Európai Országok Nagykövetsége

A doki látta, hogy Jinx érti a helyzetet. Vagy találkozott már a Hydra-val vagy vagy ügynök volt. Ránézésre Zield nem mondta volna meg, hogy itt neonácikról van szó, így gondolta, hogy a lány már korábbról tud valamit. Egy pillanatra a nőre is nézett és megkérdezte:
- Nácik?
Ezzel nem árulta el, hogy ő mit tud, csak megpróbálta a nőt beszédre bírni. Ha kiderül az igazság, akkor majd ő is feltárulkozhatott, de egyelőre nem tudta, hozzá hasonlóan korábban belesodródott civillel vagy egy S.H.I.E.L.D-essel van dolga. Elég extrém kinézete volt a nőnek és a doktor inkább civilre tippelt volna.

Elindult megkeresni a biztonsági szobát. Most ugyanazt érezte, mint a stadionban, amikor a műszaki helyiséghez mentek. Bizonytalanságot és veszélyt. A fegyverét maga előtt tartotta, hogy ha Hydra katonákat lát meg, akkor tüzelni tudjon. Az irány nagyjából adta magát. A doki viszont nem számított rá, hogy már odabent vannak a terroristák.
~Megint előttünk járnak egy lépéssel. Vagy ki tudja, hánnyal...
Halkan szólt Jinx-hez:
- Ért németül? Mit mondanak?
A választ megvárva még hallgatózott egy kicsit, hogy hány személyt hall. Kettő beszélt. A rendszer kikapcsolására és támadásra ez is elég volt. Gondolkodott rajta, hogy mit kellene tenni. A figyelmet semmiképp sem akarta felhívni magukra, de sokáig várakozni sem lehetett. Úgy döntött, hogy Jinx-re bízza, mit tegyenek, őt követi, de közben nézte, hol találhat fedezéket, ha lövöldözés lesz. A lány ereje is véges, nem kalkulált azzal, hogy majd bebújik a gyémánt mögé. Hősködni sem akart, miért rohant volna a biztos halálba?

Ahogy vizsgálom a rendszert eszembe jut hogy már valamikor elmentem a biztonsági szoba előtt, így nem lesz nehéz megtalálni azt. Míg haladunk a dokival egy kérdést vet fel.
- Fasizta német szervezet az első világháborúkban fő szerepük volt.  Aki részt vesz a 3. világháborúba, az előtte tanul az előző kettő hibáiból.
Válaszolom miközben haladunk tovább. Lassan a közelbe érünk és ráfordulunk a folyosóra, ami a vezérlőhöz visz. Amit közelebb érünk, hallom, hogy megelőztek minket. Két német férfi hangját hallom, de ki tudja hányan vannak még.
- Sajnos nem értek. Maga maradjon fedezékben, én megpróbálom kideríteni hányan vannak. Ha pedig kevesen akkor kezelésbe veszem őket.
Mondom halkan, majd megindulok lopakodva az ajtó felé. Az ajtó mellé állok,(a zsanér felőli oldalára) majd megpróbálom kihallgatni hányan is vannak pontosan. Remélhetőleg a hangszínek változásából ki fogom tudni szűrni.
Ezek után megvizsgálom az ajtót. Mert ha kártya vagy számkódos akkor nem fogok tudni váratlanul rájuk törni. De ha csak kulcsos ami most nyitva van, akkor ha csak ketten vannak, akkor könnyen kinyithatom egy gyors mozdulattal(miután elé álltam megszilárdított testtel, és gyors célzással egy- lövést adok le a közelebbi hydra nyakára és szemére, elvégre csak nem golyóálló üveg védi  szemét. Ha ez megvan akkor visszahúzódom az ajtó mögé és és kis kivárás után a másikkal is hasonló képen végzek.
Ha többen annak mind kettő, akkor a zárat vizsgálom csak meg egyenlőre.

Eltalálom az első hydrást, majd a másodikat is. Nagyon viccesen csúszkálnak, miközben nekem alig kell megerőltetnem magam, hogy megőrizzem az egyensúlyomat. Így nagyjából semmi esélyük nincs kitérni előlem. Többet már nincs is időm lecsapni, mert a maradékot Jerome lelövi. Már nézek is körbe, hogy látok-e még valahol leütni való katonákat, de akkor hirtelen megérzem az egész testemen jelentkező csiklandozó érzést, amit akkor szoktam érezni, amikor nő vagy csökken a szőrzetem. Lenézek a kezemre, és látom, hogy tényleg ez a helyzet. Néhány pillanat alatt teljesen visszaalakulok. Kérdőn nézek Jeromera.
- Ennél tovább szokott tartani. -mondom.
- Az én képességem is kikapcsolt. Nem tudom mi lehet az oka.
- Legalább nem a harc közepén múlt el.
- Ja.
- Ezek lent maradnak amíg összeszedi őket a SHIELD? - kérdezem, azok felé bökve a fejemmel, akiket Jerome talált el.
- Tovább is. Sokkal tovább. - feleli. Nagyon rossz érzésem van.
- Hogy érted?
- Halottak. Átállítottam a fegyvert.
Hogy mi? Megölte őket, amikor ő csak kábító lövedékkel támadtak? Miért?!
- Tudom, hogy nem bírja a gyomrod az ilyesmit, de ezen most nem nyitok vitát. Majd kérdezd meg Ameliát, ő talán elmeséli, hogy miért nem szeretek elvarratlan szálakat hagyni.
Hátat fordít nekem és elindul.
- Van még dolgunk, foglalkozz inkább azzal. Ártatlanok halhatnak meg, ha nem sietünk.
Már megint ez történik! Miért kerülök én mindig ilyen helyzetbe?! Ugyanaz, mint Genoshán, a társam legyilkol csomó embert, ráadásul úgy, hogy van más lehetőség, én meg nem tudok mit kezdni vele.Az nyugtat csak egy kicsit, hogy ő nem maradhatott X-man a saját világában. Most már sejtem miért...
- A lányt itt hagynád? - kiáltok utána, majd fölkapom a vállamra az ájultat, és elindulok vissza az épületbe. Nem hagyhatom itt kint, ahol bármikor újabb katonák bukkanhatna fel. Keresek valami biztonságos helyet neki, és csak ezután követem Jeromeot. Minél többet ütök le én, annál kevesebbet fog ő megölni, úgyhogy sietnem kell.

