kellett volna. Sötét erők gyülekeztek egyre jobban, egyre szorosabb körbe vonva azt a helyet ahol a túlélők és angyalok voltak. Az egyik este Tao pánikra lesz figyelmes a bunkerben amiben épp tartózkodott és segített, majd olyan zajokra, amiket nem igazán akart hallani itt: Halál sikolyok, s mire bármit is képes lett volna tenni Mihaival állt előtt mancsában egy gyermekkel.. felemeli úgy, hogy a gyerek kénytelen legyen Taot nézni.
„Nézd az angyalt gyermek, kinek meg volt a lehetősége, hogy ezt megakadályozza… Nézd a gyermeket, aki életével fizet, mert az angyalságod az olyanok elé helyezted, kiket az Urad teremtett saját képére, s feladatodtól függetlenül az lett volna dolgod, hogy védd.” láthatja Tao a gyermek szemében a csalódottság fájdalmát, majd egy sok reccsenést roppanást, hogy Mihai egy mozdulattal roppantja össze a gyermeket, majd dobja Tao elé.
„Még hány ártatlan élete halálát viseli el a lelked bukott angyal? Milliók, milliárdok?” Mihai kérdőn néz Taora, majd egy csettintésre teremt pajzsot kettőjük köré. „Most már biztosan nem zavarnak meg minket… képére gonosz mosoly ül, s várakozón áll Tao előtt.
Tyranis:
Tyranis vizsgálódását egy különös érzés zavarja meg.. valaki vagy valami figyeli őt. Ha körbenéz nem lát senkit, de mire visszanéz maga elé egy macskaszerű lány áll előtte.
„Még nem ismersz, de ez most nem számít… tudom ki vagy… azt is, hogy mi… a fiatal lány arca rezzenéstelen és ha Tyranis próbál tenni ellene valamit akkor érezheti, hogy már ennek gondolatára vagy legkisebb ösztönös mozdulatára a teste már nem engedelmeskedik neki.
„Semmibe se kerülne, hogy eltöröljelek a létezők közül, de nem ezért vagyok itt. Mutatok egy utat, aztán, hogy mit teszel és mit nem az nem érdekel különösebben. De tudd, hogy arra az útra küldelek, amin már sokan elbuktak. Vannak kik azt hiszik az ő világuk volt az első… de ez nem igaz… sokadik világ, s a sorsuk mind egy… pusztulás isteneikkel, halandóikkal együtt. A Halált szolgálod, ahogy apád Thanos is tette… tudom miért jöttél, nincsenek elmédben titkok előttem.” lassan járja körbe a lány Tyranist, majd két körrel később megáll előtte.
„keresd a fiút még mielőtt ők találják meg” ezzel teste felfénylik és fehér fény öleli körbe, majd eltűnik egy utolsó gondolattal. „Érezni fogom, hogy döntesz”
„A Menny lángokban… ahogy a Föld is... Azok kik még élnek azok mind megtörtek… szerettek, barátok vesztek oda… és miért? Miért?” suttogja egy mély hang kegyetlenül… démonian egy sötét terem mélyéről. „De már mindegy… az ő haláluk szárad a ti lelketeken… Esélyt kaptatok, elbuktatok… nincs könyörület… nincs megbocsájtás, nincs kegyelem. Már itt vannak… megszülettek… s már hamarosan erejükre és öntudatukra ébrednek… Most mihez kezdetek?” [i] lassan kibontakozik a csuklyás férfi alakja ahogy a trónszékben ücsörög unottan, kardja ott pihen mellette a trón karfájának támasztva. Tekintete lassan fordul kardja felé, majd kezével megérinti a markolatot [i] „Imát rebegtek? Rettegtek? Megbánjátok bűneiteket? Minek? Már késő… már… késő” suttogja és cián kéken izzó szemei még jobban felragyognak ahogy rámarkol a markolatra… Erős fényes villanás tölt be mindent… Dobok dübörögnek… törzsi dobok… egyre hangosabban, gyorsabban… Ahogy képek villannak be a pusztuló világról… a háborúról mely inkább mészárlás… a képek pörögnek egyre jobban egyre sokkosabb, megrázó képek, ahogy a démonok nőket, gyerekeket tépnek szét brutális kegyetlenséggel, s akárhogy is akarja bárki nem áll meg… minden kavarog… mindenhol pusztulás… ég a menny a pokol tombol… Asgard ostrom alatt… az öt démon kép lebeg a vérben úszó csatatér felett, s lent a hősök vívják véget érni nem akaró harcukat, miközben sorban hullanak el társaik, s árny alakok figyelik a harcot távolról. Majd a dobok hirtelen elhallgatnak, s a csuklyás férfi látható ismét ahogy a trónszékében ül, s mögötte a fehér tetovált bestia áll, s csendesen megszólal.
„Tehát? Mit akartok most tenni?”
Asgard Város:
Kalli:
Nehéz idők… főleg, hogy egyike azoknak akik tudják, hogy mi történhet, ha most nem járnak sikerrel, tudják, hogy mi készül elszabadulni, vagy lehet még se? A démonok feladták Asgard ostromát, de vajon miért? Egy hete érkezett azóta nem történt semmi más csak készülés, tervezés, de vajon miért? Mintha valami szándékosan lassítaná az indulást. Ráadásul rémálmok gyötrik Kallit… kegyetlen rémálmok melyek mutatják hogyan pusztul el a világ szeretteivel együtt. Minden nappal egyre életszerűbbek a rémálmok, egyre keményebbek, míg végül eljön az utolsó este is.
Kalli a házban áll ahol a hat lakott a két lánnyal és törppel… léptekre lesz figyelmes, sőt futó, szaladó lépések zajára, s meglátja Nykat ahogy felé rohan, arcán rémület rettegés, s úgy sikít felé… fiatal hangját eltorzítja a félelem és csak fut rettegéssel teli szemekkel nézve Kallit. Majd egyenesen Kalli karjaiba veti magát… úgy tűnik nem üldözi semmi, vagy csak nem érte még utol, de ekkor éles fájdalmat érez a császárnő a hasában és a hátán, s két szárnyat pillant meg maga előtt… Nyka sehol, csak Laira áll előtte testközelben.
„Már nincs ki segítsen rajtatok… elkéstetek… végetek… hódolj be és talán a családod túléli” suttogja gonoszan, majd kitépi Kalli gyomrából a hosszú pengés kardot minden kegyelem nélkül. Kalli mintha Ragnart látná fájdalmai közt nem messze tőlük egy pillanatra, majd el is tűnt a hím… Laira kardjáról csöpög Kalli vére, miközben ő akár mit akar tenni képtelen rá, csak összecsuklik.
„A döntés a tied… szolgám leszel a családodért cserébe, vagy halálod után szolgálsz… várom a válaszod… szolga…” ezzel minden elsötétül, s Kalli felriad. Ez az nap, mikor a csapat összegyűlik, s megindulnak… vajon mi vár ott rájuk?
Gunny:
A napok ólom lábakon teltek, az indulás váratott magára… egy hét is eltelt, hogy Kalli csatlakozott hozzájuk, de még mindig semmi. Minden csendes, túl csendes is talán, s szinte már gyanús. Néhány démon lelte csak halálát eme napokon ahogy beküldték őket… mintha csak a védelmet tesztelnék vagy csak emlékeztetés, hogy még figyelnek Asgardra is. Gunny estéi álmatlanok a legtöbbször legalábbis, csak olyan érzés kerülgeti mindig mintha valaki figyelné őt. Valaki, csak nem tudni honnan, s azt se, hogy ki is az a személy vagy épp személyek. Azonban az utolsó éjszaka estélyén álmodik és egy hatalma bel terű csarnokban áll… körülötte démonok milliói… előtte egy trónszék, amin egy csuklyás alak ül akár egy uralkodó. Gunny felismeri a bestiát: Krasos az és a trónszék takarásából kilép Drakana is, s leül a trónszék karfájára. Gunny testébe kegyetlen fájdalom hasít, s mintha minden végtagja szörnyen nehéz lenne. láncokat lát ahogy a démonok gyűrűje középen tarja, mint valami vadállatot.
„Büszkeség… felsőbbrendűségi tudat… tetszenek ezek benned… kis macska… ennek hála te sose szülsz gyereket Ragnarnak, de ne félj… nekünk fogsz… te adsz életet annak a generációnak, akik elsöpörnek mindent…” Krassos arcán gonosz mosoly ül, miközben elhallgat és Drakana lassan közelebb sétál Gunnyhoz és hirtelen mozdulattal ragadja meg a haját és feszíti hátra a fejét.
„Ne félj… rokon… megengedjük, hogy kegyetlen gyötrelmes szolga életed alatt végig nézd, mit tesz a saját véred a világokkal” vigyorog Drakana ahogy Gunny szemébe néz, majd a démonokra, de továbbra is Gunnyhoz beszél. „Nincs ki megmentsen… az egyetlent aki képes lett volna rá te lökted félre… örök hála érte… Drágám…” ezzel int és a démonok lefogják Gunnyt majd a padlóra nyomják, s kínzó éles égető fájdalmat érez a bal lapockáján és égett bőr, s szőr szagot. A kínzó fájdalom közepette, mintha Ragnart pillantaná meg, s minden elsötétül. Mikor Gunny felébred a bal lapockája kegyetlenül fáj, de ha megnézi tükörben akkor se lát ott semmit. Asgard város főterén már gyülekeznek és készülődnek, hogy ma megindulhassanak az utolsó testvért keresni.
Kevin Fuller:
Napok monoton teltek, hiszen készültség volt Asgard városban szinte mindig, azonban néha történt egy-két érdekes dolog is. Némi ivászat, vagy ünnep, hogy ezzel is erősítsék a morált a több fajból álló sereg tagjai közt, ahogy a barátságot is. Kevin is halotta a hírt, hogy egy császárnővel bővült az a csapat, mely a hatodik testvért megy felkutatni. Az indulás napja azonban késett, egész pontosan egy hetet attól számítva, hogy Lady Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon, a Kree Sztelláris Birodalom Császárnője megérkezett. Kevin az idejét felkészüléssel tölthette a közelgő harcra. Minden látszólag csendes volt, egészen az utolsó éjszakáig, míg el nem aludt.
„Gyermek” suttogja egy hang valahonnét a sötétségből, s mire észbe kaphatna Kevin már a lakásában ül, s vele szemben egy fiatal nő ül, fejére húzott csuklyával. Mögötte furcsán remeg a levegő és egy sötét árny látható. „Mit adnál cserébe, ha azt mondanám neked, hogy újra így élhetsz, boldogan… barátaiddal gondtalanul? Képes lennél értük áldozatot hozni, hogy újra élhessenek, s megtenni, amit kérek?” suttogja csendesen a fiatal nő „csak egy aprócska szívesség, s bárki akit akarsz, élni fog… Csak döntened kell hamar, s attól függ kiket is szeretnél, ha élnének, mondom az árát, hiszen így helyes nem?” a fiatal nő hangja nyugodt kedves, lassan közelebb hajol Kevinhez, s egy gyengéd mozdulattal végig simogatja az arcát.
„Várom a döntésed, addig is pihenj” suttogja, majd minden elsötétül, s mire Kevin felébred már reggel van.. az indulás napja.
Föld:
Tao:
Tao a többi angyal társaságában segített azokon, akiken még lehetett, s látszólag az angyalokból álló erő sikereket is ért el, többeket mentettek meg. Azonban ezzel talán jobban magukra vonták a figyelmet mint kellett volna. Sötét erők gyülekeztek egyre jobban, egyre szorosabb körbe vonva azt a helyet ahol a túlélők és angyalok voltak. Az egyik este Tao pánikra lesz figyelmes a bunkerben amiben épp tartózkodott és segített, majd olyan zajokra, amiket nem igazán akart hallani itt: Halál sikolyok, s mire bármit is képes lett volna tenni Mihaival állt előtt mancsában egy gyermekkel.. felemeli úgy, hogy a gyerek kénytelen legyen Taot nézni.
„Nézd az angyalt gyermek, kinek meg volt a lehetősége, hogy ezt megakadályozza… Nézd a gyermeket, aki életével fizet, mert az angyalságod az olyanok elé helyezted, kiket az Urad teremtett saját képére, s feladatodtól függetlenül az lett volna dolgod, hogy védd.” láthatja Tao a gyermek szemében a csalódottság fájdalmát, majd egy sok reccsenést roppanást, hogy Mihai egy mozdulattal roppantja össze a gyermeket, majd dobja Tao elé.
„Még hány ártatlan élete halálát viseli el a lelked bukott angyal? Milliók, milliárdok?” Mihai kérdőn néz Taora, majd egy csettintésre teremt pajzsot kettőjük köré. „Most már biztosan nem zavarnak meg minket… képére gonosz mosoly ül, s várakozón áll Tao előtt.
Tyranis:
Tyranis vizsgálódását egy különös érzés zavarja meg.. valaki vagy valami figyeli őt. Ha körbenéz nem lát senkit, de mire visszanéz maga elé egy macskaszerű lány áll előtte.
„Még nem ismersz, de ez most nem számít… tudom ki vagy… azt is, hogy mi… a fiatal lány arca rezzenéstelen és ha Tyranis próbál tenni ellene valamit akkor érezheti, hogy már ennek gondolatára vagy legkisebb ösztönös mozdulatára a teste már nem engedelmeskedik neki.
„Semmibe se kerülne, hogy eltöröljelek a létezők közül, de nem ezért vagyok itt. Mutatok egy utat, aztán, hogy mit teszel és mit nem az nem érdekel különösebben. De tudd, hogy arra az útra küldelek, amin már sokan elbuktak. Vannak kik azt hiszik az ő világuk volt az első… de ez nem igaz… sokadik világ, s a sorsuk mind egy… pusztulás isteneikkel, halandóikkal együtt. A Halált szolgálod, ahogy apád Thanos is tette… tudom miért jöttél, nincsenek elmédben titkok előttem.” lassan járja körbe a lány Tyranist, majd két körrel később megáll előtte.
„keresd a fiút még mielőtt ők találják meg” ezzel teste felfénylik és fehér fény öleli körbe, majd eltűnik egy utolsó gondolattal. „Érezni fogom, hogy döntesz”
_________________
Reneszánsz: Amara Hinytia & Leroos
Re: 2044 – A pusztulás
A régi barátnőm megérkezett, ellenben én még mindig nem voltam nyugodt és egyre jobban vesztettem el a türelmemet amiatt, hogy még mindig nem indultunk. Egy hete kellett, de még mindig semmi. Gyakran az éjszaka közepéig álltam a falakon figyelve a távolt, de semmi sem bukkant fel. Vagyis nagyon kevés démon, most vagy az anyám és Amora mágiái tartottak ki, vagy csak ők is ideteltek minket. A mocskos férgei, az összes! Ragnar miért nem volt arra képes, hogy engem, vagy a császárnőt tegyen a tojásokhoz?! Akkor már egyik sem élt volna. És még az is idegesített, hogy végig úgy éreztem, mintha figyelne valaki, körbe-körbe jártam, anyámat is megkértem, hogy segítsen, nagyapát, de semmi. Utolsó este a teljes fegyverarzenálomat pakoltam le a csarnokomban a királyi palotában, majd nagy nehezen végül elnyomott az álom. Bár ne tette volna, egy csarnokban voltam, hatalmas, démonok ezrei mindenfelé, és a trónszékre néztem.
< - Krasus! – vicsorogtam felé. >
Majd a szajhája is feltűnt, a kedves rokonság, nagynéni és nagybácsi. Bár ott lennének már, ahol az apjuk, vagyis az anyjuk. Bár ő itt magához tért az utolsó másodperceiben. Helheimbe kellett volna elmenni a fekete tó vizéért, az átokba! Felnyögtem a fájdalomra, majd térdre rogytam, láncokkal tartottak ott. Mintha ez elég lenne ahhoz, hogy féken tartsanak!
