Stark pláza

A Stark vállalat tulajdonába lévő pláza, négy emelettel, egy kertes tetőtérrel. Három bank, négy közért, hat játék bolt, 12 étterem, 2 könyvesbolt és pár egyébb bolt található itt.

Az eredeti topic.

Marcus Bennett és Steve Smith

Marcus amint az üres konténerekhez sétált láthatta a nyomokon, hogy mintha valami vele többször bevágták volna a papírdobozt, vagy valami több élű szerszámmal nyitották volna fel, esetleg karmokkal. De az is lehet, hogy csak valaki azt akarja, hogy ezt higgye az aki nézi a nyomokat. A padlón több féle lábnyom is kivehető, csak nem lehet tudni, hogy melyik mikor is kerülhetett oda, de így még az is bizonytalan, hogy hányan is követhették el ezt a bűncselekményt.
Stevenek sincs sokkal könnyebb dolga a nyomokkal, mikor a bolt tulaja hátra vezeti a hátsó ajtóhoz, hiszen bár ott lapul egy erősen elhajlott feszítővas, de maga az ajtón mintha más eszközök által okozott sérülések is lennének és mintha több tárgy okozott volna mély karcolásokat az ajtó felületén. Bárki, vagy bárkik is jöttek be, nem annyira finomkodva tették, ami vagy a tapasztalatuk hiányára is utalhat, vagy arra, hogy nem érdekelte őket, hogy milyen nyomokat is hagynak. Minden esetre nem pepecseltek sokat az elektronikával, mindössze a riasztóval, magával a számkombinációs záras hátsó ajtóval nem igazán. Ha Steve körbe néz megláthatja, hogy a boltban van néhány biztonsági kamera is, bár jó kérdés, hogy ha a riasztó elintézték, akkor azt is tönkretették e.
- Amiben tudok segítek, hogy gyorsabban kézre kerítsék a tettest, bár nem tudom mivel tudnék, mert nincs nagyon ötletem se ki tehette. – mondja a bolt tulaja Steve-nek miközben az ajtót nézegeti távolról ő is.

Marcus szemügyre veszi a konténereket és környékét, de hát nem sok mindent tud észre venni, csak pár lábnyomot látott. A konténer, vagy láda pedig valami szerszámmal oldották meg a felnyitását... bár lehet csak ennek tűnt.
Marcus fogta magát és oda sétált Stevehez, aki az ajtót mustrálta.
Nem jó a helyzet, gondolta Steve, mert nem sok nyom maradt... ott egy feszítő vas és bár az ajtót rendesen behorpasztották és szétszedték, a vas lehet csak ürügy és nem is azzal tették.
- Te, Steve...
- Na, mi van, Marcus? - fordult kollégája és barátja felé Steve Smith.
- Nem sok mindent láttam... pár lábnyomot, lehettek többen is, de lehet, hogy csak egy-két ember volt... a ládát valami szerszámmal szétcseszték, de lehet csak kamu és úgy próbálták intézni, hogy ezt higgyük.
- Aha, én is erre gondolok, mert nem biztos, hogy így szarakodtak az ajtóval...
- Mutánsok - vágták rá egyszerre. Úgy vélték ők állnak a dolog mögött.
- Amiben tudok segítek, hogy gyorsabban kézre kerítsék a tettest, bár nem tudom mivel tudnék, mert nincs nagyon ötletem se ki tehette. – mondja a bolt tul[color=yellow]aja Steve-nek miközben az ajtót nézegeti távolról ő is.
- Értjük és köszönjük - bólintott Steve. - Megnézhetnénk a bolt biztonsági felvételeit? Hátha kiderítjük kik voltak... ha nem cseszték el a berendezést - mondja Steve.

Marcus Bennett és Steve Smith

Miközben tart a két rendőr kis beszélgetése egymás közt, hogy mit is találtak eddig addig csak vár a tulaj és megtörtént a felismerés, hogy lehet mutánsok voltak az elkövetők és utána mikor közli Steve, hogy szeretné látni az a felvételt akkor a boltos bólint.
- Erre jöjjenek itt van a kamerák felvételeinek a másolata a gépen, a másik a pláza központi szerverén – mondja nyugodt hangon és a géphez sétál, majd előkeresi a felvételeket.
Maga a felvétel elég jó minőségű egészen a rablásig, ott valahogy nem a legjobb a minőség, de így is kivehető két alak akik az ajtóval babrálnak és minden jel arra mutat, hogy a feszítővassal próbálkoztak. azonban látszik, hogy a tapasztalatuk inkább a filmekből származik maximum, hiszen eléggé ügyetlenkednek, de legalább a kamera képét zavarják és az is látszik, hogy kapucnit és maszkot is viselnek. Azonban így se tűnnek túl idősnek. Aztán percekkel később érkezik egy harmadik hasonló öltözékben, bár az ő maszka mintha másképp állna, mint a többieké, mintha valamit még viselne az arca és a maszk között. Gyors szóváltás lehet köztük mire a frissen érkezett kikapja a másik kettő kezéből a feszítővasat és elhajlítja majd a falmellé dobja hanyag módon. Ezután a kifeszegetett kis részbe nyúl és puszta erővel feszíti ki a fémajtót úgy, hogy egyik lábát a falon megtámasztja, míg két kezével belekapaszkodik az ajtóba. Amint az ajtó megadja magát hátra tántorodik, de nagyon keveset. Jól látszik, hogy igen gyors reflexei vannak, majd a kis csapat behatol. Benti felvételek képe is ekkor életlenné válnak és szemcséssé, de az jól látszik, hogy a harmadik aki kinyitottat a hátsó ajtót is jóval erősebb a többinél és jó eséllyel ő az aki irányítja is a kis csapatot. Majd felpakolnak a lopott cuccokból és távoznak a helyszínről.
- Vajon kik lehetnek sose volt bajom a mutánsokkal, s az egyik alkalmazottam akiben nagyon megbízok is mutáns. – mondja a tulaj.