Újabb két lövés, és még kettő holtan esik össze, miközben a másik kettőt Danny elintézi. Épphogy végzünk, amikor érzem, hogy az erősítésem kikapcsol, és Danny is visszaváltozik. Körülnézek, de nem látok semmit, aminek tudnám ezt a hatást tulajdonítani.
- Ennél tovább szokott tartani. -mondja.
- Az én képességem is kikapcsolt. Nem tudom mi lehet az oka.
- Legalább nem a harc közepén múlt el.
- Ja. - Megvonom a vállam, de sokkal jobban izgat a dolog, mint ahogy kimutatom. Nagyon nem vagyok boldog attól, hogy kiszámíthatatlanná válnak a képességeink. Hallottam a kúriában, hogy a Hydra foglalkozott képességmanipuláló technológiával. Sikerült volna stabilizálniuk? Amint letelik az az idő, amennyire két aktiválás közt szükség szokott lenni, megpróbálom újra bekapcsolni, és ellenőrizni, hogy egyáltalán működik-e.
- Ezek lent maradnak amíg összeszedi őket a SHIELD? - kérdezi. Jobb lesz most túl lenni ezen, mint később. Felsóhajtok.
- Tovább is. Sokkal tovább. - felelem.
- Hogy érted?
- Halottak. Átállítottam a fegyvert. Tudom, hogy nem bírja a gyomrod az ilyesmit, de ezen most nem nyitok vitát. Majd kérdezd meg Ameliát, ő talán elmeséli, hogy miért nem szeretek elvarratlan szálakat hagyni.
Ezzel hátat is fordítok neki, jelezve, hogy valóban nem áll szándékomban több szót pazarolni erre. Nyilván dühös lesz, és össze lesz zavarodva - jól ismerem, és tudom, hogy fiatalkorában még nehezebben viselte az ölést - de nem érdekel. Amikor utánam kiált visszaszólok, de nem nézek hátra:
- Keress neki valami biztonságos helyet, ha ettől jobban érzed magad!
Közben már keresem az újabb ellenfeleket. Nagyon kevesen vagyunk idekint, szóval amíg nem jön meg a SHIELD, kénytelenek leszünk csak védelemre berendezkedni, így valami fedezéket keresek, ahonnan ki tudom lőni a katonákat, akik megpróbálnak bemenni az épületbe. A poliprobot ellen nem sokra mennének velem, szóval nem indulok meg arra felé, csak ha abszolút nem látok a közelben katonákat. Ez esetben viszont az a kevés segítség is hasznosabb, mint itt állni, és nézni a távolba.

Zield nagyjából azt hallotta vissza, amit Jonathan Miller mondott a Hydra-ról pár hónappal ezelőtt a tárgyalóban. Nem látott okot arra, hogy a nőre gyanakodjon, mint beépülő terroristára. Úgy gondolta, ő is a S.H.I.E.L.D-hez tartozik és ennek meg is örült. Röviden válaszolt neki:
- Értem, szóval ön is ügynök. Sajnos nekem is volt már ezekhez szerencsém, legutóbb a stadionban...
Nem akart sokat beszélni, de ezt jó volt tisztázni. Így már egyiküknek sem kellett nagyon titkolóznia és jobban összedolgozhattak.
Jinx sem értett németül, de előrement körülnézni. A doktor a puskáját készenlétben tartva keresett biztos helyet, ahonnan figyelhetett. Az ajtó felé fókuszált, de néha a másik irányba is nézett, nehogy meglepjék. Már ő is hallotta a harmadik hangot. Nem jelzett, mert ezt az ügynöknek is kellett hallania. Egyelőre csak kivárt, hogy mi lesz. A nőt a képessége jobban megvédi, mint őt a golyóálló mellény. Ha támadásra kerül a sor, akkor viszont nem lesz rest pár golyóval megkínálni a katonákat. Mégis aggódott. Nem csak azért, mert ezek ezerszer jobban fel lehettek szerelve. Inkább azért, mert amíg ők itt várakoznak, simán ki lesz kapcsolva a biztonsági rendszer és onnantól nincs megállás. Mégis le kéne őket rohanni? Nem, az öngyilkosság lenne... Kétségek közt vergődve várta, hogy az ügynök majd kitalál valamit, hiszen ő nyilván értett a hadviseléshez.

