Harlem utcái

All in...
Kalandorok: Ian West, Harci Életmentő Robot Egység ( Héra )
Mesélő: Nyko

Legnagyobb pechemre, sehogyan sem tudok rálátni a két jómadárra és nem tudom célba venni Lángot sem. Az orosz azonban találatot szenvedett és ha nem kerül nagyon gyorsan orvoshoz, akkor könnyedén beadhatja a kulcsot. Persze függ attól is, hogy van-e valamilyen mutációja. A szenzoraim adataira pillantok, 100 méteren belül képes vagyok nyomon követni a haladási irányát, márpedig nagyon gyorsan nem fog tudni megtenni semmilyen távolságot, legfeljebb sántikálva. Láng jobban aggaszt. Bár, ameddig elvan magának a Tűzfallal, addig se tud egyéb huncutságot kitalálni. Éppen kitalálnék valamit, hogy miképpen folytassam az akciót, amikor a Drone rendszer van olyan kedves, hogy benyögi, valakik éppen errefelé tartanak és a csatornán keresztül szándékoznak érkezni. Azt hiszem a legújabb fejlesztésem, amit ki fogok találni páncélomba, az az lesz, hogy bele tudjak hallgatni a rendőrségi rádióba. Egyáltalán nem lenne jó, ha a rendőrök kerülnének célkeresztbe, de az se, ha a civilek. Márpedig, civilekből, van jelenleg kettő is a közelben. Ha kell, engedélyt kérek egy csatornára, amin tudok majd a rendőrökkel kommunikálni, ha éppen arra van szükség. Egyre jobban kezd aggasztani a kialakult helyzet, márpedig ezt rühellem. Az épület széléről, a két civilt próbálom kiszúrni, ha szabad szemmel nem látom őket, akkor helyzetüket a szenzoraim segítségével próbálom meghatározni. Engem a páncélom megvéd korlátozott szinten a hőmérséklet emelkedésétől, de a civilek, nem tudom, hogy mennyire hőállóak. Így ildomos lenne Lángocskát eloltani. Kissé megváltoztatom a prioritást, hiába kapom el az oroszt vagy Lángot, ha a két civil tegyük fel megpirul. Esetleg valaki úgy dönt, hogy hazavágja őket. Márpedig a terror elhárításnak, feladata, a civilek védelme is. Így az épületről, egy ereszcsatorna, vagy tűzlétra segítségével lemászok a sikátorba és elindulok a civilek felé. Eközben a szenzorok adataira pillantva, igyekszem nyomon maradni. Ha az orosz nem is, Lángocska bilincsbe verve végzi, függetlenül attól, hogy kiféle-miféle. Amikor oda érek a két civilhez, akkor rájuk kiáltok. Ellentmondást nem tűrő hangon, amit volt lehetőségem öt év alatt eltanulni az idegenlégió őrmestereitől.
- Tűnjenek a fenébe, vagy lecsukatom mind a kettejüket!
Mivel az Android nem tűnik ellenségesnek, elvégre a civilt már lett volna lehetősége elintézni és engem sem támadt meg, igyekszem kicsit meggyorsítani az információ áramlását.
- Azonosítatlan életjelek közelednek a csatorna rendszeren keresztül. Kapja fel ezt a szerencsétlent és tűnjenek el innen, különben szétszereltetem!
Amennyiben sikerült a civilekkel az interakció és már a sikátorban vagyok, feltételezem, hogy Láng még mindig a tűzfalat tartja fenn. Ekkor nézek egy nagyobb szemetes konténer után, amiből, többnyire minden sikátorban van. ha találok konténert vagy fém kukát, azt felkapva elhajítom nagyjából arrafelé, amerre Láng lehet. Az irány megállapításában, pedig segítségemre lesz a szenzorom. Ha a civilekkel való interakció alatt, Láng elindult, akkor igyekszem tartani vele az ütemet és üldözőbe venni. A konténert vagy kukát azért, dobom a lány felé, mivel megzavarhatja a képessége használatában, ráadásul a mutánst eltalálva azt ki is üthetem. Persze utóbbira kisebb az esély. Mindeközben, még a drone rendszer jelentését is igyekszem figyelemmel követni és tisztában lenni azzal, hogy merről fognak érkezni a csatornabeliek vagy éppen merre szökik az orosz.

A lángok szinte mindent felemésztenek, legyengültem és az összes víz elpárolgott. Ennyire kiszolgáltatott még nem voltam, kellett nekem New Yorkba költözni, ahol már ha kilépsz az ajtón kinyírnak.
- Na mi van Lángocska, velem is végeznél? - kiáltom oda a Láng nevű lányhoz, mert a lángjai nélkül is elég ramaty az állapotom. - Igazán nemes gesztus tőled. - majd hirtelen felköhögök egy kis vért. A gyengeség, az erőm, és a feltételezett méreg nem tesz jót, de szerintem a folyamatos bagózás se. Nyugodtan előredőlök és átadom magam a fáradságnak. Ez a francos tűz minden erőt kiszív belőlem.

