Otthon, a testvériség Bázisa

Meglepetten tapasztaltam mindazt, ami itt volt ezen a helyen. Ablakokat továbbra sem sikerült észrevennem, amiből most már határozottan azaz érzésem volt, hogy a föld alatt vagyunk. De hol? Nem tűnt csatornának ez a hely, az a szag sem volt, amit ott érezni lehetett. A föld alatt nem lehet ilyen hely, főleg, hogy még Kormi is nem napok alatt talált ide. Azt meg kellett állapítanom, hogy szépérzéke volt annak, aki mindezt berendezte, a konyha elég nagy volt, a hűtő főleg. Kinyitottam, telis tele megannyi élelemmel. Nem egy, vagy két személyre volt itt berendezve ez a hely. Újra akarta építeni a testvériséget? Annak… annak katasztrofális következményei lehettek volna. A hűtőben kerestem egy üveg tejet, majd egy kis gyümölcsös tányért és abba töltöttem ki Korminak kis tejet, hogy az ijedtségére had igyon. Körbenéztem és a szemem újra az aktán akadt meg, ami rólam készült. Visszamentem oda és belelapoztam, most, hogy kissé megnyugodtam talán találok valamit. A születési anyakönyvi kivonatot kerestem, vagy ha az nem volt benne, akkor bármilyen információt arra, hogy ki az eredeti anyám és arra okot, hogy miért mondtak le rólam, illetve, hogy tartották-e anyával a kapcsolatot engem illetően. Apa már nagyon régen meghalt, így róla kételkedtem, hogy lenne bármi is itt.

Serena fényképeket talál egy nőről. Páradatot és egy zacskóban levágott szőke hajat. Mellette egy cikket egy amerikai kisvárosról ahol a népek meglincseltek egy anyát és az egy éves gyermeke nyom nélkül eltűnt. A lakók azzal védekeztek, hogy a nő az ördögnek szült gyereket. Még egy cikk van a füzetben. Ebben az egész város egy gáz vezeték baleset miatt felrobbant. Kétszáz áldozat.

Hamarosan találtam is valamit, két újságcikket és egy hajtincset. Ez lett volna az anyámé? Lehetsgés, hiszen anya fekete hajú volt, ahogyan apa is. Nekem is ilyen színű hajam volt egészen addig, amíg nem őszültem meg a traumától. Még mindig nem akartam elhinni, hogy azért, amit azaz őrült mondott. Először a cikket olvastam el, megöltek egy nőt, a gyermek eltűnt. Ő lettem volna én? Ki mentett meg? Magneto lett volna? De akkor a feleségét, vagy azt a nőt miért nem mentette meg? Egy újabb cikk, összerezzentem és kirázott a hideg. Ő tette volna megtorlásként? Amit tudtam róla a médiából könnyedén el tudtam hinni, vagy a kormány tette? Nem tudtam, ilyen összeesküvések, amiket most hallottam csak az X-aktákban volt, de az pedig csak egy sorozat. Végül a két cikk elolvasása után szipogva az adatokra néztem, hogy mi is van benne, ki volt a nő, mit lehet róla tudni. Ha ez megvolt, akkor valami olyasmit kerestem, hogy örökbefogadási papírok, hogy anyáék csak örökbe fogadtak, ami nem lehetett igaz, nem akartam, hogy igaz legyen.
Ha mindennel végeztem, akkor itt a többi papír között nekiláttam megkeresni valakit, Zaldane-t. Vajon ő létezett valahol, vagy csak a hallucinációmban volt ott?

Zaldanéról nem talál feljegyzéseket.

Zaldane-ről semmit sem találtam, akkor azt hiszem, hogy kénytelen leszek megkérdezni Skarlát boszorkányt, hogy ki is volt az a kislány. Ismét felemeltem a fejemet és körbenéztem, még mindig egyedül voltam. Kiszökhetnék, elmehetnék innen valahova, ahol nagyobb biztonságban lennék. Talán a képességemmel még azt is megtudnám tenni, hogy máshogy nézzek ki, újra normális életet élhetnék, mint előtte. Végül a szétszórt papírokat összeszedem és visszateszem abba a mappába, amiben voltak és visszateszem oda, ahol volt mielőtt a férfi odaadta nekem. Ha mindennel készen vagyok, akkor még összeszedem Kormit, felveszem a karjaimba és őt simogatva visszamegyek abba a szobába, ahol felébredtem nem sokkal korábban. Megpróbálok felébredni, mert ez még mindig csak egy rossz álom lehet és nem a valóság. Felébredek és otthon leszek a saját ágyamban és az egész csak egy rémálom volt.

Nem tudni mennyi idő telik el amikor Serena zajt hall. Felriad és a macskája riadtan ugrik az ölébe. Két fiatal férfi beszédét hallja. Ha kinéz az ajtón látja, hogy az egyik nagydarab fiú jön erre a folyosóra. Az egyik szobába visz egy testet majd ledobva az ágyra sétál vissza.
- Te nem fog elszökni?
- Hova cseszd meg? Csak akkor tudsz innen kimenni ha Skarlát megmutatta a kiutat.
- Tényleg.