Ahogy beviszem a lányt, azonnal látom, hogy gyakorlatilag tök üres már a terem. Hova ment az a rengeteg ember? Az egyetlen, akit bent látok, az az ismeretlen páncélos, aki az ablaknál tartotta a frontot. Elmondja, hogy a prototípusok biztosításához segítség kell, és nagyon hamar úgy döntök, hogy inkább oda megyek, mint Jerome után. Ő tud vigyázni magára, még túl jól is, viszont lehet, hogy a Hydra valamelyik prototípusért jött, tehát nekünk nem szabad hagyni, hogy megszerezzék. Viszont a lányt nem akarom simán lerakni a padlóra és itthagyni.
- Van itt egy sérült. - mondom a páncélosnak. - Lehet, hogy orvosi segítség kell neki. Hol vannak a civilek?
Ha megkapom a választ, és tudom, hogy hova kell vinni, először oda indulok, majd csak utána a többiek után. Ha viszont nem tudom hova vinni, csak egy biztonságosabb helyet keresek neki, aztán futva megindulok arra, amerre a prototípusok vannak.

Danny visszamegy az ájult nővel az épületbe, én pedig elkezdek távolodni tőle. Óvatosan haladok a jég miatt és az állandó fenyegetettség miatt. Igyekszem mindenféle támadásra felkészülni, és ha tüzet nyitnak rám, kitérés után azonnal viszonozni. Végül a parkoló irányából lövéseket hallok, így arra veszem az irányt. Igyekszem fedezékben maradni és úgy megközelíteni a harcteret. Egy autó mögé húzódom, remélhetőleg anélkül, hogy észrevennének. Amikor felmérem a terepet, látom, hogy négy katona és két robot lő Axe-re. Nem késlekedem, azonnal tüzet nyitok a katonákra. Először őket megpróbálom kiiktatni, aztán majd foglalkozom a robotokkal. Ha van időm rá, már próbálom előzetesen felmérni, hogy felismerem-e hogy milyen robotok lehetnek. Axe képességét ismerve nem jelenthetnének gondot az elpusztításuk, de láthatóan nem használja, ez pedig megerősíti azt az elméletet, hogy valahogy blokkolták a képességeinket. Ezek szerint marad, az a megoldás, hogy megpróbálom megtalálni a robot gyenge pontjait. Biztos vannak. Nem létezik hibátlan hadigép!

Ezzel, ellenem nem sokra mész picuri. – Jegyzi meg gúnyosan miután kiderült a vörös fény rendeltetése, amit az imént lőttek rá. Mivel semmilyen emberfeletti képessége nem volt, amit nem a felszerelése biztosított volna neki, így rá ez valószínűleg ártalmatlan volt, a lézersugarak viszont már egy másik kategóriába tartoztak. Intenzív és kiszámíthatatlan manőverezésbe kezdett a levegőben. Ezzel próbálva elkerülni a záporozó lézersugarakat. Ha a gép nem képes nem képes egyszerre rá és az épületre is tüzelni akkor igyekszik a szerkezet tűzívének szélén maradva magán tartani a figyelmét, hogy az ne tudja az épületet lőni. Ha tőle függetlenül is képes tűz alatt tartani akkor csak igyekszik a gépezet hátulja felé  kikerülni a tűzvonalból amíg előáll egy új tervel.  A polip hátulja fölé próbál manőverezni remélve hogy a hydra mérnökei ezt a részt hanyagabbul fegyverezték fel, ahogy a legtöbb ember tette volna. Rá ugyan ártalmatlan volt a képességblokkoló de ha a többiek között vannak mutánsok vagy már hasonlók akkor ők el vannak vágva a képességeiktől amikkel talán javíthatnának a helyzeten.
~ Valahogy le kellene állítani legalább a képességblokkolást. ~ fut át az elméjén ha sikerül egy lélegzetvételnyi időhöz jutnia a lézerzáporban.
- A.T.H.E.N.A., mit tudunk a képesség blokkoló technológia működéséről? – kérdezi a páncélja mesterséges intelligenciáját hátha eszébe juttat valamit az eszközről amivel hatástalaníthatja.
- Mindenesetre aktiváld a jelzavaróidat teljes erősségen. Ha mi nem tudunk kommunikálni akkor, legalább viszonozzuk a szívességet. – remélte, hogy ezzel a húzásával összezavarhatja vagy lelassíthatja az ellenséget.

Szóval a doki találkozott már ezekkel a terroristákkal személyesen is.
- Én nem voltam ott a stadioni incidensnél, de nem is kellett ahhoz, hogy tudjak egyet, s mást a nácikról.
Mondom miközben eszembe jutnának a nosztalgikus emlékek melyeket hamar el is hessegetek az elmémből, elvégre, most a feladatra kell koncentrálnom.
Amikor bekukucskálok  résnyire nyitott ajtón, nem látok sokat csak az egyik hydrás derekát meg néhány nagyobb berendezést.
~ A lövöldözős tervemet lefújhatom túl sok a jó fedezéket nyújtó gépezet.
Más terven kezdtem el törni a fejem és a gondolataim máris a körül keringtek, hogy vajon a biztonsági rendszer beindításával a folyosók is lezárulnak -e, mert ha igen akkor könnyedén csapdába ejthetnénk a náci bandát odabent.
Persze agyalás közben figyeltem, hogy ne szúrjanak ki, hogy látok e még más lényegeset, és, hogy hallok -e újabb hangot.

