Random

Már mosolyog, mikor elmondom, hogy mekkorát estem. Nem vicc volt, mert tényleg lezúgtam a vízesésen és akkor jött a képszakadás. De legalább felvidítottam. Szegényre itt ráhoztam a frászt az előbb. A tesója is nimfa, mint ő. Nemtom mér' nem a tüskéivel próbálkozott. Talán csak meg akarta mutatni, hogy az én harcmodoromban is le tud győzni. Asszem Kitti és ő ég és föld. Annyi mindent mond még, hogy csak kapkodom a fejemet. A madarak emberekké változnak és játszanak a tűzzel? Időutazók csináltak várost a faluból? Nekem ezekről mindent meg kell tudnom. Megőrülök az ilyen elejtett apróságoktól, ha nem derítem ki az igazságot.

- Hát Kitti, alig várom, hogy visszatérjen a memóriám. Most olyan ez nekem, mint egy kisgyereknek megismerni a világot. De ha megint a tesódat látom egy képben, most már tudni fogom, hogy nem te vagy. Nem kell félned, hogy megint kiakadok.

Amit ezután mond, attól kezdek csak igazán bizseregni. Ő kér meg arra, hogy vele aludjak. Hát hogy is mondhatnék nemet egy ilyen ajánlatra?

- Dehogy bánom, édesem! Melletted vagyok a legjobb helyen.

Elindulunk és kikapja a táskáját a bokorból, amit csinált. Úgy nyílnak szét előtte az ágak, mint a király előtt a néptömeg. Hihetetlen ez a trükk. Már nem először látom, de nem bírok vele betelni. A vállára kapja a bőrárukat a táskában és megindul.
- Menjünk, biza!
Elindulunk és biztos megint ő lesz a gyorsabb. Ismer itt mindent én meg csak nézek, hogy ne essek át az ágakon meg köveken. Mindig visszanéz rám, hogy jövök-e. Ilyenkor rávillantom a legszebb mosolyomat és igyekszek nem pofára esni közben. Az elég ciki lenne... Sok ház mellett megyünk el, aztán egy rét jön.
- Leköltöztél a térképről, bébi? - kérdezem tréfásan. Habár neki biztos az a normális, hogy a természetben lakik, nem a kőfalak közt. Nade mikor megérkezünk... Csak nézek erre a helyre tátott szájjal.
- Kitti, ez pont olyan, mint te. Gyönyörű, tele van élettel és a holdfényben még sokkal szebb. Fogadjunk, hogy az ajtó is egy fa, ami arrébb húzódik, mikor szólsz neki!
Ha ajtót nyit és betessékel, nem kell kétszer mondania.

Még engem is meglep, hogy passzív tudás segítségével milyen jól tudom végrehajtani a manővert, a fordulási szögem meredek és ezért nagyon kis távolságokon múlik a manőver sikere, de ez nem zavar, sőt, kihívást jelent. Bólintással jelzem, hogy megértettem a helyreigazítást, még ha nem is érzek rá igényt, hogy később betartsam azt. Várom az instrukciókat a következő manőverhez, de helyette egy részletes bemutatót kapok. Néhány másodpercig csak oldalra biccentett fejjel figyelem a lányt, majd oldalra rándul az arcom, szinte teljesen önkénytelenül elővillantva fogaim és őrült mosolyom. Kellemes bizsergő érzés...
- Először lassan próbálom meg kivitelezni. Nem akarok az akció előtt akár könnyebb sérüléseket szerezni.
Így is teszek, lendületet veszek, de Dinánál jóval kisebb sebességgel kezdek zuhanni a föld felé, majd néhány méterrel a talaj felett kitárom a szárnyaim, hogy fékezzem magam és lassuljak. Végül néhány nagy, kinyújtott lépéssel érkezek földet, próbálok nem elesni, vagy eldőlni valamelyik oldalra. A lényeg, hogy biztonságosan leérkezzem. A részleteken később is dolgozhatok.

Pont úgy, ahogy gondoltam. Csak úgy szétrebbennek a borostyánok, mikor megjelenik és már mehetünk is be. Marha jó. Belépünk és egy nagy előszoba van itt díszekkel a falakon és a padlón. A holdfény bevilágít és persze Kittit nézem. Elvezet a nappaliba, ami jóval tágasabb és egy lépcső visz felfelé. A falakon képek, talán az ősöké. Megyünk fel, biztos ott szokott aludni. Hát eléggé várom már. Ha csak pihenni lehet, azt is, de ha kellemesebb dolgokkal akarjuk tölteni az éjszakát, azt még jobban.
- Klassz kéró, te csináltad az egészet? Annyira jó neked, hogy csak csettintesz és a természet már ugrik is.

