2044 – A pusztulás

2044 – Pusztulás…

„A Menny lángokban… ahogy a Föld is... Azok kik még élnek azok mind megtörtek… szerettek, barátok vesztek oda… és miért? Miért?” suttogja egy mély hang kegyetlenül… démonian egy sötét terem mélyéről. „De már mindegy… az ő haláluk szárad a ti lelketeken… Esélyt kaptatok, elbuktatok… nincs könyörület… nincs megbocsájtás, nincs kegyelem. Már itt vannak… megszülettek… s már hamarosan erejükre és öntudatukra ébrednek… Most mihez kezdetek?” [i] lassan kibontakozik a csuklyás férfi alakja ahogy a trónszékben ücsörög unottan, kardja ott pihen mellette a trón karfájának támasztva. Tekintete lassan fordul kardja felé, majd kezével megérinti a markolatot [i] „Imát rebegtek? Rettegtek? Megbánjátok bűneiteket? Minek? Már késő… már… késő” suttogja és cián kéken izzó szemei még jobban felragyognak ahogy rámarkol a markolatra… Erős fényes villanás tölt be mindent… Dobok dübörögnek… törzsi dobok… egyre hangosabban, gyorsabban… Ahogy képek villannak be a pusztuló világról… a háborúról mely inkább mészárlás… a képek pörögnek egyre jobban egyre sokkosabb, megrázó képek, ahogy a démonok nőket, gyerekeket tépnek szét brutális kegyetlenséggel, s akárhogy is akarja bárki nem áll meg… minden kavarog… mindenhol pusztulás… ég a menny a pokol tombol… Asgard ostrom alatt… az öt démon kép lebeg a vérben úszó csatatér felett, s lent a hősök vívják véget érni nem akaró harcukat, miközben sorban hullanak el társaik, s árny alakok figyelik a harcot távolról. Majd a dobok hirtelen elhallgatnak, s a csuklyás férfi látható ismét ahogy a trónszékében ül, s mögötte a fehér tetovált bestia áll, s csendesen megszólal.
„Tehát? Mit akartok most tenni?”

Asgard Város:

Kalli:

Nehéz idők… főleg, hogy egyike azoknak akik tudják, hogy mi történhet, ha most nem járnak sikerrel, tudják, hogy mi készül elszabadulni, vagy lehet még se? A démonok feladták Asgard ostromát, de vajon miért? Egy hete érkezett azóta nem történt semmi más csak készülés, tervezés, de vajon miért? Mintha valami szándékosan lassítaná az indulást. Ráadásul rémálmok gyötrik Kallit… kegyetlen rémálmok melyek mutatják hogyan pusztul el a világ szeretteivel együtt. Minden nappal egyre életszerűbbek a rémálmok, egyre keményebbek, míg végül eljön az utolsó este is.
Kalli a házban áll ahol a hat lakott a két lánnyal és törppel… léptekre lesz figyelmes, sőt futó, szaladó lépések zajára, s meglátja Nykat ahogy felé rohan, arcán rémület rettegés, s úgy sikít felé… fiatal hangját eltorzítja a félelem és csak fut rettegéssel teli szemekkel nézve Kallit. Majd egyenesen Kalli karjaiba veti magát… úgy tűnik nem üldözi semmi, vagy csak nem érte még utol, de ekkor éles fájdalmat érez a császárnő a hasában és a hátán, s két szárnyat pillant meg maga előtt… Nyka sehol, csak Laira áll előtte testközelben.
„Már nincs ki segítsen rajtatok… elkéstetek… végetek… hódolj be és talán a családod túléli” suttogja gonoszan, majd kitépi Kalli gyomrából a hosszú pengés kardot minden kegyelem nélkül. Kalli mintha Ragnart látná fájdalmai közt nem messze tőlük egy pillanatra, majd el is tűnt a hím… Laira kardjáról csöpög Kalli vére, miközben ő akár mit akar tenni képtelen rá, csak összecsuklik.
„A döntés a tied… szolgám leszel a családodért cserébe, vagy halálod után szolgálsz… várom a válaszod… szolga…” ezzel minden elsötétül, s Kalli felriad. Ez az nap, mikor a csapat összegyűlik, s megindulnak… vajon mi vár ott rájuk?

