Random

Megmondom őszintén nem számítottam arra hogy a nevére tett megjegyzésemre válaszolni fog, de nem problémás, halványan elmosolyodom rajta, de nem válaszolok, nem igazán tudok mit, ellenben kíváncsian hallgatom hogy mivel foglalkozik, igazából talán sejthettem volna de valahogy... Mégse, nem igazán tudom még csak magamnak sem elmagyarázni, hirtelen olyan sok minden új, nem is az hogy hirtelen, hanem még mindig, pedig még csak egy fél napja vagyok így, kissé olyan mintha újra átélném a felfedezés érzését, vagyis azt hiszem ilyen lehetett, kicsit izgalmas, bőven lefoglal séta közben, pedig ezt az utat valószínűleg már magam sem egyszer járhattam meg, valószínűleg, mégis új, kissé úgy érzem hogy fel akarom fedezni, nem is kicsit, igazából ugyan így voltam amikor korábban ránéztem a térképre.
- Szóval elfoglalt ember vagy, ha jól értem, gondolom a faluban.... Ahonnan jöttünk, mi is volt a neve? Ami ott volt gondolom kicsit benne volt a kezed. - Hirtelen nem jut eszembe a falu neve, csak hogy a kentaur szó benne volt, valahogy nem a neve foglalt le, így annyira nem maradt meg, noha illet volna megjegyezni ez tény, de majd visszafele jobban bevésem az agyamba. A vegetáriánus dolgot úgy tűnik csak én tartom valamilyen szinten humorosnak, valószínűleg azért mert nem vagyok képben a dolgokkal amíg jobban leírásra nem kerülnek és hát nem hangzanak túl jónak, az pedig hogy az egész mondandó vége előtt felpörögnek az események és mire megértem addigra már kapkodom a lábamat nem éppen a... Legjobb első benyomások kategóriába sorolható, vagy másodjára első, valahogyan így. Mindenesetre is...
~ Oké, oké soha többet nem gondolom bugyutának ezt a nevet. ~ Eléggé ver a szívem és igyekszem kapkodni a lábaimat, hátra néznék csak nem merek mert attól félek hogy hasra fogok esni, szóval csak reménykedem benne hogy mi gyorsabbak vagyunk. Lehet mégis hátra kéne nézni mert nem esnék el... De éppen nem ez a legnagyobb gond mégsem kockáztatom meg, nem inkább csak futok és azt sem tudom hova nézek, előre de... inkább a bátyám oldalát és a vonalát igyekszem követni.

Lendületes, indulatos támadásom sikeres, az ösztönös cselekvés nagyobb erőkifejtésre és gyorsabb mozgásra tesz képessé, mintha előre kiszámítottam volna mindent. Széttépem magam alatt a kalózt, minden véres pillanatot kiélvez, karmaimmal kitépve belülről a belének néhány darabját. Miután az ellenséget likvidálom azonnal Dinához sietek. Tőlem nem megszokott módon megkönnyebbülök, amikor látom, hogy nincs súlyos sérülés, Dina erszényében lévő pénzérmék felfogták a tüskét, csak alig egy centi hatol belé. Az egyik érméről finoman letörlöm a vért az ujjbegyemmel, majd óvatosan lenyalom azt.
- Lehet mérgezett volt a tüske. Nem kockáztathatunk.
Figyelek az ízre, hogy a normál véríz mellett érzek-e kesernyés, vagy ahhoz hasonló más ízt. Remélem nem, abban bízok, hogy Dinának nincs véren keresztül terjedő betegsége, nem feltételezem, hogy olyan nő lenne. Mikor ezzel végzek hallom meg a hangot mögülem. Azonnal a doktorra tekintek, majd felé indulok. Felmérem a ketrecet, illetve a zárat vagy más szerkezetet, ami fogva tartja. Ezután felmérem a testi épségét, és hogy képes-e magától is gyorsan haladni, ha kiengedjük, vagy vinni kell.
- Oh nem, ennél mi sokkal professzionálisabbak vagyunk professzor úr. Minket nem érdekel, mit mondott neki, csak ki kell vinnünk épségben. A gép hol van?
Az őröket gyorsan, de alaposan igyekszem átkutatni, kulcsot, kulcsokat keresve náluk, amivel a zárat nyithatom ki. Ha ilyet nem találok akkor megpróbálom más eszközzel vagy módszerrel kinyitni a cellát, ha többszöri  próbálkozás után sem sikerül, engedem Dinának, hogy ő lépjen. A tűzalapú képességével előnyben van. Én addig figyelem az ajtót és igyekszem fedezni, már ha erre szükség van.

