Re: 2044 – A pusztulás

by **A Misztikus Pókember** Pént. 04 Május 2012, 21:50

Hirtelen nagyobb lesz a mozgolódás. Még mindig kevéssé ismerem a helyzetet és ezen nem segít, hogy az alkalmak harmadában külföldi szavakat hallok. De azt hiszem tudom mi a dolgom. Először is egy válasz a kérdezőnek.
- Azt forgatom amit kell, hidd el nem lesz gond amíg megmondjátok, hogy mi öli meg az aktuálisat... - Válaszolom kicsit elmerengve. Megeresztek egy sóhajtást. Megpróbálom felvenni a fonalat.
- Ha mutatod az utat téged követnélek a mi kis kiruccanásunkon. Még nem tudom kik beszélnek itt angolul... - Eresztek meg egy enyhe mosolyszerűséget. Majd ahogy mondtam felveszem a helyzetem a férfi mellett. De kimaradok a beszélgetéséből, ha nem nekem szólnak. Elkezdem megigazítani magamon a göncöt amit néhány perce még úgy kaptam magamra.

by **Sam** Pént. 04 Május 2012, 23:11

Már végleg elvesztettem a fonalat a cselekmények e kusza hálójában. Már nem is nagyon törődök a dolgokkal, de amikor látom, hogy a hercegnő itt és most, mindenféle ítélethozatal nélkül próbál egy rögtönzött kivégzést produkálni, nem kis meglepetés ér, hisz az előbb még úgy volt, hogy majd az itteni uralkodó fog dönteni a dolgokban, miután meg hányta vetette az ügyet. Most pedig már végezni akar vele… Azt hiszem eddig még próbáltam megérteni őket, és elfogadni az álláspontjukat, de ennek itt és most vége is szakad, akik önkényesen próbálnak igazságot szolgáltatni azokat nem fogom megérteni… sőt nem is akarom megérteni… Csendesen már-már gépiesen nyúlok lőfegyverem felé, s habár tudom, hogy valószínűleg még a ravasz meghúzását sem élném meg nem zavartatom magam. De még ha addig el is jutnák tudom, hogy valószínűleg semmit sem érne egy efféle fegyver lövedéke. De jelen pillanatban ez egy cseppet sem tud izgatni. Ám mielőtt még kezem elérné az ötven kaliberes markolatát a dolgokon ismét csavar egyet a kiszámíthatatlanság. Újabb alakok jelennek meg, s az egyik lefegyverezi az indulatos nőt, így cselekedetem én is megszakítom, hisz így már nem fenyegeti veszély a megmentőmet. Az érkezők ismét azt az ismeretlen nyelvet használják, így jelenleg ismét, úgymond kimaradok a történésekből. De amit érthető nyelven mondanak azt sem értem egészen, így valószínűleg nem vesztek sokat. Csupán annyi biztos, hogy indulunk, hogy hova és hogy miért az még mindig rejtély. Ezután a hercegnőt lefegyverező alak felém fordul, emellett lehet, hogy itt már mindenki matuzsálem korú, de egyszerűen nem tudom megszokni, hogy „kölyöknek” neveznek, így ekként is válaszolok.
- Üdv öreg, mindkettő használatára jó kiképzésben részesültem. – válaszolok a kérdésre, eközben tekintetem nem fordítom felé - A „kis pikkelyes”-nek pedig az életem köszönhetem… – folytatom, miközben felé fordulok, és morgás; fogvillantás összképpel jelzem, hogy nem tetszik a jópofizási szándéka. Az eddig történtek után, már nehezemre esik bármit is elhinni nekik. Főleg úgy, hogy nagyrészt fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Az elzárkózás ugyan védelmet nyújtott eddig, de az információkat is erősen lekorlátozta… Mindennek megvan a maga előnye és hátránya… De azért reménykedem benne, hogy előbb, vagy utóbb felvilágosít valaki a pontos történésekről.

