Re: 2044 – A pusztulás

by **Tyranis** Szer. 28 Márc. 2012, 20:22

Nem figyelt az entitásra, aki ott állt vele szemben, csak szerelte a gépet, nem nézett fel rá. A szavaira csak megvonta a vállát, láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogy jön-e a Bolygófaló most, vagy pedig csak később. Most itt volt az orra előtt a szerelés, szóval azzal foglalkozott. Néhány fontos részletet mindenképpen bele óhajtott tenni a mágiablokkolóba. Többek között, hogy ő legyen az egyetlen személy, aki képes legyen használni mindezt. Azaz hozzáköthető legyen mindenképpen. Nem hiába volt olyan félelmetes az apja is, meg ő is az univerzumban. A technológia, amit használtak már-már celestial volt, és annak is egy kissé eltorzult, sötétebb verziója. Oktalanság és illogikus lett volna, ha hagyja más kézbe kerülni. Így egy protokoll került a programba, jelszóval védve, hogyha illetéktelen próbálja használni a szerkezetet felrobban. Az energiacellák miatt pedig igencsak nagy robbanás lenne. Nem hagyhatta, hogy az örökkévalók kezébe jusson, vagy valaki máséba. A hangokra kapta fel a fejét és a démonokat pillantotta meg. Felvonta a szemöldökét, érdekes lények, ilyeneket még nem látott. A félig kész mágiablokkolót letette a földre, ha ellopják, ellopják, nem érdekelte. Nem volt olyan lény az univerzumban, ami be tudta volna azt fejezni, talán az apja, de ő ugyebár nem volt jelen. Alacsony lények, legalább is egy átlag magasságú személyhez képest, amik lopkodtak. Közelebb lépett a hajóhoz, látta, hogy az alkatrészek tűnnek el belőlük. A sebességét kihasználva próbált megragadni egy-egy démont a két kezébe a nyakuknál fogva és úgy felemelni őket. Amit már korábban látott, azt már tudta, hogy sebes a testük, mint akiket megkínoztak volna igencsak alaposan. Fegyver nem volt náluk, de ha lett volna sem zavartatta volna magát. Ha megvolt a két démon, akkor az egyiknek a fejét fogja meg, majd roppantja szét, próbálva, hogy milyen erőig bírják mindezt a csontjai. Amint ez megvan drótokat és kábeleket vesz ki a gépéből, amik nem kellenek semmire és lekötözi vele a földre a démont, egy fához kifeszítve, vagy akár a földhöz is. Ilyennel még úgysem kísérletezett.

by **Kevin Fuller** Csüt. 29 Márc. 2012, 09:13

A fegyvernek semmi jelentősége nem lesz. A jövevény gyógyítását már megkezdték a hozzá értők és úgy néz ki, hogy ismerik is azt, aki az imént becsapódott ide. Nem messze tőlem beszélgetnek, de nem értem, mert asgardi nyelven mondják egymásnak, amit akarnak, így inkább tekintetem visszafordul a jövevény felé. Mielőtt szólhatnék, Heimdall lép oda és figyelmeztet minket, hogy a Bifröst újra nyílik, és két személy érkezik. A figyelmet külön felhívja, hogy közli, az egyik nem ember. Kissé gyanakodva nézek a Bifröst felé, és várom, hogy mi történik. Hamarosan újabb becsapódás követi az elsőt és látni, hogy egy seregnyi démin is átjutott a Bifröst-ön. Egy nő, készséggel lenyomja a fegyverem, mondván, a harcnak nem most jött el az ideje. Nem szólok, és nem is akarok vitába szállni, vele, ez az ő városuk. A szemem éles fény csapja meg, és látom, hogy az újonnan érkezett elég fura technikát alkalmaz, de elintézi vele a démonokat.
- Így könnyű lesz. - jegyzem meg viccesen, majd várom a további fejleményeket, mert mint hallottam, mindannyian megérkeztünk.

by **Godlaw / Tao** Pént. 30 Márc. 2012, 11:12

Ahogy a fájdalom enyhül, és már csak a kisebb sebek gyógyulnak, nem ordítok tovább, csak kapkodva próbálom visszanyerni lélekjelenlétemet, igyekszem nem elájulni, és figyelni a többiekre. Asgard, ott vagyok, de azt nem értem, miért. Ragnar hozott ide? Mintha valaki ezt mondta volna, de miért pont akkor, amikor Mihai megátkozott. És miféle átok ez? A képességeim nem hagytak, nem mind, csak a fájdalmat érzem úgy, mint egy ember, de lettek szárnyaim, és minden sebem begyógyul. Nem értem... Nem értek semmit.
Ahogy az utolsó sérülések is begyógyulnak, a horzsolások, karcolások, kisebb vágások összeforrnak, és eltűnnek, megkísérelek egy felülést, hogy láthassam, kik vannak itt, és hol is van az az itt. A démonseregek és a Bifrost... Impozáns látványt nyújtanak, pláne az utána következő robbanás, és a seregek elpusztulása.
-Gunny... Én nem... - Nagyon levegőt veszek, a tüdőmnek még mindig szokatlan, hogy már nem lyukas, és a hangszálaim is rekedtesek a sok üvöltéstől. - Én nem késtem le a tojásokat. Ott... Ott voltam. Csak egy kelt ki... Akkor még.
A fájdalmak ugyan elmúltak, de az elmémben még intenzíven élnek az emlékek, nem éreztem ilyen érzést, mióta... Mióta meghaltam. De még az sem volt ilyen szörnyű. Lassan megpróbálok feltápászkodni, talpra állni, és átmozgatni zsibbadt tagjaimat.

by **A Misztikus Pókember** Pént. 30 Márc. 2012, 19:32

Mikor a vöri kérdőre vonja a csuklyás lányt a két fél között kezdek el nézelődni. Az egész helyzet furcsa érzést hagy bennem. A körülöttem zajló események dinamikája vetekszik a mellette folyó passzív folyásal is és én mintha egyikben sem kapnék helyet. Csak szemlélődő vagyok aki vár valamire, amihez van köze, van róla véleménye vagy egy kicsit több kapcsolatot érez vele. Eleget ahhoz, hogy a részesévé válhasson. Kell nekem valami ami az én világom, hogy a csapat része lehessek, jelenleg ugyanis olyan, mintha csak egy kispados kabala lennék egy világban ami csupán filmeket idéz fel és nem érzéseket.
Újabb slukk gomolyog le a tüdőmbe. Szinte érzem, hogy csak botorkál mert van ideje, nem süvít, hogy a nikotint a vérembe jutassa, csak úgy, gomolyog. Egészen addig míg fel nem támad a démonok tengere és nem próbálja magát felhívni magára a figyelmet a perifériámból. Persze erre csak akkor jövök rá mikor mindenki arra figyel.
Amikor berepül közénk a másik srác, megpróbálom röptében elkapni és földre vinni egy sepréshez hasonlító mozdulattal, levezetve az energiát. Majd a lányra nézek aki a hídon maradt. A szavai furcsa hangulatba hoznak, mélyen kezdem figyelni, hogy mi történik. De ekkor meginogok, instabil lesz a tartásom, a fájdalomtól elvesztem egy pillanatra az egyensúlyom. De visszanyerném, egy kis koncentráció kérdése a rutinommal, de akkor belobban a fény is, a kezem az arcom elé kapom és kilendítem magam, hogy térdre essek. Elejtem a cigarettát és betámasztok a kezeimmel, hogy ennél lejjebb ne kerüljek.