Zield tisztában volt azzal, hogy egy ügynök lényegesen többet tudhatott nála a Hydra-ról. Nézte, hogy a nő mit talál ki és hogy nem jön-e ellenség. Nem volt valami vérengzős típus, de ezt a brigádot már nagyon utálta. Gond nélkül képes lesz halálos lövéseket is irányozni feléjük, ha az kell. Az emberek felsőbbrendűségét hirdették, hajszolták, de milyen áron? Egy egész stadiont megfertőztek, másokat kopíroztak és megkeverték az életüket. A dokinak is sok borsot törtek az orra alá és főleg ezért haragudott rájuk. A tudományos ismereteikre viszont kíváncsi volt, mivel annak a csúcson kellett lennie.
Mivel itt semmi nem történt és Jinx sem mutatta jelét, hogy meglenne a terv, Zield kezdett türelmetlenné válni. Ha feloldják a rendszert, elszabadul a pokol és meglépnek a legújabb technológiákkal. De mit tehet egy civil és egy ügynök három (vagy több), valószínűleg állig felfegyverzett klónkatonával. A doki biztosra vette, hogy ilyenekről volt szó. Suttogva beszélt Jinx-hez, hogy a bentiek még ne hallják.
- Apránként lehetne elbánni velük, nem? Dobjunk el valamit a másik irányba. Ha egy vagy kettő kijön, megpróbálhatjuk elintézni.
Ha a nő egyetértett, akkor a doki először fedezéket keresett, aztán valami eldobnivalót, ami zajt tudott csapni a folyosó azon részén, ami az ajtón túl volt. Ha talált ilyet, el is hajította jó messzire úgy, hogy lehetőleg valaminek hangosan nekiütközzön a tárgy. Ha a katonák tényleg kijöttek, akkor pedig azonnal tüzet nyitott rájuk. Érezte, hogy nem neki való ez, de nem nagyon volt más választása. Ellenfelek kint is voltak, bent is voltak, valamit csinálniuk kellett.

Amikor a páncélos felnyitja a sisakját és megszólal, észreveszem, hogy Tony Stark az. Ezek szerint gyorsan belerázódott a földi dolgokba.
- Kösz. - válaszolom, majd keresek egy irodát vagy szobát, ahol tudnak vigyázni a lányra. Ha letettem, elindulok a prototípusok felé. Amior megérkezem a kiállítóterembe, látom, hogy a prototípusok még a helyükön vannak, és nem zajlik csata köztük. Ez kicsit megnyugtat, bár tudom, hogy lesz akció, csak nem feltétlenül pont itt. Jó lenne megtalálni azokat, akik idejötte biztosítani, ő talán jobban képben vannak, hogy honnan várjunk támadást. Egy folyosóról meg is hallom dr. Jones hangját, így hát arra indulok. Mindjárt meg is látom a dokit, meg egy kék hajú nőt, akivel már futólag találkoztam, amikor elkezdődött a támadás. Remélhetőleg még odaérek, mielőtt nagyon hozzákezdenének a tervhez. Hallom, hogy a folyosó másik végén levő szobában németül beszélgetnek valakik. Nyilván hydrások
- Hello, doki! Hello! - köszönök suttogva mindkettőnek. - Mr. Stark azt mondta, hogy erősítésre van szükségük, itt vagyok. Egy kis helyzetjelentést viszont kérnék.
Ha megkapom a helyzetjelentést, és elmondják a tervet így szólok:
- Van egy jobb ötletem. Az ajtó mellé lopózom, és amikor kijönnek, leütöm őket. Ebben jó vagyok.
Így mindeninek egyszerűbb, nem lesz lövöldözés, és senkinek nem kell meghalnia. Még klónoknak sem. Ha a páros beleegyezik a tervembe, a fal mellett gyorsan, de halk léptekkel az ajtó mellé lopózom, és amint kilép valaki, a botommal meglepetésszerűen fejbe csapom. Ha kell, akár két embert is, ha elég közel vannak egymáshoz. Legalábbis ez a terv.

A francba! Axe mind a négy lövést bekapja, és azonnal elterül. Most már egészen biztos, hogy valahogy blokkolva vannak a mutáns képességek. Csak a képzettségemre és a tudásomra hagyatkozhatok, de szerencsére nem idegen nekem ez a helyzet.
Axe-ről az én világomban is ismert volt, hogy fiatalkorában nem egy és nem két életveszélyes sérülést szenvedett, de mivel ez a támadás ott nem történt meg, semmi garancia nincs rá, hogy ezt túléli. Gyorsnak kell lennem. Ahhoz, hogy időben orvosi segítséget kaphasson, először ki kell iktatnom a katonákat. Kettőt azonnal ki is lövök, maradt még kettő és két robot. Villámgyorsan felmérem a helyzetet: a két katona fedezékben, az egyik robot távolodik - ezt majd legfeljebb akkor vehetem üldözőbe, amikor a többit elintéztem - a másik viszont rám lő. Amint meglátom, hogy becélzott, azonnal oldalra vetődöm, és rögtön új fedezéket keresve megpróbálok a legközelebbi autó mögé gurulni. Nincs sok időm egy fedezékben, jó lenne még azelőtt elintézni, hogy ebből kirobbantana. Ha sikerült épségben fedezéket váltanom, csak annyira nézek ki, hogy még nem nyújtsak használható célpontot a katonáknak, és a szememet végigfuttatva a roboton, gyenge pontot keresek rajta. Remélem nem hagy cserben a tudásom.