by **Amara** Szer. 09 Május 2012, 18:08

Barlang előtt

Gunny, Kalli, Kevin, Archy, Tao, James

Úgy fest, hogy minden nyugodt és Liam nyugodtan osztja ki a fegyvereket, mindenkinek amit kért és még az se okoz neki gondot, hogy Gunny cuccát cipelje.
Kalli és Tao előre repülnek, s amint elérnek a híd lábához láthatják az egyenlőre még csendesnek tűnő dzsungelt és a nyitott barlangot. Minden csendes, talán túl csendes is. A csapat többi tagja is megérkezik, s a Bifrost eltűnik mögöttük ezzel is mutatva, hogy nincs visszaút. A Dzsungel túl csendes, még állatokat se lehet hallani.
- Hát itt se tombol a party hangulat - jegyzi meg Liam, miközben egy nagyobb kőre kipakolja Gunny felszerelését. – Lehet könnyebben áll neki harcolni hercegnő, ha e – a semmiből indák csapnak elő és megragadják a férfit és rántják be a fák közé, ahonnét üvölts hallható, majd síri csend. Marli abba az irányba néz, miközben halkan suttog.
- Atyám?! – hangja bizonytalan, s a döbbenet jól olvasható az arcáról, miközben indák kezdenek el körülötte tekeregni, de nem bántja őt egyik se, ahogy úgy fest egyenlőre a csapatra se támadnak ezek most.

Gunny és Tao feje fájni kezd, éles fájdalom kezdi el gyötörni őket, miközben a helyen körülöttük áttetsző alakok jelennek meg amiket a többiek nem látnak. Démonok… rengeteg démon és egy kis csapat… Asgardiak, Halandók, s egy bestia sárkány és egy Macska forma fiú vezeti őket. Küzdenek a démonokkal vállat vállnak vetve félelem nélkül, talán a végsőkig. A látomás hamar véget ér és egyenlőre úgy fest, hogy ők biztonságban vannak.

Gunny és James orrát különös szag csapja meg… másik lupine van a közelben, vagy lehet még több is… nem lehetnek nagyon messze, de az abból az irányból terjengő démon bűz is jól érezhető számukra. A szél hozza a szagokat, így a másikak jó eséllyel nem érzik őket, egyenlőre legalábbis biztosan nem. Egy kis apró nesz ütheti meg a páros fülét és talán még Kali is felfigyelhet erre, ahogy mintha mocorogna valami vagy valaki a közelben Abból az irányból amerre a szél viszi a szagát a csapatnak. Úgy 10 méterre lehet a bozótosban.

Dzsungel

Tyranis

A fém nyakörv tényleg csak annyi volt aminek látszott, minden bizonnyal nem mágiával rendelkező lények féken tartására készült, azonban ahhoz elég erős volt, hogy nagyobb fizikai erejű lények se tudják túl egyszerűen letépni magukról, mint például Tyranis előtt lévő vadlány. Kicsit értetlenül néz a lányka Tyranisra, majd egy kis fejvakarás után megszólal.
- Parancsolnak a föld erőinek, halottaknak. Halált és szenvedést hozva magukkal. Az egyetlen különbség amit tudok, hogy a feketeék a nagy Fehéret szolgálják, kinek testét ősi tetoválások borítják, s segít rajtunk. Hozzánk hasonló külsőben jár köztünk, de árnyéka egy hatalmas szárnyas lény, s erejét rettegi, ki azok ellen árt, kiket ő véd. – mondja boldogan, s hangjából hallható a mély tisztelet eme személy iránt, kire ő ha nem is Istenként, de védelmezőként tekint.
- Többet nem tudok se róla, se a démonokról, ahogy azt se, miért van szüksége ránk a vöröseknek – mondja csendesen és fülelni kezd egy kicsit, majd a levegőbe szagol újra, s megrázza a fejét. – Ne érzem a többi démont, de talán a nagy fehér többet is tud neked mondani róluk…

