Limbo

by **Thorhalla** Szomb. 29 Szept. 2012, 09:57

A mágikus démoni sík párhuzamosan a többi hasonlóval.
Limbo F1f25ab409cccab268d4cd29b155f46a8240ab9

by **Tyler** Kedd 09 Okt. 2012, 12:45

De remek, egy ugrás ide, egy oda, kerülgetjük ezeket a nagy barmokat. De csak az időt húzza a fickó, látszik a szeméből, meg körülbelül le sem tojik minket, nagyon ügyködik valamin. Az állatok hirtelen eltűnnek, mi pedig a földön fekszünk. Verőfényes napsütésben, mintha nem is tél lenne. Ami nincs is, itt bármelyik dimenzióban vagy földrészen is legyünk.
-Meg vagy Shywa?-
Kérdezem miközben feltápászkodok, majd a hatkarú ürgére pillantok.
-Egy rossz mozdulat és nem állok jót magamért....-
Fenyegetőzök, egyenlőre csak úgy a levegőbe, hisz gőzöm sincs át tudok-e változni avagy sem. ez még a jövő zenéje.
-Valaki tudja hol vagyunk, és persze ki volt a szigonyos ürge?-
Kérdezem főleg a pókra hajazó fazontól, hisz mi ketten nem tudjuk az biztos, bár ahogy a fickó arcát nézem, ő sem sok mindenről tud. Körbe nézek hátha ismerős itt valami, de csak romokat látok, a napsütést meg érzem.
-Ötlet, vagy induljunk el valamerre, aztán a baj majd csak ránk talál?-

by **Shadow** Kedd 09 Okt. 2012, 21:07

Úgy fest, hogy a vadak csak arra szolgálnak, hogy a mi figyelmünket elterelje velük, vagy legalábbis távol maradjunk tőle. Valamit csinál, de nem igazán akarom megtudni, hogy…

…Villanás…

…aaucs…

Fekszek valahol ami elég romos és meleg… meleg… meleg… hmm… December van… azaz ez már nem jelent sok jót. Felnézek, majd körbe kicsit kábán, s levonom a következtetést… ez vagy egy nagyon nagy sivatag, a bolygón… ez lenne a kisebb gond… vagy nyakig vagyunk a szószban és ez nagyon másik hely, mint ahol lennünk kéne.
Villanás… ez a kis trükk, bár nem értek az ilyesmihez nagyon hasonlít az olyasmihez… gondolat menetem megszakítja Manó hangja.
- Meg vagyok… - morgom és feltornászom magam négykézláb, hogy megrázzam magam, majd pedig a sarkaimra ülök egy időre, míg jobban körbe nézek és a másik alakra pillantok, majd Manóra… van egy olyan rossz érzésem, hogy ez nem a Föld… legalábbis nem ott ahol nekünk kéne lenni… de nagyon remélem, hogy tévedek, nagyon- nagyon remélem. Közben persze Manó szövegel és az előbbi kis megjegyzése után tudom, hogy csak a szája jár, legalábbis hatalmas esélye van rá.
- Szájkarate helyett, inkább azt számolgasd, mennyi az esélye, hogy másik dimenzióban vagyunk vagy ilyesmi… mondjuk mint Mephi bánál… - mondom enyhén nyűgösen miközben feltápászkodok teljesen, s Manó mellé lépek… háta mögött felemelem a mancsom és gyengéden fejbe vágom.
- Hát egy biztos… Ha már ilyen jó első benyomást tettél új társunkra, akkor kezdhetsz vele békülni is… Mivel tőlem játszhatunk, ki marad talpon egy bunyó utánt, csak valahogy úgy érzem, hogy igazi nyertese nem lenne annak se… úgy mond, közhellyel élve, egy csónakban evezünk… - hangomból érezhető, hogy nyűgös vagyok, s még eléggé vissza is fogom magam, majd megnyújtóztatom a szárnyaimat és az ismeretlenre pillantok.
- Shywa – bökök magamra – Manó – bökök a mellettem lévő jó madárra, majd megindulok a romokat jobban megnézni. – Ha tudsz azért válaszolj kérlek a kérdéseire, talán segít hazajutni… Manó, nézd meg a romokat, hátha valami olyat érzel vagy látsz, ami hazajuttat minket. Van az a rossz érzésem, hogy se a hazaséta, se a repülés nem fog összejönni… és csak nagyon remélem, hogy tévedek. – fejezem be a kis mondókámat.

by **Reptile** Kedd 09 Okt. 2012, 22:52

Sikerül eltérnem a nagyra nőtt gyík elől és a terveim szerint a mágus felé kezdek haladni, vagyis kezdenék, de az állat egyszerűen eltűnik én pedig csak sárgás fénnyel találkozom szembe, ami viszont mindent beterít, vagy legalább is elvakít.