Steve és Marcus érdeklődve követik a fickót a felvételhez.
- Erre jöjjenek itt van a kamerák felvételeinek a másolata a gépen, a másik a pláza központi szerverén – mondja nyugodt hangon és a géphez sétál, majd előkeresi a felvételeket.
Követik és megállnak, a mozi pedig elindul.
A két rendőr figyelmesen nézi a képsorokat, a felvételt és mindenre oda figyelnek, erősen szemügyre veszik, minden egyes apró részlet számít.
Először csak két alak bénázik a feszítővassal, nem tűnnek mutánsnak. Aztán a következő alak kicsit furának tűnik, majd minden kétséget elsöpör az a jelenet, amikor puszta kézzel esik neki az ajtónak és rövid időn belül félre is söpri az akadályt.
- Na, ő lesz a mi emberünk - mondja Steve. - Ha baj lesz vele, te vered le - szól Marcusnak.
- Ó, hogyne! Persze! Engem verjenek szarrá! - háborog Marcus, de Steve vigyorát látva elneveti magát, aztán tovább nézik a felvételt.
- Nem vicceltem - jegyzi meg csendben Steve, miközben a kis csapat a felvételen belépett a helyszínre. A két zsaru egymásra néz... már megint csak ugratják egymást, így együtt nevetnek, aztán csendben figyelik tovább a műsort. - Köszönjük - bólint Steve.
- Vajon kik lehetnek sose volt bajom a mutánsokkal, s az egyik alkalmazottam akiben nagyon megbízok is mutáns. – mondja a tulaj.
- Igen? - csap le a mondatra Steve, mint egy héja. - Beszélhetnénk az emberével, uram? Semmi különös, csak szeretnénk hallani az ő véleményét is, hátha tud mondani valami érdekeset az incidensről. Kitudja mikről értesülnek az alkalmazottak - mondja sokatmondóan és, ha a tulaj beleegyezik, elindulnak megkeresni az illetőt.
- Egyébként mi se tudjuk kik ők, de kézre kerítjük őket, ne aggódjon. Mellesleg mik voltak ezek a holmik, amiket elvittek? Egyáltalán mire kellenek ezek egy mutánsnak például? - a kérdést nem csak magának, vagy Marcusnak intézte, hanem a tulajnak is.
- Nem tudom - tűnődött Marcus. - Ha csak nem otthonra tartogatja, vagy csereberél vele az alvilágban, nemtom hirtelen mit akarhat velük - felelte Marcus.

Marcus Bennett és Steve Smith

A tulaja bólint, mikor Steve mondja neki, hogy beszélni szeretne az alkalmazottjával.
- Természetesen, rögtön felhívom, hogy jöjjön ide – ezzel már elő is vette a mobilját és rányom a hívás gombra, mire az ajtó felől megszólal egy igen csak keménynek mondható rock szám, s ott áll egy személy terepnadrágban, bőrkabátban és csuklyával a fején. A testalkatból látszik, hogy egy lány, s arca is ezt sugallja, már ami látszik belőle és ahogy a mobilját a mancsában tartja némileg értetlenül pislog befelé.
- Izééé… Üdv Sam bácsi! Mi történt? – kérdezi a lány, miközben letolja a fejéről a kapucnit és előtűnik inkább macskákra jellemző pofija a maga egyedi mintázatával és macska fülei is. Mintázata akár egy nagymacskának, de szemeinek ártatlan csillogása akár egy házi macskáé.
- Valakik betörtek és az urak veled is szeretnének beszélni – mondja nyugodt hangon a tulaj, miközben a macska lány bólint és zsebébe csúsztatja a mobilját.
- Rendben Sam bácsi. – majd a két rendőrre néz, s megindul befelé a boltba – Miben se… - megtorpan és a levegőbe szagol.. egy pár pillanatig elhallgat, s végig néz a kupin, mintha csak azon ámulna el, de ahogy az orra meg-meg mozdul látszik, hogy a levegőbe szimatol - … elnézést – szabadkozik némileg – szóval, miben segíthetek önöknek? – kérdezi, miközben macska szemeit a két rendőr felé fordítja és igyekszik úgy oda menni, hogy a felfordulást kikerülje és ne lépjen rá véletlenül se semmire.
- Különben amiket elvittek azok szórakoztatási technikák… játék gépek, játékok, lejátszók és hasonlók. És mire kellhetnek ezek esetleg mutánsoknak? Mint mindenki másnak. Kikapcsolódni. Bár az tény, hogy ezek a dolgok jobban a fiatalokat kötik le, kivétel akiknek van jobb dolguk is, ugye Tyra. – néz a macska lányra a tulaj, aki lassan bólint, a tulaj felé, s várakozóan néz a rendőrökre, hogy vajon mit is szeretnének tőle.

