The Blue Angel étterem

Akcióban az exvámpír most alkalmazta először a Sokaság nevű képességet és igen tanulságos volt. Jobban tette volna, ha megmarad sok kis állat formájában, mert emberként nem bírta a szervezete a hiányzó darabokat és a Szürke Eminenciás kiesett a fülkéből. Egy másik vendégnél is beindult az ürítés utáni vágy, úgyhogy társaságuk akadt. A támadót ez meg is zavarta és egy vámpírképességgel távozott. A baj viszont az volt, hogy meglátta Philippet. A vallon annak örült volna, ha el tudja intézni a támadót, aki elporlik és ő gond nélkül kisétál, mintha mi sem történt volna. Ebből már semmi nem teljesül, mivel Lerois egy roncsolt szervezetté vált, a másik pedig eltűnt. És újra előbukkanhat, ujján a gyűrűvel, ami miatt észre sem fogja venni őt az exvámpír. Nem lett volna jó ötlet a vendéget megtámadni, mivel azt ráfoghatták volna. A mentőkben sem bízott nagyon, bár most már emberi volt a szervezete, nem élőholt, így nem lett volna olyan nagy a baj. A dokumentációkat viszont nem szerette. Gyenge volt, de átgondolta, mit tudhatnak meg mások ezen a napon. Kelly, a recepciós és még néhány jobb megfigyelő vendég emlékezhet, hogy ő elment vécére. Ha a támadó befelé is az elrejtő leplet vagy hasonlót használt, akkor nem fogják megtalálni. Kamerára Lerois nem gondolt, az túl modern volt neki, nem jutott eszébe, hogy ilyen technikai csodákkal számoljon. A mostani szemtanú talán nem köti össze a rovarokat Lerois-val, hanem egy további szereplőnek fogja őt tartani, áldozatnak, ami valójában volt is. Ez a szerep jónak tűnt a számára. Esetleg elő tudja adni, hogy az a másik férfi csinálta vele ezt az egészet, de akkor is át kell esnie rossz dolgokon. Kikérdezik, hogy nézett ki a támadó, mit kell róla tudni, sejti-e, miért támadta meg és talán őt is elkezdik figyelni, hogy megtalálják a dagadtat. Meg kell magyaráznia, mik ezek a sebek és hogy él még ezekkel együtt is. Ha viszont most eltűnik, akkor Kelly, a piac egyik meghatározó szereplője megtudja, hogy Lerois nem emberi lény. Esetleg kitalálhat egy olyan történetet, amiben a támadóra keni az egészet. És mielőtt megtalálnák, inkább ő találja meg és elintézi. Csak ahhoz rendbe kell jönnie és nem tudta, hogy ez a mostani testében mennyi időt fog igénybevenni. Mégis ezt az utat választotta.
- Kérem, hívja a rendőröket! - próbálta kinyögni az embernek és közben már ki is dolgozta, mit fog mondani.

Az exvámpír nagyon szerette volna tudni, hogy a kinti lárma annak tudható be, hogy a szemtanú hangosan elmondta, mit látott vagy még a testes vámpír is ügyködött valamit. Ez utóbbit nem tartotta esélyesnek, hacsak nem úgy, hogy még Kelly-t is ki akarta nyírni, nehogy a Szürke Eminenciásnak legyen egy kivételes üzleti lehetősége. A jellegzetes vijjogó hang közeledett és hamarosan megjöttek a rend őrei is, akikre Lerois hálás szemekkel nézett fel. A mentőkre még hálásabban. Hagyta magát bepakolni a tolható székbe és közben látta a tömeget. Ott volt Kelly is, akinek az aggódó pillantását Philippe egy kétségbeesett és fájdalmas tekintettel viszonozta.
A kocsiban próbált válaszolni a kérdésekre, de zavartságot színlelt.
- Michael Dumbon vagyok. Jaj, nem is tudom pontosan... Megtámadott egy férfi a mosdóban. Valami különleges erővel bírt. Bogarak jöttek elő belőle, de neki kutya baja sem lett. Én viszont elkezdtem fogyni, ahogy a közelében voltam. Mintha darabonként szedte volna ki belőlem az életet. Mintha maga lett volna a pusztulás, a bomlás férgeivel, melyek megemésztik a koporsóban fekvőket is. Nem értem az egészet, de kérem, segítsenek rajtam! - adta elő a halálra vált sérültet egy érthetetlen, de talán elképzelhető történettel. Az arckifejezéséből nem igazán jöhettek rá a színjátékra. Hagyta, hogy kezeljék, ellássák, megszúrják. Bízott abban, hogy a szervezete meg fog birkózni ezzel. Ha nem, akkor nehezebb lesz a helyzet, de nem adta fel. Lélekben sosem adta fel. Legutóbb darabokra szedte egy robbanás és Perszephonénak köszönhetően visszatérhetett az életbe, miután megdolgozott érte. Most sem számított rosszabbra.