Európai Országok Nagykövetsége

Stark vállalta az emberek védelmezését, így Kylenak valószínűleg lesz ideje arra, hogy biztonságban elhagyja az ostromlott szintet, és végre hozzájusson saját védő felszereléséhez. Amint a Vasember felemlkedett, Kyle is igyekezett iszkolni, figyelmeztetve az útjába kerülőket, hogy mentsék a bőrüket, amint lehetséges.
Miközben a lépcső felé igyekezett még egy villanásra látott egy páncélos alakot az utcán, amint felveszi a harcot a támadókkal, valamint egy csillogóan keménybőrű illetőt, amint az egyik tárgyaló felé veszi az irányt. Valószínűleg mutáns. Kyle azonban jelen esetben nem rendelkezett semmilyen különleges védőfelszereléssel, így hármasával szedve a fokokat száguldott lefelé a lépcsőn, ügyelve, hogy nehogy megbotoljon, és a nyakát szegje, vagy kificamítsa a bokáját. Szerencsére idelent még nem éreztette hatását a fenti káosz, és a kocsija is ott volt, ahol hagyta.
A férfi villámgyorsan körbenézett, hogy látja –e valaki, majd felnyitotta a csomagtartót, és gyorsan elkezdte felölteni a páncélját...

Sikeresen beérek a terembe, Azonban mint beérek valaki elrohan mellettem. Ha jól láttam egy civil volt az. Biztosan kijárat felé rohant.
Ahogy körbenézek az események felgyorsulnak. Látom a berobbantott falon keresztül, a lassan érkező energialövedékeket, melyek visszatartása végett Stark energiamezőt húzott fel az egykori fal helyére.
Ami még feltűnt, hogy két civil is van a helyiségben. Odasietek a két férfi elé és egymáshoz és magamhoz is közelebb húzom őket, úgy, hogy én álljak az ablaknak háttal.
- Ne értsétek félre, de inkább legyek én a második védőfal ami megvéd titeket.
Mondom, majd Starknak intézem a következő mondatot.
- Bocs ha ezzel sértem a becsületét Stark, de jelenleg jobbnak láttam beállni második falnak, mint a tétlenkedést.
Valószínű ennyire lesz csak időm a robbanás előtt. Ha átviszi az energia pajzsot a lövedéksorozat, ha nem, én a robbanás végéig gyémánt alakban maradok. Így ha a pajzs át is törik, legalább a tompított robbanásokat már fel tudom fogni a civilek előtt. Persze a robbanás után vissza kell változnom, mert nem bírom sokáig tartani azt a formát pihenés nélkül.

A doki egy kicsit azt kezdte érezni, hogy itt mindenki felkészültebb nála. Stark már rutinos volt ebben, de ez a másik civil is nagyon ésszerűen reagált mindenre. Mintha szakértői szemmel nézte volna a Vasember páncélját és a szavai is arra utaltak, hogy tudna bánni egy ilyennel. Andrew sajnos nem állt elő semmilyen javaslattal, pedig a doktor rá számított legjobban. Ő maga nem próbált hatni rá, hiszen kettejük közül Standish volt az ügyesebb és tapasztaltabb ilyen helyzetekben, ez kiderült a stadionban.
A doki fedezéket keresett a termen belül is, de a Browning puskáját készenlétben tartotta. A lézerek és a robot játszák a faltörő kost, amikkel egyelőre nem tudja felvenni a versenyt, de ha itt lesz a gyalogság, azok ellen már ér valamit a lőfegyvere is, gondolta.
A másik civil távozni látszott, viszont érkezett egy gyémánttá vált nő, aki felajánlotta, hogy élő pajzs lesz itt. A doki hozzá szólt:
- Köszönjük, kisasszony! Nem tud véletlenül olyan formát felvenni, amivel a lézert visszairányítja a feladónak?
Zield nem ismerhette a nő erejének pontos működését, de úgy tett, ahogy a kutatásai során is szokott. Nem abból indult ki, hogy mit nem lehet, hanem abból, hogy mit lehet. Ha erre nem képes a segítőjük, akkor meg fogja mondani és pajzsként védi őket. Ha viszont képes olyan tükörfelületet kialakítani magán, ami ilyen erős lézert is el tud téríteni és sikerrel járnak, akkor bevisznek egy csapást a Hydra-nak. A dokit egyre jobban kezdte érdekelni a technológiájuk. A klónozás és a virológiai kísérletek is brilliáns elmékről és óriási anyagi forrásokról tanúskodtak. A céljukkal persze nem értett egyet, de a tudásukat elismerte.