Gunny:

A napok ólom lábakon teltek, az indulás váratott magára… egy hét is eltelt, hogy Kalli csatlakozott hozzájuk, de még mindig semmi. Minden csendes, túl csendes is talán, s szinte már gyanús. Néhány démon lelte csak halálát eme napokon ahogy beküldték őket… mintha csak a védelmet tesztelnék vagy csak emlékeztetés, hogy még figyelnek Asgardra is. Gunny estéi álmatlanok a legtöbbször legalábbis, csak olyan érzés kerülgeti mindig mintha valaki figyelné őt. Valaki, csak nem tudni honnan, s azt se, hogy ki is az a személy vagy épp személyek. Azonban az utolsó éjszaka estélyén álmodik és egy hatalma bel terű csarnokban áll… körülötte démonok milliói… előtte egy trónszék, amin egy csuklyás alak ül akár egy uralkodó. Gunny felismeri a bestiát: Krasos az és a trónszék takarásából kilép Drakana is, s leül a trónszék karfájára. Gunny testébe kegyetlen fájdalom hasít, s mintha minden végtagja szörnyen nehéz lenne. láncokat lát ahogy a démonok gyűrűje középen tarja, mint valami vadállatot.
„Büszkeség… felsőbbrendűségi tudat… tetszenek ezek benned… kis macska… ennek hála te sose szülsz gyereket Ragnarnak, de ne félj… nekünk fogsz… te adsz életet annak a generációnak, akik elsöpörnek mindent…” Krassos arcán gonosz mosoly ül, miközben elhallgat és Drakana lassan közelebb sétál Gunnyhoz és hirtelen mozdulattal ragadja meg a haját és feszíti hátra a fejét.
„Ne félj… rokon… megengedjük, hogy kegyetlen gyötrelmes szolga életed alatt végig nézd, mit tesz a saját véred a világokkal” vigyorog Drakana ahogy Gunny szemébe néz, majd a démonokra, de továbbra is Gunnyhoz beszél. „Nincs ki megmentsen… az egyetlent aki képes lett volna rá te lökted félre… örök hála érte… Drágám…” ezzel int és a démonok lefogják Gunnyt majd a padlóra nyomják, s kínzó éles égető fájdalmat érez a bal lapockáján és égett bőr, s szőr szagot. A kínzó fájdalom közepette, mintha Ragnart pillantaná meg, s minden elsötétül. Mikor Gunny felébred a bal lapockája kegyetlenül fáj, de ha megnézi tükörben akkor se lát ott semmit. Asgard város főterén már gyülekeznek és készülődnek, hogy ma megindulhassanak az utolsó testvért keresni.

Kevin Fuller:

Napok monoton teltek, hiszen készültség volt Asgard városban szinte mindig, azonban néha történt egy-két érdekes dolog is. Némi ivászat, vagy ünnep, hogy ezzel is erősítsék a morált a több fajból álló sereg tagjai közt, ahogy a barátságot is. Kevin is halotta a hírt, hogy egy császárnővel bővült az a csapat, mely a hatodik testvért megy felkutatni. Az indulás napja azonban késett, egész pontosan egy hetet attól számítva, hogy Lady Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon, a Kree Sztelláris Birodalom Császárnője megérkezett. Kevin az idejét felkészüléssel tölthette a közelgő harcra. Minden látszólag csendes volt, egészen az utolsó éjszakáig, míg el nem aludt.
„Gyermek” suttogja egy hang valahonnét a sötétségből, s mire észbe kaphatna Kevin már a lakásában ül, s vele szemben egy fiatal nő ül, fejére húzott csuklyával. Mögötte furcsán remeg a levegő és egy sötét árny látható. „Mit adnál cserébe, ha azt mondanám neked, hogy újra így élhetsz, boldogan… barátaiddal gondtalanul? Képes lennél értük áldozatot hozni, hogy újra élhessenek, s megtenni, amit kérek?” suttogja csendesen a fiatal nő „csak egy aprócska szívesség, s bárki akit akarsz, élni fog… Csak döntened kell hamar, s attól függ kiket is szeretnél, ha élnének, mondom az árát, hiszen így helyes nem?” a fiatal nő hangja nyugodt kedves, lassan közelebb hajol Kevinhez, s egy gyengéd mozdulattal végig simogatja az arcát.
„Várom a döntésed, addig is pihenj” suttogja, majd minden elsötétül, s mire Kevin felébred már reggel van.. az indulás napja.


