Gyengélkedő

A doktornő mosolyogva nézte, ahogy John átlépi velük a gyengélkedő küszöbét. Igen, Veszély most megszüntette a falat, mivel felügyelettel közlekedhetett a kisdiák. Dr. Tenderton mosolyogva hallgatta a gyors tempójú beszédet. John sok mindent elárult, talán tudtán kívül. Említett egy Albert nevű személyt, akit mintha ismert volna és akit a démonok öltek meg. A következő kép már a rendőrökről szólt. Talán most meglett az, hogy mikor veszítette el az időérzékét és az eszméletét. És erről a démonmutáns dologról is mondott pár szót, amiből a doktornő és társa kitalálhatták, miről beszél. Mindenképpen a démonokhoz akarta kötni azt a mutáns lányt, akit látott és Szonár többet ártott a magyarázattal, mint amennyit használt. A gyerekben kialakult az embermutáns képzet, ami olyasmit jelenthetett, mint ő maga és a démonmutáns, ami furcsa külsejű mutáns volt, démonokhoz hasonló vagy ilyenekkel rendelkezők közelében tartózkodó mutáns. Nem lesz könnyű kihozni ebből az elképzelt világból, de megtesszük, gondolta a doktornő.
És kiderült, hogy Albertben, a jól rejtőzködő gyíkszerű mutánsban bízott. Valamint az is, hogy a gyerek a keresztény hit túlvilági lényeit emlegeti, tehát ehhez lehet legalább valami minimális köze. Gondolhatta azt is, hogy már ott van, de lehetett más oka is, amiért angyalokat emlegetett, gondolta Susanne.
- Nem-nem, ez itt a Föld. A Jóisten odafent van és van egy jó hírem!
Ezzel a doktornő közelebb hajolt a gyermekhez és így folytatta:
- A Jóisten nem engedte meg sokáig, hogy itt maradjanak a démonok. Vége van, John. Elmentek. Mesélsz nekem egy kicsit Albertről?
Közben Susanne figyelt Johnra és ha magától nem mert elindulni valamerre, ő elindult az egyik irányba. A folyosón nem volt sok látnivaló, csak néhány kép a falon és szobanövények cserepekben, no meg az ablakok. Emilie pedig visszament a szobába, de hamarosan utolérte őket és egy mogyorós csokit valamint egy szalvétába csomagolt pogácsát nyújtott John felé.
- Tessék, John! Egy kis desszert, ha megfelel.

Tehat meg elek. Igy akkor meg mindig kusza minden. Mit csinalnak itt es mi lett a demonokkal? Lenyegtelen, nincsenek, es ez jo hir. Akkor mehetek vissza a csatornaba. Kicsi szive kezdett megtoltodni orommel.
-Akkor soha tobbet nem fogok demonnal talalkozni. - vidult fel. Majd eszebe jutotott hogy kerdeztek tole valamit. Mikozben a pogacsat ette kozbe azert probalt valaszoni a kerdesre.
-Albert a baratom. Vagyis az volt, mig szet nem tort. O tanitott meg tajekozodni a csatornakban es etelt szerezni ugy, hogy ne kapjanak es verjenek el utana. Az mondta o is mutans, es el tudott tunni egy pillanat alatt. Vagy ha ugy tartotta kedves, akkro kulonbozo szinukke tudott valni. Egyszer mikor sokat csavarogtam es merges volt pirossa valtozott. Az olyan viccees volt, hogy elnevettem magam pedig nem akartam. Nagyon felt, hogy a rendorok elkaptak, es akkor elvisznek bezarni, ahol meghalok. Nagyon sokat tanitott nekem, hogyan kell elbujni, mit lehet enni, mit nem, illetve kinek a penztarcajat erdemes megvizsgalni. Vele meg az ot patkannyal egyutt lakunk lent a csatornaban. Oket ugy hivjak, hog roff, doff, tapi, hapi es nyaff, mert ot mindig kiturjak a tobbiek. Majd vissza kell mennem megetettni oket, mert mindig a mi ennivalonkbol adtunk nekik, mar ha volt. Es most nincs Albert, hogy a gondjukat viselje. Vagy az enyem. -Teszi hozza a vegen mar nagyon halkan.
Albert. Annyira kezdett hianyozni. Mindenki furcsasagokat beszel o viszont mindent olyan egyszeruen tudott elmagyarazni.

A nők rámosolyogtak a falatozás közben vidáman felszólaló gyerekre. Végre megértett valamit és múlt a félelme. Persze még nem teljesen, ezek csak a kezdeti lépések voltak. A doktornő azért meg is erősítette.
- Így van, már nem fogsz olyat látni.
Az Albert nevű bizalmasról szóló történeket, leírást mindketten figyelemmel hallgatták. Közben járkálhattak a folyosón vagy ha Johnnak jobb volt megállni, amíg eszik, azt is megtehette. Nem kényszerítették semmire, nem korlátozták a mozgásában. A hölgyek fejében egy csavargó képe jelent meg, aki nem volt annyira pozitív szereplő, mint amilyennek egy árva gyerek megélhette. Ezt persze nem tették szóvá, meghagyták neki a szép emlékeket és próbáltak azokból kikövetkeztetni néhány dolgot, amivel segíthettek.
Mikor a patkányok neveit sorolta, mindkét hölgy szélesen elmosolyodott és Emilie el is kuncogta magát. Hozzátette:
- Nekem hörcsögeim vannak. Két kis picur, Johnny és Winston. Az ilyen kis állatok nagyon okosak, maguktól is megtalálják az ételt. Biztosan jól vannak, de majd kitalálunk valamit, hogy megtaláld őket - ezzel ránézett Susanne-ra, aki kedvesen bólintott. Az ötlet nem volt hamvába hullt, csak meg kellett szervezni. A doktornő végighallgatta Johnt és csak akkor szólalt meg, mikor a gyerek befejezte.
- Derék mutáns volt a barátod, John! Szép dolog másoknak adni az ennivalónkból és megtanítani őket dolgokra. Én is sok ilyen rendes mutánst ismerek! Mondd csak, John, még előtte, mielőtt a csatornákba mentél, jártál iskolába?