Tyra:

- Természetesen, rögtön felhívom, hogy jöjjön ide.
- Miért nem volt ma bent? Vagy, ha bent volt, akkor miért lépett le egy rövid időre? - kérdezi Steve. Szerinte meglehet, hogy ez a mutáns segített a betörő mutánsnak, vagy valamiféle módon kapcsolatban állhat velük. Neki ez kezd körvonalazódni fejében, de könnyen meglehet, hogy téved. Nem is arra gondol, hogy betört velük, hiszen nincs a felvételen, de arra értendő, hogy együtt eszelték ki a tervet, vagy valami módon megkönnyítette a bejutást a számukra, bár láthatóan az ajtót törőzúzó mutáns erre nemigen szorul rá... de soha nem lehet tudni.
- Yeahh, ez az bébi, zúzzad! - egy gitárt imitál/mimikál Marcus a kezeivel és úgy tesz, mintha a rock zenére gitározna.
Steve felvont szemöldökkel ránéz.
- Öhm, bocs... poén volt - szabadkozik Marcus és elvigyorodik, Steve is így tesz és fejét csóválja.
- Izééé… Üdv Sam bácsi! Mi történt? – kérdezi a lány, miközben letolja a fejéről a kapucnit és előtűnik inkább macskákra jellemző pofija a maga egyedi mintázatával és macska fülei is. Mintázata akár egy nagymacskának, de szemeinek ártatlan csillogása akár egy házi macskáé.
A két rendőr szava-lélegzete menten eláll, amint meglátják az érkező teremtést. Elsőre nem tűnik fel, hogy ki lakozik a kapucni alatt, de miután szabaddá válik az arca... hát öregem! Nem mindennapi látvány! Szó szerint! Elég csak a macskára jellemző szép arcocskára gondolni, de arra is, hogy milyen szép párosítás!
- Sam bácsi? - vonja fel a szemöldökét Steve és a tulajra pillant. - Talán önök rokonok? - ha igen, így már érthető valamelyest Steve számára, hogy talán még sincs bent a lány a buliban, ami a rablást illeti, hiszen ki törne be a nagybácsija, vagy akármilyen rokonának az üzletébe? De lehet zsarolták... vagy simán belement a kis csipetcsapattal való játszásba és segített nekik.
Egyre bonyolódik a helyzet, legalábbis Steve fejében lassan ezernyi variáció születik meg.
- Hú.... figyeled? - suttogja Marcus társának, megpróbálva olyan halkan beszélni, hogy rajtuk kívül ne hallja senki, főleg a macskanő féle teremtés. - Esküszöm, ha nem lenne az asszony, rögtön elcsábulnék!
- Én még megtehetem - súgja vissza Steve és neki is tetszik a lány. De ez nem hátráltatja a nyomozásban.
- Valakik betörtek és az urak veled is szeretnének beszélni – mondja nyugodt hangon a tulaj, miközben a macska lány bólint és zsebébe csúsztatja a mobilját.
- Rendben Sam bácsi. – majd a két rendőrre néz, s megindul befelé a boltba – Miben se… - megtorpan és a levegőbe szagol.. egy pár pillanatig elhallgat, s végig néz a kupin, mintha csak azon ámulna el, de ahogy az orra meg-meg mozdul látszik, hogy a levegőbe szimatol - … elnézést – szabadkozik némileg – szóval, miben segíthetek önöknek? – kérdezi, miközben macska szemeit a két rendőr felé fordítja és igyekszik úgy oda menni, hogy a felfordulást kikerülje és ne lépjen rá véletlenül se semmire.
- Különben amiket elvittek azok szórakoztatási technikák… játék gépek, játékok, lejátszók és hasonlók. És mire kellhetnek ezek esetleg mutánsoknak? Mint mindenki másnak. Kikapcsolódni. Bár az tény, hogy ezek a dolgok jobban a fiatalokat kötik le, kivétel akiknek van jobb dolguk is, ugye Tyra. – néz a macska lányra a tulaj, aki lassan bólint, a tulaj felé, s várakozóan néz a rendőrökre, hogy vajon mit is szeretnének tőle.
Steve és Marcus csendben végighallgatják a párbeszédet és közben gyönyörködnek a Tyra nevű "lényben"... vagyis nem "lényben", ez bántó ránézve és úgyis mutáns barátok, főleg egy ilyen szép teremtés mellett mindenképpen... tehát a Tyra nevű teremtésben gyönyörködnek.
Persze ezt igyekeznek nem feltűnően tenni.
- Mit szimatolt az előbb? - magázza a lányt Steve, ezzel is nyomatékosítva a saját és Marcus fontosságát, hogy most a munkára koncentrálnak. Le is vette a tekintetét a lányról, persze most ismét ránézett, de csak mint hivatalos ügyben lévő rendőr. - Szóval, igen, betörtek és szeretnénk tudni, hogy ön mit tud erről az esetről.
- Bármilyen apró részlet, információ, akármi hasznos lenne a számunkra. Így kérem, ossza meg velünk azt, amit tud - szól Marcus is.
- És köszönjük - mosolyodik el halványan Steve és várja a válaszokat. Közben elgondolkozik amit a tulaj mondott, hogy szórakozási kellékek voltak, hát igen, de most ezért miért érdemes betörni? - Nyilván értékesíteni akarták az árut, nem hiszem, hogy otthoni játszadozásra kellett nekik... vagy bármi más lehetett az indíték. Az ilyeneknél soha nem lehet tudni - fordul a tulajhoz egy pillanat erejéig, hogy válaszoljon, szerinte miért rabolták ki.