Csak töröm a fejem a megfelelő terven, mikor látom, hogy a doki valamit mondani akar. Odalopakodom hozzá s meghallgatom a tervet, ami egész jónak tűnik.
- Ez olyan egyszerű, hogy még be is válhat.
Mondom, majd ha a doki nem talál semmit amit eldobhatna, akkor leveszem a nyakamból a töltényes láncomat és azt dobom el, ami szépen koppan majd a padlón.
Akárki is dob el akármit a mellékfolyosó takarásában várok és fülelek, hogy halljam, hányan jönnek erre, így felkészülhetek bármire. ha több ember léptét hallom akkor mikor közel érek gyémántosítom magam és mikor feltűnnek a látóhatáron, megpróbálok halálos lövéseket leadni rájuk. Célom a szemrésznél lévő kis üveg és a nyakrész, így ha a nyakánál is golyóálló lenne a cucc az ütődéstől attól még ha mást nem fuldokolni kezdene.

-Voáhh! – kiált fel ahogy az egyik energia nyaláb az oldalát súrolja. Szinte érezte a sugárból áradó hőt az oldalán, bár inkább csak a képzelete játszott vele, mert a páncél szigetelésén keresztül  ez valószínűtlen volt.
~ Ez közel volt. Jobban céloznak mint gondoltam. ~ Gondolja miközben a páncél kiírja a holografikus H.U.D.-jára a találat következtében elszenvedett kárt. Szerencsére csak felületi sérülések keletkeztek, mindenesetre igazolta Ulysses gyanúját, hogy egy közvetlen találat végzetes lehet. Hosszas töprengésre viszont nem maradt ideje mert a polip robot továbbra is támadott. Amikor a csápjaival nyúlt Aegis igyekezett hátrébb húzódni annyira hogy már ne érje el őt velük. Mindeközben pedig igyekezett a lézerlöveg tűzévén kívül maradni, közben szerkezeti gyengeségeket keresett a gépen szellőzőket, fedélzeti nyílást, ablakot, feltűnőbb illesztést, bármit ami sebezhetőnek tűnt. Ha talál ilyesmit akkor arra a pontra koncentrálva a páncél tűzerejét megpróbál ismét átlőni a pajzson.

// Bocs Danny, utolsó pillanatra hagytam a reag írást és csak Nefi és Zield reagját olvastam el, mielőtt írtam.   //

A tervek szerint el is dobom a nyakláncot, majd várom, hogy kijöjjenek a hydrások. Gyémántosítom magam, majd kis híján elejtem a fegyverem, melynek elkapásával zajt csapok.
~ A fenébe, mindig elfelejtem, hogy gyémántként kissé megvastagodik a testem, így a fegyvert sem fogom tudni elsütni. Szuper.
Annyira lefoglal a bénázás, hogy észre sem veszem, hogy időközben új tárunk érkezett.
tervet váltva, várom tovább a terroristát vagy terroristákat, mikor hirtelen lövést hallok és vöröses fény árasztja el a helyszínt.
Pár pillanatig pislogok, kezdem magam furcsán érezni, aztán kilép az ajtó mögül egy hydrás, de első kinézetre nem is akármilyen, ez valami fejesre hasonlított.
Érzem, hogy visszaváltozom és erről meg i tudtam bizonyosodni egyetlen mozdulat nélkül. A szemembe lógó hajtincsem ugyanis ismét kékre vált.
~ Ajaj.
A férfi hangjára kérdőn nézek, mert jelenleg csak egy civil volt még velem, de lehet, hogy annyira elvonta a figyelmem a tervezés, hogy észre sem vettem egy újabb civil vagy ügynök érkezését.
- Minek nektek néhány prototípus, mikor sokkal jobb felszerelésetek is van?
Egyenlőre csak állok és várok, figyelem van e a fejesnél fegyver és, hogy ha van felismerem -e a fajtáját. Éberebb próbálok lenni így ha támadna ki tudjak térni az elől és most már nem csak egy dologra figyelni.

Habár a doki nem volt szakképzett ilyenekben, valamire ráérezhetett, mivel az ügynöknő is elfogadta az ötletét. Közben visszaérkezett az épületbe Danny Long és szólt is Zieldnek. A doki örült, hogy egy igazi X-Man áll az oldalán. Megnyugtatta egy kicsit a harcos jelenléte. Danny egy másik megközelítést választott volna, de Jinx ekkorra már cselekedett és elindult a folyamat. A doki most nem számított gránátra. Mivel kifelé is erre kellett jönniük, nem gondolta, hogy a katonák csak úgy szétbombáznák a folyosót. Nem is, viszont a többiek erejét elvették egy blokkolóval. Mint annak idején az AIM. Átkozott egy örökség, gondolta a doki.
Aztán meglátta a támadót. Ez valami főnök lehetett ott, nem sima klón, amiket eddig Zield látott. Max szájba lehetett lőni, de talán még azt is kivédte volna valami pajzzsal vagy gyorsított reflexxel. A doktor maradt és célra tartott, miközben Jinx beszélt. Ő nem tudott mit mondani, előbújni pedig egyáltalán nem akart. Hacsak Danny nem talált ki valami mást, a doktor megpróbálta a puskával pofánlőni ezt a páncélos Hydra-fejest. Rémlett neki, hogy mit mondott Miller a fejekről. Nem végleges megoldás egy ilyet kiiktatni, de meg lehet próbálni. Ha az X-Man le tudta beszélni erről és egy jobb ötlettel állt elő, akkor a doki nem lőtt, viszont minden ellenkező esetben igen. Ha pedig visszatámadás következett, igyekezett azt elkerülni a fedezék mögött.