Johnnak is felremlett, hogy a patkanyok mikor ok nem is tudtak enni akkor is mindig szereztek valahonnan etelt, de ezt nem mondta. Jobban szerette, mikor o etette, hiszen akkor mindenfele vicces dolgokat kepesek voltak megcsinalni az etelert. Ketlabon jaras, korbe forgas, de ezeket nem osztja meg a holgyekkel. Albert se orult, mikor eszrevette, kozolte hogy folosleges idotoltes, es inkabb hasznosabb dolgokkal kene tolteni az idot. Aztan jott a kerdes.
Iskola. Valami remlett Johnnak hogy volt egy ket napot, mielott a szuleit megolltek, de nem  volt biztos benne.
-Nem. - mondja vegul. - De voltam ovodaban es ott tanultam egy csomo jo dalt. - Azzal kihuzta magat es amelyik dal eloszor eszebe jutott azt elkezdte dalolni. Latszott, hogy reg nem csinalt ilyent volt hogy felcserelt versszakokat, vagy szimplan kihagyott, attol fuggoen epp mi jutott eszebe es mi nem. A dal vegen meghajolt, ahogy arra az ovodabol emlekezett, majd varta a reakciot.

John megerősítette, ami a bekért adatokból is kiderült. Nem igazán járt iskolába, csak óvodába. Tartott egy kis bemutatót is, amit a doktornő nyugodt mosollyal, Emilie viszont tágra nyílt szemekkel hallgatott. A végén a szőke, kosztümös nő nagy mosollyal tapsolt, Dr. Tenderton pedig bólintott és így szólt:
- Ez szép dalocska! Szeretsz énekelni? Azt például ismered, hogy...
Ezzel rákezdett egy vidám húsvéti dalra, ami lassan már aktuális is volt. A doktornő nem volt valami képzett énekes, de nagyjából követte a dallamot és közben ingatta a fejét is jobbra-balra. A szöveget végig tudta, az összes versszak sorra került, ha John nem szakította félbe. Ez egy ismert dalocska volt abban az időben is, biztos, hogy John is hallotta már többször.
Utána pedig Emilie szólalt meg, mivel ideje volt az ételt leöblíteni valamivel:
- John, mit kérsz inni? Van gyümölcslé, ásványvíz, szénsavas üdítő, szörp. Több féle is. Melyiket szereted?

Johnnak nem volt ismeros. Lehet hogy hallotta, meg idonkent mintha remlett volna  a dallam, am a szoveget sehogy nem tudta felidezni. Nagyon regen voltak azok az idok, mikor o ilyenekkel foglalkozott. Talan lehet hogy csak almodta azt a meleg, biztonsagos hazat, es boldog csaladot, amelyre emlekezett.
-Gyumolcs levet kerek szepen. - mondta Emilie kerdesere. Minden nagyon szep volt, am igy is kicsit sok volt neki az uj dolog.
John kezdett megnyugodni. Lassan kezdett faradt is lenni, es vagyott vissza a csatornaba. Ugyhogy ugy gondolta hogy haza megy.
- Koszonok mindent, akkor en hazamegyek. Majd holnap visszajovok. - mondta John, es korbenezett, hogyan is fog tudni visszajutni a New Yorki csatornakba. Elindult arra, amerre a fokaput velte, hogy azon Keresztul tavozhasson a Kuriabol.

Emilie gyorsan hozott is egy kis, dobozos, szívószálas narancslevet Johnnak. Az énekelgetés és a gyomra betöltése után viszont a gyerekben felébredt a honvágy, ha ezt lehetett annak nevezni. Nem mondta ki, mit jelent neki az otthon, de a korábban hallottak alapján mindkét nő arra gondolt, hogy oda akar menni, ahol Alberttel élt.
Aranyosnak találták, ahogy nézelődött, merre menjen, de a helyzet közel sem volt ilyen egyszerű. Az erejét nem lehetett csak úgy szabadjára engedni, egyelőre szükség volt arra, hogy féken tartsák. Még nem tettek semmi konkrét lépést, csak mentek mellette. A doktornő a bal oldalán, Emilie a jobb oldalán. Dr. Tenderton halkan szólt hozzá:
- Egészségedre, John! Mondd csak, amikor elmentél a rendőrségre, az örsre, akkor mit akartál ott?

John elgondolkodott. Mit is akart ott. Meg akart halni. Pont azert akart meghallni, hogy Alberttel legyen. De most van ez a ket kedves neni, akik kicsit furcsak bar, de nagyon kedvesek es mindig van naluk etel.
-Azt akartam, hogy meghaljak, mert akkor Alberttel lehetek. Nem tudtam, hogy ok a pokolba visznek, hogy ott a demonok megegyenek. Gondoltam csak olyan gyorsan megolnek, mint a szuleim oltek meg.
Minden olyan bonyorult, semmit nem ertek es nincs senki aki erthetoen elmagyarazna. Miert nem lehet minden olyan mint regen. O meg Albert, meg az egyszeru vilag. Etelt szerzunk a boltbol, menekulunk es elbujunk, hogy ne kapjanak el es nincsenek demonok, nincsnek demon-mutansok, se eltuno falak. Minden olyan sok idegen es faraszto. Haza akarok menni aludni, es remelni, mikor felkelek Albert ott lesz mellettem.

/ Folytatás itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t966p25-elso-emeleti-folyoso#41727 /

/ Előzmény: Veszélyterem /

Amikor megérkeztek, látták, hogy más beteg, sérült nem volt a gyengélkedőn, csak egy orvos várta őket, aki szolgálatban volt. 