Furcsa módon, bár a hatások talán egy robbanáshoz hasonlítottak, nem érzem úgy, hogy különösebben bármi bajom is esett volna, mondhatni, hogy egészen élőnek érzem magam jelenleg, persze ki tudja, lehet hogy tévedek és most is lebegek valahol... Nos, ha kinyitom a szemeimet akkor megtudhatom, de vajon valóban kíváncsi vagyok én erre? Élet és halál, nem szívesen döbbennék rá, hogy meghaltam és esetleg a semmiben lebegek, de végül megerőltetem magamat és óvatosan kinyitom a szemeimet, a látvány ami fogad viszont nem egészen az, amire számítottam. Romok között fekszek, kellemes idő van, eddig pedig, amíg nem láttam hogy valóban szilárd talajon fekszem addig fel sem tűnt, érdekes, felettébb érdekes, valószínűleg az elmém szórakozott velem, valószínűleg. Mindenesetre is eléggé gyorsan felállok, itt pedig már örülök, hogy megszabadultam a pulóveremtől, bár benne maradt a könyvem, amit eléggé sajnálok, de ez csak egy apró dolog, fölösleges lenne leállni miatta nyavalyogni, amikor eléggé egyértelműen sokkal nagyobb problémám is van, illetve problémáink, mert rajtam kívül itt van még két alak, az egyiket pedig felettébb nagy szájjal áldták meg. Ahogyan ránézek, a tekintetem igazából mindent elárul, ordít róla, hogy " Ezt ugye most nem gondolod komolyan?... ", azt se tudom, hogy ki ez, de nem tűnik bölcs ötletnek az, hogy most itt egymásnak essünk, akkor sem ha talán kétségbeejtő a helyzet, bár annyira nem az, mert ki tudja, hogy hol is vagyunk éppen. Mindenesetre is a vele lévő hölgy szavain ha tudnék, most egy nagyot mosolyognék, de akkor valószínűleg zavaromban gyorsan le is törölném a képemről, mosolyogni pedig főleg azért mert egyet értek vele, bár ezt a másik dimenziós megjegyzését nem biztos, hogy értem, de jelenleg nem fogok leállni ezen gondolkodni, erre már amúgy is létezik jó pár elmélet. Felmerül a kérdés, hogy ki is volt az a szigonyos alak, de igazából ezt még én sem tudom, a nevét nem tudom csak hogy találkoznom kellett vele, sajnos, bár úgy tűnik, szerencsésebb lett volna ezt lemondani, persze miféle ember mond nemet egy hölgy kérésének?... Na jó, közre játszott az is, hogy eléggé feszült voltam akkor, persze valószínűleg ha nem lettem volna, se mondtam volna nemet. Mindenesetre is sor kerül egy alap bemutatkozásra, ami tényleg nagyon csak alap, meg végül is egy kérésre is, amire megint csak nem tudok nemet mondani, a baj csak az, hogy bár én nem tudok, mégis egyértelműen nem a válasz, ugyanis a szervezetem nem úgy van vele, mint a tudatom.
- Sssszfhblrt... - Hallatok egy nem túlzottan szép hangot, jelezvén, hogy ennél többet beszéd terén ne igazán várjanak tőlem bár ezt is egy kicsit szégyenlősen sikerül, bár ez igazából csak nekem tűnhet fel, nekem is csak az érzéseim miatt, ha nem lenne jelenleg egy hölgy a közelben, ez sem így lenne, de... Nos mit lehetne tenni, mindenesetre is a stílusa alapján eddig igencsak szimpatikus. Mindenesetre is nem tudom, hogy merre lehetünk, de mindenképpen el kéne indulni valamerre, tanácsosabb, mint egy helyben ácsorogni és csodára várni, bár leszakadni nem tervezek ettől a társaságtól, így csak akkor indulok meg valamerre, ha ők maguk is jönnek.

by **Thorhalla** Szer. 10 Okt. 2012, 10:15

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

Az első, amit Nathaniel láthat, hogy a lány szépen fejbe csapja Manót. És még az is kiderült igencsak hamar a társaság részéről, hogy a hatkarú fiú nem képes arra, hogy beszéljen, igaz ezzel nincs gond, Manó és Shywa sokat beszélnek helyette is. egyelőre körbenézve még mindig nem látszik semmi sem, ami utalhatna bármire is, megnézve a romokat, senkinek sem voltak ismerősek, nem láttak efféle építészeti stílust korábban még a Földön, sem pedig Mephisto-nál. Így legalább az kiderülhetett, hogy nem a pokolban voltak, vagyis abban nem, amelyiket ismerték. Manó másik énje a démon elhallgatott, így talán végre nem volt meg benne az, hogy minden bűnöst meg kell büntetnie, hanem teljesen szabadon gondolkodhatott hosszú idő után először.
A romok átnézése körülbelül húsz percet, fél órát jelentett, mire ezzel végeztek a nap is mintha már kevésbé lett volna erős, még mindig meleg volt, de legalább a nap nem sütött olyan erősen és a távolban, az egyik irányban, távol, nagyon távol füstfelhőt vehetett észre a társaság.

by **Tyler** Szer. 10 Okt. 2012, 14:50

-Auu, hé nem is a társunk, ki tudja miért keveredett oda....és amúgy is, jobb ha nem bízol meg ismeretlenül egy fickóban....-
Körbe nézek, hát egyenlőre nem rémlik a pokolra, egyáltalán nem hajaz rá. Másik dimenzió, nah az talán lehetséges semmit nem zárunk ki.
-Ha Mephinél lennénk, már rég a nyakunkon lenne....ja és amúgy bocs, de még mindig nem bízok benned, de azért jobb ha velünk tartasz....-
Dörmögöm a pókfazonnak, aki beszélni azt nem nagyon tud.
-Nah nézünk körbe.....-
Körbejárjuk a romokat, de nem is ismerős, más részt meg nem értek az építészethez. Szal semmi a köbön....anyám de rég fecsegtem ennyit magamban...hé várjunk csak....a démont nem érzem vagy mi a szösz, és nem érzem a feszítő kényszert sem, hogy apró darabokra zúzzam a legkisebb bűnt is elkövető személyeket. Ez a hely csak jó lehet.....miután meg tettem ezt a csodálatos felfedezést, teli vigyorral mászkálok a romok között, élvezve hogy egyedül vagyok.
-Ki szavaz arra, hogy nézzük meg a füstöt, ami láthatólag elég messze van?-
Kérdezem, de már el is indulok arrafelé szép lassan. Hisz ez az egyetlen nyom amin elindulhatunk, plusz a füst vonz némi emberei tevékenységet is, vagy másmilyen, de van némi esélyünk, hogy találjunk valakit, aki megmondaná merre és hol is vagyunk pontosan.

