Raktárépület a Harlem folyó mellett (Shadow búvóhelye)

Harlem folyó melletti raktár épület. Külsőre csak egy átlagos raktárnak néz ki, de belül kicsit más, mint egy megszokott raktár. A raktár maga két emelet magas és a fő nagy kapu az útra nyílik, ahogy az oldalsó ajtó is. A raktáron nincs ablak sehol se, így csak úgy belesni igen nehéz.

A belsőrész két fő részre bontható:
A lakó rész, mely a nagy kapúval szemben lévő rövid falnál helyezkedik el teljes szélességben két emelet magasan, s az előtte lévő tér, mely edzésre és munkára alkalmas ugyan úgy, ahogy a beszerzett eszközök tárolására. A lakórész egy konyhából, étkezőből áll a földszinten, és fürdőszobából, nagyobbacska hálóból áll az emeleten. Az emeleten még van egy kis korlátos rész, melyre a raktár részből is fel lehet menni közvetlenül, s az oldalsó ajtó felett vezető kis folyosó is ehhez kapcsolódik, minek vége a főkapu mellett található és létra vezet le a földszintre.

A belső rész világításáról lámpák gondoskodnak, hiszen ide csak akkor jön be némi fény, ha valamelyik ajtót valaki kinyitja. Az épületen belül van egy lejáró a csatornába, mely zárva van általában, hogy hivatlan vendégek onnét se jöjjenek be. A biztonság miatt a többi ajtó is zárva van, bár van egy titkos kis gomb az oldalsó ajtón, miről csak néhányan tudnak, mint Halla és Leo. Eme gomb nyitja az ajtót.

A belső tér hosszabbik falánál az oldalsó ajtó falával szemben egy asztal és egy falra rögzített nagy tábla pihen rajta újság cikkekkel, papírokkal és körülötte rengeteg aktával.

Találtam iratokat, de számomra csak káosz az egész és nem értek belőlük nagyon semmit se... annyi biztos hogy valamit kutattak itt, de hogy miért és mit azt még nem tudom és egy idő után fel is adom a dolgot, mert kisebb gondom is nagyobb jelenleg ennél... A lányom meg kéne találnom de vajon hol lehet éppen? Vajon jól van? És ki fog idejönni? Lehet senki... vagy lehet sokan és akkor igen hamar látom ismét a poklot. Lassú léptekkel haladok fel a lépcsőn a korábban megtalált szobába hogy aztán egyszerűen bedőljek az ágyba és magam elé bambulva várakozzak azonban az álom elnyomott, s álmomban lányommal játszottam boldogan, kettesben... édes álom... csak kár, hogy nem igazi... de talán majd az lesz ismét... összehúzom magam magzati pózba ahogy alszok és ösztönösen húzom a farkamat is nagyon közel, hogy nehogy valaki is rálépjen... csukott szemeimből, egy-egy könny indul meg néma útjára, ahogy szuszogok csendesen s némán...