5 Ronin

Egy este öt ronint keresnek fel. Magányos kalandorait japán császárságának. Ők öten egy küldetést kapnak: végezzenek Matsumoto nagyúrral. A nagyúr, más néven a Sötét Shógun egy tiltott szervezetet alapított és több hübérúral támadni készül az igazi Császárt. Nem csak sereget gyűjtött, szövetségeket kötött, de még az új legendás eszköz és használatára áll... a lőpor. Legendája ismert, de használatban alig látott. A csapat maga tör be a palotába és szintről szinte gyűri le majd Matsumoto legjobbjait, ameddig a kinti hadseregét megpróbálják feltartani és megzavarni.
A világ kb az 1500-as évek feudális japánja. Pontos idő nincs. Ez egy alter világ. Jelentkezhettek a karakteretek alter verziójával. Ezeknek nem lesznek szuper hatalmaik, de lehetséges, hogy a képességeik/vonásaik párhuzamot hoznak a létező hatalmaikkal. Képességeik tetoválásként, jó adottságként, becenév formájában maradhat meg. (Például: regeneráció-legendásan sok csatát élt túl) A karakterek lehetnek:
- Ronin
Volt szamuráj. Egy hübérúr volt harcosa, aki megtagadta mesterét, elvesztette őt, száműzve lett tőle és ezért roninná vált. Testőrség és fejvadászattal éli életét, de lehet, hogy szerzetessé, gésává, művészé, kereskedővé, de akár földművessé is válhatott az évek során. A szamurájok képzésük miatt bölcs, tanult emberek. Tudnak írni, olvasni, ismerik a költészetet, művészet kultúrát, mesteri kardvívók, íjászok és nem ritkán más fegyverek mesterei is. Még a leggerinctelenebb szamuráj is a betartja a becsületes harc törvényeit. Pár apróság, amit jobb ha tudtok: katanát kivonni és nem vérrel beborítani szégyen, harcban meghalni legnagyobb tisztelet, a tisztelet minden, még a legszívtelenebb szamurájban is van tisztelet valami iránt. Legyen az tapasztalt ellenség vagy vakmerően bátor társ. A szamuráj legfőbb fegyvere a kard párosa. Ezeknek gyakran nevük is van. Minden jelentkező, aki roninnal jelentkezik kap két ilyet. Ha elnevezik őket, akkor különösen fontosak számára és úgyis kezelem őket, ha nem nevezi el őket választhat melléjük még egy teljes vértet vagy fegyvert. (Lánc, sarló, balta, lándzsa, íj, stb) Lehet a fegyvered maga a puska is, de akkor bukod a kard párosodat, de megkapod a lőpor ismeretét.
- Nindzsa
A ninjutsu nagymesterei. Karaktered vagy Matsumoto klánjának ellensége vagy renegát, aki saját útját keresi. A nindzsák a csendesség nagy művészei. Méregkeverés, harcművészet, vakharc és fegyverforgatás a tudományuk. Bár kegyetlen gyilkosok mégis tartják magukat ők is a becsületükhöz. Kegyelmeznek annak, aki nekik is és nem nyugszanak le ameddig nem teljesítik a küldetésüket. Képesek sepukut (rituális öngyilkosságot) végezni a bukásuk esetén. Ők egy kardot kapnak. Egy gyengébb katanát, de három másik fegyvert választhatnak. Fegyvereik a dobótőr (20 darab, ha kétszer háromszor kéred annyival többszöröződik a száma), sarló, rejtett kés (csuklónál), dobócsillag (20), lánc a végén fém súllyal, lánc sarlóval, tenyér pengék (két kézre, mászásra és harcra), nuncsaku, sai, stb. Továbbá a fegyverek helyett kérhetnek még nyomáspont ismeretet (ismerik a testen a pontokat, amiket megnyomva képesek az áldozatot eszméletlenné tenni) és mérget (egy méreg altató, kettő fegyver helyett halálosat kapsz), ez folyadék amibe a fegyveredet márthatod. Minden nindzsának van még 5 füst bombája, de egy fegyverért kérhetnek még tízet.
- Gésa
Japán legendás szeretői. Ezek a festett arcú asszonyok többek ágyasoknál. Művészek, írnokok és történészek. Legalább akkorra a szexuális ismeretük, mint a kulturálisak. A cél, hogy ugyanolyan szinten képesek legyenek szolgálni uraikat. Sokszor csak egy úr kegyeit szolgálták és az annyira élvezte őket, hogy jobban élhettek, mint annak a felesége. Csak olyan gésát hozhattok, aki házát és urát vesztette, ami miatt magányos vándor lett. A látszat ne csapjon be. Ezek az asszonyok képesek életveszélyesek lenni. Ha okot kapnak rá akkor gyilkossá válhatnak. Ezek az asszonyok szörnyű kínzásokon mentek át neveltetésük során. Jobban bírják a kínt, mint bárki más. Szépségük a leghidegebb férfit is megtöri. Színészetük bárkit átver. Fegyvereik a hajóakt tartó tűk, fémpengékkel készült legyező, dobótőrök, tüskék és csillagok. A sok évnyi szenvedésnek hála a kínzás nagymesterei lehetnek. Olyan pontosak ismernek az emberi testen, amivel nem csak szóra tudna kényszeríteni bárkit, de szinte azonnal eszméletlen állapotba kényszeríthetik azt. Három fegyvert választhatnak és a dobó fegyverekből egy 20 darabnak számít. Használhatnak más normális tárgynak tűnő fegyvereket és akár mérgeket. Lásd nindzsa.
- Szerzetes
Az istenek és szellemek szószólói. Az egyensúlyt és a békét keresik, de ezért képesek fegyvert fogni páran. Ez a ritkább. Gyakorta harcos múlttal rendelkeznek, amit valamilyen okból próbálnak elfeledni vagy elhagyni. Fegyverük alapból a hosszú bot, de náluk lehetséges még a katana kard páros és a ha karakter egyszerű szerzetes, akinek nincs harci múltja akkor és csakis akkor lehetnek természetfeletti erői. Ezek lehetnek finomabb párhuzami a karakter reneszánszbeli erőinek. Gyengébb és sokkal misztikusabb lesz. (Pl: Serena nem plüssöket támasztana fel, hanem imádsággal a szobrokat kérné meg, hogy segítség a harcában és csak addig tartanának vele ameddig küzd) Minden szerzetes képes imádságával elűzni a démonokat, mind értenek a gyógyításhoz. A szerzetesek, akiket felbérelnek vagy vándorolnak sorsukat keresve, vagy hírük miatt lettek felkeresve. Lehet szerzetes volt gésa, nindzsa, vagy szamuráj. Ilyenkor fegyvereik száma csökken kettővel. Szamurájnak csak kardja maradhat meg. Ezeket megtartotta emlékeként, de a botját még megtartja és a másik kaszt tudását is ezzel együtt.
- Bandita
Rossz fiúk, akik az utcákon tanultak meg mindent. Átmenetek a nindzsa és a szamuráj között. Becsületük sokszor nincs is. A pénz hajtja őket és felszerelésük lopott. Ha játékos karakter akkor biztosan vérdíj is van a fején. Nekik három dolguk lehet: fegyver (ez kard páros, vagy lásd lista, kis rövid kard fegyverekből kettő és a dobóból 15), füstbombák (10), két fegyverért kaphatnak elnevezett különleges kardot, jelmezük lehet (szamuráj páncél, nindzsa egyenruha, szerzetes ruha), szokatlanul nagy erő és méret.
- Lehetnek keverékek. Bandita nem keveredhet, szerzetest olvashattátok már. Ronin és Nindzsa is lehet idővel gésa vagy fordítva ez esettben csakis max két fegyverük lehet és igen, ha szamurájjá vált akkor úgy választhat fegyvert, mint ő, de a fegyveren és páncélon kívül választhat mérget. Nindzsa és Szamuráj sose keveredhetnek túlságosan más tanulmány.
- Az ok, amiért vándor lett az lehet Matsumoto. Elfogadjuk, hogy a nagyúr emberei tették ezt vele, ami miatt bosszút esküdött vagy elvesztette akkori életét.
Fegyverek listája:
http://www.fudoshindojo.hu/?load=content/fegyverek/fegyverek_menu_hu.php