A rohadék azt mondja, nem nyilvánvaló? De, tök egyértelmű, hogy csajom öccsét pont ezért szemelted ki és mindjárt hátba is váglak, hogy "Szép volt, tesó". Démonfajzat vagy mi a p... Hú, bakker, a szele az kemény! Már a földön vagyok és bele akar préselni. Most komolyan, én űzzem ki belőle a démont? Biztos vannak papok vagy mit tudom én, kik, akik ehhez értenek. Noel, te kujon, hozz valakit, különben itt nagy bajok lesznek, ha ez a démon elszabadul.
Na jó, gondolkozzunk, amíg tudunk. Erőlködök, hogy ki tudjak bújni a szorítás alól. Levegővel még nem szorongattak vagy nem emlékszem rá. Most ugrik be, hogy ez is kígyó volt a látomás szerint. A mocsárban is elintéztünk egyet, de ahhoz kellett Bakura. Ő megbökdöste a tüskéivel, mikor szorongatta dög, én meg fejbeszúrtam. Jó, ez hülyeség. Most ezt nem lehet.
Az iránytű! Ha kimondom a nevet, talán mutat valamit, hogy mit kéne csinálnom.
- Apóphisz és most mit akarsz! Visszamész ebbe az Egyiptomba? Sose hallottam róla.
B...meg, lehet, hogy mégis. Ha ezt az amulettet Ámon sírjából hozták, akár én is lehettem. Mi a holtak kincse, ha nem ez? Én vagyok annyira kíváncsi, hogy nem ásom el. Bár ilyen látomásokkal. F... tudja. Na de, ha ez a holtak kincse és itt ásták el, akkor a többi is ott lesz.
- Az érmék! Azokhoz mi közöd?
Noel, bakker, gyere már! Ha valahogy fel tudok állni, akkor biztos helyet keresek, de szemmel tartom a rohadékot.

Kicsit meglepetten bámulok rá, ahogy lehord, és legyek már végre talpig férfi. Aztán felülkerekedek ezen a dolgon egy váll rándítással.
-Hé lehet hogy nem ilyen vagyok, vagy voltam, de ez az amnézia bezavar...igaz eddig is mentem előre amerre láttam és nem nagyon izgatott hol kötök ki...de ez az amnézia mégis csak zavar...-
Mondom vigyorogva, miután túltettem magam a lehordáson.
-Most hogy megbeszéltük ezt a részt is, mesélsz a szellemlovasokról vagy majd útközben? Induljunk most vagy várjunk holnapig az utazással. Mellesleg repülhetünk is, vagy megpróbálhatunk, úgyis gyakorolnom kell a dolgot.-
Vigyorgok rá, és tényleg nem aggaszt már annyira ez az egész. Ha görcsölök rajta azzal nem lesz jobb a dolog, hátha a lakóhelyemen bevillan pár emlék, és társaságom is lesz az út közben.
-Mennyi idő alatt érhetünk oda?-

F...a. Nagyon okos ez az iránytű. Megmutatja, hogy Apóphisz tényleg Apóphisz és hogy Egyiptom délkeletre van. Ettől még felállni nem tudok és Bakura sem lesz szabad, de a tudás, a tudás! Ehhh... Meg kérdezzek másik istent. Hogyne, csak úgy nyüzsögnek itt a környéken. Biztos mindjárt előugrik egy a fa mögül. A démon nem árulja el, mit akar. Talán fél, hogy ha megtudom, akkor megakadályozom? Hmm, ha ilyen erős, akkor mitől tarthat? Ez legalább egy jó hír.
A pofámba okádja a szelet és présel bele a földbe. Mintha hallanám, hogy valaki kiabál. Oda tudok nézni és Noel az. Hozott segítséget. Hát nem tudom... Remélem, hogy nem dilinyósok, különben nimfaöcskösnek annyi. Noel valami tanárféle, de ez az öves nemtomki. A szél most feléjük fúj és én addig felszabadulok. Jó, tehát egyszerre két irányba nem tud szelelni. De én mi a f...t csináljak egy démonnal? Ohó, egy dolog jut eszembe. Bakkura azt mondta, megeszik a kígyóhúst. Ez most olyan, mint amikor a szomszéd néni kutyájának a betörők dobnak egy kis jutalomfalatot, hogy ne piszkálja őket. De beválik egy démonnál is? Ha nem, akkor megint elfúj és addig Noelék tudnak támadni. Megölni úgyse nagyon tud, még ha démon is. Előszedek egy darab kígyóhúst és odadobom Apóphisz elé, ha tudom.