Futólépésben, harcra készen haladok a kijárat felé, és nagyon hamar el is érem, ám ahogy a célegyenesbe fordulok a nap teljesen elvakít. Egy pillanatig körvonalakat is éppenhogy csak látok, de ez pont annyira elég, hogy egy kicsit legyen időm lelassulni, mielőtt becsapódom az előttem állókba. Hárman bukfencezünk ki az utcára. Az egyik egy ismeretlen fiatal lány, a másik pedig Jerome. Legalább nem tűnt el teljesen. A következő pillanatban energialövedékek suhannak el felettünk, ésaAhogy felpillantok, rögtön észreveszem, hogy rendesen belenyúltunk a szarba, mert kábé tíz Hydra-ügynök fogja ránk a fegyvert. De ezzel együtt hatalmas szerencsénk van, mert ha most nem esünk el, azok minket találnak el.
- Nem jöhetnénk be mégegyszer? - nyögök fel, majd akcióba lépek. A botom szerencsére még nálam van, így legalább már a földről támadásba tudok lendülni. Lefordulok Jeromeról, majd az egyik kezemmel kicsit felnyomom magam, a másikkal pedig a minden erőmet bevetve megpróbálok sorban minél több katonát felborítani, a bottal kisöpörve a lábukat. Akármi is az eredménye a mozdulatnak, utána már pattanok is fel, és próbálok kilépni a félkörből.

Ahogy kifelé sietve kilépnék a kapunk, a hirtelen vakító fény miatt nem veszem észre, hogy előttem már áll valaki, ráadásul az ütközés pillanatában hátulról is nagy sebességgel nekem jönnek, így hárman szinte bukfencezve esünk ki az épület elé. Szitkozódom egyet magamban, hogy miért nincs egy felvillanásvédő a szememben, és megjegyzem magamnak, hogy már rég ráférne egy alapos fejlesztés. Aztán a következő pillanatban rájövök, hogy ez mentette meg az életem, mivel a fejem fölött húznak el azok az energialövedékek, maik telibe találtak volna, ha nem esem el. Attól még ráfér a fejlesztés. De nincs egy pillanat veszteni való időm sem, azonnal felpillantok, és felmérem a helyzetet. 8 Hydra-katona. Közben azt is konstatálom, hogy aki nekem jött hátulról az Danny, én pedig egy ismeretlen, fiatal lánynak ütköztem. Ennek a helyzetnek van annyi előnye, hogy végre fegyverhez juthatok, de ehhez előbb el kéne kerülnöm, hogy agyonlőjenek. Aktiválom a képességemet, kiterjesztve két társamra is, és még abban a pillanatban a legközelebbi katona felé vetem magam, és megpróbálom feldönteni, majd kitépni a kezéből a fegyvert. Távolodnom nincs értelme, ez nyilvánvaló, hiszen lelőnének, mielőtt újra a közelükbe érhetnék. Ha minden jól megy, azonnal lelövöm a katonát, akitől elvettem a fegyvert, majd fordulok a többi felé, és sorban kezdem lőni őket, először a talpon levőket, majd ha vannak, a fekvőket is. Ha lehetőségem adódik, most már kicsit távolodom is, hogy legyen időm és helyem kitérni az esetleges közeledő lövedékek elől.

Aegis minden igyekezete ellenére még egy karcolást sem tudott ejteni a polipgép burkolatán, az azt körülvevő energia mező miatt. Ulysses éppen valami kevésbé direkt megoldáson törte a fejét a szerkezet legyőzésére, de a földi egységek sem tétlenkedtek. Próbálta intenzív manőverezéssel elkerülni a felé száguldó lövedékeket, ennek ellenére energia lövedék is eltalálja. A páncél ugyan kitartott de a becsapódás miatt Ulysses egy pillanatra elvesztett az irányítást a vértezet felett és irányíthatatlanul kezdett zuhanni a víz felé.
- Ááááá! – Kiáltott fel a hirtelen ijedtségtől, de végül a kényszerfürdő előtt sikerült egyenesbe hoznia magát és elkerülni a becsapódást.
- Hé! Tegnap lett lefestve! – Kiált oda dühösen a Hydra-soknak a víz felett lebegve, de a választ inkább nem várja meg és nagy ívben felfelé tartva a csata fölé emelkedik hogy az érzékelőitől megfosztva is átlássa a teljes harc teret, közben folyamatosan mozgásban maradt, hogy nehezebb legyen eltalálni a földről.
- Határozd meg a zavarójel forrását!- adja utasításba az MI-nek, bár amilyen szerencséje van valószínűleg az erőtérrel védett óriás robot lesz az.
~ A rakéták és a lézersugár valahogy átjutnak az erőtéren, tehát vagy lekapcsolja vagy csak egy irányból véd.~ Követ kezteti ki magában amíg A.T.H.E.N.A. próbálja teljesíteni a feladatát. ~ Talán ha ki tudnám lőni az egyik rakétát, éppen akkor amikor átlép a pajzson...~
- Számítsd ki az eddigi kilövések alapján a következő rakéta indítás idejét és rakd ki a H.U.D.-ra a polipot körülvevő energia mezőt!.- mondja miközben bukó repülésbe kezd pont a gigantikus fejlábú fölött és megpróbálja kilőni a taszító sugarával a szerkezet egyik rakétáját abban a pillanatban amikor még félig a pajzson belül van. Talán így képes lesz megsemmisíteni vagy legalább kárt tenni benne, csak tökéletesen kell időzítenie.

