5 Ronin

Matsumoto pagodája egy erős várfalból sok belső épületből és egy több szintes toronyból áll. A birtok csúcspontja ez a toronyépület, aminek a csúcsában él Matsumoto. Egy seregnyi ronin vezeti oda a csapatot. Kivégzik a hátsó fal őreit majd bevezetik az ötöst és köteleket adnak nekik, hogy máris a harmadik emeleten kezdhessék meg a harcot. A nindzsák maguk az elől megtámadják a hadseregüket. A tárolt lőportól robbanásokat hallanak a roninok. Felérve egy egy folyosóra jutnak. A lépcsőhöz vezető szobánál egy tucatnyi szamuráj páncél nélkül őrködik. A meglepetés előnye a csapaté mivel ők a levezető lépcsőt figyelik, ami a felvezető mellett van. Logikusan onnan várnak támadást.

5 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Sárkányember/Ryuu Hiroshi
- Futsunomi Takemika
- Oroszlán/Shinzō Raion
- Árny/Makasuki Ryusaki

Megkeresték. Út közben érték, ahogy egy fa alatt táborozott, s ő megkínálta őket teával. Bizalmatlan volt, ám mikor kortyoltak a teából, vendéggé váltak, s ő nyugodtabb lett. Ijesztő és sötét történeteket meséltek. Mítoszoknak ható csúf meséket, egy gonosz nagyúrról és rémtetteiről.. majd egy ismerősről, Akahito, a Rókaeszű nagyúr dicstelen bukásáról, kit szintén az a démoni nagyúr veszejtett el. Ijesztően sokat tudtak, és minden szavukkal felkavarták a teázás hozta nyugalmat.
De ő már szerzetes volt, s akként kellett felelnie. El kellett felednie azt, aki valaha volt. Elfeledni az oroszlánt, s maradni szerzetesnek...
De nem tudta megtenni. A gyász és keserűség, mely nem halványodott sem a napok múlásával, sem a zarándoklattal, vagy imákkal, helyette döntött, s ő rábólintott az esztelen küldetésre, mielőtt még az Akahitonak tett esküje megfékezte volna nyelvét.
A kard boldog volt. Ő pedig zavarodott, mígnem a jogos bosszú lehetősége, mellyel lemoshatja a szégyent, elszántságot ültetett a szívébe. A pap viszont tiltakozott... a béke után vágyott. A Bosszú mégis erősebbnek hatott, s meggyőzte az áhítatost arról, hogy a világ érdekeit szolgálja, ha legyőzi a démont.
Aznap éjjel, hosszú idő után először, szertartásosan kicsomagolta a kardot. Félt megérinteni. Tartott attól, hogy egyszerre minden, ami eddig álomszerűnek hatott, valóságossá válik, s félt, hogy a szerzetest végképp elemészti a bosszú, ha megteszi. Remegő kézzel csomagolta hát el újra..
A következő éjjel hasonlóan zajlott... csak a harmadikon adta meg magát.
Ahogy hosszú idő után újra kézbe fogta, erő öntötte el. Az összetartozás otthonos érzése járta át, s a megtagadott lélek felszabadulásának határtalan eufóriája. Ahogy tekintetét végigfuttatta a fémen, érezte a csábítást, hogy akár azonnal harcossá váljon ismét, de legyőzte az érzést. Nem volt kiért küzdenie.. Ott és akkor nem. De ha bízhatott a szavakban, lesz majd egy ellenfél, aki ellen jogosan kivonhatja... aki ellen ismét Akahitoért harcolhat..

A kardot nem temette el többé emlékeivel, de nem is húzta elő. A nagy harcra tartogatta, s Tsume, a Karom várakozón lógott az oldalán. Botos szerzetes volt míg diadalért imádkozott, botos szerzetes, míg utaztak, botos szerzetes, míg a toronyhoz vezették, és botos szerzeteskén mászott fel, majd érkezett meg csendben.
Gyors pillantást vetett körbe a teremben. Akahito mellett sok okos dolgot tanult, s már látta a szamurájok végzetes hibáját, mikor csupán egyetlen irányt őriztek. A Bosszú elmosolyodott, a hajdani szamuráj viszont veszteg maradt. Nem volt tiszta hátulról lepni meg őket, még akkor sem, ha a Bosszú azt üvöltötte a fülébe némán, hogy nem szabad megadnia az esélyt a sikertelenségre. Azok ott, tiszteletre méltó harcosok voltak. Ellenségek, de harcosok. Hagyta hát, hogy társai tegyék meg az első lépést, ő pedig némán kivárt, míg botját ellenük fordíthatja, de ha megszületett a lehetőség, egy pillanatot sem várva csap le vele izületekre, alkarra, vagy más kínálkozó, bénítható testfelületre, s egyben a bot hosszát használja, hogy távol tartsa magától őket.