Marcus Bennett és Steve Smith

A tulajdonos elmosolyodik Steve kérdésére, hogy miért nem volt itt a kis alkalmazottja.
- Heti három napot dolgozik csak, a többiben tanul, én vagyok aki támogatja. Sajnos sok ember nem olyan megértő egy mutáns gyermekkel, így elhagyták őt is. De leszámítva a macska nyávogást amit zeneképpen hallgat, rendes lány. Szorgalmasan tanul és dolgozik is. – felel Steve kérdéseire, majd beszélget Tyraval, míg a rendőrök sugdolóznak egy keveset. A tulaj végül csendesen odasúg a két rendőrnek.
- Bár nem tudom miről folyik a beszélgetés, de neki sokkal jobb a hallása is, mint nekünk – mondja nyugodt hangon. Steve kérdésére Tyra becsukja a szemeit egy pár pillanatra, majd mikor kinyitja nem a rendőrre, hanem a bolt tulajára néz elsőre és úgy szólal meg.
- Egy fiatalabb Lupine srác járt itt… macska féle. további két friss szagot érzek, de ők nem olyanok, mint az a macska felé vagy én – tekintetét a padló felé fordítja.
- Ismered Tyra? – kérdezi a bolt tulaja ahogy a lány arcát fürkészi.
- Valahol éreztem Sam bácsi, csak nem tudom hol, de nagyon ismerős. – majd Stevere néz és lassan közelebb sétál… szinte egy karnyújtásnyira van a két rendőrtől, mikor megáll. – Erről az esetről nem tudok többet annál, mint amit most látok, de elnézve, hogy miket vittek el és a karom nyomokat a két másiknak a rablás lehetett a célja, de a hozzám hasonlónak inkább erejének próbálgatása. – a lány lehajtja a fejét és szomorúság ül az arcára. – Nem csak a külsőnk, ami megkülönböztet minket az emberektől… hanem erőnk is, amitől sokan félnek – suttogja csendesen.
- Lehet tovább akarják adni, kereskedni vele, de az se kizárt, hogy saját használatra is tartanak meg belőle… Ebben sajnos nem tudok segíteni. – gondolkozik el azért közben a tulaj elég látványosan, miközben Tyra belenyúl a zsebébe és látszik rajta is, hogy gondolkozik.

Figyelmesen hallgatják a tulajdonos szavait.
- Akkor ön nagyon rendes ember velük - szólal meg Steve. - Ez a város már sok szaron keresztül ment és most már én is inkább úgy vagyok, hogy előbb lövök... na, jó nem, de előbb igazoltatom, mielőtt az illető hátba támadna. Én kedvelem a mutánsokat, de sajnos sok rossz alak rohangál kint, akik visszaélnek a hatalmukkal - sóhajt Steve.
- Ja - bólogat komolyan Marcus, vagy inkább komoran.
- Ó, hát... akkor mindegy... biztos meghallotta - súgja vissza a tulajdonosnak Steve és elvigyorodik.
Meghallgatják a lány szavait és a tulaj válaszát is, hát igen, ebben ő már nem tud segíteni.
Most már csak az a kérdés, hogy vajon merre mehettek?
Mert itt mindent feltérképeztek és nem hiszi, hogy a plázában lennének még.
- Igen, megértem Tyra és köszönjük, sajnálom, hogy vannak olyanok, akik inkább erejüket fitogtatják, de látom maga rendes - mondja Steve. - Na, gyere Marcus és nézzünk szét a plázában, hátha mégis itt dekkolnak. Bár kötve hiszem. Aztán kihajtunk az utcára.
- Ja, akkor vágjunk be valami kaját, mert flamós vagyok - feleli Marcus.
- Ok, meglesz és elgondolkozunk ezen az egész szaron. Még annyit, hogy, ha ezekkel a Lupine alakokkal találkozna, vagy bármi egyéb történne velük, akkor értesítsen... nem kizárt, hogy esetleg közük lehet a történtekhez. Még egyszer köszönjük a közreműködését, bárcsak mindenki ilyen segítőkész lenne, mint ön - nyújtja kezét Steve a tulajnak egy elismerő kézrázásra, aztán, ha megtörténtek a formalitások, ők fordulnak is és távoznak.
Kifelé menet még intenek Tyrának búcsúzóul, nem mindennapi látvány, az tény, nagyon gyönyörű.
Utána pedig az irányt gondolkozva a kaja részleg felé veszik és rendelnek valami könnyűt... hamburgereket, meg kínai kaját pl és belakmároznak és közben átgondolják a részleteket.

Marcus Bennett és Steve Smith

A bolt tulaja elmosolyodik.
- Van aki csak azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet. Mindannyian voltunk gyerekek és tettünk olyat is amit nem szabadott volna, de ilyen a fiatalság. – Sam hangja csendes, miközben Tyrára pillant. Tyra lassan bólint a két rendőrnek.
- Remélem, hogy hamar kézre kerülnek az elkövetők és ha tudok akkor természetesen szólok önöknek. – mondja csendesen, majd miután a tulajdonos kezet fogott a rendőrökkel Tyra is búcsút int nekik, s figyeli, ahogy a két rendőr elmegy.
Steve és Marcus a kajáldához veszi az irány, ahol át tudják beszélni a dolgokat. közben a közelben felbukkan Tyra is egy másik csuklyás személy társaságában és látszik, hogy veszekednek, majd mikor a lány elmenne, a másik megragadja a kezét és visszahúzza, majd az egyik oszlophoz nyomja a lányt. Fejéről lehúzza a csuklyát, miközben a másik kezével az oszlopnak nyomja a lány kezét. A srác is macska, de nagyobb, mint a lány. Ha a két rendőr jobban körbe néz a plázában, akkor még két hasonló csuklyás öltözékű, nagyobb darab személyre lesz figyelmes. A macska srác elengedi a lányt, majd lelép otthagyva a lányt aki reszketve áll az oszlopnál.