Egy kis időt sikerül nyernem a bentieknek is a belépővel, de sajnos nem megy minden olyan flottul mint ahogy beszámoltam. Mert vagyok akkora amatőr hogy védőpajzsra ne gondoljak. De az ügynökök megoldják nekem a nosztalgia faktor. A felém közeledő csápra csak elengedek egy fél mosolyt és búcsút mondok egy kicsit a súlytalanságomnak. Összemérem a rutinomat az új keletű robotgépek pilótáival. A lényeg, hogy egészen speciálisan próbálkozok manőverezni, nem hiszem, hogy nagyon képben vannak a módszereimmel. Így csak simán megpróbálom a csápot csalogatni a tulaja körül. Éles irányváltások, közvetlen a géptest körül és csak mellékesben az összes kézifegyvert lőtávolságban elbírhatatlan nehézségűre változtatom. Most inkább a kiismerés a célom. Kíváncsi vagyok, hogy milyen jól manővereznek a csápokkal, esetleg ráküldök pár rakétát a tövére, ha akad kéznél. Tisztán próbálom tartani az elmém, a félelemet még a közelébe se engedve, mintha csak a veszélyteremben lennénk.

Zield látta, hogy többen távoznak. Legszívesebben ment volna Andrew után, mert őt olyannak tartotta, akit érdemes követni, ha túl akarja élni a helyzetet. A gyémántnő megvédte a lövésektől, de Stark pajzsa is aktivizálódott. A páncélos igen ésszerű dolgot mondott. A Hydra-nak talán nem elég ez a szupertechnológia, amit ma felvonultattak. A legújabbakat is akarják, amiket itt lehet megtalálni.
- Rendben, megteszem, amit tudok. Kisasszony, fedezne? Dr. Zield Jones vagyok egyébként. Önt hogy szólíthatom?
A doki nem akart most sokat beszélni, de azt azért tudni akarta, hogy szólítsa a lányt. A puskáját a kezében tartotta, mert számított rá, hogy akik kintről közeledtek, hamarosan bejönnek. Megpróbált óvatosan, fedezékben maradva elmenni a kiállított prototípusokig. Azt még nem tudta, hova lehetne ezeket elrejteni, de a mélygarázsra gondolt először. Aztán majd kiderül, meddig jut el egyáltalán.

Kyle még mindig sárgult az irígységtől, miután látta Stark páncélját, ami jóval fejlettebb volt, mint a sajátja. Mégis valahogy sokkal jobban érezte magát, miután az első darabokat magára csatolhatta. Az öltözködés mondhatni villámgyorsan ment, hiszen a páncél azért elég mobilra volt tervezve, nem tartott sokáig, hogy felöltse.
A rendszerek egy egész halk zümmenéssel keltek életre, ahogy a sisak belseje is megtelt állapotjelzőkkel, és F.R.I.N.G.E. elkezdte vetíteni a környezete adatait. Ezek szerint mégis akadt egy szemlélődő, mivel azonban valakik éppen a garázs rámpáján tartottak lefelé, az esetleges beszélgetésnek várnia kell. Úgy tűnik, hogy a férfi számára is elérkezett a harc ideje, egyelőre azonban az egyik vastag oszlop mögé húzódva várta, hogy kikhez is tartoznak a nehéz léptek.
Amennyiben az alakok a kinti alakok csoportjából valók, akkor az első lehetséges pillanatban Kyle előre lép, hogy a titánium bottal az illető fejére sújthasson. Ha az illető a kétméteres bot távolságán kívül halad el, akkor a taszítósugárral a fegyvert célozza, hogy azt kibillentse, esetleg ha oldalt találja el, akkor úgy lendüljön, hogy a többi támadó felé mutasson, ha van ilyen. A fémes léptekből gondolható, hogy akik közelednek, szintén valmi páncélt használnak, de a férfi remélte, hogy legalább zavarkeltésben sikeres lesz. Amennyire lehetséges, igyekszik közel kerülni, ahol a lőfegyver nem annyira érvényesül, és ahol kihasználhatja a harcművész képzettségét, mégha a páncéljának a mozgása nem teljesen tökéletes.
Ha a rámpán több, mint négyen jönnek lefelé, akkor kevésbé lesz hamari, és valószínűleg a kivárás mellett dönt, vagy ha nem veszik észre, akkor az utolsónak fog nekirontani a beépített hajtómű segítségével, derékon ragadja az illetőt, és elkezd felrepülni a rámpán.
- Tapogasd le a felszerelésüket – adta ki a parancsot az MInek, bár tudta, hogy csak elnagyolt válaszokat fog kapni.
Fekete páncélban, várakozott hát megbújva, és csak remélhette, hogy legalább egy rész a tervei szerint alakul...