Föld:

Tao:

Tao a többi angyal társaságában segített azokon, akiken még lehetett, s látszólag az angyalokból álló erő sikereket is ért el, többeket mentettek meg. Azonban ezzel talán jobban magukra vonták a figyelmet mint kellett volna. Sötét erők gyülekeztek egyre jobban, egyre szorosabb körbe vonva azt a helyet ahol a túlélők és angyalok voltak. Az egyik este Tao pánikra lesz figyelmes a bunkerben amiben épp tartózkodott és segített, majd olyan zajokra, amiket nem igazán akart hallani itt: Halál sikolyok, s mire bármit is képes lett volna tenni Mihaival állt előtt mancsában egy gyermekkel.. felemeli úgy, hogy a gyerek kénytelen legyen Taot nézni.
„Nézd az angyalt gyermek, kinek meg volt a lehetősége, hogy ezt megakadályozza… Nézd a gyermeket, aki életével fizet, mert az angyalságod az olyanok elé helyezted, kiket az Urad teremtett saját képére, s feladatodtól függetlenül az lett volna dolgod, hogy védd.” láthatja Tao a gyermek szemében a csalódottság fájdalmát, majd egy sok reccsenést roppanást, hogy Mihai egy mozdulattal roppantja össze a gyermeket, majd dobja Tao elé.
„Még hány ártatlan élete halálát viseli el a lelked bukott angyal? Milliók, milliárdok?” Mihai kérdőn néz Taora, majd egy csettintésre teremt pajzsot kettőjük köré. „Most már biztosan nem zavarnak meg minket… képére gonosz mosoly ül, s várakozón áll Tao előtt.


Tyranis:

Tyranis vizsgálódását egy különös érzés zavarja meg.. valaki vagy valami figyeli őt. Ha körbenéz nem lát senkit, de mire visszanéz maga elé egy macskaszerű lány áll előtte.
„Még nem ismersz, de ez most nem számít… tudom ki vagy… azt is, hogy mi… a fiatal lány arca rezzenéstelen és ha Tyranis próbál tenni ellene valamit akkor érezheti, hogy már ennek gondolatára vagy legkisebb ösztönös mozdulatára a teste már nem engedelmeskedik neki.
„Semmibe se kerülne, hogy eltöröljelek a létezők közül, de nem ezért vagyok itt. Mutatok egy utat, aztán, hogy mit teszel és mit nem az nem érdekel különösebben. De tudd, hogy arra az útra küldelek, amin már sokan elbuktak. Vannak kik azt hiszik az ő világuk volt az első… de ez nem igaz… sokadik világ, s a sorsuk mind egy… pusztulás isteneikkel, halandóikkal együtt. A Halált szolgálod, ahogy apád Thanos is tette… tudom miért jöttél, nincsenek elmédben titkok előttem.” lassan járja körbe a lány Tyranist, majd két körrel később megáll előtte.
„keresd a fiút még mielőtt ők találják meg” ezzel teste felfénylik és fehér fény öleli körbe, majd eltűnik egy utolsó gondolattal. „Érezni fogom, hogy döntesz”

Asgard:
A reggeli békés előkészületeket hirtelen zavarja meg valami olyan ami félelemmel tölti el egész Asgard várost. A Bifrost-on ál valaki test fehér csuklyás köpeny takarja, s úgy fest, nincs rá nagyon hatással semmilyen védő mágia amivel Halla s Amora próbálkozott. Azonnal riadót fújnak a városban

Gunny

Gunny dühös csörtetését megzavarja a riadó ténye és az, hogy Einar és Halla szobája felé tartó őrökbe rohan akik elmondják neki, hogy mi is történik éppen odakint. Ezenkívül anya egyik korábbi játékszerét is megláthatja, akik a Bifrostot nézi a palota ablakából. Marli az a démon lány, akit Anyja még korábban vitt az X-men még kicsi ként és mikor beütött a baj akkor őt is felhozták. Talán azzal a hátsó szándékkal, hogy talán alkalmassá válik egyszer a fajtársaival szembeni harcra, vagy csak szánalomból? Ez lehet sose derül ki, de az biztos, hogy valaki érkezett és igen erős lehet, ha egyszer ide eljutott.
- Üdvözöllek Hercegnő – szólal meg Marli meghajlással, miután felé fordult. Gunnynak olyan érzése támad hirtelen, mintha valaki belé látna perpillanat is. Talán pont az a valaki aki ott áll, vagy teljesen más?