Óvatosan lenyalom az egyik érméről Dina vérét, nem érzek különösebb ízt vagy hatást, tehát a tüske nem volt mérgezett. Emiatt kicsit megkönnyebbülve tudom tovább folytatni a feladat végrehajtását. Most már bejutottunk, jöhet a menekülés, talán ez az egyik leggyorsabb és legtöbb koncentrációt igénylő rész. Átkutatom az őröket a kulcs után, de egyiküknél sincs, amit kicsit furcsállók is. Dina egy igen egyértelmű helyen találja a kulcsokat. Remek. A célszemélyt terv szerint kiengedi. Már csak egy pont van hátra, a lehető leggyorsabb és legdiszkrétebb távozás előtt, a szerkezet amit ki kell iktatni. Az utasításra oldalra nézek a megfelelő irányba, majd megpróbálok információkat felidézni.
~ A célpont a doktor egyik találmánya, amit itt őriznek a hajóban. Az előzetes információk szerint egy vörös dobozban kell lennie. A cél a teljes működésének kiiktatása vagy magának a gépnek a felrobbantása végső esetben. Hehe. Ez van a fehér ponyva alatt.
Közelebb lépek a fehér ponyva széléhez. Gyorsan ellenőrzöm, hogy látok-e egyértelmű csapdát vagy bármilyen más veszélyforrást.
- Na lássuk!
Egy mozdulattal igyekszem a fehér ponyvát lerántani a szerkezetről. Ha valóban egy vörös nagy méretű doboz van alatta, akkor azt is megpróbálom a lehető leggyorsabban kinyitni. Amint ez sikerül és a találmány, gép egyértelműen láthatóvá válik Dinára nézek.
- Elpusztítjuk parancs szerint?
Várom a válaszát, miközben a doktort is figyelem, hogy hogyan reagál. Szerencsére eddig több őr nem tűnt fel, még van időnk.

-Javítok, ki fia nem lánya....bár azon eléggé meglepődnék ha az lennék...-
Vigyorgok rá, már sokkal jobb a kedvem. Mert miért is lett volna jó, azok után, hogy majdnem kipurcantam abban a hóviharban, még jó hogy nem meztelenül ébredtem fel ott.
-Szóval ez egy sziget, így már érthető az a pár órás dolog...-
Kicsit elszontyolodok arra, hogy nem repülhetek, de ráérek máskor is még gyakorolni. Izgatottan követem Pandorát, hisz ha minden igaz nem sokára láthatom a várost ahol élek, ott csak ismer valaki és remélhetőleg valami házam is lesz, ahol többet megtudhatok magamról. 
Kicsit félve ugyan akkor érdeklődve és na persze csendben figyelem a kialakuló helyzetet a kapuban. Főleg arra figyelek fel, hogy az őrök félnek tőle. Ezt érdemesnek tartom arra, hogy megjegyezzem, biztos nem olyan védtelen, mint elsőre gondoltam volna.
-Hááát, szóval mikor átkutattam a dolgaimat amiket magamnál találtam, egy veled való találkozó volt felírva, és be kellett jutnom a városba, csak út közben ezekbe a vérfarkasokba botlottam. Ők is be akartak jutni, ráadásul nem hiszem, hogy elengedtek volna, így a kapunál a testőreimnek adtam ki őket, persze az őrők nem vették be de így is bejutottunk...aztán meg próbáltam lelépni tőlük, de hála istennek voltak akik kidobták őket a városból. Legközelebb a közelükbe sem megyek...mármint a vérfarkasoknak....-

