Houston és környéke

by **Danny Long** Hétf. 03 Dec. 2012, 18:44

Hood
Arra ébred, hogy hirtelen óriási erejű fény tűz az arcába. Ösztönösen megpróbálja kinyitni a szemét, de a fény majdnem megvakítja, ezért gyorsan visszazárja. Ekkor csapja meg az orrát a penetráns bűz. Rengeteg izzadt test, húgy és ürülék szaga. Hány egyet, amitől kicsit kitisztul a feje. Újra kinyitja a szemét, és most már kicsit többet lát. Az első dolog amit megpillant, az a mellette eszméletlenül hasaló férfi, akinek hosszú, szőke haja az ő friss hányásával van tele. A körülnézve láthatja, hogy egy nagyon szűk térbe van bezsúfolva rengeteg emberrel együtt. Mintha valami raktér lenne. Nem tudja, hogy hol van, és hogy került ide. Az előző emléke az, hogy New York utcáin bolyong, és rosszulléte már az elviselhetetlenségig fokozódik. Amikor összeesett, szinte örült, hogy végre eljön érte a halál.
Egyszer csak két izmos kar nyúl be, és kirántja mellőle az összehányt fickót. Kintról tompa puffanás, majd szitkozódás hallatszik.
- A francba! Bill, ezt te viszed, én hozzá nem nyúlok még egyszer!
A karok ezúttal őt ragadják meg, és mire egyet pislog, már egy hatalmas ember vállán hever. Csak egy izzadságfoltos, fehér atlétatrikó hátát látja, illetve, ha lenéz, a homokos talajt. Lehet vagy negyven fok, legalábbis Hood így érzi. Néhány pillanat múlva cseppet sem kíméletesen ledobják a földre. Az esés erejétől újra elveszti az eszméletét.

Jonah
Nagyon hirtelen eszmél fel. Emlékszik, hogy nemrég még egy telepatával harcolt. Szánalmas alak volt, egy kövér, húsz év körüli srác, aki a képessége segítségével próbált lefektetni egy lányt egy klubban. Rögtön tudta, hogy nem lesz ellenfél számára, de a céljainak pont megfelel. Már fel is készült, hogy megkezdje a csatátt, amikor egyszer csak képszakadás következik. Most nem tudja, hogy hol van, és rettenetesen zúg a feje. Körülnézve észre kell vennie, hogy egyáltalán nem bizalomgerjesztő a hely, ahova került. Egy nagyjából másfél gimnáziumi tanterem méretű, penészes falú helységben van, ahova legalább ötven embert zsúfoltak be, és ennek megfelelő szag terjeng. A többségük eszméletlen, de néhányan hozzá hasonlóan most ébredeznek. Nincs ideje nagyon vizsgálódni, mivel a terem ajtaja kicsapódik, és három óriási termetű férfi lép be rajta. Mindhármukon fehér atléta és mocskos, terepszínű nadrág illetve katonai bakancs van. Az egyikük, akinek katonásan lenyírt, fekete haja, és nagyon szögletes feje van, elordítja magát:
- Aki ébren van már, az álljon fel!
Körülbelül 10-15 ember kezd el mozgolódni. Ha akar, Jonah is komolyabb nehézség nélkül lábra tud állni. Közben egy másik izomfiú (barna mohawk frizurával és körszakállal) megragadja a hozzá legközelebb levő, még ájult embert, egy fekete hajú férfit, és pofozni kezdi. Ezalatt a harmadik (kopasz, hímlőhelyes arcú) az ajtó mellett található csapra egy locsolócsövet kezd erősíteni.

Hood
Egy embertelen erejű pofon téríti magához. Az első dolog, amit meglát, az egy rendezetlen, mocskos szakáll, majd lassan kitisztul a kép, és a hozzá tartozó csúf arc is megjelenik. Mikor a szakállas meglátja, hogy kinyitotta a szemét, visszaejti a földre, és rámordul:
- Állj fel!
Néhány próbálkozás után ő is talpra tudja küzdeni magát. A hányinger továbbra is megvan, de már kevésbé leküzdhetetlen. Újdonság azonban, hogy mindkét tenyere egy csíkban úgy fáj, mintha mélyen felvágták volna. Nem lát azonban rajtuk mást, csak enyhe pirosságot.

by **Tyranis** Kedd 04 Dec. 2012, 11:11

//Előzmény: New York//

Az első áldozatát végül csak legyűrte, de sokáig nem örülhetett a győzelemnek, mert amikor végre az uralma alá vonta Stue-t az, aki fel akarta a srácot bérelni egyszerűen golyót röpített a fejébe, mert mégsem sikerült megtennie, amit akart. Gyenge volt. Így az első áldozata nem volt meg, néhány nappal, héttel később egy bárban talált valakit végre, hiszen a telepaták sem teremtek csak úgy minden sarkon, pedig örült volna ennek. Azonban itt sem jutott semennyivel sem előre. Mintha gázt, vagy épp altatót kapott volna a helységben, ahol volt úgy következett be a képszakadás. A feje sajogott, amikor kinyitott a szemét, telepata nem üthette ki, biztosra vette, az első dolog, amit megtanult, hogy a pajzsait mindig bombabiztosnak tartsa, ha bárki megpróbál átjutni rajta, azt észlelnie kellett volna. Azonban, ha gyógyszerrel ütötték ki, nos akkor b*szhatta a főnixtől kapott erejét. A dagadt biztosan nem volt képes erre, akit az uralma alá akart hajtani, más telepata nem volt arra, akkor drog, altató, gáz, satöbbi. Nagyszerű. Feltolta magát, hogy körbenézhessen, egy nem túl kellemes helyen találta magát, undorodva fintorodott el, hogy hova került. Egy ilyen helyre embereket szokás betenni, nem pedig olyasvalakiket, akik 17 éves korukban Apokalipszis alatt főpapnak minősültek a képességük miatt! Az ajtó felé kapta a fejét, miközben felkelt a helyéről, három alak, katonaszerkó, bakancsok, nem sokban különböztek attól, ahogyan Jonah is kinézett, bár a srác igencsak nyikhajnak tűnt mellettük a magas és vékony testalkatával.
~ Hát ezek sem az agyukról híresek ~ futott át az agyán a gondolat. ~
Ha a feje nem sajogott volna és ez nem nehezítené a koncentrációt már fel sem tűnt volna senkinek, hogy kisétál innen és távozik, de most egyelőre nem mert ilyesmit kockáztatni, hogy megerőltesse magát, vagy éppenséggel túl. Így mivel látta, hogy a csapra éppen locsolócsövet erősítenek, így próbált a terem szélére állni, hogy őt hagyják ki a hidegzuhanyból. Annyi esze volt, hogy nem szólal meg, ismerte ezt a fajtát, akik az izommal akarnak félelmet kelteni másokban és aki engedély nélkül szól megverik. Így ezt az élvezetet meghagyja valamelyik most ébredező baromnak. Addig is figyelt és próbálta szemmel felmérni, hogy kik és mik vannak még itt vele.

