Tévéterem

by **Morsus** Vas. 07 Okt. 2012, 23:04

A kényelmes szoba több személyiséggel rendelkezik mivel Zack ide lopta át a lakásából a dolgokat. Filmes poszterek, egy szakad szőnyeg, egy dohányzó asztal és egy régi kanapé. Természetesen tartozik ide egy nagy tévé még.

by **Tyranis** Hétf. 08 Okt. 2012, 10:03

//Előzmény: Stark pláza//

Jonah megvakarta a tarkóját arra, amit Constantine mondott. Fogalma sem volt arról, hogy a fickó honnan szedte azt, amit.
- Én nem akartam őket hívni, az apám fogja utánam ugrasztani az egészet, ezt mondtam – felelte.

Néhány nappal később Jonah a TV szoba egyik foteljében tehénkedett és foglalta el az egészet, nehogy valaki akárcsak a szélére is tudjon ülni. Éppen pattogatott kukoricát evett és a TV csatornák között váltogatott, hogy hátha sikerül valamilyen értelmes és normális adást kifognia, ami nem arról szól, hogy mi is volt a Stark plázánál, vagy éppen arról, hogy a őt keresik és mennyi a nyomravezetői díja. Itt úgysem fogják megtalálni. A képességének eddig egyetlen nagy előnyét látta, nem kell aggódnia, afelől, hogy valaha is fázni fog, illetve képes lesz arra, hogy mindig legyen hideg üdítője, meg söre. Ez igazán üdítővé tette az egész helyzetet. Persze ehhez még az is kell, hogy egyszer elfogadják végre őket és kitehesse innen a lábát. Egy-két napig remek volt a lógás, de már unta magát, hogy itt kell egyhelyben ülnie. Ki akart menni és folytatni a régi életét, tüntetésekre járni és ehhez hasonlókat folytatni. Felvette az előtte levő asztalról a pohár kóláját és nézte, ahogyan az érintésétől megfagy. Ezzel mennyit tudna szórakozni az iskolában.
- Iskolába akarok menni, ez a vég! – dünnyögte az orra alatt.
Nyújtózott és tovább kapcsolt a tévében, miközben a bakancsos lábát feltette az asztalra és még a lányok sem voltak itt, hogy legalább beszélhessen valakivel.

by **Quentine Constantine** Hétf. 08 Okt. 2012, 12:56

Unottan dőlök neki az ajtófélfának.
-Azért valamit itt is tanulhatsz - szólítom meg a szenátor fiát, miközben rágyújtok egy szál cigire, aztán beljebb sétálok. - Persze nem olyan izgalmakat, mint a polgárháború eseményi, vagy az algebra csodái, de azért... Van mit tanulnod.
Lehuppanok a kanapéra, és kicsit megigazítom a kesztyűt a bal kezemen, hogy ne szűrődjön ki a fény, amit a kezem áraszt, és kissé vakító.
A tekintetem a pohárra téved, amiben fagyott kóla van, kicsit biccentek, de azért nem viszem túlzásba az elismerést.
-Nem rossz... Egy kezdőtől. De éles helyzetben, egy olyanban, mint a pláza előtt volt, ennél több kell. Meg kell tanulnod rendesen kontrollálni, pontosabban használni.
Magam elé veszek egy másik poharat, amibe töltök egy kis kólát.
-Jégkocka. De csak az, a kóla maradjon folyékony!
Leteszem a poharat az asztalra, beleszívok a cigibe, és hátradőlök a kanapéban.

by **Tyranis** Hétf. 08 Okt. 2012, 15:51

- Ami azt illeti szeretem a történelmet – mondta unottan. – És a jogot…
Constantinra nézett a szavai után és összeráncolta a homlokát Jonah. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy ez a fickó csak egy idióta, vagy pedig őrült. Egyelőre azon az állásponton volt, hogy egy idióta őrülttel van dolga. Még Zack is megmondta, hogy vigyázzanak vele, mert nem ura magának, és ő nem tartozik a jófiúkhoz, hanem egy teljesen önálló kategória. Felnevetett a férfi javaslatain, nyújtózott egyet miközben a kinyújtott lábait keresztbe tette a bokáinál az asztalon.
- Jah megtanulhatjuk, hogy miként legyünk öngyilkosok, első kézből az ország legnagyobb idiótájától, aki felcseszte a halkirály agyát és letépett kézzel vérzett el az egyik irodában – mondta. – Kösz kihagyom az óráit.
A szuperhős rész volt a másik fele, amit kihagyott volna.
- Én az a típus vagyok, akit megvernének egy átlag iskolában, nem az, aki hősködne. Így inkább a mentsük meg a világot meghagyom a két szőkének és kimaradok belőle.
A letett pohárhoz hajolt, majd szándékosan az egészet megfagyasztotta és nem csak jégkockázta.
- Bocs, direkt volt – tette még hozzá.