by **Sam** Hétf. 02 Ápr. 2012, 22:51

A cselekmények egyik pillanatról a másikra hirtelen felgyorsulnak, a fák közül egyre több és egyre erőteljesebb mozgás hallható. A következő pillanatban pedig megérkezik a támadás. A démonok minden irányból felénk özönlenek. A lány azonban meglepő erőbedobással küzd, minden lehetséges módon támadja az ellenséget. Nekem szinte semmi feladatot nem hagy, de azért én is próbálkozom, egy-egy levágásával. A kettőnk közti elosztás egyértelművé teszi a helyzetet, én itt nem sokat számítok, a fő célpont a mellettem harcoló. Habár egyértelműen hihetetlen erővel rendelkezik, nem sebezhetetlen, sebesülések borítják testét, és kemény csapásokat szenved el. Próbálok a segítségére lenni, de az erőfeszítéseim nem érnek sokat. Folyamatosan a lányt figyelem, hogy bírja-e még, s a válasz egyértelműen kezd körvonalazódni bennem. Látom, hogy mozdulatai bizonytalanok, ahogy lépései is. A komoly fizikai és mentális megterhelés megtette hatását. A sérülések valószínűleg elképzelhetetlen kínokat okozhatnak. Lenyűgöz a kitartása és az ereje, de bekell látnom, ha ez így folytatódik, nem húzza már sokáig, és akkor én sem. Ekkor minden előjel nélkül egy szivárványhíd jelenik meg, ugyan fogalmam sincs, hogy mi ez, a lány tisztában van vele. Ugyanis a démonokkal mit sem törődve felém indul és ismét felkap. Lassan már tényleg úgy fogom érezni magam, mint egy zsák, amit ide-oda dobálnak. A hídon gyorsan haladunk előre, de a lények nem adják fel az üldözésünk. Ez önmagában még nem is lenne gond, az viszont annál inkább problémát jelent, hogy a lány kimerült, a tempója egyre lassul. S ekkor szó nélkül előre hajít akár egy gerelyt. Irányomból adódóan nem nagyon látok rá a lányra, s csupán annyiban vagyok biztos, hogy megállt, és szembeszáll a lények hadával. De a gondolatmenetem megzavarja egy esemény, ez pedig a landolás sebességem és reflexeim kihasználva próbálok úgy leérkezni, hogy ne találjak el senkit és az energiát ne az arcommal vezessem le, ugyanis az nem lenne se előnyös, se stílusos. A leérkezés után az egyik itt lévő rögtön egy kérdést szegez felém, mégpedig azt, hogy ki vagyok, eközben egy másik a feltehetőleges őrség felé fordul, és ő is ismeretlen nyelven kezd beszélni, miközben intett nekik. Ugyan nem értem mit mondott, de a megvetést tisztán felismerem a hangjában. Így nem kell zsenialitás ahhoz, hogy tudjam nem kedveli a nőt. Mivel képességeim befolyással voltak személyiségem kialakulására is, így alapból hűséges típus vagyok, tehát aki megmenti az életem, nem nézem jó szemmel, ha utána megpróbálják bezárni. Így próbálom ötvözni a dolgokat és egybe elhadarni a mondandómat.
- A nevem James Charles, hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hol vagyok, és hogy miért vagyok itt. Csak annyit tudok, hogy a társam néhány napja meghalt. S ez a lány az imént megmentette az életemet. Ezért először is szeretném megtudni, hogy mit akarnak vele az őrök, amikor most győzött le egy seregnyi démont. Másodszor pedig, ha kérhetném, megtennék, hogy beavatnak, hogy hova estem be. – mondom gyorsan, de azért még érthetően, miközben vakarom a fejem. Ekkor tűnik fel, hogy milyen helyre is kerültem, a látvány lenyűgöző, s ha nem ilyen helyzetben kerültem volna ide, biztos jól érezném magam. De jelenleg nincs ehhez hangulatom.

by **Amara** Pént. 06 Ápr. 2012, 16:51

Asgard:

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James

Nyka csak figyeli az eseményeket, s nem állítja meg az őröket se akik a sárkány lány felé rohannak… csupán mint egy néző anyja közelében marad és vár. Gunny parancsára rögtön több őr kapja el a teljesen legyengült sárkányt, míg páran láncokért rohannak vissza, hogy teljesíteni tudják a parancsot teljesen. Kalli szavaira páran nem mennek a tekercs közelébe, de lévén nem minden asgard beszél angolul a baj bekövetkezik mikor az egyik őr a tekercsért és a tőrért nyúl. Vérfagyasztó bömbölés söpör át a híd és a város felett, majd ezt követi egy másik fájdalommal teli üvöltés ahogy a tekercsből kicsapó lángok elemésztik az őr testét. Majd a lángok visszahúzódnak és egy teljesen összeégett de még élő férfit hagyva maga után.
„Itt csak azok érinthetik meg, kik vagy sárkányok… vagy Loki vérei, de nem tiszta asgardok” suttogja Nyka „De ha pontos akarok lenni… ez a tekercs csak a fehér sárkány vérvonalának tagjai érinthetik csak a többi sárkány közül.” majd Nyka anyja szemébe néz „Az élet nélküled is megy tovább, mindig van valaki akik elfogadja, csupán az eltérés annyi, hogy a te gyermekeid erősebbek… sokkal erősebbek” Ezzel tekintete visszasiklik a sárkány lányra akit közben elkezdtek láncra verni, s egyenlőre elhallgat.

Tao érezheti, hogy szavai után sokan úgy néznek rá, mint ha ő maga is olyan démon lenne akiket ölnek a túlélésért. sok kérdés hangzik fel a harcosok közt suttogva.. van mi asgard, van mi angol nyelven, de ki ismeri a nyelveket tudja, hogy mind egyforma: „miért nem tett semmit mikor esélye volt rá?” Hirtelen igen sok tekintet irányul Tao felé, de nem ránt senki se fegyvert, nem támad rá senki, csak a torokszorító néma csend, mely hirtelen telepszik az itt lévőkre, melyet úgy fest egy ideig, hogy semmi se akar megtörni.

Kevint közben Archy és James felé kezdi el terelni, hiszen mégis ember. Talán most eme fiatalnak jobb ha már idegen helyen van, de több ember veszi körbe elsőre. James szavaira egy közelben álló asgard szólal meg.
- Gunnhild Hercegnő parancsára láncra verik és börtönbe kerül és királyunk dönt élete felől. – hangja elé hűvös, miközben tekintetével a legyengült sárkánylányt nézi, akit mostanra a láncra vernek szinte teljesen… lábai és mancsai közt lánc feszül, majd felemelik a hídról a teljesen erejét vesztett lányt, hogy aztán bevigyék a városba.
Archyhoz közben egy Asgard gyógyító siet és felsegíti.
- Minden rendben van önnel? – kérdi a fiatal nő kedvesen, miközben támogatja. – Nyugodjon meg, már vége… legalábbis egyenlőre. – nyugodt hangon próbálja nyugtatni nem is sejtve mi baja lehet Archynak, azonban ő érezheti, hogy ennek, az álomnak és hogy Asgardra került köze van egymáshoz valahogy.

Eközben mindenki láthatja, ahogy több gyógyító rohan Marlihoz a démon lányhoz, majd az egyik asgard férfi egyszerűen ölbe kapja és ha nem kap ellenkező parancsot akkor beviszi a városba, hogy ellássák jobban. Úgy fest nagyon megviselte ez az egész.

Nyka csak ezután szólal meg újra anyja kérdésére.
„Nora itt van, s mögöttük áll... de nem…” kezdi el Nyka mikor a híd felett fehér fény kezd el cikázni, majd a hídhoz érve, már látható lesz, ahogy egy Nykahoz igen hasonló vonásokkal rendelkező macskalány ként lépked a hídon… Tekintete hideg, ahogyan úgy néz Nyka-ra, mintha a többiek ott se lennének.
„Igen itt vagyok… még… és ugye nem kell emlékeztetnem téged nővérkém, hogy te viszont nem maradsz sokáig, ha így viselkedsz.” Nora hangja hűvös, miközben hirtelen Nyka se köpni se nyelni nem tud és beletelik egy kis időbe mire képes válaszolni.
„Csak annyit teszek mit engednek és nem úgy, mint te húgom. Azt nem tudom, mivel érted el, hogy nem állítanak meg, de jó okuk van rá jó eséllyel.” mondja csendesen Nyka, mire Nora arcára egy kis mosoly húzódik.
„Az legyen az én titkom… nővérkém…” ezzel tekintete átsiklik egyenesen Taora, majd egy kis mosoly jelenik meg a pofiján, majd Gunnyra néz. „Még találkozunk anyám… s akkor lesz időnk beszélni a romok közt…” bök a fejével egyértelműen Asgard város fel, majd könnyed mozdulatokkal megfordul s fényként köddé válik.

Nyka fordul az anya felé, de nem szól semmit, majd lassan inkább Kalli felé fordul.
„Örökélet… kegyetlen, szenvedéssel teli hosszú élet. Hallhatatlanság, ha úgy tetszik… Mihai átka… Melyből sose fog bűnbocsánatot nyerni, mert Ragnar sose fog neki megbocsájtani… Igen… ő kelt ki elsőnek… látott mindent… s aztán végig követte az eseményeket… történéseket” Nyka ezután elhallgat, s vár.