Csak öt karaktert fogadok el, öt usertől.

/Igen, a magyar leírása Rónin, de az nevetségesen hangzik és a kiejtésében rövid o-val mondjuk szóval én így írom, de ha ti ó-val teszitek csak hajrá./

Ejha, jelentkezek.

Név: Ryuu Hiroshi
Egyéb név(i): A sárkányember
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: Csak a pénzt és az élvezeteket hajkurássza, ezért képes eladni a szövetségeseit, de a barátainak egérutat hagy...
Személyazonosság: titkos (Senki nem tudja ki rejtőzik a maszk mögött)
Születési helye és idő: Japán 45 évvel ezelőtt, egy rízstermelő háza
Kor: 45 év
Család:
Az anyja: Valami szövőnő a falujukban.
Az apja: Valami kóbor ronin
Foglalkozás: bandita
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 67 kg
Szeme színe: fekete
Haja színe: fekete
Bőre színe: vöröses
Különleges ismertetőjel: Az arcát egy sárkánymaszk fedi
Egészségi állapot/ betegségek: iszákos

Előtörténet:
Egy kis faluban született valahol a hegyek között. Az apja valami kóbor ronin volt, de ő úgy szerette hinni, hogy egy hatalmas szamuráj. Az anyja jól bánt vele, míg egy nap banditák nem rohanták le a falut. Ryuu-t elkapták, majd eladták egy mutatványos csapatnak.
20 éven keresztül mint akrobataként szolgált a mutatványosok között, valamint itt elsőrangú íjász lett. Ő vadászott nekik, valamint ő segített egy kis plussz bevételt szerezni a nézőktől. Kiemelte a pénzüket a zsebükből.
Aztán egy napon megérkeztek Matsumoto nagyúr emberei, és lerombolták a mutatványosok bodélyát, nem fizettek bérleti díjat. Ryuu felállt, majd végzett távolról az egyik szamurájjal. A nyílvessző pont a nyakán trafálta el a fickót. A fiú ekkor felkapta a páncélt, de előtte vörösre festette, a hátára papírból készült sárkányszárnyakat rakott, majd a maszkot sárkánymaszkra cserélte.
Fogta a férfi kardját, majd a saját hüvelyébe tűzte. Innentől ott fosztogatta Matsumoto falvait ahol tudta, ott csapott le rá, ahol a nemes a legkevésbé számított rá. Bandát toborzott az elégedetlenkedő jobbágyokból, megtámadta a sógun harcosait, végzett velük. Ő lett a Sárkányember.
Aztán egy napon a sógun erői egy csatában legyőzték a bandáját, ő kimenekült a csatából...
Jelenleg egy falucskában rejtőzik, és megakarja meríteni a shógun beleiben a kardját... Mert idegesíti...




Szakértelmek/Képességek:
Mesteri íjász valamint gerillaharcos, mellette jól tud életben maradni a hegyek között, ezek mellett gyorsan tud végezni egy emberrel, valamint ért a japán költészethez.

Választott fegyverek: Katana, egy nyíl mellé tizenöt nyílvessző valamint a sárkány páncél

Én is jelentkezem, a nap folyamán érkezik majd az előtörténet is.

Ahogy ígértem, még ma érkezik az előtörténet.

Név: Futsunomi Takemika
Egyéb neve(i): Katana no kami /刀の神/
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: A bushido szerint éli életét. Egyenes és becsületes ember. Őszinte, hazugság csak végszükség esetén hagyja el száját. Bátorságban és kitartásban sem szenved hiányt. Igazságos, és ha kell könyörületes, ám ellenségeinek nem kegyelmez. Kiváló stratéga.
Személyazonosság: ismert, azaz hírhedt
Születési hely és idő: 26 évvel ezelőtt, családi birtokukon, nem messze Kyoto városától
Kor: 26 év
Család:
- Futsunomi Hayate, apja (halott)
- Futsunomi Ayame, anyja (halott)
- Futsunomi Yoshiteru, öccse (halott)
Foglalkozás: ronin (korábban szamuráj)
Testmagasság: 178 cm
Testsúly: 64 kg
Szemszín: sötétkék
Hajszín: fekete
Bőrszín: fehér, enyhén sárgás árnyalat
Különleges ismertetőjegy: Sötétkék szeme igen feltűnővé teszi.
Egészségügyi állapot/ betegségek: Teljesen egészséges.