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Kenjirou közben megindul lefelé, s az elhajított kukával úgy fest elér némi célt. Bár a lányt nem találja el ahogy Láng kitér, a pajzs összeomlik, utat engedve mind az ügynöknek a közelebb jutásra, mind a robotnak, hogy cselekedhessen, mielőtt még tüzes támadásra kerülhetne sor.
Héra ahogy sikeresen kiviszi Ian-t a tűzvonalból a tetőre, megkezdheti annak ellátást. A seb mély, s erősen vérzik. Jól látszik annak hatása, hogy elég alaposan meg lett forgatva benne a kés, s ráadásul elé mélyen is, aminek hála roncsolta a környező szöveteket. Azonban úgy fest, hogy Ian szerencsés, mert ha Héra kezelésbe veszi, akkor a teljes felépülésre is meg lesz minden esélye, miután kórházba kerül.
Kenjirounak viszont szembe kell nézni most a lánnyal, s az orosszal is, aki közben lassan jeleket kezd rajzolgatni maga mellett ahogy ül. Kenjirou láthatja, hogy a lány bár áll, s úgy fest, hogy harcra kész, de testén a lángok visszahúzódnak, majd eltűnnek. Jó eséllyel többet kivett belőle a védekezés a tűzfallal, mint szerette volna.
- Ale….xan…..der…. - motyogja Láng, miközben az orosz csak iszogat, s rajzolgat.

Kábultan térek magamhoz valahol. Elájulhattam, látszólag a sérülésem miatt. A szövegem sajnos nem tudta meggyőzni a lányt, de még nem adom fel, még akkor se ha most belülről nézem a szemhéjamat.
- Igyekezz robi - szólok a hátamnál matató robotnak - Amilyen gyorsan csak lehet vissza kell mennem.
A robot válaszát megvárom, majd totál nem odafigyelve kérek tőle legalább fél liter vizet. Ha odaadja akkor a kulacsomba irányítom mindet, de ha nem, akkor csak az ütőkártyám maradt amit nem igazán akarom használni. Annak sosincs jó vége.

///Legközelebb csak jövő hét szerdán leszek fent, mielőtt bárkit feltartanék///

Egy fémkukát sikerül a lány felé hajítanom s bár úgy tűnik, hogy komolyabb sikert eme akciómmal nem értem el, a lángfal szépen összeroskad, jelezvén, hogy a lány koncentrációját sikerült megzavarnom. Ezekután a két civil eltűnik, pontosabban a robot elviszi magával a fiút és én vadnyugati párbajra készülhetek a mutáns lánnyal és az ismeretlen orosszal. Úgy tűnik, hogy Láng nagyon kifáradhatott, hiszen alig áll a lábán, az orosz pedig iszogatni kezd és rajzolgatni a földön. S vajmi keveset tudok a mágiáról vagy éppen a mutáns képességekről, ha valakinek átlövik a lábát és utána nyugodtan iszogat, sőt rajzolgat a földön, az számomra koránt sem jelent megnyugtató eredményt. Vagyis, bár fogalmam sincs, hogy mire készülhet az orosz, biztosan nem nyalókát akar előállítani, legyen bármilyen képessége is. Ez pedig számomra egyetlen dolgot jelent, hogy további akcióra, sőt valamiféle támadásra készülhet. Eseteleg menekülésre. Nem szeretném megvárni, amíg kitalál valami galád gonoszságot és tűzbe borítja nekem az utcát, rosszabb esetben, valami borzalmat hoz a világra. New York látott már elég szemetet ebben az évszázadban, semmi kedvem esélyt adni neki, hogy újabb mocsokkal borítsa New Yorkot.
- Le vannak tartóztatva! Mindketten feküdjenek a földre és tegyék kezüket a tarkójukra!
Kiáltom protokolból, de semmi kedvem megvárni, amíg valami hülyeséget csinálnak, így rohamra indulok. Futva indulok Láng felé és megpróbálom vállammal elsodorni a fáradt lányt. Remélhetőleg, ha beleszalad valakibe egy Páncélos, akkor lepihen egy jó időre. Nem akarom megölni, csak néhány zúzódással és komoly ütéssel jutalmazni, amiért terroristákkal koketál. Ha sikerült Lángot lezúzni, a szó legszorosabb élrtelmében, akkor a közelre ható fegyveremet előhúzom és a 9mm-es automata pisztolyomból, egy fél tárat az orosz körüli falra és földre lövök. Ezzel próbálom megzavarni az oroszt, a mesterkedésében. Ha a lányt sikerült hatástalanítani, de az orosz addigra elkezd mesterkedni valamit, akkor felkapom Lángot, ami könnyűszerrel sikerülhet, hiszen közel három tonnát vagyok képes felemelni a páncélom jóvoltából és hozzávágom az oroszhoz. Egye meg maga, amit kifőztek.