Furcsa zajokra ébredtem fel, még mindig kába voltam a korábbiak miatt, a szemeim égtek a sírástól. Ahogyan felültem Kormit éreztem meg, hogy felugrott hozzám, megöleltem a macskámat, majd a kezeimbe véve óvatosan mentem az ajtóhoz és néztem ki rajta. Két fiú, és valaki. Wandalt nem láttam ott velük, de róla beszéltek és erre jöttek. Megremegtem, nem akartam, hogy megtaláljanak, vagy észrevegyenek. Nem láttam őt, akkor lehet, hogy itt sincs és ez volt a legjobb időpont arra, hogy elmeneküljek innen. Csak meg kellett várnom, amíg nem látnak, amíg nincsenek odakint a folyosón. Utána elviszem magammal azt, ami állítólag a családomról szól és keresek valami menedéket. Gyorsan körbenézek a helységben, ahol vagyok, majd ha láttam olyan helyet, ahova be tudunk húzódni Kormival, hogy rejtett helyen legyünk, akkor oda húzódok be. Tudtam, hogy milyenek, ők nem akartak békét, és ha nincs itt Wandal, akkor ki tudja, hogy mit tesznek velem azt bizonyítva, hogy ők mennyire erősek és mennyivel jobbak, többek az embereknél? Nem vehettek észre, nem fognak, nem fognak észrevenni, hadartam gondolatban és próbáltam erre koncentrálni, miközben a remegés mellett próbáltam a lehető legmozdulatlanabb is maradni.

- És msot mi lesz?
Szűrödnek be a hangok a folyosóra a nagyszobából, hallani, hogy a hűtő és a mikró körül vannak a srácok.
- Mi-milesz?
- Mi leszünk a testvériség?
- Kit érdekel Wandal és az idióta mutáns uralom álma? Elmondom mi lesz. Eszünk. Lezuhanyzok, felavatjuk a kis kék srácot és élünk mint a királyok. A lúzernek hála van egy saját titkos bázisunk és a genetika bácsitól örököltünk elég erőt, hogy lenyúljunk bármit amire szükségünk lehet.
- Ez tetszik!
Ezzel koccintás hangot hall Serena.

Nem mertem mozdulni továbbra sem, de legalább nem jöttek ide. Magamhoz szorítottam Kormit, hogy ő se féljen, vagy legalább ő nem, ha én reszkettem. Nem vettek észre és nem jöttek egyelőre ide, így még szerencsém volt. odakint voltak, ha megpróbáltam volna megszökni észrevettek volna. Amikor Wandal nevét kimondták felkaptam a fejemet, ezek szerint tényleg nem volt itt és történt vele valami. Ő lett volna az egyetlen, aki… de akkor nem kellett itt maradnom, kereshettem volna másik helyet, vagy itt maradok, de nem úgy, hogy van itt más is. Egyedül. Nem voltam olyan, mint ők, gyilkosok, bűnözők, én csak egyetemista vagyok. Arról a személyről is beszéltek, akit hoztak, nem tetszett, hogy miként. Vajon képes lennék őket megváltoztatni? Nem tudom… de az, akit hoztak, meg szerettem volna nézni, nem úgy tűnt, hogy magánál van. Aztán vele, vagy nélküle megszökni, vagy őket elküldeni. Koncentrálni kezdtem, hátha sikerül.
- Aludjatok el, aludjatok el, aludjatok el, aludjatok el – hadartam suttogva magam elé.
Csak akarnom kell, szerettem volna, ha így történik, ha összeesnek, mert elaludtak és végre elhagyhatom a búvóhelyemet biztonságban Kormival együtt, hogy elsőként megnézhessem, hogy kit hoztak ide és azt is, hogy ők kicsodák, mert az állítólagos bátyámon kívül még senkit sem láttam itt eddig.

Serena ismételte a szavakat. Egyre jobban és jobban koncentrált rá közben hallott pár szót:
- Maradj csendbe!
- Mer?
- Hallok valamit... van itt valaki.
- Rohadt sas hallásod...
A páros megindult a lakószobák folyosója felé majd lassan mintha csúsztak volna el. Minél erőseben kívánta a lány a félelemtől annál jobban valóra vált. Hallotta a két testet koppanni. A lány kilépve megtalálta a másik lányt. egy kék bőrű ördögfarkú kislányt, akinek picit be is volt lilulva az arca egy pofontól. Nem bírta felébreszteni, de amikor kijáratott kezdte keresni a kettejüknek az egyik fal pont kinyílt és Sakura, angyalszárnyaival repült le Charles Xavierrel.
- Nyugalom kedves. Segíteni jöttünk.

9. fejezet vége

Megremegtem, amikor meghallottam, hogy tudják, hogy itt vagyok, de mégsem hagyhattam abba, ki tudja, hogy mit tesznek velem, ha így lenne. Egyre gyorsabban hadartam a szavakat és egyre jobban szerettem volna, hogy megtörténjen, hogy elalszanak. Végül meghallottam a közelben a két koppanást. Csak ekkor mertem kinézni újra az ajtón és valóban a földön feküdtek. Egy sas lény és egy olyasmi, mintha bika lenne, Hórusz és Zeusz bikaemberes alakban? Reszketve álltam fel és a falban is meg kellett támaszkodnom, hogy eljussak addig a pontig, ahol a másik lány volt. Hiába próbáltam felébreszteni, nem sikerült megtennem, az arcán pedig úgy tűnt, hogy bántották is, szegény lány.
- Kormi, vigyázz rá – mondtam a macskának. – Addig keresek kijáratot, mielőtt fel nem ébrednek.
Koncentrálni kezdtem, hogy megtaláljam azt, mit keresek és hamarosan két személybe botlottam bele, ők… a nőt láttam már, ő a jókkal volt együtt, de a férfi ismeretlen, nagyon-nagyon reméltem, hogy a szavai valódiak és tényleg segíteni szeretne és végre biztonságban lehetek én és az a lány is, akit idehoztak azok ketten.

//Folytatás: Cerebro//