Random

Alig látok halat, de csapkodom a vizet. Tudom, hogy itt vannak, itt kell lenniük! Egyet kicsapok a partra és már vetem is rá magam, mint egy csúcsragadozó.
A hal vergődik vissza, de Kitti agyonlövi valami tüskével. Amindenit! B...hatom a tőrömet, ha ez egyszer nekemtámad. Oda is megyek és felfalom a halat. A lány jelenléte egy kicsit visszazökkent és hallom, hogy megdícséri, ahogy kivertem a halat a vízből.
A kérdésáradatra aggódó szemekkel néz. Mit aggódik ennyire? Hülyének néz? Nemtommi vagyok, de szerintem bolond az nem.
Nem volt robbanás. Pedig én hallottam valami dörgésszerűt. Na, mindegy, ő tudja, mi a dörgés errefelé, höhö.
Kezd körvonalazódni. Van itt egy egész nimfa falu és ő a bőrösük. A farkaspajti meg berágott, hogy nyúzza a haverjait. És állítólag nem érti, honnan tudta meg a nevét a farkas. Talán elkapott valakit és megkérdezte, ki szokott itt állatokat nyúzni? Ez még mindig zavaros, de kezdek hinni neki. Oszlik a gyanúm, ez tényleg csak egy kedves nimfacsajszi.
Szép holdfényes úton haladunk. Legalább látok. Azanyja, így elázva, ezüstös fényben k..va jól néz ki ez a csaj!
- Értem. Pedig kár volna egy ilyen csinos nőért! - mondok neki egy kis bókot. Na, kíváncsi vagyok nimfafalvára. Hátha ott tudnak valami orvosságot nekem. Egy kicsit meg is pendítem a dolgot.
- Tudod, van nekem egy kis gondom. Van a faluban valaki, aki emlékeket tud visszahozni? Lehet, hogy nagyot estem és kipottyantak fejemből.
Jót röhögök azon, hogy milyen vicceset mondtam. Nekem legalábbis tetszett.

//Egyébként ha már a nevek szóba kerültek, jelezném, hogy a karakterem Randrew Aamirez, nem Randrew Ramirez. //

A nő elmondja Főnix képességeket, repülés és tűzmanipuláció, logikusnak tűnik, hogy ő lesz a távolsági csapásokat mérő én pedig a közelharcos, ezen kívül nyilván ő fogja felrobbantani a célpontot. Elsőre meglátom a szemében, hogy gyanús neki, az hogy nem ismertem a képességét. Nincs értelme tovább húzni az időt szembe fordulok vele, mikor megkérdezi, hogy indulhatunk-e.
- Nem tudom, hogy kapott-e tájékoztatást, de amnéziás vagyok. Nem emlékszem semmire a múltamból és a világgal sem vagyok tisztában, csak az alapvető ismeretek vannak meg, pár perce tudtam meg, hogy ki lehetek nagyvonalakban. Ezzel természetesen kockáztatom mind az akció sikerét mind az épségünket. Szeretném ha ezt figyelembe venné és mérlegelne, hogy hajlandó-e így is bevetésre menni, vagy más társat választana, esetleg maga helyett keresne mást. De ha igent mond, akkor ezt a kérdést lezártnak tekintem.
Végig határozott és nyugodt a hangom. Figyelem a nőt és a reakcióját. Ha így is belemegy az akcióba akkor természetesen bólintok, hogy indulhatunk és követem őt, bármerre is megy. Nincsenek megfelelő információim, hogy tájékozódhassak nélküle is, rá vagyok utalva.