< - Meg kell valljam, csontvázként jobban mutattatok! – mondtam gúnyosan. >
Nem szóltam semmit sem a szavaikra, bár lett volna kellemes visszavágásom, de nem tettem meg. Most mit mondtam volna nekik, hogy családi vonás? Ó igen a jobbik feleiből, amikkel ők soha sem rendelkeztek. Szóval itt is azt akarták, amit 2210-ben. Vagyis ami miatt féltek tőlem, hogy a gyermekeim tényleg nagyon erősek lehetnek, ami rájuk is veszéllyel van. De mindezeket már hallottam annak idején is, de ők erről persze nem tudtak. Csak felmordultam vadállatiasan, amikor hátrarántotta a hajamat.
< - Ó, csak ennyi? – kérdeztem ártatlanul. – Komolyan már valami újdonságot vártam… ez annyira elcsépelt. >
Vágtam vissza végül a jól megszokott Morsus vonással. Próbáltam lerázni magamról a démonokat, amikor lenyomtak, de túlságosan is sokan voltak. Felsikoltottam a fájdalom hatására, majd még mintha Ragnar?! Fájdalmas kiáltással ébredtem fel az ágyamban. Ennyit arról, hogy működni fog. A lapockám még mindig fájt, a tükörben megnézve, nyoma sem volt. Mentálmágia! Nyomorultak. Felöltöztem, majd irány anyám és Einar csarnokai. Nem érdekelt, ha éppen egymással voltak elfoglalva benyitok.
< - Ennyit arról, hogy a mentálmágiád megvéd anyám, semmit sem ért! És kavarj ki egy mágikus mérget… ne lehessen gyerekem soha sem! Az ok még mindig ugyanaz… Amíg elkészülsz, megkeresem a bátyáimat, hogy elbúcsúzzam! >
Igazából korban Asvald és Fonn jócskán az öccseim. Becsaptam az ajtót magam mögött magára hagyva őket, majd az ikrek csarnokai felé vettem az irányt.
< - Krasus! – vicsorogtam felé. >
Majd a szajhája is feltűnt, a kedves rokonság, nagynéni és nagybácsi. Bár ott lennének már, ahol az apjuk, vagyis az anyjuk. Bár ő itt magához tért az utolsó másodperceiben. Helheimbe kellett volna elmenni a fekete tó vizéért, az átokba! Felnyögtem a fájdalomra, majd térdre rogytam, láncokkal tartottak ott. Mintha ez elég lenne ahhoz, hogy féken tartsanak!
< - Meg kell valljam, csontvázként jobban mutattatok! – mondtam gúnyosan. >
Nem szóltam semmit sem a szavaikra, bár lett volna kellemes visszavágásom, de nem tettem meg. Most mit mondtam volna nekik, hogy családi vonás? Ó igen a jobbik feleiből, amikkel ők soha sem rendelkeztek. Szóval itt is azt akarták, amit 2210-ben. Vagyis ami miatt féltek tőlem, hogy a gyermekeim tényleg nagyon erősek lehetnek, ami rájuk is veszéllyel van. De mindezeket már hallottam annak idején is, de ők erről persze nem tudtak. Csak felmordultam vadállatiasan, amikor hátrarántotta a hajamat.
< - Ó, csak ennyi? – kérdeztem ártatlanul. – Komolyan már valami újdonságot vártam… ez annyira elcsépelt. >
Vágtam vissza végül a jól megszokott Morsus vonással. Próbáltam lerázni magamról a démonokat, amikor lenyomtak, de túlságosan is sokan voltak. Felsikoltottam a fájdalom hatására, majd még mintha Ragnar?! Fájdalmas kiáltással ébredtem fel az ágyamban. Ennyit arról, hogy működni fog. A lapockám még mindig fájt, a tükörben megnézve, nyoma sem volt. Mentálmágia! Nyomorultak. Felöltöztem, majd irány anyám és Einar csarnokai. Nem érdekelt, ha éppen egymással voltak elfoglalva benyitok.
< - Ennyit arról, hogy a mentálmágiád megvéd anyám, semmit sem ért! És kavarj ki egy mágikus mérget… ne lehessen gyerekem soha sem! Az ok még mindig ugyanaz… Amíg elkészülsz, megkeresem a bátyáimat, hogy elbúcsúzzam! >
Igazából korban Asvald és Fonn jócskán az öccseim. Becsaptam az ajtót magam mögött magára hagyva őket, majd az ikrek csarnokai felé vettem az irányt.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: 2044 – A pusztulás
Egy hét, már egy hete otthagyta Hala-t és eljött Asgardra. Nem telt el olyan nap, hogy ne lett volna némileg bűntudata amiatt, hogy a férjét, élete egyetlen szerelmét, és a két fiát hátra ne hagyta volna. De Ronan megértette, tudta, hogy egyszer el fog jönni az a nap, hogy Kalli-nak el kell ide jönnie. De ez akkor sem tette könnyebbé a dolgokat. Az egész más volt, mint korábban, akkor… 2210-ben, a világban, ahova tartozott igazából, ahova született csak egy katona volt, Új-Attilan védelmezője. Ott úgy nevelték, hogy szövetség céljából fog feleségül menni Lady Lilandra és Lord Kallark legkisebb gyermekéhez. De az utolsó küldetés mindent megváltoztatott, a múltba került, egy olyan időbe, ahol ő annak idején soha sem élt, a szülei még nem születtek meg és a nagyszülei jelentős része fiatalabb nála. Itt a sors úgy hozta, hogy végül régi nagy példaképéhez megy feleségül. És így a Kree Sztelláris Birodalom császárnője lett a nagyszülei megbuktatása után. A Kree birodalom aranykora, felkészültek a démonokra, amiről azok még nem tudtak. Mióta itt volt rémálmok gyötörték, a démonokról, arról, aminek következnie kellene. Tudta, hogy képesek a démonok az álmokat manipulálni, már látta korábban is, amikor Új-Attilan elesett. De ettől nem tette jobbá az egészet, hogy tudta ezek csak álmok csupán. Lelki terror, hogy már azelőtt veszítsenek, hogy elindultak volna… és újra álmodott.
A házat felismerte, itt gyógyultak mielőtt visszakerültek volna a múltba. A hang felé kapta a fejét és meglátta a telepata kislupine-t. A gyermek félt és retteget, korábban nem tudta volna, hogy mit reagáljon erre, most azonban anyai féltéssel ölelte meg a kislányt és szorította volna magához, amikor a fájdalmat megérezte a gyomrában és a hátában. Kalli felnyögött és valóban az álom manipulátort pillantotta meg, ahogyan ott állt tőle pár lépésnyire. A démon tévedett, pontosan tudták, hogy mire készülnek és ezért nem volt esélyük most ebben az életben. Igaz valamiért itt voltak, de odakint is tudták, hogy itt vannak. A démon kitépte a kardot a császárnő gyomrából, mire az térdre rogyott a fájdalom közepette. Nem készült semmit sem tenni, csak egy álom volt, nem a valóság. A családját menteni? Ostoba volt ez a démon? Még ez volt az utolsó gondolat, ami a fejében átfutott, majd minden sötét lett. Zihálva ébredt fel az ágyában. Nem, soha sem fogja őket szolgálni, Ronan és a fiúk soha sem bocsátanák meg neki, ha ezt tenné. A Kree pedig erős és büszke nép volt, harci nép, már készültek a háborúra és felszerelkeztek a védelemre. Ő maga pedig nem fogja megadni magát. Még megmosakodott reggel, hogy az álomtól és a fáradtságtól megszabaduljon. Felöltözött, majd elindult a megbeszélt helyre, ahol találkoznia kellett a többiekkel.
A házat felismerte, itt gyógyultak mielőtt visszakerültek volna a múltba. A hang felé kapta a fejét és meglátta a telepata kislupine-t. A gyermek félt és retteget, korábban nem tudta volna, hogy mit reagáljon erre, most azonban anyai féltéssel ölelte meg a kislányt és szorította volna magához, amikor a fájdalmat megérezte a gyomrában és a hátában. Kalli felnyögött és valóban az álom manipulátort pillantotta meg, ahogyan ott állt tőle pár lépésnyire. A démon tévedett, pontosan tudták, hogy mire készülnek és ezért nem volt esélyük most ebben az életben. Igaz valamiért itt voltak, de odakint is tudták, hogy itt vannak. A démon kitépte a kardot a császárnő gyomrából, mire az térdre rogyott a fájdalom közepette. Nem készült semmit sem tenni, csak egy álom volt, nem a valóság. A családját menteni? Ostoba volt ez a démon? Még ez volt az utolsó gondolat, ami a fejében átfutott, majd minden sötét lett. Zihálva ébredt fel az ágyában. Nem, soha sem fogja őket szolgálni, Ronan és a fiúk soha sem bocsátanák meg neki, ha ezt tenné. A Kree pedig erős és büszke nép volt, harci nép, már készültek a háborúra és felszerelkeztek a védelemre. Ő maga pedig nem fogja megadni magát. Még megmosakodott reggel, hogy az álomtól és a fáradtságtól megszabaduljon. Felöltözött, majd elindult a megbeszélt helyre, ahol találkoznia kellett a többiekkel.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
Mióta itt volt nem talált sok mindent, csak démonokat, furcsa lények, amikkel odakint az univerzumban nem sűrűn találkozott. Egyedül az árnylidércek voltak ehhez hasonló lényeket megidézni, de az más volt. Jó néhányat már felboncolt és megvizsgált, hogy miféle szerzetek ezek. Ami miatt jött még nem találta meg, pontosan a lényegét nem. Már volt elképzelése arra, hogy mit is akarhatnak, de ez nem volt logikus. Ha tényleg azt akarták, amire a lány gondolt, akkor jócskán túlbecsülték magukat. Felkapta a fejét, amikor megérezte, hogy figyeli, amerről ezt érezte, arra kapta a fejét, de nem látott semmit. Addig a pillanatig, amíg vissza nem nézett, utána már egy macskaszerű alak állt előtte. Nyúlt volna a kardjáért ösztönösen, de ez nem sikerült, így hát nem is akart már bántani a lénynek. Csak csípőre tette a kezét és úgy nézett rá. Mikor közölte, hogy tudja, hogy micsoda, az örökkévaló arcán sem látszott semmi sem. De már tudta, hogy miként tudja, hogy kicsoda ő és miért érkezett. Telepátia. A Shi’arok között meglehetősen gyakori képesség, a fészek között is az volt, hogy így kommunikáltak egymással. És akkor még ott volt a saját terméke is, a phalanx, hasonló kommunikációval.
- A viselkedésed logikátlan. Segítséget vársz, mégis fenyegetőzöl. Primitív lények szokása a hatalmukkal kérkedni. Ha tudod mi vagyok, tisztában vagy vele, hogy nem vagy rá képes – mondta teljesen érzéketlen hangon.
Elpusztíthatta a fizikai valóját, de többre nem volt képes. Majd újra összeállnak az atomjai és ismét visszatér az élők sorába. A lelkét pedig képtelen lett volna, az pedig, hogy belehalhat a küldetése vajmi kevéssé érdekelte. A halál cél és eszköz. Semmi több, művészet és tudomány. A nevét civilizációk és bolygók rettegték az univerzumban, nem különösebben mozgatta meg a fantáziáját, ha újabbak buknak el. Sőt! Még meg is könnyítik a dolgát, hogy nem neki kellett dolgoznia. Igen, erre már rájött, hogy ezt akarták tenni. Nem volt titka, akkor pedig tudhatta az a valami, hogy nem sok dolog érdekli őt. Érzelmek és ehhez hasonló dolgok egyenesen távol álltak tőle még mindig. A démonok halhatnak, és utána már a lelkeknek is szabad útja van az úrnőjéhez. Ha tudná ez a valami, akkor tudná, hogy az apja birtokában vannak a végtelenség gyémántjai, így ők lennének képesek a Földet és mindnet, ami itt van kisöpörni a létezésből. Örökké. Ha pedig ez a lény érzelmi reakciót óhajtott kiváltani belőle, igencsak kellemetlenül fog csalódni ebben. Miután eltűnt Tyranis még körbenézett a környéken, végül megvonta a vállát. Végül is pontosan ezért volt itt, hogy megölje azokat, és egy segítség soha sem jött rosszul. Ha az a valami az igazat mondta, akkor logikusan már tudja, hogy miként döntött a lány.
- A viselkedésed logikátlan. Segítséget vársz, mégis fenyegetőzöl. Primitív lények szokása a hatalmukkal kérkedni. Ha tudod mi vagyok, tisztában vagy vele, hogy nem vagy rá képes – mondta teljesen érzéketlen hangon.
Elpusztíthatta a fizikai valóját, de többre nem volt képes. Majd újra összeállnak az atomjai és ismét visszatér az élők sorába. A lelkét pedig képtelen lett volna, az pedig, hogy belehalhat a küldetése vajmi kevéssé érdekelte. A halál cél és eszköz. Semmi több, művészet és tudomány. A nevét civilizációk és bolygók rettegték az univerzumban, nem különösebben mozgatta meg a fantáziáját, ha újabbak buknak el. Sőt! Még meg is könnyítik a dolgát, hogy nem neki kellett dolgoznia. Igen, erre már rájött, hogy ezt akarták tenni. Nem volt titka, akkor pedig tudhatta az a valami, hogy nem sok dolog érdekli őt. Érzelmek és ehhez hasonló dolgok egyenesen távol álltak tőle még mindig. A démonok halhatnak, és utána már a lelkeknek is szabad útja van az úrnőjéhez. Ha tudná ez a valami, akkor tudná, hogy az apja birtokában vannak a végtelenség gyémántjai, így ők lennének képesek a Földet és mindnet, ami itt van kisöpörni a létezésből. Örökké. Ha pedig ez a lény érzelmi reakciót óhajtott kiváltani belőle, igencsak kellemetlenül fog csalódni ebben. Miután eltűnt Tyranis még körbenézett a környéken, végül megvonta a vállát. Végül is pontosan ezért volt itt, hogy megölje azokat, és egy segítség soha sem jött rosszul. Ha az a valami az igazat mondta, akkor logikusan már tudja, hogy miként döntött a lány.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
Monton napok következtek miután a démonok nagyrésze kiszorult Asgard területéről. Folyamatos készültség, a biztonság kedvéért, gyakorlatozások és pihenés. Emellett még közös ivászat és vacsorák, hogy még jobban össze kovácsolják a több fajból álló csapatot. Ez a dolog nagyon ment az asgardiaknak és egész jól összeszoktak a csapatok, illetve az emberek is, így sokkal hatékonyabban működtek együtt, vagy jobban szerepeltek egy-egy edzés alkalmával. A csapatok készen álltak, ám az indulás csúszott egy hetet, a Kree császárnő megérkezésétől számítva. Amíg az indulás napjára vártunk, a felkészülés még fontosabbá vált, ugyanis így nyertünk egy hetet, és egy héttel több időnk volt, hogy még jobban felkészüljünk. Egész az utolsó éjszakáig meg sem álltam, ám némi pihenésre is szükség volt, így ezt most megtettem. Álmomban hangot hallottam. Engem szólított, majd álomképeket kezdett vetíteni a fejembe. Mikor magamhoz tértem, egy nő ült velem szemben, és a lakásomban voltam. Új életet ajánlott, tiszta, biztonságos életet, és bárki élhet, akit csak akarok.
- Tűnj el! - böktem ki. Nem voltam kíváncsi a mondandójára, de ő csak folyamatosan szajkózta a hülyeségeit.
- Mondtam már, hogy nem érdekel az ajánlatod. Nem fogok bedőlni neked, és nem érdekel, bármit is ajánlasz. Tudom, hogy miféle szerzet vagy te, és ha te lennél az utolsó, aki megmaradt a földön, akkor inkább megölöm magam. TÜNÉS! - bőgtem el magam a végén, majd felriadtam álmomból. Az indulás napja elérkezett. Felöltöttem a jelmezem, felszereltem a fegyvereimet, a két 9mm-es az oldalamra, a gránátok az övemre, lefűrészelt csövű puskák a hátamra, majd arra rá a pajzs. Eszembe jutott Rogers a pajzsról, és a hagyatéka. Az ény védelmi eszközöm nehezebb volt, de lassan hozzá szoktam Rogers-éhez is. Könnyebb, így eleint mindig elvitt a lendület, amíg az enyémhez voltam szokva. Amint minden megvolt, egyetlen gondolat jutott eszembe:
~ Indulás!