by **Quentine Constantine** Kedd 09 Okt. 2012, 09:54

Elmosolyodom a srác gyors eszén, találékony, és tudja, hová kell nyúlni, hogy a legjobban fájjon. Szerencséjére nem vagyok az a bepöccenő típus, inkább a cigarettámba szívok, és tovább mosolygok a kis attrakcióján.
-Hú, micsoda lázadó! Elképzellek öt év múlva, ahogy a legmenőbb ügyvédként osztod majd az észt, és megnyersz minden ügyet. De persze kicsit bezavar, hogy megbéllyegeznek, mert mutáns vagy, tévéfelvételek és biztonsági kamera felvételek szólnak arról, hogy mit csináltál, kizárnak az egyetemről, és a SHIELD megkeres, hogy lefolytasson rajtad néhány kísérletet. A tévé tele van veled, az apád karrierjét lerántod a mélybe, és két hónap alatt Jersey belvárosából egy motelszobában találod magad, ahol azon gondolkodsz, hol szúrtad el. És akkor rájössz, hogy hol. Ott, hogy nem vagy az, aki hősködne.
Egy újabb poharat veszek elő, és kitöltöm a kóla maradékát, aztán belekortyolok.
-Én sem voltam soha hősködős fajta, egyszer beadtam a derekamat, és belehaltam. De hé! Túléltem. Túléltem a saját halálomat. Ez azért jelzésértékű lehet, nem gondolod?
Visszateszem a poharat az asztalra, és beleszívok a cigibe.
-Jégkocka, öcskös, jégkocka!

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 10:15

felnevetett a férfi szavain, kizárják az egyetemről, mintha egész életében nem akarták volna az iskolából kicsapni, mert olyan a viselkedése, amilyen. Egyelőre a másik semmiben sem mondott olyat, amin ne lett volna az életében. Fenyegetések, orvosi vizsgálatok, és ehhez hasonlók. Amit a legjobban bánt, hogy a TV-t sem tudja rendesen nézni, mert ez az alak megállás nélkül csak jártatja a száját úgy, hogy még joga sem volt hozzá!
- Mintha…. Várjunk csak! Ez olyan mint az eddigi életem! – mondta vigyorogva. – Ezek szerint nem változott semmi! És remélem nem veszi magára, de olyasvalakitől nem fogadok el tanácsot, akit mindenki távol akar tőlünk tartani az őrült lángoló koponya miatt, amit mondhatok nagy élet a halál után. És nézzük maga az egyetlen ezen a helyen, ki képtelen uralni az erejét. Szóval mi lenne, ha megfogadná a saját maga tanácsát és nekiállna megtanulni kontrollálni?
A pohárra nézett, amikor odakerült az asztalra, de nem nyúlt utána.
- A hűtőt a jégkockákkal a konyhában találja – mondta. – Sokat tennék bele, biztosan lehűti a lángoló koponyát. Visszatérve arra, ha az apámnak elrontottam valahol a munkáját, az megtörtént abban a pillanatban, hogy megszülettem. Így is szenátor lett, képtelen vagyok még jobban elrontani.
Hátranézett a fotelből az ajtó irányába.
- A lányokat nem látta? Úgy hittem, hogy ők jönnek maga helyett…

by **Quentine Constantine** Kedd 09 Okt. 2012, 10:48

Ismét beleszívok a cigimbe, és kiiszom a kóla maradékát.
-Milyen kiszámítható, ha valami nem tetszik, rögtön támadni kezdesz. Igen, néha lángol a fejem, és lefoszlik róla a hús meg a bőr. Igen, valami miatt nem tudom rendesen kezelni. És igen, próbálom újra megtanulni. De ettől a te gondjaid nem fognak megoldódni. Ahogy az önostorozástól sem. Jó dolog a büszkeség, de ez a védekező mechanizmus csak ártani fog hosszú távon. Nem lennék itt, ha nem jót akarnék neked, szóval, ha majd senki sem lát, és nem kell attól félned, hogy valaki megtudja, neked is van mit tanulnod még az életben...
Felállok a kanapéról, és megint a cigibe szívok. Mintha sose akarna leégni, vagy csak túl sokat pofázok, és nem szívom. A kóláspohárba dobom a végét, amiben sisteregve elalszik.
-...Akkor majd csinálj néhány jégkockát! - Mondom neki elmosolyodva, és kifelé indulok.
-Ha találkozom a lányokkal, megmondom, hogy kerested őket - szólok még hátra, és kimegyek a tévé szobából.
Elképesztően zárkózott a srác, a gyerekkori traumáinak a száma valószínűleg meghaladja a megoldott ügyeim számát. Apakomplexus, amit macsósággal és csajozással kompenzál; mindenkinél okosabbnak kell lennie, mert különben nem tudta volna felkelteni a szülei figyelmét; és persze akkora önbizomhiánya van, hogy csak úgy rejtheti el, ha mindenkibe beleköt. Szegény gyerek, remélem leszáll a lóról, mielőtt az ledobja, és nagyot koppan.
Amúgy fura, hogy mindenkiben csak ez a lángoló koponyás dolog maradt meg, és mindenki elfeledkezik arról, milyen adományt kaptam először, mikor meghaltam. Ha az ő helyükben lennék, lehet, hogy kíváncsi lennék a halál utáni sorsomra, hogy jó úton haladok-e. Mármint, ez nem valami humbug, vagy vallás... Ezek már a tények.