Kalli, Kevin

Ahogy lement a gyülekező helyre ott talált már pár személyt akikről tudta, hogy jönnek, vagy épp csak azért voltak ott hogy a szükséges felszerelések intézzék. Illendően köszöntötték, ahogy megillet egy császárnőt, mikor megérkezett az idegen utazó híre hozzá is. Láthatta maga körül Kalli, hogy nem kell sok, hogy a nem harcosok szívét rettegés és félelem töltse el… Hiszen ez is mutatja, hogy a védelem lehet nem képes mindent és mindenkit kint tartani… bár egyenlőre nem volt biztos az se, hogy annak aki érkezett ellenségesek a szándékai, vagy pont, hogy baráti. Minden bizonnyal furcsa, hogy épp ezelőtt volt az álom… vajon lehet összefüggés?

Kevin elsőre úgy tűnt sikeresen vette az akadályt, s úgy fest, hogy megnyerte eme csatát, de a háborút közel se. Miután elkészült a gyülekezési ponthoz eljutott ahol már ott volt a császárnő is és még egy páran. Azonban a nyugalmat megzavarta a riadó, s láthatja Kevin is hogy nem sok kell, hogy a nem harcolók szívét rettegés töltse el.

Kalli és Kevin jól láthatja ahogy harcosok rohannak a kapuhoz mely mögött a Bifrost van, s felkészülnek a harcra is, hogy ha az érkezőnek nincsenek békés szándékai, akkor tehessenek ellene valamit.

Archybald

Archy éjszakája nem a legjobb, hiszen álmai távolra viszik asgardtól… a biztonságtól. Egy sötét helyen fekszik a porban… teste teli sebekkel, s fájdalom kínozza. nehéz láncok tartják féken amúgy is elgyötört testét. nem olyan messze tőle unott képpel ül egy személy, legalábbis ami a szürke csuklya takarásából látszik is. Talán egy nő az, de nem biztos míg meg nem szólal.
„Megmentettelek a haláltól… életet adtam neked, s lehetőséget, hogy tovább élj… nincs választásod… engem szolgálsz, ha tetszik ha nem, vagy életeddel és örök szenvedéssel fizetsz!” keményen visszhangzik a nő hangja a teremben. „Főleg mert te akartál élni… mikor félholtan hevertél… én álltam a saját részem… élsz… Asgardon vagy… most rajtad a sor. Öld meg őket… csendesen… könyörtelenül…” közben előhúz egy tekercset és Archy elé dobja. A tekercs kitekeredik és rajta Archy neve alul… vérrel írva... majd felkel a nő és lassan közel sétál hozzá, de arcát nem látja jobban, még akkor se mikor elé térdel, s hátra feszíti a fejét.
„ne okozz csalódást, s ne fedd fel magad, vagy a halált kívánod majd, ami viszont nem akar eljönni érted…” Ezzel minden elsötétül Archy körül és felriad az asgardi szobájában… kint hallja a riadót, s azt, hogy egy csuklyás idegen álla bifroston.

Föld:

Tao

Mihai figyeli Tao reakcióit és pofájára kegyetlen mosoly ül ahogy hallgatja Tao szavait.
„Urad halott… és nem mondták az angyalok? Nem árulták el neked?” Mihai nemes egyszerűséggel a háta mögé teszi a mancsait s úgy néz Taora. ” Akkor rám marad eme hálátlan feladat… de nem bánom… Uradnak ideje nem volt, hogy tegyen ellened Bukott angyal… de kínok közepette üvöltötte fájdalommal és haraggal neved, ahogy erőtlenül nézte végig hogyan pusztul el, mit alkotott az miatt kinek védenie kellett volna azt. És ne gyere nekem ezzel, hogy nem ez volt a feladatod…” körbe néz nemes egyszerűséggel, majd mancsaival körbe mutat a helyen. „Ha jól tudom ez se a feladatod… Bukott angyal.. akkor mit is csinálsz itt?” kérdi kegyetlen mosollyal a képén.
„Számodra többet kell megbánni, de ne félj… adok rá elég időt neked, s a végén könyörögni is fogsz, hogy vessek véget neki” Mihai két mancsai körül megremeg a levegő, mintha égne, de még nem tesz semmit.