Sikerült! Aegis végül áttörte a gépezet pajzsait és ezzel megteremtve magának a lehetőséget, hogy valódi kárt okozhasson benne és ő nem is akarta elvesztegetni az alkalmat.
- Egyetek  rakétát szemét nácik! – Mindkét alkarján felpattan egy-egy panel felfedve pusztító tartalmukat. A megmaradt három rakétájából kettőt a poliprobot lézerágyújára lőtte ki. Azt látta, hogy képes magát megjavítani de a rakéták egyenként is képesek voltak ártalmatlanná tenni egy nehéz harckocsit, kettőnek pedig elegendőnek kellet lennie, hogy elpusztítsa a fegyvert. Legalábbis Ulysses ebben reménykedett. Az utolsót pedig abba a sérülésbe irányította amit néhány pillanattal korábban ütött a taszítósugarakkal a szerkezet testén tovább súlyosbítva a kárt.
~ Ha van egy kis szerencsém más is kiszúrja hogy védtelenné vált ez az izé. ~ reménykedett, határozottan látta hogy van egy másik páncélos is a harctéren ~ Talán ő, vagy valaki más is besegíthetne. ~ Gondolja miközben a óriásgép körül repkedve igyekezett több irányból támadni azt. Ugyanazokat a gyenge pontokat támadva amiket eddig, mindig ugyanazokat a pontokat. Nem vesztegette az idejét hogy rádión is közölje a gépszörny sebezhetőségét, a jelzavarás miatt nem sok értelme lett volna.

Az ügynökcsaj gyorsabban akcióba lép, minthogy elmondhatnám a tervem, szóval gyorsan elbújok és reménykedem, hogy nem sül el nagyon rosszul a dolog. Aztán rájövök, hogy ez történt. Kilőnek a folyosóra, ami még nem is lenne baj, de amikor látom, hogy piros fény tölti be a folyosót, és az ügynökünk elveszti a gyémántalakját, tudom, hogy nem sima katonák lesznek. Az én képességem már korábban elveszett, de a sugár nyilván az övét is elvette. Viszont én nem láttam sugarat odakint, szóval nem egészen értem, hogy hogyan működik ez a dolog. Az első dolog, amit észreveszek a kilépő alakon, hogy sokkal erősebb páncélja van, mint a sima katonáknak, és nyilván valami főember lehet. A botom itt van nálam, ami ad egy kis biztonságérzetet, de félek, hogy így képesség nélkül hármunkat is simán lenyom. Viszont nem robbantotta egyszerűen ránk a  fedezéket, szóval lehet, hogy nem akarnak még rögtön megölni, és lesz időn kitalálni valamit. Így hát nem keresem a bajt, hanem szépen felállok, és egy kicsit közelebb lépek, de felkészülök arra, hogy esetleg ki kell majd térnem egy lövés elől. Az ügynöknő szólal meg, szóval most hagyom beszélni. A katona valószínűleg úgyis elmondja, hogy mit akar, aztán meglátjuk mi lesz. Ha észreveszem, hogy a doki lőni akar, próbálom minél kevésbé feltűnően jelezni neki, hogy ne tegye. Nem hiszem, hogy bármit elérne vele.
//Kira, kérlek ha beszélsz, azt ne dőlttel jelezd, mert nehéz megkülönböztetni, hogy mikor gondolkodsz és mikor beszélsz!//

Sikerül fedezéket váltanom, mielőtt az autó, ami mögött megbújtam, felrobbanna, és van egy pár másodpercem végre megfigyelni a robotot. Nem tesz igazán boldoggá, amit látok. Az X-gén blokkolásának ez legalább az egyik forrása, ami akár előny is lehetne, mert itt az alkalom kiiktatni, de a védelme miatt ez nem lesz egyszerű feladat. Persze erre is van megoldás, a folyamatos tűz ki tudja kezdeni a pajzsát, de nekem nincs elég tűzerőm ehhez. Viszont ha sikerülne egy páncélos segítségével már megoldható lenne. Nem messze innen harcol Aegis is, de ő egy sokkal nagyobb robottal van elfoglalva, így aligha lehet ideje rám addig, amíg annak nincs vége.
Közben figyelek arra, hogy ha az én robotom újra lő, ismét időben fedezéket tudjak váltani. Az nyugtalanít egy kicsit, hogy nem látom az életben maradt katonákat. Mivel a robot miatt elég komoly erőfölényben vannak, nem hiszem, hogy elmenekültek volna, szóval valószínűleg csak arra várna, hogy tiszta célpontot adjak. De most ők a legkisebb problémám. Ha sikerül átvetődnöm a következő autó mögé, akkor is már csak egy további dobásom marad, utána nincs hova bújnom. Egyedül nem nagyon tudok mit kezdeni, ezért igyekszem Aegis figyelmét felhívni magamra. Ha elég közel van Aegis ellenfele, akkor lövök rá (vagy legalábbis felé)néhányat, persze ügyelve arra, hogy ne a páncélost találjam el, ezzel is jelezve, hogy itt vagyok, de éppen csak annyit, hogy még legyen időm a következő autó mögé vetődni, ha a a kisebb robot újra becéloz.