Nem sokáig ehetnek nyugodtan, mert valami megzavarja őket.
- Szóval mi előtt... hé, te is látod, amit én, Marcus? - néz jelentőségteljesen egy irányba Steve.
- Hol, mit? Ja, igen...
- Még látok másik két alakot is amarra... én odamegyek Tyrához, te meg figyeld ezeket a bénákat, mielőtt még szőrcsomó kerülne a levesbe - vigyorog Steve, Marcus felemeli hüvelykujját, hogy ok és tovább eszik, de kész arra, hogy bármikor pattanjon, ha kell.
Úgy helyezkedik, hogy szemmel próbálja tartani a macskákat a plázában, meg Steve-t is Tyrával, szóval, ha kell, akkor átül egy kedvezőbb helyre, de ezt nagy nyögdécselésekkel álcázza, jelezve, hogy például elülte a seggét és akkor így senkinek nem tűnik fel, hehe.
Steve ezalatt lazán elindul Tyra felé és mintha csak most venné észre, nagy mosolyogva oda sétál a lányhoz, de odaérve megpróbálja megvigasztalni, csitítgatni, persze nem túl látványosan, nehogy lekapcsolják, ha még figyelik őket.
- Láttam a fickót... jól van? - kérdi suttogva. - Próbáljon megnyugodni... mit akart a fickó? Ha gondolja, őrizet alá vehetjük és akkor nem bántják önt - áll elő a remek ötlettel Steve, hirtelen nem jutott eszébe jobb és fürkészve nézi a lányt.

Marcus Bennett és Steve Smith

Marcusra nem nagyon figyel senki, még a kis jelenete közben se. Steve se kap látszólag nagyobb figyelmet mástól, csak a macska lánytól. Tyra lassan megdörzsöli a kezét.
- Hogy ne beszéljek – mondja csendesen a lány, majd a padlót nézi – Van egy kis banda… olyanok a tagjai, mint én. Egy sulis bandának indult az egész, hiszen gondolom nem kell pont önnek magyaráznom, hogy a külső jegyekben hasonlóak jobban megértik egymást és nincs egymással szemben akkora előítéletük, mint másoknak. Tanultunk, jól éreztük magunkat. Azonban a dolgok kezdtek megváltozni, ahogy vadabb fiatalok verődtek hozzánk és Tim is felbukkant, akit az előbb látott. Úgy mond ő egy Alfa hím a mi kis közösségünkben, hiszen erősebb a többieknél és ő azon van, hogy legyen erőfitogtatás, hogy mire vagyunk képesek. – mondja csendesen Tyra. – Így a banda kétfelé szakadt, de Tim ezt nem nézi jó szemmel, főleg, hogy engem is akar, és amíg az általam vezetett banda szorgalmas, tanul, dolgozik és segít… ők a könnyebb utat próbálják választani és erővel megszerezni, amit akarnak. – sóhajt egy nagyot a lány, majd az asztal felé bök a fejével ahol Marcus ül és egy kis alig feltűnő mozdulattal arra is tolja Steve-et aki azért érezheti, hogy a lányban jóval több erő van, mint amennyit kinézne belőle. – Nem aggódok magam miatt, mert Tim nem sokkal erősebb nálam, de a bandámban vannak gyengébbek, manipulálhatóak, fiatalabbak. Különben se volt véletlen a mai betörés. Tudták, hogy nem vagyok itt, mert hamar híre ment, hogy két napja csúnyán benéztem egy ütést egy edzésen és Sam bácsival lebeszéltem, hogy pihenek egy kicsit inkább és amik a szabadnapjaim lettek volna akkor jövök be. – Tyra hangja csendes továbbra is, majd ha odaértek, akkor felemeli a kezét, mire a kajálda tulaja már bólint is és kis időre rá már viszi is ki az üdítőt és a sajtburgert. Látszik, hogy elég ismert itt már a lány, minden bizonnyal mikor melózik, akkor itt eszik általában és nem máshol.

Egyelőre semmi nem zavarja őket és figyelmesen hallgatja a lányt, de közben próbálja ő is szemmel tartani a környéket. Marcusnak láthatóan nincs dolga, miközben eszik.
- Biztos nem volt gyerekszobája - vigyorog, amikor hallja, hogy ez a Tim szeret dicsekedni az erejével. - Szóval ezzel csak bemocskolnak titeket és mindenki azt hiszi ti is olyanok vagytok, mint ők - mondja Steve, hallva, hogy kétfelé szakadt a banda.
Tyra arrébb tolja őt, hogy nézzen valamerre és Steve érzi, hogy azért van a lányban bőven erő.
- Aha, értem... hát segíthetnél a gyengébbeknek... csak egy erős vezető kell, te pedig az lehetnél és nem azért, mert erős vagy... megvannak a képességek benned. Egy lázadás lehet mindent megoldana - odamennek az asztalukhoz, rövidesen Tyra is gazdagabb lesz egy menüvel és már hárman esznek.
- Na, mi volt? - kérdi Marcus és szürcsöl az üdítőből.
- Problémái vannak egy bandával... egyik fele elnyomás alatt érzi magát a másik erősebbik fél miatt... és merre találhatóak ezek a macskák, Tyra? Valamit ki kéne forralni, megbeszélnénk a barátaiddal és egy kellő időben lecsuknánk azokat a többi barmokat... aztán minden rendben.