Veszély már tájékoztatta, milyen sebeket kellett ellátni, így minden oda volt készítve.
- Sziasztok! Dr. Elisabeth Nite vagyok. Akik vágott sebbel jöttek, azokat kérem elsőnek.
Migrén előre engedte Celine-t, mert a kentaur két helyen is megsérült a késektől. Ha Centanna odament, a doktornő egy nagy ágyhoz kísérte. Voltak nagytestű mutánsok az iskolában és rájuk is gondoltak a bútorozáskor. A lány felfekhetett oda, amíg Dr. Nite kezelte. A nő óvatosan levette a rákötött pólódarabot először a lábáról. Letisztogatta és fertőtlenítőt kent a seb környékére és szabályos kötést tett rá.
- Nem mély seb, szerencséd volt. Szonár, muszáj ilyeneken részt venni a gyerekeknek?
Az igazgatóhelyettes helyett Charlie válaszolt hirtelen.
- Igen, igen! Nagyon jó volt és ebből tanulunk igazi önvédelmet.
Migrén megint rázta a fejét és leült. Fáradt is volt, de Charlie-tól még fáradtabb lett.
- Ez egy nehezebb feladat volt, de már mind sok gyakorláson vannak túl és fejlődni akartak. Akik először jönnek, azok könnyebbet kapnak. A való életre készítjük fel őket és maga is tudja, hogy ha komoly baj lenne, azonnal leállna a program. - felelt Szonár.
A doktornő Celine kezét is ellátta. A válasszal nem volt elégedett, de értette, hogy ez az oktatás része volt. Celine pihenhetett az ágyon, ha akart, de le is szállhatott. Kapott fájdalomcsillapítót is, olyat, ami nem járt komoly mellékhatással, nem kábult el tőle, csak a fájdalmat enyhítette. Charlie figyelte, hogy hogy van és közben szorongatta a saját karját, amit megcsapott a robot. Szonár csendben várt a sorára, amíg a doktornő Migrén karját kötötte be, utána a hátát kezelte hideg vizes törléssel és fertőtlenítővel és a végén egy fedőkötéssel. Furcsa volt, de a lánynak, akinek a bőre fagyaszt, a nyílt láng képes volt kisebb sérülést okozni. Csak elsőfokú volt az égési sérülése, ahogy Szonáré is, a legenyhébb fajta, ami pár nap alatt be tudott gyógyulni.

Celine bolintott és ö ment Elsönek. Eléggé ügyetlenük fekutt fel az ágyra amit nem éppen lovakra terveztek de a célan meg felelt. " Hello... ne haragugy ha esetlek kissé kirugok... nem lesz szándékost " Szolt elöre Celine, es a rendes fertötlenités és rendes seb bekötésnél kétszer is onkénytelenuk de nagyon kicsit, kirugott. A lába után a keze jött, majdan egy fájdalom csillapitó. Nem akarta meg sérteni az amugy egyész jol kinézö doktort de tudta Celine hogy egy emberre tervezett gyogyszer neki talán nem is fog rá hatni. Eszt el is monta. " Nem hinném hogy egy ijen csillapito én rám hatással lenne de köszönöm a figyelmet és ellátást. " . Mosojgott az orvosra majdan utána ovatosan leszállt az ágyrol es arrébb ment hogy hejett tudjon csinalni a többieknek.

Migrén csúnyán nézett Celine-re, mikor a kentaur szólt neki, hogy más ruhát vegyen föl.
- De ezt szeretem a legjobban. Most meg kell varratni...
Szonár csak mosolygott a lányok szóváltásán. Ő ebben nem volt szakavatott. A felesége érett nő volt, aki gondosan megválogatta a ruháit és igényes volt, de nem problémás.
Charlie nagyokat bólintott és mosolygott Celine-re. Neki tetszett, amit a lány csinált, sok mindent megoldott. Barátságos fiú volt és közvetlen.
- Szoktunk olyanokat is, amikor a tanár úr vagy másik tanár a háttérből figyel és csak mi vagyunk benne a szimulációban. Az nehezebb, mert nem mindig tudjuk, mit kell csinálni. Neked menne, szerintem. Én nem jöttem volna rá, hogy a robotot a derekánál kell elvágni. Tanár úr, maga honnan tudta, látott már ilyet? - kérdezte a rókafiú.
Szonár elmosolyodott és válaszolt neki a fülére mutatva:
- Hallottam, hogy reccsent belül, mikor ott ráütöttem. Általában a hajlatoknál mindig gyengébbek. Ami erős, az nehezebben hajlik. Ennek a karja viszont erős volt, a könyökénél is. Ilyenkorjön jól a hallásom.
Charlie rájött, hogy tudnia kellett volna. Szonár szinte mindent meghallott, a diákok ismerték a képességét, csak nem gondoltak arra, hogy mennyi minden eredt ebből. Celine viccére nagyokat kacagott és csóválta a lompos farkát.
- De jó, de jó, bulizunk! - mondta vidáman, mintha tényleg bulizni mentek volna az orvosi szobába. Charlie is nagyon izmos volt, de kisebb súlyban, mint Szonár. Ő szálkás is volt, atléta alkat, Szonár pedig nehézsúlyú bokszoló.
A rókamutáns nem számított a rúgásra, így a guggolásból fenékre ült.
- Hé, mi a baj?
Lovagolni egyikük sem tudott és csak felvonulásokon láttak ilyen állatot. Városi gyerekek voltak. Szonár vadgazdamérnökként tanult a háziállatokról és értette, hogy Centanna reakciója hasonló a lovakéhoz. Nem szereti, ha piszkálják a lábát és ösztönösen rúg. Ezt le kell vetkőznie, mert most nincs veszélyben.
- Charlie, guggolj inkább oldalra, mellé! Ez ilyen reflex. - magyarázta Szonár. Charlie így tett és a dobbantásoknál mindig megijedt, de már nem rúgta meg a lóláb.
- Értem már. Nem, Celine, csak megijedtem, nem történt baj. Szívesen! - mondta a rókafiú, mikor végzett. Ámulva hallgatta, hogy Celine az, aminek a Bábos nevezte.
- Hűűű, akkor neked sehol sem kell félned! Nagyon baró! Csak a gonoszra lesznek veszélyesek? Celine, ez mágikus képesség? - kérdezte Charlie, aki még mindig nem értette igazán. Az iskolában voltak mágiahasználó diákok és olyan nagyhatalmú tanárok is, mint Stephanie Miller, de nem mindenki kapcsolt, hogy mi a mágia. Csóválta a farkát és gondolkodott, hogy kérdezzen-e. Nem bírta ki, megkérdezte:
- Ő mit csinál? Úgy értem, itt él a földön?
Szonár itt sem szólt közbe. Emlékezett a múltkori esetre, mikor rohamot kapott egy gyerek, aki démonnak nézte a másik diákot. Már majdnem kikezelték, mikor Apokalipszis Lovasa megölte a kisfiút. Igazi tragédia volt az ő sorsa.
A doktornőt Celine és Szonár tegezhette, mint X-Men tag, a diákok magázták.
- Köszönöm, hogy szóltál, vigyázni fogok - mondta Dr. Nite és szemét a lábakon tartotta. Kedves nő volt, végig mosolygott. Mikor Centanna rúgott, arrébb húzódott és ránézett, a mosollyal megnyugtatva a lányt.
- Nem kell aggódnod. Ezek olyan gyógyszerek, amik nagyon erős mutánsoknak is segítenek - mondta Dr. Nite és Celine hamar érezhette is a szer hatását. Múlt a fájdalom.
Migrén után Szonár is kapott kezelést az égési sebére. A kékbőrű lány addig odament Celine mellé és halkan a fülébe súgta:
- Bocs, hogy megkérdezem, de nem tudtál szerezni speciális nadrágot, ami jó rád? Engem nem zavar, de azért nem sokan mászkálnak itt nadrág nélkül.
Az állattest egy kicsit más volt, de ha Celine nem akart gúnyos megjegyzéseket, akkor érdemes volt beszereznie egy ilyet. Voltak furcsa alakú mutánsok és nem volt probléma csináltatni lószerű testre is jó nadrágot vagy kezeslábast. Migrént nem az zavarta, hogy mit látott, hanem az, hogy egyáltalán látott ott valamit. Toleráns lány volt, csak szűkszavú és mogorva.
Charlieval nem volt nagyon sok teendő. A doktornő megvizsgálta a műszerekkel és sem repedést, sem törést, ínszakadást nem talált. A véraláfutások majd elmúlnak, de ő is kapott fájdalomcsillapítót.
- Meg is lennénk. Ha panaszotok van, gyertek vissza bármikor. Vagy én vagy más orvos itt lesz, tudunk segíteni. Én egy kiadós vacsorát javasolnék, mert nagyon sok energiát vesztettetek.
Szonár szólt Dr. Nite-hoz és a fiatalokhoz:
- Köszönjük a segítséget! Fiúk, lányok, ha jól vagytok, mindenki mehet a konyhába vagy a szobájába, ahova szeretne. A vacsorát tényleg ne hagyjátok ki! - mondta a tanár kacsintva. Barátságos volt és a legtöbb diák szerette is. Fegyelmet tudott tartani, mint láthatták ma is, de nem volt túl merev. Charlie és Migrén tudtak menni, de lassan. Ha Centanna is elindult, akkor kimentek és a folyosón szétváltak az útjaik. Migrén ment a szobájába, Szonár is a sajátjába. Charlie viszont Celine mellett maradt.
- Van kedved velem bekapni pár falatot a konyhában? - kérdezte a rókafiú, akinek szimpatikus volt a lány. Nem szerelem első látásra, csak kedvelte.