Föld:

Tyranis

Mikor Tyranis felkel, hogy a démonokkal „játszadozzon” akkor a lány simán köddé válik egy hang nélkül. Minden jel szerint az nem igazán érdekli, hogy mit is fog kezdeni a démonokkal a nő. Az egyik feje igen hamar szétkenődik, de nem is tűnnek túl strapabíróknak. felderítők talán, vagy „ágyútöltelékek” így jó eséllyel senkit se érdekel mi is lesz a sorsuk. A még elő társa kegyetlen halálát látva próbál szabadulni ahogy csak tud és saját nyelvén talán épp kegyelemért könyörög, vagy gyors halálért. Annyi biztos, hogy ha volt több hasonló, akkor azok elmenekültek attól amit láttak.
- Vajon mennyire éri meg a játszadozást egy ilyen kis korccsal? – hallhat egy lány hangot Tyranis és egy elég egyszerű ruhát viselő koszos lányt lát meg nem messze maga előtt. – Ezek vannak legalul… szolgák csupán… sokat öltem belőlük… semmi nem védi őket, még egy puszta halandótól se. – a lány teste teli van hegekkel, s oldalán egy rövid kard lóg csak, míg a hátán egy íj pihen… első ránézésre ember, s jó eséllyel nem is több. Talán egy helyi, aki otthonosan mozog az erdőbe, de jól látszik, hogy tartja a távolságot egyenlőre Tyranistól.

by **Thorhalla** Pént. 06 Ápr. 2012, 16:56

Figyeltem, ahogyan az őrök mentek lefogni azt a gyíkot, miközben a „lányomat” hallgattam, hogy mit is mondott. Azonban a tekercsért is mentek páran, annak ellenére, hogy a császárnő szólt, hogy ne. Nem beszéltek angolul, már nem volt lehetőségem arra, hogy szóljak, hogy ne tegyék. Dühösen szorult a kezem ökölbe, ahogyan a katona belehalt abba, hogy hozzáért. Megremegtem, amikor Tao is megszólalt. Mintha ezernyi tőrt vájtak volna belém és forgatták volna meg. Ott volt és hagyta a tojásokat?!
- Mi?!- kérdeztem meglepetten. – Mit tettél?! Halálra ítéltél még egy világot?! – üvöltöttem rá. – Egy pusztulása nem volt elég?! NEM?! Láttad mit tettek a mienkkel, elpusztult! És ezek után, te képtelen vagy…
Közelebb lépek hozzá, és minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne vegyem elő a pisztolyokat és lőjem bele az egész tárat. Ha tudom, akkor megragadom a nyakát az egyik kezemmel és a karmaimat is belevájom a torkába. Dühtől remegve nézek rá, gyűlölettel a szememben, majd teljes erőből próbálom a város falának hajítani.
- Ostoba féreg! – kiáltok utána.
A legszívesebben sírni támadt volna kedvem, de nem tehettem meg ennyi ember előtt, méltatlan lett volna mindenhez. Remegve megyek a tekercsig és a tőrig és előttük állok meg. Anyám sem teljesen asgardi, hanem félig jégóriás, ő is képes megfogni őket. Majd beviszi őket. A számonkérésre szúrós szemmel néztem a megérkezett személyre. Mintha lett volna bármilyen joga beleszólni abba, hogy mit teszek azzal a démonnal!
- Ez nem vita tárgya gyermek! – mordultam fel. – Már láttuk ezeket kimenteni másokat, minket több ezer démon közül, hogy utána felhasználhassanak minket arra, amit nem tehetnek meg ők. Asgard város kapui előtt vagy, a Bifrost-on. Gunnhild Morsus vagyok, Asgard, Jotunheim, Helheim és Niflheim hercegnője. Ha meg akarja akadályozni, hogy bevigyék azt a démont, dobják utána!
Ekkor tűnt fel Nora is, az arca pedig… tehát nem tévedtem. Tényleg ő volt az. A szavaira hideg tekintettel feleltem. Majd felnevettem a gyenge próbálkozásán. Nem gúnyosan, csak egyszerű nevetés. Annyira naiv és annyira gyerek… hamarosan rájön, hogy mekkorát fog bukni. Mindent elveszít. Egy jó gonosz soha sem fedi fel magát, amatőr. Még én is jobb lettem volna a cselszövésben.
- Tévedsz, hát nem tanultál a nagyapád és rokonaid hibájából? – kérdeztem. – Magasról lehet a legnagyobbat zuhanni… gyermek. És te mindnél nagyobbat fogsz, mert mindig az jár így, ki a legjobban töri meg a köröket! Ne aggódj Nyka, megfogják állítani… mert nem írják alá önön pusztulásokat. Ha Asgard város elesik, és az Asgardiak elvesztik hatalmuk, ti is halandók lesztek. Ezt nem kockáztatják.
Hátranéztem Heimdall-ra.
- Vigyél minket arra a helyre nagyúr, ahol a tojások kikeltek – kértem a rokonomat, majd a többiekre néztem. – Öt percük van fegyverekért és felszerelésért elmenni és visszaérni! Indulunk!

by **Ko-Rel** Pént. 06 Ápr. 2012, 16:58

Biccentett a megérkező férfinak, aki válaszolt neki. A démonnal nem tudta még, hogy mit tesznek, de volt egy jó ötlete.
- Kallistrate Pherenie McKenzie-Boltagon vagyok, a Kree Sztelláris Birodalom császárnője és Új-Attilan hercegnője – mutatkozott be ő is.
Hallotta, hogy az egyik katona angolul is mondta, hogy mit tesznek. Csak lehajtotta szótlanul a fejét, amikor az egyik asgardi katona meghalt amiatt, mert a mágikus tárgyhoz ért. Nem nagyon ismerte a mágiát, az asgardit főleg nem, csak az Atlantisziról hallott a származása révén, az Asgardival csak a realitásuk halálakor találkozott igazából. De a magyarázat egyértelmű volt, Tao és a hercegnő képes csak megérinteni azokat. Tao szavaira lefagyott egy pillanatra. Elsőre azt hitte, hogy csak képzelődik és rosszul hall, de nem volt képzelgés, sem pedig hallucináció. Az angyal tényleg azt mondta, amit mondott. Ott volt a tojásoknál, de nem pusztította el őket.
- Ezt nem mondhatja komolyan?! – szaladt ki belőle meglepetten.
Az arcán egy pillanatra félelem szaladt át, megmenekülhetett volna ez a Kilenc Világ, de nem tette meg, aki képes lett volna rá. Látja, hogy mire készül Gunnhild, de nem lépett, hogy megakadályozza, eleget volt a kree-k között, hogy tudja, hogy a férje is pontosan így tenne és valószínűleg ő is. James felé fordult inkább vissza, immáron teljes nyugalmat erőltetve az arcára, de belül a lelke közel sem volt az, háborgott és újra felszakadtak a régi sebek, amiket azt hitt, hogy már sikerrel eltemetett.
- Próbáljon meg nem beavatkozni – mondta. – A hercegnő a várost védők egyik hadvezére, tudja, hogy mit tesz és nincs más lehetőség, egyikben sem bízhatunk meg…
És mégis az egyiket készültek felkeresni segítségül a többi ellen. A másik megérkező lányra nézett, őt látta álmában, akkor tényleg igaz volt, hogy gonosszá vált. Nyka-ra nézett, mikor ő kezdett magyarázni. Szóval végig kell szenvednie mindent Tao-nak, mert hagyta, hogy ez bekövetkezzék.
- Köszönöm Nyka – mondta. – Nagy Randac, Neptun és Pama kegyelmezzen neki… - pillantott a bukott angyalra.

by **Tyranis** Pént. 06 Ápr. 2012, 17:25

A démon feje nem bírt sokat és széttrancsírozódott Tyranis kezei között. De utána rátért a lényre, amelyik még mindig életben volt. A másik pedig „beszélni” kezdett, legalább is erre következetett. A hangjában a félelmet határozottan kihallott az örökkévaló, de nem foglalkozott vele. Nem egyszer hallotta már mindezt. A másik démon szerencsés volt, hamar bevégezte, de ennek nem lesz olyan szerencséje. Más zajt nem hallott, a többi megszökött. Logikus lépés volt a részükről, ha életben akartak maradni. De most nem érdekelte a lányt, hogy azok megszöktek, egy volt még neki életben, így azzal állt neki foglalkozni. Nem keresett lézeres vágóeszközt, hogy azzal végezze a boncolást. Ez nem volt laboratóriumi körülmény, így nem számított. Első dolga az volt, hogy megfogja a lény állkapcsát és arra kényszerítse, hogy kinyissa a száját. Eltörhette volna, ha akarná, de akkor a kialakult sokkba sokkal hamarabb halhatott volna meg. Így ha ez megvolt, akkor egyszerűen kivágja annak a nyelvét, hogy a kiabálás és a könyörgés abbamaradjon. Csak elveszi a koncentrációt és megzavarja a művészi munkában. Éppen a hasat kezdte el felvágni, hogy a lehetséges belső szervek után kutatva, óvatosan tette mindezt, mivel ilyen lényt még nem látott, nem akart véletlenül hibázni és egyből olyan létfontosságú szervet, vagy eret elvágni, amivel gyors kivérzést okozhatna. Az sajnálatos lett volna, a hangra nézett fel, egy kisgyereket látott meg, aki valamilyen végtelenül primitív nyelven beszélt. Angolul, ennyit még felismerte, de a nyelvet saját maga nem beszélte. Megannyi seb a fiatal egyeden, gyerek lehet a méreteiből és arányaiból ítélve. Sebek, harcolhatott, de felül kerekedett azokon, amivel összekerült. Primitív fegyverek nála, egy kard nem olyan, mint amit Tyranis birtokolt és íj. Otthonosan mozgott, ezt a mozgásából leszűrte, tehát idevalósi lehet, de még nem jött közelebb. Tyranis hátranyúlt az övéhez és egy készüléken megnyomott egy gombot, a Phalanx hívójele. Lehet, hogy Galactus nem jön, de a saját lényei még ideérhettek, hátha erősödnek itt, de kételkedett benne. A lánnyal mit sem törődve folytatta a boncolást és a lény gyomrának felnyitását továbbra is művészi precizitással.