James

Pár nap telt csupán el, hogy Sam meghalt, s magára maradt. Ráadásul hamar rá kellett döbbennie, hogy vadásznak rá is, akár egy vadra, így előbb vagy utóbb bajba kerülhet újra és nem is kicsibe. És amire számíthatott bekövetkezett eme nap reggelén. A Kör bezárult, s a démonok beszorították egy erdőbe a fiatal farkast, azonban jó eséllyel minden oldalról már körbe vették az erdőt is. Azonban nem ez az egyetlen dolog ami feltűnhet Jamesnek. Csatazajt hallhat az erdőből.. valaki vagy valakik küzdenek, s minden jel arra mutat, hogy kemény csata zajlik. Lehet, hogy másokat is beszorítottak volna ide?
Ha James a zajok felé veszi az irányt, akkor annyira közel kerülni a zaj forrásához, hogy lássa tisztán mi történik de még rejtve maradhasson. Egy szárnyas, fehér pikkelyes vörös hosszú hajú sárkány lány küzd a démonok ellen nem kímélve őket, ahogy azok se kímélik. A lány ruházata igen érdekes, bár elég viharvert is, de ez jelen körülmények közt még érthető is. Az távolról is jól látszik, hogy ereje megvan a győzelemhez is, csak kitudja, hogy a sok démon mikor kerekedik rajta felül.



Tyranis

Elméjébe képek villantak egy barlangról ahol a tojások voltak, majd egy járatról, mely levitt egy roppant csarnokba. Ott volt egy trón, jelenleg üresen, de biztosan nem véletlen voltak a képek azonban mielőtt Tyranis bármit tehetne újabb hangra lesz figyelmes.
„Ő gyermek még gondolkozásra… nem nőtt fel a hatalomhoz… ami bennünk van. Logika… érvek… talán segít… érzelmek biztosan nem.” női hang… nyugodt és hűvös. „A Halál Avatarja a halál Istenei ellen… érdekes lehet ennek a kimenetele… egy szürke csuklyát viselő lány lép az árnyak közül Tyranis elé fölösleges megtámadnod. Nem vagyok itt… fizikai valómban legalábbis nem.”

Tao

Föld:
„Szánalmas” sziszegi Mihai, elég lenézően. „Azt hiszed, egy percig is érdekel a ki menedék, az itt lévők, vagy az angyalok? Azt hiszed, ezért jöttem ide… bukott angyal…” Tao lövése belecsapódik Mihai testébe, de az még csak meg se rezzen tőle. „Amíg a hit erejével? Hát legyen… bukott angyal… Tapasztald mire képes ténylegesen az amit te sose fogsz uralni!” ezzel felemeli a mancsát és Taora mutat vele „ Tao… Isten Angyala… Bűnöd nem bánod, bocsánatért nem esedezel az ártatlanok előtt kik miattad haltak… Így halld ítéletem feletted…” Mihai hangja kemény visszhangot ver, miközben egész teste körül remeg a levegő „Míg meg nem bocsájt számodra az utolsó lélek is, ki miattad halt és hal meg addig ne nyugodj békében sohase… Tested érezze a kínt, szomjad sose oltsa ital… étel ne csillapítsa éhséged… fájdalom gyötörjön, ha megsérülsz…” Tao érzi ahogy valami megváltozik benne… fájdalom gyötri, ahogy mögötte megjelennek fehér angyal szárnya is. „S e pillanattól nem vagy több, mint egy bukott angyal… a többi angyal nem segíthet rajtad… vagy ők is osztoznak szenvedésedben.” Tao szárnyainak tollai elfeketednek, miközben Mihai folytatja. „Erőd mi tied megtarthatod, s békítse lelked a tudat, hogy itt nem hal meg több ártatlan miattad… Van kik bocsánatáért esedezned…” ezzel Mihai mancsából fény csap ki ami mindent betölt, majd mielőtt Tao bármit is tehetne elvakítja a fény…

Asgard:

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao (földi rész folytatása)

Gunny szavaira bólint Marli, s engedelmesen már ugrik fel Gunny hátára és próbál úgy kapaszkodni, hogy a lehető legjobban ne zavarja a mozgásban. Az ugrásnál és zuhanásnál egy apró sikítás tőr ki belőle és némileg jobban szorítja Gunnyt megérkezésig. Mikor eléri Gunny a kaput akkor száll csak le a hátáról és kicsit remegő tagokkal hagyja, hogy Gunny kifelé tolja maga előtt. Gunny kérdésé után furcsa érzés fogja el a lányt, mintha valaki megérintené az arcát… A levegő ismerős szagot hoz felé. Egy olyan szagot, melyet lehet nem szabadna éreznie… ebben a világban biztosan nem.
- Téged… - hangzik az egyszerű válasz, majd egy kis szünet - …Anyám… S szerintem tudod már jól, hogy ki vagyok… - a női hang nyugodt az idegen felől, akiről Gunny már tökéletesen tudja, hogy ki: Lánya Nyka.
Kalli is ideér ekkorra, s hallhatja a lány szavait. Egyedül Kevin és Archy érkezik meg utána, így ők egyenlőre semmit nem hallottak az eddig elhangzottakból, de ha a harcosokat kérdezik elmondják, hogy mi történt eddig.
- Beszélnem kell veled… - nem tudja folytatni, mert ekkor a Bifrost felett mint valami fényesség jelenik meg. Marli azonnal mozdul és Asgard város falaiből indák csapnak ki s mint fedezék állnak össze előtte és Gunny előtt, hogy ezzel is védje a hercegnőt. A fényes valami akár egy meteor hatalmas sebességgel csapódik be a kapó előtt, majd utána lehet látni ahogy egy fekete szárnyas alak pattan tovább egyenesen belecsapódva a harcosokba.