Az X-Man jelezte Zieldnek, hogy nem kellene tüzelni, a doki pedig hallgatott rá. Gond nélkül megölte volna ezt a vezért, ha tehette volna. A tapasztalt harcosra viszont lehet támaszkodni, gondolta, ezért csak célra tartott. Jinx kérdésétől nem várt sokat. Egy ilyen titkos szervezet biztos nem árulja el csak úgy a céljait. Még akkor sem, ha bíznak abban, hogy az ő hármasuk nem jut ki innen. Márpedig biztos ez a céljuk azzal, hogy megállították őket. Laborokban akarnak rajtuk kísérletezni? A doktor ugyan ember, de a másik kettő nem. Ők valószínűleg sokkal rosszabbul járnának, gondolta Zield.
A fedezékéből nem jött elő, de látta, hogy Danny előrement. Ő nem akarta ezt megtenni. Látta, hogy ők a gyengébbek, de valahol itt volt még Stark is és talán még más hősök is előkerülnek majd. Addig kell kihúzni, gondolta. Megpróbált beszélni a hydra-sokkal:
- Még több kísérleti patkányt akarnak? Brilliáns tudósaik vannak, annyi szent, de most komolyan... Az volt a legjobb módszer, hogy egy egész stadiont megfertőztek? Tele emberrel, mint én vagy maguk. A fajjal, amit istenítenek, mégis játszadoznak az életükkel?
Az előbb három hangot hallottak, most négyen álltak itt kint. Ha senki nem maradt bent, akkor a rendszer nem lesz kikapcsolva egy darabig. És közben talán megjön az erősítés. Ha támadtak, a doki akkor már visszalőtt, egyébként csak maradt a helyén és figyelte a többieket meg a katonákat.

Isteni csoda, hogy még élek. Ebben a csatában már másodszor érzem a halál hideg érintését. Számomra csak egy pillanat telik el amikor kipattan a szemem, újra meggyőzve, hogy tudatomnál vagyok. Két golyót, két nyalábot kaptam mellkasba és még mindig itt vagyok. Talán a képességem maradéka adott újabb esélyt, elég könnyűvé téve testem, vagy a lövedékeket súlytalanná változtatva. Sok időm nincs ezzel foglalkozni, szorul a hurok és nem látom még a fényt az alagút végén. Nem akartam fer módon játszani, a zöldek sem, ebben egyetértettünk. Képesség nélkül nem érek sokkal többet mint kiütve, ezt tudom jól. Bal kezemet a sebekre szorítom és ellenőrzöm azokat, nem súlyosak, fogok tudni mozogni. Fanyar mosoly csúszik az arcomra, pont mint a régi szép időkben, máris még egy sebbel több lettem. Most ért el a tudatomig, hogy hiába próbálom magam becsapni, ez nem a veszélyterem. Ergo itt fekszem képességek és támogatás nélkül. Zavar is, hogy sehol nem látom a cég embereit, már rég itt kellene lenniük, habár máshol is mulathatják az időt.
Rövid összegzés után, teszek egy próbát, ennyitől nem szoktam elájulni, Pöccre aktiválom képességem, és könnyítek a testemen, leginkább a mellkasomon, a sebeknél. Blokkolásról nem feledkeztem meg, ennél jobb vagyok, de próbát akkor is teszek hátha. Bármi is lesz, oldalra fordulok, majd pördülök, gurulok végig a földön valamilyen fedezék mögé. Fedezőtűz és baráti tűz is volt már, most is lesz, ami eltereli rólam a figyelmet. Egyelőre lent maradok, hogy majd később felpattanhassak. Ha van a közelben szabad fegyver, azt is útba ejtem. Kompenzálom a blokkolást mintha csak erre képeztek volna.

// Danny nekem ez csak jelzés, mert mindkét felnőtt Sign lánynál kék színt használtam. Ezért döntöttem el, hogy ne keverjem őket később de ha akarod a kaland erejéig írom anélkül.//

A kérdésemre nem felelt semmit, mondjuk időhúzásnak ez is elég. Nem tudom mit akarnak, de ha megölni, akkor azt már rég megtehették volna. Hisz egy Eagle-el négyük ellen semmire sem megyek, főleg, hogy még a SHIELD egyenruha sincs rajtam, bár nem hiszem, hogy ezek ellen a fegyverek ellen sokat érne most.
Az időközben megérkezett sorstársunk közelebb lép hozzánk így megláthatom ki az. Már korábban láttam a kiállításon, ha jól emlékszem ő egy x-men.
A folyosóra kiérkezik még három fegyveres hydra katona a fejes pedig arra utasít, hogy dobjam el a fegyvert és térdeljek le.
A szememben a harag lángja ég, aminek oka a tehetetlenség. Jelen esetben bármilyen más lépés felért volna egy öngyilkos kísérlettel. A kérésnek kelletlen, de eleget teszek: Leteszem a földre az eagle-t két lépést hátrálok, majd a földre térdelek és leülök a sarkamra miközben a talpam a földön van. Így könnyen el tudok ugrani ha  támadnának. A kezeim a tarkómra kulcsolom, közben pedig a hidrafőnök élvezheti a "a legszívesebben megölnélek" tekintetemet.