by **Kevin Fuller** Hétf. 09 Ápr. 2012, 02:08

A pompázatos előadásnak vége szakad. A sárkány lány legyengül és ezt a rengeteg asgard-i ki is használja. Gondolkodás nélkül láncra verik, és börtönbe csukatják további utasításig. Baleset is történik, egy óvatlan asgard-i őrrel, aki nem hallgatott a szép szóra. A tekersz lángba borul, majd elemészti az őr testét. Lehunyom a szemem és megrázom a fejem: bolond. A katonák embertelenül bánnak a lánnyal, ami kissé böki a csőröm, és egy barátságosabb, segítőkészebb asgard-itól megkérdem:
- Nincs erre valami más mód? Ez azért egy kicsit túlzás nem? - aggályaim, miszerint ez enyhén túlzás, számomra nem kérdés. Bár nem jártam soha Asgard-ban, csak nagy vonalakban ismerem a törvényeiket, de nem hiszem, hogy ennek ez a szabályos eljárása.
- Mégis csak kicsinált egy kissebb hadosztálynyi démont. - teszem még hozzá az előzőhöz.

by **A Misztikus Pókember** Hétf. 09 Ápr. 2012, 15:38

Merengve tekintek a nőre akit láncra vernek, majd az elejtett cuccára. Ha nem látnám szénné égni a katonát utána vittem volna. A látvány ki is zökkent a bambulásból, meghallom amit a hídon álló lány mond. De nem tudom magam türtőztetni. Mikor a gyógyító megszólít csak annyi lélekjelenléten van a világ többi részével kapcsolatban, hogy szóljak a távozásomról.
- Ha megbocsájt... - Eresztem csak meg és már kerülöm is ki. Futva indulok meg a lány felé akinek az átváltozása során a fájdalom belém nyilallt. Nem akarok direkt ráijeszteni a katonákra, de nem érzem az erőt, hogy utánuk szóljak vagy akármit cselekedjek azon kívül, hogy oda jutok. De ha véletlen lecsapnának rám a meglepetés miatt akkor egyszerűen a kardok, fegyverek között próbálok átugrani, a végső cél felé, hogy szembe kerüljek a lánnyal és ott egyből leguggoljak, hogy szemmagasságba kerülhessünk egymásnak.
- Valami azt súgja, hogy beszélnem kell önnel! - Kezdem a szaladás után. Az élet ösztön által megpróbálok ki-ki térni az esetleges támadások elől, ha a katonák még mindig nem vennék észre magukat, de a lánynak hagyom, hogy hozzám érjen.

by **Godlaw / Tao** Kedd 10 Ápr. 2012, 12:39

Tekintetemben csak a fájdalom tükröződik, amikor Gunny üvölt velem, bármit is mond vagy tesz, az már nem változtat a múlton, sőt, az én jelenemen sem, mert úgy tűnik, már megölni sem lesz képes. Nem hinném, hogy ellen tudok állni neki, és nem is nagyon próbálok, így mikor elkap, és a falhoz csap, csak fájdalmasan felnyögök, és türelmesen várom, hogy a sérülések ismét begyógyuljanak. Valószínűleg a fájdalmat idővel megszokom, és nőni fog a fájdalomküszöböm, de egyelőre minden ütés, szúrás, vágás pokoli kínt okoz.
-Amit tettem, mindannak fényében tettem, amit az Úr parancsolt. Ha emiatt elbukik, az a rendszer hibája... Egy végzetes hiba, amit én nem tudok kijavítani. Engem nem a pusztításra teremtettek. Tudom, hogy ezt nehéz megértenetek, nekem is nehéz volt elfogadnom akkor, de azóta... Megváltoztam.
Végignézek magamon, véres, koszos, szakadt ruhámon, fekete, látszólag szenes szárnyaimon, és teljesen ép bőrömön, amin már egyetlen sérülés sem látszik.
-Kérlek Kallistrate, engedd, hogy veletek tartsak... Hogy megpróbáljak segíteni. Engedd, hogy jóvátegyem!

by **Sam** Csüt. 12 Ápr. 2012, 22:12

A felszólalásom a lány érdekében egy fikarcnyit sem változtat a helyzeten, több őr rögtön lefogja a tehetetlent. A cselekedeteik egy cseppet sem tetszenek, akárhogy is nézzük a dolgokat, nem hiszem, hogy minden előzetes kérdés feltétele nélkül ilyen sorsot érdemelne. Megjegyzésem után egy őr felém fordul és beavat a dolgokba, miszerint hercegnői parancsra történik ez az eszement cselekedetsorozat. Ezt követően még ketten bemutatkoznak, előbbi, aki a sárkány leláncolását adta parancsba felvilágosít, hogy hol is vagyok. S aztán tisztán és érthetően a tudtomra adja, hogy nem lenne jó ötlet a közbeavatkozás. Bár ezt a mondatát nem nekem címezte a célzás mégis egyértelmű. A következő nő viszont jóval elnézőbb, s ő nem is fenyegető, hanem inkább segítő jelleggel szólal fel. Habár bemutatkozásuk nagy részét nem értem a hercegnőt mindkétszer könnyedén kihallom az ismeretlen szavak közül. Mesterem valószínűleg értené az egész helyzetet, és könnyű szerrel meg is oldaná a dolgokat, de sajnos ő már nincs mellettem. Velem pedig nem ez a helyzet. Nem voltam annyi időt vele, hogy mindenről tökéletes felvilágosítást nyerhessek. Az ezt követő eseményeket még ennyire sem sikerül megértenem, de azért próbálkozom. A lány felszereléseit megérintő őr azonnal lángok martalékává válik, s az elhangzó dolgokból egyértelműen megállapítom, hogy valami mágia védi őket, ennyit pont elég is tudnom, a bonyolítás amúgy sem hiszem, hogy több információt adna. A tanácsoknak eleget téve nem avatkozok bele a dolgokba, nem vagyok hazai pályán és a túlerő is többszörös lenne és amúgy sem tudnám, hogy merre fussak. Egy ideig csendesen figyelem az örök munkáját, és néha egy egy halk morgással adom tudtukra nemtetszésemet. Majd amikor már szinte teljesen leláncolják a szimpatikusabb hercegnő felé fordulok.
- Legyen akármilyen veszélyes, jelenlegi erejével még mozogni sem lenne képes, biztos szükséges ez a nagy mennyiségű lánc? – kérdezem csendesen, és nyugodtan. Végül is felesleges és felelőtlen lenne, ha magamra haragítanám azt, aki segítőkész volt. A kérdést viszont egyszerűen nem tudtam visszatartani, hisz ez már embertelen, amit tesznek. Kisvártatva azonban megérkezik az érem másik oldala is. Több gyógyító érkezik, hogy ellássa a sérüléseit. Ez kissé megnyugtat, mert ez arra enged következtetni, hogy biztosan túl fogja élni a sérüléseket. Az ezt követő eseményekből már végképp nem értek meg semmit, a mostani történések egyszerűen már meghaladják azt, amit ennyi idő alatt képes vagyok feldolgozni.

by **Amara** Pént. 13 Ápr. 2012, 21:16

Asgard:

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James

Gunny dühében elhajítja Taot aki újra megtapasztalja milyen fájdalmas is a becsapódás nagy sebességgel és milyen kínokat okoz a gyógyulás is. Azonban úgy fest, hogy a halandóknak nem igazán tetszik, hogyan bánnak a bestiával, azonban mikor Gunny kérné Heimdallt akkor a tekercs megmozdul újra és egyenesen Gunnhildhoz repül, s ahogy a lány testéhez ér kegyetlen fájdalom lesz úrrá a félvér Lupine testén, ami hídra is dönti, s mire Gunny szólhatna bármit is számára elsötétül a világ