by **Morsus** Hétf. 10 Dec. 2012, 20:42

Hood lassan próbál fel kelni. Néz körbe, de nem nagyon érti hol van és mi történhet. Nehéz feltápászkodni, mert a tenyerei fájnak. Sziszeg párat majd mikor sikerült felállnia a szakállasra néz és ösztönösen meglendíti a karját, hogy pofán vágja. Nincs sok esze ahhoz, hogy taktikázzon. Ha sikerül, ha nem újra megüti. újra és újra próbálkozik ameddig vagy ő vagy az ellensége a földre nem kerül. ha sikerülne megvadult állatként a fájdalmát fókuszálja és üvölt egyet a többi emberre majd, ha neki támadnának rájuk veti magát.

by **Danny Long** Szer. 12 Dec. 2012, 19:41

Amikor Hood összeszorítja az öklét, hogy üssön, éles fájdalom hasít a tenyerébe, nem csak a pirosság helyén, hanem ott is, ahol körmei belevájnak. Az ütés közben, reflexesen kinyitja az ujjait, így ütés helyett valami karmolásszerű mozdulatot hajt végre. Az izomfiú annyira megdöbben a váratlan támadástól, hogy egy pillanatra kihagy a figyelme. A csapás nyomán négy vágás marad az arcán. A második támadás már nem ér célt, mert ellenfele úgy pofonvágja Hoodot, hogy az eldől, mint egy krumpliszsák. Nem veszti el az eszméletét, de erősen megszédül. A következő pillanatban már jéghideg vízsugár vágódik az arcába. A szakállas ezután az állánál fogva megragadja, és az arcához emeli. A szájából erős hagymaszag árad, ami keveredik az arcán végigfolyó vér illatával. Ez utóbbi valahogy csodálatosnak tűnik Hood számára, és felébreszti benne a vágyat arra, hogy széttépje ezt az alakot. Reflexesen próbálja megnyalni a száját, de azt veszi észre, hogy a felső fogsora megvágja a nyelvét. Nem tudja, hogy mikor élesedtek ki ennyire az érzékei, de valahogy minden érzékszerve sokkal erősebb lett. Egyenként megfigyelhetné a fickó szakállának minden egyes szőrszálát. Tökéletesen érzi támadója, és az őt körülvevők szagát. Minden egyes embernek különböző szaga van, de a többség egyetlen masszává olvad össze. Tudja, hogy ha becsukná a szemét, pusztán a szaglása alapján könnyedén eltájékozódna. Érzi azt is, hogy a jobb tenyere középen egy csíkban fölszakadt, és a vér szép lassan csordogál a sebből, és csöpög a földre.
- Mi volt ez te kis f*szszopó?! -kérdezi a szakállas perzselő dühvel a hangjában. Annak ellenére, hogy az állkapcsát vasmarok szorítja, Hodd úgy érzi, hogy ő a vadász, és a másik az áldozat. Tudja, hogy meg kell ölnie. Ez az élet rendje. Egészen közel vannak egymáshoz, alig húsz centi van köztük, és Hood minden végtagja szabad.

Jonah közel húzódik a falhoz, hogy elkerülje a vízsugarat. Körülnézve látja, hogy a legkülönbözőbb emberek veszik körül. Férfiak és nők, gyerekek és felnőttek minden rasszból. Jóval több a felnőtt, mint a gyerek, és kicsit több a férfi, mint a nő, de nagyon vegyes a társaság. A legfiatalabb egy tíz év körüli fehér, barna hajú kislány lehet, a legidősebb egy hatvan körüli, ősz hajú ázsiai férfi. Egyszer csak a fickó, akit a szakállas verőlegény pofonnal ébresztett fel rátámad kínzójára. Egy ragadozó dühével veti rá magát, és négy mély sebet karmol az arcára mielőtt az leütné. Ezalatt a másik figura felerősíti a locsolócsövet a csapra, és elkezdi ébresztgetni a még ájult foglyokat. A kockafejű harmadik elkiáltja magát.
- Mindenki kifelé! Szépen libasorban!
Akik már nincsenek a földön, szépen mind elindulnak, magukkal sodorva Jonah-t is. Láthatóan igyekeznek minél távolabb kerülni a fekete hajú fogoly és a szakállas őr párharcától. A kockafejű időnként helyreigazítja a sort, de ha Jonah nem csinál valami galibát, más sem. A locsolás hatására lassan minden fogoly felébred, és amint tudnak, ők is beállnak a sorba. A teremből egy hosszú folyosóra érnek ki, ahol körülbelül 5 méterenként lézerfegyveres őrök állnak. Nem akkorák, mint azok, akik bent tevékenykedtek, de hasonló ruhát viselnek. Mindegyikük arcát fekete műanyagnak tűnő maszk takarja, amin csak a szemüknél van nyílás. Hajuk egyformán tüsire van vágva és ki van szőkítve. A folyosó végén, egy nagy kétszárnyú, kitárt kapu van, amin nappali világosság árad be a kivilágítatlan folyosóra. Ebbe az irányba terelik a katonák a foglyokat. Jonah feje még mindig zsong, de érezhetően javul az állapota. Még mindig nem tudja használni a képességét, de úgy érzi, hogy már nem sok kell, hogy újra működjön. Nagyjából tízen vannak előtte a sorban. Közvetlenül előtte az idős ázsiai halad rezzenéstelenül, mögötte egy halkan zokogó 18 körüli latin lány. A kapun túl egy nagyjából egy amerikaifoci-pályának megfelelő méretű, betonozott udvarra érnek. Tipikus börtönudvar. Itt sorakoztatják fel őket.

by **Morsus** Szer. 12 Dec. 2012, 21:42

Hood az ütéstől a földre kerül és meglepve nézi a kezén a karmokat.
- Mi?
Kérdezi csendesen suttogva. A nyelvével elkezdi "tapogatni" a fogait, amik az előbb megvágták. A szagok és a látvány. Valami megváltozott. Mikor megragadják és a felemelik érzi a vért. nyáladzani kezd. Mint egy állat. A pupillái kitágulnak. A két keze megfogja az alkart és az egyikkel belemarkol a kézbe. Megpróbálja kitépni az alkarból az izmost és a húst miközben a másikkal fogja a csontot. ha sikerül egy hörgő hanggal követi az ösztöneit és a férfi nyaka-válla felé harap.