by **Shadow** Szer. 10 Okt. 2012, 15:38

Hallgatom a másik férfit, majd mikor leesik, hogy nem az a beszédes fajta, legalábbis nem fogjuk túl könnyen megérteni egymást de ezen majd dolgozunk.. úgy fest, hogy lesz rá időnk.
- Akkor a beszélgetést, majd megoldjuk másképpen, ha más mutogatással, vagy valamit kitalálunk. – mondom a másik férfinek, majd Manó felé pillantok.
- Lehet nem barátként érkezett, az is lehet, hogy véletlen, a lényegen nagyon nem változtat. Nem úgy fest, hogy itt akarna lenni, bárhol is vagyunk – mondom nyugodt hangon, majd keresgélni kezdek, hátha találok valamit írást vagy valamit a romokon, de egyenlőre semmit… na mindegy, egy próbát megért és az idő is telt vele. Azzal nem tudok vitatkozni, hogy ha ott lennénk, akkor Mephisto már a nyakunkon lenne.
- Minden bizonnyal nem ott vagyunk, de azért még ezt se zárjuk ki teljesen, csak nincs rá nagy esély, főleg, hogy nem olyan rég engedett csak vissza, hozzátok. – ezután a szárnyaim kitárom egy kicsit, hogy ha kell akkor gyorsan felrepülhessek, és a füst felé nézek amit Manó emleget és meg is indul arra, s nekem sincs jobb ötletem azaz irány arra.
- Manó, azért ne siess, kitudja kik élnek itt eme vidéken. hátha nem annyira békés szerzetek. – mondom neki, majd társunkra pillantok – Gyere és maradjunk egyenlőre együtt – körbe pillantok a pusztaságon, majd mindkét sráchoz beszélek.
- Elég sivatagos pusztának tűnik, azaz tartsunk kis távolságot, mert ha jól tudom a sivatagos vidékeken csúnya viharok alakulnak ki igen gyorsan, s mivel nem tudjuk hol vagyunk, azért maradjunk közel egymáshoz. – mondom csendesen, miközben haladok tekintetem elsődlegesen a füstön és a láthatáron tartom, de nem egyszer nézek körbe, hogy azért nehogy valaki meglepjen minket.

by **Reptile** Pént. 12 Okt. 2012, 00:47

Rendben van, ennek a nőnek tényleg kifejezetten tetszik a stílusa, na meg persze az hogy normálisan gondolkodik és gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzethez, ezért a felvetésére csak bólintok... Ez sajnos a másik alakról nem mondható el, ezért a mondandója nagy részére nem is reagálok, mint aki nem is figyel, persze eljut az agyamig csak végül is tényleg nem veszem figyelembe, egészen addig amíg azt nem mondja, hogy jobb ha velük tartok... Erre rá tekintek, de igazából nem tudom, hogy most mit vár, vagy hogy vár-e egyáltalán valamit, vagy várhat-e valamit az előbbi viselkedése miatt, ezért erre sem reagálok különösebben, csak elkezdek körbenézni a romok körül, illetve azok között. Érdekes hely, egyik általam megismert építészeti stílus sem hasonlít arra, ami itt van, vagy legalább is amit látok belőle, azok alapján nem, persze nem pont ilyesmikkel foglalkoztam ezelőtt de azért eléggé könnyű felismerni a tipikus vonásokat az épületeknél... A lényeg, hogy ilyennel még nem találkoztam, de egyéb érdekességet itt már nem tudok felfedezni. Közben persze hallgatom, hogy mit beszélgetnek, bár annyira nem mélyedek bele, nem célom a hallgatózás, de úgy tűnik hogy nekik inkább megszokott az ilyesmi, engem pedig kezd zavarni, hogy nem tudom merre vagyok, meg egy kicsit az is, hogy nem tudom kiről, vagy hogy egészen pontosan miről beszélnek, de nem fogok kérdezősködni, mindenkinek meg van a maga dolga és ők sem teszik. Végül feltűnik a távolban egy aprócska füstfelhő, ami legalább ad egy irányt, hogy merre induljunk, ehhez pedig úgy tűnik, hogy nem igazán kellenek külön szavak, mert mindenki kiszúrta már és indulásra készek szóval én sem igazán akarok kilógni a sorból, így hát, nagyon figyelve a környezetet elindulok jómagam is.

by **Thorhalla** Pént. 12 Okt. 2012, 11:01

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

A trió végül elindult a füst felé, annyira azért nem volt sivatagos a hely, elég sok kő is hevert a földön, azok alól pedig szárazságot jobban tűrő növények is ki-ki kandikáltak, és a szabad területen is volt elég sok száraz fű. Lehet, hogy egy mező volt korábban és csak a meleg és forróság miatt szikkadt ki teljesen, de a nagy homokdűnék, amik a valódi sivatagra utaltak volna hiányoztak ezen a helyen. Fák azonban nem voltak, egy-két kidőlt és elkorhadt fatörzs volt, ami ezekről árulkodott csupán. A kellemetlenebb talán az volt, hogy folyó és tó, vagy pocsolya sem volt a közelben. Mivel Nathaniel figyelte a tájat ő felfedezhette, hogy egy-egy nagyobb ő alatt jég volt, ahova nem sütött be a nap, azaz az éjszakák nagyon hidegek lehetnek errefelé.
Senki és semmi élőbe nem futottak bele egyenlőre, hogy elhagyták a romokat, míg végül egy dombot kellett megmászni. Ahogyan a tetejére értek újabb romokat láttak, a legmagasabb pontján is csak derékig értek a romok, az összes többi még ennél is alacsonyabb volt. És megvolt a füst forrása is, a romok közepén egy kisebb tábortűz égett, felette egy kondér volt, abban főtt valami. Azonban élőlénynek továbbra sem látta a nyomát senki sem.