Gunny amint magához tér máshol van, egy nagy csarnok padlóján fekszik, szabadon. A csarnokban két személy van nem messze tőle akik úgy fest nem figyelnek rá.
- Mit keresel akkor itt? – Morogja kérdését a trónszékben emberi alakban ücsörgő Ragnar, miközben előtte áll a nőstény, akit imént veretett vasra Gunny a hídon. – Erőd kiforratlan, nagyobb veszélyt jelentesz magadra és társaidra, mint az ellenségre.
- Ne kezelj úgy, mint egy tudatlan kölyköt, vagy mint ha te sokkal idősebb lennél nálam! – vicsorog a lány.
- Nem tudom mit képzelt Apád Ragnar, hogy ide küldött, de Én más vagyok mint ő! És ha azt mondom, hogy nem akkor a seggeden maradsz, mert bár tény, hogy nem vagyok sokkal idősebb nálad, de feletted állok, ha tetszik ha nem! Világos voltam Sverak? – morog Ragnar, s látszik, hogy igen dühös, de talán nem is a lányra igazán.
- Igen világos, ahogy akarod… - fúj egyet és elfordul duzzogva Sverak, miközben Ragnar plafonra emeli a tekintetét.
- Csinálj akkor amit akarsz, de ha bajba kerülsz ne ide gyere könyörögni segítségért!
- Nem fogok ettől ne is félj! – ezzel duzzogva elvonul Sverak, miközben Ragnar a kezébe temeti az arcát.
- Miért Nyka? Miért van ő itt? A lányom, azaz az idősebb Ragnar lánya, de akkor is a vérem… - kérdezi, miközben Nyka lép elő a trón mögül.
„Mert az ő sorsába ez íródott” szólal meg nyugodt hangon.
- Csak utamban lesz és bajt fog hozni a fejemre.
„Ez lehet, de nem annyit, mint a sajátjára… ő jobban Asgard, mint ti…”
- Tudom… érzem… - mondja csendesen Ragnar ezzel egy egyszerű mozdulattal jelenik meg lebegve Gunny alakja aki épp jól láthatóan harcol, s Ragnar sóhajt egy nagyot.
„Őt elvesztettétek végleg… hiába vágysz rá… hiába próbálsz meg bármit… De ezt te is tudod, hogy olyanra vágy ami nem lehet.” Nyka hangja nyugodt ahogy megérinti Ragnar vállát.
- Mindig is arra vágytam, ami lehetetlen… békére… nyugalomra, szerelemre… magány, háború és pusztulás helyett, de számomra csak ez maradt. De miért vágyok erre? Hiszen démon vagyok, örülnöm kéne ennek, még se tudok. – Ragnar hangjában szomorúság jól érezhető.
„Tudod, hogy el fog menni hozzá, akármi is legyen az ára” bök Nyka az ajtó felé amerre Sverak távozott.
- Igen tudom tökéletesen… és nem állítom meg benne. – Ezzel a kép ismét elsötétül Gunny előtt és újra a hídon fekve tér magához, miközben a tekercs mellette hever.

A sárkány lány nincs nagyon jó állapotban, legalábbis nagyon le van gyengülve, s ha akarna se lenne talán képes innét kitörni még láncok nélkül se… Archy kis akciójára az őrök megállnak és nem csapják le, legalábbis egyenlőre nem s ennek oka talán az, hogy a Hercegnő váratlan összeesése jobban leköti a figyelmet. A lány elég kábán néz fel Archyra, s hanja is elég csendes.
- Ha úgy érzi… - kezdi el - … nem fogok elfutni… - egy enyhe erőltetett mosoly jelenik meg az arcán - … de nem hiszem, hogy ismerem magát, szerintem, ahogy más se ismer itt. – kicsit fészkelődik az őrök kezei közt, s próbál lábaira támaszkodni, de teste megremeg, s nem úgy est, hogy most nagyon képes lenne rá. Pár gyógyító megy oda is, hogy azért a sárkány lány sebeit is megnézzék. Bár lehet csak azért, hogy a király ítéletéig életben maradjon.

Fuller kérdésére az asgardi a sárkány felé tekint, majd Fullerre
- Egy ilyen is szörnyű pusztításra képes, mint láthattad az előbb magad is. Most gondolj bele mi lesz ha ellenünk fordítja? De ha még segít is, a Hercegnő és Királyunk szava döntő most. De ha amiatt aggódik, akkor jó eséllyel életben hagyják. Azonban egyenlőre mint fogoly kezeljük, és majd kiderül. mondja nyugodt hangon.
- Addig is az a legfontosabb, hogy tegyük ami a dolgunk és a döntést olyanokra bízzuk akiknek van ebbe beleszólásuk. – Közben tekintetét a harcos Tao felé fordítja aki összeszedte magát és a császárnőnek könyörög, hogy mehessen ő is, majd Jamesre pillant akit a sárkány lány mentett meg, de őket hagyja a Császárnőre inkább Fullerre, majd Archyra pillant aki a sárkánylány elé ment.
- Ha segíteni akar, akkor a halandó társát hozza el onnan mielőtt nem fog ő is egy cellán osztozni a foglyunkkal. – mondja nyugodt hangon.

Nyka csak csendesen szemléli az eseményeket ahogy azt is, ahogy Gunny lassan magához tér a hídon, de nem megy oda anyjához. Csupán lassan a fejére húzza a csuklyáját és még egyszer végig néz a kis csapaton lassan.
„Azthiszem lassan útjaink elválnak egy időre, ha csak anyám nem kíván kérdezni még valamit” pillant egyenesen Gunnyra Nyka.

Föld:

Tyranis

A kis démon üvöltene ha tudna, vagy szabadulna, de képtelen rá, miközben élve boncolgatja Tyranis. Közben az örökké való arra lehet figyelmes, hogy a fiatal lány közelebb lépked hozzá, majd négy kézláb ereszkedik és úgy érkezik meg a démon mellé, s kérdőn pillant Tyranisra, majd azt nézi hogyan boncolja a démont, s lassan mutogatni kezd… elsőre kétoldalt a tüdeje felett és vesz egy mély levegőt, majd lény jobb oldalára mutat, majd a szíve fölé mutat és aztán a lény baloldalára.
- Nem harcosok… nem védi őket semmi… csak őket küldik előre. – mondja teljesen, majd egy nyilat húz elő és a démon hasára bök. – Ha itt vágod sokáig él… ha fentebb hamar meghal, de ezek gyengék… - mondja csendesen, miközben közel marad… Tyranis jól megfigyelheti az erdei lánykát és amilyen közel van egy mozdulattal képes is lehet elkapni ha akarja. Minden jel szerint a lány nem fél tőle, talán mert nem ismeri, vagy mert a külseje emberi. Közelebbről nézve a lány nyakán is vannak sebek, jellegzetes sebek, amiket az okozhatott, hogy valamit letépett a nyakából, vagy pont más tépett le onnét valamit, talán nyakláncot vagy kötelet, ezt nem lehet tudni. Az is jól látszik, hogy a sebei maguktól gyógyulnak és semmi jele annak, hogy valaki ápolta vagy ellátta volna őket, legalábbis az orvos tudománynak megfelelően. Annyi biztos, hogy a lány szívósabb, mint az átlagos emberek, hiszen a hegeket látva csoda, hogy még mozog… bár lehet a vakszerencse segíti, de logikusan nézve inkább az, hogy több rejlik a lányban, mint amit mutat
Közben jó kérdés, hogy Tyranis hívása lényeit legalább elérik e vagy sem.

by **Ko-Rel** Szomb. 14 Ápr. 2012, 10:29

Kalli komoran nézett mindenkire, nem értették. Látták, hogy mit művelnek, ennek ellenére még védték őket? Ezek démonok voltak, hálásan pillantott az egyik őr felé, aki máris mondta, hogy mi lesz, ha ellenük használnák fel mindezt.
- Önök vendégek csak itt, ne játszanak a vendéglátóink türelmével – mondta szigorúan.
Tao valóban a falon landolt, továbbra sem értette az embereket, ez volt az oka, hogy igazából soha sem vegyült velük, azok után sem, hogy itt ragadt a múltban. Jobban érezte magát az embertelenek, kree-k és egyéb fejlett fajok között. A felháborodások között bánta, hogy nem a Kree udvarban vannak, akkor már Ronan és ő maga is börtönbe vetette volna az elégedetlenkedőket. De most itt az Asgardiak szerint kellett játszani. Felkiáltott, amikor meglátta, hogy a tekercs Gunnhild-hoz repül.
- Gyógyítót a hercegnőhöz! – adta ki a parancsot.
Az emberekre nézett.
- Egy kis figyelmet kérek minden ma… embertől! – mondta hangosan. – Szeretném, ha tisztáznánk valamit! A hercegnő, az angyal és jómagam egy alternatív jövőből érkeztünk annak idején 2023-ba, 2210-ből. A mi realitásunkat elpusztították a démonok, ezek a démonok. Arra születtek, hogy mindent kiirtsanak. Az egyik végig segített minket, mikor kiderült a végén, hogy ő mozgatta a szálakat és mindenkivel elhitette, hogy mennyire jó. Ezek Loki vérei! Elfelejtették önök, hogy Loki mit művelt a Kilenc Világgal? Még én is tanultam a jövőben pedig a népem már nem is a Földön élt! A hercegnő az egyik hadvezér, tudja, hogy mit tesz. Maguk gyermekek csupán, ő majdnem 200 éves már, és én is a 100hoz közelítek, az angyal is 200 körül jár. Tudjuk, hogy mire képesek ezek, jobban, mint maguk. És parancsot kaptak! Szóval tegyék, amit mondtak, hacsak nem akarják, hogy tényleg végignézzék első sorból, hogy a világ elpusztul! A démonok asgardi vérrel rendelkeznek részben, erősebbek, mint az emberek, sokkal. Öt percet kaptak, abból kettő már letelt, 3 percük van, ha nem érnek vissza fegyverekkel és felszereléssel úgy jönnek le, ahogyan most vannak. És igen, a láncok szükségesek. Itt vendégek vagyunk, az Asgardiak törvényei élnek, tartsák ehhez magukat! Látják, lehetséges, hogy a tekercs még azzal is végez, akinek vezetnie kellene minket!
Végül Tao-ra emelte a tekintetét a könyörgésre. Az arcán nem látszott érzelem, pedig dühös volt az angyalra, végtelenül dühös, tehetetlenséget érzett és kétségbeesést.
- Nem bocsátok meg, nem tudja jóvá tenni – mondta. – Maga miatt pusztult el a népem, esélyt sem kaptak. Egyik sem, sem az embertelenek, sem az atlantisziak és lemúriaiak. Száz millió lény pusztult el alig pár perc alatt. Odakint vár vissza a férjem, a fiúnk és az, aki a saját időnkben az apám volt, de most a saját fiamként nevelem. Ha ők és a Kree Sztelláris Birodalom megmarad és egyetlen kree sem fog ön miatt szenvedni, talán jóvá tudja tenni némileg… de ez akkor sem teszi jóvá százmillió élőlény halálát. Noha császárnő vagyok Mr. Tao, de nem én döntök, itt én is csak vendég vagyok. A rokonát győzze meg arról, hogy velünk jöhet-e.
A közben láthatóan ébredező Gunnhild-ra nézett ezek után.