Mikor a dolgozószobájába érünk, leteszi a táskáját. Most jut eszembe, milyen bunkó vagyok, hogy fel se ajánlottam a cipelését. Na, mindegy, elbírta. Erősebb, mint amilyennek látszik. Vagy nálam is erősebb. Kiültet a fénybe a kis székre, hogy összevarrja a sebeimet. Leveszem az ingemet, mert úgy könnyebb lesz.
- Kösz, Kittikém! Először varrsz élő bőrt? Vagy nem is élő, hát halott vagyok, csak mégis élek... Na, szóval érted, mire akarok kilyukadni.

Gratulálok, kalóz, tudsz beszélni. Mindegy, ez tényleg fura dolog, amit ma megtudtam. Ha hozzámér a kezével, először megsimítom, aztán hagyom dolgozni és csak beszélek.
- Tudod, édesem, elgondolkodtató, amit mondtál - nézek rá, ahogya Hold megvilágítja a bájos arcát. - Szar ügy mindig éhesnek lenni, meg fáradtnak, de ott van az is, amit látsz. Nekemestek a vadak és csak ennyi. Felhasogattak, de simán le tudtam győzni őket. Szóval nemtom, hogy tényleg meg akarok-e szabadulni ettől az átoktól. Gondolj bele, mennyi bőrt szerezhetnék neked! Még akár krokodilt is.

-A..az...azt...a...rooohaaddt hi..hi..deg van....-
Naná, hisz egy hóviharban fekszek, a semmi közepén. Hogy kerültem ide...és amúgy ki a fene vagyok....nem sok időm van ezen gondolkodni, meg úgy egyáltalán. Megpróbálok fel állni, először csak térdre, aztán a szélnek feszülve megpróbálok két lábra állni....és a szél egyszerűen felkap. Ezért ez nem lehetséges, nem ilyen erős a szél....a hátam szinte szét robban, legalábbis eléggé úgy érzem, feszül, mint a...mint a nem tudom mi.
-Szárnyak?!!-
Hüledezzek, miközben a szél ide-oda rángat, és mintha egy szárny sziluettjét pillantanám meg a hátamon. Na jó, egy hóviharban repkedek vagy mi, a táskám leesett....és szárnyaim vannak.
Ösztönösen megpróbálom behúzni a szárnyaimat és a táska után zuhanni, és mikor sikerül megfogni, valahogy kitárni próbálom a szárnyaimat, megakadályozza, hogy palacsintává zúzzam magam...

Tudtam én, az ő műve meg a tesóié. Ezek szerint négyen vannak, ha emellett még hármat építettek maguknak. És vajon egy ekkora házban csak ő lakik? Egyedül tart rendet? Szerintem egy csettintés és a porcicák fogják magukat, felállnak és sorban kivonulnak egymás után. Mindent tud ez a nimfa. Mikor elkezdi összevarrni a karomat, felszisszenek. Mondta is, hogy fájni fog. Miért ne fájna, ha átszúrnak rajtam egy tűt?

- Akkor biztos szépet alkotsz most is, ha már varrtál ilyet. És mondd csak, Kitti, egyedül élsz itt?

Közben folytatja az öltéseket és igyekszem nem ordítozni. Szar érzés, de legalább nem fogok úgy kinézni, mint kiszemezett borsóhéj. El is készül és megtette, amit tudott.

- Kösz, édesem! Mivel hálálhatom meg a kedvességedet?