Lassan ébredek, és érzem mintha a fejem is fájna. Annit biztosan tudok, hogy hegyet másztam, ami a hegy mászoi fel szerelésből, és hogy azt hiszem egy hegyen lehetek a jégben, és hóban, ráadásul egy szakadék szélén. Próbálok gondolkodni, hogy egészen pontosan ki is vagyok, de az emlékek nem tőrnek fel. A tarisznyára rá nézzek, de ki még nem nyitom, csak a fejemet fogom.
- Áh, a fejem. Valaki fel írta annak a kamionnak a rendszámát? - Kérdem, bár úgy fest, hogy választ nem kapok. Hirtelen, mögülem nyöszörgést hallok, és a hang irányába fordítom a tekintetem, és ekkor látom, hogy nem vagyok egyedül. Egy kék bőrü idegennel vagyok ide fent. Mikor meg szólal, olyan mintha ő ismerne engem, de én még saját magamat sem ismerem.
- Bo, bocsánat, de ismerlek téged? Csapda? Volt valahol egy csapda? - Kérdezem a másiktól, és jól meg nézzem a helyszint, miközben a válaszát várom.

Most akkor démon vagy isten? Döntse már el valaki. Az erejéből ítélve isten lesz ez. Ha szög lennék, most tövig beleálltam volna a fába. Í, bakker, meg nem öl, de kicsavargathatja a tagjaimat. De nem, valami gömböt küld ide. Az a baj, hogy érzem, amit mond. Ez nem a vég lesz, de k...ra fáj. B...meg, nem kapok levegőt! Nehogy már szárazföldön fulladjak meg, ha egyszer kalóz vagyok! Baromi szar, de azért kíváncsi vagyok, mire menne. Nem halok meg, de levegő nélkül mi történik velem?
Azért nem bánom, hogy Noelék besegítenek. Rápottyanok a földdarabkára. A rohadt életbe, ennek kigyulladt a feje! Meg a lánca. Tisztítás. Na, Noel, tényleg valami ördögűzőt hozott.
- B..ki, ez kigyulladt!
Azt hiszem, jobb ha én sem nézek a fickó szemébe. Inkább a szellemeket lesem. Banyek, miket nem látok ma? De azért ez a pasas... Az alvilág istenét rúgta seggbe és simán ment neki. Ki a frász lehet ez?
Ha össze tudom szedni magam és már gyűjtök elég levegőt, akkor odamegyek Bakurához. A tűz már kialudt és valahogy azt az ereklyét is megpucolták. Azért elteszi a cuccot. És a szél uralása megmaradt, de a bunkó kígyó lelépett.
- Kösz, srácok! Hát ez nem volt semmi. Fuhh...
Tudom, hogy menni kéne tovább, de muszáj egy kicsit pihenni. Meg átgondolni ezt az egészet. És a kardot is ki kell majd fizetnem... Jaj, mindig ezek az átkozott pénzügyek! Megpaskolom a fegyveremet és Noelt kérdezem:
- Mennyi volt, barátom?
Remélem, nem fog átb...ni. Habár mindegy. Annyi krokodilt meg kígyót hozok még, amennyit kell. Csak előbb belebújok egy vaskályhába, hogy ne harapdáljanak össze. Ehh...