A kis nimfának bejönnek a szép szavak és olyan kis cuki, ahogy visszanéz rám. Az emlékek elvesztésére megáll. Hopp, valami rosszba nyúltam bele. Talán arra gondol, hogy én egy elvetemült gyilkos vagyok, csak nem emlékszem rá? Még az is lehet. Bármi lehet. Végülis megértem, ha ettől szarul érzi magát, bár félnie nem kell. Nem bántom, ha ő se csesztet, na meg ott vannak ezek a trükkjei a növényekkel meg a földdel.
- Na ja, csak tudnám, mit kéne látnom. Sokkal egyszerűbb lenne.
Azt mondja, valamelyik növénybe kell beleszippantani, aztán emlékezek. Fene vigye, miket tud ez? Ha előbb megtudom, végigszagoltam volna a fél környéket. Bár nem is olyan egyszerű, ő is keresgél egy darabig.
Na, ilyen virágot se láttam még. Valami helyi spéci cucc lehet.
- Kösz, bébi!
Egy szippantás és várom az eredményt. Meg is jön: mindjárt kidobom a taknyomat. A csaj meg jól kiröhög. Nem ugatom le, tényleg segítőkész és csak viccesnek találja ezt. Erősködik, hogy még egyszer.
- Jól van, de állj félre, nehogy lecsulázzalak!
Újra szippantok és már látom is a dolgokat, amiket nem láthatnék. Valami kalózhajó zászlaja és két kard csattanásai. Három ilyet hallok, aztán vége. Kitti ott les, hogy mi van. Lehet, hogy hülye fejet vágtam közben.
- Hát nem is tudom. Egy kalózhajón voltam, láttam a zászlót. Ketten vívtak, de nem tudom, kik voltak azok. Csak a kardjukat láttam, az egyik ez a perzsa fajta volt, a másik meg az angol vívó. És baromira nem rémlik az egész, hogy én ezt mikor láthattam. Tuti nem csak hallucinálok ettől a cucctól, bébi?
Megnézem a tőrömet, hogy olyan-e, mint amit az előbb láttam. Ha igen, akkor lehet, hogy én voltam az egyik. Vagy csak néztem, hogy ketten harcolnak. De miért? Hogy kerültem én kalózhajóra? Megtámadtak minket? Vagy én is kalóz voltam? És miért nem emlékszem. Marha jó, még több kérdésem lett, mint előtte. Bár nekem mindig van és válaszokat is kitalálok. Vagy jókat vagy rosszakat, dem indig eszembe jut valami.

Dina jól kezeli a problémát, bár először azt hiszi, hogy csak viccelek, de meg kell tanulnia, hogy én soha sem viccelek semmivel. Minden szavam véresen komoly. Nem visszakozik, így is teljesíti a küldetést, egyszerű kihívásként fogja fel az egészet, tetszik a hozzáállása.
- Természetesen nincs ellenvetésem.
A válasz után, követem ki a felszínre, a természetes fényre, ami túl erős és elvakít, a szemem elé tartom a kezem és várok, hogy tisztuljon a kép.
~ Nagyon sok időre lehettem odalent, a cellában annyira hozzászoktam a nem túl erős mesterséges fényhez... kellemetlen, de szükséges megszoknom.
A repülést segítő gyakorlás ötletére bólintok, majd figyelem a nő átváltozását, a medál felizzását, és a szárnyak megjelenését. Megjegyzem a teljes mechanizmust, később még szükség lehet ezekre az információkra a társammal kapcsolatban. Lassan kitárom a szárnyaim és kicsit megmozgatom azokat.
- Kezdhetjük.
Várom az első utasításokat, miközben figyelem a Dinát.