Hiroshi egy kocsmában kortyolgatta a jóféle szakét, mikor egy ismeretlen megkereste egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Persze ő már halott történeteket a Sötét Shógunról, és a rémtetteiről, hát megakarta ölni. Na nem azért mert olyan nagy igazságérzet volt benne, hanem mert rosszabb volt a híre mint neki.
Ezért elvállalta.
Sikeresen bejutottak ő és a társai Matsumoto várába, majd meglátja a páncél nélkül őrködő szamurájokat.
A gésa odalopodzott, Hiroshi meg előkapta az íját, és a húrra rakott egy nyílvesszőt, de előtte meggyújtotta, és becélozta az első szamurájt, majd kilőtte rá az égő nyilat.
Ha eltalálta, és a szamurájok hozzálátnak a társukat eloltani, akkor a Sárkány előugrik, és elkezdi a mészárlást...

Makasukit a szokásos törzshelyén, egy erdő szívében lévő tónál keresték fel és adtak neki egy megbízást, méghozzá nem is akármilyet, valamit ami más mint a többi munka, valami ami felülemelkedik az eddigi küldetésein, egy igazi kihívás, a hírhedt gonosz Shógun megölése. Nem mindennapi feladat, felkeltette Árny érdeklődését.
A toronyba való bejutás módja kifejezetten tetszett neki, jó pár alkalommal csinált már hasonló mászást így ez jól ment, a védelem egy részét így ki is kerülték és a meglepetés ereje is velük van, már csak jól ki kell ezt használni. A robbanás hangok elgondolkoztatják, hogy vajon mekkora előnyt adhat a puskapor az ellenségnek és milyen nagy akadályt jelenthet neki, lehetséges, hogy elég nagyot de ezzel most nem szabad foglalkoznia.
Amint meglátja a háttal álló páncélt nem viselő őröket rögtön célpontként tekint rájuk, elővesz néhány dobótőrt és kicsit kioldalaz, onnan kezdi meg a támadást. Igyekszik pontos lenni és nyakat, tarkót, torkot, háton a szív alatti, elölről a szegycsont alatti részeket célozni (ebben a sorrendben). Precíz halálos dobásokat akar elérni, az esetleges felé irányuló támadások elől ugrásokkal próbál kitérni vagy ha valaki a közelébe férkőzik, nos akkor a katanáját is kirántja védekezés céljából.

A tizenkét harcosból párnak tűnt fel a tűz recsegő hangja és a füst illata. Már késő volt. Tyranis elsőként csapott le és az egyik forduló hátát vágta meg. Hiroshi nyila ekkor belecsapódott az egyik szamurájba és az a tüzet oltva leborult a lépcsőn. A szamurájok fegyvert rántottak és Makasuki még pontosan hármat tudott halálosan megsebesíteni késeivel mire a negyedik férfi hárította volna kardjával a támadást. Heten maradtak. ketten Tyranisnak rohantak és a maradék őt a még hátul maradt, de már fegyverrel készen álló ronin felé vette az irányt.

5 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Sárkányember/Ryuu Hiroshi
- Futsunomi Takemika
- Oroszlán/Shinzō Raion
- Árny/Makasuki Ryusaki

Hiroshi felmordult, előhúzta a kardját, majd az elől haladó szamuráj felé rohant, aztán egy függöleges vágással megkisérli kibelezni, ha ez sikerül, akkor egy torkával mért vágással végezz vele.
Ha sikerül ez a manőver, akkor a ronin felé haladó egyik szamurájt döfi hátba. Őt nem érdekli, a busidó a holtak törvénye...
És ő nagyon is élő volt, csak adjanak neki egy pohár szakét és egy gyönyörű gésát aki felmelegíti a hátát...