by **Ko-Rel** Szer. 09 Május 2012, 19:22

Csak egyszer nézett hátra, amikor Tao is utána repült, nem figyelt a férfira, inkább a környéket kémlelte, ahogyan leértek. Csönd fogadta őket, semmit sem hallott, túlságosan is nagy a csend. Állatokat kellett volna pedig, hacsak a Bifrost érkezése nem zavarta meg őket és azért hallgatnak, de ezt nem tudhatta. Alighogy a többiek is megérkeztek a Bifrost eltűnt, még mindig volt innen menekvés, a Negatív zónába még menekülhettek, ha itt minden szakadt, még képes volt oda kaput nyitni. Liam alig kezdett el beszélni, amikor valami elragadta, arra kapta a fejét, az üvöltés után pedig csönd fogadta őket. Kissé idegesen tekintett körbe, most igazán hiányolta maga mellől a férjét, úgy hozzá volt szokva, hogy Ronan mindig ott volt mellette a harcok során és hozzászokott a jelenlétéhez, hogy fedezik egymást. A bokorra kapta a tekintetét, ahogyan mintha megmozdult volna. Nem voltak egyedül még mindig.
Intett a kezével katonai jelzéssel, hogy a bokorra felhívja a figyelmét a többieknek is, de erre most nem volt idő.
- Valkűr, Tao! – mondta parancsot osztóan. – Maguk mennek az ember után, mindenki más velem a barlangba! Ha megtalálták, akkor jöjjenek utánunk, nincs vesztegetni való időnk!
Ezzel intett a többieknek, hogy induljanak ők is, majd leszállva a földre lassan és óvatosan előreindult a barlangba.

by **Thorhalla** Szer. 09 Május 2012, 19:36

Csak felmordultam a legújabb tagunk szavaira, emlékeztem még a megmentésükre, ami után álltak neki felhasználni minket. Leérve elkezdtem felpakolni a helyükre a fegyvereimet, amiket a kis mitugrász elvett tőlem. Két pisztoly, a két viking kard, majd a tegez tele nyilakkal és az összecsukható íj. Illetve a póttárak a pisztolyokhoz. Mikor végeztem csápokat láttam meg, azonnal Marli felé kaptam a fejem, de nem ő volt, és Liam már ott sem volt velünk.
< - Köszönöm – mordultam fel. >
A fejemhez kaptam a fájdalomra és megláttam a megannyi harcolót, még egy?! Az ősi istenekre, nehogy ehhez is közöm legyen, mert akkor önként vonulok a nagynénémhez Helheimbe! Állatias morgás tört elő a torkomból, ahogyan a képek szertefoszlottak. Kalli hangjára néztem fel és újra morogtam.
- Szóval megint te vagy a főnök császárnő – nézett rá, majd bólintottam végül, tőle korábban és most is elfogadtam parancsot. – Megint kezdik a látomásokat…
Beleszagoltam a levegőbe, valóban nem voltunk egyedül, még egy lupine, lehetséges, hogy az lett volna, akit láttunk?
- Van egy olyan a közelben, mint én – mondtam főleg Tao-nak címezve. – Meg démonok.
Intettem Tao-nak, hogy kövessen, ám megtorpantam, ahogyan mozgást hallottam, az egyik közeli bokorból. Hátranyúltam az íjamért és egy hálóvetős nyilat vettem elő. A mozgó bokorra céloztam, majd az újtára engedtem a vesszőt remélve, hogy még azelőtt elkapom az ott levő valakit, mielőtt az elfutna. Ha így történne, akkor teljes erővel lövöm ki szinte magam és sprintelek utána, hogy beérjem legyen az bárki.

by **Tyranis** Szer. 09 Május 2012, 19:55

Az öv nem volt más, csak nyakörv, így egyszerűen leejtette a földre, többé már nem volt rá szüksége. A gyerekre nézett, az eleinte pedig úgy tűnt, hogy nem igen tud mit felelni neki, de végül csak nekiállt annak, ami a tényleges és hasznos információ. Szóval a vörösök az érdekesek és azoknak volt ténylegesen jó hozzáállásuk. Ők szolgálták a halált. Az apjának volt egyszer egy igen jó mondása: ”A halál véget hoz a bizonytalanságba. És ez az egyetlen ok, amiért szeretem.”. Mivel a halál volt az egyetlen biztos pont a létben. Tehát akkor a vöröst lehetett teljesen nyugodtan boncolni és megvizsgálni, míg a feketék pedig azok, amiknek a vezetőjét elvileg kereste. A gyerek lelkesedése és boldogsága nem kerülte el a figyelmét. Érdekes, hogy mennyi felesleges érzelemmel rendelkezett ez az apró teremtmény. Az érzések gyengévé tettek és feleslegesek voltak, elvonták a figyelmet a logikus döntésekről és mérlegelésekről. És a nagy fehér lehet az, amelyik tud még olyan információkat, amire Tyranisnak szüksége volt, tehát már meg is volt, hogy kit kellett megtalálnia, de ha már feketéket talál, akkor is könnyedén utána lehet annak járni, hogy a vezetőjük merre lehet. Hallott már démonokról, többek között az árnylidércekkel kapcsolatban, akik ilyeneket idéztek és használtak fel, azonban furcsaság, hogy ezek jót tesznek. Az általa ismert információk szerint mindez nem volt lehetséges, a démonok pusztításra születtek és ezt kellett tenniük, nem pedig segíteni. Volt még ismeretlen az egyenletben, hogy mi is volt a hátsó ok. Felvonta kérdőn a szemöldökét, amikor a kisgyerek mondta, hogy nem érzi őket.
- Ezek szerint érzed a jelenlétüket. Hogyan? – kérdezte még mindig teljesen érzelemmentesen.
És szerinte a nagy fehér tud segíteni, igen, ugyanarra a következtetésre jutottak, ez volt a logikus magyarázat és lépés.
- Vezess el a nagy fehérhez – mondta.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 10 Május 2012, 16:58