Tao az aki megérkezett, s a becsapódás minden fájdalmát érzi, ahogy épp csontja se maradt utána… kegyetlen fájdalom gyötri,s teli van nyílt törésekkel azonban meglepően gyorsan gyógyulnak a sérülései de ez nem változtat azon, hogy kegyetlenül fájnak. Úgy fest azonban, hogy ebből a sérülésekből is percek alatt felépül.

Kevin nem messze áll attól a helytől ahova a fekete szárnyas angyal becsapódott, s láthatja a sérüléseit és azt, hogy milyen gyorsan gyógyul ellentétben azzal akikbe bele csapódott. Több harcos rohan oda, hogy a sérülteket elvigyék, s Taora fegyvert szegezzenek, hiszen senki se tudja, hogy barát vagy ellenség.

A Bifroston közben megrázza Nyka a fejét, s sóhajt egyet.
- Lábam nem tehetem be a várostokba ahogy nem segíthetem harcotokat se… - mondja csendesen, miközben lassan megindul Gunny felé és lehúzza a fejéről a csuklyát. – szabályok kötik kezeim és most is a határon egyensúlyozok azzal, hogy itt vagyok. – Nyka hangja csendes. – Az ellenség erőt gyűjt… újabbak jelentek meg… ahogy olyanok is akik segítségetekre lehetnek…


Föld:

James

Mikor James előtör akkor ő is megkapja a démonoktól a figyelmet, de a lánytól is, aki nem támad rá csak küzd tovább… majd egyszer csak megtagadja Jamest és úgy kapja fel a harcolót mintha csak egy zsák lenne és rohanni kezd vele.
- Nyugi kölyök… fogd szorosan azt a kardot – sziszegi a fogai közt, majd a következő tisztáson áll meg annak is a közepén, s lerakja Jamest… - Készülj! – vicsorogja, miközben az erdőt figyeli. James láthatja, hogy a lány sok sebből vérzik, s több sebe is igen csúnya… nyakán egy fém gyűrű van, teli vésett jelekkel, de sehol egy illesztés, mintha az egész egy darabból lenne. A lány lassan előhúz egy fekete pengés tőrt a ruhája takarásából, s vár… Sok a mozgás körülöttük… be kerítették őket a démonok, s egyre jobban rettegés ül a lány arcára, ahogy egy pontot néz az erdőben.
< - Heimdall Asgard kapuőre, tudom nincs okod, hogy megtedd, de küld hozzánk a Bifrostot… Segíts - > Rettegéssel teli a lány hangja ahogy asgard nyelven beszél az ég felé emelve tekintetét, majd vissza le < - Ragnar gyermeke könyörög neked, ha nem is saját életem miatt, akkor eme halandóért, ki velem van most. - > ahogy mondja a szavakat jól láthatóan harchoz készülődik. Szárnyait szorosan a testéhez húzza, s várja a támadás.
- Remélem jóban vagy az égiekkel fiú… ha nem akkor megfogod bánni a napot, mikor megfogantál… - pillant Jamesre a lány… nem túl magas a sárkány, de James jó eséllyel saccolni se tud a korára, hiszen jó eséllyel maximum az öt másikat láthatta eddig képekről vagy max hallott róluk akik a démoni seregeket vezetik.