Amikor vegzett Dr Nite vele, üyetlenül leszállt és arrébb ment. lassan, lassan kevesebb lett a fájdalom. Kedves volt és ellégé vonzó is.
"Hát még én is a tapasztaltabb tanérral eddzek és egy jo darabig még igy is lesz ez... ami nekem nem baj mert csak igy leszünk igazán jok majdan. " Amikor Charlie kérdezte hogy honnan tudta Szonar hogy hogy kell elintézni a robotokat, Szonar elmonta és utána Celine bolintott. "A robotot is olyanok mint az emberk... és mutánsok... mindenkinek vannak nagyon gyenge pontjaiés azok kámadása nagyon hatékony " Monta Celine de csak Szonar után.
Amikor Charlie megkérdezte hogy Celine nek nem kell sehol félnie, a lány kissé elkomojodott. Sajnos nekem mindenhol félnek kell mert nem vagyok tiszta démon. gondolta magában de utána szolt csak. Nem... nem kell... és nem tudom de majdan tudni fogom hogy mikor lesz a láng veszéjes... és az anyám a földön el igen. " Mondta Celine, aztán volt egy kédrése Szonarhoz. "Szonar... a tiszta démonok, ha jók... ide jöhetnek látogatni valakit? " Hallod már ojat is hogy egy embert is szivesen vagy nem tul szivesen de be johetett... ijen volt Steve Rogers, Tony Stark, és Nick Fury egy régebbi korszakbol.
Amikor Migrén oda jött Celine hez és odasugott neki, Celine t egy nagyon meg lepte és ellége meg sértette. Egy percik nem tudott mit mondani vagy megszolalni. Végül nagy nehezen kinyögte a tanuló nevét. " Migrén. " Monda és erre nem tudot semmit mondani, elfordult és elindult kifelé az ajton. Hirtelen nagyon rosz kedve lett. De kifelé menet még el köszont Dr. Nite tol.
Amikor Szonar kérdezett nagyon nehezen de kicsit mosojgott. " Én vissza mennék még egy menetre a Veszéj Terembe. " Monta szarkasztikusan és ezzel is megprobált viccelödni, de utána érezte hogy ennie kell. " De elöbb a konyhát fosztom ki. " Monda és egy egész kicsit jobb lett a kedve. Amikor charlie odajött hozzá önkénytelenül egy kicsit jobban mosojgott. "Jo ötlet, Charlie. " Nézett le a szálkás rókafiura. Nem akarta elmondani neki de ö is vonzó volt valahogyan.