A társak hihetetlen hatékonysággal kezdik meg becstelen tevékenységüket, és Raion szemei előtt igazi vad küzdelem kezd kibontakozni. Ő pedig csak áll, és vár. Az ellenfelek viszont, úgy tűnik nem felé fordítják kardjaikat. Meglepődik rajta, de ezzel a meglepetéssel, belé hasít a felismerés is: ő szent ember. Nemcsak hogy nem harcosként tekintenek rá, de talán... hallgatnak is a szavaira. Ezzel leereszti a botját, és kihúzza magát. Talán még nem késő, hogy megszerezze a figyelmüket.. s talán.. a társak is érzékenyek lesznek a szavai keltette változásokra.
-Matsumoto harcosai!-szólítja őket tiszta, erős hanggal
-Tegyétek le a fegyvereiteket.-nem mosolyodik el, de magában jót mulat saját szavain. Harc közben fegyverletételre szólítani fel őket... humoros.
-Az istenek és szellemek szószólójaként, az égi s földi rend védelmében kérlek titeket, csatlakozzatok a harcunkhoz! Segítsetek visszaállítani a harmóniát, amit a démoni Matsumoto fenyeget. Álljatok mellénk, és felmentelek titeket a hozzá fűződő kötelességeitek alól. Segítsétek a harmónia újjászületését, és senki nem fog titeket becstelenséggel vádolni! -néz végig komoly, súlyos tekintettel a harcosokon
-Én, a szerzetes Tsukiakari, ígérem nektek, hogy a hősi küzdelem, amit mellettünk, a harmónia nevében vívtok, halhatatlanná teszi neveiteket a földön, s az ég birodalmában is.

Árnynak sikerül három ellenfelet gyorsan és pontosan likvidálni, a többi harcos sem marad rest, gyorsan cselekednek és így az ellenség létszáma lecsökken. Folytatódik tovább a küzdelem, az egyik ellenség már ki tudja védeni a tőröket a kardjával ha azon múlik élete, de talán a dobócsillagok gyorsabbak lehetnek, ezért Makasuki gyorsan előkap kettőt, és két irányból hajítja az ellenfél felé, reméli, hogy nem elég gyors mindkettő védéséhez, de ha igen az se baj, közben hátrébb helyezkedik és ha kell és tud onnan még besegít a többieknek egy-két jól irányzott dobással. Ha valaki rátámad igyekszik elugrani elvetődni aztán kardját előrántja és azzal védekezik. Hogyha a szerzetes beszéde bármilyen pozitív hatást kelt, természetesen egy időre beszünteti a támadást.

Tyranis két ellenfelével végez,d e mikor felpillant kimonójának ujjából egy darab a földre érkezett. Bár gyors volt, nem elég gyors. Nem sérült meg, de következőnek nem lesz ilyen szerencséje.
A sárkányember vadként ront a csapatnak. Az első hasítása után egy szamuráj a földre borul. A második döfésre egy harcos vérezve fordul meg, de hiába emeli a kardját Ryuura. Remegve lassan a földre térdel majd holtan a padlóra kerül.
Takemika csillagai eltalálják a meglepett szamurájt, aki éppen A sárkányemberre fordította figyelmét, hogy végezzen azzal. A szerzetes szavaira az utolsó két szamuráj megvetően néz. Az egyik a nő lába elé köp.
- Hazug ribanc! mesterünkre támadtattatok orvul, halálra vagytok ítélve!
Ezzel egy Ryuu felé és a másik Tyranisnak rontott és vadul csapkodva kezdték őket támadni.