by **Thorhalla** Szomb. 14 Ápr. 2012, 10:55

Már-már hitetlenkedve néztem a halandókra, hogy mindegyik az emberségességről beszél és tiltakozik a bánásmód ellen. A törvényeink a mieink voltak, valahol kezdtem megérteni, hogy anyám miért viseltetik úgy irányukba, ahogyan. A kozmikus fajok képviselőiről nem is beszélve.
- Persze, mert akkor igazán „emberségesek” voltak ezek, amikor kiirtottak mindent és mindenkit Midgadon – mordultam fel.
Már éppen szóltam volna Heimdall-hoz, amikor megláttam a tekercset felém repülni. Értetlenül néztem a tárgyra, majd ahogyan hozzámért megéreztem a fájdalmat. Velőtrázóan sikoltottam fel a fájdalomtól, majd minden elsötétült körülöttem. Mikor magamhoz tértem valami padlón feküdtem, onnan néztem fel és hallottam meg két hangot. Óvatosan, macskamódra osonva próbáltam közelebb menni, mire megláttam a két alakot. Morgás tört elő a torkomból, ahogyan a nőstény sárkányt láttam meg, majd Ragnart is. A fiatalabbat, akit most fogunk keresni majd. Sverak, szóval így hívták a kis szajhát, felvontam a szemöldökömet, tehát ő is a mi időnkből való és Ragnar lánya. Ennyit arról, hogy mennyire szerette a másik énemet, persze! Felcsinált valakit és még fattyat is nemzett neki. Nagyobb veszély jelent másra és magára, mint az ellenségre. Nos erről tenni fogok, hogy ne így legyen, ha újra látni fogom. A szokásos megszokott hányinger tört rám, ahogyan kiderült, hogy ez is rám vágyik. Mint korábban kijelentettem nem fog megtörténni. És csak azért nem fogok a fejébe golyót engedni, mert szükségünk van rá. És itt is Nyka, hamarosan nem lesznek ősi istenek, nem avatkozhattak be így. Az átokba ezekben a gyermekekbe, hány kört és szabályt szegtek meg ezek ketten?! Nem, ezek nem a sajátjaim voltak, soha sem és nem is lesznek!
Mikor kinyitottam a szemem újra a Bifroston voltam, a császárnő hangját hallottam, majd Nyka-t. Próbáltam feltápászkodni a földről, miközben jeges gyűlölettel néztem rá, főleg az „anyám” szónál.
- Ne hívj még egyszer így! – vicsorogtam. – Nem vagy a lányom, ahogyan Nora sem! Nem vagyok az anyátok, soha sem voltam! Csak szörnyszülöttek vagytok, ti… ti törtétek meg a köröket, nem csak az angyal hozta ezt ránk, hanem ti is, az apátok és ti ketten! A folyamatos beavatkozással! Nem vagytok ősi istenek… csak a nevüket viselitek, de csak szörnyszülöttek vagytok! Takarodj, és többé ne kerülj a szemem elé! Bánom, hogy megmentettelek titeket! Fuss, mert ti is úgy jártok, mint az összes többi Loki vér! Erre esküszöm az igaz ősi istenek nevére!
Miért?! Ha a törp tanította őket, tudnák, hogy mit lett volna szabad tenniük. Ennyire messze még az őrült nagyapám és az anyám sem merészkedett. Tehetetlenségemben üvölteni lett volna kedvem, csöndben elhúzódni valahova, ahol kisírhatom magam. De nem tehettem meg. Ha sikerült felállnom, akkor elindulok a sárkányhoz és az egyik pisztolyomat veszem elő és abba pedig uru golyót teszek. Ha valamelyik halandó próbál megállítani, akkor nem finomkodom, megpróbálom őket térden lőni. Ha megérkezem a sárkányhoz a hátába léptek így próbálva a földre nyomni, nem törődve vele, hogy eltörhetem a gerincét és a szabad kezemmel a torkát kapom el és így húzom hátra a fejét a karmos ujjaimmal a nyakába vájva, miközben a tarkójához szorítom a pisztolyt. Nem érdekel, hogy mennyire kaphat ettől halálos sebet is akár.
- Nos Sverak, unokatestvér, nekünk van némi elszámolni valónk – morogom. – Hol van Ragnar?!
Ha válaszol a kérdésre, ha nem, akkor is meghúzom a ravaszt és egy golyót röpítek remélhetőleg a fejébe. Ahhoz, hogy az emlékeit kiszedje az anyám, nem kellett életben lennie.

by **Tyranis** Szomb. 14 Ápr. 2012, 11:28

Tyranis felvont szemöldökkel nézett a kislányra, de a kézjeleket könnyedén megértette. Szóval a tüdők ott voltak, ahol általában szokott egy értelmes lénynek lenni és a szíve is baloldalt, nem pedig a jobbon. Találkozott már olyan lénnyel, aminek a jobb oldalon volt, de amennyire tudta és megállapította eddig a bal a megszokott. Mostanra pedig már megértette a nyelvet is, amit a lány beszélt. Legalább is egészen jól. Nem ütötte félre a nyilat, ahogyan odahelyezte a gyerek a démon hasához. De megfogadta a tanácsot és ott vágta meg és fel a démont. Fél szemmel pedig az erdei lényt, kislányt figyelte. Szóval ezek gyengék, igazából, nem számított. Az ellenség megismeréséhez a gyengék megismerése is fontos volt. Szépen lassan haladni felfelé az evolúciós lépcsőn. Ezt már nagyon jól megtanulta, főleg, hogy egy fő faj alfajain belül is lehetnek olyan nagy különbségek, amik teljesen megváltoztathatják valakinek a gondolatmenetét. A gyerekre nézett, a mozdulataiból, tekintetéből és a szeméből látta, hogy az nem félt tőle. Az okot nem tudhatta biztosra, bár voltak lehetőségek. A sebek a testén karmoktól, fogaktól származtak. Az állapotukból ítélve nem lettek ellátva a sebek, hanem maguktól gyógyultak, és amennyire meg tudta állapítani nem nagyon voltak elfertőződve. Lenyűgözőnek találta, hogy egy ennyire törékeny valami képes volt ilyen körülmények között ennyi ideig életben maradni. igazán remek kísérleti alany lehetne belőle. Igaz a hallottak alapján még tájékozott is errefelé, így még a hasznát is veheti az egész előtt. Mindebbe belesegít, hogy a lány nem félt tőle. Ezek szerint fogalma sincs róla, hogy Tyranis kicsoda, pedig odakint a világűrben rémmeséket mesélnek róla és a gyerekeket vele szokták manapság Thanos és Galactus mellett riogatni. A lány jelenléte miatt nem hagyta abba a boncolást csak akkor, amikor a démonnak már egyetlen belső szerve sem maradt és már tényleg elpusztult. Csak akkor áll fel mellőle, majd ha a kislány még ott van, akkor ránéz.
- Merre vannak azok, amik ezeket irányítják? – kérdezte.
A nála levő számítógéppel aktiválja a vadászgépe láthatatlanságát, majd a félig kész mágiablokkolót magához veszi. Később, ha úgy tartja kedve még be is fejezheti, de most még a démonokról való információszerzés jobban lekötötte.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 16 Ápr. 2012, 14:03