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 11:09

Jonah összeráncolta a homlokát.
- Nem támadok, maga elkezd kioktatni, hát én is megteszem – felelte. – Semmi több, révén nem kértem a kioktatásából, ahogyan soha senkiéből. Nem ostorozom magam, egyáltalán nem ismer, hogy pszichikai profilt állítson össze rólam, a pszichiáterem imádná magát… kezelni! A maga gondjai sem oldódnak meg attól, ha nekem beszél. Törődjön saját magával inkább és ne velem… a saját életem, úgy „cseszem el”, ahogyan nekem tetszik.
Hiányzott neki, hogy nem mehet tüntetésre, nem idegesíthet fel odakint másokat, nem mehet mások idegeire és nem csinálhat csínyeket az iskolában. Helyette ide volt bezárva egy rakás idiótával, akik meg akarták mondani neki, hogy mit és hogyan kéne csinálnia. De nem lett volna ő Jonah Wright ha úgy tesz, ahogyan akarják. A végletekig lázad és csak azért sem, mert ők úgy akarják. Ki kellett volna innen menni, legalább csak egy kicsit. Nem nézett hátra, amikor Constantine távozott, legalább egy idiótával kevesebb próbálja meg őt zaklatni és megnevelni. Komolyan azt hiszik, hogy sikerül?! Ha az elmúlt 17 évben senkinek sem ment, nem majd pont ő fogja, mert már megélt dolgokat. Persze, mindig mindegyik ezzel a baromsággal jön, ez sem jobb, mint a többi csak azt próbálja elérni, hogy más ne szívjon úgy, mint ő. De más nem volt olyan ostoba és balfék.
Újra kapcsolt a tévén, hátha talál valami normális műsort.

Tévéterem 00120

Consti bakot lőtt a jellemrajzzal. Nézz rá a mentális betegségeire mrgreen

Sarah, Saku hol vagytok? Úgy volt, hogy jöttök játszani…

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 19:28

Egy ideig csak sétálgattam az épületben aztán végül a TV hangját kezdtem el követni amit valaki elég sűrűn váltogatott. Mármint a csatornákat rajta. Mikor az ajtóba érek a TV szobába erős bagószag is megcsap amin elfintorodok egy kicsit de végül benyitok és benézek. Remélve, hogy egy felnőtt sincs benn mert nem hiszem, hogy hármónk közül bárki is bagózna.
Szóval végül benyitok és be is lépek végre a TV szobába félig meddig. Így félig benn és félig kinn és látom, hogy Jonah van benn elnyúlva és ő váltogatja a csatornákat. Belépek végül, végre teljesen is a szobába és becsukva magam mögött az ajtót felvont szemöldökkel nézek rá.
- Ugye nem... te bagózol ?
Nem tudom. Simán el tudnám hinni, hogy ha csinálná. Nem tudom miért de el tudom képzelni. Végül semmienre vált az arckifejezésem és mintha nem is kérdeztem volna semmit besétálok és leülök a kanapéra mellé félig lecsúszva, ha kellett akkor a lábát ellökve az útból.
- Hogy bírod?

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 19:35

Egy újabb tévé csatorna és még egy hír, hogy a mutánsokat nem fogták el, eltűnt öt fiatal is, akik azóta sem kerültek elő. Eltelt 72 óra, azaz már csak a holttesteket keresik és nem élő személyeket. Isten áldja Amerikát! Hallotta, hogy nyílt az ajtó a háta mögött és erre szólalt meg miközben hátranézett.
- Ugye nem megint maga… - akadt el a hangja. – Végre!
Nem azaz idióta jött vissza, akiből már így is túlságosan is sokat látott. A cigarettára nézett, ami a kólában volt és elfintorodott.
- A lángoló koponya volt – mondta. – Én nem dohányzom, bár egy sör nem jönne rosszul.
Lenémította a tévét és a kapcsolót az asztalra tette, dobta igazából. Belekortyolt a jégkockás kólájába, majd a poharat már tényleg letette miközben a lábait levette az asztalról.
- Unatkozom – felelte. – Soha sem hittem volna, hogy az iskola egyszer hiányozni fog és, hogy örömmel mennék a tanárok idegeire… A lángoló koponyával kéne kezdeni valamit, már téged is megtalált a fejmosással? És te? Nem unatkozol bezárva ebben a börtönben?
Ekkor tűnhetett fel neki a mostani pólófelirat, ami ott díszelgett Jonah pólójának elején: „Politikai fogoly vagyok!”

