Limbo

Fura, hogy ismeri a SHIELD-et, de csak egy kikerekedet szemmel, és tátott szájal tudom reagálni a hallottakat. Bár, az mondjuk fura, hogy démon révén, megnyugtatónak találja, hogy még nem pusztúlt el a föld. De, ezt még én is, így gondolom. Még, a kérdésemre is kapok választ, egyenesen egy városba tartunk, aminek a közelében, egy palota. Utol érem, és ismét hozzám beszél, mire már tudok mondani valamit.
- Nos, kérdéseim vannak. Kábé, milyen messze van a város? El tudom majd ott foglalni magam? Mennyire vészesek azok a portyázó démonok? Van ott száloda, vagy valami, ahol meghúzhatom magam? Ritkán jönnek ide halott lelke? Mármint, olyanok mint én. - Kérdem tőle, és azért még megvárom hogy mit is mond rá. Majd, mintha hallanék valkit, de a hangja alapján, tutira nem tudom őt beazonositani, úgy látszik vele is végzett az a japán fószer. Talán, még el is megyünk érte.

Úgy néz ki, hogy kicsit megleptem, bár ennek megállapításához nem kellett nagy tudás, amilyen képet vágott most. Hát igen, mindenkinek vannak titkai, mindenkinek van múltja, jelene és jövője is, csak kérdés, hogy kinek milyen. Ráadásul úgy fest, hogy végre megered a nyelve is egy kicsit, aminek hála végre talán jutunk is valamire, bár a kérdéseinek egy részét nem igazán érzem túl fontosnak jelen helyzetben.
- hmm... nekem pár pillanatra, legalábbis egyedül, számodra talán egy óra, vagy kevesebb. Hogy mennyire tudod lefoglalni magad, az attól is függ, hogy lesz e valami dolgod, vagy sem. Szálloda? Persze, bérelhető szobákkal... - jegyzem meg, majd felnevetek. - Ez egy démon világ kis lány. Nincs szálloda és hasonló, de ha arra kerül a sor, akkor lesz hol laknod, ettől nem kell tartanod. Bár, hogy milyen minőségű lesz, az már a viselkedéseden is fog múlni. - ballagok tovább a város felé, miközben beszélek teljes nyugalommal. - Emberi lelkek elég ritkán jönnek ide, ez inkább Mephisto asztala, hogy eme lelkekkel foglalkozzon, de azért előfordul. Ami a démonokat illeti. Jobb ha az eszedbe vésed igen alaposan, amit most mondok: A közhiedelmekkel ellentétben, a démon is egy faj, egy eléggé szerteágazó faj. Vannak jók, s rosszak egyaránt, ahogy más fajoknál, mint embereknél, angyaloknál, asgardiaknál. Jobb ha elfeleded a gyerek meséket, mivel azok a felszínt se súrolják. - ahogy haladok valamit meghallok a távolból, s az égre emelem a tekintetem.
- Vajon tanítják ezt az ostoba embereknek, hogy üvöltözni kell egy idegen helyen, vagy maguktól ennyire ostobák – morgom magam elé, s megindulok arra kicsit gyorsítva a lépteimen, de lehet már Évanak kocognia vagy futnia kell, hogy lépést is tarthasson velem. A hang alapján nincs messze a kiabáló, de az már most biztos, hogy Mephistot élve nyúzom meg, amint látogatást tesz nálam, mivel eme lelkek az ő dolga lenne. Amint már látom a kiabálót egy kicsit lassítok és összefonom a karomat magam előtt és elsőre Tatjanára nézek.
- Ismered? - kérdem tőle, majd haladok tovább a másik halott lélek felé. Figyelem, hogy mit csinál, s várom közben Tatjana válaszát is. Nem mutatom jelét, hogy támadni akarok, de azért a figyelmem se lankad. Ki tudja mire számíthatok valakitől aki egy idegen helyen üvöltözik mint aki nem egészen normális.