Marcus Bennett és Steve Smith

Tyra majszolja a sajtburgerét és issza a dobozos üdítőt miközben Steve beszél Marcussal, majd sóhajt egyet.
- Sajnos ez azért nem ilyen egyszerű. Önöket segíti az információ, amit látnak, esetleg meghallanak. A lupine-okat ezzel szemben segíti mindaz mi az állatokat jellemzi. Sokkal jobb szaglás, hallás, látás, reflexek, gyorsaság, jobb egyensúly… - közben Tyra előveszi a pénztárcáját, hogy kivegyen annyi pénz amennyibe az étele kerül, s közben a pénztárcájában elővillan egy kép, amin ő van két másik lánnyal. Az egyik lány teljesen macska akár csak ő, míg a másik csak részben. Mindhárman pisztollyal pózolnak, mégpedig fejenként kettővel. - ... Annyi lehetőség van a képességeinkben… - teszi hozzá csendesen, majd megissza az üdítője maradékát, és a fémdobozt két mutató ujjával nyomja össze laposra, miközben jól láthatóan valamire felfigyel. - … Hogy hol vannak? Metróban, Parkokban, ahol könnyebb elrejtőzni, vagy épp lakókocsi parkban, de azthiszem lassan mennem kell, mert Sam Bácsinak el kell mennie két unokájáért és addig valakinek figyelni kell a boltra, s ha befejezték a vizsgálódást ott teljesen, akkor fel is takarítani, de ha még van kérdésük akkor szívesen válaszolok. – tér vissza a tekintete a két rendőrre egy kedves mosoly kíséretében, miközben kis galacsinná gyűri az üdítős dobozt, de nem úgy fest, mint akinek nagy erőfeszítést okozott volna.

- Még a fegyverek is segítenek - vigyorog Steve. - Bár gondolom nem lenne sétagalopp - mondja.
Érdeklődve hallgatják a lányt, nem zavarják meg monológjában és magukban igazat adnak, hogy Tyra fajtája azért előnyben van a képességeik miatt és nehéz lesz őket lekapcsolni.
Majd kérhetnek erősítést, ha megvan a konkrét helyük és a fiúkkal elkenik a szájukat.
- Érdekes kép - pillant a képre Steve. De nem piszkálja a lányt, csak megjegyezte... tetszik neki Tyra. Szívesen találkozna vele máskor is.
- Nos, értjük, akkor nem is tartjuk fel és megyünk a dolgunkra. De azért... vigyázzon magára - mondja komolyan és kivesz valamit, amire felír egy telefonszámot, majd oda adja a lánynak. - Ha akarja, hívjon, ha bármi van, vagy segítség kéne - rámosolyog és Marcusszal felkelnek és indulni készülnek. - Köszönünk mindent és viszlát - int egyet búcsúzóul.
Steve és Marcus maguk mögött hagyják Tyrát, legalább gazdagabbak lettek pár információval.
- Úgy léptél fel, mint egy hős lovag - vigyorog Marcus.
- És?
- Hol hagytad a köpenyed, Superman? - nevet.
- Elég legyen... ez most komoly.
- Mint a huzat... ágyba akarod vinni - robban ki Marcusből a nevetés.
- A francokat.
- Láttam hogy nézted - mondja komolyan.
- Lehet, hogy érdekel, de most nem ez az elsődleges. Hanem, hogy bevédjük a seggét, szerintem közel sincs akkora biztonságban, amilyennek látszik... és a főnök is pattog, le kell zárni az ügyet hamar.
- Ok, bocs... de legalább most én piszkáltalak - vigyorog Marcus. - Van terved?
- Van, gyere - és, ha senki nem tartja fel őket kisétálnak a plázából, bepattannak a járműbe. - Menj rá a hálózatra - mutat a kocsiban lévő kis gépre. - és keress rá a mutánsokra.
- Már megint. Ez hosszadalmas lesz.
- Nem baj... és először azokat nézd meg, akik a parkokban, metrókban dekkolnak. Tyra elmondása alapján ott lesznek, hátha a rendszer kiszűr egy macskapofájú kretént és akkor kitépjük belőle a marha szőrcsomóját - mérgeskedik egyet, nem szereti, ha ártatlanokat bántalmaznak, különösen nem Tyrát, bár hát látható volt a lánynál, hogy van ereje, de nyilván többedmagával nem bírna el.
- Mi a francot csinálsz? - kiált fel Marcus, miközben elkezdte a keresést.
- Felhívom a főnököt, amilyen ordibálós kedvében van, biztos már leordította a rendőrkapitányságot - és Steve Smith bátran tárcsáz, nem törődve a következményekkel. - Halló, főnök? - ha felveszi a főnök, akkor így folytatja. - Megnéztük a boltot és beszéltünk a tulajdonossal, valamint egy Lupine mutánssal, aki valószínűleg tisztának tűnik. Egy lány. Ő is azt akarja, hogy a banda, amivel kapcsolatba került a múltja miatt, rendeződjön, mert van egy alfa hím, aki nagyon is inkább az erőfitogtatásra hajt és ezért rabolták ki a boltot is többek között. Majd elkapták a plázában a csajt, nem történt semmi, csak a körmére olvastak, szegény kicsit ki van. Úgy, hogy most utánanézünk ezeknek a köcsögöknek a metró és a park környékén, körbe szimatolunk és, ha van valami, szólunk... aztán kérünk erősítést. Nyilván ketten nem bírnánk el velük - magyarázza hosszan Steve Smith és reméli főnöke nem ordítja le a fejét.
Marcus eközben rendületlenül keresi a rendszerben a lehetséges macska jelölteket, akik metrókban és parkokban tartózkodnak... bár tökmindegy hol vannak, csak dobjon ki a keresés macskákat, akiknek utána indulhatnak és csak kiszúrják valamelyiket később, hogy bandába tartozik.
Jobb terve nincs.