Előtörténet:
Én Futsunomi Takemika, nagyjából huszonhat évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot családom birtokán, nem messze Kyoto városától. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz egy jó névvel, s sok földdel rendelkező nemesi család tagja lettem. Azonban ez még nem minden, apám, Futsunomi Hayate egy messze földön híres szamuráj, legendába illő tetteit sokan ismerték, így a Futsunomi nevet hatalmas tisztelet övezte. A klán vezetőjének elsőszülött fiaként, már fiatal koromtól kezdve megterhelő, és erőt próbáló kiképzésben részesültem. Már azóta tisztában vagyok a bushido tanításaival mióta az eszemet tudom. Életem meghatározó részévé vált, sőt ennek az eszmének rendeltem alá életem egészét. Amíg nem voltam elég képzett az igazi fegyverekhez fakardokkal edzettem, s fejlesztettem harctudásom. Emellett pusztakezes harcművészetek elsajátításába is belekezdhettem. Az íj használata ekkoriban még nem igen ment, de csupán azért, mert ifjú és makacs voltam, emellett túlságosan is belém nevelték a becsületet, s nem voltam hajlandó elfogadni azt, hogy harc esetén ne szemtől szemben küzdjek meg az ellenféllel, hanem a távolból lőjek rá. Már a feltételezést is sértőnek találtam, hogy ilyesmire vetemedjek. Azonban végül belenyugodtam, hogy ez is része a kiképzésnek, s az íjászat tanainak elsajátításába is belefogtam. De nem csupán a testi képességeim fejlesztettem, hanem a tudásom is. Nagyon örültem annak, hogy tanulhatok, hisz ekkoriban ez kiváltság volt, kevés volt az írástudó. Azonban nem csupán az írás volt fontos, a művészetek és a számok ismerete is lényeges tudás volt, melyeknek nagy hévvel vetettem alá magam. Az idő homokszemei gyorsan peregtek, s lassacskán elértem a hőn áhított tizenharmadik életévem. Ekkorra már minden tekintetben felnőttnek mondhattam magam, kiváló puszta kezes harcos lettem. Habár kifejezetten nem kedveltem, az íjjal is nagyon precízen bántam. De tudásom legjavát az mutatta, ahogy a katanát forgattam. Fiatal korom ellenére nem akadt párom e tudás terén. De most végre már hivatalosan is magam mögött hagyhatom a gyermekkort. A születésnapomon végre eljött az ideje a genpuku szertartás elvégzésének, s végre férfivé és igaz szamurájjá válhattam. Megkaptam első saját fegyvereim is. A boldogság, melyet ekkor éreztem szinte leírhatatlan volt, klánom egésze jelen volt e nem csak számomra, hanem mindenki számára fontos eseményen. Hisz a klán vezetőjének elsőszülött gyermeke elérte, s átlépte a felnőtté válás küszöbét. Azonban nem ez volt az egyetlen örömteli esemény a hónapokban, ugyanis anyám egy másikat szolgáltatott. Idős nő lévén, már nem volt valószínű, most mégis egy újabb gyermekáldás közeledett. A megszületett a testvérem. Azonban nem sokkal ez után eddig tökéletes életem semmivé foszlott. Apám hírneve már túlságosan messze elért, s ez felkeltette egy bizonyos személy figyelmét. Matsumoto nem volt túlságosan elragadtatva, azért, klánunkról beszéltek, s az is szálka volt a szemében, hogy területeink nagy iramban gyarapodtak. Ez azonban nem volt meglepő, apám kiválóan értett a kereskedelemhez, így a gazdaság virágzott. Ezt pedig már nem tűrhette… Egy csendes éjjelen zsoldosok érkeztek, de nem kértek engedélyt a belépésre. Orvgyilkosok voltak, kik feladata a teljes család eltörlése volt, foglyok ejtése nem volt megengedett, s ennek meg is feleltek. A támadók, már végeztek a családom mindegy felével, álmukban a legnagyobb harcosaink is szinte tehetetlenek. Puha léptű ellenségeink a legnagyobb óvatossággal jártak el, nem merték megkísérelni, hogy bármelyikünk is felébredjen. Azonban aljas számításaik öcsém keresztülhúzta. A csecsemő az éjszaka közepén sírásba kezdett, nem is sejtve, hogy ezzel megmenti életemet. A dajka azonnal felriadt, s elindult a fiú ellenőrzésére, azonban mire odaért már megelőzték, s egy fekete ruhás férfi állt testvérem mellett, a gyermek még mindig hangosan sírt. A dajka pedig az idegent látva hangos jajveszékelésbe kezdett, hogy felriassza a ház urait. A terve részben be is vált, s a még élők fel is riadtak, köztük én, és szüleim is. S az időzítés számomra tökéletesebb nem is letetett volna, a rám támadó merénylő épp lecsapni készült, azonban a hang elterelte figyelmét, így nem vette észre, ahogy szemeim felpattannak, s ez lett a veszte. Ez volt az első alkalom, hogy wakizashim és óvatosságom megmentette életemet. Apám mindig azt tanította, hogy minden eshetőségre készüljek fel, s a legváratlanabb helyzetekben is legyek harcra kész. Amikor a genpuku során átadta a wakizashit, azt javasolta, hogy tegyek úgy, ahogy ő, s sose hagyjam magára a pengét, vigyem magammal mindenhova, s még álmomban is legyen elérhető közelségben. Így a penge a megszokott módon párnám alatt pihent, majd egy jól irányzott szúrással átvándorolt az támadó szívébe. Ez volt az első alkalom, amikor elvettem valaki életét. Ezután egyből kirontottam szobámból, s szüleim hálója felé indultam, ahova csakhamar meg is érkeztem. A harc már javában dúlt, azonban a támadó, mivel a klán nagy részével álmukban