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Kenjirou ahogy elkezd rohamozni láthatóan Láng próbálja az erejét használni, de ahogy egy kis lángot terem szinte azonnal ki is hunynak a lángok, s a földre roskad, majd a páncéllal való találkozás után el is terül a betonon. Ez volt a dolgok könnyű része, mivel közben az orosz folytatja, s nem úgy fest, hogy meghatják a körülötte becsapódó lövedékek, vagy az, hogy Kenjirou hozzá akarja vágni az ájult lányt. A lány teste tűzzé válik, majd elhamvad, s az orosz sértetlenül áll fel, mintha nem is kapott volna lövést.
- Áhogy látom, Lángocska útja itt végetéjt… de ne aggódni ügynök, a tiedé is… - Alexander ahogy ránéz Kenjire a szemei felizzanak, majd forró szél söpör végig a sikátoron, mintha csak valami sivatagban lennének. - Egyedül vágy… mi lenni sokan…
Kenji szenzorai mozgást érzékelnek a csatorna felől, s a szomszédos ház ablakában is áll valaki aki úgy fest, hogy a lent kialakult helyzetet figyeli. A drone rendszer szerint civilek menekülnek ki a környező házakból, s próbálják néhány kivételtől eltekintve elhagyni a sikátor környékét. A rendőrség próbálja jobban körbezárni környéket és segíteni a civileknek biztonságba kerülni.

Eközben a háztetőn Héra Ian sebeit ápolgatja, egyenlőre zavartalanul, azonban egy idő után ők is kezdik érezni, hogy melegszik a levegő ismét, s a szél is különösen forrónak hat. Azonban ez egyenlőre nem veszélyezteti kettőjüket. Ian még erőtlen, azonban Héra hozzáértésének hála enyhül a fájdalom, azonban ez közel se jelenti azt, hogy jól lenne. Közben Héra tájékoztatást kap, hogy mentők érkeznek a helyszínre, hogy az esetleges további sebesülteket ellássák.

Nem fogom Lángocskát megsiratni. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Tartja, egy európai állam közmondása. A nagyobb probléma, hogy a férfi sértetlenül áll fel, miközben, néhány pillanattal ezelőtt lőttem lábon. Legközelebb fejre célzok, az biztosan a pokolra küld minden elcseszett idiótát. Ez azonban további információkkal látott el, Alexander, a jobbik esetben valamiféle mágus, rosszabb esetben valami démonikus manifesztáció ocsmány mocska. Mindkét esetben gondokkal kell számolni. S még mindig nem vagyok egy mágiaügyi kódex, de éppen most gyógyított be magán egy súlyos sebet, feltételezem ez azért fárasztja. Amikor a környezet sivatagi hőmérsékletűvé kezd változni, elmosolyodom.
- " Ez lesz az otthonuk tetvek és a sírjuk is. "
Mondom ragyogó franciasággal, igazából Luca papa egy sokat ismételt bölcsessége. Luca papát mindenki utálta, mert egy seggfej volt. Nos, valamiféle hasonlót érzek Alexander irányába is. Korábbi légiósként, engem cseppet sem zavar a sivatagi hőmérséklet, köszönöm szépen, öt évet húztam le a Francia Idegenlégióban. A barátait, azonban minden bizonnyal zavarni fogja, nem mindenki kapott kiképzést, sivatagi körülmények között folytatott harcra. Amikor arról beszél, hogy én egyedül vagyok, Ők meg sokan, pisztolyomban lévő maradék lőszert is kilövöm az oroszra.
- Te meg halott.
Motyogom magam elé, bár koránt sem bizakodom abban, hogy elegendő lesz a tetűláda ellen. Ilyen távolságból, egy szűk sikátorban, elég nehezen lehet kitérni a lövedékek elől, ha azonban sikerül Alexandernek ez a mutatvány, akkor ideje átértékelni a dolgokat. Amennyiben mágus az ipse, hiába villognak a szemei, a pisztolytár másik felével kell számolnia. Gondolom, ahogyan Lángnak is megártott a kuka, Alexandernek is okozhat problémát a lövedékek elől való kitérés, vagy éppen az azok keltette sérülések és ütések nullázása. Legalábbis így agyalok, márpedig egyetlen mágus sem tud a végtelenségig varázsolni, de még a mutánsoknak is okozhat problémát a dolog hosszú távon. Legalábbis erősen remélem, hogy elméletem helyes és Alexander a saját fegyvere áldozata lesz. Amennyiben a lövedékek eltalálták az oroszt és meg is ártott neki a találkozás az ólommal, pisztolyomat eltéve, előveszem mesterlövészpuskámat és megpróbálom vele Alexandert fejbe verni. Pontosabban a puska tusával igyekszem homlokon csapni. Az oroszhoz való mielőbbi közeljutásra a Neural Netet használom, a szervóim, az ugráshoz fognak hozzásegíteni. Amennyiben az orosz kidől, reménykedem, hogy mielőbb ideérnek a rendőrök és elviszik innen ezt a kupac piszkot.
- Le vagy tartóztatva, seggfej!
Innentől, a csatorna felől közeledők lesznek a probléma forrásai. Hacsak váratlan segítséget nem kapok. Ugyanakkor, a szenzoraim segítségével igyekszem felmérni az érkezők számát, méretét és érkezésük idejét.
Mit teszek akkor, ha az orosz köszöni szépen és a pisztolyból kilőtt golyók ellenére továbbra is sértetlen és vigyorog? Akkor én fogom magam nagyon kínosan érezni... igen hamar.