Marcus Bennett és Steve Smith

Mikor Steve a képre tesz egy egyszerű megjegyzést, akkor Tyra a képre néz.
- Két jó barátnőm egy ideje, akik amikor tudnak segítenek, bár igen elfoglaltak. Nekik nem adatott meg a szabad élet, bár ahogy elnézem őket mindig, talán mégis szabadabban élnek, mint mi akiknek megadatott ez. Csak nem akarom őket ebbe belerángatni, főleg mert azért nem akarom kórházba juttatni Tim-et akármilyen is - átveszi a számot mikor Steve odaadja – Természetesen ha megtudok valamit szólok és köszönöm, hogy segítenek. Békésebb körülmények közti viszont látásra – mondja kedvesen mosolyogva, majd ő is megy a dolgára a bolt felé.
Steve és Marcus zavartalanul kimentek a kocsijukhoz és amint Marcus neki állja keresni a macska szerű mutánsokat igen komoly listát kap eme területen különböző nemmel, korral, kinézettel. Családok, fiatal párok, gyerekek, akik szabadidejüket töltik, utaznak, beszélgetnek. Nagyváros, sok különleges mutáns és szinte olyan ez a feladat, mint megtalálni egy csonttűt egy hatalmas szénakazalban. Ennél már csak egy embert lenne nehezebb ennyi adattal megtalálni. Közben Steve telefonon eléri a főnökét.
- Mondja Smith, remélem azt mondja végeztek – morog a főnök és érezhető, hogy nincs jó hangulatban, s az igen erőteljes levegővételből ítélve nem épp arra várt amit Steve előadott neki. – Azért küldtem oda magukat, hogy megoldjanak egy egyszerű rablást, nem hogy belebonyolódjanak valami jóval nagyobba – ordítja – és mondott valami használhatót is eme lány? És ugye nem azt akarta mondani, hogy az orruk előtt fenyegették meg és végig nézték kávézgatva?! Ha nem oldják meg ezt az ügyet, akkor vissza se jöjjenek többre, mint hogy leadják a jelvényüket és a fegyverüket, elég világos voltam?! És ne ölessék meg magukat! – Eközben megszólal a rádió és zavargást jelentenek a metróból.

Valóban nehéz megtalálni a macskákat, nem is remélte, hogy könnyű lesz.
- Hopp, eszembe jutott, keresd úgy, hogy Tim... bár így is biztos lesz ezer találat... de próbáld szűkíteni a lakhelyet, meg a bűncselekmények alapján, biztos meglesz így... vagy nemtom.
- Oké, oké, csinálom. Na, ez nem hangzik túl jól - jegyzi meg vigyorogva Marcus a főnök hangját hallva, ami kiszűrődik.
- Értettem főnök, ne aggódjon, megoldjuk... arról meg nem tehetünk, hogy egy nagyobb szarba bonyolódtunk bele - zárja rövidre a témát Steve Smith és leteszi a telefont... a rádió zavargásról számol be a metró környékén. - Na, nézzük meg közben ezt is, hátha találunk valami nyomot - mondja Steve és a gázra lép, majd kilőnek.
Közben Marcus tovább keresgél.

Marcus Bennett és Steve Smith

Marcus keresgélése a Tim névvel már szűkül, de akkor is sok a jelölt. és nem tudni, hogy ez a macska teljes neve, vagy beceneve esetleg. Priuszok terén is elég színes a lista. Azonban kort tekintve sokan kiesnek, de így is azért van kinek utána nézni, ami nem éppen egyszerű és rövid idő. Azonban talán a Metrónál több esélyük van, így megindulnak a helyszínre. Hogy ott mi is fogja várni őket az jó kérdés.

//folytatás: Metró //

Marcus Bennett és Steve Smith

//előzmény: Metró//

Amint a kis páros eléri a plázát szirénázva látszólag minden nyugodt, legalábbis kívülről. Amint eljutnak az elektronikai részlegnél lévő bolthoz ott már a környéken dulakodás nyomai láthatók. Karom nyomok a padlón, falon, s nem egy véres lenyomat. Egy mobil telefon hever magányosan a padlón, s sehol a tulaja. A nyomok a boltba vezetnek a hátsó ajtóhoz, s minden azt jelzi, hogy nem rég történt. Még a vér is nedves.
Nagyon furcsa a csend, ami a Plázában honol, talán még túl nagy is. Az üzletek zárva, de még ahhoz korán van. Valami történt, de nyomok nem utalnak másra, csak arra az egy dulakodásra, ami a boltnál zajlott.