Tyranis

Lassan a lány lehúzza a csuklyát a fejéről, s előkerülnek macska fülei, ahogy háta mögött ott van macska farka is, de a többi vonásában eléggé emberi… csak kisebb jegyek árulkodnak, mint a szemei, szemfogai, hogy másabb fajba tartozott.
„Alkalmas, hogy viselje a hatalmat és ezzel együtt rá jobban figyeljenek, mint rám.” mondja a lány hűvös nyugalommal „Mit lehet tudni róluk? Keverékek… Akiket csak azzal a céllal teremtetek, hogy elpusztítsanak minden. Démon, Asgard és Angyalok mágiájával bírnak, persze nem mindegyik az összessel. Hatalmuk ha úgy nézzük három részből áll jelenleg… saját erejük… tekercsük és a fegyverük. Eme három összesen teszi őket erőssé… látszólag halhatatlanná… De nem azok… pusztán a halál nem olyan számukra ami megállítaná őket.” a lány közben végig méri Tyranis-t. „Jelenleg 6 él az első generációból, Azonban már a második generáció is él, kiket az evolúció tökéletesített… bár még távolról se olyanok, mint lehetnének…” közben a lány lassan körbenéz, hogy hol is vannak. Peru egyik kis falujának romjai közt ácsorognak éppen nem messze a hegyektől.
„szép környék… szerintem ha újra halandó lennék, lehet tölteném újra olyan értelmetlen dolgokkal az időm, mint túrázgatnék errefelé és felfedezném a környék természet formálta és mesterséges dolgait… de nem látom nagyon értelmét most” mondja a lány, majd úgy áll mintha az egyik falnak dőlne neki.

James

Hirtelen jóval több mozgás is hallható fák közül és a következő pillanatban már özönlik a sereg… Minden irányból, s a lány támad szintén akár egy vadállat amit sarokba szorítottak… küzd minden erejével… szúr, vág, karmol, ahol csak éri a démonokat, de ő is szenvedi a csapásokat… azonban még védi James hátát rendesen, s úgy fesz, hogy csak pár démon szemelte ki magának a fiatal srácot. Nem ő az értékesebb a jelek szerint. A lány egyszer kétszer „elrepül” James mellett egy-egy erősebb pofon után letarolva ezzel James közelében lévőket, de mindig talpra áll, s próbálja lerázni magáról a démonokat. James azonban érezheti, hogy ez nem mehet így nagyon sokáig, főleg, hogy ha figyel a lányra akkor láthatja, hogy néha a lépései mozdulatai bizonytalanok… egyre jobban kezd kimerülni és minden bizonnyal komoly fájdalom gyötri. Ekkor érkezik meg a csoda egy szivárványhíd, a Bifrost formájában. Nem kell több a lánynak, s már rohan is a híd felé. Minden szó nélkül ragadja meg a Jamest és már ugrik is fel a hídra mielőtt az teljesen leérhetne, s csak rohan. Nem néz hátra, de James láthatja ahogy özönlenek a hídra a démonok és követik őket.

Asgard:

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James(folytatás)

Nyka megrázza a fejét.
„Sajnálom, de nincs vége a rémálmotoknak… Mi itt vagyunk, ahogy ti is. Egyiknek se szabadott volna megtörténni mégis megtörtént… Szabályt szegtünk, ahogy Ragnar tette, mikor ide hozta hármotokat… Sajnálom…” A lány hangja csendes, miközben követi a két nőt. Gunny parancsára az harcosok leeresztik a fegyvert és úgy várakoznak néhányan, míg a többiek a sérülteket elviszik… Tao fájdalmas üvöltése talán még jobban megrázza a helyieket, legalábbis azokat, akik nem igazán jártak még a csatatéren. Gunny majd Kalli is kérdez a lányra, aki szóra nyitja száját, de aztán megrázza a fejét, mikor Tao kinyögi, hogy „Mihai”. Sóhajt egyet csendesen.
„Mihai… A démonnak született angyal… Ki a legyőzött Isten utolsó kívánságát teljesítette.. kegyetlenebbül ahogy látom, mint azt Isten akarta volna” Tekintete a szenvedő bukott angyalra éved és a hozzá rohanó gyógyítók felé int, akik megállnak. „Se mágia se tudomány nem enyhíthet a fájdalmán…” Tao fájdalmai enyhülnek ahogy a gyógyulás egyre jobban befejeződik. Nyka Gunnyra néz közben, s megszólal.
„Ragnar… tudja, hogy mire készültök… anyám… ” Nyka hanja csendes, s végig Gunny szemébe néz. „… remélem megtaláljátok, de nem segíthetek, hogy hol keressétek.” mondja csendesen miközben tekintete a feléjük közeledő nagy harcos felé fordul, s látványosan egyenesen a szemébe néz. Heimdall az aki még megáll Archy előtt.
- Add meg az illő tiszteletet a császárnőnek, mikor megszólítod – hangja nyugodt de kemény, majd Gunny felé fordul.
< - Hercegnő… Két újabb menekült érkezik a Bifroston át… az egyikük nem ember… - > Nem tudja folytatni Heimdall mert a Bifroston megjelenik egy szárnyas alak ahogy valakit cipel, de mögöttük egy kész démon sereg is
Kevin puskát tartó kezét egy harcos Asgardi lány nyomja a föld felé óvatosan, s a fülébe súgja, hogy mit is mondott Gunny asgard nyelven, majd rá mosolyog, s még valamit a fülébe súg.
- Nyugalom ifjú harcos… Még lesz lehetőséged a harcra, s hogy legendába a te neved is bekerüljön – majd megveregeti Kevin vállát egy bíztató mosoly kíséretében. Amennyit eddig megtudott Kevin is Asgardokról a lány akár a nagyanyja is lehet a fiatalos külső ellenére