by **Tyranis** Csüt. 13 Dec. 2012, 10:27

Miközben felmérte a terepet, hogy kik is vannak itt megmasszírozta az ujjai begyével mindkét halántékát. Átkozottul rühellte a fejfájást, ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha is kitaláltak ezen a világon. Arról nem is beszélve, hogy a főnix mit hagyott hátra maga után. Teljesen vegyesen voltak itt emberek, gyerekek, nők, férfiak, öregek. Kik lehettek ezek és persze mit akartak tőlük? Látta, hogy az egyik alak felkelt és nekiesett az őrnek, miután az felpofozta. Az arcán nem jelent meg semmi, de magában megengedett egy gonoszabb vigyort. Ez csak a kezdet volt, ennél rosszabb lesz nekik, ha ő veszi kezelésbe majd őket. Idővel, vagyis hamarosan. Mivel az emberek elindultak és Jonah is bekerült közéjük sodródott az árral, bár igyekezett elérni, hogy ezek az aljaizék ne érjenek hozzá. Az őröknél nem tett semmit egyelőre, így remélhetőleg elkerülte egyelőre a túl nagy figyelmet és az atrocitást. Undorodó és lesajnáló tekintetet öltött az arcára néhány pillanatra. Lézerfegyverek! Maga a tény, hogy fegyverek, akkor ezek rohadt emberférgek, állatok, és nem pedig mutánsok. Azok nem vesznek fegyvert a kezükbe, még aki nem is pap, még az sem nagyon. Lealacsonyító ilyesmit használni. Néhány pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy álmodik, valami perverz álom, de akkor a feje nem fájt volna, bár arra, hogy végre levegőt érzett javult. A zokogó lányra nézett, azaz hátra, talán még el is szórakozna vele, ha nem ez lenne a helyzet, amiben éppen volt. kiértek, Börtönudvar. Egyelőre még nem vitatkozott és nem állt ellen, még mindig nem volt értelme, inkább a megtanult módon próbálta a fejét tisztítani és kiüríteni. De azért még mindig figyelt és hallgatózott, hátha elcsíphet néhány szót, hogy mi ez a hely, és mi a fészkes fenét akarnak tőlük.

by **Danny Long** Szomb. 15 Dec. 2012, 21:23

Hood karmaival belemar az alkarba, és egy jókora darabot kitép belőle. Nem egyszerű áthatolnia a feszülő izmon, de végső soron a hús nem tud ellenállni neki. A szakállas vadállati üvöltéssel próbálja eldobni a megvadult mutánst, de az erősen szorítja a másik kezével. A következő pillanatban már a nyaka felé harap, és alig néhány centiméterrel véti el, amikor egy gyomorszájba érkező ütés hatására a földre zuhan. Érzi, hogy a szorított kar egy újabb darabja is jött vele. Ekkorra már minden foglyot kitereltek, és csak ők ketten maradtak a teremben. Hood érzi, hogy néhány bordája biztos megrepedt, de nem érdekli. Az egyetlen dolog, ami kitölti a gondolatait, az a vérszomj. Rögtön fel is tud kelni.
- Ezért megdöglesz te kis féreg. Eltaposlak! -hörgi a szakállas, akinek jobb alkarjából már alig maradt valami.
Ebben a pillanatban ér vissza a másik két izomember, akik kikísérték a foglyokat, de ez rájuk üvölt:
- Kifelé! Ez az enyém!

Amikor a katonák mindenkit felsorakoztattak, néhány másodperc múlva döngő léptek hangzanak fel, és egy másik (a kapuval szemben levő, de valamivel kisebb) ajtón két alak lép ki. A fegyveresek (összesen hatan) hátra lépnek, mozdulatlanul megállnak egy sorban a Jonah-éktól nyagjából 8 méterre, és helyet adnak az érkezőknek. Az elől haladó figura egy fekete bőrű férfi, de nem akármilyen. Legalább három méter magas izomtorony, aki mellett még a börtönben tevékenykedő három is eltörpül. Lófarokba fogott fekete haja a háta közepéig ér, arcát vastag körszakáll fedi. Szakadt, fekete farmermellényt visel, vállán valami rangjelzésre hasonlító vörös csíkokkal, illetve terepszínű nadrágot, és bakancsot, ami legalább 50-es lehet. Látható elégedettséggel vonul végig a foglyok előtt, mindegyiknél elidőzve pár pillanatot. Vele egy szinte teljesen jellegtelen férfi próbálja tartani a lépést. Körülbelül 170 centi magas, szőkésbarna hajú, szemüveges, Fekete öltönyt visel fehér inggel és zöld nyakkendővel.
Jonah úgy érzi, hogy már enyhült annyira a fejfájása, hogy megkísérelhesse használni a képességét.

by **Tyranis** Vas. 16 Dec. 2012, 10:10

Egyelőre nem az következett, amit várt volna, azaz, hogy most fogják és kivégzik őket. Igaz azt megtehették volna álmukban is, de sokkal hatásosabb volt, ha látják szenvedni az áldozatot előtte. A könyvekben és filmekben valahogyan mindig bevált. Pillanatokkal később pedig még a házigazda is megérkezett, az biztos, hogy még lett volna mit tanulnia a belépőkről, bár ha az volt a célja, hogy megfélemlítse az ittenieket, akkor lehetséges, hogy sikerrel járt, legalább is a legtöbbek esetében. Ő nem ijedt meg a magabiztossága és az ehhez hasonlók, az egója úgy jött vissza, ahogyan a fejfájása kezdett elmúlni. Így pedig már rendesen tudott gondolkodni és eddigi élete tizenhét éve alatt nem igen volt olyan helyzet, ahonnan ne vágta volna ki magát. még ha nem is használt képességet, akkor is beszéddel megoldotta. Végigmérte a háromméteres fekete fickót, majd el is unta a figyelését, sokkal inkább a szőke fickó volt, aki felkeltette a figyelmét. A háromméteres alak csak kidobó fiú lesz, legalább is nagyon így tűnt, csak egy katona. A tényleges fejes minden bizonnyal a szőke alacsony volt. már voltak tippjei, hogy mit akarnak velük, a dolgoztatni nem volt ésszerű, ahhoz erőseket, fizikailag erőseket választottak volna, nem pedig ennyire széleskörű személyeket. A másik eshetőség az volt, hogy eladják őket rabszolgának. Mióta voltak rabszolgák bárhol is? Az emberek nem számítottak ebbe a kategóriába, de a válasz valószínűleg a főnix halála lett volna a kérdésre. Még lehetettek gladiátor viadalra játékosok, illetve kísérleti patkányok. De már számolt vele, hogy hamarosan úgyis kiderül. De addig is egyelőre nem próbált meg máson telepátiát használni, amíg várakozott addig is a saját mentális pajzsait kezdte el ellenőrizni, majd újraépíteni abban az esetben, ha valaki lebontotta volna azokat, amíg eszméletlen volt. Ha nem, és megvoltak, akkor egyelőre csak figyelt még nem érezte magát teljesen biztosnak, hogy észrevétlen tudott volna bármit is kezdeni.

by **Morsus** Hétf. 17 Dec. 2012, 18:55

Hood a rúgás után a a földre kerül és nyalogatja meg szopogatja a véres kezét.
- Véé... vééér...
Amikor a férfi elküldi a két társát akkor a lehető leggyorsabban a lábának ugrik és ráharap. megpróbálja lerántania lábáról miközben úgy ráncigálja és tépi, mint egy kutya valami csontot. Karmos kezével közben csapkodnak a védekezni próbáló embert. Ha sikerült csak a földre vinni már nem áll meg. Akkor is tépi szaggatja harapja ha az közben üti vagy lövi.