A kard valamiért jó fegyvernek tűnt, a pisztoly túl modern, néha hatásos, máskor semmit sem ér, és a démonok esetében az utóbbi szokott történni. A kard viszont sokkal megbízhatóbb. Miközben átrepülök a szivárványhídon, keresztemet a nyakamból leveszem, és a kard markolatára hurkolom, többször is rátekerem a keresztvasnál, és elmondok magamban egy imát, hogy a kard és azon keresztül én is elég erős legyek, hogy legyőzzem az ellenségeimet.
A dzsungel más, mint ahogy emlékszem rá. Bár a növények megmaradtak, de minden más élet eltűnt, legalábbis azok, amik feltűnőek lennének. Az egyik társunk úgy tűnik el, hogy mire odanézek, már csak hűlt helyét látom, a többiekhez fordulok, és Kalli az, aki végül kiadja a parancsokat.
Bólintok az utasításra, leszállok Gunny mellé, és kardommal a kezemben nézek a dzsungelbe, de nem látok semmit, ami gyanús lehetne.
-A látomások... Összezavarnak minket, ha harcra kerül sor - jegyzem meg, aztán bólintok Gunnynak, az ő érzékei élesek, innen megmondja, hogy kik vannak még itt, és azt is észrevette, ami nekem elkerülte a figyelmemet, a mozgás a bokorban.
Ahogy kilövi a nyílvesszőt, karddal a kezemben iramodok a bokorhoz, és szárnyaim egy csapásával is felgyorsítom magam. Támadásra emelem a kardom, de azért nem ész nélkül támadok, ha esetleg valami barátságos vagy veszélytelen dolgot találok ott.

by **Sam** Szer. 23 Május 2012, 19:12

Egész normálisra fordulnak a dolgok, semmi zavaró nem történik, csupán a jó pofizó férfi zavarja meg néha a dolgokat. A fegyverosztásból én ügyesen kimaradok, hiszen jelen pillanatban is körülbelül úgy festek, mint egykori mesterem, annyi fegyver van nálam, amivel egy kisebb sereget lelehet győzni, persze, hogy ez sikerüljön is nem nekem kellene forgatnom őket, bár azért én is képes vagyok velük egy kisebb pusztításra. A helyzet már-már túl csendes is, hisz én arra számítottam, hogy most valami durva helyre kerülünk, ellenben semmi… se egy nesz, se egy távoli kis zörej... ha pedig én nem hallok semmit, akkor valószínűleg a többiek sem. De ez a nyugodt helyzet hirtelen meg is változik, indák csapnak elő és berántják körünk komikusát a fák közé. Majd az indák körülölelik egyik társunk, de neki nem ártanak és ránk sem támadnak. Már épp elkezdek ismét nyugalmi állapotba kerülni, amikor orrom egy sosem érzett, mégis ismerős szag csapja meg. Egy fajtabeli lenne? De valami más is keveredik a szaggal, az pedig eltéveszthetetlenül undorító, a démonok bűze.
- Én is érzem. – mondom a nőnek – De a szél nekünk kedvez… - teszem hozzá csendesen. A túlélés során megtanultam, hogy mindig legyek tekintettel a szélirányra, hisz akár vadászatról, akár rejtőzködésről van szó, mindkét esetben érdemes a természet erejét a magunk oldalára állítani. Azonban ez nem minden, van még valami, ellenkező irányban. Apró zaj, mintha valami mozogna a bokorban. Már épp emelném a kardom, amikor a többiek is támadásba kezdenek, s ugyan a fegyvert előrántom, de nem indulok meg, valószínűleg ők elintézik a dolgot. Így a kiosztott parancsnak megfelelően én is óvatosan megindulok a barlangba.