by **Tyler** Pént. 12 Okt. 2012, 15:13

Az új barátunk - nagyon nem bízok benne - és Shywa elég gyanakodva bámulják a környéket, mellesleg én el vagyok foglalva azzal, hogy végre hosszú idő után megint önmagamnak érzem magam. Persze azért nem vagyok figyelmetlen sem, és nem fogok galibát csinálni.
Szép csendben haladunk, mindenfelé kövek, meg gazok semmi érdekes. Mintha egy mező maradványai lennének itt.
Séta közben azon gondolkozok, hogy a szigonyos vajon direkt minket hozott-e ide. Ha igen akkor miért, és az is érdekes, hogy felismert, legalábbis a Szellemlovas erőmet mindenképp.
-Egy kis dombra lecsücsülök....-
Morgom magamban, mikor feljutok a tetejére, de leülni nem ülök le. Egy ki tűz, rajta valami kondérban kaja rotyog - remélem nem valami kannibál szerűségekbe futunk bele - meg minden felé romok csak megint. Vállat vonok, és óvatosan, lassan fürkészem a környéket.
-Shywa körülnézhetnél fentről....-
Szólok neki, aztán elindulok a tábortűz felé.

by **Shadow** Pént. 12 Okt. 2012, 17:30

Hát megindul a kis csapat előre és a táj nem is annyira sivatagos, inkább csak kihalt és puszta… ami talán még kevesebb jóval kecsegtet, mint az, ha sivatag lenne… Mindegy… akár hogy is, azért nincs kedvem kint éjszakázni, mert kitudja, hogy mik mászkálnak itt sötétedés után és mik napközben… bár most legalább messziről kiszúrhatjuk ami esetleg ránk les… talán. Na de foglalkozzunk azzal, hogy valamit megtudjunk… ha más nem a füst forrásánál, ahova tartunk, bár nem fejjel a falnak, mert abból nem származna semmi jó természetesen.
Manó humorosnak szánt megjegyzésére egy enyhe mosolyt megejtek, mikor felérünk a dombtetőre, s mikor csak úgy megindulna, meg szeretné, ha én is felrepülnék, akkor csak úgy elkapom a nadrágjánál fogva, s megállítom. Szerencséje, hogy eme alakban nincs farka, Mephi bácsinak hála, vagy most nyüszíthetne ahogy annál fogva húzom hátra.
- Inkább nem repkednék még itt Manó – mondom csendesen – egyenlőre nincs fogadó bizottság, szóval lehet azt se tudják, hogy itt vagyunk akárhol is legyen ez az itt. – lassan elengedem és mutatok a kicsit magasabb romos részekre, amik mögé bebújhatunk esetleg, bár nagyon kicsik, hogy rendesen lapulni lehessen mögöttük.
- Lehet csapda a kaja és a romok közt van még valami. Ha lehet ott ne érjetek semmihez… - nézek a két fiúra, majd Manóra. – Amennyire csak tudod figyeld az érzékeidet és ha mágikusat érzel rögtön szólj és akkor tartjuk a távolságot és csak óvatosan mozgunk. – hangom csak annyira hangos, hogy a két mellettem lévő halljon és értsen, majd az ételre és a tűzre pillantok messziről. Ha nem is csapda akkor is aki csinálja az vissza tér hamarosan, csak előbb meg kéne tudni, hogy pontosan ki is az… legalább a faját.
- Legyetek éberebbek, és figyeljetek… Ha lehetséges akkor vedd elő a jobb modorod Manó, ne azt amit előbb, mert nincs kedvem futni az életemért, mert rosszat szólsz és olyat haragítasz magunkra, aki különben lehet segítene – mondom mélyen Manó szemébe nézve, hogy érezze, hogy nem viccelődök most, hanem vegye nagyon komolyan. Ezután engedem csak megindulni és én is lassan megindulok a romos épület felé ahol a tábortűz van, de igen óvatos léptekkel a környezetet figyelve…

by **Reptile** Pént. 12 Okt. 2012, 20:52

Menet közben mint mondtam, alaposabban szemügyre veszem a dolgokat, a környezetet, a magaslatokat, ezalatt pedig igazából az eget értem, mert hátha, de nem igazán látok semmit, az egyetlen érdekesség, úgy az egész hely mivoltát leszámítva csupán csak annyi, hogy jég van a sziklák alatt... Vagy legalább is nagyobb kövek alatt, ami azt jelenti hogy az este kellemetlen lehet a szabadban, hőforrás nélkül főleg, na meg persze valami olyan hely nélkül, ahol meghúzódhatunk... Bár a füstöt követve remélhetőleg valami ilyesmi helyre fogunk jutni... Végül is csak egy dombra kell felmászni, mivel az eltakarja azt a bizonyos füstforrást... Érdekes, most tűnik fel, hogy ez igazából mindig így van, a könyvekben is, a filmekben is, ha valami ilyen van, hogy füst vagy ilyesmit látnak a távolban, akkor mindig meg kell mászni egy dombot ahhoz, hogy végre fény derüljön a néha drámai felfedezésre... Mindenesetre is majd meglátjuk, hogy mi vár a domb túloldalán amint felértünk, szóval... Most... Egy adag rom, már megint, viszont itt most van egy kis külön érdekesség is, tábortűzön kondér... Egyértelműen él itt valaki, ez más nem lehet, maximum valami szemfényvesztés, de az is azt jelenti, hogy van errefelé valaki, de nem feltétlenül azt, hogy itt is él... Mellesleg a srác szavaira nem reagálok semmit, megint, nem tartom poénosnak, ez most egy eléggé komoly helyzet, bár feltételezem, hogy komolyan is veszi, de számomra az ilyesmi nem fér bele, talán csak néhány személytől tudom ezt így elfogadni, az pedig nem ő, főleg a megismerkedésünknek köszönhetően. A hölgy előáll egy tervvel, amire azt kell mondanom, hogy igen, eléggé jónak hangzik, én pedig tartom is hozzá magam és ennek alapján kezdek el lassan, alacsonyan közelíteni a kis tábortűz felé, továbbra is figyelve a környezetet, mert sosem lehet tudni, ugye, egy ilyen helyzetben pedig végképp nem.