5 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Sárkányember/Ryuu Hiroshi
- Futsunomi Takemika
- Oroszlán/Shinzō Raion
- Árny/Makasuki Ryusaki

A szerzetes szánakozva néz a kettőre, az oroszlán pedig felüvölt. A régi élet követelőzve igyekszik előtörni, hogy megtorolja a sértést, de bele ütközik a hideg gondolatba, és hiába rázza láncait. A szerzetes számolt az elutasítással, a vak fanatizmussal, de nem számolhatott volna el a saját lelkiismeretével, ha nem próbálkozik legalább. ÍGy már a szerzetes társak sem nézhettek rá ferdén, s talán az önmérséklet ilyesforma elsajátítására is tett egy lépést.
-Imádkozni fogok értetek... - a szerzetes nem neheztel, s bár talán azt várnák, ő nem veszi fel a sértést. Már nincs becsületük, amit megsérthetnének. Nincs, míg a halált másikkal nem fizetik meg.
De nem ezen gyarló, istentelen teremtmények halálával. Áldozatként ezek csupán szégyent hoznának rá. A társak lenyűgöző hatékonysága úgyis gyorsan végez velük, s törhetnek feljebb. E gondolatra az oroszlán is lecsitul, s várakozva visszahúzódik, míg véget nem ér a harc, akkor pedig hűvösen biccent elismerésül a társaknak.

A csillagok is jó szolgálatot tesznek Árnynak miközben ő távol marad a kardok pengéitől, a hadakozástól, már csak kettő szamuráj marad akikkel nem kell foglalkoznia, majd mások elintézik őket, addig amíg a csata folyik ő igyekszik megkerülni mindenkit és a hullákból illetve harcképtelen harcosokból visszaszerezni a dobófegyvereit, tudja még szüksége lesz a tőrökre és a csillagokra. Ha nagyon nagy szükségét látja, mert mondjuk az egyik harcos rátámad, vagy az egyik társa kelleténél nagyobb bajban van jobb kezében tartogatott tőrt az illető szíve alá vagy nyakába próbálja hajítani, szokásos precizitásával. Reméli keselyű szerű művelete sikerrel jár és így visszakaphatja a fegyvereit, ha nem az sem baj, majd később spórol ez nem lesz gond a számára. Miután végzett vagy nem tudott végezni gyorsan a felfelé vezető lépcsők irányába veszi az irányt és megnézi van-e ott egy rejtett csapda vagy még több őr.

A sárkányharcos elvigyorodik, amikor meglátja az egyik felé támadó harcost, aki vadul csapkod a kardjával. Mint egy 5 éves süldő a fakardjával... Átkozott fattyú, velem akarsz szórakozni.
Amikor a szamuráj a közelébe kerül Ryuu félreáll, majd ha a fickó túlszalad rajta, egyszerűen hátba döfi. Ha ez sikerül végig néz az általa megölteken.
- Ne engedjétek hogy a sárkány feldühödjön...

2. Szint

A kettő olyan egyszerűen és számítva végez a szamurájokkal amennyire csak lehet. Árny vissza szerzi a felszerelését és a csapat már indulhat felfelé. Az emeletre elsőnek Futsunomi érkezik és mielőtt a többiek léphetnének a férfi egy csillaggal a fejében zuhan hátra... holtan. Fent szinte feketesség van, amit csak akinti csata vöröses lángjai tudnak picit megvilágítani, a terem szinte ugyanolyan, mint itt, de olyan öt-hat papír ajtóval választották őket szét.

4 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Sárkányember/Ryuu Hiroshi
- Oroszlán/Shinzō Raion
- Árny/Makasuki Ryusaki

Sikerül visszaszerezni az eldobált csillagait és tőreit, amik még valószínű igen jó szolgálatot fognak neki tenni, örül, hogy nem kellett ezeket a fegyvereket itt hagynia, nagy pazarlás lett volna. Mire ő végez a társak is, így együtt indulhatnak tovább, ő szokás szerint hátul marad és onnan figyeli az eseményeket, önkénytelenül is a fal mellett szinte lopakodva suhan. Egyszer csak a harcos aki előre ment holtan esik hátra, fejéből egy csillag áll ki, ez egyet jelent, vannak még itt mások is akik igen jól tudják használni a dobófegyvereket, vajon jobbak nála? Ezt meg kell tudnia. Nagyon óvatosan minden lépését megfontolva ő is felmegy a többiek után és látja a papír falakat, amin könnyen átsuhannak a tőrök és dobócsillagok, valamint a felosztást is ami nyilván szétválasztás vagy útvesztés célját szolgálja.
Igyekszik a legjobban teljesíteni, találni magának egy viszonylag védett helyett, ahonnan legalább a hátát védheti mondjuk a falnak utána pedig próbál nem feltűnő lenni, elrejtőzni és érzékszerveivel keresni a másik ninját ninjákat akik lesből rátámadhatnának. Kezében tart két csillagot és ha meghallja, egy csillag suhanását a levegőben, akkor megpróbál elugrani, ellépni, utána az érkező csillag irányába hajítani az övét, hátha eltalál vele valakit.