Lerántom a leplet a tárgyról és kinyitom a tárolót, majd kissé unott, de egyben valamennyire megjátszottan ideges és csalódott érzés ül ki az arcomra, a megszokott őrült tekintet kölcsönözve nekem. Mind két kezem a combjaimnak csapom, majd kissé megrázom a fejem és vállat vonok. Ennyi?
~ Valahonnan ismerős, valahol már láttam... tudom. És azt is tudom, hogy ez nem egy egyszerű telefonfülke, hanem valamiért fontos. De nem jut szembe miért. És ha gondolkozok rajta nem is fog... ironikus.
Végül mosolyra húzom a számat, majd a doktorra tekintek. Közben látom Dinán, hogy követni akarja a parancsot, ahogy én is, de nem vagyok hülye, túl sok itt a gyanús részlet. Kissé őrült mosollyal az arcomon körbejárom a doktort, miközben látványosan kezdek gondolkodni, számat félre húzva.
- Kinek, kinek, kinek is dolgozunk? Az nem fontos, nem kell tudnunk, annak, aki meg akarja magát menteni... és ez elég lehet magának is. Azt mondja el, hogy mire képes a találmánya. Most.
Végül szembe fordulok a célszeméllyel és a szemeibe nézek, miközben az egyik ujjaim neki szegezem. Néhány másodpercig így nézek rá, majd a fejem lassan oldalra biccentem és tekintetem is, mintha meg untam volna az eddigieket, oldalra fordítom, mintha nem is történt volna semmi. Dinára nézek és kérdően tekintek rá.
- Kinek is dolgozunk valójában?
Eddig sem tetszett, hogy nem tudok semmit sem magamról, sem Dináról, sem a célszemélyről és a találmányról sem. Most van itt az idő, hogy információhoz jussak. Dina nélkülem nem tudja befejezni az akciót, szüksége van rám, ráadásul az időnk fogy, hamarosan megérkezhet az őrség, zárt helyen vagyunk, nem tudunk kijutni. Tehát muszáj lesz válaszolnia, ha azt akarja, hogy ne forduljunk egymás ellen. Nem akarok kockáztatni, Dina kárára, de valamit, valamiért. Közben figyelem az ajtót, hogy még időben kitérhessek egy esetleges támadás elől.

Az idegen, azt hiszi, hogy viccelek vele, az esést követően, pedig nem. Még a neve sem jut az eszembe, pedig próbálok rá jönni.
- Pedig, nem vicc, tényleg nem ismerlek téged fel. - Mondom neki, mikor mondja, hogy ismerem, vagy legaláb is ismernem kéne őt, és valamilyen kincset kerestünk, mikor is én egy csapó ajtót aktiváltam, és ide kötötünk ki. Mikor szét nézek, látom, hogy fent ott van az a kissé szögletes nyilás, ahonnan fáklya fény világit, és nem a napé.
- Tehát, akkor csak ketten jöttünk, vagy esetleg jöttek velünk valakik? - Kérdezem tőle, de most inkább rá figyelek, vagyis inkább a szavára. Valahogy, nagyon idegesít, hogy nem tudom a nevét, így ha már el mondta a választ, a következő kérdést teszem neki fel.
- Téged, hogy hívnak? Vagy én, hogy szólitottalak? - Erre a kérdésemre is meg várom a választ.

Választ kapok a kérdésemre, egy időgép, ez érdekes. A kialakuló rövid párbeszédekből kiderül számomra, hogy több van a háttérben, mint amire számítottam. A jövőből érkezettek el akarják pusztítani az időgépet, logikus lépés ha van megfelelő indokuk rá. Már csak azt kell később kiderítenem, hogy én is a jövőből kerültem ebbe a világba, mert a passzív tudás és az eddigi emlékek utalhatnak erre. Egyelőre még nem vagyok biztos semmiben, túl kevés az információm ahhoz, hogy megítéljem kinek az oldalán is kell állnom. Heh. A sajátomon.
~ Végigcsinálom a küldetést, majd megpróbálok információkhoz jutni. Lehetőleg minél többhöz, hogy megfelelő szemszögből ítélhessem meg az eseményeket. Rab vagyok, de konkrétan nem tudom miért, az aktám, ahogy a személyazonosságom lehet hamis, ahogy minden ami velem történt. Ezt nem szabad elfelejtenem, legelőször azt kell kiderítenem, hogy ki vagyok valójában. De most vissza a valóságba. Előbb be kell fejeznem az akciót, hogy a későbbi terveket is megvalósíthassam.
A parancsra bólintok, majd  a karmaimmal, elsősorban a lábaimmal, vagy ha elég erősek akkor a szárnyaimmal próbálom tönkretenni az időgépet. Feltételezem, hogy sérülékeny de megerősített szerkezet, ezért gyenge pontokat keresek rajta, amiken át nagy károkat tudok okozni. Majd Dinára nézek.
- Még beszélünk erről. - többet nem mondok, felesleges lenne, így is tudhatja miről van szó.
Ha sikeres a gép megrongálása futva indulok a társam után. Biztosítom a célszemélyt, hogy ne indulhasson más irányba, vagy akaratán kívül történjen vele valami. Az áttört ajtó egy részét megpróbálom futás közben felvenni és a másik, fedélzet felőli irányba hajítani, ha már itt lenne az őrség. Kiérve az ajtón azonnal oldalra fordulok és az eltolt ágyú felé veszem az irányt, hogy ott távozhassunk. Midnvégig figyelek arra, hogy mikor érkezhet az őrség, vagy vehet üldözőbe, hátra is figyelek és a hangokra, mozgásokra egyaránt. Készen állok egy kitérésre, ha váratlanul mégis támadás érne. Most minél gyorsabban ki kell jutnunk, erre koncentrálok.