by **A Misztikus Pókember** Szomb. 26 Május 2012, 12:28

Egyre feleslegesebbnek érzem magam, itt állok egy csapat über táp kékvér meg élete egésze alatt harcos formával. Mindenki tök nyugodtnak tűnik a körülöttünk tekergő indákkal kapcsolatban, mikor én már akkor felkaptam a fegyvert mikor azt a férfit berántották az ehhez hasonló indák. Most is csak a szövegelés zökkentett ki a reakciómból. De nem tudom levenni a szemem a tekergő indákról, mind a két mutató ujjam egy hozzá tartozó ravaszon játszik és az indákat célzom mind a két fegyverrel. Fél füllel még hallom, hogy a többiekkel tartva én is a nagy sötét barlangba megyek, azt hiszem onnan érezték a démonokat. "Hurrá". Ha a többiek indulnak akkor én is megpróbálok, lassan átlépni az indákon, ha lehetséges a sűrűségtől akkor egyre se lépek rá, de a fákat sem akarom közlekedésre használni a barlangig, talán még veszélyesebbek is, szóval maximum ugrálgatni tudok az indák között. Miközben a tekintetem fel-alá, oda-vissza kezd ugrálni az erdőben, hogy bármi veszélyeset kiszúrhassak, de még így is úgy hiszem én lehetek majd ebben az utolsó.

by **Amara** Vas. 27 Május 2012, 16:48

Barlang előtt

Gunny, Tao

Ahogy Gunny nyila becsapódik nyüsszenést lehet hallani és a zajokból ítélve bárki is volt ott most a hálóval küzd, legalábbis addig míg a páros oda nem ér. Gunny orrát megcsapja a hálóba került lény szaga, egy hím lupin. Sovány, testén sebek, nyakán erős fém nyakörv és égési sebek. Megkínozták, ez biztos. Ruházata csak annyit takar amit muszáj, de az is rongyos, s csak pár egyszerű kötélből és szőrméből áll. Fegyverzete úgy fest, hogy nem több, mint kövek és egy csont tőr.
- Ő me…gfog… védeni – nyöszörgi – ő meg…fog… - a rettegés látszik a szemében, s Gunny látja rajta, hogy még nagyon fiatal. A szagok alapján kutyaféle lehet inkább a kölyök, de jó eséllyel még ha nem lenne hálóban akkor se lenne ellenfél, főleg, hogy több friss sebből is vérzik, de egyik se túl mély első ránézésre. Azonban az is kiderül, hogy nagyobb ragadozó sebezte meg és bár a szag nem ismerős, de egy vonását mégis felismerheti Gunny… Sárkányok.
Tao előtt kép elhomályosul egy kicsit ahogy hangot hall a fejében.
„Világvége hozója… mit keresel te itt? Nem okoztál még elég szenvedést?” – a hang kegyetlenül ismerős Tao számára annak ellenére, hogy nem olyan mély mint aminek anno hallotta… Ragnar az, aki úgy fest figyeli őket, legalábbis őt minden bizonnyal. A kép kitisztul Tao előtt, miközben a gyermek nyöszörög előttük.
- A nagy… fehér… meg…ment….