végeztek, már túlerőben voltak. Apám eszét vesztve kaszabolta a rá támadókat, nem értettem, hogy a mindig jegesen hűvös jelleme, hogy csapott át ily mértékű dühbe, s mi okból adta át magát a gyűlöletnek. Ekkor láttam meg a helyiség sarkában összerogyott anyám, nem mozdult. Abban a pillanatban szembesültem a szomorú igazsággal, miszerint elvesztettem anyám, a tudat egyszerűen elborzasztott, nem voltam képes feldolgozni a dolgot, csupán némán álltam, de a gyásznak hamar véget vetett egy felém repülő kunai. Csendesen, rezzenéstelen arccal táncoltam el a közeledő dobófegyver elől, s katanámmal rontottam rá a támadóra. A métereket szinte egy szempillantás alatt átszeltem, s a támadónak még esélye sem volt reagálni, mielőtt pengém elérhette volna a torkát. Ekkor tűnt fel, hogy a kardok összecsapásának hangja ellenére a gyermeksírás megszűnt. Gyors léptekkel közelítettem a szüleim hálója melletti szobához, s a tolóajtón belépve szörnyű látvány tárult elém. Testvérem apró teste vérbe fagyva hever a földön, mellette a dada teteme, aki testével próbálta óvni a csöppséget, azonban hiába. A halottak mellett egy férfi állt, kardjáról friss vér csöpögött a tatamira. Ekkor tudatosult csupán bennem, hogy elvesztettem szeretteim nagy részét, és ők tehetnek róla, ők, kik becsület nélkül orvul támadtak rá nemes családomra. Könnyek futottak szemembe, s látásom kissé elhomályosították, azonban néhány könnycsepp lepergése után látásom kitisztult, de nem a régi szemeknek adtak újra teret. Tekintetem hideggé és merevvé vált, a támadó pedig alábecsült korom és termetem miatt. Végzetes ballépés volt részéről… Elrugaszkodtam a talajtól, s egy pillanat múlva jobb alkarja élettelenül hullott a járólapra. A férfi hangos, fájdalommal teli ordítása és életéért való könyörgése ellenére, én egyszerűen, gondolkozás nélkül megadtam neki a kegyelemdöfést. Kivégeztem. Apám ekkor rontott át a vékony falon, s megállás nélkül, karomat megragadva rántott magával. Szó nélkül húzott végig a házon, s közben az egy-egy utunkat állót lekaszabolva tisztította meg utunk. Majd a birtok mögötti erdő széléhez vezetett. Hangja fájdalommal teli, mégis határozott volt. Ellentmondást nem tűrően adta ki számomra az utolsó parancsot, „Éld túl, s vidd tovább a Futsunomi nevet!”. Ezt követően a ház felé vette az irányt. Én pedig értetlenül álltam a fák árnyékában, néhány perccel később a csatazaj elhallgatott, s csupán néhány penge össze-összecsapásának hangja törte meg a néma csendet. Tudtam, hogy vége, életem ezen része megmásíthatatlanul lezárult. Még vártam néhány percet, néma csendben, csak néztem otthonom, s vártam, reménykedtem abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, ki túlélte. Azonban néhány perccel később, amikor az otthonom lángra lobbant már bizonyossá vált, hogy senki sem élte túl az éjjelt. Mint később megtudtam Matsumoto egy ninja klánt bérelt fel, hogy családom írmagját is eltöröljék. Ettől a pillanattól kezdve gyűlöltem azt átkozott hitvány férget, s a ninjákat is megvetettem azért, amit tettek… Fejlesztettem harci tudásom, hogy egy napon véget vethessen klánom lemészárolójának életének. Tudtam, hogy ezt csak a jövőben tehetem meg, ha már elég tapasztalatot szerzek. Kóbor szamuráj, ronin lettem, mester híján nehéz volt az élet. Mindenféle ügyes-bajos munkát el kellett vállalnom, hogy ne vesszek éhen. Szerencsére tudásom kamatoztathattam, s jegyző lettem egy közeli gazdag nemesnél. Azonban ő csak szellemi tudásom ismerte, képességeim nem. Sőt igazi nevemet sem árultam el senkinek, hisz fiatal voltam még, s a túlélés is eléggé megnehezült volna, ha bárki megtudja, hogy túléltem a mészárlást. Valószínűleg Matsumoto azonnal kivégeztetett volna. Az évek teltek, s otthagytam a jegyzői állást. Az összekapargatott pénzemen egy kis földet szereztem egy apró falu határán, ahol jámbor és szelíd emberekkel vehettem körbe magam. Azonban ez lett a vesztük, kedvességük miatt figyelmem lankadt, s kicsúszott számon az igazi nevem. S habár nem is sejtettem, még ebben az apró rizstermelő faluban is ott lapultak a sötét shōgun kémei, s rövid úton fülébe is jutott az, hogy élek. S így, hogy ne legyen lezáratlan ügye néhány ninjáját a falvam ellen küldte, hogy porig rombolják azt. Azonban semmi kedvem sem volt otthagyni a fogam, s így amikor a támadók megérkeztek én szembeszálltam velük. Képzettségem messze felülmúlta azoknak az átlagos férgeknek a tudását, s így ugyan a túlerő miatt nehezen, de végeztem velük. De a győzelmem ellenére elkellett hagynom otthonom, hiszen felfedezték rejtekem, s így nem lett volna biztonságos maradnom, sem magamra sem a falusiakra nézve. Vándor lettem, ki nem retten vissza a harctól, s utjaim során nevet szereztem magamnak. A Futsunomi név ismét ismertté vált, de ezúttal nem a klán nemessége, s előkellősége miatt. Hanem azért, mert egyetlen élő klán tag, kit csak Katana no Kamiként ismernek örök bosszút esküdött Matsumotonak, a fekete shōgunnak. Addig nem nyugszom, míg vissza nem szerzem családom becsületét, s az orvul meggyilkolt rokonaim megváltást nem nyernek…