Charlie hegyezte a rókafüleit és helyeselt Celine szavaira.
- Igen, én is szeretem így. Szeretek harcolni, ugrálni az ellenfelek között. Remélem, fogunk még együtt edzeni - mondta mosolyogva a lányra. Tetszett neki a harcmodor és a sebesség. Centanna tapasztaltabb is volt a fiúnál, két évet tanult itt az iskolában és az alatt sokat harcolhatott. A lényeget mondta ki a kentaur. Mindig a gyenge pontot kellett megtalálni és támadni, csak néha ez nem volt olyan egyszerű. Jól gondolkodott és ezt Szonár egy is egy mosollyal támasztotta alá. Ígéretes X-Mennek tartotta a lányt, lélekben erősnek, kitartónak és példamutatónak.
Charlie ámuldozott, de nem tudta, mit mondjon erre. Egy démon, aki kedves, akinek az anyja is kedves és itt él a földön, de a lány félig mutáns is volt. Nagyon érdekesnek találta és tovább kérdezősködött:
- Mikor volt a démoninvázió, nemrég, akkor ti mit csináltatok? Titeket nem bántottak? Én nagyon féltem. Több barátomat megölték akkor.
Az igazgatóhelyettes távozása előtt még természetesen felelt a lány kérdésére:
- Az iskola alaposan védve van, technológiával és mágiával is. Ha gonosz szándékkal jönne valaki, az se jutna sokra. Jöhet látogatód, igen, de te is nyugodtan kijárhatsz.
A rókafiú lehajtott fejjel beszélt Celinehez:
- De jó neked... Én nem mehetek ki, nem adtak rá engedélyt a szüleim. Rossz voltam és azt hiszik, megint bajt csinálok, ha kimegyek. Néha mehetek, de akkor is ők jönnek értem.
Migrén kérdése rosszul sült el, pedig nem bántásnak akarta. Centannat meg akarta kímélni a csípős megjegyzésektől, amiket némely diák szeretett elejteni. A válaszból és a kentaur arcából látta, hogy megsértődött. Nem mondott semmit, de sajnálta, hogy ez lett. Ő is elköszönt és elment.
Celinnek muszáj volt ennie és pihennie is. Még egy ilyen edzés a Veszélyteremben ezek nélkül az ájulást eredményezte volna és a sebeinek sem tett volna jót. Fáradt volt akkor is, ha tagadta és pár nap pihenő kellett, amíg a hegek begyógyultak. A többieknek ugyanígy. Szonár ezt már el se mondta, mert mindenki érezhette. Migrén szavait ő is hallotta és Charlie is a feline érzékei miatt. Sajnálták, hogy megbántódott. Mikor kimentek, Szonár halkan szólt neki, hogy a doktornő ne hallja:
- Migrénnek ilyen a stílusa, de nem akart megbántani. Ha szeretnél egy jó nadrágot, csak szólj és mondok olyat, akinél csináltathatsz.
Az igazgatóhelyettes már sokkal szofisztikáltabb stílusban adott javaslatot és Celinre hagyta a döntést, majd elköszönt és távozott. Este volt már, ő pedig családos ember volt és a nap végén igyekezett a feleségével és a gyerekével lenni, ha nem volt sürgős teendő.
- Szupi! Már csorog is a nyálam. Egy haaatalmas adag rántott húst hoztak be anyuék sült krumplival és édes szósszal. Megkínálhatlak? - kérdezte a rókasrác ide-oda csóválódó farokkal. Mehettek a konyhába, hogy pihenjenek és tele egyék magukat, pótolva az energiát.
- Én szeretek itt tanulni. Jó fejek a tanárok és a többiek is. Még két évig ide járok. Te író vagy, ugye? Mondta Szonár. Mikről írsz? - érdeklődött a fiú.

" Én nem szeretek harcolni, de ha kell akkor kell. " Szolt Celine és kicsit meg vonta a vállát miközben nentek a konyha felé. " És persze hogy fogunk még eggyüt... nem is keveset. És majdan én is csak nézni viglak titeket, vagy az ujjabb tanulókat. " Mosoodott el Centanna.
Amikor Charlie kérdezte hogy ök mit csináltak az invázio allak és hogy a fiu barátai is meghaltak, nem válaszolt, de szomoru lett. " Nagyon sajnálom hogy a népünk ijen... ezért nem szeretik a démonokat még akkor is ha a jók oldalán állnak. " Monta szomoruan majd Szonar t halgatta, és utána bolintott. A Technikai részét tudta... de a mágia részt eddig nem is tudta.
Amikor Szonar szolt hozza, válaszolni akart de inkább hagyta. Nagyon kellemetlen lenne neki egy nadrág és nagyon meg alázó is... akkor ténykeg mehetne bohócnak. A fejét rázva ment tovább Charlie val de a fiu miat megint jobb kedve lett. " hmmm... rántott hús... nagyon jol hangzik. " Mosojgott Celine miközben a távoli konyha felé mentek. "És igen de csak egy nagyon kicsit... én nekem sokkal többek kell ennem mint mások... de az néha kinos, amikor emberek között vagyok. " Monta öszintén Celine.

(Fojtatás: Konyhában)

Előzmény

Celine a sok és hosszas gyakorlással hozzá fog szokni, hogy a veszélytermi órákat a gyengélkedőn tartózkodás követi. Veszély, a kúria biztonsági rendszere, mesterséges intelligenciája mindig figyeli a gyakorlók, diákok, X-men tagok állapotát és értesíti a személyzetet, mikor kell. A szimuláció végéből Celine arra emlékezhet, hogy összeesett, mert túl sokan támadtak rá.
A gyengélkedőn ébredt egy hatalmas az ágyon, ami a legnagyobb testű mutánsoknak volt fenntartva. A sebei ki voltak tisztítva, be voltak kötve, fájdalomcsillapító injekciókat is kapott.  Az ágya mellett egy orvos állt fehér köpenyben.

- Dr. Sarah Blige vagyok. Hogy érzed magad, Centanna? - kérdezte a doktornő kedvesen.
Egy másik ágyon Charlie feküdt, aki először került ki a szimulációból és már ébren volt. Egy másik ágyon Akva ébredezett. Ők is tele voltak kötésekkel és kaptak fájdalomcsillapítót. Charlie rámosolygott Celinere és csóválta a farkát.
- Szia! Hogy sikerült a folytatás? Nálam elszabadultak az ösztönök és nem figyeltem, csak támadtam. Pedig jó lett volna végigcsinálni veletek.
Akva szólt közbe:
- Róka pajtás, nem volt az olyan élvezetes utána sem. Démonokkal kellett küzdenünk és elborítottak minket, annyian voltak. A buzogányosdi viszont vicces volt, azt megcsinálnám máskor is - mondta Akva nevetve. - Elkaptam egy repülő démont és a többit vele ütöttem, amíg bírta. Én se bírtam sokáig, de ha megnézem, kik kezelnek, legközelebb is ide akarok kerülni - mondta Akva és kacsingatott a nővérre, aki az ő ágya mellett állt.

- Coleman, inkább fordítsd ide a hátsódat, mert kapnod kell még egy injekciót. Ez helyrehozza a vízháztartásodat, ami nálad egész más - mondta a nővérke vigyorogva. Akva a testét vízzé tudta alakítani és az erőforrásait kihasználta az edzés során. Belepirult, hogy a fenekébe kap injekciót, de tudta, hogy ez kell és szabaddá tette.