by **Thorhalla** Szomb. 13 Okt. 2012, 14:50

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

Manó hátul maradt nézelődni, míg a többiek leindultak a romokhoz, hogy ott mérjék fel a helyet. A romok között igazából semmi érdemelegeset nem lehetett látni, romok, kövek, még több rom és még több kő. A tüzet és a kondért leszámítva nem igen lehetne rájönni, hogy más is meghúzódott itt. Nyomok a földön a porban voltak, nem is kevés, hanem meglehetősen sok. Sok patanyom, néhány olyan, ami emberire hasonlított, így nem igen lehetett megállapítani, hogy ebből melyik állati és melyik ténylegesen értelmes állaté, mert még a patanyomok is olyanok voltak, mintha kétlábú lénytől származtak volna. A tűzrakóhely rendesen ki volt építve körülötte kövekkel, nehogy a kipattanó parázs lángra gyújtsa a növényzetet. Azonban nem volt mellette semmilyen olyan dolog, ami a tulajdonosra utalna, se sátor, se hálózsák, vagy felszerelés.
Amíg a lenti páros a kutatással foglalkozott a távolban Manó észrevett valamit, amik közelednek feléjük, nagyon gyors tempóval, alig pár perc kell, hogy beérjék őket.
Limbo 313634-152568-limbo-demons

by **Tyler** Szomb. 13 Okt. 2012, 16:17

Shywa szavaira, csak vágok egy fancsali képet. Nem mintha a nem mondana jó dolgokat, de mikor ki tér arra, hogy nem kellene galibát okoznom, kicsit eldurran az agyam. Nem is tudom, ki ölette meg magát vagy százszor.....
De inkább hallgattok, és karba tett kézzel, vizslatóm a környéket ebből a kis magaslatról. Semmit nem érzek, de valamit látok, izé lényeket vagy miket.
-Hahó, valamik közelednek, és mindjárt itt is vannak.....-
Leszánkázok a domboldalán, hogy közelebb legyek a többiekhez. Már csak az a kérdés, hogy barátságosak-e. Eddigi tapasztalatok alapján nem hinném, de jobb mindenre felkészülni. Körbe nézek valami husáng, vagy kő után, talán annyira még van időm, hogy felkapjam, persze próbálok nem túl támadólag kinézni.

by **Shadow** Szomb. 13 Okt. 2012, 21:23

Leosonok a romokhoz az új társunkkal és körbe nézünk, de ott nicns nagyon sok minden és még csapdának se tűnik a dolog, bár nagyon sok a nyom, talán még túl sok is… közelebb hajolok a talajhoz és vizsgálgatni kezdem az emberibb és a pata nyomokat. Első ötletem valami emberi nomád féle törzs, és akkor jobb lenne ha Manó beszélni, hiszen ember és akkor talán nem lesz baj, de miután jobban nézem a nyomokat valami zavarót veszek észre: A patások lehet nem négylábúak. Ez igen erős gondot jelenthet… csak ne legyen igazam. Az olvasott Mitológia és némileg a pokoli túra ugrik be. a patás lényekről, na meg az ehhez kapcsolódó pár régen látott filmecske is… Új társunkra pillantok
- Lehet tévedek, de van egy olyan rossz érzésem, hogy nagyon nem jó helyen vagyunk most. – és milyen igazam van, hiszen meghallom Manó hangját, s látom, hogy közeledik… aztán azt nézem, hogy valamit keresgél ami jó lehet fegyvernek.
- Kb hányan és milyen messze? – kérdezem rá nézve, mert ha sokan, akkor jobb nem fegyvert keresgélni, mert nincs értelme. – Fedezékbe – teszem hozzá rögtön és olyan romos részt keresek ami mögé be lehet lapulni hamarjában… lehetőleg meszebb a bográcstól és a tűztől, s ha kell megragadom a két srácot és úgy húzom őket magam után, hogy lehetőleg aránylag egy helyen lapuljunk. Ha van időm akkor Manóra pillantok még.
- Mik jönnek? Milyen lények? – kérdezem csendesen. majd elhallgatok és figyelem a zajokat a rom tövéből