- Tűnj el! - böktem ki. Nem voltam kíváncsi a mondandójára, de ő csak folyamatosan szajkózta a hülyeségeit.
- Mondtam már, hogy nem érdekel az ajánlatod. Nem fogok bedőlni neked, és nem érdekel, bármit is ajánlasz. Tudom, hogy miféle szerzet vagy te, és ha te lennél az utolsó, aki megmaradt a földön, akkor inkább megölöm magam. TÜNÉS! - bőgtem el magam a végén, majd felriadtam álmomból. Az indulás napja elérkezett. Felöltöttem a jelmezem, felszereltem a fegyvereimet, a két 9mm-es az oldalamra, a gránátok az övemre, lefűrészelt csövű puskák a hátamra, majd arra rá a pajzs. Eszembe jutott Rogers a pajzsról, és a hagyatéka. Az ény védelmi eszközöm nehezebb volt, de lassan hozzá szoktam Rogers-éhez is. Könnyebb, így eleint mindig elvitt a lendület, amíg az enyémhez voltam szokva. Amint minden megvolt, egyetlen gondolat jutott eszembe:
~ Indulás!
Kevin Fuller- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Kevin Fuller
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
A sikolyokra azonnal a hangok irányába indulok, akármi is történt, meg kell néznem. Talán csak baleset, egy leomló gerenda a bunkernél, vagy egy vadállat, ami betört. Igen, ezek a "jó" lehetőségek, a rosszakba bele sem merek gondolni. Mégis, mikor odaérek, szembesülnöm kell azzal, ami - vagy inkább aki - vár rám. Erősnek kell lennem, mert az Úr is úgy akarná, de bánnom is kell a gonoszságot, mert az Úr is bánná. Mélyet sóhajtok és lehajtott fejjel mormolok imát a halott fiúért.
-Nem érzek bűntudatot, mert nem vétettem az Úr ellen. Nem érzek bánatot, mert az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Nem érzek megbánást, mert a feladatomat tőlem telhetően végeztem. Nem érzek sajnálatot, mert mindenki a saját sorsáért felel. Nem érzek kegyelmet, mert aki vétkez, arra az Úr haragja lesújt. És nem kegyelmezek neked, mert bár az Úr messze van, én itt vagyok, hogy haragjával agyonsújtsalak. Időt adok, hogy megbánd bűneid, mielőtt elér a végzeted.
-Nem érzek bűntudatot, mert nem vétettem az Úr ellen. Nem érzek bánatot, mert az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Nem érzek megbánást, mert a feladatomat tőlem telhetően végeztem. Nem érzek sajnálatot, mert mindenki a saját sorsáért felel. Nem érzek kegyelmet, mert aki vétkez, arra az Úr haragja lesújt. És nem kegyelmezek neked, mert bár az Úr messze van, én itt vagyok, hogy haragjával agyonsújtsalak. Időt adok, hogy megbánd bűneid, mielőtt elér a végzeted.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: 2044 – A pusztulás
Asgard:
A reggeli békés előkészületeket hirtelen zavarja meg valami olyan ami félelemmel tölti el egész Asgard várost. A Bifrost-on ál valaki test fehér csuklyás köpeny takarja, s úgy fest, nincs rá nagyon hatással semmilyen védő mágia amivel Halla s Amora próbálkozott. Azonnal riadót fújnak a városban
Gunny
Gunny dühös csörtetését megzavarja a riadó ténye és az, hogy Einar és Halla szobája felé tartó őrökbe rohan akik elmondják neki, hogy mi is történik éppen odakint. Ezenkívül anya egyik korábbi játékszerét is megláthatja, akik a Bifrostot nézi a palota ablakából. Marli az a démon lány, akit Anyja még korábban vitt az X-men még kicsi ként és mikor beütött a baj akkor őt is felhozták. Talán azzal a hátsó szándékkal, hogy talán alkalmassá válik egyszer a fajtársaival szembeni harcra, vagy csak szánalomból? Ez lehet sose derül ki, de az biztos, hogy valaki érkezett és igen erős lehet, ha egyszer ide eljutott.
- Üdvözöllek Hercegnő – szólal meg Marli meghajlással, miután felé fordult. Gunnynak olyan érzése támad hirtelen, mintha valaki belé látna perpillanat is. Talán pont az a valaki aki ott áll, vagy teljesen más?
Kalli, Kevin
Ahogy lement a gyülekező helyre ott talált már pár személyt akikről tudta, hogy jönnek, vagy épp csak azért voltak ott hogy a szükséges felszerelések intézzék. Illendően köszöntötték, ahogy megillet egy császárnőt, mikor megérkezett az idegen utazó híre hozzá is. Láthatta maga körül Kalli, hogy nem kell sok, hogy a nem harcosok szívét rettegés és félelem töltse el… Hiszen ez is mutatja, hogy a védelem lehet nem képes mindent és mindenkit kint tartani… bár egyenlőre nem volt biztos az se, hogy annak aki érkezett ellenségesek a szándékai, vagy pont, hogy baráti. Minden bizonnyal furcsa, hogy épp ezelőtt volt az álom… vajon lehet összefüggés?
Kevin elsőre úgy tűnt sikeresen vette az akadályt, s úgy fest, hogy megnyerte eme csatát, de a háborút közel se. Miután elkészült a gyülekezési ponthoz eljutott ahol már ott volt a császárnő is és még egy páran. Azonban a nyugalmat megzavarta a riadó, s láthatja Kevin is hogy nem sok kell, hogy a nem harcolók szívét rettegés töltse el.
Kalli és Kevin jól láthatja ahogy harcosok rohannak a kapuhoz mely mögött a Bifrost van, s felkészülnek a harcra is, hogy ha az érkezőnek nincsenek békés szándékai, akkor tehessenek ellene valamit.
Archybald
Archy éjszakája nem a legjobb, hiszen álmai távolra viszik asgardtól… a biztonságtól. Egy sötét helyen fekszik a porban… teste teli sebekkel, s fájdalom kínozza. nehéz láncok tartják féken amúgy is elgyötört testét. nem olyan messze tőle unott képpel ül egy személy, legalábbis ami a szürke csuklya takarásából látszik is. Talán egy nő az, de nem biztos míg meg nem szólal.
„Megmentettelek a haláltól… életet adtam neked, s lehetőséget, hogy tovább élj… nincs választásod… engem szolgálsz, ha tetszik ha nem, vagy életeddel és örök szenvedéssel fizetsz!” keményen visszhangzik a nő hangja a teremben. „Főleg mert te akartál élni… mikor félholtan hevertél… én álltam a saját részem… élsz… Asgardon vagy… most rajtad a sor. Öld meg őket… csendesen… könyörtelenül…” közben előhúz egy tekercset és Archy elé dobja. A tekercs kitekeredik és rajta Archy neve alul… vérrel írva... majd felkel a nő és lassan közel sétál hozzá, de arcát nem látja jobban, még akkor se mikor elé térdel, s hátra feszíti a fejét.
„ne okozz csalódást, s ne fedd fel magad, vagy a halált kívánod majd, ami viszont nem akar eljönni érted…” Ezzel minden elsötétül Archy körül és felriad az asgardi szobájában… kint hallja a riadót, s azt, hogy egy csuklyás idegen álla bifroston.
Föld:
Tao
Mihai figyeli Tao reakcióit és pofájára kegyetlen mosoly ül ahogy hallgatja Tao szavait.
„Urad halott… és nem mondták az angyalok? Nem árulták el neked?” Mihai nemes egyszerűséggel a háta mögé teszi a mancsait s úgy néz Taora. ” Akkor rám marad eme hálátlan feladat… de nem bánom… Uradnak ideje nem volt, hogy tegyen ellened Bukott angyal… de kínok közepette üvöltötte fájdalommal és haraggal neved, ahogy erőtlenül nézte végig hogyan pusztul el, mit alkotott az miatt kinek védenie kellett volna azt. És ne gyere nekem ezzel, hogy nem ez volt a feladatod…” körbe néz nemes egyszerűséggel, majd mancsaival körbe mutat a helyen. „Ha jól tudom ez se a feladatod… Bukott angyal.. akkor mit is csinálsz itt?” kérdi kegyetlen mosollyal a képén.
„Számodra többet kell megbánni, de ne félj… adok rá elég időt neked, s a végén könyörögni is fogsz, hogy vessek véget neki” Mihai két mancsai körül megremeg a levegő, mintha égne, de még nem tesz semmit.
James
Pár nap telt csupán el, hogy Sam meghalt, s magára maradt. Ráadásul hamar rá kellett döbbennie, hogy vadásznak rá is, akár egy vadra, így előbb vagy utóbb bajba kerülhet újra és nem is kicsibe. És amire számíthatott bekövetkezett eme nap reggelén. A Kör bezárult, s a démonok beszorították egy erdőbe a fiatal farkast, azonban jó eséllyel minden oldalról már körbe vették az erdőt is. Azonban nem ez az egyetlen dolog ami feltűnhet Jamesnek. Csatazajt hallhat az erdőből.. valaki vagy valakik küzdenek, s minden jel arra mutat, hogy kemény csata zajlik. Lehet, hogy másokat is beszorítottak volna ide?
Ha James a zajok felé veszi az irányt, akkor annyira közel kerülni a zaj forrásához, hogy lássa tisztán mi történik de még rejtve maradhasson. Egy szárnyas, fehér pikkelyes vörös hosszú hajú sárkány lány küzd a démonok ellen nem kímélve őket, ahogy azok se kímélik. A lány ruházata igen érdekes, bár elég viharvert is, de ez jelen körülmények közt még érthető is. Az távolról is jól látszik, hogy ereje megvan a győzelemhez is, csak kitudja, hogy a sok démon mikor kerekedik rajta felül.
Tyranis
Elméjébe képek villantak egy barlangról ahol a tojások voltak, majd egy járatról, mely levitt egy roppant csarnokba. Ott volt egy trón, jelenleg üresen, de biztosan nem véletlen voltak a képek azonban mielőtt Tyranis bármit tehetne újabb hangra lesz figyelmes.
„Ő gyermek még gondolkozásra… nem nőtt fel a hatalomhoz… ami bennünk van. Logika… érvek… talán segít… érzelmek biztosan nem.” női hang… nyugodt és hűvös. „A Halál Avatarja a halál Istenei ellen… érdekes lehet ennek a kimenetele… egy szürke csuklyát viselő lány lép az árnyak közül Tyranis elé fölösleges megtámadnod. Nem vagyok itt… fizikai valómban legalábbis nem.”
A reggeli békés előkészületeket hirtelen zavarja meg valami olyan ami félelemmel tölti el egész Asgard várost. A Bifrost-on ál valaki test fehér csuklyás köpeny takarja, s úgy fest, nincs rá nagyon hatással semmilyen védő mágia amivel Halla s Amora próbálkozott. Azonnal riadót fújnak a városban
Gunny
Gunny dühös csörtetését megzavarja a riadó ténye és az, hogy Einar és Halla szobája felé tartó őrökbe rohan akik elmondják neki, hogy mi is történik éppen odakint. Ezenkívül anya egyik korábbi játékszerét is megláthatja, akik a Bifrostot nézi a palota ablakából. Marli az a démon lány, akit Anyja még korábban vitt az X-men még kicsi ként és mikor beütött a baj akkor őt is felhozták. Talán azzal a hátsó szándékkal, hogy talán alkalmassá válik egyszer a fajtársaival szembeni harcra, vagy csak szánalomból? Ez lehet sose derül ki, de az biztos, hogy valaki érkezett és igen erős lehet, ha egyszer ide eljutott.
- Üdvözöllek Hercegnő – szólal meg Marli meghajlással, miután felé fordult. Gunnynak olyan érzése támad hirtelen, mintha valaki belé látna perpillanat is. Talán pont az a valaki aki ott áll, vagy teljesen más?
Kalli, Kevin
Ahogy lement a gyülekező helyre ott talált már pár személyt akikről tudta, hogy jönnek, vagy épp csak azért voltak ott hogy a szükséges felszerelések intézzék. Illendően köszöntötték, ahogy megillet egy császárnőt, mikor megérkezett az idegen utazó híre hozzá is. Láthatta maga körül Kalli, hogy nem kell sok, hogy a nem harcosok szívét rettegés és félelem töltse el… Hiszen ez is mutatja, hogy a védelem lehet nem képes mindent és mindenkit kint tartani… bár egyenlőre nem volt biztos az se, hogy annak aki érkezett ellenségesek a szándékai, vagy pont, hogy baráti. Minden bizonnyal furcsa, hogy épp ezelőtt volt az álom… vajon lehet összefüggés?
Kevin elsőre úgy tűnt sikeresen vette az akadályt, s úgy fest, hogy megnyerte eme csatát, de a háborút közel se. Miután elkészült a gyülekezési ponthoz eljutott ahol már ott volt a császárnő is és még egy páran. Azonban a nyugalmat megzavarta a riadó, s láthatja Kevin is hogy nem sok kell, hogy a nem harcolók szívét rettegés töltse el.
Kalli és Kevin jól láthatja ahogy harcosok rohannak a kapuhoz mely mögött a Bifrost van, s felkészülnek a harcra is, hogy ha az érkezőnek nincsenek békés szándékai, akkor tehessenek ellene valamit.
Archybald
Archy éjszakája nem a legjobb, hiszen álmai távolra viszik asgardtól… a biztonságtól. Egy sötét helyen fekszik a porban… teste teli sebekkel, s fájdalom kínozza. nehéz láncok tartják féken amúgy is elgyötört testét. nem olyan messze tőle unott képpel ül egy személy, legalábbis ami a szürke csuklya takarásából látszik is. Talán egy nő az, de nem biztos míg meg nem szólal.
„Megmentettelek a haláltól… életet adtam neked, s lehetőséget, hogy tovább élj… nincs választásod… engem szolgálsz, ha tetszik ha nem, vagy életeddel és örök szenvedéssel fizetsz!” keményen visszhangzik a nő hangja a teremben. „Főleg mert te akartál élni… mikor félholtan hevertél… én álltam a saját részem… élsz… Asgardon vagy… most rajtad a sor. Öld meg őket… csendesen… könyörtelenül…” közben előhúz egy tekercset és Archy elé dobja. A tekercs kitekeredik és rajta Archy neve alul… vérrel írva... majd felkel a nő és lassan közel sétál hozzá, de arcát nem látja jobban, még akkor se mikor elé térdel, s hátra feszíti a fejét.
„ne okozz csalódást, s ne fedd fel magad, vagy a halált kívánod majd, ami viszont nem akar eljönni érted…” Ezzel minden elsötétül Archy körül és felriad az asgardi szobájában… kint hallja a riadót, s azt, hogy egy csuklyás idegen álla bifroston.
Föld:
Tao
Mihai figyeli Tao reakcióit és pofájára kegyetlen mosoly ül ahogy hallgatja Tao szavait.
„Urad halott… és nem mondták az angyalok? Nem árulták el neked?” Mihai nemes egyszerűséggel a háta mögé teszi a mancsait s úgy néz Taora. ” Akkor rám marad eme hálátlan feladat… de nem bánom… Uradnak ideje nem volt, hogy tegyen ellened Bukott angyal… de kínok közepette üvöltötte fájdalommal és haraggal neved, ahogy erőtlenül nézte végig hogyan pusztul el, mit alkotott az miatt kinek védenie kellett volna azt. És ne gyere nekem ezzel, hogy nem ez volt a feladatod…” körbe néz nemes egyszerűséggel, majd mancsaival körbe mutat a helyen. „Ha jól tudom ez se a feladatod… Bukott angyal.. akkor mit is csinálsz itt?” kérdi kegyetlen mosollyal a képén.
„Számodra többet kell megbánni, de ne félj… adok rá elég időt neked, s a végén könyörögni is fogsz, hogy vessek véget neki” Mihai két mancsai körül megremeg a levegő, mintha égne, de még nem tesz semmit.