Tényleg eszméletlen jó fej volt. Azt mondta, szereti a rossz fiúkat. De most már egy halott rosszfiút hozott haza. Amit mond, az nem hangzik túl jól. Ha olyan leszek, mint régi huzat, ami ezer helyen szakadt és összevarrják, az rohadt egy eset lenne... Szerintem akkor már nem igazán nézne rám. És tényleg, mit csinálnék több száz évig? Nemtom, meddig él egy nimfa, de arra nem akarok gondolni, hogy látom őt meghalni és túlélem. Idővel, ahogy ő is mondta. Ráér, egy darabig élvezem a halált, aztán megint élő leszek. Hú, de furán hangzik ez!
Kitti egy fürdőt javasol. Örültem volna, ha velem tart, de nem... Mindegy, annak is eljön majd az ideje. Nem félek, hogy valaki meglát. Nem szégyellem én magam. Le is megyek és a frissen vart bőrömet megmosom a vízben. Nagyon jólesik. Ha halat találok a tóban, akkor megint muszáj lesz elkapnom és megennem. Ha abba tudom hagyni, akkor ez lesz a következő, amire rá akarok jönni. Hogy mi a f...ért kell nekem ennyire a hal?
Végzek és éjjelre már csak egy gatyát hagyok magamon. Visszamegyek és meg akarnám kérdezni, hogy ugye nem zavarja-e az öltözetem, de... Már elaludt. Milyen aranyos. De meg se fürdött? Vagy náluk öntisztulás van? Vagy vizet is teremt? Pedig azt mondta, kint szokott fürdeni. Nem ébresztem fel, okoztam már neki elég nehéz pillanatot. Óvatosan odamegyek az ágyhoz és befekszem mellé. Az arca olyan szép a holdfényben, hogy megint megcsókolnám és megölelném, utána pedig... Nem, azt most nem. Nagy a csábítás, mert gyönyörű. Ha kalózként csináltam is ilyeneket, vele nem fogom. Hanyatt fekve maradok és az egyik karommal megölelem. Erre már csak nem ébred fel és talán nem zavarja majd. Kalóz, honnan jöttél te? Ki vagy te egyáltalán? Nem mindegy? Aludj egyet és élvezd, hogy egy ilyen csoda mellett alhatsz!

Rámarkolok a táskára, a szemeim könnyben úsznak, úgy hogy nem sok mindent látok. Kitárom a szárnyaim, és egyszerűbb használni, mint gondoltam volna. Mintha csak az egyik végtagomat mozgatnám, ami végül is igaz. 
Van bennem némi félsz, hogy a szél esetleg felhasítja a szárnyam, de ismét felkap. Csak úgy dübörög a szívem a mellkasomban, a szél még mindig igen erős. Ahogy lavírozok - vagyis szeretném azt hinni - de csak a szél dobál ide-oda. Egy barnás és egy zöldes foltot veszek észre.
Itt a levegőben nem fogok eljutni oda, túl erős a szél, ráadásul még ezeket a szárnyakat sem tudom igazán használni.
Veszek egy mély levegőt és megpróbálok a zöld folt felé fordulni, és valahogy elkapni egy lefelé tartó légáramlatot vagy szelet, és ha kellő magasságba kerültem...nos valahogy visszahúzni a szárnyaimat vagy ilyesmi. Húha mi fog ebből kisülni, túl sok a ha....

Szóval Kitti egyedül él itt. Nem szokott ennyire röviden válaszolni. Vagy nagyon álmos már vagy lenne még mit mondani, de annak még nem látja itt az idejét. Szerintem ez van.
Egy békés éjszakát töltünk el az ágyban, külön-külön. Az ölelő kezem nem zavarja, talán észre sem veszi. Alszik, mint a bunda. Hát én is aludtam, de most sem vagyok teljesen kipihent. Ez is az átok része? Sose lakok jól és mindig álmos maradok? Most még elvagyok vele, de asszem meg fogom ezt unni és Kittinek lesz igaza. Ha egy év múlva kivarrt, táskás szemű éhenkórász leszek, az szar ügy... Csak kéne az a 10 érme, meg a kés. Mint tűt a szénakazalban, olyan könnyű lesz megtalálni. Fa...a.
Mi a franc? Valaki jön. Csak Kitti tudott parancsolni az ajtónak, akkor ez egy másik nimfa? Az egyik tesója jött? Remélem, nem a kalóz, mert akkor balhé lesz és lehet, hogy szétb...uk a házát. Megbököm a könyökömmel, ha kell, többször is és szólok:
- Betörő.
Tőrt rántok és odaállok az ajtó mellé a falhoz, hogy ha ideeszi a fene azt, aki bolygatja ennek a drágaságnak az életét, akkor leüssem és ha kell, le is szúrjam. Nemtom a bőre fog-e kelleni Kittinek, de majd felajánlom.