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 19:48

Lángoló koponya? Jah, az a fazon.. Mondjuk nem hittem volna, hogy egyáltalán valami más reakciót fog mutatni Jonah mint a "meh". Egyáltalán nem számítottam egy "végre!"-re.
- Hát, igazából megpróbáltam elkerülni mindenkit ebben a pár napban így vele sem találkoztam. Nem igazán akartam senkinek se a képét nézni mostanában. Valószínű, hogy ököllel koptattam volna le az öreget ha elkezd oktatgatni.
Kicsit elhallgatok az utolsó kérdésén és felé is fordulok végre nem a tévének beszélek. Ekkor látom, hogy más a felirat. Heh, úgy fest nem igazán fog Magneto-s felsőt viselni most már. De ez is jó. Egészen leírja a helyzetünket. Aztán vissza fordulok a lenémított tévé felé és úgy fojtatom. Nem bunkózni akarok vele, hogy nem rá nézek, csak most valahogy arra jobb nézni amerre a tv van.
- Igazából... egész jól lefoglaltam magamat azzal, hogy elbúcsúztam az álmaimtól.
Egy halk szipogás és egy orrtörlés megy a mondatom után. Kicsit felkacagok.
- De legalább az a teleportálás nem vakított meg...

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 19:58

A srác elvigyorodott a megjegyezésre, lehet, hogy neki is megkellett volna tennie, hogy beveri a képét, de hát még soha sem verekedett, mindig másokra hagyta ezt az elfoglaltságot, neki túl durva volt.
- Én nem vagyok a verekedős fajta, engem valószínűleg vertek volna, ha egy hétköznapi suliba járok, de legalább a szavakkal jól bánok – mondta. – Pár mondat után feladta, hogy meggyőzzön, lehet, hogy a nem létező lelkébe gázoltam.
Az álmaitól, azokról Jonah még nem mondott le, még egyszer az elnöki székben akar ülni, mint az USA első mutáns elnöke, nem is hangzott olyan rosszul, mint korábban hitte.
- Előbb vagy utóbb kiderül, hogy sok mutáns van, és köztük indulhatsz bokszolóként, ha sima emberek között nem is – vonta meg a vállát. – Majd ha a felnőttek végre elérik, hogy újra megszűntessék a mutánsüldözést és olyan legyen minden, mint két hónnappal korábban.
Vakulás, vakulás, nem igazán tudott erre mit mondani.
- A vörös… Medúza asszem, valami orvos féle, megmutattad neki a szemed? Hátha tud valamit kezdeni vele, mert amennyit hallottam nem ember és… szóval érted.

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 20:16

- Én se így szoktam általában megoldani az ilyen dolgokat. Az edző mindig sulykolta belénk, hogy nem üthetünk meg senkit ringen kívül mert míg odabent az ellenfelünk edzett egy sima embert egy ütéssel is kórházba juttathatunk...
Végül is tényleg, igaza is volt. Bármelyik osztálytársamat ha megütöttem volna valószínű, hogy ki is ütöm. Aztán még azért el is tilthattak volna. De most már ez is mindegy. Az élet eltiltott tőle most.
- Lehet igazad van...
Lehet, hogy igaza van de nem tudok bizakodni. Meg akkor is. Mégis milyen képesség tudna egyenrangúként küzdeni az ellen, hogy a jövőbe látok? Nem igazán vagyok bizakodó evvel kapcsolatban. Nem tudok lenni. Lehet, hogy ha ott leszünk akkor más lesz minden de most még üldözöttek vagyunk, ellensége minden embernek csak azért mert...
Mikor a dokit emlegeti fel csak legyintek.
- Legyen akármi nem hiszem, hogy tudna kezdeni vele valamit mert születésem óta színvak vagyok és még ráadás, hogy az erős fény vagy egy erősebb ütés meg is vakíthat örökre. Ezzel nem tud mit kezdeni. Mintha a bőrszínedet akarnád megváltoztatni, nem tudod mert az a génjeidben van. De már megszoktam, nem is tudnám igazán elképzelni a világot színesben.
Elhallgatok hirtelen és oldalra döntve a fejemet gondolkodom el.
- A bagós koponyának tuti van söre.
Állapítom meg hirtelen így visszaemlékezve a sör említésére.