//Köszönöm a javítást //

Hagyom, hogy gondosan eligazítson Dina, nem ismerem a saját testem, képességeim, határaim, kénytelen vagyok tűrni, hogy más irányítson. Úgy tartom a szárnyaim, ahogy mutatja, de nagyon nem tűnik természetesnek. Egy ideig csak tűröm, de lassan egyre kényelmetlenebbé válik az egész. A felszállás nem tűnik különösebben nehéznek, a lényeg, hogy lendületesen, nyugodtan csináljam. Figyelek az utasításokra és mindegyiket meg is jegyzem.
~ Rendben van. Az első repülési kísérlet. Az első felszállás. Mivel korábban már tudnom kellett igen hatékonyan, gyorsan repülnöm, valószínűleg bennem van az ösztön. Azt kell előhívnom.
Először csak egy gyenge és lassú csapást végzek, hogy megtudjam, milyen izommunkát kell végeznem. Majd felugrok és lökök magamon egyet, utána még egyet. Ha nem sikerül elsőre, akkor megpróbálom néhány pillanattal később, hogy ne csapkodjak hirtelen, rendszertelenül véletlenül se.
- Nem félek az eséstől egyáltalán. Már maga a fájdalom gondolata is kívánatos, gondolom élvezném a zuhanást és a becsapódást is.
Felem még, ha végre sikerül akár csak rövidebb időre is elemelkedni a földtől.

Kitti bizonygatja, hogy ez nem csak látomás, hanem tényleg megtörtént velem, amit láttam. Hát akkor megint fingom nincs, hogy mi van.
- Ha azt már egyszer láttam, amit az előbb, akkor igen, az van, amit mondasz. Vagy én vagyok egy tengeri rabló vagy engem támadtak meg. Hogy hol ébredtem fel? Hát innen nem messze egy...
A vízesés! Azon estem le? Fent volt a hajó? Akkor meg kell lenniük a roncsoknak is. És a távcső, ami nálam volt... A hajóról kémleltem a többit? De melyikről? Azt néztem, hogy kalózok jönnek? Vagy azt, hogy ezeket most kiraboljuk és megerőszakoljuk az asszonyaikat? És a halmánia is a vízre utal. Hát tuti, hogy én kalóz vagyok. A rohadt életbe... Azokat nem szeretik. A nimfacsaj segített nekem, őt nem b...om át.
- Kösz, Kitti! Ha a virág nem is képes csodákra, de te sokat segítettél. És asszam utálni fogsz engem, mert úgy néz ki, én voltam a rosszfiú. A vízesésnél ébredtem, szóval odafent történhetett a csata és vagy én estem ki a hajóból vagy az egész lezúgott és akkor megvannak a roncsai is. Ráadásul egy távcső volt még nálam, meg ez a tőr. Asszem, eléggé hasonlít arra, ami az álmomban volt. De nem a brit ember kezében... És láttad, mit tudok a halakkal és mennyire imádom a halhúst.
Ha most megtámad, akkor nem lesz könnyű a csata. Láttam az erejét. A tőröm a kezemben van. Ha úgy gondolja, hogy megszabadítja a világot egy kalóztól, akkor nem hagyom magam. Védekezni fogok, szórok, ütök, rúgok olyan gyorsan és ügyesen, ahogy tudok. Nem akarom megölni, mert segített nekem. Igaz, hogy akkor még nem tudta, ki vagyok. De hát én sem!
Ha nem fordul ellenem, akkor viszont meg is ölelgetem, mert tényleg hálás vagyok, hogy segített. És most mit csináljak? A társaim biztos halottnak hisznek, akárkik is azok. Ha Kitti elvezet a falujába, akkor megyek vele. Fura volt nem tudni, ki vagyok, de most se jobb a helyzet. Lezúgtam a vízesésen és beb...tam a fejemet. Biztos ez történt.