Amikor felébrett Celine, eléggé csalodott volt magában, de nem monta el. Kicsit mosojgott amikor az orvos szolt hozzá. " Mint akit meglöttek, és utána feldaráltak. és kicsit szédülok is. " Monta gyengén a lány és utána monta. " Köszönöm az ellátást... nem terveztem ennyre megsérülni, de sajnos tul nagy célpont vagyok. " Monta elöször a vonzo orvoshoz, majd mindenkinek, de az utolso részben volt egy kis önutálat is. " Harcmüvészetet kell tanulnom... mármint, amint jobban leszek. " Szolt csalodottan. " Külömben soha se leszek ojan jó mint Logan... igy is egy senki vagyok hozzá képest. " Monta egy fintorral.
" Akva jol mondta... nem volt buli. " Szolt Celine és becsukta a szemeit, hgy pihenyen de közbe szolt. " Démonokkal harcolni... nem ez a lényeg... de az elözönlés az már túl sok volt. " Monta a lány majd akvához szolt. " Aszt nem számitva hogy nagy csoportba hatékonyak... egyényileg gyengék voltak... 1es és 2es szintüek. De igen... engem nem érdekelnek... már nem közéjük tartozok. " Monta kicsit sötéten. Majd kicsit mosojgott Akva és a növér viccelödésén.
" Vizröl jut eszembe... Sarah... van esetleg egy több literes valami amibol ihatnék... én is elégge szomjas vagyok. " Kérdezte a vonzó növértöl.


(végre postoltam... kicsit szosszú idöbe került.)

- Szegényem, enned is kell. Kifáradtál és vért vesztettél. Lizzy, lennél szíves? - szólt az orvos a nővérnek, aki ment ételt melegíteni. - A mozgással most óvatosan, ne szakítsd fel a sebeidet! A kórlapodra is ráírtam, hogy egy hétig semmi edzés, világos? - jelentette ki a doktornő kemény hangon. Neki az volt a legfontosabb, hogy a beteg meggyógyuljon.
Akva nevetett egyet a harc emlegetésére.
- Mint Logan? Ő már több mint kétszáz éve nyomja, Celine! Asszem, annyi. Nemtom hány évig volt Japánban, csak harccal foglalkozott, kiképezték, őt utolérni szerintem lehetetlen.
- Ne keserítsd el, Akva! - szólt közbe Charlie a farkát csóválva. - Celine, ha nem is leszel Loganszintű, közel kerülhetsz hozzá. Szerintem jó dolog, hogy egy ilyen célt tűztél ki magad elé! 
- Sok lúd disznót győz és mi voltunk a disznók. Tudjuk, drága, hogy te nem vagy ellenség - mondta Akva megnyugtatva a lányt, hogy őt nem sorolta a démonok közé. - Áúúú! - kiáltott fel, mikor a nővér beleszúrta a hátsójába az injekciós tűt. - Lizzy, én is szúrnék magába valamit... - mondta bosszús és egyben kiéhezett hangon.
A nővér felkacagott.
- Álmodban, Coleman! - ábrándította ki a nővér az udvarolni vagy inkább az ágyába kerülni próbáló végzőst. - Öt perc és szétterjed benned a szer, utána mehetsz is. Te úsztad meg a legkevesebbel - mondta a fiúnak, aki a víztestét kihasználva nem gyűjtött be sok sebet, csak kifárasztotta magát. Akva hasra feküdt és onnan nézte a csinos nővért mosolyogva.
- Centanna, ha az jó lesz, elmosok egy vödröt és teletöltöm - mosolygott a kentaurra a nővér egészen máshogyan, mint Akvára. Ha Celine elfogadta, akkor először a mikróból hozta neki az ételt, sült húst és rizst salátával, emberi számítással dupla adagot, de Celinenek ez is kevés lehetett és utána elmosott egy vödröt, fertőtlenítette, kiöblítette és egy slagot kötött a csapra, hogy megteljen a vödör. A csaptól mosolygott kedvesen és csábítóan a lányra.
- Charlie, nagyjából rendben vagy. Még egy picit pihenj itt és egyél! - mondta Blige doktornő és a rókafiú melleti tálcára mutatott, amin ugyanolyan étel volt, amit Celine is kapott.
- De jóóó, köszönöm, doktornő! Nagyon kedves - mondta a rókafiú és rávetette magát az ételre. Nem bírta ki, hogy közben ne beszéljen. - Celine, milyen volt karddal és pajzzsal harcolni? Tetszettek ezek a fegyverek?

" Okay... egy hétig semmi eddzés... most nem is akarnék. " Monta egy kicsi mosojjal.
Amikor Akva szolt, a lány figyelt. " Akva... tudom tudom... Ti és Logan is két lábuak vagytok. Mindig sokkal hatékonnyabbak lesztek mint én és sokkal ügyesebbek lábilag. " Szolt Celine. " Charlie... hatékonyan én csak a felsö testemet tudnám használni... a lábaimat már nem... pedig a Harcmüvészetben... és bármien harcban... a láb is nagyon fontos... én csak szét rugni tudok... ugy mozogni mint... a két lábuak, az már nekem nem fog menni  "  Kicsit szomorubb lett de nem mutatta ki. Amikor Akva és a vonzó növér viccelödtek, kicsit megrázta a fejét azon amit Akva mondot de közbn, Celine nézte a növért.
Amikor a növér hozta az ételt, Celine ugy evett mint mindig. Szinte nem is rágott, csak nyelt, mert másképp fojamatosan kellene ennie. Lehet hogy másnak ez zabálásnak tünt de sokkal többet kellet ennie mint egy embernek, igy volt természetes neki. Amikor Lizzy szolt, Celine mosojogva bolintott. " Igen, köszönöm, nagyon jó lesz. " Miközben evett, néha a növérre pillantott. Amikor Lizzy a csapnál volt és töltötte a vödröt, Centanna már majdnem kész volt az evéssel. Egész jó volt de neki még igy is kevés volt. Inkább nem szolt, majd a szobájában eszik tovább... de nnm tudta mikor lesz elengedve.
Amikor Csarlie kérdeszte hogy mien voltak a fegyverek, Celine kicsit mosojgott. " Egész hatékonyat, ahoz képest hogy alig tudom öket használni... de a pajzshoz sokkal erösseb kell hogy legyek hogy vissza is pattanyon hozzám... vagy könnyeb anyagokból kell lennie. " Szolt a lány, és ettöl eszébe jutott valami. "Lizzy, Sarah... van ojan szeretek amitol egy kicsit erösebb lesz valaki?... mármint hogy több sujt birjon el? " Kérdeszte mosojogva.  