Nem kapok választ a kérdésemre, míg a kiabálónak feltűnik, hogy ott vagyunk, így hagyom egyenlőre Tatjanát és közelebb ballagok az újhoz, majd félrehúzom a számot, s eléggé hideg tekintettel nézek rá.
- Üdv... Kijárat? Szerintem azon már túl vagy... halott lélek. - nem állok meg, csak haladok felé – Üdv Limbon... Ha akarsz, akkor kövess minket... megyünk a városba, ha nem akkor kiabálj itt tovább nyugodtan a sivatag közepén... - közben elhaladok mellette lassítás nélkül, s beszélek tovább - … a másik halott lélek Tatjana... ő is friss vendég nálunk... A nevem Shywa... ha jössz kérdezhetsz is. - ezzel baktatok tovább a város felé egy kicsit morogva magam elé, hogy mivel érdemeltem ki az ilyeneket és reménykedem benne, hogy egyenlőre eme kettő mellé nem kapok új látogatókat... pontosabban új itt lakókat. Bár nem tudom meddig fognak itt vendégeskedni... Lehet csak az idők végezetéig, lehet rövidebb ideig. Majd kiderül.

Azon, gondolkodom, hogy ismerös-e a másik, de nem jut eszembe semmi. Közben, Shywa tovább megy egyenesen felé, és mond neki valamit, mivel már távol van tőlem, így szerintem már nem értem amuit mond. El indulok feléjük, hogy felzárkozzam hozzájuk. Úgy fest a dolog, hogy a másik viszont, már menne is vissza a földre, az anyagi világba. Fel zárkózom, de nem mondok semmit, csak várom, hogy befejezze a mondatát, és csak akkor szólalok meg.
- Szia, én Tatjana Éva Dragunov vagyok. - mutatkozom be, és közben a kezemet nyújtom felé, remélve, hogy elfogadja. Bár, tényleg nem ismerős, de lehet annak kéne lennie.

Úgy fest, hogy ő is követ, ahogy Tatjana is. Valahol az új szavai mulattatnak, valahol kicsit se. Teszek néhány nagyobb lépést, majd hirtelen fordulok velük szembe és egyenesen rájuk nézek.
- Meghaltál.. itt vagy.. ezek a tények. Elfogadod vagy nem, ez van. Mephisto.. ő a aki szeret próbákkal játszadozni... hogy itt mi lesz veletek, az majd kiderül. De ezzel az „el akarok menni” szöveggel tuti nem mész semmire. - Ezzel megfordulok és megindulok a város felé ismételten, ami valahol dereng a messzeségben azért egy nagyobbacska homok dűnéről nézve, miközben hátranézés nélkül folytatom. - S egyáltalán lenne odaát bármi amibe visszatérhetsz? Vagy ha volt is, mostanra lehet már mélyen fekszik egy koporsóban, vagy hamvasztva egy urnában... egyik se túl kényelmes, s teljesen alkalmatlan a feltámadásra, még ha azt meg is lehetne oldani, hogy visszatérjetek... mik lennétek? Két kóbor szellem... test nélkül.. anyag nélkül. Két tehetetlen szemlélődő, kik az örökkévalóságig bolyonganak. - közben vállat vonok ahogy haladok tovább – Bár mindenkinek más céljai vannak.. lehet valakinek pont ez kellene... - csak annyira figyelek rájuk, hogy követnek e vagy mennyire messze vannak. Szeretnék megérkezni végre a városba, majd a palotába, ár lehet ezeket le kéne raknom az arénába, bár lehet inkább Alastor nyakába sózom őket és készen is vagyok. Probléma átmenetileg letudva.

A másik halott lélek, csak egy fanyar vigyorral viszonozza, amire inkább nem mondok semmit. Hallom, hogy elöl a démon hölgy mond valamit, amitől én valahogy azt érzem, hogy mérges leszek.
- Én, egy szóval sem mondtam olyat, hogy vissza akarnék menni, és ha rémlik egyszer már mondtam neked, hogy felrobbantottak. Valamint, ha vissza is térnék, keresnék egy újszülöttet, és abba költöznék, és új életett kezdenék. De, mint már mondtam, egy szóval nem mondtam, hogy vissza akarnék menni. - Mondom, a démon csajnak fel háborodottan.
~ Még, hogy én vissza, na jó vannak barátaim, meg a szüleim is élnek, és ott van még a testvérem is, de tisztában vagyok vele, hogy nem térhetek vissza. De, ha lenne rá mód, hogy vissza térjek, és ráadásul, úgy hogy testem is legyen, habozás nélkül bele mennék. ~ Gondolom magamban, és egyáltalán nem érdekel, hogy halja-e a gondolataimat, vagy nem. Követem őt a városba, de ott aztán talán el válnak útjaink, én pedig majd keresek ott valamilyen munkát, legaláb addig sem meresztem a p.cs@mat valahol. Majd, megyek egy kocsmába, dolgozni. Felszolgálót, mindig szoktak keresni.