/De olyan jó volt még ködösíteni egy kicsit:)/

Kitti viccelődik, de nem tiltakozik egy kalóz ellen. A nők szeretik rosszfiúkat, mert erőt éreznek bennük. Úgy látszik, én a lehető legrosszabb fajta vagyok, de ez még nem igazán tudatosult bennem. Láttam egy képet és kikövetkeztettem, hogy kalóz vagyok, de ettől még nem gondolkodom úgy. Most itt van ez a jó fej csajszi, hát persze, hogy megyek vele.
- Túl szoros volt? Bocs, drága! Nem mindennap felejti el az ember, hogy kicsoda és tényleg k...vára örülök, hogy segítettél rájönni! Hát nem, nem vágyom vissza a tengerre. Még a felét se tudom a sztorimnak, nem akarok én lelépni.
Nem hát, inkább megyek Danuba a kis nimfával. Azanyja, fémkapuval zárják a falut! De ahogy kinyitja, az még érdekesebb.
- Ez igen, Kitti! Te magad vagy a kulcs?
Jót nevetek ezen az egészen. Baromi klassz ez a nimfaság. Be is lépünk és óriási buli van. Húzzák a zenét, az emberek meg táncolnak és vigadnak. A kidobók már meg is találnának, de Kitti kiáll értem. De jó fej!
- Ha már itt vagyunk, mit szólnál egy tánchoz?
Ha jön, akkor nem érdekel, milyen fáradt vagyok, elkezdem ropni. Ki kell tombolni ezt a napot. Ha inkább pihenne és hajthatatlan, akkor viszont nem ellenkezem tovább. Nekem is jól fog esni, ha ledőlhetek.

Nagyon megörül, hogy nem hagyom faképnél. Még a nyakamba is ugrik és ő is megölel. Ennyit tesznek a bókok, még az én stílusomban is. De annyira aranyos és szép, nem is tudnék bunkó lenni vele. Mármint néha az vagyok, de olyan igazán zsigeri bunkó nem lennék vele. És táncolni is hajlandó egy hosszú nap végén. Van energia a csajban, az biztos!
- Imádom a trükkjeidet, mondtam már? - kérdezem, mikor bokrot növeszt a táskára. Ha nincs rejtekhely, csinál egyet. Tuti dolog ez a nimfaság.
Táncolunk a holdfényben, ugrálunk, forgunk, hujjogatunk, van itt minden. A ruhánk már nem is olyan, mint amikor a vízből kijöttünk. Most már inkább az izzadtságtól fog ránktapadni, ha ezt még sokáig folytatjuk. De itt nagyon klasszul érzem magam.
Mikor vége a pörgős daloknak és lassúra váltanak, értem, mit jelent. Azt, hogy mindjárt vége és mehetek zabálni. Mert még mindig éhes vagyok. De előtte még jár egy lassúzás ennek a kis bájos Kittinek. Látom is, hogy várja és nem vacakolok.
- Szabad egy táncra?
Hülye kérdés, mert egy órája ezt csináljuk, de valahogy be kell vezetni, mielőtt elkapom és magamhoz húzom. Ha engedi, akkor átkarolom, a derekánál fogom meg. Lejjebb még nem megyek, majd eljön annak is az ideje. Szorosan fogom és így ingadozunk körbe-körbe, amíg tart a zene. Közben nézem a szép szemeit és a haját és megint megdícsérem.
- Te nagyon csinos lány vagy, Kittikém.
Közben azon is jár az agyam, hogy mi lesz ezután. Csak vissza kéne kapnom az emlékeimet, bár... Egész nap azon görcsöltem, hogy emlékezzek, most meg nem érdekel. A nimfa feledtet mindent. Egyszer majd visszatérhetünk a témára, de most leszarom, csak lassúzzunk.

Kitti örömmel táncol velem. Bizsergést érzek, mikor magamhoz húzom és a szemembe mosolyog a bájos kis pofikájával. Tetszik neki, hogy vezetem. Ide ő vezetett el, de most egy kis időre hagyja, hogy játsszak vele. Hosszú ez a tánc és jóleső. Mintha nem menne az idő, csak együtt lennénk ilyen vidáman.
Belepirul a bókba, de a mosoly nem fagy le az arcáról. Miféle vadállat az a farkas, hogy erre a kis teremtésre vadászik? Lehet őt nem szeretni? Ilyenek járnak most az én zavaros fejemben. Nem sok mindent tudok róla, de magamról sem. Lehet, hogy jobb is így. Könnyen lehet.