by **Reptile** Vas. 14 Okt. 2012, 09:17

Körülnézek eléggé alaposan és óvatosan a tűz körül, hátha találok valamit, vagy valakit, de tulajdonképpen nem, semmi érdekes sincs a közelben, a romok is pontosan ugyan olyanok, mint amiknél korábban voltunk, az egyetlen ami itt most más, hogy lábnyomok, illetve patanyomok vannak a földön, méghozzá nem is kevés, bár igazából elsőre nem tűnik nekem ez furcsának, egyáltalán nem, de néhány nyomot megvizsgálva... Nos nem vagyok ebben biztos, mert egyáltalán nem értek ehhez, meg nem találkoztam még ilyesmivel, de a nyomok sűrűségéből, legalább is egy átlagos emberi lépéshez mérten következtetve néhány úgy néz ki, mint ami nem is négylábú állattól származik, hanem sokkal inkább valami olyasmitől, ami két lában járt itt korábban... Furcsa, de nem tudok mit hozzáfűzni. A lány szavaira helyeslően bólintok, egyetértek vele, még ha most feltétlenül nincs is semmi a közelben, vagy legalább is nekünk még nem mutatta meg magát, vagy szimplán nem vettük észre. Megnézném a kondér tartalmát, de ekkor jön... Ömm... Manó azzal az állításával, hogy valamik erre tartanak és hamarosan itt is lesznek, ennek pedig azt hiszem nem igazán kell külön mondanom, hogy nem örülök, mert ki tudja, hogy mik azok, főleg abból kiindulva, hogy nem " valakik " közelednek. Nem jó, egyértelműen nem, de ettől függetlenül még egy gyors pillantást vetek a kondérra, vagyis egészen pontosan arra, hogy mi lehet a tartalma, eztán pedig megpróbálok valamiféle megfelelő fedezékbe húzódni, ami megfelelőképpen takarhat és összehúzom magam olyan kicsire, amennyire csak tudom, nem tudhatjuk, hogy mennyire barátságosak, vagy inkább ellenségesek azok a bizonyos valamik, így jobb lesz inkább elhúzódni az útból és eltűnni a lehető legjobban, lehetőleg közel a többiekhez, bár ha ott nincs megfelelő hely, akkor kíváncsi vagyok máshol keresni.

by **Thorhalla** Hétf. 15 Okt. 2012, 12:49

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

Manó, ahogyan fentről szól le a többieknek a szavai vízhangot vernek a romok között. lehet, hogy nem akart kiabálni, de a vízhang miatt a szavai legalább még öt-hat alkalommal elhangzanak jóval hangosabban. A pusztában ez pedig igencsak messzire elhallatszik így. A leérkezése után mindannyian fedezéket keresnek, amit talál is a társaság. Ahogyan ezt megteszik már ők is meglátják a közeledő démonhordát, ami errefelé tartott, már elég közel voltak ahhoz, hogy ne csak a dombról lehessen látni őket. elfutni továbbra sem igazán lehetett volna sehova sem, így a lapulás maradt. Ami talán kellemetlenebb volt, hogy a szél a démonok felé fújt, így az illatuk is valószínűleg el fogja árulni őket. Ami valószínűleg meg is történt, révén amint a horda megérkezett, legalább kétszáz démonnal azonnal az egész romos területet körbevették. Most már tisztán látszott, hogy a legkülönfélébb lények vannak ott – lásd képen – a legtöbbhez hasonlót sem látott a hármas eddig. Manó továbbra sem érez semmit sem. Mintha tudták volna, hogy a hármas odabent van, azonban nem merészkedtek be oda, csak vártak egyelőre.

by **Shadow** Csüt. 18 Okt. 2012, 01:50

Manó hangja hangosabb, lett, mint ahogy szerette volna és futunk fedezékbe, ahol lapulhatunk is, de a szélirány se áll az oldalunkon, szóval most nem állok neki abban bízni, hogy talán nincs szaglásuk, mert erre az esély kb nulla. Sokan is vannak és amit látok, hogy igen sokféle népség akikből sokhoz még hasonlót se láttam még. Egyenlőre annyi biztos, hogy nagyon nagy bajban vagyunk. Amennyiben Manó és a másik srác a közelemben van óvatosan megfogom mindkettőt és közelebb húzom, majd nagyon-nagyon csendesen odasúgok mindkettőnek.
- Ha fel is kell fednünk magunkat semmi támadó mozdulat… nem tudjuk milyen erősek, de ahányan vannak tökmindegy… túlerőben vannak és nem vagyok benne biztos, ha megpróbálok kirepülni egyedül vagy veletek nem szednek le. Egyenlőre hármunk szaga keveredik, így talán nem tudják hányan vagyunk. – ezután lapulva ücsörgök tovább gondolkozva. Még nem támadnak, és tartják a távolságot. Azaz várnak, hogy mi, mit lépünk, mi meg talán arra, hogy ők mit lépnek. Nem tudom melyik lenne a jobb most. Verekedést most elkerülném, mert nem biztos, hogy rosszat akarnak… az se, hogy ellenségesek… azt se tudjuk hol vagyunk, szóval semmit se tudunk a helyi viszonyokról. Valamit kell tennünk. A srácokra pillantok. Hát külsőre nem talán még nem is lenne gond, legalábbis pókhoz hasonló társunk és én még talán passzolnánk is ide, de Manó túlzottan ember jelenleg ami meg gond lehet, vagy lehet pont nem. Az biztos, hogy ha verekedésre kerül a sor annak rövid úton lesz vers a vége, és minket vernek el jó alaposan.
- Terv… - kezdek bele suttogva - …amit lehet megpróbáljuk kideríteni… de jobb lenne, ha ők kezdeményeznének és nem mi, mert akkor talán tudunk valamire építeni. Ha pechünk van akkor egyik általunk ismert nyelvet se ismerik, azaz se angol, se asgard, se kree, se az általam ismert démont, se új társunk nyelvét. – fejtem ki nagyon csendesen a gondolataimat. A taktikám teljesen improvizálásra épül… jaj de meglepő, nem mintha akár mi mást tehetnénk jelen helyzetben. Azonban arra is gondolok hátha nem jut nekem eszembe valami így felteszem a nagy kérdést suttogva.
- Esetleg valakinek más ötlete? – majd társunkra pillantok – Ha van más ötleted, akkor a talajra rajzold, jobb ötletem most nincs – súgok oda neki, majd várok kicsit még jobban összehúzva magam.