A sérülésemmel egyetemben nézem a szemhéjam belsejét, miközben a robi ellát. Vizet azt nem ad, így semmi esélyem nincs az ellentámadásra. Itt az ideje az ütőkártyámat bevetnem, habár az elkövetkező támadásom után nem biztos hogy fel fogok tudni állni.
- Még ne zárd be a sebemet. - utasítom a robotot és felállok. Pontosabban csak feltérdelek, hogy az utcát láthassam. Aszongya egy orosz és egy ügynökféle fém páncélban. Zsír. Ami viszont meglep, hogy a páncélos felkapja a lányt és a ruszki felé hajítja, ezután a lány..... elég. Ami viszont ezután történik, arra nem készültem fel eléggé. Valami erős forróság árad be a sikátorba, így megint nincs lehetőségem a támadásra. Eshetne már vagy valami.

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Kenjirou támadása nem várt fordulatot vesz, mikor a lőszerek átsüvítenek lassulás nélkül az orosz testén legalábbis a legtöbb, de pár némi fémes hanggal mintha gellert kapna. Furcsa lehet az egész helyzet, főleg mikor Alexander eltűnik onnét ahol állt és csak egy fém kukákból és hulladékokból álló valami áll ott, majd dől el. A környezet is kicsit megváltozik, s az ott lévők mennyisége is, ahogy a hőmérséklet is leesik.
Alexander ájultan hever a falnál a vér veszteségtől, Láng is ott fekszik, s mellette egy másik nő, aki koncentrálva jó eséllyel gyógyítani próbálja, miközben egy másik fiatal lány kúszik a földön. Úgy fest, hogy az egyik golyó kapta el. Azonban itt még nincs vége egy hosszú szőke hajó lány jelenik meg valami álcázó mezőből talpig páncélban, s egy mesterlövész puskát fog rezzenéstelen kézzel egyenesen Kenjire, miközben az ujja a ravaszon.
- Anna, jól vagy? - kérdi a páncélos lány, miközben egy pillanatra se veszi le a szemét Kenjirouról. Mire káromkodás hallható a földön heverő lánytól.
- Hogy lennék… telibe kapott…
- Cöhh egy karcolás… - feleli a lány - … Alexander?
- Ha nem zavarsz meg lesz, ahogy Láng is… - válaszolja a nő aki ott guggol koncentrálva – de gondolom van jobb dolgod mint dumcsizni…
- Csak siess… nem kell, hogy szép legyen, csak szállíthatók…
A sikátor két oldalán lévő épületek ablakaiból, mintha egyre többen figyelnék az eseményeket.

Közben a tetőn Ian próbálkozik, bár nem túl sok eséllyel, miközben lent az események megváltoztak, de ők fent biztonságban vannak egyenlőre, s érezhetik, ahogy a hőmérséklet visszaesik az ilyenkor megszokottra.

A pisztolyomból, kilövöm a maradék golyókat, Alexander pedig szertefoszlik. Még jó, hogy a sisakomtól nem látszik, ahogyan leesik az állam, amikor az álca lehullik a kis csalásról és előttem feltűnik egy egész női szakasz. Egy páncélos, egy gyógyító és egy aki sérülten fekszik. Ő kapta a golyót az álca Alexander helyett. Mozdulhatnék is tovább, de sajnos egy puskát fognak rám és a puska tulajdonosa szintén páncélos. Ez rossz, baromi rossz. De legalább nem valami sátánista orosszal futottam össze, aki a poklot akarja rám szabadítani. Megkönnyebbülés. Végigpörgetve az esélyeket, arra a következtetésre kell jutnom, hogy itt bizony igen komoly túlerővel kell számolnom. A páncélosnak jó eséllyel, komoly egyéb fegyverrendszerei vannak, velem ellentétben, akinek a páncélja, viszonylag könnyebb fegyverek ellen hatásos és egyáltalán nincs felszerelve különösebb támadó vagy védekező funkciókkal.
- Mademoiselle, keményen meglepett. De, remélem önök nem a Charlei Angyalai, sosem szerettem azt a filmet.
Mondom a rám puskát tartó páncélosnak, miközben felmérem a kettőnk közötti távolságot. A mesterlövész puskának egyetlen hátránya, hogy pontlövő fegyver és precíz célzást igényel. Közelre nem használható, hiszen a távcsőbe nézve, leszűkíti a látómezőnket. Ha a távolság áthidalható, rövid időn belül a Neural Net segítségével, lévén megkönnyíti a mozgást, akkor elgondolkodom, egy esetleges közelharcon a páncélossal. Tanultam karatézni, az idegenlégió pedig kiképzett egyéb közelharci fogásokra, hogy a S.H.I.E.L.D.-es alapkiképzésről ne is beszéljünk. Azonban kénytelen vagyok elvetni. Nem kockáztathatom meg a közelharcot úgy, hogy fogalmam sincs, miféle rendszerek lapulnak a páncéljának zsebében. Lehetnek közelharci fegyverei, elvégre én éppen a közeli esetekre használom a pisztolyomat. Velem ellentétben, őróla elképzelhető, hogy apró meglepetéseket is elhelyezett a páncéljában. A szenzoraim képernyőjére pillantok, van egy olyan érzésem, hogy ők érkeztek a csatornán keresztül. Illetve, az épületeken belüliek létszámát is próbálom kideríteni az adatokból. Az épületekből, könnyedén ki lehetne lőni, anélkül, hogy hatékonyan tudnám viszonozni a tüzet. Ostobaság lenne feltételezni, hogy kizárólag a páncélos hölgyemény rendelkezik harci potenciállal. Az előadásból, amit rittyentettek, pedig arra következtetek, hogy jól együttműködő csapatról van szó, ami az én esetemben nem mondható el, elvégre egyedül vagyok. A két civilre nem számíthatok, az egyik súlyos sérüléseket szenvedett, a robot pedig, inkább tűnt medikus androidnak, mint harci gépezetnek. Megpróbálom a drónrendszer adataiból leszűrni, hogy a rendőrségi erősítés, mikor ér ide. Öröm lenne, ha értesítenének, hogy hamarosan ideérnek és segítenek. De ha még várni kell rájuk, akkor próbálom húzni az időt, hátha megérkezik. Ha pedig egyáltalán nem kapok semmilyen hírt.... nos, abban az esetben kénytelen leszek kidumálni magamat a túlerővel szembeni harc lehetőségéből.
- Már megbocsássanak, de éppen hatósági személyt akadályoznak a munkájában. Legyenek szívesek ellépni a letartóztatott személyektől és fejezzék be az illegális tevékenységüket. Ellenkező esetben, kénytelen leszek kényszerítő intézkedéseket foganatosítani ...