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 20:28

- Nekem is tanították, hogy miként kell társaságban viselkedni, de betartottam valaha? – kérdezte vigyorogva.
Ha megtette volna, akkor egyetlen újság sem lett volna vele tele, hogy már megint összetört egy autót, vagy éppen megint tüntetésen volt ott, és ehhez hasonlókat lehetett volna sorolni. Vagy éppen ki akarják megint rúgni az ország legelitebb fiú iskolájából. Szélesen vigyorodott el és elégedetten dobta fel a bakancsos lábát újra az asztalra.
- Nekem mindig igazam van – kacsintott a lányra.
A következő dolgon elgondolkodott, ha figyelt volna biológia órán, vagy az ehhez hasonlókon, csak most volt szó genetikáról és ehhez hasonlóról, dolgozat meg nem volt még, így nem is tanulta meg, de amikor ment könyveket kölcsönkérni, akkor mintha látott volna valamit. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha jogilag kellett volna csak megoldani az efféle dolgokat.
- Génjeidben… nem értek ehhez, de mintha úgy hallottam volna meg láttam volna a könyveket a szobájában, hogy genetikai izékkel van tele, meg mintha genetikusnak hívta volna magát. Színvak? Ezek szerint nem látod, hogy milyen szép rózsaszín a hajam? – kérdezte tetettet bánattal.
A bagósnak söre… nem, nem annak.
- Azt hiszem az Asgardi főz sört, mézsört, vagy ehhez hasonlót, arra kéne majd rájárni valamikor. Az istenek itala, akkor nekünk is ki kell próbálni – mondta. – Egyébként furcsa… mármint te és Kate… soha sem voltam eddig koedukált helyen, ami hasonlít egy iskolához.

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 20:50

Igen, elég hírhedt volt Jonah. Mindig benne a címlapon. Ezért is ismertem fel a fejét. Nem is kellett komolyabban újságot olvasni mert mindenhol látni lehetett szinte már. Elmosolyodom én is egy kicsit
- Igaz igaz. Bár te senkit se küldesz vele kórházba. Maximum pszihiáterhez.
A génes dolgon nem lepődök meg. Én is annyit tudok róla amit így most elmondtam neki. De ha Medúza tényleg ilyen génekkel agyal lehet megér egy próbát. Valamikor majd. Valamikor.
Mikor azt mondja viszont, hogy a haja rózsaszín nyílt, őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Majd felröhögök.
- Azt hittem szőke vagy! Vagy valami hasonló.
Megköszörülöm a torkomat és már csak vigyorgok. Igazából nem is azon röhögök, hogy milyen a hajszíne hanem azon, hogy mekkorát tévedtem. De hát ez már csak ilyen.
-Nagyjából csak az alap színeket tudom megkülönböztetni. Az ilyen halványabb meg kevert színek nekem aztán tök ugyan az.
Végül a vigyorgást is abba hagyom és elgondolkodóan nézek rá.
- Hát semmi különös nincs ebben. Mármint a koedukált suliban. Az hogy "bentlakásos". Érdekesnek találom, de inkább kényszernek ahogy most a világ tekint ránk, mutánsokra.

by **Tyranis** Kedd 09 Okt. 2012, 21:12

- Végül is orvos, orvos – mondta. – Csak a tiedet lehet, hogy gyorsabban rendbe tudják hozni, mint azt a kárt, amit én okoztam.
Gailnál egy-két öltés, néhány hét gipsz, míg lehet, hogy Jonah úgy kikészíti idegileg, hogy évek múlva is gyógykezelésre szorul. Az élet szépségei és ez így magában tökéletes volt. A tippje bizonyítást nyert, a lány tényleg nem látta, hogy milyen színű volt a haja. Amikor Gail kinyögte, hogy szőkének gondolta most rajta volt a sor, hogy felnevessen.
- Nem, tényleg rózsaszín, eredetileg barna volt, de az meg túl átlagos – mondta.
Szóval minden más egyforma volt, csak az alapszínek voltak mások. Kicsit megborzongott, nem tudta elképzelni az életet úgy, hogy nem látja a színeket, hogyan tudta volna a provokatívakat kiválasztani? Akkor minden bizonnyal a mintázatra kellett volna rámennie, vagy a szimbólumokra, de így nem volt gond.
- Furcsa lehet így élni – állapította meg.
Koedukált suli, a legtöbbször, főleg kamaszkorba lépés után mit meg nem adtak volna, ha lányok is vannak ott a közelben.
- Hat éves korom óta bentlakásos suliba járok, a Collegiate bentlakásos fiúiskola, egy vagyont fizettek érte a szüleim, hogy ott lássanak, azaz bárhol csak ne otthon. Így aztán nekem furcsa, hogy te és Kate itt vagytok, az egész hely mindne másban hasonlít az elmúlt 11 évre, amit iskolában töltöttem, a földalatti lakosztályokat kivéve. Ez Harry Potteres…

by **Ammon Einarson** Kedd 09 Okt. 2012, 21:35

- Az már igaz.
Mondom a megállapításra, hogy amit én okozok az gyorsabban gyógyul meg. Na igen, ha a fejben van a gond aaz nem garantált gyógyulás mint egy felszakadt szemöldök. Ahogy felnevet a hajszínen amit hittem kicsit megnyugszom is. Valamiért féltem, hogy a végén még besértődik azon, hogy leszőkéztem.
- Hááát - kezdek bele miután mondta, hogy furcsa lehet - Nem annyira furcsa. Nem láttam sose színeket szóval ez nekem a természetes. Mint neked, hogy látod őket. Sose tekintettem rá úgy, hogy ez hátrány lenne. Inkább úgy, hogy egyszerűbben látom a dolgokat. Mindenki csak ragaszkodik a színekhez és a színkódjaikhoz. Már szinte meg se tudnak különböztetni miatta dolgokat. Így, egyszerűbb. Heh, de persze ez csak nekem van így. Valószínű, hogy megőrjítene bárkit akinek a színek normálisak ha egyszer csak nem lenne többé...
Kicsit kikerekednek a szemeim és zavartan nézek körbe.
- Öh, bocsi. Kicsit elszaladtam ezzel. Nem igazán szoktam ennyire kivesézni általában. Az, hogy itt vagyunk mi is Kate-el meg meg fogod szokni. Talán még hamarabb is mint gondolnád. Én nem bírtam volna ha csak lányok vannak a suliban körülöttem. Néha már az a pár is meg tudott őrjíteni aki az osztályban volt.