Kalli, Archy, Kevin, James

Marli bólint Kalli szavaira, s megindul a barlang felé a csapat azon tagjait ha kell indákkal noszogatva a barlang felé, hogy haladjanak, míg ő hátul marad fedezni a kis társaságot. Egyenlőre úgy fest, hogy a barlang nyugodt, csendes, bár kitudja, hogy ez meddig marad így, ugyanis, James érezheti a barlangból kiáramló szagokat ahogyan közelednek egyre jobban, Démonok, egy hasonló sárkány minimum van odabent, mit amivel találkozott, s még fajtabeliek is.
Kalli egyenlőre nem érez semmi gyanúsat, de annyi biztos, hogy odabent se lesz biztonságosabb, mint idekint, főleg, mikor a barlang bejáratánál, mintha mozgást látnának belülről, de mire felfoghatnák mi is van ott az már el is tűnik a barlang sötétjében igen gyorsan.
- Császárnő – szólal meg csendesen Marli. – Ha óhajtod, akkor hátul maradok majd a bejáratnál és bevárom a többieket – a démonlány hangjában ott a tisztelet, bár más jelét ennek nem adja, hiszen az ő tekintete is jobban a környéket fürkészi, hogy felkészülhessen teljesen egy esetleges újabb támadásra. Azonban arcán így is jól látható a félelem.

Tyranis

Megrázza a kis vadlány fejét, majd az orrára és a füleire mutat.
- A szagukat érzem, a neszeiket hallom. Ez alapján könnyen megtalálom a hozzájuk hasonlókat, vagy másokat, akiknek ismerem a szagát, mint már téged is – bök Tyranisra. Majd megindul az egyik irányba a dzsungel mélye felé a hegyekhez.
- Te fajtád is innen származik? – pillant hátra a nőre, miközben halad előre, néha négykézláb, ha át kell valamin mászni, de többségében két lábon, azonban izmainak mozgása, ahogy lép, ahogy szinte nesztelenül jár, inkább állatias vonásokra utal. Tyranis fülét zajok ütik meg egyre jobban, amik eddig nem nagyon voltak talán a démonok közelsége miatt.. Állathangok, az erdő neszei, mintha csak most ébredezne a természet, de szemmel láthatóan ahogy haladnak a vad lány viselkedése változik, mintha valami zavarná, körbe-körbe néz bizonyos időnként, s érzelmeit ő nem takargatja, így látható, hogy valamitől mintha félni kezdene. Azonban ennek nem ad hangot egyenlőre, az azonban látszik, hogy a léptei gyorsulnak és egy irányba halad, ahonnét Tyranis füst és égett hús szagot kezd el érezni. Egyenesen a bűz irányába tartanak és ez biztos.

by **Ko-Rel** Vas. 27 Május 2012, 16:49

Végül elérték a barlangot, aminek belsejében mozgást is látott. Szóval valóban nem voltak egyedül. Azonban a hatodik érzéke nem jelzett semmit sem, de ettől még ki tudja, hogy mi várhat rájuk. A többiekre pillantott, majd Marlit is bevárta, hogy odaérjen hozzájuk. Odabent pedig sötét is volt, így majd fényre is lesz szükségük, noha nem tudta, hogy a többiek hoztak-e lámpákat magukkal, így valószínűleg marad majd az a megoldás, hogy megidéz egy állatot tűzből és az mutassa nekik az utat és világítson. Már lépett volna éppen befelé, amikor a lány megszólította. Felsóhajtott és a démonra nézett, tisztán látta, hogy félt. Nem értette, hogy Thor miért engedett le olyanokat, akik így rettegnek, nem lett volna itt a helyük, mert csak a többieket hátráltatják. Megcsóválta a fejét.
- Nem – mondta. – Vagy visszamész Asgardra most azonnal, vagy velünk jössz. Nem hagyunk egyedül, nem hagyunk senkit sem hátra. Válassz!
Kissé anyáskodva mondta mindezt, mint ahogyan egy anya beszél a gyerekekkel és nem, mint egy parancsnok a katonával. Katonákat, képzett személyeket ígértek, azért is jött vissza a hívásra, nem pedig egy rakás gyereket, mint akik itt voltak. Egyedül eddig az utolsónak érkezett fiút látta harcosnak.
- James, ön fedez minket, én megyek előre – mondta.
Ezzel koncentrálni kezdett és egy lángoló kígyót próbál létrehozni és ha ez sikerült, akkor azt engedi előre, hogy világítson a barlangban és utat mutasson, mert még arra is jó lesz, hogy a támadásokat felfogja és nekik legyen idejük erre felkészülni. Ha megvolt mindez, akkor elindult előre lassan és óvatosan a kígyó mögött.
Kígyócska:
2044 – A pusztulás - Page 3 Kigyo1