Amennyiben a páncélos elég közel van hozzám, hogy a Neural Net segítségével, közelharci távolságba kerüljek vele és a Drónrendszer jelzése alapján, az erősítés pillanatokon belül beérkezik, akkor megpróbálok blöffölni.
- Elsőként kegyedet vettük célba, a tetőn tartózkodó egységünk segítségével. Adják meg magukat, jobban járnak.
Persze a tetőn, igazából csak az android van, meg a sérült civil, de az érzékelői jó eséllyel azt nem mutatják ki, hogy az andoridnak köze sincs hozzám, mint csapattársnak. Ha pedig sikerül a blöff és a lány egy pillanatra elvéti a a rám való koncentrálást, megpróbálom letámadni. Ez nagyjából abból állna, hogy közel ugrom hozzá és igyekszem megragadni a mesterlövész puskáját, majd azt három tonnás erőmnek köszönhetően, a feje felé taszítani. Halvány reményem van rá, hogy az android esetleg rájátszik a dologra és valamilyen neszt csap, ami elvonhatja a nő figyelmét.

Ha a távolság túl nagy kettőnk között és az erősítés sincs közel, akkor, igazából én kaptam sakkot. Azért nem mattot, mert amíg élek, addig van lehetőségem kikerülni efféle helyzetekből. Például úgy, hogy igyekszem a helyzet súlyát elütni valamivel.
- ... Szükségtelen további erőszakos cselekményeket végrehajtani.

A tetőn vagyok továbbra is, a helyzet változatlan. Mivel nem túl sokat tudok tenni, így továbbra is hagyom, hogy a robot tegye a dolgát.

///bocsi, de a semmiből csak ennyit tudok kihozni///

Az érzékelők jelentései alapján a hőmérséklet a normálhoz érkezik vissza. A felkelni próbálkozó Ian-t minden alkalommal a fekvő pozícióban próbálom tartani. A balommal a mellkasán támasztom. Nem nyomom, egy stabil magasságot tart ami lehetővé teszi, hogy a férfi gond nélkül lélegezzen de fel ne tudjon emelkedni onnan. Bár a paralizáló fojadék egy sérült emberni rögvest szinte kifogja a hatását fejteni így tartanom sem kell a földön míg az érzéstelenítés alatt összezárom a sebét.
Bejövő adás... adás fogadva ... Kirendelt mentők úton a sérültekért ...
Prioritásuk a további sérültek ellátása ...
- Kérem maradjon nyugodt. A mentő autó hamarosan megérkezik. A sebének összezárását megkezdem, felkelni ne probálkozzon kérem.
Várok is egy kicsit míg az érzéstelenítő teljesen hatni kezd majd meg is kezdem a szúrt sebének bezárását. Közben jövő szavaira nem adok reakciókat a férfinak.


//bocs a váratásért.//

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Kenjirou és a vele szemben álló páncélos közt úgy fest patthelyzet alakul ki egyenlőre, mivel nem úgy fest, hogy hisz neki.
- Egyedül, nekünk meg még két tucat emberünk a környéken. – jelenti ki – és nem… nem Charli kicsi angyalkái vagyunk…Siren, Specialista, S.A.S. - majd vállára támasztja fegyverét, s előveszi az igazolványát. - Fuchida Kenirou, Shield-től., egyezzünk meg. Lángot megkapod, Alexander a miénk. Nemzetközi elfogató parancs van rá, s mi már egy éve üldözzük. Látom a nagykutyák megint jócskán megfeledkeztek a papírmunkáról és értesítésekről. - fogást vált a puskáján, ami összecsukódik és a hátára teszi.
- Bocs a felfordulásért…
- Fogd már be, s inkább, segíts a sebemmel – vicsorogja a lány aki golyót kapott, mire a pánélcélos lány az égre emeli a tekintetét.
- Én mondtam, hogy húzz páncélt, vagy legalább mellényt, de te nem… Anna, mert az illúzióid megvédenek, ahogy látom nem. - feleli egy váll vonással, mire Anna elég látványosan bemutat neki, majd kezét jobban a sebére nyoma morog, s káromkodik.
- Alexander szállítható, bár nem fog magához térni egy ideig – szólal meg a gyógyító, s odamegy a meglőtt lányhoz – és igaza van Siren, ha ennyit akarsz dumálni vele, akkor menj el vele randira szabadidődben…
- pfff… két évnyi szabival és túlórával lógnak… szerinted valaha megkapom? Na de mindegy… áll az alku? - néz a páncélos lányka Kenjire.


