Ronin Galéria

Mint neve is mutatja ez a gazdátlan galéria. Igencsak népszerű a legtöbbször festők műveinek ad otthont, de néha tartanak itt előadásokat és ha van hely akkor szobrokat is kiállítanak.

előzmény itt: Erőművek/eligazító

Nem hiszem el, hogy megint sikerült neki. De mégis. Megint elrángatott egy művészeti kiállításra. Bár milyen barátnő lennék, ha nem kísérném el a barátnőmet, mikor kiállítják a képét valahol. Bár mondjuk én azt a folthalmazt egy vásznon nem nevezném művészeti alkotásnak, de a jelek szerint az a sok ember aki itt van annak tartja. Csupa keretes szemüveges, sálas alak mindenfelé. Én pedig úgy kilógok a tömegből, hogy azt már leírni is nehéz. Na mindegy. Szegény barátnőmet, már sajnálom, mert gy rohangál a műkedvelők között, mint valami megkergült kolibri a virágzás idején, csakhogy hallja a kritikákat amivel illetik a képét. Bevallom a legtöbb következtetés amit hallok, eléggé távol áll tőlem, vagyis nemcsak tőlem, hanem magától egy normális embertől. Aki csak pár foltot lát, nem pedig módjuk egy őszi tájat.
Próbálok elnyomni egy ásítást, mikor hirtelen végigszalad a rajtam a hideg. De az érzés nem marad abba, érzem, hogy a hőmérséklet lehűl és valamiért feláll, a hátamon a szőr.
Már kínomban forgolódom, hogy megkeressek egy radiátort, hogy feltekerjem a fűtést vagy valami, mikor hirtelen a szemem sarkából szivárványszerű színeket pillantok meg a szemem sarkából.
A következő pillanatban egy hangos dobbanást hallok, ami lökéshullámot von maga után. Kezemmel sikerül tompítanom az esésemet, de ez a füleimen mit sem segített. A lökéshullám kissé dobhártyaszaggató élmény volt. Főleg, hogy nekem jobb a hallásom, mint egy átlagembernek.
Mikor abba az irányba pillantok, amerről a színeket láttam, megpillantok 3 alakot, akik olyanok voltak, mintha lehányta volna őket egy szivárvány. A kezükön lévő kis kijelzőket nézegetik, majd beszélgetni kezdenek.
A szavaiknak gépies visszhangja van. Sajnos nem értem amit mondanak, mert a fülem még mindig kissé be van dugulva.
Megpróbálom kidugítani a fülemet, majd pedig feltápászkodni. Egyenlőre csak figyelek, hátha visszatér a hallásom és megtudom mit akarnak ezek. Ha bűnözők, akkor SHIELD ügynökként kénytelen leszek kezelésbe venni a dolgokat. Én és a jó bajtárt, a dessert eagle, ami a tavaszi kabátom takarásában pihen.

Akárhogy próbálkozom, a hallásom csak nem akar javulni.
~ A jó fül hátránya, hogyha dobhártyapukkasztó hangot hallok, később áll vissza normálisra a fülem.
Jegyzem meg magamban. Majd felállok. A sálas művészetrajongók, azt hiszik, ez az egész csak valami show része, pedig szerintem ez nem így van. Mikor a nő megragadja az egyik sálas fickót, akkor pedig meg is bizonyosodhatom róla, hogy igazam volt.
~ Kell nekem mindig igazamnak lenni.
Kissé megnyugszom, mikor a nő elengedi a férfit, a kezem már a kabátom alatt volt és ott pihent az eagle-n, hogy előhúzzam ha kell. A háromfős csapat sorra haladt végig az embereken, a szkennerükkel, vagy mivel.
~ Ezek keresnek valakit. A kérdés csak az, hogy kit?
A választ nem éppen a legkellemesebb módon kaptam meg. ugyanis a benga alak megragadja a barátnőmet a kabátjánál fogva és felemelte. A barátnőm, persze sikoltozott, mint az valószínű is volt. Na mondjuk úgy, hogy ekkor lett elegem a három szivárványos alakból. Odafutottam bengához. Rászegeztem a Dessert Eagle-t és a másik kezemben szinte a képébe toltam a SHIELD igazolványom.
- Itt a SHIELD, azonnal ereszd el azt a lányt.
Mondom a meláknak, határozottan és kis indulattal a hangomban, ami közel sem volt annyi mint amennyit valójában éreztem.
~ Most választhatjuk a könnyebb utat, vagy bundát öltök és játszhatunk keményen is.