Szakértelmek:
Kiválóan képezett pusztakezes harcos. Nagy szakértelemmel forgat minden közelharci fegyvert, és precízen céloz a távolsági fegyverekkel is, legyen az dobó fegyver, vagy íj. A kardtudása messze földön hírhedt, lenyűgözően jól bánik a katanával.
Tud írni, olvasni (hiragana, katakana és kanji is) és ismeri a számokat is. Emellett ért a művészetekhez, s jól játszik koton.

Felszerelés:
Maradnék az alap szamuráj felszerelésnél, azaz egy katana egy wakizashi és egy tanto.
Illetve, ha lehet, akkor még egy íjat (nyilakkal) hozzátennék ehhez.

Képek:
Takemika 1
Takemika 2

Szeretném hozni Cica japán alterét, ha még nem unod



Név: Shinzō Raion
Egyéb neve(i): Tsukiakari, Tsuki, Az Oroszlán
Faj: ember
Nem: nő
Jellem: hűséges, hűbérura halála után az emberiséget szolgáló nagyobb jóért cselekszik
Személyazonosság: titkos
Születési hely és idő: 24 évvel azelőtt, a családi birtokon, Japánban
Kor: 24
Család:
Évszázados hűség köti hűbérurához, az Amori családhoz, védelmezőként az erős oroszlánt tisztelik, a férfiak páncélzatán, a kardokon mindig megjelenik, de nem ők az egyetlenek, akik viselik.

Apja: Shinzō Tsuyoi- valószínűleg halott, híres volt oroszlánsörényes páncéljáról
Anyja: Shinzō Yasashīame- valószínűleg halott



Foglalkozás: szerzetes (korábban szamuráj)
Testmagasság: 1,62 cm
Testsúly: 52 kg
Szemszín: jade
Hajszín: fehér, általában feketére festi
Bőrszín: ázsiai
Különleges ismertetőjegy: hajszín (feketére festi), szemszíne , vágott sebhely az oldalán, kisebb sebhelyek a karjain.
Egészségügyi állapot/ betegségek: Teljesen egészséges.