Vége a zenének. Megállunk. Kitti a szemeimet kutatja a szemével és én is őt nézem. Egyre közelebb nyomja az arcát az enyémhez. A szája már az enyémnél van. Na, kalóz, asszem most csókolózol először nimfával. Engedek a pillanatnak és közben megsimítom a haját és a helyes kis arcát is. Ha ismerik itt, akkor meglehet a véleményük róla. Először lát és már a számban van. Ez vajon mindennapos nála? Nem fogom firtatni, elvégre ki tudja, én miket csinálhattam a nőkkel a hajókon...

Helyszín: Danu falu
Résztvevő: Anaal Nathrakh(Zield)


Zield, teljesen belefeledkezel a csókba. Mit sem törődtök azzal, hogy a tömeg oszolni kezd és már csak ti maradtatok ott. Ahogy a csók véget ér és ismét rápillantasz kitti rózsás arcára, szörnyű fájdalom hasít a fejedbe és új látomás kezd gyötörni.
A látomásod most tovább tartott, mint az előzőek, bár annál inkább tűnt valóságosnak. A látomásodban egy hajó fedélzetén voltál a botkormány mögött. Szörnyű vihar közepette. De nemcsak a vihar hangjait haltotad, hanem ágyú dörrenését.
"- Mindenki hasra.
Hangzik a kiáltás a hajú árbocának tetejéről. Te is lehajolsz, bár igazából nem te irányítottad a mozdulataidat. Olyan volt, mintha ismét átélted volna az egyik emlékedet.
Vitorla vásznának szakadását hallod és mikor felnézel, látod, hogy a ti vásznatok sérült.
A dörrenés irányába fordítod a tekintetedet, mire egy másik hajót pillantasz meg. meglepődsz, mikor meglátod a zászlaját. Kalóz zászló volt, de volt rajta valami, ami eltért a tietektől. A combcsontok helyén két puska volt a zászlón és a koponya tetején, pedig furcsa kalap volt.
Alíg volt időd feleszmélni, mire valaki kiadja a parancsot, hogy tüzeljetek. A parancs hatására közben megindulnak az ágyúk felé, de közben ti is folyamatosan kapjátok a további találatokat. Miután a tüzéreitek odaértek az ágyúkhoz, rögtön viszonozták is a tüzet. Azonban az ellenséges hajóról hatalmas vörös madarak szálltak fel, karmaikban egy egy embert tartva. A szokatlan párosok felétek tartottak, az ágyúsaitok, pedig hiába próbálták eltalálni a kisebb célpontokat nem sikerült eltalálni.
Végül a madarak a fedélzet felé értek és elengedték az "utasaikat, akik miközben alig a fejetek felől estek lefelé kiáltották el magukat, hogy "Támadás!"
Ezek után pedig a tüzérék és mindenki a hajón előrántotta a kardját és a fegyverét, akármi is volt nála és elkezdett hadakozni a sereggel, aminek túlnyomó többsége nő volt nagy meglepetésedre.
Te is harcolni kezdtél, az ellenséges kalózokkal. Sorban estek el, a férfiak és nők, mint a te puskád által, mint a te oldaladon, az ellenfél keze által. A tárad kifogyott, de az ellenfélé vége fogyhatatlannak tűnt. 
Végül egy [url=http://th02.deviantart.net/fs71/PRE/i/2012/234/9/9/miss_fortune_by_valesora-d5c366b.jpg]nővel[/url] kezdtél, el hadakozni, akinek az arca olyan volt, mint Kittié, csak a nő haja volt másmilyen, vörös volt.
A nő az üres fegyverét kardként használva harcolt ellened meglepő ügyességgel. Egyszeresem sikerült úgy suhintanod a kardoddal, hogy a nő megsérüljön. Olyan fürgén mozgott mint egy macska és méghozzá a sikertelen próbálkozásidat kommentálta is.
"- Haha, hiába az ellenállás, a hajótok a miénk lesz.
A nő szeméből az őrület szikráit láttad, miközben te csak szitkozódtál, hogy csak kerüljön a nő a kezeid közé, mert akkor megigazítod a frizuráját a kardoddal, de akkor úgy, hogy a feje is jön a hajával együtt.
Még vagy 10 percen keresztül hadakoztatok, pont mint a megmaradt kalózok, mindenki méltó ellenfélre talált és végeláthatatlanul harcolt.
A nő egyszer csak kicsavarja a kezedből a kardot, a földre kényszerít és már a nyakad elé is tartja azt.
"-Utolsó kívánság?
Kérdi, de mielőtt a halálos csapást mérné rád hirtelen megtorpan. A szemében meglepettséget látsz, mire eldobja az egyik puskát és füttyent egyet a szabad kezével. A vörös nagyméretű madarak ismét megjelennek, majd miután az ellenséges kalózok felugranak, elkapják azok őket és elrepülnek velük.
a kalózok még utoljára visszaszólnak nektek.
- Jó utat lefelé lúzerek.
A következő pillanatban felállsz és megfordulsz, Ekkor érted meg mire is céloztak. Ugyanis egy nagy vízesés volt előttetek. Odasiettél a kormányhoz, hogy megpróbáld visszafordítani a hajót, de már késő volt. A hajó lezuhant veletek együtt. Az utolsó amit a látomásból láttál, pedig az ahogy körülölel a víz.
Ekkor ér véget a látomás és az első amit megpillantasz Kitti rémült arca, amint a válladat fogja és már a válladat rázza.
- Ébredj! Ébredj! Na végre. Jobban vagy már?
kérdezi, és csak akkor veszed észre, hogy a földön ülsz, valószínű feküdtél is, míg kitti fel nem rázott.
-Megint látomásod volt?  Úgy aggódtam, már 3 perce próbállak magadhoz téríteni.
Mondja, majd megölel.
- Mit láttál?
Kérdezi, aggodalommal és kíváncsisággal vegyes tekintettel.