Nicot az egyik leendő megbízója hívta ide. Nem tudta, hogy kicsoda, de valószínűleg valamelyik európai diplomata, nagykövet vagy valaki valamelyik nagykövetségről és valószínűleg a célpontja egy másik nagykövetségen dolgozó emberke vagy valamelyik politikus az Egyesült Államokból, aki az adott nagykövetség országának valami diplomáciai dolgát ellenzi itt. De, úgy látszott, hogy mégsem lesz munkája, mert mire leparkolt és felszerelkezett lövöldözés kezdődött valamelyik felsőbb szinten. Észre vett az egyik sarokban egy fickót, aki valami páncélt húzott fel magára. Csak ez hiányzott Nico számára. Nem elég, hogy nincs munka, de egy konzervdoboz is épp öltözött. Utálta ezeket a szuperhősöknek nevezett konzervdobozokat, akik elég nagy károkat okoztak a munkájuk közben, ráadásul elég nehéz kinyírni őket. Megnehezítik a jó munkás bérgyilkosok számára a munkájuk tiszta elvégzését. Elővette az egyik pisztolyát és Kyle-ra fogja.
-Haver, sosem szerettem a hozzád hasonló konzervdobozokat - mondta neki, miközben lassan közelített felé. - Lehetetlenné teszitek a munkánkat.
Ekkor meghallotta a fémes lépéseket a mélygarázs kijárata felől. Eleresztett egy jó szaftos szerb káromkodást. Elővette a másik pisztolyát is, majd beállt az egyik kocsi mögé, hogy a konzervdobozok, ha szó nélkül lőnének rá, akkor két másodperccel tovább tudjon élni.
- Még többen vagytok? Ragyogó! - mondta Kyle-nak. - Mi a bajotok az európaiakkal, hogy ennyire hidegre akarjátok tenni őket?

Egy lövedék eltalálja a lapockámat, de nem okoz akkora sérülést, hogy ne tudjam befejezni a mozdulatot. Egy ügynöknek sikerül csak kiütnöm a lábát, a többiek már észreveszik és ellépnek, de Jerome jó érzékkel lecsap rá és elveszi a fegyverét. Amikor talpra ugrok, akkor van csak időm a fájdalmat rendesen észrevenni. Elég kellemetlenül húzódik a hátizmom, de komolyabbat nem érzek, még csak a mozgásban sem akadályoz. Ez elég meglepő, a Hydrától nem vártam, hogy ennyire kise erejű fegyvereket alkalmaz. Vagy csak épp hogy súrolt volna? De igazából mindegy, eszem ágában sincs panaszkodni, hogy élek. Jerome felemeli az ügynöktől elvett fegyvert, de mielőtt még lőhetne, mind a 7 talpon levő ügynök becélozza. Mély levegőt veszek. Tudom mit kell tennem, de félek. Ennek ellenére elrugaszkodom, mert nincs egy pillanat veszteni való időm sem. Felugrom, és helyből átszaltózom Jerome és a Hydrások fölött, hogy egyenesen a hátuk mögé kerüljek. Gunny edzésein felfedeztem, hogy képes vagyok iszonyú nagyokat ugrani, helyből akár 20 métert is, szóval ez nem lehet probléma. Amikor földetérek, ha minden rendben megy rögtön fordulok is a Hydrások felé, és elkezdem a bottal leütögetni őket. Az ugrás kivitelezését még nem akarom megnehezíteni azzal, hogy megosztom a figyelmemet, de amint elkezdem a harcot, elkezdek átváltozni. Még nem érzem rá teljesen késznek magam, hogy harcban használjam, mert sokkal nehezebben tudom így visszafogni magam, de 7 fegyveres ellen nincs sok választásom.

Nincs még időm rendesen megmozdulni, mielőtt három találatot is kapnék, de ebben a helyzetben ez nem túl meglepő. Az annál inkább, hogy kellemetlen fájdalommal az oldalon megúszom. A szememet két lövedék érte, de mindkettőre tökéletesen látok, így csak az oldalamat súrolónak van nyoma, de az sem akadályoz nagy mértékben. Ahogy felpillantok, látom, hogy Danny a botjával kiütötte az egyik katona lábát, így az könnyű célpontot nyújt. Ki is használom a lehetőséget, és rávetem maga, és sikerül is elvennem a fegyverét. Egy pillanatot szánok csak arra, hogy megállapítsam, hogy milyen fegyver, és hogy van-e rajta kapcsoló, amivel növelni lehet az erejét. Ha találok ilyet, azonnal megnövelem halálos szintre. Nem fogok finomkodni velük, pláne, ha ennyien vannak. Viszont amikor az ellenségre emelem a fegyvert, azt veszem észre, hogy újra lépéselőnyben vannak. Akárhogy is sikerül Danny akciója, mindenképpen meg fogja zavarni őket, így ezt igyekszem kihasználni. Lövök, majd oldalra lépek, és újra lövök, egészen addig, amíg el nem fogynak.. Mozgásban igyekszem maradni, hogy nehezebb célpont legyek, és szükség esetén vetődéshez vagy más komolyabb kitérő manőverhez folyamodom. Ha Dannynek sikerül a katonák mögé kerülnie, akkor kevésbé fenyeget a veszély hogy eltaláljam, de mindenképpen odafigyelek, hogy őt semmiképp se érje barátságos tűz. Csak akkor lövöm a hozzá közvetlen közel levőket, ha ezzel megmentem. A lányra is ugyanígy igyekszem vigyázni.