by **Thorhalla** Vas. 27 Május 2012, 16:50

Tao szavaira nem figyelek, már hozzászoktunk korábban, hogy víziók mellett kell harcolnunk, most sem lesz máshogyan. Ahogyan a nyíl betalált a bokorba nyüszítést lehetett hallani. Mikor odaértünk egy kölyök volt a hálóban, sebekkel tarkítva, nyakörv rajta. A szaga alapján pedig valami kutyaféle, így önkéntelenül is felmordultam és fújtam egyet. Kutya macska ellentétet pedig csak fokozta, hogy a kuzinjaim is gyerekként engem kergettek, mert ők farkasok voltak, én meg macska. Felemeltem a földről és leszedtem róla a hálót, a rettegés bűze csapta meg az orromat, a karom nyomok pedig a sárkányoktól voltak, azok kínozták meg. A nyakához nyúltam és próbáltam egyetlen egy mozdulattal leszedni a nyakörvet a nyakáról, jelezve ezzel is, hogy nem akarjuk bántani.
- Persze, megment – mondtam megvetően. – Azért tart pórázon, mi? Meg hol volt, amikor megkínoztak?
Tovább nyöszörgött, felsóhajtottam egyáltalán nem volt időnk arra, hogy gyereket babusgassunk. A nagy fehér? Ragnar? Persze… arról híres. Ha megmentette volna, akkor nem lett volna itt ilyen állapotban.
- Nem fogunk bántani, Ragnart, a Nagy Fehéret keressük mi is – mondtam. – Megvédünk mi helyette, nem lesz több bajod. A társunkat elvitték indák. Nem tudod, hogy ki okozhatta ezt? – Tao felé fordultam. – Meg kell találnunk, vigyázz a kölyökre. Fiú, maradj mögöttünk, mellettünk és nem lesz bajod.
A válaszok után végül elindulok abba az irányba, amerre az idegesítő Liam-ot ragadta el az a valami. Végül is őt kellett visszahoznunk majd ide.

by **Tyranis** Vas. 27 Május 2012, 16:50

Tyranis felvonta a szemöldökét, a lány szavaiból logikusan következtetve arra jutott, hogy sokkal fejlettebb a szaglása és a hallása annál, mint ami megszokott az átlagemberektől és átlagos fajoktól. Mindenképpen további vizsgálatokat érdemel ez az információ. Csak előbb még a sárkányok is ott voltak, hogy őket is megvizsgálhassa és felboncolhassa. Majd utána a gyerek is sorra kerülhet. A kérdés logikus és ésszerű volt a vad részéről, mivel nem voltak érzései, így hazudni sem tudott, ezért az igaz választ adta neki.
- Az egyik, és azok is csak félig.
Nem mondott ezzel túl sokat, de az örökkévalók sem csak a Földről voltak, sőt minden ismert fajnál, a Celestial-okat kivéve ősibbek voltak. akkor jelentek meg ezen a bolygón, amikor a dinoszauruszok eltűntek, és azóta is itt voltak, meg a Titánon. Hatvanöt millió év történelme és voltak olyanok, akik közelében lehettek ennek a kornak. Négy generáció, nem több, ennyi élt csak belőlük egyelőre. A kis vadat nézte, a mozgásban nem volt semmi elegáns, csak állatias, hol felegyenesedve, hol négy lábon állat módjára közlekedett. De nesztelenül, legalább ennyi előnye volt. Ahogyan meghallotta a hangokat megtorpant és ő maga is fülelni kezdett. A lányra nézett, aki nem logikus módon világgá kürtölte a félelmét, a mozgásán is látszott, illetve a gyorsabb légzés és a kitágult pupillák is erre utaltak. Ám a gyerek nem állt meg, hanem gyorsabban haladt abba az irányba, ahol a füst is volt. Tyranis a kezét a kardjára szorította, lecsukta a szemét és koncentrálni kezdett. Így haladt tovább, a vakság ettől kezdve nem zavarta, mert most is mindent látott a kardnak hála – amolyan Fenegyerek módjára érzékeli a környezetet – így most szinte biztosan megfogja tudni, hogy milyen képességgel, vagy képességekkel rendelkezik a gyermek, aki vele van, illetve kiszúrja, ha a közelben is van valaki, annak is megtudja a képességét, ha láthatatlan akkor is. Mivel a hullámok mutatják így is a környezetet számára ezért teljesen magabiztosan követi a gyermeket amerre az halad.