James
Pár nap telt csupán el, hogy Sam meghalt, s magára maradt. Ráadásul hamar rá kellett döbbennie, hogy vadásznak rá is, akár egy vadra, így előbb vagy utóbb bajba kerülhet újra és nem is kicsibe. És amire számíthatott bekövetkezett eme nap reggelén. A Kör bezárult, s a démonok beszorították egy erdőbe a fiatal farkast, azonban jó eséllyel minden oldalról már körbe vették az erdőt is. Azonban nem ez az egyetlen dolog ami feltűnhet Jamesnek. Csatazajt hallhat az erdőből.. valaki vagy valakik küzdenek, s minden jel arra mutat, hogy kemény csata zajlik. Lehet, hogy másokat is beszorítottak volna ide?
Ha James a zajok felé veszi az irányt, akkor annyira közel kerülni a zaj forrásához, hogy lássa tisztán mi történik de még rejtve maradhasson. Egy szárnyas, fehér pikkelyes vörös hosszú hajú sárkány lány küzd a démonok ellen nem kímélve őket, ahogy azok se kímélik. A lány ruházata igen érdekes, bár elég viharvert is, de ez jelen körülmények közt még érthető is. Az távolról is jól látszik, hogy ereje megvan a győzelemhez is, csak kitudja, hogy a sok démon mikor kerekedik rajta felül.
Tyranis
Elméjébe képek villantak egy barlangról ahol a tojások voltak, majd egy járatról, mely levitt egy roppant csarnokba. Ott volt egy trón, jelenleg üresen, de biztosan nem véletlen voltak a képek azonban mielőtt Tyranis bármit tehetne újabb hangra lesz figyelmes.
„Ő gyermek még gondolkozásra… nem nőtt fel a hatalomhoz… ami bennünk van. Logika… érvek… talán segít… érzelmek biztosan nem.” női hang… nyugodt és hűvös. „A Halál Avatarja a halál Istenei ellen… érdekes lehet ennek a kimenetele… egy szürke csuklyát viselő lány lép az árnyak közül Tyranis elé fölösleges megtámadnod. Nem vagyok itt… fizikai valómban legalábbis nem.”
A hozzászólást Amara összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 22 Márc. 2012, 17:40-kor.
_________________
Reneszánsz: Amara Hinytia & Leroos
Re: 2044 – A pusztulás
Nem jutottam el anyám szobájáig, a szerencséjére, amikor néhány őrbe futottam bele. Felkaptam a fejemet, amikor odakintről a kürtök megszólaltak, hogy riadó van. Az átokba! Összerezzentem egy hangra, és arra néztem a démonlány volt az. Már léptem volna tovább, amikor megremegtem, ahogyan a furcsa érzés elkapott. Visszakaptam a tekintetemet a lányra és macskaszerűen mordultam fel és fújtam az irányába. Határozottan felőle érkezett ez, mintha valaki figyelt volna. Az lett volna, aki érkezett, vagy pedig más? Nem tudtam még én sem, hogy a démonok milyen kapcsolatban állnak egymással, csak annyit, hogy ez Mephisto egyik démonának fattya volt. Erről hamarosan megbizonyozhatunk, hogy miért is érzem mindezt.
- Kapaszkodj bele a vállamba! – parancsoltam. – Ha nem kapaszkodsz, leesel!
A kezembe vettem az íjamat és egy csáklyás nyilat, majd, ha a lány a hátam mögül átkarolta a vállaimat, akkor felléptem az ablakpárkányra, majd ellöktem magam az ablakból az épületek irányába. Amikor kellő távolságba értünk, hogy már a lendület nem tartott volna ki, akkor feszítettem meg az íjamat és az egyik torony oldalába lövöm bele a csáklyás nyilat, majd a zsinórt használva lendülök addig. Ott lehuppanok a tetőre, majd a tetőkön nagy ugrásokkal meg sem állok addig, amíg meg nem érkeztek a város faláig, a kapuig, ami elzárja a Bifrostot. Ha megérkezek intek az őröknek, hogy nyissák ki, majd Marli-t magam előtt tuszkolva lépek ki a hídra.
- Ki vagy idegen és mit keresel Asgard város előtt? – kérdeztem egyelőre angol nyelven.
Eközben egy adamantium fejes nyílvesszőt helyezek az idegre és céloztam be kifeszítve a húrt az érkezettre. Miközben a levegőbe szagoltam, hátha ismerős ennek az idegennek a szaga.
- Kapaszkodj bele a vállamba! – parancsoltam. – Ha nem kapaszkodsz, leesel!
A kezembe vettem az íjamat és egy csáklyás nyilat, majd, ha a lány a hátam mögül átkarolta a vállaimat, akkor felléptem az ablakpárkányra, majd ellöktem magam az ablakból az épületek irányába. Amikor kellő távolságba értünk, hogy már a lendület nem tartott volna ki, akkor feszítettem meg az íjamat és az egyik torony oldalába lövöm bele a csáklyás nyilat, majd a zsinórt használva lendülök addig. Ott lehuppanok a tetőre, majd a tetőkön nagy ugrásokkal meg sem állok addig, amíg meg nem érkeztek a város faláig, a kapuig, ami elzárja a Bifrostot. Ha megérkezek intek az őröknek, hogy nyissák ki, majd Marli-t magam előtt tuszkolva lépek ki a hídra.
- Ki vagy idegen és mit keresel Asgard város előtt? – kérdeztem egyelőre angol nyelven.
Eközben egy adamantium fejes nyílvesszőt helyezek az idegre és céloztam be kifeszítve a húrt az érkezettre. Miközben a levegőbe szagoltam, hátha ismerős ennek az idegennek a szaga.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: 2044 – A pusztulás
Kalli megérkezett a megbeszélt gyülekezőhelyre. Mindenkinek biccentett, akik köszöntötték, de azért a kellő távolságot betartotta velük szemben. Ez a vérében volt, a távolságtartás és az ebben az időben töltött kötelességek miatt is ez volt a természetes számára. Mikor odaért már az ember férfit is ott találta, aki manapság hordta Rogers jelmezét. Ismerte a férfit, annak hála, hogy a nagyapja és nagynénje is a csapattársai voltak Amerika Kapitánynak. Ellenben ezt a férfit nem ismerte, csak annyira amennyit az elmúlt egy hét alatt megtudott róla. A riadóra az első, amit észrevett, hogy mindenki szívében ott volt a félelem. Nem tudta, hogy min is mentek át az itteniek, hiszen ő a saját harcait vívta a Kree nemességgel, a saját nagyszüleivel, a skrullokkal, a megsemmisítő hullámmal, majd a phalanx-al. A Bifrostra érkezett valaki, nem lett volna szabad, a hercegnő és többen is elmondták, hogy milyen védőmágiával óvták a helyet. Bár, amit tudott a hídról, azt nem lehetett levédeni. Azonnal a levegőbe emelkedett, így volt a leggyorsabb a számára, hogy odaérhessen ahhoz a helyhez, ahol riadó volt. A biztonság kedvéért a hatodik érzékére koncentrált, nehogy valami lelőhesse, ha a Bifroston levő érkezett személy csak elterelés lenne és máshonnan érkezne a tényleges támadás. Ha sikerült elrepülnie a kapuig, akkor kirepül felette, majd egyszerűen Gunnhild hercegnő mellé száll le a Szivárványhídra, figyelve a köpenyes alakot.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
Tett egy lépést, majd ekkor hirtelen képek villantak az elméjébe. Telepátia! Logikusan következtetve erről volt szó, máshogyan nem tudták megoldani. Tojásokat látott, barlangot, majd onnan lefelé vezetve egy folyosót, trónteremmel. Érdekes! Gondolta, tehát itt rejtőzött az, akit meg kellett keresni. De ebből nem tudott meg többet, egy ilyen barlang bárhol lehetett ezen a világon, elég hatalmas volt ahhoz, hogy akár évszázadokba is beleteljen a keresés. Igaz előnyt jelentett, hogy nem volt fagyos a barlang, ahogyan víz alatt sem volt. Így a magas hegységek, a hóhatáron túl és az óceánok mélyén található barlangokat kiszűrhette. Maradt a világnak még így is igencsak jelentős és masszív része. A hang felé nézett, ami megszólította. Esze ágában sem volt támadni, nem fecsérelte a hatalmát és az erejét ilyesmire. Gyermek volt a másik, ez nem kifogás, saját maga is az volt, amikor nekilátott a szent feladatának. Tyranis méltó volt a hatalomhoz, mindig is az volt és soha sem viselkedett gyerekesen. Megpillantotta az árnyat is, ami előjött, alaposan mérte fel, hogy mégis milyen vonásokkal bír és mi lehet, még akkor is, ha állítása szerint nem volt fizikailag jelen. Egy kivetülés, holografikus megjelenés, nem volt számára ismeretlen. Vagy pedig a másik lehetőség, ami itt igencsak gyakran előfordult, mágia. A tudomány egy igen furcsa formája.
- Akkor alkalmatlan a feladatra, hogy viselje a hatalmat. – jelentette ki gépiesen. – A halálnak egy igaz úrnője van csak, a Halál. Mindenki más csak hamisítvány.
Vallásfilozófiai kérdésekben felesleges lett volna vele vitatkozni, valószínűleg kevés olyan létformát talált volna, ami egyetért vele a nézeteiben, az apját kivéve természetesen.
- Mit lehet tudni ezekről a „halálistenekről”? – kérdezte még mindig érzelmek nélkül.
Nem ártott felkészülni a tananyagból azelőtt, hogy beleveti magát a feladatba, úgyis saját maga fog rájönni a gyengéikre és mindenre, ha látja őket. De egy előzetes analízis és ismeret soha sem ártott meg senkinek.
- Akkor alkalmatlan a feladatra, hogy viselje a hatalmat. – jelentette ki gépiesen. – A halálnak egy igaz úrnője van csak, a Halál. Mindenki más csak hamisítvány.
Vallásfilozófiai kérdésekben felesleges lett volna vele vitatkozni, valószínűleg kevés olyan létformát talált volna, ami egyetért vele a nézeteiben, az apját kivéve természetesen.
- Mit lehet tudni ezekről a „halálistenekről”? – kérdezte még mindig érzelmek nélkül.
Nem ártott felkészülni a tananyagból azelőtt, hogy beleveti magát a feladatba, úgyis saját maga fog rájönni a gyengéikre és mindenre, ha látja őket. De egy előzetes analízis és ismeret soha sem ártott meg senkinek.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
Egy nyomasztó álom végén szinte kiugrok az ágyból ahogy a riadóra ébredek hirtelen. A légzésem nem egyenletes távol áll egy békés alvás utáni állapottól. Az első ami eszembe jut, hogy kár volt ide jönnöm. Az álom olyan mintha megbabonáztak volna. Valóságosnak érzem és valószínű az szorítja ennyire a mellkasom is.
De úgy érzem, a dolgok megértése érdekében nekem is reagálom kell a riadóra. Felhúzom magamra a felsőmet, majd belelépek a torna cipőbe és a leggyorsabb úton, az balakon távozom a Bifrost felé. A párkányról leereszkedek egy kiszögelésre és hasonló biztos pontokon ugrálva próbálok gyorsan leérni, majd futva indulok meg a célterület felé.
Egy kicsit meg is örülök magamban, hogy egy ilyen központi helyen van a helyzet mert egy fix épülethez nem találnék el nagy valószínűséggel.
De úgy érzem, a dolgok megértése érdekében nekem is reagálom kell a riadóra. Felhúzom magamra a felsőmet, majd belelépek a torna cipőbe és a leggyorsabb úton, az balakon távozom a Bifrost felé. A párkányról leereszkedek egy kiszögelésre és hasonló biztos pontokon ugrálva próbálok gyorsan leérni, majd futva indulok meg a célterület felé.
Egy kicsit meg is örülök magamban, hogy egy ilyen központi helyen van a helyzet mert egy fix épülethez nem találnék el nagy valószínűséggel.
A Misztikus Pókember- 6. szint - 14 kredit
- Hozzászólások száma : 541
Hozzászólások régi : 981
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 12. szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 11.
Tartózkodási hely : New York
Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
Úgy néz ki, hogy ezt az álomképet sikerült elintézni. Ahogy leérek a gyülekezőhöz, már vannak ott páran, közöttük a császárnő is, akit az etikettnek megfelelően köszöntök, majd várok további utasításig. De nem kell várni ilyesmire, hamarosan riadót fújnak, és harcosok rohannak a kapuhoz, ami mögött a Bifröst található, készen arra, hogyha ellenségesek, akkor rögtön felvegyék velük a harcot. Nem szoktam hozzá, hogy hátul kullogjak sereghajtóként, így én is előre megyek a legtöbb harcos közé, és miközben haladok, figyelem, ahogy a nem harcosok körében terjedni kezd a rettegés. Egy apró maggal kezdődik, mint egy nővény, majd lassan beveszi magát mindenhova, mindenkinek a szívébe, aki nem elég erős, mint valami parazita. És nem könnyű kiűzni. Elhessegetem a gondolataimat, majd beállok a harcosok soraiba, előkészítem az egyik lefűrészelt csövű puskám, és magam elé helyezem a pajzsom. Így a biztos, és ez a tuti. Ha barátságos, úgyis elteszem mindkettőt, ha nem, akkor legalább kéznél voltak.
Kevin Fuller- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Kevin Fuller
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
Csupán néhány napja vesztettem el mesterem, s váltam ismét magányos túlélővé. De rákellett eszmélnem, hogy most ebben a helyzetben nehezebbnek ígérkezik a dolog, mint egykor. Eddig Sam segítségével mindig képesek voltunk elkerülni a túlélők után kutató démonokat. De a gyász fátyolként borult rá elmémre, ezáltal elhomályosítva figyelmem és a felkészültségem is. Nem voltam elég óvatos és most felfigyeltek rám, tudták, hogy van itt valaki, és nem hinném, hogy hagynának meglógni. Folyamatosan haladnom kell, szinte megállás nélkül. Közelről és távolról is állandó neszeket és zajokat hallok, emellett a nyomok is arra utalnak, hogy nem vagyok egyedül. Egyre közelebb és közelebb kerülnek ahhoz, hogy megtaláljanak. Egy reggel, mikor már szinte minden kötél szakadt csatazaj üti meg fülem. A harc jelen feltételek mellett egyértelműen démonok és túlélők ütközetét jelenti, hisz nincs más, aki harcolhatna. Így reménykedve indulok meg az irányába, hátha társakra lelek. Gyorsan haladok, hogy mielőbb odaérhessek. A hangok arra utalnak, hogy nem egy kis összetűzés, hanem egy komoly csata van folyamatban. Amikor olyan közel kerülök hozzájuk, hogy lássak mindent, de ők még ne tudjanak az én jelenlétemről eléggé meglepődök. Egy kisebb csapatra számítottam, de itt csak egy lány van. Messziről is tisztán kivehető, hogy nem egy átlagos nőről beszélhetünk, leginkább egy sárkányra hasonlít. Egyenlő félként küzd a lényekkel, nem kímélve őket, de láthatóak rajta a fáradás jelei, ami ebben a helyzetben nem is alaptalan. A túlerő viszont számomra túl nagynak tűnik, hogy egymaga győzelmet arathasson felettük. Elgondolkozom, hogy a segítségemmel mennyivel nőnek a túlélési esélyei, és nem kell sok sokat töprengenem ahhoz, hogy meghozzam a döntést. Segítenem kell, hisz nem lennék képes arra, hogy innen nézzem végig, ahogy szépen lassan kimerül. Emellett eléggé valószínű, hogy a démonok eddig azért nem találtak rám, mert ő eléggé vakmerő módon terelte el a figyelmüket. Amint a gondolatmenet végére érek hátam mögé emelem karom, hogy előhúzhassam mesterem pallosát. Ezután nagy sebességgel indulok meg a harcoló felek felé. Amint odaérek, rögtön szembeszállok a démonokkal, ezzel tisztán a lány tudtára adva, hogy az ő oldalán állók. Nem fogom vissza magam, s a lehető legnagyobb sebességgel és erővel küzdök. Remélhetőleg ketten már elegek leszünk ahhoz, hogy legyőzzük a démonokat.