Hallgatom őket, bár csak Tatjana az, aki többet beszél.
- Mindenki egy idő után vissza akar térni.. csak az a kérdés, hogy ki, mennyi idő után. - felelem a lány háborgására, majd elhallgatok, s elmosolyodok, bár ebből ők nem látnak semmit. Biccentek egyet, majd egy villanással később már a város bejárata előtt állunk.
- Itt is vagyunk... bár remélem nem bánjátok, hogy kicsit gyorsabban. - hátra pillantok rájuk, majd a nagy kapun besétálok a városba, s úgy haladok az úton egy kicsit előre, mielőtt megállnék. Körbe nézek a démonokon, aki lassan felénk néznek, majd van aki meghajol, van aki letérdel, s úgy köszönt. Végig nézek rajtuk, majd az elém érkező egyik démonra nézek, s biccentek felé.
- Szóljatok Alastor nagyúrnak, hogy visszatértem, s a trónteremben várom majd, csak még van egy kis dolgom..
- Igen úrnőm, ahogy óhajtod - felel a démon és megindul a palota felé, mire hátra pillantok a két vendégemre.
- Induljunk. - ezzel megindulok a palota melletti aréna felé teljes nyugalommal, kihúzva magam, miközben hátra szólok.
- Ne maradjatok le, s majd az arénában beszélhettek, addig nem. - ezzel tovább haladok egészen az arénáig át a városon. Ha bármelyikük meg szólal, akkor úgy teszek mint aki meg se hallotta. A démonok két oldalt figyelemmel kísérik az utunkat. Ahogy odaérünk besétálok az aréna közepére, ahol megállok, de nem fordulok feléjük, csak a palotát nézem, míg mögöttük bezárulnak az aréna ajtajai.

Hallom, hogy mond valamit, de mondani viszont nem mondok semmit. Majd, történik valami, és már a város bejáratánál vagyunk. Aztán, ismét mond valamit, de arra sem mondok semmit. Talán, csak gondolatban.
~ Nekem, aztán mindegy.
Amint, be lépünk én az épületeket figyelem, s nem a démonokat, bár nem vagyok egy épitész, de ez a stilus, amivel ők dolgoznak, lenyűgöző szerintem. Majd, hallom, hogy megyünk tovább, így követem őket, bár nem értem miért, hisz már eleve a városban vagyunk, bár igaz vannak gonosz démonok is, de hát szóval, mindegy. Amint beérünk, hallom, hogy mögötünk csukodik az ajtó, de révén, hogy rosszat sejtek, így megszólalok, és közben össze ütöm a két kezemet.
- Nos, hát akkor köszönöm, hogy kihoztál minket a sivatagból, és azt is, hogy ezt itt meg mutattad nekünk, és kérlek ne hid, hogy hálátlan lennék vagy valami, de én, bár eléggé sok szór láttam a gladiátor címü filmet, és bár nagyon tetszet, meg minden, de attól tartok, hogy belőlem nem lenne jó gladiátor csaj, így inkáb maradok az adósod, és inkáb el húznék innen. Nézd, tényleg nem vagyok az a fajta, aki tudja a népedet szórakoztatni, tehát én most lépek. Szevasz. - Mondom neki, de meg várom, hogy mit is mond, majd megfordulok, és elhagyom az arénát.