Héra folytatja Ian ellátását, miközben a lent az események zajlanak, fent is beáll némi változás, mert az ajtó kinyílik, s egy csapat rohan fel a tetőre, majd körbeveszik a párost. Fegyveres rendőrök.
- Rendőrség, semmi hirtelen mozdulat – szólítják fel a párost, még az érkezésük közben, majd leeresztik a fegyverüket.
- Azonosítás… Sérült civil és egy orvos robot, ártalmatlanok – szólal meg az egyik.
- Ahogy végzett lent várja egy mentő, addig a csapat védi, bár a jelek szerint a helyzetet már megoldották odalent. További sérült ellátásra nem lesz szükség, mivel az már folyamatban. - monda a rendőr nyugodt hangon. - Amint megfelelő állapotban lesz, majd szeretnénk kikérdezni önöket az itt történtekről.

Itt a szemem előtt, megint valami színjáték kezd kibontakozni. Persze, lehet, hogy a feletteseim azt fogják mondani, hogy fölöslegesen aggódom, de mi van akkor, ha ez az egész újabb próbálkozása valamiféle csoportosulásnak, hogy a főnöküket megmentsék? Ha elengedem őket, kiderülhet, hogy nagy barom voltam és még szét is rúghatják a seggemet. Ha viszont akadékoskodok egy kicsit, akkor legfeljebb kevesebb bajom lehet belőle, ráadásul ez itt, tudtommal még mindig Amerika. Az S. A .S. valóban egy hatékony szervezet, de akkor is én vagyok itthon. Ráadásul, egyáltalán nem értesítettek arról, hogy itt lesz egy egység az S.A.S.-től, ami nekem gyanús. Persze, lehet, hogy igaza van és azért, amit készülök mondani neki, megharagszik érte, de különben sem adták ki a szabadságát. Tehát nem fog velem randizni.
- Ez esetben, szerintem megvárhatjuk a hatóságokat és a mentőket. A S.H.E.L.D. és az S.A.S. egyeztetése után, meg úgyis mehetnek haza. Egy terrorista csoportosulásnak, érdekében állhat egy egyszerű katonát oda lökni koloncnak, hogy meglépjenek a főnökkel. S közben hamis igazolványt lobogtathat. Bocsássák meg, hogy bizalmatlan vagyok, a hirtelen felbukkanó csajkommandóval. Megígérem, ha igaz, amit mondanak, mindannyiukat elviszem egy jó étterembe. Kárpótlásul a fennakadásért és a golyóért.
Mondom, miközben újratöltöm a pisztolyomat s közben a csajkommandó tagjain tartom a szememet. Nekem valahogy rohadtul nem áll össze a kép, hogy akkor mi a fenéért kellett az egész illúziós baromság, meg kukákat egymásra pakolni, egyszerűen jöttek volna és segíthettek volna letartóztatni Alexandert. Tudtommal nem lenne szükséges versenyt futni velünk, hogy ki kapja el előbb a fószert.
- Így jóllakik a kecske és megmarad a káposzta is. Sakk és matt.
Utolsó mondaton egyértelműen arra enged következtetni, hogy fölösleges a további színjáték. Ha az S.A.S. tagjai, akkor simán megvárják velem a hatóságokat és talán kapok egy kisebb letolást a főnöktől, hogy mit ugrálok másokkal szemben. Ha viszont nem azok, akiknek mondják magukat, akkor ... itt még bajok lehetnek. De ez a kisebb baromság, amit csinálhatok, semmint elengedem őket, bedőlve a női csáberőnek és kiderül, hogy halvány közük sincs az S.A.S.-hez. Az sokkal több bajt hozna a konyhának, mint némi sérülés, amit a velük való harc során kaphatok.

Csak nyugodtan fekszek a tetőn, a robot matat rajtam, közben a csukott szemhéjam belsejét nézem. Hirtelen megjelenik néhány zsaru, mondjuk ha a felét értettem annak amit mondtak.
- Nyugi tisztelt rendőrurak, majd beszélek. Viszont nincs véletlenül maguknál víz? - mondom, közben a robot próbálkozásának ellenére felállok. Igazából már oldalt váltottam: el fogom intézni a S.H.I.E.L.D.-es ügynököt, vagy mi a fenét, aztán a tüzesek oldalára állok. Mégis miért? Mert ők mentettek meg, és szerintem Láng nem akart semmi rosszat. Kár érte.