Sam- 3. szint - 8 kredit
- Hozzászólások száma : 230
Hozzászólások régi : 49
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 4. szint - 10 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Samuel Vermont /Sam/
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
-Szavaid átfolynak rajtam, mert tudom, hogy a gonosz hangja, mint a méreg, csepeg az agyába annak, ki hallgat rá. Mondhatsz, amit csak akarsz, démoni teremtmény, hazudhatsz, kelthetsz illúziókat, engem nem fertőzöl meg a romlásoddal. Ezen a helyen az angyalok kezükbe vették sorsukat, hogy megvédjék azt, ami még maradt, és nem fogom engedni, hogy elpusztítsd a menedéket.
Leveszem nyakamból a keresztet, és csuklómra hurkolom, aztán azzal a kezemmel veszem elő a pisztolyomat, és a démonra célzok.
-Amíg a hit ereje felruház a hatalmammal, addig lesújtok azzal a hit ellenségeire. Az Igaz Hit szent erejével elűzlek, démon!
Meghúzom a ravaszt.
Leveszem nyakamból a keresztet, és csuklómra hurkolom, aztán azzal a kezemmel veszem elő a pisztolyomat, és a démonra célzok.
-Amíg a hit ereje felruház a hatalmammal, addig lesújtok azzal a hit ellenségeire. Az Igaz Hit szent erejével elűzlek, démon!
Meghúzom a ravaszt.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: 2044 – A pusztulás
Tao
Föld:
„Szánalmas” sziszegi Mihai, elég lenézően. „Azt hiszed, egy percig is érdekel a ki menedék, az itt lévők, vagy az angyalok? Azt hiszed, ezért jöttem ide… bukott angyal…” Tao lövése belecsapódik Mihai testébe, de az még csak meg se rezzen tőle. „Amíg a hit erejével? Hát legyen… bukott angyal… Tapasztald mire képes ténylegesen az amit te sose fogsz uralni!” ezzel felemeli a mancsát és Taora mutat vele „ Tao… Isten Angyala… Bűnöd nem bánod, bocsánatért nem esedezel az ártatlanok előtt kik miattad haltak… Így halld ítéletem feletted…” Mihai hangja kemény visszhangot ver, miközben egész teste körül remeg a levegő „Míg meg nem bocsájt számodra az utolsó lélek is, ki miattad halt és hal meg addig ne nyugodj békében sohase… Tested érezze a kínt, szomjad sose oltsa ital… étel ne csillapítsa éhséged… fájdalom gyötörjön, ha megsérülsz…” Tao érzi ahogy valami megváltozik benne… fájdalom gyötri, ahogy mögötte megjelennek fehér angyal szárnya is. „S e pillanattól nem vagy több, mint egy bukott angyal… a többi angyal nem segíthet rajtad… vagy ők is osztoznak szenvedésedben.” Tao szárnyainak tollai elfeketednek, miközben Mihai folytatja. „Erőd mi tied megtarthatod, s békítse lelked a tudat, hogy itt nem hal meg több ártatlan miattad… Van kik bocsánatáért esedezned…” ezzel Mihai mancsából fény csap ki ami mindent betölt, majd mielőtt Tao bármit is tehetne elvakítja a fény…
Asgard:
Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao (földi rész folytatása)
Gunny szavaira bólint Marli, s engedelmesen már ugrik fel Gunny hátára és próbál úgy kapaszkodni, hogy a lehető legjobban ne zavarja a mozgásban. Az ugrásnál és zuhanásnál egy apró sikítás tőr ki belőle és némileg jobban szorítja Gunnyt megérkezésig. Mikor eléri Gunny a kaput akkor száll csak le a hátáról és kicsit remegő tagokkal hagyja, hogy Gunny kifelé tolja maga előtt. Gunny kérdésé után furcsa érzés fogja el a lányt, mintha valaki megérintené az arcát… A levegő ismerős szagot hoz felé. Egy olyan szagot, melyet lehet nem szabadna éreznie… ebben a világban biztosan nem.
- Téged… - hangzik az egyszerű válasz, majd egy kis szünet - …Anyám… S szerintem tudod már jól, hogy ki vagyok… - a női hang nyugodt az idegen felől, akiről Gunny már tökéletesen tudja, hogy ki: Lánya Nyka.
Kalli is ideér ekkorra, s hallhatja a lány szavait. Egyedül Kevin és Archy érkezik meg utána, így ők egyenlőre semmit nem hallottak az eddig elhangzottakból, de ha a harcosokat kérdezik elmondják, hogy mi történt eddig.
- Beszélnem kell veled… - nem tudja folytatni, mert ekkor a Bifrost felett mint valami fényesség jelenik meg. Marli azonnal mozdul és Asgard város falaiből indák csapnak ki s mint fedezék állnak össze előtte és Gunny előtt, hogy ezzel is védje a hercegnőt. A fényes valami akár egy meteor hatalmas sebességgel csapódik be a kapó előtt, majd utána lehet látni ahogy egy fekete szárnyas alak pattan tovább egyenesen belecsapódva a harcosokba.
Tao az aki megérkezett, s a becsapódás minden fájdalmát érzi, ahogy épp csontja se maradt utána… kegyetlen fájdalom gyötri,s teli van nyílt törésekkel azonban meglepően gyorsan gyógyulnak a sérülései de ez nem változtat azon, hogy kegyetlenül fájnak. Úgy fest azonban, hogy ebből a sérülésekből is percek alatt felépül.
Kevin nem messze áll attól a helytől ahova a fekete szárnyas angyal becsapódott, s láthatja a sérüléseit és azt, hogy milyen gyorsan gyógyul ellentétben azzal akikbe bele csapódott. Több harcos rohan oda, hogy a sérülteket elvigyék, s Taora fegyvert szegezzenek, hiszen senki se tudja, hogy barát vagy ellenség.
A Bifroston közben megrázza Nyka a fejét, s sóhajt egyet.
- Lábam nem tehetem be a várostokba ahogy nem segíthetem harcotokat se… - mondja csendesen, miközben lassan megindul Gunny felé és lehúzza a fejéről a csuklyát. – szabályok kötik kezeim és most is a határon egyensúlyozok azzal, hogy itt vagyok. – Nyka hangja csendes. – Az ellenség erőt gyűjt… újabbak jelentek meg… ahogy olyanok is akik segítségetekre lehetnek…
Föld:
James
Mikor James előtör akkor ő is megkapja a démonoktól a figyelmet, de a lánytól is, aki nem támad rá csak küzd tovább… majd egyszer csak megtagadja Jamest és úgy kapja fel a harcolót mintha csak egy zsák lenne és rohanni kezd vele.
- Nyugi kölyök… fogd szorosan azt a kardot – sziszegi a fogai közt, majd a következő tisztáson áll meg annak is a közepén, s lerakja Jamest… - Készülj! – vicsorogja, miközben az erdőt figyeli. James láthatja, hogy a lány sok sebből vérzik, s több sebe is igen csúnya… nyakán egy fém gyűrű van, teli vésett jelekkel, de sehol egy illesztés, mintha az egész egy darabból lenne. A lány lassan előhúz egy fekete pengés tőrt a ruhája takarásából, s vár… Sok a mozgás körülöttük… be kerítették őket a démonok, s egyre jobban rettegés ül a lány arcára, ahogy egy pontot néz az erdőben.
< - Heimdall Asgard kapuőre, tudom nincs okod, hogy megtedd, de küld hozzánk a Bifrostot… Segíts - > Rettegéssel teli a lány hangja ahogy asgard nyelven beszél az ég felé emelve tekintetét, majd vissza le < - Ragnar gyermeke könyörög neked, ha nem is saját életem miatt, akkor eme halandóért, ki velem van most. - > ahogy mondja a szavakat jól láthatóan harchoz készülődik. Szárnyait szorosan a testéhez húzza, s várja a támadás.
- Remélem jóban vagy az égiekkel fiú… ha nem akkor megfogod bánni a napot, mikor megfogantál… - pillant Jamesre a lány… nem túl magas a sárkány, de James jó eséllyel saccolni se tud a korára, hiszen jó eséllyel maximum az öt másikat láthatta eddig képekről vagy max hallott róluk akik a démoni seregeket vezetik.
Tyranis
Lassan a lány lehúzza a csuklyát a fejéről, s előkerülnek macska fülei, ahogy háta mögött ott van macska farka is, de a többi vonásában eléggé emberi… csak kisebb jegyek árulkodnak, mint a szemei, szemfogai, hogy másabb fajba tartozott.
„Alkalmas, hogy viselje a hatalmat és ezzel együtt rá jobban figyeljenek, mint rám.” mondja a lány hűvös nyugalommal „Mit lehet tudni róluk? Keverékek… Akiket csak azzal a céllal teremtetek, hogy elpusztítsanak minden. Démon, Asgard és Angyalok mágiájával bírnak, persze nem mindegyik az összessel. Hatalmuk ha úgy nézzük három részből áll jelenleg… saját erejük… tekercsük és a fegyverük. Eme három összesen teszi őket erőssé… látszólag halhatatlanná… De nem azok… pusztán a halál nem olyan számukra ami megállítaná őket.” a lány közben végig méri Tyranis-t. „Jelenleg 6 él az első generációból, Azonban már a második generáció is él, kiket az evolúció tökéletesített… bár még távolról se olyanok, mint lehetnének…” közben a lány lassan körbenéz, hogy hol is vannak. Peru egyik kis falujának romjai közt ácsorognak éppen nem messze a hegyektől.
„szép környék… szerintem ha újra halandó lennék, lehet tölteném újra olyan értelmetlen dolgokkal az időm, mint túrázgatnék errefelé és felfedezném a környék természet formálta és mesterséges dolgait… de nem látom nagyon értelmét most” mondja a lány, majd úgy áll mintha az egyik falnak dőlne neki.
Föld:
„Szánalmas” sziszegi Mihai, elég lenézően. „Azt hiszed, egy percig is érdekel a ki menedék, az itt lévők, vagy az angyalok? Azt hiszed, ezért jöttem ide… bukott angyal…” Tao lövése belecsapódik Mihai testébe, de az még csak meg se rezzen tőle. „Amíg a hit erejével? Hát legyen… bukott angyal… Tapasztald mire képes ténylegesen az amit te sose fogsz uralni!” ezzel felemeli a mancsát és Taora mutat vele „ Tao… Isten Angyala… Bűnöd nem bánod, bocsánatért nem esedezel az ártatlanok előtt kik miattad haltak… Így halld ítéletem feletted…” Mihai hangja kemény visszhangot ver, miközben egész teste körül remeg a levegő „Míg meg nem bocsájt számodra az utolsó lélek is, ki miattad halt és hal meg addig ne nyugodj békében sohase… Tested érezze a kínt, szomjad sose oltsa ital… étel ne csillapítsa éhséged… fájdalom gyötörjön, ha megsérülsz…” Tao érzi ahogy valami megváltozik benne… fájdalom gyötri, ahogy mögötte megjelennek fehér angyal szárnya is. „S e pillanattól nem vagy több, mint egy bukott angyal… a többi angyal nem segíthet rajtad… vagy ők is osztoznak szenvedésedben.” Tao szárnyainak tollai elfeketednek, miközben Mihai folytatja. „Erőd mi tied megtarthatod, s békítse lelked a tudat, hogy itt nem hal meg több ártatlan miattad… Van kik bocsánatáért esedezned…” ezzel Mihai mancsából fény csap ki ami mindent betölt, majd mielőtt Tao bármit is tehetne elvakítja a fény…
Asgard:
Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao (földi rész folytatása)
Gunny szavaira bólint Marli, s engedelmesen már ugrik fel Gunny hátára és próbál úgy kapaszkodni, hogy a lehető legjobban ne zavarja a mozgásban. Az ugrásnál és zuhanásnál egy apró sikítás tőr ki belőle és némileg jobban szorítja Gunnyt megérkezésig. Mikor eléri Gunny a kaput akkor száll csak le a hátáról és kicsit remegő tagokkal hagyja, hogy Gunny kifelé tolja maga előtt. Gunny kérdésé után furcsa érzés fogja el a lányt, mintha valaki megérintené az arcát… A levegő ismerős szagot hoz felé. Egy olyan szagot, melyet lehet nem szabadna éreznie… ebben a világban biztosan nem.
- Téged… - hangzik az egyszerű válasz, majd egy kis szünet - …Anyám… S szerintem tudod már jól, hogy ki vagyok… - a női hang nyugodt az idegen felől, akiről Gunny már tökéletesen tudja, hogy ki: Lánya Nyka.
Kalli is ideér ekkorra, s hallhatja a lány szavait. Egyedül Kevin és Archy érkezik meg utána, így ők egyenlőre semmit nem hallottak az eddig elhangzottakból, de ha a harcosokat kérdezik elmondják, hogy mi történt eddig.
- Beszélnem kell veled… - nem tudja folytatni, mert ekkor a Bifrost felett mint valami fényesség jelenik meg. Marli azonnal mozdul és Asgard város falaiből indák csapnak ki s mint fedezék állnak össze előtte és Gunny előtt, hogy ezzel is védje a hercegnőt. A fényes valami akár egy meteor hatalmas sebességgel csapódik be a kapó előtt, majd utána lehet látni ahogy egy fekete szárnyas alak pattan tovább egyenesen belecsapódva a harcosokba.
Tao az aki megérkezett, s a becsapódás minden fájdalmát érzi, ahogy épp csontja se maradt utána… kegyetlen fájdalom gyötri,s teli van nyílt törésekkel azonban meglepően gyorsan gyógyulnak a sérülései de ez nem változtat azon, hogy kegyetlenül fájnak. Úgy fest azonban, hogy ebből a sérülésekből is percek alatt felépül.
Kevin nem messze áll attól a helytől ahova a fekete szárnyas angyal becsapódott, s láthatja a sérüléseit és azt, hogy milyen gyorsan gyógyul ellentétben azzal akikbe bele csapódott. Több harcos rohan oda, hogy a sérülteket elvigyék, s Taora fegyvert szegezzenek, hiszen senki se tudja, hogy barát vagy ellenség.
A Bifroston közben megrázza Nyka a fejét, s sóhajt egyet.
- Lábam nem tehetem be a várostokba ahogy nem segíthetem harcotokat se… - mondja csendesen, miközben lassan megindul Gunny felé és lehúzza a fejéről a csuklyát. – szabályok kötik kezeim és most is a határon egyensúlyozok azzal, hogy itt vagyok. – Nyka hangja csendes. – Az ellenség erőt gyűjt… újabbak jelentek meg… ahogy olyanok is akik segítségetekre lehetnek…
Föld:
James
Mikor James előtör akkor ő is megkapja a démonoktól a figyelmet, de a lánytól is, aki nem támad rá csak küzd tovább… majd egyszer csak megtagadja Jamest és úgy kapja fel a harcolót mintha csak egy zsák lenne és rohanni kezd vele.
- Nyugi kölyök… fogd szorosan azt a kardot – sziszegi a fogai közt, majd a következő tisztáson áll meg annak is a közepén, s lerakja Jamest… - Készülj! – vicsorogja, miközben az erdőt figyeli. James láthatja, hogy a lány sok sebből vérzik, s több sebe is igen csúnya… nyakán egy fém gyűrű van, teli vésett jelekkel, de sehol egy illesztés, mintha az egész egy darabból lenne. A lány lassan előhúz egy fekete pengés tőrt a ruhája takarásából, s vár… Sok a mozgás körülöttük… be kerítették őket a démonok, s egyre jobban rettegés ül a lány arcára, ahogy egy pontot néz az erdőben.
< - Heimdall Asgard kapuőre, tudom nincs okod, hogy megtedd, de küld hozzánk a Bifrostot… Segíts - > Rettegéssel teli a lány hangja ahogy asgard nyelven beszél az ég felé emelve tekintetét, majd vissza le < - Ragnar gyermeke könyörög neked, ha nem is saját életem miatt, akkor eme halandóért, ki velem van most. - > ahogy mondja a szavakat jól láthatóan harchoz készülődik. Szárnyait szorosan a testéhez húzza, s várja a támadás.