Mivel a nő nem igazán válaszolt, a doki ott hagyta. Ilyen képességgel talán meg tudja védeni magát, Zieldnek viszont fedezéket kellett keresnie, miközben próbálta menteni a gépeket. Próbált tehát úgy haladni, hogy mindig legyen hova elugrani a lövések és a támadások elől. A puskáját kézben tartotta és készen állt használni, ha erre szükség volt.
Körülnézett, hogy merre vannak a legmodernebb, legjobb cuccok, amikre valószínűleg szemet vet a Hydra. Megnézte, hogy a védelmi rendszerükből maradt-e még valami. Ha el tudta venni a helyükről a cuccokat, akkor megtette. Keresett valami kis kocsit, szállítóeszközt, amit talán itt hagytak, mikor kiállították a gyártmányokat. Ha tudta, akkor erre rápakolt mindent és igyekezett a tárgyakkal lemenni a mélygarázsba vagy az irodahelyiségek felé. Az irányt attól tette függővé, hogy melyiket volt könnyebb megközelíteni. Valahogy arra számított, hogy ezen a két helyen nem igazán fogják keresni a cuccokat. Azt is megnézte, van-e olyan, amit ő tudna használni. Ilyen hi-tech fegyverekhez egyáltalán nem volt képzett, de azért megnézte, mit visz.

// Bocs a kimaradásért, de nem volt netem. //

- Sajnos nem tudok olyan alakot felvenni.
Válaszoltam a férfinak, mikor azt kérdezi vissza tudnám e tükrözni a lézersugarat. A sugár végül Stark pajzsa felfogta a lézersugarakat, sőt az energiáját magába szívta. és megkért minket, hogy próbáljuk meg a prototípusokat biztonságba helyezni.
A civil bemutatkozik és megkérdi a nevemet is. Én látva, hogy elmúlt a veszély vissza változtam emberi formára és bemutatkoztam én is.
- Üdv Dr. Jones. Engem hívjon csak Jinxnek.
Aztán a doki megindul, hogy elkezdje begyűjteni a fegyvereket, én pedig csatlakozom hozzá, hogy segítsek ebben. Közben persze figyeltem a környezetünk, hogy fedezékbe tudjak ugrani és magammal húzni a dokit, esetleges újabb rakéták érkezésekor. Ha pedig hydra ügynököt látnék, akkor azt gondolkodás nélkül lelövöm a desert eagle-el.

Éppen magamra csatoltam a páncél utolsó darabkáit, amikor a garázsban lévő pasas megszólított. Mondhatni a kialakult helyzetnek megfelelően mellőzött mindenféle köszöntést, ellenben egy 9mm-est lóbált az orrom előtt, és erős kelet - európai akcentussal fűszerezve mondanivalóját küldött el tulajdonképpen a fenébe.
Amíg még háttal álltam gondosan a helyére illesztettem az arcmaszkot is, csak ezután fordultam meg. Gondosan megvártam, hogy a figura kidühöngje magát, és amíg F.R.I.N.G.E. is bejelntette a maga szakadozott beszédmódján, hogy nem tudta letapogatni a közeledőket.
Hagytam, hogy a férfi megközelítsen, majd páncélkesztyűs balomat lazán a pisztoly csöve elé tettem. Nem tudom, hogy a hangom mennyire szólhat megnyugtatóan, de azok a csizmás lábak már nagyon közel csattogtak.
- Itt nem én vagyok az ellenség, öcsi – majd behúzódtam egy parkoló autó mögé. – Az ellenség onnan közelít.
Remélem akárki is az illető, több esze van annál, semhogy éppen most kezdjen vitatkozni, vagy tesztnek alávetni a páncélomat. Ha mégis ez utóbbival próbálkozna, akkor igyekszek a csuklójára csapni a kezemmel, hogy lefegyverezzem. Ha nem muszáj, nem akarom különösebben bántani, de nem is leszek különösebben tekintettel rá.
Mindenesetre a tekintetem a rámpára tapad, rosszkedvűen morgok, amikor elég komoly túlerővel nézünk szembe. A robot kicsit esetlenül fest az alacsony mennyezettel a feje fölött, de ez gondolom nem zavarja meg a gyilkolásban. Hat gyalogos...csak akkor lehet reális esélyem, ha meg tudom lepni őket, márpedig az nem tarthat sokáig, hiszen, ha valakinek ilyen felszerelése van, az előbb – utóbb kiszúrja a páncél energiáját is.
Kezemet a fedezéknek használt autó oldalára rakom, majd benézem az irányt, ugyanis nem lenne jó, ha pont egy oszlopnak tolnám neki véletlenül.
- Ne légy útban, öcsi! És véletlenül se lőjj hátba, különben egyedül maradsz – morgom még az ideges fickónak.
Ezután teljes erővel megtolom az autót, amikor a támadók már beértek a garázsba, de még nem fedeztek fel minket, és nem tudtak szétszéledni. A páncél megnövelt erejével ez elvileg nem jelenthet problémát, és beleadok mindent, hogy amennyire lehet, az adhoc támadás gyors legyen. Az elsődleges célom, a zavarkeltés, illetve, ha még sikerül ki is ütnöm valamelyik páncélost a megtolt szedánnal, az igazán klassz lenne.
Ha a támadás sikeres, akkor átugrom az autó motorháztetejét, és az egykezessé rövidített bottal ugrok közéjük, igyekezve minél közelebb kerülni, ahol már nem lőhetnek anélkül, hogy ne legyen arra esély, hogy egymást találják el. Persze, ha a saját életük nem számít, akkor nem biztos, hogy ezzel sokra megyek. De addig is marad a közelharc, a titánból készült bot, és az éveken keresztül gyakorolt harcművészet...