Helyszín: Kietlen síkság, Nyugati part
Résztvevő: Matenna Horris(Auaritia)


A hőség ébreszt fel, valahol a sivatag közepén. Nem emlékszel arra, hogy kerültél ide, és arra sem, hogy ki voltál. Csak pár kórót látsz szellőtől kergetve. Azonban embert sehol. A távolban ugyan látsz tőled északra hegyeket, délre egy vulkánt, nyugatra a vízpartot, keletre pedig a távolban egy sűrű erdőt.
Ha átvizsgálod a zsebeidet, akkor találsz bennük 15 aranyérmét. Egy kis pisztolyt, egy [url=http://fc08.deviantart.net/fs71/f/2012/210/a/0/a09173c9f2294d5f010aa5fd150ff588-d590j4m.png]térképet[/url], egy kulacs vizet, aminek az alján már alig van víz, ép pár kortynyi. Ha pedig jobban szemúgyreveszed az öltözéked, akkor pedig észreveszed, hogy az öved helyén egy lánc van.. 

Elsőre visszazuhanok a földre, ahogy számítottam rá, még nem tudom megtartani az egyensúlyom, másodjára viszont gond nélkül kisebb szárnycsapások segítségével a levegőben maradok. Próbálok ráérezni a repülés ritmusára, hogy hogyan tudok a lehető legkisebb erőkifejtéssel, megfelelő ritmus segítségével a levegőben maradni. A sikeres felszállás után következhet a manőverezés tanulása illetve esetemben aktív gyakorlása. Figyelem Dinát, hogy hogyan repül, veszi be a kanyart. Ha jelt ad, akkor én is neki indulok néhány nagyobb szárnycsapással, majd közel igyekszem repülni manőverezni a fához.
Ha kellő közelségbe kerülök, de még van elég hely egy forduláshoz, akkor a fa oldalán lévő karom a föld felé szegezem a másikat a levegőbe emelem, hogy a lehető leggyorsabban fordulhassak meg. Közben lábaim magam alá húzom, hogy ne akadályozzanak a fordulásban. Ezúttal a faroktollaimra is figyelek és próbálok azokkal is navigálni, korrigálni, nehogy véletlenül rossz irányba forduljak, vagy más hibát kövessek el. Remélhetőleg gond nélkül sikerül kivitelezni a manővert. Ha mégis komplikáció adódna akkor egy esetleges ütközést megpróbálok elkerülni és inkább összecsukni a szárnyaim, majd a földre leesni.