Csak hallgatom Tatjanat, majd vállat vonok.
- Bármikor elmehettek innét, persze, akkor ki kell verekednetek magatokat és a túl oldalon az aréna bajnoka áll. - mondom nyugodt hangon. - De a Gladiátor című mű remekkel ellentétben ti nem lesztek egy aréna harc hősei.. így esélytelenek lennétek. Tehát most játszhatjátok tovább ezt a játékot, hogy azt tesztek amit akartok, nekem van időm.. míg itt beszélgetünk fent csak telnek a hetek, hónapok... - vállat vonok – … Én nem akarok visszatérni oda, csak esetleg ti... Azonban az a nagy kérdés, hogy milyen áron... - még mindig nem fordulok feléjük. - ...és miként is térhettek oda vissza... - Lassan feléjük fordulok, s végig mérem mind a kettőjüket.
- Jó eséllyel démonként, aminek köszönhetően, lehet a régi életetek véget ér, s egy új kezdődik el. - végig nézek mindkettőjükön. - Relatíve szabad élet odaát. De maradhattok is, s szolgálhattok engem és a többi felettetek álló démont. Odaát is engedelmességgel tartoztok, de mégse vagytok annyira szem előtt. - teszem hozzá.
- A ti döntésetek

Végig hallgatom őt, és meglep amit hallok tőle. De, nem szolok közbe, ha nem végig hallgatom, amit mond.
- Ok, tehát démonná válhatunk, és új életünk lesz. De, hogyan válunk démonná? Mit kéne tennünk? - Kérdezem, hisz egyenlőre még el sem tudom képzelni, hogy hogyan is fogok, vagy fogunk át alakulni. Az aréna bajnokára, pedig egyenlőre nem nézek, hisz az most fontosab amit a démon nő mond. De, a másikat is hallom, és eléggé sánalmasnak találom, de nekem aztán teljesen mindegy.
- Új élet, új külsö, de gondolom fel veheted a régi külsödet is. De, csak gondolom. - Mondom a másiknak, miközben a szemeimet forgatom. Talán, ez a sorsom, hogy én is démon nő legyek, szuper fajintosos. Hát, akkor démon nő leszek, de azért fogok élni itt is Limboban, bár nem tudom, hogy képes leszek-e azt tenni, amit mások parancsolnak nekem.

Várnám, hogy vezetőnk mondjon valamit, de nagyon úgy fest a dolog, hogy ő inkább meg némult, vagy pedig tudom is én. Minden esetre, valaki meg szólal mögötünk, és én társnőm höz hasonlóan oda fordítom a tekintetemet a jövevényhez, aki jelzi, hogy átvesz minket, majd egy épületbe kerülünk, ahol ő leül, és egy kérdést tesz fel, amit valahogy nem nagyon értek, Bár, eléggé egyértelmünek hangzik a dolog. A másik nő annyira vissza akar térni, hogy akár még engem is képes lenne megölni megint, amire jó magam inkáb nem is mondok semmit. Majd, aztán a nő át alakul a szemem láttára, démon nővé, akinek vörös bőre van. Aztán, feladatot is kap, majd gondolom eltünik, én pedig ott maradok vele kettesben, és a kérdésén gondolkodom. Bár, ezen nincs mit gondolkodni. De, megszólalok én is.
- Megteszem amit kivánsz tőlem úrnőm. - Mondomki végül én is a szavakat, és közben fél térdre ereszkedem. - Hűséges szólgád leszek, fogad eskümet.

/Bocs, hogy eddig nem írtam./

A fogadalmam után, egyenesen úrnőmre nézek, akinek ettől egy gonosz vigyor jelenik meg az arcán, és hallom amint mond valamit, majd látom a kezét mozogni. Aztán engem is ény vesz körül, majd pár perc múlva, viszont nem látok semmit. Bár a látásom elvette, cserébe az érzékeim jobbak lettek, így érzem magamon az új ruhámat, és annak ráncait is, És kiválóan hallom úrnőm szívverését is valamint a körülöttem lévő tárgyakat is láttam kirajzolódni.
- Köszönöm úrnőm. - rebegem hálásan neki, majd a kérdésére is válaszolok neki. - A SHILED-nek dolgoztam anno még régen úrnőm. - Mondom neki, és várom, hogy engem hova is küld úrnőm. Küldjön bárhova is, anna csak örülni fogok, de akkorsem pánikolok, ha mégis itt kell maradnom. Itt is van biztos feladat, amit elkell végezni. Minden esetre, várom úrnőm szavit.

/Köszönöm Nefi, cuki Tati új külsöje, nekem nagyon tetszik. ^_^/