Aegis-nek nehezére esett leküzdeni a késztetést, hogy üldözőbe vegye a víz felé menekülő gépszörnyet. Persze nem sok értelme lett volna, a víz alatt már valószínűleg az eleve kétéltűre tervezett nehéz gép lett volna előnybe, és voltak fontosabb problémái is. Elsődlegesen, hogy mivel már a óriásrobot nem takarta ki, egy kisebb hadsereg nyitott tüzet rá. Nem vesztegetve az időt azonnal, gyors és kiszámíthatatlan manőverezésbe kezdett a levegőben, hogy elkerülje a rá irányuló tüzet, közben pedig volt alkalma szemügyre venni a kialakult helyzetet. A nehéztüzérség ugyan felhúzta a nyúlcipőt de sereg többi része folytatta a támadást, a lentiek közül többen próbálták felvenni a harcot velük, de már számos sebesültük is volt.
- A.T.H.E.N.A. ellenőrizd, hogy a zavaró jel még mindig aktív-e! Ha nem nyiss csatornát a S.H.I.E.L.D. felé. – Adja parancsba a páncélnak. Volt rá esély, hogy a polip volt a jel forrása, ami már messze a víz alatt jár a csatától. Ha sikerül kapcsolatot létesíteni, megpróbál segítséget kérni.
- Itt Aegis ügynök, Azonnali erősítést kérek az Európai Országok Nagykövetségéhez. Támadás alatt állunk és sebesültjeink vannak. Ismétlem, azonnali erősítést kérek. – utána vagy ha továbbra is lehetetlen a kommunikáció, igyekszik a többieknek segíteni. Egy szerencsétlen férfit támadó robot triót veszi célba legelőször. Ha elég távol vannak a robotok Jerome-tól akkor a páncél váll részén fel pattan két lemez, amik alól hat darab mikro rakéta tör elő, kettő-kettő robotonként. Közben alacsonyabb pályára ereszkedve, hogy kevesebb ellenségnek legyen rálátása, és hogy a tereptárgyak is takarják valamennyire, megközelíti a három gépet és a taszító sugaraival is tüzet nyit rájuk.

//Mondták már, hogy kaotikus a jelölésrendszered? //
Amikor a másik három ügynök is előlép, teljesen egyértelművé válik, hogy esélytelenek vagyunk. Muszáj lesz valahogy ésszel megoldani a helyzetet, mert itt a nyers erő nem a mi oldalunkon áll. Az biztos, hogy akarnak tőlünk valamit, különben már rég lelőttek volna. Két lehetőséget látok. Vagy megpróbáljuk húzni az időt, és reménykedünk hogy befut az erősítés, vagy követjük az utasításaikat és kiderítjük, hogy mit akarnak. Az, amit a doki mond, hogy talán kísérletezni akarnak velünk, nem igazán biztató kilátás, de sajnos tényleg számolni kell ezzel a lehetőséggel. Ez egyértelműen az időhúzás mellett szól. Viszont én nem vagyok biztos benne, hogy erre kellünk. Mi értelme lenne azért megtámadni a Nagykövetséget, hogy kísérleti nyulakat szerezzenek? Nem tudnak sokkal egyszerűbben sokkal több mutánshoz jutni?
Közben a kék hajú nő lerakja a fegyvert. Ezek szerint a doki az egyik, a nő a másik változatot követi. Végül nagy levegőt veszek, és óvatosan, figyelve közben az ellenségre, lerakom a botot. Csak egy kis lépést távolodom el tőle, hogy ne tudjam helyből elérni - ez a látszat miatt kell - de ne kelljen nagyon sokat mozognom érte, ha úgy adódik. Egy próbát megér a dolog. Ezután letérdelek, és várom, hogy mi fog történni. Ekkor veszem észre az oldalán lógó fegyvert. Nagyon modernnek tűnik, sose láttam még ilyet. Nem úgy volt, hogy nem férnek hozzá a prototípusokhoz?

Nagyon gyorsan fogynak a fedezékeim, és végül az utolsó két autó is kiiktatódott. A páncélos még mindig nem vette észre, hogy mi zajlik itt, de amikor utoljára arra néztem, erősen nyerésre állt, szóval már csak idő kérdése. Legalábbis remélem. Addig viszont egyedül kell kihúznom valahogy. Amikor kivetődöm az utolsó fedezékem mögül, azonnal tüzet nyitok a robotra. A lehető legmagasabb fokozatra állítom a puskát, ha még van feljebb, és amíg ő az autóra tüzel, én folyamatosan sorozom. Közben felállok, és futva elindulok a robot körül, igyekezve az ágyújával ellentétes oldalon maradni, és azokat a fedezékeket próbálom elérni, ahol a katonák bujkálnak, vagy bujkáltak. Ha minden jól megy, és sikerül elérnem, az első dolgom, hogy belövök mögé, és megpróbálom kiiktatni az ott rejtőző katonát vagy katonákat. Az újabb fedezékkel talán elég időt nyerhetek, ráadásul ha másfele menekülnék, nem csak a robotnak, de a katonáknak is jó célpontot nyújtanék. Futás közben persze végig tüzelek a robotra (csak akkor szakítom, meg, ha egy autó mögé lövök be), bár ettől csak annyit remélek, hogy talán megzavarja egy kicsit. Arra is próbálok figyelni, hogy ki tudjak térni, ha közben a katonák tüzet nyitnak rám. Közben nagyon reménykedem, hogy a páncélos kihúz a szarból.