- Remélem jóban vagy az égiekkel fiú… ha nem akkor megfogod bánni a napot, mikor megfogantál… - pillant Jamesre a lány… nem túl magas a sárkány, de James jó eséllyel saccolni se tud a korára, hiszen jó eséllyel maximum az öt másikat láthatta eddig képekről vagy max hallott róluk akik a démoni seregeket vezetik.
Tyranis
Lassan a lány lehúzza a csuklyát a fejéről, s előkerülnek macska fülei, ahogy háta mögött ott van macska farka is, de a többi vonásában eléggé emberi… csak kisebb jegyek árulkodnak, mint a szemei, szemfogai, hogy másabb fajba tartozott.
„Alkalmas, hogy viselje a hatalmat és ezzel együtt rá jobban figyeljenek, mint rám.” mondja a lány hűvös nyugalommal „Mit lehet tudni róluk? Keverékek… Akiket csak azzal a céllal teremtetek, hogy elpusztítsanak minden. Démon, Asgard és Angyalok mágiájával bírnak, persze nem mindegyik az összessel. Hatalmuk ha úgy nézzük három részből áll jelenleg… saját erejük… tekercsük és a fegyverük. Eme három összesen teszi őket erőssé… látszólag halhatatlanná… De nem azok… pusztán a halál nem olyan számukra ami megállítaná őket.” a lány közben végig méri Tyranis-t. „Jelenleg 6 él az első generációból, Azonban már a második generáció is él, kiket az evolúció tökéletesített… bár még távolról se olyanok, mint lehetnének…” közben a lány lassan körbenéz, hogy hol is vannak. Peru egyik kis falujának romjai közt ácsorognak éppen nem messze a hegyektől.
„szép környék… szerintem ha újra halandó lennék, lehet tölteném újra olyan értelmetlen dolgokkal az időm, mint túrázgatnék errefelé és felfedezném a környék természet formálta és mesterséges dolgait… de nem látom nagyon értelmét most” mondja a lány, majd úgy áll mintha az egyik falnak dőlne neki.
_________________
Reneszánsz: Amara Hinytia & Leroos
Re: 2044 – A pusztulás
Felmordultam, amikor ismerős szagot éreztem meg, de az íjat nem engedtem le, még mindig az idegen felé tartottam. Nem lehetne itt, egyszerűen nem lehetne, egy másik realitásban született és ott élt. Nem lehetett ebben az időben és realitásban. Hallottam a hátam mögött, hogy még többen megérkeztek, azok, akiknek menniük kellett volna ma velem együtt vissza Midgardra. Bólintottam a szavaira, hogy beszéljünk és csak ekkor engedtem le az íjat és már a húrt sem feszítettem jelezve, hogy nem fogom bántani, de azért még a kezemben volt, hátha használnom kell. Nem tudtam akkor sem, és most sem a lányomként gondolni rá, elmúlt jó két étvized, nekem csak pár évnek számított, de még mindig nem voltam rá kész, hogy gyermekem legyen. Az érkező alakra felkaptam a fejemet és újra feszítettem az íjat, amikor az a valami becsapódott. Indák vettek engem is körbe, hogy óvjanak, de átléptem közöttük, mellettük, hogy megnézzem az illetőt. Valaki nagyon összetört, de a szaga ismerős volt, Tao… még egy „rokon”.
< - Le a fegyverekkel! – mondtam az őröknek. – Velünk van! >
Az angyalra néztem, furcsa volt, a szárnyai mások, nem fehérek. De akkor mégsem tévedett az ARMOR annak idején, tényleg mind a hárman ide érkeztünk és ő lehetett a tojásoknál. Az állapota nem érdekelt, ahogyan láttam hihetetlen sebességgel gyógyult. Új képesség valószínűleg.
- Mennyivel késted le a tojások kikeltét annak idején? – kérdeztem. – Tudjuk, hogy ott voltál, ahol a tojások. Kint is voltunk a terepen, de csak kikelt, törött tojásokat találtunk.
Visszanéztem a „lányomra” és felsóhajtottam. Szóval akkor most már tudtam, hogy…
- Vele mi történt? – kérdeztem és Tao-ra böktem. – Felteszem… mindig homályosak vagytok, így nem fogsz semmit sem mondani, de ma indulunk megkeresni Ragnar-t. ott kezdjük, ahol a tojások voltak, hátha kilyukadunk valamire. Újabbak?!
Már emlékeztem, hogy mit mondtak, mire figyelmeztettek, hogy az egyik elpusztít mindent, a másik pedig megmenti.
- Nora... - vicsorogtam. - Ő, az, aki elpusztít mindent, igaz? Megjósolták, hogy az egyikőtök megteszi...
< - Le a fegyverekkel! – mondtam az őröknek. – Velünk van! >
Az angyalra néztem, furcsa volt, a szárnyai mások, nem fehérek. De akkor mégsem tévedett az ARMOR annak idején, tényleg mind a hárman ide érkeztünk és ő lehetett a tojásoknál. Az állapota nem érdekelt, ahogyan láttam hihetetlen sebességgel gyógyult. Új képesség valószínűleg.
- Mennyivel késted le a tojások kikeltét annak idején? – kérdeztem. – Tudjuk, hogy ott voltál, ahol a tojások. Kint is voltunk a terepen, de csak kikelt, törött tojásokat találtunk.
Visszanéztem a „lányomra” és felsóhajtottam. Szóval akkor most már tudtam, hogy…
- Vele mi történt? – kérdeztem és Tao-ra böktem. – Felteszem… mindig homályosak vagytok, így nem fogsz semmit sem mondani, de ma indulunk megkeresni Ragnar-t. ott kezdjük, ahol a tojások voltak, hátha kilyukadunk valamire. Újabbak?!
Már emlékeztem, hogy mit mondtak, mire figyelmeztettek, hogy az egyik elpusztít mindent, a másik pedig megmenti.
- Nora... - vicsorogtam. - Ő, az, aki elpusztít mindent, igaz? Megjósolták, hogy az egyikőtök megteszi...
A hozzászólást Thorhalla összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 24 Márc. 2012, 19:39-kor.
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: 2044 – A pusztulás
A kérdéseket nem hallotta még Kalli, de a választ már igen, hogy téged és anyám. A lányra nézett, noha egyelőre nem tudta megmondani, hogy melyik gyermek is lehet, de az biztos volt, hogy az egyik volt az.
- Hogy kerülsz te ide? – kérdezte, de nem ellenségesen. – Az a világ elpusztult, és a múlt változásai miatt soha meg nem történtté vált…
Vagy, ha igen, akkor is egy teljesen új realitásként épült fel, aminek köze sem volt az előzőhöz. Ez már egy másik világ és hely volt, erről pedig elég sok mindent tudott a nagynénjének hála, aki hasonlóképpen ragadt itt ebben a világban és egy teljesen másikból származott. Felkapta a fejét, amikor valami az égből száguldani kezdett feléjük, a bandázs segítségével maga köré pajzsot képzett energiából, de nem volt erre szükség. Csak valaki érkezett, a biztonság kedvéért mindkét kezében tűz jelent meg, de úgy tűnt, hogy nem kell majd használnia. Hamarosan felismerte azt, aki érkezett és leguggolt mellé, hogy megnézze minden rendben van-e vele. Először nem volt, de szépen lassan, vagyis gyorsan gyógyult, olyan gyorsan, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Hogy érzi magát? – kérdezte Kalli a szokásos távolságtartásával Tao-tól. – És mi történt önnel? Ki tette ezt magával?
Nem volt természetes, hogy így érkezzen le ide. Valami pedig nem volt rendjén, az emlékei szerint a férfi nem vérzett, halott volt. Most pedig vérzik és nem lett volna szabad ennek megtörténnie. Nem kérdezett rá a lánynál, hogy mi történt, mert azt a hercegnő már megtette.
- Újabb ellenség? – kérdezte. – Nem lehet senki, aki melléjük áll, már nem maradt senki…
- Hogy kerülsz te ide? – kérdezte, de nem ellenségesen. – Az a világ elpusztult, és a múlt változásai miatt soha meg nem történtté vált…
Vagy, ha igen, akkor is egy teljesen új realitásként épült fel, aminek köze sem volt az előzőhöz. Ez már egy másik világ és hely volt, erről pedig elég sok mindent tudott a nagynénjének hála, aki hasonlóképpen ragadt itt ebben a világban és egy teljesen másikból származott. Felkapta a fejét, amikor valami az égből száguldani kezdett feléjük, a bandázs segítségével maga köré pajzsot képzett energiából, de nem volt erre szükség. Csak valaki érkezett, a biztonság kedvéért mindkét kezében tűz jelent meg, de úgy tűnt, hogy nem kell majd használnia. Hamarosan felismerte azt, aki érkezett és leguggolt mellé, hogy megnézze minden rendben van-e vele. Először nem volt, de szépen lassan, vagyis gyorsan gyógyult, olyan gyorsan, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Hogy érzi magát? – kérdezte Kalli a szokásos távolságtartásával Tao-tól. – És mi történt önnel? Ki tette ezt magával?
Nem volt természetes, hogy így érkezzen le ide. Valami pedig nem volt rendjén, az emlékei szerint a férfi nem vérzett, halott volt. Most pedig vérzik és nem lett volna szabad ennek megtörténnie. Nem kérdezett rá a lánynál, hogy mi történt, mert azt a hercegnő már megtette.
- Újabb ellenség? – kérdezte. – Nem lehet senki, aki melléjük áll, már nem maradt senki…
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
A külső nem különösebben érdekelte, így nézett ki a beszélgető partnere és itt részéről véget is ért. az, amit mondott azonban sokkal, de sokkal jobban érdekelte. A kezeit összefűzte a mellkasa előtt és így hallgatta az entitás szavait. Félvérek, azaz mindkét faj gyengeségeit is magukban hordozzák, mint ahogyan lenni szokott. Nem hiába hagyta hátra a kree örökségét is. Akkor ezeknek is megvan, logikusan, még a Celestialoknak is volt gyengesége, nem létezett olyan faj az univerzumban, a realitásokban, aminek ne lett volna. Mágia, az a tudomány, ami kiszámíthatatlan és kezelhetetlen, uralhatatlan. Az egyik kiesik a háromból az egyenletből és akkor máris meggyengültek. Könnyedén meg lehet találni a gyenge pontjukat és utána könnyű dolga lenne. Meg kellene találni, hogy melyik is az, amelyik tényleg a halálistennek minősülne és azt kiiktatni. Attól kezdve a haláluk is megállítaná őket. Mert, akire nincs ki igényt tartson lélek, az a Halálhoz kerül, Tyranis úrnőjéhez.
- Túl gyorsan haladnak hibára nem gondolva. Logikusan ez hatalmas bukáshoz vezethet és fog is vezetni. És, ami a halált illeti, közük sincs hozzá, csak kicsúfolják és megbecstelenítik. A halál tudomány és művészet, ezek barbárok. – jelentette ki gépiesen.
Ez volt a véleménye róluk, valamik, amik bepiszkolják ezt az egész szent dolgot. Ami pedig megbocsáthatatlannak minősült Tyranis szemében és a Haláléban is. Csak bólintott az entitás szavaira, homályosan beszélt és ködösített. De ettől függetlenül a lány okos volt, nagyon is, így könnyedén le tudta szűrni, hogy a céljuk itt van a közelben. Csak meg kellett keresni. Azonban, ez a bolygó, csak egy egyszerű szálka és szilánk volt az univerzumban, nem több. És nem kellett megtartani, sem ezt, sem a dimenzióit.
- Pontot teszünk ennek a világnak és dimenzióinak a végére… – mondta.
A hajójához ment, majd mivel ismerte a megfelelő frekvenciát, amit Chandilar-nál is használtak a Bolygófaló odacsalására, nekiállt az űr végtelenébe sugározni azon a jelet és hozzá egy üzenet. „A bolygón már bosszút állhatsz, nincs ellenállás.” Biztosra vette, hogy Galactus megkapja hamarosan ezt. Szóval mágia volt ami még gondot okozott. Nekilátott a hajójában pakolni és mindenféle alkatrészt elővenni. Ha ezek megvoltak leült a földre és nekiállt összeszerelni egy a skrullok által is igencsak használt mágiablokkoló készüléket.
- Túl gyorsan haladnak hibára nem gondolva. Logikusan ez hatalmas bukáshoz vezethet és fog is vezetni. És, ami a halált illeti, közük sincs hozzá, csak kicsúfolják és megbecstelenítik. A halál tudomány és művészet, ezek barbárok. – jelentette ki gépiesen.
Ez volt a véleménye róluk, valamik, amik bepiszkolják ezt az egész szent dolgot. Ami pedig megbocsáthatatlannak minősült Tyranis szemében és a Haláléban is. Csak bólintott az entitás szavaira, homályosan beszélt és ködösített. De ettől függetlenül a lány okos volt, nagyon is, így könnyedén le tudta szűrni, hogy a céljuk itt van a közelben. Csak meg kellett keresni. Azonban, ez a bolygó, csak egy egyszerű szálka és szilánk volt az univerzumban, nem több. És nem kellett megtartani, sem ezt, sem a dimenzióit.
- Pontot teszünk ennek a világnak és dimenzióinak a végére… – mondta.
A hajójához ment, majd mivel ismerte a megfelelő frekvenciát, amit Chandilar-nál is használtak a Bolygófaló odacsalására, nekiállt az űr végtelenébe sugározni azon a jelet és hozzá egy üzenet. „A bolygón már bosszút állhatsz, nincs ellenállás.” Biztosra vette, hogy Galactus megkapja hamarosan ezt. Szóval mágia volt ami még gondot okozott. Nekilátott a hajójában pakolni és mindenféle alkatrészt elővenni. Ha ezek megvoltak leült a földre és nekiállt összeszerelni egy a skrullok által is igencsak használt mágiablokkoló készüléket.
_________________
Reneszánsz: Tyranis; Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: 2044 – A pusztulás
Ahogy leérek kicsit felkapcsolják a fűtést az események alatt. Nem is igen van esélyem felfogni az ilyesmit, helyiek társalognak. Elpörög előttem az egész. Csak arra figyelek fel, hogy valaki átvágódik a híd felől és az őröket célozza meg. Mivel magam is a lehetséges becsapódási területen tartózkodom jobbnak látom arrébb vetődni pár szaltóval. Majd megállok mintha mi se történt volna. Közben elkezdek cigit előkotorni a zsebemből egy kis zsebrőzsével együtt.
- Segíthetek valahogy? - Kérdem számban az egy szállal, a szöszitől aki a frissen érkezett tagot érdeklődi a jövetele felől. Bár a magam eszével azt rakom össze, hogy nem sokat foghat fel az ember egy ilyen útból. De hát én már csak ilyen földhözragadt egyén vagyok. Talán most majd jól kioktatnak. Addig is begyújtom a dekket és azt szívogatva nézelődök a gyors minikatasztrófánk színhelyén.
- Segíthetek valahogy? - Kérdem számban az egy szállal, a szöszitől aki a frissen érkezett tagot érdeklődi a jövetele felől. Bár a magam eszével azt rakom össze, hogy nem sokat foghat fel az ember egy ilyen útból. De hát én már csak ilyen földhözragadt egyén vagyok. Talán most majd jól kioktatnak. Addig is begyújtom a dekket és azt szívogatva nézelődök a gyors minikatasztrófánk színhelyén.
A Misztikus Pókember- 6. szint - 14 kredit
- Hozzászólások száma : 541
Hozzászólások régi : 981
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 12. szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 11.