by **Danny Long** Vas. 23 Dec. 2012, 22:29

Hood ellenfele ilyen jellegű támadásra nem számít, így a megvadult mutáns végre beviheti a harapást. A nyers hús és a vér utánozhatatlan íze megtölti a száját. Ebben a pillanatban úgy érzi, mintha kiszakadt volna a testéből, és talán az egész világból. Egy kis szobában ül és sír. Nagyon kicsi, törékeny és megalázott. Egyetlen vágya van csak, megölni az összes mocskos mutánst. Megmutatni nekik, hogy milyen, ha egy darab sz*rnak néznek azért ami vagy. Képzeletben fegyverrel vonul az utcákon, és minden egyes mutáns agyát szétloccsantja, emberek ujjongásától kísérve. Elmosódik minden, és kavarogni kezdenek a képek. Az egyik pillanatban egy tetovált arcú férfi vágja hozzá egy falhoz újra és újra, telekinézist használva, a másikban pedig egy mocskos bakancs talpát nyalja rettegve. A következő kép egy romokkal teli utca. Egyedül van, körülötte sitt és megperzselődött halottak. Amikor felnéz, egy hatalmas alakot lát. Van vagy három méter magas, és fekete. Jason? Ő nem lehet, hiszen ő még nála is gyengébb és kisebb volt. De mégis... Hogyan?! Megváltozott barátja kinyújtja felé a kezét. Nem fogja bántani. Amikor megragadja, azt érzi, hogy erő járja át. Fantasztikus érzés. Végre!
Ebben a pillanatban újra a dohos teremben van, és két karját vasmarkak szorítják. Vértől csatakos ellenfele bicegve közelít felé, arcán az őrület kifejezése. A Hood-ot jobb oldalról szorító alak megszólal.
- Clive, elég! Bízd ránk ezt te meg keresd meg Dr. Erikssent a k*rva életbe!
Az alig érthetően hörögve válaszol.
- Nem mondom többször, Bill! Megölöm, most rögtön.
Hood azt érzi, hogy az izmai elkezdenek megdagadni. Egyre erősebbnek érzi magát, pont, mint amikor kezet fogott az óriással.
- Mi a f*sz?! -kiált fel a baloldali alak, amikor a kezei között tartott kar egyre vastagabbá válik.

Jonah mentális pajzsai néhány kisebb hibától eltekintve rendben vannak. Amíg ezek kijavításával foglalkozik, a páros folytatja útját a sor mentén. Ahogy a foglyokat nézegetik, az alacsonyabb férfi időnként jegyzetel valamit egy kis noteszba. Egyértelműnek tűnik, hogy az emberekről jegyez fel valamit, akik előtt éppen elhaladnak, de látszólag rendszertelenül választja ki, hogy kikről érdemes leírni valamit. A fekete óriás eközben elégedett mosollyal szemléli a foglyokat, szeme csak úgy issza a szenvedésüket. Amikor Jonah előtt haladnak el, a kisebbik őt is végigméri, majd leír róla pár szót. Érzi, hogy valami megérinti a mentális védelmét egy pillanatra, de nem próbálja meg áttörni. Ezután rögtön szinte udvarias puhatolózást érez. A férfi telepatikus kapcsolatot szeretne létesíteni vele. Ekkor az óriási fickó is észreveszi, hogy társa lemaradt mögötte, és visszafordul:
- Talált valami érdekeset, doktor? - Kérdezi kedélyesen.
- Mondhatjuk. -válaszolja, majd továbbindul, de a mentális kopogtatást folytatja.

by **Tyranis** Hétf. 24 Dec. 2012, 10:30

Senki sem bontotta le a pajzsait, ami igencsak remek hír volt, akkor most már meggyőződhetett arról, hogy tényleg nem a mentálisan ütötték ki, mert akkor ez is romokban lenne. Rohadt gáz! Fél szemmel figyelte a közeledőket, de addig is az elméjével a hibákat javította a pajzsain, az első dolog, amit belevertek majdnem szó szerint, amikor kiderült, hogy mi a képessége, hogy nem hagyhatja az elméjét védtelenül, az a legnagyobb fegyvere és a legnagyobb gyengéje is, ha másik telepatával, vagy olyan személlyel találkozik, aki képes befolyásolni mások elméjét. A fickó végül megérkezett elé és vizsgálgatni kezdte, amit azonnal megérzett Jonah, hogy a mentális védelmét megérinti valaki, a szemei megvillantak az alacsony fickóra, próbált a lapra ránézni, lenézni, hiszen valószínűleg magasabb volt, mint a másik, hogy mit is írt az le róla. Érezte, hogy próbál kapcsolatot felvenni a másik vele, de már a másik fickó a nagydarab is kiszúrta, hogy valamit talált az ürge. Néhány pillanatig még gondolkodott, hogy engedjen-e a felhívásnak, de végül is úgy döntött, hogy engedi a kapcsolat létrehozását, de csak óvatosan és úgy, hogyha bármilyen ellenséges lépést, vagy a legkisebb jelét észleli annak, hogy a másik ki akarja ezt használni azonnal megszakítja a kapcsolatot és egyidejűleg mentális csapást mér a másik elméjére és felhúzza a saját pajzsait azon a részen, ahol beengedte a másikat.
~ Mondja, hogy tévedett és nem talált semmi érdekeset ~ üzente a fickónak Jonah. ~ Kik maguk és mi ez a hely? ~
Lehetőleg igyekezett az előtt feltenni a kérdéseit, hogy a másik „megszólalhatott” volna.

by **Morsus** Hétf. 24 Dec. 2012, 18:30

Hood agyát újra megrohanják az emlékek. valaki más emlékei. Mint régen. Oly furcsa. Torz. Rémes emlékekkel viszont jön más is. Ismeretek. Akár a drog. A dsok tudás, érzelem, mint egy új élet minden korty. De ez most más. Az ívás jól esik neki.
- Mi történt velem?
Kérdi mikor elkapják. nem érti, de minek gondolkodni? Ezekben még mind van emlék, érzés, vér! VÉR!
- VÉR!
Üvölti és ha a megerősödött izmaival sikerül megpróbál kitörni a szorításból, hogy karmos kezeivel elhasítsa a legközelebb álló torkát. Elsődlegesen távolodni akar. Nem harcolni, de ha támad halálos sebzéseket okoz. Nem vacakol a finomkodással. Torkos vág el comb belső oldalát vágja, ütő ereket céloz, szemeket, fület. Addig teszi ameddig egyedül nem marad vagy mindenki meg nem torpan tőle biztos távolságban. időre van szüksége. Valami átalakítja és meg kell értenie mi ez. Vér kellene, de NEM! Józan tudatra van szüksége.