Árny és Tyranis tanulva társuk halálából hangtalanul a falhoz mennek. Ott koncentrálva várják az ellenég következő lépését. Mikor a sárkány ember és a szerzetes felfelé indul ők már nem olyan óvatosak. Ryuu felérve a földre esik és feje a falnál várakozó társai lába elé gurul. Az oroszlán megfordul erre és a melle között egy kard pengéje emelkedik ki. Az udvaron valami robban és a szoba vörös fénybe borul. A két túlélő hat nindzsát pillant meg, kettőt még véres karddal.

2 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Árny/Makasuki Ryusaki

Sikerül fellopakodnia az emeletre és itt a hátát bevédenie falnál, dobócsillagjaival kezében várakozik amikor hallja az irgalmatlan trappolást odalentről, rögtön a lépcső felé néz és várja, hogy mi fog történni, először valaki elveszíti a fejét, majd a másiknak a mellkasán halad át egy éles penge, na igen valami hasonló várható volt. Közben kint a támadás során egy nagyobb robbanás is történik, a puskapor nagy erő úgy látszik, elég nagy fényt biztosít ahhoz, hogy meglásson még hat ninját magán kívül, ez azért szép szám. Nem késlekedik valamit tennie kell, a hozzá legközelebb esőt megpróbálja az egyik csillaggal likvidálni, hogy az ne támadhasson rá, majd rögtön helyet is változtat egy ugrással és utána egy rövid gurulással találni egy másik pozíciót ahonnan még egy ninját likvidálhat. Viszont ha kell akkor együtt működik a megmaradt társával és neki segít, gyakorlatilag fedezi a hátát, és akit tud azt gyorsan likvidál, lehetőleg mielőtt az a saját dobófegyverét dobná el gyorsabban. Ha valaki nagyon közel érne akkor kitér, elugrik és csak utána rántja elő kardját.

A jelenet egy pillanat alatt válik egy néma és halálos táncba. Mind a nyolc fél némán és ösztönösen teszi azt, amit tennie kell. Tyranis látványos célpontként kerüli az ellenségek támadását és egy nindzsának még a torkát is elvágja amikor az túl közelről akarja leszúrni. Az elmozduló lány takarásából ront ki Árny, aki halálos vágásokkal még három orvgyilkos életet veszi. Az utolsó két nindzsa elhátrál és füst patront dob a két utolsó élők lába elé.

2 Ronin
- Tyranis/Tankoshitsu Kumiko
- Árny/Makasuki Ryusaki

Árny társával együtt elég jó szinkronban harcol, hamar kivégeznek négy ellenséges ninját, ebből ő hármat, meg van elégedve a saját teljesítményével, de ennek nem mutatja a jelét. Mikor a másik két ninja eldobja a füstbombákat egyenesen a lábaik elé egy kicsit megtorpan, soha nem szokott ugyanis senki az ő lábához füstöt dobni, de ez egy másodpercnél nem tart tovább, mert eszébe jut mit kell ilyenkor tennie. Egyet előre lép nem a gránátok felé, egy kicsit távolabb tőlük de azért a füst központjába, maszkját arca előtt megigazítja és vesz egy nagy levegőt, majd leguggol. Hallgatózik próbálja megállapítani a másik két ninja helyét, ekkorra kezeiben már ott van egy-egy dobótőr keresztbe rakja őket mellkasa előtt. Gyanítja a két ellenfél nem figyel most arra, hogy mennyire zajosak, ezért könnyen meghallhatja őket, és ha ez megtörténik rögtön dobja is a célpont feltételezhető helye felé az egyik tőrt. Ügyel, arra, hogy figyelemmel kísérje társa mozgását is, nehogy véletlenül őt vélje ellenséges célpontnak. Ha valaki túlságosan is közel kerülne hozzá a füstben akkor oldalra gurul és közben egy rúgással próbálja eltalálni az ellenség fegyvert tartó kezét, és véletlenül sem a fegyverét.