by **Tyranis** Szer. 10 Okt. 2012, 09:59

Bólintott a lánynak, valószínűleg igaza volt, ha így születik, akkor lehet, hogy ő sem hiányolta volna a színeket és volt valami poén abban, hogy noirban látod a dolgokat. Megvonta a vállát, nem tudta, hogy más miként reagálna erre, senkit sem ismert, aki ilyen volt. sőt, senki olyat, aki bármilyen fogyatékossággal született, vagy élt volna. A szemüvegeket nem tartotta számon ebben a felsorolásban. Téma, vissza az iskolára, igazán nem zavarta, hogy itt voltak a lányok, sőt örült neki. Ha egyszer visszamehet a saját iskolájába befejezni mindazt, akkor majd fel is vághat ezzel, ahogyan a képességével is. Ó mennyi, de mennyi mókát és lázadást lehetne ezzel megcsinálni, erre nem teheti meg, mert néhány idióta miatt, akik a szenátusban ülnek most vadásznak rájuk.
- Mi meg örültünk volna, ha legalább néhány van, a csinosabb fajtából – mondta. – Mint te is.
Gyorsan megköszörülte a torkát, mielőtt a lány még igazából felfoghatja, hogy mit is mondott.
- A többiekkel mi a helyzet? – terelte másik témára a beszélgetést. – Egyikkőjüket sem láttam, se Kate-t, se a másik lányt a karmost, vagy a kabátos srácot…

by **Ammon Einarson** Csüt. 11 Okt. 2012, 17:40

Kicsit feljebb csúszok a kanapén végre mert már inkább a földön ültem mint a kanapén. De még így se viszem túlzásba. Elmosolyodom rajta, hogy örültek volna ha vannak lányok is, ugyan már ezt még tagadni se tudnák azok akik olyan suliba járnak ahol csak fiúk vagy csak lányok vannak. A torok köszörülésével meg elnyomja a végét amit mondott így nem igazán értettem a végét. Egy ujjammal vakarom meg a halántékomat miközben hallgatom a tovább de már más a téma. Gyorsan lerendezte ezt a rész, vagy. Inkább hirtelen. Eh, gondolom mi mehet a fejébe most, hogy koedukált suliba van. A kérdésén viszont el kell gondolkoznom egy kicsit. Nem igazán találkoztam egyikőjükkel sem. Nem is voltam úgy kint a szobából, hogy bárkivel is összefuthassak olyankor.
- Nem igazán láttam őket. Meg, úgy senkit. Eléggé, kerültem az utóbbi napokban az embereket. Kate szerintem a szobájában lehet. A többieket nem tudom mit csinálhatnak.
Kicsit elmerengek a kabátoson. Már a plázánál is ismerős volt a feje de nem tudom, hogy honnan. Abból, hogy '"a kabátos"-nak hívta Jonah nem igazán hiszem, hogy ismerné szóval felesleges lenne megkérdezni, hogy ismeri-e...
Lehet meg kéne keresnem majd Kate-et. Ki lehet most bukva. De nem tudom, hogy mennyire tudnék neki most támaszt nyújtani. Mert most nekem is elkélne egy...
A bambulást abbahagyom végül és vissza fordulok Jonah felé.
- És .. - kezdek bele a kicsit talán kínosan hosszabb csend után bele - hogy tekintesz most erre az egész, mutánsok vagyunk dologra?