Akva meglepődve nézett, de nem így látta a helyzetet.
- Celine, te úgy tudsz futni, mint a lovak. Ez egyedi nálad és a rúgás is. Ne majmold Bruce Leet, meg a többit, ha nem lehetsz olyan! Nekem ugye víztestem tud lenni és eleinte nem tudtam, mi a francot kezdjek vele. Aztán megtanultam fröcskölni, hullámokat vetni, tócsát csinálni, hogy elcsússzanak. Alakíts ki te is valami egyéni stílust. Mint egy lovas harcos. Ez tök cool szerintem! - mondta Coleman vigyorogva.
Nézték, ahogy eszik és csodálkoztak. Nem fintorogtak, nem zabálásnak nézték, csak azt furcsállták, hogy lehet rágás nélkül magához venni az ételt. Hogy fogja így megemészteni.
- Nagyon szívesen! - mondta Lizzy nővér.
Charlie folytatta a kérdezősködést és közben felült, míg Akva még mindig hason feküdt.
- A visszapattanás Amerika Kapitány pajzsánál egyedi gyártás én úgy tudom. A pajzsok nem pattannak vissza csak úgy, kivéve, ha te is ilyet szerzel. Vagy mágikus pajzsok tudnak még ilyet. Nem tudom, én nem szeretem a pajzsot. Egyébként is hogy nézne ki egy róka karddal és pajzzsal? - kérdezte a rókafiú és elnevette magát. Akva is nevetett és hozzátette.
- Charlie, az erdő védelmezője.
Tovább nevettek egymáson, nem gúnyolódva, hanem jóízűen. A nővér odacipelte a vödör vizet és Centanna elé tartotta. A lánynak nem kellett fognia a vödröt, Lizzy tartotta azt úgy, hogy a fejét bele tudja tenni és kilefetyelje.
- Léteznek szérumok, de azok drágák és nem tartunk ilyet. Táplálkozással és edzéssel is sokat el lehet érni, ha odafigyelsz rá. Sok hús, fehérje, zöldség, kevés pékáru és édesség, így növeled a tömegedet és ha mellé edzel nagy súlyokkal, akkor erősödni fogsz. De most egy hétig semmi, emlékszel, ugye? - mondta Blige doktornő a mutatóujját felemelve. Centannanak most nem volt szabad nagy súlyokat emelgetnie. Méga vödröt is inkább tartották neki. A fiúk közben fészkelődtek és felültek az ágyon, keresve a cipőjüket.
- Mikor mehetünk el? - kérdezte Charlie.
A doktornő válaszolt:
- Várjátok meg Centannat és utána mehettek.
A fiúkban a fájdalomcsillapító már hatott, nem sok fájdalmat éreztek. Akvának a vízháztartása helyreállt az injekciótól. Mindketten felvették a cipőjüket és felálltak, járkáltak, nyújtóztak.

Mielött még Lizzy hozta volna a vödröt, Celine még szolt ,de még evett is közben. " Nem majmolom öket, és titeket se de ez tény... az én lábaim más soha nem lesznek ojan ügyesek mint... bárki más... eszt ti sajnos nem érthetitek. " Szolt Celine kicsit szomoruan és fintorgott egy kicsit. Közbe kész lett az evéssel. " És én most már egy kentaur vagyok... ha akartam, ha nem... az én stilusom a rugás, futás és ha kell, fel lökés. " Szolt vállat vonva. Egy pár másodperc mulva szolt. "Évekig gyakorolta hogy több felületröl vissza pattanyon... anyu párszor látta használni... de a hosszú gyakorlás nem elég ahoz hogy ojan erösen tudjon dobni valaki... Steve Rogers sokkal erösebb nálam. " Amikor megkapta a vizet, Lizzy tartotta... hejette. Ez egy kicsit meglepte, mert csak egy pár kiló volt az egész. Nem volt gond mert gyorsan ivott, és sokkal tovább tudott levegö vétel nélkül inni mint az emberek. Gyorsan öntötte magába, és nagyon jo volt most inni és hamar ki itta a vödörböl a vizet.
Amikor Charlie Szolt, Celine elkébzelte ahogy egy Katanat és Amerika Kapitány pajzsát fogja...  a lány is nevetett. " Érdekes látvány lenne. " Monta és közben mosojgott. Halgatta amint az orvos szolt és utána bolintott. " Sok Hús, fehérje, zöldség... igen émlékszem. " Monta nagyot mosojogva az orvosra. " Igy is sokkal többet eszek mint masok... és igy is vagyok ugy 500-600 kilós, hehet hogy több... csoda hogy elbir engem ez az ágy. " Szolt egy kicsit szégyelve magát. Egy pár másodperc mulva ö is nagy nehezen és ellégé ügyetlenül le szállt az ágyrol. A fárdaomcsillapitó nála még nem hatott, ezért hangosan felnyögött amikor a sérült lába földer ért. " Na ez jó buli lesz holnap reggel... Sarah, Lizzy köszömöm az ellátást és segicséget " Szolt a lány, kicsit mossojogva rájuk, miközben nézte öket. Utána tett egy pár lépést amitöl a patái zajt keltettek a gyengélkedön. Nem tehetett rola de nem tudott halkan járni. Most még nem fájt annyira a lött lába de tudta hogy most a hosszú sétátat is ki kellet hagynia.