by **Danny Long** Szer. 26 Dec. 2012, 03:22

A Hood bal karját tartó alak szorítása enyhül, talán a meglepetés miatt, ezért könnyedén kiszabadíthatja. Rögtön támadna is, és felszakítja ellenfele (most már látja, hogy a kopasz, himlőhelyes arcú az) torkát. A férfi egy utolsó hörgéssel holtan esik össze, torkából bugyogni kezd a vér. Ezalatt a másik felméri, hogy egyedül nincs esélye megtartani Hoodot, így egy ugrással eltávolodik tőle. A megtépázott szakállas azonban már kevésbé képes logikusan gondolkodni. Társa halálát látva végleg elveszti a józan eszét, és ép lábáról elrugaszkodva Hood felé veti magát. A mutáns ellentámadása az arcát éri, és négy mély csíkot hasít bele. Üvöltve esik össze. Falrengető ordítással próbál felállni, de elhagyja az ereje, csak fekszik hassal a földön. Eközben a másik lihegve áll, és feszülő izmokkal figyeli Hoodot. Az azt veszi észre, hogy valami végigcsorog a jobb tenyerén. Ha megnézi, azzal szembesül, hogy a közepén egy tűhegyes fogakkal teli száj tátong, amiből nyál csorog. A másik tenyerével ugyanez a helyzet. Kell neki néhány másodperc, amíg rájön, hogy ezek mozgását (és ezáltal a nyelést is) képes irányítani.

Egy barátságos, bár kissé lekezelő hang válaszol Jonah fejében.
- Hidd el, pontosan tudom, hogy mikor mit kell mondanom. Ha teljesíteném a kívánságod, valószínűleg egy órán belül halott lennél. Ráadásul elég fájdalmasan.
Itt egy kis hatásszünetet tart. Ha Jonah ránéz az alacsony férfira, látja, hogy ugyanúgy folytatja az ellenőrzést mint eddig, semmi jel nem utal rá, hogy épp beszélget valakivel.
- Mindent meg fogsz tudni a maga idejében. -folytatja. - Most legyen elég annyi, hogy a nevem Dr. Rotwasser és valószínűleg közös a célunk. Te is visszavágysz abba az időbe, amikor a mutánsok uralkodtak, nem igaz? Most lehetőségünk van visszaállítani. Az itt levők többsége túl gyenge ahhoz, hogy tegyen ezért, de te nem. Tudom, nehéz elhinni, de azért vagyok itt, hogy kiszabadítsam innen azokat, akik érdemesek rá. Ha a sor végére érek, elvihetem azokat, akiket akarok. A részletekre nincs most idő, ne is kérdezd. Csak egy választ kérek. Velem tartasz, vagy meghalsz?
Mire végez a kis monológjával, már majdnem a sor végére ért, csak három fogoly van hátra. A fekete óriás, már türelmetlenül, karba tett kézzel várja, hogy befejezze.

by **Tyranis** Szer. 26 Dec. 2012, 07:33

Szinte azonnal kapta a választ, hogy inkább nem teszi meg a fickó, amit Jonah kér, mert azaz életébe kerülne, mármint a fiúnak. Ritkán volt olyan, hogy éppen a képessége az, ami miatt életben maradhat, főleg ebben az időben, emberek között! Nem nézett a férfi után, nem akarta lebuktatni sem saját magát, sem pedig a másikat azzal, hogy egy ilyen is amatőr lépést megtesz. Szóval mégis jól gondolta, hogy ez valamiféle haláltábor lehet, csak kár, hogy nem az emberi kutyák vannak belezárva, hanem éppen a mutánsok. Egyébként azzal nem igen értett egyet, hogy halott lenne, inkább az, aki megpróbálna neki ártani, volt egy olyan érzése, hogy az összes őrrel képes lett volna egy időben gondoskodni és lehet, hogy megölni is őket. Nem gondolta, hogy többen lehetnek félszáznál, akkor pedig még elintézhető ügy lett volna.
~ Rendben ~ üzente vissza végül ~
Rotwasser német, ó hát persze, csakhogy még jobban hasonlítson minden a német haláltáborokra. Igazán lehengerlő és pánikkeltő lehet az egyszerű riadt mutánsok számára. A közös célra már majdnem a férfi után nézett összeráncolt homlokkal, de végül nem tette meg. A közös cél, ó igen! Éppen az volt a menő, hogy nem Apokalipszis uralkodott, ergo ebben a percben Jonah bármikor szolgálta volna, mert ez volt a lázadás mindenki szemében. Ezen esetben valóban ez volt a közös, hogy őt akarják. Igen, ezek a mutánsok mind gyengék voltak valószínűleg, nem méltók a régi valláshoz.
~ Magával tartok ~ válaszolta, de ettől még nem bízott meg az ipsében. ~
A válasza után hangosan nem firtatta, hogy nem érdekli az, hogy ki a fickó, inkább megpróbált olvasni annak elméjében a nyitott csatornán keresztül, csak akkor teszi meg, ha képes arra, hogy feltűnés nélkül tegye meg, ha nem, akkor egyelőre nem kockáztat tovább és csak várakozik, készen a kinti események reagálására. Ha azonban képes feltűnésmentesen dolgozni, akkor próbálja megtalálni a másik elméjében, hogy mi ez a hely, miként lehet kijutni, mennyi őr van itt és persze azt, hogy kik ezek és miért teszik, amit, illetve, hogy Vörösvíz mennyire mondott igazat neki.

by **Morsus** Szer. 26 Dec. 2012, 13:37

A két gyilkosság után Hood kínlódva nézi a tenyereit. Szájak. Arcán döbbenet és rettegés látszik. Az utolsó túl élőre néz és tenyereit felé tartja.
- Mi...
Köhögi nehezen a vértől és az új szájtól.
- Mi történik velem?
Kérdezi remélve, hogy ezek tettek valamit vele.
- Hol vagyok? Mit tettek velem?
Ha a férfi nem válaszol Hood elveszti a kontrollját és ráveti magát. Ráugrik a kezein próbál térdelni vagy lefogni azokat a kezeivel miközben a hasán vagy mellkasán ül.
- FELELJ!