by **Tyranis** Csüt. 11 Okt. 2012, 17:59

Jonah szerencséjére úgy tűnt, hogy nem igen hallotta meg a társa, mit mondott, vagy nem vette magára különösebben. A többiekről nem tudott semmit sem, Jonah pedig nem is ismerte őket, egyiket sem látta korábban. Igazából ennyire más társadalmi rétegből jött személyekkel maximum a tüntetéseken szokott találkozni, de ilyen hosszú időt még egyikkel sem töltött. Így nem is ment nagyon barátkozni, valószínűleg azon felül, hogy mutánsok vagyunk sok közös témájuk úgysem nagyon lett volna. Őt tulajdonképpen az foglalkoztatta, hogy mit is fognak szólni otthon, ha egyszer hazakerül, a rendőrség már holttesteket keresett, eltelt a 72 óra. Vajon a szülei mikor adják fel a reményt? Mikor kezdenek örömtáncot járni, hogy már nincs életben. Talán pont emiatt figyelte a tévét, kíváncsi volt, hogy a szülei mit is nyilatkoznak, milyen állapotban lehettek a hírre, hogy a SHIELD katonái agyon akarták őt lőni.
- Ismerted bármelyiküket is korábbról? – kérdezte.
A következő kérdésre felhúzta a lábait és megvakart a tarkóját. Már túl volt a sokkon, amit az egész ottani dolog okozott, hogy az az elmebeteg gépember meg akarta ölni, aztán a SHIELD katonái, hiába is kiabált segítségért. Ezeket leszámítva pedig…
- Mindig van hideg üdítőm – vigyorodott el. – És ezzel mennyire meg tudnám szívatni a tanárokat a suliban, a többi diákot úgyszintén. Szóval király lenne, ha nem itt kéne rostokolni, hanem mehetnénk, ahova akarunk! Akkor lenne tökéletes, meg ha nem akarná mindenki a fejünket ezért. De ez csak idő kérdése, remélem. És te? Milyen tudni a jövőt?

by **Sarah** Pént. 12 Okt. 2012, 00:04

//Előzmény: Katherine szobája //

A folyosón, a szobák között ingázva teljesen véletlenszerűen haladtam, eléggé belefeledkeztem az olvasásba, de nem hiszem, hogy túlzottan, csak úgy a magam egészséges módján, ahogyan azt kell... Mindenesetre is lassú léptekkel lépdelek be a tévéterembe, itt pedig feltűnik valami furcsa, halk hang, folyamatosan változik, mintha valaki egy ajtón keresztül beszélne, bár nem igazán kelti fel a figyelmemet, zavartalanul folytatom tovább a menetelt és ezt a kis beszédet is próbálom kizárni a fejemből azzal az érvvel, hogy biztosan a szobám előtt beszélgetnek valakik... Ez egészen addig sikerül, ameddig véletlenül egy nagyon aprót neki nem koccanok végül valaminek... Valami puhának mondhatónak, bár nem valami kellemes, erre pedig élesedni kezdenek a külvilág dolgai, a hangok közelibbé válnak, ezért elsőként arra emelem a tekintetemet és egyből realizálom a dolgot... De miért megy ez... Lassan nézek le a kanapéra aminek a hátuljának koppantam neki és ott két ismerős arcot látok, Jonah és Gail, ettől pedig elsőként kissé leblokkolok, majd pedig akaratlanul is hátrahőkölök néhány apró lépést, közben pedig azon gondolkodom, hogy miként kerültem én ide? Ennyire belemélyedtem volna?... Mégsem volt ez annyira egészséges talán, mint ahogyan én azt feltételeztem, oda kell figyelnem hogy ennyire ne merüljek bele dolgokba... Most viszont kicsit elpirulva nézek a párosra és nem szólok semmit, csak néha zavartan pislogok mint aki nem képes elhinni hogy mit lát...

by **Tyranis** Csüt. 08 Nov. 2012, 09:30

Gail-tól nem kapott választ egyelőre a kérdésekre, de legalább Kate megérkezett a tv terembe és már mindenki itt volt egy helyen. A másik kettővel nem számolt, azokkal beszélni sem lehetett, csak magukba zárkóztak és sokkal jobban lesokkoltak már odakint is, mint a hármas tagjai.
- Az emlegetett szamár – vigyorgott a lányra a fotelból. – Ennyire nem kell megilletődve lenned, te legalább normális vagy, nem úgy, mint a másik páros.
Belekortyolt a jéghideg kólájába, emiatt megérte a képesség, ez így remek volt, de azért remélte, hogy nem kell a hideg kajára átszoknia, mert elolvadna a későbbiekben a többitől.
- Arról beszéltünk Gaillal, hogy milyenek a sulik… onnan jött a téma, hogy a lángoló koponya megtalált és nekiállt kioktatni, hogy mennyire fontos a képességhasználat és annak uralása – felhorkant. – Pont az a fickó, akit eltiltottak a közelünkből, mert nem tudja uralni azt… nevetséges…
Nyújtózott megint egyet, támadt egy remek ötlete, már úgyis unta ezt a bezártságot.
- Ki kéne szökni innen, amikor a telepata alszik – mondta. – Egy kis szórakozás és szabadság nekünk is jár…