Hú, hát ez nagyon baró. Csókolózás Kittivel, szinte már nem is érdekel semmi más. Mikor egy kicsit kiszállok az ajkai közül és ránézek, akkor viszont a fejemhez kapok. Hasít a fájdalom és megint képeket látok.

Hoppá, mik derülnek ki. Megtámadtak minket és hasravágódom. Nem csak a látomásban, hanem itt Kitti előtt is, öntudatlanul. A képek peregnek és nem tudom, mennyi ideig nem vagyok magamnál. Mikor felnézek tátott szájjal és zavaros szemekkel, akkor Kitti néz velem szembe. Rázza a vállamat, én viszont ellököm magamtól és arréb hengeredek. Fel is pattanok gyorsan. Aztán rájövök, hogy mi van. Ez már nem az emlékezés. Itt vagyok Danuban.
- Ne haragudj, drága! Téged láttalak, csak...
Én is átölelem és megfésülgetem a haját. Belenézek az aggódó, kíváncsi szemeibe és adok neki egy puszit.
- Bocs, tényleg! Nincs egy vöröshajú ikertesód, aki kalóz? Mert vele harcoltam, mielőtt az egész hajó szétb...ódott a vízesésben. Azt hiszem, a mienket én vezettem és egy másik kalózcsapat támadott meg. Kardoztunk és a hasonmásod baromi ügyes volt. Majdnem megölt, mikor látta, hogy közel a zúgó és akkor leléptek.

Egy pillanatra elengedem és arrébb lépek. Elmondjam? Elmondom. Ránézek, nagyon komoly szemekkel és így szólok:
- Tudod, a legfurcsább, hogy semmi bajom nincs. Leesek egy hegyről a hajóval, megtámad egy párduc meg egy rakás farkas és vér sehol. Sebeim vannak és gyengülök, meg éhes vagyok, de ennyi. Szerintem keressünk valami sámánt itt nálatok, mert ez k..vára nem jó így. Nem akarlak veszélybe sodorni, Kittikém!

Na, kalóz, te aztán értesz a nőkhöz. Megcsókolod, aztán fellököd. Most azt hiszi, mindjárt megölöm vagy valami ilyesmi. Mikor felsegítem és megölelgetem, még ennyit teszek hozzá, ahogy a tarkójánál beletúrok a hajába.
- Sajnálom, édesem... Ahogy mondtad, elég volt egy kép a múltból. Mikor ilyen közelről láttam az arcodat, beugrott az a jelenet. És mikor felébredtem, ugyanazt az arcot láttam, amelyik át akarta döfni a torkomat. Téged nem bántanálak.

Ahogy válaszolgat, elsírja magát és kiderül, hogy a nővére lehetett ez a kalózbige. Aztán még jobban megrémül. Nem kellett volna elmondanom. De ha neki nem, akkor kinek mondjam el? A maflafejű minotaurusznak? És ha veszélyben van, tudnia kell róla. Amit mond, azt nem igazán értem, de igaz lehet. Nem tudom, milyen holtak kincsét szereztem én meg, de... A koponyás érmék? Azok biztos onnan vannak.