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Siren az égre emeli a tekintetét…
- Időőőőő húúúúzááááááááás – morogja, majd ránéz Keniroura. - Legyen… - ezzel a füléhez nyúl. - Helyszín biztosítva szállításra várunk… - ezután Kenjire pillant ismét.
- Hát ez van, nekünk se szóltak, hogy egy Shield ügynök is jelen lesz, csak nekünk kicsit gyorsabban megy az ilyesmi kérése, mert akik nincsenek szem előtt azoknak van erre idejük. Közben a környező épületekben kinyílik pár tűzlétrára nyíló ablak, majd kimászik rajta jó pár egyenruhás, golyó álló mellényes.
- A kaját majd megbeszéljük később. - teszi még hozzá a páncélos nő, miközben Kenjirou kap egy üzenetet, hogy az SAS egyik kommandós csapata lehetséges, hogy felbukkan, hogy letartóztassák Alexandert.

A tetőn közben Héra jól halad a seb ellátásával Ian vállán, aki mikor a rendőröktől vizet kér, azok megrázzák a fejüket.
- Lent a mentőknél biztos van, uram. - mondja az egyik rendőr, majd a kis rendőr csapat egy része a tető szélére sétál ahonnét lenézve felmérik a helyzetet, majd lekiáltanak.
- Tető és a környező épületek és utcák biztosíva, két civil a tetőn nincs veszélyben, és a környéken lakók megnyugtatása és esetleges ellátása is folyamatban. - egy újabb személy ér fel a tetőre közben, egy üveg vizet szorongatva, amiből egy-egy kortyot is iszik, s a nyakában egy fényképezőgép lóg. Úgy fest, hogy valamilyen újságíró lehet, vagy valami hasonló.

A tetőn még mindig dögunalmas a tényállás. A zsaruk nem adnak vizet, de a tervemen nem változtatok. A robot valami bénító cuccot nyomott a sebembe, mert nehezebben mozgok tőle, de szerencsére a nyílt seb miatt képes vagyok kis mértékben irányítani a véremet is, így a vegyszert egy kis vér kíséretében kinyomom magamból.
A mentőknél van víz, mondja az egyik zsaru, ami elég jól kecsegtet, de valami akkor is furcsa....vizet érzek a közelemben. Szinte azonnal meglátom a gazdáját, egy riportert, aki már feljött a tetőre. Remek.
Amint egy kicsit közelebb ér teljes erőmmel magamhoz húzom a vizet (ami így feltételezve kirobban majd a kulacsból a nyomás miatt), majd felállok, és a vizet a kezembe irányítom.
- Senki se mozduljon, vagy végzek veletek! VILÁGOS?! - kiáltom feléjük, majd várok a reakciójukra. Ha megadják magukat, akkor elszedem a fegyvereiket és a saját bilincsükkel kötöm le őket, a riporter meg had fusson. Ha valamivel próbálkoznak, akkor a vizet kétfelé szedem és feléjük lövöm úgy, hogy egy gyomros 10 szeresével találja őket el. Ettől meg kell tántorodniuk, míg én a vizet a riporter nyaka köré és az arca elé irányítom.
- Adjátok meg magatokat, vagy megfojtom! - ettől biztosan meg fogják adni magukat, aztán az eredeti tervet követem. A robottól nem tartok, kétlem hogy lenne fegyvere, de ha mégis, akkor egy erős 100km/h sebességű vízsugarat lövök felé.

Úgy tűnik, hogy a csajkommandó feje, belemegy a tervembe, amely szerint mindketten megvárjuk a szervezeteink intézkedését. Tudom, hogy időhúzás, de nem azért húzom, hogy szórakozzak velük, hanem mert nem bízok a hirtelen felbukkanó csoportosulásban, akik érdekes módon meglapultak, amíg én konfrontálódtam Alexanderrel. S miután kiürítettem egy egész tárat a fickóra, azután bukkant fel a kis társulat. Akkor pedig kiderült, hogy valójában egy illúzió Alexanderrel álltam és néztem farkasszemet, hiszen a valódinak betett a láblövés. Azt nem értem, hogy akkor miért nem bukkantak föl időben, amikor megérkeztem a helyszínre, ha valóban értesültek arról, hogy lesz ott egy S.H.I.E.L.D.-es ügynök? Az üzenetről bővebb felvilágosítást kérek a S.H.I.E.L.D.-től. Az érzékelőimre pillantok és megszámolom, pontosan hány jelenlévő is van.
Aztán valaki ordít a tetőről. Te jó ég, mi folyik itt?
- Megbuggyantak az emberek a mai napon vagy mi a fene?
Kérdezem kellő hangerővel, ahhoz, hogy hallja Siren és a csajkommandó többi tagja, de a tetőre már nem hallatszik fel, lévén nem üvöltök.
- Specialista... - szólítom meg Siren-t az operatív rangján, majd folytatom. - ha tud a csodamasinája repülni, mit szólna, ha feltérképezné arról a háztetőről, hogy mi történik? - kérdezem és rábökök egy szemközti épület tetejére, ami kellően magas ahhoz, hogy rá lehessen látni a fent történtekre. Lévén az enyém nem tud, én nem vagyok képes arra, hogy kellő gyorsasággal megfelelő magasságba jussak. Shinigami alkalmatlan a repülésre. Az érzékelőimet, közben a tetőre fókuszálom, hogy az ott lévők elhelyezkedéséből, némi képet kapjak arról, hogy mi történik odafönn. Bár, én erősen remélem, hogy a rendőrök el tudják intézni a dolgot és mehetünk végre haza.