Tartózkodási hely : New York
Karakteradatok
Főkarakter:
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
Épphogy előtörök a fák közül rögtön megkapom a nekem kijáró figyelmet, bár ez esetben erről szívesen lemondanák, azért nem vonulok vissza. A lány láthatólag észrevette, hogy jövök, de először nem úgy látszott, hogy nagyon érdekelné, hogy itt vagyok. Egyszerűen folytatja a harcot, amibe már én is próbálok becsatlakozni. De ekkor hirtelen változik a helyzet, a lány felém indul és könnyedén felkap, majd rohanni kezd velem. Egy kissé nagyon ledöbbenek a történtek miatt, sok mindenre számítottam, de ez valahogy kimaradt minden számításomból. A szavaira visszazökkenek a valóságba, s eleget téve kérésének erősebben megszorítom a penge markolatát, hogy még csak véletlenül se ejtsem el haladás közben. Néhány perccel később egy tisztásra érünk, mely közepén a lány megáll és letesz. Majd felszólít, hogy készüljek, nem kell hozzá gondolkoznom, hogy rájöjjek, hogy nem sok ideig tart, míg beérnek minket a lények, s harcba keveredünk. Gyorsan végigmérem ideiglenes társam, hogy nagyjából megállapíthassam, hogy milyen sérüléseket szerzett az eddigi küzdelme alatt. Láthatólag kissé elszámítottam magam, amikor úgy véltem, hogy eléggé jó esélyekkel küzd a démonokkal. Testét sebek borítják, ezek közül több meglehetősen súlyosnak látszik. Bár nem vagyok tisztában az anatómiájával, sem a regenerációs képességével, így nem tudom biztosan megállapítani, hogy mennyiben befolyásolják ezek a harci képességeit, de az biztos, hogy nincsenek jó hatással rá. Ekkor tekintetem kissé feljebb emelem, de a nyakánál ismét megállapodik. Egy fémgyűrű fonja körbe a lány nyakát, akárhogy nézem nem találok rajta egy vékony vonalat se, mely az illesztés helyét mutatná, csak a belevésett jeleket látom. Gyorsan feladom az illesztés kutatását, s megállapítom, hogy valószínűleg egyetlen darabból áll. Épp, hogy végzek az elemzéssel egy fekete pengéjű tört húz elő. Ekkor figyelmem az erdőre összpontosítom, a folyamatos minden irányból felénk szűrődő hangok alapján körbevettek minket. Néha egy-egy hirtelen megmozduló, majd eltűnő árnyat pillantok meg, de mire odafordítanám a fejem már nem látok semmit. Mintha a megfelelő pillanatra várnának, hogy megtámadhassanak minket. Társamra tekintek, s amit látok az kicsit se tetszik, arcára félelem ült ki, ahogy tekintete egy pontra fókuszál. Hiába fordítom arra a tekintetem én nem látok semmit, de a várakozás már-már az őrület szélére sodor. Ekkor valami furcsa, számomra ismeretlen nyelven szólal meg, s habár nem értem mit mond a hangja tisztán elárulja, hogy retteg, s bár nem tudom mitől ez kissé az én hangulatom is meghatározza. Erősen megmarkolom a pallos markolatát, s felkészülök a csatára. A lány szavaira egy apró mosolyt kényszerítek arcomra, majd felé fordulok.
- Eddig megkíméltek, s bízom benne, hogy továbbra is az oldalamon tudhatom őket. – válaszolok kissé elhalkuló hangon, miközben tekintetem az erdő felé fordítom, hogy a lehető leggyorsabban tudjak reagálni a fák közül előtörő ellenséggel szemben.
- Eddig megkíméltek, s bízom benne, hogy továbbra is az oldalamon tudhatom őket. – válaszolok kissé elhalkuló hangon, miközben tekintetem az erdő felé fordítom, hogy a lehető leggyorsabban tudjak reagálni a fák közül előtörő ellenséggel szemben.
Sam- 3. szint - 8 kredit
- Hozzászólások száma : 230
Hozzászólások régi : 49
Korábbi szint/kredit : 1. szint - 4 kredit
Aktuális szint/kredit : 4. szint - 10 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Nov. 08.
Age : 30
Karakteradatok
Főkarakter: Samuel Vermont /Sam/
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
Mihai démoni hatalma meghaladja az erőmet, és olyan átokkal súlyt, amit nem tudok elhárítani, az én erőm ehhez kevés önmagában. Ahogy megérzem a fájdalmat, a régóta nem tapasztalt érzést, összerándulok, és mikor szárnyak jelennek meg rajtam, amik rögtön feketedni kezdenek, már végképp nem értem, mi történik.
A hatalmas villanás után szél csap az arcomba, de nem látom, hol vagyok, csak zuhanok, és nem tudom megállítani. A becsapódás halálos.
Vagy mégsem? Nem maradt a testemben csont, ami ne tört volna szilánkosra, és a fájdalom megbénít, az ájulás határán állok. De ez még csak a kezdet, ahogy a csontok újra eltörnek, hogy visszaálljanak eredeti helyükre, az már a pokol.
-ÁÁÁÁÁÁÁRGGH!
Nem tudok mást tenni, csak üvölteni, ahogy a fájdalom elborítja a testemet, mint a forró láva. Nem mozdulok, csak fekszem, míg oda nem ér hozzám... Valaki.
A csontjaim nagy része már összeforrt, de a sebek még mindig gyógyulnak, és irtózatos fájdalom maradt utánuk. Fogaimat összeszorítva, csikorgatva próbálom elviselni az érzést, aztán kinyitom szemeimet. A koponyám úgy lüktet, mintha kalapáccsal vernék, a szemeim még vérben forognak, a zuhanás gyorsaságától beszakadt a dobhártyám is, és szúró fájdalommal gyógyul be újra.
-Gu... Gunny - ejtem ki a nevét a bordákkal átszúrt tüdőmből kipréselve a levegőt, aztán belém hasít a fájdalom, amikor lengőbordáim kihúzódnak a májamból. Alighogy felfogom a kérdését, Kalli lép hozzám, aztán egy újabb ember szólal meg, őt nem ismerem.
-A tojások... Mihai... Hol... Hol vagyok? Mi történt? Miért... Fáj ennyire? Istenem, ne hagyj el! AaaáÁÁRGH! - Töb fel belőlem ismét a fájdalmas kiáltás, amikor a nyílt sebek kilökik magukból a törmeléket, és összehúzódnak.
A hatalmas villanás után szél csap az arcomba, de nem látom, hol vagyok, csak zuhanok, és nem tudom megállítani. A becsapódás halálos.
Vagy mégsem? Nem maradt a testemben csont, ami ne tört volna szilánkosra, és a fájdalom megbénít, az ájulás határán állok. De ez még csak a kezdet, ahogy a csontok újra eltörnek, hogy visszaálljanak eredeti helyükre, az már a pokol.
-ÁÁÁÁÁÁÁRGGH!
Nem tudok mást tenni, csak üvölteni, ahogy a fájdalom elborítja a testemet, mint a forró láva. Nem mozdulok, csak fekszem, míg oda nem ér hozzám... Valaki.
A csontjaim nagy része már összeforrt, de a sebek még mindig gyógyulnak, és irtózatos fájdalom maradt utánuk. Fogaimat összeszorítva, csikorgatva próbálom elviselni az érzést, aztán kinyitom szemeimet. A koponyám úgy lüktet, mintha kalapáccsal vernék, a szemeim még vérben forognak, a zuhanás gyorsaságától beszakadt a dobhártyám is, és szúró fájdalommal gyógyul be újra.
-Gu... Gunny - ejtem ki a nevét a bordákkal átszúrt tüdőmből kipréselve a levegőt, aztán belém hasít a fájdalom, amikor lengőbordáim kihúzódnak a májamból. Alighogy felfogom a kérdését, Kalli lép hozzám, aztán egy újabb ember szólal meg, őt nem ismerem.
-A tojások... Mihai... Hol... Hol vagyok? Mi történt? Miért... Fáj ennyire? Istenem, ne hagyj el! AaaáÁÁRGH! - Töb fel belőlem ismét a fájdalmas kiáltás, amikor a nyílt sebek kilökik magukból a törmeléket, és összehúzódnak.
Godlaw / Tao- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 2831
Hozzászólások régi : 3697
Korábbi szint/kredit : 14.szint - 40 kredit
Aktuális szint/kredit : 16.szint - 50 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 20.
Karakteradatok
Főkarakter: Tao
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: 2044 – A pusztulás
Mikor oda érek, a harcosok nagy vonalakban összefoglalják, hogy mi történt, majd nem marad több idő, ugyanis a Bifröst fölött fényesség gyúl, majd valami nagy fekete becsapódik, letarolva számos harcost. Ahogy észbe kapok - épphogy sikerült úgy helyezkednem, hogy kivül estem a hatáskörén - látom, hogy milyen gyorsan regenerálódik, valamint, hogy a harcosok nagy része komolyan megsérült. Az előzőleg előkészített fűrészelt csövűt rászegezem a jövevényre, miközben a pajzzsal védem a testem többi részét, hátha magához tér és támadásba lendül.
- Ez meg mi, vagy ki? - teszem fel a kérdést, hátha itt egyesek tudják a választ, amit nagyon remélek tőlük.
- Mennyire minden napos egy ilyen eset? - kérdezem némi éllel a hangomban, de ez az él nem komoly, a szemem pedig végig a lényen tartom.
- Ez meg mi, vagy ki? - teszem fel a kérdést, hátha itt egyesek tudják a választ, amit nagyon remélek tőlük.
- Mennyire minden napos egy ilyen eset? - kérdezem némi éllel a hangomban, de ez az él nem komoly, a szemem pedig végig a lényen tartom.
Kevin Fuller- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 28
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Mar. 07.
Karakteradatok
Főkarakter: Kevin Fuller
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:
Re: 2044 – A pusztulás
James
Hirtelen jóval több mozgás is hallható fák közül és a következő pillanatban már özönlik a sereg… Minden irányból, s a lány támad szintén akár egy vadállat amit sarokba szorítottak… küzd minden erejével… szúr, vág, karmol, ahol csak éri a démonokat, de ő is szenvedi a csapásokat… azonban még védi James hátát rendesen, s úgy fesz, hogy csak pár démon szemelte ki magának a fiatal srácot. Nem ő az értékesebb a jelek szerint. A lány egyszer kétszer „elrepül” James mellett egy-egy erősebb pofon után letarolva ezzel James közelében lévőket, de mindig talpra áll, s próbálja lerázni magáról a démonokat. James azonban érezheti, hogy ez nem mehet így nagyon sokáig, főleg, hogy ha figyel a lányra akkor láthatja, hogy néha a lépései mozdulatai bizonytalanok… egyre jobban kezd kimerülni és minden bizonnyal komoly fájdalom gyötri. Ekkor érkezik meg a csoda egy szivárványhíd, a Bifrost formájában. Nem kell több a lánynak, s már rohan is a híd felé. Minden szó nélkül ragadja meg a Jamest és már ugrik is fel a hídra mielőtt az teljesen leérhetne, s csak rohan. Nem néz hátra, de James láthatja ahogy özönlenek a hídra a démonok és követik őket.
Asgard:
Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James(folytatás)
Nyka megrázza a fejét.
„Sajnálom, de nincs vége a rémálmotoknak… Mi itt vagyunk, ahogy ti is. Egyiknek se szabadott volna megtörténni mégis megtörtént… Szabályt szegtünk, ahogy Ragnar tette, mikor ide hozta hármotokat… Sajnálom…” A lány hangja csendes, miközben követi a két nőt. Gunny parancsára az harcosok leeresztik a fegyvert és úgy várakoznak néhányan, míg a többiek a sérülteket elviszik… Tao fájdalmas üvöltése talán még jobban megrázza a helyieket, legalábbis azokat, akik nem igazán jártak még a csatatéren. Gunny majd Kalli is kérdez a lányra, aki szóra nyitja száját, de aztán megrázza a fejét, mikor Tao kinyögi, hogy „Mihai”. Sóhajt egyet csendesen.
„Mihai… A démonnak született angyal… Ki a legyőzött Isten utolsó kívánságát teljesítette.. kegyetlenebbül ahogy látom, mint azt Isten akarta volna” Tekintete a szenvedő bukott angyalra éved és a hozzá rohanó gyógyítók felé int, akik megállnak. „Se mágia se tudomány nem enyhíthet a fájdalmán…” Tao fájdalmai enyhülnek ahogy a gyógyulás egyre jobban befejeződik. Nyka Gunnyra néz közben, s megszólal.
„Ragnar… tudja, hogy mire készültök… anyám… ” Nyka hanja csendes, s végig Gunny szemébe néz. „… remélem megtaláljátok, de nem segíthetek, hogy hol keressétek.” mondja csendesen miközben tekintete a feléjük közeledő nagy harcos felé fordul, s látványosan egyenesen a szemébe néz. Heimdall az aki még megáll Archy előtt.
- Add meg az illő tiszteletet a császárnőnek, mikor megszólítod – hangja nyugodt de kemény, majd Gunny felé fordul.
< - Hercegnő… Két újabb menekült érkezik a Bifroston át… az egyikük nem ember… - > Nem tudja folytatni Heimdall mert a Bifroston megjelenik egy szárnyas alak ahogy valakit cipel, de mögöttük egy kész démon sereg is
Kevin puskát tartó kezét egy harcos Asgardi lány nyomja a föld felé óvatosan, s a fülébe súgja, hogy mit is mondott Gunny asgard nyelven, majd rá mosolyog, s még valamit a fülébe súg.
- Nyugalom ifjú harcos… Még lesz lehetőséged a harcra, s hogy legendába a te neved is bekerüljön – majd megveregeti Kevin vállát egy bíztató mosoly kíséretében. Amennyit eddig megtudott Kevin is Asgardokról a lány akár a nagyanyja is lehet a fiatalos külső ellenére
James láthatja ahogy mögöttük rohannak a démonok, miközben a lány tartja őt, s rohan előre ahogy bír, de úgy fest, hogy a lány ereje fogytán és lassul. Hirtelen a sárkány lány megtorpan lendületet vesz és lőre hajítja Jamest egy szó nélkül, mire a James úgy repül akár egy kő előre az ajtó felé ahol a csapat is van. S mikor talajt fog láthatja, hogy a lány megtorpan, s egyedül áll szemtől szembe a démon sereggel.
A lány testét lángok mardossák, de a lángja túl vad… kontrolálatlan… Marli sikítva omlik hídra, ahogy Archyt is erős fájdalom kezdi el gyötörni, de közel se kibírhatatlan, amint a lány szavai melyek suttogások, mégis mint üvöltés járja át az ott lévőket.
- Hol erőm éled… kőkövön ne maradjon… hol erőm hívom, ellenség ne maradjon… Démoni hatalom mely bennem szunnyad… ÉBREDJ, S ADD ERŐD, HOGY VELE LESÚJTSAK… - remegő alakkén jelenik meg a lány mögött saját sárkány valója, de nem olyan tiszta, mint ami elvárható lenne, s a testét uraló lángok ki ki csapnak minden irányba, s egyre hevesebben, vadabbul, majd fájdalommal vegyülő üvöltés, kíséretében robbanás szerűen tőr ki a hatalma, s söpör végig a démon seregen, miközben maga a lány a kis társaság felé reül, majd csapódik be a hídon teljesen legyengülten, égett ruhákkal. Lélegzete elég szabálytalan… alig van magánál… az övéről egy láncon lóg le egy még mindig izzó, s lüktetve erőt sugárzó tekercs. Míg fekete pengés tőre mellette hever…
A Bifrost csak azután tűnik el a döglött, vagy még alig elő démonok alól, s Heimdall arcáról némi értetlenség sugárzik, míg Gunny és Kalli láthatja, ahogy Nyka elfordítja a kapuőrről a tekintetét, majd Jamere, Marlira és a másik hídon fekvőre pillant.
„Mindenki megérkezett” suttogja Nyka, ahogy tekintet lassan visszasiklik Gunnyra, ha esetleg szeretne még tőle valamit megtudni.
Föld:
Tyranis
Tyranis ahogy neki áll cselekedni és nem figyel a lányra annak arcára gonosz mosoly ül, majd tűnik el mire a nő visszanéz rá, s csak a nyugodt arcú lányt látja.
„Egyenlőre nem kapja meg az üzeneted…” mondja nyugodt, hideg hangon „Még nem jött el az idő, hogy eme bolygó elpusztuljon. Még nincsen itt mindenki.” Ezzel lassan leül Tyranissal szemben, s egykedvűen nyúl át a dolgokon.
Tyranis láthatja közben ahogy kisebb vörös bőrű démonok lopakodnak a hajójára… Talán h 1,5 méter magasak lehetnek. Testük teli kínzás nyomokkal, s jól láthatóan fegyvertelenek. A macska vonásokkal bíró lány úgy fest nem foglalkozik velük, csak az eszközt figyeli, hogy mikor is készül el. Azonban Tyranisnak feltűnhet igen hamar, hogy tűnnek el az alkatrészek sorban.