Előtörténet:
Egy híres szamuráj család első gyermekeként látta meg a napvilágot, születését azonban baljós előjelek kísérték, s végül lábbal előre született. Bár ő és az anyja is túlélték, anyjának többé nem lehetett gyermeke, és egészségét sem nyerte vissza teljesen.
Bár apja sokszor ugratta, hogy ő mindent másként csinál, mint a rendes emberek, szemében ott volt a szomorúság, amiért nem lehetett fia, aki tovább viszi a nevét és tudását. Ám mikor a lány, a szokásos, nők által is megtanulandó kardforgató leckék során tehetségesnek bizonyult a küzdelemben, keserűsége elszántsággá változott. Meg akarta ismerni a lány határait, s minél többször gyakoroltak együtt, annál kevesebbet gondolt meg nem születő fiaira. Végre úgy tűnt, hogy legalább tudása nem hal meg vele, és ez elégnek bizonyult, hogy elfelejtse a bánatát, ám eközben egyre inkább fiúként kezdte kezelni Raiont.
Ennek eredményeként a lány nem volt olyan visszahúzódó és csendes, mint ahogyan az illett volna, ez pedig komoly aggodalommal töltötte el az anyját, aki félt, hogy nem talál majd megfelelő férjet neki, így kapcsolatait latba vetve elintézte, némi gyorsan pergő, de fojtott vita után Tsuyoi- val, hogy a hűbéruruk birtokán, más fiatal lányok közt, erőskezű felügyelő keze alatt kapjon további nevelést.
Raion viszont akkor sem egészen úgy követte az utasításokat, ahogyan azt mások tették, ha tehette, egyszerűen meglógott a figyelő szemek elől, s ennek köszönhette, hogy megismerte hűbérura fiát, Amori Akahito-t. Hosszú barátságuk akkor vette kezdetét, mikor a kislány az őrök elől menekülve betévedt a fiú szobájába. A két kölyök ettől kezdve gyakran találkozott,
Raion Akahito tanácsára mások előtt tökéletes kishölgyként kezdett viselkedni, Akahito pedig, ha sikerült meglógniuk a palotából, Raion mellett megismerte a szabadságot, nem egyszer komoly fejfájást okozva a parasztoknak és kereskedőknek.
Barátságuk, ahogy felnőttek, csak mélyebbé vált. Nem voltak szokásos páros, mindaz, ami a társadalomban megszokott volt, náluk a feje tetejére állt.
Akahito, aki idő közben megörökölte a nagyúri címet, kitalált egy új személyazonosságot a lánynak, aminek hála rövidebb hivatalos útjaira Raion, akit lenyűgözött a harcosok útja, mint felpáncélozott testőr követhette, s olyan dolgokat láthatott, ami nők szemének nem való, de Akahito számára sokszor nagy fontossággal bírt. Nem volt minden utazás zökkenőmentes, de Akahito eszével és Raion harcbéli tehetségével mindig túljutottak a gondokon. Eközben kezdett szárnyra kapni a Rókaeszű nagyúr, s az őt kísérő Oroszlán legendája is, aki képes kiszimatolni a veszélyt, és lehetetlen megölni…
Mikor végül Raion hivatalosan is felesküdhetett a szolgálatára, az életének legfontosabb és legszebb napja volt. Ekkor kapta kardját is, a Karmot, melyet azóta kincsként őriz.
A fiú egyre inkább kibontakoztatta zseniális képességeit a nemesek közt zajló „nagy játszmában”, sok új szövetségest és néhány nagyobb ellenséget szerezve, de hogy végül ez-e, vagy más volt az oka, az aranykor hirtelen, véres halálba fulladt.
Felbérelt banditák kezdték fenyegetni a birtokokat, Akahito pedig összehívta hűbéreseit, hogy leverjék őket, és megerősítette a saját testőrségét is, ám végül nem a banditák bizonyultak a valódi veszélynek, Akahito ellenfele nem sajnálta a pénzt arra sem, hogy drága ninjákat béreljen fel ellene. Hiába védte az elszánt testőrség, köztük Raion apja is, a nagyúr végül sebet kapott egy kunai- tól, mely végül hosszú szenvedés után, halálosnak bizonyult.