by **Sam** Vas. 27 Május 2012, 17:30

Csendesen haladok a barlang felé a csapattal, ugyan szívem szerint hátrább maradtam volna, de a lány ezt nem nagyon engedte, így előrébb foglaltam helyet a sorban. A barlangba tekintve, mintha valami mozgást látnék, de egy pillanat múlva már semmi, ahogy jött úgy el is tűnt. Az viszont ezzel bebizonyosodott, hogy figyelnek minket, vagy legalábbis már tudják, hogy itt vagyunk. A helyzet nyugtalanító, valamiért úgy érzem, hogy a barlangba menni nem éppen a legjobb lépés, amit életemben elkövetek. De nem hinném, hogy bárkit is érdekelne a szerény véleményem. A démonok ocsmány bűze pedig egyre csak erősödik, ahogy haladunk egyre mélyebben a barlang belsejébe. Ahogy a vezetőnk megáll én is így teszek, csendesen hallgatom a kis párbeszédet a nő és a lány között, de eközben inkább a barlang belseje felé irányítom figyelmemet. Mivel az onnan áradó szagok jobban lekötötték azt, ekkor egy mélyebb levegővételnél hírtelen a démonok bűze mellett néhány másik, attól különböző szagok ütik meg az orrom. Az egyik nagyon ismerős, de mégis ismeretlen… Ekkor belém nyilall a felismerés, amikor a sárkány lány vitt, neki volt ilyen szaga. Ez azt jelentené, hogy a barlangban a démonok mellett egy sárkány is van? Ez nem jó, ez már nem tetszik. De még van valami… A démonok és a sárkány szaga mellett. A többi elkeveredő szag már jóval egyszerűbben azonosítható, hisz a szaguk nagyon hasonlít a sajátomra. A fajtám tagjai közül is van odabent néhány. De ennél többet nem érzek, a démonok erős és tömény bűze elnyom szinte minden mást. A gondolataimból a nevem elhangzása ránt ki. Egy újabb parancs érkezett.
- Értettem. – válaszolom csendesen, majd folytatom – Császárnő, a démonok bűze egyre erősödik. De ez még nem minden, bentről más szagokat is érzek. Sárkányét és lupinokét. – adom tudtára észrevételem, majd hátrább lépek, hogy a parancsnak megfelelően fedezhessem a társaságot. A figyelmem azonban továbbra sem lankad, és a még barlangba jövetel előtt előrántott kardomat sem teszem el. Nem tudhatom mikor lesz rá szükségem.

by **Godlaw / Tao** Kedd 29 Május 2012, 13:06

A bokorban talált lény nem jelent ránk veszélyt, legalábbis első ránézésre úgy tűnik, ártalmatlan. A kínzások nyomai frissek, akárki is bántotta, az nem régen történt. Egy védelmezőről beszél, aztán a nagy fehérről, nem nehéz összeilleszteni a szálakat azzal, amit hallok.
~Az ő szenvedését valaki más okozta. Azért vagyok itt, hogy megállítsam a gonoszt.~ Válaszolok Ragnarnak, már ha hallja ezt, és körülnézek, bár kétlem, hogy látótávolságban lenne.
-Ragnart keressük, de ő talált meg minket - jegyzem meg Gunny mögött, ahogy segédkezet nyújtok a sérült kutyaszerű férfinek, és felsegítem a földről.
~Engedd, hogy megtaláljunk!~ Próbálok ismét üzenni Ragnarnak, és továbbmegyek Gunny után.
Ha szükséges, támaszt nyújtok a férfinek, hogy könnyebben tudjon haladni velünk. Nem hiszem, hogy túl sok választ adhat Gunny kérdéseire, inkább tűnik szolgának, mint szabad embernek, aki ismeri jól a világot. Persze szolgaként is lehetett betekintése egy-két dologba.
A kezemen lévő tetoválásra nézek, hogy megtudjam, leselkedik-e ránk veszély, az előbb az inda nagyon gyors volt, ha újra valami ilyesmi következne, jó lenne tudni róla.

by Ajánlott tartalom