A repülőgyakorlatok egy részét már a levegőben vagyunk kénytelenek elvégezni, annak érdekében, hogy ne veszítsünk túl sok időt, a gyakorlatokat elsőre is sikeresen végrehajtom, de még sajnos nem vagyok olyan magabiztos, mint amire szükség lenne. A hosszú repülés után már egy rövid pihenésre lenn szükségem, amikor megpillantom a kalózhajót. Látom, hogy a zászló nem a megszokott, hanem egyedi és ez tetszik, nem tudom miért de a tény, hogy nem a szokásos sablon. Valaki az árboc van kötözve, túsz. Várom Dina utasítását a hajóval kapcsolatban mikor felteszi a kérdést elgondolkozom.
~ Ha túszszabadítás, akkor az túszdrámával is jár, nagy eséllyel ölhetek is. Kalózokat senki nem fogja keresni, annyit mészárolhatok le belőlük, amennyit csak akarok, úgy ahogy akarok. Amíg Dina a túszt szabadítja ki, én elszórakozom.
- Értettem, mentőakció, elterelés a feladatom. Jobb oldalról csapok majd le és balra ragadom el a kalózokat, így mind előre mind hátra szabad lesz az út.
Jegyzem még meg végül, majd ha jelt kapok akkor zuhanó repülésbe kezdek. Úgy próbálok érkezni a hajó fölé, hogy még idő előtt ne vegyenek észre, csak az utolsó pillanatban amikor már késő. Kitárom a szárnyaim, lelassítom magam és karmos lábammal megpróbálok elragadni egy személyt. Azonnal felrepülök a vitorlák közé, majd olyan magasról, ahonnan már nem élheti túl az esést egy ember sem, egyszerűen elengedem az áldozatom. Ha kell teszek még egy kört, hogy még több időt nyerjek.

Tompa puffanással esek pofára a hóban, kell egy perc míg levegőhöz jutok és feltápászkodok. A táskát a hátamra veszem, nem szeretném még egyszer elhagyni, plusz most időm sincs arra, hogy nézelődjek benne. Biztonságos helyre kell mennem, lehetőleg még azelőtt hogy megfagynék. 
Egy-két tompa zúzódástól eltekintve megúsztam a landolást, gyakorolnom kell majd.
Körbenézek majd elindulok a zöldes részek felé. Ez bizalom gerjesztőbb, mint a másik, és remélhetőleg találok valami barlangot vagy valamit, ahová eltudok bújni a vihar előtt.
A szélben elég nehezen tudok haladni, és jócskán kell idő mire beérek a zöld terület közepére, amikor hirtelen megszűnik a szél és majdnem pofára esek megint. 
Ez így elég fura, hogy ilyen hirtelen szél csend lett. Vállat vonok és sietősen a fák felél veszem az irányt. Biztonságosabbnak tűnik az erdő, plusz remélhetőleg valami vizet is találok és egy helyet ahol megpihenhetek. Táskával a kezemben elindulok befelé a fák közé. Legalább a szél megszűnt, de a helyzetem még korántsem rózsás az egyszer biztos. Próbálok valami védhetőbb helyet keresni, ahol megpihenhettek és végre megnézhetem mi van a táskában, amiért az életemet kockáztattam az imént.

Kitti nem aggódik nagyon, szerintem fel sem fogja, hogy mit mondok. Félig még alszik. Na, mindegy, akkor rám marad a meló. Ott álok, hogy ha valami rosszfiú jön, akkor elintézzem. Hallom a lépéseket, de egyszercsak abbamaradnak. Na, most mi van? Gondolkodik? Aztán indák bújnak elő és mielőtt akármit csinálhatnék, felemelnek a levegőbe. Kapálózok a tőrrel és 1-2 indát le is vágok, de ezzel nem sokra megyek. Megérkezik a gazdájuk, egy nagyszemű, fehér hajú srác. Belőle jönnek az indák.
Mikor aggódik Kittiért, akkor már sejtem, hogy igazam volt és ez nimfabátyó. Így tudott bejönni és így tart az átkozott indáival. Na jó, az átkozott itt én vagyok, de akkor is bosszant, hogy ilyen hamar elintézne.
Az én kis drágám erre már kiugrik az ágyból és összekiabálja a srácot. Jólesik, hogy megvéd, még a tesójától is. A Bakura nevű elenged és az indák úgy csúsznak vissza a kezébe, mint a kaméleon szájába a nyelve, miután kicsapta. Látom, hogy sikerült megsebeznem. Ezek az indák ilyenkor nem teljesen idegen anyagok, hanem a teste részei.
- Aszittem kellemesebb lesz, mikor bemutatsz a családodnak édesem... Üdv, Bakura! Megmondanám a nevemet, ha tudnám, csak gondok vannak a memóriámmal. Kitti már dolgozik rajta, hogy visszakapjam az emlékeimet.
Kezet nyújtok és már nem vagyok dühös. Ugyanazt akarta, amit én: megvédeni Kittit. Aztán majdnem egymást nyírtuk ki, annyira védtük ezt a drága leányzót.
- Bocs, hogy összevágtalak, de azt hittem, betörő jön.
Ezután a lányhoz fordulok:
- És hogy aludtál, Kittikém? Adhatok egy jóreggelt puszit?
Ha megengedi és nem szégyellősködik a bátyja, öccse vagy valami ilyesmi előtt, akkor meg is kapja a napot indító csókot. Aztán meg mehetünk a dolgunkra.