Utolsó órái alatt Raion beosont hozzá, s leült mellé. Magát okolta, amiért nem tudta megvédeni, de Akahito, utolsó kívánságaként, megtiltotta neki, hogy végezzen magával és megeskette, hogy mindent megtesz az életben maradásért. Utolsó szavaival kérte keresse meg a boldogságot. A lány ott ült akkor is, mikor barátjából távozott az élet, s bár sírni akart, visszatartotta a könnyeit. A könnyek nem fejezhették volna ki a bánatát.
A nagyúr halálával nyitva állt az út a hódítóknak, s az ellenséges urak nem is tétováztak, lerohanták a birtokokat, és sorról sorra pusztították el őket, és válogatás nélkül gyilkoltak, átvágva magukat legnagyszerűbb szamurájokon is. A véres káoszból Raion parasztruhába öltözve menekült el, próbálva megtartani a nagyúrnak tett ígéretet, s akkor először, a pusztulás után maradt korom feketére festette a haját. Ezt a színt végül megtartotta, egyrészt azért, hogy emlékeztesse a pusztulásra, másrészt mert nem akarta felhívni magára a figyelmet különös színű hajával.
Nem tért többé haza. Nem viselte volna el, ha a családja is, ha a dúlás után egyáltalán életben maradtak, látja a szégyenét. Ennél jobb volt, ha halottnak hiszik, miközben ő sem szegi meg az esküt, mit az életben maradásról tett. Raion, a szamuráj meghalt, és Tsukiakari, a jóbarát életben volt…
Sokáig vándorolt, de nem talált rá a boldogságra, s bár néhány alkalommal egyszerűbb lett volna, nem vonta elő a kardját. Emlékül tartotta meg, de úgy érezte, nem méltó rá hogy forgassa, s nincs ily méltó ügy, amiért kivonhatná, pedig csábította a penge. Életének nagy részében harcosként élt, s most hiányzott számára az izgalom, s hiányzott a Karom ismerős fogása, az a hűséges, hűvös szenvedély, amivel belesimult a kezébe. És hiányzott neki az, aki egykor volt, nem csak a harcos, a nemes is. Így hát nem maradt sehol sem sokáig. Gyászba burkolózó lelkével hiába próbált boldogságot lelni, a hiány nem enyhült.
Az első szerzetesekkel egy kis faluban találkozott. Éhesen, lesoványodva tért be, remélve egy tálka rizzsel megszánja valaki, és továbbra is őrizheti maradék büszkeségét, és ők szívesen fogadták. Derűs szemléletük, tartózkodó, de szeretettel teli viselkedésük nemcsak meglepte, de le is nyűgözte. Megérezte milyen az, ha valaki rátalál a békéjére, és vágyakozni kezdett az érzés után.
Most először nem indult el magányos, végtelen útjára, hanem segítőjükül szegődött, s igyekezett ellesni a fortélyaikat. A szerzetesek pedig örültek a segítségnek, s mikor látták az érdeklődését, tanítani kezdték. Ott volt velük a járványok során, ott volt a sebesültek ápolásánál. Osztozott szertartásaikban, osztozott az egész életükben, s köztük lassan halványulni kezdett a gyász. Habár teljesen nem feledte, így nem is érte el a vágyott lelki békét, talált egy új szenvedélyt, amiben örömét lelte: a teázást. Azokban a pillanatokban, mikor a teáját kortyolta, a világ végtelenül egyszerűvé, tökéletessé és végtelenül békéssé vált.
Egy napon aztán a szerzetesek vezetője magához szólította, és egy tekercset adott neki, intelmekkel, tanácsokkal tele róva, és egy térképet egy világtól elzárt kolostorhoz. Tudta, hogy köztük már nem kerülhet közelebb a békéjéhez, hogy nehéz út áll még előtte, ha valóban nagy szerzetessé akar válni és meg akar békélni a múltjával, ezért úgy döntött, útjára engedi a lányt, remélve a kolostorig vezető út közelebb viszi önmaga belső lényéhez és a békéhez.
Raion pedig hamarosan elindult.
Az út sem veszélytelennek, sem könnyűnek nem ígérkezett, de a bot forgatására hamar ráérzett, hiszen habár nem volt ugyanolyan, de hasonlóan viselkedett, mint a naginata, amit fiatal lányként szeretett forgatni.