All in…
Kalandor: Ian West, Fuchida Kenjirou (Kenji), Harci Életmentő Robot Egység (Héra)

Ian akcióba lendül, s a víz ahogy kirobban az üvegből, megindul az ellenálló rendőrök felé, akiket sikerül ártalmatlanná tenni, majd le is fegyverezni, azonban szokatlanul könnyedén, s fájdalmat se érez. Minden könnyen megy, talán túl könnyen is. Legalábbis Ian szempontjából, ahogy ő látja a dolgot.
Valóságban Ian ahogy belekezd az akciójába a nyugtatónak és az erőlködésnek hála elveszti az eszméletét és a víz csak éppen megbuggyan a riporter üvegébe, aki oda sétál és csinál néhány képet a rendőrök nagyszerű munkájáról, s hogy hogyan is kezelik a helyzetet.
A Rendőrök eközben még Héraval levitetik az eszméletlen Ian-t, de már más dolga nincsen, így elmehet, ahogy Ian a mentőbe kerül, s elviszik.

Kenjirou kap némi tájékoztatást, a csapattal kapcsolatban, fényképes aktákat, bár eléggé hiányosak, de az azonosításhoz elég. Emellett, arról is, hogy Alexander már nem rá tartozik, hanem az SAS-re, s az esetleges más gyanús alakokat tartóztassa le. Eközben egy fekete kocsi érkezik a helyszínre és kiszáll belőle egy csapat SAS ügynök, s betuszkolják Alexander a kocsiba.
- Mi itt végeztünk… - mondja Siren, miközben, majd még hozzá teszi - …azt hiszem most az a kaja elmarad. - A többi ügynök is közben előjön, egy elég nagy csapat, akik a sérültet az egyik mentőhöz viszik, míg a többiek saját lábukon mennek ki az utcára, ahova megérkezik még néhány kocsi. Egyedül Siren az aki még marad, s figyeli az elvonulást, majd Kenji felé fordul kihúzva magát.
- A küldetésről, majd átküldök egy hivatalos jelentést, miután jelentettem a főnökeimnek. Köszönöm az együttműködést, s remélem legközelebb kicsit jobb lesz az információ csere. - majd megereszt egy mosolyt, s még megvárja, hogy Kenji mond e valamit vagy nem, aztán egy rövid búcsú után, megindul a kocsik felé az utcára.

//köszönöm a játékot és a türelmeteket//

Az információ végül megérkezik, ami alapján kiderül, hogy Alexanderért, valóban az S.A.S. jön. A csajokról az adat is megérkezik, ami alapján úgy tűnik, hogy fölösleges volt bárminemű aggodalmam az iránt, hogy terroristák. Mielőtt azonban Siren távozna, utána lépek és megfogom a karját. nem durván, csak annyira, hogy éreztessem a marasztalást.
- Egy pillanat! Mi értelme volt az egész illúziós színjátéknak, ha velem ellentétben, ti tudtátok, hogy a S.H.I.E.L.D. kint lesz a terepen? Tartozik egy vacsorával, ahol szeretném, ha beszámolna bizonyos dolgokról.
Még megvárom a válaszát, ami után Lángot pedig mi "zsákoljuk" be és beszállok mellé a mentőbe. Biztos akarok lenni abban, hogy legalább az egyik jómadár, a S.H.I.E.L.D. felügyelete alá kerül. nem lesz boldog a vezetőség, ha megkapja jelentésemet. Legalábbis valami biztosan hibádzott, ha az S.A.S. jelenlétéről jóval később értesültem, mint azt kellett volna.

/ Van ez így, hogy várni kell valakire. IR dolgok mindig közbe jöhetnek. Köszönöm a kalandot. /

Szabadság szobor


A nyomozó egy kicsit elgondolkodik Svarog ajánlatán, mérlegeli a lehetőségeit, de végül rábólint.
- Általában egyedül dolgozom, bár most valóban elkél a segítség. - mondja, majd megindul - A közelben parkol a hajóm. Menjünk.
A hajóhoz érve, ha Svarog álcázná magát, találhat némi ruházatot, bár átöltöznie az úton kell. A nyomozó egy másodpercet se veszteget el.

A nyomozó lakása - Harlem utcái

A hajóút után a csapat egy szürke, kissé régimódi négyajtóssal folytassa az utat egészen Harlemig. Ott egy lerobbant tömbházba vezeti be Svarogot a nyomozó, majd a második emeleten betérnek az egyik szobába.
- Otthon, édes otthon. Elnézést a szemétdombbért. - mondja Shane, majd alaposan bezárja az ajtót, ehhez nem kevés zárat és lakatot használ.
A lakás maga nem túl tágas, mindössze egy kis nappali, egy beépített konyha található, valamint valahol biztosan van egy mosdó is.
A nappali padlóján papírok, zacskók, meg konzervdobozok hevernek. A nappali közepén egy jegyzetekkel borított asztal, előtte egy kanapé, valamint egy nagyobb tábla található. A táblán pedig New York térképét lehet látni, rajta rengeteg tűvel, jelekkel, meg hasonlókkal. A nyomozó éppen rá is rajzol egy vörös X-et a Szabadság szoborhoz, majd Svaroghoz fordul.
- Nos...íme. Beavassam részletekbe, vagy van konkrét kérdése?