A tekercs, amit már jól ismerek látásból, mintha önálló életre kelne, és Gunnyhoz repül. Amikor elájul, csak értetlenül nézem az eseményeket, és közben a halandókra is figyelmet fordítok, akik a démon szabadon engedéséért győzködik az őröket. Úgy tűnik, elég bátrak, hogy kiálljanak azokért, akik jót cselekedtek, jó harcos válhat belőlük, legalábbis a szívük harcos. Más kérdés, hogy mennyire értenek vajon ténylegesen a démonok legyőzéséhez.
Kalli szavai nem hazudnak, és bár igyekszik palástolni érzelmeit, egyértelmű, hogy akárcsak Gunnhild, ő is gyűlöl, erre meg is van minden oka.
-Tudod jól, bánom, ami történt, csak ezzel enyhíthetek a gyászon, ez a legtöbb, amire képes vagyok, hogy segítek nektek. Remélem egy nap majd megértesz, még ha megbocsátani nem is tudsz.
Ezután Gunnyhoz fordulok, aki közben felállt már a földről, és durva szavakkal kergette el lányait. Kicsit tartok attól, hogy egy újabb dühkitörése lesz, és megint rám támad, de nem tehetek ellene semmit, és ha ez kell ahhoz, hogy elmúljon egyszer a haragja, vállalom a fájdalmakat, legyenek akármekkorák.
-Gunnhild - szólítom meg halkan. - Kérlek, engedd, hogy veletek tartsak. Tudod, hogy hasznomat veheted, és kevesen vagytok ahhoz, hogy akár csak egy kardot is nélkülözzetek.
Ha Gunnhild beleegyezik, akkor igyekszem fegyvert szerezni még az indulás előtt.

by **A Misztikus Pókember** Csüt. 19 Ápr. 2012, 22:21

A kimondott szavak után megállok, egy pillanatra minden olyan fura, ami úgy tűnt értemet nyer, most elvesztette a nyomát is. Túl zavaros minden. Nem tudom miért kell itt lenne. Kiegyenesedem és szép lassan, üveges szemekkel, arrébb állok. Magamban végig futtatom az információimat. Megállom, hogy ne próbáljam megcélozni a két tárgyat ami kivégzett egy őrt. Egy darabig csak nézem a körülöttem tomboló káoszt, ahogy elcsöndesedik. Nem tudom hol lenne a helyem, ténfergek, csak az emberek között, biztos, hogy valamiért itt, de örülnék ha valaki elmondaná már, egy jó szóvicc se jön már a nyelvemre.

by **Sam** Pént. 20 Ápr. 2012, 13:22

Eléggé rosszul érint, hogy szinte mindenki a torkomnak esik, amiatt, hogy segíteni próbálom a megmentőmet, legalább olyan mértékben, hogy a láncok súlya alatt ne kelljen szenvednie. Egyértelmű, hogy még láncok nélkül sem tudna ártani senkinek, de még csak elfutni sem lenne elég ereje. De ideje belátnom, itt tesznek arra, amit mondok. Egyszerűen lenéznek azért, mert „csak” ember vagyok. S ez az, amit nem igazán tudok megérteni. Az, aki előbb még segítőkészebb most már körülbelül ellenségesebben viselkedik, mint a másik. Mi a fenébe csöppentem én bele…? Töprengek, miközben kapjuk az erőteljes kioktatást. De ebből körülbelül annyit veszek ki lényegnek, hogy ideje elhalkulnom, mielőtt még baj lesz. S akármennyire is szidják a sárkánylányt, jelenleg még mindig ő a legszimpatikusabb számomra. Most mát úgy döntök, meg sem próbálom megérteni a dolgokat, sokkal egyszerűbb, ha sodródom az árral. Akárhova is akarnak menni, én készen állok az indulásra. Valószínűleg úgysem lenne nagyon más választásom.

by **Amara** Hétf. 23 Ápr. 2012, 14:58

Asgard:

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James

„Vajon te mitől vagy különb, mint mi anyám? Semmiben… vagy anyád nem mondta még el neked az igazat? Nem? Kérdezz rá, miért téged választott Ragnar… És az egyetlen bűnöm, hogy nem tudtam előttetek idejönni és megtenni azt mit megkellett volna tennetek. Csekély ár lett volna a hatalmam elvesztése, milliárdok megmentéséért cserébe.” Nyka hangja igen fagyossá válik, majd teste felizzik és eltűnik.
Gunny ahogy ráront a sárkánylányra gond nélkül tapossa a hídra, s a lány felnyüszít fájdalmasan, ahogy Gunny karmai a torkába mélyednek.
- Neee… - nyögi fájdalmasan, és nem is lenne több ideje, azonban mikor Gunny a pisztolynál meghúzná a ravaszt a pisztoly eltűnik a kezéből.
- Nanana… Ez veszélyes játék Gunnhild Hercegnő – hallható egy Gunny számára oly ismerős hang, Liam V. Blacksong áll nem messze tőle a pisztolyt a kezében tartva, ahogy Gunny többi fegyverét is. Jól ismeri a hercegnő mire képes a hajdani kis bűvész csemete, hiszen nem kevés köze volt hozzá anno mikor még tanult. Ráadásul, ha próbál Gunny bármit tenni a sárkánnyal akkor Liam lábai előtt nyekken, s úgy fest nem csak úgy „heccből” fegyverezte le Liam Gunnyt, hiszen az ajtóban áll maga Thor is és megindul Gunny felé, miközben Liam félre szökken, ha esetleg Gunny ezután őt venné célba.
< - Az ítélkezés felette az én tisztem, mint korábban említetted is Hercegnő - > mondja nyugodt hangon Gunnyra nézve < - A te feladatod most sokkal fontosabb, mint hogy az ő sorsával törődj, főleg , hogy nem szokás ítélkezni eme földön valaki származása után. - > Ezután a Császárnőre tekint.
- Kérem ön se felejtse el Császárnő, hogy jelenleg Loki vére Asgard egyik uralkodója és az előbb említett Hercegnő is szintén Loki vére, és itt nem ítélkezünk származás alapján, tettek alapján annál inkább – mondja angolul, majd az emberekre néz – Most indulnak, és ez parancs. – majd ezután a kapuőrre néz.
< - Heimdall, vidd őket ahova a hercegnő kérte, vele meg bent foglalkozok - > mutat a sárkány lányra, kinek nyakán folyik saját vére. Heimdall bólint és a csapatra néz, majd a híd másik vége felé mutat.
- Remélem jó szerencse kísér utatokon. – Mondja, majd a csapatot tereli távol a kaputól, hogy meginduljanak le a hídon, mely vége most Dél-Amerikában van, pontosabban Peruban ott ahol anno a tojások kikeltek, ahol a világ sorsán lehetett volna változtatni.
- Hát Igen, ez egy érdekes túra lesz… - Liam vigyorog, miközben megérkezik Marli is mellé és úgy fest sokkal jobban van. – És noo para… mi leszünk a hátvédek eme kis túrán, már úgy is ránk fért egy kis testmozgás – mondja úgy, mintha csak a sarki boltocskába menne le a csapat, miközben visszaadja a Gunnynak a fegyvereit, s oda súg neki.
< - Thor nagyon rosszkedvű, türtőztesd magad Hercegnő, a sárkány sorsa eldőlt és Királynőnk se boldog, hogy az alvilág úrnője hamarosan látogatást tesz Asgardvárosban. - > majd a kis társaságra néz Liam.
- Hali kölyök, stukkerrel tudsz bánni, vagy inkább vagdalkozni szeretsz jobban? – kérdi mosolyogva – A kis pikkelyes miatt meg ne aggódj, ha nem lesz ostoba akkor jó helyre kerül – hazudja olyan könnyedséggel egy arcizom rezdülés nélkül, majd Archyra és Kevinre pillant.
- Nyugi fiúk, nem lesz itt gond… lemegyünk, fogjuk fehér barátunk és már jövünk is… max lesz egy kis csetepaté na, de ha nem lenne akkor meg nem is mennénk ennyien, ugye? – kérdi mosolyogva, majd Kallira mosolyog.
= Őrülök… hogy eljött, Császárnő = próbál Liam Kree nyelven szólni, bár igen akadozva, látszik, hogy csak most próbálja tanulgatni a nyelvet, de a szándék a font. Marli közben a társaság mellett lépked és jól látható, ahogy Liam próbálkozásaira hol az égre néz, hol a kezeibe temeti az arcát, majd sóhajt egyet és inkább halad előre.