Szakértelmek:
írás, olvasás, ismeri a számokat
történelem és a nemesi családok jelképeinek, fő jellemzőinek ismerete
vívás ( kard, naginata, bot), tánc, kalligráfia- mert ezek egy tőről fakadnak
shamisen-en való játék- mert gyorsabbá, rugalmasabbá edzették az ujjait
tea készítés és teaszertartás
szerzetesi ismeretek, gyógyítás

Felszerelés:
Karom- a kardja, gondosan becsomagolva
Bot
kis úti teakészlet, teafüvek, tűzcsiholó
kis csiszolt réztükör
orvosságos csomag, tűkkel, éles késekkel, kötőző szerekkel, gyógynövényekkel

Sam: 20 nyilat kapsz kezdésnek

Jelentkezők:
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Sárkányember/Ryuu Hiroshi
- Futsunomi Takemika
- Oroszlán/Shinzō Raion

Szép előtörténetek! Még egy embernek van hely!

Név: Makasuki Ryusaki
Egyéb név(i): Árnyék (csak ezt a nevet használja)
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: Egy higgadt harcos, akit csak az ölések száma érdekel, de jó ügyért harcol, a maga módján
Személyazonosság: titkos (nem mutatja arcát)
Születési helye és idő: 21 évvel korábban, Japán
Kor: 21 év
Család: egyedülálló, családja, rokonai vagy esetleges más hozzá köthető személyekről nincs információ, múltja feledésbe veszett
Foglalkozás: nindzsa
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 81 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: sárgás
Különleges ismertetőjel: vágás az arcán
Egészségi állapot/ betegségek: remek, bár mondhatjuk, hogy a maga módján őrült

Előtörténet:

Makasuki múltjának nagy része a feledés homályába veszett, olyan mintha szinte egy másik világból jött volna. Ő maga gyerekkorából semmire nem emlékszik, csak hidegre, éhségre és félelemre, rémálmaiban gyakran szörnyű emberevő sárkányok jelennek meg, és rengeteg embert lát meghalni, de ezt nem tudja mire vélni és soha nem akarja az esetleges múltjához kötni. Első igazi emléke az, hogy egy folyóban úszik, majd lassan kisétál a parton, ennek már több mint nyolc éve, azóta renegátként járja a világot, bűnszervezeteknek, hűbéruraknak is dolgozik, mint nindzsa és keresi a helyét a világban. Már egész fiatalon ölt embert és vállalt el megbízásokat, került veszélyes helyzetekbe, emiatt a félelem szinte teljesen eltűnt belőle. Lopakodás és a különféle dobófegyverek, mint például a dobótőr és a dobócsillag mesterévé vált, folyamatosan képezte magát és a múltjából bevillanó emlékek segítségével nagyon jó csendes harcos vált belőle. Az Árnyék nevet nem ő, hanem az emberek aggatták rá, mivel áldozatai legtöbbször csak egy elsuhanó árnyat láthatnak mielőtt a jó helyre repülő fegyver véget vet életüknek. Többen rettegik még a nevét is, precizitása, kegyetlensége, megjelenése, és a rejtélyes múltja is közrejátszik ebben. Csupán egyszer követett el hibát, és ennek nyoma ma is az arcán látható egy heg képében, ami mindig emlékeztetni fogja ballépésére.
Egy idő után már külön kihívásként tekintet egyes személyek levadászására, legyen az akárki akár a shógun is.

//Elnézést, hogy ilyen rövid lett az előtörténet, csak nem tudom hova mélyíteni//

Szakértelmek/Képességek:
Mesterien bánik a dobótőrökkel és dobócsillagokkal, a lopakodás vérében van, ahol lehet, ő ott be tud surranni vagy el tud bújni. Fő profilja az ellenség csendes likvidálása. Ezen felül közelharcban is igen képzett, különböző fogásai vannak és ismer nyomáspontokat is

Választott fegyverek: Egy rövid katana, dobótőr (20), dobócsillag (20), nyomáspontok ismerete

Elfogadva!

A kaland itt indul:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1517-5-ronin#18661