Nem sikerül sokat tanulmányoznom a gépeket, az egyetlen fájdalmak között megszerzett információm, hogy a csábokat valószínűleg nem a pilóták irányítják hanem egyszerű szenzoros funkciók. Ergo ha megvan a mód, hogy összezavarjuk megtudjuk bénítani egy lényeges funkcióját ennek a konzervnek.
Viszont ha már a kényelmetlen tapasztalatnál jártam, épp sikerült medve mancsnak egy ölelésre invitálni. Egy lövésemre gyorsan rákoncentrálok.
Felhasználom a képességem funkcióját amit csak ritkán szoktam. Nem egy konkrét dolog mezejét babrálom meg, ahhoz ez a monstrum lehet túl nagy lenne. Hanem a környezetemet. Így a robot kar funkcióit úgy lelassítom, hogy a teljes záródás előtt én villám sebességgel tudjam kilőni a szomszédos robot felé. Minden reményem pedig abba helyezem, hogy eléggé rám izgult már ahhoz, hogy egészen a társa fém testébe kövessen engem. Én pedig az utolsó századmásodpercet is kivárom a kitéréshez az adrenalingőzös látásmódot használva. Kijátszva maga ellen a sebességét amivel el tudott kapni.

Sajnos Aegis terve nem volt kivitelezhető, mert az utolsó pillanatban észrevette a szerkezet tetején lévő másik páncélost. Ezért kénytelen volt megszakítani az akcióját és ezzel újabb esélyt adni a gépnek az épület elpusztítására. Bár az még mindig jól bírta az állandó támadást a többi hősnek köszönhetően. A pontos részletekkel nem igen volt érkezése foglalkozni, mivel túlzottan lekötötte hogy a szorult helyzetbe került Axe-nak próbáljon segíteni és lehetőleg mindezt úgy hogy ő maga ne kerüljön a szörny halálos ölelésébe. Az biztos volt, hogy a polip jóval fürgébb volt mint ahogy az ember várna. Ezért inkább a távolságot megtartva próbálta magára terelni a gép figyelmét, hátha akkor elengedi a másik férfit, vagy annak lesz ideje kiszabadulnia amíg vele foglalkozik a gépszörny. Ulysses gyors egymásutánban több lövést is eleresztett a gép irányában. Az első lövést egyből a másik ügynököt szorongató mechanikus csápba küldi, hátha elér vele valamilyen hatást. Az összes utána következő taszító sugárral a szerkezet elején lévő „szemeket” veszi célba. Biztosra veszi hogy a pajzsokat nem fogja tudni átlőni de talán elvakíthatja a szerkezetet . Mindeközben folyamatosan manőverezik a levegőben gyors, és kiszámíthatatlan irányváltásokkal hogy ha a gép őt is el akarná kapni ne legyen könnyű dolga.