Sikeresen elértek a plázához, leparkolnak és Steve már ki is pattant a verdából.
Bementek, de ahogy látták, eléggé nyugodt minden, talán még túlságosan is.
Az üzletek bezártak, pedig tudomásuk szerint ehhez még túl korai lenne.
- Egy fehér tigris gyereknek mióta van ekkora hatalma üzleteket bezárni? - kérdezte Steve.
- Nemtom - felelte Marcus, de már mindketten úgy jöttek be, hogy fegyverrel a kezükben és most óvatosan haladtak előre.
Az elektronikai részlegen kísérteties csend honolt, de ott legalább már nyomokra bukkantak.
Sajnos rossz nyomokra.
Egy mobil.
- A francba! Biztos Tyra mobilja... - sóhajtott Steve, lehajolt, felvette... majd átdobta Marcusnak, aki baljával értetlenül fogta meg. - Nézd meg, hátha találunk hasznosat benne... az utolsó hívás mi voltunk, de korábbi beszélgetések, vagy számok hasznosak lehetnek és majd lecsekkoljuk a verdában.
- Ok - felelte Marcus, Steve pedig szétnézett mialatt Marcus átböngészte a mobilt.
Vérfoltok... lehajolt... egyik pöttyre ráérintette az ujját és szájához emelve kidugta a nyelvét és megízlelgette a vért, majd kiköpte. Nedves volt. Karom nyomok... tisztán látszott, itt történt egy kis hepaj... és mind egy irányba vezettek. Felkelt és a nyomok irányába nézett.
Steve megbökte Marcust, aki, ha jutott is valamire mobil terén, most zsebre vágta, jó lesz ez később is. Mindketten a hátsó ajtót nézték, majd Steve megindult, Marcus fedezte... Steve pedig megpróbálta berúgni, vagy valamilyen módon kinyitni és azonnal fegyvert szegezett a benti helyiségre, bármi is legyen, vagy bárki is legyen ott, ha még ott van valaki... hátha Sam bácsit hagyták ott... lehet oda bevágták... mert őt se látták itt. Azt nem hiszi, hogy Tyra még ott tartózkodna azzal az állattal... tehát megpróbált behatolni a hátsóajtón.

Marcus Bennett és Steve Smith

Marcus vizsgálódása a mobilban sikeresebb lenne, ha tudná mit is keres. Több bejövő és kimenő hívás is van a mobilban, csak az elválásuk közti időszakban is. Minden szám, az övéket leszámítva szerepelt a telefonkönyvben is így ég ezzel se tudnak nagyon elindulni. Ha Marcus üzeneteket is néz, azok meg teli vannak rövidítésekkel. Szinte lehetetlen kitalálni melyik titkos üzenet, vagy csak sima fiatalok közti kommunikáció. Zsákutcának tűnik ez is. Képek közt azonban visszaköszön a két másik lány képe akikkel együtt volt azon a fényképen ami a pénztárcájában volt a fegyverekkel. Az egyik képen azonban a kis csapat furcsább felállást mutat. Tyra ott a képen a két lánnyal, és egy fehér Tigris is. Itt olyan boldogok, s az is üvölt a képről, hogy barátokról van csak szó, báár a másik két lány ahogy összebújik lehet akár több is, de ki tudja.
A páros aztán megindul a hátsó ajtó felé, hogy aztán ott is körbenézzenek. Steve elég lendületesen nyitja az ajtót. Vak sötét fogadja őket, mintha egyik lámpa se működne ott a hátsó folyosón. Ha van náluk lámpa, akkor láthatják, hogy itt már több nyoma van a küzdelemnek, de úgy fest, hogy mégis elég egyoldalú volt a küzdelem. Majd végül a padlón ott fekszik Tyra, kinek a ruházata eléggé megtépázott, ahogy a teste is. Azonban úgy fest, mintha valaki elkezdte volna már ellátni a sebeit. De vajon ki? A lány eszméletlen, de ha Steve vagy Marcus ellenőrzi, akkor a szívverése és légzése is rendben.

Marcus nem sok mindenre bukkan a telefonban. Rengeteg hívás történt és az elmúlt pár percben is, a beszélgetésük időpontja előtt... vagy után? Akár egy autósztráda, előtte is és utána is rengeteg hívás történt. Híres ez a lány. Az smsekkel már más a helyzet, kisebb fajta előrelépést jelent számukra az a tény, hogy itt megtalálták azt a képet, amit Tyra mutatott nekik a plázában az ebédnél... vagy sima kajálásnál, mindegy.
Lerí, lesüt a képről, hogy itt világi jóbarátok, de csak azok, semmi komolyabb kapcsolat, ez Steve számára örömhír lehet... Marcus el is vigyorodik... a két lány mellettük viszont olyannak tűnnek, mintha...
- Te, ezek frankón leszbik! - suttogja Marcus Stevenek, hogy, ha lenne itt valaki más, nehogy meghallja, bár már a francos Lupine fajtájukat! Kezd elege lenni a Lupineokból, hogy ők mindent jobban meghallanak. - A másik két kis csaj... hehe... mégse mondtam hülyeséget!
- Kussoljál már! Nagyobb dolgunk is van most! - sziszegi Steve, Marcus sóhajt.
- Oké - és elteszi a telefont.
Szinte berobbannak az ajtón túlra, Marcus olyan elánnal követi Stevet, hogy kis híja és majdnem a szemközti falnak ütközik.
Káromkodik egy sort.
Pislognak egy párat... ha lenne valaki itt, aki leakarná vadászni őket, ezidő alatt könnyen elintézhetné. Kell egy kis idő a szemüknek, míg megszokják a sötétséget.
Steve majdnem átbotlik valamin, ami a földön hever.
Szeme elkerekedik a meglepetéstől.
- Tyra! - megkönnyebbül, hogy legalább a lány megvan.
Marcus is oda siet.
Lehajol és kikeresi a pulzusát.
- Kicsit zilált állapotban van, de oké, ettől függetlenül rendben van - közli.
Steve bólint, örül neki, de előre nyomul, közben beleszól a központnak, hogy hívják a mentőket, mert lehet kell.
- Bár lehet mentők nem kellenek! - súgja Steve után Marcus. - Valami jótét lélek elkezdte ellátni a csaj sebeit... de ki? Te meg mi a francot csinálsz? - suttogja még mindig.
Steve csak int... első a terep felderítése... jobb lesz szétnézni, hátha folytatódik itt még a folyosó, vagy csak egy kis helyiség ez?
Nem kéne golyót kapniuk.
Addig Marcus Tyrára vigyáz, de amint hall valami nem túl bizalomgerjesztőt, Steve segítségére siet.