„Nem uralkodni születtek… csak pusztításra… Hogy elbuknak vagy sem az mellékes… Mindig lesznek újabbak, csak idő kérdése, semmi más” mondja a lány csendesen.
Hirtelen jóval több mozgás is hallható fák közül és a következő pillanatban már özönlik a sereg… Minden irányból, s a lány támad szintén akár egy vadállat amit sarokba szorítottak… küzd minden erejével… szúr, vág, karmol, ahol csak éri a démonokat, de ő is szenvedi a csapásokat… azonban még védi James hátát rendesen, s úgy fesz, hogy csak pár démon szemelte ki magának a fiatal srácot. Nem ő az értékesebb a jelek szerint. A lány egyszer kétszer „elrepül” James mellett egy-egy erősebb pofon után letarolva ezzel James közelében lévőket, de mindig talpra áll, s próbálja lerázni magáról a démonokat. James azonban érezheti, hogy ez nem mehet így nagyon sokáig, főleg, hogy ha figyel a lányra akkor láthatja, hogy néha a lépései mozdulatai bizonytalanok… egyre jobban kezd kimerülni és minden bizonnyal komoly fájdalom gyötri. Ekkor érkezik meg a csoda egy szivárványhíd, a Bifrost formájában. Nem kell több a lánynak, s már rohan is a híd felé. Minden szó nélkül ragadja meg a Jamest és már ugrik is fel a hídra mielőtt az teljesen leérhetne, s csak rohan. Nem néz hátra, de James láthatja ahogy özönlenek a hídra a démonok és követik őket.
Asgard:
Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James(folytatás)
Nyka megrázza a fejét.
„Sajnálom, de nincs vége a rémálmotoknak… Mi itt vagyunk, ahogy ti is. Egyiknek se szabadott volna megtörténni mégis megtörtént… Szabályt szegtünk, ahogy Ragnar tette, mikor ide hozta hármotokat… Sajnálom…” A lány hangja csendes, miközben követi a két nőt. Gunny parancsára az harcosok leeresztik a fegyvert és úgy várakoznak néhányan, míg a többiek a sérülteket elviszik… Tao fájdalmas üvöltése talán még jobban megrázza a helyieket, legalábbis azokat, akik nem igazán jártak még a csatatéren. Gunny majd Kalli is kérdez a lányra, aki szóra nyitja száját, de aztán megrázza a fejét, mikor Tao kinyögi, hogy „Mihai”. Sóhajt egyet csendesen.
„Mihai… A démonnak született angyal… Ki a legyőzött Isten utolsó kívánságát teljesítette.. kegyetlenebbül ahogy látom, mint azt Isten akarta volna” Tekintete a szenvedő bukott angyalra éved és a hozzá rohanó gyógyítók felé int, akik megállnak. „Se mágia se tudomány nem enyhíthet a fájdalmán…” Tao fájdalmai enyhülnek ahogy a gyógyulás egyre jobban befejeződik. Nyka Gunnyra néz közben, s megszólal.
„Ragnar… tudja, hogy mire készültök… anyám… ” Nyka hanja csendes, s végig Gunny szemébe néz. „… remélem megtaláljátok, de nem segíthetek, hogy hol keressétek.” mondja csendesen miközben tekintete a feléjük közeledő nagy harcos felé fordul, s látványosan egyenesen a szemébe néz. Heimdall az aki még megáll Archy előtt.
- Add meg az illő tiszteletet a császárnőnek, mikor megszólítod – hangja nyugodt de kemény, majd Gunny felé fordul.
< - Hercegnő… Két újabb menekült érkezik a Bifroston át… az egyikük nem ember… - > Nem tudja folytatni Heimdall mert a Bifroston megjelenik egy szárnyas alak ahogy valakit cipel, de mögöttük egy kész démon sereg is
Kevin puskát tartó kezét egy harcos Asgardi lány nyomja a föld felé óvatosan, s a fülébe súgja, hogy mit is mondott Gunny asgard nyelven, majd rá mosolyog, s még valamit a fülébe súg.
- Nyugalom ifjú harcos… Még lesz lehetőséged a harcra, s hogy legendába a te neved is bekerüljön – majd megveregeti Kevin vállát egy bíztató mosoly kíséretében. Amennyit eddig megtudott Kevin is Asgardokról a lány akár a nagyanyja is lehet a fiatalos külső ellenére
James láthatja ahogy mögöttük rohannak a démonok, miközben a lány tartja őt, s rohan előre ahogy bír, de úgy fest, hogy a lány ereje fogytán és lassul. Hirtelen a sárkány lány megtorpan lendületet vesz és lőre hajítja Jamest egy szó nélkül, mire a James úgy repül akár egy kő előre az ajtó felé ahol a csapat is van. S mikor talajt fog láthatja, hogy a lány megtorpan, s egyedül áll szemtől szembe a démon sereggel.
A lány testét lángok mardossák, de a lángja túl vad… kontrolálatlan… Marli sikítva omlik hídra, ahogy Archyt is erős fájdalom kezdi el gyötörni, de közel se kibírhatatlan, amint a lány szavai melyek suttogások, mégis mint üvöltés járja át az ott lévőket.
- Hol erőm éled… kőkövön ne maradjon… hol erőm hívom, ellenség ne maradjon… Démoni hatalom mely bennem szunnyad… ÉBREDJ, S ADD ERŐD, HOGY VELE LESÚJTSAK… - remegő alakkén jelenik meg a lány mögött saját sárkány valója, de nem olyan tiszta, mint ami elvárható lenne, s a testét uraló lángok ki ki csapnak minden irányba, s egyre hevesebben, vadabbul, majd fájdalommal vegyülő üvöltés, kíséretében robbanás szerűen tőr ki a hatalma, s söpör végig a démon seregen, miközben maga a lány a kis társaság felé reül, majd csapódik be a hídon teljesen legyengülten, égett ruhákkal. Lélegzete elég szabálytalan… alig van magánál… az övéről egy láncon lóg le egy még mindig izzó, s lüktetve erőt sugárzó tekercs. Míg fekete pengés tőre mellette hever…
A Bifrost csak azután tűnik el a döglött, vagy még alig elő démonok alól, s Heimdall arcáról némi értetlenség sugárzik, míg Gunny és Kalli láthatja, ahogy Nyka elfordítja a kapuőrről a tekintetét, majd Jamere, Marlira és a másik hídon fekvőre pillant.
„Mindenki megérkezett” suttogja Nyka, ahogy tekintet lassan visszasiklik Gunnyra, ha esetleg szeretne még tőle valamit megtudni.
Föld:
Tyranis
Tyranis ahogy neki áll cselekedni és nem figyel a lányra annak arcára gonosz mosoly ül, majd tűnik el mire a nő visszanéz rá, s csak a nyugodt arcú lányt látja.
„Egyenlőre nem kapja meg az üzeneted…” mondja nyugodt, hideg hangon „Még nem jött el az idő, hogy eme bolygó elpusztuljon. Még nincsen itt mindenki.” Ezzel lassan leül Tyranissal szemben, s egykedvűen nyúl át a dolgokon.
Tyranis láthatja közben ahogy kisebb vörös bőrű démonok lopakodnak a hajójára… Talán h 1,5 méter magasak lehetnek. Testük teli kínzás nyomokkal, s jól láthatóan fegyvertelenek. A macska vonásokkal bíró lány úgy fest nem foglalkozik velük, csak az eszközt figyeli, hogy mikor is készül el. Azonban Tyranisnak feltűnhet igen hamar, hogy tűnnek el az alkatrészek sorban.
„Nem uralkodni születtek… csak pusztításra… Hogy elbuknak vagy sem az mellékes… Mindig lesznek újabbak, csak idő kérdése, semmi más” mondja a lány csendesen.
_________________
Reneszánsz: Amara Hinytia & Leroos
Re: 2044 – A pusztulás
Tao-ra néztem a szavai után, a kérdésekre nem válaszolt egyelőre, sokkos állapotban lehet.
- Asgard kapui előtt a Bifroston – mondtam. – Úgy néz ki feltámadtál és ember vagy.
Az emberre néztem, aki Rogers jelmezét viselte, igaz nekik nem volt triviális, hogy ki is ez a fickó. Már nem angyal, mert vérzik és a szárnyai is furák.
- Mindennapos dolog. És ez itt William Tao, úgymond az unokaöcsém – mondta.
A lányomra emeltem a tekintetem. A szavaira elmosolyodtam, majdnem felnevettem jóízűen. Morsus voltam, ez amit mondott… bennük kevés volt ebből a vérből, pedig igazán örökölhették volna.
- Mondj újdonságot kedvesem – feleltem vállat vonva. – Ez még mindig mindennapos dolog.
Szóval semmi sem enyhíthet Tao fájdalmán, ez azt jelentette volna, hogy ki- és megátkozták. Ragnar tudta, hogy mire készülünk, de nem mondhatja meg, hogy merre keressük.
- Ott kezdünk, ahol előkerültek, ahol kikeltek, ez az egyetlen lehetőségünk – mondtam. – Remélem azt is tudja, hogy ebben az életben soha sem lesz esélye annak, hogy megszülessetek. Nem vagyok rá hajlandó, sem pedig kész.
Hátrakaptam a fejem Heimdall-ra, majd előre szegeztem a tekintetemet, újra felhúztam a nyilamat, hátha szükség lesz rá. A lány hangjára elvicsorodtam, egy másik ember is landolt nálunk, majd a démonok pusztulása utána a démon is. Egy újabb! Ez is sárkány, macska módjára fújtam fel hangosan. Intettem hátrafelé az őröknek, hogy jöjjenek közelebb.
< - Vigyétek a börtönbe! – mondtam megvetéssel. – Láncokra vele, és semmisíttessétek meg minden mágikus felszerelését. Bízzátok ezt az anyámra és Amora-ra, ők elintézi! Most! Majd a királyunk, Thor ítélkezik a démon felett! >
Amikor már odaérnek mellé az őrök és készülnek elvinni, csak akkor nézek újra a lányomra felé.
- Nora-ról kezdtél el valamit mondani…
- Asgard kapui előtt a Bifroston – mondtam. – Úgy néz ki feltámadtál és ember vagy.
Az emberre néztem, aki Rogers jelmezét viselte, igaz nekik nem volt triviális, hogy ki is ez a fickó. Már nem angyal, mert vérzik és a szárnyai is furák.
- Mindennapos dolog. És ez itt William Tao, úgymond az unokaöcsém – mondta.
A lányomra emeltem a tekintetem. A szavaira elmosolyodtam, majdnem felnevettem jóízűen. Morsus voltam, ez amit mondott… bennük kevés volt ebből a vérből, pedig igazán örökölhették volna.
- Mondj újdonságot kedvesem – feleltem vállat vonva. – Ez még mindig mindennapos dolog.
Szóval semmi sem enyhíthet Tao fájdalmán, ez azt jelentette volna, hogy ki- és megátkozták. Ragnar tudta, hogy mire készülünk, de nem mondhatja meg, hogy merre keressük.
- Ott kezdünk, ahol előkerültek, ahol kikeltek, ez az egyetlen lehetőségünk – mondtam. – Remélem azt is tudja, hogy ebben az életben soha sem lesz esélye annak, hogy megszülessetek. Nem vagyok rá hajlandó, sem pedig kész.
Hátrakaptam a fejem Heimdall-ra, majd előre szegeztem a tekintetemet, újra felhúztam a nyilamat, hátha szükség lesz rá. A lány hangjára elvicsorodtam, egy másik ember is landolt nálunk, majd a démonok pusztulása utána a démon is. Egy újabb! Ez is sárkány, macska módjára fújtam fel hangosan. Intettem hátrafelé az őröknek, hogy jöjjenek közelebb.
< - Vigyétek a börtönbe! – mondtam megvetéssel. – Láncokra vele, és semmisíttessétek meg minden mágikus felszerelését. Bízzátok ezt az anyámra és Amora-ra, ők elintézi! Most! Majd a királyunk, Thor ítélkezik a démon felett! >
Amikor már odaérnek mellé az őrök és készülnek elvinni, csak akkor nézek újra a lányomra felé.
- Nora-ról kezdtél el valamit mondani…
_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Thorhalla- Fórumanyu
- Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders
Re: 2044 – A pusztulás
Kalli éppen válaszolt volna Arhcibald kérdésére, amikor Nyka szólt közbe, hogy felesleges, nem fognak tudni enyhíteni a fájdalmán.
- Miért nem? – kérdezte. – Mit tettek vele?
Visszanézett Tao-ra, a törések csúnyák voltak, azok pedig igencsak kegyetlenül tudtak fájni. Még nem volt szerencsére ilyen sérülése korábban, de tudta a harcos révén. A lány szavai után pedig már nyugtatni sem tudta volna az angyalt, hogy jobb lesz. Amikor Heimdall szólt valamit, Gunny-ra nézett, nem értette az asgardi nyelvet és fordítógép sem volt nála, de a hercegnő reakciójából lehetett sejteni, hogy valami történik és a hídon. Valóban így volt, démonok közeledtek. Hogyan jutottak fel a hídra? Valaki nyekkent mellettük, majd a démonlány zuhant térdre és ő is a sárkánylány hangját szinte üvöltésnek hallotta. Majdnem önkéntelenül nyúlt a füléhez, hogy befogja és már készült volna ő is támadni, hogy megállítsa a sereget, amikor a ciánkék mágia végigsöpört a démonokon és a legtöbb elterült. A többinek meg az lett a veszte, hogy a szivárványhíd tűnt el alóluk. A lány pedig odakerült hozzájuk. Kalli támadásra készen figyelte az égett démont, a régi emlékek túlságosan elevenek voltak, mintsem segítsen neki valamiben is.
- A tekercshez és a tőrhöz lehetőség szerint senki se érjen! – mondta. – Ki tudja milyen hatással lenne ránk.
A frissen érkezett személyre nézett, láthatóan a hercegnő róla elfelejtkezett.
- Maga kicsoda és hogy kerültek ide? – kérdezte.
- Miért nem? – kérdezte. – Mit tettek vele?
Visszanézett Tao-ra, a törések csúnyák voltak, azok pedig igencsak kegyetlenül tudtak fájni. Még nem volt szerencsére ilyen sérülése korábban, de tudta a harcos révén. A lány szavai után pedig már nyugtatni sem tudta volna az angyalt, hogy jobb lesz. Amikor Heimdall szólt valamit, Gunny-ra nézett, nem értette az asgardi nyelvet és fordítógép sem volt nála, de a hercegnő reakciójából lehetett sejteni, hogy valami történik és a hídon. Valóban így volt, démonok közeledtek. Hogyan jutottak fel a hídra? Valaki nyekkent mellettük, majd a démonlány zuhant térdre és ő is a sárkánylány hangját szinte üvöltésnek hallotta. Majdnem önkéntelenül nyúlt a füléhez, hogy befogja és már készült volna ő is támadni, hogy megállítsa a sereget, amikor a ciánkék mágia végigsöpört a démonokon és a legtöbb elterült. A többinek meg az lett a veszte, hogy a szivárványhíd tűnt el alóluk. A lány pedig odakerült hozzájuk. Kalli támadásra készen figyelte az égett démont, a régi emlékek túlságosan elevenek voltak, mintsem segítsen neki valamiben is.
- A tekercshez és a tőrhöz lehetőség szerint senki se érjen! – mondta. – Ki tudja milyen hatással lenne ránk.
A frissen érkezett személyre nézett, láthatóan a hercegnő róla elfelejtkezett.
- Maga kicsoda és hogy kerültek ide? – kérdezte.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
Similar topics
» 2044 – A pusztulás
» Amelia Davidson (2044)
» Stephanie Davidson (2044)
» Jerome Masamba / Ravasz (2044)
» Doria McKenzie-Boltagon (2044)
» Amelia Davidson (2044)
» Stephanie Davidson (2044)
» Jerome Masamba / Ravasz (2044)
» Doria McKenzie-Boltagon (2044)
1 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|