Re: Astoria Plaza hotel, Queens

by **Ko-Rel** Vas. 21 Júl. 2013, 16:24

367. nap., Tizenegyedik bejegyzés:
”Mikor kimondta, hogy ő volt az, ki a látomást küldte a korábbi elméletem, miszerint az egész genetikai emlékezet lenne megdőlt, pedig mennyire szerettem volna, ha mindez igazolást nyert volna. Rettegve figyeltem, hogy Mr. Redbow mit is csinált s nekitámadt Mephisto-nak. Szerencsére nem lett semmi gond belőle, csak némi fenyegetés, a fenyítés most elmaradt, mivel korábban másik két társunkat fegyelmezte már. Elfordultam s eltakartam szemeimet, mikor az a csontvázszemély szétrobbant. Már a látványától is rosszul voltam s az üvöltéstől remegni kezdtem. Én nem voltam idevaló, s nem kellett volna látnom mindezt. nem hittem, hogy azért teszi, mert ez a lényege létezésnek, sokkal inkább a gyarló emberekre hasonlított, kik megteszik, mert megtehetik, s nem érdekli őket, hogy mások miként élik meg mindezt. ez csak hatalom s nem lesz ettől valaki istenné. Végül megkönnyebbültem valahol mélyen belül, mikor elkerültünk erről a helyről, de még mindig rettegtem s féltem attól, hogy mi is fog ránk várni a folytatásban s mit kell megtenni azért, hogy a sátán megkapja mindazt, mit akar.”

//Folytatás: Central Park, Manhattan//

by **Bishop** Vas. 21 Júl. 2013, 17:21

Mephisto még közli az utolsó szabályokat és feltételeket, elmesél egy régebbi történetet. Már kicsit unom, lehet számomra is meglepő de ez az egész elvesztette a varázsát, pedig nem akarom, végre először éreztem valamit ami nem az hidegség volt, mint amit egész életemben megszoktam, mégis lassan ismét távolabb kerül a világ, fakóbbnak tűnik minden. Visszaveszem szokásos testtartásom és arckifejezésem. Redbow nem bírja tovább, egyszerűen átváltozik és így rohamozza meg a Sátánt, aki anyagtalanná válik, nem is törődik vele igazán. Közben a Szellemlovas három darabra robban és a kapuk közelednek felénk.
~ Végre kezdődik. A játszma a Sátán szabályai szerint, három különböző idősíkon, hogy megszerezzük Kovács lelkét és ezáltal visszakapjuk a sajátunkat. Nem hangzik bonyolultnak, sőt, a régi énem biztos örülne ennek a küldetésnek.
Gondolataim megszakadnak, ahogy a kapu magába nyel, még egy utolsó kacajra azért tőlem is telik, de után elsötétül minden.

by **A Misztikus Pókember** Vas. 21 Júl. 2013, 17:57

Füst és tükör, minden csak trükk és ámítás, már tisztán látom. Bár neki sincs teljes hatalma mi sem tudunk többet tenni, mint egy jelenésként elszenvedni mindent amit a poklok hercege csak szeretne. Valamiért régen azt hittem, hogy a végtelen létezés és az, hogy mindent innen lát valami féle elegáns humorral ruházza fel. Pedig csak egy dühös kölyök lett akit apu anno megdorgált, és most, végtelen létezés minden bölcsessége annyira elég, hogy játszon velünk mint egy fészek hangyával. Szánalmas. Elfintorodok és mikor rajta kapom magam biztosítom az önérzetem róla, hogy nem Steph közömbössége ragadt rám. Bár mind a ketten ugyanazt a büntetést kapjuk. A kis gyerek ránk pirít a nagyítóval, esküt tezs a nevünkben, hogy szolgáljuk, elveszi az uzsi pénzünket. Mintha valami értelem csillanna, de még mindig messze van egy érett felnőttől. A többiek győzködni próbálják, bele kötnek, rá támadnak, nem értik. Én már tudom, a játéknak vége egy egész fészek alj Johnny Blaze került most a kezébe valami kozmikus kiskapu segítségével. Utálom a jogot.

by Ajánlott tartalom