by **Danny Long** Szomb. 29 Dec. 2012, 04:49

- Honnan a f*szomból tudjam, nem én vagyok ilyen rohadt szörnyeteg! - mondja kétségbeesetten a szögletes fejű fickó. Lassan elkezd az ajtó felé oldalazni. Néhány másodperc feszült csend után Hood végül elveszti a kontrollját, és ráveti magát a férfire. Az ütközés erejétől az a földre zuhan. Hood a mellkasán térdel, karjait csuklónál szorítja le. Üvöltve követel választ.
- B*SSZAMEG, NEM TUDOM! -ordítja áldozata, és próbálja letaszítani magáról Hoodot. Erejük közel megegyezik, de egy kritikus pillanatban a szájak Hood tenyerén reflexszerűen belemarnak a földön fekvő csuklójába. Mindkettőbe ömleni kezd a vér, amit azok mohón nyelnek. Újra emlékképek rohanják meg. Egy szűk sikátorban menekül, és lángok üldözik. Tudja, hogy esélye sincs a menekülésre, de azért fut. A tűz átvág előtte. Nincs hova menni. Tudja, hogy valahol ott van a közelben egy mutáns, aki élvezi, hogy retteg. Engesztelhetetlen gyűlöletet érez. A következő pillanatban egy kisfiú teteme fölött zokog. A saját fia az. A kis test teljesen összeaszott, mintha megöregedett volna. Ki tesz ilyet, és miért?! Csak mert ember volt?! Aztán egyedül van. Kiégett romok, megperzselődött holttestek mindenütt. Janice is odaveszett. Csak az a gondolat tartja életben, hogy rengeteg mutáns is meghalt. Már nem is szégyelli magát emiatt. Felnéz, és megpillant egy hatalmas alakot. Alig három méterre áll tőle, és a kezét nyújtja. Jason!? Hogy lehet, hogy még él? És hogy lett ilyen? Félve rázza meg a kezét. Ekkor valami hihetetlen erő tölti el. Fantasztikus érzés.
Mikor magához tér, még mindig szorítja a kapálózó és kiabáló férfit, akinek már nem kell sok ahhoz, hogy kiszabaduljon. Ebben a pillanatban kicsapódik az ajtó, és egy újabb alak néz be rajta. Átlagos termetű, az izomfiúkéhoz hasonló ruhát visel, de arcát fekete maszk fedi, haja pedig rövidre nyírt és hidrogénszőke. Kezében egy lézerpuska van. Körülbelül öt másodpercig döbbenten áll, majd lövésre emeli a fegyvert.

Jonah megpróbál beférkőzni a doktor tudatába, de nem jár sikerrel. Egy képet lát csupán, azt is rövidebb ideig annál, hogy teljesen feldolgozhassa. Egy nagy, narancssárga, humanoidnak tűnő alak villan fel, de többet nem tud leszűrni, mert a férfi tudtának kapui bezárulnak.
Amikor a sor végére érnek, a fekete óriás megszólal.
- Nos, elégedett az áruval?
- Megjárja. -válaszolja a doktor. - Összesen hármat találtam alkalmasnak.
- Akkor válassza ki őket!
A doktor elindul visszafelé, és először egy hosszú szőke hajú férfira bök rá, akinek a hajába valami gusztustalan mocsok száradt bele. Ez egy fölényes bólintás után követi Rotwassser-t. A következő Jonah. Szintén rábök, ezúttal nem kezdeményez kommunikációt. A harmadik egy 40 év körüli fekete nő rövidre vágott hajjal. A doktor a sor túlsó végén egy kicsit túl megáll, az óriás pedig követi őket. A többi rab felé fordul, és elkiáltja magát:
- Szívesen szórakoznék veletek egy kicsit, de sajnos helyszűkében vagyunk. Célozz!
A katonák felemelik a fegyverüket.
- Pusztuljanak azok a férgek!
Ha Jonah nem próbálja megakadályozni, az összes lézerpuska egyszerre sül el, majd újra és újra. Öt lövés kell, hogy, a ki nem választottak mindegyike halott legyen. Az öregek, a gyerekek, a férfiak, a nők, nincs kivétel. A fekete nő csendben zokogni kezd Jonah mellett. Ezután az óriás újra Rotwasser-hez fordul:
- Akkor a fizetséget le is rendezhetnénk.
- Természetesen. -Válaszolja az. - Az áruval mi legyen addig?
- Az őreim majd vigyáznak rájuk.
Ezzel elindulnak afelé a kapu felé, amin bejöttek. Közben Rotwasser újra kommunikációt kezdeményez Jonah-val. Ha az beengedi, így szól:
~ Készüljetek fel, lehet, hogy meg kell majd ölnötök a katonákat, ha valami rosszul sül el.
Ezzel átlépnek a kapun, és otthagyják őket a hullaheggyel, és tíz rájuk szegeződő lézerpuskával.

by **Tyranis** Szomb. 29 Dec. 2012, 10:53

Amikor a fickó zárta a kapcsolatot Jonah ne erőltette a dolgot, erőszakkal megszerezhette volna, amit akart, de annak jelenleg nem sok haszna lett volna, így egyelőre annyiban hagyta a dolgot és csak a nagy humanoid alakot tudta kivenni a másik fejéből. Az őrökre pillantott, lehetőleg nem túl feltűnően, mennyire jól el lehetett volna játszani velük jelen pillanatban. Az első egy szőke férfi volt, amikor Rotwasser Jonah-ra ért az nyújtózkodva és ízületeit megropogtatva, de némileg unott képpel lépett ki a sorból és indult a férfi után. Volt még egy harmadik egy nő, igazán kíváncsi lett volna, hogy a másik kettő mire is képes és mik lehetnek a képességeik. Csak előbb érjenek ki innen és majd utána. Ha megszabadul ezektől, akkor visszajön és a helyiekkel teszi földdel egyenlővé ezt a helyet. A keze csak ökölbeszorult, amikor a katonák tüze nyitottak, nem akadályozta meg, eljön még a mutánsok kora és akkor ezek a patkányok is megdöglenek. Nem sírt fiatal kora ellenére sem, nem borzadt el, ő maga is csinált hasonlót, ölt már papként, de akkor is, azok emberi patkányok voltak, ezek pedig mutánsok. És ez hatalmas különbség volt. A doki a feketével együtt elindult kifelé, ők pedig ott maradtak a tíz őrrel együtt. Beengedte elméjébe a férfi szavait, más esetben nemet mondott volna csak azért is, mert ez volt a parancs, vagy a kérés, de ezúttal nem.
~ Vegye elintézettnek ~ üzente. ~
Ezek szerint volt valami gebasz és nem tudott a fickó fizetni. De legalább ez a tíz patkány úgy végzi, ahogyan kell nekik. Ahogyan Rotwasser eltűnt Jonah koncentrálni kezdett, próbálva eljátszani a nap első arckifejezését, mintha még mindig a feje fájna. A koncentráció alatt sorról sorra szándékozik a fegyveresek elméjében haladni, mindegyikben mentális parancsot próbált elültetni, amit majd egy szó aktivál, az ő szájából a „MOST!” parancs. A parancs, amit beleépíteni szeretne a katonák tudatába, hogy a szó elhangzása után a lehető legfájdalmasabb módon kezdjenek öncsonkításba, ha vannak még itt mutánsok engedjék el őket, majd végezzenek a saját társaikkal és legvégül öngyilkosság. Olyan erősen próbálja mindezt megtenni, hogy egyik se legyen képes védekezni, bár úgy vélte, hogy mind ember, így remélte, hogy nem lesz nehéz dolga ezzel.