by **Tyler** Csüt. 18 Okt. 2012, 16:35

Ennyit a lopakodásról, a hangom visszhangzik a környéken. Fedezék nagyszerű ötlet, de körülbelül semmit nem érünk el vele, legalábbis szerintem. Mindenesetre belapulok valamelyik kő törmelék, vagy egy kupac még megmaradt rom mögé, lehetőleg valahol a többiek közelében. A hangom, most meg a szél támad fel, ugyan nem vagyunk büdösek, de biztos van szagunk és ahogy ezeket nézem, tuti nem jóságos tündérkék.
Na jah, már észre is vettek, és körbe zárták a helyet. Shywa máris utasításokat ad, és idegesítően magyaráz. Azt hiszem már értem, miért nem csípték őt soha a többiek. Mindegy, bólintok neki, de csak azért mert jobbat nem tudok, hogy lapuljunk meg továbbra is. A felfedjük magunkat lehet támadólag veszi ki magát. Igaz ezek démonok, szal lehet, hogy mindegy mit csinálunk, akkor is nekünk esnek. Patt helyzet. Bólintok a többieknek és várok mi is fog történni....nem számítok semmi jóra, ráadásul nem szeretek Szellemlovas lenni, de most jól jönne a dolog, ha ezek felakarnának falni minket.

by **Reptile** Kedd 23 Okt. 2012, 03:56

Sikerül megfelelő fedezéket találni, mire azok a valamik, legyenek azok bármik is ideérnek... Amikor pedig ez megtörténik, kénytelen vagyok hat, teljesen elkerekedett szemmel végigkémlelni rajtuk, furcsa szerzetek, most már biztosra veszem, hogy nem a Földön vagyok, de akkor vajon hol?... El teleportáltak volna egy másik bolygóra? Nos ez tűnik eddig a leglogikusabbnak, legalább is egészen addig, amíg ama bizonyos hölgy el nem kezd a tervről beszélni... Kénytelen vagyok felvont szemöldökkel tekinteni rá az utolsó szavai után, démoni nyelv?... Szóval akkor ha jól értem démonokkal állunk szemben és ez akkor ténylegesen nem lehet a Föld, inkább az alvilág, amit a mágikus humbugoknak köszönhetően még el is tudok hinni és a lány sem lehet átlagos, persze ez a kinézetéből is kiderül, de eddig azt hittem, hogy mutáció, viszont most már inkább arra tippelnék, hogy ő is egy az alvilági lények közül... De nem szeretem amikor az ilyen dolgok kiderülnek és ki tudja, hogy ki, vagy mi ez a srác... Idővel valószínűleg majd kiderül, most viszont van ennél fontosabb dolog is, amin agyalni kell, egy terv... Bár nekem az is tökéletesen megfelel, ami felvetésre kerül, miszerint várunk, ezen kívül igazából nincs más, maximum az előbújás, amit meg nem látok túlzottan jó ötletnek mert hát mégiscsak ki tudja, hogy miféle szerzetekkel van dolgunk, hogy mennyire agresszívak, meg egyéb ilyen kellemetlen vonások... Szóval igen, egyenlőre inkább maradok egy helyben és mozdulatlanul várok, töröm a fejem.

by **Thorhalla** Kedd 23 Okt. 2012, 10:46

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

Shywa tervére senki sem felelt, igaz Nathaniel nem is tudott volna, így egyelőre a csapat várakozott tovább. Shywa pedig végül is megkapta, amit „akart”, abból a tekintetből, hogy a démonok kezdtek el kezdeményezni. Szinte egyszerre mozdultak a lények és nyomultak be minden irányból a romokhoz, így majdnem elzárva minden menekülő utat, az egyedüli a levegő maradt, mert nem igen lehetett volna elkerülni ezeket semmilyen irányból. Pillanatról pillanatra közelebb értek már csak kérdés volt, hogy mikor bukkannak fel a hármashoz legközelebb eső sarkok és falak mögött, amikor még egy másik kellemetlenséggel is számolni kellett. A földből csápok tekeredtek mindenki karjaira és lábaira és kezdték a föld felé, a föld alá lehúzni a hármast.

by **Shadow** Kedd 23 Okt. 2012, 11:16

Manó és új társunk is egyetért a tervemmel, hát ez könnyen ment, na de most várni, hogy mi lesz, nem a legjobb, bát úgy fest, hogy nem kell sokáig várni, mert a hangokból ítélve meg is indulnak. Nincs beszéd, se szavak, így vagy valaki vezényel, vagy hangok nélkül kommunikálnak egymással és…
...pislogok magam elé ahogy érintést érzek a lábamon, majd a karomon is…
… hogy az a…
… most jött rájuk a tapogathatnék…
… vagy mi a!?!
Csápok a talajból és nézem őket egy pillanatig, majd próbálok felpattanni és teljes erőből húzni a csápokat, miközben karmaimmal megsérteni őket.
- Mély levegő fiúk! – morgom, majd nem is adok nekik sok időt reagálni, mert már ki is tárom a szárnyaim és erős szárnycsapásokkal próbálok még nagyobb erőt kifejteni, hogy a csápoknak ne legyen könnyű dolguk lehúzni, és ha van lehetőségem, akkor fel emelkedve ki szabadítsam magam, hogy aztán tudjak segíteni két másik társamon.
- Manó most nagyon jól jönne, ha kicsit feltüzelnéd magad! – vicsorgom, miközben a csápokkal küzdök, tudva, hogy bármikor megérkezhetnek a kintiek és akkor még nehezebb dogunk lesz, főleg, hogy ezeket is valaki irányítja és nem vagyok biztos, hogy szeretnék találkozni vele is. Bár egyenlőre úgy fest, hogy eme találkozás elkerülhetetlen lesz. Na mindegy… megoldjuk.
- Ha lehet ne veressétek magatokat félholtra – morgom, még közben, ahogy próbálok szabadulni minden erőm továbbra is beleadva kitartóan, s ha van esélyem, akkor a bejáratok felé pillantok, hogy ha meglátok valakit bejönni akkor próbáljak még többet beleadni a szabadulásba. Bár nem is tudom mi dolgozik jelenleg bennem, hogy még több erőt szerezzek, hogy ne adjam fel… Talán a túlélési ösztön, vagy némi düh is közre játszik? Esetleg a tehetetlenség gondolata, hogy megint hasztalan leszek és a saját társaimon se tudok segíteni?
„NEEEEEEM” üvölt a tudatomba a gondolat, s a tekintetem hidegebbé válik és vad morgás kíséretében állok neki talán még jobban húzni a csápokat, s megsérteni azokat a karmaimmal.