A nő végül válaszolt Zieldnek. Nem ment az az fajta átváltozás, amire a doki gondolt, viszont vele tartott, hogy segítsen. A kiállítócsarnok hatalmas volt és lehetetlennek tűnt mindent megmenteni. 
~Egy ilyen rendezvényt napokig készítenek elő, mire minden a helyére kerül a teremben. Mi ketten egy morzsányit tudunk ebből megmenteni.
A doktor megpróbálta kiszűrni, hogy mi kellhet a Hydra-nak. Azt gyanította, hogy Jinx semmit nem tud a szervezetről, bár ebben akár tévedhetett is. Biztosra ment, hogy ne fecsegjen ki titkot, ezért ennyit mondott:
- Ha mi nem kapcsoljuk ki a biztonsági rendszert, akkor ők szétlövik. Látta, milyen hi-tech cuccaik vannak, szerintem újabbakra fáj a foguk. Mentsük azokat!
Zield még mindig óvatos volt, figyelt, hogy nem hatolnak-e be ide a katonák. Ha ez megtörtént, akkor inkább fedezéket keresett, minthogy megpróbáljon feleslegesen hősködni. Ha nem volt gond, akkor a riasztószerkezetet, a védelmi berendezést kereste. Ezután Jinx-re nézett, hogy van-e tippje, mit lehet azzal tenni. Ő maga még sosem próbálkozott betöréssel, de az AIMVille-nél a laborokban látnia kellett már néhány biztonsági rendszert. Jobb híján azokkal tudta összehasonlítani, amit itt látott (ha megtalálták). Ha sikerült kioldani, akkor tényleg a fegyvereket próbálta összeszedni, de azért jobban is körülnézett és gondolkodott, mi kellhet egy ilyen neonáci, mutánsellenes, misztikum és csúcstechnológia iránt érdeklődő, a bolygó "megtisztítására" készülő szervezetnek.

A környezetemben újra feldübörög az élet, ahogy a földre esek lihegve a hirtelen halál szorítástól és fegyver ropogástól mellettem. Kívülről egy másodpercbe ha beletelik mikor vissza is térek az mozgáshoz. Gyorsan felmérem a környezetem és a földre csapok, ezzel jelképesen használva megint a képességemet a srácokra zöldben. Most egy tonnás súlyt adok a fegyvereknek. De az egyik közel esőt egyből a kezembe is repítem, hogy villám gyorsan körbe tüzelhessek egy kört. Közben csak gyakorlat ként az összes többi fegyvert pályára állítom a követség épületével. Így elvileg mind közepes sebességgel oda fog repülni és elkezd körözni körülötte. A part ezen a szakaszán lévő katonák meg itt maradnak nekem. Jó játék lesz, de most nem leszek fer. Aki pár méteren belülre lép az megérzi a kis speciális gravitációs beállításaimat ami csak rám nem hat. Ők végtelenül lelassulnak és elgyengülnek. Mintha csak egy speciális kis légköri csavar lenne. De persze csak annyival oldom meg, hogy a beállítás kicsit könnyedebb lesz mint ami a holdon tapasztalható. Ergo még enyhébb vonzás hat rájuk ezen belül és az elsődleges mutáns gén adta képességemmel így könnyedén lezavarhatom a bemelegítést módszeresen távolodva a poliptól és lassan sakkozva a többi robotkával, hogy kiderüljön mit tudnak, milyen gyorsak ilyesmi. A katonáktól nem számítok különlegesebb dologra a tartalék fegyverem kívül. De arra igen és egyből ki is veszem a kezéből csak félvárról használgatva a manipulációm.

Elrugaszkodom, és sikerül is átpördülnöm a katonák fölött, pont ahogy terveztem, viszont egy pillanatra a szívverésem is eláll, amikor megérzem, hogy jégen landoltam. Egy pillanatig úgy érzem, hogy most egy iszonyatosan nagyot fogok taknyolni, és a hydrások szitává lőnek, de szinte csodával határos módon talpon maradok. Szeretlek, majomügyesség! Szélesen elvigyorodom, és elkezdem lecsapkodni a katonákat. Érzem, ahogy a szőrzet lassan beborítja a testemet, és elkap a harci hév. Először a legközelebb állónak kapom el a fegyverét egy felfele tartó botcsapással - így ha minden jól megy, csak a madarakat tudja leszedni az égről, ha meghúzza a ravaszt - majd a következő ütést a fejére célzom. Ezt egybekötöm egy kitérő manőverrel is, ha a többieknek van ideje lőni. Közben már próbálok a jégfoltokra is figyelni. Ha sikerült kiütnöm az elsőt, jön a következő, ahogy épp hozzáférek. Közben hallom a lövések hangjából, hogy Jerome sem pazarolja az időt. A szemem sarkából látom is, hogy két ügynök kidőlt.
~ Remélem kábító lövedéket használt. - jut eszembe, de többet nem is igazán foglalkozom a dologgal. Túlságosan élvezem a harcot ahhoz, hogy most ilyeneken gondolkozzak.
- Ezt neked! - kiáltom már kissé majomvisításra emlékeztető hangon a következő ellenfelemnek, akire lecsapok.