by **Morsus** Csüt. 03 Jan. 2013, 21:20

Hood a tenyere harapásától meglepődik.
- Mi a?
Kérdi, de már késő. Újabb emlék hullám. Mire felébred újabb személy lép be. Ő reflexszerűen a hátára ugrik,d e rántja magával az áldozatát, hogy az fogja fel a lövést majd rá rúgja az érkezett férfira a másikat. Ha sikerül kirohan a ketrecéből végre. A memóriájába nyúl és keresi pontosan hol van. Az új emlékekből próbál útvonalat keresni. magyarázatot, hogy hogyan került ide és pontosan kik is fogták el. Mire képesek és mit akarnak tőle. Ha nem is sikerül a rá rúgás akkor simán fellöki a férfit és gyorsan kimenekül. A cél a kijutás és a vezetés átvétele. Egy nyugodt perc kell neki. Egy tiszta pillanat.

by **Danny Long** Vas. 06 Jan. 2013, 22:12

Mivel Hood nincs tisztában újonnan szerzett erejének határaival és lehetőségeivel, annak használata sem megy neki tökéletesen, de az eredmény a cél egy részének nagyjából megfelel. Ugrás közben sikerül magával rántania a férfit, de az ívet nem sikerül jól kiszámítania. Az első lövés célt téveszt és a falba csapódik. A félájult fickót ugyan sikerül ezután elrúgnia, de az nehezebb annál, hogy az ajtóig elrepüljön, de egy lövést felfog, ami alatt Hood megindulhat a fegyveres felé. A következő lövés már igen közelről indul meg, de a szörnyeteggé váló mutánsnak sikerül még időben lebuknia, és azzal a mozdulattal le is teríti a katonát, majd átvetheti magát fölötte. Ezzel a mozdulattal kint is van a teremből, és egy hosszú folyosóra ér, aminek a másik végén egy jókora kétszárnyú kapu van, nyitott állapotban. Nem látja, hogy mi van azon túl, de rettenetes szag árad be rajta. Sosem érzett még ilyet, mintha hullaszag lenne, de mégis egy kicsit más. A folyosón nincs senki más, csak az ajtóban fekvő fegyveres, aki felkiált:
- EGY ELSZABADULT!

Az első katona megpróbál ugyan ellenállni a telepatikus támadásnak, de egyáltalán nem számít rá, így esélye sincs. Gond nélkül ülteti el a parancsot szép sorban a fegyveresek elméjében, ám amikor a negyediknél tart, arról, amerről őket is hozták, kiáltás hangzik fel.
- EGY ELSZABADULT!
Parancsszóra sincs szükség ahhoz, hogy három katona elinduljon a hang irányába lövésre kész fegyverekkel. Mindhárom olyan, akinek még tiszta az elméje.

by **Tyranis** Hétf. 07 Jan. 2013, 11:12

Az első személynél még ugyan ütközött ellenállásba, de ezt könnyedén törte meg és ültette el a parancsot annak elméjébe. A következő három alany már sokkal könnyebben ment, de amikor rátért volna az ötödik alakra, akkor kezdődtek a gondok. Nem az volt, hogy rájöttek, hogy mit tett szerencsére, hanem, hogy odabentről kiabálni kezdtek, hogy van egy szökött mutánsuk. Néhány pillanatig gondolkodott, majd amikor látta, hogy három páciens elindult befelé, olyanok, akikkel még nem volt ideje foglalkozni elvigyorodott. Itt kint most azok voltak többen, akiknek már az elméjükben volt a parancs, így ezek négyen elintézik a maradék hármat azelőtt, hogy azok felfoghatnák, hogy mi történt, a parancs értelmében a négyes pedig már nem tesz ellenük semmit. Akkor ezzel a feladattal itt most végzett és a figyelmét inkább arra összpontosította, hogy mi lehet odabent. Az irányból arra következtetett, hogy nagyjából arra mentek az emberek, amerről őket is hozták. Ott még annyira nem figyelt, hiszen a feje még fájt és az elméjét tisztította ki. Lehetségesnek találta, hogy több olyan terem van odabent és mindben vannak emberek, hiszen nem nagyon látott olyat, aki bennmaradt volna a sajátjukban.
Arra továbbra is figyelt, hogy Rotwasser mikor próbál kapcsolatba lépni vele, hogy baj van és meg kell ölni a katonákat, de azért elméjével kinyúlt az egyik befele igyekvő katona elméje irányába, az irányítást nem akarta átvenni felette, csupán az érzékszerveit használni, hogy láthassa és halhassa azt, amit az lát és hall. Hátha egy olyan mutáns volt odabent, akinek a segítségével a földig rombolhatja ezt a helyet.

//Tetszik az új avatarod Smile

//

by **Morsus** Hétf. 07 Jan. 2013, 16:05

Hood kirontva akaratlanul is négykézláb érkezik a folyosóra. Így kényelmesebb a futás. Nem tudja miért. A teste egyre gyorsabban változik és nem tudja mivé. A szagok. Erősebbek. Más a szaglása is. nagyot szippant majd az üvöltésre sziszegve néz hátra egy pillanatra. Nem szabad törődnie ezzel. Fut tovább és kutat az új emlékekben. Hol van? Kik ezek? Hol a kijárat? Mire számíthat? Miért ilyen nehéz? Régen olyan könnyű volt. Még ezer emlék között is kitudott halászni egyet, de most? Nem uralja a tudatát. Talán a mutáció miatt? Thorhalla tette vele ezt? A Főnix? Természetes esemény? Mindegy. Csak rohan előre torz négykézláb módon szinte béka ugrásokkal a kapuk felé.

by **Danny Long** Szer. 09 Jan. 2013, 22:39

Hood négykézláb rohan a kapu felé, közben megtalálja a megfelelő információkat az új emlékek közt. A kapun túl egy udvar van, amin átkelve az épület másik szárnyába jut, ahonnan már kijárat is nyílik. Az udvaron azonban minden bizonnyal ötven fogoly és nagyjából tíz fegyveres őr van, illetve talán maga Jason is (akinek emlékei szerint nagyobb az ereje mint a három hústoronynak együttvéve). A fickó egy három méter magas fekete óriás, aki ennek a helynek a tulajdonosa és nagyjából a fél város ura. A világégésben kapta az erejét, előtte egy kis senki volt, akit a mutánsok kényükre-kedvükre kínozhattak. Most az egyetlen célja, hogy bosszút álljon, ezért létesítette ezt a halálgyárat, ahova Észak-Amerika legkülönbözőbb részeiről gyűjtöttek mutánsokat, főleg olyanokat, akik Apokalipszis rendszerében fontosabb szerepet játszottak. Hoodot azonban senki nem ismerte föl, múltja ellenére. Hogy hogy találtak rá, arról nincs emléke. Az épületen kívül a porig égett Houston városa található. Amikor a lángok végigvonultak a világon, romba döntötték a várost, és népessége nagy részét elpusztították. Akik megmaradtak azok vagy elmenekültek, vagy kénytelenek voltak részt venni a terület fölötti uralomért küzdő önjelölt hadurak háborújában. Ezek egyike Jason Ngawe, aki jelenleg a legnagyobb erő a városban. Ennek ellenére itt csak nagyjából 15 katona tartózkodik, mivel a többiek vagy járőröznek, vagy a központot őrzik. Nem jut el több információ a tudatáig, mivel a kapuban beleütközik egy katonába, és felborítva őt kibucskázik az udvarra.
- Ne mozdulj! -kiált rá valaki, és négy fegyver csöve szegeződik rá rögtön. A következő pillanatban olyan erővel csapja meg az orrát a bűz, hogy öklendezni kezd. Ha felnéz meg is pillantja a szag forrását: az udvart hullák borítják, körülbelül ötven test. Ezen kívül tíz maszkos katona áll az udvaron, akik közül egy éppen tápászkodik fel, négy (kettő előtte és kettő a háta mögött) Hoodra szegezi a fegyverét, míg a másik öt három még élő foglyot őriz, akiket nem lát jól a fegyveresek sorfalától.