James láthatja ahogy mögöttük rohannak a démonok, miközben a lány tartja őt, s rohan előre ahogy bír, de úgy fest, hogy a lány ereje fogytán és lassul. Hirtelen a sárkány lány megtorpan lendületet vesz és lőre hajítja Jamest egy szó nélkül, mire a James úgy repül akár egy kő előre az ajtó felé ahol a csapat is van. S mikor talajt fog láthatja, hogy a lány megtorpan, s egyedül áll szemtől szembe a démon sereggel.

A lány testét lángok mardossák, de a lángja túl vad… kontrolálatlan… Marli sikítva omlik hídra, ahogy Archyt is erős fájdalom kezdi el gyötörni, de közel se kibírhatatlan, amint a lány szavai melyek suttogások, mégis mint üvöltés járja át az ott lévőket.
- Hol erőm éled… kőkövön ne maradjon… hol erőm hívom, ellenség ne maradjon… Démoni hatalom mely bennem szunnyad… ÉBREDJ, S ADD ERŐD, HOGY VELE LESÚJTSAK… - remegő alakkén jelenik meg a lány mögött saját sárkány valója, de nem olyan tiszta, mint ami elvárható lenne, s a testét uraló lángok ki ki csapnak minden irányba, s egyre hevesebben, vadabbul, majd fájdalommal vegyülő üvöltés, kíséretében robbanás szerűen tőr ki a hatalma, s söpör végig a démon seregen, miközben maga a lány a kis társaság felé reül, majd csapódik be a hídon teljesen legyengülten, égett ruhákkal. Lélegzete elég szabálytalan… alig van magánál… az övéről egy láncon lóg le egy még mindig izzó, s lüktetve erőt sugárzó tekercs. Míg fekete pengés tőre mellette hever…

A Bifrost csak azután tűnik el a döglött, vagy még alig elő démonok alól, s Heimdall arcáról némi értetlenség sugárzik, míg Gunny és Kalli láthatja, ahogy Nyka elfordítja a kapuőrről a tekintetét, majd Jamere, Marlira és a másik hídon fekvőre pillant.
„Mindenki megérkezett” suttogja Nyka, ahogy tekintet lassan visszasiklik Gunnyra, ha esetleg szeretne még tőle valamit megtudni.

Föld:

Tyranis

Tyranis ahogy neki áll cselekedni és nem figyel a lányra annak arcára gonosz mosoly ül, majd tűnik el mire a nő visszanéz rá, s csak a nyugodt arcú lányt látja.
„Egyenlőre nem kapja meg az üzeneted…” mondja nyugodt, hideg hangon „Még nem jött el az idő, hogy eme bolygó elpusztuljon. Még nincsen itt mindenki.” Ezzel lassan leül Tyranissal szemben, s egykedvűen nyúl át a dolgokon.
Tyranis láthatja közben ahogy kisebb vörös bőrű démonok lopakodnak a hajójára… Talán h 1,5 méter magasak lehetnek. Testük teli kínzás nyomokkal, s jól láthatóan fegyvertelenek. A macska vonásokkal bíró lány úgy fest nem foglalkozik velük, csak az eszközt figyeli, hogy mikor is készül el. Azonban Tyranisnak feltűnhet igen hamar, hogy tűnnek el az alkatrészek sorban.
„Nem uralkodni születtek… csak pusztításra… Hogy elbuknak vagy sem az mellékes… Mindig lesznek újabbak, csak idő kérdése, semmi más” mondja a lány csendesen.