by **Tyler** Szer. 24 Okt. 2012, 21:24

Na a lessünk és várjunk terv nem volt egy sikeres vállalkozás az egyszer biztos. Máris szinte egyszerre indulnak meg és konkrétan elzárják az egész környéket előlünk, kivéve a levegőt. Shywa most repülhetnél....upsz....ezek mi a fenék....
Csápok csapódna ki a földből és gúzsba kötnek a földre is zuhanok. Teljes erőmből próbálom kitépni magam, még harapdálom is a csápokat....pföj....nem valami jó ízű.
Istenem ez a nő az őrületbe kerget. Abbahagyom a csáp harapdálását és miközben vergődök, választ préselek ki magamból.
-Hé....a vidámparkban....mondtam....nem mész innen, csúnya csáp....hogy nem tudok.....átváltozni.....-
~Hé, Lovas! Ha itt vagy válaszolhatnál esetleg meg is jelenhetnél, mert kutya....csápszorítóban vagyok...~
Gondolom nem sokat érek el ezzel, úgy tovább erőlködök a csápok ellenében miközben Shywa szárnyait is próbálom kikerülni. Emberként nem sokra megyek a csápok ellenében....

by **Reptile** Csüt. 25 Okt. 2012, 17:14

Némán figyelek, hallgatózok, várok ugyebár, mivel jobbnak tűnő lépés még mindig nincsen, hiába nézelődök, a dolgok pedig úgy tűnik, hogy... Nos azt nem mondanám, hogy egyenesbe jönnek mert nem, tényleg semmi ilyesmi nem történik, csupán ezek a furcsa teremtmények kezdenek el egyre jobban közelíteni, kellemetlen, de végül is éppen ezt akartuk nem?... Nem?? De elvileg igen, ha eddig jól értelmeztem a dolgokat. Csak idő kérdése, hogy.. Mi a.. Mi a franc ez? Csápok a földből? Remek, most vagy valaki más szórakozik velünk, csak hogy rá tegyen még egy lapáttal, vagy van valaki közöttük, aki képes erre és ezzel együtt ez azt jelenti, hogy meg is találtak minket, lehet még ennél is jobb ez a nap? Költői kérdés természetesen, persze, hogy lehet, bár jobb alatt éppen rosszabbat értek. Próbálom mind a hat kezemet kifeszíteni egyszerre, ezzel remélhetőleg oszlatni a húzást, majd pedig gyorsan, egy karomra koncentrálva leszedni az azt fogó csápot, vagy csápokat, így próbálok végighaladni az összesen, ha muszáj, majd pedig a testem egyéb pontjairól is hasonlóképpen próbálom meg levakargatni ezeket a... Ezeket. Ha itt maradunk, nem jó, ha mozgunk, az sem jó, legalább is nem néz ki jónak, eléggé problémás helyzet.

by **Thorhalla** Pént. 26 Okt. 2012, 09:50

2046. december 10. hétfő – Limbo
Résztvevők: Nathaniel Orrin, Shywa Darastrix és Ethan Jackson

Shywa sikeresen kiszabadította magát, hála a fizikai erejének a felemelkedés és a karmok megtették a hatásukat, de a többiek nem igen boldogultak az emberi erejükkel – mert Manónak itt csak ekkora ereje volt – a csápok ellen. A két fiatal férfit a csápok berántják a homokba a föld alá és itt pillanatok alatt vesztik el mind a ketten az eszméletüket. A démonok, amikor ezt észrevették, vagyis azt, hogy a lány még mindig talpon van valamit egymás között kezdtek kiabálni, de nem jöttek közelebb. Pillanatokkal később Shywa szúró fájdalmat érzett a nyakában, ha odakapott, akkor még láthatta a mérgezett nyilacskát, de ez volt az utolsó, amit átsuhanhatott a tudatán, mert utána minden sötét lett.

Ki tudja, hogy mennyi idő telt el, de a társaság magához tért, nem voltak megkötözve, megláncolva és éltek. Azonban már nem igen nézett ki úgy senki, mint korábban. Manó noha a lovas nem felelt és nem érezte a teste szó szerint fele csontváz volt és a másik emberi, a ruha miatt nem látszott mindez, de ő érezte. Nathaniel egész testén szemek nyíltak, így jelenleg 360 fokos szögben látott és érzékelt mindent, ami iszonyú hányingert és szédülést, és persze fejfájást okozott neki. Shywa pedig a fején szarvak kezdtek megjelenni, a lábfejei helyén mintha paták lettek volna és a sárkányfarka is vékonyabb lett, kétszer olyan hosszú és villás végű.
Körbenézve egy csarnokban volt a hármas, a földön feküdtek, a csarnok ízléses volt, a falak mellett álló démonokat nem számítva, a helységnek ablakai voltak, kint a kietlen pusztaság látszott, egy nagy ajtó vezetett ki innen, ott is démonok álltak, az ajtóval szemben pedig egy trónus, amiben egy nagyon-nagyon öreg démonnő ült és figyelte a hármast.
Limbo Demoness_by_LadyVengeanc3

by Ajánlott tartalom

Limbo

Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo

Re: Limbo