A furcsa alakok figyelmét sikerült felkeltenem, de nem engedték el a barátnőmet. A nagydarab ordít valamit a társnőjének, mire az az alkarján lévő kijelzőn kezd el pötyögni valamit.
A nő felém fordul majd beszélni kezd, kissé hiányosan de legalább számomra érthető nyelven. Hiába maradnak ki betűk a nő szavaiból, azért nagyjából értem mit akarhat mondani.
- Igen rendfenntartó vagyok. Szóval ha elengedné a lányt annak nagyon örülnénk.
Ekkor valamiért a nő kijelzője pirosan kezd el villogni. Majd a nő rám néz és felkiált.
~ Rossz előérzetem van.
Az érzés be is igazolódik mikor a nagydarab elengedi a barátnőmet és rám emelik a fegyverüket.
Én a biztonság kedvéért egy gyors lépéssel a mellettem lévő pótfal, díszfal, vagy mi a fene mögé léptem hogy még eszükbe se jusson hü*eséget csinálni. Majd a fal biztonságából válaszoltam rögtön.
- Miért kéne megadnom magam? Mellesleg én szólíthatnám fel erre magukat a viselkedésük miatt. Mit akarnak? Tettem valamit tudtomon kívül? És miért villogott az az izé?
Mondok mindent jól hallhatóan biztonságos távolságból, miközben a fegyver még mindíg a kezemben volt és pont úgy álltam a fal mellett, hogy én még ki tudjak fordulni pár lövés erejéig ha szükséges.

A nő csak sóhajt majd érdektelen arccal megindul felém. De azért út közben nem felejt el egy jókorát rúgni az egyik földön fekvő műkedvelőbe, hogy az elkerüljön az útjából.
Sőt még egy sértést is elereszt irányomba. A nő vagy ennyire hü**e vagy tényleg okom lenne tartani tőle.
- Majd adok én neked primitív emlőst.
mondom, miközben zsebre vágom a jelvényem és kieresztem a karmaimat és leszedem arcom elől a sálat ami a nemrég szerzett égési sérüléseimet rejtette. Ezek után gyorsan kifordulok a fal mögül és a vékonyabb férfi kezéből gyors célzás után kilövöm a fegyvert, majd visszahúzódom rejtekembe, nehogy a másik kettő időközben rám lőjön. Ha eldörrent néhány lövés felőlük vagy pillanatnyi csend támadna, akkor megismételném a mozdulatsort és a melák kezéből is kilövöm a pisztolyt és ismét visszahúzódom. Nincs okom félni a nőtől, hisz elég hosszú a terem ahhoz, hogy még ne érjen oda a falhoz.

Hát sok dologra számítottam, de ami történt arra egyáltalán nem, hogy a nő a kezéből fog lézert lőni és azzal fogja berobbantani a falat. Persze ezt sem láttam volna, ha nem kukkantottam volna ki a fal mögül.
A lökés a szomszédos falnak vág, mire a fejem úgy bevágom, hogy azon megreped a bőr és vérezni kezd.
- Minek ennek a puska, ha a tenyere egy komplett lézer ágyú?
Teszem fel a költői kérdést, miközben a kesztyűmbe fogom a sálam és a sebemre szorítom, hogy ne veszítsek túl sok vért.
A nő a tenyeréből érkező sugárral szó szoros értelmében szétolvassza a fegyveremet a földön.
- Azt a...
Ezek után a nő felém emelte a tenyerét, hiába szédültem kissé a fejem miatt ezt azért észrevettem.
A szó foszlányokból ítélve nagyjából sejtem mit akarhat mondani. Így visszahúzom a karmaimat a könnyű út választásának jeleként.
- Áruljátok már el végre, mi a fenét akartok tőlem!
Kérdem, miközben megpróbálok lassan felegyenesedni, nem téve hirtelen mozdulatot.
~ Egyszer már flambíroztak idén, kösz nem kell még egy hasonló élmény.
Az egyik kezem a sebemen tartom, míg a másik a testem mellett. Ha pedig felszólít, hogy emeljem fel a karom, akkor csak azt emelem.

A főnök a nő mellé áll és próbál válaszolni, de mivel megint csak szófoszlányokat hallok, így nem igazán értem amit mond.
- Tessék?
Kérdem és láthatják rajtam, hogy nem nagyon értettem a mondatot, tippelni tudtam, de így is csak az első mondatot tudtam volna kitalálni.
A nő odalép a főnökhöz és mond valamit idegen nyelven. Mire a főnök ismét megszólal, bár nem sokat értek belőle.
- Milyen űrhajó?
Kérdem, de válaszként valami szivárvány fény vesz körbe minket, mire hullámozott képen megpillantok egy űrhajószerű termet.
- Tisztára kezd Sci-fibe átmenni az életem.
Jegyzem meg, miközben igyekszem felmérni a helyzetemet és megvizsgálom a sebemet is.

A szivárványszínű nő egy fordulással lábhajlatba rúgja Laurát, amitől a nő hihetetlen fájdalomtól térdre borul. Mind a térdelés és a rúgás hihetetlenül fáj neki. Mozgatni is alig bírja a lábait.
- Maradj, a földön, majomivadék.
Mondja kimérten és érdektelenül az idegen. Az űrhajó megremeg, majd újra és újra.
- Hihetetlen.
Mondja a főnöknek tűnő férfi.
- Nem csak észrevettek, de van merszük ránk lőni.
A falból rágió adás hangzik.
- Uram, ezek a lézerek aktuálisan kártis okozhatnak, azonnal teret kell ugranunk.
- Gyerünk!
Az űrhajúban egy hatalmas lökést érezni. A nő és a férfi megtorpan egyet, de laura, szinte rongybabaként gurul végig a hajó termében egészen a falig.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2515-arany-azur#49279