//Bocsi, hogy kihagytalak Saku//

by **Ammon Einarson** Szomb. 10 Nov. 2012, 11:57

Az ismerem-e őket kérdésre kicsit elgondolkozok a válsz előtt. Kate-et ismerem, iskolatársak vagyunk de a többieket annyira nem csupán az egyikük ismerős mintha láttam volna valahol már.
- Csak Kate-et ismerem. A többieket nem.
Válaszolok röviden neki majd hallgatom őt és a véleményét arról, hogy képessége van. Nagyon is lelkesnek tűnik bár inkább már tervei vannak egy kis csínytevésre. Én is elmosolyodom ahogy beszél róla. Mikor megkérdezi, hogy nekem milyen kicsit komolyabbá válok és magam elé elbambulok egy kicsit. Nagyon furcsa volt és, nem is tudom talán zavaró? Mikor megjelent ez a dolog. Azt hiszem mindannyiunk közül én voltam az első, legalább is így érzem de nem tudom, hogy hogyan is kéne ehhez hozzá állnom. És akkor ott teljesen össze kavart az egész. És még most se értem, hogy mi volt egy két dolog amit láttam. De nem tudom, hogy hogyan álljak hozzá. Nem igazán örülök vagy vagyok dühös. Tényleg csak nem tudom még hova tenni. Az apró kis ütés ami a kanapét éri zökkent fel vissza és nézek fel. Kate ment neki véletlenül a kanapénak, nagyon belemélyedt az olvasásba. Jonah megnyilvánulása, hogy "az emlegetett szamár" megmosolyogtat és úgy nézek fel én is az elpiruló Kate-re.
- Ja ja. Eléggé vacak ez így, hogy vagyunk mi meg egy rakás gerelyt nyelt. Így még szórakozni se lehet, hamar kifogynánk a lehetőségekből.
A kiszökés gondolata is csábító volt de a telepata említése jobban megfogott hirtelen.
- Melyik a telepata?
Kérdezem meg egyszerűen. Így a legegyszerűbb és ha tudja, hogy az egyikük az akkor remélem azt is, hogy melyikük az. Lehet, hogy nem lenne rossz ötlet ha beszélgetnék vele egy kicsit.

by **Sarah** Csüt. 15 Nov. 2012, 18:02

Az elpirulásom kicsit tovább fokozódik Jonah szavaira, miszerint normális vagyok. Nagyon kevesektől hallottam ezt és akkor sem tudtam, hogy mit is kéne mondanom erre, őszintén szólva pedig most sem tudom, de ez a kép, ahogyan ülnek a kanapén és egyikőjük, éppenséggel Jonah beszél, beleég a memóriámba, mint ahogyan a legtöbb dolog is... De ezt le kell festenem, tökéletes kép lenne.
- K... Köszönöm... - Nyögöm ki szégyenlősen, hogy legalább mondjak is valamit, majd pedig egy helyben ácsorogva hallgatom, hogy miket beszélgetnek, illetve hogy miről beszélgettek, amihez sok hozzáfűznivalóm nincs, legalább is pozitívumok úgy igazából nincsenek, legalább is nem sok, inkább negatív emlékeket tudok az iskolához fűzni, amik egy pár apró könnycseppet csalnak a szemembe, de ezeket elhessegetem eléggé gyorsan, nem szeretnék sírni. A kiszökésre viszont mondanom kén valamit...
- Szerintem... - Itt egy kicsit elhallgatok, amúgy is iszonyatosan halkan szólaltam meg, az sem biztos, hogy hallották, most pedig nem vagyok benne biztos,hogy folytatni szeretném... Bár csak pár röpke másodperc, amíg nagy nehezen ráveszem magam, hogy mégiscsak folytatni kéne, mert hát ha már elkezdtem, akkor legalább fejezzem be.
- Szerintem nem jó ötlet, minket kettőnket nem biztos, hogy felismernek, de téged - nézek a srácra - több mint biztos és könnyedén ugyan olyan helyzetbe kerülhetünk, mint korábban... - Nehezemre esik beszélni, néha megakadok közben, de végül is eltudom mondani.

by **Tyranis** Pént. 16 Nov. 2012, 12:30

- A vén fószer a teleapta, a kopasz – mondta. – Ez itt elvileg valami mutáns suli volt korábban, egy X-men nevű csapattal, ami feloszlott, megölték őket és ehhez hasonló. A neten írtak róluk, úgy jó tíz évvel ezelőtt.
Emiatt jó volt, hogy az aranyszemű Morsus vagy mi a neve hozott ide számítógépet, így volt lehetőség netezni legalább. Míg a többiek az elmúlt napokban ki sem dugták a szobájukból az orrukat ő nem búslakodott, a kezdeti sokkon hamar túljutott.
Kate szavain elfintorodott, lehet, hogy az itteni életet valaki élvezte, de ő már komolyan halálra unta magát. Nem volt mit csinálni,ez volt a legrosszabb. Ahhoz, hogy minden lépését figyelik már úgyis hozzászokott.
- Nem érdekel, egyszer élünk és azt nem bezárva akarom néhány idióta közveszélyes mutáns miatt eltölteni – mondta nyűgösen. – Tényleg itt akarod eltölteni kamaszkorod legszebb éveit, amikor minden mást lehetne csinálni?
Annyi programja volt, annyi minden tervben volt neki mielőtt idekerült volna.
- Akkor csak visszamenni a koleszba, vagy haza a holmijaimért, amiket ezek a degenerált balfékek nem tudnak és nem is akarnak megszerezni nekem.

by Ajánlott tartalom

Tévéterem

Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem

Re: Tévéterem