Föld:

Tyranis

Úgy fest a démon csendesen ám hosszas szenvedés után jobb létre szenderül, legalábbis ennél bármi csak jobb lehet számára, mint eme élve boncolás. Azonban úgy fest, hogy a kislányt ez nagyon nem rázta meg és figyelte amit Tyranis tesz. Nincs benne félelem, vagy talán csak a nő iránt nincs? nagy hiba lehet, de minden jel szerint nem hallott róla. Lehet a világ eme kis pontjára nem jutott el a híre, vagy legalábbis eme dzsungelba. A lányka elkezd válogatni a szervek közt, majd felnéz és vállat von.
- Mindig máshol… Attól függ mennyi hullik el és mennyi érkezik a helyükre. A vörös nagy szarvakkal rendelkezők gyűlölik az olyanokat mint én és vadásznak ránk. Elfogják az olyanokat mint én… engem is, de megszöktem, mikor jöttek a fekete bőrű démonok… - meséli majd tekintete az eltűnő hajóra téved – hova lett? – kérdi, de amint meglátta Tyranis arcán, hogy nem aggódik miatta nem faggatózik tovább csak megindul és a fa mellett kotorászik ahol megállt és előhúz egy fém nyakörvet, nem ilyen kis lényekre készült mint a lány, s elég erősnek is tűnik, de a lány könnyen emeli fel, tehát ereje nem biztos, hogy annyira emberi, mint kinézete.
- Ilyeneket raknak az olyanok nyakára mint én, de nem tudom miért… - mondja majd átadja, miközben a levegőbe szagol, majd megrázza a fejét.
- Nem érzek most friss szagot, de arra volt egy falu amit megszálltak – mutat az egyik irányba mélyen az erdő mélye felé, mely a hegyekhez vezet. – Ott éltek az olyanok mint én.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Ápr. 2012, 15:50

Felmordultam, tudtam, hogy nem vagyok jobb, ahogyan semelyik sem, amelyik ebből a vérből való, mert mágiával fogantam, mint a fivéreim is, és ahogyan mindenki más is. A gyík már könyörgött és ekkor még a fegyverem eltűnt, nem mintha érdekelt volna, a karmaimat engedtem ki, nem kellett nekem fegyver ahhoz, hogy megöljek valakit, csak kényelmesebbé teszi. Nagyapám hangjára néztem fel. A körmeimet még mélyebben engedtem bele a gyík torkába, majd hátba rúgtam és úgy engedtem el.
< - Itt valóban nem nagyapa, de levihetem Midgardra és ott már megölhetném – mordultam fel. – Akkor nem gond, ha a vér alapján ítélkezzünk, amikor apának és nekem hagytad, hogy levadásszuk a fivéred klónjait és összes leszármazottját. Most hirtelen igen! És pontosan tudod, hogy már a katonád halála előtt indulni akartam, csak az emberek nem mozdulnak! >
- És látom már az sem érdekel, ha az unokádat ölik meg Loki véreinek mágikus játékszerei – vetettem még oda dühösen. – Az idióta kölyök hozz a holmimat, ha már volt olyan kedves, hogy átvette őket… te vagy a heroldom az ütközetben. Szerencse nagyapám? Hol marad az ősi istenek áldása? – kérdeztem keserűen, majd Tao-ra néztem. - Mintha megszabhatnám, hogy hova jössz, vagy éppen nem.
Nem vettem tőle vissza a fegyvereket, cipelje csak és szakadjon meg alattuk, amíg le nem érünk. De még az ingjébe töröltem a véres kezemet, amíg az utolsó csepp sem tűnt el róla. Ezzel anélkül, hogy hátranéztem volna elindultam lefelé Midgard felé. Liam szavaira csak megvontam a vállamat.
- A következő kioktatásnál nem lesz nyelved. És az anyám, sem a nagyanyám nincs rosszban a nagynénémmel, főleg, hogy az egyik fivérem lesz Hela trónörököse. Igen, ha nem lesz ostoba Helheim-be kerül, ha az lesz Niflheim-be.
Ezt a két gyereket minek kellett hozni, legalább is az idiótát, aki csak szórakozásnak veszi az egészet?

by **Ko-Rel** Hétf. 23 Ápr. 2012, 16:21

Csak fejbiccentéssel köszöntötte Thor-t, amikor kijött, a rangja miatt ennyi bőven elegendő volt.
- Tökéletesen tisztában vagyok vele nagyúr, csupán a Földiek nem értik meg és érzik át a helyzet súlyát ebben a pillanatban. És nekik próbáltam rámutatni, hogy ideje lenne indulni és követni a kiosztott parancsokat.
Mikor kitessékelték őket, még illően biccentett a király és Heimdall felé, majd a levegőbe emelkedett, hogy onnan kövesse a csapatot. Kényelmesebb volt számára, mint a gyaloglás. Liam-nak is csak biccentett, ha a fiú udvarolni is akart, már csak megszokásból is, a császárnőnek nem tűnt fel. Előre nézett abba az irányba, ahol véget ért a Bifrost és már Peru hegyei látszottak.
- Előre megyek és körbenézek, hogy mi is van ott, és vár-e minket meglepetés – mondta.
Amint a többiek nyugtázták ezt előrerepült a híd felett. A vége felé a bandázst felhasználva láthatatlan energiapajzsot húzott fel maga köré, illetve a hatodik érzékre koncentrálva fog csak lerepülni a hídról, egyből fedezéket keresve, hogy oda behúzódhasson és majd onnan kémlelhesse körbe a területet addigra, amíg a többiek meg nem érkeznek.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 23 Ápr. 2012, 17:30

//Sikerült kardot szereznem/kapnom?//

Gunny engedi, hogy velük tartsak, bár ő úgy fogalmaz, hogy amúgy sem akadályozhatná meg. A férfi, aki feltűnt, és eltüntette Gnny fegyvereit, mielőtt rosszra használhatta volna, nem ismerős, de láthatóan régi ismerősök Gunnyval. Még Thor is feltűnik, és egyértelművé válik, hogy most már indulni kell, itt az idő. Nem késlekedem, elindulok a többiekkel a szivárványhídhoz.
Mivel még nem használtam soha szárnyakat, úgy döntök, jobb lesz kipróbálni őket, hogy éles helyzetben már ne ügyetlenkedjek velük. Tehát szárnyra kapok, és repülve haladok a társasággal, próbálok finom mozgásokat végezni, azaz nagyjából helyben, vagy egész lassan repülni, siklani pár méterrel a föld felett.
Közben a helyszín hallatán, ahova készülünk, eszembe jutnak a régi emlékek, mintha csak egy számítógépen nyitnék meg fájlokat. Dél-Amerika, Peru, a barlang, ahol felébredtem. Hosszú időt töltöttem el ott, az őserdőben, és akkor még csak nem is sejtettem, hogy mi történt a barlangnál, hogy mi lett az eredménye annak, hogy békén hagytam a tojásokat. Most ennyi év után az igazat megvallva, bármi is volt a célom, rendeltetésem és létezésem oka, mégis úgy érzem, bánom, hogy nem tettem semmit. Elpusztítani talán nem tudtam volna őket, de azért valamit tehettem volna... Akármit.
A kezemen lévő tetoválásra nézek, hogy jelez-e már veszélyt, és körülnézek, főként Kallit figyelem, aki előremegy felderíteni.

by **Tyranis** Hétf. 23 Ápr. 2012, 17:45

Tyranis figyelt, most legalább már tudta, hogy többfajta démon is létezik és azt is tudta, hogy vörös és fekete bőrüek ezek. Azonban azt még nem tudta, hogy mire is képesek. A kis valami, amivel eddig foglalkozott valóban kimúlt, a lánnyal nem törődött, hogy ő is odamegy. Azonban arra már figyelt, hogy az egy nagyobb fémnyakörvet vett elő. Azt csak nyugtázta bármiféle gondolat és érzés nélkül, hogy erősebb a gyerek, mint aminek látszik. Nem volt meglepő, amennyi furcsa lénnyel találkozott már az univerzum szerte, bármi előfordulhatott. Elég volt akárcsak őt megnézni és máris tudta, hogy vannak még olyanok, akikben több rejlik, mint amit a külső takar. A gépre nem felelt, ha elkezdené magyarázni a fizikáját a fény megtörésének, ami láthatatlanságot generál, akkor sem értené meg az a kis vad. Az erdő felé tekintett, lehet, hogy gyorsabban haladna, ha repülne, de könnyebben is hívná fel magára a figyelmet, így logikusan következik ebből, hogy marad az az eshetőség, ha a fák között közlekednek. Repülnek, vagyis ő a gyermeket viszi magával. Ha repül gyorsabb amúgy is, mint gyalog és a reflexei is javulnak a sebességével együtt. Szóval a közelben voltak még emberek és voltak démonok is. Ez igencsak érdekesnek hangzott. A levegőbe nem szagolt bele jobban, kizártnak tartotta, hogy képes lenne bármilyen szagot is megkülönböztetni, számára túlságosan is idegen volt ez a világ.
- Mire képesek a fekete és a vörös démonok? És mi a különbség közöttük?
Rövid és tömör kérdés, egyelőre ez érdekelte. Továbbra sem mozdult, végül odalép a gyerekhez és kiveszi a kezéből a nyakörvet, hogy megvizsgálhassa. Óvatosan nyúl csak hozzá, először a kisujjával akarja felemelni, hogy így nézze meg, ha veszélytelen volt a tárgy, akkor fogja csak a kezeibe és amíg remélhetőleg a lány beszél, addig ő megvizsgálhatja ezt. Mindenre fel kellett készülnie mielőtt belefut az ellenségbe. Majd ha most megtudja, amiket akar, csak akkor fog majd tovább indulni.

by Ajánlott tartalom