Letörölgetem a könnyeket a szeme alól és megsimítom az arcát. Ő már a vállamat dörzsölgeti, talán elmúlt az ijedelem.
- Annyira sajnálom, Kittikém. Nem akartam neked fájdalmat okozni. Szavakkal sem, de muszáj volt elmondanom. Nem tudom, milyen titkokat rejtegetek még. Még a nevemet se tudom. Fel tudod ezt fogni? Be se tudok neked mutatkozni. De nagyon hálás vagyok mindenért! És keressünk valakit, aki az összes emlékemet előhozza. Mert ha így jönnek elő, mint az előbb, akkor egyfolytában a frászt fogom rád hozni. Azt meg nem akarom.

Ha már így alakult, akkor megmutatom neki az érméket is. A többi talán a hajóroncsok között lehet. És azért támadott volna meg minket a másik kalózhajó, mert ezt a "remek" kincset nyúltuk le? És én meg halott vagyok, de élek? Kutya legyek, ha ezt értem.
- Nézd ezeket! Már nálam voltak, mikor felébredtem a vízesés alján. Szerinted a holtak kincséből vannak?
És eszembe jut valami, amivel talán egy kicsit felvidíthatom. Széles vigyorral kérdezem:
- És milyen érzés volt egy halottal csókolózni, Kittikém?

Nem sokat tudtam eddig a nimfákról, de... Illetve franc tudja, mit tudtam én meg mit nem. Szóval azt nem vágtam, hogy ő mindent tud a természetről. Az oké, hogy bokrot csinál, mert föld alatti utat, de nem hittem volna, hogy tényleg mindenhez ért, ami nő a földeken.
- Bocs, sámánkám, de ha valaha tudtam is, micsoda egy nimfa, akkorát estem, hogy elfelejtettem. Hidd el, ha az a nővéred, aki majdnem megölt, akkor én se akarok vele találkozni. Ő mit tud? Úgy ugrált, mint egy tigris, iszonyat ügyes.
Azok a jövőbeliek érdekesek lehetnek. Fingom nincs, kikről van szó, de látni a jövőt és visszamenni a múltba az tuti dolog lenne. Ha visszamehetnék, elkormányoznám a hajót a vízeséstől. Tényleg, ez jó ötlet! Kitti viszont előáll egy másikkal. Neki is van egy ilyen érméje. Más is túlélte? Valamelyik csapattársam? Vagy csak kirabolták?
- Megint összeszedni? Mert úgy múlik el az átok, ha egybe van a kincs?
Megvakarom a fejemet. A kérdésemre már mosolyog. Végre, megnyugodott. És kapok egy újabb csókot, amit persze viszonzok is. Megsimítom az arcát és az orromat odanyomom az ő orrához finoman.
- Hát ha most hoztuk a kincset, akkor a roncsok között még lehet egy pár érme. De egy hajóroncsban képtelenség megtalálni mindet. Az a másik hajó, a nővéredé... Na, az nem volt semmi. Vörös madarakkal repültek át a mi hajónkra. Te, ezek szinte mind csajok voltak és alig találtuk el őket a puskákkal! A zászlajukon egy kalapos koponya volt és...

Most esik le, hogy még a nap elején bevillant valami ilyesmi. Mit is láttam? Ilyen érmékből volt tíz és egy véres kés. De hogy jön ez ide? Fáradt vagyok már ehhez és szerintem nem is most kéne ezt csinálni. Késő éjszaka ki indul útra a víz alá pénzt vadászni? A hülye. Meg talán én, ha Kitti nagyon erősködik.
- Aranyom, szerintem aludjunk rá egyet! Hosszú napunk volt és éjjel még az a b...i farkas is megtalálhat. Mit szólnál, ha holnap elmennénk a roncshoz. Azt a fickót nem lehet megtalálni? Nem a Dartanban lakik? Egyébként még egyszer láttam tíz ilyen koponyás érmét egy véres késsel, de hogy az mi a fene volt... Valaki összeszedte és ledöfte magát, hogy ne halott legyen? Elég szarul hangzik...