Na lám! Többet segítettem, mint gondoltam. Fene se tudta, hogy a testét kell itt tartani, de akkor jól csináltam. Noel meg a másik azt mondják, hogy szóra sem érdemes. B..ki, hát egy démon vagy isten, mit bánom én mi, de megszállt a nimfahavert! Meg akart ölni engem, az más kérdés, hogy ez nem ment volna. De Bakura meg eltűnt volna és maradt volna helyette ez a rém.
- Hát azért nem nevezném semmiségnek! Noel, akkor eladjuk, amit szereztünk és 100 csillogó kis érme a tiéd! A tokot meg kösz!
Anthony Draco-nak hívják a démonűzőt. Nem mond semmit a név. Kellene, hogy mondjon? Nem nézek a szemébe még most sem. Nem tudom, mennyire eltökélt és hogy mit akar. Most segített, mert Noel kérte, de ha engem veszélyesnek talál, ilyen élőholtként, akkor balhé lesz. Az meg nem kell most. Talán egyenesbe jövök és ezt nem akarom elrontani. Hagyom a társaságot pihenni és beszélgetni, én meg suhintgatok a karddal egy kicsit messzebb. Próbálgatom a fogását, a súlyát, hallgatom, ahogy szeli a levegőt és még a tokba dugást, onnan kihúzást is gyakorlom. Tetszik, a következő krokit ezzel nyírom ki. Ha már úgy néz ki, hogy Bakura is jobban van, csak akkor állok újra eléjük:
- Mehetünk tovább? Noel, Anthony, ti merre?

A futás könnyebbnek bizonyul mint amire számítottam, eleinte ugyan figyelnem kell rá de néhány talán problémásabbnak mondható lépés után egyszerűen vágtázok, így szó szerint. Nem ez az első eset hogy valami ösztönösen jön amit már korábban megtanultam, valószínűleg lesz is még pár ilyen, noha ki tudja, hogy mivel kapcsolatban. Most viszont nem ezen agyalok, csak futok, valószínűleg az életemért ez pedig szinte mindent elnyom, az pedig hogy magunk mögül üvöltést hallok csak rátesz egy lapáttal. Amikor az irányt hallom szerencsére még időben képes vagyok kapcsolni, valószínűleg annak köszönhetően hogy húz is magával, különben nem biztos hogy sikerült volna és ha a másik oldalán lettem volna akkor biztos hogy nekimegyek és a földön kötöttünk volna ki, szerencsére nem így alakult. Még egy jó ideig futunk mire Kevin a semmiből befékez, erre is képes vagyok időben reagálni és megállni mellette anélkül hogy tovább rántanám, vagy hasra esnék, igaz kell egy kis idő hogy felfogjam hogy mit is csinál, vagy hogy egyáltalán miért álltunk meg, mert bár eleinte nem értem de ahogyan fülelek, nos, már nem igazán hallani az idegen üvöltést. Kell vennem pár nagyobb levegőt hogy valamilyen szinten megnyugodjak és hogy levegőhöz jussak.
- Szóval.... Miért nem futással kezdtünk egyből ahelyett hogy megvártuk őket? - Nyögöm ki néhol még mindig levegőért kapkodva, de viszonylag egyben. Én nem voltam tisztában azzal hogy menekülni kell majd valami elől, de úgy érzem hogy megelőzhető lett volna, vagy ki tudja.
- Mi történt volna ha nem sikerül? - Talán nem kéne érdeklődnöm mert megeshet hogy nem akarom tudni de, ha egyszer tényleg úgy döntenék hogy fel szeretném fedezni újra ezt a helyet, amit a térképen csak láthatok és talán még többet, akkor szeretném tudni azt is hogy mire számíthatok... Egyenlőre pedig ez nagyon esélyes, ha csak nem derül ki valami olyan ami feltétlenül ide kötne, ha pedig így is lesz, az még van egy olyan érzésem hogy nem most lesz, nem azonnal, hol járhatunk, félúton?... Remélem azok az izék nem jönnek mégis vissza.