Egy pillantással észreveszem, hogy a fegyver csak közepes fokozaton van. Miért? Ennek semmi értelme. Miért használ a Hydra nemhalálos fegyvereket, ez nem vall rájuk! Akárhogy is, ez nem akadályoz meg abban, hogy kitérés közben átkattintsam a kapcsolót. Miközben az ellenséges lövedékek becsapódnak oda, ahol eddig álltam, kegyetlen pontossággal lövöm ki az első halálos energianyalábot, majd a másodikat és a harmadikat. Három lövés, három halál. Egy életre megtanultam, hogy ne hagyjak elvarratlan szálakat egy csatában, nem fogom újra elkövetni ezt a hibát! Közben Danny végrehajtotta a szaltóját - szép mutatvány volt, meg kell hagyni - és már majom formában kezd közelharcba a katonákkal. Mind a négy megmaradt Hydra-ügynök őt célozza, így én hátulról nyugodtan leszedhetem őket. Danny gyorsan mozog, így csak azokra a katonákra lövök, akik biztonságos távolságban vannak tőle, hogy ne kapjon Danny barátságos tüzet. Halálos fokozaton a legkisebb kockázatot sem vállalhatom. Ha nincs tiszta célpontom, akkor kisebb fokozatra állítom a fegyvert, mielőtt tüzet nyitnék. Minden bizonnyal nem fogok mellélőni, de még véletlenül sem szeretném, hogy az első fontos tettem ebben a világban egy X-man megölése lenne.

A terv látszólag bevált, legalábbis a monstrum elengedte a másik páncélost, akit az imént akart összezúzni. A koncentrált lövések végül áthatoltak a gépet körülvevő pajzsokat ami némi elégettségre adott okot.
~ Mégse vagy olyan sebezhetetlen mint gondoltad, ugye? ~ Vigyorodik el magában Ulysses a pillanatnyi dicsőség hevében. Nem okozott komoly kárt a gépben de legalább már nem érezte megát Don Quijote-nak aki egy szélmalommal harcol. Az elégedettségét viszont a válaszként érkező vörös fénysugár. Aegis azonnal megnövelte a hajtóművei teljesítményét és kilőtt az ég irányába, ki az imént érkező fénysugár útjából. Amikor biztonságos távolságba ért, ahol mát nem tudott újra rálőni a polip, márt kezdhetett aggódni, hogy mi volt vele a célja.
- Ez meg mi a túró volt? – Teszi fel magának a költői kérdést. Egyelőre úgy tűnt, hogy nem történt semmi se vele sem a páncéllal.
~ Talán letapogatott, vagy megfestett. ~ fut át a gondolat az agyán. Az utóbbi volt a rosszabb a két lehetőségből, így ezzel kezdett foglalkozni.
- Végezz kettes szintű diagnosztikát. – Adja utasításba a mesterséges intelligenciának, ami azonnal letapogatja saját magát az érzékelőkkel és ellenőrzi a rendszereit anélkül, hogy mindez a páncél harcképességét csökkentené. Az érzékelőket ugyan zavarták de a gyakorlatilag nulla távolságra lévő dologról talán tudtak információval szolgálni.

Az előadóteremben, minden cég külön kialakította a maga kis részlegét, ahol a legújabb fejlesztéseit állíthatták ki. Persze mindet védte valami biztonsági rendszer, ami megnehezítette, hogy azokat kimenekítsük a neonáci katonák elől.
A doki felvet egy ötletet, ami közel áll az enyémhez.
- Szerintem sem növényekért jöttek ide a nácik, a legfejlettebb fegyverek és HI-TECH kütyük pedig most itt vannak egy helyen, kihagyhatatlan alkalom ez nekik.
Válaszolom, majd az egyik kiállított új fejlesztésű fegyverhez lépek közelebb, hogy megvizsgáljam a biztonsági rendszert ami azt védi. Próbáltam kiszúrni az üveg mentén a hőérzékelőket(ha van), a kiállításnál a falban, meg esetleg a mozgásérzékelőket(ha van), hogy azért nagyjából képben legyek a dologgal kapcsolatban.
Aztán elindulok a dokival megkeresni a biztonsági rendszer "agyát", ha pedig azt meglátom(ha megtaláljuk egyáltalán) akkor ha a katonaságnál és SHIELDnél tanultak alapján megpróbálom azt hatástalanítani.
Ha ezt nem találtuk meg akkor pedig a kamerák vakfoltjában próbálom meg egenként hatástalanítani a különböző biztonsági rendszer részeket (egyenként a kiállított tárgyaknál) a legjobb tudások szerint. Nem kockáztatnék egy sziréna csak felkérés lenne a náci katonáknak keringőre, mert tudnák az épületben pontosan hol is vannak a fegyverek, ha eddig nem tudták volna.
Nem hibázhatok, még azzal is számolnom kell, hogy lehet felbukkan pár Hydra katona ide bennt és azok elől fedezékbe kell ugornunk, elvégre még túl gyenge vagyok ahhoz, hogy újra gyémánttá váljak.