- Akva, igazad van, de Celinenek is - szólt közbe Charlie. - Ezekkel a lábakkal olyat tud rúgni és úgy tud futni, ahogy az emberek, emberalakú mutánsok, nem. Ez egy jó dolog. Mi nem tudunk ilyet, de tudunk mást. Celine kiegészítjük egymást. Ne csak magadat nézd! Az X-Men egy csapat és remélem, én is a része lehetek majd, amikor végzek.
A víztestű fiú már az ágy mellett állt.
- Jól van, rókuci, értjük! - mondta és megdörgölte a fiú fejét, ő pedig nevetett. Charlie vicces gyerek volt, majdnem mindenki szerette.
Lizzy, a nővér is beleszólt:
- Nem az én dolgom, de azt ugye tudod, hogy Steve Rogers szuperkatona-szérumot kapott és attól lett mindenben jobb, mint egy élsportoló? Ne az ő pajzsával foglalkozz, mert az elérhetetlen - mondta Lizzy. - Gondolj a spártaiakra, a perzsákra, akik egyszerű emberek voltak, de gyakoroltak és nagy pajzsos harcosok lettek.
Akva nem állhatta meg szó és nevetés nélkül:
- Hűűű, de harcias a nővér! Én szívesen megküzdenék magával. Akár ezen az ágyon is.
Lizzy lenézően nézett Akvára.
- Coleman, a bókjaidat dugd a...fiókba!
A nővér nem bírta ezt a beindult bókolást.
Charlie kardos, pajzsos képét mindenki elképzelte és nevettek. A doktornő nem akarta túlmagyarázni a témát, csak ennyit tett hozzá:
- Sokat eszel, de nem mindegy, hogy mit. Vannak szakkönyvek ebben a témában, utána olvashatsz. Tudatos táplálkozás, felkészülés és edzés súlyokkal, nagy súlyokkal. Az általános edzettséged megvan, most már kezdhetsz nagyobb súlyokkal, Centanna.
A doktornő és a nővér elbúcsúztak a fiataloktól és a fiúk is tőlük. A folyosón Charlie szólt:
- Van kedvetek kő-papír-ollózni vagy valamit csinálni? Én olyan jól érzem magam veletek, nem akarok még visszamenni a szobámba. Nem erőltethetjük meg magunkat, de valamit csináljunk! Mit szólnátok a növényházhoz?
Akva legyintett:
- Minek? Botanikusnak készülsz? Gyertek inkább a szobámba, de előtte menjünk a konyhába. Főzök egy krumplifőzeléket, nagy adagot!
Charlie megkérdezte:
- Te tudsz főzni, Akva?
A víztestű fiú szólt:
- Nem, persze, csak úgy mondom... Tudok. Ki kíváncsi egy Akvaféle kajára?

" Charlie... X-Men nek lenni nagy felelösség... de szerintem te is be fogsz kerülni közénk. " Szolt Celine mosojogva, de ö sem birta ki nevetés nélkül. Utána halgatta Lizzyt, és bolintott. " Lizzy... nem pont az ö pajzsát szeretném... csak valami hasonlót. " Mosojgott nagyot Centanna. " És A Spártaiak lehet hogy emberek voltak de egész elétükben, évtizedeken át volt a fojamatos kiképzés és harcolás... ök Steve Rogers elötti superkatonák... még egyényiben is... hát még csapattal " Bolintott Celine. " Vagy ott vannak a Saolin szerzetes mesterek például, meg a ninja clánok tagjai, meg az egyéb nagy Harcmüvészek... emberek ök is de elképesztö teknikájuk van " Monta tapasztalatbol de hozzá mosojgott.
Akva gyenge bókjára Centanna kicsit rosszul érezte magát mint lány. Lizzy valaszára viszont elnevette magát, és vidáman razta meg a fejét. Ez után megint halgatta a tanácsokat és bólintott. " Elöször még a szokásosnál is többet eszek és majd csak ha jobban leszek fogot nagy sujokkal foglalkozni."
Meg intult kifelé a gyengélkedöböl és eközben csak csendben halgatta a két fiút. " A konyha mindig jo hej... és mien étel lesz... Tenger Gyülölcse? " Kerdeszte, majd hangosan nevetett a saját viccén. Jó hosszan mert a 2 tüdejében sokkal több levegö volt mint egy emberében. Egy hosszú perc mulva még mindig nagy mosoj volt az arcán. Nem tudott viszont ojan gyosran járni mint máskor mert minden lépés nagyon fájt de lassan csökkent a fájdalom is.


Fojtatás : Konyha.

Kipp-kopp, kipp-kopp. Ritmikusan, felrűnően, de nem fülbántóan koppannak sarkai a folyosó padlóján. Hát igen, ezt teszi egy pár minőségi cipő. És ez az, ami még az évek múlásával is megmaradt a nagybetűs NŐből. Sweety e gondolatra boldogan elmosolyodott. Hosszú időbe telt, míg megtanult az igazán kicsiny dolgoknak is örülni, de mióta itt volt, a kicsiknek minden egyes nappal örült. Most azonban némi kis zavar támadt az idillben, s el kellett hagynia az szokásos termeket.
Sweety megállt az ajtó előtt. Voltaképp örült neki, hogy ritkán kellett itt vendégeskednie, dacára annak, milyen kis csibészekkel hozta össze a sors. Most azonban kissé aggódott. Önkéntlenül tért vissza ahhoz a régi szokáshoz, amit még az óvónéni szerep előtt is oly sokat gyakorolt: lila szoknyáján mintegy utolsó simításként futtatta végig a kezét. Mintha egy kisgyereknek bármit is számítana, ha nem tökéletesen ráncolódik az a ruhadarab. Erre megint csak mosolyognia kellett, majd megrázta a fejét, és óvatosan benyitott a szobába.
- Mi lenne, ha inkább Nyuszi Urat kérdeznéd? -köszöntötte mosolyogva a kicsit, kezében a legkevésbé sem férfias színekben játszó tojáshéj színű plüssnyuszit, aki annyiban mégis küzdött a férfias megjelenésért, hogy nyakában kék masni díszlett. Egy nyúlnak legyen azért tartása...
- Biztos van néhány jó ötlete. - sétált kötelebb könnyedén. Kellemes meglepetés volt számára, hogy a kicsi már felébredt. Így talán már nem kell aggódnia érte.
- De ha ma Nyuszi Úr túlságosan szégyenlős lenne, itt vagyok én is. Sweety néni. Én biztosan fogok válaszolni neked. - figyelte a kicsit. Minden rezdülését. Nem szerette volna megijeszteni, s ebben elsődleges fegyvere a felhőtlen mosoly volt. Na igen. Tökélyre fejlesztheti az ilyen apróságokat is az meber lánya, ha észrevétlenül szeretné használni a képességét, mely épp a bájolásra, csábításra épül. Egy pillanatra átfutott fejében a gondolat, hogy mennyire is hiányzik neki az ilyen játék, de most nem azért jött, hogy csendben keseregjen vagy bakfisként sóhajtozzon. A gyermek miatt jött, s hogy ő minél jobban érezhesse magát.
- Jól érzed magad?