-Hogy mi van?! Angyali képességek, fémszárnyak?-
Kellek ki magamból, leginkább csak magamra dühösen, mert akkor egy csomó dologtól megkíméltem volna magam, ha tudom ezeket. Biztos nem öltem volna meg őket, de simán elkergethettem volna őket. Aztán el is szontyolodok, nyilván ha repülni is elfejtettem, akkor a képességemet is. 
-Mindegy már, amúgy sem tudom hogy használjam rendesen....de legalább most már tudom, hogy képességem is van, amivel megvédhetem magam, ha kell....-
Vidáman bólintok, és megpróbálok álló helyzetből a levegőbe emelkedni, és lebegni egy kicsit a levegőben, feltéve ha sikerül. Jobb ha csak egyenlőre szoktatom magam a repüléshez. Gyakorlásnak megteszi ez is.
-Amúgy te mivel is foglalkozol, persze azon kívül, hogy most engem kísérgetsz...-
Kérdezem tőle miután egy nagyobb bokorban kötök ki, mert kicsit magasabbra szálltam, mint kellett volna. A manőverezéssel még lesznek gondok ahogy látom.

Miközben lekászálódok a fáról ami mellékesen egy laza leeséssel egyenlő mivel egyensúly érzékem még mindig nincs a toppon de azonnal felállok
közben már a dumáló "kisördögbe" gyorsan belefojtom a szót és odanyújtom neki a térképet - Inkább mutasd mert annyira másnapos vagyok,
hogy nem bírom felfogni rendesen a beszédet. - ekkor ő rábök egy pontra a térképen és közben még mindig dumál. Mikor felfogom hogy az isten
háta mögött vagyunk nagyot sóhajtva nekidöccenek a fának és halkan megszólalok - Bakker több órányi járásra vagyunk mindenféle civilizációtól -
ekkor egykét szót felfogok a beszédéből és ezekből leszűröm, hogy én elvileg egy légelementál vagyok ekkor csak így magamban
~Eddig nem is tudtam hogy léteznek légelemenetálok most meg már én is az vagyok mi a franc folyik itten. De legalább ez magyarázatot ad
miért tudtam repülni. Na jó valamerre el kell indulni.~ - Figyu merre van a legközelebbi város? -

Kiszúrta. Hát persze, úgy csinálok, mint valami félénk kislány, aki nem mer mások szemébe nézni. Belenézek én akárkiébe, csak ezébe nem merek. Megmagyarázza ám. Na, ez érdekes! Most már odafordítom a fejemet és egy kicsit zavartan, de egyre bátrabban nézek rá.
- Szóval te is átkozott vagy? Téged ki átkozott meg? Hát igen, én estem egy nagyot és szinte mindent elfelejtettem. Néha beugrik pár kép és abból tudom, amit tudok. Ez a szellemlovas micsoda tulajdonképpen? Van egy szellemlovad is?
Lehet, hogy nagy hülyeséget kérdeztem, sőt valószínű, de kíváncsi vagyok. Nem hallottam még ilyenről. Legalábbis azóta, hogy magamhoz tértem a vízesésnél. Lehet, hogy előtte mindent tudtam. B...ki, mint egy csecsemő. Még mindig.
Bakura éledezik és valahogy a földből szedi az erejét. Ez király! A legjobb gyógymód, föld mindenhol van. Mondjuk hajón nem annyira, de ő nem nagyon megy hajóra. Noel nem aggódik, biztos ismeri a havert, hogy helyrejön. Antony távozna, Noel meg velünk jön. Bakura is ideges és nekem is bűzlik valami. Ez a Noel mindig eltűnik, aztán furcsa dolgok történnek közben. Bakura azt mondta, biztos nem ő ásta el a cuccot. Végülis most segített, de miért pont oda jön, ahova mi? Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg.
- Kösz, Tony és jó utat! Te, Noel, nem a falu felé indultál az előbb? Hol van ez Sunorine? Mi van ott, hogy így izgultok?
Intek a távozónak. Kár, hogy lelép. Még dumáltam volna vele. Úgy néz ki, sorstárs ő is. Összeszedem még a darabkákat, amiket eldobáltam. Drága cucc a kígyóhús. Most már jót röhögök azon, hogy megpróbáltam megetetni a démont. Biztos hülyének néznek, úgyhogy el is mondom.
- Nem kellett neki a kígyóhús, pedig jó' megkínáltam, mi? Hahaha!
Tovább röhögök, mert ez most már orbitális nagy baromságnak látszik, pedig akkor jó ötletnek tűnt. Ha minden újra a zsákban van, akkor a hátamra kapom és lehet megint küszködni a súllyal. Baromi jó... Mindegy, lesz lóvé, amiből kifizetem a kardomat. Az meg itt lóg az oldalamon, hátha kell majd. Bólogatok, hogy mehetünk és el is indulok a nimfákkal északnak. Sunorine. Még egy város. Lassan megismerem a környéket.