Amint Jonah megkapja a katona szemének képét, egy suhanó alak csapódik a fickónak, felborítva őt, és átbukfencezve rajta. Ha visszavált a saját érzékszerveire, jobban láthatja, hogy az a fekete hajú férfi az, aki már a legelején összetűzésbe került az őrökkel, de most tetőtől talpig vér borítja, és a tartása inkább egy vadállatéra emlékeztet, mint egy emberére. Az eddig őket figyelő őrök közül újabb kettő fordul az újonnan érkező figura felé.
- Ne mozdulj! -kiált rá az egyik. Közben a felborított fegyveres is feltápászkodik. A vérben fürdő alak öklendezni kezd, mintha rosszul lenne.

by **Tyranis** Csüt. 10 Jan. 2013, 07:30

Nem tudta a másik katona szemeit használni, ugyanis alig jutottak el bármeddig, valaki nekicsapódott a fickónak. Ekkor inkább úgy döntött, hogy a saját szemit használja, révén itt voltak a közelben még. Meglátta a fickót, akit odabent ütlegelni kezdtek az elején. Nocsak, nocsak milyen sokáig képes volt megmaradni és kijutott eddig. Jonah arcán gonosz és kegyetlen vigyor jelent meg, itt volt az ideje, hogy új fokozatba kapcsoljanak Rotwasser pedig had intézze, amit akar. Kissé odébb lépett, hogy ne legyen az őrök közelében és látványosan érdeklődve a kaput figyeli, nehogy az merülhessen fel bárkiben is, hogy éppen szökni próbál.
- MOST! – mondta ki hangosan a parancsot aktiváló szót, amikor már jó néhány lépésnyire került az őröktől.
Arra figyel, ha véletlenül tűzvonalba kerülne, akkor azonnal hasravágja magát, vagy fedezékbe próbál kerülni. Ha ez a veszély nem fenyegeti, akkor ismét telepatikus erejéhez folyamodik és a frissen megjelent mutáns fickó körül levő két őr felett próbálja meg átvenni az irányítást. Ezúttal nem finomkodik, nem finoman ültet el parancsot az elméjükben, hanem szó szerinti mentális megerőszakolást használja, hogy a két őr a másik kettőre emelje a fegyverét és azokat végezzék ki, utána pedig, ha az öt őr, akik még őket őrizték nem végeztek egymással, akkor először ezeket intézzék el, majd fogják majd egymásra a fegyverüket és öljék meg a másikat. Már éppen úgyis ideje volt annak, hogy a vérfürdő és a bosszú, a visszafizetés kezdetét vegye, egy ember nem viselkedhet úgy, ahogyan ezek akarták. Ők voltak az állatok, itt hiába nem uralkodott Apokalipszis, ez a világ a mutánsoké volt.

by **Morsus** Pént. 11 Jan. 2013, 23:09

Hood kiérve úgy érzi újra uralja magát. Bármi is változtatta meg most így maradt. Nem foglalkozhat ezzel. Kiérve a látvány és a bűz fogja el. Lassan kihúzza magát. Arcán megvetés és undor. A tudata újra tiszta. A felszólításra nagy levegőt vesz. Fejében járnak a régi emlékek. Ő volt Éhség. Apokalipszis lovasa, a rettegett, aki személyesen vadászta le és falta fel az erősebbeket. Oly ereje volt, hogy maga Holocaust sem szívesen ment a közelébe. Valamikor hős volt. Jó volt, de már... a neve be van mocskolva. Már lényegtelen. Már nem ő Daredevil, a fenegyerek. nem ő Éhség. Ő valami új. Valami más. Most döntheti el miféle személy is ez az új én. A fegyveresre néz és arcán látszik az elhivatottság. Döntött. Komor és kemény nézéssel méri fel az embert.
- Add meg magad és megkímélem az életedet. Támadj és végzek minden társaddal.
Arcán látszik, hogy komolyan gondolja. A tenyerén a szájakat széttárja, hogy mutassa, képes rá. Szája kitárul és a cápa fogsorok meglátszódnak. Több száz katonai ismerete van. Már azt tervezi, hogy merről lő a férfi felhasználva az eddigi emlékeit. Tudnia kell ki a célpontja és mire képes. Így pontosan úgy fog mozogni, hogy elkerülje a fegyverest, ha az mégis lenne oly botor, hogy támadjon. Azonnal ráveti magát és megpróbálja a fegyverét elvenni miközben egy kezével megérinti egy fedetlen bőrfelületét. A vérívással megtudja annyira zavarni, hogy ne okozzon több bajt. Ha nem támadnak rá akkor nem mozdul csak néz és vár.

by **Danny Long** Vas. 13 Jan. 2013, 20:50

- Mi van? - kérdezi megrökönyödve a Hoodot megadásra felszólító katona, majd felhangzik Jonah kiáltása. A fegyverek elsülnek, de senki sem Hoodra céloz, hanem egymást kezdik ölni a katonák, pont ahogy Jonah az agyukba ültette. Hoodnak csak arra kell odafigyelnie, hogy ne kerüljön egyenesen a tűzvonalba. Először a tiszta elméjűek halnak meg, akiknek még feldolgozni sincs idejük az eseményeket, majd egymás után a többiek is. Egy percbe sem telik, és a tűzharc véget is ér. Végül csak egy katona marad, aki az állához emeli a puskát, és a saját fejébe ereszti a lézert. Hood érzi, hogy bűz lassan az új halottakból is szivárogni kezd. Végül csak négy élő marad az udvaron, a négy mutáns. A fekete asszony térdre rogy és zokogni kezd. A szőke férfi Hoodra néz, és elkerekedik a szeme.
- Te voltál valaha... Éhség, nem igaz?

by Ajánlott tartalom

Houston és környéke

Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke

Re: Houston és környéke