Egy rövid "Ó" után, még kapok választ a két kérdésemre, de az első valahogy nem hangzik jól, révén mi itt vagyunk lent ebben a... nem is tudom miben. Kissé meglepetten nézek állitólagos kék társamra. Aztán, egy barlang bejáratát kezdem nézni, hogy hátha találok egyet, amiben e indulhatunk valamerre. Úgy érzem, hogy lenne még kérdésem hozzá, de azokat csak miután innen eltüntünk.
- Őő, Akali, jól mondom? Te látsz valahol egy barlang bejáratott, vagy hasonlót, kérlek nézz szét te is, hátha találunk valamit. - Mondom neki, bár ha én nem látok, vagy nem találok, akkor talán ő sem fog.
- Ha nincs, gondolom akkor le kell ereszkednünk, bár én remélem neked több szerencséd lesz mint nekem. - mondom, és közben mutato újjammal a szakadék felé mutatok. De, ha nincs más megoldás, akkor mindenkép másznunk kell.

Szóval minden angyalnak van valami képessége, mondjuk gondolhattam volna. De fémszárnyak, vagy tollak. Hát ez nem hangzik túl angyalinak vagy kedvesnek. Mindegy előbb tudjak repülni aztán, majd jöhet a képesség is. Egész jól meg már a kezdeti bokrokban landolások után, és már tudom is követni őt a levegőben lebegve, repülve. Elhúzom a szám, egy pillanatra majd rávigyorgok.
-Hát most sem csípem ezt a becenevet....-
Ereklye készítő? Hát mindenre gondoltam de erre biztos nem. 
-Mégis milyen ereklyéket készítesz? Egyáltalán milyenek azok az ereklyék? Van valami speciálisak bennük?-
Kérdezem miközben egyre magabiztosabban, manőverezgettek a körülötte a levegőben, igaz néha egy-egy fának az ága megkínál egy-két ütéssel, de legalább már nem a bokrokban végzem.
-Nem tudom, van családom? Vagy valamilyen rokonom, nem meséltem erről neked?-

A fának dőlve hallgatom ahogy a gnóm felsorolja a közelben lévő falvakat mert város az nincs a közelben aztán megüti a fülemet a z "olyan részeg vagy " félmondat és mikor befejezi a mondókáját én elkezdem - Ok ok először is PER pillanat nem vagyok részeg csak voltam és amúgy vodkát szoktam inni ahogy szerintem legutoljára is, de ahogy már te is észre vetted úgy én is,hogy szagom van és azért van ilyen szagom mert még nem volt alkalmam lefürödni. Amúgy mennyünk Gnómtownba. - ezzel ellököm magam a fától és előre lépek egyet ezzel azt jelezve, hogy tőlem indulhatunk. ~ Na jó... azért nem kelet volna ennyire leteremteni emiatt a megállapítás miatt... jó ha magár veszi akkor majd megpróbálom valahogy jóvátenni vagy csak kibeszélni magam. ~